Nincs játékban - Istálló
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Nincs "nagyobb" helyszínIstállóNincs "kisebb" helyszín
<< Előző oldal - Mostani oldal: 7 (121. - 140. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>

140. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2013-12-14 17:52:39
 ÚJ
>Zöldszarvas Daranel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21

Játékstílus: Vakmerő

//Hárman párban//

-Bizonyára az. Én is el fogok mielőbb látogatni Arthenior erdejébe... jót fog tenni egy kis nosztalgia.
*Még örülhetnek is hogy Arthenior rendelkezik erdővel, így azok számára is elérhetővé válik az a lét, akik nagyvárosi életet élnek. Kicsit gyakorolhatnak, vadászhatnak, meditálhatnak vagy bármit amihez kedvük tartja, és legalább visszakaphatnak valamit az igazi erdei életből.*
-Áh magam is nagy dobófegyver kedvelő vagyok.
*Ismert pár elfet akik dobófegyverekre specializálódtak. Ezek rendkívül könnyű, apró, de annál halálosabb fegyverek. Készítése az íjakhoz hasonlóan nagy szakértelmet igényelt, hogy a súlypontja megfelelően legyen kialakítva, és a formája úgy legyen kidolgozva hogy hasítson a levegőbe. Látott már egészen átlagos bármelyik piacon beszerezhető darabot, és egészen egyéni szabásút is.*
-Azonban nem forgatok effélét. Igazából csak a speciális kidolgozása miatt kedvelem.
*Azt hallotta hogy a profi dobófegyverek olyanok, hogy ha a mutató ujja végére fekteti mondjuk a dobótőrt, az nem billen sem jobbra, sem balra, olyan kiváló a súlypontja. Szíve szerint szívesen letesztelte volna Gilly képességét, már csak kíváncsiságból is hogy mire képes, de nem vonta kétségbe tudását.
Dawn ebben a pillanatban búcsúzik el. Daranel kissé elszomorodik, szerette volna ha jobban megismeri az elfet. Hát sebaj, ha a teremtő is úgy akarja lesz még rá alkalom.*
-Viszlát Dawn minden jót és vigyázzon magára ! *int az eltávozó elf nő felé.
Majd ezután Gilly is bejelenti hogy elmegy. Lehet hogy a két testvér nincs olyan jó viszonyban egymással hogy egy helyen meglegyenek. Nem éppen voltak testvériesek egymással.*
-Rendben. Minden bizonnyal. Magának is minden jót Gilly ! *int búcsút ő is a kiviharzó elf irányába.
Hát ez gyors volt. Gyorsan magára maradt. Ráadásul azt hitte hogy az érdekes zaj ami megütötte fülét, az nem más mint egy griff. Nagyon ritka faj, nem is sokat látott még életében. A lovászfiú azonban gyorsan felvilágosította hogy egyáltalán nem az amire gondolt. Na még ez sem.
Daranel kilép az istállóból. Egy másodpercre behunyja szemeit, szív egy nagyot a friss levegőből, majd kinyitja szemeit. Hát azért nem olyan friss az mint a jó öreg Völgyerdő levegője. Lassú léptekkel távolodik el az istállótól, közben a környezetet pásztázza. Lassan halad, nem siet sehová, és legalább ki tudja gondolni hogy hol is folytatja útját.*

A hozzászólást Oghma (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.12.14 20:45:07, a következő indokkal:
Jelek pótlása, felesleges jelek törlése



139. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2013-12-10 17:25:11
 ÚJ
>Gilmarne Wagata avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

// Hárman párban //

*Személy szerint talán jobban is örülne, ha idősebb lenne Dawn-nál, de legalább ikrek lennének. Mókás is volna. Főleg, ha még az idősebb lány ikreként is megtarthatná jelenlegi tehetségét, sőt, még jobb lenne, hiszen több ideje lett volna edzeni. Dawn érett szépsége és a saját önbizalma bőven elég lenne, hogy akármit megszerezzen, nem csak a jó helyzetből kiindulva, de akár a hátrányos alkalmakon is tudna fordítani.
Most is mondhatni, hogy egyszerű a dolga, nővére nem szokott komoly vetélytárs lenni egy férfiért folytatott harc során. Így lehet, hogy Daranel rá figyel és nem a másik Wagata lányra.*
- Nagyon szeretek. Bár, néha kijárok én is a közeli zöldbe, olykor a nővérkémmel, nagyon kellemes.
*Olyankor is a versenyszellem szokta hajtani, hogy nagyobb vadat ejtsen, gyorsabban, pontosabban, tehetségesebben. Főleg, hogy ezen a pályán komoly ellenfél a testvére. Vadászat közben mintha nem is az a Dawn lenne, mint aki most is szerencsétlenkedett a fogadóban. Egy igazi vadász, aki ritkán hibázik. Ezért lehet, hogy Gilly még ha gyakorta morcos és dühös is rá, csodálja nővérét.*
- Jobb szeretem a dobófegyvereket.
*Legyint és ránt vállat, sosem rajongott az íjakért. Tény, hogy sokkal elegánsabb, de egy kést ellenben mesteribben lehet elkészíteni, már csak kinézetét illetően. Vannak szép íjak, mestermunka nyilak, de egy csodálatos tőr nyomába se érhet egyik se.
A lovász fiú megzavarja kis hármasuk, de mi meglepőbb, az Dawn válasza. Anyuka egy szót sem szólt, hiszen ellógtak. Itt akarja hagyni? Na szép, ennyit arról, hogy együtt maradnak. Arról nem is beszélve, hogy mennyire tiltotta eddig a férfiúi társaságtól, most meg kettesben hagyná eggyel, ráadásul egy másik is éppen érkezik, bár a lovász aligha lesz maradandó társaságuk.
Ahhoz, hogy elvágyja nővére holmiját, muszáj jobbat kapnia. És miért ő kapja a jobbat mindig? Gilly soha nem kapott semmiből jobbat, amit kapott, az nővére tulajdona volt, miről lemondott. Persze, nagyon megható lenne a testvéri önfeláldozás, ha nem ezért is ő lenne a jó, hogy milyen kis kedves a húgával.
Csendben várja meg, hogy nővére kiérjen a lóval, nem állítja meg. Esze ágában sincs, bár tény, hogy nélküle értelmét veszti minden. Daranel amúgy se olyan férfi, aki számára volna szimpatikus. Mégis elmarta nővére elől... Ennyire mocsok volna? Ennyire nem tud uralkodni elvakult féltékenységén?*
- Elnézést, de nekem is távoznom kell. Remélem, még találkozunk.
*Int búcsút is, ahogy kisiet az istállóból, ám mielőtt újra az utcára lépne, körbekémlel, látja-e még Dawn tovatűnő alakját. Reméli, hogy azért elég hamar útnak eredt, hogy elveszíthesse szem elől és nyugodtan tudjon indulni el. Hogy merre? Remek kérdés, csak a sors tudhatja, hiszen indul, előre, maga feje után, miként rossz szokása, miről hamarost leszokhatna... Majd, egyszer.*


138. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2013-12-09 23:08:24
 ÚJ
>Dawn Wagata avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35

