Nincs játékban - Istálló
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Istálló | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 27 (521. - 540. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 567-586
540. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2017-04-19 19:20:30
Üzenet elküldve: 2017-04-19 19:20:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Városnézés//
*Sajnos a városnézéssel csak az istállóig jutottak, mikor Rinonnak és Tuneth-nek máris mennie kell. A lány csak egy kicsit bánja, hogy máris el kell szakadniuk, de csak azért, mert így nehezebb lesz megismernie majd újra Artheniort, főleg egyedül. Ám jó oka van a távozásra, ezért mikor Tuneth bejelenti a távozásukat, ő már szinte tűkön ülve várja, hogy elmehessenek. Habár Tuneth talán még nem is tudja, hogy Rinon is hasonló szándékkal megy a vacsorára, mint ő.
A sötételf kap Griwortól egy ölelést és szép szavakat. Rinonról is elköszön.*
- Igazán örültem.
*Feleli búcsúzásképp, ami az ő arcán nem tűnhet őszintének, pedig valami hasonlóra gondol, még ha neki nem is nőtt annyira a szívéhez a tündérfiú, mint Tuneth-nek. Még a többieknek is int, aztán a sötételf nyomába ered.*
*Sajnos a városnézéssel csak az istállóig jutottak, mikor Rinonnak és Tuneth-nek máris mennie kell. A lány csak egy kicsit bánja, hogy máris el kell szakadniuk, de csak azért, mert így nehezebb lesz megismernie majd újra Artheniort, főleg egyedül. Ám jó oka van a távozásra, ezért mikor Tuneth bejelenti a távozásukat, ő már szinte tűkön ülve várja, hogy elmehessenek. Habár Tuneth talán még nem is tudja, hogy Rinon is hasonló szándékkal megy a vacsorára, mint ő.
A sötételf kap Griwortól egy ölelést és szép szavakat. Rinonról is elköszön.*
- Igazán örültem.
*Feleli búcsúzásképp, ami az ő arcán nem tűnhet őszintének, pedig valami hasonlóra gondol, még ha neki nem is nőtt annyira a szívéhez a tündérfiú, mint Tuneth-nek. Még a többieknek is int, aztán a sötételf nyomába ered.*
539. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2017-04-19 19:06:09
Üzenet elküldve: 2017-04-19 19:06:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 51
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Városnézés//
- Igen, eltaláltad, tényleg druidának készülök! Illetve még nagyon érdekel a mágia levegő ágazata. Nem véletlen hogy Artheniorba jöttem! *Felnevet Griwor rohadt zöldséges megjegyzésén, majd válaszol a következő kérdéseire.* - A Lihanechi tó közelében, az erdőben laktunk, a hegy lábánál van a kis házunk. Szüleim Lihanech városába tartó útjukon tűntek el, sose tudtuk meg mi lett velük. Fiatal voltam nagyon, épphogy a serdülőkor szélén álltam amikor ez megtörtént. A bátyám, Theldyr, aki 23 évvel idősebb mint én vette át az irányítást. Ketten maradtunk, illetve nagymamám látogatott gyakran amíg tudott, majd mi mentünk hozzá. Fivérem a tragédia után teljesen bezárkózott, nem kereste a külvilágot és nekem se volt szabad. Ha pedig kellett valami egy közeli faluból, azt csak is ő mehetett el beszerezni. Egy gyümölcsös kertünk van odahaza, azt vitte el árulni. Túlságosan félt hogy elveszíti a húgát, így hát bezárt engem is a maga kis világába. Csak mostanra tudtam meggyőzni, hogy el kell eresszen, hagyja hogy világot lássak, új dolgokat tapasztaljak. Nem lehet mindig ott hogy vigyázzon rám, meg kell tanuljak hát magamra figyelni. Gondolhatod mennyire ellenezte hogy a városba jöjjek! Hiányzik azért, de tudom hogy ez volt a helyes, vállalni kell egy kis kockázatot azért hogy tanulhassak és elérjem a céljaim.
*Annyira elveszik a mondandójában, hogy először észre se veszi a benn lévő állatokat. A lovak láttán előtör belőle ismét a gyerek, de lenyugtatja magát gyorsan nehogy megijessze őket. Lassan odasétál a lóhoz akit már ketten is simogatnak, gondolja ő biztosan barátságos lesz. Keze megáll ahogy Griwort hallgatja, aki Tunethet kérdezgeti a furcsa jelről ami a lány homlokán látható. Fyolana kíváncsian néz fel rá, de csalódnia kell a válaszban.*
- Miért ne lehetne? Mégis csak a város istállója. Biztos van erre egy lovász akitől az ár felől is érdeklődhetsz. *Válaszol Vokattänak és tovább kíváncsiskodik.* - Milyen fajta lovat vennél?
*Nellara reakciója a kér férfi rivalizálására széles vigyort csal az arcára.* ~De viccesek!~
Tuneth és Rinon beszélgetése is felkelti a tündér érdeklődését.*
~Egy iskola? Egy nap majd én is felkeresek egyet. Még nem érzem magam elég felkészültnek rá. Komoly és bonyolult dolog a mágia.~ *Jut erre a következtetésre visszagondolván az otthon elolvasott könyveire. Szomorúan veszi tudomásul, hogy a lány távozni készül, kissé szomorúan fordul felé.*
- Sajnálom hogy elmész, de ez persze a te döntésed, tégy ahogy tenned kell. *Mosolyog Tunethre, majd a következőt úgy mondja hogy Rinon is hallja.* - Sok sikert a tanulmányaitokhoz! Remélem még találkozunk!
*Szomorúan figyeli Griwort ahogyan búcsúzkodik, meghatja az apró tündérkét a jelenet. Miközben a lányok kilépnek az épületből, Fyolana a férfi mellé lép és az arcát fürkészi. Mikor meglátja a könnyet a szemében, ha ő azt engedi, átöleli a tündért.
- Ne legyél szomorú! *Lép egyet hátra hogy a szemébe nézhessen.* - Most azt teszi amiért a városba jött! Örülj, hogy esélyt kapott hogy elérje céljait! *Mosolyog biztatóan.* - Gyere, szomorkodás helyett inkább folytassuk a kis túrát. Biztos vagyok benne hogy még találkozunk vele a városban!
- Igen, eltaláltad, tényleg druidának készülök! Illetve még nagyon érdekel a mágia levegő ágazata. Nem véletlen hogy Artheniorba jöttem! *Felnevet Griwor rohadt zöldséges megjegyzésén, majd válaszol a következő kérdéseire.* - A Lihanechi tó közelében, az erdőben laktunk, a hegy lábánál van a kis házunk. Szüleim Lihanech városába tartó útjukon tűntek el, sose tudtuk meg mi lett velük. Fiatal voltam nagyon, épphogy a serdülőkor szélén álltam amikor ez megtörtént. A bátyám, Theldyr, aki 23 évvel idősebb mint én vette át az irányítást. Ketten maradtunk, illetve nagymamám látogatott gyakran amíg tudott, majd mi mentünk hozzá. Fivérem a tragédia után teljesen bezárkózott, nem kereste a külvilágot és nekem se volt szabad. Ha pedig kellett valami egy közeli faluból, azt csak is ő mehetett el beszerezni. Egy gyümölcsös kertünk van odahaza, azt vitte el árulni. Túlságosan félt hogy elveszíti a húgát, így hát bezárt engem is a maga kis világába. Csak mostanra tudtam meggyőzni, hogy el kell eresszen, hagyja hogy világot lássak, új dolgokat tapasztaljak. Nem lehet mindig ott hogy vigyázzon rám, meg kell tanuljak hát magamra figyelni. Gondolhatod mennyire ellenezte hogy a városba jöjjek! Hiányzik azért, de tudom hogy ez volt a helyes, vállalni kell egy kis kockázatot azért hogy tanulhassak és elérjem a céljaim.
*Annyira elveszik a mondandójában, hogy először észre se veszi a benn lévő állatokat. A lovak láttán előtör belőle ismét a gyerek, de lenyugtatja magát gyorsan nehogy megijessze őket. Lassan odasétál a lóhoz akit már ketten is simogatnak, gondolja ő biztosan barátságos lesz. Keze megáll ahogy Griwort hallgatja, aki Tunethet kérdezgeti a furcsa jelről ami a lány homlokán látható. Fyolana kíváncsian néz fel rá, de csalódnia kell a válaszban.*
- Miért ne lehetne? Mégis csak a város istállója. Biztos van erre egy lovász akitől az ár felől is érdeklődhetsz. *Válaszol Vokattänak és tovább kíváncsiskodik.* - Milyen fajta lovat vennél?
*Nellara reakciója a kér férfi rivalizálására széles vigyort csal az arcára.* ~De viccesek!~
Tuneth és Rinon beszélgetése is felkelti a tündér érdeklődését.*
~Egy iskola? Egy nap majd én is felkeresek egyet. Még nem érzem magam elég felkészültnek rá. Komoly és bonyolult dolog a mágia.~ *Jut erre a következtetésre visszagondolván az otthon elolvasott könyveire. Szomorúan veszi tudomásul, hogy a lány távozni készül, kissé szomorúan fordul felé.*
- Sajnálom hogy elmész, de ez persze a te döntésed, tégy ahogy tenned kell. *Mosolyog Tunethre, majd a következőt úgy mondja hogy Rinon is hallja.* - Sok sikert a tanulmányaitokhoz! Remélem még találkozunk!
*Szomorúan figyeli Griwort ahogyan búcsúzkodik, meghatja az apró tündérkét a jelenet. Miközben a lányok kilépnek az épületből, Fyolana a férfi mellé lép és az arcát fürkészi. Mikor meglátja a könnyet a szemében, ha ő azt engedi, átöleli a tündért.
- Ne legyél szomorú! *Lép egyet hátra hogy a szemébe nézhessen.* - Most azt teszi amiért a városba jött! Örülj, hogy esélyt kapott hogy elérje céljait! *Mosolyog biztatóan.* - Gyere, szomorkodás helyett inkább folytassuk a kis túrát. Biztos vagyok benne hogy még találkozunk vele a városban!
538. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2017-04-19 09:08:45
Üzenet elküldve: 2017-04-19 09:08:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
//Városnézés//
*Megígéri, hogy megtanítja Tunethet táncolni, de azt sejti, hogy neki egész mást jelenthet a tánc, mint neki. Hallotta, hogy vannak egészen merev, szabályos táncok. Nos, hát olyat biztos nem tud megtanítani, mert azokat ő sem ismeri. Annak is örül, hogy utánajár a felvetésének, reméli, hogy segített ezzel neki. ~Lehet érzelmek nélkül élni, de vajon érdemes? Nem vagyunk csupán homunkuluszok, gnómok készítette szerkezetek érzelmek nélkül?~ Közben Nellara is válaszol neki, elgondolkozik a hallottakon. Szövetségek? Mágia tanulás? Fegyveres harc? Valahogy annyira idegenek ezek a dolgok a számára.*
- Pedig de, arra gondoltam, hogy megtanuljak legalább ezzel a bottal bánni, esetleg puszta kézzel is tudjak harcolni első lépésként. Persze mindenféle kötelezettség és katonásdi nélkül. *Nevet fel.*
- Nem veszekszünk rajtad, ez csak egy kis férfias kakaskodás. Valóban nem vagy senkié sem, csak saját magadé, de szeretni a legjobb a világon. Miért ne szerethetnéd Vokattät? ~Vagy bárki mást?~ Miért ne szerethetnétek egymást? Akár csak egyetlen napig, vagy az örökkévalóságig? *Mosolyog rájuk egy picit szomorkásan, és örülne ő is, ha szerethetne valakit ebben az idegen városban. Vokattä, kárörvendő kuncogása rajta, és aggodalma azért, hogy büdös lesz a ruhája, annyira jellemzők rá, hogy már meg se hökken tőle. De abban igazat kell adnia neki, hogy az állatoknak is jobb lenne a friss levegőn, valamelyik közeli mezőn. Lóvásárlási szándéka újabb gondolatláncokat eredményez a fejében, amiket nem is tart magában.*
- Lovat akarsz venni? Elutaznál valahová Nellarával? Cél az Ezüstszilánk szövetség, vagy valami más? *Kíváncsiskodik csipkelődve. Aztán meghallja, hogy Rinon és Tuneth valamiféle Ellentétek rendjéről beszélnek, ahová el kell menjen vacsorázni, még nem érez semmi rosszat. De amikor Tuneth gyakorlatilag elbúcsúzik tőle, akkor erős fájdalmat érez a szívében, és eszébe jut, hogy ebben a pillanatban talán jobb lenne, hogyha neki se lennének érzelmei. Hiszen Tuneth volt az, aki a pártfogásába vette őt, aki miatt nem kellett egyedül bolyongania ebben a városban, nem kellett egyedül aludnia egy rideg szobában az első éjszakán. De ha jól értette, ezek a szövetségek olyanok, mint egy nagy család, és az embernek szüksége van arra, hogy tartozzon valahová, valakihez, hacsak nem embergyűlölő remete. Tudja, hogy Tuneth nem fogja érteni, amit tenni akar, de odalép hozzá és megöleli őt, ha nem ugrik félre ijedtében. Nem tudja megállni, hogy a könny ki ne csorduljon a szeméből.*
- Menj hát, ha menned kell, soha nem felejtelek el, és bárhol futunk össze, ne kerüljük el egymást idegenként. Remélem, még táncolunk mi együtt. *Elengedi Tunethet és Rinonra néz.*
- Ha jól sejtem, te is elmégy Tunethtel, ha így van, akkor vigyázzatok egymásra és sok sikert az új életetekhez. *Aztán nézi szomorúan, ahogy kimennek az istállóból, eltűnnek a főtéri forgatagban, és valószínűleg az életéből is.*
A hozzászólás írója (Griwor Hurygon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.19 09:11:03
*Megígéri, hogy megtanítja Tunethet táncolni, de azt sejti, hogy neki egész mást jelenthet a tánc, mint neki. Hallotta, hogy vannak egészen merev, szabályos táncok. Nos, hát olyat biztos nem tud megtanítani, mert azokat ő sem ismeri. Annak is örül, hogy utánajár a felvetésének, reméli, hogy segített ezzel neki. ~Lehet érzelmek nélkül élni, de vajon érdemes? Nem vagyunk csupán homunkuluszok, gnómok készítette szerkezetek érzelmek nélkül?~ Közben Nellara is válaszol neki, elgondolkozik a hallottakon. Szövetségek? Mágia tanulás? Fegyveres harc? Valahogy annyira idegenek ezek a dolgok a számára.*
- Pedig de, arra gondoltam, hogy megtanuljak legalább ezzel a bottal bánni, esetleg puszta kézzel is tudjak harcolni első lépésként. Persze mindenféle kötelezettség és katonásdi nélkül. *Nevet fel.*
- Nem veszekszünk rajtad, ez csak egy kis férfias kakaskodás. Valóban nem vagy senkié sem, csak saját magadé, de szeretni a legjobb a világon. Miért ne szerethetnéd Vokattät? ~Vagy bárki mást?~ Miért ne szerethetnétek egymást? Akár csak egyetlen napig, vagy az örökkévalóságig? *Mosolyog rájuk egy picit szomorkásan, és örülne ő is, ha szerethetne valakit ebben az idegen városban. Vokattä, kárörvendő kuncogása rajta, és aggodalma azért, hogy büdös lesz a ruhája, annyira jellemzők rá, hogy már meg se hökken tőle. De abban igazat kell adnia neki, hogy az állatoknak is jobb lenne a friss levegőn, valamelyik közeli mezőn. Lóvásárlási szándéka újabb gondolatláncokat eredményez a fejében, amiket nem is tart magában.*
- Lovat akarsz venni? Elutaznál valahová Nellarával? Cél az Ezüstszilánk szövetség, vagy valami más? *Kíváncsiskodik csipkelődve. Aztán meghallja, hogy Rinon és Tuneth valamiféle Ellentétek rendjéről beszélnek, ahová el kell menjen vacsorázni, még nem érez semmi rosszat. De amikor Tuneth gyakorlatilag elbúcsúzik tőle, akkor erős fájdalmat érez a szívében, és eszébe jut, hogy ebben a pillanatban talán jobb lenne, hogyha neki se lennének érzelmei. Hiszen Tuneth volt az, aki a pártfogásába vette őt, aki miatt nem kellett egyedül bolyongania ebben a városban, nem kellett egyedül aludnia egy rideg szobában az első éjszakán. De ha jól értette, ezek a szövetségek olyanok, mint egy nagy család, és az embernek szüksége van arra, hogy tartozzon valahová, valakihez, hacsak nem embergyűlölő remete. Tudja, hogy Tuneth nem fogja érteni, amit tenni akar, de odalép hozzá és megöleli őt, ha nem ugrik félre ijedtében. Nem tudja megállni, hogy a könny ki ne csorduljon a szeméből.*
- Menj hát, ha menned kell, soha nem felejtelek el, és bárhol futunk össze, ne kerüljük el egymást idegenként. Remélem, még táncolunk mi együtt. *Elengedi Tunethet és Rinonra néz.*
- Ha jól sejtem, te is elmégy Tunethtel, ha így van, akkor vigyázzatok egymásra és sok sikert az új életetekhez. *Aztán nézi szomorúan, ahogy kimennek az istállóból, eltűnnek a főtéri forgatagban, és valószínűleg az életéből is.*
A hozzászólás írója (Griwor Hurygon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.04.19 09:11:03
537. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2017-04-19 08:25:10
Üzenet elküldve: 2017-04-19 08:25:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Városnézés//
*Halk nevetés tör ki belőle ahogy hallgatja Nellara miként hárítja Griwor okoskodását.*
-Nyilvánvaló hogy senkinek sem a tulajdona, ez számomra egyértelmű. Tehát nem kell így nézni rám. *A nő felé fordul, próbálja érzékeltetni hogy ő nem állított ilyet, nem neki jár a fejmosás.*
-A másik dolog érdekesebb. Nem szokásom tegezni senkit akit fél napja ismerek, de ha téged zavar természetesen nem áll szándékomban megbántani. *Szótlanul oda áll mellé és próbál barátkozni azzal a lóval amit Nellara kinézett magának.*
~Alábecsültem kicsit az istálló méretét, ez hatalmas.~ *Első gondolat mely eszébe jut miután meglátja a belső teret. Két oldalt húzódnak a karámok, melyekben elsődlegesen lovak vannak, hátrébb még nagyobb tér, ahova talán egy griff is elfér. Az állatok szaga egyből megütné bárki orrát, feltéve ha nincs hozzá szokva.*
-Fantasztikus a hely, ha ezt a szagot átveszi a ruhám, többé már ki sem kell mosni. *Cinikus megjegyzését inkább magának mondja, rájön elég hangos volt ahhoz hogy mások is meghallják.* Maradjunk annyiban hogy az állatoknak is jobb a friss levegő.
-Szerintetek itt lehet venni lovakat? Két tündérre elég egy ló, a pénz felét megspóroljuk.
*Felvetné a kérdést hogy Tuneth és Rinon is hasonlóan gondolkodnak-e, hiszen ők sem sokkal nagyobbak nála. Azonban csalódnia kell. Beszélgetésükből az derül ki, mindketten hivatalosak estére egy mágushoz, aki bevezeti őket a varázslás világába. A fehér hajú lány elköszön tőlük, sajnos nem tudni mikor láthatják újra, lehet hogy addigra ő lesz a legfélelmetesebb varázsló a városban.*
~Nem sejtettem hogy ők fogékonyak a mágiára, akkor most Rinon vele megy?~
*Halk nevetés tör ki belőle ahogy hallgatja Nellara miként hárítja Griwor okoskodását.*
-Nyilvánvaló hogy senkinek sem a tulajdona, ez számomra egyértelmű. Tehát nem kell így nézni rám. *A nő felé fordul, próbálja érzékeltetni hogy ő nem állított ilyet, nem neki jár a fejmosás.*
-A másik dolog érdekesebb. Nem szokásom tegezni senkit akit fél napja ismerek, de ha téged zavar természetesen nem áll szándékomban megbántani. *Szótlanul oda áll mellé és próbál barátkozni azzal a lóval amit Nellara kinézett magának.*
~Alábecsültem kicsit az istálló méretét, ez hatalmas.~ *Első gondolat mely eszébe jut miután meglátja a belső teret. Két oldalt húzódnak a karámok, melyekben elsődlegesen lovak vannak, hátrébb még nagyobb tér, ahova talán egy griff is elfér. Az állatok szaga egyből megütné bárki orrát, feltéve ha nincs hozzá szokva.*
-Fantasztikus a hely, ha ezt a szagot átveszi a ruhám, többé már ki sem kell mosni. *Cinikus megjegyzését inkább magának mondja, rájön elég hangos volt ahhoz hogy mások is meghallják.* Maradjunk annyiban hogy az állatoknak is jobb a friss levegő.
-Szerintetek itt lehet venni lovakat? Két tündérre elég egy ló, a pénz felét megspóroljuk.
*Felvetné a kérdést hogy Tuneth és Rinon is hasonlóan gondolkodnak-e, hiszen ők sem sokkal nagyobbak nála. Azonban csalódnia kell. Beszélgetésükből az derül ki, mindketten hivatalosak estére egy mágushoz, aki bevezeti őket a varázslás világába. A fehér hajú lány elköszön tőlük, sajnos nem tudni mikor láthatják újra, lehet hogy addigra ő lesz a legfélelmetesebb varázsló a városban.*
~Nem sejtettem hogy ők fogékonyak a mágiára, akkor most Rinon vele megy?~
536. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2017-04-18 22:57:24
Üzenet elküldve: 2017-04-18 22:57:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Városnézés//
- Tegezz csak... nekem... nekem ez zavaró.
