Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 20 (381. - 400. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11394_1547776595_sotetelf_no.jpg)
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1877-1896
400. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-04-28 09:52:13
Üzenet elküldve: 2018-04-28 09:52:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
//Seles, Xot, Isq - Lyz, Shen, Relild//
//Lápvirágok nyomában4: 2 tő Vízi Rysha//
*Egy idő után aztán abbahagyják a babázást, mikor már Xot sikeresen átesik a sokkon, és szemmel láthatóan lélekben megizmosodva kellően felkészül rá, hogy a védmesteri teendői közé tetszik nem tetszik beiktassa a falon felállított bölcső ringatást.*
- Ha nagyon beleunsz a bölcsőringatásba az őrségben, legfeljebb szólsz Brutonnak, és átadod neki! *vigyorog Isq, sőt, hangosan fel is röhög, nem állva meg, hogy tovább ne folytassa a cukkolást. Mert hogy Xotnak nem fűlik a foga a dologhoz, az egyértelmű, ki is jelenti, hogy rühelli a kölyköket. Azzal viszont ugye mindhárman tisztában vannak, hogy Seles babájával nem tudna nem kivételt tenni.
Aztán a témát kimerítve, mivel Lyzék még mindig nagyon csendben vannak odabent a lápban, jobb híján mindegyikük kicsit távolabb merészkedik, és itt-ott kezd el rysha, talpas whula meg pengevirág után kajtatni. Persze a biztonságot jelentő úttól nem távolodnak el messzire.
És többet találnak, mint ő! Isq már kezdi szégyellni magát, mert Seles is, sőt a végén még Xot is úgy beleveti magát a gyűjtésbe, hogy háromszor annyival állítanak vissza, mint amennyit ő eddig összesen talált.*
- Hát ez óriási! Jobbak vagytok, mint én! *lelkendezik, ahogy először Seles, majd Xot is tömött zsákkal tér vissza.*
- Hát, ha sikerül belőle kenőcsöt készíteni, akkor fel tudjuk használni a maihhinek elkábításához. De bármilyen vad befogásánál hasznát vesszük majd. *válaszolja Selesnek, akinek persze igaza van, a vadhorgász még így, bebugyolálva is borzalmas bűzt áraszt.
Éés az elveszettek is előkerülnek! Először Lyz bukkan fel, de a szokott derűs-higgadt arckifejezése helyett jóval komorabb az ábrázata, úgyhogy Isq hamar leveszi, hogy azért mégsem lehetett annyira minden rendben odabenn.
De hamar rá is jön az okra, a hatalmas leányzót, aki Shen utan caplat, nem nehéz észrevenni mögöttük. A félvér fiú egy pillanatra arra gondol, hogy talán valami fenyegetést jelent az óriáslány, mert az, óriás, nem is nagyon látott még a félvér közelről ekkora nőszemélyt. ~Vagyis inkább fiatal lány ez, nem tűnik valami idősnek.~
De nem, az óriási leányzó nem viselkedik fenyegetően, sőt inkább elkámpicsorodottnak látszik.*
- Hurrá! Már kezdtünk aggódni! *válaszolja Lyz szavaira, a következőkből meg csak megerősítést nyer, hogy a mögöttük érkező nem hogy fenyegetést nem jelent, hanem elveszíthette az utat a mocsárban. ~Szerencséje, hogy Lyzék rátaláltak.~*
- Szia! Isqeha vagyok! *köszön neki oda kíváncsian, de aztán figyelme a növények felé fordul.*
- Hú, ennyit találtatok ti is? Ráadásul töves példányokat? *ér fülig a szája.*
- A zsilipnél így tudunk csinálni egy egész nagy mocsári gyógynövény kertet! *örvendezik.* - Szerintem megmaradnak! Nagyon ügyesek vagytok!
- Csak óvatosan! *mondja, ahogy a pengevirágra kerül a sor, de nem történik baj, mindenki észnél van, senki nem vágja meg a kezét az éles levelekkel, a palánták sorra bekerülnek a fedeles kosár rekeszeibe.
