//Városnézés//
*Nellara válaszát figyelmesen hallgatja, és elhatározza, hogy amint alkalma nyílik rá, meglátogatja a barakkot, hogy egy kicsit ügyesebbé váljon. Aztán érzi, hogy talán abba kellene hagynia a csipkelődést.* ~Igen, egy kicsit irigy vagyok, magamnak bevallhatom.~
- Miért ne szerethetnél mást, vagy másokat is, mint Vokattä? Hogy kit vagy kiket szeretsz, az csak tőled függ. Hogy aztán ebből megvalósul-e bármi, az már a többieken múlik, akik a kapcsolati hálód részei. *Vonja meg a vállát mosolyogva, és egy kicsit büszke magára, hogy nem felejtette el, amit az apja tanított neki.*
*Örül, hogy kitalálta Ana céljait, maga is gondolkodott azon, hogy druida legyen, de végül másképpen döntött.*
- Köszönöm, hogy megosztottad velem a történetedet. Te nem akartad, hogy jöjjön veled a bátyád, vagy ő nem volt képes rá, annyira fél az idegenektől? Nagyon bátor vagy, hogy egyedül eljöttél Artheniorba. Gondolom, egy életre eleged lett abból, hogy valaki bele beszéljen az életedbe, még ha azt segítő szándékkal is tenné. ~Pedig szívesen felajánlanám neki azt, hogy legyünk társak, de egy ennyire korlátozó báty után csak megijedne ettől az ajánlattól.~
*Amikor Tuneth elmegy, Ana átöleli, vigasztalja, és ez végtelenül jól esik neki. Viszonozza az ölelését, egy pillanatra magához szorítja, aztán elengedi, és egy kicsit újra el tud mosolyodni. Aztán Vokattä lép oda hozzájuk, és kapcsolódik bele a társalgásba.*
- Nahát, te nem hiszel a szerelemben első látásra? *Néz hitetlenkedve Vokattära.* Én nem bánnám, ha össze tudnál hozni valakivel a kis csapatunkból. *Tunethre való utalásától persze kissé elszomorodik. De Tunethre nem úgy gondolt, mint lehetséges barátnőre, csak mint leendő barátra. Legalábbis amíg az a pecsét ott van a homlokán.* És mi az a nagyon fontos dolog, amit el kell intézned Artheniorban? ~Kifényesíteni a páncélodat?~ *Ezt már nem mondja, nem akarja a húrt túlfeszíteni, az viszont tényleg érdekli, hogy vajon mit kereshet a városban. És persze ő is kíváncsi, Ana mit válaszol Vokattänak. Közben fél szemmel észreveszi, hogy egy tündér lány vezeti be a póniját, majd egyenesen hozzá intézi a szavait.*
- Nahát, micsoda véletlen, mi is éppen városnézőben vagyunk, tulajdonképpen ez volt az első állomás. Ha szeretnél, csatlakozhatsz hozzánk, mint látható, mi egy vidám tündér társaság vagyunk. Ő itt Fyolana, aki ott van távolabb, ő Nellara, mellettem ez a fickó Vokattä, én pedig Griwor vagyok. És benned kit tisztelhetünk? *Üti össze a tenyerét meglepetésében, majd bemutatja a többieket, amikor a saját nevét mondja, picit még is hajol.*
A hozzászólás írója (Griwor Hurygon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.20 19:25:53