Játékstílus: Szelíd

//Hárman párban//

-Szerencsére türelme van hozzám, ne nevessen ki, de ez az okos kislány tanított meg lovagolni. Azóta is minden nap tökéletesítem ezt a képességemet, és szerintem elégedett velem, már az sem jelent problémát, ha felszerelés nélkül kell megülnöm.
*Ez vadászat közben egészen kellemes is tud lenni, bár tényleg még a lovaglás közbeni fegyverhasználatot el kell sajátítania. De hát még annyi sok ideje van, hogy kiképezze magát!
Közlékenysége és éledező magabiztossága is egyszerre megcsappan, ahogy Gilly megjelenik, tekintetét lesütve igyekszik a háttérbe vonulni. lehet, hogy ő az idősebb, de húga sokkal jobban bánik a szavakkal, nem is olyan esetlen és igazi, érett nőként képes viselkedni. Csoda, hogy Daranel szeme jobban megakad rajta, mint az idősebb, de éretlenebb nővérén?
A kék tekintet a fiatalabbik Wagata lányra villan, ahogy Dawn a fiatal arcot tanulmányozza. Vajon tényleg érdekli őt a férfi vagy csak azért elegyedik vele szóba, hogy bebizonyítsa, bármikor képes elbolondítani, akin Dawn szeme megakadt. Hát legyen.*
-Nem, én épp indulni készültem, anyuka úgyis emlegette, hogy vihetnék valami vacsorát nyúlra. Mármint nyulat vacsorára.
*Megrázza a fejét, miközben már vezeti is ki a lovat az állásból, igyekezve úgy irányítani, hogy ne Gilly és a férfi között kelljen elhaladnia.*
-Elnézést, de nekem most tényleg... Sürgősen... Mielőbb... Majd még... Viszlát!
*Hát ez az elköszönés sem valami frappáns, kerüli is Daranel tekintetét és igyekszik mielőbb távozni Lupoval együtt. Igaz, Gilly mindig az ő holmijait kapta, de nem azért, mert ő rájuk unt volna, hanem mert látta húga szemében a vágyódást, így inkább lemondott kedvenc játékairól is, csak hogy a kisebbik lány örülhessen. Felnőttek, de a helyzet mostanra sem változott, még ha olyan férfit kell is emiatt hagynia, aki más volt, mint a többi, nem csak külsejét, de lelkét és neveltetését tekintve is közelebb állt ahhoz az álomképhez, ami még mindig kísérti.
Az istálló előtt még megtorpan, hogy visszapillantson. Csak remélni tudja, hogy húga morcos és durcás viselkedése így már kicsit enyhül, most, hogy nem kell nővére árnyékától tartania, képes lesz saját, csodálatos valóját is megvilágítani. nyeregbe pattanva pár szót súg Lupo fülébe, és ha minden jól megy, meg sem állnak hazáig.*


137. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2013-12-02 22:10:52
 ÚJ
>Zöldszarvas Daranel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21

Játékstílus: Vakmerő

//Hárman párban//

-Hát mondjuk méretei alapján ez érthető is.
*Tényleg inkább csataló méretű, főleg ha közelebbről szemügyre veszi az ember, rögtön kitűnik hogy erősebb, vaskosabb, robusztusabb felépítésű mint a versenyló. Tehát tévedett.*
-Jól összeszokhattak az idő során. Maguknak elfeknek páratlan tehetségük van teljes harmóniát kialakítani mondjuk a lovakkal. Csak győzzék türelemmel !
*Újabb mosoly következik. Daranel jól tudja hogy ez elég ritka eset ha egy elf a lovával szemben türelmetlen, de azért előfordul.*
-Értem.
*Azt kérdés nélkül is megállapította hogy rokonok, de azt nem hitte hogy ilyen közeliek. Végignézve rajtuk egyértelműen Dawn tűnik idősebbnek. Nem mintha sokkal öregebbnek tűnne sőt...egy laikus szem lehet hogy nem is tudná eldönteni, de Daranel-nek ez nem jelent problémát.*
-Azt meghiszem *fordul ezúttal Gilmarne felé*
-Főleg ha nem dől ki már rögtön az elején.
*Daranel biztosan kidőlne mert egyáltalán nem bírja az alkoholt. Körülbelül egy kezén levő ujjai felén meg tudná számolni hányszor fogyasztott bármiféle alkoholfélét. Nem az ő világa.*
-Ó sebaj bőven akad választék, majdcsak talál egyet.
*Gyenge próbálkozás az a vigasztalásra, főleg hogy érzi a szavak mögött lévő féltékenységet. Apró megérzése ez Daranel-nek, de az is lehet hogy téved.*
-És mondja ön szeret itt élni ?
*Figyelme Gilmarne-ra irányul, úgy gondolja amíg Dawn elmerül a lovában, kicsit megpróbálja megismerni a húgát is. *
-Nem látok magánál íjat mint a nővérénél. Ezek szerint ön más fegyvert forgat ?
*Kérdése lehet hogy fura de azért kérdi mert Dawn vállán ott lóg az íj, az apjuk mivel vadász nála is kell hogy legyen.. ráadásul még az ő vállán is az fityeg.
Mindeközben kinyílik a lovas boxok legeslegvégén lévő ajtó és a lovászfiú sietős léptekkel közeledik feléjük, majd megszólítja a társaságot.*
-Jó napot ! Tehetek önökért valamit ? *néz a két nőre, majd a férfira.
Daranel megvárja hogy a két elf kér e valamit tőle, mert neki nem lesz szüksége segítsége. Vagy mégis ? Hirtelen érdekes zaj üti meg fülét az ajtó irányából.. és ha az amire gondol azt biztosan szemügyre fogja venni.*

A hozzászólást Oghma (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.12.16 22:16:05, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása, feleslegesek törlése



136. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2013-12-02 18:50:13
 ÚJ
>Gilmarne Wagata avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Hárman párban//

*Amikor megérkezik, Dawn éppen Lupo-ról társalog Daranel-el, s milyen édes, ahogy kis 'barátnőjét' így szóba hozza, alaposan regélve el történetét, miként kerültek össze. Ez is egy fájó pont, amiért nagyon irigy a kis pukkancs Gilly, hiszen neki nincs lova, ő nem kapott soha. Se egy kis csikót, se egy betört lovat, de még csak vadat sem. Muszáj lesz magának szereznie, talán csak úgy lehet neki is.
Meglepetés szerzésben utolérhetetlen, Dawn mellett jól el lehet az ilyet tanulni. Főleg, mikor halkan oson nővére háta mögé és úgy kiált fel, jó hangosan. Nincs is annál mókásabb!
Kettesben egy férfival, azok után, hogy őt óva inti az ilyesmitől? Ezért megérte vele jönni, maradt volna otthon anyukával... a kiabálással... mégis jobb, hogy itt van.
A kérdésre választ adna, de nővérkéje megelőzi. Ám a következő kérdést már egyenesen neki címezi a férfi, így Dawn esélyt se kap, hogy elhappolja a figyelmet Gil felől.*
- Nem a legérdekesebb társaság, főleg az ivóversenyt hirdető miatt. Félő, hogy meggondolatlanságra sarkalja a sok alkohol.
*Az iszákos banda olyankor keres más szükséglethez valót, mikor már alig lát, úgy pedig Gilly az utolsó, aki bent kellene hogy legyen. Nem csak maga véleménye, bizonyára Dawn is így látja. Aki éppen nem nagyon van itt, egész pontosan csak testben, ellenben szelleme talán távol jár, miközben Lupo sörényét birizgálja.*
- Ha lóra gondol, nekem nincs sajátom.
*Kissé mérgesen hallatszik hangja, ilyenkor is Dawn a hibás, amiért előbb született nála és ő kapott lovat. Bezzeg Gilly nem. Igazságtalan a világ! Miért mindig Dawn kap mindent, ő meg csak az elhasznált, vacak dolgokat? Örül, ha olykor saját dolga is új, nem olyan, mit azért kap meg, mert nővére már nem találja az érdeklődését felé. Tőreit, késeit, mik nála vannak, azokat is saját pénzén vette, alaposan kuporgatott aranyakból, hogy hódolhasson kedvenc időtöltésének és védelem gyanánt sem utolsók. Bár, a dobófegyverek egyesek szerint aljas személyre vallanak, Gilly máshogy látja ezt.*


135. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2013-12-01 22:58:28
 ÚJ
>Dawn Wagata avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35

