Nincs játékban - Istálló
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Istálló | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 24 (461. - 480. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 567-586
480. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2016-08-07 21:49:02
Üzenet elküldve: 2016-08-07 21:49:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//A levél//
*A megszólítás nem vezetett eredményre, ahogy az istálló körül tett séta sem.*
~Lehet, hogy hiába jöttünk?~
*Teszi fel magában a kérdést, és a legjobban az fáj neki, hogy lovat sem igazán tud vásárolni, mert nincs itt a lovászfiú sem. Ez az egyetlen jel, ami a lovag számára jelzi, hogy igenis van mire várni. Így legalább lesz ideje rendesen enni, ezért választ egy kényelmes zugot az épület bejáratánál, és letelepszik. A könnyű emésztést rendkívül segítik Raeyan kisasszony humorkoktéljai, amik jókedvet, derűt csalnak Ryrin arcára.*
-Ez nagyon jó!
*Először a harmadik viccre szólal föl, előtte csak nevetett és falatozott. Mennyivel jobb hozzáállás ez, mint Bentrass türelmetlen topogása! Ezúttal is bebizonyosodik, hogy kell a lány a csapatba.
Az étkezés befejezése után feláll, és tanakodni kezd, hogy mihez is kezdjenek, ám ekkor az istálló sötét sziluettjéből kirajzolódik egy éjfekete mén. Többen halottnak vélik, rossz szemmel néznek rá, de valószínűleg ezt a félelem teszi velük.
Ellentétben Ryrinnel, aki maga is tekinthető bizonyos értelemben halottnak, ráadásul van már korábbi tapasztalata a mágikus teremtésekkel szemben. Merthogy annak véli a jószágot, de elhamarkodott lenne rossznak bélyegezni pusztán a színe miatt.
Akár mágikus lény, akár nem, tesz a lovag egy elszánt kísérletet: Mélyen a szemébe néz, miközben megpróbálja megközelíteni. Ha sikerül esetleg elérnie, akkor kísérletet tesz arra, hogy egy rövid másodpercig a homlokára tegye a kezét, és ezt követően felüljön a hátára. Csak úgy, tisztán, nyereg nélkül (feltéve, ha nincs rajta), ahogy a vadlovak betörésénél tanulta.
Ha ez valami miatt nem sikerül, akkor megrántja a vállát, és elindul ő is a ló után.
Akárhogy is, vagy a lóról, vagy a földről odaszól a többieknek (előbbi esetben széles mosollyal az arcán, utóbbiban átlagosan).*
-Teljes készültség! Figyeljetek!
//A levél//
*A megszólítás nem vezetett eredményre, ahogy az istálló körül tett séta sem.*
~Lehet, hogy hiába jöttünk?~
*Teszi fel magában a kérdést, és a legjobban az fáj neki, hogy lovat sem igazán tud vásárolni, mert nincs itt a lovászfiú sem. Ez az egyetlen jel, ami a lovag számára jelzi, hogy igenis van mire várni. Így legalább lesz ideje rendesen enni, ezért választ egy kényelmes zugot az épület bejáratánál, és letelepszik. A könnyű emésztést rendkívül segítik Raeyan kisasszony humorkoktéljai, amik jókedvet, derűt csalnak Ryrin arcára.*
-Ez nagyon jó!
*Először a harmadik viccre szólal föl, előtte csak nevetett és falatozott. Mennyivel jobb hozzáállás ez, mint Bentrass türelmetlen topogása! Ezúttal is bebizonyosodik, hogy kell a lány a csapatba.
Az étkezés befejezése után feláll, és tanakodni kezd, hogy mihez is kezdjenek, ám ekkor az istálló sötét sziluettjéből kirajzolódik egy éjfekete mén. Többen halottnak vélik, rossz szemmel néznek rá, de valószínűleg ezt a félelem teszi velük.
Ellentétben Ryrinnel, aki maga is tekinthető bizonyos értelemben halottnak, ráadásul van már korábbi tapasztalata a mágikus teremtésekkel szemben. Merthogy annak véli a jószágot, de elhamarkodott lenne rossznak bélyegezni pusztán a színe miatt.
Akár mágikus lény, akár nem, tesz a lovag egy elszánt kísérletet: Mélyen a szemébe néz, miközben megpróbálja megközelíteni. Ha sikerül esetleg elérnie, akkor kísérletet tesz arra, hogy egy rövid másodpercig a homlokára tegye a kezét, és ezt követően felüljön a hátára. Csak úgy, tisztán, nyereg nélkül (feltéve, ha nincs rajta), ahogy a vadlovak betörésénél tanulta.
Ha ez valami miatt nem sikerül, akkor megrántja a vállát, és elindul ő is a ló után.
Akárhogy is, vagy a lóról, vagy a földről odaszól a többieknek (előbbi esetben széles mosollyal az arcán, utóbbiban átlagosan).*
-Teljes készültség! Figyeljetek!
479. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2016-08-07 16:54:21
Üzenet elküldve: 2016-08-07 16:54:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
//Sa'argathot ébredése//
//A levél//
*Van ideje. Úgy tűnik, sokkal több, mint amire számított.*
- Hát jó.
*Leül egy bálára, vár egy kicsit, ám a csendet egy társaságban, azt nagyon nem bírja. Ha már istálló, akkor pedig:*
- Friss lótulajdonos megkérdezi a barátját: Te, ma vettem ezt a lovat, szerinted versenyezhetek vele? Mire a barátja: Persze! Sőt, amilyen gebe, még le is hagynád!
*Talán van annyi idejük, hogy felfogják, épp egy viccet próbált közölni, mikor már küldi a következőt:*
- Tudok még párat. Egy bűvész hajókon dolgozik. Mindig mások a nézők, így mindig előadhatja ugyanazokat a trükköket. Ámde van egy papagája, aki egy idő után megtanulta ezeket, és a színpad széléről mindig bekiabálja a csalást, hogy „nézzétek, ott van az ingujja alatt!” vagy „nézzétek, az egy másik kalap!” Igen ám, de egyszer az történik, hogy elsüllyed a hajó alattuk. A bűvész és a papagáj órákon át egy deszkába kapaszkodva sodródnak már, mire a papagáj végül megszólal: Na jó, feladom. Hova tüntetted a hajót?
*Ha nem ütik le, vagy árulják el neki, hogy veszettül nem vicces ám, akkor eszébe jut még egy:*
- Ú, és amikor az elf, törpe és az ork bemennek a kocsmába, azt ismeritek? Bemennek, és rendelnek maguknak egy-egy korsó sört. Ám valamiért fölöttük három légy egyszerre csinálja azt, hogy belerepülnek mindhárom korsóba. Az elf nagy finnyásan visszatolja: Én ezt így nem iszom meg, kérek egy másikat! Az ork nem problémázik, belenyúl a sörbe, kicsippenti a legyet, elpöcköli, és megissza a sört. A törpe kikapja a legyet, és ujjaival elkezdi fojtogatni, hogy: Köpd ki! Köpd ki de azonnal te kis dög!
*Ő egyébként beleélősen még el is játssza a jeleneteket néhány ponton, és jót kacag saját viccein. Ha továbbra sincs ellenvetése senkinek, úgy az időt kitölti ő vicces, vagy egyéb, valós történetekkel, ha kell egymaga is. Például egy unikornist említ fel, amikor a kiscsikó megmozdul. Abba a pozitúrába fagyva, amit ekkor felvett, lesi végig az állat manőverezését.*
- Szerintem épp ellenkezőleg. Nagyon is életben van. *Mondja majdhogynem suttogva. Az már más kérdés, hogy ma már az élet is éppoly relatív, mint minden más. Máskor aranyosnak mondaná a kis lovacskát. Meg egykoron azt a szép, fehér unikornist, aki olyan játékosan szaladgált a zöld mezőn, azt is aranyosnak vélte.*
- Nincs se egy zsák barackmagom, se aranyfonalam, hogy jelezzem az utunkat, úgyhogy ha elválunk, nem találkozunk többet... Csak miután végeztünk a dolgunkkal. Mind kövessük. De. Nagyon. Óvatosan.
*Most már nem bíz semmit a véletlenre, ha valami különleges lóféléről van szó. Az után eszébe jut, hogy Ryrin a vezér, tehát rá pillant, hogy övé a döntés, közben pedig lova felé nyúl, akit már nem is kell eloldoznia, csak vezetnie. Ezután pedig akképp cselekszik, ahogy a vezér dönt.*
//A levél//
*Van ideje. Úgy tűnik, sokkal több, mint amire számított.*
- Hát jó.
*Leül egy bálára, vár egy kicsit, ám a csendet egy társaságban, azt nagyon nem bírja. Ha már istálló, akkor pedig:*
- Friss lótulajdonos megkérdezi a barátját: Te, ma vettem ezt a lovat, szerinted versenyezhetek vele? Mire a barátja: Persze! Sőt, amilyen gebe, még le is hagynád!
*Talán van annyi idejük, hogy felfogják, épp egy viccet próbált közölni, mikor már küldi a következőt:*
- Tudok még párat. Egy bűvész hajókon dolgozik. Mindig mások a nézők, így mindig előadhatja ugyanazokat a trükköket. Ámde van egy papagája, aki egy idő után megtanulta ezeket, és a színpad széléről mindig bekiabálja a csalást, hogy „nézzétek, ott van az ingujja alatt!” vagy „nézzétek, az egy másik kalap!” Igen ám, de egyszer az történik, hogy elsüllyed a hajó alattuk. A bűvész és a papagáj órákon át egy deszkába kapaszkodva sodródnak már, mire a papagáj végül megszólal: Na jó, feladom. Hova tüntetted a hajót?
*Ha nem ütik le, vagy árulják el neki, hogy veszettül nem vicces ám, akkor eszébe jut még egy:*
- Ú, és amikor az elf, törpe és az ork bemennek a kocsmába, azt ismeritek? Bemennek, és rendelnek maguknak egy-egy korsó sört. Ám valamiért fölöttük három légy egyszerre csinálja azt, hogy belerepülnek mindhárom korsóba. Az elf nagy finnyásan visszatolja: Én ezt így nem iszom meg, kérek egy másikat! Az ork nem problémázik, belenyúl a sörbe, kicsippenti a legyet, elpöcköli, és megissza a sört. A törpe kikapja a legyet, és ujjaival elkezdi fojtogatni, hogy: Köpd ki! Köpd ki de azonnal te kis dög!
