Nincs játékban - Istálló
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Istálló | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 14 (261. - 280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Eran Fellaa'h [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2007_ember-elf-felelf-sotetelf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 567-586
280. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2015-01-01 19:47:14
Üzenet elküldve: 2015-01-01 19:47:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Kaiyko//
*Egyszerre borzad el, és villanyozódik fel attól a tudattól, hogy itt bizony komolyan veszik, és mégse tudják, hogy miért! Végre! Vagy valami hasonló. Lehet, hogy ez se kegy, csak próba?!
Shane egy pillanatra elbizonytalanodik, majd visszanyeri lélekjelenlétét. Mert ahogy írva is vagyon: „A nehézségek nemesbítik a lelket, és ki kihívást nem talál az életben, az nem méltó arra.”
Az Égiek bölcsességével felruházva magát néz szembe a rá váró nehézségekkel, és a hitetlenek akadályával.*
- Va-rázs-ló! *Gesztikulálni kezd, hogy jobban megérthesse magát a tudatlannal.* Szarvai vannak. *Ujjait görbítve emeli homlokához.* Szakáll sarjad az állán. * Imitálja a dolgot a saját pofáján.* Körülbelül _ilyen magas_ *Deréktájon integet.* ha felnő. *Nagyot sóhajt.* Ha táplálják a lelkét, akkor a szőre kékké változik, ezzel bizonyítva földöntúliságát!
*Shane ezzel letudta Az Szent Állat leírását. Botor lelkek többször is azt mondták, hogy ez csak kecske lehet, de ő akkor is jobban tudja! Mert ő keresztbe és kasul is megvilágosodott! Bizony! Ellentétben a nagy átlaggal.*
- Szóval, leányom! *Hajol meg.* Be kell lásd, rám kell bíznod egy ilyen nemes lényt. *Azt, hogy miért is kéne ilyet tennie, nem részletezi, elvégre teljesen egyértelmű, hogy csak mert.* Egy ifjoncra gondoltam, kivel megoszthatom a Tudást *Figyel arra, hogy a nagy „T” beszédéből is hallatszódjon. Szeme az áhítat könnyes fátylával telik meg.* Mert a mágikus paripaci és én… *És kezd el megint ordibálni.* MI EGYMÁSNAK LETTÜNK TEREMTVE!
*Kevés híja van annak, hogy elsírja magát a saját maga által keltett műdrámában. De erőt vesz magán, és kabátjának egyik zsebéből erszényt varázsol elő.
Tekintete immár könyörgő, elvégre ha itt sem, akkor sehol máshol.*
- Nem kérem ingyen! Evilági és lelki jóságok lesznek osztályrészed, ha rám bízol egyet Az Szent Állatok gidái közül!
*Egyszerre borzad el, és villanyozódik fel attól a tudattól, hogy itt bizony komolyan veszik, és mégse tudják, hogy miért! Végre! Vagy valami hasonló. Lehet, hogy ez se kegy, csak próba?!
Shane egy pillanatra elbizonytalanodik, majd visszanyeri lélekjelenlétét. Mert ahogy írva is vagyon: „A nehézségek nemesbítik a lelket, és ki kihívást nem talál az életben, az nem méltó arra.”
Az Égiek bölcsességével felruházva magát néz szembe a rá váró nehézségekkel, és a hitetlenek akadályával.*
- Va-rázs-ló! *Gesztikulálni kezd, hogy jobban megérthesse magát a tudatlannal.* Szarvai vannak. *Ujjait görbítve emeli homlokához.* Szakáll sarjad az állán. * Imitálja a dolgot a saját pofáján.* Körülbelül _ilyen magas_ *Deréktájon integet.* ha felnő. *Nagyot sóhajt.* Ha táplálják a lelkét, akkor a szőre kékké változik, ezzel bizonyítva földöntúliságát!
*Shane ezzel letudta Az Szent Állat leírását. Botor lelkek többször is azt mondták, hogy ez csak kecske lehet, de ő akkor is jobban tudja! Mert ő keresztbe és kasul is megvilágosodott! Bizony! Ellentétben a nagy átlaggal.*
- Szóval, leányom! *Hajol meg.* Be kell lásd, rám kell bíznod egy ilyen nemes lényt. *Azt, hogy miért is kéne ilyet tennie, nem részletezi, elvégre teljesen egyértelmű, hogy csak mert.* Egy ifjoncra gondoltam, kivel megoszthatom a Tudást *Figyel arra, hogy a nagy „T” beszédéből is hallatszódjon. Szeme az áhítat könnyes fátylával telik meg.* Mert a mágikus paripaci és én… *És kezd el megint ordibálni.* MI EGYMÁSNAK LETTÜNK TEREMTVE!
*Kevés híja van annak, hogy elsírja magát a saját maga által keltett műdrámában. De erőt vesz magán, és kabátjának egyik zsebéből erszényt varázsol elő.
Tekintete immár könyörgő, elvégre ha itt sem, akkor sehol máshol.*
- Nem kérem ingyen! Evilági és lelki jóságok lesznek osztályrészed, ha rám bízol egyet Az Szent Állatok gidái közül!
279. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2015-01-01 17:32:11
Üzenet elküldve: 2015-01-01 17:32:11
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Shane//
*Az almolás kész, az abrakoltatás is megvolt, a seprés is elvégezve. Kaiyko épp csak elszenderedett a szalmán. Nem gondolta, hogy ilyenkor még bárki betoppanhat. Kiabálásra ébred, ami azonnal görcsbe rántja a gyomrát. Mit felejtett el? Vagy valami részeg tévedt be megint?
Kissé ég kótyagos a feje, mikor az érkező elé siet.*
- Elnézést *pislog a férfira* - milyen ló? *kérdi, mert nem hallotta egészen tisztán. Nem ismerős neki a furcsa alak. Biztos legények vezették be a hátasát. Már ha nem sültbolond az illető. Mintha azt hallotta volna, hogy varázsló... De nem... Az elég nagy ostobaság lenne. Egy istállóban? Vagy varázs-ló? Nem, nem-nem... De talán a fickó majd elmondja, mit is szeretne. Persze Kaiyko sem ostoba. Tart néhány lépés távolságot és a keze ügyében vannak a fegyverei is, meg a seprű is oda van támasztva a deszkapalánknak.*
- Miben segíthetek, uram?
A hozzászólás írója (Kaiyko Di'Arie) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.01 17:50:31
*Az almolás kész, az abrakoltatás is megvolt, a seprés is elvégezve. Kaiyko épp csak elszenderedett a szalmán. Nem gondolta, hogy ilyenkor még bárki betoppanhat. Kiabálásra ébred, ami azonnal görcsbe rántja a gyomrát. Mit felejtett el? Vagy valami részeg tévedt be megint?
Kissé ég kótyagos a feje, mikor az érkező elé siet.*
- Elnézést *pislog a férfira* - milyen ló? *kérdi, mert nem hallotta egészen tisztán. Nem ismerős neki a furcsa alak. Biztos legények vezették be a hátasát. Már ha nem sültbolond az illető. Mintha azt hallotta volna, hogy varázsló... De nem... Az elég nagy ostobaság lenne. Egy istállóban? Vagy varázs-ló? Nem, nem-nem... De talán a fickó majd elmondja, mit is szeretne. Persze Kaiyko sem ostoba. Tart néhány lépés távolságot és a keze ügyében vannak a fegyverei is, meg a seprű is oda van támasztva a deszkapalánknak.*
- Miben segíthetek, uram?
A hozzászólás írója (Kaiyko Di'Arie) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.01.01 17:50:31
278. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2015-01-01 13:41:36
Üzenet elküldve: 2015-01-01 13:41:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 13
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*A végső mentsvár. Ha itt sincs, mire kötelezték, akkor a világ megváltás nélkül fog elégni a közelgő ítélet során. És ezt Shane nem engedheti meg! NEM!
Úgyhogy teljes evilági pompájával, Égiek által megtámogatott lelki erejével, és hitének kisugárzásával toppan az Istállóba.
Barna haja épp csak kevés híján nem áll mind a hatvanhat égtáj felé, de hogy ezt kompenzálja, véreres szeme igyekszik mind az összes irányt felmérni. Mert jobb félni, mint az Égiektől megijedni.
Kopottas kabátja a földet söpri, az alatta és benne tárolt cuccok kedves kakofóniával zörrennek egymáshoz, ahogy a szakadtas bakancsok lépésenként viszik előre hősünket.
A bejárattól kétlépésnyire megáll, össze-visszaszabdalt balját az Égi Tanítások Könyvén, jobbját a derekán pihentetve bődül el rekedtes hangján.*
- HÉ! Ti itt! KELL nekem egy VARÁZSLÓ!
Úgyhogy teljes evilági pompájával, Égiek által megtámogatott lelki erejével, és hitének kisugárzásával toppan az Istállóba.
Barna haja épp csak kevés híján nem áll mind a hatvanhat égtáj felé, de hogy ezt kompenzálja, véreres szeme igyekszik mind az összes irányt felmérni. Mert jobb félni, mint az Égiektől megijedni.
