Nincs játékban - Istálló
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Istálló | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 6 (101. - 120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Lissbeth Manraecas [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/8698_ember_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 567-586
120. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2013-10-12 12:36:05
Üzenet elküldve: 2013-10-12 12:36:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*A félszemű kacsintását látva már felébred benne a gyanú, hogy ezzel csak olajat öntött a tűzre, és ezt a következő gondolatmenet, mely a férfi száján kiszökik, meg is erősíti.
Ennek fényében nem kívánja a lovat továbbra is a férfi alá adni, így csupán egy hideg, gonosz mosolyt enged meg az ember felé. Munkájához visszafordul, és csak egyetlen egy szót vet oda, mintha a világ legtermészetszerűbb dolga lenne:*
- Kasztrálnálak.
*Ezzel ő lezártnak tekinti a férfiasság kérdését a maga részéről, ám az ember tovább folytatja a csipkelődését. Erre azonban el kell mosolyodnia, a maga rideg, és meglehetősen távolságtartó módján. Frappáns megjegyzés, el kell ismerni, de ettől függetlenül nem lopta közelebb a szívéhez magát az ember.*
- Nem félsz a méregfogaktól? - *érdeklődik fanyar mosollyal, ahogy az ember felé néz.
A megjegyzésre, miszerint az ember mentette volna meg a fakó paripát, visszhangos gúnnyal nevet fel, és csak a fejét csóválja. Nem nagyon tud elképzelni olyan szituációt, ahonnan ennek a lónak ez a semmirekellő jelentette a menekülő utat.
Valamiért az ember még mindig azt hiszi, hogy hasznot húzhat belőle, és erre ismét csak egy fanyar fél mosollyal tud, és akar válaszolni. Méghogy ő tanítsa? Az kizárt dolog.
Nem mintha nehezére esne megmutatni, hogy miként kell egy lovat ellátni, de az emberi fajnak természetszerűleg nincs érzéke az állatokkal való munkához, nem ám, hogy egy naplopó majd megtanulja tőle, miként kell dolgozni. Abszurd. Nevetséges.*
- Induláskor veszett üggyel nem foglalkozom - *vágja a férfi fejéhez az iménti gondolatmenet sűrített formáját.
A szalmabála tetején ülve, először ellenőrzi íját, hogy mennyire ázott meg a zivatarban. Legnagyobb megkönnyebbülésére a köpeny elég jól megvédte, nem fog szétázni a fája. Ujjai szeretettel futnak végig a szaru berakáson, majd visszahelyezi a szalmára a fegyvert, száradni, lehetőleg lovától minél távolabb, ugyani a csődör úgy ítélte meg, hogy ő most márpedig megkapja a napi kényeztetés adagját, amihez az udvarban hozzászokott. Az utolsó pofányi zabot ropogtatva lép oda az elfhez, és orrával megböki a vállát.*
- Mi van, te? - *érdeklődik kissé megenyhülve, megvakargatva a csődör orrát. Arcán egy sovány, rosszalló, ám mégis meleg mosoly húzódik meg, ahogy meglapogatja a hátas állát.* - Jöttél megbékíteni, te átkozott jószág?
Ennek fényében nem kívánja a lovat továbbra is a férfi alá adni, így csupán egy hideg, gonosz mosolyt enged meg az ember felé. Munkájához visszafordul, és csak egyetlen egy szót vet oda, mintha a világ legtermészetszerűbb dolga lenne:*
- Kasztrálnálak.
*Ezzel ő lezártnak tekinti a férfiasság kérdését a maga részéről, ám az ember tovább folytatja a csipkelődését. Erre azonban el kell mosolyodnia, a maga rideg, és meglehetősen távolságtartó módján. Frappáns megjegyzés, el kell ismerni, de ettől függetlenül nem lopta közelebb a szívéhez magát az ember.*
- Nem félsz a méregfogaktól? - *érdeklődik fanyar mosollyal, ahogy az ember felé néz.
A megjegyzésre, miszerint az ember mentette volna meg a fakó paripát, visszhangos gúnnyal nevet fel, és csak a fejét csóválja. Nem nagyon tud elképzelni olyan szituációt, ahonnan ennek a lónak ez a semmirekellő jelentette a menekülő utat.
Valamiért az ember még mindig azt hiszi, hogy hasznot húzhat belőle, és erre ismét csak egy fanyar fél mosollyal tud, és akar válaszolni. Méghogy ő tanítsa? Az kizárt dolog.
Nem mintha nehezére esne megmutatni, hogy miként kell egy lovat ellátni, de az emberi fajnak természetszerűleg nincs érzéke az állatokkal való munkához, nem ám, hogy egy naplopó majd megtanulja tőle, miként kell dolgozni. Abszurd. Nevetséges.*
- Induláskor veszett üggyel nem foglalkozom - *vágja a férfi fejéhez az iménti gondolatmenet sűrített formáját.
A szalmabála tetején ülve, először ellenőrzi íját, hogy mennyire ázott meg a zivatarban. Legnagyobb megkönnyebbülésére a köpeny elég jól megvédte, nem fog szétázni a fája. Ujjai szeretettel futnak végig a szaru berakáson, majd visszahelyezi a szalmára a fegyvert, száradni, lehetőleg lovától minél távolabb, ugyani a csődör úgy ítélte meg, hogy ő most márpedig megkapja a napi kényeztetés adagját, amihez az udvarban hozzászokott. Az utolsó pofányi zabot ropogtatva lép oda az elfhez, és orrával megböki a vállát.*
- Mi van, te? - *érdeklődik kissé megenyhülve, megvakargatva a csődör orrát. Arcán egy sovány, rosszalló, ám mégis meleg mosoly húzódik meg, ahogy meglapogatja a hátas állát.* - Jöttél megbékíteni, te átkozott jószág?
119. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2013-10-11 21:07:28
Üzenet elküldve: 2013-10-11 21:07:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
*Hát ez mulatságosabb, mint először gondolta volna. Elkapja a gyilkos pillantást, ami egy kacsintással jutalmaz... Illetve csak feltehető, hogy kacsint, nem pedig pislant, de lévén, csak egy szeme látszik, így nem lehet pontosan eldönteni. Mégis pimasz vigyorából arra lehet következtetni, hogy tényleg kacsintani próbál, hogy így hergelje tovább a nőt. Régi szokások nehezen kopnak ki.*
-Késsel? Tán meg szeretnél borotválni? Ugyan csillagom, én büszke vagyok arra, hogy férfinak születtem, a szőrzet csak ennek ékes bizonyítéka, nem szívesen válnék meg tőle.
*Többek között ez különbözteti meg az elfektől. Azok csupaszok mindenhol, mint valami meztelencsiga, míg neki karján, lábán, mellkasán és intim helyein is fürtös szőr burjánzik, kellően megdobogtatva a női szíveket. Igazi férfi ő, nem holmi nyálas nyápic.*
-Talán kígyó vagy, hogy így sziszegsz? Ha kétségeid lennének, szívesen kipróbálom a nyelved, tesztelésre, hogy tényleg villás-e, de azt már most megmondhatom, hogy jól fel van vágva.
*Kétség sem fér hozzá, hogy ő remekül szórakozik, szinte bár perverz örömmel tölti el, ahogy az elfet szekálhatja. Olyan mókás nézni, ahogyan felhúzza magát a legkisebb apróságokon is, amikre más talán fel sem figyelne.*
-Megmentett? Talán inkább én őt.
*Egyértelmű, hogy szegény lónak a halálnál is rosszabb lenne, ha még mindig a nemes hájas, túlcicomázott valagát kellene cipelnie, méghozzá valami idétlen, betanított lépéssorral. Ennél már az is jobb, ha egy vérbeli simlist menekít innen-onnan, legalább van némi izgalom is az életében, mozoghat, vágtathat kedvére, és még egy jófej gazdát is kap. Mi ez, ha nem megmentés? A férfi meg van róla győződve, hogy a lehető legnemesebben cselekedett, amikor megszabadította szegény párát, még akkor is, ha most kicsit tanácstalan, hogy hogyan is kellene ellátni.*
-Ha nem lennél ennyire beképzelt, még akár meg is taníthatnál a lóval bánni, természetesen némi jussért, dee... Erről már lekéstél, csillagom.
*Ő is megrántja a vállát válaszként, még egy gunyoros pillantást is engedélyez magának, mielőtt útjára indulna, hogy a helyi munkaerőt felhajtsa. Ha épp mással is foglalatoskodik, elég meggyőző tud lenni, hogy hagyjon mindent, mert jelenleg az ő paripája a legfontosabb arthenior-szerte. Ameddig a fiú dolgozik, ő egy szalmabálára telepszik, mosolyogva rágcsál egy szalmaszálat, ahogy hol a műveletet nézi, hol pedig alattomban az elf lány felé les.*
-Késsel? Tán meg szeretnél borotválni? Ugyan csillagom, én büszke vagyok arra, hogy férfinak születtem, a szőrzet csak ennek ékes bizonyítéka, nem szívesen válnék meg tőle.
*Többek között ez különbözteti meg az elfektől. Azok csupaszok mindenhol, mint valami meztelencsiga, míg neki karján, lábán, mellkasán és intim helyein is fürtös szőr burjánzik, kellően megdobogtatva a női szíveket. Igazi férfi ő, nem holmi nyálas nyápic.*
-Talán kígyó vagy, hogy így sziszegsz? Ha kétségeid lennének, szívesen kipróbálom a nyelved, tesztelésre, hogy tényleg villás-e, de azt már most megmondhatom, hogy jól fel van vágva.
*Kétség sem fér hozzá, hogy ő remekül szórakozik, szinte bár perverz örömmel tölti el, ahogy az elfet szekálhatja. Olyan mókás nézni, ahogyan felhúzza magát a legkisebb apróságokon is, amikre más talán fel sem figyelne.*
-Megmentett? Talán inkább én őt.
*Egyértelmű, hogy szegény lónak a halálnál is rosszabb lenne, ha még mindig a nemes hájas, túlcicomázott valagát kellene cipelnie, méghozzá valami idétlen, betanított lépéssorral. Ennél már az is jobb, ha egy vérbeli simlist menekít innen-onnan, legalább van némi izgalom is az életében, mozoghat, vágtathat kedvére, és még egy jófej gazdát is kap. Mi ez, ha nem megmentés? A férfi meg van róla győződve, hogy a lehető legnemesebben cselekedett, amikor megszabadította szegény párát, még akkor is, ha most kicsit tanácstalan, hogy hogyan is kellene ellátni.*
-Ha nem lennél ennyire beképzelt, még akár meg is taníthatnál a lóval bánni, természetesen némi jussért, dee... Erről már lekéstél, csillagom.