*Mosolyog Vokattä-ra, hiszen kicsit idegesítő számára, ha magázzák. Nem idős, és nincs semmilyen különleges ragja, hogy oka lenne az ilyesminek. Hallgatja a férfi meséjét, de nem szól sem közbe, sem pedig hozzá.*
- Griwor?
*Kérdezi meglepődöttségében, nem hitte volna, hogy ennyire nyilvánvaló, hogy tetszik neki Vokattä. Erős, vörös pír jeleik meg Nellara arcán, egészen addig, amég a másik férfi meg nem szólal.*
- Ó, hát.. persze, van több is. Gondolom nem karddal szeretnél harcolni. Itt van az Ellentétek Rendje, de róluk nem sokat tudok, csak annyit, hogy mágusok, és elég nehéz bekerülni. Esküt kell letenni és ilyesmi. Én az Ezüstszilánk Szövetség tagja vagyok. Nem a városban lakunk, de nincs messze... Taitos mester nagyon kedves, az előbbi varázslatot is tőle tanultam.
*Aztán a következő szavaktól újra piros lesz a feje, de nem azért, mert annyira jól esnek neki, hanem mert Nellara olyan hirtelen lesz mérges, hogy azt még saját maga is alig bírja követni.*
- Ó, nem-nem! Rajtam ne veszekedjen senki sem! Nem vagyok én senkié sem. Főleg nem az övé, vagy az övé.
*Mutat két férfira, főleg akkor, amikor Griwor azt mondja neki, hogy tűzről pattant, és hogy megtetszettek neki.*
~Majd megmutatom, hogy milyen tűzrőlpattant vagyok.~
*Morog magában.*
- Nem kedvelek én senkit sem.
*Persze ebből mindenki tudhatja, hogy nagyon erős hazugság. Mérgében odamegy az egyik lóhoz, és megpróbál barátkozni vele.*
- Tegezz csak... nekem... nekem ez zavaró.
*Mosolyog Vokattä-ra, hiszen kicsit idegesítő számára, ha magázzák. Nem idős, és nincs semmilyen különleges ragja, hogy oka lenne az ilyesminek. Hallgatja a férfi meséjét, de nem szól sem közbe, sem pedig hozzá.*
- Griwor?
*Kérdezi meglepődöttségében, nem hitte volna, hogy ennyire nyilvánvaló, hogy tetszik neki Vokattä. Erős, vörös pír jeleik meg Nellara arcán, egészen addig, amég a másik férfi meg nem szólal.*
- Ó, hát.. persze, van több is. Gondolom nem karddal szeretnél harcolni. Itt van az Ellentétek Rendje, de róluk nem sokat tudok, csak annyit, hogy mágusok, és elég nehéz bekerülni. Esküt kell letenni és ilyesmi. Én az Ezüstszilánk Szövetség tagja vagyok. Nem a városban lakunk, de nincs messze... Taitos mester nagyon kedves, az előbbi varázslatot is tőle tanultam.
*Aztán a következő szavaktól újra piros lesz a feje, de nem azért, mert annyira jól esnek neki, hanem mert Nellara olyan hirtelen lesz mérges, hogy azt még saját maga is alig bírja követni.*
- Ó, nem-nem! Rajtam ne veszekedjen senki sem! Nem vagyok én senkié sem. Főleg nem az övé, vagy az övé.
*Mutat két férfira, főleg akkor, amikor Griwor azt mondja neki, hogy tűzről pattant, és hogy megtetszettek neki.*
~Majd megmutatom, hogy milyen tűzrőlpattant vagyok.~
*Morog magában.*
- Nem kedvelek én senkit sem.
*Persze ebből mindenki tudhatja, hogy nagyon erős hazugság. Mérgében odamegy az egyik lóhoz, és megpróbál barátkozni vele.*
535. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2017-04-18 18:16:23
Üzenet elküldve: 2017-04-18 18:16:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Városnézés//
*Bólogat Griwor mondandójára, bár még mindig nem érti mi történhetett volna alváson kívül, de inkább elhallgatja. Nem érzi szükségesnek, hiszen a magyarázat felét úgy se értené. Meg abban sem olyan biztos, hogy hallani akarja.
Csodálkozva figyel az újabb szóáradatra. Sokkal bonyolultabb kép él a fejében a táncról, mint ahogyan a fiú leírja neki.*
- Akkor majd megtanítasz táncolni? *Érdeklődik reménykedve.
Ha lesz elég ideje, mindenképpen igyekszik hosszasan beszélgetni Rinonnal. A folytatás azonban bőven felül múlja azt, amit a mélységi válasznak remélt.*
~Ilyen furcsa dolog miatt került volna rám ez a jel? Milyen lehet az erős érzelmek és mitől történhetnek meg? Vajon mennyire fontosak ezek? Habár nem lehetnek annyira elengedhetetlenek, mert eddig is meg voltam nélkülük.~
- Nem tudom mi történt. *Rázza meg a fejét szomorúan.* De majd később megnézem a könyvtárban vagy megkérdezek valakit ezekről.
*Biztosítja meg Griwort róla, meg magát is.*
- Te is hallottal róluk? *Rinon kérdése viszont váratlanul éri, ezért meglepődötten pislog rá.* Igen, tudok. Mágiát tanítanak náluk és mostanában lehet jelentkezni tanoncnak. Én már voltam is ott, de csak néhányukat láttam eddig. Egy segítőkész szerzetes veszi fel a jelentkezőket, bár különösen néz ki haj nélkül. Meg van egy kedves tündér, és ő is akkor volt ott mikor én. Még ketten vannak, de őket csak pár percre láttam.
*Válaszolja tőle telhetően, miközben bízik benne, hogy erre akart kilyukadni a lány. Majd hirtelen eszébe jut még valami, amitől elkerekedik a szeme.*
- Teljesen elfelejtettem, hogy ma még oda kell mennem! *Közli ijedten, azonban nem szándékozta hangosan kimondani. De mivel megtette, rögvest folytatja.* Ha érdekel a mágia, akkor eljöhetnél te is és megkérdezheted Batot a tanulásról.
*Majd a többiekhez fordul, feltéve ha még a közelbe vannak.*
- Nekem sajnos mennem kell, de talán Nellara körbe tud vezetni titeket a városba. Remélem még lesz alkalmunk találkozni. *Mosolyog zavartan rájuk, a következőket viszont Griwornak szánja.* Ha gondolod a szobámban maradhatsz, majd érte megyek a cuccaimért. Vagy ha nem szeretnél, akkor add oda a kulcsot a Fogadós úrnak.
*Búcsúzik el tőlük és a kijárat felé indul, Rinon mellett vagy egyedül, a lány döntésétől függően.*
*Bólogat Griwor mondandójára, bár még mindig nem érti mi történhetett volna alváson kívül, de inkább elhallgatja. Nem érzi szükségesnek, hiszen a magyarázat felét úgy se értené. Meg abban sem olyan biztos, hogy hallani akarja.
Csodálkozva figyel az újabb szóáradatra. Sokkal bonyolultabb kép él a fejében a táncról, mint ahogyan a fiú leírja neki.*
- Akkor majd megtanítasz táncolni? *Érdeklődik reménykedve.
Ha lesz elég ideje, mindenképpen igyekszik hosszasan beszélgetni Rinonnal. A folytatás azonban bőven felül múlja azt, amit a mélységi válasznak remélt.*
~Ilyen furcsa dolog miatt került volna rám ez a jel? Milyen lehet az erős érzelmek és mitől történhetnek meg? Vajon mennyire fontosak ezek? Habár nem lehetnek annyira elengedhetetlenek, mert eddig is meg voltam nélkülük.~
- Nem tudom mi történt. *Rázza meg a fejét szomorúan.* De majd később megnézem a könyvtárban vagy megkérdezek valakit ezekről.
*Biztosítja meg Griwort róla, meg magát is.*
- Te is hallottal róluk? *Rinon kérdése viszont váratlanul éri, ezért meglepődötten pislog rá.* Igen, tudok. Mágiát tanítanak náluk és mostanában lehet jelentkezni tanoncnak. Én már voltam is ott, de csak néhányukat láttam eddig. Egy segítőkész szerzetes veszi fel a jelentkezőket, bár különösen néz ki haj nélkül. Meg van egy kedves tündér, és ő is akkor volt ott mikor én. Még ketten vannak, de őket csak pár percre láttam.
*Válaszolja tőle telhetően, miközben bízik benne, hogy erre akart kilyukadni a lány. Majd hirtelen eszébe jut még valami, amitől elkerekedik a szeme.*
- Teljesen elfelejtettem, hogy ma még oda kell mennem! *Közli ijedten, azonban nem szándékozta hangosan kimondani. De mivel megtette, rögvest folytatja.* Ha érdekel a mágia, akkor eljöhetnél te is és megkérdezheted Batot a tanulásról.
*Majd a többiekhez fordul, feltéve ha még a közelbe vannak.*
- Nekem sajnos mennem kell, de talán Nellara körbe tud vezetni titeket a városba. Remélem még lesz alkalmunk találkozni. *Mosolyog zavartan rájuk, a következőket viszont Griwornak szánja.* Ha gondolod a szobámban maradhatsz, majd érte megyek a cuccaimért. Vagy ha nem szeretnél, akkor add oda a kulcsot a Fogadós úrnak.
*Búcsúzik el tőlük és a kijárat felé indul, Rinon mellett vagy egyedül, a lány döntésétől függően.*
534. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2017-04-18 15:20:46
Üzenet elküldve: 2017-04-18 15:20:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Városnézés//
*A táncolás után semmi izgalmas nem történik, mindenki nyugodt csoportokba rendeződik és beszélgetni kezdenek. Rinon egyértelműen nem tud ebbe bekapcsolódni, csak némán követi a társaságot. Közben nézelődik, tényleg próbálja memorizálni a helyeket, amik mellett elmennek. Még mielőtt találkozott volna a kis csoporttal, volt lehetősége megnézni a főteret, ám most még jobban szemügyre veszi. Ő is megfigyeli a különböző plakátokat. Neki is feltűnik az állatetetős hirdetés, de az annyira nem köti le. Eleget foglalkozott már mások állataival, szívesebben nézne inkább valami más jellegű munka után. Ám mégis az Ellentétek rendjének a hirdetése sokkal jobban megragadja a képzeletét.
Kicsit előre siet az istállók felé, ahol a társaság gyors tagjait már egy ló közelében találja.*
- Tuneth.
*Szólítja meg a sötételfet félretéve minden ellenszenvét a fajtája iránt, főleg, hogy eddig nem adott neki indokot az utálkozásra.*
- Tudsz valamit az Ellentétek rendjéről?