Játékstílus: Szelíd

//Hárman párban//

-Ne is említse azokat a szörnyű helyeket. Az nem árverés, hanem kínzás! Én... Én nem is értem, hogy engedhetik, hogy ilyen eseményeket szervezzenek.
*Ösztönösen karolja át magát, a fejét pedig hevesen megrázza. Sosem fogja megérteni az embereket, az ignoranciájukat a környezetükkel, állatokkal szemben. Hát nem látják, hogy a lovak szenvednek, ha kis helyre összezsúfolják őket ostorral és pálcával?*
-Értem én és tudom, hogy erre joggal lehet büszke. Félek, én pont az ellentéte vagyok, előbb tagadnának ki, minthogy külön elismerésben részesítsenek. Pedig nem vagyok mindig ilyen, higgye el, sokkal ügyesebb is szoktam lenni, csak ha zavarban vagyok, akkor a szokottnál is szerencsétlenebb vagyok.
*Márpedig oka akad, hogy zavarba jöjjön, nem is kevés, kész csoda és szerencse, hogy most kicsit helyrebillenni látszik.*
-Nem élnek annyira más életet, édesapám még most is vadászként dolgozik, erre nevel minket is, bár anyuka jobban örülne, ha inkább egész nap otthon ülnék, hogy kötögessek és varrjak.
*Halkan felkuncog az elképzelésre, teljesen idegennek és lehetetlennek tartja az ötletet, hogy ne foglalkozzon fegyverekkel. Egyszerűen imád az íjjal gyakorolni, bár tény, hogy akad még mit tanulnia, de így a jobb, legalább nem unalmasodik el a fegyverhasználat, mindig tanulhat valami újat, akárhányszor csak kezébe veszi nagybátyja keze munkáját.*
-Sajnos én már csak elbeszélésekből ismerem ezt a fajta életet, de egyáltalán nem idegen tőlem, mivel én is többre tartom az erdőt, mint a várost. Persze szeretek itt élni, annyi különös szerzettel találkozni, de mégis... Hiszen érti, miről beszélek, amikor azt mondom, hogy az erdő egy teljesen más világ!
*Reménykedve pillant a férfira menet közben. Igen, ha valaki, hát akkor Daranel biztosan tudja és érti, hogy mi az, amit képtelen szavakba önteni.
Érdeklődve figyeli a történetet, annak ellenére, hogy szeret beszélni, nagyon jó és odaadó hallgatóságnak bizonyul, figyelme egy pillanatra sem lankad, még akkor sem, ahogy lelki szemei előtt próbálja elképzelni a férfit kisfiúként. Egy ember az elfek között... Nem lehetett könnyű, ha jellemző volt rájuk az elfek körében elterjedt sznobizmus és kirekesztés.*
-Nem, még soha, de minden bizonnyal csodálatos hely lehet. Olyan, ahol tiszta, gyémánt fényű patak csörgedez és a lombok sosem hullanak le, ahol elf és állat harmóniában él. Meseszép lehet!
*Rajongó tekintettel pillant fel az égre, maga sem érti, hogy miért. Már a puszta képzelet, hogy ilyen hely valóban létezhet, örömmel tölti el, olyan naggyal, hogy szinte túlcsordul. Talán kislányos ostobaság, amit fecseg, de olyan szívesen képzeli ilyennek.*
-Inkább amolyan csataló, legalábbis annak szánták volna, ha nem kislány. Így viszont kis csikóként kerülhetett hozzám, azóta bajlódunk egymással, de állíthatom, hogy napról napra jobb csapat vagyunk.
*Megcirógatja Lupo orrát, nyakát, sörényét, ujjai szórakozottan el is babrálnak egy tinccsel, amit a kanca szokott türelmével visel.
Dawn megrezzen, ahogy az ismerős hangot hallja, kissé rémülten fordul meg, tekintete Gilly arcára esik. Ennyit arról, hogy kicsit kettesben lehessen a férfival...*
-Ő a húgom, igen...
*Zavartan süti le a tekintetét, inkább Lupo felé fordul, láthatóan nagyon elmélyülten tanulmányoz valamit, ameddig a bemutatkozás és a röpke beszélgetés lezajlik. Jobb lesz nem közbeszólni, Gilly sokkal ügyesebb társaságban.*


134. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2013-12-01 21:54:20
 ÚJ
>Zöldszarvas Daranel avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21

Játékstílus: Vakmerő

//A Hölgyeknek//

-Tudja mit. Igaza van.
*Persze vannak kifinomultabbak is, akik tetőtől talpig átvizsgálják, és a legapróbb rendellenességet is kiszűrik az állaton. Ők a hozzáértők, akiket ha némi furfangossággal is megáldott a teremtő, akkor busás hasznot is húzhatnak belőlük.*
-Láttam párszor lóárverést. Na ott mutatkozik meg igazán az ostobaság.
*A méret a lényeg, a többi nem számít. Sok embert látott akiknek ez az alapelve. Jó nagy legyen, az a jó igásnak ! Viszont a látszat néha csal. Daranel sosem folyt bele effélébe, és lévén hogy elfek nevelték jobban tisztelte a jószágot minthogy piacra dobja. Sosem üzletelt, nem is szerette ezt az egészet, de jót szórakozott a nagy mellényű okos embereken, akik a kezdeti okoskodásuk és hozzáértésük után szépen pofára esetek*
-Értem. Én úgy vélem nem ritka képesség ez az elfeknél. De aki igazán átfogóan ismeri az álmok világát..mint jelen esetben az édesanyja..nos ők kevesen vannak.
*Mondandója végén Dawn szemébe néz, és mosolyra húzza száját, jelezvén hogy semmivel sem szeretné csökkenteni édesanyja érdemeit.*
-Igen, sikerült kiérdemelnem. Emberként tudja ez óriási érzés. Félre ne értsen nem akarok ezzel felvágni...de büszke vagyok rá.
*Mindenkinek jól esik az elismerés, főleg az effajta, ezért nem is akarja palástolni. Ennek a jutalma lóg a vállán, amin Dawn szemei is megakadnak egy pillanatra.*
-Rossz ezt hallani, de sajnos így van. Egyre kevesebb elf kolónia létezik, aminek a városiasodás az oka. Ahogy a városok növekszenek, úgy csökkennek a szabad területek az elfek számára. Míg végül a fenntartás érdekében kénytelenek lesznek más életet élni...sajnálatos.
*Szavai nem könnyfakasztóan drámai hatásúak, de érezni lehet hogy Daranel hiába ember, valóban sajnálja és együtt érez az ilyen sorsa jutottakkal.*
-Elhiszem hogy hiányzik neki. Az a szabadság, az az életérzés amit a természet ad...felbecsülhetetlen.
*Kíváncsi lenne rá hogy járnak e az itteni erdőbe, vagy hogy képes e az tompítani valamelyest a hiányt, de ebbe most nem akar belemenni..talán majd később.*
-Ez nekem jól eső érzés kedves Dawn.*mosolyra húzza száját, majd folytatja*
-Egészen pici koromban kerültem Völgyerdőbe. Apám csatában halt meg, anyám pedig születésemkor...szóval egyikőjüket sem ismertem. Az elfek neveltek fel, köztük éltem 28 évet. Minden tudásomat tőlük tanultam, nekik köszönhetek mindent. Emberek közé is jártam tanulni, de csak ritkábban, ezért hasonlítom jobban az elfekre. Aztán úgy döntöttem ideje világot látni, és tanítóm javaslatára céloztam meg Artheniort. Hát röviden ennyi.
*Újabb mosoly következik mikor Dawn szemébe néz. Bőven lenne még mit mesélnie, és lehet hogy érdekelné is a hölgyet, azonban egyenlőre nem folytatja mert a végén még Dawn szóhoz sem jutna.*
-Hallott már valaha Völgyerdőről ? Gyönyörű hely, biztosra állíthatom hogy elnyerné tetszését.
*Nagyobb léptekkel követi az elfet, mikor látja hogy az sietősebbre veszi a figurát, majd megáll a hátsó boxnál.*
-Áh szóval ez az öné. Szép ápolt jószág. Ha jól sejtem ez egy versenyló vagy tévedek ?
*Ekkor hasít a levegőbe egy hang a box oldala felől. Egy másik elf nő. Látszatra is fiatalabb a mellette álló Dawn-nál, viszont a mozdulatai egyből elárulják a kettejük közti hasonlóságot. Majd a következő pillanatban már a kezét nyújtja Daranel felé. Talán egy pillanat az amíg habozik, jóllehet kissé meglepte a nő.*
-Zöldszarvas Daranel. Én nem különben.
*Tapintatos a kézfogása, nyilván nem fogja szorongatni a kezet, de azért azt a kellő határozottságot itt is beleviszi.*
-Maguk rokonok ? *kérdi egyik, majd a másikhoz fordulva.*
-Csak nem maga is megunta a fogadó forgatagát kedves Gilmarne ?
*Természetesen emlékszik hogy Gilmarne is ott volt nemrég.*
-Vagy talán magának is itt van a legjobb barátnője ?
*Mindenféle gúnyolódás vagy hátsó szándék nélkül teszi fel kérdését. Úgy érzi hogy Gilmarne is tartogat egy kis meglepetést valamelyik boxban.*