Kopottas kabátja a földet söpri, az alatta és benne tárolt cuccok kedves kakofóniával zörrennek egymáshoz, ahogy a szakadtas bakancsok lépésenként viszik előre hősünket.
A bejárattól kétlépésnyire megáll, össze-visszaszabdalt balját az Égi Tanítások Könyvén, jobbját a derekán pihentetve bődül el rekedtes hangján.*
- HÉ! Ti itt! KELL nekem egy VARÁZSLÓ!
277. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2014-12-30 15:29:11
Üzenet elküldve: 2014-12-30 15:29:11
ÚJ
![>Eran Fellaa'h [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2007_ember-elf-felelf-sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 95
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
* Telnek a napok, az őszből tél lesz, s a tél is egyre csak múlik. Még csak a felénél járunk nagyjából a télnek, ami azt jelenti, hogy még jó sok idő hátra van a leghidegebb évszakból.
Időközben Feketét az istállóba hozta, hiszen otthon megfagyna, ráadásul itt degeszre tömheti a hasát. Ám minden jónak vége szakad egyszer.
Az éppen jelenlévő őrrel való rövid egyeztetés után megfogja a kantárt, s kivezeti a jószágot.
Egy aranyat "véletlenül" ki is szór az erszényéből, s biccent egyet az őrnek, majd már megy is a főtér felé, ahonnan majd még eldönti, hogy merre fog menni. Annyi biztos, hogy nem az erdő felé. Éppen elég volt neki az ami történt vele ott, nem hogy még egyszer meglátogassa a medvegoly maradványait, vagy a farkasokat, melyek ott maradtak a terített asztal láttán valószínűleg. *
Időközben Feketét az istállóba hozta, hiszen otthon megfagyna, ráadásul itt degeszre tömheti a hasát. Ám minden jónak vége szakad egyszer.
Az éppen jelenlévő őrrel való rövid egyeztetés után megfogja a kantárt, s kivezeti a jószágot.
Egy aranyat "véletlenül" ki is szór az erszényéből, s biccent egyet az őrnek, majd már megy is a főtér felé, ahonnan majd még eldönti, hogy merre fog menni. Annyi biztos, hogy nem az erdő felé. Éppen elég volt neki az ami történt vele ott, nem hogy még egyszer meglátogassa a medvegoly maradványait, vagy a farkasokat, melyek ott maradtak a terített asztal láttán valószínűleg. *
276. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2014-12-30 05:36:19
Üzenet elküldve: 2014-12-30 05:36:19
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
* A kiadós edzés, és a hosszú csavargás után Niras az istálló felé veszi az irányt. Célja persze a fogadó, de nem akarja Felhőt megint ott kikötni. *
- Nyugalom pajtás. Most pihenhetsz egy keveset. -
* Mondja, megsimogatva a ló nyakát. Hamar elérnek az istállóhoz, ahonnan az épületre jellemző hangok, és szagok jönnek. A bejáratnál ott ül egy fiatal fiú, láthatóan eléggé unatkozva. *
- Üdv, komám! Van szabad helyetek? -
* Szólítja meg a bárd, lecsúszva az almásderes hátáról. A lovászfiú felpattan, s bólogatva siet elé. *
- Persze, van pár szabad helyünk. -
* Válaszolja, majd átvéve a kantárszárat, elviszi a lovat. Niras innentől nem foglalkozik tovább a dologgal, de azért utána szól. *
- Jól tartsátok, Felhő a neve. -
* Int a visszafordulónak, majd maga is a Pegazus felé veszi az irányt. *
~ Na meglátjuk, akad-e ismerős majd, odabenn. ~
* Gondolja sétálás közben. *
- Nyugalom pajtás. Most pihenhetsz egy keveset. -
* Mondja, megsimogatva a ló nyakát. Hamar elérnek az istállóhoz, ahonnan az épületre jellemző hangok, és szagok jönnek. A bejáratnál ott ül egy fiatal fiú, láthatóan eléggé unatkozva. *
- Üdv, komám! Van szabad helyetek? -
* Szólítja meg a bárd, lecsúszva az almásderes hátáról. A lovászfiú felpattan, s bólogatva siet elé. *
- Persze, van pár szabad helyünk. -
* Válaszolja, majd átvéve a kantárszárat, elviszi a lovat. Niras innentől nem foglalkozik tovább a dologgal, de azért utána szól. *
- Jól tartsátok, Felhő a neve. -
* Int a visszafordulónak, majd maga is a Pegazus felé veszi az irányt. *
~ Na meglátjuk, akad-e ismerős majd, odabenn. ~
* Gondolja sétálás közben. *
275. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2014-12-28 12:27:48
Üzenet elküldve: 2014-12-28 12:27:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
*Már csak a hátsó boxok takarítása maradt mára. Kaiyko el is indul arra, hogy nekilásson, mikor az egyik lovászlegény toppan elé tejbetök vigyorral meg egy üzenettel. Kaiyko szemöldöke felszalad a kifejezetten hozzá intézett kérésre. Ahogy elsandít a kérdéses hely felé, látja is, hogy a fekete csődör már nincs az állásban.
Furcsa. Nem őnála adták le a hátast és nem is ő adta ki a gazdájának, mégis kifejezetten őneki üzent az illető? Talán megláthatta, mikor az ominózus intermezzo alatt megbújt a palánk mögött? Talán azért üzent neki, hogy számon kérje, miért aludt ott az az idegen a hátas bérelt helyén? De miért pont őrá testálná a felelősséget?
Node felesleges ezen tépelődnie. Igen, ki kellett volna tennie annak az alaknak a szűrét az istállóból, de ha úgy alakul, vállalja is érte a felelősséget. De addig is, első a munka.
Megköszöni a lovászlegénynek, hogy átadta az üzenetet és indul is a dolgára.*
Furcsa. Nem őnála adták le a hátast és nem is ő adta ki a gazdájának, mégis kifejezetten őneki üzent az illető? Talán megláthatta, mikor az ominózus intermezzo alatt megbújt a palánk mögött? Talán azért üzent neki, hogy számon kérje, miért aludt ott az az idegen a hátas bérelt helyén? De miért pont őrá testálná a felelősséget?
Node felesleges ezen tépelődnie. Igen, ki kellett volna tennie annak az alaknak a szűrét az istállóból, de ha úgy alakul, vállalja is érte a felelősséget. De addig is, első a munka.
Megköszöni a lovászlegénynek, hogy átadta az üzenetet és indul is a dolgára.*
274. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2014-12-27 00:17:36
Üzenet elküldve: 2014-12-27 00:17:36
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Visszatér az istállóba, hisz Balthazar-t az egyik karámban hagyta, megőrzésre. A hatalmas állat valódi fenevad, de még mindig jobb volt itt hagyni a széles, kényelmes karámban, mint bevinni a Pegazus istállójába, ahol kárt tehet az épületben, vagy a többi állatban... vagy az istállós fiúban.
Azt hallotta, hogy a lovász - valami szépség, már, ha hinni lehet a szóbeszédnek - ért a lovakhoz. Khan-nak szerencséje volt, hogy Balthy nem taposta halálra, ez is közrejátszott abban, hogy amikor rajtakapta, hogy ott alszik a lova mellett, nem taposta ki a belét álmában.
Szóval reméli, hogy Balthazar rendben van és senkinek nem esett baja időközben. Homlokát ráncolva közelíti meg a karámot, de se nem hall semmi kétségbeejtőt, se nem pettyezi vér a faajtókat. Jó jel.
Ám minden rendben, az éjfekete csatamén békésen abrakol a karámban, frissen csutakolva és békésen.*
- Szevasz, pajti.
*Köszönti az állatot, ahogy kinyitja a karám ajtaját és belép a ló mellé. Mivel nem lát sehol egy lovászfiút, elkezdi felszerszámozni, nem fog leesni az ujjáról az aranygyűrű. Mivel nincs is neki.
Kezei gyorsan dolgoznak, hisz nem először csinál ilyet, Balthy pedig engedékenyen tűri a szerszámot.
Amikor az utolsó szíjat is meghúzta, kivezeti a lovat a karámból, az istálló kijárata felé, amikor összefut egy lovászfiúval.*
- Te, most komolyan... hol voltál, amikor fel kellett nyergelni a lovam?
*Kérdi, ezért biztosan nem fog aranyat kapni.*
- Nah, ha a lovász visszatér, az a lány, mondd meg neki, hogy elvittem a lovam, de a karámot tartsa fent neki, mert még visszajövök. Meg, hogy köszönöm, hogy törődött Balthy-val.
*Kurtán elköszön, majd fellendül a nyeregbe, neki nem kell segíteni, hogy ezt vértben megtegye, majd a széles utcán vágtába vágja a csatamént.
Még be kell néznie valahova, mielőtt a kikötőbe megy Khan-ért.*
Azt hallotta, hogy a lovász - valami szépség, már, ha hinni lehet a szóbeszédnek - ért a lovakhoz. Khan-nak szerencséje volt, hogy Balthy nem taposta halálra, ez is közrejátszott abban, hogy amikor rajtakapta, hogy ott alszik a lova mellett, nem taposta ki a belét álmában.