*Kérdezi puhatolózva, hogy még előbb derüljenek ki a rossz pletykák, mint utóbb.*
*A táncolás után semmi izgalmas nem történik, mindenki nyugodt csoportokba rendeződik és beszélgetni kezdenek. Rinon egyértelműen nem tud ebbe bekapcsolódni, csak némán követi a társaságot. Közben nézelődik, tényleg próbálja memorizálni a helyeket, amik mellett elmennek. Még mielőtt találkozott volna a kis csoporttal, volt lehetősége megnézni a főteret, ám most még jobban szemügyre veszi. Ő is megfigyeli a különböző plakátokat. Neki is feltűnik az állatetetős hirdetés, de az annyira nem köti le. Eleget foglalkozott már mások állataival, szívesebben nézne inkább valami más jellegű munka után. Ám mégis az Ellentétek rendjének a hirdetése sokkal jobban megragadja a képzeletét.
Kicsit előre siet az istállók felé, ahol a társaság gyors tagjait már egy ló közelében találja.*
- Tuneth.
*Szólítja meg a sötételfet félretéve minden ellenszenvét a fajtája iránt, főleg, hogy eddig nem adott neki indokot az utálkozásra.*
- Tudsz valamit az Ellentétek rendjéről?
*Kérdezi puhatolózva, hogy még előbb derüljenek ki a rossz pletykák, mint utóbb.*
533. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2017-04-18 10:17:06
Üzenet elküldve: 2017-04-18 10:17:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 72
Játékstílus: Szelíd
//Városnézés//
*Óvatosan odamegy a lóhoz, és csak akkor mer hozzá érni, amikor látja, hogy nem bántja Tunethet. Nincs hozzászokva az állatokhoz, otthon mindig azt mondták neki, hogy az erdőben messziről kerülje el a nagyobbakat. De nem történik semmi baj, a ló szőre kellemes tapintású, és mintha még örülne is a simogatásnak.*
- Hát ez egy furcsa kérdés Tuneth, még sohasem gondolkoztam ezen. Te hogy tudsz járni és nézelődni egyszerre? Mi szinte minden nap táncoltunk és énekeltünk otthon, így hát hozzászoktunk, gondolom. Persze, megnézheted a kis előadásunkat mindig szívesen látunk, majd te fogsz kalapozni. *Cukkolja Tunethet.* Rendben, ha olyan helyen leszünk, ahol nincs senki, úgyis kell együtt próbálnunk Anával a fellépések előtt, akkor megforgatlak mindkettőtöket. *Anára pillant, hogy mit gondol erről. Aztán amikor Rinon kerül szóba, bólint egyet.* Ő kemény dió. Örültem volna, ha táncol velünk, és kicsit kinyílik, de sajnos nem így történt. Nem tudom, mit lehetne tenni, szívesen elbeszélgetnék vele, hogy mi történt, mitől lett ilyen a tekintete, de félek, hogy tolakodásnak venné, és ahelyett, hogy mondana valamit, még inkább magába zárkózik. Szóval legyünk hozzá kedvesek, foglalkozzunk vele, beszéljünk hozzá, kérdezzünk, de csak apróságokról. Jobb ötletem nincs. Az érzések, érzelmek, ajjaj, nehéz dolgok, túlzás azt állítani, hogy a szakértőjük lennék. Úgy vélem, hogy ezeket te is tudtad valamikor. A pecsét a homlokodon vajon nem az érzelmeidet és az azzal kapcsolatos emlékeidet blokkolja? Vajon nem történt veled valami otthon, amelyek hatására olyan erős érzelmek törtek ki belőled, hogy felébredt benned valamilyen erő, ami eddig rejtőzött, és minden megégett a kezedben? Viszont ha nincsenek erős érzelmeid, akkor nincs pörkölődés sem. *Ezen már egy ideje gondolkozik, és örül, hogy elmondhatta neki. Hátha tényleg így van, és ez segíthet neki. Vagy akár be is bizonyosodhat, hogy nem így van, de akkor is közelebb jut egy lépéssel a megoldáshoz.*
*Óvatosan odamegy a lóhoz, és csak akkor mer hozzá érni, amikor látja, hogy nem bántja Tunethet. Nincs hozzászokva az állatokhoz, otthon mindig azt mondták neki, hogy az erdőben messziről kerülje el a nagyobbakat. De nem történik semmi baj, a ló szőre kellemes tapintású, és mintha még örülne is a simogatásnak.*
- Hát ez egy furcsa kérdés Tuneth, még sohasem gondolkoztam ezen. Te hogy tudsz járni és nézelődni egyszerre? Mi szinte minden nap táncoltunk és énekeltünk otthon, így hát hozzászoktunk, gondolom. Persze, megnézheted a kis előadásunkat mindig szívesen látunk, majd te fogsz kalapozni. *Cukkolja Tunethet.* Rendben, ha olyan helyen leszünk, ahol nincs senki, úgyis kell együtt próbálnunk Anával a fellépések előtt, akkor megforgatlak mindkettőtöket. *Anára pillant, hogy mit gondol erről. Aztán amikor Rinon kerül szóba, bólint egyet.* Ő kemény dió. Örültem volna, ha táncol velünk, és kicsit kinyílik, de sajnos nem így történt. Nem tudom, mit lehetne tenni, szívesen elbeszélgetnék vele, hogy mi történt, mitől lett ilyen a tekintete, de félek, hogy tolakodásnak venné, és ahelyett, hogy mondana valamit, még inkább magába zárkózik. Szóval legyünk hozzá kedvesek, foglalkozzunk vele, beszéljünk hozzá, kérdezzünk, de csak apróságokról. Jobb ötletem nincs. Az érzések, érzelmek, ajjaj, nehéz dolgok, túlzás azt állítani, hogy a szakértőjük lennék. Úgy vélem, hogy ezeket te is tudtad valamikor. A pecsét a homlokodon vajon nem az érzelmeidet és az azzal kapcsolatos emlékeidet blokkolja? Vajon nem történt veled valami otthon, amelyek hatására olyan erős érzelmek törtek ki belőled, hogy felébredt benned valamilyen erő, ami eddig rejtőzött, és minden megégett a kezedben? Viszont ha nincsenek erős érzelmeid, akkor nincs pörkölődés sem. *Ezen már egy ideje gondolkozik, és örül, hogy elmondhatta neki. Hátha tényleg így van, és ez segíthet neki. Vagy akár be is bizonyosodhat, hogy nem így van, de akkor is közelebb jut egy lépéssel a megoldáshoz.*
532. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2017-04-18 06:55:04
Üzenet elküldve: 2017-04-18 06:55:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 37
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Városnézés//
*Az istállóba belépve boldogan hallja az ott elszállásolt hátasok elégedett horkantásait. Odasétál az egyik közelben lévő álláshoz és óvatosan átnyúl az ajtó felett, mire a fekete paripa ráemeli álmatag tekintetét. A mélységi lány simogatni kezdi.*
- Szia paci. *Szinte leheli a szavakat, mivel nem akarja megijeszteni, majd felkuncog mikor az a kezét szaglássza.* Griwor nézd milyen kedves! Ti is idejöttök hozzá? Vagy megnézzük hátha van hátul Gwuff?
*Fordul vidáman a többiekhez, ha ők is megérkeznek. A döntésük után Tuneth elhátrál a boksztól és amennyiben az elsőt választják egy kicsit arrébb megáll. Ha a másikat, akkor arrafelé veszi az irányt.*
- Hogyan tudtál táncolni és énekelni egyszerre? Nagyon érdekesnek látszott, bár én nem merek hasonlókat csinálni, főleg mások előtt. *Kísérel meg társalogni a hosszú hajú tündér fiúval, majd folytatja, amint a másik figyel rá.* Valamikor később egy alkalommal talán szívesen kipróbálnám. Persze csak egy nyugodt helyen, ahol egyedül vagyok. De ha majd Fyolanával előadtok a jövőben valamit, akkor azt örömmel megnézném.
*Lelkesedik. Ezután lehajol és suttogva tovább mondja.* Rinon szomorúnak tűnt. Szerintem azért, mert fél beszélgetni. Viszont nem tudom hogyan lehetne felvidítani. Te azonban sokat tudsz az érzésekről, legalábbis erre következtettem.
*Reménykedik, hogy sikerül valami érdekeset hallania, amivel jobb kedvre deríthetné a szótlan lányt. Vagy csupán megtörni hacsak rövid ideig is, de megszakítja a némaságát.*
*Az istállóba belépve boldogan hallja az ott elszállásolt hátasok elégedett horkantásait. Odasétál az egyik közelben lévő álláshoz és óvatosan átnyúl az ajtó felett, mire a fekete paripa ráemeli álmatag tekintetét. A mélységi lány simogatni kezdi.*
- Szia paci. *Szinte leheli a szavakat, mivel nem akarja megijeszteni, majd felkuncog mikor az a kezét szaglássza.* Griwor nézd milyen kedves! Ti is idejöttök hozzá? Vagy megnézzük hátha van hátul Gwuff?
*Fordul vidáman a többiekhez, ha ők is megérkeznek. A döntésük után Tuneth elhátrál a boksztól és amennyiben az elsőt választják egy kicsit arrébb megáll. Ha a másikat, akkor arrafelé veszi az irányt.*
- Hogyan tudtál táncolni és énekelni egyszerre? Nagyon érdekesnek látszott, bár én nem merek hasonlókat csinálni, főleg mások előtt. *Kísérel meg társalogni a hosszú hajú tündér fiúval, majd folytatja, amint a másik figyel rá.* Valamikor később egy alkalommal talán szívesen kipróbálnám. Persze csak egy nyugodt helyen, ahol egyedül vagyok. De ha majd Fyolanával előadtok a jövőben valamit, akkor azt örömmel megnézném.
*Lelkesedik. Ezután lehajol és suttogva tovább mondja.* Rinon szomorúnak tűnt. Szerintem azért, mert fél beszélgetni. Viszont nem tudom hogyan lehetne felvidítani. Te azonban sokat tudsz az érzésekről, legalábbis erre következtettem.
*Reménykedik, hogy sikerül valami érdekeset hallania, amivel jobb kedvre deríthetné a szótlan lányt. Vagy csupán megtörni hacsak rövid ideig is, de megszakítja a némaságát.*
531. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2017-04-07 19:34:12
Üzenet elküldve: 2017-04-07 19:34:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Nem telik bele sok időbe, és máris az istállónál van Ábrándot vezetve. Ott aztán elácsorog néhány pillanatig. A rájuk telepedő estében nem látja elsőre, hogy van e itt valaki, akivel beszélhet a póni elszállásolásáról, de aztán szerencsére feltűnik egy lovászfiú, akivel végre szót válthat.*
- A legjobb abrakod add neki, fiú, és csutakold is le. Holnap visszanézek. Szép fényes legyen ám a szőre! Aztán ha úgy látom, a jutalmad sem fog elmaradni. *mondja határozott, mély hangján, de a végére azért odakúszik egy kis mosoly is az arcára. Ha ezekkel megvan, megpaskolja még az állat nyakát utoljára, majd sóhajtva és fájó szívvel hagyja magára. Mostanában Ábránd volt az egyetlen akivel "szót válthatott" néha. Habár a póni nem volt valami túlzott nagy beszédesnek mondható, mégis hiányozni fog a törpének, elvégre csak kitartott mellette, esőben, szélben, forróságban és hóban is.