*Ő is megrántja a vállát válaszként, még egy gunyoros pillantást is engedélyez magának, mielőtt útjára indulna, hogy a helyi munkaerőt felhajtsa. Ha épp mással is foglalatoskodik, elég meggyőző tud lenni, hogy hagyjon mindent, mert jelenleg az ő paripája a legfontosabb arthenior-szerte. Ameddig a fiú dolgozik, ő egy szalmabálára telepszik, mosolyogva rágcsál egy szalmaszálat, ahogy hol a műveletet nézi, hol pedig alattomban az elf lány felé les.*
118. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2013-10-09 15:31:27
Üzenet elküldve: 2013-10-09 15:31:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Az enyhén erotikus tartalmú megjegyzésre felkapja a fejét, és ismét gyilkos pillantást lövell az ember felé. Ohh, hogy utálja a gusztustalankodó, női ölre és combokra éhes férfiakat. Volt velük szerencséje, elég. Az elf nemesek jöttek hízelkedni, hátha ágyukba húzhatják őt is, mint anyját, és közben aranyékes feleségeikkel parádéztak a különböző ünnepségeken, kisgyermekek társaságában. Gyomorforgató.*
- A te combjaid között legfeljebb késsel ügyködnék - *válaszol sziszegve, majd visszafordul a tevékenységéhez.
A hierarchiai kérdés boncolásakor kissé szúrós tekintettel fordul a férfi felé.*
- Mivel te állsz feljebb a hierarchiában neked is kell gondoskodnod róla. Ő teljesítette a ráeső részt, azzal, hogy megmentette a mocskos irhád, ember. Ha nem tudod ellátni, akkor meg legalább egy takarót teríts rá, hogy ne kapjon tüdőgyulladást, mert akkor két napon belül elmegy, és akkor a saját lábadon kell majd futnod.
*Lassanként végére ér a csődör rendbetételének, és elégedetten szemléli a munkáját. Majd az istállófiú által itt hagyott vödörhöz lép, belenyúl, és megszagolja a szilázst és az abrakot, megforgatja a gyümölcsöket, hogy nem rohadtak-e. Mivel elég jó minőségűnek ítéli, ajkát elismerően lebiggyeszti, leemel két almát a tetejéről, és a csődör etetővályújába önti a vödör tartalmát.
Az lelkesen áll neki az abrak ropogtatásának, és élvezettel horkant, ahogy az ízes zabszemekhez ér. Megkönnyebbülten figyeli, hogy legalább őméltósága jól érzi magát.
Az ember kelletlenkedő megjegyzésére csak egy vállrándítással reagál.*
- Nem az én zsebem bánja, ha megdöglik…
*Ő aztán nem fogja más nyomát takarítani, nem az ő feladata, így az ember nyugodtan el is indulhat az istállófiúért. Ha ez megtörtént, és már biztos távolságon kívül tudja a férfit, átlép a másik boxba. Ha nem történt meg a letakarás a második felszólításra sem, akkor most ráborít egy két pokrócot a paripára, és mosolyogva megcirógatja az orrát. Almát ajánl neki, míg a sajátjába jó ízűen beleharap. Majd megvakargatja a ló füle tövét, és visszalép a sajátjához. Az almába harap még kettőt, majd mikor látja az elkényeztetett ficsú-csődör irigykedő tekintetét, a szájából odakínálja neki a gyümölcsöt, remélve, hogy ez visszatántorítja a hátast a további próbálkozástól. Ám nem olyan fából faragták ezt a bestiát, a ló a gyümölcsre harap, nem sértve ugyan gazdája ajkát, de leroppantva az alma húsából belőle egy jó darabot.*
- Elkényeztetett, pofátlan gebe… - *állapítja meg, lemondó mosollyal, és elrágcsálja az alma maradékát, majd a box oldalában álló szalmabálákra ül, ahova íját is lehelyezte, és kényelmesen nekidönti hátát a falnak. Figyeli, hogy mi történik a másik fakóval. Sajnálja a jószágot, igazán jobb gazdát érdemelne.*
- A te combjaid között legfeljebb késsel ügyködnék - *válaszol sziszegve, majd visszafordul a tevékenységéhez.
A hierarchiai kérdés boncolásakor kissé szúrós tekintettel fordul a férfi felé.*
- Mivel te állsz feljebb a hierarchiában neked is kell gondoskodnod róla. Ő teljesítette a ráeső részt, azzal, hogy megmentette a mocskos irhád, ember. Ha nem tudod ellátni, akkor meg legalább egy takarót teríts rá, hogy ne kapjon tüdőgyulladást, mert akkor két napon belül elmegy, és akkor a saját lábadon kell majd futnod.
*Lassanként végére ér a csődör rendbetételének, és elégedetten szemléli a munkáját. Majd az istállófiú által itt hagyott vödörhöz lép, belenyúl, és megszagolja a szilázst és az abrakot, megforgatja a gyümölcsöket, hogy nem rohadtak-e. Mivel elég jó minőségűnek ítéli, ajkát elismerően lebiggyeszti, leemel két almát a tetejéről, és a csődör etetővályújába önti a vödör tartalmát.
Az lelkesen áll neki az abrak ropogtatásának, és élvezettel horkant, ahogy az ízes zabszemekhez ér. Megkönnyebbülten figyeli, hogy legalább őméltósága jól érzi magát.
Az ember kelletlenkedő megjegyzésére csak egy vállrándítással reagál.*
- Nem az én zsebem bánja, ha megdöglik…
*Ő aztán nem fogja más nyomát takarítani, nem az ő feladata, így az ember nyugodtan el is indulhat az istállófiúért. Ha ez megtörtént, és már biztos távolságon kívül tudja a férfit, átlép a másik boxba. Ha nem történt meg a letakarás a második felszólításra sem, akkor most ráborít egy két pokrócot a paripára, és mosolyogva megcirógatja az orrát. Almát ajánl neki, míg a sajátjába jó ízűen beleharap. Majd megvakargatja a ló füle tövét, és visszalép a sajátjához. Az almába harap még kettőt, majd mikor látja az elkényeztetett ficsú-csődör irigykedő tekintetét, a szájából odakínálja neki a gyümölcsöt, remélve, hogy ez visszatántorítja a hátast a további próbálkozástól. Ám nem olyan fából faragták ezt a bestiát, a ló a gyümölcsre harap, nem sértve ugyan gazdája ajkát, de leroppantva az alma húsából belőle egy jó darabot.*
- Elkényeztetett, pofátlan gebe… - *állapítja meg, lemondó mosollyal, és elrágcsálja az alma maradékát, majd a box oldalában álló szalmabálákra ül, ahova íját is lehelyezte, és kényelmesen nekidönti hátát a falnak. Figyeli, hogy mi történik a másik fakóval. Sajnálja a jószágot, igazán jobb gazdát érdemelne.*
117. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2013-10-09 15:08:37
Üzenet elküldve: 2013-10-09 15:08:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
*Ő is remekül mulat, elég neki már az is, hogy hallja a lány folyamatos szitkozódását, amivel a lovat illeti. Máris kedveli a hátast, egyre több hasonlóságot vél felfedezni saját magával, ami felettébb szórakoztató.*
-Ha olyan durván ügyködnél az én combomon, én sem díjaznám. Próbálj meg finomabban bánni vele.
*Az ilyen magas labdát nem lehet csak úgy figyelmen kívül hagyni, szinte könyörög, hogy jutalmazza valami szellemes megszólalással a szitkozódást. Kellemesen elvigyorog ő a saját humorérzékén, nem kötelező, hogy mások is értékeljék.
A műalkotás elkészül, szerencsére több szalmát vett igénybe, mint időt, ez pedig pozitív. Ahogy elhelyezi a fél bábut, kicsit megáll hallgatózni, de a lány keltette neszeken kívül semmit nem hall. Elfnek kellett volna születni, ezt ma már sokadszorra állapítja meg, de mivel ezen most már kár keseregni, inkább feláll, hogy addig is elfoglalja magát. Szívesen pepecselgetne a lóval, addig is lekötné a gondolatait, nem várná minden pillanatban, hogy rátörnek, de tudás hiányában sajnos ezt a lehetőséget nem használhatja ki.
Kérése, bár értő fülekre talál, mégsem olyan értelemben, ahogy szeretné A lány szinte kineveti, csak úgy süt róla, hogy mennyire jól szórakozik az ő nyomorán. Arathan felvonja a szemöldökeit, kezeit mellkasa előtt összevonja, csodálkozva mereszti egyetlen szemét a lányra.*
-Pontosan. Ő sem mosdat meg engem, akkor nekem miért kellene kizökkennem a rutinból, hogy a szőrét fényezgessem? A hierarchiában én állok feljebb.
*Méltatlankodik egy sort, bár ő is tudja, hogy feleslegesen. Úgy tűnik, mégis kénytelen lesz az istállófiút előkeríteni valahonnan, hogy lássa el a lovat. Viszont a bábut addig is el kell tüntetni, nem kell, hogy még többen tudomást szerezzenek a vészhelyzet esetére elkészített tervről. Nem tervezi, hogy a zuhogó esőben kellene menekülnie, de ha minden kötél szakad, jobb lesz felkészülni a legrosszabbra is.*
-Hát rendben, ha el tudod nézni, ahogy az itteni munkaerő hozzá nem értő keze matat egy ilyen pompás hátason...
*Hanyag mozdulattal megrántja a vállát és elfordul, a nyerget nemes egyszerűséggel a félbábura dobja, így takarva el szem elől egészen jól. Közben a fülét hegyezi, hogy a lány vajon kap-e a feldobott lehetőségen vagy sem, ha jól látta, láthatta, akkor elf, azok pedig imádják az állatokat. Egy próbát megér, hogy így vegye rá mégis a lóápolgatásra, de ha nem jön össze, kénytelen lesz valóban megindulni előre, hogy a lovászinast megkeresse.*
-Ha olyan durván ügyködnél az én combomon, én sem díjaznám. Próbálj meg finomabban bánni vele.
*Az ilyen magas labdát nem lehet csak úgy figyelmen kívül hagyni, szinte könyörög, hogy jutalmazza valami szellemes megszólalással a szitkozódást. Kellemesen elvigyorog ő a saját humorérzékén, nem kötelező, hogy mások is értékeljék.
A műalkotás elkészül, szerencsére több szalmát vett igénybe, mint időt, ez pedig pozitív. Ahogy elhelyezi a fél bábut, kicsit megáll hallgatózni, de a lány keltette neszeken kívül semmit nem hall. Elfnek kellett volna születni, ezt ma már sokadszorra állapítja meg, de mivel ezen most már kár keseregni, inkább feláll, hogy addig is elfoglalja magát. Szívesen pepecselgetne a lóval, addig is lekötné a gondolatait, nem várná minden pillanatban, hogy rátörnek, de tudás hiányában sajnos ezt a lehetőséget nem használhatja ki.
Kérése, bár értő fülekre talál, mégsem olyan értelemben, ahogy szeretné A lány szinte kineveti, csak úgy süt róla, hogy mennyire jól szórakozik az ő nyomorán. Arathan felvonja a szemöldökeit, kezeit mellkasa előtt összevonja, csodálkozva mereszti egyetlen szemét a lányra.*
-Pontosan. Ő sem mosdat meg engem, akkor nekem miért kellene kizökkennem a rutinból, hogy a szőrét fényezgessem? A hierarchiában én állok feljebb.
*Méltatlankodik egy sort, bár ő is tudja, hogy feleslegesen. Úgy tűnik, mégis kénytelen lesz az istállófiút előkeríteni valahonnan, hogy lássa el a lovat. Viszont a bábut addig is el kell tüntetni, nem kell, hogy még többen tudomást szerezzenek a vészhelyzet esetére elkészített tervről. Nem tervezi, hogy a zuhogó esőben kellene menekülnie, de ha minden kötél szakad, jobb lesz felkészülni a legrosszabbra is.*
-Hát rendben, ha el tudod nézni, ahogy az itteni munkaerő hozzá nem értő keze matat egy ilyen pompás hátason...
