Nincs játékban - Istálló
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Istálló | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 29 (561. - 580. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Grawok Hifeti [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/881_sotetelf_ferfi.jpg)
//Aezmorin//
* A férfi szállásán nem vesztegettek sok időt. Hallotta, ahogy az ajtó felé közeledett valaki és kiszólt. Hamarosan kinyílt és menetkészen jelent meg benne Aezmorin.*
-Akkor ne késlekedjünk!
* A tudós megkérdezte tőle, hogy ugyan előállt-e a lovával, ám csak megrázta erre a fejét.*
-Még a végén ellopnák Keszeget, amíg veled vagyok ezekben az időkben.
* Ezzel elindultak le a lépcsőn. Nem sokat időztek odalent, egyből kimentek a bejáraton és a főtéren keresztül az istállóba.
Útközben válaszolt a mosó tudományára, örömmel elfogadva a dicséretet.*
-Igyekeztem nem mocskosan visszajönni. Elég sok időmbe került.
* Végül bekanyarodnak végre az istálló sarkán és Grawok csettint a nyelvével és nagyot kurjant.*
-Hé lovászpajti! Hol lustálkodsz? Ide nekem hű hátasomat, Keszeget és derék barátom Aezmorin paripáját!
* A megbízó hátára teszi jobb kezét, hogy ezzel is bizalmas viszonyukat bizonyítsa az itt dolgozók előtt. Ám sehol senki. Ami a második fellengzős parancs után már gyanús.*
~ Egyetlen szolga sincs annyi önérzettel, hogy azért ne teljesítse a kötelességét, mert én viccből bunkón bánok velük.
Itt valami bűzlik~
* És ha egy olyan jó orrú illető gondolja azt, hogy itt valami bűzlik, akkor nem parfüm van a folyóban Arthenior mellett. Itt kérem valaminek lennie kell!*
-Legyünk óvatosak! És nézzünk körül!
* A legfurcsább az egészben, hogy még mindig megszámlálhatatlanul sok paci van melléképületben. Ha valaki feldúlta a legkevésbé őrzött és talán a legtöbb értéket rejtő építményt, akkor ezeknek a vagyonoknak épp ésszel átgondolva el kellett volna tűnniük.
Felkészül a hulla megtalálására és mintha maga ellen hangolná a sorsát, úgy számít a félre eső sarokba vagy egy palánk mögött megtalált holttestre. És a lovászfiú tényleg nem mozdult.*
-Hát téged meg mi lelt? Kérsz egy nagy pofont?
* A guggoló kölyöknek a szeme sem rebbent, úgy nézte a sötételfet. Lassan törik meg a jég.*
-Elnézést! Megfenyegettek. Azt mondták, ha még itt leszünk, mire visszajönnek, akkor mindannyiunkat megölnek. Nem akarnak szemtanúkat, mikor elhajtják a lovakat.
* A srác szomorú hangon, furcsa közönyösséggel beszél. És a Hifeti fiú kénytelen megint megnézni Keszeget, de még most is ott eszi a szénát, ahol az előbb.*
![>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11394_1547776595_sotetelf_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 567-586
580. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2018-07-22 01:44:53
Üzenet elküldve: 2018-07-22 01:44:53
ÚJ
![>Grawok Hifeti [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/881_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Aezmorin//
* A férfi szállásán nem vesztegettek sok időt. Hallotta, ahogy az ajtó felé közeledett valaki és kiszólt. Hamarosan kinyílt és menetkészen jelent meg benne Aezmorin.*
-Akkor ne késlekedjünk!
* A tudós megkérdezte tőle, hogy ugyan előállt-e a lovával, ám csak megrázta erre a fejét.*
-Még a végén ellopnák Keszeget, amíg veled vagyok ezekben az időkben.
* Ezzel elindultak le a lépcsőn. Nem sokat időztek odalent, egyből kimentek a bejáraton és a főtéren keresztül az istállóba.
Útközben válaszolt a mosó tudományára, örömmel elfogadva a dicséretet.*
-Igyekeztem nem mocskosan visszajönni. Elég sok időmbe került.
* Végül bekanyarodnak végre az istálló sarkán és Grawok csettint a nyelvével és nagyot kurjant.*
-Hé lovászpajti! Hol lustálkodsz? Ide nekem hű hátasomat, Keszeget és derék barátom Aezmorin paripáját!
* A megbízó hátára teszi jobb kezét, hogy ezzel is bizalmas viszonyukat bizonyítsa az itt dolgozók előtt. Ám sehol senki. Ami a második fellengzős parancs után már gyanús.*
~ Egyetlen szolga sincs annyi önérzettel, hogy azért ne teljesítse a kötelességét, mert én viccből bunkón bánok velük.
Itt valami bűzlik~
* És ha egy olyan jó orrú illető gondolja azt, hogy itt valami bűzlik, akkor nem parfüm van a folyóban Arthenior mellett. Itt kérem valaminek lennie kell!*
-Legyünk óvatosak! És nézzünk körül!
* A legfurcsább az egészben, hogy még mindig megszámlálhatatlanul sok paci van melléképületben. Ha valaki feldúlta a legkevésbé őrzött és talán a legtöbb értéket rejtő építményt, akkor ezeknek a vagyonoknak épp ésszel átgondolva el kellett volna tűnniük.
Felkészül a hulla megtalálására és mintha maga ellen hangolná a sorsát, úgy számít a félre eső sarokba vagy egy palánk mögött megtalált holttestre. És a lovászfiú tényleg nem mozdult.*
-Hát téged meg mi lelt? Kérsz egy nagy pofont?
* A guggoló kölyöknek a szeme sem rebbent, úgy nézte a sötételfet. Lassan törik meg a jég.*
-Elnézést! Megfenyegettek. Azt mondták, ha még itt leszünk, mire visszajönnek, akkor mindannyiunkat megölnek. Nem akarnak szemtanúkat, mikor elhajtják a lovakat.
* A srác szomorú hangon, furcsa közönyösséggel beszél. És a Hifeti fiú kénytelen megint megnézni Keszeget, de még most is ott eszi a szénát, ahol az előbb.*
579. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2018-07-11 10:58:19
Üzenet elküldve: 2018-07-11 10:58:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
* A vízkérdést megoldva visszahelyezi a nyeregtáskába a tömlőket és barátságosan megsimogatja a lova nyakát, aztán a fogadóra tekint majd a közeli istállóra. Még nem döntötte el, hogy visszamegy-e a piacra, vagy sem, de akárhogy is történik, a lovát rábízza az istállósra, még ha némi pénzbe is fog kerülni. Nem szeretne a piactér környékén egy lóval mutatkozni, mert bár könnyebb lenne menekülőre fogni az biztos, hogyha a lázadás tovaterjed, akkor a vagyonnal rendelkezők lennének az elsők, akiket a csőcselék kiszúr. Nem, ebből egyáltalán nem kér, így bevezeti a lovát az istállóba, majd a lovász előkerülésével kifizeti a kért összeget éjszakai elszállásolásra, aztán figyeli, ahogy a férfi bevezeti Borzast a beállóba, ahol friss szénát ehet és kipihenheti egész napos fáradalmait. *
- Köszönöm - * biccent a lovásznak, majd még megsimogatja hátasa oldalát, aztán megindul kifelé, egy kósza pillantást azért vet az itteni állatokra, mert eszébe ötlik, lehet, hogy Gré már vissza is ért. Nem tudja merre van az a hely, ahová ment, de azt mondta nincs messze, és a gnóm elég sok időt eltöltött az erődben, aztán a templomban és a szegénynegyeden átbotorkálva, így nem lenne meglepve, ha a sötételf lova már itt lenne. De nincs. Legalábbis a gnóm nem látja, hogy bármi nyoma lenne Gré hátasának. Gondolatban megvonva a vállát kisétál az istállóból. *
- Köszönöm - * biccent a lovásznak, majd még megsimogatja hátasa oldalát, aztán megindul kifelé, egy kósza pillantást azért vet az itteni állatokra, mert eszébe ötlik, lehet, hogy Gré már vissza is ért. Nem tudja merre van az a hely, ahová ment, de azt mondta nincs messze, és a gnóm elég sok időt eltöltött az erődben, aztán a templomban és a szegénynegyeden átbotorkálva, így nem lenne meglepve, ha a sötételf lova már itt lenne. De nincs. Legalábbis a gnóm nem látja, hogy bármi nyoma lenne Gré hátasának. Gondolatban megvonva a vállát kisétál az istállóból. *
578. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2018-05-28 00:19:31
Üzenet elküldve: 2018-05-28 00:19:31
ÚJ
![>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11394_1547776595_sotetelf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Lélekmelegítés vagy mégsem 2.//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Az istállóba lépve meleg szénaillatú csend fogadja, és ismét elfogja az érzés, mintha egy hosszú úttól megfáradt vándorként érkezne meg a hőn áhított zarándokhelyhez. Kajtárt maga mögött vezetve baktatnak az állások között, ahol mint mindig, majdnem mindegyikben egy ló áll bekötve. A lovak éberen fülelve kémlelik az istállóba érkezőket. Xotara már éppen szóban is felhívná magára a figyelmet, amikor a háta mögötti egyik állásból alomzizegést hall, aztán hirtelen valaki, valamivel cefetül vállon vágja, méghozzá bal vállon. A váratlan mozgásra Kajtár is megriad, és előre iramodik, kis híján fellökve gazdáját. Majd az a valaki dörmögő férfihangon szól.*
- Azt a kikurt mindenedet! Mellé!
*Xotara hasogató vállal nyomban megfordul. Látja, amint egy vasvilla nyele lendül az arca felé. Lebukni már nincs ideje, de karjával felfogja az ütést, majd két kézzel szorosan ráfogva a nyélre kirántja támadója kezéből a vasvillát, aki nem mást, mint az a bunkó nagydarab lovász. A férfi az ütlegszerszámától megfosztva, ismét az igényesség és az értelem legkisebb jele nélkül elkáromkodja magát.*
- A kurva anyád rohadását, hogy sorvadna meg kezed!
*Xotara a felismerésre és a hallottakra már elvigyorodik.*
- No lám, a furkó bunkó! Az a sötét enyves kezem, mi?
*A furkó lovász megvilágosodva, hiszen a sötétben nem látja kit akart leütni.*
- Höh… a nagypofájú mélységi cafka?! Te?
*Xotara méregzöld szemeit megvillantva.*
- Fején találtad a szöget! Ami pedig az anyámat illeti…
*Gyorsan megforgatja kezében a vasvillát, és a nyél hegyével hasba vágja a nagydarab lovászt, aki ettől hörögve kétrét görnyed.*
- Na, örülök, hogy ezt ilyen bensőségesen megbeszéltük.
*A lovász férfi légszomjjal küszködve, görnyedten.*
- Nöh! Ne nézz teljesen sügérnek! Lopni jöttél, tudom én! Múltkor is megmondtam a te fajtád csak éjszaka mer cselekedni. Főleg, most hogy kitört a lázadás.
*A furkó lovász bőszen üvöltve folytatja.*
- Elgyütt a te időd, mi? Elkötné' egy pár lovat, igaz e? Ismerem a féreg fajtádat!
*Xotara gondolkodás nélkül cselekszik, minek következtében úgy pofán rúgja a férfit, hogy az hanyatt elvágódik, és menten elered az orra vére. Az üvöltözésre cammogó léptek zaja hallatszik az istálló hátsó részéből, majd a lámpavilág dereng fel a hátsó ajtó felől.*
- Eeyrre! Átkozott haramiák! Lenyúzom a bőrötöket, és kifordítva kiteszem a napra száradni, ha egyetlen egy lónak is baja esik!
*Hangzik el, a cammogó léptek mellé, egy idősebb asszonyság elgondolkoztató fenyegetése, akit szótlanul, de lépteiből hallhatóan kísér még valaki.*
- Kajtár? Camille! Hát fogd már meg ezt a lovat!
*Xotarára az olajlámpás fénye vetül, a közeledők felé fordul. Egyszerre szólalnak meg, mindketten vasvillát tartva a kezükben.*
- Helga asszonyság!
- Te vagy az… Te lány?!
- Ja… hát én.
*Hallatszik a mélységi lány frappáns válasza, a frappáns kérdésre, de erre már az óriás asszonyság a lényegre térőbben kérdez.*
- Mi a szentségit keresel Te itt éjnek évadján az anarchia közepén?
*Xotara gondolkodás nélkül, elvigyorodva felel, miközben belehajítja a szénakazalba a vasvillát.*
- Hát, megígértem, ha legközelebb a városban járok, biztosan benézek.
*A mélységi lánynak csak most esik le, a bunkó lovász és Helga előbbi két szavának az egybecsengése.*
~ Lázadás… anarchia… mi van? ~
- Jaj, most ne bosszants megint, Te lány!? Nem olyan idők járnak most mifelénk, hogy ilyesmivel viccelni lehessen…
*Magyarázza Helga asszonyság, mire Xotara közbe is vág.*
- Mi történt? Milyen lázadás és mi az, hogy kitört az anarchia?!
*Az óriás asszony elkerekedő szemekkel.*
- Nem tudsz semmit a városban történtekről?!
*A sötételf lány sürgetve kérdez.*
- Nem én… ha tudnám nem kérdezném… most érkeztem, mióta elmentem innen nem is jártam a városban. Bökje már ki, Helga asszony! Mi a fene történt?!
*Helga bólintva válaszolna, amikor az állásból nyögve és bosszúsan felhördülve szólal meg a nagydarab lovász.*
- Ez a sötét szipirtyó rám támadt és lovat jött lopni, istállómester asszony.
- Pofa be!
*Hangzik az egyöntetű válasz, az óriástól és a sötételftől, mire a furkó lovász felkecmereg a szalmából, és egy véreset köpve mély tisztelettel adózik a sötételf lány csizmájának, majd bosszúsan kiballag a hátsó ajtón.*
~ Hogy fordulna ki a beled a szádon! ~
*Gondolja Xotara, és kedvesen nem térdeli ágyékon a nagydarab bunkót, helyette teljes figyelmét Helga válaszának szenteli.*
- A szegények fellázadtak…
*A mélységi lány elvigyorodva ismét közbe vág.*
- Bakker, tök jó buli és én nem voltam itt. Pedig én is szívesen dobálóztam volna macskakővel.
- Jaj, Te lány ne bőszíts! Ez nem tréfadolog! Kijárási tilalmat is elrendeltek.
*Suhint Helga péklapát tenyerével figyelmeztetően Xotara felé, majd folytatja.*
- A városőrség és a nép között véres összetűzések is lezajlottak, gyújtogatások, a Tanács házát is ostromolták, és a Pegazus fogadót is majdnem felgyújtották. Azóta sem csitultak le teljesen a kedélyek. Szóval, még egyszer kérdem, mit keresel itt? Jobb, ha visszamész, oda ahonnan jöttél! A városban rossz időket élünk.
*Xotara pillantását félre kapva és a fejét lehorgasztva.*
- Oda nem mehetek vissza…
- Mi, talán megint valami bajba keveredtél? Üldöznek?
*Kérdi aggályosan gyanakodva az óriás asszonyság, visszagondolva arra az orkkal való kis afférjára Xotarának, amiből maga mentette ki a lányt a városőrök előtt.*
- Azt nem mondanám. Különben is, a bajt én szoktam keverni, de lehet keresnek majd, bár kötve hiszem. Lényeg az, hogy biztosra kell mennem.
~ Nem végezhetek félmunkát, mint az apámmal. ~
*Magyarázza a mélységi lány a tényállást, majd nagy sóhajt követően előáll a farbával, amiért valóban az istállóba érkezett.*
- Hosszú út van mögöttem. Kajtárt akarom elszállásolni, de… nem itt a lovak között… túl feltűnő, ha keresnének a hülye is egyből felismerné a lovamat. Helga asszony! Nincs időm elmagyarázni, de az istálló hátsó részében az egyéb hátasok között egy bokszra lenne szükségem. Nem ingyen kérem! Dupla árat fizetek, de most ez nagyon fontos és mihamarább el kell intéznem.
*Az óriás asszony elmosolyodva inti le a magyarázkodó mélységi lányt.*
- Jól van, jól van. Elég lesz. Ha üzletről van szó, akkor mindent el lehet intézni. Meg aztán, Manreast piszok jó áron tudtam eladni, szóval további kérdések nélkül mondom, hogy a boksz ára titoktartással és mindennel együtt, 100 arany. Egy tallérral se több, se kevesebb. Gondolom nem egy napra hagynád itt. Alkunak helye most nincs. Ennyi és kész! Kezet rá!
*Xotara szótlanul megadóan bólint, és kezet ráz a péklapát kézzel, mire Helga asszony lelkesen vállon csapja a sötételf lányt (igen, bal vállon), és elbődülve szól.*
- Camille! Vidd Kajtárt egy bokszba és lásd el, ahogy illik!
*Xotara már várt valami hasonlót, mivel nem először zúzta le kedvesen az óriás asszonyság a vállát, de most bal vállára, valahogy előszeretettel jár rá a rúd, amire ezen testrésze erősen sajogva hívja fel a figyelmét.*
~ Legalább most örömködve nem tépte ki a karomat tőből. ~
*Xotarát, mint mindig, és az előbb is, a fájdalom most is felélénkíti, hiszen bármennyire nem bírt aludni a romtanyánál, attól még a hosszú nap fáradtsága kissé eltompította. Most jut el igazán az agyáig, hogy Kajtárt már el is vezetik.*
- Várj!
*Robog el Helga mellett.*
- Camille, szia! Elköszönök tőle.
- Szia! Persze, de nem jössz vissza az istállóba dolgozni?
*Hangzik a félvér lovászlány köszöntése és kérdése. Xotara lovához lépve beletúr a böszme patás fekete üstökébe, majd végig simítja a ferde hókás orrhátát, végül játékosan megcsipkedi a száját, mire Kajtár is pajkosan visszacsipkedi gazdája kezét.*
- Kösz, Camille! Nem, nem hiszem. Miért, nincs belovaglótok?
*Erre már a félvér lánynak nincs ideje válaszolni, mert Helga szól közbe, egy újabb jó üzlet reményében.*
- Voltak, de most bezony megint nincs, és akad itt nem is egy ló, amivel lehetne mit kezdeni.
*A sötételf lány megjártatja tekintetét a várakozó lovászlány és istállómester asszony között.*
- Nem. Nem terveztem, mert nem t'om, vagyis nem hiszem.
*Hangzik el Xotara tök határozott válasza. Az óriás asszony csendre intően emeli fel péklapát kezét.*
- Jó! Értem. Gondold végig és aludj rá egyet!
~ Aludni?! Hehhe! Ha az olyan könnyen menne, de ahhoz most ki kell ütnöm magam. ~
*Fut át Xotara agyán, az epés elgondolás, de az óriás asszonyságnak és félvér lánynak, csak kurtán biccentve ennyit mond: *
- Rendben. Itt a 100 arany [Mesélő (Vérborz)].
*Számolja ki és nyomja az istállómester asszony kezébe a kért járandóságot, majd röviden elköszönnek egymástól, és mindenki megy az éjszakai dolgára. Helga visszafeküdve nem sokára fülrepesztően húzza lóbőrt, Camille is visszafekszik, amint ellátta Kajtárt. Xotara pedig sarkon fordulva suhan ki az istállóból a főtérre, a következő gondolatával.*
~ Pócak póni már jó helyen van, és az esetleges feltűnő kereső szemek elől elrejtve. ~
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.28 00:42:31
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Az istállóba lépve meleg szénaillatú csend fogadja, és ismét elfogja az érzés, mintha egy hosszú úttól megfáradt vándorként érkezne meg a hőn áhított zarándokhelyhez. Kajtárt maga mögött vezetve baktatnak az állások között, ahol mint mindig, majdnem mindegyikben egy ló áll bekötve. A lovak éberen fülelve kémlelik az istállóba érkezőket. Xotara már éppen szóban is felhívná magára a figyelmet, amikor a háta mögötti egyik állásból alomzizegést hall, aztán hirtelen valaki, valamivel cefetül vállon vágja, méghozzá bal vállon. A váratlan mozgásra Kajtár is megriad, és előre iramodik, kis híján fellökve gazdáját. Majd az a valaki dörmögő férfihangon szól.*
- Azt a kikurt mindenedet! Mellé!