Megáll az istálló előtt, és szippant még egy nagyot a közelgő éjszaka hűvös levegőjéből. Ezután pedig lassú léptekben elindul vissza a főtér felé, hogy megmossa arcát még mielőtt elindulna a fogadóhoz.*
- A legjobb abrakod add neki, fiú, és csutakold is le. Holnap visszanézek. Szép fényes legyen ám a szőre! Aztán ha úgy látom, a jutalmad sem fog elmaradni. *mondja határozott, mély hangján, de a végére azért odakúszik egy kis mosoly is az arcára. Ha ezekkel megvan, megpaskolja még az állat nyakát utoljára, majd sóhajtva és fájó szívvel hagyja magára. Mostanában Ábránd volt az egyetlen akivel "szót válthatott" néha. Habár a póni nem volt valami túlzott nagy beszédesnek mondható, mégis hiányozni fog a törpének, elvégre csak kitartott mellette, esőben, szélben, forróságban és hóban is.
Megáll az istálló előtt, és szippant még egy nagyot a közelgő éjszaka hűvös levegőjéből. Ezután pedig lassú léptekben elindul vissza a főtér felé, hogy megmossa arcát még mielőtt elindulna a fogadóhoz.*
530. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2017-01-24 10:47:28
Üzenet elküldve: 2017-01-24 10:47:28
ÚJ
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
*Valahol istálló mögött van egy régi elhagyatott épület, amit még a róka mutatott meg neki. Érdekes kapcsolat volt az övék, volt kódjuk, volt levelezési rendszerük, a gnóm nem kért fizetést, és nem várt el különböző juttatásokat. Ez volt a legjobb ajánlat amit valaha kémtől, besúgótól, spiclitől kapott, csak épp minden jónak, köztük ennek is vége kellett, hogy szakadjon. A róka szőrén szálán felszívódott, és jelenleg épp ez a felszívódás az ami rettenetesen zavarja.
Nem is tudott mire számított, talán ha eljön a találkozópontra a kis ember hagy neki valami levelet, vagy üzenetet, esetleg itt fog állni és a régi stílusában elmagyaráz mindent. De nem nincs itt és nem magyarázkodik. Mindig is ő volt az kettejük közül aki értette a csíziót, tudta miként kell az árnyékban való mozgolódást, megfigyelést ügyesen véghezvinni. Igazából nem csodálkozna azon, ha a városőr szerencsétlenkedései nyomán most egy új főnököt talált volna magának, és ismét ingyen hordaná az információkat, csak ezúttal nem a városi őrségnek, hanem valamely bűnszervezetnek, vagy épp a városi őrség egy másik tisztjének.
Még egyszer körbenéz a romos, rendeltetés nélküli épületben, majd utolsó esélyként felmászik a padlásra, hátha a fiú itt van, ha a gnóm nem is tisztelte meg őt jelenlétével.
Rozoga épület, rozoga létra, rozoga tetőszerkezet. A végén még ráomlik az egész. Valami ilyesmi jár a fejében miközben fokról fokra feljebb mászik a recsegő, jól láthatóan alkalmatlan alkalmatosságon. A gnóm és az általa nevelt fiú messze nem bírt akkora súllyal mint a vértes katona, és most az egyszer Aoneer sem örül annak amiért ilyen szép nagyra megnőtt. Ha véletlenül átesne a tetőtér padlóján, az csúnya folttá válna eddigi történetén. Bár ha őszinte akar lenni, nem igazán tudja hova lehetne még ezt mocskolni.
Felérve a legfelső fokra csalódottan veszi tudomásul a tetőtér ürességét. A róka nevelt gyermeke, az egyetlen akitől talán felvilágosítást kaphatott volna egykori alkalmazottjának hollétéről, eltűnt. És vele együtt maradék esélye is elszállt az informátor felkutatására. Kellemetlen.
Óvatosan visszaereszkedik a recsegő, repedező létrafokokon, az utolsó egy métert már ugorva teszi meg. Inkább most zuhan minthogy akkor zuhanjon mikor nincs rá felkészülve. Páncélja zörög mikor erős lábai földet érnek. Kénytelen elengedni a rókát. Ha kerestetné abból csak nagyobb baja származna mint ha hagyja, hogy a saját útján menjen tovább. A férfi távozik a romos épületből, és a már korábban is használt úton elindul vissza a piactér felé.*
Nem is tudott mire számított, talán ha eljön a találkozópontra a kis ember hagy neki valami levelet, vagy üzenetet, esetleg itt fog állni és a régi stílusában elmagyaráz mindent. De nem nincs itt és nem magyarázkodik. Mindig is ő volt az kettejük közül aki értette a csíziót, tudta miként kell az árnyékban való mozgolódást, megfigyelést ügyesen véghezvinni. Igazából nem csodálkozna azon, ha a városőr szerencsétlenkedései nyomán most egy új főnököt talált volna magának, és ismét ingyen hordaná az információkat, csak ezúttal nem a városi őrségnek, hanem valamely bűnszervezetnek, vagy épp a városi őrség egy másik tisztjének.
Még egyszer körbenéz a romos, rendeltetés nélküli épületben, majd utolsó esélyként felmászik a padlásra, hátha a fiú itt van, ha a gnóm nem is tisztelte meg őt jelenlétével.
Rozoga épület, rozoga létra, rozoga tetőszerkezet. A végén még ráomlik az egész. Valami ilyesmi jár a fejében miközben fokról fokra feljebb mászik a recsegő, jól láthatóan alkalmatlan alkalmatosságon. A gnóm és az általa nevelt fiú messze nem bírt akkora súllyal mint a vértes katona, és most az egyszer Aoneer sem örül annak amiért ilyen szép nagyra megnőtt. Ha véletlenül átesne a tetőtér padlóján, az csúnya folttá válna eddigi történetén. Bár ha őszinte akar lenni, nem igazán tudja hova lehetne még ezt mocskolni.
Felérve a legfelső fokra csalódottan veszi tudomásul a tetőtér ürességét. A róka nevelt gyermeke, az egyetlen akitől talán felvilágosítást kaphatott volna egykori alkalmazottjának hollétéről, eltűnt. És vele együtt maradék esélye is elszállt az informátor felkutatására. Kellemetlen.
Óvatosan visszaereszkedik a recsegő, repedező létrafokokon, az utolsó egy métert már ugorva teszi meg. Inkább most zuhan minthogy akkor zuhanjon mikor nincs rá felkészülve. Páncélja zörög mikor erős lábai földet érnek. Kénytelen elengedni a rókát. Ha kerestetné abból csak nagyobb baja származna mint ha hagyja, hogy a saját útján menjen tovább. A férfi távozik a romos épületből, és a már korábban is használt úton elindul vissza a piactér felé.*
529. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2016-12-18 15:45:44
Üzenet elküldve: 2016-12-18 15:45:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
*Ha azt nézzük, akkor például Svir kalapja is mindig a fején volt, amikor szerencsétlenségek történtek vele. Talán pont csak a fejfedő tartja vissza őt attól, hogy egyik pillanatról a másikra a világ teljhatalmú urává váljon. De jobb is így, sokan biztosan megszenvednék, ha kötelezővé tenné a páncélhacukát. A kovácsok persze nem panaszkodnának, annyi lenne a munkájuk a sok hacuka miatt, hogy egyszerűen nem érnének rá sem erre, sem arra, hogy az értük kapott rengeteg pénz elköltsék. Sem egy, sem két kézzel szórva nem, sőt a félkezes költésre is csak igen ritkán jutna idejük.
Az istállóba megérkezés után pontosan úgy viselkedik, ahogy az istállókban szokott. Leszáll a lóról, helyet keres neki, meg a személyzetnek is utána néz, hogy biztosan legyen valaki, aki gondját viseli táltos paripájának, amíg ő távol van. Mivel Rhebosse is hasonlóan tesz, ezért ez kétszer olyan gyorsan megy. A lovak olyan szép rendben lesznek itt, hogy csak na!*
- Mehetünk? *Kérdi, miután a lovakat elrendezték vagy elrendeztették.*
Az istállóba megérkezés után pontosan úgy viselkedik, ahogy az istállókban szokott. Leszáll a lóról, helyet keres neki, meg a személyzetnek is utána néz, hogy biztosan legyen valaki, aki gondját viseli táltos paripájának, amíg ő távol van. Mivel Rhebosse is hasonlóan tesz, ezért ez kétszer olyan gyorsan megy. A lovak olyan szép rendben lesznek itt, hogy csak na!*
- Mehetünk? *Kérdi, miután a lovakat elrendezték vagy elrendeztették.*
528. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2016-12-18 15:25:48
Üzenet elküldve: 2016-12-18 15:25:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 755
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Vakmerő
*Na nem szeretne a lány párhuzamot vonni Frankó és az őket érő bajok közt, de tény és való, hogy a ló mindig ott volt, mikor beütött a baj. De ezek alapján még sem megcáfolni, sem megerősíteni nem tudják, hogy a ló balszerencsét hozna. Ahogyan azt sem, hogy Perec jó szerencsét.
Ilyen bizonytalanságban kell elbaktatniuk az istállóig és bízni benne, hogy bent a fogadóban minden a legnagyobb rendben lesz a két állat nélkül is.*
- Majd meglátod. *mivel jóval fiatalabb, még a nyelvét is kiölti. Aztán ahogy megérkeznek, lecsusszan a deres hátáról, és egy szimpatikus boxba vezeti az állatot.*
- Szeretne egy kis szénát. Ne túl szárazat, ha lehet, inkább a zsengébbik, ropogósabb fajtából. És friss vizet. Nagy vödörben, különben nem fér bele a pofája. *magyarázza fontoskodva az inkább unott mint készséges istállós fiúnak, miközben egy egész aranyat a srác kezébe csusszant. Ne mondják, hogy nem viseli lelkén, hogy Perecet jól ellássák.* És a barátjának is! *int Frankó felé, őt sem kéne kihagyni a jóból.*
Ilyen bizonytalanságban kell elbaktatniuk az istállóig és bízni benne, hogy bent a fogadóban minden a legnagyobb rendben lesz a két állat nélkül is.*
- Majd meglátod. *mivel jóval fiatalabb, még a nyelvét is kiölti. Aztán ahogy megérkeznek, lecsusszan a deres hátáról, és egy szimpatikus boxba vezeti az állatot.*
- Szeretne egy kis szénát. Ne túl szárazat, ha lehet, inkább a zsengébbik, ropogósabb fajtából. És friss vizet. Nagy vödörben, különben nem fér bele a pofája. *magyarázza fontoskodva az inkább unott mint készséges istállós fiúnak, miközben egy egész aranyat a srác kezébe csusszant. Ne mondják, hogy nem viseli lelkén, hogy Perecet jól ellássák.* És a barátjának is! *int Frankó felé, őt sem kéne kihagyni a jóból.*
527. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2016-12-01 11:46:15
Üzenet elküldve: 2016-12-01 11:46:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Megfontolt
*Végül megérkezik a piacra, ahol nagyon gyorsan összevásárolja magának az útravalót. ugyan nem vesz sok mindent, de a kedvenc sajtjából egy teljes kerek darabot süllyeszt el iszákjába. Vesz még egy kis szárított húst, némi kenyeret, és egy üveg bort. Mindezért kifizet 50 aranyat a kereskedőnek (Mesélő (Nyuszi)). 