Szóval reméli, hogy Balthazar rendben van és senkinek nem esett baja időközben. Homlokát ráncolva közelíti meg a karámot, de se nem hall semmi kétségbeejtőt, se nem pettyezi vér a faajtókat. Jó jel.
Ám minden rendben, az éjfekete csatamén békésen abrakol a karámban, frissen csutakolva és békésen.*
- Szevasz, pajti.
*Köszönti az állatot, ahogy kinyitja a karám ajtaját és belép a ló mellé. Mivel nem lát sehol egy lovászfiút, elkezdi felszerszámozni, nem fog leesni az ujjáról az aranygyűrű. Mivel nincs is neki.
Kezei gyorsan dolgoznak, hisz nem először csinál ilyet, Balthy pedig engedékenyen tűri a szerszámot.
Amikor az utolsó szíjat is meghúzta, kivezeti a lovat a karámból, az istálló kijárata felé, amikor összefut egy lovászfiúval.*
- Te, most komolyan... hol voltál, amikor fel kellett nyergelni a lovam?
*Kérdi, ezért biztosan nem fog aranyat kapni.*
- Nah, ha a lovász visszatér, az a lány, mondd meg neki, hogy elvittem a lovam, de a karámot tartsa fent neki, mert még visszajövök. Meg, hogy köszönöm, hogy törődött Balthy-val.
*Kurtán elköszön, majd fellendül a nyeregbe, neki nem kell segíteni, hogy ezt vértben megtegye, majd a széles utcán vágtába vágja a csatamént.
Még be kell néznie valahova, mielőtt a kikötőbe megy Khan-ért.*
273. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2014-12-23 18:02:35
Üzenet elküldve: 2014-12-23 18:02:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Menedék//
*Sok a tennivaló, mint mindig. A hátsó állásokban is elégedett horkantások jelzik, hogy a csutakolás végére értek. Az abrakoltatás még odébb van, így marad egy kis ideje, hogy az újonnan istállóba adott lovak után nézzen.
Egy erős csontú mén mellett siet el épp, amikor furcsa hangot hall. Megtorpan egy pillanatra és kezét önkéntelenül is a hasára simítja. Újra az a hang: az éhes gyomor méltatlankodása. De ez bizony nem Kaiyko bendője. Közelebb óvakodva látja csak meg a szalmában heverő férfit. Összenéz az állás túlfelében ácsorgó hátassal, de az csak prüszköl egyet.
Vajon a gazdája lehet? Vagy egy csavargó? A ruhája alapján nem gondolná, hogy egy ilyen pompás állat birtokosa lenne az idegen, de nem tudhatja biztosan, hiszen a jól megtermett mént nem nála adták le és a férfit sem látta bejönni.
Minél tovább nézi, annál jobban kitűnik, a szalma közt szendergő alak elég rossz bőrben van. Ha pedig az istállómester itt találja, még ennél is rosszabban lesz, mert az öreg nem tűri a potyázókat. Őt is kihajította annak idején. A szakadó esőbe. Minden lelkiismeretfurdalás nélkül. Mégsem viszi rá a lélek, hogy felköltse a viharvert szerzetet. Főleg annak a tükrében, hogy az illető a kardját is maga mellett tudhatja.
Nem háborgatja. Egyelőre. Viszont ebédről meghagyott egy darab édes kalácsot. Csekély adomány, de azért csak elindul érte a nyergesbe. Míg visszaér vele, legalább kitalálja, hogy tessékelje ki a férfit anélkül, hogy kényes helyzet álljon elő.
A biztonság kedvéért felköti a fegyverövét ő is. Sosem lehet tudni. Viszont mire visszaér, a költögetés feladatát valaki más már nagyban gyakorolja. Kaiyko jobbnak látja nem közbeavatkozni, főleg mert ahogy kiveszi, a hátas gazdája tart ébresztőt az idegennek. Meghúzódik hát az egyik állás palánkja mögött a kendőbe hajtott kaláccsal együtt. Azért fülel bőszen, hogy ha kell, közbeavatkozzon, de úgy tűnik, a két férfi békésen rendezi egymás közt a fennforgást. Mi több, talán a korgó gyomor is patrónusra lel.
Akkor hát jól van ez így. Felsóhajt hát ő is és megvárja, míg a kettős távozik.*
*Sok a tennivaló, mint mindig. A hátsó állásokban is elégedett horkantások jelzik, hogy a csutakolás végére értek. Az abrakoltatás még odébb van, így marad egy kis ideje, hogy az újonnan istállóba adott lovak után nézzen.
Egy erős csontú mén mellett siet el épp, amikor furcsa hangot hall. Megtorpan egy pillanatra és kezét önkéntelenül is a hasára simítja. Újra az a hang: az éhes gyomor méltatlankodása. De ez bizony nem Kaiyko bendője. Közelebb óvakodva látja csak meg a szalmában heverő férfit. Összenéz az állás túlfelében ácsorgó hátassal, de az csak prüszköl egyet.
Vajon a gazdája lehet? Vagy egy csavargó? A ruhája alapján nem gondolná, hogy egy ilyen pompás állat birtokosa lenne az idegen, de nem tudhatja biztosan, hiszen a jól megtermett mént nem nála adták le és a férfit sem látta bejönni.
Minél tovább nézi, annál jobban kitűnik, a szalma közt szendergő alak elég rossz bőrben van. Ha pedig az istállómester itt találja, még ennél is rosszabban lesz, mert az öreg nem tűri a potyázókat. Őt is kihajította annak idején. A szakadó esőbe. Minden lelkiismeretfurdalás nélkül. Mégsem viszi rá a lélek, hogy felköltse a viharvert szerzetet. Főleg annak a tükrében, hogy az illető a kardját is maga mellett tudhatja.
Nem háborgatja. Egyelőre. Viszont ebédről meghagyott egy darab édes kalácsot. Csekély adomány, de azért csak elindul érte a nyergesbe. Míg visszaér vele, legalább kitalálja, hogy tessékelje ki a férfit anélkül, hogy kényes helyzet álljon elő.
A biztonság kedvéért felköti a fegyverövét ő is. Sosem lehet tudni. Viszont mire visszaér, a költögetés feladatát valaki más már nagyban gyakorolja. Kaiyko jobbnak látja nem közbeavatkozni, főleg mert ahogy kiveszi, a hátas gazdája tart ébresztőt az idegennek. Meghúzódik hát az egyik állás palánkja mögött a kendőbe hajtott kaláccsal együtt. Azért fülel bőszen, hogy ha kell, közbeavatkozzon, de úgy tűnik, a két férfi békésen rendezi egymás közt a fennforgást. Mi több, talán a korgó gyomor is patrónusra lel.
Akkor hát jól van ez így. Felsóhajt hát ő is és megvárja, míg a kettős távozik.*
272. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2014-12-22 01:07:46
Üzenet elküldve: 2014-12-22 01:07:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Menedék//
*Nem érez ellenszenvet, legalábbis az önkényes karámfoglaláson kívül még egyelőre semmi bűnt nem követett el az ismeretlen fickó. A hóhajúnak nincsenek előítéletei, sem fajra, sem nemre, sem... kinézetre való tekintettel. A férfi, aki a lova mellett kívántak kipihenni magát, eléggé elnyűtt, de ettől még nem kíván ellenségesen bánni vele. Legalábbis egyelőre, a válaszoktól teszi függővé a folytatást, ami lehet akár egy kellemesen elfogyasztott kupa sör, vagy egy hegyes kés a bordák közé... lehetőleg ne a saját oldalában.
A választ hallva azonban nem a tőréért nyúl, hanem szélesen elmosolyodik, felfedve ragadozó-vigyorát, mely ugyanannyira megnyerő, mint félelmetes.*
- Mondtam én, hogy Balty értelmes állat. Egyszer sikerült egy városőrnek beadnom, hogy érti, amit mondok és még válaszolni is tud.
*A csatamén hatalmas, fekete szemébe néz, és mintha a ló érezné, hogy róla van szó, meglendíti busa fejét.*
- Najó, a fickó egyszerűbb volt, mint az ásóbot, de a siker a lényeg.
*Felnevet, megrántja irdatlan vállait.*
- Akkor gyere, Khan. Khan Lero, igyál velem valamit. Aztán közben elmeséled, hogy kerültél ilyen kutya állapotba.
*Vigyorog vissza, kifelé menet az istállóból.*
- Szólíts Gabenek.
*Nem viszi túlzásba a bemutatkozást, annak ellenére sem, hogy egész barátságosan bánt Leroval.
A kérdésre már csak út közben válaszol, ahogy elhagyják az istálló szalma- és lószagú épületét.*
- Olyasmi. De, ha találok magamnak valamit a városban, akár maradnék is. Egyelőre csak ismerkedem a helyi viszonyokkal.
*A foghegyről odavetett köszönöm-re csak haloványan elmosolyodik és fázósan húzza össze kabátja nyakát, hogy a csípős téli szél ne férkőzhessen be alá.*
- Ne köszönd még. Majd, ha ittunk és nem törtük ki egymás nyakát részegségünkben, majd akkor.