*Xotara hasogató vállal nyomban megfordul. Látja, amint egy vasvilla nyele lendül az arca felé. Lebukni már nincs ideje, de karjával felfogja az ütést, majd két kézzel szorosan ráfogva a nyélre kirántja támadója kezéből a vasvillát, aki nem mást, mint az a bunkó nagydarab lovász. A férfi az ütlegszerszámától megfosztva, ismét az igényesség és az értelem legkisebb jele nélkül elkáromkodja magát.*
- A kurva anyád rohadását, hogy sorvadna meg kezed!
*Xotara a felismerésre és a hallottakra már elvigyorodik.*
- No lám, a furkó bunkó! Az a sötét enyves kezem, mi?
*A furkó lovász megvilágosodva, hiszen a sötétben nem látja kit akart leütni.*
- Höh… a nagypofájú mélységi cafka?! Te?
*Xotara méregzöld szemeit megvillantva.*
- Fején találtad a szöget! Ami pedig az anyámat illeti…
*Gyorsan megforgatja kezében a vasvillát, és a nyél hegyével hasba vágja a nagydarab lovászt, aki ettől hörögve kétrét görnyed.*
- Na, örülök, hogy ezt ilyen bensőségesen megbeszéltük.
*A lovász férfi légszomjjal küszködve, görnyedten.*
- Nöh! Ne nézz teljesen sügérnek! Lopni jöttél, tudom én! Múltkor is megmondtam a te fajtád csak éjszaka mer cselekedni. Főleg, most hogy kitört a lázadás.
*A furkó lovász bőszen üvöltve folytatja.*
- Elgyütt a te időd, mi? Elkötné' egy pár lovat, igaz e? Ismerem a féreg fajtádat!
*Xotara gondolkodás nélkül cselekszik, minek következtében úgy pofán rúgja a férfit, hogy az hanyatt elvágódik, és menten elered az orra vére. Az üvöltözésre cammogó léptek zaja hallatszik az istálló hátsó részéből, majd a lámpavilág dereng fel a hátsó ajtó felől.*
- Eeyrre! Átkozott haramiák! Lenyúzom a bőrötöket, és kifordítva kiteszem a napra száradni, ha egyetlen egy lónak is baja esik!
*Hangzik el, a cammogó léptek mellé, egy idősebb asszonyság elgondolkoztató fenyegetése, akit szótlanul, de lépteiből hallhatóan kísér még valaki.*
- Kajtár? Camille! Hát fogd már meg ezt a lovat!
*Xotarára az olajlámpás fénye vetül, a közeledők felé fordul. Egyszerre szólalnak meg, mindketten vasvillát tartva a kezükben.*
- Helga asszonyság!
- Te vagy az… Te lány?!
- Ja… hát én.
*Hallatszik a mélységi lány frappáns válasza, a frappáns kérdésre, de erre már az óriás asszonyság a lényegre térőbben kérdez.*
- Mi a szentségit keresel Te itt éjnek évadján az anarchia közepén?
*Xotara gondolkodás nélkül, elvigyorodva felel, miközben belehajítja a szénakazalba a vasvillát.*
- Hát, megígértem, ha legközelebb a városban járok, biztosan benézek.
*A mélységi lánynak csak most esik le, a bunkó lovász és Helga előbbi két szavának az egybecsengése.*
~ Lázadás… anarchia… mi van? ~
- Jaj, most ne bosszants megint, Te lány!? Nem olyan idők járnak most mifelénk, hogy ilyesmivel viccelni lehessen…
*Magyarázza Helga asszonyság, mire Xotara közbe is vág.*
- Mi történt? Milyen lázadás és mi az, hogy kitört az anarchia?!
*Az óriás asszony elkerekedő szemekkel.*
- Nem tudsz semmit a városban történtekről?!
*A sötételf lány sürgetve kérdez.*
- Nem én… ha tudnám nem kérdezném… most érkeztem, mióta elmentem innen nem is jártam a városban. Bökje már ki, Helga asszony! Mi a fene történt?!
*Helga bólintva válaszolna, amikor az állásból nyögve és bosszúsan felhördülve szólal meg a nagydarab lovász.*
- Ez a sötét szipirtyó rám támadt és lovat jött lopni, istállómester asszony.
- Pofa be!
*Hangzik az egyöntetű válasz, az óriástól és a sötételftől, mire a furkó lovász felkecmereg a szalmából, és egy véreset köpve mély tisztelettel adózik a sötételf lány csizmájának, majd bosszúsan kiballag a hátsó ajtón.*
~ Hogy fordulna ki a beled a szádon! ~
*Gondolja Xotara, és kedvesen nem térdeli ágyékon a nagydarab bunkót, helyette teljes figyelmét Helga válaszának szenteli.*
- A szegények fellázadtak…
*A mélységi lány elvigyorodva ismét közbe vág.*
- Bakker, tök jó buli és én nem voltam itt. Pedig én is szívesen dobálóztam volna macskakővel.
- Jaj, Te lány ne bőszíts! Ez nem tréfadolog! Kijárási tilalmat is elrendeltek.
*Suhint Helga péklapát tenyerével figyelmeztetően Xotara felé, majd folytatja.*
- A városőrség és a nép között véres összetűzések is lezajlottak, gyújtogatások, a Tanács házát is ostromolták, és a Pegazus fogadót is majdnem felgyújtották. Azóta sem csitultak le teljesen a kedélyek. Szóval, még egyszer kérdem, mit keresel itt? Jobb, ha visszamész, oda ahonnan jöttél! A városban rossz időket élünk.
*Xotara pillantását félre kapva és a fejét lehorgasztva.*
- Oda nem mehetek vissza…
- Mi, talán megint valami bajba keveredtél? Üldöznek?
*Kérdi aggályosan gyanakodva az óriás asszonyság, visszagondolva arra az orkkal való kis afférjára Xotarának, amiből maga mentette ki a lányt a városőrök előtt.*
- Azt nem mondanám. Különben is, a bajt én szoktam keverni, de lehet keresnek majd, bár kötve hiszem. Lényeg az, hogy biztosra kell mennem.
~ Nem végezhetek félmunkát, mint az apámmal. ~
*Magyarázza a mélységi lány a tényállást, majd nagy sóhajt követően előáll a farbával, amiért valóban az istállóba érkezett.*
- Hosszú út van mögöttem. Kajtárt akarom elszállásolni, de… nem itt a lovak között… túl feltűnő, ha keresnének a hülye is egyből felismerné a lovamat. Helga asszony! Nincs időm elmagyarázni, de az istálló hátsó részében az egyéb hátasok között egy bokszra lenne szükségem. Nem ingyen kérem! Dupla árat fizetek, de most ez nagyon fontos és mihamarább el kell intéznem.
*Az óriás asszony elmosolyodva inti le a magyarázkodó mélységi lányt.*
- Jól van, jól van. Elég lesz. Ha üzletről van szó, akkor mindent el lehet intézni. Meg aztán, Manreast piszok jó áron tudtam eladni, szóval további kérdések nélkül mondom, hogy a boksz ára titoktartással és mindennel együtt, 100 arany. Egy tallérral se több, se kevesebb. Gondolom nem egy napra hagynád itt. Alkunak helye most nincs. Ennyi és kész! Kezet rá!
*Xotara szótlanul megadóan bólint, és kezet ráz a péklapát kézzel, mire Helga asszony lelkesen vállon csapja a sötételf lányt (igen, bal vállon), és elbődülve szól.*
- Camille! Vidd Kajtárt egy bokszba és lásd el, ahogy illik!
*Xotara már várt valami hasonlót, mivel nem először zúzta le kedvesen az óriás asszonyság a vállát, de most bal vállára, valahogy előszeretettel jár rá a rúd, amire ezen testrésze erősen sajogva hívja fel a figyelmét.*
~ Legalább most örömködve nem tépte ki a karomat tőből. ~
*Xotarát, mint mindig, és az előbb is, a fájdalom most is felélénkíti, hiszen bármennyire nem bírt aludni a romtanyánál, attól még a hosszú nap fáradtsága kissé eltompította. Most jut el igazán az agyáig, hogy Kajtárt már el is vezetik.*
- Várj!
*Robog el Helga mellett.*
- Camille, szia! Elköszönök tőle.
- Szia! Persze, de nem jössz vissza az istállóba dolgozni?
*Hangzik a félvér lovászlány köszöntése és kérdése. Xotara lovához lépve beletúr a böszme patás fekete üstökébe, majd végig simítja a ferde hókás orrhátát, végül játékosan megcsipkedi a száját, mire Kajtár is pajkosan visszacsipkedi gazdája kezét.*
- Kösz, Camille! Nem, nem hiszem. Miért, nincs belovaglótok?
*Erre már a félvér lánynak nincs ideje válaszolni, mert Helga szól közbe, egy újabb jó üzlet reményében.*
- Voltak, de most bezony megint nincs, és akad itt nem is egy ló, amivel lehetne mit kezdeni.
*A sötételf lány megjártatja tekintetét a várakozó lovászlány és istállómester asszony között.*
- Nem. Nem terveztem, mert nem t'om, vagyis nem hiszem.
*Hangzik el Xotara tök határozott válasza. Az óriás asszony csendre intően emeli fel péklapát kezét.*
- Jó! Értem. Gondold végig és aludj rá egyet!
~ Aludni?! Hehhe! Ha az olyan könnyen menne, de ahhoz most ki kell ütnöm magam. ~
*Fut át Xotara agyán, az epés elgondolás, de az óriás asszonyságnak és félvér lánynak, csak kurtán biccentve ennyit mond: *
- Rendben. Itt a 100 arany [Mesélő (Vérborz)].
*Számolja ki és nyomja az istállómester asszony kezébe a kért járandóságot, majd röviden elköszönnek egymástól, és mindenki megy az éjszakai dolgára. Helga visszafeküdve nem sokára fülrepesztően húzza lóbőrt, Camille is visszafekszik, amint ellátta Kajtárt. Xotara pedig sarkon fordulva suhan ki az istállóból a főtérre, a következő gondolatával.*
~ Pócak póni már jó helyen van, és az esetleges feltűnő kereső szemek elől elrejtve. ~
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.05.28 00:42:31
577. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2018-04-18 11:06:31
Üzenet elküldve: 2018-04-18 11:06:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Bors//
*Ahogy az istálló felé közelít, Dorawyna elégedetten konstatálja, hogy a felkelésből ide már nem jutott, tulajdonképpen minden békésnek tűnik, pont olyannak, ahogy hagyta. Egyedül az istállós fiúk tűnnek ijedtebbnek, elébe is szaladnak. A fiatalabbik fiú lelkesen kérdezi.*
- A Gazdagnegyedből jöttél? Mi történik? Harcoltál is? Én is harcos akarok… *Kezdi, de az idősebbik fiú ingénél fogva magával húzza a lovak felé.*
- Hagyd a kisasszonyt, biztos így is eléggé ijedt. Elnézést, hozzuk is a lovat. *Fordul bocsánatkérően felé, de Dora nem tűnik ijedtnek, sem olyannak, mint aki harcolt az előbb, ezért a lány csak vállat von.*
- Majdnem betörtek a fogadóba, de aztán nem tették. *Mondja flegmán, látszólag ügyet sem vetve a kisebbik fiúcska elkerekedő szemeire, de felbátorodik a reakción, ezért csak úgy dőlnek belőle a szavak.* A tetőről láttam. Persze ha bejöttek volna, legyőztük volna őket, én és a harcos barátaim. Most az egyszer megúszták!
*Ennek ugyan köze nincs az igazsághoz, de abban nincs is semmi érdekes. Nem tud azonban tovább hantázni, mert megjelenik Bors, ő pedig rájön, hogy ideje menni és sietni, különben még a végén egyetlen lehetősége is elszáll, hogy biztonságban jusson Amonra. Szerencsére nem jelent gondot száron elvezetni az izgága lovat: ahogy számított rá, hátasa rögtön izgalomba jön a kaland gondolatára.*
- Remélem, most már nem akarsz majd beleinni a szökőkútba. *Mondja neki, de csak miután már elég távol kerültek az emberektől. Már csak az hiányzik, hogy azért is bolondnak nézzék, mert egy lóval beszélget. Bár nem volt benne biztos, hogy más „lótartók” nem teszik-e ugyanezt. Majd talán ezen az úton megtudja. Mindenesetre óvatosan elindul a találkapontjukra, készen arra, hogy ha netán szökni kell, felugorhasson Bors hátára.*
*Ahogy az istálló felé közelít, Dorawyna elégedetten konstatálja, hogy a felkelésből ide már nem jutott, tulajdonképpen minden békésnek tűnik, pont olyannak, ahogy hagyta. Egyedül az istállós fiúk tűnnek ijedtebbnek, elébe is szaladnak. A fiatalabbik fiú lelkesen kérdezi.*
- A Gazdagnegyedből jöttél? Mi történik? Harcoltál is? Én is harcos akarok… *Kezdi, de az idősebbik fiú ingénél fogva magával húzza a lovak felé.*
- Hagyd a kisasszonyt, biztos így is eléggé ijedt. Elnézést, hozzuk is a lovat. *Fordul bocsánatkérően felé, de Dora nem tűnik ijedtnek, sem olyannak, mint aki harcolt az előbb, ezért a lány csak vállat von.*
- Majdnem betörtek a fogadóba, de aztán nem tették. *Mondja flegmán, látszólag ügyet sem vetve a kisebbik fiúcska elkerekedő szemeire, de felbátorodik a reakción, ezért csak úgy dőlnek belőle a szavak.* A tetőről láttam. Persze ha bejöttek volna, legyőztük volna őket, én és a harcos barátaim. Most az egyszer megúszták!
*Ennek ugyan köze nincs az igazsághoz, de abban nincs is semmi érdekes. Nem tud azonban tovább hantázni, mert megjelenik Bors, ő pedig rájön, hogy ideje menni és sietni, különben még a végén egyetlen lehetősége is elszáll, hogy biztonságban jusson Amonra. Szerencsére nem jelent gondot száron elvezetni az izgága lovat: ahogy számított rá, hátasa rögtön izgalomba jön a kaland gondolatára.*
- Remélem, most már nem akarsz majd beleinni a szökőkútba. *Mondja neki, de csak miután már elég távol kerültek az emberektől. Már csak az hiányzik, hogy azért is bolondnak nézzék, mert egy lóval beszélget. Bár nem volt benne biztos, hogy más „lótartók” nem teszik-e ugyanezt. Majd talán ezen az úton megtudja. Mindenesetre óvatosan elindul a találkapontjukra, készen arra, hogy ha netán szökni kell, felugorhasson Bors hátára.*
576. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2018-04-04 10:58:41
Üzenet elküldve: 2018-04-04 10:58:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 384
OOC üzenetek: 107
Játékstílus: Vakmerő
//Kutatómunka//
*Eredeti terve az volt, hogy nem időzik sokat a fogadó melletti istállóban, tényleg csak azért lép be, hogy leadja Borsot megőrzésre az istállós fiúknak, és megkéri őket, hogy csutakolják le rendesen a nagy út előtt.*
~ Már csak az a kérdés, hogy hova vezet az a nagy út. ~ *Töpreng el, de akkor Bors, mint valami hűséges kutya, visszaüget hozzá, nyomában a két utána loholó lovászfiúval.*
- Itt mi történik? *Kérdezi döbbenten, mire Bors ijedten odafúrja arcát az övéhez, és lefújja róla a sapkát a földre.* Mit művelsz a sapkámmal? *Kérdezi döbbenten, és felveszi a ruhadarabot.* Összepiszkoltad!
*A kisebbik fiú jót nevet, de mikor meglátja Dorawyna villámló pillantását, elcsendesedik. A nagy jobb szociális képességekkel van megáldva, mert a segítségére siet, és egy tiszta kefével megpucolja a kalapot, majd, mielőtt Dorawyna egyáltalán hangot adhatna tiltakozásának, visszaadja a kezébe.*
- Hölgyem, ne haragudj, hogy ezt mondom, de… Jobb lenne, ha a bokszig kísérnéd a lovat, mert anélkül nem akar viselkedni.
- De miért? *Dorawyna meghökkenve bámul hol rá, hol a másik kölyökre, hol pedig az ártatlan szemekkel bámuló lóra.*
- Mert szeret téged. *Bukik ki a kisebbik fiúból a válasz.* Gyakran van így, ha sokat harcoltok együtt, meg sokat kalandoztok…
- Mi… Mi nem! *Csodálkozik a lány, de mivel nincs más megoldás, ő maga fogja meg Bors kantárát, és álmélkodva elindul vele az istálló felé. A többit a fiúk már elintézik.*
~ Milyen furcsa… De hát miért csinálja? A könyveimben nem volt ilyen. ~ *Ahogy visszafele baktat a fogadó felé vezető úton, egyre csak azon töpreng, hogy nem tudja felírni egyetlen egy logikus, természetes magyarázattal sem azt a furcsa jelenséget, amit más úgy nevezne, hogy szeretet.*
*Eredeti terve az volt, hogy nem időzik sokat a fogadó melletti istállóban, tényleg csak azért lép be, hogy leadja Borsot megőrzésre az istállós fiúknak, és megkéri őket, hogy csutakolják le rendesen a nagy út előtt.*
~ Már csak az a kérdés, hogy hova vezet az a nagy út. ~ *Töpreng el, de akkor Bors, mint valami hűséges kutya, visszaüget hozzá, nyomában a két utána loholó lovászfiúval.*
- Itt mi történik? *Kérdezi döbbenten, mire Bors ijedten odafúrja arcát az övéhez, és lefújja róla a sapkát a földre.* Mit művelsz a sapkámmal? *Kérdezi döbbenten, és felveszi a ruhadarabot.* Összepiszkoltad!
*A kisebbik fiú jót nevet, de mikor meglátja Dorawyna villámló pillantását, elcsendesedik. A nagy jobb szociális képességekkel van megáldva, mert a segítségére siet, és egy tiszta kefével megpucolja a kalapot, majd, mielőtt Dorawyna egyáltalán hangot adhatna tiltakozásának, visszaadja a kezébe.*
- Hölgyem, ne haragudj, hogy ezt mondom, de… Jobb lenne, ha a bokszig kísérnéd a lovat, mert anélkül nem akar viselkedni.
- De miért? *Dorawyna meghökkenve bámul hol rá, hol a másik kölyökre, hol pedig az ártatlan szemekkel bámuló lóra.*
- Mert szeret téged. *Bukik ki a kisebbik fiúból a válasz.* Gyakran van így, ha sokat harcoltok együtt, meg sokat kalandoztok…
- Mi… Mi nem! *Csodálkozik a lány, de mivel nincs más megoldás, ő maga fogja meg Bors kantárát, és álmélkodva elindul vele az istálló felé. A többit a fiúk már elintézik.*
~ Milyen furcsa… De hát miért csinálja? A könyveimben nem volt ilyen. ~ *Ahogy visszafele baktat a fogadó felé vezető úton, egyre csak azon töpreng, hogy nem tudja felírni egyetlen egy logikus, természetes magyarázattal sem azt a furcsa jelenséget, amit más úgy nevezne, hogy szeretet.*
575. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2018-03-03 17:51:11
Üzenet elküldve: 2018-03-03 17:51:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 252
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 252
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
*Még sosem járt itt ezelőtt, de igyekszik teljesen magabiztosnak látszani, miközben átlépi az istálló, csupán csak képzeletben létező küszöbét.
A szag, ahogy a fogadóban is, elviselhetetlennek tűnik az ifjú számára.
Viszont ahogy sehol, itt sem szándékozik túl sok időt eltölteni. Hogy mit keres itt, azt pontosan tudja... Vagy legalábbis tudni vélte, mielőtt az egyik ifjú istállós fiú bemutatja neki őt személyesen. A nagy, fekete mén fújtatva mered le a magasból az amúgy nem alacsony elfre, és dühösen a fiú felemelt keze felé kap fogaival sikeresen a szívbajt hozva szerencsétlen flótásra.*
-Azt hiszem valamivel kezelhetőbb lóra lenne szükségem. *Jegyzi meg halkan egy újabb bizonytalan pillantást vetve a harci ménre. Ha használja egy kicsit a képzelő erejét, a fiú lótakony helyett narancssárga szikrákat lát távozni az állat hatalmas orrlyukaiból.