A vizes kulacsát majd a főtéren gondolja feltölteni, de addig még hosszú az út. El is indul, mert még napközben oda szeretne érni Amon Ruadhba, úgyhogy átvág a szegénynegyeden is, majd megérkezik a főtérre. Ott tervei szerint megtölti a kulacsát vízzel, iszik is belőle, és az arcát is megmossa. Utána pedig bemegy az istállóba.*
- Szép napot! *Üdvözli az istállófiút, aki egyben a lovakkal is kereskedik.*
- Üdv Önnek is szép hölgy! Mi járatban? *Kérdezi, Neara pedig kedvesen mosolyog rá tovább, miközben előadja az igényeit.*
- Egy szép telivért szeretnék, felszereléssel és ellátmánnyal. *Néz körül kíváncsian, az istállófiú pedig csak int neki és egy fehér kancához vezeti.*
- Ő itt Napsugár, és nem is olyan drága. Felszereléssel együtt 520 aranyat kérnék érte, ha ez a hölgynek is megfelel. *Neara bólint és elő is készíti az összeget, csaknem kiürítve erszénye teljes tartalmát. nagy sóhajjal át is adja a lovászfiúnak (Mesélő (Nyuszi)), és némi információt vár még tőle.*
- Nagyon kezes ló, napi egyszer kér enni, de kicsit többet iszik, mint az átlag. Ha jól akarja tartani a hölgy, mindig legyen a közelébe valami, amiből ihat. *Mondja a fiú, majd elindul, hogy előhozza a felszerelését. Nagyjából fertályóra alatt szerszámozza fel és adja oda Nearának az ellátmányt.*
- Mindent köszönök. *Mosolyog a fiúra, ő pedig integetve mosolyog vissza.*
- Viszlát, hölgyem!
A hozzászólás írója (Neara Anthariel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.01 11:46:40
A vizes kulacsát majd a főtéren gondolja feltölteni, de addig még hosszú az út. El is indul, mert még napközben oda szeretne érni Amon Ruadhba, úgyhogy átvág a szegénynegyeden is, majd megérkezik a főtérre. Ott tervei szerint megtölti a kulacsát vízzel, iszik is belőle, és az arcát is megmossa. Utána pedig bemegy az istállóba.*- Szép napot! *Üdvözli az istállófiút, aki egyben a lovakkal is kereskedik.*
- Üdv Önnek is szép hölgy! Mi járatban? *Kérdezi, Neara pedig kedvesen mosolyog rá tovább, miközben előadja az igényeit.*
- Egy szép telivért szeretnék, felszereléssel és ellátmánnyal. *Néz körül kíváncsian, az istállófiú pedig csak int neki és egy fehér kancához vezeti.*
- Ő itt Napsugár, és nem is olyan drága. Felszereléssel együtt 520 aranyat kérnék érte, ha ez a hölgynek is megfelel. *Neara bólint és elő is készíti az összeget, csaknem kiürítve erszénye teljes tartalmát. nagy sóhajjal át is adja a lovászfiúnak (Mesélő (Nyuszi)), és némi információt vár még tőle.*
- Nagyon kezes ló, napi egyszer kér enni, de kicsit többet iszik, mint az átlag. Ha jól akarja tartani a hölgy, mindig legyen a közelébe valami, amiből ihat. *Mondja a fiú, majd elindul, hogy előhozza a felszerelését. Nagyjából fertályóra alatt szerszámozza fel és adja oda Nearának az ellátmányt.*
- Mindent köszönök. *Mosolyog a fiúra, ő pedig integetve mosolyog vissza.*
- Viszlát, hölgyem!
A hozzászólás írója (Neara Anthariel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.12.01 11:46:40
526. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2016-11-20 12:37:42
Üzenet elküldve: 2016-11-20 12:37:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Felháborodottan hörren.*
- Ne nevezz vakarcsnak! Tudom, másként emlékszel rám, de azóta vagy tíz tél telt el! - *Valahogy csak levakarja magáról Kharaun, ha máshogy nem, spaklival. A földre lökött hölgyemény sértődötten, pirult arccal utána kiabál.*
- Jól jegyezd meg, hogy én voltam az, aki törődött veled! Egyedül én! - *Talán ez, talán más van hatással a hímre: lefékezi a lovát, a nyeregben Rilai után fordul. Szavaira a leány peckesen odalépdel a hatalmas termetű, szénfekete ménhez. Megragadja a nyereg oldalát, ruganyosan fellendül Kharaun mögé. Arcát kéretlenül a férfi lapockái közé fúrja. Félig nevetve, félig duzzogva átkarolja vérttel fedett derekát.*
- Én ismerős vagyok a városban. Majd mutatom az utat, te meg kedvedre kevélykedhetsz. - *Sarkának egyetlen pöccintésével irányba állítja kettejük alatt az állatot, s ha a hátas hajlandó engedelmeskedni neki, úgy ismét megindulnak, kifele az istállóból. Odakintről a belváros fele veszik az irányt.*
- A fogadóba megyünk. - *Tudatja Rilai egyszerűen. Persze esze ágában sincs a Szegénynegyed fele venni az irányt. A hím szemel láthatóan nem emlékszik rá, és egyelőre úgy találja jónak, ha nem is siet tudomására hozni, hogy az eltelt években meglehetősen felvitték a dolgukat az istenek. A Pegazust célozza be. Halkan elsuttogja az útvonalat az előtte morcoskodó hegyes füleibe. Valószínűleg akadálytalanul léptetnek végig a piactéren a kocsma felé.*
*Felháborodottan hörren.*
- Ne nevezz vakarcsnak! Tudom, másként emlékszel rám, de azóta vagy tíz tél telt el! - *Valahogy csak levakarja magáról Kharaun, ha máshogy nem, spaklival. A földre lökött hölgyemény sértődötten, pirult arccal utána kiabál.*
- Jól jegyezd meg, hogy én voltam az, aki törődött veled! Egyedül én! - *Talán ez, talán más van hatással a hímre: lefékezi a lovát, a nyeregben Rilai után fordul. Szavaira a leány peckesen odalépdel a hatalmas termetű, szénfekete ménhez. Megragadja a nyereg oldalát, ruganyosan fellendül Kharaun mögé. Arcát kéretlenül a férfi lapockái közé fúrja. Félig nevetve, félig duzzogva átkarolja vérttel fedett derekát.*
- Én ismerős vagyok a városban. Majd mutatom az utat, te meg kedvedre kevélykedhetsz. - *Sarkának egyetlen pöccintésével irányba állítja kettejük alatt az állatot, s ha a hátas hajlandó engedelmeskedni neki, úgy ismét megindulnak, kifele az istállóból. Odakintről a belváros fele veszik az irányt.*
- A fogadóba megyünk. - *Tudatja Rilai egyszerűen. Persze esze ágában sincs a Szegénynegyed fele venni az irányt. A hím szemel láthatóan nem emlékszik rá, és egyelőre úgy találja jónak, ha nem is siet tudomására hozni, hogy az eltelt években meglehetősen felvitték a dolgukat az istenek. A Pegazust célozza be. Halkan elsuttogja az útvonalat az előtte morcoskodó hegyes füleibe. Valószínűleg akadálytalanul léptetnek végig a piactéren a kocsma felé.*
525. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2016-11-16 17:01:58
Üzenet elküldve: 2016-11-16 17:01:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Továbbra is rezzenetlenül áll Rilai szeretetrohamának kellős közepében. Jelét sem adja bármi felismerésnek, de cáfolni sem siet az elhangzottakat. Vonásai kissé megkeményednek.*
- Engem nem ezen a néven ismernek. - *Dörmögi idegesen félrehajtva fejét a simogató kezek útjából. Sajátjaival hárítgatja-feszegeti az öleléseket, bár nem gyakran fordul elő ilyen női személlyel, mégis terhes számára a nyomakodás.* - Tágulj hát vakarék, és ne fárassz hasonlókkal. Tolvaj vagy, tolvaj is maradsz, utadra engedlek mert egyszer nő lesz belőled, ilyen módon hasznosabá tehetet magad a mostaninál.
*Ellöki maga mellől a nőt és visszatér lovához.*
- Menj, és keresd meg azt a hőst, aki neked tetszik. - *Aztánfellendül a lóra és kiléptet az istállóból.
Dühösen mered az odakinn metsző szél által kavart porra és ködre. Hogy mégis mire ideges? Pont azért menekült múltja elől, hogy ne kelljen szembesülnie vele. Ki lehet a csitri és honnan szegődött a nyomába? Fenyegetést jelent, vagy valóban egy volt azok közül a mindenre kapható örömlányok közül, melyeket gazdájuk néha meghitelezett nekik egy-egy körre, hogy testük pihenten, elméjük pedig tunyultan tartsa, míg egymást gyilkolják azokban az átkos küzdővermekben? Akarja tudni? Érdemes?
Két lépést ha tesz, megtorpan. Hátrafordul a nyeregben és kezét nyújtja a faképnél hagyott lánynak.*
- Meggondoltam magam, vakarcs. - *Másik kezével arca elé húzza a megtépázott sálat.* - Elnavigálsz oda, ahol ételt és szállást találok, elmondod, mit tudsz még a dobozomról, aztán elviszlek apádhoz, hogy tartson meg, adjon férjhez, mit bánom én, aztán meg megyek a dolgomra.
*Továbbra is rezzenetlenül áll Rilai szeretetrohamának kellős közepében. Jelét sem adja bármi felismerésnek, de cáfolni sem siet az elhangzottakat. Vonásai kissé megkeményednek.*
- Engem nem ezen a néven ismernek. - *Dörmögi idegesen félrehajtva fejét a simogató kezek útjából. Sajátjaival hárítgatja-feszegeti az öleléseket, bár nem gyakran fordul elő ilyen női személlyel, mégis terhes számára a nyomakodás.* - Tágulj hát vakarék, és ne fárassz hasonlókkal. Tolvaj vagy, tolvaj is maradsz, utadra engedlek mert egyszer nő lesz belőled, ilyen módon hasznosabá tehetet magad a mostaninál.