*Ő egyébként beleélősen még el is játssza a jeleneteket néhány ponton, és jót kacag saját viccein. Ha továbbra sincs ellenvetése senkinek, úgy az időt kitölti ő vicces, vagy egyéb, valós történetekkel, ha kell egymaga is. Például egy unikornist említ fel, amikor a kiscsikó megmozdul. Abba a pozitúrába fagyva, amit ekkor felvett, lesi végig az állat manőverezését.*
- Szerintem épp ellenkezőleg. Nagyon is életben van. *Mondja majdhogynem suttogva. Az már más kérdés, hogy ma már az élet is éppoly relatív, mint minden más. Máskor aranyosnak mondaná a kis lovacskát. Meg egykoron azt a szép, fehér unikornist, aki olyan játékosan szaladgált a zöld mezőn, azt is aranyosnak vélte.*
- Nincs se egy zsák barackmagom, se aranyfonalam, hogy jelezzem az utunkat, úgyhogy ha elválunk, nem találkozunk többet... Csak miután végeztünk a dolgunkkal. Mind kövessük. De. Nagyon. Óvatosan.
*Most már nem bíz semmit a véletlenre, ha valami különleges lóféléről van szó. Az után eszébe jut, hogy Ryrin a vezér, tehát rá pillant, hogy övé a döntés, közben pedig lova felé nyúl, akit már nem is kell eloldoznia, csak vezetnie. Ezután pedig akképp cselekszik, ahogy a vezér dönt.*
478. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2016-08-07 11:23:08
Üzenet elküldve: 2016-08-07 11:23:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//A levél//
-Hát ez így dög unalom!
*Fakad ki egy idő után, bár utána kicsit restelli, hiszen ő mindeddig roppant türelmesen beszélgetett meg elmondta a maga szemléletét, de most mégis besokall.*
-Ezek félrevezettek minket Ryrin!
*Már éppen tanácsolná, hogy páran menjenek egy kört a főtéren, hiszen az istállóhoz onnan vezet az út, ergo ha jön valami delegáció azt úgyis meglátják. De valami fekete csikó úgy dönt, hogy önálló életre kel. Sosem látott még fekete szemű, lovat, így kérdően felhúzza szemöldökét.*
-Hát ez?!
*Mikor eléjük sétál Bentrass alig észrevehetően kardja markolata felé nyúl... nem fog rá, csak ott tartja kezét.*
-Úgy néz ki mintha már halott lenne. *suttogja a csapat többi tagjának, majd mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne elkezd kisétálni, és még vissza is pillant a társaságra afféle "na jöttök vagy mi lesz" jelentéssel.*
-Ennyi? Egy fekete gebe?!
*Tényleg többet várt ennél na.*
-Szerintem kövessük, de ne mindannyian.
//A levél//
-Hát ez így dög unalom!
*Fakad ki egy idő után, bár utána kicsit restelli, hiszen ő mindeddig roppant türelmesen beszélgetett meg elmondta a maga szemléletét, de most mégis besokall.*
-Ezek félrevezettek minket Ryrin!
*Már éppen tanácsolná, hogy páran menjenek egy kört a főtéren, hiszen az istállóhoz onnan vezet az út, ergo ha jön valami delegáció azt úgyis meglátják. De valami fekete csikó úgy dönt, hogy önálló életre kel. Sosem látott még fekete szemű, lovat, így kérdően felhúzza szemöldökét.*
-Hát ez?!
*Mikor eléjük sétál Bentrass alig észrevehetően kardja markolata felé nyúl... nem fog rá, csak ott tartja kezét.*
-Úgy néz ki mintha már halott lenne. *suttogja a csapat többi tagjának, majd mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne elkezd kisétálni, és még vissza is pillant a társaságra afféle "na jöttök vagy mi lesz" jelentéssel.*
-Ennyi? Egy fekete gebe?!
*Tényleg többet várt ennél na.*
-Szerintem kövessük, de ne mindannyian.
477. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2016-08-07 08:14:55
Üzenet elküldve: 2016-08-07 08:14:55
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 828
OOC üzenetek: 217
Játékstílus: Szelíd
//Sa'argathot ébredése//
//A levél//
*Ebben az órában az istálló csak pár tucat hátassal van kitöltve, emberi lélek egy fia sem jár erre, kivéve persze a levél által idevezérelt csapatot. Illetve, ha van is más egyelőre nem mutatja magát, hiába áll készen mindenki, hiába kiabál Ryrin nem történik sajnos egyelőre még semmi. Sőt, még Letrion is befuthat, felmálházhatja lovát, és még ami tetszik, hiszen egészen éjfélig nem történik semmi, ők meg időben érkeztek.
Ekkor azonban a valószínűleg már unott társaság tagjait egy éjfekete csikó lepi meg, aki szerszámok nélkül startol az egyik beállóból. Szőre fekete, úgy, mint sörény, farka, de még ajkai és szemei is.
Odasétál a csapathoz, lassan, prüszkölve végignéz rajtuk, majd elindul kifele az istállóból ügyeskedve kilölve az ajtót. Rowon mellett valahol visszanéz az öt fős kommandóra, mintha várna valamit. Lehet, hogy igazán semmit, azonban lassan elindul kifele a főtér irányába.*
//A levél//
*Ebben az órában az istálló csak pár tucat hátassal van kitöltve, emberi lélek egy fia sem jár erre, kivéve persze a levél által idevezérelt csapatot. Illetve, ha van is más egyelőre nem mutatja magát, hiába áll készen mindenki, hiába kiabál Ryrin nem történik sajnos egyelőre még semmi. Sőt, még Letrion is befuthat, felmálházhatja lovát, és még ami tetszik, hiszen egészen éjfélig nem történik semmi, ők meg időben érkeztek.
Ekkor azonban a valószínűleg már unott társaság tagjait egy éjfekete csikó lepi meg, aki szerszámok nélkül startol az egyik beállóból. Szőre fekete, úgy, mint sörény, farka, de még ajkai és szemei is.
Odasétál a csapathoz, lassan, prüszkölve végignéz rajtuk, majd elindul kifele az istállóból ügyeskedve kilölve az ajtót. Rowon mellett valahol visszanéz az öt fős kommandóra, mintha várna valamit. Lehet, hogy igazán semmit, azonban lassan elindul kifele a főtér irányába.*
476. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2016-08-06 20:35:31
Üzenet elküldve: 2016-08-06 20:35:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
//Sa'argathot ébredése//
//A levél//
*Kicsit késve érkezik. Mint ahogy szó esett a dologról, a várost át- és visszajárni nem egy rövid mulatság. Igazából ide is azért jött, hogy a lovát elhozza. Ehelyett? Már itt találja az egész társaságot. Meg a lovát is, valahol.*
- Ó. Bocsi hogy késtem.
*Kár lett volna, annyit törtetett, hogy végre sorompóba jusson a holtakkal szemben, és erre fel lekéste volna. Igazából, amikor megérkezik, valami készenlétről van szó.*
- Igen, én is itt vagyok és készen állok. Miről maradtam le?
*Ez a készenlét úgy néz ki, hogy. Teljes fegyverzet: kard az oldalán, pajzs és lándzsa a kezében; ezeket a lovára készült aggatni. Hátán egy könnyebb batyu, valamint két egymással összekötött másikat is a vállára akasztott, szintén a pacinak szánva. Bőrvértje alatt egy réteg fehér munkaruházatban van, feltűrt ujjakkal, mert azért túl jó idő van, még ha harcba indul is. Ja, meg egy bőrcipő, amit ha egyszer majd levesz, elszabadul a pokol, és talán még a holtak is holtan esnek össze. Vagy mi. Minden egyéb nagyszerű dolog a táskákban, túlnyomórészt hideg élelem és víz. A bőrkabátja, bőrkesztyű, amit csak nem akart felvenni előre. Váltóruhák. Erszényében három kis tasak, amiben gyógynövény van, és aminek tartalmát azóta már bevizsgáltatta, hogy tényleg az-e ami, meg vett is az óta hozzá. Merthogy ezeket inkább „találta”, és nála maradt. De legalább van, és ha már elsősegélynél tartunk, ilyenek hogy tiszta kötöző ruhacsíkok, egyéb rongyok. Meg egy szép kövecske, amit nem mutogatunk. Nem, nincs csontfűrész, de még csak sebkötöző cérna és tű sem, mint mondta, nem szanitéc.
Táskában ezen kívül kisebb kések, amiket csak egy igazán kétségbeesett valaki használna fegyverként, akkor is, csak ha kéz közelbe kerülne. Egy durván négy méteres kötél, ami már mióta alig használtan, de ott lapul nála. Mert hát ugye hátha egyszer. Ja, ha már tényleg belemegyünk a részletekbe, köszörűkő, mert hősnőnk bizony nem hanyagolja el a dolgait. Meg egy üres batyu belegyömöszölve, mert miért ne.
Ha van még nála valami, az nem jut eszembe, de nem is fontos talán, a lényeg hogy felkészült a háborúra. Szóval, ha nem kezdik el hirtelen események sodorni a készen álló társaságot, úgy felkutatja drága lovacskáját, és a terheket, amit neki szánt, át is adja. Hogy az állat felismeri-e, hogy az adott alak a gazdája, és nem valami jöttment istállós lány, az nem derül ki, mert alapvetően mindenkihez kíváncsian odatolja a pofiját, hiszen az jó neki, ha megvakarják.*
//A levél//
*Kicsit késve érkezik. Mint ahogy szó esett a dologról, a várost át- és visszajárni nem egy rövid mulatság. Igazából ide is azért jött, hogy a lovát elhozza. Ehelyett? Már itt találja az egész társaságot. Meg a lovát is, valahol.*
- Ó. Bocsi hogy késtem.
*Kár lett volna, annyit törtetett, hogy végre sorompóba jusson a holtakkal szemben, és erre fel lekéste volna. Igazából, amikor megérkezik, valami készenlétről van szó.*
- Igen, én is itt vagyok és készen állok. Miről maradtam le?
*Ez a készenlét úgy néz ki, hogy. Teljes fegyverzet: kard az oldalán, pajzs és lándzsa a kezében; ezeket a lovára készült aggatni. Hátán egy könnyebb batyu, valamint két egymással összekötött másikat is a vállára akasztott, szintén a pacinak szánva. Bőrvértje alatt egy réteg fehér munkaruházatban van, feltűrt ujjakkal, mert azért túl jó idő van, még ha harcba indul is. Ja, meg egy bőrcipő, amit ha egyszer majd levesz, elszabadul a pokol, és talán még a holtak is holtan esnek össze. Vagy mi. Minden egyéb nagyszerű dolog a táskákban, túlnyomórészt hideg élelem és víz. A bőrkabátja, bőrkesztyű, amit csak nem akart felvenni előre. Váltóruhák. Erszényében három kis tasak, amiben gyógynövény van, és aminek tartalmát azóta már bevizsgáltatta, hogy tényleg az-e ami, meg vett is az óta hozzá. Merthogy ezeket inkább „találta”, és nála maradt. De legalább van, és ha már elsősegélynél tartunk, ilyenek hogy tiszta kötöző ruhacsíkok, egyéb rongyok. Meg egy szép kövecske, amit nem mutogatunk. Nem, nincs csontfűrész, de még csak sebkötöző cérna és tű sem, mint mondta, nem szanitéc.