Isq a vadhorgászra meg a pengevirágra külön figyelmet fordít, azoknak nem csak a tövét bugyolálja be vizes gyolccsal. Azok semmiképp nem száradhatnak ki, nedvesen kell tartania őket hazáig.*
- Kékes izével horgászott?? *kérdez vissza megrökönyödve, és kezdi azért kapisgálni Shen szavaiból, hogy hoppá, mégsem az óriáslány megjelenése lehetett a legnagyobb probléma.*
- Kivel találkoztatok még? *kérdezi Lyztől, gyanakodva, hogy valamit elhallgat, aztán a mocsár belseje felé bámul. ~Mi minden lehet ott benn!~ Izgalmasnak is hangzik a dolog, de hát még az hiányzott vona, hogy Lyzék eltűnjenek az ingovány mélyén. Belegondolni is rossz.*
- És most? Merre tovább? Nemsokára vége a napnak! *néz kérdőn a szépséges elf vadászlányra, tőle várva a választ.*
//Seles, Xot, Isq - Lyz, Shen, Relild//
//Lápvirágok nyomában4: 2 tő Vízi Rysha//
*Egy idő után aztán abbahagyják a babázást, mikor már Xot sikeresen átesik a sokkon, és szemmel láthatóan lélekben megizmosodva kellően felkészül rá, hogy a védmesteri teendői közé tetszik nem tetszik beiktassa a falon felállított bölcső ringatást.*
- Ha nagyon beleunsz a bölcsőringatásba az őrségben, legfeljebb szólsz Brutonnak, és átadod neki! *vigyorog Isq, sőt, hangosan fel is röhög, nem állva meg, hogy tovább ne folytassa a cukkolást. Mert hogy Xotnak nem fűlik a foga a dologhoz, az egyértelmű, ki is jelenti, hogy rühelli a kölyköket. Azzal viszont ugye mindhárman tisztában vannak, hogy Seles babájával nem tudna nem kivételt tenni.
Aztán a témát kimerítve, mivel Lyzék még mindig nagyon csendben vannak odabent a lápban, jobb híján mindegyikük kicsit távolabb merészkedik, és itt-ott kezd el rysha, talpas whula meg pengevirág után kajtatni. Persze a biztonságot jelentő úttól nem távolodnak el messzire.
És többet találnak, mint ő! Isq már kezdi szégyellni magát, mert Seles is, sőt a végén még Xot is úgy beleveti magát a gyűjtésbe, hogy háromszor annyival állítanak vissza, mint amennyit ő eddig összesen talált.*
- Hát ez óriási! Jobbak vagytok, mint én! *lelkendezik, ahogy először Seles, majd Xot is tömött zsákkal tér vissza.*
- Hát, ha sikerül belőle kenőcsöt készíteni, akkor fel tudjuk használni a maihhinek elkábításához. De bármilyen vad befogásánál hasznát vesszük majd. *válaszolja Selesnek, akinek persze igaza van, a vadhorgász még így, bebugyolálva is borzalmas bűzt áraszt.
Éés az elveszettek is előkerülnek! Először Lyz bukkan fel, de a szokott derűs-higgadt arckifejezése helyett jóval komorabb az ábrázata, úgyhogy Isq hamar leveszi, hogy azért mégsem lehetett annyira minden rendben odabenn.
De hamar rá is jön az okra, a hatalmas leányzót, aki Shen utan caplat, nem nehéz észrevenni mögöttük. A félvér fiú egy pillanatra arra gondol, hogy talán valami fenyegetést jelent az óriáslány, mert az, óriás, nem is nagyon látott még a félvér közelről ekkora nőszemélyt. ~Vagyis inkább fiatal lány ez, nem tűnik valami idősnek.~
De nem, az óriási leányzó nem viselkedik fenyegetően, sőt inkább elkámpicsorodottnak látszik.*
- Hurrá! Már kezdtünk aggódni! *válaszolja Lyz szavaira, a következőkből meg csak megerősítést nyer, hogy a mögöttük érkező nem hogy fenyegetést nem jelent, hanem elveszíthette az utat a mocsárban. ~Szerencséje, hogy Lyzék rátaláltak.~*
- Szia! Isqeha vagyok! *köszön neki oda kíváncsian, de aztán figyelme a növények felé fordul.*
- Hú, ennyit találtatok ti is? Ráadásul töves példányokat? *ér fülig a szája.*
- A zsilipnél így tudunk csinálni egy egész nagy mocsári gyógynövény kertet! *örvendezik.* - Szerintem megmaradnak! Nagyon ügyesek vagytok!
- Csak óvatosan! *mondja, ahogy a pengevirágra kerül a sor, de nem történik baj, mindenki észnél van, senki nem vágja meg a kezét az éles levelekkel, a palánták sorra bekerülnek a fedeles kosár rekeszeibe.