"Csak azért is" módon kiölti a nyelvét a ménre, aztán meglódul a fiú mögött, hogy elsőként találkozzon legújabb barátjával.*
-Szenes kiváló hátas kevésbé tapasztalt lovasok számára is. *Tájékoztatja Nerkont, akinek rögtön szimpatikussá válik az éjfekete ló.*
-Ennek a kancának nincs párja, csak borsos ára. *Nevetgél a fiú, majd mikor Nerkon rábólint, bemutatja őt a hátas gazdájának, hogy kezet tudjanak rázni vásárlásra. Átad 200 aranyat a tulajnak, majd továbbáll, vadonatúj hátasán.*
A hozzászólás írója (Nerkon Kellos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.03 17:52:20
A szag, ahogy a fogadóban is, elviselhetetlennek tűnik az ifjú számára.
Viszont ahogy sehol, itt sem szándékozik túl sok időt eltölteni. Hogy mit keres itt, azt pontosan tudja... Vagy legalábbis tudni vélte, mielőtt az egyik ifjú istállós fiú bemutatja neki őt személyesen. A nagy, fekete mén fújtatva mered le a magasból az amúgy nem alacsony elfre, és dühösen a fiú felemelt keze felé kap fogaival sikeresen a szívbajt hozva szerencsétlen flótásra.*
-Azt hiszem valamivel kezelhetőbb lóra lenne szükségem. *Jegyzi meg halkan egy újabb bizonytalan pillantást vetve a harci ménre. Ha használja egy kicsit a képzelő erejét, a fiú lótakony helyett narancssárga szikrákat lát távozni az állat hatalmas orrlyukaiból.
"Csak azért is" módon kiölti a nyelvét a ménre, aztán meglódul a fiú mögött, hogy elsőként találkozzon legújabb barátjával.*
-Szenes kiváló hátas kevésbé tapasztalt lovasok számára is. *Tájékoztatja Nerkont, akinek rögtön szimpatikussá válik az éjfekete ló.*
-Ennek a kancának nincs párja, csak borsos ára. *Nevetgél a fiú, majd mikor Nerkon rábólint, bemutatja őt a hátas gazdájának, hogy kezet tudjanak rázni vásárlásra. Átad 200 aranyat a tulajnak, majd továbbáll, vadonatúj hátasán.*
A hozzászólás írója (Nerkon Kellos) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.03 17:52:20
574. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2017-12-15 22:04:04
Üzenet elküldve: 2017-12-15 22:04:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nyamieria//
*Elgondolkodva néz a lányra.*
-Igazad lehet. Majd erőt veszek magamon. *Nem tudja, a ház többi lakója mit szólna a jelenlétéhez de annyi biztos, hogy ha valóban kap szobát, úgy ablakosat kér és letépi azokat a borzalmas függönyöket.
Csendesen hallgatja Nyamieria panaszkodását. Egyet tud vele érteni, bizonyára frusztráló lehet ebben a korban a folyamatos kioktatás és utasítgatás.*
-Az Úrnő jót akar és tudod, hogy hiábavaló ellent mondani neki. ~Bár igazából csak arra vár, mikor mondanak neki ellent.~ A végén mindig neki lesz igaza.
*Visszaviszi Gesztenyét a kifutóba és megpaskolja. A ló nyerítve ránéz, látszik, hogy mehetnékje lenne. Hamrein hátat fordít neki és visszatér a leányhoz.*
-Mordi mama. Hozzá sem volt még szerencsém. Bizonyára elragadó teremtés. *A neve alapján el tudja képzelni, mennyire.*
-Igen, Moonxylvery. Az Úrnő nincs túl jó véleménnyel róla.
*Ez az ő szemében már bizalmatlanságra ad okot, még akkor is, ha sosem látta a nőstényt.*
//Nyamieria//
*Elgondolkodva néz a lányra.*
-Igazad lehet. Majd erőt veszek magamon. *Nem tudja, a ház többi lakója mit szólna a jelenlétéhez de annyi biztos, hogy ha valóban kap szobát, úgy ablakosat kér és letépi azokat a borzalmas függönyöket.
Csendesen hallgatja Nyamieria panaszkodását. Egyet tud vele érteni, bizonyára frusztráló lehet ebben a korban a folyamatos kioktatás és utasítgatás.*
-Az Úrnő jót akar és tudod, hogy hiábavaló ellent mondani neki. ~Bár igazából csak arra vár, mikor mondanak neki ellent.~ A végén mindig neki lesz igaza.
*Visszaviszi Gesztenyét a kifutóba és megpaskolja. A ló nyerítve ránéz, látszik, hogy mehetnékje lenne. Hamrein hátat fordít neki és visszatér a leányhoz.*
-Mordi mama. Hozzá sem volt még szerencsém. Bizonyára elragadó teremtés. *A neve alapján el tudja képzelni, mennyire.*
-Igen, Moonxylvery. Az Úrnő nincs túl jó véleménnyel róla.
*Ez az ő szemében már bizalmatlanságra ad okot, még akkor is, ha sosem látta a nőstényt.*
573. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2017-12-15 19:31:40
Üzenet elküldve: 2017-12-15 19:31:40
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hamrein//
*Meg is feledkezett erről az aprócska tényről, annyira kézenfekvő következtetés, hogy szinte már családtag, ezért a házban a helye. De ez így is van, így rosszallóan meg is tekeri a fejét.*
- Jaj, dehát ha baj van, akkor majd telepatikusan üzenjük, hogy szükség van rád? Igazán be kellene költöznöd a házba. Így csak a vén boszorkányba botlom lépten nyomon. Neki meg nem lehet betapasztani a száját, ha egyszer rákezdi.
*Szemét forgatva panaszkodik az öreg házvezetőnőre, már attól borsózik a háta, hogy emlegetni kell.*
- Na vele még én sem találkoztam, de Mordi mamának hála tudok róla mindent!
*Kissé keserűen felkacag, majd zavarodottan pillant a lovagra.*
- Felőlem mehetünk a Pegazusba, de nem hiszem, hogy ott Gesztenyét is szívesen látják! Addig hagyjuk itt! Jól esne egy olyan ebéd, ahol én is szóhoz jutok. Azt a monoton duruzsolást, amit az a némber lerendez... Néha már akkor is hallom mikor nincs is a közelemben!
*Már felszabadultabban kuncog fel, de ami igaz az igaz. Kikészíti az a nőszemély, még ha valójában jó szándékú is.*
- De ez a Moonxylwery... Soha nincs otthon, ki tudja merre jár, a kis porontyára is Lina vigyáz. Elmondása szerint hatok óta nem is üzent. Furcsa ez nekem, csak így itt hagyott mindent.
//Hamrein//
*Meg is feledkezett erről az aprócska tényről, annyira kézenfekvő következtetés, hogy szinte már családtag, ezért a házban a helye. De ez így is van, így rosszallóan meg is tekeri a fejét.*
- Jaj, dehát ha baj van, akkor majd telepatikusan üzenjük, hogy szükség van rád? Igazán be kellene költöznöd a házba. Így csak a vén boszorkányba botlom lépten nyomon. Neki meg nem lehet betapasztani a száját, ha egyszer rákezdi.
*Szemét forgatva panaszkodik az öreg házvezetőnőre, már attól borsózik a háta, hogy emlegetni kell.*
- Na vele még én sem találkoztam, de Mordi mamának hála tudok róla mindent!
*Kissé keserűen felkacag, majd zavarodottan pillant a lovagra.*
- Felőlem mehetünk a Pegazusba, de nem hiszem, hogy ott Gesztenyét is szívesen látják! Addig hagyjuk itt! Jól esne egy olyan ebéd, ahol én is szóhoz jutok. Azt a monoton duruzsolást, amit az a némber lerendez... Néha már akkor is hallom mikor nincs is a közelemben!
*Már felszabadultabban kuncog fel, de ami igaz az igaz. Kikészíti az a nőszemély, még ha valójában jó szándékú is.*
- De ez a Moonxylwery... Soha nincs otthon, ki tudja merre jár, a kis porontyára is Lina vigyáz. Elmondása szerint hatok óta nem is üzent. Furcsa ez nekem, csak így itt hagyott mindent.
572. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2017-12-15 19:17:58
Üzenet elküldve: 2017-12-15 19:17:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nyamieria//
-Ó, itt közelebb volt. Inkább a Pegazusban alszom, kissé nehéz megszoknom azt a házat, de igyekszem. Így meg közelebb az istálló. *Néz a lányra. Valóban, igen nehéz a férfinek alkalmazkodnia az állandó félhomályhoz, a komor és sötét kúriához.
*Látja, hogy a lovászfiú után kutat a leány tekintete.*
-Hagyd csak, mindig előre fizetek. *Azzal megragadja a ló kantárát és kezdi kivezetni a lovat.
-Na és hogy tetszik a város? Találkoztál már azzal a Matrónával? Nekem még nem volt szerencsém.
*Megvárja a választ, majd merően a lányra néz. Még mindig rossz kedvűnek tűnik, persze ez érthető.*
-Haza mennél? Vagy esetleg meginnál még valamit az öreg Pegasusban? *Hunyorog kedvesen.*
//Nyamieria//
-Ó, itt közelebb volt. Inkább a Pegazusban alszom, kissé nehéz megszoknom azt a házat, de igyekszem. Így meg közelebb az istálló. *Néz a lányra. Valóban, igen nehéz a férfinek alkalmazkodnia az állandó félhomályhoz, a komor és sötét kúriához.
*Látja, hogy a lovászfiú után kutat a leány tekintete.*
-Hagyd csak, mindig előre fizetek. *Azzal megragadja a ló kantárát és kezdi kivezetni a lovat.
-Na és hogy tetszik a város? Találkoztál már azzal a Matrónával? Nekem még nem volt szerencsém.
*Megvárja a választ, majd merően a lányra néz. Még mindig rossz kedvűnek tűnik, persze ez érthető.*
-Haza mennél? Vagy esetleg meginnál még valamit az öreg Pegasusban? *Hunyorog kedvesen.*
571. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2017-12-14 12:47:03
Üzenet elküldve: 2017-12-14 12:47:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hamrein//
*Reménnyel telve pislog az ajtó mögé, ahogy ez feltárul, de nagyon látni be a bokszokba, így csak a lovászfiút és az első két bokszból leselkedő lovakat pillanthatja meg. Hamrein azonban hamar leszűri a következtetést, hogy az állat nincs az istállóban. Azért Nyamieria nem adná fel ilyen könnyen és ő végig sétál a folyosón jobbra és balra tekintgetve hátha megleli hátasát. Lát ugyan fekete lovat, de az nem az teljesen más, mint amilyen az övé. Lát egy griffet is, amit érdeklődve meg is néz magának, de csak óvatosan távolról, nehogy az állatnak kedve támadjon megkóstolni a kíváncsiskodó ujjait vagy épp szemét. Végül csalódottan tér vissza a lovaghoz, s előre biggyesztett ajkakkal néz fel rá.*
- Tényleg nincs itt.
*Közli a tény elkámpicsorodva, de azért elmosolyodik a vigasztaló szavakra.*
- Hát szia Gesztenye! Köszönöm!
*Simogatja meg az állat pofáját, mikor Hamrein odavezeti hozzá és kicsit meg is paskolja nyakánál.*
- Természetesen fel is kell vinnünk a kúriához, ott a saját istállónk, minek kutyagolnál át mindig a városon!
*Vigyorog rá lelkesen, és megborzolja kicsit az állat sörényét. Szemeivel a lovászinas után kezd el kutatni, hogy kikérhessék a lovat és fizethessenek az eddigi tartásért.*
//Hamrein//
*Reménnyel telve pislog az ajtó mögé, ahogy ez feltárul, de nagyon látni be a bokszokba, így csak a lovászfiút és az első két bokszból leselkedő lovakat pillanthatja meg. Hamrein azonban hamar leszűri a következtetést, hogy az állat nincs az istállóban. Azért Nyamieria nem adná fel ilyen könnyen és ő végig sétál a folyosón jobbra és balra tekintgetve hátha megleli hátasát. Lát ugyan fekete lovat, de az nem az teljesen más, mint amilyen az övé. Lát egy griffet is, amit érdeklődve meg is néz magának, de csak óvatosan távolról, nehogy az állatnak kedve támadjon megkóstolni a kíváncsiskodó ujjait vagy épp szemét. Végül csalódottan tér vissza a lovaghoz, s előre biggyesztett ajkakkal néz fel rá.*
- Tényleg nincs itt.
*Közli a tény elkámpicsorodva, de azért elmosolyodik a vigasztaló szavakra.*
- Hát szia Gesztenye! Köszönöm!
*Simogatja meg az állat pofáját, mikor Hamrein odavezeti hozzá és kicsit meg is paskolja nyakánál.*
- Természetesen fel is kell vinnünk a kúriához, ott a saját istállónk, minek kutyagolnál át mindig a városon!
*Vigyorog rá lelkesen, és megborzolja kicsit az állat sörényét. Szemeivel a lovászinas után kezd el kutatni, hogy kikérhessék a lovat és fizethessenek az eddigi tartásért.*
570. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2017-12-14 00:40:21
Üzenet elküldve: 2017-12-14 00:40:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Nyamieria//
*Feltűnik neki, Nyamieriának mennyire sietős lett a Szegénynegyedben. Magától értetődik, hiszen más körülményekhez van szokva, taszíthatja ez a világ.
Nem zargatják őket kéregetők, bár igyekszik rendkívül haragos tekintettel nézni mindenkire, aki az útjukat keresztezi.
A Főtértől nem messze áll az istálló. Azon kevés artheniori helyek egyike, ahova egyébként szívesen jár. Maga is sokszor hagyja itt lovát, éjjel jól őrzött és a hátasokkal is jól bánnak.*
-Mindjárt kiderül.
*Feleli a leány kérdésére, majd kitárja az istálló kapuját. Egy fiatal lovászfiú sertepertél csak az ajtónál, felméri őket majd köszönésképp biccent. Szemmel láthatólag meggyőződött róla, hogy nem tűnnek lótolvajnak, így nem háborgatja őket.*
-Fantom nem lesz itt. *Jegyzi meg a lánynak végigjáratva tekintetét az istállón. Sajnálja a kis mélységit, de ideje eloszlatni a felfokozott várakozásokat.*
-Ugyanakkor az én lovam itt van. *Tesz néhány lépést, majd benyúl egy kifutóba, hogy megsimogassa a méretes barna kancát.*
-Gesztenyének hívják. Tudod mit?
*Siet oda a lányhoz.*
-Amíg nem kerül elő Fantom vagy nincs új hátasod, addig a Te lovad is. Nagyon barátságos fajta, használd, amikor csak kedved van. De néha azért kölcsönkérem majd. *Hunyorog a leányra joviálisan.* ~Nem lesz vele gond, nem fiatal kanca már és kifejezetten jól tűri az idegeneket. Egy ilyen fiatal lánykával biztos nagyon jóban lesznek.~
-Felvihetjük a kúriához is, ha szeretnéd. Mit gondolsz?
//Nyamieria//
*Feltűnik neki, Nyamieriának mennyire sietős lett a Szegénynegyedben. Magától értetődik, hiszen más körülményekhez van szokva, taszíthatja ez a világ.
Nem zargatják őket kéregetők, bár igyekszik rendkívül haragos tekintettel nézni mindenkire, aki az útjukat keresztezi.
A Főtértől nem messze áll az istálló. Azon kevés artheniori helyek egyike, ahova egyébként szívesen jár. Maga is sokszor hagyja itt lovát, éjjel jól őrzött és a hátasokkal is jól bánnak.*
-Mindjárt kiderül.
*Feleli a leány kérdésére, majd kitárja az istálló kapuját. Egy fiatal lovászfiú sertepertél csak az ajtónál, felméri őket majd köszönésképp biccent. Szemmel láthatólag meggyőződött róla, hogy nem tűnnek lótolvajnak, így nem háborgatja őket.*
-Fantom nem lesz itt. *Jegyzi meg a lánynak végigjáratva tekintetét az istállón. Sajnálja a kis mélységit, de ideje eloszlatni a felfokozott várakozásokat.*
-Ugyanakkor az én lovam itt van. *Tesz néhány lépést, majd benyúl egy kifutóba, hogy megsimogassa a méretes barna kancát.*
-Gesztenyének hívják. Tudod mit?
*Siet oda a lányhoz.*
-Amíg nem kerül elő Fantom vagy nincs új hátasod, addig a Te lovad is. Nagyon barátságos fajta, használd, amikor csak kedved van. De néha azért kölcsönkérem majd. *Hunyorog a leányra joviálisan.* ~Nem lesz vele gond, nem fiatal kanca már és kifejezetten jól tűri az idegeneket. Egy ilyen fiatal lánykával biztos nagyon jóban lesznek.~
-Felvihetjük a kúriához is, ha szeretnéd. Mit gondolsz?
569. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2017-12-13 22:36:48
Üzenet elküldve: 2017-12-13 22:36:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Hamrein//
*Ő sem szívesen időzik a piacon, főleg most, hogy ilyen nagy a nyüzsgés. Még egy kis keserédes kacajt elereszt a lovag válaszára, majd a Szegénynegyed felé veszik az irányt. Itt még kevésbé szeretne időzni, úgyhogy elég sietősen kapkodja lábait, mielőtt még akár gyerek, akár felnőtt megszólítaná őket. Meggyőződése, hogy a nyomor ellen lehet tenni. Ő biztos nem kéregetne, ha ilyen sorsra jutna.
Szerencsére fennakadás nélkül átjutnak a negyeden. Egyenesen a főtérre érkeznek, aminek már látni túloldalán a fogadó mellett álló építményt.*
- Az lesz az!
*Csattan fel lelkesen és reménykedve megy annak bejárata felé. Nehezen türtőzteti csak magát, hogy ne rohanjon oda egyből, de azért mégis sikerül neki. Nem akarja hátrahagyni Hamreint, mert bár a nagy szája az mindig jár és bőszen hirdeti, hogy ő mennyire bátor és egyedül is megállja a helyét, azért eszébe jut, hogy rosszabb is történhetett volna. Most egy darabig biztosan nem fog egyedül vagánykodni, jobb ha a lovag is a közelben van.*
- Szerinted nyitva van?
*Kérdi Hamreint mikor a bejárathoz érnek és lábujjhelyre emelkedve próbál beleskelődni, hogy vajon van-e itt valami őrség vagy személyzet, aki beengedné őket. Bár a hátas valószínűleg itt sem lesz meg.*
//Hamrein//
*Ő sem szívesen időzik a piacon, főleg most, hogy ilyen nagy a nyüzsgés. Még egy kis keserédes kacajt elereszt a lovag válaszára, majd a Szegénynegyed felé veszik az irányt. Itt még kevésbé szeretne időzni, úgyhogy elég sietősen kapkodja lábait, mielőtt még akár gyerek, akár felnőtt megszólítaná őket. Meggyőződése, hogy a nyomor ellen lehet tenni. Ő biztos nem kéregetne, ha ilyen sorsra jutna.
Szerencsére fennakadás nélkül átjutnak a negyeden. Egyenesen a főtérre érkeznek, aminek már látni túloldalán a fogadó mellett álló építményt.*
- Az lesz az!
*Csattan fel lelkesen és reménykedve megy annak bejárata felé. Nehezen türtőzteti csak magát, hogy ne rohanjon oda egyből, de azért mégis sikerül neki. Nem akarja hátrahagyni Hamreint, mert bár a nagy szája az mindig jár és bőszen hirdeti, hogy ő mennyire bátor és egyedül is megállja a helyét, azért eszébe jut, hogy rosszabb is történhetett volna. Most egy darabig biztosan nem fog egyedül vagánykodni, jobb ha a lovag is a közelben van.*
- Szerinted nyitva van?
*Kérdi Hamreint mikor a bejárathoz érnek és lábujjhelyre emelkedve próbál beleskelődni, hogy vajon van-e itt valami őrség vagy személyzet, aki beengedné őket. Bár a hátas valószínűleg itt sem lesz meg.*
568. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2017-12-10 17:31:18
Üzenet elküldve: 2017-12-10 17:31:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Lovam, Kajtár 2.//
*Xotara visszatérve az istállóba elégedetten pakolja le a piaci szerzeményeit.