*Hanyag mozdulattal megrántja a vállát és elfordul, a nyerget nemes egyszerűséggel a félbábura dobja, így takarva el szem elől egészen jól. Közben a fülét hegyezi, hogy a lány vajon kap-e a feldobott lehetőségen vagy sem, ha jól látta, láthatta, akkor elf, azok pedig imádják az állatokat. Egy próbát megér, hogy így vegye rá mégis a lóápolgatásra, de ha nem jön össze, kénytelen lesz valóban megindulni előre, hogy a lovászinast megkeresse.*
116. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2013-10-09 14:40:02
Üzenet elküldve: 2013-10-09 14:40:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*A férfi gúnyolódó megjegyzéseire csak egy szúrós, veséig hatoló tekintettel válaszol. Anyja nagyon sokszor próbálta erről lenevelni, ugyanis az udvarban igen modortalan, gyilkos pillantás volt, de nem sikerült neki. Ám nem szájal vissza, csak megrántja a vállát.
Már szinte biztos benne, az ember nem éppen tiszta előéletű, de ez nem az ő problémája. Az alantas, sehonnai népek ügyei nem tartoznak rá.
Gondosan kitisztítja lassan megnyugvó csődöre patáit. Az állat időnként hátra néz, és játszani kezd a hajával, ilyenkor határozottan eltolja a fejét, hogy ne akarjon már játszani, amíg ő éppen a dolgát végzi. Majd következik a láb szőrének lecsutakolása, ahol a csődör táncolni kezd, főleg belső combja átkefélésénél.*
- Ohh, azt ne mondd, hogy csiklandós vagy te elbaltázott alkotása a természetnek! - *szitkozódik tovább szenvedéllyel.
Végül szépen lassan, a takarókat egyesével leszedve az egyes testtájékok is. Úgy fele úton használhatatlannak minősítette a szőrkefét, és inkább egy marék szalmával dörzsölte át az amúgy fényes, jól táplált szőrzetet.
Nem fázik, elég kellemes idő van így, hogy folyamatosan mozog, és hadakozik az eszetlen lóval. Mindig is harci ménre vágyott. Azok okosak, nem pofátlankodnak, és engedelmesek. Míg ez az agyára megy. Látszik, hogy csak nemesasszonyok sétalovagoltak rajta, unalmukat elűzendő.
Munka közben időnként lopva a férfi felé pillant. Egy percre meg is torpan, hogy megszemlélje az elkészült bábut, majd egy gúnyos horkanásszerű nevetés kíséretében folytatja a csődör gondozását. Már biztos benne, hogy a férfi valami elől menekül. A sörény és a farok fésülése közben van ideje jobban megfigyelni az ember mozdulatait, így szemtanúja a bizonytalan pillantásoknak is, mellyel az felméri saját képességeinek határát a ló ellátásának terén. Arcán szélesebbre húzódik a kárörvendő mosoly, és ezt nem is próbálja leplezni.
Aztán érkezik a kérdés, hogy gondjaiba venné-e a másik fakót is. Csípős humorral válaszol az ostoba kérdésre.*
- Azt hittem, nálatok hierarchia uralkodik… - *szeme éles gúnnyal villan az ember felé, ajkain leplezetlen káröröm játszik.
A legszebb öröm a káröröm, hisz nincs benne semmi irigység, és jólesően fürdőzik eme igazán mulattató helyzetben. Bár az tény, hogy a másik fakót sajnálja. Jó hátasnak tűnik, felépítése mindenképpen nemes állatra vall. A kérdés csak az, hogy milyen a habitusa, bár ahogy elnézi, nem az a vérmes természet, amivel a férfi nem bírna el, ha akarna.*
Már szinte biztos benne, az ember nem éppen tiszta előéletű, de ez nem az ő problémája. Az alantas, sehonnai népek ügyei nem tartoznak rá.
Gondosan kitisztítja lassan megnyugvó csődöre patáit. Az állat időnként hátra néz, és játszani kezd a hajával, ilyenkor határozottan eltolja a fejét, hogy ne akarjon már játszani, amíg ő éppen a dolgát végzi. Majd következik a láb szőrének lecsutakolása, ahol a csődör táncolni kezd, főleg belső combja átkefélésénél.*
- Ohh, azt ne mondd, hogy csiklandós vagy te elbaltázott alkotása a természetnek! - *szitkozódik tovább szenvedéllyel.
Végül szépen lassan, a takarókat egyesével leszedve az egyes testtájékok is. Úgy fele úton használhatatlannak minősítette a szőrkefét, és inkább egy marék szalmával dörzsölte át az amúgy fényes, jól táplált szőrzetet.
Nem fázik, elég kellemes idő van így, hogy folyamatosan mozog, és hadakozik az eszetlen lóval. Mindig is harci ménre vágyott. Azok okosak, nem pofátlankodnak, és engedelmesek. Míg ez az agyára megy. Látszik, hogy csak nemesasszonyok sétalovagoltak rajta, unalmukat elűzendő.
Munka közben időnként lopva a férfi felé pillant. Egy percre meg is torpan, hogy megszemlélje az elkészült bábut, majd egy gúnyos horkanásszerű nevetés kíséretében folytatja a csődör gondozását. Már biztos benne, hogy a férfi valami elől menekül. A sörény és a farok fésülése közben van ideje jobban megfigyelni az ember mozdulatait, így szemtanúja a bizonytalan pillantásoknak is, mellyel az felméri saját képességeinek határát a ló ellátásának terén. Arcán szélesebbre húzódik a kárörvendő mosoly, és ezt nem is próbálja leplezni.
Aztán érkezik a kérdés, hogy gondjaiba venné-e a másik fakót is. Csípős humorral válaszol az ostoba kérdésre.*
- Azt hittem, nálatok hierarchia uralkodik… - *szeme éles gúnnyal villan az ember felé, ajkain leplezetlen káröröm játszik.
A legszebb öröm a káröröm, hisz nincs benne semmi irigység, és jólesően fürdőzik eme igazán mulattató helyzetben. Bár az tény, hogy a másik fakót sajnálja. Jó hátasnak tűnik, felépítése mindenképpen nemes állatra vall. A kérdés csak az, hogy milyen a habitusa, bár ahogy elnézi, nem az a vérmes természet, amivel a férfi nem bírna el, ha akarna.*
115. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2013-10-09 13:44:14
Üzenet elküldve: 2013-10-09 13:44:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
*Felkapja a fejét és megmerevedik a mozdulat közepén, ahogy egy nő hang szitkozódva teríti be az épület levegőjét. Átkozott, elkényeztetett hímringyó? Ez akár őt is jellemezhetné, egészen pontosan csak akkor, ha valaki éppen nagyon mérges rá, és feltétlenül meg akarja sérteni. Kár, hogy az erre irányuló törekvéseket sosem koronázta még siker, és minél jobban telik az idő, annál kevesebb az esély, hogy sikerüljön a lelkébe tiporni. Guggolva hátrébb araszol pár lépés, fejét nyújtogatva néz előre az állások között, hogy vajon kivel is pöröl a nagy hangú nő ilyen lelkesen. Szerencsére minden jel arra mutat, hogy nem őt keresi, csak a lovával veszekszik, Arathan tapasztalatból tudja, hogy hiába. A lovak túl értelmesek, épp ezért nem lehet velük szót érteni. Mindegy is, nem az ő problémája, mivel valószínűtlennek tűnik, hogy az idegen összejátszana azokkal, akiket egy ügyes trükkel meglopott, nem kell túl sok figyelmet szentelnie neki. Visszaaraszol hát előző helyére, és tovább ügyködik a kabát kitömésén, igyekezve úgy elosztani a szalmát, hogy minél jobban hasonlítson egy ember formájára. Még egy kicsit a vállakhoz, még egy kicsit... Na még egy adagot, mert az ő válla ugyan széles, még a végén nem lenne elég élethű az átverés, ha saját testi adottságit csorbítva másolná. Ilyen amatőr hibát nem követhet el, így jól megpakolja a kabátot, közben pedig kigondolhatja, mi is legyen a többi résszel.*
-Nono! Nálunk hierarchia uralkodik. Én vagyok az első, és ha az én bőröm biztonságban van, akkor majd jön a gebe. Szerencsére mi még tudjuk, ki a főnök.
*Vigyorog fel guggoló helyzetéből a nőre, aki hozza a nőszemélyek szokott formáját: belekotyog a férfi dolgába. Más ezért talán jobban morcoskodna, Arathan ellenben csak jót szórakozik rajta. Sor fog kerülni a lóra is, de előbb bebiztosítja magát, hogy ne ilyen csúf éjszakán érje utol a végzet.
Ahogy végzett a kabáttal, a ló mögé helyezi el, félig döntve, félig ültetve, hiányzó feje helyébe egy széles karimájú kalapot csap, csak ez után egyenesedik fel, megropogtatva a hátát. Most már jöhet a másokra gondolás is, elsőként mindjárt azzal, hogy megszabadítja szerszámaitól a lovat. Mindenből csöpög a víz, grimaszolva keres valami alkalmas helyet, ahova felakaszthatja őket, hátha reggelig megszáradnak. A következő lépés pedig... Eltöprengve néz farkasszemet a hátassal, mintha az állat tekintetéből szeretné kiolvasni, mit is kell most tenni. Sosem volt még lova, így fogalma sincs, hogy mihez kellene vele kezdeni. Lopva a szembeszomszéd lánykára pillant, aki láthatóan a patánál kaparászik valamit. Oda kell nyúlkálnia? A ló lábára néz, majd vissza a fejére. Mikor tekintete ötödszörre járja végig az utat, egyértelműen elhatározza, hogy nincs az az isten, maiért ő ezt megcsinálja.*
-Pár aranyért nem szeretnéd az enyémet is leápolni?
-Nono! Nálunk hierarchia uralkodik. Én vagyok az első, és ha az én bőröm biztonságban van, akkor majd jön a gebe. Szerencsére mi még tudjuk, ki a főnök.
*Vigyorog fel guggoló helyzetéből a nőre, aki hozza a nőszemélyek szokott formáját: belekotyog a férfi dolgába. Más ezért talán jobban morcoskodna, Arathan ellenben csak jót szórakozik rajta. Sor fog kerülni a lóra is, de előbb bebiztosítja magát, hogy ne ilyen csúf éjszakán érje utol a végzet.
Ahogy végzett a kabáttal, a ló mögé helyezi el, félig döntve, félig ültetve, hiányzó feje helyébe egy széles karimájú kalapot csap, csak ez után egyenesedik fel, megropogtatva a hátát. Most már jöhet a másokra gondolás is, elsőként mindjárt azzal, hogy megszabadítja szerszámaitól a lovat. Mindenből csöpög a víz, grimaszolva keres valami alkalmas helyet, ahova felakaszthatja őket, hátha reggelig megszáradnak. A következő lépés pedig... Eltöprengve néz farkasszemet a hátassal, mintha az állat tekintetéből szeretné kiolvasni, mit is kell most tenni. Sosem volt még lova, így fogalma sincs, hogy mihez kellene vele kezdeni. Lopva a szembeszomszéd lánykára pillant, aki láthatóan a patánál kaparászik valamit. Oda kell nyúlkálnia? A ló lábára néz, majd vissza a fejére. Mikor tekintete ötödszörre járja végig az utat, egyértelműen elhatározza, hogy nincs az az isten, maiért ő ezt megcsinálja.*
-Pár aranyért nem szeretnéd az enyémet is leápolni?
114. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2013-10-09 13:22:58
Üzenet elküldve: 2013-10-09 13:22:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 30
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Víztől csöpögve üget be lendülettel a csődör. Kantárját szorítva érkezik mellette az ázott köpönyegű elf is. Amint száraz helyre érnek, megrántja a bőrszíjat, és a lóra kiállt.*
- Állj már meg, félkegyelmű! - *a hátas erre prüszkölve ágaskodni kezd, de legalább nem rúg előre.
Végtére is hangos csattanással földet ér, és megrázza magát, vízzel borítva be az összes többi lovat, és az istállófiút is.
A nyereg lehull Adela kezéből, ahogy ismét a ló orrára vág.*
- Púp vagy a hátamon, te átkozott, elkényeztetett hímringyó! - *sziszegi dühöngve, de azért kellő hangerővel, hogy az egész istálló belezengjen.
A megszeppent kölyök kissé dadog, amikor a nőhöz szól.*
- E-Esetleg segíthetek valamiben?
- Csutakoló szerszámokat kérek, pokrócot, abrakot, és nyugtot adjon! - *dörren a nő hangja ismét, ahogy haragoszöld szemével a vétlen emberkölyökre néz, majd kissé talán meg is bánja eme tettét, úgyhogy kellő borravalóval megtűzdeli az aranyakat, melyet a fiúnak szánt.
A csődör már nyugodtabb, bár csak úgy, mint gazdája ő is teljesen átázott. Adela felkapja a nyerget, majd hátra vezeti, egy félreeső boxba, pont szembe a másik fakóval.
Első mozdulattal csurom vizes köpenyét veti le, és akasztja fel a box bejáratánál, majd leveszi a kantárt a csődörről, és hagyja, hogy kényelmesen körbeténferegjen a szalmán, amíg ő tollászkodik, illetve amúgy az istállófiú megérkezik a kért dolgokkal.
Íját egy száraz szalmabálára helyezi, féltő gonddal, oda kerül a tegezzel az öv is. A nyerget a köpeny mellé akasztja, majd lehámozza magáról a nedves bőrvértet. Alatta könnyű, fehér pamutinget hord, mely nem gátolja a mozgásban. Kissé átázott, és ezen helyeken átüt bőre, ám nem olyan veszedelmes, hogy már illetlen legyen a kinézete.
Kilép a boxból, varkocsát az istálló padlója fölött kicsavarja. A víz bő folyása indul meg a szőke hajzatból, majd laza csomóba köti a feje tetején, hogy ne áztassa tovább az ujjatlan pamutinget. Közben érdeklődve tekint a szemben ügyködő férfi felé, aki éppen valami kabátot töm ki szalmával.*
- A helyében a lóval törődnék. Nincs is rosszabb egy göthös hátasnál. Értéktelen. Már csak húsnak jó.
*Az istállófiú nagyjából ekkor érkezhet meg a kért dolgokkal.*
- Köszönöm! – *veszi át a szerszámokat.* – Eredj dolgodra! – *küldi el igen nyersen az imént érkezőt, majd a lova mellé lép. Először is letakarja pokrócokkal, majd nekiáll a pata kitisztításának, és a szőr fokozatos átkefélésének, hogy a sár kijöjjön belőle.*
A hozzászólás írója (Adela lOmenotte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.09 13:26:53
- Állj már meg, félkegyelmű! - *a hátas erre prüszkölve ágaskodni kezd, de legalább nem rúg előre.
Végtére is hangos csattanással földet ér, és megrázza magát, vízzel borítva be az összes többi lovat, és az istállófiút is.
A nyereg lehull Adela kezéből, ahogy ismét a ló orrára vág.*
- Púp vagy a hátamon, te átkozott, elkényeztetett hímringyó! - *sziszegi dühöngve, de azért kellő hangerővel, hogy az egész istálló belezengjen.
A megszeppent kölyök kissé dadog, amikor a nőhöz szól.*
- E-Esetleg segíthetek valamiben?
- Csutakoló szerszámokat kérek, pokrócot, abrakot, és nyugtot adjon! - *dörren a nő hangja ismét, ahogy haragoszöld szemével a vétlen emberkölyökre néz, majd kissé talán meg is bánja eme tettét, úgyhogy kellő borravalóval megtűzdeli az aranyakat, melyet a fiúnak szánt.
A csődör már nyugodtabb, bár csak úgy, mint gazdája ő is teljesen átázott. Adela felkapja a nyerget, majd hátra vezeti, egy félreeső boxba, pont szembe a másik fakóval.
Első mozdulattal csurom vizes köpenyét veti le, és akasztja fel a box bejáratánál, majd leveszi a kantárt a csődörről, és hagyja, hogy kényelmesen körbeténferegjen a szalmán, amíg ő tollászkodik, illetve amúgy az istállófiú megérkezik a kért dolgokkal.
Íját egy száraz szalmabálára helyezi, féltő gonddal, oda kerül a tegezzel az öv is. A nyerget a köpeny mellé akasztja, majd lehámozza magáról a nedves bőrvértet. Alatta könnyű, fehér pamutinget hord, mely nem gátolja a mozgásban. Kissé átázott, és ezen helyeken átüt bőre, ám nem olyan veszedelmes, hogy már illetlen legyen a kinézete.
Kilép a boxból, varkocsát az istálló padlója fölött kicsavarja. A víz bő folyása indul meg a szőke hajzatból, majd laza csomóba köti a feje tetején, hogy ne áztassa tovább az ujjatlan pamutinget. Közben érdeklődve tekint a szemben ügyködő férfi felé, aki éppen valami kabátot töm ki szalmával.*
- A helyében a lóval törődnék. Nincs is rosszabb egy göthös hátasnál. Értéktelen. Már csak húsnak jó.
*Az istállófiú nagyjából ekkor érkezhet meg a kért dolgokkal.*
- Köszönöm! – *veszi át a szerszámokat.* – Eredj dolgodra! – *küldi el igen nyersen az imént érkezőt, majd a lova mellé lép. Először is letakarja pokrócokkal, majd nekiáll a pata kitisztításának, és a szőr fokozatos átkefélésének, hogy a sár kijöjjön belőle.*
A hozzászólás írója (Adela lOmenotte) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.09 13:26:53
113. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2013-10-09 13:04:45
Üzenet elküldve: 2013-10-09 13:04:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 38
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
*Hangosan patakopogás hasítja át az éjszaka monoton zajait, amit épp a szakadó eső szolgáltat. Aki képes a zajokat nem csak hallani, de értelmezni is, annak egyértelmű, hogy egy ló vágtat előre, olyan gyorsan, amennyire csak a város üres utcáin lehetséges. Merre, merre? Ez a kérdés lüktet a lovag fejében, ahogy kesztyűs keze erősebben markolja a kantárt. A szegénynegyedbe nem mehet, hiszen ott keresnék először, a fogadóban másodszor. Az istálló? Tudják, hogy lóval van, annyira pedig nem ostoba, hogy egy ennyire nyilvánvaló helyet válasszon rejtekének. Hacsak... Váratlanul rántja meg a kantárt, tér ki oldalra, és űzi hátasát egyenest az istálló felé. Túl nyilvánvaló, annyira, hogy erre időt sem pocsékolnának valószínűleg, így még mindig ez a legjobb lehetőség, ha gyorsan akar fedezéket találni.
Szinte végtelennek tűnő út után dereng fel az istálló masszív kőépülete, mivel épp más is most vezeti be a lovát, így elég csak lelassítania, de a nyeregből nem kell leszállnia. Csak kerülni a feltűnést. Magabiztos mosollyal biccent a lovászinasnak, ahogy beléptet, kész szerencse, hogy az most egy másik lóval van elfoglalva, így nyugodtan eloldaloghat a legutolsó boxba, ahol lova mellé a puha szalmára vetheti magát. Hát ezt is megcsinálta. Nehéz helyzet volt, de nem kapták el, és még egy ilyen remek jószágot is sikerült zsákmányolnia. Kedvtelve méri végig újra és újra a fakó paripán, amelyik békésen majszolgat valamit. Jól meghajtotta, és mégis, mintha egészen eddig csak állt volna, kicsit sem remeg a lába, nem rezdülnek az izmai sem, holott új gazdája mellette liheg a földön. Lehet, hogy érdemes lenne megtartani, nem azonnal túladni rajta, hiszen ha hasonló meneküléseket kell végrehajtania, akkor jól jöhet egy megbízható hátas.
Viszont nem fekhet itt örökké, fel kell készülni minden eshetőségre, ha esetleg ráakadnának. Elsőként az istállósfiút keresi fel, akinek a kelleténél talán több aranyat is ad, hogy hagyja békén a lovával együtt. Szándékosan nem kér titoktartást, mert az feltűnőbb lenne, de ez a kérés önmagában még nem szokatlan, sok rigolyás alak megfordul itt, akik nem szívelik, ha már nyúl becses hátasukhoz. Második lépésként kék kabátját, ami olyan jellegzetesen védjegyévé vált, leveti, hiába csapja meg a nedves ingen keresztül a hideg, nem veszi vissza, hanem gondosan összegombolva nekiáll, hogy szalmával kitömje, olyan hatást keltve vele, mintha nem is csak ügyes üres kabát lenne.*
Szinte végtelennek tűnő út után dereng fel az istálló masszív kőépülete, mivel épp más is most vezeti be a lovát, így elég csak lelassítania, de a nyeregből nem kell leszállnia. Csak kerülni a feltűnést. Magabiztos mosollyal biccent a lovászinasnak, ahogy beléptet, kész szerencse, hogy az most egy másik lóval van elfoglalva, így nyugodtan eloldaloghat a legutolsó boxba, ahol lova mellé a puha szalmára vetheti magát. Hát ezt is megcsinálta. Nehéz helyzet volt, de nem kapták el, és még egy ilyen remek jószágot is sikerült zsákmányolnia. Kedvtelve méri végig újra és újra a fakó paripán, amelyik békésen majszolgat valamit. Jól meghajtotta, és mégis, mintha egészen eddig csak állt volna, kicsit sem remeg a lába, nem rezdülnek az izmai sem, holott új gazdája mellette liheg a földön. Lehet, hogy érdemes lenne megtartani, nem azonnal túladni rajta, hiszen ha hasonló meneküléseket kell végrehajtania, akkor jól jöhet egy megbízható hátas.