Isq a vadhorgászra meg a pengevirágra külön figyelmet fordít, azoknak nem csak a tövét bugyolálja be vizes gyolccsal. Azok semmiképp nem száradhatnak ki, nedvesen kell tartania őket hazáig.*
- Kékes izével horgászott?? *kérdez vissza megrökönyödve, és kezdi azért kapisgálni Shen szavaiból, hogy hoppá, mégsem az óriáslány megjelenése lehetett a legnagyobb probléma.*
- Kivel találkoztatok még? *kérdezi Lyztől, gyanakodva, hogy valamit elhallgat, aztán a mocsár belseje felé bámul. ~Mi minden lehet ott benn!~ Izgalmasnak is hangzik a dolog, de hát még az hiányzott vona, hogy Lyzék eltűnjenek az ingovány mélyén. Belegondolni is rossz.*
- És most? Merre tovább? Nemsokára vége a napnak! *néz kérdőn a szépséges elf vadászlányra, tőle várva a választ.*
399. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-04-27 22:33:13
Üzenet elküldve: 2018-04-27 22:33:13
ÚJ
![>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11394_1547776595_sotetelf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
//Seles, Xot, Isq – fjahLyz, Shen és Relild//
//A vak tyúk is talál 4: Vízi Rysha 1 tő//
*Seles irulós-pirulós válaszára, Leon lenyilaztatását illetően, Xotara csak vigyorog tovább fedett, pimasz pofával. Így aztán, muszáj szóban is megnyilatkoznia, hogy tudja ő, hogy barátosnéja nem bántotta volna a Bajvívó sármőrt.*
- Na, ne mondd! Há' tudom én, hogy az ilyen díjnyertes tenyészbikákat nem szokás idő előtt kilőni a sorból.
*Reflexszerűen kacsint Selesre, elfeledkezve takart ábrázatáról.*
- Most kacsintottam egyébként.
*Közli szemtelenül vigyorogva. Arra, hogy Seles szóban védelmébe veszi, a nem alaptalanul együgyűséggel vádolt Leont, már nem is reagál semmit, hiszen ha neki lenne valakije, minden bizonnyal hasonlóan tenne ő is.*
~ Mi? ~
*Xotarának eszébe jut, a padon Aenaevel lefolytatott beszélgetés, ahol bizony ő is szóban védelmébe vette az átkozott szerzetest.*
~ Már megint ez a hülye érzés… badarság… nem jelent nekem semmit, csak egy barát… egy felszíni… megvédtem, mert az én hibám volt. ~
*Aztán hallja, hogy Isqeha nem veszi komolyan a szavait, baba témában, sőt még barátosnéja sem. Isq vigyorogva, még tovább cukkolja őt és Selest. Mire Xot kissé meg is botránkozik barátai szavain, hogy ő majd, mint valami jó tündérkeresztanya a keblére ölelve dajkálgatná Seles porontyát. A sötételf lány még feltételezést is sértőnek érzi, a jó hírére nézve.*
- Pff! Micsoda? Hogy én?! Dehogyis! Rühellem a kölköket.
~ Arról már nem is beszélve… még hogy én kérném az Erdőszellem áldását… soha… ~
*A gondolatra, úgy érzi, mintha pofon vágták volna, mivel rögtön beugrik neki az emlék, amikor a Fákban Lakóhoz szól segítségért, amikor Ert nyomai után kutatott az erdőben.*
- Na jó… ha lebabáznál… talán… a Te porontyod bölcsője mellett… ülnék őrt.
*Nyögi ki darabosan a kámzsa alól, majd a miheztartás végett gyorsan hozzácsapja.*
- De egész napra nem varrhatnátok a nyakamba.
*Seles további szavai közül a „bűntárs” szó megüti füleit. Szemei gyanakvón összeszűkülnek a fekete kámzsa rejtekében, de nem teszi szóvá, csak megvonja vállait.*
~ Áh! Honnan is tudhatna róla… lehetetlen. ~
- Mindegy, Seles. Mindenesetre örülök, hogy nem került kovász a cipódba. Persze a Ti dolgotok Leonnal, de csak megjegyzem, ha lebabáznál, onnantól már nem Seles és Leon lennétek, hanem „anyu és apu”.