~Remek! Vásárlás, pipa.~
Nem pocsékolva a drága időt rögtön hozzá is lát a Kajtárral való további teendőkhöz. A sötételf lány lepucolja, kikaparja a patáit, és a nyergelés, kantározás követően kivezeti a körkarámba a lovat. Egy gyors kengyelállítás után Xotara a nyeregben is terem. Kajtár erre reagálva felcsapja a fejét, és lépésben izgatottan elindul előre, majd elkezd össze-vissza tipródni a sötételf lány alatt.*
- Sssh, nyugi nagyfiú! Nem egy iribisz ugrott a hátadra.
*A mélységi lány megmozgatja a zablát Kajtár szájában, majd megállítja a pej lovat. Csizmáját a ló oldalához nyomva elindulnak lépésben. Tesznek így egy pár kört, mind két kézre. Amikor a sötételf lány úgy érzi, hogy Kajtár megnyugodott, csizmáját az oldalához nyomva ügetésre ösztökéli. A hidegvérű jószág erre ismét kicsit izgatott lesz, de kevésbé, mint amikor Xotara ráült. Így ügetnek tovább, de most Kajtár hamarabb megnyugszik, mint az előbb. A mélységi lány ügetésből is szépen lassan megállítja a lovat, és aztán újra elindítja lépésben, majd újra ügetésben. Ezt a műveletet addig ismétli, míg a termetes patás meg nem érti, hogy attól, hogy valami nehezebb van a hátán, az nem jelent kizárólagosan negatívumot. A pej paripa az átmenetek lovaglása közben egyre hamarabb nyugszik meg. Xotara nyakpaskolásokkal dicséri Kajtárt a lehiggadt pillanataiban. Egy idő után a jámbor óriás egyáltalán nem reagál feszülten a csizmára és a zablára.
~Rendben. Jöhet a vágta.~
Xotara ügetésből vágtára sarkalja a böszme jószágot. Kajtár lelkesen ugrik be vágtába, és a kicsit szertelenül teszi még a lábait, hiszen a plusz súllyal a hátán, körön vágtázva még nem találja egészen az egyensúlyát. A sötételf lány elégedetten veszi vissza ügetésre, majd lépésbe lovát. A pej hidegvérű jutalma most is egy hosszabb nyakveregetés.*
- Jó, és most egy kis pihi.
*Xotara lepattan a nyeregből. Lekantározza, és kötőfékkel kiköti a lovat a karámhoz, majd lenyergeli. A mélységi lány hoz egy villa szénát Kajtárnak. A jámbor patás megpillantva az érkező szénát bal mellső lábával a levegőt kapálva, majd lábát teljesen felhúzva izgatottan kéri a mielőbb a szálastakarmányt. Xotara mosolyogva tesz eleget a kérésnek, majd megjegyzi: *
- Beles.
*Kajtár, mire befalja a szénát Xotara már egy vödör vizet is tesz az állat elé. A termetes jószág hamar kiissza a vödör teljes tartalmát is. A mélységi lány visszaviszi a vödröt az istállóba, majd egy teli (száz font) zabos zsákot citál el az ajtóig, majd onnan fogait összeszorítva elcipeli a karámig. Xotara megkönnyebbülten szabadul meg a tehertől. Kajtár azonnal szaglászni, és kajtatni kezd a zsáknál, de a lány elhessegeti.*
- Nem, ezt el is felejtheted… neked hoztam, de nem azért, hogy megedd. Meg ennyi zabtól kólikában fel is fordulnál. Na, lássunk újra munkához.
*Visszanyergeli a lovat, majd a zabos zsákkal kezd bíbelődni, amit természetesen Kajtár árgus szemekkel figyel. Xotara a karám rúdjaira egyesével, mindegyiknél kicsit megpihenve, felemeli a zsákot. A karám harmadik rúdján keresztben elfekteti, majd leemeli onnan és Kajtár hátára, a nyereg mögé teszi a zsákot. A jámbor óriás izgatott, de nem félelmében vagy zavarában, hanem a zab iránti kíváncsiságában. A mélységi lány gyorsan felkantározza Kajtár, majd kengyelbe lépve felül a nyeregbe, arra gondosan ügyelve, nehogy lelökje felszállás közben a zsákot. Kajtár láthatóan egy kicsit megilletődött a nagyobb súlytól, de nem tesz semmi drasztikusat ennek kifejezésére. Xotara megdicséri, majd egy kézben fogva a szárakat, a másik kezével a zsákon, lépteti meg a hidegvérűt. Így lépnek le pár kört, majd mikor már Kajtár teljesen ellazult megállnak. Xotara leszáll, leveszi a zsákot, majd visszaül a nyeregbe. Levezetésnek ügetnek még egy kicsit, mind két kézre, majd a sötételf lány leszáll. A megszokottak szerint leszerszámozza a pej patást, majd meglegelteti kicsit a karám mellett, bár nem sok legelni való akad már, de ez láthatóan nem zavarja Kajtárt, mert gondosan csipegeti le a legapróbb kis fűhajtásokat is. A mélységi lány egyik karjára felnyalábolva a kantárt és a nyerget visszavezeti az istállóba a lovát, és beköti az állásba. Kiszalad még a zabos zsákért, amit hasonló módon, mint ahogy kivitte, visszahoz az istállóba. Visszafelé, fekhelye mellett elsétálva nem bír ellenállni a csábításnak, és hanyatt elvetődik a szalmában.
~Dög vagyok. Most rögtön képes volnék reggelig aludni… de még van dolgom.~
Ennek szellemében Xotara kikászálódik a szalmából, és neki lát ügyködni. Magához vesz négy üres zsákot, némi kötelet és egy hegyes késsel leül egy vödörre. Két-két zsákot egymásba húz, majd egy ilyen dupla zsáknak a négy rétegéből hármat összefogva visszahajtja egy kis szegélybe, amibe a hegyes késsel szúr két lyukat, egymástól távolabb. Befűzi a kötelet a lyukakba. Éppen megismétli az előbbi műveletet a másik dupla zsákkal is, amikor Camille érdeklődve áll meg fölötte.*
- Mit csinálsz?
*A mélységi lány a munkájából fel sem pillantva felel.*
- Rögtönzött nyeregtáskát.
*A lovászlány meglepődve: *
- De jó! Segítsek?
*Xotara a félvér lányra pillantva: *
- Ha akarsz… felnyergelnéd nekem Kajtárt?
- Persze.
*Azzal Camille indul is nyergelni. A sötételf lány pár csomóval befejezi az utolsó simításokat az alkotásán, majd megy, hogy Kajtárra próbálja azt. Mire lovához ér már fel van nyergelve. Hálásan Camillera pillant, majd megköszöni a lánynak, aki a vályúban ülve, kíváncsian várja a folytatást. Xotara a nyereg mögé teríti, és gondosan, négy ponton, kötözi hozzá a két zsákzsebes nyeregtáskát.*
- Nem valami mutatós, de nem is az a célom vele.
*A sötételf lány előveszi a zsák sót, a kis hordó lámpaolajat, és egyiket beteszik az egyik, másikat a másik zsebbe. Kajtár érdeklődve figyeli a rajta zajló szöszmötölést, de láthatóan nem zavarja a dolog.*
- Remek!
*Ad hangot véleményének Camille. Xotara megcingamangálja több irányba is a teli nyeregtáskát, de nem talál kivetni valót, így egyetértően bólint a lovászlány megjegyzésére.*
- Ez meg volna. Na, lenyergelek, aztán etessünk. Alkonyodik.
*Rendelkezik a sötételf lány, amire Camille csak helyeslően biccent, majd hozzá is lát kimérni az esti zabot a lovaknak. Xotara közben lenyergel, és elpakol, majd segít a zabosztásban, és a beszénázásban is. Az etetést végeztével a mélységi lány lényegre térően, így szól: *
- Jó éjt Camille! Dög fáradt vagyok.
*Azzal Xotara sarkon fordul, és rögvest elterül a vastag szalmával borított fekhelyén. Amint magára húzza köpenyét, már az igazak álmát alussza.
Reggel, Xotara egy kicsit nyúzottan ébred. Érzi, még jócskán bírna aludni, de muszáj felkelnie. A tervezett hajnali indulásnak már így is lőttek. Szóval, nincs ideje piszmogni. Neki áll készülődni. Nyergel, és bepakol az útra.*
- Remélem, nem tervezel köszönés nélkül elmenni?
*Szólítja meg az óriás asszonyság Xotarát.*
- Persze hogy nem, bár bevallom, nem erősségem a búcsúzkodás.
*Feleli zavartan a mélységi lány.*
- Már mész is?
*Kérdezi az óriás asszony mellé toppanó Camille. Szó szót követ, majd Xotara mindent köszönve kurtán búcsúzik Helgától, és a félvér lánytól. Aztán kivezeti az istállóból a főtérre az útra kész Kajtár, és felül rá.*
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.12.10 17:44:05
*Xotara visszatérve az istállóba elégedetten pakolja le a piaci szerzeményeit.
~Remek! Vásárlás, pipa.~
Nem pocsékolva a drága időt rögtön hozzá is lát a Kajtárral való további teendőkhöz. A sötételf lány lepucolja, kikaparja a patáit, és a nyergelés, kantározás követően kivezeti a körkarámba a lovat. Egy gyors kengyelállítás után Xotara a nyeregben is terem. Kajtár erre reagálva felcsapja a fejét, és lépésben izgatottan elindul előre, majd elkezd össze-vissza tipródni a sötételf lány alatt.*
- Sssh, nyugi nagyfiú! Nem egy iribisz ugrott a hátadra.
*A mélységi lány megmozgatja a zablát Kajtár szájában, majd megállítja a pej lovat. Csizmáját a ló oldalához nyomva elindulnak lépésben. Tesznek így egy pár kört, mind két kézre. Amikor a sötételf lány úgy érzi, hogy Kajtár megnyugodott, csizmáját az oldalához nyomva ügetésre ösztökéli. A hidegvérű jószág erre ismét kicsit izgatott lesz, de kevésbé, mint amikor Xotara ráült. Így ügetnek tovább, de most Kajtár hamarabb megnyugszik, mint az előbb. A mélységi lány ügetésből is szépen lassan megállítja a lovat, és aztán újra elindítja lépésben, majd újra ügetésben. Ezt a műveletet addig ismétli, míg a termetes patás meg nem érti, hogy attól, hogy valami nehezebb van a hátán, az nem jelent kizárólagosan negatívumot. A pej paripa az átmenetek lovaglása közben egyre hamarabb nyugszik meg. Xotara nyakpaskolásokkal dicséri Kajtárt a lehiggadt pillanataiban. Egy idő után a jámbor óriás egyáltalán nem reagál feszülten a csizmára és a zablára.
~Rendben. Jöhet a vágta.~
Xotara ügetésből vágtára sarkalja a böszme jószágot. Kajtár lelkesen ugrik be vágtába, és a kicsit szertelenül teszi még a lábait, hiszen a plusz súllyal a hátán, körön vágtázva még nem találja egészen az egyensúlyát. A sötételf lány elégedetten veszi vissza ügetésre, majd lépésbe lovát. A pej hidegvérű jutalma most is egy hosszabb nyakveregetés.*
- Jó, és most egy kis pihi.
*Xotara lepattan a nyeregből. Lekantározza, és kötőfékkel kiköti a lovat a karámhoz, majd lenyergeli. A mélységi lány hoz egy villa szénát Kajtárnak. A jámbor patás megpillantva az érkező szénát bal mellső lábával a levegőt kapálva, majd lábát teljesen felhúzva izgatottan kéri a mielőbb a szálastakarmányt. Xotara mosolyogva tesz eleget a kérésnek, majd megjegyzi: *
- Beles.
*Kajtár, mire befalja a szénát Xotara már egy vödör vizet is tesz az állat elé. A termetes jószág hamar kiissza a vödör teljes tartalmát is. A mélységi lány visszaviszi a vödröt az istállóba, majd egy teli (száz font) zabos zsákot citál el az ajtóig, majd onnan fogait összeszorítva elcipeli a karámig. Xotara megkönnyebbülten szabadul meg a tehertől. Kajtár azonnal szaglászni, és kajtatni kezd a zsáknál, de a lány elhessegeti.*
- Nem, ezt el is felejtheted… neked hoztam, de nem azért, hogy megedd. Meg ennyi zabtól kólikában fel is fordulnál. Na, lássunk újra munkához.
*Visszanyergeli a lovat, majd a zabos zsákkal kezd bíbelődni, amit természetesen Kajtár árgus szemekkel figyel. Xotara a karám rúdjaira egyesével, mindegyiknél kicsit megpihenve, felemeli a zsákot. A karám harmadik rúdján keresztben elfekteti, majd leemeli onnan és Kajtár hátára, a nyereg mögé teszi a zsákot. A jámbor óriás izgatott, de nem félelmében vagy zavarában, hanem a zab iránti kíváncsiságában. A mélységi lány gyorsan felkantározza Kajtár, majd kengyelbe lépve felül a nyeregbe, arra gondosan ügyelve, nehogy lelökje felszállás közben a zsákot. Kajtár láthatóan egy kicsit megilletődött a nagyobb súlytól, de nem tesz semmi drasztikusat ennek kifejezésére. Xotara megdicséri, majd egy kézben fogva a szárakat, a másik kezével a zsákon, lépteti meg a hidegvérűt. Így lépnek le pár kört, majd mikor már Kajtár teljesen ellazult megállnak. Xotara leszáll, leveszi a zsákot, majd visszaül a nyeregbe. Levezetésnek ügetnek még egy kicsit, mind két kézre, majd a sötételf lány leszáll. A megszokottak szerint leszerszámozza a pej patást, majd meglegelteti kicsit a karám mellett, bár nem sok legelni való akad már, de ez láthatóan nem zavarja Kajtárt, mert gondosan csipegeti le a legapróbb kis fűhajtásokat is. A mélységi lány egyik karjára felnyalábolva a kantárt és a nyerget visszavezeti az istállóba a lovát, és beköti az állásba. Kiszalad még a zabos zsákért, amit hasonló módon, mint ahogy kivitte, visszahoz az istállóba. Visszafelé, fekhelye mellett elsétálva nem bír ellenállni a csábításnak, és hanyatt elvetődik a szalmában.
~Dög vagyok. Most rögtön képes volnék reggelig aludni… de még van dolgom.~
Ennek szellemében Xotara kikászálódik a szalmából, és neki lát ügyködni. Magához vesz négy üres zsákot, némi kötelet és egy hegyes késsel leül egy vödörre. Két-két zsákot egymásba húz, majd egy ilyen dupla zsáknak a négy rétegéből hármat összefogva visszahajtja egy kis szegélybe, amibe a hegyes késsel szúr két lyukat, egymástól távolabb. Befűzi a kötelet a lyukakba. Éppen megismétli az előbbi műveletet a másik dupla zsákkal is, amikor Camille érdeklődve áll meg fölötte.*
- Mit csinálsz?
*A mélységi lány a munkájából fel sem pillantva felel.*
- Rögtönzött nyeregtáskát.
*A lovászlány meglepődve: *
- De jó! Segítsek?
*Xotara a félvér lányra pillantva: *
- Ha akarsz… felnyergelnéd nekem Kajtárt?
- Persze.
*Azzal Camille indul is nyergelni. A sötételf lány pár csomóval befejezi az utolsó simításokat az alkotásán, majd megy, hogy Kajtárra próbálja azt. Mire lovához ér már fel van nyergelve. Hálásan Camillera pillant, majd megköszöni a lánynak, aki a vályúban ülve, kíváncsian várja a folytatást. Xotara a nyereg mögé teríti, és gondosan, négy ponton, kötözi hozzá a két zsákzsebes nyeregtáskát.*
- Nem valami mutatós, de nem is az a célom vele.
*A sötételf lány előveszi a zsák sót, a kis hordó lámpaolajat, és egyiket beteszik az egyik, másikat a másik zsebbe. Kajtár érdeklődve figyeli a rajta zajló szöszmötölést, de láthatóan nem zavarja a dolog.*
- Remek!
*Ad hangot véleményének Camille. Xotara megcingamangálja több irányba is a teli nyeregtáskát, de nem talál kivetni valót, így egyetértően bólint a lovászlány megjegyzésére.*
- Ez meg volna. Na, lenyergelek, aztán etessünk. Alkonyodik.
*Rendelkezik a sötételf lány, amire Camille csak helyeslően biccent, majd hozzá is lát kimérni az esti zabot a lovaknak. Xotara közben lenyergel, és elpakol, majd segít a zabosztásban, és a beszénázásban is. Az etetést végeztével a mélységi lány lényegre térően, így szól: *
- Jó éjt Camille! Dög fáradt vagyok.
*Azzal Xotara sarkon fordul, és rögvest elterül a vastag szalmával borított fekhelyén. Amint magára húzza köpenyét, már az igazak álmát alussza.
Reggel, Xotara egy kicsit nyúzottan ébred. Érzi, még jócskán bírna aludni, de muszáj felkelnie. A tervezett hajnali indulásnak már így is lőttek. Szóval, nincs ideje piszmogni. Neki áll készülődni. Nyergel, és bepakol az útra.*
- Remélem, nem tervezel köszönés nélkül elmenni?
*Szólítja meg az óriás asszonyság Xotarát.*
- Persze hogy nem, bár bevallom, nem erősségem a búcsúzkodás.
*Feleli zavartan a mélységi lány.*
- Már mész is?
*Kérdezi az óriás asszony mellé toppanó Camille. Szó szót követ, majd Xotara mindent köszönve kurtán búcsúzik Helgától, és a félvér lánytól. Aztán kivezeti az istállóból a főtérre az útra kész Kajtár, és felül rá.*
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.12.10 17:44:05
567. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2017-12-06 19:17:21
Üzenet elküldve: 2017-12-06 19:17:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A munka nehezebbik vége 11. - zárás//
*Bevezetik a lovat az istállóba. A bokszban Xotara leszerszámozza Manreast. Közben előkerül Camille is, a félvér lovászlány. A sárga mén csatakos a verejtéktől, és lábai sárosak az ingoványtól. A sötételf lány és Camille egy-egy összefogott szalmacsomóval neki állnak lecsutakolni az orrfoltos csődört. Az óriás asszonyság hoz egy vödör vizet a művelethez, amit letesz a boksz ajtóban.*
- Eeyrre, Te lány! Hol jártál ezzel a lóval?
- A pusztában.
*Válaszolja röviden Xotara.*
- Micsoda? Ahhoz át kellett kelned vele az ingoványon.
- Igen.
*Feleli továbbra is kurtán a lány.*
- Oh, ne bosszants! Mindent ki kell imádkoznom belőled?
*Folytatva a csutakolást Xotara szertelenül elmosolyodik.*
- Jól van, jól van. Nem ért minket semmi vész, szerencsére. Manreas is kezelhetően viselkedett. Láthatta, Helga. Gond nélkül lehetett irányítani hosszú száron is. Egyáltalán nem egy rosszindulatú, problémás állat, csak egy tüzes ló, és még csődör is. Olyanért verték meg állandóan, amiről nem tehet. Temperamentuma miatt rendkívül nagy a mozgásigénye. Ha ezt huzamosabb ideig nem tudja kiélni, akkor jönnek a gondok. Veréssel elfojtani egy ilyen erős ösztönt kudarcra ítélt próbálkozás volt, amivel csak tovább tetézték a problémákat. Bizton merem állítani ez a ló; kész van. Kiváló futárlónak, szóval valami fullajtárnak adja el, ha elégedett vevőt akar.
*Az istállómester asszony igencsak vidoran: *
- Csodás! Az úri népeket és sok aranyat jelent. Remek munka! Akkor itt az ideje, hogy rendezzük a megállapodásunk további részét is.
*Közben a két lány befejezi a ló lecsutakolását, akiről most már újra elmondható, hogy kesely lábú. Camille egy zöld lópokrócot terít a sárga ménre, amit egy kötéllel rögzít a hátára. A mélységi lány kijön a bokszból, és az óriás asszonysághoz lép.*
- Igen, Helga asszony, rendezzük.
*Xotara leszámol az istállómester asszony [Mesélő (Vérborz)] kezébe 100 aranyat. Helga pedig a nyergesből hozat Camilleal egy Kajtárra való kantárt és nyerget, majd mosolyogva teszi hozzá.*
- A nyereg grátisz.