*Ellöki maga mellől a nőt és visszatér lovához.*
- Menj, és keresd meg azt a hőst, aki neked tetszik. - *Aztánfellendül a lóra és kiléptet az istállóból.
Dühösen mered az odakinn metsző szél által kavart porra és ködre. Hogy mégis mire ideges? Pont azért menekült múltja elől, hogy ne kelljen szembesülnie vele. Ki lehet a csitri és honnan szegődött a nyomába? Fenyegetést jelent, vagy valóban egy volt azok közül a mindenre kapható örömlányok közül, melyeket gazdájuk néha meghitelezett nekik egy-egy körre, hogy testük pihenten, elméjük pedig tunyultan tartsa, míg egymást gyilkolják azokban az átkos küzdővermekben? Akarja tudni? Érdemes?
Két lépést ha tesz, megtorpan. Hátrafordul a nyeregben és kezét nyújtja a faképnél hagyott lánynak.*
- Meggondoltam magam, vakarcs. - *Másik kezével arca elé húzza a megtépázott sálat.* - Elnavigálsz oda, ahol ételt és szállást találok, elmondod, mit tudsz még a dobozomról, aztán elviszlek apádhoz, hogy tartson meg, adjon férjhez, mit bánom én, aztán meg megyek a dolgomra.
524. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2016-11-16 16:45:08
Üzenet elküldve: 2016-11-16 16:45:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Száz közül felismerném a vonásaid! - *Mondja a lány duzzogva, majd kéretlen-kelletlen leoldozza a férfi csípőjéről lábait, s visszatér azzal a földre. Ilyen módon jócskán a másik szemmagassága alá keről. Karját nem ereszti a másik nyaka körül, s bár az valószínűleg megpróbál eltávolodni tőle, Rilai nem hagyja magát. Két karja közé ékeli a másik arcát, ha kell, tenyerével tartja irányba. Arcán még mindig mámoros öröm ömlik el, mintha rég látott családtagját lelte volna meg.* - Nőül akartam menni hozzád! Még most is megtehetem, és milyen jól járnál vele! Kérlek, Sayne, hallgass rám, ismerj meg.
*Úgy mosolyog, olyan szeretettel bámul fel az ódzkodó hímre, mintha valóban igaz szerelmére nézne fel. Hangja továbbra is lágy és doromboló.* - Tán engem is más néven ismersz, tám a sajátomon: Rilai. Számosszor vittünk nektek ételt, italt a barakkba. Akkori uram alatt szolgáltam, mímesként. Énekeltem, táncoltam, egyéb módon mulattattam. Más lányok is jöttek velem, rendszeresen: átdögönyöztek illatos olajokkal, megfürdettek, ilyesmi. Akkor még fiatalabb voltam, de a dobozról bizonyosan megismerhetsz: Hiszen én adtam neked. Tényleg semmire sem emlékszel?
*Bizonyos benne, hogy Kharaunban már felidéződik minden: alig-süldőlányka volt, mikor estéről estére látogatta a férfit, mikor az a nép mulattatására kialakított küzdővermek bajnoka volt. A csak halványan tizenéves lányka nap mint nap megjelent a cellaszerű hajlékokban elszállásolt harcosoknál, eleinte, mert gazdája küldte társnőivel együtt, utóbb már önszántából: nem a véres harc nyűgözte le, nem is a meztelen férfitestek látványa. Sajnálat hozta újra és újra a sok kiégett tekintetű viador közé. Különösen vonzódott ehhez az egyhez, akit Sayne néven ismertek. Ébenfekete hajú, szikrázó kék szemű, daliás férfi volt. Válla boltíves, karja erős, minden porcikáján villogva vibráltak az izmok, hacsak megmoccant. Páratlanul gyorsan és kecsesen mozgott: A játékviadalok gyakran halálos kimenetű meccseiből mindig veretlenül keveredett ki. Szófukar természetű volt, és jócskán elutasító, a minden lében kanál süldőlányt azonban valamiért megtűrte maga mellett. Legalábbis nem rivallt rá, csak hátat fordítva nyugovóra tért, miközben a szövegláda leányka ücsörögött lakhelye előtt és szórakoztatni próbálta. És Rilai minden áldott nap ellátogatott hozzá, és leült a rács túloldalára és meséket mesélt, vagy halkan énekelt neki. Egyik nap gyümölcsöt csempészett be hozzá, a másik nap egy tömlő almabort, vagy távoli országból hozott cukorkát. Egy nap aztán üresen találta a zárkáját. Halottnak hitte onnantól, és mentem megfogadta, a sírig hű lesz első, és mindörökkön beteljesületlen szerelméhez.
Visszaigazolást keres a másik szemében: A kor nyomot hagyott ugyan rajta de száz közül felismerné ezeket a vonásokat.*
- Nem ismersz meg? Nem emlékszel?
- Száz közül felismerném a vonásaid! - *Mondja a lány duzzogva, majd kéretlen-kelletlen leoldozza a férfi csípőjéről lábait, s visszatér azzal a földre. Ilyen módon jócskán a másik szemmagassága alá keről. Karját nem ereszti a másik nyaka körül, s bár az valószínűleg megpróbál eltávolodni tőle, Rilai nem hagyja magát. Két karja közé ékeli a másik arcát, ha kell, tenyerével tartja irányba. Arcán még mindig mámoros öröm ömlik el, mintha rég látott családtagját lelte volna meg.* - Nőül akartam menni hozzád! Még most is megtehetem, és milyen jól járnál vele! Kérlek, Sayne, hallgass rám, ismerj meg.
*Úgy mosolyog, olyan szeretettel bámul fel az ódzkodó hímre, mintha valóban igaz szerelmére nézne fel. Hangja továbbra is lágy és doromboló.* - Tán engem is más néven ismersz, tám a sajátomon: Rilai. Számosszor vittünk nektek ételt, italt a barakkba. Akkori uram alatt szolgáltam, mímesként. Énekeltem, táncoltam, egyéb módon mulattattam. Más lányok is jöttek velem, rendszeresen: átdögönyöztek illatos olajokkal, megfürdettek, ilyesmi. Akkor még fiatalabb voltam, de a dobozról bizonyosan megismerhetsz: Hiszen én adtam neked. Tényleg semmire sem emlékszel?
*Bizonyos benne, hogy Kharaunban már felidéződik minden: alig-süldőlányka volt, mikor estéről estére látogatta a férfit, mikor az a nép mulattatására kialakított küzdővermek bajnoka volt. A csak halványan tizenéves lányka nap mint nap megjelent a cellaszerű hajlékokban elszállásolt harcosoknál, eleinte, mert gazdája küldte társnőivel együtt, utóbb már önszántából: nem a véres harc nyűgözte le, nem is a meztelen férfitestek látványa. Sajnálat hozta újra és újra a sok kiégett tekintetű viador közé. Különösen vonzódott ehhez az egyhez, akit Sayne néven ismertek. Ébenfekete hajú, szikrázó kék szemű, daliás férfi volt. Válla boltíves, karja erős, minden porcikáján villogva vibráltak az izmok, hacsak megmoccant. Páratlanul gyorsan és kecsesen mozgott: A játékviadalok gyakran halálos kimenetű meccseiből mindig veretlenül keveredett ki. Szófukar természetű volt, és jócskán elutasító, a minden lében kanál süldőlányt azonban valamiért megtűrte maga mellett. Legalábbis nem rivallt rá, csak hátat fordítva nyugovóra tért, miközben a szövegláda leányka ücsörögött lakhelye előtt és szórakoztatni próbálta. És Rilai minden áldott nap ellátogatott hozzá, és leült a rács túloldalára és meséket mesélt, vagy halkan énekelt neki. Egyik nap gyümölcsöt csempészett be hozzá, a másik nap egy tömlő almabort, vagy távoli országból hozott cukorkát. Egy nap aztán üresen találta a zárkáját. Halottnak hitte onnantól, és mentem megfogadta, a sírig hű lesz első, és mindörökkön beteljesületlen szerelméhez.
Visszaigazolást keres a másik szemében: A kor nyomot hagyott ugyan rajta de száz közül felismerné ezeket a vonásokat.*
- Nem ismersz meg? Nem emlékszel?
523. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2016-11-16 16:15:01
Üzenet elküldve: 2016-11-16 16:15:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*Rilai sikerrel elmarja az arcát takaró sálat. Kemény vonású, szogrúan metszett arc, haragosszürke szemek, rosszkedvű száj és néhány napos borosta kerül elő alóla. Alighanem egy kutya lehet a város bármelyik rosszarcú késdobálójában fellelhető fickók egyikével. Semmi extra. A lány mégis megbűvölten mered rá, ez már-már kizökkenti a hímet. A lány csuklóján lazul a szorítás, de alány továbbra is hiába kígyózik-vonaglik, nem szabadulhat. De úgy tűnik, nem is nagyon akar már.
Kharaun a megdöbbenéstől kissé késve kapcsol. Hőkölve hátrál az immáron liánként csimpaszkodó lánytól. Azon fáradozik, hogy szabaduljon a sörényében kurkászó ujjaktól, lefejtse a dereka köré csavarodott szorító combokat. Idegenkedésével együtt azonban kíváncsisága is felébred. Honnan ismeri őt a lehetetlen viselkedéső tolvaj?*
- Nem vagyok hős, sem a tiéd, sem másé. - *Tiltakozva tovább feszegeti magáról az illetlen helyeken kutató végtagokat. Egykori nevének hallatára összeszűköl egy pillanatra a páncélszürke szempár, de arcvonásai szemernyi jelét sem adják annak, hogy magára ismert volna a sivítozó Rilai hadoválásából kihámozható harcosban. Sőt, a hangja, ha lehet, még semmitmondóbban, de egy lehelettel dühösebben csattan.*
- Eressz már, vakarcs! - *Elemeli a lányt a gerendától, két kezével hóna alá nyúlva igyekszik eltávolítani a feszes testi közelségben kapálódzó hetérát.* - Nyughass és beszélj: minek neked a doboz, miként kerülhetett volna hozzád?
*Rilai sikerrel elmarja az arcát takaró sálat. Kemény vonású, szogrúan metszett arc, haragosszürke szemek, rosszkedvű száj és néhány napos borosta kerül elő alóla. Alighanem egy kutya lehet a város bármelyik rosszarcú késdobálójában fellelhető fickók egyikével. Semmi extra. A lány mégis megbűvölten mered rá, ez már-már kizökkenti a hímet. A lány csuklóján lazul a szorítás, de alány továbbra is hiába kígyózik-vonaglik, nem szabadulhat. De úgy tűnik, nem is nagyon akar már.
