Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 27 (521. - 540. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Grawok Hifeti [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/881_sotetelf_ferfi.jpg)
//Azmo//
* Sötételf főhősünk lassan, nyugodtan közeledik az egykori pihenőhelyhez. Ugyan ahhoz a fához kiköti a saját hátasát. És egykedvűen nézve megbízójára csak ennyit felel:*
-Nem tudom. Nekem valahogy minden ló neve az, hogy Keszeg. Nem nehéz megjegyezni.
* Nem véletlenül ajánlotta fel Aezmoriannak is a névadáson elmélkedés közben azt, hogy nevezzék mind a két jószágot ugyan úgy. És talán annak is van a Hifeti fiú lelkében gyökerező ok, hogy a gnóm megkritizálta találékonyságát ezen a területen, egész egyszerűen pocséknak nevezve az általa felhozott ötleteket, mint a "nevezzük akkor egyszerűen csak Lónak".*
-Azt mondod, hogy találkoztál egy elf nővel. Ő lett volna az a Medve? Akit remeteként egy barlangban élő agyalágyultnak írtál le? *szétnéz kétszer a környéken és elhamarkodott megállapítást tesz* Errefelé nincs barlang. Majd csak a hegyekben várható inkább.
* Hamarosan rábukkan arra a helyre, ahol az északról jött férfi összetalálkozott Annulien Raenelarral. A kő előtt, melynek elképesztően sok időt a hátának támasztotta még mindig ott van egy csinos fenéknyom... talán. Ha az összecsapás nyomai el is tűntek és sötétebb bőrű főhősünknek esélye nincs bármi mást megállapítani, de azért annyit talál, hogy valaki valamikor volt itt.*
-Itt van egy nyom. Ezek szerint jól sejtettem. Lakják az egykori karavánpihenőt és a szálak hozzájuk vezettek.
Menjünk be körülnézni és kérdezősködni!
* Előre megy és közben válaszol a korábbi kérdésre is. Elvégre minden hasznos szempontot érdemes átvenniük.*
-Azért nem hiszem, hogy a füves puszta felé mentek volna, mert akkor meg kellett volna kerülni az egész tavat. Az ingovány és a tó között nincs járható út.
A kereskedők is azon az úton haladnak, amin jöttünk. És még egy szekér sem ér annyit, hogy egy hónapig melózzanak vele, mire elpasszolhatják. Erre felé pedig újra lecsaphattak akár többször is.
//Azmo//
* Hosszú az út. A gnóm tudós és sötételf zsoldosa lassan lovagolnak az egyre elhagyatottabb tájon. Fokozatosan kibontakozik előttük az ingoványos vidék pereme, ám botor dolog lenne tőlük oda bemerészkedni. Túlságosan is a civilizációt keresik, a póni hátán poroszkáló naplóját. Sejtésük szerint az omladozó falak között találnak olyanokat, akik a rémmesékkel elijesztik az embereket és fedezik rejtekhelyüket.
Az emberek lakta tájat elhagyva hőseink a holdkaravánpihenő maradványaihoz érnek. Száz méterre tőle a mélységi megállítja Keszeget és leszáll a nyeregből. A kereskedelmi úton szekerek nyomait kezdi el kutatni. Bármit, ami arra utal, hogy a haramiáknak erre kellett jönniük.*
-Látod, ezért mondtam, hogy szerintem megfordultak erre?
Ettől a helytől északra egészen a Lihanechi-tó partjáig egy hatalmas lápvidék terül el. Arra nem mehettek.
Nyugatra tőle erdőség van, melyet kocsival járni megint csak problémás. De ha legendásan jó nyomkövetésem nem vezetne eredményre, akkor megnézhetjük ott is, nem-e a feltűnés kerülése végett egy kisebb csapáson hozták le délre.
Mivel csak azt tudjuk, hogy ebbe az irányba hozták, itt kellett átkelni vele.
Menjünk be! Egy zsivány tanya lehet mostanra már a kalmárok megállóhelyéből. A háború alatt kivonult Arthenior hadserege, de innen délfelé még most is rendszeresek az őrjáratok.
* Megvárja mit reagál a megbízója. Ha a hely rossz híre megriasztja, akkor inkább csak körbe járják. De jelenleg egyszerűbbnek tűnik számára egyből bemenni és megnézni, hogy mit találnak ott.*
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1877-1896
540. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-08-04 00:32:17
Üzenet elküldve: 2018-08-04 00:32:17
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 14
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lóháton, megint//
- Ha nem jön velem, hát nem jön. *Mondja Búzának, a mocsárnak, vagy ki tudja, minek, sértődötten.
Hangját órák óta csak a cupp-cupp hang töri meg. Tud tájékozódni, de okosan a térképet is bemagolta. Húgával ellentétben Alve nem szeret csak úgy menni a vakvilágba. Most azonban, hogy Nae mégsem tart vele, egy kicsit fél, de csak egy egészen kicsit. Az ösvény, amit választ, messze van ugyan a régi karavánpihenőtől, de azért az így messziről, a gázok és gőzök közt is, komoran magasodik. Nae megborzong, összébb húzza a köpenyét. Rossz emlékek jutnak eszébe a tragédiáról, ami a családját sújtotta, pedig régen történt, és jól szokta viselni.*
~ Bárcsak otthon lehetnék. ~ *Néz maga elé. Egy pillanatra még azon is elgondolkodik, hogy egyszerűen megfordul és visszatér, bocsánatot kér, hogy ennyire makacs. De eszébe jut, hogy mit beszéltek, hogy a hatalom fontos dolog. És ő hatalmas akar lenni, mindenkit legyőzni, aki bántotta valaha. De főleg – és ezt soha nem mondaná el Nae-nak – be akarja bizonyítani, hogy ő az ügyesebb testvér.
Eljött az ő ideje. Előtte a sivár tájat fák váltják fel. Még egy utolsó pillantást vet az út felé, aztán, miután nincs rajta senki, beveszi magát a fák közé.*
- Ha nem jön velem, hát nem jön. *Mondja Búzának, a mocsárnak, vagy ki tudja, minek, sértődötten.
Hangját órák óta csak a cupp-cupp hang töri meg. Tud tájékozódni, de okosan a térképet is bemagolta. Húgával ellentétben Alve nem szeret csak úgy menni a vakvilágba. Most azonban, hogy Nae mégsem tart vele, egy kicsit fél, de csak egy egészen kicsit. Az ösvény, amit választ, messze van ugyan a régi karavánpihenőtől, de azért az így messziről, a gázok és gőzök közt is, komoran magasodik. Nae megborzong, összébb húzza a köpenyét. Rossz emlékek jutnak eszébe a tragédiáról, ami a családját sújtotta, pedig régen történt, és jól szokta viselni.*
~ Bárcsak otthon lehetnék. ~ *Néz maga elé. Egy pillanatra még azon is elgondolkodik, hogy egyszerűen megfordul és visszatér, bocsánatot kér, hogy ennyire makacs. De eszébe jut, hogy mit beszéltek, hogy a hatalom fontos dolog. És ő hatalmas akar lenni, mindenkit legyőzni, aki bántotta valaha. De főleg – és ezt soha nem mondaná el Nae-nak – be akarja bizonyítani, hogy ő az ügyesebb testvér.
Eljött az ő ideje. Előtte a sivár tájat fák váltják fel. Még egy utolsó pillantást vet az út felé, aztán, miután nincs rajta senki, beveszi magát a fák közé.*
539. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-07-28 14:27:44
Üzenet elküldve: 2018-07-28 14:27:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 113
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Úton a Mágustoronyba//
* Prexi figyelmesen hallgatja Learon beszédét, és mint mindig, amikor pillanatnyi hóbortjáról hallhat, csillogó szemekkel figyel, képzeletben pedig már teljesen máshol jár, de azért attól még a szavakat tökéletesen érti és fel is fogja. *
- Aha, aha, biztos - * a csapatrész nem igazán érdekli, de a mágiáról szívesen hallana, és mivel új dolgokat tanult Learon, így Prexit abban a kegyben részesíti, hogy bemutatja a frissen szerzett tudományát. A fiú vigyorogva bámul, aztán várja, hogy mit fog mutatni a férfi, közben hallgatja a mondókáját. Igen, igen. Tűz! De nem. Tűz nem lesz, kissé ez elkeseríti a fiút, de arcán ez nem látszik meg, mert továbbra is csak vigyorogva nézi a mágust, majd legyint egyet. *
- Nem baj, később is jó - * na de akkor majd duplán hajtja be rajta a varázslatot. Vagy nem, elvégre tudja nagyon jól, hogy a mágia nem játék, és Prexi egyébként is beérné egyetlen aprócska tűzvarázslattal, nem kell nagyon nagynak lennie, elég lenne csupán némi lángocska. Esetleg egy gyertyalángnyi az ujjból, vagy ha esetleg lángra lobbanna Learon teljesen. Persze anélkül, hogy ez fájdalommal járna. *
- Akármi jó - * ismételten a rohadttök mimikát veszi fel, majd figyeli, ahogy a férfi szájából füst tör elő, és aztán azt is, ahogy a füst szertefoszlik és eltűnik. Szegény Prexi még a füst tökéletes eloszlása után is azt várja, hogy mit fog hozni magával a varázslat, majd értetlenül Learonra néz és felhúzott szemöldökkel, bambán megkérdi. *
- Ez... ez volt a varázslat? - * tekintete tökéletesen elárulja, hogy ennél azért többre számított. * - Kirion nem túl nagy varázsló, ha ilyen bűvész trükkökkel kereskedik. Nem vert át téged véletlenül? - * a fiú fejében természetesen megfordul, hogy talán egy félkész varázslatot tanított meg a pásztormágusnak, és látva a hatását bizonyára másról nem lehet szó. Elvégre mire lehet ezt használni? * - Egyébként én sem tudom, hogy ez mire lehet jó - * ért egyet a pásztor utolsó szavaival. Mindenesetre csalódottság nem látszik képén, inkább csak értetlenség. Azt hitte, hogy a mágia kicsit hasznosabb tud lenni. *
* Prexi figyelmesen hallgatja Learon beszédét, és mint mindig, amikor pillanatnyi hóbortjáról hallhat, csillogó szemekkel figyel, képzeletben pedig már teljesen máshol jár, de azért attól még a szavakat tökéletesen érti és fel is fogja. *
- Aha, aha, biztos - * a csapatrész nem igazán érdekli, de a mágiáról szívesen hallana, és mivel új dolgokat tanult Learon, így Prexit abban a kegyben részesíti, hogy bemutatja a frissen szerzett tudományát. A fiú vigyorogva bámul, aztán várja, hogy mit fog mutatni a férfi, közben hallgatja a mondókáját. Igen, igen. Tűz! De nem. Tűz nem lesz, kissé ez elkeseríti a fiút, de arcán ez nem látszik meg, mert továbbra is csak vigyorogva nézi a mágust, majd legyint egyet. *
