Nincs játékban - Istálló
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Istálló | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 18 (341. - 360. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Plevaen Kadar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/8972_sotetelf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 567-586
360. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2015-09-02 11:07:42
Üzenet elküldve: 2015-09-02 11:07:42
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Göthes gebe vásárlás//
*A lovász szerencséjére a férfi nyugton marad, amíg nehezen lenyugtatja féktelen lovát. Izzadtságcseppek gyöngyöződnek a homlokán, amit csak simán letöröl, majd a mélységire pillant. Nyájasan mosolyodik el.*
- Ebben biztos vagyok. *Válaszolja, majd a számára tetszetős hölgy felé néz, majd eszébe jut valami.*
- De mintha önt jellemezte volna a kisasszony, s akkor épp a másik lovat ajánlottam, hogy az tökéletes lenne önnek. Tudja, Celery igen vad. Ha tényleg most kell elmennie, vele nem jut el, még a város széléig sem. Csak ha nagyon erősen fogja. Minden más esetben leveti magáról, s elmegy. De ön tudja. Hosszabb távra Rakoncátlant ajánlom. Ő sem egy kezes bárány, de legalább elfogadja, hogy a hátára üljenek.
*Feleli, majd a leányra néz, de mintha átszellemült tekintettel mintha máshol járna, így Plevaennel kell megbeszélniük a részleteket. Halkan, s már-már csalódottan sóhajt.*
- Uram, én teljes tisztességében elhiszem, hogy a kisasszony ki fogja fizetni, viszont én nem adhatom el a lovakat a kezemből, amíg a markomban nem kaptam a pénzt. Láthatja, hogy mintha átszellemült volna a kisasszony. Esetleg, ha letétben itt hagy valamit, amíg magához tér, odaadhatom önnek Rakoncátlant, ha már a kisasszony őt szánta magának. Egyéb esetben várnia kell. Sajnálom.
*Mosolyodik a férfira nyájasan.*
*A lovász szerencséjére a férfi nyugton marad, amíg nehezen lenyugtatja féktelen lovát. Izzadtságcseppek gyöngyöződnek a homlokán, amit csak simán letöröl, majd a mélységire pillant. Nyájasan mosolyodik el.*
- Ebben biztos vagyok. *Válaszolja, majd a számára tetszetős hölgy felé néz, majd eszébe jut valami.*
- De mintha önt jellemezte volna a kisasszony, s akkor épp a másik lovat ajánlottam, hogy az tökéletes lenne önnek. Tudja, Celery igen vad. Ha tényleg most kell elmennie, vele nem jut el, még a város széléig sem. Csak ha nagyon erősen fogja. Minden más esetben leveti magáról, s elmegy. De ön tudja. Hosszabb távra Rakoncátlant ajánlom. Ő sem egy kezes bárány, de legalább elfogadja, hogy a hátára üljenek.
*Feleli, majd a leányra néz, de mintha átszellemült tekintettel mintha máshol járna, így Plevaennel kell megbeszélniük a részleteket. Halkan, s már-már csalódottan sóhajt.*
- Uram, én teljes tisztességében elhiszem, hogy a kisasszony ki fogja fizetni, viszont én nem adhatom el a lovakat a kezemből, amíg a markomban nem kaptam a pénzt. Láthatja, hogy mintha átszellemült volna a kisasszony. Esetleg, ha letétben itt hagy valamit, amíg magához tér, odaadhatom önnek Rakoncátlant, ha már a kisasszony őt szánta magának. Egyéb esetben várnia kell. Sajnálom.
*Mosolyodik a férfira nyájasan.*
359. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2015-09-01 13:44:16
Üzenet elküldve: 2015-09-01 13:44:16
ÚJ
![>Plevaen Kadar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/8972_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Göthes gebe vásárlása//
*A ló megvadulására, csak megáll és csendben várja amíg a lovász lenyugtatja az állatot. Lesz ezzel még baj bőven, hisz úgy látszik a mélységivel se nagyon szimpatizál az állat. Talán majd megváltozik a dolog, ha végre ismét odakint lehet, falak és kötelek nélkül, de amit már most is leszögezhet, az az, hogy nem lesz egyszerű megszelídíteni az állatot. Nyolcszáz arany nem kis összeg, ám két lóért természetesen megéri. A lovász intelmeit azért megfogadja, és mikor az állat megnyugszik, erőteljesen és kimérten kezd hozzá közelíteni. Nem sieti el úgy mint korábban majd ha elég közél ért akkor a kantár felé nyúl, várva, hogy átadják neki.*
-Ebben az esetben. *Szólal meg halkan a lovász felé.* -A kisasszony nyilván ki is fogja fizetni, ha csak nem akar meglopni mindkettőnket. *Ő már kiadta a kezéből az összeget, ezer aranyat nyomott Rahleeza kezébe, azért, hogy lovat válasszon. Nem várhatnak hát el tőle egy újabb nyolcszázas tételt, attól kicsit ideges lenne és üzletember, vagy sem, felbosszantani még így sem érdemes.*
-Szóval? *Pillant körbe a két jómadár és a két hátas között. Azon kevés helyzetek egyikében van amikor a törvény az ő oldalára áll. Ha a városőrök elé kéne vinni a dolgot, a fél Pinty tanúsíthatná, hogy ő ezer aranyat adott a lánynak, megbízásul egy hátas megvételére. Ugyan a másik lóról nem volt szó, de, hogy az mennyire szükséges, vagy szükségtelen, most nem akar beszélni. Szerinte legalábbis, nem lehet baj abból, ha egy egész ménest, gyűjt össze a bordély alá, legfeljebb vesz hozzájuk farmot is.*
-Hogy rendezzük a dolgot, tisztességesen, tisztességtelenül, vagy nagyon tisztességesen. *Az utolsó szavakat kissé megnyomja utalva ezzel a városőrségi közbelépésre. Szerinte szükségtelen az ilyesmi ő csak a jól megérdemelt hátasát akarja, megkapni.*
*A ló megvadulására, csak megáll és csendben várja amíg a lovász lenyugtatja az állatot. Lesz ezzel még baj bőven, hisz úgy látszik a mélységivel se nagyon szimpatizál az állat. Talán majd megváltozik a dolog, ha végre ismét odakint lehet, falak és kötelek nélkül, de amit már most is leszögezhet, az az, hogy nem lesz egyszerű megszelídíteni az állatot. Nyolcszáz arany nem kis összeg, ám két lóért természetesen megéri. A lovász intelmeit azért megfogadja, és mikor az állat megnyugszik, erőteljesen és kimérten kezd hozzá közelíteni. Nem sieti el úgy mint korábban majd ha elég közél ért akkor a kantár felé nyúl, várva, hogy átadják neki.*
-Ebben az esetben. *Szólal meg halkan a lovász felé.* -A kisasszony nyilván ki is fogja fizetni, ha csak nem akar meglopni mindkettőnket. *Ő már kiadta a kezéből az összeget, ezer aranyat nyomott Rahleeza kezébe, azért, hogy lovat válasszon. Nem várhatnak hát el tőle egy újabb nyolcszázas tételt, attól kicsit ideges lenne és üzletember, vagy sem, felbosszantani még így sem érdemes.*
-Szóval? *Pillant körbe a két jómadár és a két hátas között. Azon kevés helyzetek egyikében van amikor a törvény az ő oldalára áll. Ha a városőrök elé kéne vinni a dolgot, a fél Pinty tanúsíthatná, hogy ő ezer aranyat adott a lánynak, megbízásul egy hátas megvételére. Ugyan a másik lóról nem volt szó, de, hogy az mennyire szükséges, vagy szükségtelen, most nem akar beszélni. Szerinte legalábbis, nem lehet baj abból, ha egy egész ménest, gyűjt össze a bordély alá, legfeljebb vesz hozzájuk farmot is.*
-Hogy rendezzük a dolgot, tisztességesen, tisztességtelenül, vagy nagyon tisztességesen. *Az utolsó szavakat kissé megnyomja utalva ezzel a városőrségi közbelépésre. Szerinte szükségtelen az ilyesmi ő csak a jól megérdemelt hátasát akarja, megkapni.*
358. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2015-09-01 13:27:21
Üzenet elküldve: 2015-09-01 13:27:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Beszerző körút – édes kettesben//
- Hmm… kár… *Húzza félre a száját és egy ideig csak szorítja kezében az üveget. Meg kellene tőle válnia, de nem akar. Ez mégis csak rum. Ki a fene hallott már olyanról, hogy valaki eldob egy üveg rumot? Mondjuk, ha még iszik belőle, akkor biztos vége. Nagyot lendít és az üveg messze repül a bozótba. *
- Ugyan, nem szabad mohónak lenni. Ha elkezd sipítozni biztosan fellógatnak minket estére. Ezt a kockázatot még az a fegyver sem éri meg. *Teszi hozzá. A férfi ötletében nem maga a felvetés a meglepő, inkább az, hogy neki miért nem jutott eszébe? Igaz, akkor sem próbálkozott volna. Tökösebbnek tűnt az a leányzó, mintsem csak úgy meglophatnák, mert megvakult.
Csendben lépdel, s bár Taran további szavainak hallatán teljesen elcsodálkozik, próbálja ennek jelét nem adni.*
- Ööö… *Szólal meg az őszinteség hallatán. Még, hogy Taran megbízik benne? Jó, kezdetlegesen, de akkor is.* Hát ööö… *Lesüti a fejét a csizmája felé. Nézi, ahogy egyik lába jár a másik után. Azon mereng, vajon mit is lehetne erre mondani?*
- Szerintem meg csak nem hittél benne, hogy rossz a rum. *Legyinti le végül a dolgot, a szokásos pírral az arcán. Ez a reakció valahogy egyszerűbbnek tűnt.* Mellesleg, mégis mit kezdtünk volna, ha megvakulsz? Négykézláb megyünk a pihenőbe? És, hogy lehet, hogy rád nem hat a rum? *Vonja magasra a szemöldökét. Talán nem is kap kérdésére választ, de nem is lényeges. Neki lát a feneketlen táska tartalmának felkutatásához. Előkap ismét egy kisebb zsákot és Taran Latonnak nyújtja. Legalább 500 arany a tartalma.
*
- Tessék, a lóra, hogy ne valami gebét hozz majd.*
A továbbiak hallatán nagyot kacag, szinte levegőt is alig kap. Persze mire észhez kap és reagálhatna a férfi eltűnik az épületben, ő pedig abbahagyva a nevetgélést, az ajkára harapva néz utána. Régen érezte már magának ennyire fedetlennek, de úgy tűnik Taran előtt bármivel is takarózik, a lepel mindig lehull. Sóhajt majd nekikezd a levélolvasásnak.
A levél tartalma által okozott dühkitörés pedig továbbra is tart. Miután azonban nem talál semmi szétrúghatót a környezetében, amiatt lesz ideges, hogy miért van bent olyan sokáig a férfi.*
- Mi a fene van már? *Kiáltja utána, jóllehet a mágus már nem is hallja.*
- Hmm… kár… *Húzza félre a száját és egy ideig csak szorítja kezében az üveget. Meg kellene tőle válnia, de nem akar. Ez mégis csak rum. Ki a fene hallott már olyanról, hogy valaki eldob egy üveg rumot? Mondjuk, ha még iszik belőle, akkor biztos vége. Nagyot lendít és az üveg messze repül a bozótba. *
- Ugyan, nem szabad mohónak lenni. Ha elkezd sipítozni biztosan fellógatnak minket estére. Ezt a kockázatot még az a fegyver sem éri meg. *Teszi hozzá. A férfi ötletében nem maga a felvetés a meglepő, inkább az, hogy neki miért nem jutott eszébe? Igaz, akkor sem próbálkozott volna. Tökösebbnek tűnt az a leányzó, mintsem csak úgy meglophatnák, mert megvakult.