*Vigyorát elrejti a bőrkabát magas nyaka, ahogy a főtéren átvágva a Pegazus felé veszi az irányt.*
*Nem érez ellenszenvet, legalábbis az önkényes karámfoglaláson kívül még egyelőre semmi bűnt nem követett el az ismeretlen fickó. A hóhajúnak nincsenek előítéletei, sem fajra, sem nemre, sem... kinézetre való tekintettel. A férfi, aki a lova mellett kívántak kipihenni magát, eléggé elnyűtt, de ettől még nem kíván ellenségesen bánni vele. Legalábbis egyelőre, a válaszoktól teszi függővé a folytatást, ami lehet akár egy kellemesen elfogyasztott kupa sör, vagy egy hegyes kés a bordák közé... lehetőleg ne a saját oldalában.
A választ hallva azonban nem a tőréért nyúl, hanem szélesen elmosolyodik, felfedve ragadozó-vigyorát, mely ugyanannyira megnyerő, mint félelmetes.*
- Mondtam én, hogy Balty értelmes állat. Egyszer sikerült egy városőrnek beadnom, hogy érti, amit mondok és még válaszolni is tud.
*A csatamén hatalmas, fekete szemébe néz, és mintha a ló érezné, hogy róla van szó, meglendíti busa fejét.*
- Najó, a fickó egyszerűbb volt, mint az ásóbot, de a siker a lényeg.
*Felnevet, megrántja irdatlan vállait.*
- Akkor gyere, Khan. Khan Lero, igyál velem valamit. Aztán közben elmeséled, hogy kerültél ilyen kutya állapotba.
*Vigyorog vissza, kifelé menet az istállóból.*
- Szólíts Gabenek.
*Nem viszi túlzásba a bemutatkozást, annak ellenére sem, hogy egész barátságosan bánt Leroval.
A kérdésre már csak út közben válaszol, ahogy elhagyják az istálló szalma- és lószagú épületét.*
- Olyasmi. De, ha találok magamnak valamit a városban, akár maradnék is. Egyelőre csak ismerkedem a helyi viszonyokkal.
*A foghegyről odavetett köszönöm-re csak haloványan elmosolyodik és fázósan húzza össze kabátja nyakát, hogy a csípős téli szél ne férkőzhessen be alá.*
- Ne köszönd még. Majd, ha ittunk és nem törtük ki egymás nyakát részegségünkben, majd akkor.
*Vigyorát elrejti a bőrkabát magas nyaka, ahogy a főtéren átvágva a Pegazus felé veszi az irányt.*
271. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2014-12-21 14:05:13
Üzenet elküldve: 2014-12-21 14:05:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Menedék //
*Ha volna nélkülözhető ereje ahhoz, hogy nyomorát palástolni próbálja, most volna alkalmas az idő hozzá, hogy annak érdekében tegyen próbát, de... azon a ponton már rég túllépett. Munkálkodnak az embernél hatalmasabb és érthetetlenebb erők is e világ kerekén, ő pedig most igáját nyögi az egyiknek.
A fehér sörényű férfi felől nem érez ellenséges szándékot, noha a legkevesebb egy kiadós helybenhagyás volna, amiért kéretlenül és fizetés nélkül bérelt magának szálláshelyet a másik lova mellett. A kérdést hallván először a vállát vonná, mit tudja ő, hogy miért éppen ezt a karámot választotta.*
~ Mert a bejárathoz ez volt legközelebb. ~
*A mént elnézve azonban eláll ettől, mert olyan érzése támad, hogy egy vállrándításnál jóval összetettebb dolog munkálkodott ezen. És mégis, mindezek ellenére teljesen magától értetődő módon tolul szájára a válasz:*
- Úgy tűnt, hogy megért. Kételkedett, de nem félt. - *Először esik meg a férfivel, hogy nem használati tárgyként jellemzi a lovakat ezért érezheti úgy a másik, hogy kissé esetlen a fogalmazása.*
- A nevem... Khan. Khan Lero. - *Bágyadt-elnyűtten valami mosolyféleséget is engedélyez magának - szóbeszéd szerint ez egy remek első lépés afelé, hogy elnyerjük valaki bizalmát.
Akkor sem feszíti kétely, amikor kezet nyújtanak felé. Elfogadja, mert nem volna értelme olyan büszkeség mögé bújni, amit napok óta kérdés nélkül egy tál meleg ételre váltana. Szorítása határozott, de most nélkülözi az erőt, amivel a kardot forgatni képes. Hevenyészetten lesepri magáról a szalmát és magához veszi a kardot is.*
- Átutazóban magad is? - *Követi az istállóból kifelé menet Gabrient, vissza oda, ami manapság nem tartogat számára mást csak fagyos hideget és holt emlékeket.
Másfelé igyekszik hát terelni gondolatait és figyelmét, így több időt szentel a hóhajú ruházatának és felszerelésének méricskélésével. Úrfélének is megállná a helyét - igaz, őhozzá képest most néhány csatornapatkány is tejben fürdetett uralkodó lehetne -, fegyverei, tartása és kisugárzása azonban valami jóval... prózaibb "hivatásról" árulkodnak.*
- Köszönöm. - *Picit foghegyről veti csak oda, maga sem tudja pontosan mire vonatkozóan is. Azért, mert nem verte félholtra, vagy azért, mert segítő jobbot nyújtott neki.*
*Ha volna nélkülözhető ereje ahhoz, hogy nyomorát palástolni próbálja, most volna alkalmas az idő hozzá, hogy annak érdekében tegyen próbát, de... azon a ponton már rég túllépett. Munkálkodnak az embernél hatalmasabb és érthetetlenebb erők is e világ kerekén, ő pedig most igáját nyögi az egyiknek.
A fehér sörényű férfi felől nem érez ellenséges szándékot, noha a legkevesebb egy kiadós helybenhagyás volna, amiért kéretlenül és fizetés nélkül bérelt magának szálláshelyet a másik lova mellett. A kérdést hallván először a vállát vonná, mit tudja ő, hogy miért éppen ezt a karámot választotta.*
~ Mert a bejárathoz ez volt legközelebb. ~
*A mént elnézve azonban eláll ettől, mert olyan érzése támad, hogy egy vállrándításnál jóval összetettebb dolog munkálkodott ezen. És mégis, mindezek ellenére teljesen magától értetődő módon tolul szájára a válasz:*
- Úgy tűnt, hogy megért. Kételkedett, de nem félt. - *Először esik meg a férfivel, hogy nem használati tárgyként jellemzi a lovakat ezért érezheti úgy a másik, hogy kissé esetlen a fogalmazása.*
- A nevem... Khan. Khan Lero. - *Bágyadt-elnyűtten valami mosolyféleséget is engedélyez magának - szóbeszéd szerint ez egy remek első lépés afelé, hogy elnyerjük valaki bizalmát.
Akkor sem feszíti kétely, amikor kezet nyújtanak felé. Elfogadja, mert nem volna értelme olyan büszkeség mögé bújni, amit napok óta kérdés nélkül egy tál meleg ételre váltana. Szorítása határozott, de most nélkülözi az erőt, amivel a kardot forgatni képes. Hevenyészetten lesepri magáról a szalmát és magához veszi a kardot is.*
- Átutazóban magad is? - *Követi az istállóból kifelé menet Gabrient, vissza oda, ami manapság nem tartogat számára mást csak fagyos hideget és holt emlékeket.
Másfelé igyekszik hát terelni gondolatait és figyelmét, így több időt szentel a hóhajú ruházatának és felszerelésének méricskélésével. Úrfélének is megállná a helyét - igaz, őhozzá képest most néhány csatornapatkány is tejben fürdetett uralkodó lehetne -, fegyverei, tartása és kisugárzása azonban valami jóval... prózaibb "hivatásról" árulkodnak.*
- Köszönöm. - *Picit foghegyről veti csak oda, maga sem tudja pontosan mire vonatkozóan is. Azért, mert nem verte félholtra, vagy azért, mert segítő jobbot nyújtott neki.*
270. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2014-12-21 02:32:56
Üzenet elküldve: 2014-12-21 02:32:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
// Menedék //
*Az alkalmi karám-vendég mocorogni kezd, úgy tűnik, az a vasalt csizmaorr összetörte az álom festette képeket és ébredésre bírta az ismeretlen alakot.
A hóhajú hátralép egy lépést, hátát a csatamén oldalának veti, balja a ló nyaka alá nyúl, érintésével, közelségével nyugtatva le az állatot, de jobbja továbbra is a combjára szíjazott tőr markolatgombját cirógatja, gyengéd érintés mögé rejtve a lehetőséget, hogy bármikor előránthassa, ha a helyzet úgy kívánja.
Nem ismeri ezt a fickót, jóformán senkit sem ismer a városban, így a kötelező távolságot megtartja, ám nem feltétlen ellenséges, csak óvatos.
Hagyja feltápászkodni az ismeretlen, de azt már első pillantásra is meg tudja állapítani, hogy az idegen elég rossz bőrben van. Alultápláltsága szemmel látható, ám ennek ellenére el tudja képzelni, hogy volt idő, amikor telt izmok és széles vállak jellemezték a testét. Kardforgató-félének tűnik, bár ugyanúgy lehet az egyik istállóban dolgozó, aki egy kis pihenésre vágyott a folyton figyelő tekintetek elől elbújva.*
- Látom, pajti. De miért éppen az én lovam mellett?