- Nem baj, később is jó - * na de akkor majd duplán hajtja be rajta a varázslatot. Vagy nem, elvégre tudja nagyon jól, hogy a mágia nem játék, és Prexi egyébként is beérné egyetlen aprócska tűzvarázslattal, nem kell nagyon nagynak lennie, elég lenne csupán némi lángocska. Esetleg egy gyertyalángnyi az ujjból, vagy ha esetleg lángra lobbanna Learon teljesen. Persze anélkül, hogy ez fájdalommal járna. *
- Akármi jó - * ismételten a rohadttök mimikát veszi fel, majd figyeli, ahogy a férfi szájából füst tör elő, és aztán azt is, ahogy a füst szertefoszlik és eltűnik. Szegény Prexi még a füst tökéletes eloszlása után is azt várja, hogy mit fog hozni magával a varázslat, majd értetlenül Learonra néz és felhúzott szemöldökkel, bambán megkérdi. *
- Ez... ez volt a varázslat? - * tekintete tökéletesen elárulja, hogy ennél azért többre számított. * - Kirion nem túl nagy varázsló, ha ilyen bűvész trükkökkel kereskedik. Nem vert át téged véletlenül? - * a fiú fejében természetesen megfordul, hogy talán egy félkész varázslatot tanított meg a pásztormágusnak, és látva a hatását bizonyára másról nem lehet szó. Elvégre mire lehet ezt használni? * - Egyébként én sem tudom, hogy ez mire lehet jó - * ért egyet a pásztor utolsó szavaival. Mindenesetre csalódottság nem látszik képén, inkább csak értetlenség. Azt hitte, hogy a mágia kicsit hasznosabb tud lenni. *
538. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-07-28 11:03:46
Üzenet elküldve: 2018-07-28 11:03:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1658
OOC üzenetek: 123
Játékstílus: Megfontolt
//Úton a Mágustoronyba//
*Learon észreveszi, hogy a fiú nagyon epedezik a mágiára, szóval úgy dönt, hogy újonnan szerzett tudásából fog valamit előhalászni. Neki is jó volna, ha ezt a fajta mágiát, a tüzet is át tudná látni kicsit a gyakorlatban, mert ez egészen távol állt tőle eddig. Persze hasznos, az nem vitás, csak a lángok a legtöbb esetben pusztulást hoznak magukkal, a Sajt-mester pedig az életet szolgálja minden lépésével.*
-Bizony, hogy sokat! Volt, hogy egész napokat ott voltam, ám, ha engem kérdezel, sokkal gyorsabban tanul az ember társaságban, mint egyedül. Most is, hogy Kriyonnal meg tudtam beszélni a tűz mágiáját, egész napos kutatást és tanulást váltottam ki. Mindig azt hallottam, hogy a mágusok maguknak való emberek, de pár év alatt rá kellett jönnöm, hogy sokkal egyszerűbb csapatban minden. *Gondol itt a mágusok synmirai szövetségére, ahol rövid időn belül nagy tehetségek fognak felbukkanni reményei szerint. Régebben ez elképzelhetetlen lett volna.*
-Hogy mit? Mindjárt megmutatom, hátha sikerül! Persze vigyázni kell, nehogy felgyújtsak valamit. Na várj csak! *Gondolkodik, hogy mi lehetne hatásos, de most megtanult varázslatai közül egyik sem valami nagy dolog. Inkább praktikusak tudnak lenni, ha szükség lesz rá.* ~A pipafüst varázslat egyáltalán nem jó, ahogy a szikrapattintás és a gyertyagyújtás se. A lobogó öklöt már látta.~ *Megvakargatja tarkóját, hogy mit is mutathatna.*
-Hát, nagyon veszélyes lenne itt ilyesmivel próbálkozni, szóval majd később mutatok valamit, rendben? *Mosolyog rá a fiúra, és próbálja nem elrontani annak kedvét.*
-Tanultam valamit, amit meg tudok mutatni. Ne számíts sokra. jelenleg azt se tudom ennek a varázslatnak mi értelme van. *Ezután pedig megpróbálkozik a varázslattal, és ha sikerül, a füstöt egyenesen Prexi irányába fújja.*
A varázsló mély levegőt vesz, melynek hatására ezután kevéske füstöt lélegez ki magából, amikor kifújja a levegőt.
*Learon észreveszi, hogy a fiú nagyon epedezik a mágiára, szóval úgy dönt, hogy újonnan szerzett tudásából fog valamit előhalászni. Neki is jó volna, ha ezt a fajta mágiát, a tüzet is át tudná látni kicsit a gyakorlatban, mert ez egészen távol állt tőle eddig. Persze hasznos, az nem vitás, csak a lángok a legtöbb esetben pusztulást hoznak magukkal, a Sajt-mester pedig az életet szolgálja minden lépésével.*
-Bizony, hogy sokat! Volt, hogy egész napokat ott voltam, ám, ha engem kérdezel, sokkal gyorsabban tanul az ember társaságban, mint egyedül. Most is, hogy Kriyonnal meg tudtam beszélni a tűz mágiáját, egész napos kutatást és tanulást váltottam ki. Mindig azt hallottam, hogy a mágusok maguknak való emberek, de pár év alatt rá kellett jönnöm, hogy sokkal egyszerűbb csapatban minden. *Gondol itt a mágusok synmirai szövetségére, ahol rövid időn belül nagy tehetségek fognak felbukkanni reményei szerint. Régebben ez elképzelhetetlen lett volna.*
-Hogy mit? Mindjárt megmutatom, hátha sikerül! Persze vigyázni kell, nehogy felgyújtsak valamit. Na várj csak! *Gondolkodik, hogy mi lehetne hatásos, de most megtanult varázslatai közül egyik sem valami nagy dolog. Inkább praktikusak tudnak lenni, ha szükség lesz rá.* ~A pipafüst varázslat egyáltalán nem jó, ahogy a szikrapattintás és a gyertyagyújtás se. A lobogó öklöt már látta.~ *Megvakargatja tarkóját, hogy mit is mutathatna.*
-Hát, nagyon veszélyes lenne itt ilyesmivel próbálkozni, szóval majd később mutatok valamit, rendben? *Mosolyog rá a fiúra, és próbálja nem elrontani annak kedvét.*
-Tanultam valamit, amit meg tudok mutatni. Ne számíts sokra. jelenleg azt se tudom ennek a varázslatnak mi értelme van. *Ezután pedig megpróbálkozik a varázslattal, és ha sikerül, a füstöt egyenesen Prexi irányába fújja.*
A varázsló mély levegőt vesz, melynek hatására ezután kevéske füstöt lélegez ki magából, amikor kifújja a levegőt.
537. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-07-27 23:39:34
Üzenet elküldve: 2018-07-27 23:39:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Kétségbeesetten kutat a földön. Tekintetét csak úgy kapkodja az egyik szikláról a másikra. Egy ágat vagy egy vastagabb botot keres. Sziszeg és morgolódik és halkan elmormol egy káromkodást. Bentebb lép az iszapba, de lehet ez hibának bizonyul. Csizmája lassan belesüllyed és kénytelen egy helybe maradni. Kezével odanyúl a szárához, hátha ki tudja szedni valahogy. Reménytelen. Felegyenesedik és felnéz az égre. Kiabál egy nagyot, de úgy, hogy a kiszáradt fák megmaradt lombján tanyázó madarak és egyéb az istenek tudják, milyen állatok egyszerre rebbenek szét ijedtükben. Talán most még jobban szüksége van arra a gallyra. Szerencséjére pár lépésre tőle a földbe fúródva meg is találja az ideális segítséget. Derekát megerőltetve nyújtózik érte, sikerrel. Megtámasztja egy nagyobb sziklába és tolni kezdi magát miközben lábát teljes erejével húzza. Cuppanás kíséretében hátrahőköl. Lerázza magáról a friss sarat, ami szinte teljesen ellepte csizmáját.*
~ Kibaszott mocsár.~
*Megrázza a fejét és megesküszik, hogyha nem kell, akkor még egyszer be nem teszi ide a lábát. Eszébe jut eredeti terve. Megfordul és a botot a kezében tartva felméri a mögötte magasló fát. Úgy 10 láb magason egy korhadt ág leemelte a kalapját útközben. Ezt Yowl nem hagyhatja annyiban. Idegesen elkezd kapkodni felfelé míg végül sikeresen lerázza fejfedőjét. Nem is odafigyelve elhajítja a botot olyan erősen, hogyha az valakit eltalál, biztos megemlegeti. Leguggol és lesepri amennyire tudja. Kopott ugyan de attól még tisztán tartja. Ráhúzza fejére és felegyenesedik. Szertenéz, hogy hol tudna biztonságosabban tovább menni. Már amennyire ez lehetséges.*
*Kétségbeesetten kutat a földön. Tekintetét csak úgy kapkodja az egyik szikláról a másikra. Egy ágat vagy egy vastagabb botot keres. Sziszeg és morgolódik és halkan elmormol egy káromkodást. Bentebb lép az iszapba, de lehet ez hibának bizonyul. Csizmája lassan belesüllyed és kénytelen egy helybe maradni. Kezével odanyúl a szárához, hátha ki tudja szedni valahogy. Reménytelen. Felegyenesedik és felnéz az égre. Kiabál egy nagyot, de úgy, hogy a kiszáradt fák megmaradt lombján tanyázó madarak és egyéb az istenek tudják, milyen állatok egyszerre rebbenek szét ijedtükben. Talán most még jobban szüksége van arra a gallyra. Szerencséjére pár lépésre tőle a földbe fúródva meg is találja az ideális segítséget. Derekát megerőltetve nyújtózik érte, sikerrel. Megtámasztja egy nagyobb sziklába és tolni kezdi magát miközben lábát teljes erejével húzza. Cuppanás kíséretében hátrahőköl. Lerázza magáról a friss sarat, ami szinte teljesen ellepte csizmáját.*
~ Kibaszott mocsár.~
*Megrázza a fejét és megesküszik, hogyha nem kell, akkor még egyszer be nem teszi ide a lábát. Eszébe jut eredeti terve. Megfordul és a botot a kezében tartva felméri a mögötte magasló fát. Úgy 10 láb magason egy korhadt ág leemelte a kalapját útközben. Ezt Yowl nem hagyhatja annyiban. Idegesen elkezd kapkodni felfelé míg végül sikeresen lerázza fejfedőjét. Nem is odafigyelve elhajítja a botot olyan erősen, hogyha az valakit eltalál, biztos megemlegeti. Leguggol és lesepri amennyire tudja. Kopott ugyan de attól még tisztán tartja. Ráhúzza fejére és felegyenesedik. Szertenéz, hogy hol tudna biztonságosabban tovább menni. Már amennyire ez lehetséges.*
536. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-07-27 23:20:29
Üzenet elküldve: 2018-07-27 23:20:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Vashegy. Furcsa, de beszédes név, útja pedig oda vezet, ezúttal harmadjára.