Csendben lépdel, s bár Taran további szavainak hallatán teljesen elcsodálkozik, próbálja ennek jelét nem adni.*
- Ööö… *Szólal meg az őszinteség hallatán. Még, hogy Taran megbízik benne? Jó, kezdetlegesen, de akkor is.* Hát ööö… *Lesüti a fejét a csizmája felé. Nézi, ahogy egyik lába jár a másik után. Azon mereng, vajon mit is lehetne erre mondani?*
- Szerintem meg csak nem hittél benne, hogy rossz a rum. *Legyinti le végül a dolgot, a szokásos pírral az arcán. Ez a reakció valahogy egyszerűbbnek tűnt.* Mellesleg, mégis mit kezdtünk volna, ha megvakulsz? Négykézláb megyünk a pihenőbe? És, hogy lehet, hogy rád nem hat a rum? *Vonja magasra a szemöldökét. Talán nem is kap kérdésére választ, de nem is lényeges. Neki lát a feneketlen táska tartalmának felkutatásához. Előkap ismét egy kisebb zsákot és Taran Latonnak nyújtja. Legalább 500 arany a tartalma.
*- Tessék, a lóra, hogy ne valami gebét hozz majd.*
A továbbiak hallatán nagyot kacag, szinte levegőt is alig kap. Persze mire észhez kap és reagálhatna a férfi eltűnik az épületben, ő pedig abbahagyva a nevetgélést, az ajkára harapva néz utána. Régen érezte már magának ennyire fedetlennek, de úgy tűnik Taran előtt bármivel is takarózik, a lepel mindig lehull. Sóhajt majd nekikezd a levélolvasásnak.
A levél tartalma által okozott dühkitörés pedig továbbra is tart. Miután azonban nem talál semmi szétrúghatót a környezetében, amiatt lesz ideges, hogy miért van bent olyan sokáig a férfi.*
- Mi a fene van már? *Kiáltja utána, jóllehet a mágus már nem is hallja.*
357. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2015-09-01 13:14:37
Üzenet elküldve: 2015-09-01 13:14:37
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Göthes gebe vásárlása//
*Az istálló ajtaja még éjszaka is nyitva áll mindenki számára. A két vaskos ajtó tárva nyitva áll, így csak csendben kell sunnyognia Plevaennek, a szénákkal tarkított földön. Minden második karám mellett egy fáklya ég, így a gyéren megvilágított helyen is elég jól lehet látni egy esetleges érkezőt.
A lovászfiú mégis a hölgyeménnyel van elfoglalva, várja, hogy kifizesse a két ló árát. Épp az imént egyeztek meg, de amíg nem adja át neki a csengő aranyakat, addig a paripákat sem. Amíg a gondolataiba süllyedt lány gondolkozik, addig előkészíti a lovakat, indulásra.
Ebben a fázisban szólal meg a mélységi férfi. De amaz szavait nem hozzá intézi, hanem a szépsége leányzóhoz. Ahogy a férfi közelít a fekete lóhoz, az rögtön megvadul. Nehezen sikerült csak egy kötélből készült kantárt ráadni, ám a fiatal, életerős lovásznak így is nehezére esik féken tartani az állatot.*
- Ne ilyen hirtelen!
*Hurrogja le Plevaent.*
- Ha így közelét, megőrül. Finoman és csendesen. Vagy erőteljesen, de kimérten. Semmiképp sem hirtelen!
*Mondja el az eddigi tapasztalatait Celeryvel kapcsolatban, s fejét folyamatosan rázza. A pénz megkapásáig csak a felelősség az övé, utána már nem. Addig viszont meg kell nyugtatni a lovat.*
- Nyolcszáz aranyban uram. Ennyiben egyeztünk meg a kisasszonnyal.
*Mondja határozottan.*
*Az istálló ajtaja még éjszaka is nyitva áll mindenki számára. A két vaskos ajtó tárva nyitva áll, így csak csendben kell sunnyognia Plevaennek, a szénákkal tarkított földön. Minden második karám mellett egy fáklya ég, így a gyéren megvilágított helyen is elég jól lehet látni egy esetleges érkezőt.
A lovászfiú mégis a hölgyeménnyel van elfoglalva, várja, hogy kifizesse a két ló árát. Épp az imént egyeztek meg, de amíg nem adja át neki a csengő aranyakat, addig a paripákat sem. Amíg a gondolataiba süllyedt lány gondolkozik, addig előkészíti a lovakat, indulásra.
Ebben a fázisban szólal meg a mélységi férfi. De amaz szavait nem hozzá intézi, hanem a szépsége leányzóhoz. Ahogy a férfi közelít a fekete lóhoz, az rögtön megvadul. Nehezen sikerült csak egy kötélből készült kantárt ráadni, ám a fiatal, életerős lovásznak így is nehezére esik féken tartani az állatot.*
- Ne ilyen hirtelen!
*Hurrogja le Plevaent.*
- Ha így közelét, megőrül. Finoman és csendesen. Vagy erőteljesen, de kimérten. Semmiképp sem hirtelen!
*Mondja el az eddigi tapasztalatait Celeryvel kapcsolatban, s fejét folyamatosan rázza. A pénz megkapásáig csak a felelősség az övé, utána már nem. Addig viszont meg kell nyugtatni a lovat.*
- Nyolcszáz aranyban uram. Ennyiben egyeztünk meg a kisasszonnyal.
*Mondja határozottan.*
356. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2015-08-31 19:22:30
Üzenet elküldve: 2015-08-31 19:22:30
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 161
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Beszerző körút – édes kettesben//
*Amikor Dyntina felhozza a szemét dörzsölő gnómot, akkor Taran megszólal.*
-Láttam. Azt reméltem, hogy bebizonyítom, hogy nem a rum a rossz, de ezek szerint tévedtem. Ha eleget ivott volna, elrabolhattuk volna tőle a fegyverét! Mondjuk, akkor már én is vak lettem volna, úgyhogy kérdés, hogy meddig jutottunk volna a városőrség elől.
*Nyugtázza a hallottakat, de valamiért úgy érzi, hogy ez még mindig kimerítetlen téma, így folytatja.*
-Bár az is lehet, hogy a sok piától szédül és nem a rumtól, mert én nem szédülök! Ettől függetlenül öntsd ki szerintem!
*Rántja meg a vállát, mert nem érdeki, hogy a továbbiakban mi lesz az alkoholos ital sorsa.*
-Tudod mit, Dynti! Azt hiszem, hogy mégis kezdek megbízni benned, hiszen akkor nem kockáztattam volna meg, hogy beteg leszek a rumtól, mert akkor én is olyan sebezhető lettem volna, mint te.
*Ismét egy vállrándítással intézi el a dolgot, mintha a világ legtermészetesebb mondatát ejtette volna ki az ajkain. Pedig nem az volt. Vélhetően betalált, meglehetősen célba talált!*
-Nem nézlek hülyének, csak megleptél, mert még sosem vonultál félre csak úgy, elmélkedni...
*Emeli fel mutató ujját, miközben az utolsó szót erőteljesen megnyomja és el is nyújtja egy kicsit.*
-Sőt, szerintem okosabb vagy, mint amilyennek mutatni akarod magad!
*Rántja meg a vállát immáron harmadjára, de mielőtt még a lány komolyabban válaszolhatna az utolsó mondatára, eltűnik az istállóban.
Ott rögtön három forgatókönyv felé indulhat a történet. Az egyik, hogy a helyszínen nincs senki, csak a lovak. Ekkor kiválaszt egy paripát és megpróbálja elkötni.
A második esetben egy személy van bent, méghozzá a lovász. Ekkor a történet kissé bonyolódik, mert ártalmatlanná kell tennie ahhoz, hogy lovat szerezzen. Ez a következőképpen teszi meg, ha van rá lehetősége: Ha a férfi (vagy nő) észrevette, akkor köszön neki, mintha csak a lováért jönne, és miután elé közel ér az áldozathoz, botjával minden erejét felhasználva fejtetőn kólintja, és aztán megy lovat lopni. Ha nem tud eléggé a férfihez közel menni, akkor valami fedőtörténettel próbálkozik, a lovakról kérdezgetve és arról, hogy van-e eladó paripa.
A harmadik lehetőség a legrosszabb, miszerint nem ketten vannak az istállóban. Ebben az esetben mindenképp a vásárlási vonalat fogja erőltetni a mágustanonc.*
*Amikor Dyntina felhozza a szemét dörzsölő gnómot, akkor Taran megszólal.*
-Láttam. Azt reméltem, hogy bebizonyítom, hogy nem a rum a rossz, de ezek szerint tévedtem. Ha eleget ivott volna, elrabolhattuk volna tőle a fegyverét! Mondjuk, akkor már én is vak lettem volna, úgyhogy kérdés, hogy meddig jutottunk volna a városőrség elől.
*Nyugtázza a hallottakat, de valamiért úgy érzi, hogy ez még mindig kimerítetlen téma, így folytatja.*
-Bár az is lehet, hogy a sok piától szédül és nem a rumtól, mert én nem szédülök! Ettől függetlenül öntsd ki szerintem!
*Rántja meg a vállát, mert nem érdeki, hogy a továbbiakban mi lesz az alkoholos ital sorsa.*
-Tudod mit, Dynti! Azt hiszem, hogy mégis kezdek megbízni benned, hiszen akkor nem kockáztattam volna meg, hogy beteg leszek a rumtól, mert akkor én is olyan sebezhető lettem volna, mint te.
*Ismét egy vállrándítással intézi el a dolgot, mintha a világ legtermészetesebb mondatát ejtette volna ki az ajkain. Pedig nem az volt. Vélhetően betalált, meglehetősen célba talált!*
-Nem nézlek hülyének, csak megleptél, mert még sosem vonultál félre csak úgy, elmélkedni...
*Emeli fel mutató ujját, miközben az utolsó szót erőteljesen megnyomja és el is nyújtja egy kicsit.*
-Sőt, szerintem okosabb vagy, mint amilyennek mutatni akarod magad!
*Rántja meg a vállát immáron harmadjára, de mielőtt még a lány komolyabban válaszolhatna az utolsó mondatára, eltűnik az istállóban.
Ott rögtön három forgatókönyv felé indulhat a történet. Az egyik, hogy a helyszínen nincs senki, csak a lovak. Ekkor kiválaszt egy paripát és megpróbálja elkötni.
A második esetben egy személy van bent, méghozzá a lovász. Ekkor a történet kissé bonyolódik, mert ártalmatlanná kell tennie ahhoz, hogy lovat szerezzen. Ez a következőképpen teszi meg, ha van rá lehetősége: Ha a férfi (vagy nő) észrevette, akkor köszön neki, mintha csak a lováért jönne, és miután elé közel ér az áldozathoz, botjával minden erejét felhasználva fejtetőn kólintja, és aztán megy lovat lopni. Ha nem tud eléggé a férfihez közel menni, akkor valami fedőtörténettel próbálkozik, a lovakról kérdezgetve és arról, hogy van-e eladó paripa.
A harmadik lehetőség a legrosszabb, miszerint nem ketten vannak az istállóban. Ebben az esetben mindenképp a vásárlási vonalat fogja erőltetni a mágustanonc.*
355. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2015-08-31 16:42:59
Üzenet elküldve: 2015-08-31 16:42:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
// Beszerző körút – édes kettesben//
*Távozásukkor fél szemmel még Gyssa felé tekint, teljesen feleslegesen, hiszen ha még ott is van a gnóm, akkor is homályba vész alakja.*
- Láttad, hogy a szemét dörzsölte? *Kérdezi Tarant susmogva és összehúzza a szemöldökét. Csak reméli, hogy a kis gnóm nem dobja fel a talpát.
A mágus meglepettségén ő még inkább meglepődik.*
- Miért, nem úgy tűnik, mint aki szokott merengeni? *Csodálkozik rá a dologra. Nos, igaz, hogy többnyire az ösztöneire hallgat inkább az esze helyett, de ez még nem azt jelenti, hogy amikor esténként lehajtja a fejét, nem gondolkodik el a múlton. Na persze, a világért sem szeretné, ha ezt tudnák is róla, így a meglepett arcot rögtön mosolygós váltja fel és hanyagul megrántja a vállát.*
- Na jó, valóban nem szoktam… De azért *Baljával belebokszol a férfiébe.* Hülye nem vagyok. *Mondja némi játékossággal és dorgálással a hangjában.
Mire az istállóhoz érnek, már megjárják a kovácsot is, hogy Dynti újabb fegyverét felkaphassák, így a lovakhoz vezető úton meglehetősen csendben van, pusztán némi ügyetlen botladozás jelzi Taran számára, hogy a vöröske még vele van, na meg persze az, hogy végig belekarol. A botladozás oka pedig az, hogy homályos tekintetének egyetlen éles foltjával az új kardot nézegeti, csodálgatja, s olykor nagyokat sóhajt boldogságában. Kár, hogy ilyen vakon képtelen lenne használni.