*Teszi fel a kérdést barátságos hangnemben, ám testtartása nem hagy afelől kétséget, hogyha harcra kerülne a sor, nem lennének álmatlan éjszakái, ha ártania kellene a betolakodónak.
Nem kerüli el a figyelmét a fickó törődött hangja és pesszimista viselkedése, a hóhajú enyhén félrefordítja a fejét, amitől pár hajtincs az arcába hullik.*
- Rendben. Itt nincs is nagyon mit.
*Hagyja annyiban a dolgot egy bólintással, majd halkan sóhajt, jobbja abbahagyja a tőr cirógatását és az idegen felé nyújtja kesztyűbe bujtatott kezét.*
- Gyere, mégsem alhatsz egy istállóban.
*Ha a fickó elfogadja a jobbját, felsegíti, kisétál a karámból, de előtte még megsimogatja a csatamén nyakát.*
- Holnap találkozunk, Balthazar. Te meg gyere, találunk jobb helyet is az istállónál.
*Vigyorog a férfire és a karám ajtajában megvárja, hogy az csatlakozzon hozzá.*
*Az alkalmi karám-vendég mocorogni kezd, úgy tűnik, az a vasalt csizmaorr összetörte az álom festette képeket és ébredésre bírta az ismeretlen alakot.
A hóhajú hátralép egy lépést, hátát a csatamén oldalának veti, balja a ló nyaka alá nyúl, érintésével, közelségével nyugtatva le az állatot, de jobbja továbbra is a combjára szíjazott tőr markolatgombját cirógatja, gyengéd érintés mögé rejtve a lehetőséget, hogy bármikor előránthassa, ha a helyzet úgy kívánja.
Nem ismeri ezt a fickót, jóformán senkit sem ismer a városban, így a kötelező távolságot megtartja, ám nem feltétlen ellenséges, csak óvatos.
Hagyja feltápászkodni az ismeretlen, de azt már első pillantásra is meg tudja állapítani, hogy az idegen elég rossz bőrben van. Alultápláltsága szemmel látható, ám ennek ellenére el tudja képzelni, hogy volt idő, amikor telt izmok és széles vállak jellemezték a testét. Kardforgató-félének tűnik, bár ugyanúgy lehet az egyik istállóban dolgozó, aki egy kis pihenésre vágyott a folyton figyelő tekintetek elől elbújva.*
- Látom, pajti. De miért éppen az én lovam mellett?
*Teszi fel a kérdést barátságos hangnemben, ám testtartása nem hagy afelől kétséget, hogyha harcra kerülne a sor, nem lennének álmatlan éjszakái, ha ártania kellene a betolakodónak.
Nem kerüli el a figyelmét a fickó törődött hangja és pesszimista viselkedése, a hóhajú enyhén félrefordítja a fejét, amitől pár hajtincs az arcába hullik.*
- Rendben. Itt nincs is nagyon mit.
*Hagyja annyiban a dolgot egy bólintással, majd halkan sóhajt, jobbja abbahagyja a tőr cirógatását és az idegen felé nyújtja kesztyűbe bujtatott kezét.*
- Gyere, mégsem alhatsz egy istállóban.
*Ha a fickó elfogadja a jobbját, felsegíti, kisétál a karámból, de előtte még megsimogatja a csatamén nyakát.*
- Holnap találkozunk, Balthazar. Te meg gyere, találunk jobb helyet is az istállónál.
*Vigyorog a férfire és a karám ajtajában megvárja, hogy az csatlakozzon hozzá.*
269. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2014-12-20 15:00:56
Üzenet elküldve: 2014-12-20 15:00:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Menedék //
*Az ő fájdalma - bár hasonló - más eredetű, kevésbé... fizikális. Létezésének értelme szűnt meg a zsoldosbandával: soha, semmihez sem értett úgy, mint a kardforgatáshoz. Vezetőjük ambíciózus, nagy álmokat dédelgető ifjú volt, aki olyan magasan akart szárnyalni, ahogyan azt csak a sólymok tehetik. Saját uradalmat akart, és ellentétben más martalócvezérekkel szemben, békét övéinek. Ezt nyíltan ugyan soha nem fejezte ki senkinek sem, de szívén viselte minden bajtársának sorsát és nem feledte nevét azoknak sem, akik ügye érdekében életüket adták. A fiatal Sólymot is elérte azonban végzete és álma végül nem maradt más egy sihederkorból éppen csak kinőtt férfi ábrándja.
Lero álma - mint oly sok holdtölte óta már - nyugtalan és a legkevésbé pihentető. Egyedül a melegért hálás, amit néhány csekély óráig élvezhet. Az ő fejében zakatoló fájdalmat nem az ital, hanem gyomrának kongó üressége táplálja. Két nappal ezelőtt jutott utoljára ételhez. Keserű a gondolatmenet vége, ami elméjében táncol: ~ csatákat, ostromokat éltem túl... most meg egy szelet cipón múlik, hogy odaveszek-e. ~
Korábban siralmasnak tartotta volna állapotát, mára megtanult nevetni rajta. Sokra nem tartott egyetlen vallást sem, de mindig tisztelettel adózott a Halál előtt, amely kérlelhetetlenül végzi és végezte munkáját mindig is.
Amikor bordái között megérzi a csizmaorrt, reflexei felordítanak, de a test nem reagál óvva intésükre. Fáradtan emeli fejét a fölé tornyosuló férfire. Szemeinek kell némi idő, míg hozzászoknak a fényhez, de azt már azelőtt is képes megállapítani, hogy az őt ébresztő igazi emberóriás - na nem, mintha szebb napokon ő híját szenvedné a magasságához járó testtömegnek.
Ha a másik engedi, félig ülő helyzetbe tornázza magát, mert tudja, ha most hirtelen felpattanna, valószínűleg erőtlenül vissza is rogyna a földre. Testének tartalékai igencsak végesek, ilyen balga módon nem emésztheti őket.*
- Én csak... aludtam. - *Nem ez az első alkalom, hogy rajtakapják, egy szempontból mégis újszerű a helyzet. Most először nem érez rá semmiféle késztetést, hogy magyarázkodni kezdjen. Talán azért, mert tekintélyt parancsoló megjelenése ellenére nem tart a férfitől... vagy csak a "minden mindegy" stációjában jár már az élete.
Észreveszi azt is, hogy kardja jóval karnyújtásnyi távolságon kívül fekszik - kevésbé jóakaró esetén ez komoly problémát is jelenthetett volna.*
- Nem akartam ellopni semmit.
*Az ő fájdalma - bár hasonló - más eredetű, kevésbé... fizikális. Létezésének értelme szűnt meg a zsoldosbandával: soha, semmihez sem értett úgy, mint a kardforgatáshoz. Vezetőjük ambíciózus, nagy álmokat dédelgető ifjú volt, aki olyan magasan akart szárnyalni, ahogyan azt csak a sólymok tehetik. Saját uradalmat akart, és ellentétben más martalócvezérekkel szemben, békét övéinek. Ezt nyíltan ugyan soha nem fejezte ki senkinek sem, de szívén viselte minden bajtársának sorsát és nem feledte nevét azoknak sem, akik ügye érdekében életüket adták. A fiatal Sólymot is elérte azonban végzete és álma végül nem maradt más egy sihederkorból éppen csak kinőtt férfi ábrándja.
Lero álma - mint oly sok holdtölte óta már - nyugtalan és a legkevésbé pihentető. Egyedül a melegért hálás, amit néhány csekély óráig élvezhet. Az ő fejében zakatoló fájdalmat nem az ital, hanem gyomrának kongó üressége táplálja. Két nappal ezelőtt jutott utoljára ételhez. Keserű a gondolatmenet vége, ami elméjében táncol: ~ csatákat, ostromokat éltem túl... most meg egy szelet cipón múlik, hogy odaveszek-e. ~
Korábban siralmasnak tartotta volna állapotát, mára megtanult nevetni rajta. Sokra nem tartott egyetlen vallást sem, de mindig tisztelettel adózott a Halál előtt, amely kérlelhetetlenül végzi és végezte munkáját mindig is.
Amikor bordái között megérzi a csizmaorrt, reflexei felordítanak, de a test nem reagál óvva intésükre. Fáradtan emeli fejét a fölé tornyosuló férfire. Szemeinek kell némi idő, míg hozzászoknak a fényhez, de azt már azelőtt is képes megállapítani, hogy az őt ébresztő igazi emberóriás - na nem, mintha szebb napokon ő híját szenvedné a magasságához járó testtömegnek.
Ha a másik engedi, félig ülő helyzetbe tornázza magát, mert tudja, ha most hirtelen felpattanna, valószínűleg erőtlenül vissza is rogyna a földre. Testének tartalékai igencsak végesek, ilyen balga módon nem emésztheti őket.*
- Én csak... aludtam. - *Nem ez az első alkalom, hogy rajtakapják, egy szempontból mégis újszerű a helyzet. Most először nem érez rá semmiféle késztetést, hogy magyarázkodni kezdjen. Talán azért, mert tekintélyt parancsoló megjelenése ellenére nem tart a férfitől... vagy csak a "minden mindegy" stációjában jár már az élete.
