//A karavánpihenő romjai//
* Aezmorin könnyen napirendre tud térni a hívő bandavezér motivációja felett, így nem is kérdőjelezi meg szavahihetőségét, hiszen, ha Grével egy csónakban eveznek a vallás terén, akkor mindketten tökéletesen rossz úton járnak, ami jelen helyzetben nekik éppenséggel pont megfelel. ~ Hála a ratraxurgi fogaskerekeknek ~ ejt meg egy gyors fohászt, mivel istenekben nem hisz, így marad neki a tudomány. *
- Vele ugyan nem lehet ellenkezni - * bólogat Aezmorin szomorkás tekintettel a vezér szavaira, közben a halottat nézi. Nem sajnálja annyira nagyon, de nem szokása gyilkosságban segédkezni, főleg nem úgy, hogy még a vallásra fogva szentesítik is azt. ~ Fura egy hely ez a barbár vidék ~ töpreng magában, de hamarosan elengedi a dolgot, elvégre kár agyalni rajta. Ilyen és kész, persze magának megjegyzi, hogy a vallást, ha lehet a jövőben ne nagyon feszegesse, mert jelen pillanatban jól jártak vele, de közel sem biztos, hogy ez mindig így lesz. A vezér morog valamit az orra alatt a gyászoló figurának, aztán elkószál, hogy kisvártatva egy zsákot dobjon a kíváncsi tekintettel fürkésző gnóm elé, aki nem volt rest pillanatokkal korábban igényeit bejelenteni, ha már egyszer úgyis segítséget ajánlottak. A haramia szavai felcsigázzák az érdeklődését, de azért arra szakít időt, hogy köszönetet mondjon. *
- Igazán hálás vagyok - * ennyi épp elég, aztán leguggolva szétnyitja a zsák száját. Közben Gré szokásához híven játssza a felkent vérpapot, de Aezmorin nem tud épp törődni vele, elvégre a zsák tartalmának megvizslatására engedélyt kapott, és hát a remény hal meg utoljára ugyebár, a zsák pedig elég nagy, hogy elférjen benne a két láb hosszú és egy láb széles kötet. A vörös bársonyborítású könyv egyből szemet szúr neki, szíve hevesebben kezd verni, a többi csecsebecsére futólag pillant, de már nincs ideje, hogy elővéve megbizonyosodjon, hogy tényleg az ő műve-e a könyv, mert dühös sziszegés emlékezteti, hogy marhára nincsenek kint a lekvárból. Első gondolata természetesen ~ Mi a frászkarikát tett Gré?! ~ kapja fel tekintetét, mert a gnóm kissé érzéketlen volt, hogy egyből előállt kívánságaival, de nem neki címezték a haragos szavakat, hanem mocsokelf társának. Milyen meglepő. Persze nem az. A sötételf kihozza mindenkiből a rosszat. ~ Talán hitványnak bélyegezte a halottat? ~ Aezmorin tényleg nem figyelt rá, de nem is érdekes jelen pillanatban, mert a testvér mozdul, hátrább lép Grétől és kardot ránt, majd gyilkossággal vádolja a sötételfet. A gnóm szíve ismét felgyorsul, arcán meglepett idegesség jelei látszódnak, automatikusan nyúl hátra botjához, csakhogy az épp nincs nála, mert letette az immáron hulla állapotban rothadó személy mellé. Amíg a bothoz rohanna, addig szépen le is kaszabolnák, hiszen egy fikarcnyi esélyt sem lát - a vezér hívősége ellenére sem - , hogy a haramiák a társuk ellen fordulnának. Kivéve, persze, ha a véristen papjának legyilkolása főben járó bűn, de hát ehhez Aezmorin vajmi keveset konyít, így inkább a zsákban található tőrért nyúl, úgy, hogy a kezei a zsák takarásában legyenek, majd gyors mozdulattal felszabadítja a pengét a tokból. Nem szeretne támadó látszatot mutatni, így ha Gré esetleg jobb létre is szenderül, talán ő megússza, hiszen a gnóm igazán nem tehet arról, hogy a sötételf vallási szövege halálra untatta a felbőszült egyén testvérét. Ha azonban támadnak, legalább egyet megsebesíthet, mielőtt kinyírják. Guggolva, kezében a tőrrel várja, hogy megérik-e a másnapot, vagy sem. *