Táskában ezen kívül kisebb kések, amiket csak egy igazán kétségbeesett valaki használna fegyverként, akkor is, csak ha kéz közelbe kerülne. Egy durván négy méteres kötél, ami már mióta alig használtan, de ott lapul nála. Mert hát ugye hátha egyszer. Ja, ha már tényleg belemegyünk a részletekbe, köszörűkő, mert hősnőnk bizony nem hanyagolja el a dolgait. Meg egy üres batyu belegyömöszölve, mert miért ne.
Ha van még nála valami, az nem jut eszembe, de nem is fontos talán, a lényeg hogy felkészült a háborúra. Szóval, ha nem kezdik el hirtelen események sodorni a készen álló társaságot, úgy felkutatja drága lovacskáját, és a terheket, amit neki szánt, át is adja. Hogy az állat felismeri-e, hogy az adott alak a gazdája, és nem valami jöttment istállós lány, az nem derül ki, mert alapvetően mindenkihez kíváncsian odatolja a pofiját, hiszen az jó neki, ha megvakarják.*
475. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2016-08-03 15:31:57
Üzenet elküldve: 2016-08-03 15:31:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 89
OOC üzenetek: 16
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//A levél//
*Mindenféle hátasállat nélkül, gyalogosan érkezik a csapattal az istállóhoz. Az utolsó lovat amin lovagolt, visszaszolgáltatta a városőrségnek, és amúgy mindig is a Gwuffokat kedvelte jobban. Majd ha lesz elég pénze, talán vásárol is egyet magának. Az úton az istálló felé, nem elmélkedett az élet és halál dolgairól, és az elméletek gyártásával is felhagyott. A környezetére figyelt, mintha máris ellenséges területen járnának. Amint megérkeznek, a kétszárnyú kapu közelében lecövekel. A köpönyege alatt összefonja karjait mellkasa előtt, mintha csak egy unottan álldogáló strázsa lenne, de az nem látszik hogy a honai alatt rejtező két dobókés nyelét az ujjai közé fogja. Enyhén meghajtott fejjel, a kalapjának karimája alól fürkészi az istálló belső területét, és csak Ryrin kérdésére válaszol félhangosan.*
-Mindenre. És semmi másra.
//A levél//
*Mindenféle hátasállat nélkül, gyalogosan érkezik a csapattal az istállóhoz. Az utolsó lovat amin lovagolt, visszaszolgáltatta a városőrségnek, és amúgy mindig is a Gwuffokat kedvelte jobban. Majd ha lesz elég pénze, talán vásárol is egyet magának. Az úton az istálló felé, nem elmélkedett az élet és halál dolgairól, és az elméletek gyártásával is felhagyott. A környezetére figyelt, mintha máris ellenséges területen járnának. Amint megérkeznek, a kétszárnyú kapu közelében lecövekel. A köpönyege alatt összefonja karjait mellkasa előtt, mintha csak egy unottan álldogáló strázsa lenne, de az nem látszik hogy a honai alatt rejtező két dobókés nyelét az ujjai közé fogja. Enyhén meghajtott fejjel, a kalapjának karimája alól fürkészi az istálló belső területét, és csak Ryrin kérdésére válaszol félhangosan.*
-Mindenre. És semmi másra.
474. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2016-08-02 08:49:30
Üzenet elküldve: 2016-08-02 08:49:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 201
OOC üzenetek: 30
Játékstílus: Megfontolt
//Sa'argathot ébredése//
//A levél//
*Hát ez gyors volt. Alighogy kiment a Szegénynegyedből megvett, újdonsült házukból és felkészítette magát és paripáját, máris vezérük jön ki belőle, gyors indulásra késztetve a csapatot. Nem tétovázik vagy bombázza őt kérdésekkel, hanem gyorsan felpattan Gesztenyére, és kimért, de attól még közeli távolságot meghagyva halad vezetőjük után.
Útközben nem sok mindenen jár az esze; mindössze élvezi az arába csapó szellőt, és próbál nem gondolni a rájuk váró, nyilvánvalóan életveszélyes megpróbáltatásokra.
Ahogy az utcákon elszórtan található hírmondóktól hallani lehet, nagyon sokan hagyják el a várost, valami biztonságosabb helyet keresve. Ezen Sunuko csak szomorúan csóválja a fejét. Nem azért, mert tőlük a kötelességtudatos, hazafias védelmet várná el, hanem mert pont a városon kívül helyezkedik el a veszély, nem pedig belül. Ezzel csak az élőholtak és démonok markába sétálnak. Remek mód a létszámuk gyarapítására.
Meg is érkeznek. bölcsen teszi, hogy nem próbálja azonnal kitenni Gesztenyét az istállóba, mert Ryrin rögtön kérdést tesz fel a szedett-vetett társaságnak.*
~ Ha eddig nem nem voltunk felkészülve mindenre attól, ami a házban elhangzott, akkor nem, Ryrin, egyáltalán nem vagyunk felkészülve. ~
- Részemről készen állok. - *bólint mindenféle határozatlanság és elbizonytalanodás nélkül. Felszerelése elegendő lesz a rájuk váró veszélyek ellen, képességeit értékelni lehet, tehát igen. Ő kész.*
//A levél//
*Hát ez gyors volt. Alighogy kiment a Szegénynegyedből megvett, újdonsült házukból és felkészítette magát és paripáját, máris vezérük jön ki belőle, gyors indulásra késztetve a csapatot. Nem tétovázik vagy bombázza őt kérdésekkel, hanem gyorsan felpattan Gesztenyére, és kimért, de attól még közeli távolságot meghagyva halad vezetőjük után.
Útközben nem sok mindenen jár az esze; mindössze élvezi az arába csapó szellőt, és próbál nem gondolni a rájuk váró, nyilvánvalóan életveszélyes megpróbáltatásokra.
Ahogy az utcákon elszórtan található hírmondóktól hallani lehet, nagyon sokan hagyják el a várost, valami biztonságosabb helyet keresve. Ezen Sunuko csak szomorúan csóválja a fejét. Nem azért, mert tőlük a kötelességtudatos, hazafias védelmet várná el, hanem mert pont a városon kívül helyezkedik el a veszély, nem pedig belül. Ezzel csak az élőholtak és démonok markába sétálnak. Remek mód a létszámuk gyarapítására.
Meg is érkeznek. bölcsen teszi, hogy nem próbálja azonnal kitenni Gesztenyét az istállóba, mert Ryrin rögtön kérdést tesz fel a szedett-vetett társaságnak.*
~ Ha eddig nem nem voltunk felkészülve mindenre attól, ami a házban elhangzott, akkor nem, Ryrin, egyáltalán nem vagyunk felkészülve. ~
- Részemről készen állok. - *bólint mindenféle határozatlanság és elbizonytalanodás nélkül. Felszerelése elegendő lesz a rájuk váró veszélyek ellen, képességeit értékelni lehet, tehát igen. Ő kész.*
473. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2016-08-02 08:40:14
Üzenet elküldve: 2016-08-02 08:40:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//A levél//
*Cukor hátán lazán tartja a lépést a kis csapattal. Nagyon kíváncsi lesz mit tartogatnak nekik, és ahogyan közelednek egyre inkább ég a tettvágytól. Érdekes, mert mivel új itt akár magasról is tehetne az egészről, de az totálisan szembe menne a lovagi neveltetéssel és azzal, amit az apja kölyökkora óta belé nevelt.*
~Védd az elesetteket! Oltalmazd őket, légy a támaszuk! És ne rettenj meg soha ellenségeidtől!~
*Bentrass sokkal kényesebb arra ha nincs étel, elvégre is hercegként a nélkülözésre sosem volt példa, éppen ezért ő annyit eszik amennyit csak lehet az úton. Itt nincs étrend mint odahaza, ahol gondosan ügyeltek a megfelelő fehérje, vitamin és még ki tudja milyen bevitelre, de ehhez az "egyszerűbb" módhoz is hozzászokik idővel.
Az istálló környéke tényleg csendes, bár ezen késői órákon itt nem is megszokott a mozgás, hacsak nem ütnek nyélbe valami üzletet, vagy a lótolvajok nem lendülnek mozgásba.*
-Igen. *válaszol csak afféle formalitásból, mert erre szinte képtelenség felkészülni. Hacsak lenne valami sejtésük, vagy halovány fogalmuk az elkövetkezőkről akkor lehetne, de így csak sötétben tapogatóznak. Bentrass lelkes, pajzsa erős, kardjai élesek... ha innen közelíti meg ő rendben van.*
-Reméljük tényleg eljön.
//A levél//
*Cukor hátán lazán tartja a lépést a kis csapattal. Nagyon kíváncsi lesz mit tartogatnak nekik, és ahogyan közelednek egyre inkább ég a tettvágytól. Érdekes, mert mivel új itt akár magasról is tehetne az egészről, de az totálisan szembe menne a lovagi neveltetéssel és azzal, amit az apja kölyökkora óta belé nevelt.*
~Védd az elesetteket! Oltalmazd őket, légy a támaszuk! És ne rettenj meg soha ellenségeidtől!~
*Bentrass sokkal kényesebb arra ha nincs étel, elvégre is hercegként a nélkülözésre sosem volt példa, éppen ezért ő annyit eszik amennyit csak lehet az úton. Itt nincs étrend mint odahaza, ahol gondosan ügyeltek a megfelelő fehérje, vitamin és még ki tudja milyen bevitelre, de ehhez az "egyszerűbb" módhoz is hozzászokik idővel.
Az istálló környéke tényleg csendes, bár ezen késői órákon itt nem is megszokott a mozgás, hacsak nem ütnek nyélbe valami üzletet, vagy a lótolvajok nem lendülnek mozgásba.*
-Igen. *válaszol csak afféle formalitásból, mert erre szinte képtelenség felkészülni. Hacsak lenne valami sejtésük, vagy halovány fogalmuk az elkövetkezőkről akkor lehetne, de így csak sötétben tapogatóznak. Bentrass lelkes, pajzsa erős, kardjai élesek... ha innen közelíti meg ő rendben van.*
-Reméljük tényleg eljön.
472. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2016-08-01 21:32:53
Üzenet elküldve: 2016-08-01 21:32:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 416
OOC üzenetek: 270
Játékstílus: Vakmerő
//Sa'argathot ébredése//
//A levél//
*Sietve érkeznek, hiszen nem tanácsos rögtön a küldetés elején késéssel indítani.
