Amon Ruadh - Ispotály és Alkimistaműhely
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Tharg birtokok (új)
Ispotály és AlkimistaműhelyNincs "kisebb" helyszín
Ezen a helyszínen lehetőséged van vásárolni! Kattints ide, hogy vásárolhass!


<< Előző oldal - Mostani oldal: 7 (121. - 133. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

133. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2019-05-23 22:08:20
 ÚJ
>Estanellaria Dwirinthalen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Megfontolt

//Hárman párban//

*Az első rajt körüli kis közjátékot inkább nem is kommentálja, hiszen bár ő maga se veti meg olykor a kétes eszközöket, hogy egy kis előnyre tegyen szert, úgy véli, mindennek megvan a maga helye és ideje, és egy kis baráti erőfitogtatás nem olyasmi, ahol csalással próbálkozna. Hiszen igen, bármennyire is próbálja tagadni, határozottan kellemesen érzi magát a másik kettő társaságban, így megtiszteli őket a tisztességes versennyel, bár persze ez nem jelenti azt, hogy nem tesz meg mindent azért, hogy nyerjen. Ennek jegyében nem is bánik épp kesztyűs kézzel hátasával, mikor azonban a tényleges indulásra kerülne a sor, az ilyenkor megszokott száguldás váratlan módon elmarad. Hiába próbálja a sarkával vagy a kantárral rávenni az állatot az indulásra, az mereven ragaszkodik jelenlegi helyzetéhez, nyakát nyújtogatva a mellette álló Dora lova felé*
- Indulj már, te nyavalyás dög! *fakadt ki bosszúságában, és bár ezzel mozgásra bírja az állatot, az ahelyett, hogy vágtázni kezdene, Borssal szembe pozicionálja magát, láthatóan azzal a szándékkal, hogy minél közelebbi ismeretséget kössön a lóval*
- A franc essen beléd! *morgolódik magában* Nem beléd! *vet egy lapos pillantást a lányra, jelezve, hogy inkább ki se nyissa a száját, hiszen annak jelenlegi paprikás hangulatában nem lenne túl jó vége. Végül nagy nehézségek árán mégis sikerül indulásra bírnia hátasát, és bár az állat kitartóan küzd, az elején elvesztegetett idő behozhatatlan hátránynak bizonyul. ~Igazán elbeszélgetnék azzal, aki betört téged. Elég hanyag munkát végzett~ zsörtölődik tovább magában, ahogy hiába hajtja a végletekig szegény lovát, mégis csak azt tudja elérni, hogy Habrertus és öszvére hátsóját szemlélje, míg csak el nem érnek a célhoz*
- Lám, lám, a szerencse igencsak forgandó! *jegyzi meg, ahogy megveregeti a ló nyakát, hiszen a kezdeti nehézségeket leszámítva azért derekasan küzdött szegény, és ha egy kis igazság van a földön, legalább Dorát sikerült lehagynia. Menet közben nem látta a lányt maga előtt, ez bizakodásra ad okot a számára, azonban annyira csak az útra koncentrált, hogy könnyen meglehet, lehagyta őt anélkül, hogy észrevette volna*
- Eddig bántam, hogy nem fogadtunk valamiben, de most már kezdem úgy érzi, jobb volt így! *neveti el magát, miközben gyakorlott mozdulatokkal lepattan a nyeregből*
- Mindenesetre elismerésem a győztesnek! *biccenti meg fejét Habrertus felé, egyik kezével a kantárt fogja, nehogy elcsászkáljon paripája. Ekkor pillant csak körbe, tekintetével Dora után kutatva, hisz következő szavai már mindannyiuknak szólnak*
- Igazán élveztem ezt a kellemes kis futamot. Alkalomadtán majd megismételhetnénk! *jegyzi meg kifulladva, hiszen azért őt is megviselte a hajsza. Hihetetlen, hogy egy ilyen kis apróság mennyit képes javítani a hangulatán, ő maga se érti, de hiányzott már neki az izgalom, így le se tudná tagadni, hogy szája szegletében őszinte mosoly bujkál, miközben alkalmas hely után néz, ahova kiköthetik jószágaikat, míg az ispotály belsejét veszik szemügyre.*


132. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2019-05-20 20:23:36
 ÚJ
>Ziana Yedhir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1237
OOC üzenetek: 210

Játékstílus: Vakmerő

//A múlt homálya//

-Értem.
*Hagyja helyben a gnóm szavait aprócskát bólintva rájuk, töretlenül bízik az öregben, és annak tudásában.*
-Majd akkor kímélni fogom magam.
*Ebben már kevesebb a bizodalma, valahogy elképzelhetetlen számára, hogy a múlt este viszontagságai után most majd békés, nyugodt, pihentető napok következnek.
Fanyalogva, elhúzott ajakkal hallgatja, hogy most majd tényleg neki kell ellátnia azt a sebet, amit okozott. Valahol így igazságos, és nemet mondani máskülönben sem tudna. Kételkedik azonban a művelet sikerességében.*
-Rendben, ahogy szeretnéd Rhalkumn bácsi.
*Adja meg magát az öreg akaratának nagy sóhajjal, és még az a mosakodással van elfoglalva maga szemrevételezi mindazt, mi szerzeményeikből megmaradt. Újra csak az elégedetlenség tölti el. Piszkálgatja a gyógynövényeket nagyokat sóhajtozva, fogalma sincs mihez kellene nyúlnia, hogyan is kezdje. Az egész helyzettől valahogy kedve is morgósabbá változik, mint egy vénség, kit felzavartak apró-cseprő semmiségekkel délutáni szunyókájából.*
~Hát miért nem hagytok már békén?~
-Ez itt semmi. Kevés. Semmire se elég.
*Fanyalog halkan, majd azért mellékesen biccent a mielőbbi továbbhaladás lehetőségére is. Vet egy pillantást a gnóm lábára, hallat újabb sóhajt, majd halkan, bizonytalanul kezdi el.*
-Azt hiszem elsősorban valami arra kellene, hogy megelőzzük a gyulladást, illetve kezeljük, ha már kialakult. De ilyesmi itt úgy hiszem nincs. Azután nem ártana valami, ami nyugtatja a sebet, és csillapítja a fájdalmat. Vízi rysha!
*Ugrik be hirtelen az, amit használna, örömmel hangoztatja, olyan boldogsággal, mint mikor valaki hosszú idő után rátalál azon dologra, mit rég elveszettnek hitt.
Majd keseredik el nyomban, látva, azzal sem rendelkeznek. Vakarja meg vörös üstökét zavartan.*
-Ez így nagyon nehéz Rhalkumn bácsi.
*És kezdene nyafogni, de végül csak kap segítséget lelke mélyéről.*
-Jó akkor, azt hiszem az észak reménye felesleges, a kiégett sebet már nem kell összehúzni. Talán a whula nektárból cseppentenék rá egy keveset, az végül is segít a torok, meg a tüdő gyulladásain is.
*Vonogatja vállát, mert az egész mit felsorol jelenleg nem több egy kósza, megfoghatatlan sugalmazásnál, abban sem biztos, hogy igazak szavai.*
-Aztán nem túl szorosan bekötözni? Csak hogy fedve legyen a seb, és ne kerüljön bele piszok?
*Ha rábólint az öreg, akkor ezek szerint fog eljárni, ha mást javasol meghajol tapasztalata, és akarata előtt, és szavai szerint végzi el a sebkötözést, de semmiféleképp sem ér a sérüléshez, még Rhalkumn nem véleményezte a dolgot.*


131. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2019-05-06 13:19:42
 ÚJ
>Vasborda Rhalkumn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//A múlt homálya//

- Nem kellene neki. Az észak reménye segíti a seb összehúzódását, és ha szépen elkezd gyógyulni, akkor nem lesz oka, hogy vérezzen. Ettől függetlenül nem gyógyítal, nem képes csodát tenni, csak felgyorsítani a gyógyulást. Úgyhogy ne erőltesd magad, ha lehet, akkor ne hajolgass, ne emelj dolgokat, és hasonlók. Nem lenne szerencsés, ha újra felszakadnának a sebek. De amúgy nem voltak vészesek, maguktól is elmúltak volna. * Ad magyarázatot az öreg, de kicsit kellemetlenül érinti a dolog. Amiket Ziáról hallott, az alapján messze nagyobb tudású lehet a nő, mint az öreg zugdoktor, szóval fura érzés neki magyarázni, még akkor is, ha tudja, hogy a személyiségének egy másik részével beszél. A kérdésre bólint, majd megcsóválja a fejét. *
- Csak a lábamat fogom lemosni, nem muszáj kimenned. És utána szeretném, ha ránéznél a sérülésre, és magad próbálnád meg eldönteni, hogy mit kellene tenni. Olyan dolgok ezek, amiket rég csináltál ugyan, de tudsz, szóval nem árthat az ismétlés. ~ És amúgy is érzem, hogy kezd visszatérni a kezeimbe a remegés. ~ Leköteleznél vele, Iwa. * Teszi hozzá kérő hangsúllyal, majd választól függetlenül a vízhez sétál, hiszen ezt a részét még akkor is egyedül végzi, ha a nő eleget tesz a kérésének. A víz érintése kínzó fájdalom, de nem fáj annyira, mint az alkohol hiánya, ami most sokkal több figyelmét, és energiáját veszi el. *
- Amint megvagyunk, tovább kellene indulnunk az ivó felé, igen. Mihamarabb. * Sziszegi összeszorított fogsorral a gnóm. A fájdalom ellenére alaposan megmossa a sebet, kimossa belőle a kosz nagy részét, és ahogy végez, látja, hogy bizony nem ez a legszebb lábszár, amit valaha látott. Persze lehetne vészesebb is. Ha még odabent van, akkor kérdő pillantást vet a nőre, hogy akkor segít neki, vagy magára hagyja. *


130. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2019-05-05 20:47:58
 ÚJ
>Ziana Yedhir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1237
OOC üzenetek: 210

Játékstílus: Vakmerő

//A múlt homálya//

*Válasz helyett csak aprócskát ránt vállán, igazán pici mozdulat ez, a nagyobbak ugyanis fájnak. Azért hűen tükrözi azt, hogy Iwaa nem tudja, mit tudhat Ziana, hiszen a másik nő nem oszt meg vele túl sokat.
A kezelés alatt összeszorított fogakkal markolja az ágyat, sem jajgatni, sem mocorogni nem szeretne, leginkább azért, mert fél azzal Rhalkumnt zavarná.*
-Akkor már vérezni se fog folyamatosan?
*Kérdez vissza, mikor hallja valóban nem túl vészes sebe. Máskülönben csendesen tűri a gnóm tevékenykedését, az utasításnak megfelelően ül fel, kellemetlen a helyzet, ahogy az idős férfi a gyolccsal babrál melleinél, vörösödő fejjel ezt is tűri, és megkönnyebbülve sóhajt fel, ha a procedúra végére érnek.
Még gyorsan bújik ingébe, gombolkozik be, majd változatlanul mezítlábasan kezd toporogni.*
-Lemosakodnál te is Rhalkumn bácsi? Kint várok addig. Szeretnéd, hogy kitisztítsam a sebed?
*Reméli nem, és megoldja magának az öreg, félne a sebéhez nyúlni, rápillantani sem szeretne, tudva, hogy azt ő maga okozta, de természetesen készségesen megtesz minden tőle telhetőt, ha Rhalkumn azt kéri.*


129. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2019-05-05 18:33:37
 ÚJ
>Vasborda Rhalkumn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//A múlt homálya//

* Vasborda az ajtóra pillant, amikor a lány kinyitja azt. Nem nagyon fecsérli az idejét, és a nőt se méregeti, ahogy a textil alá sem próbál belesni. Nagyokat, mélyeket lélegezve sétál a tálhoz, amiből egy keveset kiönt, hogy kezet moshasson. A lába miatt szükség lesz még tiszta vízre, de most Ziával foglalkozik előbb. A megállapításra csak felmordul. *
- Mit tudhat az a nő? Nem is látja a hátadat rendesen. * Jegyzi meg zsörtölődve, zsémbes öregember módjára. Odabiceg a nőhöz, a kenőcsös tállal a kezében, és sóhajtva veszi tudomásul, hogy igaza volt a felcsernek. Persze ezt hangosan nem mondja ki, inkább megvizsgálja a sérüléseket, olyan jeleket keres, amik elfertőződésre adnának okot, vagy azt mutatnák, hogy már el is kezdődött a folyamat. Bár közvetlenül nem szuszog rá, azért közel hajol, hogy megszagolja, kellemetlen szagot áraszt-e magából a sérülés, ahogy azt is figyeli, hogy mennyire gennyedzik már most, a tisztítás után. A bőrgyulladást is feltérképezi, de úgy látja, hogy aggodalomra nincsen oka. *
- Rendben, tényleg nincs komoly baj. * Jegyzi meg kelletlenül, és az alkoholhoz nyúl, hogy a kötszer végéből egy darabot letépve, és beáztatva elkezdje lemosni a sérüléseket. Óvatos, finom mozdulatokat végez, arra is figyelve, hogy a széttépett kötszer rojtos végéből ne maradjanak foszlányok, ezt a végét inkább a keze felé tartja, hogy ne is nagyon érjen a másik bőréhez. Ahogy végez, nyúl a tálkához, hogy bekenje a hátat, aztán szólal meg. *
- Ülj fel, hogy be tudjalak kötözni. * Szól, és ha Iwa így tesz, akkor elkezdi körbetekerni, ügyelve rá, hogy elég feszes legyen a kötés, és nem törődik azzal a ténnyel, hogy a másik félmeztelen, és nőnemű. Orvosként már rég megtanulta az ilyet kizárni, mozdulatai teljesen szakszerűek, egyáltalán nem szemtelenek. Persze csak akkor, ha Iwa engedi, hogy bekötözze. *


128. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2019-05-05 15:56:42
 ÚJ
>Ziana Yedhir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1237
OOC üzenetek: 210

Játékstílus: Vakmerő

//A múlt homálya//

*A további percek némaságban telnek, Ziana makacsul nem hajlandó kérdésekre válaszolni.
Iwaanak pedig elegendő most a tisztálkodás gondja, sokkal több sérülést szerzett, mint azt előzőleg vélte, java nem súlyos, nem több horzsolásoknál, most mégis égnek ahogy a szappanos víz, és a durva törölköző érinti őket.
Immár nadrágban, csizmában, de felsőtestét csak egy fehér textillel takarva nyitja az ajtót.*
-Kész vagyok Rhalkumn bácsi.
*Szól ki halkan, és fordít máris hátat az öregnek, hogy elfoglalja nagy sóhajjal helyét az egyik vizsgálóágyon. A vastag piszokréteg, és a takaró nélkül jól láthatóak immár a csuklójába mart kötélnyomok vörös csíkjai, az arcát ért ütések lassan színeződő foltjai, ahogy hátán is a még mindig kissé vérző, öv marta sérülések.
Hasra feküdve kapaszkodik meg erősen az ágy fejtámlájában, felkészülve újabb fájdalmakra, egyetlen észrevételt osztva meg az öreg gyógyítóval.*
-Ziana szerint nem szükséges varrni a sebet.

*Mindeközben a felcser odabenn, saját lelkének mélyén igyekszik megpihenni kicsit. Ugyan egyre könnyebb uralni a lányt, egyre hosszabb ideig képes osztozni vele elméjén, még mindig erőt próbáló feladat ez. Sosem tapasztalt fáradtságot okoz már pusztán léteznie is, hatalmas erőt kíván a megmaradás a pillanatban. Mintha viharos szélben, térdig folyóban gázolva próbálna előrehaladni, pusztán nem elveszni újra is kimerítő. Gondolatokat, érzéseket, szavakat közvetíteni még nehezebb. Az irányítást átvenni teste felett eddig pedig még csak dühből sikerült. Most biztonságban tudva saját testét szusszan egy kicsit, a következő erőpróba előtt.*


127. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2019-05-05 15:08:25
 ÚJ
>Vasborda Rhalkumn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//A múlt homálya//

*Vasborda megkapja a gyógyfüveket, amiket ki is fizet, és csak addig követi a nőt a szobába, amíg felnyalábolja a szükséges eszközöket, amik kellenek ahhoz, hogy a kenőcsöket elkészíthesse. *
- Nem zavarok, odakint megcsinálom amire szükségünk lesz, szólj, hogyha végeztél. * Kéri az idős gnóm, és már totyog is kifelé. Odakint aztán nekiáll, hogy a mozsárban jól összenyomja, préselje amit kell, mindent igyekszik szakszerűen végezni, és úgy, ahogyan tanulta. Nem siet, mert sejti, hogy a nő ellesz odabent a vízzel, de azért nem is halad túlságosan lassan. Ahogy megvan, türelmesen vár odakint, bár lába lüktetve sajog, de igyekszik nem tudomást venni erről, ahogy remegő kezéről sem. ~ Ejj, hogy miért nem mentünk abba a rohadt csehóba. Itt fogok szomjan pusztulni. ~ Érzi már magán a megvonási tüneteket, egyre rosszabb a közérzete, feje is fáj, meg úgy nagyjából mindent érezni kezd, amit nem kéne, vagy amit nem akar. *
- Siethetne már... * morogja maga elé olyan halkan, hogy még ő is alig hallja, de persze ez nem feltétlenül halk, mert a gnóm öreg már, a fiatalsága a múlté, ahogy a kitűnő hallás is odébb szállt már a látásával együtt. Egyre türelmetlenebb odakint, néha lopva a bejárat felé sandít, talán nem lenne baj, ha kiugrana egy itókára. Ki tudja mennyi ideig készülődik a lány, biztos megjárja. Viszont még egyelőre jobban félti az idegenektől, a helyiektől, ezért egyelőre mint egy halkan zsörtölődő öreg, megfáradt őr áll az ajtó előtt, mozdulatlanul. Na jó, a keze azért remeg. *


126. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2019-05-03 21:29:44
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Meia)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//A múlt homálya//

*Rhalkumn valóban szavát adja, hogy vigyáz meggyötört társnőjére, és Fendornak ez éppen elég, halvány mosollyal biccent a szavaira. Twyll leteremtésére sem szól már semmit, úgy érzi, a fiú is megkapta a bocsánatkérést, és ez néha sokkal több, mint amit egy szenvedő betegtől egy őt ápoló kaphat. Aki sok fájdalommal küzd, annak a szájából gyakran elhangzik olyan, amit nem szeretett volna kimondani, ezt az ispotályban már nagyon jól tudják.*
- Ennek örülök. *Mosolyog a férfira Iwaa-val kapcsolatban, és bízik benne, hogy valóban igaza van, a lány hamar felépülhet sérüléseiből. Az ár miatt szégyelli magát egy kissé, de meg kell kérnie, ezért csak szerényen lehajtott fejjel, mint akit hirtelen rosszaságon kaptak, biccent, és elfogadva a pénzt átnyújtja a készítményeket.*
- Köszönjük. Az irodámban megtaláltok, sok sikert! *Mondja, majd ő maga sem akar zavarni, ahogy Iwaa elindul a szobába, Fendor a hivatala felé veszi az irányt. Fejével int a bambuló Twyllnek, a fiú is elszalad a dolgára, ki a lovakhoz. Iwaa és Rhalkumn pedig, ahogy Fendor ígérte, egy asztalkán gond nélkül megtalálhatja a fekvőbetegeknek szánt szobában a tisztán tartott kötszert, sebvarráshoz szükséges tűt és cérnát, csipeszeket, szikéket, egy üveg sebalkoholt, valamint különböző méretű edényeket, poharakat, amelyekben kedvükre adagolhatják a vásárolt gyógyszert. Már csak rajtuk áll, mit kezdenek vele.*


125. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2019-05-02 15:32:03
 ÚJ
>Ziana Yedhir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1237
OOC üzenetek: 210