Ahogy csizmája elmerül az újjabb ösvényt keresztező pocsolyában, akaratlanul is eszébe jut egy másik város, egy másik hadúrral. Egy vértől csatakos kéz, egy félelemtől reszkető nép és rengeteg, mocskos arany... Persze a Vashegy nem ilyen. Noha a hadúrral még nem volt dolga, az ott látottak meglepő mód meggyőzték.
Mióta kikötött, most először kipihent. Most először volt alkalma párnák között aludni és reggelizni. Hihetetlen érzés, hisz hatok teltek el a hajón töltött éjszaka óta. És hány éjjel éri majd még kinn! Nagyon kellene az a hátas. Ha Artheniorban lenyugodtak a kedélyek, venni fog egyet. Ezt a rengeteg kutyagolást nem embernek találták ki. Vajon az öreg mester hogyan közlekedik? Gyalogszerrel? Lóháton? Biztos, hogy repül. Ezt el tudná képzelni róla.
Sietős léptekkel hagyja maga mögött a mocsarat, hogy rátérjen a kevésbé undok, ám annál sivárabb Füves Pusztára.*
Ahogy csizmája elmerül az újjabb ösvényt keresztező pocsolyában, akaratlanul is eszébe jut egy másik város, egy másik hadúrral. Egy vértől csatakos kéz, egy félelemtől reszkető nép és rengeteg, mocskos arany... Persze a Vashegy nem ilyen. Noha a hadúrral még nem volt dolga, az ott látottak meglepő mód meggyőzték.
Mióta kikötött, most először kipihent. Most először volt alkalma párnák között aludni és reggelizni. Hihetetlen érzés, hisz hatok teltek el a hajón töltött éjszaka óta. És hány éjjel éri majd még kinn! Nagyon kellene az a hátas. Ha Artheniorban lenyugodtak a kedélyek, venni fog egyet. Ezt a rengeteg kutyagolást nem embernek találták ki. Vajon az öreg mester hogyan közlekedik? Gyalogszerrel? Lóháton? Biztos, hogy repül. Ezt el tudná képzelni róla.
Sietős léptekkel hagyja maga mögött a mocsarat, hogy rátérjen a kevésbé undok, ám annál sivárabb Füves Pusztára.*
535. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-07-27 19:38:14
Üzenet elküldve: 2018-07-27 19:38:14
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 35
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Karavánpihenő romjai//
*Vannak akik még mindig elmerészkednek az egykori karavánpihenő maradványaihoz és elbeszélésükben nem kételkedik többé az, aki maga is tiszteletét teszi e helyen. Valóban csak düledező romok maradtak az egykor élettől pezsgő kereskedelmi csomópontból. Talán azért nyújtanak olyan szomorú látványt a düledező falmaradványok, mert rájuk pillantva könnyen felidézhetők, elképzelhetők az egykori szép napok.
Hogy a most ide tévedők mit gondolhatnak minderről, mit gondoltak amikor elindultak, azt csak ők tudják, de azt pontosan kell látniuk, hogy kietlen területre értek. Valami kis élet persze mindig fellelhető itt. A természet mindig visszahódítja azt amit elbitoroltak tőle, a vadállatok is visszamerészkednek az emberek és egyéb értelmes fajok eltűnésével. Némelyik csak megszemléli magának az ismeretlen helyet, mások kényelmes otthonra lelnek a romok között. És persze a növények. Azok mindenhol megtelepszenek, minden elképzelhető és elképzelhetetlen helyen növekedni tudnak. Így mostanra - kis túlzással - a karavánpihenő egy őrült kertész játszóteréhez kezd hasonlítani.
Amikor a furcsának tűnő páros megérkezik, minden csendes, békés és nyugodt. Sem álltoknak, sem értelmes lényeknek nincs nyoma, csupán egy madár rikácsol fel rekedt hangon valahol távolabb. Egyelőre csak egy apróbb jelből következtethetnek arra, hogy ha időszakosan is, de lakott lehet ez a hely. Egy elhamvadt tábortűz maradványaiból. Egy avatott nyomolvasó sok mindent kiolvashat ilyesmiből, az átlagos tapasztalású viszont csak annyit állapíthat meg, hogy a parazsat már elfojtotta az idő és a hamu. Akárkik is tanyáztak itt, legalább fél-egy napja távozhattak.
Persze azon is el lehet gondolkodni, hogy akik ezt a helyet választják, azok nem feltétlenül járnak egyenes utakon vagy tartják tiszteletben az írott és íratlan törvényeket.*
*Vannak akik még mindig elmerészkednek az egykori karavánpihenő maradványaihoz és elbeszélésükben nem kételkedik többé az, aki maga is tiszteletét teszi e helyen. Valóban csak düledező romok maradtak az egykor élettől pezsgő kereskedelmi csomópontból. Talán azért nyújtanak olyan szomorú látványt a düledező falmaradványok, mert rájuk pillantva könnyen felidézhetők, elképzelhetők az egykori szép napok.
Hogy a most ide tévedők mit gondolhatnak minderről, mit gondoltak amikor elindultak, azt csak ők tudják, de azt pontosan kell látniuk, hogy kietlen területre értek. Valami kis élet persze mindig fellelhető itt. A természet mindig visszahódítja azt amit elbitoroltak tőle, a vadállatok is visszamerészkednek az emberek és egyéb értelmes fajok eltűnésével. Némelyik csak megszemléli magának az ismeretlen helyet, mások kényelmes otthonra lelnek a romok között. És persze a növények. Azok mindenhol megtelepszenek, minden elképzelhető és elképzelhetetlen helyen növekedni tudnak. Így mostanra - kis túlzással - a karavánpihenő egy őrült kertész játszóteréhez kezd hasonlítani.
Amikor a furcsának tűnő páros megérkezik, minden csendes, békés és nyugodt. Sem álltoknak, sem értelmes lényeknek nincs nyoma, csupán egy madár rikácsol fel rekedt hangon valahol távolabb. Egyelőre csak egy apróbb jelből következtethetnek arra, hogy ha időszakosan is, de lakott lehet ez a hely. Egy elhamvadt tábortűz maradványaiból. Egy avatott nyomolvasó sok mindent kiolvashat ilyesmiből, az átlagos tapasztalású viszont csak annyit állapíthat meg, hogy a parazsat már elfojtotta az idő és a hamu. Akárkik is tanyáztak itt, legalább fél-egy napja távozhattak.
Persze azon is el lehet gondolkodni, hogy akik ezt a helyet választják, azok nem feltétlenül járnak egyenes utakon vagy tartják tiszteletben az írott és íratlan törvényeket.*
534. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-07-23 23:07:55
Üzenet elküldve: 2018-07-23 23:07:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 305
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
-Bah!
*Szabadítja ki lábát a pocsolyából, melybe majdnem csizmája fulladt. Talán pont ez az, mint amibe idefelé lépett.
Furcsa helyet választott Abogr a mágia oktatására, az egyszer biztos. Talán pont furcsasága miatt választotta ezt a helyet. Gondolkodik el ezen egy pillanatra. Ismerve az öreg mágust, végül emelett a válasz mellett dönt. Habókos, szeszélyes, tele ősi titkokkal és rejtélyekkel. Akár az Ingovány. Az öreg mester viszont nem bűzlik úgy, mint ez a dögletes mocsár. Ez a gondolat valahogy megnyugvással tölti el. Követi az utat, mi a Mágustorony felé visz. Mázli, hogy ismeri már a járást, különben biztos, hogy itt töltené az éjszakát. Már kezdi megszokni a zöld-barna, olykor fehér színskálát. Talán még kedveli is.
Gondolatai még mindig a fogadó körül mozognak. Igazán tanácsolhatta volna a fogadósnak, hogy szerződtesse a privát fogdmegjeiket az ivóba dolgozni. Bár a fogyasztás igen csakmegnőne, hű emberekre találhatott volna. Mindegy már. Meri remélni, hogy a történtek után nem fog hasonló helyzetbe kerülni a vén kecske.*
*Szabadítja ki lábát a pocsolyából, melybe majdnem csizmája fulladt. Talán pont ez az, mint amibe idefelé lépett.
Furcsa helyet választott Abogr a mágia oktatására, az egyszer biztos. Talán pont furcsasága miatt választotta ezt a helyet. Gondolkodik el ezen egy pillanatra. Ismerve az öreg mágust, végül emelett a válasz mellett dönt. Habókos, szeszélyes, tele ősi titkokkal és rejtélyekkel. Akár az Ingovány. Az öreg mester viszont nem bűzlik úgy, mint ez a dögletes mocsár. Ez a gondolat valahogy megnyugvással tölti el. Követi az utat, mi a Mágustorony felé visz. Mázli, hogy ismeri már a járást, különben biztos, hogy itt töltené az éjszakát. Már kezdi megszokni a zöld-barna, olykor fehér színskálát. Talán még kedveli is.
Gondolatai még mindig a fogadó körül mozognak. Igazán tanácsolhatta volna a fogadósnak, hogy szerződtesse a privát fogdmegjeiket az ivóba dolgozni. Bár a fogyasztás igen csakmegnőne, hű emberekre találhatott volna. Mindegy már. Meri remélni, hogy a történtek után nem fog hasonló helyzetbe kerülni a vén kecske.*
533. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-07-23 21:05:39
Üzenet elküldve: 2018-07-23 21:05:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 143
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászat – A toronyba//
*Csendben várakozik, hogy induljanak, miközben olyan dolog történik, ami igazán meglepi. Kap egy bájitalt. Sosem volt még ilyenekkel dolga, így hát az unalmas várakozásba valami furcsa izgalom is vegyül.*
- Köszönöm!
*Mondja mosolyogva, majd elrejti az üvegcsét a kabátjába. Ott könnyebben el fogja érni, ha szükség lesz rá.