- Hálásan köszönöm.
*Köszöni meg Xotara kissé zavartan. Az égimeszelő asszonyság folytatva: *
- Én köszönöm. Jó volt veled üzletelni, de örülnék, ha itt maradnál, mint belovagló. Ha érdekkel a bérezést is megbeszéljük. Mit szólsz?
- Köszönöm az ajánlatot, de vissza kell utasítanom. Ezt a munkát inkább meghagynám a vakmerőbb lanawiniaknak. Ettől kényelmesebb vagyok, és a sárga ménnel is leginkább szerencsém volt. Egyedül annyi az érdemem, hogy türelmesebb voltam hozzá, mint az előző belovaglói. Ha egy teljesen bizalmát vesztett, rosszindulatú lóval kellett volna foglalkoznom, nem tudom, hogyan oldottam volna meg.
- Kár, hogy nem maradsz, de megértem.
*A furcsa páros beszélgetés közben visszasétál az istálló elülső részébe. Rövid csend után Xotara, így szól: *
- Helga asszony! Maradhatnék, amíg Kajtárt is használhatóra belovagolom? Még a holnapi napra gondoltam. Másnap willor reggel útnak is indulnék.
- Persze lelkem, maradj csak. Viszont, ideje dolgom után néznem, és Manreas sem adja el magát. 'Napot!
- Szép napot! Én is jobb, ha elkezdem Kajtárral a munkát.
*Az óriás asszonyság kiballag a főtérre. A sötételf lány lópucoló szerszámokért megy, hogy lepucolja a lihanechi hidegvérűt, aki immáron a saját becses lova. Megdolgozott érte. Mindkettő piszok jó érzéssel tölti el Xotarát.*
//Lovam, Kajtár//
*A mélységi lány, mikor meggyőződik, hogy a lovakat leszámítva nem látja senki, örömében felugrik a levegőbe, ami után mosolyogva lép a lovához.
Kajtár egy 6 éves, herélt, lihanechi hidegvérű. A 16 marok magasságával, olyan 1600 font súlyával, a finomabb alkatú igáslovak közé tartozik. Gesztenyepej színével, ferde hókájával, hosszú, dús üstökével, sörényével, farkával és bokaszőrzetével pompás látványt nyújt.
A pucolás végeztével Xotara kivezeti a körkarámba a jámbor óriást, hogy mozogjon egy kicsit. Leveszi a kötőféket róla, és elengedi. Kajtár ügetésben kezdi róni a köröket. Méretes patái alatt csak úgy döng a föld. A vaskos jószág élvezvén a dolgot dobbantva ugrál párat, majd vágtázni kezd. A mélységi lány jót mosolyog a pajkos óriáson. A pej paripa, mikor kedvére lemozogta magát, érdeklődve odamegy a körközepén álló sötételf lányhoz. Kajtár megszaglássza a lányt, majd szájával babrálni kezd Xotara csuklóján lévő két karpereccel. Láthatóan nagyon tetszik neki a karperecek csörgése. Kitudja, meddig játszana így az ékszerekkel, ha a mélységi lány kuncogva nem szólalna meg.*
- Kíváncsi ló vagy, az már biztos. Már értem, miért kaptad a neved. Na, gyere! Mutatok valami még érdekesebbet.
*Mintha a ló megértette volna, persze nem így van, követi a karámig a lányt, aki eltűnik az istállóban, majd a nyereggel és a kantárral tér vissza. Xotara mindkét szerszámot a karámfára teszi, és hagyja, hogy Kajtár megnézze magának azokat. A böszme állat a nyerget vizsgálja, de amikor fogával a bőrszerszámba csípne, a mélységi lány elhessenti a szerszámtól. Ez nem szegi az állat kedvét, és a kantárhoz lépve azt kezdi el szemrevételezni, majd neki áll a zablával és a zablakarikával játszani. Xotara már éppen elvenné a szerszámot, hogy véget vessen a játékidőnek, amikor Kajtár orrszíjnál fogva felkapja, és eltrappol a kantárral. A mélységi lány gyorsan a karámban terem.*
- Hé, ne! Add vissza!
*Kajtár, mintha csak nevetne a lányon, megáll, és rázva csörgeti meg a szerszámot. Xotara elkapja a lengő szárat és elveszi a lótól a kantárt. Szerencsére a szerszámnak nem lett nagy baja, leszámítva egy kis esztétikai sérülést az orrszíjon.*
- Oh, Te csibész!
*Xotara játékosan suhint a bőr holmival a termetes ló felé, de az nem zavartatva magát egy helyben állva figyeli tovább a lányt. Xotara látva Kajtár reakcióját odasétál az állathoz, és az orra alá tartja a zablát. A ló most is érdeklődve szagolgatja, majd a mélységi lány az állat szájába teszi a zablát, és a fejére húzza a kantárt. A ferde hókás ló egyáltalán nem illetődik meg a dologtól, sőt miközben Xotara a karámfalhoz vezeti, nyelvével tovább játszik a zablával. A mélységi lány a biztonság kedvéért kötőféket húz a kantáros fejre és kiköti a lovat a karámhoz. Xotara összehajtott lópokrócot terít Kajtár hátára, amire a nyerget teszi. A hevedert is becsatolja, majd, ahogy Manreasnál is, szépen fokozatosan kezdi el meghúzni azt, kisebb szüneteket tartva. Kajtár a művelet közben csak egy enyhe fejrándítással reagál. Xotara megpaskolja a ló nyakát, és leveszi róla a kötőféket. Sajnos, a nap már erősen a horizont közelében jár, így a sötételf lánynak nincs már ideje felülni a lóra, ezért csak a kantárszárat fogva tesz egy pár kört Kajtárral. A jámbor óriás készségesen baktat a lány mellett, és nincs jele annak, hogy bármi is zavarná.*
- Egy dologra még van időnk. Gyere, legelni egy kicsit.
*Kajtárt, az első pár fűcsomónál, még zavarja egy kicsit a zabla, de aztán már gond nélkül habzsolja a füvet. Xotara a karám mellett szürkületig legelteti a felszerszámozott lovat, majd a vezetőszáras kötőféket magához véve vezeti vissza a lovat az istállóba.
Az istállóban Camille éppen az esti etetést végzi, egy olajlámpással a kezében. Xotara leszerszámozza, és beköti az állásba Kajtárt, majd segít a lovász lánynak.*
- Van még egy fandli?
*Kérdi a sötételf lány Camilletól.*
- Igen, persze ott elől találsz.
- Rendben. Mond majd, melyiknek mennyit adjak.
*Xotara a zabos kanállal visszatérve, segít kiosztani az esti zab adagjukat a lovaknak. A zabosztás után, ketten gyorsan be is szénáznak.*
- Köszönöm a segítséget.
- Nincs mit. Akkor jó éjt, tegyük el magunkat holnapra.
*Feleli Xotara, majd indulna is az álláshoz, ahol fekhelye várja.*
- Várj!
*Szól Camille, majd elsiet a szobája felé. Egy kendőbe hajtogatott kiscsomaggal érkezik vissza. Szögre akasztja a lámpást, majd két vödröt lefordítva leül az egyikre, és az ölében széthajtja a kendőt.*
- Puliszka. Gyere, bőven jut belőle neked is.
*Xotara köszönetet mondva leül a másik vödörre, és egy kis beszélgetés közben jól befalatoznak a félvér lánnyal. A vacsora után „jó éjt” kívánva köszönnek el, és ki-ki indul a maga „hálókörletébe”. A mélységi lány egy gyors mosakodást követően fáradtan terül el a fekhelyén a vastag szalmában. Félálomban még eszébe jut, hogy holnap a piacra is el kellene mennie, ha teljesíteni akarja a venároknak tett ígéretét, majd elnyomja az álomtalan álom.
Reggel, Xotara felkelés után elhatározza, hogy elmegy a piactérre beszerezni, amit tud, bár semmi kedve egy reggeli piac forgatagához, de tudja, ha holnap korán akar indulni, akkor most kell elmennie. Szóval, így is tesz.*
*Bevezetik a lovat az istállóba. A bokszban Xotara leszerszámozza Manreast. Közben előkerül Camille is, a félvér lovászlány. A sárga mén csatakos a verejtéktől, és lábai sárosak az ingoványtól. A sötételf lány és Camille egy-egy összefogott szalmacsomóval neki állnak lecsutakolni az orrfoltos csődört. Az óriás asszonyság hoz egy vödör vizet a művelethez, amit letesz a boksz ajtóban.*
- Eeyrre, Te lány! Hol jártál ezzel a lóval?
- A pusztában.
*Válaszolja röviden Xotara.*
- Micsoda? Ahhoz át kellett kelned vele az ingoványon.
- Igen.
*Feleli továbbra is kurtán a lány.*
- Oh, ne bosszants! Mindent ki kell imádkoznom belőled?
*Folytatva a csutakolást Xotara szertelenül elmosolyodik.*
- Jól van, jól van. Nem ért minket semmi vész, szerencsére. Manreas is kezelhetően viselkedett. Láthatta, Helga. Gond nélkül lehetett irányítani hosszú száron is. Egyáltalán nem egy rosszindulatú, problémás állat, csak egy tüzes ló, és még csődör is. Olyanért verték meg állandóan, amiről nem tehet. Temperamentuma miatt rendkívül nagy a mozgásigénye. Ha ezt huzamosabb ideig nem tudja kiélni, akkor jönnek a gondok. Veréssel elfojtani egy ilyen erős ösztönt kudarcra ítélt próbálkozás volt, amivel csak tovább tetézték a problémákat. Bizton merem állítani ez a ló; kész van. Kiváló futárlónak, szóval valami fullajtárnak adja el, ha elégedett vevőt akar.
*Az istállómester asszony igencsak vidoran: *
- Csodás! Az úri népeket és sok aranyat jelent. Remek munka! Akkor itt az ideje, hogy rendezzük a megállapodásunk további részét is.
*Közben a két lány befejezi a ló lecsutakolását, akiről most már újra elmondható, hogy kesely lábú. Camille egy zöld lópokrócot terít a sárga ménre, amit egy kötéllel rögzít a hátára. A mélységi lány kijön a bokszból, és az óriás asszonysághoz lép.*
- Igen, Helga asszony, rendezzük.
*Xotara leszámol az istállómester asszony [Mesélő (Vérborz)] kezébe 100 aranyat
. Helga pedig a nyergesből hozat Camilleal egy Kajtárra való kantárt és nyerget, majd mosolyogva teszi hozzá.*- A nyereg grátisz.
- Hálásan köszönöm.
*Köszöni meg Xotara kissé zavartan. Az égimeszelő asszonyság folytatva: *
- Én köszönöm. Jó volt veled üzletelni, de örülnék, ha itt maradnál, mint belovagló. Ha érdekkel a bérezést is megbeszéljük. Mit szólsz?
- Köszönöm az ajánlatot, de vissza kell utasítanom. Ezt a munkát inkább meghagynám a vakmerőbb lanawiniaknak. Ettől kényelmesebb vagyok, és a sárga ménnel is leginkább szerencsém volt. Egyedül annyi az érdemem, hogy türelmesebb voltam hozzá, mint az előző belovaglói. Ha egy teljesen bizalmát vesztett, rosszindulatú lóval kellett volna foglalkoznom, nem tudom, hogyan oldottam volna meg.
- Kár, hogy nem maradsz, de megértem.
*A furcsa páros beszélgetés közben visszasétál az istálló elülső részébe. Rövid csend után Xotara, így szól: *
- Helga asszony! Maradhatnék, amíg Kajtárt is használhatóra belovagolom? Még a holnapi napra gondoltam. Másnap willor reggel útnak is indulnék.
- Persze lelkem, maradj csak. Viszont, ideje dolgom után néznem, és Manreas sem adja el magát. 'Napot!
- Szép napot! Én is jobb, ha elkezdem Kajtárral a munkát.
*Az óriás asszonyság kiballag a főtérre. A sötételf lány lópucoló szerszámokért megy, hogy lepucolja a lihanechi hidegvérűt, aki immáron a saját becses lova. Megdolgozott érte. Mindkettő piszok jó érzéssel tölti el Xotarát.*
//Lovam, Kajtár//
*A mélységi lány, mikor meggyőződik, hogy a lovakat leszámítva nem látja senki, örömében felugrik a levegőbe, ami után mosolyogva lép a lovához.
Kajtár egy 6 éves, herélt, lihanechi hidegvérű. A 16 marok magasságával, olyan 1600 font súlyával, a finomabb alkatú igáslovak közé tartozik. Gesztenyepej színével, ferde hókájával, hosszú, dús üstökével, sörényével, farkával és bokaszőrzetével pompás látványt nyújt.
A pucolás végeztével Xotara kivezeti a körkarámba a jámbor óriást, hogy mozogjon egy kicsit. Leveszi a kötőféket róla, és elengedi. Kajtár ügetésben kezdi róni a köröket. Méretes patái alatt csak úgy döng a föld. A vaskos jószág élvezvén a dolgot dobbantva ugrál párat, majd vágtázni kezd. A mélységi lány jót mosolyog a pajkos óriáson. A pej paripa, mikor kedvére lemozogta magát, érdeklődve odamegy a körközepén álló sötételf lányhoz. Kajtár megszaglássza a lányt, majd szájával babrálni kezd Xotara csuklóján lévő két karpereccel. Láthatóan nagyon tetszik neki a karperecek csörgése. Kitudja, meddig játszana így az ékszerekkel, ha a mélységi lány kuncogva nem szólalna meg.*
- Kíváncsi ló vagy, az már biztos. Már értem, miért kaptad a neved. Na, gyere! Mutatok valami még érdekesebbet.
*Mintha a ló megértette volna, persze nem így van, követi a karámig a lányt, aki eltűnik az istállóban, majd a nyereggel és a kantárral tér vissza. Xotara mindkét szerszámot a karámfára teszi, és hagyja, hogy Kajtár megnézze magának azokat. A böszme állat a nyerget vizsgálja, de amikor fogával a bőrszerszámba csípne, a mélységi lány elhessenti a szerszámtól. Ez nem szegi az állat kedvét, és a kantárhoz lépve azt kezdi el szemrevételezni, majd neki áll a zablával és a zablakarikával játszani. Xotara már éppen elvenné a szerszámot, hogy véget vessen a játékidőnek, amikor Kajtár orrszíjnál fogva felkapja, és eltrappol a kantárral. A mélységi lány gyorsan a karámban terem.*
- Hé, ne! Add vissza!
*Kajtár, mintha csak nevetne a lányon, megáll, és rázva csörgeti meg a szerszámot. Xotara elkapja a lengő szárat és elveszi a lótól a kantárt. Szerencsére a szerszámnak nem lett nagy baja, leszámítva egy kis esztétikai sérülést az orrszíjon.*
- Oh, Te csibész!
*Xotara játékosan suhint a bőr holmival a termetes ló felé, de az nem zavartatva magát egy helyben állva figyeli tovább a lányt. Xotara látva Kajtár reakcióját odasétál az állathoz, és az orra alá tartja a zablát. A ló most is érdeklődve szagolgatja, majd a mélységi lány az állat szájába teszi a zablát, és a fejére húzza a kantárt. A ferde hókás ló egyáltalán nem illetődik meg a dologtól, sőt miközben Xotara a karámfalhoz vezeti, nyelvével tovább játszik a zablával. A mélységi lány a biztonság kedvéért kötőféket húz a kantáros fejre és kiköti a lovat a karámhoz. Xotara összehajtott lópokrócot terít Kajtár hátára, amire a nyerget teszi. A hevedert is becsatolja, majd, ahogy Manreasnál is, szépen fokozatosan kezdi el meghúzni azt, kisebb szüneteket tartva. Kajtár a művelet közben csak egy enyhe fejrándítással reagál. Xotara megpaskolja a ló nyakát, és leveszi róla a kötőféket. Sajnos, a nap már erősen a horizont közelében jár, így a sötételf lánynak nincs már ideje felülni a lóra, ezért csak a kantárszárat fogva tesz egy pár kört Kajtárral. A jámbor óriás készségesen baktat a lány mellett, és nincs jele annak, hogy bármi is zavarná.*
- Egy dologra még van időnk. Gyere, legelni egy kicsit.
*Kajtárt, az első pár fűcsomónál, még zavarja egy kicsit a zabla, de aztán már gond nélkül habzsolja a füvet. Xotara a karám mellett szürkületig legelteti a felszerszámozott lovat, majd a vezetőszáras kötőféket magához véve vezeti vissza a lovat az istállóba.
Az istállóban Camille éppen az esti etetést végzi, egy olajlámpással a kezében. Xotara leszerszámozza, és beköti az állásba Kajtárt, majd segít a lovász lánynak.*
- Van még egy fandli?
*Kérdi a sötételf lány Camilletól.*
- Igen, persze ott elől találsz.
- Rendben. Mond majd, melyiknek mennyit adjak.
*Xotara a zabos kanállal visszatérve, segít kiosztani az esti zab adagjukat a lovaknak. A zabosztás után, ketten gyorsan be is szénáznak.*
- Köszönöm a segítséget.
- Nincs mit. Akkor jó éjt, tegyük el magunkat holnapra.
*Feleli Xotara, majd indulna is az álláshoz, ahol fekhelye várja.*
- Várj!
*Szól Camille, majd elsiet a szobája felé. Egy kendőbe hajtogatott kiscsomaggal érkezik vissza. Szögre akasztja a lámpást, majd két vödröt lefordítva leül az egyikre, és az ölében széthajtja a kendőt.*
- Puliszka. Gyere, bőven jut belőle neked is.
*Xotara köszönetet mondva leül a másik vödörre, és egy kis beszélgetés közben jól befalatoznak a félvér lánnyal. A vacsora után „jó éjt” kívánva köszönnek el, és ki-ki indul a maga „hálókörletébe”. A mélységi lány egy gyors mosakodást követően fáradtan terül el a fekhelyén a vastag szalmában. Félálomban még eszébe jut, hogy holnap a piacra is el kellene mennie, ha teljesíteni akarja a venároknak tett ígéretét, majd elnyomja az álomtalan álom.
Reggel, Xotara felkelés után elhatározza, hogy elmegy a piactérre beszerezni, amit tud, bár semmi kedve egy reggeli piac forgatagához, de tudja, ha holnap korán akar indulni, akkor most kell elmennie. Szóval, így is tesz.*
566. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2017-11-30 01:53:10
Üzenet elküldve: 2017-11-30 01:53:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A munka nehezebbik vége 3.//
*Menet közben vet egy pillantást a Pegazus fogadóra, de erszényét megcsörgetve tovább sétál a hátasok szálláshelye felé.
~Nem, most semmi dőzsölésre nem futja. Jól, kell gazdálkodnom az arannyal, hogy meg tudjak venni mindent, ami kell.~
Az istállóban találkozik az óriás asszonysággal.*
-Áh, lelkem! Hát visszatértél, még előbb is, mint ahogy ígérted. Örülök.
- Jó estét Helga asszony! Igen, itt vagyok.
- Gondolom, nem most akarsz dolgozni a sárgával? Hehe.
- Természetesen nem, de amint felkel a nap munkához látnék, ha lehetne itt is aludnék.
- Remek! Ennek semmi akadálya, csak nyugodtan. Nekem csak jó, ha van itt még valaki az éjjeli lovászon kívül. Többen vagytok, akik figyelnek a jószágokra. Sajnos, csak egy priccses, kis szoba van hátul, a nyerges mellett, abban is csak egy lovásznak van hely, de majd kitalálunk valamit. Hmm, talán…
*A lány félbeszakítja a tanakodó asszonyt.*
- Ugyan, jobb fekhelyem lesz itt, az egyik üres állásban. Ebből ne csináljon gondot magának. Köszönöm.
*Az óriás asszony elmosolyodik, és jó éjszakát kívánva kicammog az istállóból. A sötételf lány azonnal hozzálát elkészíteni a fekhelyét. Villát ragadva bealmoz magának friss, illatos szalmával az egyik állásba. Egy üres zabos zsákot is talál, amit jól megtöm szalmával, párnát készítve magának. Lefekvés előtt még egy frissen merített vödör vízből megmosakodik. Aztán elégedetten terül el a szalmában magára terítve köpenyét, és pár pillanat múlva már húzza is a lóbőrt.