Viszont nem fekhet itt örökké, fel kell készülni minden eshetőségre, ha esetleg ráakadnának. Elsőként az istállósfiút keresi fel, akinek a kelleténél talán több aranyat is ad, hogy hagyja békén a lovával együtt. Szándékosan nem kér titoktartást, mert az feltűnőbb lenne, de ez a kérés önmagában még nem szokatlan, sok rigolyás alak megfordul itt, akik nem szívelik, ha már nyúl becses hátasukhoz. Második lépésként kék kabátját, ami olyan jellegzetesen védjegyévé vált, leveti, hiába csapja meg a nedves ingen keresztül a hideg, nem veszi vissza, hanem gondosan összegombolva nekiáll, hogy szalmával kitömje, olyan hatást keltve vele, mintha nem is csak ügyes üres kabát lenne.*
112. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2013-09-29 13:38:54
Üzenet elküldve: 2013-09-29 13:38:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 32
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Nézi az apró állatot ahogyan Liss kezébe fogja és szinte anyai érintéssel veszi ki eddigi odújából, majd leteszi a földre hogy egy kicsit átmozgathassa tagjait. Ránéz a lányra, figyeli annak tekintetét. Mosolyt csal arcára az a tekintet mellyel a lány illeti a cicát.*
-Látom kiskegyed meg ez a picúr már öreg cimborák tetszenek lenni...
*Megigazítja gúnyáját, ellenőrzi hogy meg van e íja, meg tapogatja a tegezét, erszényét, valamint a szablya markolatát. Nem lenne a legkellemesebb dolog ha még az amúgy is gyengének mondható felszerelésének is a felét elhagyná a sok hányadtatás közepette. Amúgy sem volt sosem dúsgazdag, hogy naponta új felszerelést vásároljon magának. Jó azért meg van az a kevéske amit a tejbe tud aprítani, és igyekszik úgy csinálni, mint aki nem tékozol, de sajnos ez neki nem igen jön össze. Ha van is pénze azt sajnos addig költi amíg csak van belőle. Mert bizony ott egy borozó, a másik oldalt meg egy vendéglő, utána meg egy príma kis vigadó, nem lehet csak úgy kihagyni ezeket a jóféle mulatságokat. Ő pedig szereti a mulatságokat. Mikor a lány mutatja hogy nem messze van a fogadó, kicsit megkönnyebbül, mert még azon törte a fejét hogy vajon innen gyalog mennyit kell mennie, hogy tiszta rendes ágyba fekhessen, és egy dézsa jó forró vízbe beleülhessen. De immár tudja hogy nem kell aggódnia, eddig nagyon odaadó volt a lány, mondhatni Teréz anyaként karol belé és vezeti tova a mámoros éjszaka sötétjében. *
-Macskajaj? Nekem arra egy jóféle gyógyírem van, és az egy korsó hideg sör! Az mindig helyre rak.
*Megy előre, de nem futó lépésben mert ugye a bokája hamar beintene neki. Úgyhogy csak szépen óvatosan, komótosan haladnak előre, és Nomac hagyja hogy bárki aki látja, mind megcsodálhassa e három új barátot, akik fáradtan, kissé leélten veszik szolgálatát Arthenior városának.*
- Úgy fogom kezdeni hogy..
*Hallgat el, mert bizony túlzottan ebbe még nem gondolt bele, és most hogy a lány ezt felhozta, már nem is tűnik olyan jó ötletnek a sok zagyvaság, úgyhogy nem is kezd el most belebonyolódni Nomac ebbe, úgyhogy csak mosolyogva megtorpan és ha eddig egymásba karolva egymás mellett mentek, most szembe fordul a lánnyal és belenéz szemébe.*
-Izé.. magácska össze akar engem zavarni.. hikk.. de nekem helyén van ám az eszem.. nem adom egy könnyen magamat.
*És egészen közel hajol a lányhoz, jól lehet most igen csak feszegeti a pofonos ládát, de túl nagy pimaszságra úgy se szánná rá magát, csak mint egy kisgyerek, feszegeti a határait. Úgy mondja utolsó pár szavát mintha szinte csak suttogná.*
-Pedig nem tagadom, kiskegyed szemei nem kicsit rabul ejtőek...
*Nem messze állnak a fogadó ajtajától, csak pár méter és már benn is lehetnek, ahol biztosan sokkal nyugodtabb lenne a környezet, de egyenlőre nem indul tovább Nomac, meglátja hogy mit lép a lány. De szerintem ha választhat fej és gyomor közül, inkább a fejet választja.*
-Látom kiskegyed meg ez a picúr már öreg cimborák tetszenek lenni...
*Megigazítja gúnyáját, ellenőrzi hogy meg van e íja, meg tapogatja a tegezét, erszényét, valamint a szablya markolatát. Nem lenne a legkellemesebb dolog ha még az amúgy is gyengének mondható felszerelésének is a felét elhagyná a sok hányadtatás közepette. Amúgy sem volt sosem dúsgazdag, hogy naponta új felszerelést vásároljon magának. Jó azért meg van az a kevéske amit a tejbe tud aprítani, és igyekszik úgy csinálni, mint aki nem tékozol, de sajnos ez neki nem igen jön össze. Ha van is pénze azt sajnos addig költi amíg csak van belőle. Mert bizony ott egy borozó, a másik oldalt meg egy vendéglő, utána meg egy príma kis vigadó, nem lehet csak úgy kihagyni ezeket a jóféle mulatságokat. Ő pedig szereti a mulatságokat. Mikor a lány mutatja hogy nem messze van a fogadó, kicsit megkönnyebbül, mert még azon törte a fejét hogy vajon innen gyalog mennyit kell mennie, hogy tiszta rendes ágyba fekhessen, és egy dézsa jó forró vízbe beleülhessen. De immár tudja hogy nem kell aggódnia, eddig nagyon odaadó volt a lány, mondhatni Teréz anyaként karol belé és vezeti tova a mámoros éjszaka sötétjében. *
-Macskajaj? Nekem arra egy jóféle gyógyírem van, és az egy korsó hideg sör! Az mindig helyre rak.
*Megy előre, de nem futó lépésben mert ugye a bokája hamar beintene neki. Úgyhogy csak szépen óvatosan, komótosan haladnak előre, és Nomac hagyja hogy bárki aki látja, mind megcsodálhassa e három új barátot, akik fáradtan, kissé leélten veszik szolgálatát Arthenior városának.*
- Úgy fogom kezdeni hogy..
*Hallgat el, mert bizony túlzottan ebbe még nem gondolt bele, és most hogy a lány ezt felhozta, már nem is tűnik olyan jó ötletnek a sok zagyvaság, úgyhogy nem is kezd el most belebonyolódni Nomac ebbe, úgyhogy csak mosolyogva megtorpan és ha eddig egymásba karolva egymás mellett mentek, most szembe fordul a lánnyal és belenéz szemébe.*
-Izé.. magácska össze akar engem zavarni.. hikk.. de nekem helyén van ám az eszem.. nem adom egy könnyen magamat.
*És egészen közel hajol a lányhoz, jól lehet most igen csak feszegeti a pofonos ládát, de túl nagy pimaszságra úgy se szánná rá magát, csak mint egy kisgyerek, feszegeti a határait. Úgy mondja utolsó pár szavát mintha szinte csak suttogná.*
-Pedig nem tagadom, kiskegyed szemei nem kicsit rabul ejtőek...
*Nem messze állnak a fogadó ajtajától, csak pár méter és már benn is lehetnek, ahol biztosan sokkal nyugodtabb lenne a környezet, de egyenlőre nem indul tovább Nomac, meglátja hogy mit lép a lány. De szerintem ha választhat fej és gyomor közül, inkább a fejet választja.*
111. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2013-09-29 13:08:17
Üzenet elküldve: 2013-09-29 13:08:17
ÚJ
![>Lissbeth Manraecas [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/8698_ember_no.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Megérkezve az Istálló elé még megkérdezné Nomacot, hogy szeretne-e lóháton utazni, de mivel látja, hogy már épp készülődik arra, hogy leszálljon, nem pazarolja a szót. Ő úgyis kevésbé tudhatja, mennyi fájdalmat vagy italt bír el a férfi.
A fekete szőrgombolyagot még kiemeli a nyereg táskájából, mielőtt a lovat az istállós fiú gondjaira bízná, majd soványka kis erszényéből előkapar néhány aranyat, hogy a fiú markába nyomja, cserébe lova ellátásáért.*
- Nagy tervek, nagy tervek, kedves Nomac.
*Mondja, mikor végre felé fordulhat és megindulhat kifelé az istállóból. Csak ekkor méri végig a férfit. Túl tehetősnek nem látja, de magánál mindenképp pénzesebbnek hiszi, még annak ellenére, hogy nem épp tiszta az öltözete. Mindenesetre, arra talán érdemes lehet, hogy alkalomadtán kizsebeljék, megfosszák egy súlyosabb erszénykétől, aztán azt a pénzt meg ételre költsék.*
~Nem is tudom, mikor ettem utoljára, akkor is csak szárított húst, meg sajtot...~
*A gondolatra gyomra meg is kordul, mintha csak e felismerésre várt volna.*
- Itt a fogadó mellettünk, ott kapunk enni és vehetsz ki szobát is. Igaz, nem túl olcsó, tizennégy arany egy éjszaka, de legalább senki nem háborgat majd. Viszont... Remélem, macskajajra is van valami csodaszered. Azt hiszem, kelleni fog. *halkan felkuncog.*
- Na, gyere. Innen már nem nagyon lehet eltévedni, de azért mutatom az utat. Nem ártana nekem sem ennem...
*Ha a férfi nem állna biztosan a lábán, Liss leteszi a macskát maga mellé, hadd futkosson végre, hadd mozgassa át megmerevedett izmait, hadd ismerkedjen meg otthona új illataival, majd belekarol Nomacba, hogy eltámogassa a fogadóig.*
- Visszatérve a terveidhez... Mondd csak, hogyan akarsz belekezdeni mindabba, amit felsoroltál?
*Puhatolózik finoman. Ő maga csak ábrándozhat arról, hogy saját háza lesz valaha is, egy fogadót nyitni meg... Ebbe már bele sem mer gondolni. Onnét, ahonnan ő jött, szinte lehetetlen annyira felkapaszkodni, hogy ilyesmit elérjen. Hacsak nem akad az útjába valami igazán tehetős és nagyon részeg egyén, akitől gyerekjáték elorozni elegendő aranyat.*
A fekete szőrgombolyagot még kiemeli a nyereg táskájából, mielőtt a lovat az istállós fiú gondjaira bízná, majd soványka kis erszényéből előkapar néhány aranyat, hogy a fiú markába nyomja, cserébe lova ellátásáért.*
- Nagy tervek, nagy tervek, kedves Nomac.
*Mondja, mikor végre felé fordulhat és megindulhat kifelé az istállóból. Csak ekkor méri végig a férfit. Túl tehetősnek nem látja, de magánál mindenképp pénzesebbnek hiszi, még annak ellenére, hogy nem épp tiszta az öltözete. Mindenesetre, arra talán érdemes lehet, hogy alkalomadtán kizsebeljék, megfosszák egy súlyosabb erszénykétől, aztán azt a pénzt meg ételre költsék.*
~Nem is tudom, mikor ettem utoljára, akkor is csak szárított húst, meg sajtot...~
*A gondolatra gyomra meg is kordul, mintha csak e felismerésre várt volna.*
- Itt a fogadó mellettünk, ott kapunk enni és vehetsz ki szobát is. Igaz, nem túl olcsó, tizennégy arany egy éjszaka, de legalább senki nem háborgat majd. Viszont... Remélem, macskajajra is van valami csodaszered. Azt hiszem, kelleni fog. *halkan felkuncog.*
- Na, gyere. Innen már nem nagyon lehet eltévedni, de azért mutatom az utat. Nem ártana nekem sem ennem...