Így már sokkal boldogabban vágtat át az Ingoványon, még akkor is, ha ez a legutáltabb hely, ami csak létezik egész Lanawinon. Koszos, büdös, sáros, és még veszélyes is. Ennél már csak az örök sötétség lenne a rosszabb.
Figyeli a látványos lószelídítést, de nem szól egy szót sem, csak vágtat tovább.*
*Csendben várakozik, hogy induljanak, miközben olyan dolog történik, ami igazán meglepi. Kap egy bájitalt. Sosem volt még ilyenekkel dolga, így hát az unalmas várakozásba valami furcsa izgalom is vegyül.*
- Köszönöm!
*Mondja mosolyogva, majd elrejti az üvegcsét a kabátjába. Ott könnyebben el fogja érni, ha szükség lesz rá.
Így már sokkal boldogabban vágtat át az Ingoványon, még akkor is, ha ez a legutáltabb hely, ami csak létezik egész Lanawinon. Koszos, büdös, sáros, és még veszélyes is. Ennél már csak az örök sötétség lenne a rosszabb.
Figyeli a látványos lószelídítést, de nem szól egy szót sem, csak vágtat tovább.*
532. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-07-23 15:22:52
Üzenet elküldve: 2018-07-23 15:22:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Gré//
* Aezmorin hümmög egyet, majd megvonja a vállát a ló nevének magyarázatára. *
- Ennyi erővel lehetne Csótány is, azt is könnyű megjegyezni - * bár lehet, hogy Gré memóriája mindössze a keszegig terjed, és egy bogár már meghaladná a képességeit.
Az elf nőt persze annak idején Aezmorin is meggyanúsította tolvajsággal, és a lány bele is ment a játékba, de a gnóm gyanúja szerint csupán húzni akarta az agyát vele, semmi több.
Gré emlékezete ismét némi kívánnivalót hagy maga után, de hát azért van itt a gnóm, hogy az apróbb részleteket helyre tegye. Egyébként is, aki átél valamit, az pontosabban tudja felidézni azokat, mint azok, akiknek csak elmesélik, így nem csoda, hogy a történet Medve része kissé kisiklik. *
- Agyalágyult az stimmel, bár inkább csak társadalmilag alulfejlett, viszont a mocsárban élt remeteként - * bök észak felé kobakjával * - nem pedig a hegyekben. És nem nő volt, hanem egy szakállas ember férfi, aki szeretett négykézláb közlekedni. Amúgy majdnem mindent pontosan megjegyeztél - * szúrja be a végére, már csak azért is, hogy némileg bosszantsa Grét, amiért ilyen tökéletlenül képes emlékezni a gnóm szavaira. Ámbátor még ezt lehet, hogy Kának említette, de akkor meg a lány informálta félre a testvérét. Nem lenne tőle szokatlan egyébként. *
- Ez nyom? - * néz fel a sötételfre kétkedve. Bár a gnóm tökéletesen emlékszik, hogy az elf nő ott ücsörgött, azt már nem merné megkockáztatni, hogy azt ő hagyta ott, elvégre az elfek szörnyen girhesek és Aezmorin szerint még a mocsár sem süppedne be alattuk. * - Ha te mondod - * közli halkan, majd megrázza a fejét. * - Bár szerintem akármi hagyhatta, lehet erre járt egy vaddisznó és odaült - * vagy egy elf nőcske, aki valamiért úgy gondolta a mocsár közelében időzni tökéletes és teljesen elfogadható időtöltés. *
- A tavat én is megkerültem, rémlik? Északról jöttem, de a másik állításod igaz lehet - * bólint, mert abban tényleg van ráció, miszerint egy szekérnyi értékes gnóm holmi és egy ló az itteni barbár senkiháziaknak fabatkát sem ér, csak akkor elégedettek, ha több mindent tudnak összelopni. A fűvel benőtt pusztán meg nincs kifosztani való utazó, vagy csak néhány bolond, akik arra tévednek, a szántók parasztjaitól meg csupán élelmet tudnának csórni. Gré gondolkodása éppen megfelelő egy banditához, Aezmorin csodálkozik is, hogy miért nem állt még be közéjük, bizonyára hatalmas karrier előtt állna.
Aezmorin közben követi a sötételfet, botját elővigyázatosságból leemeli a hátáról és két kezébe veszi, hogy váratlan helyzetben azonnal le tudjon csapni vele. Bár használatában képzetlen, ha sikerül fejbe találni valakit vele, meglehet ki tudja ütni néhány percre. Ha nem, akkor meg vége a dalnak és mehet a semmibe. A gnómnak tulajdonképp az is megfelelne. *
* Aezmorin hümmög egyet, majd megvonja a vállát a ló nevének magyarázatára. *
- Ennyi erővel lehetne Csótány is, azt is könnyű megjegyezni - * bár lehet, hogy Gré memóriája mindössze a keszegig terjed, és egy bogár már meghaladná a képességeit.
Az elf nőt persze annak idején Aezmorin is meggyanúsította tolvajsággal, és a lány bele is ment a játékba, de a gnóm gyanúja szerint csupán húzni akarta az agyát vele, semmi több.
Gré emlékezete ismét némi kívánnivalót hagy maga után, de hát azért van itt a gnóm, hogy az apróbb részleteket helyre tegye. Egyébként is, aki átél valamit, az pontosabban tudja felidézni azokat, mint azok, akiknek csak elmesélik, így nem csoda, hogy a történet Medve része kissé kisiklik. *
- Agyalágyult az stimmel, bár inkább csak társadalmilag alulfejlett, viszont a mocsárban élt remeteként - * bök észak felé kobakjával * - nem pedig a hegyekben. És nem nő volt, hanem egy szakállas ember férfi, aki szeretett négykézláb közlekedni. Amúgy majdnem mindent pontosan megjegyeztél - * szúrja be a végére, már csak azért is, hogy némileg bosszantsa Grét, amiért ilyen tökéletlenül képes emlékezni a gnóm szavaira. Ámbátor még ezt lehet, hogy Kának említette, de akkor meg a lány informálta félre a testvérét. Nem lenne tőle szokatlan egyébként. *
- Ez nyom? - * néz fel a sötételfre kétkedve. Bár a gnóm tökéletesen emlékszik, hogy az elf nő ott ücsörgött, azt már nem merné megkockáztatni, hogy azt ő hagyta ott, elvégre az elfek szörnyen girhesek és Aezmorin szerint még a mocsár sem süppedne be alattuk. * - Ha te mondod - * közli halkan, majd megrázza a fejét. * - Bár szerintem akármi hagyhatta, lehet erre járt egy vaddisznó és odaült - * vagy egy elf nőcske, aki valamiért úgy gondolta a mocsár közelében időzni tökéletes és teljesen elfogadható időtöltés. *
- A tavat én is megkerültem, rémlik? Északról jöttem, de a másik állításod igaz lehet - * bólint, mert abban tényleg van ráció, miszerint egy szekérnyi értékes gnóm holmi és egy ló az itteni barbár senkiháziaknak fabatkát sem ér, csak akkor elégedettek, ha több mindent tudnak összelopni. A fűvel benőtt pusztán meg nincs kifosztani való utazó, vagy csak néhány bolond, akik arra tévednek, a szántók parasztjaitól meg csupán élelmet tudnának csórni. Gré gondolkodása éppen megfelelő egy banditához, Aezmorin csodálkozik is, hogy miért nem állt még be közéjük, bizonyára hatalmas karrier előtt állna.
Aezmorin közben követi a sötételfet, botját elővigyázatosságból leemeli a hátáról és két kezébe veszi, hogy váratlan helyzetben azonnal le tudjon csapni vele. Bár használatában képzetlen, ha sikerül fejbe találni valakit vele, meglehet ki tudja ütni néhány percre. Ha nem, akkor meg vége a dalnak és mehet a semmibe. A gnómnak tulajdonképp az is megfelelne. *
531. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-07-23 14:30:55
Üzenet elküldve: 2018-07-23 14:30:55
ÚJ
![>Grawok Hifeti [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/881_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Azmo//
* Sötételf főhősünk lassan, nyugodtan közeledik az egykori pihenőhelyhez. Ugyan ahhoz a fához kiköti a saját hátasát. És egykedvűen nézve megbízójára csak ennyit felel:*
-Nem tudom. Nekem valahogy minden ló neve az, hogy Keszeg. Nem nehéz megjegyezni.
* Nem véletlenül ajánlotta fel Aezmoriannak is a névadáson elmélkedés közben azt, hogy nevezzék mind a két jószágot ugyan úgy. És talán annak is van a Hifeti fiú lelkében gyökerező ok, hogy a gnóm megkritizálta találékonyságát ezen a területen, egész egyszerűen pocséknak nevezve az általa felhozott ötleteket, mint a "nevezzük akkor egyszerűen csak Lónak".*
-Azt mondod, hogy találkoztál egy elf nővel. Ő lett volna az a Medve? Akit remeteként egy barlangban élő agyalágyultnak írtál le? *szétnéz kétszer a környéken és elhamarkodott megállapítást tesz* Errefelé nincs barlang. Majd csak a hegyekben várható inkább.
* Hamarosan rábukkan arra a helyre, ahol az északról jött férfi összetalálkozott Annulien Raenelarral. A kő előtt, melynek elképesztően sok időt a hátának támasztotta még mindig ott van egy csinos fenéknyom... talán. Ha az összecsapás nyomai el is tűntek és sötétebb bőrű főhősünknek esélye nincs bármi mást megállapítani, de azért annyit talál, hogy valaki valamikor volt itt.*
-Itt van egy nyom. Ezek szerint jól sejtettem. Lakják az egykori karavánpihenőt és a szálak hozzájuk vezettek.
Menjünk be körülnézni és kérdezősködni!
* Előre megy és közben válaszol a korábbi kérdésre is. Elvégre minden hasznos szempontot érdemes átvenniük.*
-Azért nem hiszem, hogy a füves puszta felé mentek volna, mert akkor meg kellett volna kerülni az egész tavat. Az ingovány és a tó között nincs járható út.
A kereskedők is azon az úton haladnak, amin jöttünk. És még egy szekér sem ér annyit, hogy egy hónapig melózzanak vele, mire elpasszolhatják. Erre felé pedig újra lecsaphattak akár többször is.
530. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-07-23 10:03:05
Üzenet elküldve: 2018-07-23 10:03:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Gré//
* Az ingovány bűzös szagát már messziről érzi és el is fintorodik, ahogy ez tudatosul benne. ~ Ismét itt ~ gondolja kelletlenül, majd a távolba tekint, igazít tartásán egy csöppet, mivel a nyereg kezd kényelmetlenné válni ülepe számára. Ideje lenne leszállni, és gyalogosan menni tovább, ha nem akarja, hogy saját nadrágja is mosásra szoruljon. Bár nem hiszi, hogy Gré nadrágja a nyereg miatt lett véres, de Aezmorin esetében ez előfordulhatna, ha még sokáig kell a hátason maradnia.
A sötételfnek nincs nehéz dolga, elvégre az út arra felé halad, amerre a gnóm nem igazán akar menni, de a naplója érdekében muszáj újra a halálos csapdákat rejtő ingoványt megközelíteni. ~ Vajon Medve merre járhat? ~ töpreng, miközben a nyugati vidék erdős fái felé tekint.
A karavánpihenő romjait Aezmorin már messziről felismeri, persze nem az vált ki belőle kellemetlen érzéseket, hanem a mocsár ami körülötte és tőle északra terül el.
A gnóm is megállítja hátasát, amikor Gré leszáll a nyeregből, majd feszülten pillantgat szerteszét, hátha lát valamiféle mozgást, amely veszélyre utalna. Egyelőre minden csendes. *
- Menjünk. Egyébként itt már voltam nem is olyan rég, akkor elhagyatottnak tűnt, csak egy magányos elf tétlenkedett a rom tövében - * vonja meg a vállát, miközben a baljóslatú romot fürkészi. * - Az erdő irányába viszont mehettek könnyedén - * pillant nyugatra. * - Arrafelé járhatóbb sokkal a kitaposott út, az ingoványba meg csak nem voltak olyan marhák, hogy behajtottak * - valójában a gnóm egy szekérnyomot követve tévedt a mocsárba, de hogy az a sajátja volt, vagy sem, arra nem tudott akkor sem választ adni. Valószínűbb, hogy egy agyalágyult vándorkereskedő beszipkázott állapotban nem figyelte, hogy merre tart, aztán betévedt oda. Hullája még mindig ott lebeghet az egyik sáros tócsa belsejében. * - Egyébként nem is biztos, hogy ebbe az irányba hozták - * néz a sötételfre komoran, majd kelet felé bök hüvelykujjával. * - Akár mehettek a füves puszta felé is. Azon a részen sokkal könnyebben lehet egy szekeret elvezetni, mint az erdőben, vagy az ingoványon át - * mindenesetre a romot érdemes megnézni, hátha van benne valami olyasmi, ami használható nyomnak bizonyul.
Póniját megindítja, majd a karavánpihenő közelében egy halott fához köti az állatot, akinek természetesen nem tetszik az ingovány bűzös lehelete, de most ki kell bírnia. *
- Egyébként miért Keszeg? - * tekint a sötételfre és a lovára. * - Úgy tudom, az egy hal fajta - * talán úgy vágtat a szárazon, mint Keszeg úszik a vízben? Jó kérdés, de reméli, hogy kap rá választ Grétől, de ha nem, neki úgy is jó. *
- Csak utánad - * mosolyog fel a mélységire, majd karjával rom egyik bejárata felé int. *
* Az ingovány bűzös szagát már messziről érzi és el is fintorodik, ahogy ez tudatosul benne. ~ Ismét itt ~ gondolja kelletlenül, majd a távolba tekint, igazít tartásán egy csöppet, mivel a nyereg kezd kényelmetlenné válni ülepe számára. Ideje lenne leszállni, és gyalogosan menni tovább, ha nem akarja, hogy saját nadrágja is mosásra szoruljon. Bár nem hiszi, hogy Gré nadrágja a nyereg miatt lett véres, de Aezmorin esetében ez előfordulhatna, ha még sokáig kell a hátason maradnia.
A sötételfnek nincs nehéz dolga, elvégre az út arra felé halad, amerre a gnóm nem igazán akar menni, de a naplója érdekében muszáj újra a halálos csapdákat rejtő ingoványt megközelíteni. ~ Vajon Medve merre járhat? ~ töpreng, miközben a nyugati vidék erdős fái felé tekint.
A karavánpihenő romjait Aezmorin már messziről felismeri, persze nem az vált ki belőle kellemetlen érzéseket, hanem a mocsár ami körülötte és tőle északra terül el.
A gnóm is megállítja hátasát, amikor Gré leszáll a nyeregből, majd feszülten pillantgat szerteszét, hátha lát valamiféle mozgást, amely veszélyre utalna. Egyelőre minden csendes. *
- Menjünk. Egyébként itt már voltam nem is olyan rég, akkor elhagyatottnak tűnt, csak egy magányos elf tétlenkedett a rom tövében - * vonja meg a vállát, miközben a baljóslatú romot fürkészi. * - Az erdő irányába viszont mehettek könnyedén - * pillant nyugatra. * - Arrafelé járhatóbb sokkal a kitaposott út, az ingoványba meg csak nem voltak olyan marhák, hogy behajtottak * - valójában a gnóm egy szekérnyomot követve tévedt a mocsárba, de hogy az a sajátja volt, vagy sem, arra nem tudott akkor sem választ adni. Valószínűbb, hogy egy agyalágyult vándorkereskedő beszipkázott állapotban nem figyelte, hogy merre tart, aztán betévedt oda. Hullája még mindig ott lebeghet az egyik sáros tócsa belsejében. * - Egyébként nem is biztos, hogy ebbe az irányba hozták - * néz a sötételfre komoran, majd kelet felé bök hüvelykujjával. * - Akár mehettek a füves puszta felé is. Azon a részen sokkal könnyebben lehet egy szekeret elvezetni, mint az erdőben, vagy az ingoványon át - * mindenesetre a romot érdemes megnézni, hátha van benne valami olyasmi, ami használható nyomnak bizonyul.
Póniját megindítja, majd a karavánpihenő közelében egy halott fához köti az állatot, akinek természetesen nem tetszik az ingovány bűzös lehelete, de most ki kell bírnia. *
- Egyébként miért Keszeg? - * tekint a sötételfre és a lovára. * - Úgy tudom, az egy hal fajta - * talán úgy vágtat a szárazon, mint Keszeg úszik a vízben? Jó kérdés, de reméli, hogy kap rá választ Grétől, de ha nem, neki úgy is jó. *
- Csak utánad - * mosolyog fel a mélységire, majd karjával rom egyik bejárata felé int. *
529. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-07-23 01:10:19
Üzenet elküldve: 2018-07-23 01:10:19
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 241
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Azmo//
* Hosszú az út. A gnóm tudós és sötételf zsoldosa lassan lovagolnak az egyre elhagyatottabb tájon. Fokozatosan kibontakozik előttük az ingoványos vidék pereme, ám botor dolog lenne tőlük oda bemerészkedni. Túlságosan is a civilizációt keresik, a póni hátán poroszkáló naplóját. Sejtésük szerint az omladozó falak között találnak olyanokat, akik a rémmesékkel elijesztik az embereket és fedezik rejtekhelyüket.
Az emberek lakta tájat elhagyva hőseink a holdkaravánpihenő maradványaihoz érnek. Száz méterre tőle a mélységi megállítja Keszeget és leszáll a nyeregből. A kereskedelmi úton szekerek nyomait kezdi el kutatni. Bármit, ami arra utal, hogy a haramiáknak erre kellett jönniük.*
-Látod, ezért mondtam, hogy szerintem megfordultak erre?
Ettől a helytől északra egészen a Lihanechi-tó partjáig egy hatalmas lápvidék terül el. Arra nem mehettek.
Nyugatra tőle erdőség van, melyet kocsival járni megint csak problémás. De ha legendásan jó nyomkövetésem nem vezetne eredményre, akkor megnézhetjük ott is, nem-e a feltűnés kerülése végett egy kisebb csapáson hozták le délre.
Mivel csak azt tudjuk, hogy ebbe az irányba hozták, itt kellett átkelni vele.
Menjünk be! Egy zsivány tanya lehet mostanra már a kalmárok megállóhelyéből. A háború alatt kivonult Arthenior hadserege, de innen délfelé még most is rendszeresek az őrjáratok.