Játékstílus: Vakmerő

//A múlt homálya//

*Csak kapkodja a fejét a két idős férfi között, ahogy azok döntést hoznak a továbbiakról. Restelli még mindig az előző, durva szavakat, fejét lehajtva motyog halkan.*
-Én sosem bántanám. Nagyon sajnálom.
*Majd pillant értetlenkedve a gnómra, Twyll megbántódott, ez tény. Fendor szerint is bántotta, még önmaga is úgy gondolja nem volt ez túl szép húzás Zianától, így nem érti miért védi őt Rhalkumn. Emellett persze megérti a nőt is, biztos ijesztő lehet, mintha bezárták volna, és nélküle akarnának döntést hozni minden vele kapcsolatos dologról. Talán a pici gyermekek érezhetik így magukat, kiknek feje felett a szülők veszekedve rendezik el előre sorsukat, jövőjüket. Érthető hát, ha úgy viselkedik, mint egy hisztis, vásott kölyök, akire senki sem figyel, amíg nem kezd toporzékolni.
~Itt csak te viselkedsz gyerekesen!~
Fintorodik el elégedetlenül, épp akkor, mikor kiderül, hogy tud magára vigyázni. Ezek szerint a számolás nem segít, feltehetően semmi sem segít, és szép lassan elveszíti önmagát.
~Ostoba vagy.~
Ezzel legalább egyet tud érteni, hajtja le fejét bánatosan, érzi újra a sírás kerülgeti, legalább a szipogása nem lesz feltűnő, és fogható a náthára.
Csak akkor zökken ki gondolataiból, kesergéséből, mikor Rhalkumn szólítja, és mosakodni küldi. Hálásan biccent, és fordul az idős férfi, és a kölyök felé.*
-Nagyon szépen köszönök mindent, amit értem tettetek.
~Elég a szövegelésből!~
-A ruhát, és a mosakodóvizet is, a gyógyfüveket is.
~Ez a dolguk, kezet ne csókolj már nekik!~
-Ha egyszer módomba fog állni meghálálom kedvességetek.
~Te csak ne ígérgess a nevemben! Húzzál már mosdani!~
*Bánatosan halad tovább, csukja magára az ajtót, és miközben hagyja a takarót a földre hullani máris csattan fel.*
-Mégis miért fáj neked egy kis udvariasság?
*A válasz csak halk, gúnyos nevetés, mi felett bosszankodva, köhécselve kezd neki a mosakodásnak. Önt a melegedő vízből egy mosdótálba, a többit helyezi vissza a tűzre, hiszen Rhalkumn biztos kezet akar majd mosni, és az ő sebét is tisztítani kell. Tisztálkodás előtt előbb persze a több réteg pólyát kell letekernie sebes hátáról, mi mostanra már szinte mintha eggyé vált volna bőrével, sebeivel.*
~Megkérhetted volna a vén gnómot, hogy szedje le.~
-Nem fogok pucérkodni mások előtt.
*Újabb röhögés a válasz, fogát összeszorítva tépi le magáról a kötszert, átitta azt már teljesen a vér, mi most ismét szabadon ered útnak hátán. Gyűlnek könnyek szemébe, ezzel mit sem törődve lép ki rongyos, piszkos hálóingéből, két törölközőt kerítve mártja az egyiket vízbe, szappanozza be, és kezdi ledörgölni magáról a koszt halkan duruzsolva közben.*
-Miért nem segítettél tegnap este? Miért nem mondod meg mit, hogyan csináljak, vagy merre menjünk?
*Semmi, csak a némaság.*
-Most persze nem olyan nagy a szád!
*Csattan fel ismét hangja.*
~Nem tudom, zavaros minden.~
*Érkezik felelet mégis, szokatlanul csendes, komoly stílusban miközben már karjait mossa le.*
-De tudod kik voltak azok a férfiak? Tudod mit akartak? Miről beszéltek?
*Szisszen fel olykor, ha a nedves textil olyan helyekre ér, hol sérülései, zúzódásai vannak, de ennek ellenére eltökélten dörzsöli magát, mintha a kosszal, vérrel együtt lemoshatná a múlt éjszaka minden történését is.*
~Nem.~
*Érződik a bizonytalanság a rövid szó mélyén is.*
~Nem vagyok benne biztos, ne nyaggass már! Mosakodj!~


124. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2019-05-02 09:11:40
 ÚJ
>Vasborda Rhalkumn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//A múlt homálya//

- Semmivel sem bántotta a fiút. * Mondja Rhalkumn fáradtan, szinte sóhajtja a szavakat. A feltételt hallva szíve szerint felnevetne, de nem teszi. Csak a szája sarkában bujkáló mosoly lehet árulkodó. *
- Tud ő vigyázni magára, hidd el. De rendben, szavamat adom, ha ez neked ilyen fontos. * Bólint végül, bár nem érti, hogy egy vadidegen hajléktalan gnóm adott szava milyen horderővel bírhat itt délen, mert északabbra, a városban semmit nem adnak érte. *
- 200 arany, eh? * Kérdez vissza a gnóm, aki szíve szerint alkudozni kezdene, százra talán nem tudná levinni, de száz ötvenet talán ki tudna préselni az öregből. Mégis, ahogy Iwára pillant, feszültnek tűnik a lány, úgyhogy inkább hagyja ezt. Közelebb lépve igyekszik fel érni, hogy tényleg jó legyen a minősége a hozott holmiknak. Persze szemrevételezés alapján nem sokat tud megállapítani, de azért megteszi amire képes. Előveszi a korábban cipőjéből szerzett pénzt, és leszámolja a kért összeget. A 200 arany ezek után az öreg Mesélő (Meia) kezében landol. *
- Köszönjük. A továbbiakat akkor megoldjuk egyedül. * Teszi még hozzá, és a lányra pillant. *
- Ha lemosdottál, átnézem a hátad, addig elkészítem ami kell, ha neked is jó így. * Tesz ajánlatot, mert nem érezné illendőnek, hogy bent legyen, amíg a lány fürdik. Persze ha arról lenne szó, hogy át kell vizsgálnia a testét, vagy hasonlók, akkor szakszerűen járna el, és az egész más helyzet lenne, de tudomása szerint csak a nő háta az, amire különösebb figyelmet kell szentelni. *


123. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2019-04-30 18:37:20
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Meia)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//A múlt homálya//