A szegénynegyedtől a főtéren át közelítik meg az istállót, és a sietős tempó közben tud csak Ryrin harapni valamit. Talán az éjszaka folyamán lesz idő még enni, de ha nem, akkor azzal a darab kenyérrel, és szárított hússal el lesz reggelig. Tulajdonképpen volt már rosszabb is, a vándorlása idején heteken át éhezett, és csak épp annyi táplálékot talált, hogy életben maradjon.
Kicsit egyébként hirtelen jött ez az időpont, tekintetbe véve, hogy a szövetség még ugyanazon a reggelen alakult.
Nincsenek is csupán öten, ami nem sok mindenre elég, de azért felderíteni és lesből történő csapásmérésre megfelelő lehet egy pár fős holt osztag ellen.
Az átlagosnak számító élőhalottak lassabbak, bugyutábbak, és rosszabbul páncélozottak, mint az élők, más kérdés, hogy gyakran akad köztük néhány erősebb falat is.
Úgy tűnik egyébként, hogy nem késtek el, hiszen az istálló környéke szokásosan kihaltnak és csendesnek tűnik, hacsak nem számítjuk annak a néhány tucat lónak a prüszkölését, és a lovász vasvillájának a hangját, ahogy utat tör magának a szalma közé.*
-Mindenki felkészült mindenre?
*Mosolyog a válla fölött, hogy megtörje a kínosra nyúló csöndet, majd nekitámaszkodik az épület falának.*
-Naruhil úr! Hahó!
*Egy kósza gondolattól vezérelve döntött úgy, hogy felhívja magukra a figyelmet, hiszen bizonyára már a környéken van a megbízójuk.*
-És most várunk!
*Talán már észlelték az érkeztüket korábban, és nem is sokat kell majd várnia a válaszra.*
//A levél//
*Sietve érkeznek, hiszen nem tanácsos rögtön a küldetés elején késéssel indítani.
A szegénynegyedtől a főtéren át közelítik meg az istállót, és a sietős tempó közben tud csak Ryrin harapni valamit. Talán az éjszaka folyamán lesz idő még enni, de ha nem, akkor azzal a darab kenyérrel, és szárított hússal el lesz reggelig. Tulajdonképpen volt már rosszabb is, a vándorlása idején heteken át éhezett, és csak épp annyi táplálékot talált, hogy életben maradjon.
Kicsit egyébként hirtelen jött ez az időpont, tekintetbe véve, hogy a szövetség még ugyanazon a reggelen alakult.
Nincsenek is csupán öten, ami nem sok mindenre elég, de azért felderíteni és lesből történő csapásmérésre megfelelő lehet egy pár fős holt osztag ellen.
Az átlagosnak számító élőhalottak lassabbak, bugyutábbak, és rosszabbul páncélozottak, mint az élők, más kérdés, hogy gyakran akad köztük néhány erősebb falat is.
Úgy tűnik egyébként, hogy nem késtek el, hiszen az istálló környéke szokásosan kihaltnak és csendesnek tűnik, hacsak nem számítjuk annak a néhány tucat lónak a prüszkölését, és a lovász vasvillájának a hangját, ahogy utat tör magának a szalma közé.*
-Mindenki felkészült mindenre?
*Mosolyog a válla fölött, hogy megtörje a kínosra nyúló csöndet, majd nekitámaszkodik az épület falának.*
-Naruhil úr! Hahó!
*Egy kósza gondolattól vezérelve döntött úgy, hogy felhívja magukra a figyelmet, hiszen bizonyára már a környéken van a megbízójuk.*
-És most várunk!
*Talán már észlelték az érkeztüket korábban, és nem is sokat kell majd várnia a válaszra.*
471. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2016-07-05 10:44:48
Üzenet elküldve: 2016-07-05 10:44:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Mofeta//
* Amennyiben Assa a másik tündér fejébe látna, megerősítené elképzelésében. Bár, akik eddig ott jártak, azt mondták, hogy nem számítottak ilyen szemkápráztató helyre, szóval elképzelni is nehéz, hogy milyen mesebeli hely a Hullámzó völgy. Ahogy a lányka maga elé idézi a kristálytiszta tengert, amint a hullámok lágyan mossák a partot, a színesebbnél színesebb virágokat, korallzátonyokat, a cölöpökre épült aprócska házakat, kellemes emlékek simogatják lelkét, de egyben gyötri a honvágy is.*
- A szüleimnek olykor nálunk is el kellett utaznia. Volt mikor hosszú napokat a tengeren töltöttek. Édesanyámnak gyakran segítettem a házimunkában és az apróbb testvéreim körül. Most, hogy már mind idősebbek, remélem, jól elboldogulnak. Nekem azt tanították, hogy kövessem az álmaimat, még ha az messze is visz a szülőhazámtól.
* A párválasztással kapcsolatos kérdésre nem válaszol azonnal, kicsit elgondolkodik.*
- A születendő félvérgyermekeknek nehéz az élete. Úgy érzik nem tartoznak igazán sehová és a társadalom is gyakran kiközösítő velük szemben. Ezen kívül, ők nem tudnak gyermeket vállalni. Én tekintettel lennék erre.
* Válaszol végül Mofetának.*
- Vannak ám kisebb méretű lovak is, de hidd el, egy póniban, szamárban sincs semmi szégyelnivaló.
* Mosolyog biztatóan.*
- Nos, merre induljunk? Talán érdemes lenne megismerned, hogy hol élnek a gazdagok és merre tengődnek a szegények.
* Ezzel a Gazdagnegyed felé veszi az irányt.*
* Amennyiben Assa a másik tündér fejébe látna, megerősítené elképzelésében. Bár, akik eddig ott jártak, azt mondták, hogy nem számítottak ilyen szemkápráztató helyre, szóval elképzelni is nehéz, hogy milyen mesebeli hely a Hullámzó völgy. Ahogy a lányka maga elé idézi a kristálytiszta tengert, amint a hullámok lágyan mossák a partot, a színesebbnél színesebb virágokat, korallzátonyokat, a cölöpökre épült aprócska házakat, kellemes emlékek simogatják lelkét, de egyben gyötri a honvágy is.*
- A szüleimnek olykor nálunk is el kellett utaznia. Volt mikor hosszú napokat a tengeren töltöttek. Édesanyámnak gyakran segítettem a házimunkában és az apróbb testvéreim körül. Most, hogy már mind idősebbek, remélem, jól elboldogulnak. Nekem azt tanították, hogy kövessem az álmaimat, még ha az messze is visz a szülőhazámtól.
* A párválasztással kapcsolatos kérdésre nem válaszol azonnal, kicsit elgondolkodik.*
- A születendő félvérgyermekeknek nehéz az élete. Úgy érzik nem tartoznak igazán sehová és a társadalom is gyakran kiközösítő velük szemben. Ezen kívül, ők nem tudnak gyermeket vállalni. Én tekintettel lennék erre.
* Válaszol végül Mofetának.*
- Vannak ám kisebb méretű lovak is, de hidd el, egy póniban, szamárban sincs semmi szégyelnivaló.
* Mosolyog biztatóan.*
- Nos, merre induljunk? Talán érdemes lenne megismerned, hogy hol élnek a gazdagok és merre tengődnek a szegények.
* Ezzel a Gazdagnegyed felé veszi az irányt.*
470. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2016-07-05 10:38:29
Üzenet elküldve: 2016-07-05 10:38:29
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
*Még egész korán van, de a lovászfiú már ezekben a hajnali órákban is az állatok körül tesz-vesz.*
-Jó reggelt! *Köszön a tőle telhető leghangosabban, hogy a fiú észrevegye.*
-Jó reggelt! *Köszön vissza a fiú. Lemossa a kezére száradt földet egy vödörben, vizes kezét a nadrgjába törli, majd a lányhoz fordul.* Segíthetek?
-Igen. *Vágja rá hirtelen.* Vagyis... khm... még néhány hóval ezelőtt beadtam egy koromfekete csődört. Érte jöttem.
-Ó, emlékszem rád. *Mosolyodik el a lovász, miközben megindul a hátsó boxok felé.* Már akkor megjegyeztelek, mikor behoztad a lovat. Nem értettem, egy gyerek hogyan bír el egy ekkora állattal, de gondoltam, nem az én dolgom. Gyönyörű állat, ugye tudod? Ritka az ilyen manapság. meg is érkeztünk. *Toppan meg az egyik fabox előtt.*
-Köszönöm, innen már menni fog. *A lóhoz nincsen semmilyen szerszáma, hiszen úgy kapta, de nem is kell. Elég intelligens, és eddig mindig jött Nolie után anélkül, hogy vezetnie kellett volna.* Na gyere szépségem, mennünk kell! A főtéren már várnak ránk.
-Jó reggelt! *Köszön a tőle telhető leghangosabban, hogy a fiú észrevegye.*
-Jó reggelt! *Köszön vissza a fiú. Lemossa a kezére száradt földet egy vödörben, vizes kezét a nadrgjába törli, majd a lányhoz fordul.* Segíthetek?
-Igen. *Vágja rá hirtelen.* Vagyis... khm... még néhány hóval ezelőtt beadtam egy koromfekete csődört. Érte jöttem.
-Ó, emlékszem rád. *Mosolyodik el a lovász, miközben megindul a hátsó boxok felé.* Már akkor megjegyeztelek, mikor behoztad a lovat. Nem értettem, egy gyerek hogyan bír el egy ekkora állattal, de gondoltam, nem az én dolgom. Gyönyörű állat, ugye tudod? Ritka az ilyen manapság. meg is érkeztünk. *Toppan meg az egyik fabox előtt.*
-Köszönöm, innen már menni fog. *A lóhoz nincsen semmilyen szerszáma, hiszen úgy kapta, de nem is kell. Elég intelligens, és eddig mindig jött Nolie után anélkül, hogy vezetnie kellett volna.* Na gyere szépségem, mennünk kell! A főtéren már várnak ránk.
469. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2016-07-04 09:39:33
Üzenet elküldve: 2016-07-04 09:39:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 273
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Assa//
- Hullámzó völgy...
*Ízlelgeti a szavakat elismételve a lányka, és elgondolkodik azon, hogy hogyan is nézhet ki egy olyan táj, amelynek a lakói ilyen nevet adnak neki. Lankás dombokat képzel maga elé, kis házikókkal, főleg amikor megtudja, hogy ott csak tündérek laknak.*
- Húú... hát akkor neked nagyon érdekes lehet ennyi más fajjal találkozni. Nekem pont, hogy tündérek nem voltak ott, ahol laktam, szóval ha mondjuk van valami dolog, amit elfelejtettem csinálni, pedig tündérek között kell, akkor elnézést kérek. És... nekem anyu hiányzik nagyon. Apu mindig távol volt, szóval nála megszoktam, hogy nincs otthon, de anyu mindig próbált mindentől védeni, mondjuk talán ezért is lettem inkább kereskedő.