* Megvárja mit reagál a megbízója. Ha a hely rossz híre megriasztja, akkor inkább csak körbe járják. De jelenleg egyszerűbbnek tűnik számára egyből bemenni és megnézni, hogy mit találnak ott.*
528. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-07-18 20:56:34
Üzenet elküldve: 2018-07-18 20:56:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 929
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Megfontolt
//Vadászat – A toronyba//
*Haladnak tovább, ő is a többiekkel megy. Mikor kiérnek az erdősebb részből, már sokkal jobban érzi magát. Persze a láp sem az ő terepe, de sokkal inkább az, mint az erdő volt. Nem hiába az erdőbe ment, amikor azt akarta, hogy valami végre széttépje a hosszú és gyötrelmes útjai után, mintegy szép végként.* ~Persze aztán jött Seles, és rendberakott mindent! Leon, te már csak ilyen szerencsétlen vagy! Meghalni sem tudsz rendesen, még ahhoz is ügyetlen vagy!~ *Mosolyog a maga balfácánságán, és amilyen tipikus eset ő, most, hogy rendben az élete, most fog majd meghalni!* ~Majd eltapos egy olyan böszme állat, vagy egy griff, vagy mi!~ *Ebbe bele sem akar gondolni, hiszen már ott van Seles, és jövendőbeli gyermekük vagy lányuk, akit meg kell védenie.*
-Én is meg tudtam volna szelídíteni! Azt hallottam, hogyha picit pofán vágja az ember a fejét, akkor abbahagyják a hülyeséget! Mágia sem kell hozzá! *Mutatja saját képén, hogy mire gondol. Tény, hogy sosem bántotta az állatait, de vannak ilyen emlékei.*
-Ha embernél megy, lónál is biztosan. *Dörmögi maga elé, mert egyébként már nem is biztos benne, hogy jól tette, hogy kimondta első gondolatát. Még a végén Seles valami barbárnak nézi, aki semmit nem tud megoldani csak erőszakkal. Aztán ahogy Seles és Zara beszélgetését kihallgatja, először ő is vigyorog, aztán szépen lassan bosszús ábrázatot ölt, majd válaszol is a két lánynak.*
-Seles drágám, ha nem bánom ha Zara is ott van az ágyunkban, de akkor legyek már ott én is! *Újra vigyorog. Egyszerűen nem tud rájuk haragudni ilyesmi miatt.*
*Haladnak tovább, ő is a többiekkel megy. Mikor kiérnek az erdősebb részből, már sokkal jobban érzi magát. Persze a láp sem az ő terepe, de sokkal inkább az, mint az erdő volt. Nem hiába az erdőbe ment, amikor azt akarta, hogy valami végre széttépje a hosszú és gyötrelmes útjai után, mintegy szép végként.* ~Persze aztán jött Seles, és rendberakott mindent! Leon, te már csak ilyen szerencsétlen vagy! Meghalni sem tudsz rendesen, még ahhoz is ügyetlen vagy!~ *Mosolyog a maga balfácánságán, és amilyen tipikus eset ő, most, hogy rendben az élete, most fog majd meghalni!* ~Majd eltapos egy olyan böszme állat, vagy egy griff, vagy mi!~ *Ebbe bele sem akar gondolni, hiszen már ott van Seles, és jövendőbeli gyermekük vagy lányuk, akit meg kell védenie.*
-Én is meg tudtam volna szelídíteni! Azt hallottam, hogyha picit pofán vágja az ember a fejét, akkor abbahagyják a hülyeséget! Mágia sem kell hozzá! *Mutatja saját képén, hogy mire gondol. Tény, hogy sosem bántotta az állatait, de vannak ilyen emlékei.*
-Ha embernél megy, lónál is biztosan. *Dörmögi maga elé, mert egyébként már nem is biztos benne, hogy jól tette, hogy kimondta első gondolatát. Még a végén Seles valami barbárnak nézi, aki semmit nem tud megoldani csak erőszakkal. Aztán ahogy Seles és Zara beszélgetését kihallgatja, először ő is vigyorog, aztán szépen lassan bosszús ábrázatot ölt, majd válaszol is a két lánynak.*
-Seles drágám, ha nem bánom ha Zara is ott van az ágyunkban, de akkor legyek már ott én is! *Újra vigyorog. Egyszerűen nem tud rájuk haragudni ilyesmi miatt.*
527. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-07-18 19:57:06
Üzenet elküldve: 2018-07-18 19:57:06
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 155
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászat – A toronyba//
//Bayde, Zara, Isq, Pyr, Ert//
*Mire kijutnak a rengetegből, már ő is lova nyer4gében ül. Mindössze a sűrűben nem akart lóháton vesződni, mégis kényelmesebb módja az utazásnak ha más trappol helyettünk. Ettől függetlenül nincs ínyére a változás: Erdőmélye sem igazán barátságos vidék, de mégis kellemesebb a szemnek, mint ez a nyüves ingovány. És ami talán még fontosabb, kevésbé büdös.*
- Vagy csak attól tart, hogy elkotyogjuk Pyctának. *sandít el éppen arra, amerre az egykori karavánpihenő maradványait sejti, aztán visszafordul Seles felé* Vagy csak szilárd jellem. Akárhogy is, kezd kicsit frusztráló lenni a némasága.
*A mondat második felét nagyobb hangerővel mondja, hogy a néma tündér is meghallhassa. Pyrnek nem is kell Bajdi felé fordulnia, a hangból világos lehet, hogy vigyorogva mondja, tehát nem is kell nagyon komolyan venni. Közben az utat is figyeli, már amennyiben útnak lehet nevezni azt az alig kivehető csapást a lápban. Eddig lova is megtalálta a kevésbé süppedős részeket, de azért jó résen lenni. A nagy koncentráció addig tart, míg Seles kérdést nem intéz Zarához. Bajdi pedig most úgy néz a két nőre, mintha most látná őket először, azután fülig szalad a szája. Főleg akkor, amikor Zara olyan óvatosan próbál válaszolni, mintha zavarban lenne.*
- Nocsak! Szende leányok mulatnak? Meséljetek!
*Erre viszont még egy kicsit várnia kell (vagy sokat), mert Zara lovának egyre kevésbé tetszik a levegőváltozás. Bajdi már nyújtaná a kezét, hogy kis összpontosítás után megnyugtassa, de a néma tündérnek váratlanul megjön a hangja. Ugyan beszélni még nem beszél, de már fütyül, mint a pacsirtamadár. Figyeli a varázslat hatását, és a többiek elismerő kiáltásai közepette a makrancos hátas szó szerint varázsütésre megnyugszik.*
- Ügyes! *nevet fel, és bólint ő is elismerőleg Pyrnek* De ne vedd el a kenyerem! Vagy Ertét.
//Bayde, Zara, Isq, Pyr, Ert//
*Mire kijutnak a rengetegből, már ő is lova nyer4gében ül. Mindössze a sűrűben nem akart lóháton vesződni, mégis kényelmesebb módja az utazásnak ha más trappol helyettünk. Ettől függetlenül nincs ínyére a változás: Erdőmélye sem igazán barátságos vidék, de mégis kellemesebb a szemnek, mint ez a nyüves ingovány. És ami talán még fontosabb, kevésbé büdös.*
- Vagy csak attól tart, hogy elkotyogjuk Pyctának. *sandít el éppen arra, amerre az egykori karavánpihenő maradványait sejti, aztán visszafordul Seles felé* Vagy csak szilárd jellem. Akárhogy is, kezd kicsit frusztráló lenni a némasága.
*A mondat második felét nagyobb hangerővel mondja, hogy a néma tündér is meghallhassa. Pyrnek nem is kell Bajdi felé fordulnia, a hangból világos lehet, hogy vigyorogva mondja, tehát nem is kell nagyon komolyan venni. Közben az utat is figyeli, már amennyiben útnak lehet nevezni azt az alig kivehető csapást a lápban. Eddig lova is megtalálta a kevésbé süppedős részeket, de azért jó résen lenni. A nagy koncentráció addig tart, míg Seles kérdést nem intéz Zarához. Bajdi pedig most úgy néz a két nőre, mintha most látná őket először, azután fülig szalad a szája. Főleg akkor, amikor Zara olyan óvatosan próbál válaszolni, mintha zavarban lenne.*
- Nocsak! Szende leányok mulatnak? Meséljetek!
*Erre viszont még egy kicsit várnia kell (vagy sokat), mert Zara lovának egyre kevésbé tetszik a levegőváltozás. Bajdi már nyújtaná a kezét, hogy kis összpontosítás után megnyugtassa, de a néma tündérnek váratlanul megjön a hangja. Ugyan beszélni még nem beszél, de már fütyül, mint a pacsirtamadár. Figyeli a varázslat hatását, és a többiek elismerő kiáltásai közepette a makrancos hátas szó szerint varázsütésre megnyugszik.*
- Ügyes! *nevet fel, és bólint ő is elismerőleg Pyrnek* De ne vedd el a kenyerem! Vagy Ertét.
526. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-07-18 12:54:46
Üzenet elküldve: 2018-07-18 12:54:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 406
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászat – A toronyba//
//Bayde, Seles, Isq, Pyr//
*Csak nem nyugszik meg a lova, akármit is csinál.*
- Oh, édes istenem, mi a fene bajod van már!
*Arra is gondol, hogy esetleg a meghúzott lába ismét fájni kezdett, de nem tudja biztosan, mert nem sántít egy kicsit sem.*
- Rossz napja van a drágának...
*Szerencsére Pyr ismer egy mágiát, amivel lenyugtathatja a paripát.*
- Oh, Pyr, köszönöm! Nem is tudtam, hogy már ismersz is mágiát, azt hittem, csak most fogsz tanulni.
*A pej kanca már nem is rángatja a fejét, nem kell már tartania attól, hogy megbokrosodik.*
- Isq, ha már szóba jött: Pontosan hogy is lesz ez a küldetés? Nem voltam a tanácskozáson. Azt tudom, hogy Kagan Thargodarnak lesznek ezek a gyönyörűségek, de hát ennyi minden, amivel tisztában vagyok.
*Azt pedig nem ártana tudnia, hogy mégis mit csinálnak, ha már itt van.
Seles kérdésére széles mosolyra húzódik az ajka*
- Hát... Dereng valami... Tudod, Aenaenak hoztuk azt a kis cuccot, hogy ne fájjon neki annyira. Na hát az nekünk is beütött egy kicsit...
*Próbálja nem túl hangosan mondani, hogy ne hallja az egész kompánia, nem mintha bánná vagy szégyellné.*
//Bayde, Seles, Isq, Pyr//
*Csak nem nyugszik meg a lova, akármit is csinál.*
- Oh, édes istenem, mi a fene bajod van már!
*Arra is gondol, hogy esetleg a meghúzott lába ismét fájni kezdett, de nem tudja biztosan, mert nem sántít egy kicsit sem.*
- Rossz napja van a drágának...
*Szerencsére Pyr ismer egy mágiát, amivel lenyugtathatja a paripát.*
- Oh, Pyr, köszönöm! Nem is tudtam, hogy már ismersz is mágiát, azt hittem, csak most fogsz tanulni.
*A pej kanca már nem is rángatja a fejét, nem kell már tartania attól, hogy megbokrosodik.*
- Isq, ha már szóba jött: Pontosan hogy is lesz ez a küldetés? Nem voltam a tanácskozáson. Azt tudom, hogy Kagan Thargodarnak lesznek ezek a gyönyörűségek, de hát ennyi minden, amivel tisztában vagyok.
*Azt pedig nem ártana tudnia, hogy mégis mit csinálnak, ha már itt van.
Seles kérdésére széles mosolyra húzódik az ajka*
- Hát... Dereng valami... Tudod, Aenaenak hoztuk azt a kis cuccot, hogy ne fájjon neki annyira. Na hát az nekünk is beütött egy kicsit...