Észreveszi azt is, hogy kardja jóval karnyújtásnyi távolságon kívül fekszik - kevésbé jóakaró esetén ez komoly problémát is jelenthetett volna.*
- Nem akartam ellopni semmit.
268. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2014-12-20 13:10:14
Üzenet elküldve: 2014-12-20 13:10:14
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Városnézés-féle//
//Menedék//
*A fejfájása nem csillapodik, a kosok tovább ostromolják koponyájának belső falait és már a hideg sem segít, a fagyos szél nem képes kifújni belőle a másnaposság kártékony hatásait. Igyekszik kizárni tudatából az idegein végigfutó fájdalmat, eleinte elég eredménytelenül, de ahogy közeledik célpontja, az istálló felé, kezdi egyre kellemesebben érezni magát.
Amikor a városba ért, az istállóban hagyta a lovát, a termetes csatamén, melyen érkezett, különös helyet tölt be a szívében. A hátas egy olyan társ, ami - vagy inkább aki -, szinte egybeforr vele, szinte szavak nélkül megértik egymás.
Rendes ellátást kért a csatalónak, csutakolás, abrak, friss víz az itatóban. Pár csengő aranyat kifizetett érte a lovászfiúnak, de erre nem sajnálja a dukátokat.
Megkeresi azt a karámot, ahol a lovat hagyta, majd amikor megtalálta, széles mosollyal köszönti az állatot.*
- Szevasz, cimbora.
*A karám ajtajához lép, kesztyűs kezét a mellmagasságig érő palánkra helyezi. A csatamén felé fordítja hatalmas fejét, halk nyihogással köszönti gazdáját, majd megrázza busa sörényét.
A hóhajú lovag elégedetten fordul el, igazából csak azért jött, hogy megnézze, jól viselik-e gondját az állatnak, amikor megpillant valamit még a karámban. Összevont szemöldökkel torpan meg, majd kicsit visszalép, hogy jobban rálásson a nem oda illő alakra.
Egy férfi fekszik a szalmán, a karám egyik sarkában. Az olvadt arany-szín szemek elkerekednek, majd haragosan vonja össze szemöldökét.*
- Hátte? *kérdi halkan, szinte csak magától, majd elhúzza a zsanért és belép a csatamén mellé.
Pár simítással megnyugtatja az állatot, nehogy idő előtt felébressze az idegen férfit, majd megáll a kéretlen vendég felett és vasalt csizmája acélorrával, finoman megbökdösi a férfi oldalát.*
- Hahó, hétalvó. Ébredj. *Teszi csípőre a kezét, s megáll szétvetett lábakkal felette, jobbját a combjára szíjazott, dobásra is alkalmas hosszú pengéjű tőr markolatára helyezi. Mert ki tudhatja... *
//Menedék//
*A fejfájása nem csillapodik, a kosok tovább ostromolják koponyájának belső falait és már a hideg sem segít, a fagyos szél nem képes kifújni belőle a másnaposság kártékony hatásait. Igyekszik kizárni tudatából az idegein végigfutó fájdalmat, eleinte elég eredménytelenül, de ahogy közeledik célpontja, az istálló felé, kezdi egyre kellemesebben érezni magát.
Amikor a városba ért, az istállóban hagyta a lovát, a termetes csatamén, melyen érkezett, különös helyet tölt be a szívében. A hátas egy olyan társ, ami - vagy inkább aki -, szinte egybeforr vele, szinte szavak nélkül megértik egymás.
Rendes ellátást kért a csatalónak, csutakolás, abrak, friss víz az itatóban. Pár csengő aranyat kifizetett érte a lovászfiúnak, de erre nem sajnálja a dukátokat.
Megkeresi azt a karámot, ahol a lovat hagyta, majd amikor megtalálta, széles mosollyal köszönti az állatot.*
- Szevasz, cimbora.
*A karám ajtajához lép, kesztyűs kezét a mellmagasságig érő palánkra helyezi. A csatamén felé fordítja hatalmas fejét, halk nyihogással köszönti gazdáját, majd megrázza busa sörényét.
A hóhajú lovag elégedetten fordul el, igazából csak azért jött, hogy megnézze, jól viselik-e gondját az állatnak, amikor megpillant valamit még a karámban. Összevont szemöldökkel torpan meg, majd kicsit visszalép, hogy jobban rálásson a nem oda illő alakra.
Egy férfi fekszik a szalmán, a karám egyik sarkában. Az olvadt arany-szín szemek elkerekednek, majd haragosan vonja össze szemöldökét.*
- Hátte? *kérdi halkan, szinte csak magától, majd elhúzza a zsanért és belép a csatamén mellé.
Pár simítással megnyugtatja az állatot, nehogy idő előtt felébressze az idegen férfit, majd megáll a kéretlen vendég felett és vasalt csizmája acélorrával, finoman megbökdösi a férfi oldalát.*
- Hahó, hétalvó. Ébredj. *Teszi csípőre a kezét, s megáll szétvetett lábakkal felette, jobbját a combjára szíjazott, dobásra is alkalmas hosszú pengéjű tőr markolatára helyezi. Mert ki tudhatja... *
267. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2014-12-19 21:51:38
Üzenet elküldve: 2014-12-19 21:51:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
// Menedék //
- Sssh! - *Eleinte úgy tűnt, hogy hasztalan próbálja csendre bírni a nyugtalan jószágot, de az isteni közbenjárás úgy találhatta, hogy megkönyörül nyomorult lelkén és végül a hátas nem hozta nyakára az istállószolgákat.
Ha szerencséről van szó, abból az utóbbi időben nem sok jutott a férfinek; ruházata és hangulata is viharvert. Hónapok óta vesződik azzal, hogy kardját bérbe adhassa valamely hadúr szolgálatára. Mert eddig ebből élt, máshoz nem is igazán ért. Az emberéletről is annyit tud bizonyosan, hogy hány aranyban hány lat az értéke. A zsoldostábor ahol nevelkedett hírhedt kompánia volt - amíg egy új, egy erősebb le nem söpörte a csatamezőről. Azóta csak az olyanok maradtak a föld innenső oldalán, akik az életüket kicsit többre tartották a dicső halálnál. Látta már a harctereket ellepő hollók armadáját nem egyszer hogy tudja, lelke kilehelése után semmi magasztos nem vár rá, testének maradványait pedig csontig csupaszítják majd.*
- Köszönöm. - *Suttogja el a lónak, noha sohasem hitt benne, hogy ezek az állatok intelligensebbek lennének bármi másnál. Most mégis hálával adózik megértéséért és "vendégszeretetéért". Egy boxba osont ugyanis be, amikor hosszú órák óta tartó megfigyelése után alkalmasnak kínálkozó lehetőséget talált erre. Csak egy éjjelt akar olyan helyen tölteni, ahol a hideg nem mar velőig. A nehezén már túl van: ha fel is fedezik idővel, legalább annyi erőt gyűjthetett, hogy más hely után nézzen. Kétli, hogy verésből bárki új szintet tudna neki mutatni.
Egy "jó éjt" elmorgása után hagyja, hogy álomba rántsa a fáradtság és éhség.*
~ Hány napja is már? ~
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.12.19 23:55:59, a következő indokkal:
Jelpótlás.
- Sssh! - *Eleinte úgy tűnt, hogy hasztalan próbálja csendre bírni a nyugtalan jószágot, de az isteni közbenjárás úgy találhatta, hogy megkönyörül nyomorult lelkén és végül a hátas nem hozta nyakára az istállószolgákat.
Ha szerencséről van szó, abból az utóbbi időben nem sok jutott a férfinek; ruházata és hangulata is viharvert. Hónapok óta vesződik azzal, hogy kardját bérbe adhassa valamely hadúr szolgálatára. Mert eddig ebből élt, máshoz nem is igazán ért. Az emberéletről is annyit tud bizonyosan, hogy hány aranyban hány lat az értéke. A zsoldostábor ahol nevelkedett hírhedt kompánia volt - amíg egy új, egy erősebb le nem söpörte a csatamezőről. Azóta csak az olyanok maradtak a föld innenső oldalán, akik az életüket kicsit többre tartották a dicső halálnál. Látta már a harctereket ellepő hollók armadáját nem egyszer hogy tudja, lelke kilehelése után semmi magasztos nem vár rá, testének maradványait pedig csontig csupaszítják majd.*
- Köszönöm. - *Suttogja el a lónak, noha sohasem hitt benne, hogy ezek az állatok intelligensebbek lennének bármi másnál. Most mégis hálával adózik megértéséért és "vendégszeretetéért". Egy boxba osont ugyanis be, amikor hosszú órák óta tartó megfigyelése után alkalmasnak kínálkozó lehetőséget talált erre. Csak egy éjjelt akar olyan helyen tölteni, ahol a hideg nem mar velőig. A nehezén már túl van: ha fel is fedezik idővel, legalább annyi erőt gyűjthetett, hogy más hely után nézzen. Kétli, hogy verésből bárki új szintet tudna neki mutatni.