Hajnalban, Xotara tettre készen ébred. Nem találkozik senkivel, még a lovásszal sem. Nem bánja. Így csendben munkához lát. A sárga mént kiviszi a körkarámba. Manreas kivezetés közben, meglepő módon, de nem kezd el rohanni, ahogy eddig. A sötételf lány, az érdemi munka előtt most is, lehajtja a körkarámban. Utána szerszámozza fel a lovat, és felül rá. A sárga csődör készséges lépésben, és engedelmes ügetésben is. Manreasnak egy rossz mozdulata sincs egész végig. Így dolgozik a lóval még vagy egy fél órát.*
~Hmm, érdekes, majdhogynem gyanús. Nézzük a vágtában.~
*Xotara ügetésből beemeli vágtába a kesely lábú lovat. Érzi rajta, hogy nagyon menne, de nem engedi elrohanni.*
~Fúh, mennyi energia van, még mindig benned.~
*Manreas nem tetszését és nyughatatlanságát kifejezve bakol egyet. Xotara számítva erre kiüli a mozdulatot, és erőteljesen beleránt a szárakba. Az orrfoltos mén erre felágaskodik. A sötételf lány teljesen előre dőlve, térdeit erősen odaszorítva tartja magát a nyeregben. A ló nagyot dobbantva ereszkedik vissza mellős lábaival talajra. Xotara erős csizmával rögtön előre hajtja. Ügetnek egy pár kört, majd ismét vágtáznak. Öt kör után felveszi ügetésbe, majd lépésbe, mivel Manreas ellenszegülés nélkül tartotta a kívánt vágta iramot.*
- Az anyja, Te lány! Csodás, amit ennyi idő alatt elértél nála. Jó, hogy visszatértél.
*Töri meg a csendet az istálló ajtajában álló Helga. Xotara meglepetten kapja fel a fejét. Közben megáll a lóval.*
- Helga asszony! Áh, észre sem vettem. Régóta figyel?
*Kérdi zavartan, a mélységi lány. Közben Manreas nyugtalanul topog.*
- Már egy ideje. Láttam, teljesen elmerültél a munkában.
*Feleli mosolyogva az óriás asszonyság.*
- Helga asszony, ha már itt van. Levenné a rudakat?
- Mit beszélsz, csaknem ki akarsz vele menni? Elment az eszed? Szeszélyes ez a ló még ahhoz. Levet magáról valahol az erőben, és az Istenek sem találnak rád!
- Helga, kérem! Bízzon bennem! Engedjen ki!
*Válaszolja eltökélten, szúrós tekintettel. Az óriás asszony némi habozás után, de eleget tesz a kérésnek, és kiengedi a párost a körkarámból.*
- Köszönöm.
*Ló és lovasa az istálló mellett elhaladva lép ki a főtérre.*
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.11.30 02:00:44
*Menet közben vet egy pillantást a Pegazus fogadóra, de erszényét megcsörgetve tovább sétál a hátasok szálláshelye felé.
~Nem, most semmi dőzsölésre nem futja. Jól, kell gazdálkodnom az arannyal, hogy meg tudjak venni mindent, ami kell.~
Az istállóban találkozik az óriás asszonysággal.*
-Áh, lelkem! Hát visszatértél, még előbb is, mint ahogy ígérted. Örülök.
- Jó estét Helga asszony! Igen, itt vagyok.
- Gondolom, nem most akarsz dolgozni a sárgával? Hehe.
- Természetesen nem, de amint felkel a nap munkához látnék, ha lehetne itt is aludnék.
- Remek! Ennek semmi akadálya, csak nyugodtan. Nekem csak jó, ha van itt még valaki az éjjeli lovászon kívül. Többen vagytok, akik figyelnek a jószágokra. Sajnos, csak egy priccses, kis szoba van hátul, a nyerges mellett, abban is csak egy lovásznak van hely, de majd kitalálunk valamit. Hmm, talán…
*A lány félbeszakítja a tanakodó asszonyt.*
- Ugyan, jobb fekhelyem lesz itt, az egyik üres állásban. Ebből ne csináljon gondot magának. Köszönöm.
*Az óriás asszony elmosolyodik, és jó éjszakát kívánva kicammog az istállóból. A sötételf lány azonnal hozzálát elkészíteni a fekhelyét. Villát ragadva bealmoz magának friss, illatos szalmával az egyik állásba. Egy üres zabos zsákot is talál, amit jól megtöm szalmával, párnát készítve magának. Lefekvés előtt még egy frissen merített vödör vízből megmosakodik. Aztán elégedetten terül el a szalmában magára terítve köpenyét, és pár pillanat múlva már húzza is a lóbőrt.
Hajnalban, Xotara tettre készen ébred. Nem találkozik senkivel, még a lovásszal sem. Nem bánja. Így csendben munkához lát. A sárga mént kiviszi a körkarámba. Manreas kivezetés közben, meglepő módon, de nem kezd el rohanni, ahogy eddig. A sötételf lány, az érdemi munka előtt most is, lehajtja a körkarámban. Utána szerszámozza fel a lovat, és felül rá. A sárga csődör készséges lépésben, és engedelmes ügetésben is. Manreasnak egy rossz mozdulata sincs egész végig. Így dolgozik a lóval még vagy egy fél órát.*
~Hmm, érdekes, majdhogynem gyanús. Nézzük a vágtában.~
*Xotara ügetésből beemeli vágtába a kesely lábú lovat. Érzi rajta, hogy nagyon menne, de nem engedi elrohanni.*
~Fúh, mennyi energia van, még mindig benned.~
*Manreas nem tetszését és nyughatatlanságát kifejezve bakol egyet. Xotara számítva erre kiüli a mozdulatot, és erőteljesen beleránt a szárakba. Az orrfoltos mén erre felágaskodik. A sötételf lány teljesen előre dőlve, térdeit erősen odaszorítva tartja magát a nyeregben. A ló nagyot dobbantva ereszkedik vissza mellős lábaival talajra. Xotara erős csizmával rögtön előre hajtja. Ügetnek egy pár kört, majd ismét vágtáznak. Öt kör után felveszi ügetésbe, majd lépésbe, mivel Manreas ellenszegülés nélkül tartotta a kívánt vágta iramot.*
- Az anyja, Te lány! Csodás, amit ennyi idő alatt elértél nála. Jó, hogy visszatértél.
*Töri meg a csendet az istálló ajtajában álló Helga. Xotara meglepetten kapja fel a fejét. Közben megáll a lóval.*
- Helga asszony! Áh, észre sem vettem. Régóta figyel?
*Kérdi zavartan, a mélységi lány. Közben Manreas nyugtalanul topog.*
- Már egy ideje. Láttam, teljesen elmerültél a munkában.
*Feleli mosolyogva az óriás asszonyság.*
- Helga asszony, ha már itt van. Levenné a rudakat?
- Mit beszélsz, csaknem ki akarsz vele menni? Elment az eszed? Szeszélyes ez a ló még ahhoz. Levet magáról valahol az erőben, és az Istenek sem találnak rád!
- Helga, kérem! Bízzon bennem! Engedjen ki!
*Válaszolja eltökélten, szúrós tekintettel. Az óriás asszony némi habozás után, de eleget tesz a kérésnek, és kiengedi a párost a körkarámból.*
- Köszönöm.
*Ló és lovasa az istálló mellett elhaladva lép ki a főtérre.*
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.11.30 02:00:44
565. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2017-11-16 23:37:10
Üzenet elküldve: 2017-11-16 23:37:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A munka nehezebbik vége 2.//
*Xotara az istállóban számára egy ismeretlen lovásszal találkozik. Egy fél-elf lánnyal, aki éppen beszénázik a lovak elé.*
- Jó reggelt, asszonyom!
*Köszönti a lovász lány.*
- Jó reggelt, de ugyan, pár évnél nincs több közöttünk. Szólíts Xotarának!
*Feleli kissé meglepetten, egy kézlegyintéssel, a sötételf lány.*
- Rendben. Az én nevem Camille.
- Jó munkát Camille, én is megyek dolgomra.
*Köszön el Xotara, és indul hátra. Ekkor a lovász lány utána szól: *
- Te vagy, aki belovagolja a sárga mént?
~Jaj, aranyom! Most baromira nincs kedvem veled trécselni.~
*A sötételf lány megállva és magában gondolva.*
- Igen, azon vagyok.
*Válaszolja visszafordulva.*
- Csak keményen és sok sikert!
- Igyekszem. Kösz.
*Feleli, majd gyorsan benyit az istálló hátsó részébe vezető ajtón. Hasonló látvány fogadja, mint tegnap. Manreas nyugtalanul szitál a bokszban. Xotara jöttére hegyezett fülekkel emeli magasabbra a fejét és figyeli a közeledő lányt, majd halkan nyihog egyet.*
- Jó reggelt neked is! Hehe. Nah, gyere, Te zsivány dúvad! Lássunk hozzá!
*Kötőféket tesz az állatra, és vezetőszárra veszi. Manreas az ajtóhoz közeledve hasonlóan izgatottá válik, mint tegnap. Xotara érzi, hogy most se fogja bírni csak a vezetőszárral visszafogni, ezért egy határozott mozdulattal a ló szájába nyúl és oldalra kihúzza a nyelvét, amit jobb kézzel a kötőfékhez fog. Manreas így a nyelvét féltve kezesebbé válik, és a sötételf lány gond nélkül vezeti ki a körkarámba. Elengedi a lovat, és hagyja, hogy a ló kedve szerint kitombolja magát a karámban. Rengeteg levezetetlen energiája van, tele van. Xotara közben a körkarám mellé lepakolja a holmiját.
Sokat töprengett magában tegnap óta, hogy mit, és hogyan kezdjen ezzel a kesely lábú csődörrel. Nyilván a szokványos betörési módszerek nem működnek már ennél a lónál. Túl sok negatívum érte, amit teljesen egybekötött azzal, ha valaki rá ül, ezért egyszerűen senkit nem akar megtűrni a hátán. Éjszaka elalvás előtt eszébe jutottak a vándor lókupecek, akik vidékeket utaznak át, hatalmas ménesekkel, és út közben adják-veszik a különböző lovakat. Ilyen lókupecekhez mentek üzletelni, amikor családjával egyik helyről a másikra költöztek, és el akarták adni apja által lopott lovaikat. Sokszor csodálta, hogyan regulázzák meg ezek a lókupecek a problémásabb lovakat, ami sürgetően szükséges is volt, hiszen kint a természet lágy ölén, több tucat lóval utazva nem kockáztathatták megélhetésüket egy-két zabolátlanul kezelhetetlen ló miatt. Hiszen az ilyen lovak nem csak nagyobb eséllyel okoznak sérülést az embernek, a többi lónak, és maguknak, hanem egy éjszakai karámból való kitöréssel az egész ménes is szétszéledhet miattuk. Szóval, úgy dönt, hogy a vándor lókupeceknél látott módszerrel próbálkozik a sárga ménnél.*
~Egy próbát mindenképpen megér a dolog.~
*Xotara kerít az istállóból egy hosszabb kötelet, amit gondosan teker fel a bal kezére és könyökére. A feltekert kötelet jobb kezébe veszi, de annak egyik végét a bal kezében tartja. Mikor Manreas nagyjából megnyugodott a sötételf lány bemegy hozzá a karámba, és elkezdi körbe hajtani. A ló vágtában rója egy ideig a köröket, majd ügetésbe lassít. Xotara nem hagyja ezt, és a feltekert kötelet a ló farára hajítva ösztökéli tovább a vágtára. Közben a bal kezében megtartott kötélvégénél újra feltekeri a kötelet. Amikor Manreas lassul, mindannyiszor megismétli a műveletet. Egy kis idő után Xotara a ló elé lépve megfordítja és az ellenkező irányba, jobb kézre, kezdi hajtani, a kötéllel. Néhány kör vágta után a sötételf lány abbahagyja a hajtást, és engedi, hogy az állat lassabb jármódokba váltson, ügetésbe, majd lépésbe. Xotara a körközepéről figyeli a ló testbeszédét. Manreas fejét bólogatva, száját nyalogatva fordul szembe a lánnyal. Xotara ekkor hátat fordítva határozott lépésekkel elsétál a körközepéből. A sárga mén utána fordulva lépésben követni. Amikor a ló már utolérte, Xotara megáll, ekkor Manreas is, így tesz. A sötételf lány szembefordul a lóval, és végig simítja az állat nyakát, egészen a marjáig, amit masszírozva megdörgöl. Ezután ismét hátat fordít a sárga ménnek, és tesz egy lépést előre, majd megáll. Manreas követi, és megáll mellette. Xotara a ló nyaka mellett áll. Balra fordulva ellép a lótól, és sétálva egy félkört tesz. A csődör végig követi. Xotara irányt vált. Jobbra fordulva tesz egy félkört. Manreas most is követi a lányt. A félkört megtéve megállnak, és Xotara most is megdicséri az orrfoltos mént.*
- Remek! Gyere, és nézzük meg most, mint szólsz, ha felülök rád!
*Xotara felnyergeli, felkantározza, majd felszáll a nyeregbe. Pár pillanatig csak állnak. A sötételf lány mindenre felkészülten, biztosan tartva a szárakat csak vár. Nem történik semmi. Manreas nyugodtnak tűnik. Xotara lazít kissé a szárak fogásán, és tovább vár, de most sem történik semmi. A sötételf lány finoman odanyomja csizmáját a ló oldalához és elindulnak lépésben. Tesznek így egy pár kört, majd megállítja a lovat, és nyakpaskolva megdicséri. Ezután újra lépésre, majd ügetésre ösztökéli a lovat. Ügetésben is egy nyakveregetéssel jutalmazza meg Manreast. Néhány kör ügetés után Xotara egy erősebb csizmával emeli be a lovat vágtába. Két kör után visszaveszi ügetésbe, majd szépen lépésbe, és végén megállítja. Egy újabb dicséretet követően a sötételf lány nyomban le is pattan a nyeregből.*
- Jól van, jófiú! Ettől többet ma, igazán, nem kívánhatok tőled.
*Xotara azon nyomban leszerszámozza, és ahogy tegnap is, egy kis legeltetés után viszi csak vissza a bokszba Manreast. Miután elpakol, és a holmiját is magához veszi, az állásokkal szegélyezett istálló részbe indul.*
- Ah, Te lány! Gondoltam rád nézek, de látom mára, már végeztél. Nah, hogy ment?
*Szólítja meg az óriás asszonyság, az istálló elülső részébe belépő Xotarát.*
- Jól. Meglepően jól.
- Tényleg? Csodás! Ezt nekem is látnom kell. Holnap mindenképpen megnézlek Titeket.
- Öhm, Helga asszony! Holnap nem jövök. Egy pár napra el kell mennem a városból.
- Miért?
*Kérdi csodálkozva, Helga.*
- Lehet már holnapután, visszatérek. Tudom, furcsán, sőt sumákolásnak hangzik, de egyszerűen nem bírom tovább a városban. Ez az állandó nyüzsgés és…
- Elég, értem már! Jól van.
*Szakítja félbe az óriás asszony, majd így folytatja: *
- A veréb nem bírja a kalitkát, legyen az bármilyen díszes is. A tolla sem elég ékes hozzá, és a zúzája, szárnya is túl erős ahhoz, hogy valaha is megszokja.
*A sötételf lány meglepetten pislog.*
- Menj, de számítok rád, továbbra is! Nah, én is megyek. Az én munkám se végzi el magát. Hahha. Jó utat!
*Az óriás asszony elbattyogva zárja le a beszélgetést.*
- Köszönöm!
*Kiáltja Helga után, a zavarából magához térő sötételf lány. Elgondolkodik az asszony szavain, miközben odasétál, és kedvesen megpaskolja Kajtárt, majd távozik az istállóból.*
*Xotara az istállóban számára egy ismeretlen lovásszal találkozik. Egy fél-elf lánnyal, aki éppen beszénázik a lovak elé.*
- Jó reggelt, asszonyom!
*Köszönti a lovász lány.*
- Jó reggelt, de ugyan, pár évnél nincs több közöttünk. Szólíts Xotarának!
*Feleli kissé meglepetten, egy kézlegyintéssel, a sötételf lány.*
- Rendben. Az én nevem Camille.
- Jó munkát Camille, én is megyek dolgomra.
*Köszön el Xotara, és indul hátra. Ekkor a lovász lány utána szól: *
- Te vagy, aki belovagolja a sárga mént?
~Jaj, aranyom! Most baromira nincs kedvem veled trécselni.~
*A sötételf lány megállva és magában gondolva.*
- Igen, azon vagyok.
*Válaszolja visszafordulva.*
- Csak keményen és sok sikert!
- Igyekszem. Kösz.
*Feleli, majd gyorsan benyit az istálló hátsó részébe vezető ajtón. Hasonló látvány fogadja, mint tegnap. Manreas nyugtalanul szitál a bokszban. Xotara jöttére hegyezett fülekkel emeli magasabbra a fejét és figyeli a közeledő lányt, majd halkan nyihog egyet.*
- Jó reggelt neked is! Hehe. Nah, gyere, Te zsivány dúvad! Lássunk hozzá!
*Kötőféket tesz az állatra, és vezetőszárra veszi. Manreas az ajtóhoz közeledve hasonlóan izgatottá válik, mint tegnap. Xotara érzi, hogy most se fogja bírni csak a vezetőszárral visszafogni, ezért egy határozott mozdulattal a ló szájába nyúl és oldalra kihúzza a nyelvét, amit jobb kézzel a kötőfékhez fog. Manreas így a nyelvét féltve kezesebbé válik, és a sötételf lány gond nélkül vezeti ki a körkarámba. Elengedi a lovat, és hagyja, hogy a ló kedve szerint kitombolja magát a karámban. Rengeteg levezetetlen energiája van, tele van. Xotara közben a körkarám mellé lepakolja a holmiját.
Sokat töprengett magában tegnap óta, hogy mit, és hogyan kezdjen ezzel a kesely lábú csődörrel. Nyilván a szokványos betörési módszerek nem működnek már ennél a lónál. Túl sok negatívum érte, amit teljesen egybekötött azzal, ha valaki rá ül, ezért egyszerűen senkit nem akar megtűrni a hátán. Éjszaka elalvás előtt eszébe jutottak a vándor lókupecek, akik vidékeket utaznak át, hatalmas ménesekkel, és út közben adják-veszik a különböző lovakat. Ilyen lókupecekhez mentek üzletelni, amikor családjával egyik helyről a másikra költöztek, és el akarták adni apja által lopott lovaikat. Sokszor csodálta, hogyan regulázzák meg ezek a lókupecek a problémásabb lovakat, ami sürgetően szükséges is volt, hiszen kint a természet lágy ölén, több tucat lóval utazva nem kockáztathatták megélhetésüket egy-két zabolátlanul kezelhetetlen ló miatt. Hiszen az ilyen lovak nem csak nagyobb eséllyel okoznak sérülést az embernek, a többi lónak, és maguknak, hanem egy éjszakai karámból való kitöréssel az egész ménes is szétszéledhet miattuk. Szóval, úgy dönt, hogy a vándor lókupeceknél látott módszerrel próbálkozik a sárga ménnél.*
~Egy próbát mindenképpen megér a dolog.~
*Xotara kerít az istállóból egy hosszabb kötelet, amit gondosan teker fel a bal kezére és könyökére. A feltekert kötelet jobb kezébe veszi, de annak egyik végét a bal kezében tartja. Mikor Manreas nagyjából megnyugodott a sötételf lány bemegy hozzá a karámba, és elkezdi körbe hajtani. A ló vágtában rója egy ideig a köröket, majd ügetésbe lassít. Xotara nem hagyja ezt, és a feltekert kötelet a ló farára hajítva ösztökéli tovább a vágtára. Közben a bal kezében megtartott kötélvégénél újra feltekeri a kötelet. Amikor Manreas lassul, mindannyiszor megismétli a műveletet. Egy kis idő után Xotara a ló elé lépve megfordítja és az ellenkező irányba, jobb kézre, kezdi hajtani, a kötéllel. Néhány kör vágta után a sötételf lány abbahagyja a hajtást, és engedi, hogy az állat lassabb jármódokba váltson, ügetésbe, majd lépésbe. Xotara a körközepéről figyeli a ló testbeszédét. Manreas fejét bólogatva, száját nyalogatva fordul szembe a lánnyal. Xotara ekkor hátat fordítva határozott lépésekkel elsétál a körközepéből. A sárga mén utána fordulva lépésben követni. Amikor a ló már utolérte, Xotara megáll, ekkor Manreas is, így tesz. A sötételf lány szembefordul a lóval, és végig simítja az állat nyakát, egészen a marjáig, amit masszírozva megdörgöl. Ezután ismét hátat fordít a sárga ménnek, és tesz egy lépést előre, majd megáll. Manreas követi, és megáll mellette. Xotara a ló nyaka mellett áll. Balra fordulva ellép a lótól, és sétálva egy félkört tesz. A csődör végig követi. Xotara irányt vált. Jobbra fordulva tesz egy félkört. Manreas most is követi a lányt. A félkört megtéve megállnak, és Xotara most is megdicséri az orrfoltos mént.*
- Remek! Gyere, és nézzük meg most, mint szólsz, ha felülök rád!