A hozzászólást Oghma (Moderátor) módosította, ekkor: 2013.12.16 22:18:16, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása



133. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2013-11-29 23:55:00
 ÚJ
>Gilmarne Wagata avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

//Különállókhoz csapódva//

- Mint mondtam, a testvérem és sajnálom, hogy egyikőjüket sem tudom meginvitálni egy italra.
*Persze, furcsa is, amikor nő létére egy hite szerinti férfi és egy valódi hím felé is ajánl ilyet.
Talán nem is ártana, ha Dawn elrángatná, mielőtt még eljut oda, hogy alkohollal kínáljon másokat, ám látva, hogy nővérkéje mit művel... Szép, már a harmadik hímneművel találkozik a maga módján és kezdi ujja köré csavarni. Komoly kihívás ez, szinte már incselkedés, hogy most az új példányt próbálja elragadni a másik szöszi elől.
Már alig figyel a két pult-társára, jobban lefoglalja, hogy elemezze újra Dawn technikáját. És a Rágcsa-manőver ismét talál. Az erdőjárók és ilyesfajta életmódot választók valahogy kedvelik a mókusos lányokat. Neki is kelleni fog egy. Már csak azért, hogy az ilyen helyzeteket elronthassa nővérének, s bedobhassa, hogy az ő mókusa mennyivel jobb. És akkor már megemlíthetné azt is, hogy ő mennyivel jobb Dawn-nál!
Fel tudna robbanni. Nem csak füstölni, és mérgesen vörösödni. Egyenest robbanni, mint a tűzmágusok labdacsai szoktak, szikrákat szórva és várfalakat pusztítva. Már megint ő fogja ki a jobbat, legalábbis Gilly nagyon így látja. Ilyenkor tudna a háta mögé szaladni és két öklével püfölni a hátát, irigykedve kiabálva vele és pár általa ismert szitkot is a fejéhez vágna, ami javarészt kimerülne a hülyében és az ezzel egy szinten lévőkkel. Fiatal elf lány lévén nem a tengerészek szavajárását tanulta.
Ahogy a férfi a vállára teszi a kezét, ha most szorítana valamit csinos mancsában, például a teás csészét, ripityára törte volna dühében. Apró, pici szilánkokra, amiket aztán úgy kéne összeseperni.
Ezt követi egy tipikus Dawn Wagata pillanat, a bemutatkozás. Csak egy alkalommal ne csinálná úgy, hogy ennyire édes és szerencsétlen legyen egyszerre. Minden férfi számára mókás és vonzó, ahogy elhebegi-habogja ezeket. Bezzeg, ha ő tenné, senkit nem érdekelne. Főleg, hogy őt senki nem hívja, se Napsugárnak, se másnak. Ő csak Dawn húga, Gilly. Furcsa, hogy képes egyszerre dühös, irigy és szomorú is lenni. Kellene erre valami szó, ami a három érzést egybe tudja foglalni.
Távoznak! Mármint, micsoda? Dawn csak így itt hagyná őt? Egy szó nélkül? Se egy mikk, se egy mukk és már le is lépne egy pasassal? Azok után, hogy még ő kérte rá, hogy maradjon az ő imádni való húga? Hát, akkor talán álljon ide mellé, vagy legalább üljön és imádja, ahogy illik az imádni valóakat. Ő nem kergetheti a férfiakat, bezzeg Dawn megteheti, hol itt az igazság?
Kis belső dührohama után már csak azt látja, hogy éppen távoznak már. Ejnye, hát lemarad!*
- Elnézést, de nekem is távoznom kell. Örültem a találkozásnak!
*Gyors búcsú ez Cemyl-től és Quantall-tól, éppen csak egy-egy kacsintást dob még nekik, majd siet kifelé. Hátha nem olyan gyorsak azok ketten, hogy eliszkoljanak, mire kiér Gil.
Az istálló felé mennek. Remek, ott be fogja tudni érni őket. Amikor ő is odaér, már Luponál vannak. Igen, így lesz jó. Arcán gonoszul feszül meg egy vigyor, ahogy feléjük tart, talán nem szakad rá semmi és nem találja el egy véletlen baleset sem, úgy pedig sikerrel fog hátukból eléjük kerülni.*
- Rólam meg megfeledkezel, szöszikém?
*Kérdi a boksz oldalának támaszkodva, kissé szúrós pillantással bombázva Dawn-t, majd Daranel felé fordul. Sokkal lágyabb, puhább lesz minden vonása, ahogy próbálja legkedvesebb mosolyát elővarázsolni.*
- Gilmarne Wagata, örvendek!
*Az ő bemutatkozása szinte tökéletes, kézrázása viszont elég gyenge. De mit tehetünk, nem egy izomkolosszus, a dobókésekhez amúgy se kell nagy fizikai erő, nem kalapácsvető a lány.*


132. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2013-11-29 14:10:49
 ÚJ
>Dawn Wagata avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 35

Játékstílus: Szelíd

//Különválva//

*Talán emiatt nem hagyta még faképnél őt a férfi? Mert átérzi a helyzetét, hogy a fogadóban, tömegben nem elég magabiztos? Mivel más magyarázatot nem talál, így ezt veszi komolyabban is fontolóra. Hiszen ha Daranel is otthonosabban mozog az erdőben, akkor bizonyára megérti, hogy mit jelent állandóan figyelő tekintetek kereszttüzében igyekezni és megfelelni az elvárásoknak. Van, akinek ez könnyedén megy, mint például Gilly-nek, aki láthatóan nem örökölte nővére szerencsétlenségét, de másokat feszélyez a környezet, ettől még több hibát vétenek, mint általában.*
-Akkor még nem találta meg a megfelelő lovat. Az emberek többnyire ostobán vásárolnak, csak azt nézik, hogy mennyire fényes az állat szőre, milyenek a fogai, de sosem néznek a szemükbe, pedig onnan megtudhatnák, hogy a ló őket akarja-e gazdának. Mármint, nem úgy értettem, hogy ez csak az emberekre jellemző, nem akartam megbántani.
*Ijedten kapja kezeit a szája elé, próbál minél bocsánatkérőbben pislogni. Nem konkrétan Daranel faja ellen beszélt, hanem általánosságban, de mivel az emberek kevesebb kapcsolatot tartanak a természettel, mint az elfek, így náluk feltűnőbbek a hiányosságok. A férfi nagyon valószínű, hogy kivételt képvisel, hiszen egyre biztosabb, hogy sok köze van az elfek népéhez.*
-Hát... Igazából édesanyám hív csak így. Mindig azt mondja, hogy amikor terhes lett, álmaiban a melengető napot látta. Tudja, ért az álmok nyelvén, de igazán, nem úgy, mint a csalók.
*Anyuka csodás adománya, hogy képes megfejteni az álmok valódi jelentését, de belátása van a jövőbe is teafű és kártyák útján. Nagy kár, hogy egyik csemetéje sem örökölte tőle ezt a képességet.*
-Zöldszarvas... Nagyra tarthatták, ha jól sejtem.
*Az íjra bök, tekintete is a fegyvert pásztázza. Tökéletes darab, tényleg olyan, amit csak a legkiválóbb mesterek készítenek, elnyerni nagyon nehéz, kívülállónak szinte lehetetlen. Viszont ha már fegyverről van szó, észbe kap, hogy neki sem kéne itt hagynia a sajátját, így elnézést kérve gyorsan az asztalhoz siet, a megszokott pár botlás kíséretében, a tegzet és az íjat vállára akasztja, köpenyét alkarjára fekteti és igyekszik is vissza, sikeresen megtiporva közben egy ork lábát. Nagyszerű...
Halk köszönöm motyog, ahogy megindul az ajtó felé, igyekszik óvatosabbnak lenni, hátha ezt a pár métert már megúszhatja baleset nélkül, a feltehetően már kihalóba levő utca úgyis könnyebb terep lesz, mint egy zsúfolt fogadó.
Kiérve mélyet szippant a levegőből, lassan fújva ki, szinte érezhető, ahogy enyhül benne a feszültség.*
-Már itt születtem. Tudja, a falu, ahol anyu és apu felnőttek, szép lassacskán kihalt, ahogy egyre többen mentek a városba, így ők is kénytelenek voltak követni a példájukat, így azóta itt élnek. Nem rossz hely, de néha érzem, hogy apunak mennyire hiányzik a természet.
*Csak képzelet vagy tényleg sikerül értelmesen beszélnie? Néha ez is kell, talán tényleg csak a benti légkör feszélyezte.*
-És Ön hogy került az elfekhez? Gondolom, sok időt tölthetett ott, jobban hasonlít ránk, mint egy emberre. Ezt ne vegye sértésnek, inkább bóknak szántam... vagy minek...
*Csodát korai lett volna várni, azért még előfordul, hogy hebeg, de már lényegesen jobb a helyzet, ahogy az istállóba lépnek. Nem tudja tartóztatni magát, lépteit szaporábbra veszi, szinte szökell, hogy mielőbb az egyik hátsó boxban álló lóhoz érkezhessen, egyenest egy méretes, pej kanca mellé.*
-Ő az én szemem fénye és legkevesebb barátnőm, Lupo.


131. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2013-11-22 22:51:07
 ÚJ
>Ceryn Selmen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

*Lassan belép az ajtón és elindul az állások között. Ahogy figyeli a lovakat eszébe jut a gyerekkora, ahogy a nagyanyjával lovagoltak számtalanszor. "Milyen szép is volt. Reggel felkerekedtünk, elindultunk és egész álló nap csak lovagoltunk, csak naplementére értünk haza" Gondolkodik miközben a lovakat figyeli. Majd megfordul, és az ajtó felé veszi az irányt. Nem látja sok értelmét, hogy itt maradjon.*

A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.11.22 23:39:17, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő.



130. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2013-11-22 09:20:30
 ÚJ
>Mordokhai Elladur avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 225
OOC üzenetek: 46

Játékstílus: Vakmerő

*Mordokhai belép az istálló széles ajtaján, majd körülnéz. Az arcát megcsapja a tipikus istálló szag. Nem kellemetlen ugyan, de most nem ez volt minden vágya. Érdeklődő képpel és lassan baktat az állások között, egy szabad helyet keresve. Nem mintha olyan nehéz lenne találni, de nem siet sehova. Csak a fogadóba. Mikor talál egy szabad beállót, bevezeti oda a lovát. Ekkor jelenik meg az istállófiú, aki azután érdeklődik, hogy segíthet-e valamiben. Mordokhai dob neki egy aranyat, majd barátságosan szól.*
- Bánj vele jól és még kaphatsz. Kapjon enni és inni rendesen.
*Mielőtt elindulna, még egy kicsit körülnéz a helységben hátha talál valami érdekeset, ami felkelthetné a figyelmét, de nem akad semmi olyan. Ezzel hát elindul a kapu felé. Megint csak lassan megy. De azért csak odaér. Kilép, becsukja maga után az ajtót, majd beleszagol a friss levegőbe.*


129. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2013-11-16 00:06:18
 ÚJ
>Mau Merilla avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Szelíd

*Belép az istállóba. Megcsapja a friss széna és lovak illata. Elmosolyodik, eszébe jut a gyermekkora, amikor mindig egy kis palomino pónival játszott. Szétnéz, sajnos ehhez hasonló állatot nem lát. Elindul az állások közt, csak úgy céltalanul. Vizsgálva figyeli a szebbnél szebb állatokat, majd visszafordul, csak szétnézett itt.*


128. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2013-10-25 18:02:42
 ÚJ
>Adela lOmenotte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

*Kárörvendően kacag fel a férfi megjegyzésén, miszerint azért aggódik érte. Persze, aggódni egy ilyen hétpróbás, senkiházi emberért! Még csak az kellene neki!*
- Aggódjon érted, akinek hét anyja van! - *csattan még mindig kacagástól mámoros hangja.
*A férfi kis diskurzusát a lóval nem igazán tudja kommentálni. Attól még, hogy a hím próbálkozik, még a hátas nem lesz kevésbé elkényeztetett. Remélte, hogy a vadon egy picit visszarezeli a csődör metszőfogait, de inkább csak kiéhezettebbé tette.
Megnyugodva konstatálja, hogy a hím a saját hátasához lép, bár a lovat még mindig komolyan sajnálja. Nem jó helyre került, ebben biztos, és lehet, hogy a férfi ma még nem veszítette el kártyán az ápolására szánt pénzt, de holnap már kétséges, hogy ilyen idilli lesz a helyzet.
Elgondolkodik azon, hogy meg kellene venni a hátast. A férfi nyilván nem bírja felbecsülni megfelelően az értékét, neki pedig nem jelent problémát az erdőben bogyókon és vadhúson élni, nem igényli egy fogadó kényelmét, sőt… Hiányzik a puritán élet, és a csillagok a feje fölül.
Mikor az ajtó felől perlekedő, emberi hangok csattannak fel, Ade is arra kapja fejét, és érdeklődve néz ki a box fala felett. A csődör is érdeklődve tekint az új hangok irányába, füleit hegyezve, orrlikai kitágulnak, majd lemondóan fújtat, megrázza magát, és arrébb táncol, látva, hogy gazdáját most más köti le, és jelenleg nincs semmilyen élő veszély, akire érdemes lenne féltékenykedni.
A férfi reakcióját látva hangtalanul kezd kuncogni, szemében kárörvendő szikra villan fel. Nem nevet fel hangosan, ennyire nem szívtelen jószág, de látva a szemtelen ember kínját abszolút kényelmesen érzi magát.*
- Mi lesz ember? - *sziszegi halkan, mikor a férfi feltámaszkodik mellé.* - Én aztán nem bújtatlak!
*Aztán elhangzik az ominózus mondat, és az ominózus puszi, és kitör a pokol vulkánja.*
- Szerelmem?! - *üvölti, mint valamely sebzett oroszlán, és az íja után kap, de csalódottan kell tudomásul vennie, hogy jelenleg nem tudja elég gyorsan felidegezni, hogy használni is tudja az ember hátán.* - Ne kerülj még egyszer a szemem elé te átkozott csirkefogó, mert sündisznót csinálok belőled! -*küldi a menekülő férfi után jókívánságait.
A belépők izgatottan rohannak is az irányába, és szégyen-e vagy nem, szó nélkül mutatja nekik, hogy merre távozott a megbotránkoztató hím, akitől az undor hidege is kirázza immár.
Az üldözők hamar távoznak a hátsó ajtón, nyugtot hagyva neki, és a lovaknak. Elég nagy a sietség, biztos meg is érdemli az átkozott bajkeverő.
Elgondolkodva néz a másik fakó boxa felé, fejét félrebillenti, majd elmosolyodik. Int az istállófiúnak, és néhány aranyat csúsztat a markába.*
- A másik fakóért is én fizetek immár.
*Ezzel elégedett mosollyal lép át a paripához, és ápolja végig, akár saját hátasát az imént, a csődör nem kicsi felháborodását kiváltva.
Mind az eredmény, mind a ló viselkedése megnyugtató, így komolyan elgondolkodik, hogy túlad a csődörön a következő vásáron. Persze, jó lenne megtudni, hogy Gebét mennyire tanították be.
Fáradtan mászik vissza a saját csődöre mellé a szalmabálákra, és nyújtózik rajtuk végig. Úgy határozott, hogy a lovak mellett tölti az éjszakát. Valahogy jobban érzi itt magát, mint a puha dunyhák között.*


127. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2013-10-20 22:52:24
 ÚJ
>Arathan Galranor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