Kharaun a megdöbbenéstől kissé késve kapcsol. Hőkölve hátrál az immáron liánként csimpaszkodó lánytól. Azon fáradozik, hogy szabaduljon a sörényében kurkászó ujjaktól, lefejtse a dereka köré csavarodott szorító combokat. Idegenkedésével együtt azonban kíváncsisága is felébred. Honnan ismeri őt a lehetetlen viselkedéső tolvaj?*
- Nem vagyok hős, sem a tiéd, sem másé. - *Tiltakozva tovább feszegeti magáról az illetlen helyeken kutató végtagokat. Egykori nevének hallatára összeszűköl egy pillanatra a páncélszürke szempár, de arcvonásai szemernyi jelét sem adják annak, hogy magára ismert volna a sivítozó Rilai hadoválásából kihámozható harcosban. Sőt, a hangja, ha lehet, még semmitmondóbban, de egy lehelettel dühösebben csattan.*
- Eressz már, vakarcs! - *Elemeli a lányt a gerendától, két kezével hóna alá nyúlva igyekszik eltávolítani a feszes testi közelségben kapálódzó hetérát.* - Nyughass és beszélj: minek neked a doboz, miként kerülhetett volna hozzád?
522. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2016-11-16 15:57:39
Üzenet elküldve: 2016-11-16 15:57:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 628
OOC üzenetek: 77
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Akciója relatíve gyorsan és sikertelenül zárul, merthogy a kincsértékű ládikát sem leli, cserébe rövid úton kitekerik a kezét, és a rákiáltó hím hangjából arra következtet, a nyakával is valami hasonló történhet.*
- Te vagy a tolvaj! - *Szisszen indulatosan a lány, de csak addig, míg az ütés ereje ki nem préseli a levegőt a tüdejéből, ahogy hátával a gerendának zuttyan. No nem hagyja magát, naná hogy nem: átéléssel ficánkol, harap, karmol, továbbá sivalyogva fenyegetőzik, hátha a közelben van még azistálló egyik dolgozója, és a segítségére siet. Kharaun valószínűleg játszva lefogja a vergődőt, és a harciasan ellenkező maroknyi nőt hamar ártalmatlanítja.*
- Az a doboz az enyém! - *Fújtat dühödten, majd jobb ötlete nem lévén, szabad kezével a férfiú megkopasztásába fog. Egy elszánt mozdulattal letépi az arcát fedő sálat vagy csuklyát, hogy legalább az arcát lássa a szégyentelen erőszaktevőnek. Ő mit sem titkol kilétén: Csuklyáját cuspán a hideg idő végett húzta fejébe, az pedig a dulakodás hevében már rég hátára csúszott, így a másik szemügyre veheti az előbomló gesztenyeszín sörényt, harciasan villogó borostyán szempárt. Ha Rilai skerrel járt, ő is szemlélődésbe fog, ha nem, tovább fenyegetőzik.*
- Engem te ne nevezz tolvajnak! Én nevezlek téged! Nem is, inkább a te neved Hulla mostantól! - *Acsarog, miközben szüntelenül igyekszik kiszabadulni a kesztyűk szorításából. Ha kell, hát rúg. Altájékon.* - Ha ezt a testőreim megtudják, téged kizsigerel. Meg is érdemled!
*Addig aligha fogja abbahagyni áldatlan tevékenységét, míg ki nem kaparja Kharaun arcából az azt fedő különféle anyagokat. Az arc furcsán ismerősnek tűnik neki, ezért a mozzanat közepén ledermed. Ajka elnyílik, csizmaorra a másikhoz ér, ahogy már nem igyekszik kétségbeesetten eltávolítani magától a férfiút. Izmai feszessége lazul kissé, félrehajtott fejjel bámulja a férfit. Telnek a másodpercek.
Aztán minden átmenet nélkül lendületesen felugrik rá. Karjával nyakát, lábával derekát öleli.*
- Te vagy az! Tényleg te vagy az! Sayne! Sayne, a harcszolga! - *Minden átmenet nélkül szelídül kezessé, s ha a hímet eluraló döbbenet engedi, a lány máris az arcát csókolgatja, ujjaival át-áttúrja a haját, és változékonyan mély, simogató-borzongató hangon duruzsol tovább.*
- Te voltál a bálványom! Minden rólad szóló éneket kívülről tudtam fikarc koromban, száz és száz viadalod néztem meg Piritianesben! A hősöm voltál, tán most is az vagy! Ezért van hát a doboz is nálad!
*Akciója relatíve gyorsan és sikertelenül zárul, merthogy a kincsértékű ládikát sem leli, cserébe rövid úton kitekerik a kezét, és a rákiáltó hím hangjából arra következtet, a nyakával is valami hasonló történhet.*
- Te vagy a tolvaj! - *Szisszen indulatosan a lány, de csak addig, míg az ütés ereje ki nem préseli a levegőt a tüdejéből, ahogy hátával a gerendának zuttyan. No nem hagyja magát, naná hogy nem: átéléssel ficánkol, harap, karmol, továbbá sivalyogva fenyegetőzik, hátha a közelben van még azistálló egyik dolgozója, és a segítségére siet. Kharaun valószínűleg játszva lefogja a vergődőt, és a harciasan ellenkező maroknyi nőt hamar ártalmatlanítja.*
- Az a doboz az enyém! - *Fújtat dühödten, majd jobb ötlete nem lévén, szabad kezével a férfiú megkopasztásába fog. Egy elszánt mozdulattal letépi az arcát fedő sálat vagy csuklyát, hogy legalább az arcát lássa a szégyentelen erőszaktevőnek. Ő mit sem titkol kilétén: Csuklyáját cuspán a hideg idő végett húzta fejébe, az pedig a dulakodás hevében már rég hátára csúszott, így a másik szemügyre veheti az előbomló gesztenyeszín sörényt, harciasan villogó borostyán szempárt. Ha Rilai skerrel járt, ő is szemlélődésbe fog, ha nem, tovább fenyegetőzik.*
- Engem te ne nevezz tolvajnak! Én nevezlek téged! Nem is, inkább a te neved Hulla mostantól! - *Acsarog, miközben szüntelenül igyekszik kiszabadulni a kesztyűk szorításából. Ha kell, hát rúg. Altájékon.* - Ha ezt a testőreim megtudják, téged kizsigerel. Meg is érdemled!
*Addig aligha fogja abbahagyni áldatlan tevékenységét, míg ki nem kaparja Kharaun arcából az azt fedő különféle anyagokat. Az arc furcsán ismerősnek tűnik neki, ezért a mozzanat közepén ledermed. Ajka elnyílik, csizmaorra a másikhoz ér, ahogy már nem igyekszik kétségbeesetten eltávolítani magától a férfiút. Izmai feszessége lazul kissé, félrehajtott fejjel bámulja a férfit. Telnek a másodpercek.
Aztán minden átmenet nélkül lendületesen felugrik rá. Karjával nyakát, lábával derekát öleli.*
- Te vagy az! Tényleg te vagy az! Sayne! Sayne, a harcszolga! - *Minden átmenet nélkül szelídül kezessé, s ha a hímet eluraló döbbenet engedi, a lány máris az arcát csókolgatja, ujjaival át-áttúrja a haját, és változékonyan mély, simogató-borzongató hangon duruzsol tovább.*
- Te voltál a bálványom! Minden rólad szóló éneket kívülről tudtam fikarc koromban, száz és száz viadalod néztem meg Piritianesben! A hősöm voltál, tán most is az vagy! Ezért van hát a doboz is nálad!
521. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2016-11-16 15:38:45
Üzenet elküldve: 2016-11-16 15:38:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
*A lótolvaj valószínűleg nem kerülheti el a hím figyelmét, de ha így is történik, a ló málhájában történő agresszív kutakodást már bizonyosan zokon veszi mind Kharaun, mind az állat. Ez utóbbi dühösen toppant, s lefékez, az előbbi meg szélnél is sebesebben az állat elé kerül, hogy a nővel azonos oldalra kerüljön. A rejtélyes alak kibenléte pillanatnyilag nem foglalkoztatja: kesztyűs keze megragadja a matató csuklót, amelyik közelebb esik hozzá és határozottan elrántja a nyereg közeléből: arcát nem ismeri, de nem is érdekli, hogy férfi-e vagy nő, nem sok hiányzik hozzá hogy másik kezének házával egy pofont is lekeverjen neki, ettől csak az tartja vissza, hogy azzal a kantárszárat kell fognia, hogy a megriadt állat ne ágaskodjék vagy induljon meg őnélküle.*
- Vigyázz, tolvaj! - *Rivall a nőre, miközben erősen hátrarántja, szándéka szerint továbbpenderítve a lovánál matató nőt. Bár nem mondhatni, hogy ereje teljében van, azért valószínű, hogy a nálánál jócskán kisebb és valószínűleg gyengébb szerzetet játszi könnyedséggel maga alá gyűri. Ha menekülne, nem nagyon ad rá esélyt, bár nem szeretne jelenetet rendezni, azért benne van a pakliban, hogy istenesen eltángálja az idegen illetőt, de csak miután megtudta, az erszénye után kutatott-e, vagy esetleg régebb óta leskelődik utána. Az egyik széles gerendához tolja a nyakon kapott enyveskezűt, csuklóját tartó jobbját igyekszik annyira kitekerni, hogy az már fájjon, ha Rilai tovább feszegeti. Durván a tartófának löki.*
- Mit nem képzelsz?!
*A lótolvaj valószínűleg nem kerülheti el a hím figyelmét, de ha így is történik, a ló málhájában történő agresszív kutakodást már bizonyosan zokon veszi mind Kharaun, mind az állat. Ez utóbbi dühösen toppant, s lefékez, az előbbi meg szélnél is sebesebben az állat elé kerül, hogy a nővel azonos oldalra kerüljön. A rejtélyes alak kibenléte pillanatnyilag nem foglalkoztatja: kesztyűs keze megragadja a matató csuklót, amelyik közelebb esik hozzá és határozottan elrántja a nyereg közeléből: arcát nem ismeri, de nem is érdekli, hogy férfi-e vagy nő, nem sok hiányzik hozzá hogy másik kezének házával egy pofont is lekeverjen neki, ettől csak az tartja vissza, hogy azzal a kantárszárat kell fognia, hogy a megriadt állat ne ágaskodjék vagy induljon meg őnélküle.*
- Vigyázz, tolvaj! - *Rivall a nőre, miközben erősen hátrarántja, szándéka szerint továbbpenderítve a lovánál matató nőt. Bár nem mondhatni, hogy ereje teljében van, azért valószínű, hogy a nálánál jócskán kisebb és valószínűleg gyengébb szerzetet játszi könnyedséggel maga alá gyűri. Ha menekülne, nem nagyon ad rá esélyt, bár nem szeretne jelenetet rendezni, azért benne van a pakliban, hogy istenesen eltángálja az idegen illetőt, de csak miután megtudta, az erszénye után kutatott-e, vagy esetleg régebb óta leskelődik utána. Az egyik széles gerendához tolja a nyakon kapott enyveskezűt, csuklóját tartó jobbját igyekszik annyira kitekerni, hogy az már fájjon, ha Rilai tovább feszegeti. Durván a tartófának löki.*
- Mit nem képzelsz?!
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 567-586