*Utal itt Xot a nagy felelősségre, majd mély levegőt véve ingatja meg fejét.*
- Na, de erről a témáról elég is volt ennyit beszélni… már most megfájdult a fejem… pedig még nem üvölt egy gyerek se…
*Ekkor kiált nekik vissza Lyz a sáson túlról, hogy minden rendben. Xot nem kiált vissza, csak megnyugodva fordítja a fejét a hang irányába.*
~ Helyes… már kezdtem aggódni. Jó lesz már tovább állni innen… valamiért sokkal jobban nyomaszt ez a hely, a szokásos undorítóan taszító mivolta mellett is. ~
*Seles megemlíti az esetleges késői hazaindulást a Vadvédbe, mire a sötételf lány is az égre emeli tekintetét. Xot megkönnyebbülve biccent barátosnéja okfejtésére.*
~ Hála az égnek! Sötétedik… és sötétben jön el az én időm… a pofazsákot is lassan levethetem… a tükröződő vízfelületek már nem vernek vissza olyan erős fényt… és nem fogok itt hasznavehetetlenül vak tyúkosodni. ~
- Áh! Az se baj, ha ma már nem térünk vissza. Ha körbe szaglásztuk a karavánpihenő romjait, utána akár tábor verhetünk az Artheniorhoz közeli erdősségben. A többieknek kár aggódniuk, hiszen vigyázzunk egymásra.
*Nyugtatja meg Selest, aztán barátosnéja tovább magyaráz a tolvajokról és beszél a férjéről. Seles becsípve már említette, hogy van férje, de Xot eddig mást nem tudott, csak kósza sejtései voltak. Xotara érzi a finomkodó köntörfalazást Seles szavaiban, mintha nem akarná, megbántani vagy hibáztatni. Hiszen azóta, hogy bejelentette a Venár-tanácson, hogy pirtianesi tolvaj volt nem beszéltek, erről Selessel. Azonban a hallottaktól, és hogy még Seles igyekszik szabadkozni, Xotarának csak még rosszabb hallani, erről az egészről. Elkomorodva magyarázkodni kezd.*
- Mi? A férjedet… Ellothort… rablók ölték meg? Ezt… ezt, eddig miért nem mondtad!? Nem szóltál, eddig erről egy szót sem… nem is értem, hogy vagy képes ilyen kedélyesen társalogni velem?! Nem neked kell szabadkoznod… nekem kéne, azt mondanom, hogy nem úgy gondoltam, de akkor hazudnék, mert igen is úgy gondoltam. Nem védem a tolvajokat, csak tudom mi tesz tolvajjá valakit. De tudnod kell, hogy én soha nem öltem meg senkit. Sajnálom a férjed. A rablógyilkosoknál, csak az orgyilkosokat vetem meg jobban.
~ Valahogy érzékem van hozzá, hogy akarva-akaratlanul is beletiporjak mások lelkébe. Áh… ez biztos velem született… az átkozott kormos vérem. ~
- Sajnálom, Seles… hagyjuk is ezt a témát…
*Xot elléptet Kajtárral a két barátjától, és ismét szótlanságba borkólózik. Isq továbbra is növényeket gyűjtöget, akihez most Seles is csatlakozik. Xot ahelyett, hogy ismét magában kezdene évődni, inkább kutatón körbe néz, hátha ő is talál valami gazt. Mivel most már korántse olyan erős a fény, hátrébb is húzza kámzsáját, és úgy fürkészi az ingoványt. Komótosan léptet Kajtárral, maga mellett vezetve Lyz és Shen lovait. A következő pillanatban, sikerörömében mutogatva elkiáltja magát.*
- Találtam! Ott és ott! Az a vízi rusnya és az a talpas bula, vagy mi!
*Örömében, hogy még sem olyan haszontalan itt, lova hátáról habozás nélkül toccsan bele az ingoványba. A két másik lovat, Kajtár nyergéhez köti. Tudja, az ő lova nem az a riadós fajta, és nem fog csak úgy világgá szaladni, ha felreppen egy fácán a közeli bozótosból vagy valami. Xotara kivesz a málhából, egyet a bekészített zsákokból, majd lelkesen gázol a trutyiban, az ingoványvíz felszínén úszó, nagyobb zöld folthoz. Lehajolva a zsákba kotor egy adaggal a lencsés szirmú virágocskákból, majd pár lépéssel arrébb begyűjti a sárgás tavi virágot is. Xot büszkén slattyog Isqhez, majd szótlanul vigyorogva teszi a füvész fiú nyeregtáskájába a megszedett zsákot. A sötételf lány ezután visszacaplat a lovakhoz.
Ekkor bukkan ki a sunyásból Lyz, akit nem meglepően Shen követ, de utánuk, igen meglepően, egy termetes jelenség tűnik fel, egy óriás lány. Futó pillantást vet Shenre, de nem szól semmit, csak jól hallhatóan ennyit: *
- Pff!