*Inkább nem is reagál az első mondatra, hiszen utána sokkal jobban szórakozhat az utána következő visszaszóláson, amire olyan elmés replikát eszközöl, hogy a lány egészen belesápad a dühbe. Egészen csinos így, érzékien nyitott ajkakkal, gyilkos tekintettel, fehér arccal... Szinte epedve várja, hogy erre mit süt ki az elf hölgyike, de sajnos nem hallhatja a hangját, mivel az csak nyel egyet és türtőzteti magát. Micsoda kár.
legalább a belátás kárpótolja, szakértői szemmel veszi szemügyre a kebleket, szíve szerint még a kezét ki bevetné, hogy tenyerei segítségével még alaposabb képet kapjon a szépen kerekedő halmokról. Sajnos az már komoly életveszélybe sodorná, így hanyagolja.*
-Tudom, de azért jó látni, hogy bármit mondasz is, tényleg aggódsz értem.
*Nem ismer olyan trükköt a menekülésen kívül, amivel hatásosan védekezhetne egy ló ellen, így ez máris több a semminél, még akkor is, ha szerencséjére a lány időben visszafogja a hátast. Micsoda vadállat, mégis úgy bújik, mint valami kiscica. Tényleg versenyezni akar egy lóval a figyelemért? Tényleg...
Az almát ugyan elveszi az állat, de viselkedése mit sem változik, még mindig legalább annyira ellenséges, mint a gazdája. Hát ennyire nehéz lenne kicsit jobb belátásra bírni mindkettejüket? Egy kicsit több időre lenne szüksége.*
-Na szép, hát így hálálod meg a finom csemegét? Szegény Gebe miattad kap kevesebbet...
*Lemondóan legyint, amilyen a gazda, olyan az állat. Vajon mivel tudná rávenni a csődört, hogy kicsit Adela közelébe engedje? Jobb híján saját lova felé fordul, aki tisztán és fényesen eszegeti a neki kimért adagot, teljes békében, mit sem törődve azzal, hogy nincs a figyelem középpontjában. Kap pár barátságos paskolást a nyakára, de a csöndes idillnek vége szakad. A hátas és a félszemű egyszerre kapják fel a fejüket, tekintetük az ajtóra szegeződik, ahonnan hangos vitatkozás zajai szűrődnek hátra. Megtalálták? Túl gyorsan ment...
Egy gyors mozdulattal visszarendezi a kitömött kabátot és kalapot, némi szalmát kotor még oda, és a hiányzó lábak helyét egy pokróccal teríti le, majd nesztelenül Adela boxa mögé oson, szinte a nő vállai mögül próbálva kikukucskálni. Innen kicsit jobban rálát arra, hogy kik is faggatják a lovászfiút, így minden kétség eloszlik, ezek bizony érte jöttek.*
-Most távoznom kell, de még látjuk egymást, szerelmem.
*Reméli, hogy szavai eléggé lesokkolják a lányt, így tud egy lopott csókot nyomni az arcára, pimaszul rákacsint, majd a hátsó kijáratot használva távozik, ahogy azt illik. Irány egy újabb búvóhely, ahol talán már nagyobb nyugalomban húzhatja ki az este hátralevő részét.*


126. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2013-10-20 14:25:25
 ÚJ
>Adela lOmenotte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

- Pontosan! Arra, hogyha felteszem a kérdést, hogy távozol-e végre az istállóból, egy kicsattanó, nagy „igen”-nel válaszolsz, és utána így is teszel! - *közli határozottan, bár ő is meglepődik, hogy milyen egyszerűen szájal vissza a férfinak, abban a hitben, hogy sikerült kikerülni ezúttal az újabb csapdát.
Ám jön a nagy pofára esés, amikor a férfi a zabszemre céloz. Úgy érzi, mentem gutaütést kap! Mert érti ám a célzást, arcából a vér kifut, ajka kicsit szétnyílik, és keze is megremeg a dühtől, de végül nyel egyet, és inkább nem mond semmit, mert úgy érzi, ebből csak rosszul jöhet ki.*
~Egy idő után megszokja az ember…~ *fut át azért fején a gondolat, és ebben ismét felfedezni véli az apró, gúnyos hangocskát, amit az imént. Kell ide az a fenének!
Ezek után még határozottabb az ellenérzése, hogy a férfi meg akarja érinteni, és bármennyire is ötletes a hím közeledése, alapvetően nem tűrheti, ha férfiak akarnak hozzáérni, meg van ennek is az oka, arról nem is beszélve, hogy a hím nem lopta be magát a szívébe, így még annyira sem szeretné, hogy bármiféle fizikális kapcsolatot kelljen vele létesítenie.
Nem is gondol arra, hogy a könnyű pamuton át, a lehajolással milyen szép kilátást varázsol a hím orra elé. Feszes, arányosan apró keblek, inkább formájuk kellemes, mint méretük, a bőr még érintetlen, és sima rajtuk, bár ezt csak egy vékony, széthajló résen át veheti szemügyre az ember, ahol a pamuting nyakán szétfeslett a bőrszíj, és meglazult az öltözködés folyamán. Ízlésétől függően ez a villanás talán még inkább fokozza érdeklődését a kissé áttetsző, nyirkos ruhadarab alatti testtájak iránt.
Határozottan szórakoztatja a hím védekezése a csődörrel szemben. Kár, hogy nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy végignézze, ahogy a csődör még a világból is kikergeti a pofátlan hímet.*
- Attól, hogy a kezedet feltartod, még ő az erősebb - *tesz egy csípős megállapítást a férfi védekező mozdulatára, de nem árulja el neki a helyes állást, amennyiben lóról van szó.
Látszik, hogy mennyire nem ért az állatokhoz, no de se baj.*
- Persze, hogy tudom… Nem véletlen, bár nem én rontottam el őnagyságát… - *játszik kicsit elmerülve a ló orrával, bosszantja, majd a fülét vakarja. Összességében igen dinamikus a mozgás, a ló hol meglöki, hol megemeli a fejét, és ezzel együtt gazdáját is.
Nem viszi azért túlzásba, egy fél perc után arrébb hajtja az elkényeztetett csődört, hogy hagyjon neki nyugtot.
Örül, hogy a hím eltűnt a boxból, de ez nem sokáig tart, mert visszatér egy almával, és hízelgő szavakkal a hátas felé tartja. A rá vonatkozó megjegyzést nemes egyszerűséggel figyelmen kívül hagyja. Úgy határozott, minimálisra csökkenti a beszélgetés fonalát a férfival.
Ade csak felvonja a szemöldökét, ahogy a sunyt fülű, nyújtott nyakú csődört nézi, aki nagy levegőket véve felméri az almát. Láthatóan a ló fejében kattognak a kerekek: alma, vagy kergesse el? Alma, vagy kergesse el?
Majd egy hirtelen mozdulattal fogát az almára csattintja, éppen hogy elkerülve a hím ujjait, kitépi az almát az ember markából, majd hátat fordít neki, jólesően csámcsogva, és Adehoz lép, így pont gazdája és a hím között állva. Farkát meglengeti, ezzel jól pofán is vágva az embert a hosszú szőrrel. Az ember szerencséje az, hogy legalább az emésztés végterméke nem található rajta.
Halkan kuncog, ahogy a csődör orrát megsimogatja. Egyértelmű a ló részéről a jelzés.
„Most távozz, vagy fejbe rúglak!”
Hogy a hím ezzel mit kezd, azt elképzelni sem tudja.*


125. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2013-10-20 13:17:18
 ÚJ
>Arathan Galranor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

-Nem? Tudhattam volna, hogy minden nő csakis a nagy igenre vár.
*Egy megjátszott, lemondó sóhajt ereszt ki magából, ami hamar átmegy röhögésbe, ahogy Adela kijelenti, hogy a zabszem jó helyen van. Megint olyan visszavágás ez, amit nem lehet megjegyzés nélkül hagyni.*
-Nem sok olyan nővel találkoztam még, akik ennyire szeretik, ha van valami a szebbik felükben.
*Ő nagyon humorosnak találja a helyzetet, nem is átall ezt kimutatni, ahogy jóízűt nevet. Szegény lány, tényleg egy bolonddal próbál értelmesen szót érteni, már most is látszik, mennyire lehetetlen küldetés is ez.
Ha egyszer a fejébe vesz valamit, csakis úgy lehet eltántorítani, hogy komolyan fenyegetik az életét, itt pedig, ahogy látja, ilyen helyzet most nem áll fenn. Igaz, hogy ott az egész testből áradó figyelmeztetés, de az mégsem egy kivont kard, nem egy torkának szegezett penge, így nem is tudja megállítani. A gaz tettet elköveti, szerinte egyébként egészen aranyosan próbál békülni, de persze, hogy a nő ezt is csak támadásnak fogja fel. Még ideje sincs, hogy igazán megbosszulja a sérelmet, mert lova megteszi helyette is, földre küldve így a félszemű simlist.
A lány előre hajol, így a férfinak van alkalma még jobb szemszögből szemügyre vételezni a mellek környékét, esetleges dekoltázst, bármit, ami szép lehet. Édes, női keblek... Nagy kár, hogy élvezheti sokáig a látványt, ugyanis a hátas ezúttal komolyabb támadásba kezd. Ennek a fele sem tréfa, tekintete máris a veszélyforrásra siklik, kezeivel ügyesen löki magát hátrébb ülő helyzetben is, hogy elsőnek egy kis távolságot nyerjen, majd a következő mozdulattal már pattan is fel, kezeit maga előtt tartva, hogy ha bármi történne, legalább valamennyire tudja magát védeni.*
-Kibírhatatlan egy lovad van, tudsz róla?
*Méltatlankodik kezeit összefonva a mellkasán, miután Adela sikerrel közbelépett, megakadályozva így mindennemű sérülést. Azért most már kicsit át kell gondolni, hogy miképp is közeledjen, méregeti a helyzetet, míg végül megadó sóhajjal kerít ő is egy almát, csorbítva így Gebe táplálékadagját, és tenyerére helyezve nyújtja a ló felé.*
-Béküljünk ki, ha már éjszakára úgyis szomszédok leszünk. Szívesen meghívnám a gazdádat vacsorára is, de ő úgyse fogadná el, de te haverkodsz velem, ugye? Mi, férfiak tartsunk össze.
*Nem is kérdéses, hogy a lóhoz beszél, tekintete is a fakón függ, ahogy lassan, óvatosan közeledik, készen arra, hogy az első támadó jelre a vészzónán kívülre ugorjon.*


124. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2013-10-17 18:43:59
 ÚJ
>Adela lOmenotte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

*A férfi válaszát hallva csak keserű lemondással felnevet.*
- A „talán” nekem nem elég - *majd ismét ízelítőt kap a hím, ezúttal sem kért, életfilozófiájából, és arcán csak tovább szélesedik az ízetlen mosoly.*
~Minő meglepetés, egy újabb mihaszna semmirekellő. De ez legalább be is vallja!~
- Játszottam én már eleget - *böki az ember felé, hangsúlyával éreztetve, hogy ezúttal is lezártnak tekint egy témát kettejük között.* - Köszönöm szépen, remek helyen van az ott.
~Mit zabszem, karó! ~ *gúnyolódik most rajta egy belső hang, de határozott módon csendre utasítja.
Elég neki most az ember hím, nem kell még az is a nyakába, hogy az önkritikája csipkedje.
Mivel éppen nem a férfi felé néz, ezért szerencsére nem kapja el a perverz szikrát abban az egy szemben, így mintsem sejtve. Az embernek minden bizonnyal jobb is így, és neki is. Boldog tudatlanság.
A hímet csak nem tántorítja el a figyelmeztetés, melyet minden porcikájával sugall felé. Cselekvőképtelenségének egyetlen valódi, kézzel fogható oka, hogy nem tudja eldönteni, mi lenne a legmegfelelőbb módszer arra, hogy a hímnek soha többet ne jusson eszébe hozzá ilyen közel jönni. Még mindig a kasztrálást tartja a legmegbízhatóbb megoldásnak, de ennyire nem véresszájú, hogy rögtön az első napján cirkuszt csináljon.
A hideg kirázza, ahogy a férfi hozzáér, és nehezen tudja leküzdeni a kellemetlen gyomorgörcsöt, mely fojtogatni kezdi.
Próbálja leküzdeni azt a hihetetlen elutasítást, és némi undort, ami hatalmába keríti, de arca azért csak megrándul. Hatalmas szerencséje van, hogy a selyemcsődör ennyire elviselhetetlen. Ez viszont már sokkal kellemesebb feszültséget okoz benne.
Ahogy látja a férfit felülni, megnyugszik, és visszadől a falhoz. Kárt nem kell térítenie, a hím él, számára a többi érdektelen.
A megjegyzésre, hogy a nevetés annak a jele lenne, hogy nem elveszett lélek, kissé felvonja a szemöldökét. Valóban. Lehet, hogy nem elveszett lélek, csak még nem találta meg az útját. És abban is biztos, hogy nem a hím fogja megmutatni neki.
Azonban nem firtatja ezt a kérdést, és nem is reagál rá. Nem akarja adni a lovat a férfi alá.*
- Aggódjon érted, akinek hét anyja van! - *nevet fel, hangjába visszakúszott a gunyoros él.
Kissé előre is hajol, hogy szavait nyomatékosítandó a férfire tekintsen szúrós szemeivel, ám a csődör ezt már végképp nem állhatja, hogy még mindig nem vele foglalkoznak.
Fülét hátracsapva fújtat, és kapál, látványosan fenyegetően lép a hím felé.*
- Neee! - *csattan Ade hangja, de az állatot ez sem hatja meg túlságosan.
Mivel azonban még mindig nem jutott el odáig, hogy igazán kárt akarjon tenni a férfiban – bár ez az állapot még eljöhet – kinyúl a csődör fejéért, megpaskolja az orrát, mire az felé fordítja a figyelmét.*
- Ide gyere! - *közli vele tényszerűen, mire a ló egy méltatlankodó fújtatást enged meg az ember hím felé, és a győzelem teljes tudatában, fejét büszkén felszegve lép közelebb gazdájához, hogy ismét az ölébe bújhasson.
Lelkesen dögönyözi az állat fülét, nyakát paskolja, miközben áthajolva a ló nyakán, a férfire néz, ajkán halvány mosollyal.*
- Már ketten nem szeretnénk, hogy a boxban legyél. Bárhogy is nézzük, ez a többség - *kacsint huncut módon a hím irányába, hátha ezen módon megérti.
Bár tény, roppant humoros, hogy a lova ennyire féltékeny egy ember hímre. Határozottan szórakoztató, de nem szeretné, ha kárt tennének egymásban. Az már nem lenne azt.*


123. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2013-10-17 12:17:10
 ÚJ
>Arathan Galranor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

*Tudja ő, hogy nem körülötte forog a világ, de miért ne tegyen úgy, mintha ez éppen fordítva lenne, csak hogy bosszantson másokat? Meglepően egyszerű a logika emögött, semmi érthetetlen vagy különös nincs benne.
Érzi ám a hangszín változását, amiből le is szűri az információt: rossz talajra tévedt. Nem mintha különösebben zavartatná magát emiatt, mit érdekli őt más nyomora, épp elég a sajátját elviselni és rejteni mindenki, a világ, még önmaga elől is.*
-Talán akarok. Az egész élet egy nagy játék, miért viselkedsz úgy, mint akinek zabszem ment a csinos kis seggébe? Ha szeretnéd, kihúzhatom neked onnan, hogy kicsit lazíthass.
*Azt már nem toldja hozzá, hogy bár kiszedné a zabszemet, szívesen betenne oda valami mást, elég csak tekintetéből és perverz vigyorából kiolvasni a gondolatmenet folytatását. Ha ennyire nyilvánvalóan kínálja magát a lehetőség, hogy valami mocskosat hozhasson ki a beszélgetésből, akkor nem hagyja veszni.
Hiába a testbeszéd, az elutasító, gyilkos pillantás, ő bizony nem hátrál meg, tovább közelít, hogy ördögi tervét végrehajtsa. Fel van készülve sokféle reakcióra, leginkább persze negatívakra, miszerint felpofozzák, összekarmolják, megrugdalják, talán még egy nyílvesszőt is összeszed a vállába, de ahogy említette is: az élet úgy jó, ha zajlik, ha van veszély, ami felpezsdíti a vért. Minél nagyobb a veszély, annál jobban lüktet az élet minden porcikában.
Orra többször éri a ruha nedves anyagát, ahogy finoman bököd, mert miért is ne? Ha a csődörnek összejött, hogy így békítse meg gazdáját, neki ne sikerülne? Nem kap azonnal csizmatalpat a gyomrába, ez már biztató jel. Kár, hogy a támadás onnan érkezik, ahonnan nem számít rá, történetesen a féltékeny hátasállattól. Könnyű kibillenteni egyensúlyából, a támaszkodás csak arra volt elég, hogy ne dőljön előre, de mivel az erőhatása hátra-oldalra viszi, így tehetetlenül puffan feneke a földön, kezeit elfelejti letámasztani, így szebbik felének példáját feje is követi, ahogy elnyúlik. Csodálkozva nézi a ló törleszkedését és a lány kacagását. Épp kinevetik? Hát szép...
A csodálkozó, döbbent kifejezés változik, ahogy lassan ülő helyzetbe tolja magát, arcára újra mosolya telepszik vissza, miközben pár szalmaszálat kikotor a hajából.*
-Ha már nevetni tudsz, nem lehetsz veszett eset.
*Még ha káröröm, akkor is édes kacaj, ami felszakad, gy pedig csakis jó jel lehet. Talán megtörik a jég, amit Adela már az első mondatokkal felhúzott közöttük.*
-Egy lónál több kell ahhoz, hogy bennem kárt tegyenek. Rossz szokásom mindent túlélni, így nem kell aggódnod értem, csillagom.
*Egyelőre nem érzi szükségét, hogy felálljon, jó itt a földön is, amíg nem kell szavait követően komolyabb menekülésbe kezdenie.*


122. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2013-10-16 11:55:00
 ÚJ
>Adela lOmenotte avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

*Az ember lassan átlépi azt a vonalat, amikor még hajlandó vele foglalkozni. És ez meg is történik, abban a pillanatban, amikor a beképzeltje ismét azt képzeli, hogy csak ő, és senki más lehet izgalmas egy nő számára.
Ennek fényében az elhangzott mondatra még csak fel sem kapja a fejét, mert reménytelennek látja azt, hogy a hímbe egyáltalán felmerüljön az, hogy nem körülötte forog a világ.
Még csak egy lemondó sóhajt sem pazarol az emberre a továbbiakban, ennek a témának a kapcsán.
A férfi életfilozófiáját érdekesnek találja. Talán azért, mert neki nincs ilyenje. Egy dolgot tudott, hogy nem bírja tovább az otthoni légkört. Nem bír többet elf nemesekre nézni, nem maradhat, mert úgy érezte, beleőrül, ha csak még egy éjszakát el kell töltenie abban a hatalmas, üres villában.
Kissé elkomorodik a hangja, ahogy válaszol. Tompa, dacos szomorúság, ér erőltetett érdektelenség csendül vissza benne.*
- Mi hosszúéletűek szeretjük elpocsékolni olyan mihaszna játékokra, melyek nem visznek sehová - *ezzel a saját részéről lezártnak tekinti a témát.
Amikor a férfi felcsattan, hogy mennyire jól lehetne tanulni a lovon, csak egy szúrós pillantással jutalmazza, és ajkaira gúnyos mosoly húzódik.*
- AKARSZ tanulni, ember? Vagy csak játszadozni szeretnél, mert úgy tartja jókedved? - *mosolya, és arckifejezése sejteti, hogy melyik választ tartja valószínűnek.
*”Gebének” tény, hogy áldott jó természete van, fel sem merült, hogy „Gebével” lenne baj.
Ám gondolatai unos-untalan visszatérnek az otthona felé. Nem a honvágy, inkább a komor emlékek, és a keserűség ízét erősítve a szájában. Bár ezen a csődör incselkedése elég sokat lendít, így kezd egészen kellemes hangulatba kerülni, amikor meglátja, hogy az ember elindult felé. Gyanakodva követi a tekintetével, de nem szól, szeme szúrós, és egész testéből sugárzik a „takarodj!” felszólítás.
Ám a hím nem méltóztatik figyelembe venni zárkózott testtartását, és figyelmeztető tekintetét.
Megdöbben a teljesen gyerekes, és irracionális viselkedés láttán. Úgy érzi, gyomorszájon vágták. Arca megrándul, némi undorral festődik, majd rendezi vonásait, és inkább egy érdeklődő, felvont fél szemöldökkel tekint az emberre.
Hátha, ettől elmegy a kedve a kekeckedéstől.
Ám van, amire még ő sem számít. A csődör feje érdeklődve ingázik közte és a hím között, majd a ló dönt, és határozott, lendületes mozdulattal közelebb lép Adelához, vállával, és fejével határozottan arrébb taszítva a férfit, és egy fenyegető prüszkölést intézve felé. A nő ölébe engedve hosszú, izmos nyakát, és patájával méltatlankodva toporog.
Látszik, hogy halálra kényeztették a kisasszonyok. Nem bírja elviselni, ha gazdája nem rá figyel.
Adela erre a mozdulatsorra csupán egy kitörő, harsány nevetéssel válaszol, könnye kicsordul, ahogy megsimogatja a ló orrát. Majd elhessegeti a jószágot, aki méltatlankodva kapja fel a fejét a finom orrpacsikra, és lenéz a szalmára, hogy megnézze, milyen állapotban van a hím. Persze, nevetése még most sem hagy alább.*
- Élsz még, ember? - *alig bírja kinyögni a kárörvendő nevetéshullámok között.*


121. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2013-10-16 09:17:07
 ÚJ
>Arathan Galranor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 3

Játékstílus: Szelíd

*Nem szükségeltetik kiugróan nagy észbeli képesség annak felismeréséhez, hogy az efféle kirohanások nem rémítik, épp ellenkezőleg, nagyon is szórakoztatják. Könnyen titulálja bárki bolondnak, félnótásnak, egészen addig, amíg azt nem veszi észre, hogy bizony a kártyák emellett a félkegyelmű mellett dolgoznak, és máris az egész erszényt elnyerte, kisemmizve játszópartnerét. Tekintve, hogy micsoda véleményeket lehet levonni róla, nem biztos, hogy Adela taktikája a jó, hogy visszaszájal, de a következményeket hamarosan ő is megtapasztalhatja.*
-Tudtam én, hogy csakis oda jár minden nő esze.
*Nevet fel mély hangon, jóízűen. Nem lehetett mást várni, a visszavágás csak még további alapot szolgáltat arra, hogy szívja a lány vérét. Ha bolondokkal vitatkozol, vigyázz, mert lesüllyedsz a szintjükre és elvernek a rutinjukkal. Az ősi mondás rá fokozottan igaz, mindent képes kifordítani, addig csűrni-csavarni, amíg végül egy neki tetsző dolgot nem hoz ki belőle. Történetesen éppen azt, hogy férfiassága még így ruhán keresztül is annyira csábítóan hat az elfre, hogy képtelen elvonatkoztatni tőle akár egy másodpercre is. Természetesen tudja, hogy ennél messzebb aligha járhatna a valóságtól, de arra mindenképp jó, hogy tovább paprikázza vele a hangulatot. Vannak nők, akiknek arcán jól mutat a düh gerjesztette pír.*
-Aki mer, az nyer. Az életet csak veszélyesen érdemes élni, különben észrevétlenül siklik el. Persze gondolom ti, hosszúéletűek, ezt is máshogy látjátok.
*Megszokta már, hogy a legtöbb elfet valami átszellemültség, állandó elvarázsoltság jellemez, hogy mindig komolyak, végtelenül megfontoltak és hasonló. Nyilván ha neki lenne 200 éve az életre, akkor többet pocsékolhatna agytörésre, de mivel legjobb esetben is már csak 40-50 vár rá, sietni kell, hogy kiélvezze minden egyes pillanatát. Ha nem épp a kockák adta izgalmat, akkor mást, de a lényeg, hogy mindig törtéjen valami.*
-Veszett? De hát nézz rá szegény Gebére, áldott jó természete van, szerintem tökéletes alany lenne a tanulásra.
*Hogy rá vonatkozott volna a jelző? Képtelenség... Nem születhet mindenki istállóba, hogy azonnal értsen a lovakhoz, ez bizony tanulandó művészet, amit most, hogy van hátasa, talán hajlandó is lenne magáévá tenni. Közrejátszik-e ebben a pukkancs elf bája? Nála sosem lehet tudni.
Csöndesen nézi hol saját lovának a rendbe tételét, hol pedig az elf leányzót, aki, bár hátasával is állandóan zsörtölődik, mégis úgy tűnik, jól kijönnek egymással. Lehet, hogy Adela valójában mindenkivel ilyen?
Hirtelen támadó ötlet kerekít minden eddiginél szélesebb vigyort Arath arcára, ahogy elhagyja eddigi helyét, és a lány mellé lépve utánozza a ló mozdulatait: kezeivel a bálán megtámaszkodva kezdi el orrával az elf vállát bökdösni. Még egy kisebb prüszkölést is produkál mellé, hátha így még hitelesebb az alakítása.*


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 567-586