Ám töketlenül működő látószerve ellenére is tudja, hogy megérkeztek az istállóhoz, ezt a széna és trágyaszagot ezer közül is megismerné, szinte hallja is, ahogy családja lovásza nagyokat rikkant bent. Persze ő nincs itt, s Dynti sem szándékozik bemenni.*
- Hozz valami dögöt… *Motyog az orra alatt.* Addig leülök ide és merengek! *Hangsúlyozza ki az utolsó szót hangosan, néha belekacarászva.* Ja és Taran. *Szól még a férfi után, ha az esetleg megindult befelé.*
- Többet ne hívj a drágádnak kérlek. Bármi másnak, csak annak ne. *Mondja komoran, majd a táskájában kezd kutatni, ha úgy látja a férfi eltűnt, s előkapja Nadae egyik levelét. Nem kis koncentrálásba kerül, mire neki látna végre olvasni, de csak összejön. Szürkéi lassan indulnak meg a cikornyás sorokon, majd rögtön az első pár szónál szemei megmerednek, s ingerülten pendül meg néhány ideg az arcán.*
- Hogy mi? *Pattan fel a szénáról, amin eddig csücsül, majd erőteljes rúgással borítja fel. Kezei a lap szélét gyűrik, de tovább olvassa. Amint a végére ér, összegyűri és besüllyeszti a táskájába, majd előveszi a következőt. Mérgesen csóválja a fejét, majd darabokra szakítja a papírt és szétszórja a levegőben.*
- Ez megőrült! *Tombol a vöröske, tovább rugdosva a téglalap alakúra összepréselt szénát, a helyére képzelve a kalózkát.* Hogy én? Én? *Kérdezgeti szegény ártatlan kis lóétektől, mintha az tudna válaszolni.* Miért pont én? *Rivall rá.*
- És könyörgöm, mi ez a testőr hülyeség? *Emeli tekintetét az ég felé.* Ki a fene bérel fel olyat testőrnek, aki holtan akarja látni? *Arra sem nagyon figyel fel, ha esetleg közben a máguska visszatér, de ha így történik, talán nem árt tartania a távolságot a vakon fortyogó leányzótól.*
A hozzászólás írója (Dyntina Danbur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.31 16:43:28
*Távozásukkor fél szemmel még Gyssa felé tekint, teljesen feleslegesen, hiszen ha még ott is van a gnóm, akkor is homályba vész alakja.*
- Láttad, hogy a szemét dörzsölte? *Kérdezi Tarant susmogva és összehúzza a szemöldökét. Csak reméli, hogy a kis gnóm nem dobja fel a talpát.
A mágus meglepettségén ő még inkább meglepődik.*
- Miért, nem úgy tűnik, mint aki szokott merengeni? *Csodálkozik rá a dologra. Nos, igaz, hogy többnyire az ösztöneire hallgat inkább az esze helyett, de ez még nem azt jelenti, hogy amikor esténként lehajtja a fejét, nem gondolkodik el a múlton. Na persze, a világért sem szeretné, ha ezt tudnák is róla, így a meglepett arcot rögtön mosolygós váltja fel és hanyagul megrántja a vállát.*
- Na jó, valóban nem szoktam… De azért *Baljával belebokszol a férfiébe.* Hülye nem vagyok. *Mondja némi játékossággal és dorgálással a hangjában.
Mire az istállóhoz érnek, már megjárják a kovácsot is, hogy Dynti újabb fegyverét felkaphassák, így a lovakhoz vezető úton meglehetősen csendben van, pusztán némi ügyetlen botladozás jelzi Taran számára, hogy a vöröske még vele van, na meg persze az, hogy végig belekarol. A botladozás oka pedig az, hogy homályos tekintetének egyetlen éles foltjával az új kardot nézegeti, csodálgatja, s olykor nagyokat sóhajt boldogságában. Kár, hogy ilyen vakon képtelen lenne használni.
Ám töketlenül működő látószerve ellenére is tudja, hogy megérkeztek az istállóhoz, ezt a széna és trágyaszagot ezer közül is megismerné, szinte hallja is, ahogy családja lovásza nagyokat rikkant bent. Persze ő nincs itt, s Dynti sem szándékozik bemenni.*
- Hozz valami dögöt… *Motyog az orra alatt.* Addig leülök ide és merengek! *Hangsúlyozza ki az utolsó szót hangosan, néha belekacarászva.* Ja és Taran. *Szól még a férfi után, ha az esetleg megindult befelé.*
- Többet ne hívj a drágádnak kérlek. Bármi másnak, csak annak ne. *Mondja komoran, majd a táskájában kezd kutatni, ha úgy látja a férfi eltűnt, s előkapja Nadae egyik levelét. Nem kis koncentrálásba kerül, mire neki látna végre olvasni, de csak összejön. Szürkéi lassan indulnak meg a cikornyás sorokon, majd rögtön az első pár szónál szemei megmerednek, s ingerülten pendül meg néhány ideg az arcán.*
- Hogy mi? *Pattan fel a szénáról, amin eddig csücsül, majd erőteljes rúgással borítja fel. Kezei a lap szélét gyűrik, de tovább olvassa. Amint a végére ér, összegyűri és besüllyeszti a táskájába, majd előveszi a következőt. Mérgesen csóválja a fejét, majd darabokra szakítja a papírt és szétszórja a levegőben.*
- Ez megőrült! *Tombol a vöröske, tovább rugdosva a téglalap alakúra összepréselt szénát, a helyére képzelve a kalózkát.* Hogy én? Én? *Kérdezgeti szegény ártatlan kis lóétektől, mintha az tudna válaszolni.* Miért pont én? *Rivall rá.*
- És könyörgöm, mi ez a testőr hülyeség? *Emeli tekintetét az ég felé.* Ki a fene bérel fel olyat testőrnek, aki holtan akarja látni? *Arra sem nagyon figyel fel, ha esetleg közben a máguska visszatér, de ha így történik, talán nem árt tartania a távolságot a vakon fortyogó leányzótól.*
A hozzászólás írója (Dyntina Danbur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.31 16:43:28
354. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2015-08-31 16:41:35
Üzenet elküldve: 2015-08-31 16:41:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Göthes gebe vásárlása//
*Hamarosan, meg is érkezik az istálló elé, szemében, enyhe fáradtsággal és az italok okozta delíriummal. Bárki megmondhatja, hogy a mélységi torka nem maradt szárazon, de egy ivóverseny túlélőjéhez képest szokatlanul stabilan áll a lábán. Az esze és viselkedése alapján nem mondanák józannak, de azokat nem a pia vette el, elég nagy rohadék volt már reggel is.
Nem ront ajtóstul a házba. Lassú puha léptekkel éri el az istálló ajtót, és zajtalanul lép át rajta, mintha csak lopni jönne. Ha az istálló kirablása már meg is fordult párszor a fejében, itt a város főterén sose mert hasonló akciókra vállalkozni. Most pedig végleg sikerült elvágnia magát a hasonló akcióktól. Ha viszont rögtön az első pillanatban belefolyik az eseményekbe, nem láthatja mit sikerült összehoznia, Rhleezánek. Így viszont épp sikerül elkapnia pár mondatot és a pillanatot mikor a lovász a fekete ménnel küzd.*
-Brávó. *Üti össze a tenyerét ezzel, végképp felfedve magát a társaság előtt. Celery képességei valóban meggyőzőek. Eredetileg, ugyan egy már betanított négylábúban gondolkozott, de látva az állatot, némileg megváltoztatta elképzeléseit. Erős, szilaj állat, nem tűri magán az emberek kezét. Az más kérdés, hogy a mélységit vajon elfogadja e lovasának, esetleg még nagyobb ellenszenvvel fog ellene viseltetni.*
-Rahil, nem hazudott, tényleg aranyat érsz. *Küld egy félmosolyt a lány felé. A másik lóra nem kérdez rá. Azt és a végső elszámolást rábízza az igazgatónőjükre, és ezzel talán több bizalmat is mutatott feléjük mint azt kellett volna. Mindenesetre, az összeg most Rahleeza felelőssége, Rahleeza pedig Rahil, felelőssége. Így tehát lesz aki végszükség esetén törlesszen.*
-Kicsit változott a terv. Még ma el kell utaznom. *Kimért, határozott léptekkel közelíti meg a fekete hátast, és látszólag egyáltalán nem törődik annak vad mivoltával. Itt az istállóban soha nem szokja meg a lovast. Ha a pedig mégis sikerül ráerőltetniük a kantárt és a nyerget, csak az eredendő vadságot ölnék ki belőle, pont azt amitől megtetszett a sötételfnek.*
-Mennyibe is került pontosan? *Kérdezi mindkettejüktől miközben tovább vizslatja a nagy állatot és ha elhangzik az ajánlat, legyen az bármekkora, akkor már indulna is.*
*Hamarosan, meg is érkezik az istálló elé, szemében, enyhe fáradtsággal és az italok okozta delíriummal. Bárki megmondhatja, hogy a mélységi torka nem maradt szárazon, de egy ivóverseny túlélőjéhez képest szokatlanul stabilan áll a lábán. Az esze és viselkedése alapján nem mondanák józannak, de azokat nem a pia vette el, elég nagy rohadék volt már reggel is.
Nem ront ajtóstul a házba. Lassú puha léptekkel éri el az istálló ajtót, és zajtalanul lép át rajta, mintha csak lopni jönne. Ha az istálló kirablása már meg is fordult párszor a fejében, itt a város főterén sose mert hasonló akciókra vállalkozni. Most pedig végleg sikerült elvágnia magát a hasonló akcióktól. Ha viszont rögtön az első pillanatban belefolyik az eseményekbe, nem láthatja mit sikerült összehoznia, Rhleezánek. Így viszont épp sikerül elkapnia pár mondatot és a pillanatot mikor a lovász a fekete ménnel küzd.*
-Brávó. *Üti össze a tenyerét ezzel, végképp felfedve magát a társaság előtt. Celery képességei valóban meggyőzőek. Eredetileg, ugyan egy már betanított négylábúban gondolkozott, de látva az állatot, némileg megváltoztatta elképzeléseit. Erős, szilaj állat, nem tűri magán az emberek kezét. Az más kérdés, hogy a mélységit vajon elfogadja e lovasának, esetleg még nagyobb ellenszenvvel fog ellene viseltetni.*
-Rahil, nem hazudott, tényleg aranyat érsz. *Küld egy félmosolyt a lány felé. A másik lóra nem kérdez rá. Azt és a végső elszámolást rábízza az igazgatónőjükre, és ezzel talán több bizalmat is mutatott feléjük mint azt kellett volna. Mindenesetre, az összeg most Rahleeza felelőssége, Rahleeza pedig Rahil, felelőssége. Így tehát lesz aki végszükség esetén törlesszen.*
-Kicsit változott a terv. Még ma el kell utaznom. *Kimért, határozott léptekkel közelíti meg a fekete hátast, és látszólag egyáltalán nem törődik annak vad mivoltával. Itt az istállóban soha nem szokja meg a lovast. Ha a pedig mégis sikerül ráerőltetniük a kantárt és a nyerget, csak az eredendő vadságot ölnék ki belőle, pont azt amitől megtetszett a sötételfnek.*
-Mennyibe is került pontosan? *Kérdezi mindkettejüktől miközben tovább vizslatja a nagy állatot és ha elhangzik az ajánlat, legyen az bármekkora, akkor már indulna is.*
353. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2015-08-20 15:00:26
Üzenet elküldve: 2015-08-20 15:00:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 96
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
// Yerche //
*őszintén és jóízűen nevet fel arra hogy "az a törpe milyen jóképű!", pláne az egész előadást elnézve.*
- Igen! *kapkod közben levegőért*
- Igen tényleg, most hogy mondod gyanús is volt!
*A csapás most elmarad, bár könyökével meg tudná böködni, inkább azzal van elfoglalva hogy ne ejtse el a bárdjait nevetés közben. Pláne hogy tovább fokozza Yerche a helyzetet, már kezd a könnye kicsordulni.*
- Elég! Elég hát még elrepülsz itt nekem!