*Ez a mondata talán kissé megingatta Assában azt a kondolatot, hogy a kis tündérke ne vágyna kalandokra. Vágyik ő kalandokra, csak éppen veszélyre nem, ami azért így elég nagy különbség. A választ nem veszi sértésnek, sőt, látszik rajta, hogy nagyon is tisztában van ezzel, és örül neki, és az ő termetének is köze van ahhoz, hogy magasabb párt akar találni maga mellé. A fiatalságra is lelkesen bólogat, bár azért egy picit megszeppen, és csak akkor nyitja ki újra a száját, amikor már az istállóba érnek, és csak ketten vannak, na meg persze a lovak.*
- Izé... szóval az olyan nagyon fontos, hogy tündér legyen a másik? Én csak kérdezem...
*De a másik szemébe már nem nézett, azonnal elfordult, és a kefekeresést kihasználva ürügyként, jóval több időt tölt azzal, hogy megtalálja, mint amennyi indokolt, de ezidő alatt legalább a pír lelohad az arcáról kissé, és gyorsan válaszol is a kérdésre, miközben átadja, hogy terelje a témát.*
- Tanultam, de nagyon kínos volt, mert mindenki más rendes lovat kapott, és mondtam, hogy ott nincsenek tündérek, szóval nekem kihozták a pónit amit a kisgyerekeknek szoktak... mármint az embereknek. Sok ember él ott, ahol én laktam. És hát persze, hogy mindenki kinevetett, szóval inkább utazom a kocsiban.
A hozzászólás írója (Mofeta Wirfall) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.04 09:39:46
- Hullámzó völgy...
*Ízlelgeti a szavakat elismételve a lányka, és elgondolkodik azon, hogy hogyan is nézhet ki egy olyan táj, amelynek a lakói ilyen nevet adnak neki. Lankás dombokat képzel maga elé, kis házikókkal, főleg amikor megtudja, hogy ott csak tündérek laknak.*
- Húú... hát akkor neked nagyon érdekes lehet ennyi más fajjal találkozni. Nekem pont, hogy tündérek nem voltak ott, ahol laktam, szóval ha mondjuk van valami dolog, amit elfelejtettem csinálni, pedig tündérek között kell, akkor elnézést kérek. És... nekem anyu hiányzik nagyon. Apu mindig távol volt, szóval nála megszoktam, hogy nincs otthon, de anyu mindig próbált mindentől védeni, mondjuk talán ezért is lettem inkább kereskedő.
*Ez a mondata talán kissé megingatta Assában azt a kondolatot, hogy a kis tündérke ne vágyna kalandokra. Vágyik ő kalandokra, csak éppen veszélyre nem, ami azért így elég nagy különbség. A választ nem veszi sértésnek, sőt, látszik rajta, hogy nagyon is tisztában van ezzel, és örül neki, és az ő termetének is köze van ahhoz, hogy magasabb párt akar találni maga mellé. A fiatalságra is lelkesen bólogat, bár azért egy picit megszeppen, és csak akkor nyitja ki újra a száját, amikor már az istállóba érnek, és csak ketten vannak, na meg persze a lovak.*
- Izé... szóval az olyan nagyon fontos, hogy tündér legyen a másik? Én csak kérdezem...
*De a másik szemébe már nem nézett, azonnal elfordult, és a kefekeresést kihasználva ürügyként, jóval több időt tölt azzal, hogy megtalálja, mint amennyi indokolt, de ezidő alatt legalább a pír lelohad az arcáról kissé, és gyorsan válaszol is a kérdésre, miközben átadja, hogy terelje a témát.*
- Tanultam, de nagyon kínos volt, mert mindenki más rendes lovat kapott, és mondtam, hogy ott nincsenek tündérek, szóval nekem kihozták a pónit amit a kisgyerekeknek szoktak... mármint az embereknek. Sok ember él ott, ahol én laktam. És hát persze, hogy mindenki kinevetett, szóval inkább utazom a kocsiban.
A hozzászólás írója (Mofeta Wirfall) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2016.07.04 09:39:46
468. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2016-06-30 10:49:21
Üzenet elküldve: 2016-06-30 10:49:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 294
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Szelíd
//Mofeta//
* A lánykát hallgatva, megállapítja, hogy azért mégiscsak különböznek. Mofeta érdeklődő, kíváncsi, de úgy tűnik nem szeretne különösebb kalandokba bonyolódni, számára elég, hogy vidáman, gondtalanul élhessen. A családi minta sokat számít, Assa azonban éppen kivétel. Szülei nyugodt vérmérsékltű tündérek, nap mint nap teszik a dolgukat, s különösebben nem utazgattak, kalandoztak soha. Szerencsére lányukat elfogadták olyannak, amilyen. Örökmozgó, néha talán vakmerő, nyughatatlan teremtésnek.*
- Én egy szigetről származom, a neve Hullámzó völgy. Itt csak tündérek élnek. A szüleim alkimisták, de ezt már meséltem. Nem voltunk túl jómódúak, de azért mindig megvolt a betevő falat. Többen vagyunk testvérek, úgyhogy maximum éjszaka volt teljes csend a kis házunkban. A családom nagyon hiányzik, rájuk mindig számíthattam és most oly távol vannak...
* Mosolyogva hallgatja a tündérkét.*
- Remélem nem veszed sértésnek, de akkor könnyű dolgod van: amilyen apró vagy, nálad nem nehéz magasabbnak lenni. Az elfek között valóban sok az intelligens személy, de összefutottam már igazán bölcs és nagy tudású emberekkel is. Ennek ellenére, ha egyszer odakerül a sor, azt hiszem fajombeli lesz a választottam. Szerencsére még fiatalok vagyunk, van időnk.
* Nevet fel.*
*Az Istállóba érve kinyitja Pihe boxát, leszerzámozza hű hátasát, majd Mofetához fordul.*
- Van itt egy nagy kosár, odaadnád belőle a durva sörtéjű kefét?
* Ha a lányka megtalálta, akkor köszönettel elveszi és lecsutakolja kedvencét. Egy vödröt friss, hideg vízzel enged tele, hogy az állat a nagy melegben szomját olthassa. Végül kap egy kis takarmányt, meg persze simogatást, majd elbúcsúznak egymástól.*
- Te nem szeretnél majd lovat, pónit esetleg szamarat vásárolni? Tanultál -e lovagolni?
* Érdeklődik.*
* A lánykát hallgatva, megállapítja, hogy azért mégiscsak különböznek. Mofeta érdeklődő, kíváncsi, de úgy tűnik nem szeretne különösebb kalandokba bonyolódni, számára elég, hogy vidáman, gondtalanul élhessen. A családi minta sokat számít, Assa azonban éppen kivétel. Szülei nyugodt vérmérsékltű tündérek, nap mint nap teszik a dolgukat, s különösebben nem utazgattak, kalandoztak soha. Szerencsére lányukat elfogadták olyannak, amilyen. Örökmozgó, néha talán vakmerő, nyughatatlan teremtésnek.*
- Én egy szigetről származom, a neve Hullámzó völgy. Itt csak tündérek élnek. A szüleim alkimisták, de ezt már meséltem. Nem voltunk túl jómódúak, de azért mindig megvolt a betevő falat. Többen vagyunk testvérek, úgyhogy maximum éjszaka volt teljes csend a kis házunkban. A családom nagyon hiányzik, rájuk mindig számíthattam és most oly távol vannak...
* Mosolyogva hallgatja a tündérkét.*
- Remélem nem veszed sértésnek, de akkor könnyű dolgod van: amilyen apró vagy, nálad nem nehéz magasabbnak lenni. Az elfek között valóban sok az intelligens személy, de összefutottam már igazán bölcs és nagy tudású emberekkel is. Ennek ellenére, ha egyszer odakerül a sor, azt hiszem fajombeli lesz a választottam. Szerencsére még fiatalok vagyunk, van időnk.
* Nevet fel.*
*Az Istállóba érve kinyitja Pihe boxát, leszerzámozza hű hátasát, majd Mofetához fordul.*
- Van itt egy nagy kosár, odaadnád belőle a durva sörtéjű kefét?
* Ha a lányka megtalálta, akkor köszönettel elveszi és lecsutakolja kedvencét. Egy vödröt friss, hideg vízzel enged tele, hogy az állat a nagy melegben szomját olthassa. Végül kap egy kis takarmányt, meg persze simogatást, majd elbúcsúznak egymástól.*
- Te nem szeretnél majd lovat, pónit esetleg szamarat vásárolni? Tanultál -e lovagolni?
* Érdeklődik.*
467. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2016-06-29 00:13:22
Üzenet elküldve: 2016-06-29 00:13:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 15
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Ahogy odaér, az istálló épületéhez leszáll a lováról és egy szabad karámot keres. Hamar meg is találja, ami egy kissé meglepi, majd amikor végig gondolja a város helyzetét már nem is olyan meglepett. A háború, a holtak, a menekülők, vagy a városőrök mind mind kivehették hátasaikat a karámokból, így szabadítva fel a helyeket. Amikor ezeket végig gondolja, már megy is és viszi is a szép barna fiatal lovát. Nincs szíve leadnia, de ha muszáj, akkor muszáj. Bizony, hogy az, mivel nem akarja sem a gazdagnegyedbe sem pedig a szegénynegyedbe magával vinni. Talán itt van a legnagyobb biztonságban. Besétál vele az istállóba, majd rábízza az ott jelenlévő lovászfiúra, aki készséggel kiköti és búcsút int a férfinek. Harningharv megigazítja fekete ruháját és felveszi a lovaglókesztyűje helyett a vékony fekete bőrkesztyűjét, amelyben a nap hátralévő részét akarja eltölteni. Ezt a kesztyűt mindig viseli, mivel kissé viszolyog az érintésektől, leginkább mások érintésétől, amely csak betegséget és pusztulást hoz.