*Próbálja nem túl hangosan mondani, hogy ne hallja az egész kompánia, nem mintha bánná vagy szégyellné.*
525. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-07-18 00:50:57
Üzenet elküldve: 2018-07-18 00:50:57
ÚJ
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Vadászat – A toronyba//
//Bayde, Zara, Isq, Pyr//
*Minden mozdulatából, minden gesztusából látszik, hogy végre hazaért. Egyedül a ló megülésében bizonytalan még, a karavánpihenőnél tett látogatás sem volt elég arra, hogy begyakorolja a biztos lovaglást. Ez nyilván évek munkája, Seles pedig ezeket az éveket a vadonban töltötte, nem pedig lovagolva. Amikor Bayde a disznó gondolatokkal jön, Seles csak mosolyogva forgatja a szemét. Elfordul a fatörzstől a férfi felé, kinyitja a száját, hogy mondjon valamit, de aztán legyint, és csak visszaül a lóra, aztán a többiekkel tart. Van épp fontosabb dolguk is, mint ezen csipkelődni, ezek közül is a legnagyobb nehézség Pyr nem-beszélése (aminek Bayde jogosan hangot is ad), és Zara makrancos lova. Seles Zarával és Bayde-val indul az ingovány felé, először a férfihoz fordul.*
- Gondolkodtam, de szerintem Pyr beszélne, ha akarna. Ez az ő döntése is valahol, nem igaz? Hiszen most nincs itt Pycta, hogy ellenőrizze. *Véli. Zarához pedig így szól nagyon vidáman:*
- Zara, te… Tudod, hogy miért feküdtél pár hata az ágyamban egyik reggel? Még soha nem volt alkalmam tőled ezt megkérdezni. *Nagyon vigyorog.* Abból az estéből nem emlékszem semmire, de remélem, hogy talán te…
*Seles még soha nem járt a mágustoronyban, csak látta messziről, amikor arrafelé járt. Fogalma sincsen a mágiáról, soha nem mozgott olyan körökben, ahol varázsoltak volna, ezért egy-két kisebb trükk mindig teljesen elragadtatta. Most sincs ez másképp azzal, hogy Pyr megszelídíti az ideges paripát. Seles nevet, tapsol is hozzá.*
- Nagyon ügyes vagy, Pyr! *Kiáltja oda a tündérfiúnak, és közelebb léptet a lovával.* Mindig csodáltam a mágiát, annyira egyszerűnek tűnik, és mégis olyan szép és hihetetlen! *Csak úgy ragyog a szeme. Isqehához fordul, nagyon tetszik neki a félelf bizakodása.*
- Minden rendben lesz, hiszen vigyázunk egymásra. *Mosolyog kedvesen, és ő is úgy érzi, hogy ezúttal tud hinni magának.*
A hozzászólás írója (Selestwen Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.18 00:51:36
//Bayde, Zara, Isq, Pyr//
*Minden mozdulatából, minden gesztusából látszik, hogy végre hazaért. Egyedül a ló megülésében bizonytalan még, a karavánpihenőnél tett látogatás sem volt elég arra, hogy begyakorolja a biztos lovaglást. Ez nyilván évek munkája, Seles pedig ezeket az éveket a vadonban töltötte, nem pedig lovagolva. Amikor Bayde a disznó gondolatokkal jön, Seles csak mosolyogva forgatja a szemét. Elfordul a fatörzstől a férfi felé, kinyitja a száját, hogy mondjon valamit, de aztán legyint, és csak visszaül a lóra, aztán a többiekkel tart. Van épp fontosabb dolguk is, mint ezen csipkelődni, ezek közül is a legnagyobb nehézség Pyr nem-beszélése (aminek Bayde jogosan hangot is ad), és Zara makrancos lova. Seles Zarával és Bayde-val indul az ingovány felé, először a férfihoz fordul.*
- Gondolkodtam, de szerintem Pyr beszélne, ha akarna. Ez az ő döntése is valahol, nem igaz? Hiszen most nincs itt Pycta, hogy ellenőrizze. *Véli. Zarához pedig így szól nagyon vidáman:*
- Zara, te… Tudod, hogy miért feküdtél pár hata az ágyamban egyik reggel? Még soha nem volt alkalmam tőled ezt megkérdezni. *Nagyon vigyorog.* Abból az estéből nem emlékszem semmire, de remélem, hogy talán te…
*Seles még soha nem járt a mágustoronyban, csak látta messziről, amikor arrafelé járt. Fogalma sincsen a mágiáról, soha nem mozgott olyan körökben, ahol varázsoltak volna, ezért egy-két kisebb trükk mindig teljesen elragadtatta. Most sincs ez másképp azzal, hogy Pyr megszelídíti az ideges paripát. Seles nevet, tapsol is hozzá.*
- Nagyon ügyes vagy, Pyr! *Kiáltja oda a tündérfiúnak, és közelebb léptet a lovával.* Mindig csodáltam a mágiát, annyira egyszerűnek tűnik, és mégis olyan szép és hihetetlen! *Csak úgy ragyog a szeme. Isqehához fordul, nagyon tetszik neki a félelf bizakodása.*
- Minden rendben lesz, hiszen vigyázunk egymásra. *Mosolyog kedvesen, és ő is úgy érzi, hogy ezúttal tud hinni magának.*
A hozzászólás írója (Selestwen Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.07.18 00:51:36
524. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-07-17 19:58:30
Üzenet elküldve: 2018-07-17 19:58:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászat - A toronyba//
//Pyr, Zara//
*Pyrnek tetszik a dolog, mármint a varázslás, az látszik a bólogató mosolygásból, ami a válasz, de ez nem elég!
Zara lova egyre csak rakoncátlankodik, hiába igazított a vöröshajú a nyergen, sehogysem akarja belátni az igazságot, hogy ki van felül és ki van alul. Pedig Zara más helyzetekben az ilyesmit könnyed gyakorlatiassággal és nem mindennapi módú laza eleganciával tudja kezelni, Isqeha valahogy érzékeli ezt, de most mégsem az történik, amit ő akar.
Ebben valószínűleg az ingovány, a vizenyős, süppedős terep is közrejátszik, bár ők a jól bevált Karavánúton haladnak, de a rothadás szaga így is átható, a víz fölött néhol pára gomolyog, Isqnek eszébe idézi a korábbi kiruccanásukat a Karavánpihenő kísérteties romjaihoz.
~Még csak az kellene, hogy Zara lova pont itt megbokrosodjon!~
De ez nem történik meg, mert Pyr, Isq szinte biztos benne, azzal a Holdvarázzsal próbálja Zara lovát megnyugtatni, amire Aryna őt is megtanította, és aminek a füttydallamát olyan sokszor gyakorolta. ~Pedig nem is fütyült!~ gondolja ámulva, de azért annyira nem is álmélkodik, mert látja, szinte érzi Pyren, ahogy a lóhoz lép, jelentőségteljesen visszanézve rá, a nagyon erős belső lélekmozdulást az állat felé, minden némaság ellenére. Zara lova meg, mintha csak valami lepel hullana rá, szelíd és békés lesz, és minden idegesség eltűnik belőle.*
- Váó! Ez óriási! *lelkendezik, mert ez tényleg nagyon látványos dolog volt, nem beszélve arról, hogy mennyire hasznos, legfőképpen most, hogy éppen igaz nem vadlovakat, hanem maihhineket akarnak arra bírni, hogy fogadják el őket, és térjenek velük haza, otthagyva az addigi hazájukat.
Azzal, hogy ez egyáltalán sikerülhet-e, Isqeha eddig nem igazán foglalkozott, csak tette a dolgát, azt, amit Pycta kért tőle, és csak most ébred rá arra, hogy azért, mert el sem tudta képzelni, hogy ez lehetséges lenne! Hazatérni ezekkel a hatalmas és fenséges állatokkal! De most... *
- Tudjátok, most tudom először elhinni, hogy sikerülhet! Hogy tényleg haza tudjuk hozni őket... *mondja ki hangosan is, Pyr meg Zara felé fordulva.
Aztán csak elindul, toronyiránt, a szó szoros értelmében.*
//Pyr, Zara//
*Pyrnek tetszik a dolog, mármint a varázslás, az látszik a bólogató mosolygásból, ami a válasz, de ez nem elég!
Zara lova egyre csak rakoncátlankodik, hiába igazított a vöröshajú a nyergen, sehogysem akarja belátni az igazságot, hogy ki van felül és ki van alul. Pedig Zara más helyzetekben az ilyesmit könnyed gyakorlatiassággal és nem mindennapi módú laza eleganciával tudja kezelni, Isqeha valahogy érzékeli ezt, de most mégsem az történik, amit ő akar.
Ebben valószínűleg az ingovány, a vizenyős, süppedős terep is közrejátszik, bár ők a jól bevált Karavánúton haladnak, de a rothadás szaga így is átható, a víz fölött néhol pára gomolyog, Isqnek eszébe idézi a korábbi kiruccanásukat a Karavánpihenő kísérteties romjaihoz.
~Még csak az kellene, hogy Zara lova pont itt megbokrosodjon!~
De ez nem történik meg, mert Pyr, Isq szinte biztos benne, azzal a Holdvarázzsal próbálja Zara lovát megnyugtatni, amire Aryna őt is megtanította, és aminek a füttydallamát olyan sokszor gyakorolta. ~Pedig nem is fütyült!~ gondolja ámulva, de azért annyira nem is álmélkodik, mert látja, szinte érzi Pyren, ahogy a lóhoz lép, jelentőségteljesen visszanézve rá, a nagyon erős belső lélekmozdulást az állat felé, minden némaság ellenére. Zara lova meg, mintha csak valami lepel hullana rá, szelíd és békés lesz, és minden idegesség eltűnik belőle.*
- Váó! Ez óriási! *lelkendezik, mert ez tényleg nagyon látványos dolog volt, nem beszélve arról, hogy mennyire hasznos, legfőképpen most, hogy éppen igaz nem vadlovakat, hanem maihhineket akarnak arra bírni, hogy fogadják el őket, és térjenek velük haza, otthagyva az addigi hazájukat.
Azzal, hogy ez egyáltalán sikerülhet-e, Isqeha eddig nem igazán foglalkozott, csak tette a dolgát, azt, amit Pycta kért tőle, és csak most ébred rá arra, hogy azért, mert el sem tudta képzelni, hogy ez lehetséges lenne! Hazatérni ezekkel a hatalmas és fenséges állatokkal! De most... *
- Tudjátok, most tudom először elhinni, hogy sikerülhet! Hogy tényleg haza tudjuk hozni őket... *mondja ki hangosan is, Pyr meg Zara felé fordulva.
Aztán csak elindul, toronyiránt, a szó szoros értelmében.*
523. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-07-16 20:16:40
Üzenet elküldve: 2018-07-16 20:16:40
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászat - A toronyba//
//Isqeha, Zara//
*Lassan felkerekednek, s elindulnak, olykor azért ellenőrzi, hogy mindenki megérkezett e már, de láthatóan a csapat végre összegyűlt. ~ Életem végéig némán? Érdekes gondolat. ~ Ráncolja össze szemöldökét Isqeha Baydnem intézett szavaira. ~ Szerintem ki tudnám bírni, egész megszoktam már. ~
Persze a közben megérkező Zara sem bírja ki, hogy ne szúrjon oda neki egy megjegyzést, melyre ismét csak némán mosolyogva rázza meg fejét. Jobb kezét elhúzza szája előtt, mintha lezárná azt, majd a nőre vigyorog. Nem bírja ki, így két kezének mutatóujjával gitárformát mutat a vöröslő démon felé. ~ Még mindig jó a hátsód, edző! ~ Vigyorog, s egyik hüvelykujját felfelé tartva jelzi a tökéletesség szinonímáját, aztán gyorsan arrébb spurizik, s int a többieknek, hogy indulhatnak.