*Nagynehezen csak sikerül elbotorkálnia az istállóig, sírós röhögés közben levegőért kapkodva. A malac morcos pofiját viszont már megszokta, hisz ismeri születése óta ahogy a törpöt is, mindkettőhöz egészen hozzánőtt.*
- Ugyan csak ilyen a képe szegénynek, tudom én hogy szereti.
*Megkeresik közben azt aki az állatokért felelős, Tara kicsivel hátrébb meg is áll, hagyja hogy társa intézze a dolgát, aztán indulnak ismét kifelé.*
- Hát már meg is bántam hogy ezeket hoztam el... *bök ő is fejével bárdjai felé*
- Nem sok hasznukat vettem amióta eljöttünk. Egy pallos is elég lett volna, az legalább keresztben elfér a hátamon. Együnk, igyunk, pihenjünk, töltsük fel a készleteket aztán menjünk tovább délnek szerintem. Itt még fal sincs, minek kellenének ide fegyverek?
*őszintén és jóízűen nevet fel arra hogy "az a törpe milyen jóképű!", pláne az egész előadást elnézve.*
- Igen! *kapkod közben levegőért*
- Igen tényleg, most hogy mondod gyanús is volt!
*A csapás most elmarad, bár könyökével meg tudná böködni, inkább azzal van elfoglalva hogy ne ejtse el a bárdjait nevetés közben. Pláne hogy tovább fokozza Yerche a helyzetet, már kezd a könnye kicsordulni.*
- Elég! Elég hát még elrepülsz itt nekem!
*Nagynehezen csak sikerül elbotorkálnia az istállóig, sírós röhögés közben levegőért kapkodva. A malac morcos pofiját viszont már megszokta, hisz ismeri születése óta ahogy a törpöt is, mindkettőhöz egészen hozzánőtt.*
- Ugyan csak ilyen a képe szegénynek, tudom én hogy szereti.
*Megkeresik közben azt aki az állatokért felelős, Tara kicsivel hátrébb meg is áll, hagyja hogy társa intézze a dolgát, aztán indulnak ismét kifelé.*
- Hát már meg is bántam hogy ezeket hoztam el... *bök ő is fejével bárdjai felé*
- Nem sok hasznukat vettem amióta eljöttünk. Egy pallos is elég lett volna, az legalább keresztben elfér a hátamon. Együnk, igyunk, pihenjünk, töltsük fel a készleteket aztán menjünk tovább délnek szerintem. Itt még fal sincs, minek kellenének ide fegyverek?
352. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2015-08-20 14:32:44
Üzenet elküldve: 2015-08-20 14:32:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Tara//
//Főtéren//
-Hát, gondolom már tapasztaltad hogy nem lopakodásra született a kicsike. Meg egyébként is, ha őt nem is hallottad, azt sem hallottad a "zsivalyból", hogy "Nézd, ott egy vaddisznó egy törpe mellett. És az a törpe milyen jóképű!"
*Utolsó két mondatát egy kis hangváltozás kíséri, a hangja elvékonyodik, egy nőt utánozva. A végén furcsa arcot vág, és kezével elkezdi legyezgetni az arcát, mint a dámák. Amint befejezi, nevetve rögtön arrébb ugrik, mintegy elkerülve egy csapást, ami tán jön, tán nem. Mindenesetre jobb elkerülni, főbb a biztonság.*
-Valahogy így gondolod? Víí, víí...
*Kezeit széttárja, és elkezd velük csapkodni, majd a nő körül elkezd körözni, egy esetleges támadást próbálva elkerülni. Majd ha egy komolyabb támadást intéznek ellene, vagy eltalálná egy ütés, vagy netalán a másik elnevetné magát, úgy abbahagyja, és ő is nevet, vagy alkalomadtán védekezik.*
//Istállóban//
-Hmm... Szerintem úgy látszik nem szereti amikor így babusgatod. Nézd milyen mérges képet vág.
*Nem lát semilyen arcmimikát az állaton, de ettől függetlenül mindig mérgesen néz. Mint ha utálná hogy egy törpe hátasnak használja. De azt Yerche is tudja hogy ez nem igaz, mert máskülönben elmenne tőle.*
-Miért ne maradhatnánk? Talán be is lehetne itt rendezkedni, bár akkor nem tudom mire használnánk ezeket. *Mutat a négy igen súlyos fegyverre.* De ettől függetlenül tovább is mehetünk, elvégre távolabb sem találunk semmit.
*Ezt mondja a nőnek, miközben ő maga az istállóst keresi a tekintetével. Amint megtalálja, annak a gondjára bízza Röfft, s meghagyja neki hogy ne adjon neki ételt. Azt majd ő maga megteszi...*
//Főtéren//
-Hát, gondolom már tapasztaltad hogy nem lopakodásra született a kicsike. Meg egyébként is, ha őt nem is hallottad, azt sem hallottad a "zsivalyból", hogy "Nézd, ott egy vaddisznó egy törpe mellett. És az a törpe milyen jóképű!"
*Utolsó két mondatát egy kis hangváltozás kíséri, a hangja elvékonyodik, egy nőt utánozva. A végén furcsa arcot vág, és kezével elkezdi legyezgetni az arcát, mint a dámák. Amint befejezi, nevetve rögtön arrébb ugrik, mintegy elkerülve egy csapást, ami tán jön, tán nem. Mindenesetre jobb elkerülni, főbb a biztonság.*
-Valahogy így gondolod? Víí, víí...
*Kezeit széttárja, és elkezd velük csapkodni, majd a nő körül elkezd körözni, egy esetleges támadást próbálva elkerülni. Majd ha egy komolyabb támadást intéznek ellene, vagy eltalálná egy ütés, vagy netalán a másik elnevetné magát, úgy abbahagyja, és ő is nevet, vagy alkalomadtán védekezik.*
//Istállóban//
-Hmm... Szerintem úgy látszik nem szereti amikor így babusgatod. Nézd milyen mérges képet vág.
*Nem lát semilyen arcmimikát az állaton, de ettől függetlenül mindig mérgesen néz. Mint ha utálná hogy egy törpe hátasnak használja. De azt Yerche is tudja hogy ez nem igaz, mert máskülönben elmenne tőle.*
-Miért ne maradhatnánk? Talán be is lehetne itt rendezkedni, bár akkor nem tudom mire használnánk ezeket. *Mutat a négy igen súlyos fegyverre.* De ettől függetlenül tovább is mehetünk, elvégre távolabb sem találunk semmit.
*Ezt mondja a nőnek, miközben ő maga az istállóst keresi a tekintetével. Amint megtalálja, annak a gondjára bízza Röfft, s meghagyja neki hogy ne adjon neki ételt. Azt majd ő maga megteszi...*
351. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2015-08-05 20:43:24
Üzenet elküldve: 2015-08-05 20:43:24
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Göthes gebe vásárlás//
*A kölcsönös bemutatkozás után, végre a lényegre térnek. A lány válasza meglepi, s ezt ki is fejezi. Áttetsző tekintete kidülled, majd megcsóválja a fejét.*
- Kisasszony, én nem erőltetném, őt.
*Mutat a karám ajtaja felé, de hát ő csak egy inas, neki a dolga, hogy eladja a lovakat. Így csak mélyen sóhajt, hogy beletörődik a leány sorsába. De elgondolkodik az áron. Nem szívesen engedne belőle, hiszen az ő hátán csattanna az ostor. Ha az istállóvezető tudná, hogy mennyiért árulja őket. Így csak szelíden mosolyodik el.*
- Legyen hát. Elengedem azt a huszonöt aranyat. Vegye úgy, hogy vendégem volt egy italra.
*Viccelődik az ifjú, miközben halkan elneveti magát. A kérés nem lepi meg annyira a lovászt, habár szokatlan, hogy valaki a lovak múltjairól érdeklődik. De azért kedvesen mosollyal az arcán kezd el beszélni, ahogy először a pejhez lép. Kinyitja a karám ajtaját, s kivezeti onnan a hátast.*
- Nem lévén mindig sok fantáziánk a nevekben ő csak Rakoncátlan, s ez mindent elárul róla. Gazdája meghalt egy fosztogatás során, úgy került hozzánk. Nem tudjuk, hogy milyen élete lehetett előtte, hiszen jó pénzért váltak meg tőle gyilkosai. De, ahogy észrevettük hallgat az újdonsült nevére, bár néha neveletlen. Viszont megbízható, ezt merem állítani. Bár ha veszélyt érez nem mindig tart ki gazdája mellett, ezt láthattuk, vagy csak egy szerencsétlen baleset volt csupán.
*A kantár szárát a lány felé nyújtjaná, de előbb szabad kezét, várva a csengő aranyakat.*
- Sajnálom, előbb csak az üzlet, aztán adhatom át az árukat.
*Magyarázkodja elvörösödve, lehajtott fejjel. Ha megkapja, akkor átnyújtja a kantár szárát, s már halad is az újra dörömbölő fekete mén felé. Megállva a karám előtt nagyot sóhajt, mielőtt kinyitná. Egy szabad kantarát tart a kezébe, amit remélhetőleg sikerül ráaggatni a lóra.*
- Az ő neve Celery. A füves pusztai csorda egyik tagja volt, onnan fogta be egy kezdő lovász. Úgy gondolta, hogy majd sok aranyat fog vele keresni. Csakhogy Celery nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, s pár hét után eladta nekünk. Azóta mi próbáljuk nevelni, mint látja kevés sikerrel. Nem sokat alszunk miatta. Ha kivezetjük a város szélére, hogy megfutassuk száron, akkor próbálja kitépni kezünkből. Bár már engedelmesebb, az ételt elfogadja tőlünk. Nem bírja se a kantárt, se a nyerget.
*Magyarázza miközben kinyitja az ajtót, s a rátámadó lóra próbálja erősíteni a kantárt. Ennek érdekében, amikor Celery felé közelít, sebesen kitér előle, s gyorsan a hátára pattan. Közbe fogai közé akasztja be a szerszámot, s miközben alatta a ló ugrál, próbálja ráerősíteni. Beletelik pár másodpercbe, amíg ez sikerül. Közben a ló folyamatosan dobálja farát, s a karámok falának is verné magát. A kantár ráaggatása után fogja, s addig szorítja hátra a fekete mén fejét, amíg az meg nem nyugszik annyira, hogy biztonságba átadhassa a lánynak. Leszállva a csupasz hátáról, az erősen szorított kantárt a lánynak adja.*
- Tartsa erősen, vagy kitépi magát a kezéből.
*Adja az utolsó tanácsot a fekete paripával kapcsolatban.*
*A kölcsönös bemutatkozás után, végre a lényegre térnek. A lány válasza meglepi, s ezt ki is fejezi. Áttetsző tekintete kidülled, majd megcsóválja a fejét.*
- Kisasszony, én nem erőltetném, őt.
*Mutat a karám ajtaja felé, de hát ő csak egy inas, neki a dolga, hogy eladja a lovakat. Így csak mélyen sóhajt, hogy beletörődik a leány sorsába. De elgondolkodik az áron. Nem szívesen engedne belőle, hiszen az ő hátán csattanna az ostor. Ha az istállóvezető tudná, hogy mennyiért árulja őket. Így csak szelíden mosolyodik el.*
- Legyen hát. Elengedem azt a huszonöt aranyat. Vegye úgy, hogy vendégem volt egy italra.
*Viccelődik az ifjú, miközben halkan elneveti magát. A kérés nem lepi meg annyira a lovászt, habár szokatlan, hogy valaki a lovak múltjairól érdeklődik. De azért kedvesen mosollyal az arcán kezd el beszélni, ahogy először a pejhez lép. Kinyitja a karám ajtaját, s kivezeti onnan a hátast.*
- Nem lévén mindig sok fantáziánk a nevekben ő csak Rakoncátlan, s ez mindent elárul róla. Gazdája meghalt egy fosztogatás során, úgy került hozzánk. Nem tudjuk, hogy milyen élete lehetett előtte, hiszen jó pénzért váltak meg tőle gyilkosai. De, ahogy észrevettük hallgat az újdonsült nevére, bár néha neveletlen. Viszont megbízható, ezt merem állítani. Bár ha veszélyt érez nem mindig tart ki gazdája mellett, ezt láthattuk, vagy csak egy szerencsétlen baleset volt csupán.