Egy "jó éjt" elmorgása után hagyja, hogy álomba rántsa a fáradtság és éhség.*
~ Hány napja is már? ~
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.12.19 23:55:59, a következő indokkal:
Jelpótlás.
266. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2014-12-17 20:25:46
Üzenet elküldve: 2014-12-17 20:25:46
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kaiyko Di'Arie//
*Elégedetten nyugtázza tekintetével, amikor a lovász lány végre megérkezik.*
-Mi tartott ennyi ideig? *mondja unottan, majd átadja a lánynak a kantárszárat. Ahogy a lány megfordul, végig vizslatja a lány alakját. Pontosabba csak próbálná, de a lány bő ruhája elrejti a testét. Sose kedvelte, ha egy lány ilyen egyszerűen és nem elég nőiesen öltözik. Még ha egy lovász is... Mindenesetre tetszik neki a lány, valahogy mindig is megfogta ha egy nő törékeny.*
~ Ó de rég is volt asszonnyal! Lehet hogy miután tisztességesen megfürdött és alaposan leitta magát a fogadóban elnéz valamelyik bordélyba. A szegénynegyedben biztos van egy-kettő...~
*Egy gyorsat biccent a lánynak mikor az e fizetésről tájékoztatja és a fogadót ajánlja neki, majd gyors léptekkel el is indul az említett helyre.*
*Elégedetten nyugtázza tekintetével, amikor a lovász lány végre megérkezik.*
-Mi tartott ennyi ideig? *mondja unottan, majd átadja a lánynak a kantárszárat. Ahogy a lány megfordul, végig vizslatja a lány alakját. Pontosabba csak próbálná, de a lány bő ruhája elrejti a testét. Sose kedvelte, ha egy lány ilyen egyszerűen és nem elég nőiesen öltözik. Még ha egy lovász is... Mindenesetre tetszik neki a lány, valahogy mindig is megfogta ha egy nő törékeny.*
~ Ó de rég is volt asszonnyal! Lehet hogy miután tisztességesen megfürdött és alaposan leitta magát a fogadóban elnéz valamelyik bordélyba. A szegénynegyedben biztos van egy-kettő...~
*Egy gyorsat biccent a lánynak mikor az e fizetésről tájékoztatja és a fogadót ajánlja neki, majd gyors léptekkel el is indul az említett helyre.*
265. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2014-12-16 23:29:08
Üzenet elküldve: 2014-12-16 23:29:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Dharren - Isu//
*Alig vezette be az előző hátast, újabb két utazó érkezik. Persze az először belépő férfi elé azonnal bependerül az a mihaszna lovászlegény, aki mindig kiszimatolja a borravalót, a munka javát viszont előszeretettel hagyja Kaiykora.
Nem teszi szóvá. Elvégzi, amit kell és meg is kapja érte, amiben megegyeztek az istállómesterrel. Ennyivel bőven megelégszik.
A különös leány viszont, úgy tűnik, inkább reá bízza hátasát, s e bizalomnak nyomatékot is ad néhány csengő arannyal.*
- Fejedelmi dolga lesz a jószágoknak *mondja apró főhajtással, s elvezeti a másik lovat is. Lassan amúgy is ideje az abrakoltatásnak. Beteszi az istállómester Mesélő (Ízisz) ládikájába a 30 aranypénzt és megy is a dolgára.
*
*Alig vezette be az előző hátast, újabb két utazó érkezik. Persze az először belépő férfi elé azonnal bependerül az a mihaszna lovászlegény, aki mindig kiszimatolja a borravalót, a munka javát viszont előszeretettel hagyja Kaiykora.
Nem teszi szóvá. Elvégzi, amit kell és meg is kapja érte, amiben megegyeztek az istállómesterrel. Ennyivel bőven megelégszik.
A különös leány viszont, úgy tűnik, inkább reá bízza hátasát, s e bizalomnak nyomatékot is ad néhány csengő arannyal.*
- Fejedelmi dolga lesz a jószágoknak *mondja apró főhajtással, s elvezeti a másik lovat is. Lassan amúgy is ideje az abrakoltatásnak. Beteszi az istállómester Mesélő (Ízisz) ládikájába a 30 aranypénzt és megy is a dolgára.
*
264. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2014-12-16 22:19:33
Üzenet elküldve: 2014-12-16 22:19:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1295
OOC üzenetek: 139
Játékstílus: Vakmerő
//Dharren - Isu//
*Kell a változás és a változatosság az embernek, különben meggárgyulna! A világon semmi sem állandó, minden változik, még ha nem is minden azonos tempóban teszi. Hát pont az ember, pont a Nő ne tenné?
Szerencsére Dharren továbbra sem mutat komoly ellenállást, ezért minden Isurii kedve szerint történik.*
-Ühüm, ühüm.
*Bólogat Dharren szavait figyelve, miközben próbálja elcsípni lova füleit. Úgy vette észre a kezdeti fejrázás ellenére kifejezetten kedveli az állat, ha a füle tövét vakargatja. A férfi szavait nem hallja meg, bár biztosan szép formásra hízna tőle a mája is.
Míg a parancsnok intézi a lovak dolgát, ő is odacsúsztat pár aranyat a lovászlánynak sunyiban. Nem kell tudnia a férfiaknak, nincs rá szükség, de az ő lelke nyugodt lesz, ha deresére még inkább, különösen odafigyelnek. Így tehát 30 aranypénz kerülKaiyko Di'Arie-hez. A táskákat leakasztja róla: a számtalan üvegcsének azért van súlya, de Dharrenre számíthat a cipekedésben is.*
*Kell a változás és a változatosság az embernek, különben meggárgyulna! A világon semmi sem állandó, minden változik, még ha nem is minden azonos tempóban teszi. Hát pont az ember, pont a Nő ne tenné?
Szerencsére Dharren továbbra sem mutat komoly ellenállást, ezért minden Isurii kedve szerint történik.*
-Ühüm, ühüm.
*Bólogat Dharren szavait figyelve, miközben próbálja elcsípni lova füleit. Úgy vette észre a kezdeti fejrázás ellenére kifejezetten kedveli az állat, ha a füle tövét vakargatja. A férfi szavait nem hallja meg, bár biztosan szép formásra hízna tőle a mája is.
Míg a parancsnok intézi a lovak dolgát, ő is odacsúsztat pár aranyat a lovászlánynak sunyiban. Nem kell tudnia a férfiaknak, nincs rá szükség, de az ő lelke nyugodt lesz, ha deresére még inkább, különösen odafigyelnek. Így tehát 30 aranypénz kerülKaiyko Di'Arie-hez.
A táskákat leakasztja róla: a számtalan üvegcsének azért van súlya, de Dharrenre számíthat a cipekedésben is.*
263. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2014-12-16 20:36:12
Üzenet elküldve: 2014-12-16 20:36:12
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 403
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Vakmerő
//Dharren - Isu//
* Hiába. Az ő szemében Isurii egészen eddig még az a vékonyka kislány, aki kicsit félénk, visszahúzódó és csendes. A változást valóban az hozta meg, hogy letelepedtek és végre nyugalmuk van, bőséges zsákmány, jólét. És igazából a mai napon esett le neki igazán, hogy a kislányból felnőtt nő lett. Méghozzá okos és gyönyörű, egészen talpra esett. Kagan vére. Eddig ő sem nézte olyan szemmel a lányt, most már inkább, de próbál az útra figyelni. S noha nem volt köze úúúgy a Szellemjáróhoz, Leandana tud róla egyet és mást mesélni. Nagy volt nála is a kísértés egy jó kis játékra és az a kis móka a gödrök ásásakor, mikor nekiláttak felépíteni új otthonukat... Nos, pikáns volt. De valami mindig közbe jött, egy parancs Kagantól személyesen, vagy máson keresztül, szintén tőle, és így tovább. Róla viszont biztosan tudja, hogy ő a többi szempontból tabu a számára. Tőle nem kaphatja meg azt, amire vágyik, amiről elejtett pár szót a Hóhajúnak. A mókázásnak örül, még ha nem is tud teljes nyugalommal részt venni benne. Idegenkedik már a várostól. Túl régóta járja már a vadont velük, és töltött egyre kevesebb időt városokban. Elszokott tőle egyszerűen. *
- Igenis hölgyem!
* Vágja rá mosolyogva, de ahogy haladnak tovább, megint a régi marcona lesz, aki folyamatosan kutat lehetséges támadók után. Jobb félni, és most, hogy legalább nincs velük a két gnóm, figyelmét csak a mászkáló népség és Isurii között kell megosztania. Ez azért kényelmesebb és kellemesebb is. S jön is az újabb parancs, hogy lazítson. *
- Nem olyan könnyű az. Hiába próbálok lazítani, nem sikerül. Valami mindig megzavar, vagy csak eszembe jut a kötelességem. A táborban sem tudok igazán pihenni, ahol magas és erős fal vigyáz ránk. Nem egészséges ez, tudom én, de ezen gyógyszer nem segít.
* Arra viszont rá fog kérdezni, hogy ezt a kar lefagyasztást komolyan gondolta-e? Szöget üt valami a fejében, na majd rákérdez. *
- Igen, rájuk fér a pihenés, a nyeregtáskákat pedig bevisszük magunkkal. Eszünk, iszunk, megpihenünk egy kicsit. Hosszú az út hazáig.