*Fendor inkább zavart, mint felháborodott, úgy szemléli Iwaa-t. Látván, hogy milyen megviselt állapotban van a lány, és hallva, hogy gyorsan bocsánatot is kér a fiútól, az öreg egy aprót, fáradtat sóhajt.*
- Kérlek, ne bántsd Twyllt. Jót akar neked, csupa szív az a fiú. Sőt, ha bármire szükséged van, keresd nyugodtan, meglátod, azonnal segít, amiben tud.
*Rhalkumn hosszan fejtegetve szakvéleményt nyilvánít az ispotály működéséről, Fendor pedig figyelmesen hallgatja a mondandóját, és néha még bólint is egyet-egyet. A végén megköszörüli a torkát, és kissé meg is hajol köszönete jeléül.*
- Teljesen igazad van, egy gyógyító véleménye sokat jelent a kérdésben. Sajnos van még min változtatnunk, és én is szorgalmazom ezt, de a vidék egy igen nehéz időszakon van túl. *Fendor többet nem szól arról, mi történt pontosan az utóbbi időben, nehéz erről beszélni.* Ami pedig a gőzölést illeti, igazán jól tettem? Ennek nagyon örülök. Úgy vagyok vele, hogy inkább legyek óvatos, mint hogy bajt csináljak. Az így is van elég…
*Miközben a gnóm beszámol róla, mire lenne szükségük, Fendor Iwaa-n töpreng. Közben megérkezik Twyll is, aki kicsit félve néz a lányra az előbbiek óta, és inkább Fendor oldalán áll meg, a cipője orrával foglalatoskodva.*
- Begyújtottam a kandallót, és vizet is feltettem melegedni. *Mondja halkan. A férfi mintha nem is figyelne, hosszan töpreng, csak ezután dönt, széttárva a karját.*
- Iwaa-nak biztosan nehéz sorsa volt, nekünk pedig az a dolgunk, hogy segítsük őt. *Jegyzi meg, hogy a fiú se nehezteljen az előbb történtekért.* Nem szeretném szaporítani a bajotokat. Kérlek, lássátok el egymást, ahogy tudjátok, és én pedig megnézem, mit tehetek még értetek. De csak egyetlen feltétellel: ha a szavadat adod, Rhalkumn, hogy a továbbiakban is vigyázol a lányra.
*Fendor Twyll fülébe súg valamit, és a fiú visszamegy a szobába, ahonnan az imént az ispotály vezetője is felbukkant. Visszafelé már óvatosabban indul, mert egy jó maroknyi vászonszatyor és két üvegcse van a kezében, vigyáz, nehogy elejtse. Az öreg átveszi tőle őket, és egyenként belenéz, megmutatja a többieknek is a tartalmát: a zacskóban jellegzetes, friss, sárgásbarna bogyókat látni, az egyik üvegcsében észak reményének őrleménye található. Bő két adag is kitelik belőlük. A másik, apróbb üvegcséről az avatott szemek láthatják, hogy a talpas whula nektárja. Ha a vendégek szeretnék, meg is nézhetik maguknak, Fendor szívesen a kezükbe adja.*
- Az egyik legjobb minőség, úgy hiszem, de ti jobban tudjátok. Viszont ezért muszáj elkérnem az árát… Ezt a whula-nektárt itt a kisasszony köhögésére szánom, ha nem bántalak meg titeket vele. Talán megfázhatott. *Mondja komoran, már-már mentegetőzve, hiszen most jön a számára kellemetlen rész.* Kétszáz aranyért tudom az egészet odaadni. Úgy gondolom, ez jutányos ár, kevesebb, mint amibe a rosszabb minőségű holmi kerül a piacon. *A biztonság kedvéért még magyarázatot is fűz hozzá:* A pénzt nem iszom el, az itt dolgozókra szoktam költeni. Remélem, megértitek.
*Ha Rhalkhumn és Iwaa belemennek az üzletbe, és fizetnek is érte, Fendor hajlandó nekik adni a holmit.*


122. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2019-04-27 18:05:10
 ÚJ
>Ziana Yedhir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1237
OOC üzenetek: 210

Játékstílus: Vakmerő

//A múlt homálya//

-Ne haragudj Twyll.
*Szól halkan, esdeklőn, sírós hangon a fiú után, mielőtt az eltűnne a szomszédos teremben.
Bár Rhalkumn nyugtatja, Fendor mégis számon kérően, haragosan fordul felé, és a tudat sem épp megnyugtató, hogy Ziana hangja és akarata egyre erősebb.
Hagyja inkább a gnómra a beszédet, magában lassan számolgatva száztól hetesével visszafelé.
~Kilencvenhárom.~
Reméli, ha erősen koncentrál a másik lány nem tud újra előtörni elméje rejtekéből.
~Nyolcvanhat.~
Hogy közben a hátán lévő, felszakadt sebekből mennyi vér szivárog, és átitatta-e már a vastag takarót is azt nem tudja.
~Hetvenkilenc.~
A fájdalom állandó, tűri ezt is alázatosan, épp úgy, mint a hideget a talpa alatt, az orrfolyást, a köhögést, és a piszkosságot.
~Hetvenkettő.~
Rhalkumn szavaira nem is igazán figyel, de reméli, ő magyarázatot ad a férfinek iménti kitörésére, bár olyan kellemetlenül érzi magát, hogy szíve szerint messzire futna ezen helytől, most azonnal.*
~Hatvanöt.~

A hozzászólás írója (Ziana Yedhir) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.27 18:05:33


121. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2019-04-27 15:36:52
 ÚJ
>Vasborda Rhalkumn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//A múlt homálya//

* Úgy tűnik nem Vasborda az egyetlen, akinek gondja van az ispotály személyzetével. Ami ijesztőbb, hogy ez olyan, mintha nem Iwa, hanem Zia száját hagyná el. A gnóm lopva pillant oda, a hanghordozáson és a beszédstíluson is érezni, amikor a lány lényének realistább, és mogorvább oldala ragadja magához a hangszálakat. *
- Semmi baj Iwa... * Nyugtatja a lányt kedvesen, és vissza is fordul az öreghez, összehúzott szemmel méregetve azt. Ismét végighallgatja, nem szól közben, és az egészre egyben, aprólékosan válaszol. *
- Egy egyszerű náthának tűnő betegség könnyedén lehet halálos, akér fertőző kór. Ezért lenne fontos, hogy egy állandó orvos minden beteget felmérjen, és azokat ha szükséges, elkülönítsen, és megfigyeljen. * Csóválja a fejét az öreg rosszallóan. * Persze nem tisztem beleszólni abba, hogy itt délen hogyan végzitek a dolgotokat. Talán ezért olyan erősek a barbárok, mert az olyan luxus, mint a megfelelő orvosi ellátás és hozzáértés nem puhítja el őket, a gyenge elhullik, lemorzsolódik, és csak az erős marad meg. * Szomorúan sóhajt, mert nem tetszik neki ez a gondolat. * A rendszeres gőzölés viszont rendes, igényes dolog, nem tudhatod, hogy aki egy karcolás miatt érkezik, hordoz-e magában komolyabb kórságot. Azért csak feltölteni szerettük volna a készleteinket, mert nem kívántunk zavarni, és az úton is el tudjuk látni egymás sérüléseit. * Sóhajt fáradtan, és az ajtó felé néz, ahol a váltásruha pihen, amit a nőnek készítettek ki. *
- Hidd el, nem akarunk rosszat. Legszívesebben itt se lennénk, ha nem ér minket az úton a baj. De kezelésre van szükségünk, amit tőled láthatóan nem kaphatunk meg. Ha lehet, akkor szeretnénk egy marék észak reményét, vagy vízi rhysát. Barna Gbolis is jó lenne, hogy segítse a kenetek beszívódását. Nem kérünk sokat, csak egy-egy marékkal mindből, és kispóroljuk magunknak ami kell. Megfizetjük, talán fel se tűnik a gyógyítónak, vagy ha mégis, biztos örülni fog neki, hogy két fáradt utazó jó szóval fog szólni a déli vendégszeretetről. Ha nem kapunk, az se baj... kötést cserélünk, és már itt sem vagyunk. Persze csak remélhetjük, hogy a sebeink fertőzése nem visz el minket. Biztos szörnyű lenne, ha két szegény vándor, akik nemrég az ispotályban kerestek segítséget, és amit nem kaptak meg, feküdne nem olyan messze az út mellett láztól és görcstől kiterülve.


120. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2019-04-24 18:09:17
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Meia)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//A múlt homálya//

*Úgy látszik, az ispotály nem mindennapi vendégei nem fogadják el csak úgy a felajánlást. Érthető, hiszen míg Fendor mindennapos látogatói, a szántóföldről érkező munkásemberek még a tiszta borogatást is örömmel, mondhatni, újdonságként fogadják, egy a gyógyítás terén tanultabb személynek akadhatnak kérdései, fenntartásai. Fendor mintha most öregebbnek tűnne, a neki szentelt kérdésektől előreesett vállal válaszol, szemében a szomorúság mellett már a számon kért rossz gyerek zavara is csillog. Hol az egyik vendégre, hol pedig a másikra pillant.*
- Értsétek meg… Az itteni népek néha botrányos körülmények közt élnek, dolgoznak minden egyes nap. Előfordul, hogy csak egy erősebb náthával pihennek meg nálunk, de olyan gyermek is akad, akinek pár falat étel is elég, mert annyit nem kap otthon, hogy megerősödjön tőle. *A falnál várakozó szőke fiú felé int.* Twyll apjának felhasította a tenyerét a kasza, és elég volt pihentetnie, kimostuk, cserélgettük rajta a kötést… Ezen mind segíthetünk.
*Fendor mintegy megerősítésül Iwaa meztelen lábaira pillant, hiszen az ő esetére is vonatkozik.*
- Van, hogy orvosra van szükség, ebben teljesen igazad van. Ő a gyógyfüvekről is rendelkezhet, velem ellentétben, de eladni ő sem fogja nektek, bármennyit is ajánlotok érte. Viszont amit tudok, igyekszem megtenni.
- Ami a ruhát illeti… Sajnálom, hogy nem tudok jobbal előállni. *Tördeli a kezét a kissé kopott ruhákra pillantva, és Iwaa ijedtsége se kerüli el a tekintetét.* Láttam már haldokló gyermekeket, akik egymástól kapták el járványt. Én… Nem szeretnék életemben soha többé. Akkor arra kértek, hogy a régi ágyneműt és a betegek ruháit égessem el, és azóta is ügyelek a tisztaságra. Még ha csak egy karcolás miatt marad is nálunk valaki, nem merem megkockáztatni, inkább újra és újra kigőzölöm és kimosom a váltásruhát, amit az ittenieknek adunk. *Bizonytalanul néz Rhalkumnra, attól tartva, hogy szakértőként kineveti ostobaságáért. Fendor emlékei jócskán beárnyékolhatják a lelkét, mert néhány pillanatig csak maga elé néz, nem szól: akart-akaratlan visszapörgeti a régi emlékeket.
Hogy mégis kizökken egy kissé a sajnálkozásból, az Rhalkumn ajánlata miatt van. Fendor eredetileg nem számít arra, hogy Iwaa-nak még több sebe van, mint ami látszik. Nagyokat pislog, s végül visszakérdez:*
- Mintha az imént azt mondtad volna, hogy csak gyógyfüves készleteiteket szeretnétek feltölteni, s most mégis el szeretnétek látni egymást az ispotályban? *Csodálkozik. Ha már a vendégek is gyanakvón viselkedtek vele, ez most kölcsönös lett.* Nos, kötszert, tűt, tiszta törölközőt is találtok odabent. *Gesztikulál a nagyterem nyitott ajtaja felé.
Eközben eddig a további kérésre várakozó Twyll még mindig zavartan támasztja a falat, és biccent a lány bemutatkozására. Halvány mosolyán látszik, hogy belül majd kiugrik a szíve, amiért megtudhatta a kedves lány nevét.*
- Rendben, Iwaa, ne haragudj.
*A hirtelen hangulatváltozás pedig úgy meglepi, hogy eltátja a száját, és úgy pillant Fendorra, mint aki véletlenül fürjtojásra lép a kertben, s már volt, nincs. Majdnem elpityeredik.*
- Én nem akartam! *Hápogja, tulajdonképpen a mesterének, mert attól tart a leginkább, hogy nála kap ki. Fendor, lévén hallotta az egész beszélgetést, nem őt teszi felelőssé, szeme élesen Iwaa-ra villan, majd hallva a lány különös magyarázkodását pillantása elképedésbe fordul. A székre tett ruhára mutat.* Twyll fiam, eredj, vidd be, hadd öltözzön át a vendég, mit ácsorogsz?
*Twyll-t nem kell kétszer kérni, már rohan is. Fendor végigjáratja szigorú tekintetét a társaságon.*
- Nem tudom, milyen játékot játszotok velem, de a fiút hagyjátok ki belőle. Mi ez az egész?


119. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2019-04-22 20:13:49
 ÚJ
>Ziana Yedhir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1237
OOC üzenetek: 210

Játékstílus: Vakmerő

//A múlt homálya//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*A hallottakra, miszerint a doktor nem doktor, az orvosság nem eladó összegezve egy apró sóhajjal válaszol.*
-Ó!
~Ééééés, immár halálbiztos, hogy ez a plöttyedt farok hozzám nem ér!~
*Majd veti értetlen pillantását Rhalkumnra, ki szótlan marad, ám nem is pattan fel, azzal, hogy itt végeztek, mehetnek. Figyelmesen hallgatja hát maga is a tiszteletreméltó idős úr, ám nem doktor szavait. A ruhákat nem veszi át, nem is mozdul feléjük, csak sóvárgó pillantásokkal kíséri a holmik útját a székig.*
-Köszönöm.
~Akkor se ér hozzám a vén kujon, ha mindjárt selyembe öltöztet!~
*Rebegi hálásan, megállítani nem szükséges, nem mozdul a gnóm mellől, ennek leginkább az az oka, hogy ilyen mocskosan nem érne tiszta ruhaneműhöz, és nem az aggodalom a betegségek miatt.
Hallgatja a gnóm szavait, arca alig rezdül mindeközben, épp csak rendre elvörösödik kicsit, mikor kisasszonynak szólítják, máskülönben félszegen, némán ácsorog, igyekezve figyelni mindarra, mi körülötte, s mi benne zajlódik.
Például a csak számára érzékelhető, felharsanó nevetésre, mi Rhalkumn bácsi szavait méltatja.
~Rafinált az öreg! Szinte már kedvelem.~
A ruhák eredetét firtató kérdésre maga máris a legborzasztóbb választ kapja.
~Betegtől? Esélyesen hullákról. A betegek ritkán távoznak pucéran.~
Ficereg kicsit állóhelyben, húzza össze magán a takarót szorosabban, vet egy aggodalmas pillantást a két férfira.
Kíváncsian kukkant be a nyitott ajtón túlra, bizony jól esne egy fürdő, és a tiszta ruhák is, hálás már ennyiért is az ispotályt őrző öregnek, kivel véleménye szerint Rhalkumn bácsi túl keményen bánt. Igyekszik az előző szavak élét venni egy aprócska mosollyal.*
-Igazán, szívből köszönöm, de felesleges lenne megmosakodnom, és inget váltanom, ha a sebeimet nem kötözzük újra. Kár lenne a szép ruháért.
~Ez a kókler hozzám nem ér!~
*Ismét pirulva hajtja le fejét, mikor a legényke Kisasszonyként hivatkozik rá. Szemmel láthatóan kényelmetlen neki a helyzet.*
-Szólíts nyugodtan Iwaanak, nem vagyok nemesi származású.
*Még kedves, barátságos a mosoly, de tűnik az el egyetlen szívdobbanás alatt, adva át helyét egy gúnyos fintornak, alázat, és tisztelet nélküli szavaknak.*
-Én majd öcsinek szólítalak, és megkérlek öcsi ragozz pontosan. Ti amatőrök, rohadtul nem csináltok velem semmit. Ha itt valaki gyógyítani fog az a szottyadt gnóm lesz, értve vagyok?
*Ahogy az utolsó szó is elhagyja ajkát változik arca egyből, egyértelműen ő maga döbbent meg leginkább viselkedésén. Sírásra görbülő ajkakkal kezd bocsánatért esdekelni.*
-Elnézést, nagyon sajnálom, én nem tudom... nem akartam... mostanában nem vagyunk túl jól.
*Szipog, ezúttal azért is, hogy könnyeit visszafojtsa.*


118. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2019-04-22 00:50:27
 ÚJ
>Vasborda Rhalkumn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//A múlt homálya//

*Vasborda türelmesen hallgat, nem adja jelét annak, hogy bosszantanák a dolgok, kivárja, hogy a férfi végigmondja a mondandóját. Csak akkor szólal meg, amikor az invitálás hallatszik. *
- Ezt nem értem. * Ad hangot az értetlenségének, és érdeklődve néz a másikra. * Nem adhatod el a gyógyfüveket, csak vigyázhatsz rájuk, mégis felajánlod, hogy ellátjátok a sebeinket? Mivel, hogyha a készletet nem használhatjátok? És miért használnátok mégis, a sebeinkre, ha olyan becsesek, hogy pénzért cserébe nem válnátok meg tőle? * Teszi fel a kérdéseit, nem kötekedve, hanem őszintén érdeklődve, legalábbis hangjából ez csendül ki. * És ha nem vagy képzett gyógyító, akkor miért ajánlod segítséged a bajbajutottaknak? Hiszen nem tudhatod, hogy milyen sebesülést látsz el, ha nem értesz hozzá, nem lelheted fel azokat a jeleket, amik súlyosabb dolgokról árulkodnak, mint amit az avatatlan szem lát. Nagyon kérlek, ne ajánld másoknak a segítséged, ha nem vagy biztos a dolgodban. Könnyedén lehet, hogy csak rontasz a helyzeten.
* Teszi hozzá baráti jó tanácsként a dolgokat, kedvesen, joválisan pillantva a férfira. Ha Zia menne, akkor Vasborda óvatosan próbálja megállítani, a ruhákat méregetve gyanakodva, amiket hoztak. *
- Ugye nem betegről származik? Hogy tároltátok ezeket? Egy ispotályban könnyedén terjednek a betegségek, és remélem, hogy minden ruhát, és ágyneműt, arra alkalmas dolgot alaposan kigőzöltök, hogy a fertőzések kockázatát csökkentsétek. * Teszi hozzá, majd a nő testére pillantva sóhajt. *
- Ha engeditek, és használhatom a szereiteket, akkor ellátnám a sajt sérüléseinket. Nem többet, és nem mást használnék, mint amire szükségünk van, és az egészet megfizetném a végén. De nem engedhetem, hogy egy kuruzsló vizsgáljon át, és ápoljon minket. Már elnézést, a kifejezésért.


117. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2019-04-18 23:29:52
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Meia)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//A múlt homálya//

*Fendor érdeklődéssel hallgatja a bemutatkozást, és először Rhalkumn felé biccent, visszafogott gyanakvással, ahogy eddig is figyelte a férfit. Volt rangjával kapcsolatban meglepettség suhan át arcán, amit észrevehet az, aki merőn rá figyel éppen. Nem kérdez azonban, csak Iwa felé terelődik a pillantása, hogy őt is udvariasan bólintva köszöntse. Hiába ült le, ha egyszer a kisasszony áll, ő maga is feltápászkodik, nem akar udvariatlannak tűnni.
Hogy mégis több ízben is kellemetlenséget kell okoznia, az sajnos csak ezután derül ki. Szomorúan néz a vendégekre.*
- Jómagam nem vagyok doktor, kisasszony, legalább is nem úgy, mint a nagy artheniori doktorok… *Vallja be szégyellősen.* A Kancellár úr bízott meg, hogy őrizzem ezt a helyet. Nem mondom, eltanultam egy s mást a sebekről és betegségekről, de az ismeretlen, veszedelmes bajokra én magam nem tudok írt. *Itt nincs vége, válla is megrogyik kissé, de közölnie kell a rossz hírt.*
- Nagyon kellemetlen ez nekem, de abban, amire most kértek, nem tudok segíteni. A gyógyfüves készlet nem az én tulajdonom… Nem rendelkezhetek felette. El pedig egyáltalán nem adhatom, még más gyógyítóknak sem, ez a szabály. *Tárja szét karjait.
Hogy ez mennyire érinti rosszul a messziről jött társaságot, az majd kiderül, de Fendort magát is emészti miatta a lelkiismeret, hiszen segíteni szeretne a láthatóan bajba jutottakon.*
- Biztosan hosszú utat tettetek meg idáig, sajnálom. Esetleg nem maradnátok még egy kis időre, egy teára, vacsorára? Lemoshatjátok az út porát. Úgy látom, meg is sérültél, hölgyem, elláthatjuk a sebeket, a köhögésre gyógyteát… De többet nem tehetek.
*Alighogy Fendor befejezi a mondandóját, máris visszaér Twyll, aki egy öltözet ruhát hoz Iwának: egy egyszerű nadrágot, inget és köpenyt, szépen összehajtva, no meg egy pár csizmát, és a székre, valamint alá teszi őket. A ruhadarabokon látszik, hogy már használtak, de szép tiszták, a méretük is nagyjából megegyezhet a lányéval. Fendor elengedi a füle mellett Iwa kapkodó megjegyzését, rámosolyog.*
- Kérlek, ragaszkodom hozzá! Nem várunk érte semmit cserébe. *A férfi a jobb oldali ajtóhoz lép, most kitárja: ez egy olyan ritka alkalom, amikor a tágas helyiség teljesen üres, a fény ágyak sorára esik, melyeket elhúzható függöny választ el.* Itt nyugodtan átöltözhetsz, sőt meg is tisztálkodhatsz.
- Nos? *Fordul érdeklődve Rhalkumnhoz.* Mit szóltok, maradtok még?
*A falnál további utasításra várakozó Twyll szeméből könnyű kiolvasni, ő mire vágyik.*
- Meggyógyítjuk a kisasszonyt, ugye? *Kérdezi óvatosan.*

A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.18 23:32:33


116. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2019-04-16 21:43:47
 ÚJ
>Ziana Yedhir avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1237
OOC üzenetek: 210