*A kantár szárát a lány felé nyújtjaná, de előbb szabad kezét, várva a csengő aranyakat.*
- Sajnálom, előbb csak az üzlet, aztán adhatom át az árukat.
*Magyarázkodja elvörösödve, lehajtott fejjel. Ha megkapja, akkor átnyújtja a kantár szárát, s már halad is az újra dörömbölő fekete mén felé. Megállva a karám előtt nagyot sóhajt, mielőtt kinyitná. Egy szabad kantarát tart a kezébe, amit remélhetőleg sikerül ráaggatni a lóra.*
- Az ő neve Celery. A füves pusztai csorda egyik tagja volt, onnan fogta be egy kezdő lovász. Úgy gondolta, hogy majd sok aranyat fog vele keresni. Csakhogy Celery nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, s pár hét után eladta nekünk. Azóta mi próbáljuk nevelni, mint látja kevés sikerrel. Nem sokat alszunk miatta. Ha kivezetjük a város szélére, hogy megfutassuk száron, akkor próbálja kitépni kezünkből. Bár már engedelmesebb, az ételt elfogadja tőlünk. Nem bírja se a kantárt, se a nyerget.
*Magyarázza miközben kinyitja az ajtót, s a rátámadó lóra próbálja erősíteni a kantárt. Ennek érdekében, amikor Celery felé közelít, sebesen kitér előle, s gyorsan a hátára pattan. Közbe fogai közé akasztja be a szerszámot, s miközben alatta a ló ugrál, próbálja ráerősíteni. Beletelik pár másodpercbe, amíg ez sikerül. Közben a ló folyamatosan dobálja farát, s a karámok falának is verné magát. A kantár ráaggatása után fogja, s addig szorítja hátra a fekete mén fejét, amíg az meg nem nyugszik annyira, hogy biztonságba átadhassa a lánynak. Leszállva a csupasz hátáról, az erősen szorított kantárt a lánynak adja.*
- Tartsa erősen, vagy kitépi magát a kezéből.
*Adja az utolsó tanácsot a fekete paripával kapcsolatban.*
350. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2015-08-05 18:57:07
Üzenet elküldve: 2015-08-05 18:57:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Göthes gebe vásárlás//
- Akkor hát, Greor… Örvendek a találkozásnak! *szólal meg a rendes bemutatkozás után.
Most, hogy ezt tudja, s a lovász is tudja az ő nevét, talán engedékenyebb lesz az árat illetően. Kíváncsian figyeli a kis mutatványt, mi csillapodásra készteti a tomboló lovat. Nem szívesen bánna így az állattal, de ha kellene, hát megtenné. Mégis, úgy véli, sokkal többet érdemelne a dühöngő patás. Tudni akarja, milyen teljes valója. Hogy milyen az állat, mikor nem kötik falak közé. Azt nem mondaná, hogy teljesen szabad lehet. Nem, hisz új, talán valamivel jobb fogságba kerülne, miközben nagyobb teret kap, míg hozzá nem szokik a nyereghez. Vagy rosszabb esetben még mindig eladható valami szerencsejátékosnak, hogy fogadásokat köthessenek a megülésére vállalkozók sikerére.
Mikor becsukódik az ajtó és hallja az árakat, láthatóan elgondolkozik. Oszt, szoroz, számolgat, mint aki nagyon benne van valamiben, holott az egész csak színjáték. Már rég eldöntötte, hogy melyiket viszi. A sötételfnek kifogása sem lehet ellene, hisz olcsón megússza, miközben igencsak megfelelő lova lesz.*
- Mondja, Greor… Ha mindkettőt elviszem, megegyezhetünk nyolcszáz aranyban? *kérdi, a hosszasan színlelt gondolkodás után.*
- Mit szól? Nyolcszáz arany és mindkét lovat elviszem. A pejt és a szabadulni vágyó feketét.
*Ajánlata megerősítése után vár. Ebből az árból nem nagyon szeretne engedni. Véleménye szerint, ez így teljesen megérné az istállósnak is, vagy az istállómesternek, ha az ő véleménye számítana. A problémás lovat nehezen adhatnák tovább. Így megkíméli őket a betörés fáradalmától, annak költségeitől, a mén fogyasztásáról nem is beszélve, na meg annak veszélyéről, hogy mi van, ha végül nem járnak sikerrel és szabadon kell engedni. Akkor bizony az összes eddig belefektetett energia elveszne, az aranyat már nem is említve.*
- És ha nem bánja, szeretnék kicsit többet hallani a hátasokról. Kezdve a nevükkel és azzal, hogy milyen gazdáknál voltak eddig.
- Akkor hát, Greor… Örvendek a találkozásnak! *szólal meg a rendes bemutatkozás után.
Most, hogy ezt tudja, s a lovász is tudja az ő nevét, talán engedékenyebb lesz az árat illetően. Kíváncsian figyeli a kis mutatványt, mi csillapodásra készteti a tomboló lovat. Nem szívesen bánna így az állattal, de ha kellene, hát megtenné. Mégis, úgy véli, sokkal többet érdemelne a dühöngő patás. Tudni akarja, milyen teljes valója. Hogy milyen az állat, mikor nem kötik falak közé. Azt nem mondaná, hogy teljesen szabad lehet. Nem, hisz új, talán valamivel jobb fogságba kerülne, miközben nagyobb teret kap, míg hozzá nem szokik a nyereghez. Vagy rosszabb esetben még mindig eladható valami szerencsejátékosnak, hogy fogadásokat köthessenek a megülésére vállalkozók sikerére.
Mikor becsukódik az ajtó és hallja az árakat, láthatóan elgondolkozik. Oszt, szoroz, számolgat, mint aki nagyon benne van valamiben, holott az egész csak színjáték. Már rég eldöntötte, hogy melyiket viszi. A sötételfnek kifogása sem lehet ellene, hisz olcsón megússza, miközben igencsak megfelelő lova lesz.*
- Mondja, Greor… Ha mindkettőt elviszem, megegyezhetünk nyolcszáz aranyban? *kérdi, a hosszasan színlelt gondolkodás után.*
- Mit szól? Nyolcszáz arany és mindkét lovat elviszem. A pejt és a szabadulni vágyó feketét.
*Ajánlata megerősítése után vár. Ebből az árból nem nagyon szeretne engedni. Véleménye szerint, ez így teljesen megérné az istállósnak is, vagy az istállómesternek, ha az ő véleménye számítana. A problémás lovat nehezen adhatnák tovább. Így megkíméli őket a betörés fáradalmától, annak költségeitől, a mén fogyasztásáról nem is beszélve, na meg annak veszélyéről, hogy mi van, ha végül nem járnak sikerrel és szabadon kell engedni. Akkor bizony az összes eddig belefektetett energia elveszne, az aranyat már nem is említve.*
- És ha nem bánja, szeretnék kicsit többet hallani a hátasokról. Kezdve a nevükkel és azzal, hogy milyen gazdáknál voltak eddig.
349. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2015-08-05 15:48:10
Üzenet elküldve: 2015-08-05 15:48:10
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Göthes gebe vásárlás//
*A lovász nyurga fiú, még mindig kezeiben morzsolgatja a sapkáját, ha épp nem a lovakról, hanem teljesen más dolgokról kell beszélnie a lánnyal. Elpirul, ahogy az továbbra is kíváncsi a nevére, s kissé lehajtja fejét. Arcába lóg ezernyi tincse, majd megvakarja zavartan ajka szegletét.*
- Az istállómester Greornak hív, Ryjen kisasszony. *Válaszolja végül, majd tovább haladnak a lovaknál. Látja, hogy az egyik megtetszik a lánynak, de még nem tér vissza hozzá. Inkább a többit mutatja be, kevésbé fényezve, mint azt az egyet.
S végül elérnek a fekete ménhez. A folyamatos dübörgés, mely az ajtót éri hamar megunja az ifjú. Odalépve kezét ökölbe szorítja, s pár erőteljesen ütést mér a karám ajtajára. Mögötte hirtelen támad csend.*
- Na. Vele így kell bánni.
*Válaszolja, majd óvatosan kinyitja a felső ajtót. Benn egy fekete mén lenne látható. De feketesége sötétséges. Szemei, sörénye, patája, minden éjfekete. Szőrén fénylik a fáklya narancsos fénye. A fekete szemekben őrült akarásvágy látható. Szabadulni akar.
Csak egy pillanatig mutatja meg a hölgynek, hogy újra bezárja az ajtót.*
- Ez a csirkefogó négyszázötven aranyba kerül. A másik pej meg háromszázhetvenötbe. *Válaszolja egyszerűen, gondolkodás nélkül.
Az összes ló ára a fejében van, melyekből nem szívesen szoktak engedni.*
- Melyiket készíthetem elő önnek? *Kérdezi gyengéden, ha esetleg a lány úgy dönt, hogy szeretne egyet venni.*
*A lovász nyurga fiú, még mindig kezeiben morzsolgatja a sapkáját, ha épp nem a lovakról, hanem teljesen más dolgokról kell beszélnie a lánnyal. Elpirul, ahogy az továbbra is kíváncsi a nevére, s kissé lehajtja fejét. Arcába lóg ezernyi tincse, majd megvakarja zavartan ajka szegletét.*
- Az istállómester Greornak hív, Ryjen kisasszony. *Válaszolja végül, majd tovább haladnak a lovaknál. Látja, hogy az egyik megtetszik a lánynak, de még nem tér vissza hozzá. Inkább a többit mutatja be, kevésbé fényezve, mint azt az egyet.
S végül elérnek a fekete ménhez. A folyamatos dübörgés, mely az ajtót éri hamar megunja az ifjú. Odalépve kezét ökölbe szorítja, s pár erőteljesen ütést mér a karám ajtajára. Mögötte hirtelen támad csend.*
- Na. Vele így kell bánni.
*Válaszolja, majd óvatosan kinyitja a felső ajtót. Benn egy fekete mén lenne látható. De feketesége sötétséges. Szemei, sörénye, patája, minden éjfekete. Szőrén fénylik a fáklya narancsos fénye. A fekete szemekben őrült akarásvágy látható. Szabadulni akar.
Csak egy pillanatig mutatja meg a hölgynek, hogy újra bezárja az ajtót.*
- Ez a csirkefogó négyszázötven aranyba kerül. A másik pej meg háromszázhetvenötbe. *Válaszolja egyszerűen, gondolkodás nélkül.
Az összes ló ára a fejében van, melyekből nem szívesen szoktak engedni.*
- Melyiket készíthetem elő önnek? *Kérdezi gyengéden, ha esetleg a lány úgy dönt, hogy szeretne egyet venni.*
348. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2015-08-05 15:05:44
Üzenet elküldve: 2015-08-05 15:05:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Göthes gebe vásárlás//
*Végig a bemutatott lovakon tartja pillantását. A lustaság után következő pej, elég ígéretesnek tűnik a hallottak alapján. Mellette el is időzik egy ideig, még akkor is, mikor áttérnek a következőre, kivel már sokkal több gond adódhat. Esze ágában sincs elvinni egy olyan lovat, mi nem képes haladni éjjel. Az ily paripához nagyon hozzá kell szokni, kiismerve minden hibáját. Egy mélységinek nem épp a legjobb választás, hisz minden bizonnyal menne éjjel is, ha a hátas bírja. A csikós kanca tehát kizárva. Ez megkönnyíti a dolgot, elvégre egyből kevesebb ló marad, még ha csak egyel is. Vagyis immáron kettővel, mert a felhizlalt vágóállatot sem vinné el.
Kicsit megkésve ugyan, de kap egy nevet. Hallatán finoman elhúzza száját. Az ilyesfajta megszólítás lehet, hogy megfelelő, ám valahol mégsem, a kereskedő értékrendje szerint. Karjait keresztbe fonva lép a férfi mellé, hogy ott kinyújtva felé jobbját, elmosolyodjon.*
- Csak addig idegen, míg nem ismeri nevét. Én pedig jobb szeretek ismerősökkel üzletelni. A nevem Laea Ryjen *mutatkozik be, nem használt, középső nevét hangoztatva.