*Aranyhaj kirántja kezéből a szárakat, de Xot erre sem tesz semmit. Megtartja magának a gondolatait, majd az óriás lány felé fordul.*
~ Hát, ezt a langaléta spinét nem lehetett nehéz megtalálni. Anyám! Vajon hol teremnek ezek az óriások. Sose találkoztam még eggyel sem. Meg valami csúf, ronda izé? Hát ez a hülye gyerek, meg vajon kire, mire gondolhat? El se tudom képzelni. Mindegy húzzunk már innen ebből szutykos posványból… valamiért megkívántam egy bögre forró teát… én teát… biztos ez a rohadt ingovány teszi, hiába én is öregszem. ~
*Lyz szavaira, Xot elvigyorodik, persze ezt senki nem látja, mert még mindig kámzsa van a fején.*
~ Még hogy kedves… ezekről az égimeszelőkről úgy tartják, hogy embert esznek, és hogy sötétek, mint az éjszaka. ~
*Még akkor is szótlanul elképedve bámulja az óriás lányt, amikor Alvezérük odalép hozzá és megköszönve elveszi a hátasa kantárszárát. Xotara a bámulásból feleszmélve kissé zavartan pillant Lyzre. Látja az elf szőkeségen, hogy nincs éppen rózsás kedvében.*
~ No, fene! Mi történhetett, hogy még Lyz is ilyen mogorva? Csak nem egy újabb bajkeverőt fújt utunkba a szél? ~
*Xotara megvonja vállait, majd felszáll Kajtárra.*
~ Mi? Lehet hogy velünk jön? Hát arra befizetek, de mivel ilyen hosszú lábú könnyen tudná velünk tartani a lépést. Nem is hiszem, hogy van ló, ami az ilyen óriásokat elbírná… még az én böszme patásom sem. ~
*Xotara egyelőre nem szól közbe, hagyja, hogy az óriás lány és Lyz megbeszéljék a 'hogyan tovább'-ot. Aztán, ha a termetes virágszál úgy dönt, hogy velük tart, biztos intéz hozzá egy pár szót. Xot kíváncsi a lányra, hiszen nem minden nap találkozhat óriásokkal.*
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.27 23:10:41
//Seles, Xot, Isq – fjahLyz, Shen és Relild//
//A vak tyúk is talál 4: Vízi Rysha 1 tő//
*Seles irulós-pirulós válaszára, Leon lenyilaztatását illetően, Xotara csak vigyorog tovább fedett, pimasz pofával. Így aztán, muszáj szóban is megnyilatkoznia, hogy tudja ő, hogy barátosnéja nem bántotta volna a Bajvívó sármőrt.*
- Na, ne mondd! Há' tudom én, hogy az ilyen díjnyertes tenyészbikákat nem szokás idő előtt kilőni a sorból.
*Reflexszerűen kacsint Selesre, elfeledkezve takart ábrázatáról.*
- Most kacsintottam egyébként.
*Közli szemtelenül vigyorogva. Arra, hogy Seles szóban védelmébe veszi, a nem alaptalanul együgyűséggel vádolt Leont, már nem is reagál semmit, hiszen ha neki lenne valakije, minden bizonnyal hasonlóan tenne ő is.*
~ Mi? ~
*Xotarának eszébe jut, a padon Aenaevel lefolytatott beszélgetés, ahol bizony ő is szóban védelmébe vette az átkozott szerzetest.*
~ Már megint ez a hülye érzés… badarság… nem jelent nekem semmit, csak egy barát… egy felszíni… megvédtem, mert az én hibám volt. ~
*Aztán hallja, hogy Isqeha nem veszi komolyan a szavait, baba témában, sőt még barátosnéja sem. Isq vigyorogva, még tovább cukkolja őt és Selest. Mire Xot kissé meg is botránkozik barátai szavain, hogy ő majd, mint valami jó tündérkeresztanya a keblére ölelve dajkálgatná Seles porontyát. A sötételf lány még feltételezést is sértőnek érzi, a jó hírére nézve.*
- Pff! Micsoda? Hogy én?! Dehogyis! Rühellem a kölköket.
~ Arról már nem is beszélve… még hogy én kérném az Erdőszellem áldását… soha… ~
*A gondolatra, úgy érzi, mintha pofon vágták volna, mivel rögtön beugrik neki az emlék, amikor a Fákban Lakóhoz szól segítségért, amikor Ert nyomai után kutatott az erdőben.*
- Na jó… ha lebabáznál… talán… a Te porontyod bölcsője mellett… ülnék őrt.
*Nyögi ki darabosan a kámzsa alól, majd a miheztartás végett gyorsan hozzácsapja.*
- De egész napra nem varrhatnátok a nyakamba.