*Ha a férfi nem állna biztosan a lábán, Liss leteszi a macskát maga mellé, hadd futkosson végre, hadd mozgassa át megmerevedett izmait, hadd ismerkedjen meg otthona új illataival, majd belekarol Nomacba, hogy eltámogassa a fogadóig.*
- Visszatérve a terveidhez... Mondd csak, hogyan akarsz belekezdeni mindabba, amit felsoroltál?
*Puhatolózik finoman. Ő maga csak ábrándozhat arról, hogy saját háza lesz valaha is, egy fogadót nyitni meg... Ebbe már bele sem mer gondolni. Onnét, ahonnan ő jött, szinte lehetetlen annyira felkapaszkodni, hogy ilyesmit elérjen. Hacsak nem akad az útjába valami igazán tehetős és nagyon részeg egyén, akitől gyerekjáték elorozni elegendő aranyat.*
110. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2013-09-09 15:35:12
Üzenet elküldve: 2013-09-09 15:35:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
* Amint belép, megcsapja az orrát a lovak illata. Ezt inkább kellemesnek érzi, mint idegesítőnek. Bevezeti lovát, Arynát az istállóba.* -Jó napot! A lovamnak szeretnék egy bokszot az istállóban.- *mondja a fiúnak, és egy aranyat dob a markába. Szomorú, hogy itt kell hagynia Arynát, de tudja, hogy ezt kell tennie. Ő nem tudná eltartani, de itt jó kezekben lesz. Az istállófiú bevezeti a lovat a bokszába. Eldenia megy utána. Búcsúzóul megsimogatja és átöleli lovát. Elindul körülnézni egy kicsit. A szelídebbnek tűnő lovakat megsimogatja. Még egyszer megsimogatja Arynát, aztán kilép az istállóból.*
A hozzászólás írója (Eldenia Oelgin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.09 15:36:23
A hozzászólás írója (Eldenia Oelgin) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.09.09 15:36:23
109. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2013-09-02 18:02:17
Üzenet elküldve: 2013-09-02 18:02:17
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 121
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
*Míg Juve lebeszéli az istállófiúval Asqu helyét. Aeil boldogan túr bele a ló sörényébe. Tetszik neki Juve határozottsága és törődése. Tudja, hogy a lónak jó sorsa lesz itt míg ők ketten pihennek, de mégis fáj a szíve, hogy itt kell hagynia. Saját maga vezeti be a lovat a helyére. Búcsúzásképp még percekig átöleli Asqu kecses és izmos nyakát. Az istállós fiúra néz és még a kezébe nyom 2 aranyat.*
-Ha nem vigyázol rá rendesen és nem fog csillogni mire visszaérünk, akkor a saját magam foglak megölni.-*Bár jó egy fejjel kisebb a fiúnál és nevetségesnek nézhet ki a fenyegetése, a szavai mégis teljesen komolyak. Majd egy mosolyt dob a fiúra és kiviharzanak a főtérre. Onnan gyorsan a fogadóba menekülnek a tömeg és a forróság elől.*
-Ha nem vigyázol rá rendesen és nem fog csillogni mire visszaérünk, akkor a saját magam foglak megölni.-*Bár jó egy fejjel kisebb a fiúnál és nevetségesnek nézhet ki a fenyegetése, a szavai mégis teljesen komolyak. Majd egy mosolyt dob a fiúra és kiviharzanak a főtérre. Onnan gyorsan a fogadóba menekülnek a tömeg és a forróság elől.*
108. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2013-09-02 17:41:18
Üzenet elküldve: 2013-09-02 17:41:18
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 103
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
*Hárman sétálnak Artheior felé. Aeil a lónak sorolja a lehetséges neveket, mikor az Asqu nevet kiejti a ló felhorkan. Még egyszer megkérdezi.*-Asqu?-*A ló ismét jelez. Így hívják.
Tetszik Juvenek, amit a lány mond. Egyetért vele.*-A felszerszámozást én sem szeretem, nem támogatom. Csak azért hagyja az állat, mert a gazdája csinálja neki, aki az életet jelenti számára.-*Megérkeznek közben a főtérre.*-Rendben. Jól hangzik. Pihenés gyanánt én szívesen szundítanék egy órácskát, még mielőtt kimegyünk az erdőbe.-*Juve arra gondol, hogy ha kimennek a tóhoz éjszaka, akkor abból nem sok alvás lesz. Nagyon várja már, hogy megmártózhasson a tó hideg vizében. Elég kosz tapadt rá az út során.*-Gyere Asqu! Hazamegyünk.-*Szól a kancához, majd elindulnak az istállóba. Átszelik a tömeget a főtéren, akik félreállnak a ló útjából. Belépnek a kapun és egy gondozót keresnek. Egy fiatal istállós fiút látnak meg.*-Jó napot! Neki kéne egy szabad hely.-*Mutat a lóra Juve.-Jó napot! Mutatom. Erre! Itt.-*Irányítja őket a fiú.*-Takarmány és abrak is kell neki bőven. Épp gyógyulófélben van. A neve Asqu. Mi a munkád itt?-*Kérdi Juve.*-Én etetem, itatom a lovakat. Ápolom őket, és a mozgásigényüknek is én és egy társam elégítjük ki nekik. Napi plusz egy aranyért mindig fél szemem rajta tartom. Vemhes a kanca?-*Kérdi a fiú. Van esze, ebből van meg a napi kenyere.*-Rendben. Figyelj rá. Nem. Kétlem. Majd holnap visszajövünk. Vigyázz rá!-*Mondja Juve, Aeilre néz. Nem is tudják, vajon lesz csikója Asqunak? Elbúcsúznak a lótól, és ő megérti, amikor azt mondják, hogy holnap visszajönnek. Nyugodtan nézi a ló, ahogy Juve és Aeil elsétálnak, majd lepihen a friss alomba.*-Minden rendben lesz vele. Rendes hozzáértő srác ez.-*Nyugtatja Aeilt, miközben kisétálnak az istállóból.*
Tetszik Juvenek, amit a lány mond. Egyetért vele.*-A felszerszámozást én sem szeretem, nem támogatom. Csak azért hagyja az állat, mert a gazdája csinálja neki, aki az életet jelenti számára.-*Megérkeznek közben a főtérre.*-Rendben. Jól hangzik. Pihenés gyanánt én szívesen szundítanék egy órácskát, még mielőtt kimegyünk az erdőbe.-*Juve arra gondol, hogy ha kimennek a tóhoz éjszaka, akkor abból nem sok alvás lesz. Nagyon várja már, hogy megmártózhasson a tó hideg vizében. Elég kosz tapadt rá az út során.*-Gyere Asqu! Hazamegyünk.-*Szól a kancához, majd elindulnak az istállóba. Átszelik a tömeget a főtéren, akik félreállnak a ló útjából. Belépnek a kapun és egy gondozót keresnek. Egy fiatal istállós fiút látnak meg.*-Jó napot! Neki kéne egy szabad hely.-*Mutat a lóra Juve.-Jó napot! Mutatom. Erre! Itt.-*Irányítja őket a fiú.*-Takarmány és abrak is kell neki bőven. Épp gyógyulófélben van. A neve Asqu. Mi a munkád itt?-*Kérdi Juve.*-Én etetem, itatom a lovakat. Ápolom őket, és a mozgásigényüknek is én és egy társam elégítjük ki nekik. Napi plusz egy aranyért mindig fél szemem rajta tartom. Vemhes a kanca?-*Kérdi a fiú. Van esze, ebből van meg a napi kenyere.*-Rendben. Figyelj rá. Nem. Kétlem. Majd holnap visszajövünk. Vigyázz rá!-*Mondja Juve, Aeilre néz. Nem is tudják, vajon lesz csikója Asqunak? Elbúcsúznak a lótól, és ő megérti, amikor azt mondják, hogy holnap visszajönnek. Nyugodtan nézi a ló, ahogy Juve és Aeil elsétálnak, majd lepihen a friss alomba.*-Minden rendben lesz vele. Rendes hozzáértő srác ez.-*Nyugtatja Aeilt, miközben kisétálnak az istállóból.*
107. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2013-08-19 12:23:38
Üzenet elküldve: 2013-08-19 12:23:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 180
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 180
Játékstílus: Vakmerő
//Bacara Metod//
*Eriton követi a lányt az istállóba, ahol inkább élvezi a lány beszédét mint az állatok közelségét. Sosem volt túlságosan oda semmilyen állatért az istállókat meg büdösnek tartotta, de ezt inkább nem mondja ki hangosan. Csak csendbe csodálja a lányt, és mosolyog. Ugyan nem szívesen, de ő is megpaskolja az egyik ló nyakát, majd amikor a lány griffeket és gwuffokat említ ő felkapja a fejét."Nem is lenne rossz, látni egy olyat, azok tényleg érdekesek lehetnek, de úgy látom most nincs itt egy se. Talán majd még visszajövök."Ezután kommentálja a lány helyről alkotott véleményét.*
-Nekem is volt olyan hely ahol, nem öltem pedig megtehettem volna, kell mindenkinek valami ahol pihenhet, egy hely ami az ő kis oltára.*Miközben beszél, hangjába nyugalmat erőltet."És nekem márt nincs ilyenem, amióta elhagytam a tábort."Ezután kézen fogva követi az ő szerelmét, és úgy érzi, benne megtalálta az ő oltárát.*
*Eriton követi a lányt az istállóba, ahol inkább élvezi a lány beszédét mint az állatok közelségét. Sosem volt túlságosan oda semmilyen állatért az istállókat meg büdösnek tartotta, de ezt inkább nem mondja ki hangosan. Csak csendbe csodálja a lányt, és mosolyog. Ugyan nem szívesen, de ő is megpaskolja az egyik ló nyakát, majd amikor a lány griffeket és gwuffokat említ ő felkapja a fejét."Nem is lenne rossz, látni egy olyat, azok tényleg érdekesek lehetnek, de úgy látom most nincs itt egy se. Talán majd még visszajövök."Ezután kommentálja a lány helyről alkotott véleményét.*
-Nekem is volt olyan hely ahol, nem öltem pedig megtehettem volna, kell mindenkinek valami ahol pihenhet, egy hely ami az ő kis oltára.*Miközben beszél, hangjába nyugalmat erőltet."És nekem márt nincs ilyenem, amióta elhagytam a tábort."Ezután kézen fogva követi az ő szerelmét, és úgy érzi, benne megtalálta az ő oltárát.*
106. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2013-08-19 07:49:22
Üzenet elküldve: 2013-08-19 07:49:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 81
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Ingrtan Eriton//
* Mikor a fiú leteríti magában elég cifrát káromkodik, aztán meghallja Eriton mentségét és végül ő is elneveti magát. El kell ismernie, hogy a fiú tud bókolni, bár nála nem igazán működnek az ilyen nyálas dolgok, azért jót mulat rajtuk. Talpra szökkennek és mivel Eriton nem válaszolt kérdésére úgy dönt még késlelteti a szegénynegyedet, és megmutatja először a közelben lévő istállót. *
- Rendben nagy fiú, ha nem válaszolsz a kérdésemre megmutatom az istállót. Gyere utánam!