Amennyiben megtörténik a rendes bemutatkozás, úgy haladhatnak tovább, hogy immáron a legérdekesebbnek ígérkező lovat is szemügyre vehessék. Láthatóan tart tőle a másik. Ez valahol nem is meglepő. Az állat azonban még mindig ígéretesnek tűnik, a hallottak ellenére is. Sőt, valahol még inkább annak tűnik utána. Erős és vad. A kormos bizonyíthatná, hogy mennyire jó lovas, amennyiben el tudná neki vinni, vagy vitetni. Az lenne a nehezebb része. Mégis, nem valószínű, hogy oly hirtelen be tudna törni egy ilyen fenséges állatot. Pillantása lemondóvá válik, de csupán addig, míg eszébe nem ötlik valami.*
- Mennyiért adná ezt az állatot? És a fekete sörényű pej is érdekelne.
*Az sem érdekli, ha őrültnek nézik. Amennyiben ha máshol nem is, hát otthonában képes betörni a lovat, vagy inkább betöretni, úgy sok pénzt érhet még. Egy csodás hátasnak mindig jó ára van. Ha pedig jól van nevelve, bizony az lehet belőle. Zárt, mégis nagy helyen, hogy kimozoghassa magát. Magas falú karámban, melyet nem tud átugrani. Vastag gerendákból, vassal összefogva a sarkokon, hogy ki se tudja törni, itt-ott gerendákkal megtámasztva a keresztfákat, el ne törjenek.*
*Végig a bemutatott lovakon tartja pillantását. A lustaság után következő pej, elég ígéretesnek tűnik a hallottak alapján. Mellette el is időzik egy ideig, még akkor is, mikor áttérnek a következőre, kivel már sokkal több gond adódhat. Esze ágában sincs elvinni egy olyan lovat, mi nem képes haladni éjjel. Az ily paripához nagyon hozzá kell szokni, kiismerve minden hibáját. Egy mélységinek nem épp a legjobb választás, hisz minden bizonnyal menne éjjel is, ha a hátas bírja. A csikós kanca tehát kizárva. Ez megkönnyíti a dolgot, elvégre egyből kevesebb ló marad, még ha csak egyel is. Vagyis immáron kettővel, mert a felhizlalt vágóállatot sem vinné el.
Kicsit megkésve ugyan, de kap egy nevet. Hallatán finoman elhúzza száját. Az ilyesfajta megszólítás lehet, hogy megfelelő, ám valahol mégsem, a kereskedő értékrendje szerint. Karjait keresztbe fonva lép a férfi mellé, hogy ott kinyújtva felé jobbját, elmosolyodjon.*
- Csak addig idegen, míg nem ismeri nevét. Én pedig jobb szeretek ismerősökkel üzletelni. A nevem Laea Ryjen *mutatkozik be, nem használt, középső nevét hangoztatva.
Amennyiben megtörténik a rendes bemutatkozás, úgy haladhatnak tovább, hogy immáron a legérdekesebbnek ígérkező lovat is szemügyre vehessék. Láthatóan tart tőle a másik. Ez valahol nem is meglepő. Az állat azonban még mindig ígéretesnek tűnik, a hallottak ellenére is. Sőt, valahol még inkább annak tűnik utána. Erős és vad. A kormos bizonyíthatná, hogy mennyire jó lovas, amennyiben el tudná neki vinni, vagy vitetni. Az lenne a nehezebb része. Mégis, nem valószínű, hogy oly hirtelen be tudna törni egy ilyen fenséges állatot. Pillantása lemondóvá válik, de csupán addig, míg eszébe nem ötlik valami.*
- Mennyiért adná ezt az állatot? És a fekete sörényű pej is érdekelne.
*Az sem érdekli, ha őrültnek nézik. Amennyiben ha máshol nem is, hát otthonában képes betörni a lovat, vagy inkább betöretni, úgy sok pénzt érhet még. Egy csodás hátasnak mindig jó ára van. Ha pedig jól van nevelve, bizony az lehet belőle. Zárt, mégis nagy helyen, hogy kimozoghassa magát. Magas falú karámban, melyet nem tud átugrani. Vastag gerendákból, vassal összefogva a sarkokon, hogy ki se tudja törni, itt-ott gerendákkal megtámasztva a keresztfákat, el ne törjenek.*
347. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2015-08-02 13:30:31
Üzenet elküldve: 2015-08-02 13:30:31
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Göthes gebe vásárlás//
*Figyelmesen hallgatja a lányaggódó szavait. Újra csak halkan hümmög, de arca vidám. Újra a kissé lustább lova felé fordul, s végigsimít annak orrnyergén.*
- Az előző gazdája kínozta, s némileg alul táplálta. Bár fiatalon hozta el hozzánk, mégis, akkor tényleg a vágóhídra kerülhetett volna. Azóta sokat foglalkoztunk vele, mára már érdektelenné vált a sértegetések miatt. De akkor haladjunk tovább.
*S ezzel ellép egy újabb karám felé, ahol lehajtott fejjel alszik egy pej színű, fekete sörényű példány.*
- Ő egy kissé rakoncátlan, ám gyors, s nagy teherbírású paripa. Bírja a hosszú utakat, de sokszor engedetlen, s önfejű. Pár mérges szó, s rendre elszégyelli magát. Figyelmes halad veszélyes területeken, tud figyelni az utazója kérdéseire.
*Majd újra ellép egyre messzebb a saját karámját támadó fekete mén elől. Ezúttal egy fehéres színű, néhol szürke foltokkal ellátott kanca fekszik, apró csikóját védve.*
- Nemrég ellet, de hát senki sem maradhat örökre a kicsinye mellett. Ő már engedelmes, de némileg beképzelt. Engedelmeskedik a szónak, de valamiért az éjjeleken nem hajlandó lovagolni. *Ingatja fejét.* - Ahogy beesteledik megáll, s onnan nem is moccan másnap reggelig.
*Még folytatná más lovak bemutatását is, ám a barna hajú szépség a fekete ménre kérdez rá. Tarkóját zavartan vakarja meg. Főleg mert elfelejtett a kérdésre is válaszolni.*
- Az idegen csak lovász fiúnak hívnak. Szóval ez is megteszi, hölgyem. S az… *Kicsit bizonytalan tekint arra, de csak megindul felé. Ám a karám se az első se a felső részét nem nyitja ki. Lemondó sóhajjal hallgatja, ahogy a ló teste újra és újra nekicsapódik a fából eszkebált ajtónak.*
- Ő, a napokba került hozzánk. Mérhetetlenül csökönyös, s engedetlen. Nem bírja ha be van zárva, ha van rajta nyereg. Egykor talán vadló volt, befogták, de nem tudtak vele mit csinálni, így elhozták hozzánk. Jelenleg még betörés alatt áll, de mi sem nagyon boldogulunk vele. Ha nincs olyan idióta, akinek ilyen kell, akkor a napokba szabadon engedjük.
*Válaszolja végül kissé megfontoltan, lassan kiejtve szavait. Az újabb csapásra összerázódik a lovász teste. Sejthető, hogy nem egy rúgást kapott már tőle, de szemeiben a szomorúság nem ennek szól.*
*Figyelmesen hallgatja a lányaggódó szavait. Újra csak halkan hümmög, de arca vidám. Újra a kissé lustább lova felé fordul, s végigsimít annak orrnyergén.*
- Az előző gazdája kínozta, s némileg alul táplálta. Bár fiatalon hozta el hozzánk, mégis, akkor tényleg a vágóhídra kerülhetett volna. Azóta sokat foglalkoztunk vele, mára már érdektelenné vált a sértegetések miatt. De akkor haladjunk tovább.
*S ezzel ellép egy újabb karám felé, ahol lehajtott fejjel alszik egy pej színű, fekete sörényű példány.*
- Ő egy kissé rakoncátlan, ám gyors, s nagy teherbírású paripa. Bírja a hosszú utakat, de sokszor engedetlen, s önfejű. Pár mérges szó, s rendre elszégyelli magát. Figyelmes halad veszélyes területeken, tud figyelni az utazója kérdéseire.
*Majd újra ellép egyre messzebb a saját karámját támadó fekete mén elől. Ezúttal egy fehéres színű, néhol szürke foltokkal ellátott kanca fekszik, apró csikóját védve.*
- Nemrég ellet, de hát senki sem maradhat örökre a kicsinye mellett. Ő már engedelmes, de némileg beképzelt. Engedelmeskedik a szónak, de valamiért az éjjeleken nem hajlandó lovagolni. *Ingatja fejét.* - Ahogy beesteledik megáll, s onnan nem is moccan másnap reggelig.
*Még folytatná más lovak bemutatását is, ám a barna hajú szépség a fekete ménre kérdez rá. Tarkóját zavartan vakarja meg. Főleg mert elfelejtett a kérdésre is válaszolni.*
- Az idegen csak lovász fiúnak hívnak. Szóval ez is megteszi, hölgyem. S az… *Kicsit bizonytalan tekint arra, de csak megindul felé. Ám a karám se az első se a felső részét nem nyitja ki. Lemondó sóhajjal hallgatja, ahogy a ló teste újra és újra nekicsapódik a fából eszkebált ajtónak.*
- Ő, a napokba került hozzánk. Mérhetetlenül csökönyös, s engedetlen. Nem bírja ha be van zárva, ha van rajta nyereg. Egykor talán vadló volt, befogták, de nem tudtak vele mit csinálni, így elhozták hozzánk. Jelenleg még betörés alatt áll, de mi sem nagyon boldogulunk vele. Ha nincs olyan idióta, akinek ilyen kell, akkor a napokba szabadon engedjük.
*Válaszolja végül kissé megfontoltan, lassan kiejtve szavait. Az újabb csapásra összerázódik a lovász teste. Sejthető, hogy nem egy rúgást kapott már tőle, de szemeiben a szomorúság nem ennek szól.*
346. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2015-08-02 12:42:56
Üzenet elküldve: 2015-08-02 12:42:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Göthes gebe vásárlás//
*Immáron a dübörgő mén felé indulnak meg. Kíváncsian figyeli a férfit, meddig is megy, sajnálatára azonban nem elég messzire. Lassú léptekkel halad irányába, hallgatva a magyarázatot. ~Annyira nem fiatal. Tényleg nem. Ez… Most tényleg egy vágóállatot akar a nyakamba sózni?~ Inkább nem mutatja ki csalódottságát. Helyette a patást kezdi figyelni, miközben elképzeli rajta a sötételfet, ki minden bizonnyal megrugdosná, amint ellenállna neki az állat. Ezzel talán még nem is lenne gond. Vagy talán mégis, hiszen úgy tűnik, a férfi sietni szeretne útján. Mi másért kérne pont egy olyan lovat, mint amilyet? A lassú étkezés tehát problémás lehet.*
- Aggódom, hogy mit tenne, ha kiderülne, hogy a lovát vágóállatnak szánták *sóhajt végül, kihangsúlyozva egy hibát a sok közül.
Szívesebben megnézné közelebbről is az állatokat. Adott már el lovat, nem is egyet, így valamicskét konyít a dologhoz, még ha nem is sokat. Annyit biztosan, hogy lejjebb faraghasson az árból, vagy épp feljebb emelhesse azt, mikor ott az ideje. Az ár pedig még jobb, mint a korábbi. Nem is érti, miért adtak neki ezer aranyat azért, hogy lovat vegyen. Ha így halad, ötszázból könnyedén megússza, s talán egy lóra való új patkót is kap még érte, hogy biztosan elégedett legyen a mélységi.*
- Nagyra értékelem, hogy ilyen segítőkész, Kedves… Elnézést, megtudhatnám a nevét? *kérdez rá, mintha csak zavarban lenne annak nem ismerése miatt.*
- Be tudna nekem mutatni még néhány lovat? Többek közt azt a fekete mént. Miért ilyen… nyugtalan?