*Seles további szavai közül a „bűntárs” szó megüti füleit. Szemei gyanakvón összeszűkülnek a fekete kámzsa rejtekében, de nem teszi szóvá, csak megvonja vállait.*
~ Áh! Honnan is tudhatna róla… lehetetlen. ~
- Mindegy, Seles. Mindenesetre örülök, hogy nem került kovász a cipódba. Persze a Ti dolgotok Leonnal, de csak megjegyzem, ha lebabáznál, onnantól már nem Seles és Leon lennétek, hanem „anyu és apu”.
*Utal itt Xot a nagy felelősségre, majd mély levegőt véve ingatja meg fejét.*
- Na, de erről a témáról elég is volt ennyit beszélni… már most megfájdult a fejem… pedig még nem üvölt egy gyerek se…
*Ekkor kiált nekik vissza Lyz a sáson túlról, hogy minden rendben. Xot nem kiált vissza, csak megnyugodva fordítja a fejét a hang irányába.*
~ Helyes… már kezdtem aggódni. Jó lesz már tovább állni innen… valamiért sokkal jobban nyomaszt ez a hely, a szokásos undorítóan taszító mivolta mellett is. ~
*Seles megemlíti az esetleges késői hazaindulást a Vadvédbe, mire a sötételf lány is az égre emeli tekintetét. Xot megkönnyebbülve biccent barátosnéja okfejtésére.*
~ Hála az égnek! Sötétedik… és sötétben jön el az én időm… a pofazsákot is lassan levethetem… a tükröződő vízfelületek már nem vernek vissza olyan erős fényt… és nem fogok itt hasznavehetetlenül vak tyúkosodni. ~
- Áh! Az se baj, ha ma már nem térünk vissza. Ha körbe szaglásztuk a karavánpihenő romjait, utána akár tábor verhetünk az Artheniorhoz közeli erdősségben. A többieknek kár aggódniuk, hiszen vigyázzunk egymásra.
*Nyugtatja meg Selest, aztán barátosnéja tovább magyaráz a tolvajokról és beszél a férjéről. Seles becsípve már említette, hogy van férje, de Xot eddig mást nem tudott, csak kósza sejtései voltak. Xotara érzi a finomkodó köntörfalazást Seles szavaiban, mintha nem akarná, megbántani vagy hibáztatni. Hiszen azóta, hogy bejelentette a Venár-tanácson, hogy pirtianesi tolvaj volt nem beszéltek, erről Selessel. Azonban a hallottaktól, és hogy még Seles igyekszik szabadkozni, Xotarának csak még rosszabb hallani, erről az egészről. Elkomorodva magyarázkodni kezd.*
- Mi? A férjedet… Ellothort… rablók ölték meg? Ezt… ezt, eddig miért nem mondtad!? Nem szóltál, eddig erről egy szót sem… nem is értem, hogy vagy képes ilyen kedélyesen társalogni velem?! Nem neked kell szabadkoznod… nekem kéne, azt mondanom, hogy nem úgy gondoltam, de akkor hazudnék, mert igen is úgy gondoltam. Nem védem a tolvajokat, csak tudom mi tesz tolvajjá valakit. De tudnod kell, hogy én soha nem öltem meg senkit. Sajnálom a férjed. A rablógyilkosoknál, csak az orgyilkosokat vetem meg jobban.
~ Valahogy érzékem van hozzá, hogy akarva-akaratlanul is beletiporjak mások lelkébe. Áh… ez biztos velem született… az átkozott kormos vérem. ~
- Sajnálom, Seles… hagyjuk is ezt a témát…
*Xot elléptet Kajtárral a két barátjától, és ismét szótlanságba borkólózik. Isq továbbra is növényeket gyűjtöget, akihez most Seles is csatlakozik. Xot ahelyett, hogy ismét magában kezdene évődni, inkább kutatón körbe néz, hátha ő is talál valami gazt. Mivel most már korántse olyan erős a fény, hátrébb is húzza kámzsáját, és úgy fürkészi az ingoványt. Komótosan léptet Kajtárral, maga mellett vezetve Lyz és Shen lovait. A következő pillanatban, sikerörömében mutogatva elkiáltja magát.*
- Találtam! Ott és ott! Az a vízi rusnya és az a talpas bula, vagy mi!
*Örömében, hogy még sem olyan haszontalan itt, lova hátáról habozás nélkül toccsan bele az ingoványba. A két másik lovat, Kajtár nyergéhez köti. Tudja, az ő lova nem az a riadós fajta, és nem fog csak úgy világgá szaladni, ha felreppen egy fácán a közeli bozótosból vagy valami. Xotara kivesz a málhából, egyet a bekészített zsákokból, majd lelkesen gázol a trutyiban, az ingoványvíz felszínén úszó, nagyobb zöld folthoz. Lehajolva a zsákba kotor egy adaggal a lencsés szirmú virágocskákból, majd pár lépéssel arrébb begyűjti a sárgás tavi virágot is. Xot büszkén slattyog Isqhez, majd szótlanul vigyorogva teszi a füvész fiú nyeregtáskájába a megszedett zsákot. A sötételf lány ezután visszacaplat a lovakhoz.