Ahogy bevégezte a dolgát elindul vissza a főtérre, hogy utána felkeresse a város híres tavernáját, a Pegazust, mivel a barátai talán ezt a helyet jelölték ki a számára, hogy találkozhassanak vele.*
Ahogy bevégezte a dolgát elindul vissza a főtérre, hogy utána felkeresse a város híres tavernáját, a Pegazust, mivel a barátai talán ezt a helyet jelölték ki a számára, hogy találkozhassanak vele.*
466. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2016-06-20 01:23:20
Üzenet elküldve: 2016-06-20 01:23:20
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Az Adal ház kirablása//
*Gravak hamar elszabadítja a csordát és a várt fejetlenség is hamar megjelenik, csak sajnos épp rossz helyen. Ugyanis ő mindezt odakint akarta elérni nem pedig idebent. Az ajtó becsukódása azonban egyetlen dolgot jelent a számára, idővesztést. Épp azt amit itt és most nem engedhet meg magának. Persze lehet ha többet gondolkozna, ha kitalálna valami tervet, ha jobban felhasználná az előtte álló lehetőségeket akkor jobban is jöhetne ki ebből az őrületből, de sajnos mint a legtöbb zöldbőrű ő is nehezen jut el egy darab tervig és ha már eljut egyig akkor nem szívesen változtat rajta. A fő probléma nem is az ajtóval van, inkább a fel, és alá hömpölygő hátasokkal akiktől egy lépést is nehéz megtenni idebent. Gravak nem sokat teketóriázik, felkap egy fáklyát, lámpást, vagy bármit ami az istállóban esténként a fényt szolgáltatja, ha épp világít az jó, ha nem neki az is megfelel, aztán saját választott, és a többinél nyugodtabb állatával megpróbál a kijárat közelébe kavarogni. Egyenesen persze nem rohanhat ki rajta, egyrészt a maga állata annyival azért nem nagyobb mint a többi, és persze az sem kíván igazán neki menni a kapunak. Persze fel lehetne ágaskodni vele és neki lehetne dönteni a falnak a lábait, de egy ilyen mutatványhoz az övénél jóval, de jóval fejlettebb lovaglótudás szükségeltetik. Az ajtót neki kell kinyitnia. Odakint pedig legalább két íjász fogja várni. Nem tudja vajon az ellenség számított e az ő kis csordájára, hadseregére, melyeknek élén ki kíván vágtatni a szabad pusztára, a várostól elorzott villákkal és kanalakkal, de szerinte erre nem nagyon lehet felkészülni, vagy legalábbis ő maga nem tud rá megfelelő alternatívát. Ha mondjuk egy csapat lándzsás volna előtte a főtéren, na azokkal tényleg vissza lehetne szorítani a bestiákat. Nem tudja hány ember lehet odakint. A helyzet adott, és az ork nem tehet mást, minthogy kockáztat, és reméli a legjobbakat, és mihamarabb beszerez egy íjpuskát, amivel majd agyonlövi a legközelebb a nyomában mászkáló városőröket.
Ha a bestiával sikerül eljutnia az ajtóig, akkor leszáll róla és neki is esik az istálló kapujának. Pallosait ismét nagy pajzsára cseréli, pajzstalan jobbjában a lámpást hozza, már ha talált ilyesmit. Igazából egy kő is megfelel a célnak, és igazából lehet sehogy se működne rendesen. A gwuffot maga mögé fogja, egyrészt mert nem sok ideje lesz ismét felkapni rá, és Gravak különben sem az a gyors ugrabugrálós típus. Meg jó ha van mögötte egy jó nagy állat, ami megvédi attól, hogy a többi jó nagy állat esetleg nekimenjen, vagy rátaposson. Kinyitja a nagykaput, mostanra ez már rutinból megy neki. Pajzsát maga előtt tartja, nehogy a kint strázsáló íjászoktól ismét a szeme közé kapjon kettőt, majd elkiáltja magát.*
//Aktív meggyőzés//
-Tűz, tűz! *Azzal a nála lévő lámpást kapásból a legnagyobb ellenséges csapat felé hajítja. Remélve azok egy kicsit megrettennek, hiszen látták mit művelt az előbb egy hasonló üveges, repülő valami a pegazus tetején. Az igazi gránátot persze nem meri használni, mert a tűz még a végén visszazavarná az állatokat a karámjaikba, és ezzel el is rontaná a kitörést. Ha eddig minden jól ment akkor fel is száll új legjobb barátjának hátára, és az elveben a nyílt tér felé áramló csorda lendületét meglovagolva elindul, hogy végrehajtsa a nagy és kockázatos áttörést. Csupán a főtér áll közte és a szabadsága közt. Vannak kényszerszövetségesei, vannak fegyverei, és vannak ellenségei. Innentől ez egy csata lesz, és ő tudja, hogy egy csata mindig kétesélyes. De orkként ezt fel kell vállalnia.*
*Gravak hamar elszabadítja a csordát és a várt fejetlenség is hamar megjelenik, csak sajnos épp rossz helyen. Ugyanis ő mindezt odakint akarta elérni nem pedig idebent. Az ajtó becsukódása azonban egyetlen dolgot jelent a számára, idővesztést. Épp azt amit itt és most nem engedhet meg magának. Persze lehet ha többet gondolkozna, ha kitalálna valami tervet, ha jobban felhasználná az előtte álló lehetőségeket akkor jobban is jöhetne ki ebből az őrületből, de sajnos mint a legtöbb zöldbőrű ő is nehezen jut el egy darab tervig és ha már eljut egyig akkor nem szívesen változtat rajta. A fő probléma nem is az ajtóval van, inkább a fel, és alá hömpölygő hátasokkal akiktől egy lépést is nehéz megtenni idebent. Gravak nem sokat teketóriázik, felkap egy fáklyát, lámpást, vagy bármit ami az istállóban esténként a fényt szolgáltatja, ha épp világít az jó, ha nem neki az is megfelel, aztán saját választott, és a többinél nyugodtabb állatával megpróbál a kijárat közelébe kavarogni. Egyenesen persze nem rohanhat ki rajta, egyrészt a maga állata annyival azért nem nagyobb mint a többi, és persze az sem kíván igazán neki menni a kapunak. Persze fel lehetne ágaskodni vele és neki lehetne dönteni a falnak a lábait, de egy ilyen mutatványhoz az övénél jóval, de jóval fejlettebb lovaglótudás szükségeltetik. Az ajtót neki kell kinyitnia. Odakint pedig legalább két íjász fogja várni. Nem tudja vajon az ellenség számított e az ő kis csordájára, hadseregére, melyeknek élén ki kíván vágtatni a szabad pusztára, a várostól elorzott villákkal és kanalakkal, de szerinte erre nem nagyon lehet felkészülni, vagy legalábbis ő maga nem tud rá megfelelő alternatívát. Ha mondjuk egy csapat lándzsás volna előtte a főtéren, na azokkal tényleg vissza lehetne szorítani a bestiákat. Nem tudja hány ember lehet odakint. A helyzet adott, és az ork nem tehet mást, minthogy kockáztat, és reméli a legjobbakat, és mihamarabb beszerez egy íjpuskát, amivel majd agyonlövi a legközelebb a nyomában mászkáló városőröket.
Ha a bestiával sikerül eljutnia az ajtóig, akkor leszáll róla és neki is esik az istálló kapujának. Pallosait ismét nagy pajzsára cseréli, pajzstalan jobbjában a lámpást hozza, már ha talált ilyesmit. Igazából egy kő is megfelel a célnak, és igazából lehet sehogy se működne rendesen. A gwuffot maga mögé fogja, egyrészt mert nem sok ideje lesz ismét felkapni rá, és Gravak különben sem az a gyors ugrabugrálós típus. Meg jó ha van mögötte egy jó nagy állat, ami megvédi attól, hogy a többi jó nagy állat esetleg nekimenjen, vagy rátaposson. Kinyitja a nagykaput, mostanra ez már rutinból megy neki. Pajzsát maga előtt tartja, nehogy a kint strázsáló íjászoktól ismét a szeme közé kapjon kettőt, majd elkiáltja magát.*
//Aktív meggyőzés//
-Tűz, tűz! *Azzal a nála lévő lámpást kapásból a legnagyobb ellenséges csapat felé hajítja. Remélve azok egy kicsit megrettennek, hiszen látták mit művelt az előbb egy hasonló üveges, repülő valami a pegazus tetején. Az igazi gránátot persze nem meri használni, mert a tűz még a végén visszazavarná az állatokat a karámjaikba, és ezzel el is rontaná a kitörést. Ha eddig minden jól ment akkor fel is száll új legjobb barátjának hátára, és az elveben a nyílt tér felé áramló csorda lendületét meglovagolva elindul, hogy végrehajtsa a nagy és kockázatos áttörést. Csupán a főtér áll közte és a szabadsága közt. Vannak kényszerszövetségesei, vannak fegyverei, és vannak ellenségei. Innentől ez egy csata lesz, és ő tudja, hogy egy csata mindig kétesélyes. De orkként ezt fel kell vállalnia.*
465. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2016-06-20 00:42:02
Üzenet elküldve: 2016-06-20 00:42:02
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 111
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Az Adal ház kirablása//
*Nem tart sokáig egy szép gwuffot kiválasztani, sőt, valamiféle különös érzék folytán még meg is tudja nyugtatni az állatot. Előtte még szabadjára is tudott ereszteni egy kisebb csordát akik meg is indultak a szabadság felé, de még mielőtt kiérhetnének, az ajtó bezárul. Ez ismét megriasztja az állatokat és elindulnak visszafelé, persze ott sincs kiút, így eléggé eluralkodik odabent a fejetlenség. A kiszemelt jószágot azért csak sikerül lecsendesítenie, különös dolog ez, léteznek efféle tehetséggel megáldott lények. Nem sok olyat hallani hogy éppen egy ork születne ilyen képességgel, de Gravak úgy látszik igazán kivételes egyed. Erejének az ajtók és a kötelek nem állhatnak ellent, a Gwuff is hamar a bizalmába fogadja, de a főbejárat még mindig csukva van. A rangidős tiszt ugyanis nem azért rohant utána hogy harcoljon vele, rögtön gondolta hogy hátasért ment be az ork, azzal meg nehéz kirohanni akkor ha nincsen szabad kijárat. Az üldözött erejének persze az istálló ajtaja sem állhat ellent, de legalább nem tud gwuffostul kirontani, ha csak pár másodperccel tart neki tovább a kijutás már akkor is megérte. Itt az idő az ami a legjobban számít, fel kell tartóztatnia amíg a többiek ideérnek. Annyira nem bolond hogy az ajtó túloldalán álljon és tartsa azt, nem szeretne semmi alá kerülni, egyszerűen csak becsukta, de ezt a hátasok nem tudják, számukra az egy fal aminek egyik sem fog nekirohanni.*
*Nem tart sokáig egy szép gwuffot kiválasztani, sőt, valamiféle különös érzék folytán még meg is tudja nyugtatni az állatot. Előtte még szabadjára is tudott ereszteni egy kisebb csordát akik meg is indultak a szabadság felé, de még mielőtt kiérhetnének, az ajtó bezárul. Ez ismét megriasztja az állatokat és elindulnak visszafelé, persze ott sincs kiút, így eléggé eluralkodik odabent a fejetlenség. A kiszemelt jószágot azért csak sikerül lecsendesítenie, különös dolog ez, léteznek efféle tehetséggel megáldott lények. Nem sok olyat hallani hogy éppen egy ork születne ilyen képességgel, de Gravak úgy látszik igazán kivételes egyed. Erejének az ajtók és a kötelek nem állhatnak ellent, a Gwuff is hamar a bizalmába fogadja, de a főbejárat még mindig csukva van. A rangidős tiszt ugyanis nem azért rohant utána hogy harcoljon vele, rögtön gondolta hogy hátasért ment be az ork, azzal meg nehéz kirohanni akkor ha nincsen szabad kijárat. Az üldözött erejének persze az istálló ajtaja sem állhat ellent, de legalább nem tud gwuffostul kirontani, ha csak pár másodperccel tart neki tovább a kijutás már akkor is megérte. Itt az idő az ami a legjobban számít, fel kell tartóztatnia amíg a többiek ideérnek. Annyira nem bolond hogy az ajtó túloldalán álljon és tartsa azt, nem szeretne semmi alá kerülni, egyszerűen csak becsukta, de ezt a hátasok nem tudják, számukra az egy fal aminek egyik sem fog nekirohanni.*
464. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2016-06-20 00:19:38
Üzenet elküldve: 2016-06-20 00:19:38
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 383
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Vakmerő
//Az Adal ház kirablása//
*A veszettnek látszó ügy végül Gravak mentőterve szerint kezd el haladni, bár magának a tervnek a legfontosabb része még hátra van. Ha egy kulturált, értelmes létforma lenne azt mondaná, ez még csak a nyitány volt, a csúcspont még hátravan. Gravak jól ért az állatokhoz és ezt a képességét most ki is szeretné használni. Az őrök elől egy időre meglóg, az elterelés működik, a pajzs felfogja a lövéseket ő pedig bejut az nagy szalmás épületbe.