*Ahhoz, hogy a legjobb lovat ki tudja választani, szereznie kell még néhányról némi ismeretet. Talán el kellene mennie a piacra is. Jó is lenne, ha lenne ilyen későn piac. Annak is örülhet, hogy az istállóban volt valaki, ki készségesen hajlandó segíteni neki. Vagy más körökben kellene keresgélnie? Nemeseknél, esetleg? Vagy vagyonosabb kereskedőknél? Nem, abból semmi jó nem sülhet ki. A kereskedőkkel csak a gond van, tudja jól. A nemesek pedig olykor többet akarnak, mint amit adna. S még ha meg is adná, ily későn nem zavarhatja a gazdagnegyed lakóit, holmi lóvétel miatt. Annak rendje és módja szerint, illendő időben kellene megjelennie, remélve, hogy esetleg beszélhet a ház urával. Arra pedig nincs idő. ~Remélem ezért iszonyú másnapos lesz az a kormos képű alak!~*
*Immáron a dübörgő mén felé indulnak meg. Kíváncsian figyeli a férfit, meddig is megy, sajnálatára azonban nem elég messzire. Lassú léptekkel halad irányába, hallgatva a magyarázatot. ~Annyira nem fiatal. Tényleg nem. Ez… Most tényleg egy vágóállatot akar a nyakamba sózni?~ Inkább nem mutatja ki csalódottságát. Helyette a patást kezdi figyelni, miközben elképzeli rajta a sötételfet, ki minden bizonnyal megrugdosná, amint ellenállna neki az állat. Ezzel talán még nem is lenne gond. Vagy talán mégis, hiszen úgy tűnik, a férfi sietni szeretne útján. Mi másért kérne pont egy olyan lovat, mint amilyet? A lassú étkezés tehát problémás lehet.*
- Aggódom, hogy mit tenne, ha kiderülne, hogy a lovát vágóállatnak szánták *sóhajt végül, kihangsúlyozva egy hibát a sok közül.
Szívesebben megnézné közelebbről is az állatokat. Adott már el lovat, nem is egyet, így valamicskét konyít a dologhoz, még ha nem is sokat. Annyit biztosan, hogy lejjebb faraghasson az árból, vagy épp feljebb emelhesse azt, mikor ott az ideje. Az ár pedig még jobb, mint a korábbi. Nem is érti, miért adtak neki ezer aranyat azért, hogy lovat vegyen. Ha így halad, ötszázból könnyedén megússza, s talán egy lóra való új patkót is kap még érte, hogy biztosan elégedett legyen a mélységi.*
- Nagyra értékelem, hogy ilyen segítőkész, Kedves… Elnézést, megtudhatnám a nevét? *kérdez rá, mintha csak zavarban lenne annak nem ismerése miatt.*
- Be tudna nekem mutatni még néhány lovat? Többek közt azt a fekete mént. Miért ilyen… nyugtalan?
*Ahhoz, hogy a legjobb lovat ki tudja választani, szereznie kell még néhányról némi ismeretet. Talán el kellene mennie a piacra is. Jó is lenne, ha lenne ilyen későn piac. Annak is örülhet, hogy az istállóban volt valaki, ki készségesen hajlandó segíteni neki. Vagy más körökben kellene keresgélnie? Nemeseknél, esetleg? Vagy vagyonosabb kereskedőknél? Nem, abból semmi jó nem sülhet ki. A kereskedőkkel csak a gond van, tudja jól. A nemesek pedig olykor többet akarnak, mint amit adna. S még ha meg is adná, ily későn nem zavarhatja a gazdagnegyed lakóit, holmi lóvétel miatt. Annak rendje és módja szerint, illendő időben kellene megjelennie, remélve, hogy esetleg beszélhet a ház urával. Arra pedig nincs idő. ~Remélem ezért iszonyú másnapos lesz az a kormos képű alak!~*
345. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2015-08-01 15:34:31
Üzenet elküldve: 2015-08-01 15:34:31
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Göthes gebe vásárlás//
*Halkan hümmög csak, ahogy meghallja a lány édesen csengő szavait. Állát vakargatja, miközben áttetsző búza szemeivel az istálló plafonját nézi. Alig pár pillanat csak, s újra fény gyúl a legény szemében. Most a lány mellett halad el, s a vadul örjöngő fekete mén melletti karám ajtajáig meg sem áll.*
- Rerok névre hallgat. *Magyarázza, ha a barna hajú szépség közelebb lép hozzá. Igyekszik kielégíteni a kívánságait. Nem hátrál meg egy újabb feladattól.* - Erős, bár annyira nem fiatal. Van már vagy öt éves, de épp ezért kellő rutinnal rendelkezik a fajok tekintetében. Nemrég hozták be, hogy adjuk el vágóállatnak. *Magyarázza, majd a karám ajtaja felett egy fekete, barna foltokkal tarkított ló lép ki. Sörénye hasonlít szőrzetéhez. Nyakánál, s farkánál is kisebb tincsekbe vannak összefonva. Tiszta, fényes bundája árulkodik arról, hogy itt jól viselik gondják.*
- Kicsit lusta. Lassan eszik, s iszik, viszont ha noszogatják úgy tud repeszteni, mint a villám. *Mondja a szőke legény vidáman. Fogait kivillantja vigyorával, s látható, hogy pár darab hiányzik már belőle. Nem könnyű egy lovas élete. Kezét a szája elé emeli, mintha ezzel falat tudna emelni a ló, s saját maga között.*
- Ha engem kérdez, szerintem még szereti is, ha egy kicsit megrugdossák az oldalát, mielőtt elindulna. Enélkül aztán ülhetnek rajta naphosszat, akkor sem indul meg. *Majd megvonja a vállát.* - Konok ebben a tekintetben. Nem tudtuk kinevelni belőle. Viszont ha rendesen tartják, akkor még jó sok hosszú évig szolgálatban állhat.
*Majd újabb hümmögésbe kezd, ahogy az paripa árán gondolkozik. Belenéz a mélysötét szemekbe, majd a lányra emeli tekintetét. Nem tetszett neki ijedt, kétségbeesett pillantása, megoldást akar majd rá találni.*
- Mivel ilyen kis csökönyös, ezért őt háromszázhetven aranyért adnám el. *Húzza ki magát újra, ahogy az árra kerül a téma.*
*Halkan hümmög csak, ahogy meghallja a lány édesen csengő szavait. Állát vakargatja, miközben áttetsző búza szemeivel az istálló plafonját nézi. Alig pár pillanat csak, s újra fény gyúl a legény szemében. Most a lány mellett halad el, s a vadul örjöngő fekete mén melletti karám ajtajáig meg sem áll.*
- Rerok névre hallgat. *Magyarázza, ha a barna hajú szépség közelebb lép hozzá. Igyekszik kielégíteni a kívánságait. Nem hátrál meg egy újabb feladattól.* - Erős, bár annyira nem fiatal. Van már vagy öt éves, de épp ezért kellő rutinnal rendelkezik a fajok tekintetében. Nemrég hozták be, hogy adjuk el vágóállatnak. *Magyarázza, majd a karám ajtaja felett egy fekete, barna foltokkal tarkított ló lép ki. Sörénye hasonlít szőrzetéhez. Nyakánál, s farkánál is kisebb tincsekbe vannak összefonva. Tiszta, fényes bundája árulkodik arról, hogy itt jól viselik gondják.*
- Kicsit lusta. Lassan eszik, s iszik, viszont ha noszogatják úgy tud repeszteni, mint a villám. *Mondja a szőke legény vidáman. Fogait kivillantja vigyorával, s látható, hogy pár darab hiányzik már belőle. Nem könnyű egy lovas élete. Kezét a szája elé emeli, mintha ezzel falat tudna emelni a ló, s saját maga között.*
- Ha engem kérdez, szerintem még szereti is, ha egy kicsit megrugdossák az oldalát, mielőtt elindulna. Enélkül aztán ülhetnek rajta naphosszat, akkor sem indul meg. *Majd megvonja a vállát.* - Konok ebben a tekintetben. Nem tudtuk kinevelni belőle. Viszont ha rendesen tartják, akkor még jó sok hosszú évig szolgálatban állhat.
*Majd újabb hümmögésbe kezd, ahogy az paripa árán gondolkozik. Belenéz a mélysötét szemekbe, majd a lányra emeli tekintetét. Nem tetszett neki ijedt, kétségbeesett pillantása, megoldást akar majd rá találni.*
- Mivel ilyen kis csökönyös, ezért őt háromszázhetven aranyért adnám el. *Húzza ki magát újra, ahogy az árra kerül a téma.*
344. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2015-07-31 17:12:12
Üzenet elküldve: 2015-07-31 17:12:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Göthes gebe vásárlás//
*Reméli, elég jó jellemzést adott ahhoz, hogy azonnal rámutassanak a megfelelő állatra. Valószínűleg így is van, mivel a férfinak felcsillan a szeme, s még csak nem is azért, mert aranyat lát. A nő várja, hogy melyikre mutatnak, addig pedig alaposan megfigyeli a lesoványodott gebét, ahogyan a büszke csődört is, ki nem bírván a bezártságot, nyughatatlankodik. Már indulna is meg felé, bízván benne, hogy őt akarják neki mutatni, mikor az istállós egy másiknál állapodik meg. Szürke pillantását azonnal odakapja. A tájékoztatásra felvonja szemöldökét, miközben gyanakodva közelíti meg az állatot, mintha csak nem is hallotta volna a korábbi megnyilvánulást. Oda állva elé méregetni kezdi, akár korábban a férfit, majd újra keresztbe fonja karjait, hogy lehunyva szemeit gyűjtse a szavakat mindez értelmezéséhez.*
- Mégis hogy nevezhet egy kancát szukának? Erős, az látszik, ahogyan az is, hogy nem öreg. Arra viszont nincs idő, hogy sok időt töltsek vele, ahogyan annak sem, akinek kellene. Még ha nekem jó is lenne és az ár is kecsegtető, nincs arra idő, hogy hozzászokjon indulás előtt új gazdájához. Arról nem is beszélve, hogy az az agresszív sötételf nem hiszem, hogy örülne egy kancának *sóhajt egyet.*
- Ha pedig nem tetszik neki a ló, nekem… *nem fejezi be, inkább elhallgat és újra körbenéz, hátha talál valamelyik bokszban egy alkalmasabbat.*
- Nem volna itt egy másik, alkalmasabb ló? Ami jobban illik egy… Modortalan, izomagyú alakhoz, aki mindennel felvágna, ha volna neki mivel *ad rövid jellemzést megbízójáról, némileg kifacsarva, hátha megesik rajta a férfi szíve.
Pillantása kétségbeesetté válik. Mint aki tényleg azon gondolkozik, hogy mi lesz vele, ha nem talál megfelelő hátast. Sokat vesztene vele, az tény. Sok élvezetet és sok aranyat, mégis... Annyira azért nem esne ettől kétségbe. Mindennek van jó és rossz oldala. Ennek ellenére, elvállalta ezt a feladatot, akkor pedig teljesítenie is kell. Jó híre forog kockán, még akkor is, ha semmi kedve eleget tenni azon alak kérésének.*
*Reméli, elég jó jellemzést adott ahhoz, hogy azonnal rámutassanak a megfelelő állatra. Valószínűleg így is van, mivel a férfinak felcsillan a szeme, s még csak nem is azért, mert aranyat lát. A nő várja, hogy melyikre mutatnak, addig pedig alaposan megfigyeli a lesoványodott gebét, ahogyan a büszke csődört is, ki nem bírván a bezártságot, nyughatatlankodik. Már indulna is meg felé, bízván benne, hogy őt akarják neki mutatni, mikor az istállós egy másiknál állapodik meg. Szürke pillantását azonnal odakapja. A tájékoztatásra felvonja szemöldökét, miközben gyanakodva közelíti meg az állatot, mintha csak nem is hallotta volna a korábbi megnyilvánulást. Oda állva elé méregetni kezdi, akár korábban a férfit, majd újra keresztbe fonja karjait, hogy lehunyva szemeit gyűjtse a szavakat mindez értelmezéséhez.*
- Mégis hogy nevezhet egy kancát szukának? Erős, az látszik, ahogyan az is, hogy nem öreg. Arra viszont nincs idő, hogy sok időt töltsek vele, ahogyan annak sem, akinek kellene. Még ha nekem jó is lenne és az ár is kecsegtető, nincs arra idő, hogy hozzászokjon indulás előtt új gazdájához. Arról nem is beszélve, hogy az az agresszív sötételf nem hiszem, hogy örülne egy kancának *sóhajt egyet.*
- Ha pedig nem tetszik neki a ló, nekem… *nem fejezi be, inkább elhallgat és újra körbenéz, hátha talál valamelyik bokszban egy alkalmasabbat.*
- Nem volna itt egy másik, alkalmasabb ló? Ami jobban illik egy… Modortalan, izomagyú alakhoz, aki mindennel felvágna, ha volna neki mivel *ad rövid jellemzést megbízójáról, némileg kifacsarva, hátha megesik rajta a férfi szíve.