Ekkor bukkan ki a sunyásból Lyz, akit nem meglepően Shen követ, de utánuk, igen meglepően, egy termetes jelenség tűnik fel, egy óriás lány. Futó pillantást vet Shenre, de nem szól semmit, csak jól hallhatóan ennyit: *
- Pff!
*Aranyhaj kirántja kezéből a szárakat, de Xot erre sem tesz semmit. Megtartja magának a gondolatait, majd az óriás lány felé fordul.*
~ Hát, ezt a langaléta spinét nem lehetett nehéz megtalálni. Anyám! Vajon hol teremnek ezek az óriások. Sose találkoztam még eggyel sem. Meg valami csúf, ronda izé? Hát ez a hülye gyerek, meg vajon kire, mire gondolhat? El se tudom képzelni. Mindegy húzzunk már innen ebből szutykos posványból… valamiért megkívántam egy bögre forró teát… én teát… biztos ez a rohadt ingovány teszi, hiába én is öregszem. ~
*Lyz szavaira, Xot elvigyorodik, persze ezt senki nem látja, mert még mindig kámzsa van a fején.*
~ Még hogy kedves… ezekről az égimeszelőkről úgy tartják, hogy embert esznek, és hogy sötétek, mint az éjszaka. ~
*Még akkor is szótlanul elképedve bámulja az óriás lányt, amikor Alvezérük odalép hozzá és megköszönve elveszi a hátasa kantárszárát. Xotara a bámulásból feleszmélve kissé zavartan pillant Lyzre. Látja az elf szőkeségen, hogy nincs éppen rózsás kedvében.*
~ No, fene! Mi történhetett, hogy még Lyz is ilyen mogorva? Csak nem egy újabb bajkeverőt fújt utunkba a szél? ~
*Xotara megvonja vállait, majd felszáll Kajtárra.*
~ Mi? Lehet hogy velünk jön? Hát arra befizetek, de mivel ilyen hosszú lábú könnyen tudná velünk tartani a lépést. Nem is hiszem, hogy van ló, ami az ilyen óriásokat elbírná… még az én böszme patásom sem. ~
*Xotara egyelőre nem szól közbe, hagyja, hogy az óriás lány és Lyz megbeszéljék a 'hogyan tovább'-ot. Aztán, ha a termetes virágszál úgy dönt, hogy velük tart, biztos intéz hozzá egy pár szót. Xot kíváncsi a lányra, hiszen nem minden nap találkozhat óriásokkal.*
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.27 23:10:41
398. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-04-27 19:52:27
Üzenet elküldve: 2018-04-27 19:52:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
//Lyz, Xot, Shen – Isq, Seles és Relild//
//Lápvirágok nyomában4: Pengevirág 1 tő//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Míg Kormi, a doki és Seles a nádason túl motoszkálnak, addig Lyzi és Shen az eltéved óriás bárányt próbálják rábeszélni, hogy nem jó ötlet követni egy kéken derengő cuccot az iszapos közepén.
De Lyz istenkirálynő és a legeslegjobb, így visszatartja a bamba birkaként meginduló lányt a kékség felé. Sheni elkerekedett szemekkel figyeli az akciót, már lép is maga is közelebb, hogy segítsen a vadászvezérnek.*
- Hékás! *szólítja meg az óriást, hátha attól magához tér.
Aztán kiderül, hogy mi is volt az a kék gömb, mert a láp végében egy guvadt szemű szörnyűség jelenik meg és úgy húzza maga felé a gömböt, mintha az akaratával mozgatná. A hegyesfülű lekapja az íját a hátáról, majd ha teheti, kikap egy vesszőt Lyz tegezéből és célra emeli a fegyvert.*
- Aztakurva. *Suttogja Lyz felé, ha ő nem venné észre azt a micsodát, de az elf erdőkirálykisasszonyt nem olyan fából faragták. De szerencsére nem kerülnek összeütközésbe a banyával, mert az elüget a nádas felé és eltűnik a szemük elől. Shen gyorsan emelkedő-süllyedő mellkassal néz Lyzre és szárazat nyel.*
- Nem mehetnénk innen a fenébe? *a hangja vékony és kérlelő, ahogy visszaengedi az íj idegét, de a keze nem remeg.