Az istálló tele van állatokkal, lovak, és gwuffok nyerítenek és ágaskodnak fel a közeledésére mindkét oldalon. Az ork nem sokat teketóriázik. Hamar kinéz magának egy megtermett gwuffot ami talán, hacsak rövid távra is, de jó hátas lenne. Ezek az állatok sok súlyt bírnak, így a megtermett ork, ki nehéz egy lónak, de talán még egy wargnak is, bizton gondolhatja, hogy egy efféle állattal áttörheti az őrök kordonját. Csakhogy egy nagy dög, szerinte még önmagában nem volna elég a meneküléshez. Ha tényleg menekülni akar akkor ahhoz több hátast is el kell engednie, és olyan felfordulást kell csapnia amekkorát csak lehet. Nem is teketóriázik sokat, két pallosával melyeknek acél és fa nem állhat ellen, különösen ha az erejétől legendássá vált Lewonor Gravak forgatja, jobbra balra csap miközben közelebb ér a kiszemelt állathoz. Ismét a jó öreg kétkezes harcstílus, melynek folyományaként jól szolgált pajzsa vissza is kerül a hátára. Így a nagy állatok kedvükre menekülhetnek kifele, az utána jövő meg rögtön részesülhet is egy kellemes meglepetésben. A lovakra nem pazarolja az idejét, ha már egy zárat átvág akkor a mögött rendes nagy bestia legyen. Nem tudja ezzel mennyi időt vesztett, és azt sem vajon ez alatt az idő alatt odakint az emberek tömege, vagy a városőrök kordonja kezdett el gyülekezni. A kettő ugyanis nem mindegy. Persze ha nem ilyen egyszerű a zárak átvágása akkor nem vesződik velük inkább egyenest ahhoz az állathoz rohan amelyet gyakorlott szeme a legalkalmasabbnak vélt.*
//Aktív szelídítés//
*Ezt az egyet már másképp közelíti meg, elvégre ezt nem felzavarni akarja, hanem épphogy hátasává tenni. Kezét magasra emelve próbál ráhangolódni az állatra, úgy ahogy egy emberrel tenné. A képesség mellyel egy értelmetlen lényt lenyugtathat, mellyel igazzá tudja tenni a valótlant, és mellyel a két vérengző bikából is kezesbárányt csinált, vélhetően most is működésbe lép, és ráveszi a dögöt, hogy ne csapja pofán az orkot mikor az végül kardjával ezt az ajtót (is) feltárja. Ha nem akkor a zöldbőrű eléggé benne lesz a slamasztikában. Mindenesetre, hosszú ismerkedésre nem lesz ideje. Ki kell nyitnia az ajtót, felszállni a dög hátára és a többi gwuffal együtt elhagyni ezt a helyet. Ha terelni is tudná őket akkor talán a törzs több tagját is elláthatná hátasokkal, de ez már inkább a vágyálom kategóriába esik főleg a mostani körülmények között. Előbb jusson ki, aztán ha össze tudja terelni őket az jó, ha nem akkor beéri ezzel az egyel, meg a gazdagék étkészletével. Épp elég baj már az is, hogy jó bikáit, és a sok munkával készült harci szekeret itt kell hagynia. Nincs mese, valamit valamiért, ha a szekér ezúttal megszolgál egyetlen gwuffot is, akkor talán azt mondhatja, hogy megérte a dolog. Jó este volt, nagy tűz volt, pénzzel is kifizetődött, és nem utolsó sorban ő remekül szórakozott. A rangidős tisztet addig nem veszi észre amíg valami módon a közelébe nem ér, de ha amaz tényleg nem akar nekimenni, akkor nem sok baja lesz vele.*
*A veszettnek látszó ügy végül Gravak mentőterve szerint kezd el haladni, bár magának a tervnek a legfontosabb része még hátra van. Ha egy kulturált, értelmes létforma lenne azt mondaná, ez még csak a nyitány volt, a csúcspont még hátravan. Gravak jól ért az állatokhoz és ezt a képességét most ki is szeretné használni. Az őrök elől egy időre meglóg, az elterelés működik, a pajzs felfogja a lövéseket ő pedig bejut az nagy szalmás épületbe.
Az istálló tele van állatokkal, lovak, és gwuffok nyerítenek és ágaskodnak fel a közeledésére mindkét oldalon. Az ork nem sokat teketóriázik. Hamar kinéz magának egy megtermett gwuffot ami talán, hacsak rövid távra is, de jó hátas lenne. Ezek az állatok sok súlyt bírnak, így a megtermett ork, ki nehéz egy lónak, de talán még egy wargnak is, bizton gondolhatja, hogy egy efféle állattal áttörheti az őrök kordonját. Csakhogy egy nagy dög, szerinte még önmagában nem volna elég a meneküléshez. Ha tényleg menekülni akar akkor ahhoz több hátast is el kell engednie, és olyan felfordulást kell csapnia amekkorát csak lehet. Nem is teketóriázik sokat, két pallosával melyeknek acél és fa nem állhat ellen, különösen ha az erejétől legendássá vált Lewonor Gravak forgatja, jobbra balra csap miközben közelebb ér a kiszemelt állathoz. Ismét a jó öreg kétkezes harcstílus, melynek folyományaként jól szolgált pajzsa vissza is kerül a hátára. Így a nagy állatok kedvükre menekülhetnek kifele, az utána jövő meg rögtön részesülhet is egy kellemes meglepetésben. A lovakra nem pazarolja az idejét, ha már egy zárat átvág akkor a mögött rendes nagy bestia legyen. Nem tudja ezzel mennyi időt vesztett, és azt sem vajon ez alatt az idő alatt odakint az emberek tömege, vagy a városőrök kordonja kezdett el gyülekezni. A kettő ugyanis nem mindegy. Persze ha nem ilyen egyszerű a zárak átvágása akkor nem vesződik velük inkább egyenest ahhoz az állathoz rohan amelyet gyakorlott szeme a legalkalmasabbnak vélt.*
//Aktív szelídítés//
*Ezt az egyet már másképp közelíti meg, elvégre ezt nem felzavarni akarja, hanem épphogy hátasává tenni. Kezét magasra emelve próbál ráhangolódni az állatra, úgy ahogy egy emberrel tenné. A képesség mellyel egy értelmetlen lényt lenyugtathat, mellyel igazzá tudja tenni a valótlant, és mellyel a két vérengző bikából is kezesbárányt csinált, vélhetően most is működésbe lép, és ráveszi a dögöt, hogy ne csapja pofán az orkot mikor az végül kardjával ezt az ajtót (is) feltárja. Ha nem akkor a zöldbőrű eléggé benne lesz a slamasztikában. Mindenesetre, hosszú ismerkedésre nem lesz ideje. Ki kell nyitnia az ajtót, felszállni a dög hátára és a többi gwuffal együtt elhagyni ezt a helyet. Ha terelni is tudná őket akkor talán a törzs több tagját is elláthatná hátasokkal, de ez már inkább a vágyálom kategóriába esik főleg a mostani körülmények között. Előbb jusson ki, aztán ha össze tudja terelni őket az jó, ha nem akkor beéri ezzel az egyel, meg a gazdagék étkészletével. Épp elég baj már az is, hogy jó bikáit, és a sok munkával készült harci szekeret itt kell hagynia. Nincs mese, valamit valamiért, ha a szekér ezúttal megszolgál egyetlen gwuffot is, akkor talán azt mondhatja, hogy megérte a dolog. Jó este volt, nagy tűz volt, pénzzel is kifizetődött, és nem utolsó sorban ő remekül szórakozott. A rangidős tisztet addig nem veszi észre amíg valami módon a közelébe nem ér, de ha amaz tényleg nem akar nekimenni, akkor nem sok baja lesz vele.*
463. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2016-05-29 11:25:52
Üzenet elküldve: 2016-05-29 11:25:52
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Egy fakó csődör felnyerít.*
- Hó, hó, Szellem, hó! *A férfi az állat homlokához nyomja tenyerét, aki ezzel egyetemben felhagy a nyerítéssel, de látszólag még egy kicsit nyugtalan a beállóban. Szilajabb állat ő, mintsem négy fal között megmaradjon, gazdája nélkül, de sajna most el kell viselnie.
Hogy jobban megnyugtassa, Brezan elveszi a kezét az állat fejétől, majd annak helyébe homlokát dugja.*
- Egy darabig itt kell meglenned. *Duruzsolja neki halk, mély hangon.* - Nem leszel itt többet egy napnál, ha mégis, nap, mint nap meglátogatlak.
*A ló felhorkant, prüszköl, majd patájával a földet kaparja. A férfi elmosolyodik, valahogy úgy érzi, hogy Szellem megnyugodott. Fakószürke színéről kapta ezt a nevet, aki távolról látná őt az alkonyatban, tényleg azt hihetné, hogy a dajkamesék a hamuszürke színben derengő holt testekről valódiak.