Nem veszi észre, de még vállát is megrántja. Ahogy azt sem veszi észre, hogy a csodálatos égig érő rengeteget hamarosan felváltja a láp. A halott növények szinte mindent elborítanak, persze a mocsár maga alatt rejti saját életét, mely óvatosságra inti a tündért. Ugyan neki vannak szárnyai, most mégis lábait használja, Isqehával az élen haladnak, szeretné, ha a többiek pontosan látnák hová kell lépni. Vagy legalább azt, hogy hová nem. Ez a lassítás tökéletesen alkalmas pillanat egy kis "beszélgetésre" is, így kapva kap az alkalmon, s az őt megszólító felé fordul. Legszívesebben varázslatainak minden apró pillanatát elmesélné, ehelyett lassan nyíló száját gyorsan becsukja, s csak boldog mosollyal bólogat. Válasz helyett inkább megrángatja a fiatal félelf vállát, s Zara rakoncátlankodó lovához lép. Jelentőségteljesen pillant hátra, előbb Isqehára, majd Zarára néz, ha hagyja, a lova orrát simítja végig óvatosan, s koncentrálni kezd. Ha a mozdulat sikeres, s gondolataiban közvetített hangtalan lehelete utat nyit az ismeretlen felé, a ló pillanatokon belül megnyugszik. Ha néma füttyszó sikertelen, csak csalódottan rázza meg fejét, s vállát vonja meg, mert nem mindig sikerül.*
A varázsló rövid dallamot fütyül el, melynek hatására egy megvadult vagy vadállat szelídségét nyeri el. Ha alkalmas rá, meg is lovagolhatja. A hatás pillanatnyi, így nincs további befolyása a történésekre.
//Isqeha, Zara//
*Lassan felkerekednek, s elindulnak, olykor azért ellenőrzi, hogy mindenki megérkezett e már, de láthatóan a csapat végre összegyűlt. ~ Életem végéig némán? Érdekes gondolat. ~ Ráncolja össze szemöldökét Isqeha Baydnem intézett szavaira. ~ Szerintem ki tudnám bírni, egész megszoktam már. ~
Persze a közben megérkező Zara sem bírja ki, hogy ne szúrjon oda neki egy megjegyzést, melyre ismét csak némán mosolyogva rázza meg fejét. Jobb kezét elhúzza szája előtt, mintha lezárná azt, majd a nőre vigyorog. Nem bírja ki, így két kezének mutatóujjával gitárformát mutat a vöröslő démon felé. ~ Még mindig jó a hátsód, edző! ~ Vigyorog, s egyik hüvelykujját felfelé tartva jelzi a tökéletesség szinonímáját, aztán gyorsan arrébb spurizik, s int a többieknek, hogy indulhatnak.
Nem veszi észre, de még vállát is megrántja. Ahogy azt sem veszi észre, hogy a csodálatos égig érő rengeteget hamarosan felváltja a láp. A halott növények szinte mindent elborítanak, persze a mocsár maga alatt rejti saját életét, mely óvatosságra inti a tündért. Ugyan neki vannak szárnyai, most mégis lábait használja, Isqehával az élen haladnak, szeretné, ha a többiek pontosan látnák hová kell lépni. Vagy legalább azt, hogy hová nem. Ez a lassítás tökéletesen alkalmas pillanat egy kis "beszélgetésre" is, így kapva kap az alkalmon, s az őt megszólító felé fordul. Legszívesebben varázslatainak minden apró pillanatát elmesélné, ehelyett lassan nyíló száját gyorsan becsukja, s csak boldog mosollyal bólogat. Válasz helyett inkább megrángatja a fiatal félelf vállát, s Zara rakoncátlankodó lovához lép. Jelentőségteljesen pillant hátra, előbb Isqehára, majd Zarára néz, ha hagyja, a lova orrát simítja végig óvatosan, s koncentrálni kezd. Ha a mozdulat sikeres, s gondolataiban közvetített hangtalan lehelete utat nyit az ismeretlen felé, a ló pillanatokon belül megnyugszik. Ha néma füttyszó sikertelen, csak csalódottan rázza meg fejét, s vállát vonja meg, mert nem mindig sikerül.*
A varázsló rövid dallamot fütyül el, melynek hatására egy megvadult vagy vadállat szelídségét nyeri el. Ha alkalmas rá, meg is lovagolhatja. A hatás pillanatnyi, így nincs további befolyása a történésekre.
522. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-07-16 00:13:39
Üzenet elküldve: 2018-07-16 00:13:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Vadászat//
//Vadászokra várva//
*Erdőmélyén olyan helyekre megy el, ahol régen járt már. Számára szakrális jelentőségű helyekre, melyek útjának egy-egy fontos mérföldkövét jelentették, s melyeket rég nem látogatott meg. Az egyensúly fontossága megkérdőjelezhetetlen a számára, s mivel az elmúlt napok kibillentették ebből az állapotból, most újra meg kell találnia azt. Erre a magány tökéletes lehetőséget ad. Persze Xauzur és Éjvihar vele vannak, de bennük az Erdő Szívének lényege ég. Az irbisz mint a Fákban Lakó katonája, s a telivér, mely bár nemesített fajta, mégis legbelül zabolátlan és nemes, mint maga az erdő.
Így társai csak segítik lelkének egyensúlyát visszaszerezni. Nem telik sok időbe, bár maga is csodálkozik ezen a tényen, de nemsokára már az ingovány bűzös mocsarában vezeti Éjvihart és Xauzur-t, hogy a famulussal megbeszélt helyre tartson. Egyik állat sem szívleli a lápvidéket, de az elf folyamatosan suttogva ősei nyelvén az állatoknak halad előre, persze azt is megértené, ha Xauzur nem akaródzna vele tartani, s visszafordulna, ám erre kicsi esélyt ad.
Az ingoványos keresztül a Mágustorony felé tart, mert ott fog találkozni a végtelen pusztákra tartó csapattal. Nem siet, nem türelmetlenkedik, hisz tudja, hogy a mocsárban az ilyesmi könnyedén veszélybe sodorhatja, ezért óvatosan vezeti át az állatokat, hogy nemsokára maguk mögött hagyják a mocsarat és nekivágjanak a Mágustoronyhoz vezető útnak.*
//Vadászokra várva//
*Erdőmélyén olyan helyekre megy el, ahol régen járt már. Számára szakrális jelentőségű helyekre, melyek útjának egy-egy fontos mérföldkövét jelentették, s melyeket rég nem látogatott meg. Az egyensúly fontossága megkérdőjelezhetetlen a számára, s mivel az elmúlt napok kibillentették ebből az állapotból, most újra meg kell találnia azt. Erre a magány tökéletes lehetőséget ad. Persze Xauzur és Éjvihar vele vannak, de bennük az Erdő Szívének lényege ég. Az irbisz mint a Fákban Lakó katonája, s a telivér, mely bár nemesített fajta, mégis legbelül zabolátlan és nemes, mint maga az erdő.
Így társai csak segítik lelkének egyensúlyát visszaszerezni. Nem telik sok időbe, bár maga is csodálkozik ezen a tényen, de nemsokára már az ingovány bűzös mocsarában vezeti Éjvihart és Xauzur-t, hogy a famulussal megbeszélt helyre tartson. Egyik állat sem szívleli a lápvidéket, de az elf folyamatosan suttogva ősei nyelvén az állatoknak halad előre, persze azt is megértené, ha Xauzur nem akaródzna vele tartani, s visszafordulna, ám erre kicsi esélyt ad.
Az ingoványos keresztül a Mágustorony felé tart, mert ott fog találkozni a végtelen pusztákra tartó csapattal. Nem siet, nem türelmetlenkedik, hisz tudja, hogy a mocsárban az ilyesmi könnyedén veszélybe sodorhatja, ezért óvatosan vezeti át az állatokat, hogy nemsokára maguk mögött hagyják a mocsarat és nekivágjanak a Mágustoronyhoz vezető útnak.*
521. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-07-12 16:04:31
Üzenet elküldve: 2018-07-12 16:04:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 105
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
*Észak felől érkezik meg Lanawin déli területére. Még soha nem járt erre és mivel mostanság sokat vándorolt, így idejét látja a pihenésnek. A nap első sugarai amúgy is lassan beragyogják a tájat és ezért nem is kíván nagyon sokat tovább haladni déli irányba. A terület ahol jelenleg tartózkodik az ingoványos széle, amely ránézésre nem tűnik veszélyesnek így keres magának egy megfelelő cserjést, vagy nádast, hogy befészkelje magát, ameddig a nap le nem nyugszik. Soha nem szeretett a fényben mozogni és nem is kívánja láthatóvá tenni magát mások előtt. Megmarad inkább az éjszakában, amely véleménye szerint fajtája igazi élettere.
Lassan, de biztosan megtalálja nyugvóhelyét, amely egy sűrű cserjés alja. A bokrok levelei és ágai épp elég védelmet nyújtanak a kíváncsi tekintetek elől és fekete köpönyege, amely már jól alkalmazkodott az álcázáshoz épp elég védelmet ad neki az időjárással szemben és a nap sugaraival kapcsolatban is.
Amint befészkelte magát a növényrengeteg közepébe, nincs is más dolga mint megvárni az éjszaka eljövetelét és amint beállt a sötétség már haladhat is tovább. A szürkület is megfelelne a számára, de ebben az évszakban az éjszakák rövidebbnek tűnnek és így a világosság sok veszélyt tartogathat a számára, amelyet nincs kedve megtapasztalni.*
Lassan, de biztosan megtalálja nyugvóhelyét, amely egy sűrű cserjés alja. A bokrok levelei és ágai épp elég védelmet nyújtanak a kíváncsi tekintetek elől és fekete köpönyege, amely már jól alkalmazkodott az álcázáshoz épp elég védelmet ad neki az időjárással szemben és a nap sugaraival kapcsolatban is.
Amint befészkelte magát a növényrengeteg közepébe, nincs is más dolga mint megvárni az éjszaka eljövetelét és amint beállt a sötétség már haladhat is tovább. A szürkület is megfelelne a számára, de ebben az évszakban az éjszakák rövidebbnek tűnnek és így a világosság sok veszélyt tartogathat a számára, amelyet nincs kedve megtapasztalni.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1877-1896