Játékstílus: Vakmerő

//A múlt homálya//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//

*Semmiképp sem adja egy egészséges kisasszony látszatát, ebben teljesen biztos, szakadt hálóruhája fölött a durva takarót szorosan fogja össze, hogy minél kevesebb látszódjon a mostanra már véres, piszkos, tépett ingből. Csuklóin, és bokáin vérvörös nyomot hagytak a vastag kötelek, arcán tenyérnyi zúzódások éktelenkednek, szája felrepedt, mozgása kifejezetten merev a hátán lévő sebektől, ennek ellenére igyekszik minden gyereket barátságos mosollyal üdvözölni, az ajtót kitáró előtt pironkodva hajtja le fejét és vörösödik el.*
-Szervusz. Köszönöm.
*Rebegi halkan, kissé náthás hangon, a szégyen pedig szól saját piszkosságának, mezítlábasságának, és annak, hogy mindezek ellenére úgy viseltetnek vele, mint egy úrinővel.
Az előtér valóban gyönyörű, és hatalmas, makulátlanul tiszta. Oly annyira, hogy még egy helyben állni sem igen mer, félve mennyi mocskot hurcolhatott be talpán.
Idős férfi érkezik, nagyon helyesen, hisz pont ilyen idős férfiaktól várná az ember, hogy szakértője legyen a gyógyításnak.*
-Jó napot kívánok doktor úr.
*Hajol meg máris, a lehető legnagyobb tisztelettel köszöntve az orvost.*
~Orra ne ess, bazdmeg. Ez csak egy utolsó kufár, aki a szerencsétlenek fájdalmán hízik.~
*Mosolya kedves, barátságos, töretlen, szavai azonban hadaróra váltanak, ahogy a ruha kerül említésre.*
-Ó, arra semmi szükség igazán, nem is tudnánk megfizetni.
*Apró esetlen pukedlivel nyugtázza, hogy a gnóm bemutatta, annak jelét sem adja, hogy elméjében épp felhördül rosszallón a másik leány. Ellenben máris szabadkozni kezd.*
-Én azért annyira nem értek...
~Értesz. Kussolsz.~
*Harapja el a mondat végét, és ácsorog tovább esetlenül. Vet egy pillantást ugyan a székre, de nem indul meg felé, hacsak Rhalkumn nem ösztökéli arra, leülni akkor sem fog, ilyen piszkosan biztos nem. Inkább csak mosolyog szelíden, szipog halkan, és köhög fel röviden olykor még a férfiak tanácskoznak a gyógyító szerek ügyében.*
~Azt most megmondom, ez a molyrágta vén kurafi hozzám nem ér. Fendor, mi? Sosem hallottam róla. Emlékeztet egy kikúrt mágusra.~


115. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2019-04-15 20:42:29
 ÚJ
>Vasborda Rhalkumn avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 78
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Vakmerő

//A múlt homálya//

* Ahogy betérnek az ispotályba, Vasborda egyből fellelkesül, és mintha új élet költözne belé. Olyan helyen van, ami végre reménnyel kecsegtet, és ez annyira tetszik neki, hogy meg se fordul a fejében - egyedül maradtak, azaz akár fel is kaphatnának mindent, ami mozdítható, és meglóghatnának újdonsült szerzeményükkel. Hiába a gnóm fiatal korában nagy csibész volt, sok hasonlóban vett részt, de mára már benőtt a feje lágya. *
- Nézz körül Iwa, milyen szép hely. * Mondja Rhalkum, és közben megérkezik egy idős férfi is, aki szemlátomást nem örül a potenciális vásárlóknak. Mintha Iwa életének ösvénye idősödő, öreg férfiakkal lenne kikövezve. Szegény lánynak nincs szerencséje, hogy egy épkézláb pasit se oszt neki a sors az élet kártyaasztalánál. Vasborda bólint a bemutatkozó férfinak. *
- Az én nevem Rhalkumn, arthenior egyik gyógyítója va... voltam. * javítja ki magát, mert a város helyzetét nézve hihetőbb, ha valaki még nem szokta meg, hogy elveszítette mindenét. Ez persze megmagyarázná a kinézetét is, és azt, hogy miért mutatkoznak ennyire szó szerint mezítlábasan. *
- Ő pedig Iwa, aki szintén járatos a gyógyításban. Jómagam gyógyfüveket, és bájitalokat keresek, hogy feltölthessem a készleteimet. És nagyon szépen köszönjük a ruhát. * Teszi még hozzá, hogy ne tűnjön hálátlannak. *


114. hozzászólás ezen a helyszínen: Ispotály és Alkimistaműhely
Üzenet elküldve: 2019-04-15 20:33:25
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Meia)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 2

Játékstílus: Szelíd

//A múlt homálya//

*A tavasz beköszöntével az ispotályban töltött napok is egyre szebben alakulnak. Nincs igazán beteg, legfeljebb ha egy-két földműves tér be néha, aki megvágta a kezét egy szerszámmal, de semmi komoly. Az ispotály szinte teljesen üres, Rhalkumn, és a lány, akit Iwaa-nak szólít, csupán néhány fiúcskát láthatnak, akik nem betegként vannak itt: miután a vendégek leszálltak a lovukról, már sietnek is a vödörrel, hogy megitassák a hátasokat. Egyikük, egy szőke hajú, tizennégy éves forma legényke a többieket megelőzve ajtót nyit a vendégeknek, de piruló arcán látszik, hogy leginkább a hölgy mezítlábasságától jött zavarba. Mondana valamit, de aztán se szó, se beszéd, elszalad a folyosón egy csukott ajtóhoz, bekopog, és eltűnik mögötte, ott hagyva őket az üres, tiszta előtérben.
Szerencsére nem kell sokat várni, hamarosan újra megjelenik, ezúttal egy öregségbe hajló férfi kíséretében, aki érdeklődve, mintegy aggódva szemléli az érkezőket, újabb betegség után kutatva. Szemében régi szomorúság emléke csillog, arcába régi fájdalmak vágtak barázdákat. A nehézkes járású, szagos gnóm férfit gyanakvással, a nőt aggodalommal nézi.*
- Fiacskám, hozz egy öltözet ruhát, a hölgy biztosan fázik. *Vet egy halvány mosolyt a kamaszra, mintegy elbocsátásul, hogy aztán újra komolyan nézzen rájuk. A fiú ettől még ott téblábol néhány másodpercig, megnézi magának a lányt még egyszer, csak ezután siet el, hogy tegye a dolgát.* A nevem Fendor, az ispotály vezetője vagyok. *Kezet nem nyújt a pestisjárvány óta, de a székek felé int.* Kérlek, foglaljatok helyet. Twyll mindjárt meghozza a ruhát, a kisasszonynak már addig sem kell mezítláb toporognia. Nincs még olyan idő.
*Kissé távolabb maga is helyet foglal, nehézkesen, hiszen már nem fiatalok a csontjai.*
- Mondjátok, miben segíthetünk?

A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.15 20:37:11


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 114-133