* Esze ágában sincs vitába szállni a Hóhajúval. Valahogy megtanulta már, hogy nőkkel ritkán szerencsés vitatkozni. Ám ez a nyeregből való kihajolgatás kezd kicsit sok lenni neki. *
- Formás...
* Morogja halkan, bár lehet, hogy Isurii meghallja. *
- Valóban nem lehet tudni, hogy mi sül ki ebből az egészből.
* Nem nagyon akar elmélyülni a reménykedésben, mert ha megint pofára esik, az az eddigieknél is jobban fog neki fájni. Inkább leszáll a lováról az istálló előtt és előre megy. Elintézi a lovászfiúval a lovaik dolgát, pár arany csendül a markában. Ők pedig lenyergelhetik a lovaikat és a holmijaikkal együtt betérhetnek a fogadóba. A nehezebb csomagokat majd viszi ő. *
* Hiába. Az ő szemében Isurii egészen eddig még az a vékonyka kislány, aki kicsit félénk, visszahúzódó és csendes. A változást valóban az hozta meg, hogy letelepedtek és végre nyugalmuk van, bőséges zsákmány, jólét. És igazából a mai napon esett le neki igazán, hogy a kislányból felnőtt nő lett. Méghozzá okos és gyönyörű, egészen talpra esett. Kagan vére. Eddig ő sem nézte olyan szemmel a lányt, most már inkább, de próbál az útra figyelni. S noha nem volt köze úúúgy a Szellemjáróhoz, Leandana tud róla egyet és mást mesélni. Nagy volt nála is a kísértés egy jó kis játékra és az a kis móka a gödrök ásásakor, mikor nekiláttak felépíteni új otthonukat... Nos, pikáns volt. De valami mindig közbe jött, egy parancs Kagantól személyesen, vagy máson keresztül, szintén tőle, és így tovább. Róla viszont biztosan tudja, hogy ő a többi szempontból tabu a számára. Tőle nem kaphatja meg azt, amire vágyik, amiről elejtett pár szót a Hóhajúnak. A mókázásnak örül, még ha nem is tud teljes nyugalommal részt venni benne. Idegenkedik már a várostól. Túl régóta járja már a vadont velük, és töltött egyre kevesebb időt városokban. Elszokott tőle egyszerűen. *
- Igenis hölgyem!
* Vágja rá mosolyogva, de ahogy haladnak tovább, megint a régi marcona lesz, aki folyamatosan kutat lehetséges támadók után. Jobb félni, és most, hogy legalább nincs velük a két gnóm, figyelmét csak a mászkáló népség és Isurii között kell megosztania. Ez azért kényelmesebb és kellemesebb is. S jön is az újabb parancs, hogy lazítson. *
- Nem olyan könnyű az. Hiába próbálok lazítani, nem sikerül. Valami mindig megzavar, vagy csak eszembe jut a kötelességem. A táborban sem tudok igazán pihenni, ahol magas és erős fal vigyáz ránk. Nem egészséges ez, tudom én, de ezen gyógyszer nem segít.
* Arra viszont rá fog kérdezni, hogy ezt a kar lefagyasztást komolyan gondolta-e? Szöget üt valami a fejében, na majd rákérdez. *
- Igen, rájuk fér a pihenés, a nyeregtáskákat pedig bevisszük magunkkal. Eszünk, iszunk, megpihenünk egy kicsit. Hosszú az út hazáig.
* Esze ágában sincs vitába szállni a Hóhajúval. Valahogy megtanulta már, hogy nőkkel ritkán szerencsés vitatkozni. Ám ez a nyeregből való kihajolgatás kezd kicsit sok lenni neki. *
- Formás...
* Morogja halkan, bár lehet, hogy Isurii meghallja. *
- Valóban nem lehet tudni, hogy mi sül ki ebből az egészből.
* Nem nagyon akar elmélyülni a reménykedésben, mert ha megint pofára esik, az az eddigieknél is jobban fog neki fájni. Inkább leszáll a lováról az istálló előtt és előre megy. Elintézi a lovászfiúval a lovaik dolgát, pár arany csendül a markában. Ők pedig lenyergelhetik a lovaikat és a holmijaikkal együtt betérhetnek a fogadóba. A nehezebb csomagokat majd viszi ő. *
262. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2014-12-15 16:37:46
Üzenet elküldve: 2014-12-15 16:37:46
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 336
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Megfontolt
//Vordus Sailhis//
*Nem kell nagyon kiabálni, Kaiyko érkezik, bár néha valóban hajlamos belefeledkezni a munkába. A nyergesből toppan elő, de amikor meglátja a viharvert kettőst, elkerekedik a szeme.*
- Hű *bukik ki belőle a megdöbbenés. Ilyen szutykos jószágot nem mostanában látott. Talán a mocsáron át rövidítették le az utat Arthenior felé? Valószínűleg az olvadó latyakos hó lehet a ludas a dologban. A szárnyait bontogató tél egyik leggonoszabb fricskája.*
- Öhmm... *köszörüli meg a torkát.* - Üdvözlöm!
*Gyorsan letörölgeti a kezéről nyeregolajat, s már nyúl is a kantárszárért.*
- Bízza csak rám, uram *mondja.* - Lecsutakolom és kap abrakot is bőségesen.
- Fizetni majd távozáskor kell.
*Megpaskolja a ló szügyét és kimorzsol egy száraz sárdarabot a sörényéből.*
- Az úr pedig kaphat szállást, ételt és italt amott a fogadóban, ha gondolja.
*Nem kell nagyon kiabálni, Kaiyko érkezik, bár néha valóban hajlamos belefeledkezni a munkába. A nyergesből toppan elő, de amikor meglátja a viharvert kettőst, elkerekedik a szeme.*
- Hű *bukik ki belőle a megdöbbenés. Ilyen szutykos jószágot nem mostanában látott. Talán a mocsáron át rövidítették le az utat Arthenior felé? Valószínűleg az olvadó latyakos hó lehet a ludas a dologban. A szárnyait bontogató tél egyik leggonoszabb fricskája.*
- Öhmm... *köszörüli meg a torkát.* - Üdvözlöm!
*Gyorsan letörölgeti a kezéről nyeregolajat, s már nyúl is a kantárszárért.*
- Bízza csak rám, uram *mondja.* - Lecsutakolom és kap abrakot is bőségesen.
- Fizetni majd távozáskor kell.
*Megpaskolja a ló szügyét és kimorzsol egy száraz sárdarabot a sörényéből.*
- Az úr pedig kaphat szállást, ételt és italt amott a fogadóban, ha gondolja.
261. hozzászólás ezen a helyszínen: Istálló
Üzenet elküldve: 2014-12-14 13:45:56
Üzenet elküldve: 2014-12-14 13:45:56
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 4
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Lova fújtatva poroszkál be az istálló ajtaján, szőrére sár van ragadva, ahogy gazdája egész testére.
~Nem festhetek valami tekintélyparancsolóan.~ Gondolja kissé nevetve magán - pedig itt a tekintélyre nagy szüksége lesz. Talán ennek a hiánya, miatt került ide, ahova. Meg kell változnia, gyökerestül. Itt egy új város, új emberek, talán neki is sikerül a megújulás. Viszont először talán ezzel a lóval kéne kezdeni valamit, utána meg természetesen magával. Amúgy szebb napokban egész szép látványt nyújt paripája, mikor a fénylő nap megcsillantja éjfekete szőrét, mely passzol ében bőréhez. De most! Áh, kár róla beszélni. Leszáll lováról, megsimogatja ménje fejét, majd gorombán a lovászért kiált.*
-Hé! Valaki jöjjön már, hát nem látják, hogy vendég érkezett? *Annyira nem büszke rá, hogy szerencsétlen lovászon fejti ki a dühét, de ha már a ruhájáról nem sugárzik a tekintély és a büszkeség, majd pótolja szavakkal.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.12.14 14:06:16, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása, javítása, fölösleg törlése; helyesírás.
~Nem festhetek valami tekintélyparancsolóan.~ Gondolja kissé nevetve magán - pedig itt a tekintélyre nagy szüksége lesz. Talán ennek a hiánya, miatt került ide, ahova. Meg kell változnia, gyökerestül. Itt egy új város, új emberek, talán neki is sikerül a megújulás. Viszont először talán ezzel a lóval kéne kezdeni valamit, utána meg természetesen magával. Amúgy szebb napokban egész szép látványt nyújt paripája, mikor a fénylő nap megcsillantja éjfekete szőrét, mely passzol ében bőréhez. De most! Áh, kár róla beszélni. Leszáll lováról, megsimogatja ménje fejét, majd gorombán a lovászért kiált.*
-Hé! Valaki jöjjön már, hát nem látják, hogy vendég érkezett? *Annyira nem büszke rá, hogy szerencsétlen lovászon fejti ki a dühét, de ha már a ruhájáról nem sugárzik a tekintély és a büszkeség, majd pótolja szavakkal.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.12.14 14:06:16, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása, javítása, fölösleg törlése; helyesírás.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 567-586