* Int az elfnek, majd előre megy. Amikor már közel járnak Bacara beleszippant a levegőbe. Imádja az istálló illatát. Emlékszik, hogy gyerekként mindig lejött ide, hogy elpanaszolja akkori gondjait a lovaknak. Ők voltak az ő mentsvára. Mára már kevesebbet jön, mert tudja hogy tartsa távol magától az emberek bántó szavait. Mielőtt bementek volna a hosszúkás, erős kőépületbe, hirtelen meglátta magát 7 évesen, amint beszalad az istállóba. A kislány szőke fürtjei csak úgy lobogtak a szélben. Elmosolyodik, mikor rájön, hogy ez a kislány nem ő 7 évesen,hanem egy idegen. Öröm néznie, hogy még mindig vannak, akik ezt a módszert alkalmazzák, hogy otthon meg ne őrüljenek. *
~ Csak kijönnek ide, ha odahaza eldurvul a helyzet, esetleg a szülők veszekedéséből tettlegesség is lesz és elpanaszolják a lovaknak. Ezek a csodálatos állatok nagyon együtt érzőek, engem rendszeresen megvigasztaltak. Néha belegondolok, hogy ha beszélni tudnának mi minden okosat mondhatnának. Bár ők már így is tudnak beszélni, de csak az érti őket, aki igazán figyel rájuk. ~
* Bemennek és úgy érzi visszament a az időben. *
- Ez pontosan úgy néz ki, mint kislánykoromban. Lehet, hogy hülyeség, de akkor a lovak voltak a legjobb barátaim. Mindent elmondhattam nekik, és ők megvigasztaltak.
* Ezeket mondva megsimogatja az egyik kíváncsiskodó jószág üstökét, aki még hosszabbra nyújtja a nyakát. Erre Bacara elneveti magát majd áttér az állat nyakára és azt kezdi el vakargászni. Látszólag nagyon tetszik neki, mivel nagyokat prüszköl, és mikor Bacara abbahagyja kényeztetését puha, meleg orrával elkezdi bökdösni a lány kezét. Bacara rámosolyog, de nem folytatja, ehelyett elindul hátrafelé. *
- Itt griffek és gwuffok is szoktak lenni, de őket annyira nem ismerem. Viszont ez a hely remek tele van búvóhelyekkel. Gyerek koromban mindig itt bújtam el, mikor a fiúkkal játszottunk és általában én nyertem.
* Arcán büszke mosoly terül el, majd ismét megszólal. *
- Itt azonban senkit nem raboltam ki. Valahogy szentebb helynek érzem ezt annál. Szóval, erről ennyit, megyünk a szegénynegyedbe?
* A lány ismét kísértetiesen elmosolyodik, és kézen fogva Eritont elindulnak a sötét sikátorok felé. *
* Mikor a fiú leteríti magában elég cifrát káromkodik, aztán meghallja Eriton mentségét és végül ő is elneveti magát. El kell ismernie, hogy a fiú tud bókolni, bár nála nem igazán működnek az ilyen nyálas dolgok, azért jót mulat rajtuk. Talpra szökkennek és mivel Eriton nem válaszolt kérdésére úgy dönt még késlelteti a szegénynegyedet, és megmutatja először a közelben lévő istállót. *
- Rendben nagy fiú, ha nem válaszolsz a kérdésemre megmutatom az istállót. Gyere utánam!
* Int az elfnek, majd előre megy. Amikor már közel járnak Bacara beleszippant a levegőbe. Imádja az istálló illatát. Emlékszik, hogy gyerekként mindig lejött ide, hogy elpanaszolja akkori gondjait a lovaknak. Ők voltak az ő mentsvára. Mára már kevesebbet jön, mert tudja hogy tartsa távol magától az emberek bántó szavait. Mielőtt bementek volna a hosszúkás, erős kőépületbe, hirtelen meglátta magát 7 évesen, amint beszalad az istállóba. A kislány szőke fürtjei csak úgy lobogtak a szélben. Elmosolyodik, mikor rájön, hogy ez a kislány nem ő 7 évesen,hanem egy idegen. Öröm néznie, hogy még mindig vannak, akik ezt a módszert alkalmazzák, hogy otthon meg ne őrüljenek. *
~ Csak kijönnek ide, ha odahaza eldurvul a helyzet, esetleg a szülők veszekedéséből tettlegesség is lesz és elpanaszolják a lovaknak. Ezek a csodálatos állatok nagyon együtt érzőek, engem rendszeresen megvigasztaltak. Néha belegondolok, hogy ha beszélni tudnának mi minden okosat mondhatnának. Bár ők már így is tudnak beszélni, de csak az érti őket, aki igazán figyel rájuk. ~
* Bemennek és úgy érzi visszament a az időben. *
- Ez pontosan úgy néz ki, mint kislánykoromban. Lehet, hogy hülyeség, de akkor a lovak voltak a legjobb barátaim. Mindent elmondhattam nekik, és ők megvigasztaltak.
* Ezeket mondva megsimogatja az egyik kíváncsiskodó jószág üstökét, aki még hosszabbra nyújtja a nyakát. Erre Bacara elneveti magát majd áttér az állat nyakára és azt kezdi el vakargászni. Látszólag nagyon tetszik neki, mivel nagyokat prüszköl, és mikor Bacara abbahagyja kényeztetését puha, meleg orrával elkezdi bökdösni a lány kezét. Bacara rámosolyog, de nem folytatja, ehelyett elindul hátrafelé. *
- Itt griffek és gwuffok is szoktak lenni, de őket annyira nem ismerem. Viszont ez a hely remek tele van búvóhelyekkel. Gyerek koromban mindig itt bújtam el, mikor a fiúkkal játszottunk és általában én nyertem.
* Arcán büszke mosoly terül el, majd ismét megszólal. *
- Itt azonban senkit nem raboltam ki. Valahogy szentebb helynek érzem ezt annál. Szóval, erről ennyit, megyünk a szegénynegyedbe?
* A lány ismét kísértetiesen elmosolyodik, és kézen fogva Eritont elindulnak a sötét sikátorok felé. *
105. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2013-08-03 12:08:11
Üzenet elküldve: 2013-08-03 12:08:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Szelíd
*Kissé ugyan fáradtan és piszkosan érkezik meg az istállóhoz, de mivel se pénze, se ideje nincs most ennél vállalhatóbb külsőt varázsolni magának, hátrasimítja haját és belép az állatok szagával és a széna illatával átjárt jókora helységbe. Rögtön megkeresi az istállómestert, akitől munka iránt érdeklődik. A középkorú ember jól végigméri a rongyosnak ugyan még nem, de kifejezetten fessnek és frissnek sem mondható elfet, majd tekintete sokáig elidőzik a bal arcán látható tetováláson. Vagy nem ismeri fel, vagy nem törődik vele, de szemének egy villanása után újra Lendor tekintetét keresi, majd rábólint a dologra. Mindezek után körbevezeti a vándort az állások között, elmagyarázza, hogy melyiknél mi a teendő és melyik állatnál mire figyeljen. Az elf csak némán sétál mellette, hallgat, figyel és bólogat. Nem most lesz az első eset hogy lovakat, vagy egyéb állatokat kell ellásson, ezért igazából fölöslegesnek érzi az egész díszmenetet, habár tudja, hogy ez így a legtermészetesebb. A többi lovászinas nem méltatja egy-két pillantásnál többre a férfit, főleg nem annyira hogy megálljanak a munkájukkal, miközben a főnökük éppen köztük cirkál. A bemutató végeztével az idősebb férfi még ellátja néhány tudnivalóval az elfet, majd ráhagyja a továbbiakat. Díjazásról nem beszéltek ugyan, de sajnos nem ez az első ilyen eset. "Igazából ha már megszán majd pár tallérral, annak is nagyon fogok örülni..." Gondolja a férfi, miközben szórakozottan végigsimít tetoválásán, majd lerázza magát, és batyuját és botját az egyik sarokba rakva munkához lát.*
*Miután végzett az egész napos fárasztó munkával, úriemberhez nem túl méltó módon kiköp egy jókorát és megtörli izzadt homlokát. Megkeresi a korábban lerakott holmiját, magához veszi, majd megkeresi az istállómester szobáját és bekopogtat az ajtón. Néhány halk szóval tudomására hozza, hogy végzett a mai munkájával. Az idősödő férfi gyanakodva méri végig az elfet, nem bízva a távolról jött, idegen fizimiskájú szerzetben. Lemegy, lekíséri Lendort az istállóba és együtt végigjárják az állatokat, miközben a gazda számon kéri az elf eltöltött idejét. Lendor mindenről részletesen beszámol, majd sétájuk végén, az istálló ajtajában karba font kézzel várja az ítéletet. Az istállómester még vet rá pár gyanakvó pillantást, de a tekintetében lappangó elégedettséget sehogy sem tudja leplezni.*
- Csapj bele kölyök, szép munka! Tessék, itt a fizetséged!
*Ráz kezet az ember a vele nagyjából egykorú elffel, és felajánlja, hogy ha legközelebb is túl sok munka lenne, szívesen látja viszont egy-egy ilyen bedolgozás erejéig. Az elf széles mosollyal az arcán megköszöni a bizalmat, majd jóízű elköszönések közepette elválnak útjaik. Lendor visszatér a lemenő nap fényében fürdő főtérre.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.08.03 14:24:14, a következő indokkal:
Hozzászólások egybeszerkesztése.
*Miután végzett az egész napos fárasztó munkával, úriemberhez nem túl méltó módon kiköp egy jókorát és megtörli izzadt homlokát. Megkeresi a korábban lerakott holmiját, magához veszi, majd megkeresi az istállómester szobáját és bekopogtat az ajtón. Néhány halk szóval tudomására hozza, hogy végzett a mai munkájával. Az idősödő férfi gyanakodva méri végig az elfet, nem bízva a távolról jött, idegen fizimiskájú szerzetben. Lemegy, lekíséri Lendort az istállóba és együtt végigjárják az állatokat, miközben a gazda számon kéri az elf eltöltött idejét. Lendor mindenről részletesen beszámol, majd sétájuk végén, az istálló ajtajában karba font kézzel várja az ítéletet. Az istállómester még vet rá pár gyanakvó pillantást, de a tekintetében lappangó elégedettséget sehogy sem tudja leplezni.*
- Csapj bele kölyök, szép munka! Tessék, itt a fizetséged!
*Ráz kezet az ember a vele nagyjából egykorú elffel, és felajánlja, hogy ha legközelebb is túl sok munka lenne, szívesen látja viszont egy-egy ilyen bedolgozás erejéig. Az elf széles mosollyal az arcán megköszöni a bizalmat, majd jóízű elköszönések közepette elválnak útjaik. Lendor visszatér a lemenő nap fényében fürdő főtérre.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.08.03 14:24:14, a következő indokkal:
Hozzászólások egybeszerkesztése.
104. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2013-07-28 20:27:30
Üzenet elküldve: 2013-07-28 20:27:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
*Sikerül megtalálnia az istállóhoz vezető utat annak ellenére, hogy még igencsak sötét van. Közben az iménti orkon elmélkedik. Éppen a lovát hozta kifelé, amikor elhaladt előtte, a ló meg persze megijedt. Nem annyira látványosan, de érezhetően. Hát eléggé rosszul jött ki a lépés, és az ork is olyan furcsán nézett rá... csakhogy ez több volt nézésnél. Talán a telepátia adottsága teszi, talán beképzelte magának, de gyanakvást érzett az ork felől. Végül is lehetséges, öreg volt, tapasztalt, és minden bizonnyal bölcs is. Miért ne lehetne, hogy hallott már az eredarokról? Lehet már találkozott is velük. Azonban ez még mindig nem tudja annyira zavarni, hogy egyáltalán a kisujját is mozdítsa az irányába. Mit tehetne az ork? A tény, hogy az állatok nem szeretik, nem bizonyít semmit. Ha esetleg megállítaná, és szóváltásba elegyednének, egyszerűen hazudna neki valamit, hiszen ezer és egy hazugsága van arra, miért nem szeretik már születése óta az állatok. Mást pedig nem tud rábizonyítani. Főleg hogy most hosszú hetekig nem fog senkit bántani. De azért megjegyezte az ork gondolatainak érzését, komor, de ugyanakkor jól kivehető érzések, melyek korántsem mondhatóak pozitívnak. Rá fog jönni, ha ismét a közelben van.
Mindenesetre végre eléri az istállót, a lovászfiú éppen kint álldogál előtte, megragadva a lehetőséget meg is szólítja, elővéve legbájosabb mosolyát:*
- Elnézést, nem tudja véletlenül, melyik ló tartozik egy kopasz elfhez? Biztosan emlékszik rá, egy középmagas férfiről lenne szó. Ha ez segít, a neve Mungo. Tegnap vásároltam meg tőle, de az a fajankó már nem volt hajlandó elkísérni ideáig, fogta a pénzt, és eltűnt vele. Nem tudna segíteni?
*A lovászfiú egy cseppnyi hezitálás után kinyitja az istálló ajtaját, és a benti lovak közül rámutat egy gyönyörű pejre. Caletnia képtelen elhinni, hogy ekkora szerencséje van, hisz ez több száznál is több aranyat ér.*
- Valóban jó üzlet volt, hiszen ez egy gyönyörű ló. Megtenné, hogy kihozza nekem? Nem tudok nagyon bánni a lovakkal, és ők ezt meg is érzik.
*A lovászfiú nagy sóhajtás kíséretében kihozza az állatot a kantáron vezetve, Caletnia megköszöni, és elsétál vele. Az állat eléggé nyugtalan, de nagyobb akcióra nem szánja el magát. A nő érzi az állat kétségeit, és félelmét.*
- Nem kell aggódnod *mondja a lónak miközben megpaskolja* nem foglak bántani, és ma estére már egy gazdag kereskedő többi állata közt pihenhetsz, ha jól viselkedsz.
*Ha mást nem is, a ló nyilván a megnyugtató, lágy hangot megérti, ami nem utolsó sorban őszinte is, így kicsit nyugodtabb lesz, ugyanakkor még mindig éberen figyel. De ez is több annál, mint amit Caletnia remélhetett volna, egyenlőre annak örül, hogy a ló nem rohan el amerre lát.*
Mindenesetre végre eléri az istállót, a lovászfiú éppen kint álldogál előtte, megragadva a lehetőséget meg is szólítja, elővéve legbájosabb mosolyát:*
- Elnézést, nem tudja véletlenül, melyik ló tartozik egy kopasz elfhez? Biztosan emlékszik rá, egy középmagas férfiről lenne szó. Ha ez segít, a neve Mungo. Tegnap vásároltam meg tőle, de az a fajankó már nem volt hajlandó elkísérni ideáig, fogta a pénzt, és eltűnt vele. Nem tudna segíteni?
*A lovászfiú egy cseppnyi hezitálás után kinyitja az istálló ajtaját, és a benti lovak közül rámutat egy gyönyörű pejre. Caletnia képtelen elhinni, hogy ekkora szerencséje van, hisz ez több száznál is több aranyat ér.*
- Valóban jó üzlet volt, hiszen ez egy gyönyörű ló. Megtenné, hogy kihozza nekem? Nem tudok nagyon bánni a lovakkal, és ők ezt meg is érzik.
*A lovászfiú nagy sóhajtás kíséretében kihozza az állatot a kantáron vezetve, Caletnia megköszöni, és elsétál vele. Az állat eléggé nyugtalan, de nagyobb akcióra nem szánja el magát. A nő érzi az állat kétségeit, és félelmét.*
- Nem kell aggódnod *mondja a lónak miközben megpaskolja* nem foglak bántani, és ma estére már egy gazdag kereskedő többi állata közt pihenhetsz, ha jól viselkedsz.
*Ha mást nem is, a ló nyilván a megnyugtató, lágy hangot megérti, ami nem utolsó sorban őszinte is, így kicsit nyugodtabb lesz, ugyanakkor még mindig éberen figyel. De ez is több annál, mint amit Caletnia remélhetett volna, egyenlőre annak örül, hogy a ló nem rohan el amerre lát.*
103. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2013-07-27 19:18:15
Üzenet elküldve: 2013-07-27 19:18:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 376
OOC üzenetek: 211
Játékstílus: Szelíd
*Chothal léptei ezúttal az istállóba visznek. Lováért báróért indul. Nincs kizárva más helyen próbál szerencsét munkavállalás terén. Pár napot viszont még marad a városban, elvégre van még elintézni valója. A kovácsnál még készül egy megrendelt vért, melyet semmiképp nem kíván itt hagyni.
Az istállóba érve végig sétál a hely kis folyosóján, s megáll Báró boxa előtt. A ló nem az az érzelemkifejező alak. Olyan mint a gazdája. Halk morgással konstatálja, hogy itt vannak érte. Az ork megveregeti a ló nyakát és így szól:*
-Fiú! Add a nyerget és a ló málháját. Elmegyek.
*Az istállósfiú, már fene jól ismeri az orkot, így nem váratja meg.
Közben Chothal kihozza a boxból a lovat és zablát, no meg kantárját felrakja a lóra. A fiú is előkerül a viharvert lószerszámokkal, melyek láthatóan ork méretre készültek.
Feldobja a nyeregalátétet a lóra, ami egy régi bunda, majd jön rá a durva nyereg és a hátsó málha, ami az ork személyes tárgyai. Élelem, fekhely és a többi. Pénzt és más értéket mindég csak magánál tart.
Némi igazítás és feszegetés után pedig kész is az indulásra.*
-Viszlát fiú. Ha valaki keresne, mondd, hogy hónapok múlva térek csak vissza. Ha csak nem lesz ügyem erre... de remélem nem lesz.
*Dörgi Chothal, s a zabláján rágódó lovat kivezeti a térre.*
Az istállóba érve végig sétál a hely kis folyosóján, s megáll Báró boxa előtt. A ló nem az az érzelemkifejező alak. Olyan mint a gazdája. Halk morgással konstatálja, hogy itt vannak érte. Az ork megveregeti a ló nyakát és így szól:*
-Fiú! Add a nyerget és a ló málháját. Elmegyek.
*Az istállósfiú, már fene jól ismeri az orkot, így nem váratja meg.
Közben Chothal kihozza a boxból a lovat és zablát, no meg kantárját felrakja a lóra. A fiú is előkerül a viharvert lószerszámokkal, melyek láthatóan ork méretre készültek.
Feldobja a nyeregalátétet a lóra, ami egy régi bunda, majd jön rá a durva nyereg és a hátsó málha, ami az ork személyes tárgyai. Élelem, fekhely és a többi. Pénzt és más értéket mindég csak magánál tart.
Némi igazítás és feszegetés után pedig kész is az indulásra.*
-Viszlát fiú. Ha valaki keresne, mondd, hogy hónapok múlva térek csak vissza. Ha csak nem lesz ügyem erre... de remélem nem lesz.
*Dörgi Chothal, s a zabláján rágódó lovat kivezeti a térre.*
102. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2013-07-27 11:06:32
Üzenet elküldve: 2013-07-27 11:06:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A napfényről beérkezve a kőépületbe látja, hogy itt nagyon sok lovat tartanak. Hátul vannak más hátasállatok is. Tiszta víz, széna van bőven és mossák is az állatokat. Nincs olyan bűz, mint ahonnan ezt a lovat lopta, akivel jött. A gazdája Mungónak szólította, úgyhogy ő is így hívja. Az istállósfiú már elébe is jön.*
- Üdv, jó uram! Szállást keres a lovának?
"Ennek aztán vág az esze! Mi másért jönnék be egy lóval az istállóba?"
- Azt.
*A tömör válasz után az istállósfiú elvezeti a lovat és biztosítja az elfet, hogy a legjobb ellátásban lesz része az állatnak.
Most, hogy a jószág biztos helyen van, ideje munkához látni a fogadóban.*
- Üdv, jó uram! Szállást keres a lovának?
"Ennek aztán vág az esze! Mi másért jönnék be egy lóval az istállóba?"
- Azt.
*A tömör válasz után az istállósfiú elvezeti a lovat és biztosítja az elfet, hogy a legjobb ellátásban lesz része az állatnak.
Most, hogy a jószág biztos helyen van, ideje munkához látni a fogadóban.*
101. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2013-06-26 12:13:37
Üzenet elküldve: 2013-06-26 12:13:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//új város - új kezdet//
*A szag ami az istállóban fogadja őket, amit Thimeon még nem szokott meg, hicsit megtántorította, kedve lett volna visszafordulni hisz életében csak egyszer volt istálló, és lovak közelében, és akkor is megrúgta őt egy ló, azóta a kozelébe sem ment. Nem igazán bírja ezt a szagot, így amint beléptek egyből befogja az orrát.*
~Hú, kellett nekem idejönnöm.~ *Gongolja, de aztán erőt vesz magán, és elveszi az orráról a kezét.*
- Én nem igazán voltam lovak közelében. Vagyis egyszer voltam, de akkor is megrúgott a ló, így azóta messziről kerültem az összes istállót.- *Feleli egy mosoly kíséretében. Miután az istállós fiú elvitte a lovat, azon nyomban egy gyors, és határozott mozdulattal megfordult, és kilépett a friss levegőre.*
A hozzászólás írója (Thimeon Shimau) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.06.26 12:14:51
*A szag ami az istállóban fogadja őket, amit Thimeon még nem szokott meg, hicsit megtántorította, kedve lett volna visszafordulni hisz életében csak egyszer volt istálló, és lovak közelében, és akkor is megrúgta őt egy ló, azóta a kozelébe sem ment. Nem igazán bírja ezt a szagot, így amint beléptek egyből befogja az orrát.*
~Hú, kellett nekem idejönnöm.~ *Gongolja, de aztán erőt vesz magán, és elveszi az orráról a kezét.*
- Én nem igazán voltam lovak közelében. Vagyis egyszer voltam, de akkor is megrúgott a ló, így azóta messziről kerültem az összes istállót.- *Feleli egy mosoly kíséretében. Miután az istállós fiú elvitte a lovat, azon nyomban egy gyors, és határozott mozdulattal megfordult, és kilépett a friss levegőre.*
A hozzászólás írója (Thimeon Shimau) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.06.26 12:14:51
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 567-586