Nincsenek hamuszürke holtak, akik az élőket rémítgetik, ehelyett azonban vannak rothadó holtak, akik seregbe verődve gyilkolják az élőket. Sokan úgy vélik, a gyerekkoruk rémtörténetei olyan képet festenek a világról, amiben emberfia soha nem lakna, olyan rémítő, olyan kaotikus. De amikor a valóság válni rémtörténetté, akkor az ember valahogy belekívánkozik abba a fantáziavilágba, amivel anno mások arcából futtatta ki vért, olyan idilli, olyan nyugodt lenne az a világ.
A lovászfiú mindeközben a duó mellől figyelte a búcsúzkodást, és a férfi amint elköszönt a lovától, a lovász máris a helyébe lép, hogy a felbőszült lovat lecsillapítsa egy kis szalmával.*
- Az alma a kedvence! *Szól még vissza a lovásznak, aki minduntalan (de hiába) próbálja megnyugtatni Szellemet.
A lova ellátása potom pénz most számára, megszedte magát mindenféle alkalmi munkával, és meg is szenvedte azt, mivel teste annyira fáradt, hogy egy tizenkét éves kamaszfiú is ledöntené birkózásban. Izmai mintha nem is az övéi lennének, hanem egy csecsemőé, egy fáradt, kimerült csecsemőé.
Ahogy távozik az istállóból, a kapu tetejéről egy félszemű varjú tekint le rá. Felkárog, majd ágról tetőre, tetőről ágra röppenve követi a férfit, bármerre is tartson útja.*
- Hó, hó, Szellem, hó! *A férfi az állat homlokához nyomja tenyerét, aki ezzel egyetemben felhagy a nyerítéssel, de látszólag még egy kicsit nyugtalan a beállóban. Szilajabb állat ő, mintsem négy fal között megmaradjon, gazdája nélkül, de sajna most el kell viselnie.
Hogy jobban megnyugtassa, Brezan elveszi a kezét az állat fejétől, majd annak helyébe homlokát dugja.*
- Egy darabig itt kell meglenned. *Duruzsolja neki halk, mély hangon.* - Nem leszel itt többet egy napnál, ha mégis, nap, mint nap meglátogatlak.
*A ló felhorkant, prüszköl, majd patájával a földet kaparja. A férfi elmosolyodik, valahogy úgy érzi, hogy Szellem megnyugodott. Fakószürke színéről kapta ezt a nevet, aki távolról látná őt az alkonyatban, tényleg azt hihetné, hogy a dajkamesék a hamuszürke színben derengő holt testekről valódiak.
Nincsenek hamuszürke holtak, akik az élőket rémítgetik, ehelyett azonban vannak rothadó holtak, akik seregbe verődve gyilkolják az élőket. Sokan úgy vélik, a gyerekkoruk rémtörténetei olyan képet festenek a világról, amiben emberfia soha nem lakna, olyan rémítő, olyan kaotikus. De amikor a valóság válni rémtörténetté, akkor az ember valahogy belekívánkozik abba a fantáziavilágba, amivel anno mások arcából futtatta ki vért, olyan idilli, olyan nyugodt lenne az a világ.
A lovászfiú mindeközben a duó mellől figyelte a búcsúzkodást, és a férfi amint elköszönt a lovától, a lovász máris a helyébe lép, hogy a felbőszült lovat lecsillapítsa egy kis szalmával.*
- Az alma a kedvence! *Szól még vissza a lovásznak, aki minduntalan (de hiába) próbálja megnyugtatni Szellemet.
A lova ellátása potom pénz most számára, megszedte magát mindenféle alkalmi munkával, és meg is szenvedte azt, mivel teste annyira fáradt, hogy egy tizenkét éves kamaszfiú is ledöntené birkózásban. Izmai mintha nem is az övéi lennének, hanem egy csecsemőé, egy fáradt, kimerült csecsemőé.
Ahogy távozik az istállóból, a kapu tetejéről egy félszemű varjú tekint le rá. Felkárog, majd ágról tetőre, tetőről ágra röppenve követi a férfit, bármerre is tartson útja.*
462. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2016-05-24 08:39:36
Üzenet elküldve: 2016-05-24 08:39:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Korin//
*A ló végül kiszenved, de Arthemosnak semmi kedve összetakarítani a hulláját, vagy keresni valakit, aki a kutyáknak adja meg ilyesmi. Éppen ezért hamar el kéne indulni. Amikor a kardja a helyére került, majd a dolguk végére értek és mindkettejük keze tiszta végre a bemutatkozásra is sor kerül.*
- A nevem Arthemos. Szintúgy örvendek, a ló nevét meg találgass az, akinek itt marad a teteme. No de szerintem pontosan ezért is ideje lenne indulni. A Pegazus valóban jó hely, ahol megihatunk párat így tavasz hajnalán.
*Majd ha a férfi is vele tart, akkor elindulhatnak a taverna irányába. Azonban útközben a férfi vissza is tér a munkára, hiszen ezért jött a másik a városba.* - Szóval mi érdekli a város történéseivel kapcsolatban? Mi az, amire kíváncsi? Hátha tudok segíteni. *Kezd bele az első mondandójába, amelyet egy hosszabb szálra kíván felfűzni, hiszen a pegazusban nyugodt körülmények között mindent szépen megtárgyalnak. Munkát, jövőt, esetleges stratégiát. Van itt bőven lehetőség, de előtte nem árt megtudni ki is az, akivel együtt fog sörözni.*
*A ló végül kiszenved, de Arthemosnak semmi kedve összetakarítani a hulláját, vagy keresni valakit, aki a kutyáknak adja meg ilyesmi. Éppen ezért hamar el kéne indulni. Amikor a kardja a helyére került, majd a dolguk végére értek és mindkettejük keze tiszta végre a bemutatkozásra is sor kerül.*
- A nevem Arthemos. Szintúgy örvendek, a ló nevét meg találgass az, akinek itt marad a teteme. No de szerintem pontosan ezért is ideje lenne indulni. A Pegazus valóban jó hely, ahol megihatunk párat így tavasz hajnalán.
*Majd ha a férfi is vele tart, akkor elindulhatnak a taverna irányába. Azonban útközben a férfi vissza is tér a munkára, hiszen ezért jött a másik a városba.* - Szóval mi érdekli a város történéseivel kapcsolatban? Mi az, amire kíváncsi? Hátha tudok segíteni. *Kezd bele az első mondandójába, amelyet egy hosszabb szálra kíván felfűzni, hiszen a pegazusban nyugodt körülmények között mindent szépen megtárgyalnak. Munkát, jövőt, esetleges stratégiát. Van itt bőven lehetőség, de előtte nem árt megtudni ki is az, akivel együtt fog sörözni.*
461. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2016-05-23 23:26:42
Üzenet elküldve: 2016-05-23 23:26:42
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Arthemos//
*Halvány mosoly szalad végig Korin arcán.*
- Egy órája ha itt lehetek, de útközben sikerült elcsípnem egy rikkancsot, így tudok róla, hogy a városi tanács néhány tagja különösen viselkedik mostanában. Egyébiránt néhány járókelőtől is lehet ilyesmikről hallani. Bár hogy pontosan miről van szó, azt sosem lehet biztosan tudni. -
*A fürdőházi fejleményekről fogalma sincs. Elégedetten nyugtázza, hogy a követ Arthemos is megfelelőnek találja, és reméli, hogy valóban annak bizonyul. A figyelmeztetésre reagálva bal térdét az állat nyakára helyezi, és törzsével bedőlve szinte teljes testsúlyával nyomja a lovat, illetve kezeiven erősen rámarkol a kőre. A ló elkeseredetten felnyerít.*
- Mindjárt jó lesz, cimbora. - *súgja a jószág fülébe, majd lesújt az első csapás. A ló elhaló hangot ad ki, teste megremeg, hátsó lábaival rúg egyet, de komolyabb erőkifejtésre képtelen, s ez Korin szerencséje. Na meg az, hogy a második ütés gyorsan, pontosan érkezik, s apró reccsenés jelzi, hogy evvel az állatnak vége.
Korin rutinszerű mozdulatokkal köti be a zsák száját, húzza le a vizet a ló helyett, s csomagolja be holmijait a nyeregtáskába, amit aztán eltávolít a tetemről, és saját vállán átdobja.*
- Köszönöm a segítséget. -
*Ezután átkarolja a ló mellső lábait valamint nyakának sörényes részét, s a szinte csak csontvázból álló tetemet bevonszolja az istálló épületén belülre. Amint visszaér újdonsült társához, megválik kesztyűitől, egy rongybatekerve elrakja őket, majd szabad jobbját nyújtja a másik felé.*
- A nevem Korin Flod. A lóét nem tudom, de ha a lovászlegény előbb ideér mint a kutyák, akkor még elnevezheti. Lenne kedved meginni valamit a Pegazusban? Vagy van valami dolgod még itt? -
*Halvány mosoly szalad végig Korin arcán.*
- Egy órája ha itt lehetek, de útközben sikerült elcsípnem egy rikkancsot, így tudok róla, hogy a városi tanács néhány tagja különösen viselkedik mostanában. Egyébiránt néhány járókelőtől is lehet ilyesmikről hallani. Bár hogy pontosan miről van szó, azt sosem lehet biztosan tudni. -
*A fürdőházi fejleményekről fogalma sincs. Elégedetten nyugtázza, hogy a követ Arthemos is megfelelőnek találja, és reméli, hogy valóban annak bizonyul. A figyelmeztetésre reagálva bal térdét az állat nyakára helyezi, és törzsével bedőlve szinte teljes testsúlyával nyomja a lovat, illetve kezeiven erősen rámarkol a kőre. A ló elkeseredetten felnyerít.*
- Mindjárt jó lesz, cimbora. - *súgja a jószág fülébe, majd lesújt az első csapás. A ló elhaló hangot ad ki, teste megremeg, hátsó lábaival rúg egyet, de komolyabb erőkifejtésre képtelen, s ez Korin szerencséje. Na meg az, hogy a második ütés gyorsan, pontosan érkezik, s apró reccsenés jelzi, hogy evvel az állatnak vége.
Korin rutinszerű mozdulatokkal köti be a zsák száját, húzza le a vizet a ló helyett, s csomagolja be holmijait a nyeregtáskába, amit aztán eltávolít a tetemről, és saját vállán átdobja.*
- Köszönöm a segítséget. -
*Ezután átkarolja a ló mellső lábait valamint nyakának sörényes részét, s a szinte csak csontvázból álló tetemet bevonszolja az istálló épületén belülre. Amint visszaér újdonsült társához, megválik kesztyűitől, egy rongybatekerve elrakja őket, majd szabad jobbját nyújtja a másik felé.*
- A nevem Korin Flod. A lóét nem tudom, de ha a lovászlegény előbb ideér mint a kutyák, akkor még elnevezheti. Lenne kedved meginni valamit a Pegazusban? Vagy van valami dolgod még itt? -
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 567-586