Pillantása kétségbeesetté válik. Mint aki tényleg azon gondolkozik, hogy mi lesz vele, ha nem talál megfelelő hátast. Sokat vesztene vele, az tény. Sok élvezetet és sok aranyat, mégis... Annyira azért nem esne ettől kétségbe. Mindennek van jó és rossz oldala. Ennek ellenére, elvállalta ezt a feladatot, akkor pedig teljesítenie is kell. Jó híre forog kockán, még akkor is, ha semmi kedve eleget tenni azon alak kérésének.*
343. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2015-07-31 16:35:43
Üzenet elküldve: 2015-07-31 16:35:43
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Göthes gebe vásárlás//
*Zavartan vakarja meg a tarkóját a fiatal, miközben szemeit is szorosan lezárja. Ideges, nem sokszor jönnek be hozzá ilyen csinos hölgyek vásárolni. Legtöbbször tagbaszakadt marconáknak ad el lovat. Követi e lányt, ahogy a lovakat végignézi. Nem túl hosszú az Istálló, viszont van itt mindenféle ló. Erősebb izomzatú, vékonyabb, fekete, pej, foltos. Láthatólag mindegyik jól van tartva. Az Istálló végén viszont két pajtában két különleges paci van. Az egyik csontjaira már rászáradt a bőr, olyannyira lesoványodott. A másiknál egy fekete mén rendetlenkedik. Újult és újult erővel nekimegy a bedeszkázott ajtónak, hogy kiszabaduljon onnan. Ám a ménes többi tagja csendesen tűri sorsát a szűk kis helyen.*
- Mint én? *Kérdezi újra elpirulva, de elgondolkozik a feltevésen. Melyik paripa is hasonlítana rá a legjobban. Hiába jött közelebb hozzá a nő, ahogy meghallja a kívánt ló jellemzését, szinte rögtön érdektelenné vált számára. Szemeiben izgalmas fény gyúl. Szenvedéllyel teli arccal fordul meg. Ez az ő igazi szenvedélye.*
- Tudom milyenre gondol! *Fordul meg, s indul el az ellenkező irányba, ahonnan a dübörgés jön.*
- Van egy önnek megfelelő lovunk! Világosbarna színű szuka. Erős, alig pár éves. Igyekeztük remekül nevelni, a parancsokra hallgat, ha sok időt tölt vele az ember. Okos egy állat. *Magyarázza lelkesen.*
- Viszont épp ezért megvan az ára. *Áll meg egy karám előtt. Az ajtó lenti része be van zárva, de a fenti része nyitott. Így látható a fiatal, éj fekete szemű, barna, rövid szőrű, fekete sörényű paci. Ahogy meglátja az istállóst rögtön fejét odadugja hozzá.*
- Négyszáz arany az ára. *Jelenti ki határozottan.*
*Zavartan vakarja meg a tarkóját a fiatal, miközben szemeit is szorosan lezárja. Ideges, nem sokszor jönnek be hozzá ilyen csinos hölgyek vásárolni. Legtöbbször tagbaszakadt marconáknak ad el lovat. Követi e lányt, ahogy a lovakat végignézi. Nem túl hosszú az Istálló, viszont van itt mindenféle ló. Erősebb izomzatú, vékonyabb, fekete, pej, foltos. Láthatólag mindegyik jól van tartva. Az Istálló végén viszont két pajtában két különleges paci van. Az egyik csontjaira már rászáradt a bőr, olyannyira lesoványodott. A másiknál egy fekete mén rendetlenkedik. Újult és újult erővel nekimegy a bedeszkázott ajtónak, hogy kiszabaduljon onnan. Ám a ménes többi tagja csendesen tűri sorsát a szűk kis helyen.*
- Mint én? *Kérdezi újra elpirulva, de elgondolkozik a feltevésen. Melyik paripa is hasonlítana rá a legjobban. Hiába jött közelebb hozzá a nő, ahogy meghallja a kívánt ló jellemzését, szinte rögtön érdektelenné vált számára. Szemeiben izgalmas fény gyúl. Szenvedéllyel teli arccal fordul meg. Ez az ő igazi szenvedélye.*
- Tudom milyenre gondol! *Fordul meg, s indul el az ellenkező irányba, ahonnan a dübörgés jön.*
- Van egy önnek megfelelő lovunk! Világosbarna színű szuka. Erős, alig pár éves. Igyekeztük remekül nevelni, a parancsokra hallgat, ha sok időt tölt vele az ember. Okos egy állat. *Magyarázza lelkesen.*
- Viszont épp ezért megvan az ára. *Áll meg egy karám előtt. Az ajtó lenti része be van zárva, de a fenti része nyitott. Így látható a fiatal, éj fekete szemű, barna, rövid szőrű, fekete sörényű paci. Ahogy meglátja az istállóst rögtön fejét odadugja hozzá.*
- Négyszáz arany az ára. *Jelenti ki határozottan.*
342. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2015-07-31 16:23:57
Üzenet elküldve: 2015-07-31 16:23:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Göthes gebe vásárlás//
*Palástolni sem tudná, mennyire tetszik neki, amit tapasztal. Ajkai mosolya kiszélesedik néhány pillanatra, miközben végigpillant az istállói segéden, figyelve annak mozdulatait.*
- Szép estét! *köszön maga is, visszább fogva korábbi ingerültségén.
Az itt dolgozó férfi tovább javított kedélyállapotán. Szürke pillantása a székre vándorol, majd újra a férfira, kit leplezetlenül mér végig, miközben beljebb lép. Izmos, fiatal, ámbár ostoba. Nem is lenne oly rossz párosítás. Egyszer. Többször nem, most viszont nem azért van itt, hogy saját magát szórakoztatva kiélje magát a másikkal. Most üzletelni jött.*
- Egyelőre ülve maradok, köszönöm! *felel előbb a korábbi kérdésre, nem hanyagolva a kinézetéhez illő illemet.
Végigsétál a lovak előtt, karjait leengedve maga mellé. Mindegyik patásra vet néhány pillantást, egyelőre nem többet. Egyenest az istállómesterhez megy, vagy kicsodához. Fogalma sincs arról, hogy miféle titulusban dolgozik itt a férfi, ezért inkább kitalált neki egyet. Talán jobb is, hogy ennél kell maradnia. Addig bizton nem csalódik, s jobb színben tűnik fel előtte eme ártatlannak tűnő lélek.*
- Olyanra… mint maga. Csak bátrabbra, ha nem gond *felel végül az utolsó kérdésre is, megállva a másik előtt, ha van lehetősége közel férkőzni hozzá.
Újra végigfuttatja rajta pillantását. Előbb arcán, majd teste többi porcikáján, egy kicsit elidőzve deréktájon, majd újra fel a másik szemeibe, hogy egyenest azokra meredve mosolyogjon tovább.*
- Fiatal, erős, fürge, bátor. Egy nemes állatra lenne szükségem. Egy nemes ménre *hangsúlyozza ki, hogy aztán újra körbenézhessen, ezúttal egy helyben állva, várva, hogy útba igazítsák valamelyik állathoz.*
*Palástolni sem tudná, mennyire tetszik neki, amit tapasztal. Ajkai mosolya kiszélesedik néhány pillanatra, miközben végigpillant az istállói segéden, figyelve annak mozdulatait.*
- Szép estét! *köszön maga is, visszább fogva korábbi ingerültségén.
Az itt dolgozó férfi tovább javított kedélyállapotán. Szürke pillantása a székre vándorol, majd újra a férfira, kit leplezetlenül mér végig, miközben beljebb lép. Izmos, fiatal, ámbár ostoba. Nem is lenne oly rossz párosítás. Egyszer. Többször nem, most viszont nem azért van itt, hogy saját magát szórakoztatva kiélje magát a másikkal. Most üzletelni jött.*
- Egyelőre ülve maradok, köszönöm! *felel előbb a korábbi kérdésre, nem hanyagolva a kinézetéhez illő illemet.
Végigsétál a lovak előtt, karjait leengedve maga mellé. Mindegyik patásra vet néhány pillantást, egyelőre nem többet. Egyenest az istállómesterhez megy, vagy kicsodához. Fogalma sincs arról, hogy miféle titulusban dolgozik itt a férfi, ezért inkább kitalált neki egyet. Talán jobb is, hogy ennél kell maradnia. Addig bizton nem csalódik, s jobb színben tűnik fel előtte eme ártatlannak tűnő lélek.*
- Olyanra… mint maga. Csak bátrabbra, ha nem gond *felel végül az utolsó kérdésre is, megállva a másik előtt, ha van lehetősége közel férkőzni hozzá.
Újra végigfuttatja rajta pillantását. Előbb arcán, majd teste többi porcikáján, egy kicsit elidőzve deréktájon, majd újra fel a másik szemeibe, hogy egyenest azokra meredve mosolyogjon tovább.*
- Fiatal, erős, fürge, bátor. Egy nemes állatra lenne szükségem. Egy nemes ménre *hangsúlyozza ki, hogy aztán újra körbenézhessen, ezúttal egy helyben állva, várva, hogy útba igazítsák valamelyik állathoz.*
341. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2015-07-31 16:10:45
Üzenet elküldve: 2015-07-31 16:10:45
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Szelíd
//Göthes gebe vásárlás//
*Az Istálló csöndjét az ajtót ért kopogás töri meg. Hangos puffanás hallatszik az épületben, s szék lábának csikorgása. Az ajtó nyílik, s amit Rahleeza lát, az, hogy a padlóról egy fiatal, nyurga, ám izmos férfi áll fel. Dolgozó ember, ki minden napját az Istállóba tölti, s a lovakat gondozza. Kapkodva áll fel, s ahogy meglátja a lányt, lekapja fejéről a sapkát. A két keze között gyűrögetve méregeti a csodaszép lányt.*
- Jó napot, hölgyem. Miben segíthetek? Helyet… *Nyel egyet, ahogy végignéz a karjait keresztbe tévő lányon.* - Helyet foglal? Mit kíván szerény hajlékunkba.
*Majd elneveti magát, hiszen mi mást akarna, mint egy lovat. Bár azért reménykedik a nyurga, fiatal férfi, hogy szívéért jöttek, hogy elhódítsák, de tudja, hogy erre kevés esélye lesz. Fülig pirul, majd rendezi magát. Előbb kiegyenesedik, hogy magabiztosabb képet adjon, majd lehajol a feldőlt székért. Azon aludt ez idáig. Ritkán járnak errefelé, s ritkán is keresik meg.*
- Tán lovat szeretne? Milyenre gondolt, a csinos hölgy?
*Dörzsöli meg tenyerét, miközben vászonsapkáját gyűrögeti köztük.*
*Az Istálló csöndjét az ajtót ért kopogás töri meg. Hangos puffanás hallatszik az épületben, s szék lábának csikorgása. Az ajtó nyílik, s amit Rahleeza lát, az, hogy a padlóról egy fiatal, nyurga, ám izmos férfi áll fel. Dolgozó ember, ki minden napját az Istállóba tölti, s a lovakat gondozza. Kapkodva áll fel, s ahogy meglátja a lányt, lekapja fejéről a sapkát. A két keze között gyűrögetve méregeti a csodaszép lányt.*
- Jó napot, hölgyem. Miben segíthetek? Helyet… *Nyel egyet, ahogy végignéz a karjait keresztbe tévő lányon.* - Helyet foglal? Mit kíván szerény hajlékunkba.
*Majd elneveti magát, hiszen mi mást akarna, mint egy lovat. Bár azért reménykedik a nyurga, fiatal férfi, hogy szívéért jöttek, hogy elhódítsák, de tudja, hogy erre kevés esélye lesz. Fülig pirul, majd rendezi magát. Előbb kiegyenesedik, hogy magabiztosabb képet adjon, majd lehajol a feldőlt székért. Azon aludt ez idáig. Ritkán járnak errefelé, s ritkán is keresik meg.*
- Tán lovat szeretne? Milyenre gondolt, a csinos hölgy?
*Dörzsöli meg tenyerét, miközben vászonsapkáját gyűrögeti köztük.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 567-586