*Xotara felnyergeli, felkantározza, majd felszáll a nyeregbe. Pár pillanatig csak állnak. A sötételf lány mindenre felkészülten, biztosan tartva a szárakat csak vár. Nem történik semmi. Manreas nyugodtnak tűnik. Xotara lazít kissé a szárak fogásán, és tovább vár, de most sem történik semmi. A sötételf lány finoman odanyomja csizmáját a ló oldalához és elindulnak lépésben. Tesznek így egy pár kört, majd megállítja a lovat, és nyakpaskolva megdicséri. Ezután újra lépésre, majd ügetésre ösztökéli a lovat. Ügetésben is egy nyakveregetéssel jutalmazza meg Manreast. Néhány kör ügetés után Xotara egy erősebb csizmával emeli be a lovat vágtába. Két kör után visszaveszi ügetésbe, majd szépen lépésbe, és végén megállítja. Egy újabb dicséretet követően a sötételf lány nyomban le is pattan a nyeregből.*
- Jól van, jófiú! Ettől többet ma, igazán, nem kívánhatok tőled.
*Xotara azon nyomban leszerszámozza, és ahogy tegnap is, egy kis legeltetés után viszi csak vissza a bokszba Manreast. Miután elpakol, és a holmiját is magához veszi, az állásokkal szegélyezett istálló részbe indul.*
- Ah, Te lány! Gondoltam rád nézek, de látom mára, már végeztél. Nah, hogy ment?
*Szólítja meg az óriás asszonyság, az istálló elülső részébe belépő Xotarát.*
- Jól. Meglepően jól.
- Tényleg? Csodás! Ezt nekem is látnom kell. Holnap mindenképpen megnézlek Titeket.
- Öhm, Helga asszony! Holnap nem jövök. Egy pár napra el kell mennem a városból.
- Miért?
*Kérdi csodálkozva, Helga.*
- Lehet már holnapután, visszatérek. Tudom, furcsán, sőt sumákolásnak hangzik, de egyszerűen nem bírom tovább a városban. Ez az állandó nyüzsgés és…
- Elég, értem már! Jól van.
*Szakítja félbe az óriás asszony, majd így folytatja: *
- A veréb nem bírja a kalitkát, legyen az bármilyen díszes is. A tolla sem elég ékes hozzá, és a zúzája, szárnya is túl erős ahhoz, hogy valaha is megszokja.
*A sötételf lány meglepetten pislog.*
- Menj, de számítok rád, továbbra is! Nah, én is megyek. Az én munkám se végzi el magát. Hahha. Jó utat!
*Az óriás asszony elbattyogva zárja le a beszélgetést.*
- Köszönöm!
*Kiáltja Helga után, a zavarából magához térő sötételf lány. Elgondolkodik az asszony szavain, miközben odasétál, és kedvesen megpaskolja Kajtárt, majd távozik az istállóból.*
564. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2017-11-10 00:26:29
Üzenet elküldve: 2017-11-10 00:26:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//A munka nehezebbik vége//
*Xotara az istállóba lépve rögtön a lényegre tér.*
- Nah, melyik lóval foglakozzak?
*Helga sejtelmesen elmosolyodik. Gyere, megmutatom! Az istálló hátsó része felé veszik az irányt, az egyéb hátasokhoz.
Xotara meglepetten: *
- Nem itt van a lovak között?
- Nem. Csődör, és az állásban mindig sikerül valahogy eloldania magát, ezért bokszban tartjuk.
*A bokszban egy orrfoltos, kesely lábú, sárga mén topog, idegesen. Egyik mellső lábáról a másikra, szitál.*
- A neve Manreas. Egy öt éves, kiváló vérvonalú wegtoreni.
- Gyönyörű ló, Helga asszony. Ületek már rajta?
- Öhm, hát igen, csak nem sokáig. Nem kertelek. Róla esett le úgy az előző belovagló, hogy nyakát törte.
*A sötételf lány némán bólint. Az óriás asszony kissé meglepetten, de folytatja.*
- Itt oldalt ki tudod vezetni, és az istálló mellett van egy homokos, kisebb körkarámunk. Nyerget és kantárt találsz ott. Jól van, én is megyek dolgom után.
*Az óriás asszonyság sarkon fordulva elcammog. Xotara mély levegőt vesz, majd elhúzza a boksz ajtót és bemegy az állathoz. A ló abbahagyja a szitálást, és érdeklődve hegyezi füleit.*
- Nos, Manreas gyere, lássunk hozzá!
*Xotara kötőféket tesz a ló fejére, majd vezetőszárat csatol hozzá. Megpaskolja a csődör vállát, és kivezeti a bokszból. A kitárt hátsó ajtóhoz érve a ló sietősebben kezd lépni. A sötételf lány csitítani próbálja, de a ló ügetésbe vált át. Xotara a vezetőszárat tépve próbálja vissza fogni, de nehezen bír vele. A ló idegesen tipródik és próbál szabadulni vezetőjétől. A nyitott karám előtt ló kitépi a sötételf lány kezéből a vezetőszárat és a karámba rohanva, tombolva vágtázni kezd. Xotara gyorsan felteszi a rudakat a karám bejáratára, és onnan figyeli a lovat. Öt kör, vad vágta után a ló fujtatva vált ügetésbe. A sötételf lány bemegy a karámba és meghajtja még egy kicsit. Addig hajtja, amíg a ló már szépen ütemesen üget, és már nem ugrik vágtába. Hagyja lehiggadni, majd kiköti a karámhoz. Talál egy szőrkefét a lószerszámok között, amivel gondosan átkeféli a lovat, majd egy összehajtott pokrócot terít az állat hátára közvetlenül a marja mögé. Elvesz egy nyerget, amit gondosan a ló hátára tesz. Felcsatol egy hevedert a nyeregre, amit elővigyázatosan húz át az állat mellkasa alatt, majd baloldalon lassan meghúzza azt. Manreas hevederhúzás közben nyugtalanul lépked párat, de mást nem tesz. Xotara leengedi és beállítja kengyeleket, majd kantárral a kezében a ló nyakához lép. Az állat nyakába akasztja a kantárszárat. Leveszi a ló fejéről a kötőféket. Bal kezével a ló szájába helyezi a zablát, a jobb kezével felhúzza a kantárt a ló tarkójára, átbújtatva annak füleit. A művelet közben Manreas a füleit féltve párszor megrázza fejét, de miután a szerszám a fejére kerül, megnyugszik. A sötételf lány hangot is ad csodálkozásának: *
- Ez nem is volt vészes. Rendes fiú vagy. Remélem teljesen kitomboltad magad, és ilyen jól megy majd a lovaglás is.
*Közben megsimogatja a ló fejét. Bal lábbal belelép a kengyelbe. Lassan helyezi bele a súlyát, majd elrugaszkodik a földről. Közben Manreas nyerítve ugrik meg, aminek következtében Xotara hanyatt vetődik a homokban. A ló idegesen elüget. A sötételf lány nyögve tápászkodik fel.
~Oké, erre számíthattam volna.~
Xotara odasétál az állathoz, aki nyugtalanul prüszköl egyet. Xotara rövidebbre fogja a szárat. A kengyelbe lépve rögtön elrugaszkodik, és láb lendítve a nyeregben is terem. Abban a minutumban Manreas bakol egyet, amivel nem ér célt, mert Xotara számítva rá kiüli az erőteljes mozdulatot. Rövidebbre veszi a szárakat és próbál ellentartani, hogy Manreas ne tudja lehajtani a fejét a bakoláshoz. Ez csak félig meddig sikerül, így a ló sorozatos bakolásokba kezd, de Xotara ezeket is sikeresen üli ki. A ló lassan megnyugszik. Lépésben kezdik róni a köröket. A sötételf lány egy nyakveregetéssel dicséri meg az állatot.
~Akkor most nézzük az ügetésben.~
Finoman oda nyomja csizmáját a ló oldalához, aki erre sebes ügetésbe kezd. A sötételf lány lassítani próbál a darálós tempón, de erre a ló ügetésben ismét bakolás sorozatba kezd. Xotara nehezen de még állja a sarat, de ekkor Manreas éles irányt vált, amit egy erőteljes bakolással nyomatékosít. Xotara ezzel elvesztve egyensúlyát bucskázik le a nyeregből, és az oldalára zuhan. A ló nyugtalanul ügetve rója tovább a köröket a karámban.
~Ah, ez már fájt.~
Derekát masszírozva kecmereg fel a földről. Hangos kárörvendő röhögést hall a háta mögül. Megfordulva látja a nagydarab lovász áll az istálló ajtajában karba font kézzel az ajtófélfának támaszkodva.*
- Nem szokta a sötételf a szántást! Ez nem így tervezted, igaz?
- Ez legyen a legnagyobb örömöd! Törődj a saját dolgoddal!
*Feleli sértve a sötételf lány. A lovász gúnyosan még odaveti.*
- Ebben beletörik az enyves bicskád! Hehhe!
*Utána eltűnik az istállóban.
Manreas közben megállt és most riadtan méregeti levetett lovasát. Xotara ahogy a lóhoz indul az egyre nyugtalanabb, és idegesen kezd topogni.*
- Jól van, sssh, nyugi szépfiú. Látom egy párszor, már ellátták ilyenkor a bajodat, de mint látjuk nem értek célt vele, sőt.
*Nyugtatóan simítja végig a ló nyakát, majd a vállát, le egészen a szügyéig.*
- Nyugi én nem akarlak bántani, bár miért is bíznál bennem… jól van.
*Hozzálát leszerszámozni a lovat, majd azzal végezve, kötőféket tesz Manreasra, és vezetőszáron kivezeti a körkarámból, de nem az istállóba indulnak.*
- Gyere, ez tetszeni fog!
*Xotara odavezeti az állatot a karám melletti legdúsabb füves folthoz. Manreas mohon legelni kezd. A sötételf lány mosolyogva figyeli az örömteli habzsolást. Jó ideig legelteti így a lovat, aztán visszavezeti az istállóba. Xotara miután behúzta a boksz ajtaját, elgondolkodva figyeli tovább a lovat.*
- Láttam, nem ment valami fényesen a dolog, de a fejed még a helyén van.
*Szólal, meg Helga a sötételf lány háta mögött. Xotara megfordulva: *
- Igen, de nem is számítottam csodára az első napon, és látszik, sokszor jól elverték.
- Valószínű. Már hozzánk úgy került, hogy problémás állat. Ezért is tudtam olcsón megvenni. Majdhogynem ingyen adták. Egy ilyen szép állatot nem hagyhattam ott. Gondoltam, majd a belovaglóm elbír vele. Kemény fickó volt. Már magam is azon gondolkoztam, hogy eladom egy mészárosnak, de akkor jöttél Te és előállt az ajánlatoddal.
*Xotara bólint, majd Manreasra pillantva, így szól: *
- Csodaszép állat. Holnap reggel jövök. Szép napot, Helga asszony!
*Azzal elslattyog. Vissza a lovak istálló részébe, onnan ki a főtérre.*
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.11.10 00:32:13
*Xotara az istállóba lépve rögtön a lényegre tér.*
- Nah, melyik lóval foglakozzak?
*Helga sejtelmesen elmosolyodik. Gyere, megmutatom! Az istálló hátsó része felé veszik az irányt, az egyéb hátasokhoz.
Xotara meglepetten: *
- Nem itt van a lovak között?
- Nem. Csődör, és az állásban mindig sikerül valahogy eloldania magát, ezért bokszban tartjuk.
*A bokszban egy orrfoltos, kesely lábú, sárga mén topog, idegesen. Egyik mellső lábáról a másikra, szitál.*
- A neve Manreas. Egy öt éves, kiváló vérvonalú wegtoreni.
- Gyönyörű ló, Helga asszony. Ületek már rajta?
- Öhm, hát igen, csak nem sokáig. Nem kertelek. Róla esett le úgy az előző belovagló, hogy nyakát törte.
*A sötételf lány némán bólint. Az óriás asszony kissé meglepetten, de folytatja.*
- Itt oldalt ki tudod vezetni, és az istálló mellett van egy homokos, kisebb körkarámunk. Nyerget és kantárt találsz ott. Jól van, én is megyek dolgom után.
*Az óriás asszonyság sarkon fordulva elcammog. Xotara mély levegőt vesz, majd elhúzza a boksz ajtót és bemegy az állathoz. A ló abbahagyja a szitálást, és érdeklődve hegyezi füleit.*
- Nos, Manreas gyere, lássunk hozzá!
*Xotara kötőféket tesz a ló fejére, majd vezetőszárat csatol hozzá. Megpaskolja a csődör vállát, és kivezeti a bokszból. A kitárt hátsó ajtóhoz érve a ló sietősebben kezd lépni. A sötételf lány csitítani próbálja, de a ló ügetésbe vált át. Xotara a vezetőszárat tépve próbálja vissza fogni, de nehezen bír vele. A ló idegesen tipródik és próbál szabadulni vezetőjétől. A nyitott karám előtt ló kitépi a sötételf lány kezéből a vezetőszárat és a karámba rohanva, tombolva vágtázni kezd. Xotara gyorsan felteszi a rudakat a karám bejáratára, és onnan figyeli a lovat. Öt kör, vad vágta után a ló fujtatva vált ügetésbe. A sötételf lány bemegy a karámba és meghajtja még egy kicsit. Addig hajtja, amíg a ló már szépen ütemesen üget, és már nem ugrik vágtába. Hagyja lehiggadni, majd kiköti a karámhoz. Talál egy szőrkefét a lószerszámok között, amivel gondosan átkeféli a lovat, majd egy összehajtott pokrócot terít az állat hátára közvetlenül a marja mögé. Elvesz egy nyerget, amit gondosan a ló hátára tesz. Felcsatol egy hevedert a nyeregre, amit elővigyázatosan húz át az állat mellkasa alatt, majd baloldalon lassan meghúzza azt. Manreas hevederhúzás közben nyugtalanul lépked párat, de mást nem tesz. Xotara leengedi és beállítja kengyeleket, majd kantárral a kezében a ló nyakához lép. Az állat nyakába akasztja a kantárszárat. Leveszi a ló fejéről a kötőféket. Bal kezével a ló szájába helyezi a zablát, a jobb kezével felhúzza a kantárt a ló tarkójára, átbújtatva annak füleit. A művelet közben Manreas a füleit féltve párszor megrázza fejét, de miután a szerszám a fejére kerül, megnyugszik. A sötételf lány hangot is ad csodálkozásának: *
- Ez nem is volt vészes. Rendes fiú vagy. Remélem teljesen kitomboltad magad, és ilyen jól megy majd a lovaglás is.
*Közben megsimogatja a ló fejét. Bal lábbal belelép a kengyelbe. Lassan helyezi bele a súlyát, majd elrugaszkodik a földről. Közben Manreas nyerítve ugrik meg, aminek következtében Xotara hanyatt vetődik a homokban. A ló idegesen elüget. A sötételf lány nyögve tápászkodik fel.
~Oké, erre számíthattam volna.~
Xotara odasétál az állathoz, aki nyugtalanul prüszköl egyet. Xotara rövidebbre fogja a szárat. A kengyelbe lépve rögtön elrugaszkodik, és láb lendítve a nyeregben is terem. Abban a minutumban Manreas bakol egyet, amivel nem ér célt, mert Xotara számítva rá kiüli az erőteljes mozdulatot. Rövidebbre veszi a szárakat és próbál ellentartani, hogy Manreas ne tudja lehajtani a fejét a bakoláshoz. Ez csak félig meddig sikerül, így a ló sorozatos bakolásokba kezd, de Xotara ezeket is sikeresen üli ki. A ló lassan megnyugszik. Lépésben kezdik róni a köröket. A sötételf lány egy nyakveregetéssel dicséri meg az állatot.
~Akkor most nézzük az ügetésben.~
Finoman oda nyomja csizmáját a ló oldalához, aki erre sebes ügetésbe kezd. A sötételf lány lassítani próbál a darálós tempón, de erre a ló ügetésben ismét bakolás sorozatba kezd. Xotara nehezen de még állja a sarat, de ekkor Manreas éles irányt vált, amit egy erőteljes bakolással nyomatékosít. Xotara ezzel elvesztve egyensúlyát bucskázik le a nyeregből, és az oldalára zuhan. A ló nyugtalanul ügetve rója tovább a köröket a karámban.
~Ah, ez már fájt.~
Derekát masszírozva kecmereg fel a földről. Hangos kárörvendő röhögést hall a háta mögül. Megfordulva látja a nagydarab lovász áll az istálló ajtajában karba font kézzel az ajtófélfának támaszkodva.*
- Nem szokta a sötételf a szántást! Ez nem így tervezted, igaz?
- Ez legyen a legnagyobb örömöd! Törődj a saját dolgoddal!
*Feleli sértve a sötételf lány. A lovász gúnyosan még odaveti.*
- Ebben beletörik az enyves bicskád! Hehhe!
*Utána eltűnik az istállóban.
Manreas közben megállt és most riadtan méregeti levetett lovasát. Xotara ahogy a lóhoz indul az egyre nyugtalanabb, és idegesen kezd topogni.*
- Jól van, sssh, nyugi szépfiú. Látom egy párszor, már ellátták ilyenkor a bajodat, de mint látjuk nem értek célt vele, sőt.
*Nyugtatóan simítja végig a ló nyakát, majd a vállát, le egészen a szügyéig.*
- Nyugi én nem akarlak bántani, bár miért is bíznál bennem… jól van.
*Hozzálát leszerszámozni a lovat, majd azzal végezve, kötőféket tesz Manreasra, és vezetőszáron kivezeti a körkarámból, de nem az istállóba indulnak.*
- Gyere, ez tetszeni fog!
*Xotara odavezeti az állatot a karám melletti legdúsabb füves folthoz. Manreas mohon legelni kezd. A sötételf lány mosolyogva figyeli az örömteli habzsolást. Jó ideig legelteti így a lovat, aztán visszavezeti az istállóba. Xotara miután behúzta a boksz ajtaját, elgondolkodva figyeli tovább a lovat.*
- Láttam, nem ment valami fényesen a dolog, de a fejed még a helyén van.
*Szólal, meg Helga a sötételf lány háta mögött. Xotara megfordulva: *
- Igen, de nem is számítottam csodára az első napon, és látszik, sokszor jól elverték.
- Valószínű. Már hozzánk úgy került, hogy problémás állat. Ezért is tudtam olcsón megvenni. Majdhogynem ingyen adták. Egy ilyen szép állatot nem hagyhattam ott. Gondoltam, majd a belovaglóm elbír vele. Kemény fickó volt. Már magam is azon gondolkoztam, hogy eladom egy mészárosnak, de akkor jöttél Te és előállt az ajánlatoddal.
*Xotara bólint, majd Manreasra pillantva, így szól: *
- Csodaszép állat. Holnap reggel jövök. Szép napot, Helga asszony!
*Azzal elslattyog. Vissza a lovak istálló részébe, onnan ki a főtérre.*
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.11.10 00:32:13
563. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2017-10-25 00:57:41
Üzenet elküldve: 2017-10-25 00:57:41
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Lélekmelegítés vagy mégsem//
*A nagy szárnyas fa ajtó lassan, nyikorogva nyílik, miután Xotara lenyomta a kovácsolt vas kilincset. Belépve az istállóba gondosan bezárja maga mögött annak ajtaját. Az istálló folyosót állások szegélyezik. Majdnem mindegyikbe bekötve egy ló áll. Hallani, ahogy az állatok a reggeli illatos szénájukat habzsolják. Xotara andalogva sétál végig a lovak között. Megakad a szeme az egyiken. Egy hidegvérű, gesztenyepej lovon. Oda sétál az állathoz, és így szól hozzá.*
- Szervusz, nagyfiú!
*Bemegy hozzá az állásba. A friss illatos, sárga szalma ropog a lába alatt. Az állat prüszkölve, halkan rányihog. A sötételf lány odatartja tenyerét a ló orrához. A hatalmas jószág megszaglászva a tenyerét szájával kedvesen babrálni kezd a lány kezével. Xotara ujjaival játékosan visszacsipkedi a ló száját, majd mosolyogva végig simítja a lovat. Az állat erős, vaskos nyakától, amit hosszú, enyhén hullámos fekete sörény díszít, marján és hosszú széles hátán keresztül, amit fényesen csillogó, gesztenyebarna szőrzet borít, izmos faráig, amit dús, alacsonyan tűzött, fekete farok ékesít. A ló fején sűrű, hosszú üstök, enyhén domború orrhátán ferde hóka rajzolat. Vastag lábain a szőr fokozatosan vált a gesztenyebarnából feketébe és végződik a hatalmas paták felett tömött, fekete bokaszőrzetben. Xotara ámultan: *
- Gyönyörű vagy tekintélyes barátom.
*Azzal megpaskolja a hatalmas ló nyakát.*
- Segíthetek valamiben?
*Szólítja meg hirtelen egy nagydarab lovász Xotarát. A sötételf lány zavartan lép ki az állásból és fordul meg: *
- Elnézést, csak nem tudtam...
*A lovász felmérve a sötételf lányt, fintorba torzult arccal szakítja félbe őt.*
- Tolvaj némbereket nem szolgálunk ki. Hord el az irhádat, amíg szépen mondom.
*Xotara kimérten: *
- Világos nappal jönnék lovat lopni? Tehát, nem csak tolvajnak még ostobának is nézel?! Mindenki magából indul ki.
*A lovász ellenségesen és felháborodva: *
- Akkor nem lopni. Még nem. A terepet jöttél felmérni. A te fajtád csak éjszaka mer cselekedni. Utoljára mondom, sötételf cafka, takarodj, mielőtt én raklak ki és adlak a városőrség kezére!
*A sötételf lány fegyvert rántva ront neki a nagydarab férfinak. Rövidkardját annak torkának szegezve: *
- Honnan tudod, hogy nem orgyilkos vagyok?! Az is egy elterjedt szakma az én fajtámnál.
*A lovász szeppentebben, de továbbra is ellenségesen: *
- Nagy a szád fegyverrel a kezedben.
*Xotara nyugalmat erőltetve magára teszi el kardját a köpenye alá, a derekán függő hüvelybe.*
- Jól van. Kezdjük, előröl. Érdekelne ez a ló. Mi a neve? Eladó? Arannyal fizetek.
*Azzal megcsörgeti a derékszíjára kötözött erszényét.
Lovász hátrább vett agarakkal, de félvállról:*
- Nem tudom. Csak pár napja van itt. Én csak az egyik lovász vagyok. A bértartást és a ló eladást a mester intézi.
- Akkor, eredj, hívd ide az istállómester!
*Azzal a lovász sarkon fordul és elmegy. A sötételf lány bosszúsan: *
~Gondoltam. Itt sincs másképp. Mindegy, kár volt fegyvert fognom erre a bunkóra, de ha nem így tettem volna, biztos kivertem volna pár fogát. Szóval, még hálás is lehetne nekem.~
*A sötételf lány gondolatairól döngő léptek zaja tereli el a figyelmét. Egy kilenc láb magas, idősebb óriás nő cammog elé.*
- Szép napot! Helga vagyok, az istállómester. Mivel szolgálhatok? Ha minden igaz lovat venne.
*Xotara döbbenetéből fakadó zavarát leplezve: *
- Öhm, igen. Xotara vagyok, Árnytörő Xotara, és ma érkeztem a városba. Ez a pej hidegvérű érdekelne.
*Helga mosolyogva: *
- Áh, igen. A neve Kajtár. Hat éves, herélt, lihanechi hidegvérű. Jó szeme van a lovakhoz, gyönyörű jószág, de ez az állat még nincs beigázva, se bekocsizva és belovagolva sincsen. Gondolom, magának hátas lóra lenne szüksége. Szóval, ajánlhatok remek hátas lovakat?
- Köszönöm, de nem.
- Ha ragaszkodik hozzá, akkor mondanám, hogy vállaljuk belovaglását, de éppen belovagló híján vagyok. A legutóbbi pár hete nyakát szegte, munka közben.
*Xotarának felcsillan a szeme.*
- Értem. Nos, mennyi aranyat ér, így Kajtár?
- Hmmm, nem terveztem, hogy így eladom, mert nem sokat keresnék így rajta, de jelen körülmények között eladom magának kétszáz aranyért. Mit, szól hozzá?
- Sajnos, annyi aranyam nincs...
*A háttérben az egyik közeli állásban a nagydarab lovász trágyázás közben az orra alatt morogva, de mégis érhetően:*
- Tudtam... sötételfek.
*Xotara folytatva:*
- ... de vállalom egy ön által választott lova belovaglását, és száz aranyat fizetek a hidegvérűért, ha ad egy kantárt is hozzá.
*Az óriás asszonyság arcán széles mosoly terül el, és így kiált fel: *
- Remek! Egy ilyen ajánlatra nem mondhatok nemet. Kezet rá!
*Helga asszony elkapja Xotara kezét és lelkesnek szánva, de vadabbra sikerülten rázni kezdi a sötételf lány karját, ami majd kiszakad a helyéről. Xotara magára erőltet egy félmosolyt, ami lassan fájdalmas grimaszba torzul. Az óriás észre sem véve az előbbit befejezi a kézfogást, és így folytatja: *
- Rendben. Akkor mikor tud munkához látni?
- Holnap.
- Helyes. Akkor, hatkor kezdhet is. A többit, akkor megbeszéljük. Holnap kemény napja lesz.
*Az óriás asszony hangosan nevetve barátságosnak szánva veri vállon Xotarát.*
- Noh, látom, eléggé elgyötörte az utazás. Menjen, ajánlom a mellettünk lévő fogadót, aludja ki magát.
*A sötételf lány magában, epésen: *
~Jah, az utazás... az hogy tőből tépte ki a karom, és szilánkosra zúzta a vállam már meg se kottyant.~
- Rendben. Úgy lesz, és akkor reggel hatra itt leszek. További szép napot!
*Xotara az ajtó előtt megtorpanva, a válla fölött, az egész istállóban tisztán hallhatóan: *
- Jah, a furkó lovászának üzenem. Inkább vagyok sötételf, mint egy sötét bunkó.
*Hangosan hahotázó Helga int a távozó sötételf lány után, aki a főtérre lépve most már tényleg a Pegazus fogadóba indul.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.10.28 18:11:14, a következő indokkal:
Jelek javítása, pótlása; a rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
*A nagy szárnyas fa ajtó lassan, nyikorogva nyílik, miután Xotara lenyomta a kovácsolt vas kilincset. Belépve az istállóba gondosan bezárja maga mögött annak ajtaját. Az istálló folyosót állások szegélyezik. Majdnem mindegyikbe bekötve egy ló áll. Hallani, ahogy az állatok a reggeli illatos szénájukat habzsolják. Xotara andalogva sétál végig a lovak között. Megakad a szeme az egyiken. Egy hidegvérű, gesztenyepej lovon. Oda sétál az állathoz, és így szól hozzá.*
- Szervusz, nagyfiú!
*Bemegy hozzá az állásba. A friss illatos, sárga szalma ropog a lába alatt. Az állat prüszkölve, halkan rányihog. A sötételf lány odatartja tenyerét a ló orrához. A hatalmas jószág megszaglászva a tenyerét szájával kedvesen babrálni kezd a lány kezével. Xotara ujjaival játékosan visszacsipkedi a ló száját, majd mosolyogva végig simítja a lovat. Az állat erős, vaskos nyakától, amit hosszú, enyhén hullámos fekete sörény díszít, marján és hosszú széles hátán keresztül, amit fényesen csillogó, gesztenyebarna szőrzet borít, izmos faráig, amit dús, alacsonyan tűzött, fekete farok ékesít. A ló fején sűrű, hosszú üstök, enyhén domború orrhátán ferde hóka rajzolat. Vastag lábain a szőr fokozatosan vált a gesztenyebarnából feketébe és végződik a hatalmas paták felett tömött, fekete bokaszőrzetben. Xotara ámultan: *
- Gyönyörű vagy tekintélyes barátom.
*Azzal megpaskolja a hatalmas ló nyakát.*
- Segíthetek valamiben?
*Szólítja meg hirtelen egy nagydarab lovász Xotarát. A sötételf lány zavartan lép ki az állásból és fordul meg: *
- Elnézést, csak nem tudtam...
*A lovász felmérve a sötételf lányt, fintorba torzult arccal szakítja félbe őt.*
- Tolvaj némbereket nem szolgálunk ki. Hord el az irhádat, amíg szépen mondom.
*Xotara kimérten: *
- Világos nappal jönnék lovat lopni? Tehát, nem csak tolvajnak még ostobának is nézel?! Mindenki magából indul ki.
*A lovász ellenségesen és felháborodva: *
- Akkor nem lopni. Még nem. A terepet jöttél felmérni. A te fajtád csak éjszaka mer cselekedni. Utoljára mondom, sötételf cafka, takarodj, mielőtt én raklak ki és adlak a városőrség kezére!
*A sötételf lány fegyvert rántva ront neki a nagydarab férfinak. Rövidkardját annak torkának szegezve: *
- Honnan tudod, hogy nem orgyilkos vagyok?! Az is egy elterjedt szakma az én fajtámnál.
*A lovász szeppentebben, de továbbra is ellenségesen: *
- Nagy a szád fegyverrel a kezedben.
*Xotara nyugalmat erőltetve magára teszi el kardját a köpenye alá, a derekán függő hüvelybe.*
- Jól van. Kezdjük, előröl. Érdekelne ez a ló. Mi a neve? Eladó? Arannyal fizetek.
*Azzal megcsörgeti a derékszíjára kötözött erszényét.
Lovász hátrább vett agarakkal, de félvállról:*
- Nem tudom. Csak pár napja van itt. Én csak az egyik lovász vagyok. A bértartást és a ló eladást a mester intézi.
- Akkor, eredj, hívd ide az istállómester!
*Azzal a lovász sarkon fordul és elmegy. A sötételf lány bosszúsan: *
~Gondoltam. Itt sincs másképp. Mindegy, kár volt fegyvert fognom erre a bunkóra, de ha nem így tettem volna, biztos kivertem volna pár fogát. Szóval, még hálás is lehetne nekem.~
*A sötételf lány gondolatairól döngő léptek zaja tereli el a figyelmét. Egy kilenc láb magas, idősebb óriás nő cammog elé.*
- Szép napot! Helga vagyok, az istállómester. Mivel szolgálhatok? Ha minden igaz lovat venne.
*Xotara döbbenetéből fakadó zavarát leplezve: *
- Öhm, igen. Xotara vagyok, Árnytörő Xotara, és ma érkeztem a városba. Ez a pej hidegvérű érdekelne.
*Helga mosolyogva: *
- Áh, igen. A neve Kajtár. Hat éves, herélt, lihanechi hidegvérű. Jó szeme van a lovakhoz, gyönyörű jószág, de ez az állat még nincs beigázva, se bekocsizva és belovagolva sincsen. Gondolom, magának hátas lóra lenne szüksége. Szóval, ajánlhatok remek hátas lovakat?
- Köszönöm, de nem.
- Ha ragaszkodik hozzá, akkor mondanám, hogy vállaljuk belovaglását, de éppen belovagló híján vagyok. A legutóbbi pár hete nyakát szegte, munka közben.
*Xotarának felcsillan a szeme.*
- Értem. Nos, mennyi aranyat ér, így Kajtár?
- Hmmm, nem terveztem, hogy így eladom, mert nem sokat keresnék így rajta, de jelen körülmények között eladom magának kétszáz aranyért. Mit, szól hozzá?
- Sajnos, annyi aranyam nincs...
*A háttérben az egyik közeli állásban a nagydarab lovász trágyázás közben az orra alatt morogva, de mégis érhetően:*
- Tudtam... sötételfek.
*Xotara folytatva:*
- ... de vállalom egy ön által választott lova belovaglását, és száz aranyat fizetek a hidegvérűért, ha ad egy kantárt is hozzá.
*Az óriás asszonyság arcán széles mosoly terül el, és így kiált fel: *
- Remek! Egy ilyen ajánlatra nem mondhatok nemet. Kezet rá!
*Helga asszony elkapja Xotara kezét és lelkesnek szánva, de vadabbra sikerülten rázni kezdi a sötételf lány karját, ami majd kiszakad a helyéről. Xotara magára erőltet egy félmosolyt, ami lassan fájdalmas grimaszba torzul. Az óriás észre sem véve az előbbit befejezi a kézfogást, és így folytatja: *
- Rendben. Akkor mikor tud munkához látni?
- Holnap.
- Helyes. Akkor, hatkor kezdhet is. A többit, akkor megbeszéljük. Holnap kemény napja lesz.
*Az óriás asszony hangosan nevetve barátságosnak szánva veri vállon Xotarát.*
- Noh, látom, eléggé elgyötörte az utazás. Menjen, ajánlom a mellettünk lévő fogadót, aludja ki magát.
*A sötételf lány magában, epésen: *
~Jah, az utazás... az hogy tőből tépte ki a karom, és szilánkosra zúzta a vállam már meg se kottyant.~
- Rendben. Úgy lesz, és akkor reggel hatra itt leszek. További szép napot!
*Xotara az ajtó előtt megtorpanva, a válla fölött, az egész istállóban tisztán hallhatóan: *
- Jah, a furkó lovászának üzenem. Inkább vagyok sötételf, mint egy sötét bunkó.
*Hangosan hahotázó Helga int a távozó sötételf lány után, aki a főtérre lépve most már tényleg a Pegazus fogadóba indul.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.10.28 18:11:14, a következő indokkal:
Jelek javítása, pótlása; a rendszer által is kijelzett helyesírási hibák javítása.
562. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2017-10-21 20:07:09
Üzenet elküldve: 2017-10-21 20:07:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 774
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Vakmerő
//Valami kaland//
*Előfordul, hogy a falusi nép kissé elferdíti a valóságot és ott is babonát szimatolnak, ahol valójában nincs is. Persze van alapja a feltételezésnek, de bizonyosságot kell nyerniük, és akkor éghet a banya.*
-Hát... ahhoz éppen mi sem nagyon. *pillant fel az óriásra. Ha mágia van a dologban, akkor legyen az bármilyen, ők nem értenek a semlegesítéséhez.*
-De megoldjuk. *mond azért pár biztató szót. Szívügyén viseli segíteni ennek a két jóembernek. Abban biztos, hogy a máglyarakáshoz értenek a fickók.
Be is éri őket hamar, nem szaladtak azért annyira előre.*
-Meglátjuk, hogy haladunk. Éjjel idegen terepen veszélyes mozgolódni. De hát hősök lennénk, vagy mifene. *nevetgél. Ki ha ők nem?*
-Morwon barátom feje hátha kitisztul addig!
*Nem mintha egy ekkora testnek két korsó sör beütne, de ki tudja? Na persze, Morwon ivóversenyt nyert, így máris megkapja a választ. Kutya baja.*
-Na, uraim. Én előre megyek. Majd beértek. *ugrasztja meg lovát, hogy haladjon. Addig a többiek elintézhetik itt az ügyes-bajos dolgaikat.*
*Előfordul, hogy a falusi nép kissé elferdíti a valóságot és ott is babonát szimatolnak, ahol valójában nincs is. Persze van alapja a feltételezésnek, de bizonyosságot kell nyerniük, és akkor éghet a banya.*
-Hát... ahhoz éppen mi sem nagyon. *pillant fel az óriásra. Ha mágia van a dologban, akkor legyen az bármilyen, ők nem értenek a semlegesítéséhez.*
-De megoldjuk. *mond azért pár biztató szót. Szívügyén viseli segíteni ennek a két jóembernek. Abban biztos, hogy a máglyarakáshoz értenek a fickók.
Be is éri őket hamar, nem szaladtak azért annyira előre.*
-Meglátjuk, hogy haladunk. Éjjel idegen terepen veszélyes mozgolódni. De hát hősök lennénk, vagy mifene. *nevetgél. Ki ha ők nem?*
-Morwon barátom feje hátha kitisztul addig!
*Nem mintha egy ekkora testnek két korsó sör beütne, de ki tudja? Na persze, Morwon ivóversenyt nyert, így máris megkapja a választ. Kutya baja.*
-Na, uraim. Én előre megyek. Majd beértek. *ugrasztja meg lovát, hogy haladjon. Addig a többiek elintézhetik itt az ügyes-bajos dolgaikat.*
561. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2017-10-20 22:14:05
Üzenet elküldve: 2017-10-20 22:14:05
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
// Valami kaland //
*Kifelé menet a parasztok kicsit elsápadnak Morwon feltevéseire, Daranelnek pedig igen nagy bizonyosságot adnak abban, hogy bizony ez még kevésbé tréfa.*
-Nem kerítette, ő keríti. Teljesen megbabonálta aztat, akit akart, a lelke pedig cserébe' elkárhozott. Ezt mondták az öregek is, na!
*Magyaráz hevesen a csontosabbik, mire másikuk szinte rosszul is lesz Morwon szavaira.*
-Csak vigyázzanak, Kigyelmetek, gonosz egy szipirtyó az, biza, meg köll égetni, meg a fekete varázsát semlegesíteni, mert ahhoz mi aztán nem értünk.
*Persze mindezt úgy mondja, mintha tudná hogyan is megy ez a boszorkány gyilkolás, sőt elmésen hozzá is teszi.*
-Máglyát azt rakunk mink, ha kell pitymallatkor is.
*Készségesen segítene megégetni gyermekeik elveszejtőjét. De ezt már az istállóba érve mondja. Daranel itt be is tudja őket érni.*
-Ha Hős Uraink érzik a harci kedvet, még az estébe' meglephetjük a banyát, vagy megnézhetik saját szemükkel is miben mesterkedik, de mi ugyan oda nem megyünk a kertje alá!
*Szól Mort, ezzel utalva, hogy hazájuk talán csak néhány órára van, így se Morwonnak, se Daranelnek nem kell aggódnia a lovak, vagy maguk állóképességének ügyében.*
*Kifelé menet a parasztok kicsit elsápadnak Morwon feltevéseire, Daranelnek pedig igen nagy bizonyosságot adnak abban, hogy bizony ez még kevésbé tréfa.*
-Nem kerítette, ő keríti. Teljesen megbabonálta aztat, akit akart, a lelke pedig cserébe' elkárhozott. Ezt mondták az öregek is, na!
*Magyaráz hevesen a csontosabbik, mire másikuk szinte rosszul is lesz Morwon szavaira.*
-Csak vigyázzanak, Kigyelmetek, gonosz egy szipirtyó az, biza, meg köll égetni, meg a fekete varázsát semlegesíteni, mert ahhoz mi aztán nem értünk.
*Persze mindezt úgy mondja, mintha tudná hogyan is megy ez a boszorkány gyilkolás, sőt elmésen hozzá is teszi.*
-Máglyát azt rakunk mink, ha kell pitymallatkor is.
*Készségesen segítene megégetni gyermekeik elveszejtőjét. De ezt már az istállóba érve mondja. Daranel itt be is tudja őket érni.*
-Ha Hős Uraink érzik a harci kedvet, még az estébe' meglephetjük a banyát, vagy megnézhetik saját szemükkel is miben mesterkedik, de mi ugyan oda nem megyünk a kertje alá!
*Szól Mort, ezzel utalva, hogy hazájuk talán csak néhány órára van, így se Morwonnak, se Daranelnek nem kell aggódnia a lovak, vagy maguk állóképességének ügyében.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 567-586