Az óriás lányon is megtörik a varázs és zavartan indul el visszafelé.*
- Gyere, neked se itt a helyed. *néz fel a lányra és megpróbál mosolyogni, de a lápi banya emlékétől kirázza a hideg. Csúnyább volt, mint a vadvédi ork szakácsnő, pedig az már teljesítmény.
Lyz láthatóan dühös, amit Shen meg is ért, nem azért jöttek, hogy a mocsári csúfságverseny győztesével teázzanak. A nyilat megtartja, ha már a tegezét vadvédben hagyta, jól jöhet még. Visszafelé begyűjt még pár növényt, ha talál, mert azért vannak itt, majd kiérve az útra, megkönnyebbülten sóhajt.*
- Ja, meg egy csúf, ronda akármit is, ami ilyen kékes izével horgászott. Az óriást majdnem elcsalta. *egészíti ki Lyz szavait hevesen gesztikulálva, ahogy elmutogatja hogy is nézett ki a gömb, meg a banya. Nem tudja, hogy a vadászok vezére nem szerette volna nagy dobra verni a találkozást, nem tudja magában tartani a történteket.
A begyűjtött növényeket a doki kosarába teszi, ahogy Lyz is.*
- Három fegyveres, egy gyógyító, meg ez. *szűri a fogai között a szavakat, Xotara felé bökve az ujjával. Ruganyosan fellendül a nyeregbe és kikapja Xot kezéből a kantárát, de még csak meg sem köszöni, rá sem néz, úgy várja az indulást és Relild válaszát.*
A hozzászólás írója (Shen'eriel Shianon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.27 19:55:43
//Lyz, Xot, Shen – Isq, Seles és Relild//
//Lápvirágok nyomában4: Pengevirág 1 tő//
//A hozzászólás +16 jelenetet tartalmaz!//
*Míg Kormi, a doki és Seles a nádason túl motoszkálnak, addig Lyzi és Shen az eltéved óriás bárányt próbálják rábeszélni, hogy nem jó ötlet követni egy kéken derengő cuccot az iszapos közepén.
De Lyz istenkirálynő és a legeslegjobb, így visszatartja a bamba birkaként meginduló lányt a kékség felé. Sheni elkerekedett szemekkel figyeli az akciót, már lép is maga is közelebb, hogy segítsen a vadászvezérnek.*
- Hékás! *szólítja meg az óriást, hátha attól magához tér.
Aztán kiderül, hogy mi is volt az a kék gömb, mert a láp végében egy guvadt szemű szörnyűség jelenik meg és úgy húzza maga felé a gömböt, mintha az akaratával mozgatná. A hegyesfülű lekapja az íját a hátáról, majd ha teheti, kikap egy vesszőt Lyz tegezéből és célra emeli a fegyvert.*
- Aztakurva. *Suttogja Lyz felé, ha ő nem venné észre azt a micsodát, de az elf erdőkirálykisasszonyt nem olyan fából faragták. De szerencsére nem kerülnek összeütközésbe a banyával, mert az elüget a nádas felé és eltűnik a szemük elől. Shen gyorsan emelkedő-süllyedő mellkassal néz Lyzre és szárazat nyel.*
- Nem mehetnénk innen a fenébe? *a hangja vékony és kérlelő, ahogy visszaengedi az íj idegét, de a keze nem remeg.
Az óriás lányon is megtörik a varázs és zavartan indul el visszafelé.*
- Gyere, neked se itt a helyed. *néz fel a lányra és megpróbál mosolyogni, de a lápi banya emlékétől kirázza a hideg. Csúnyább volt, mint a vadvédi ork szakácsnő, pedig az már teljesítmény.
Lyz láthatóan dühös, amit Shen meg is ért, nem azért jöttek, hogy a mocsári csúfságverseny győztesével teázzanak. A nyilat megtartja, ha már a tegezét vadvédben hagyta, jól jöhet még. Visszafelé begyűjt még pár növényt, ha talál, mert azért vannak itt, majd kiérve az útra, megkönnyebbülten sóhajt.*
- Ja, meg egy csúf, ronda akármit is, ami ilyen kékes izével horgászott. Az óriást majdnem elcsalta. *egészíti ki Lyz szavait hevesen gesztikulálva, ahogy elmutogatja hogy is nézett ki a gömb, meg a banya. Nem tudja, hogy a vadászok vezére nem szerette volna nagy dobra verni a találkozást, nem tudja magában tartani a történteket.
A begyűjtött növényeket a doki kosarába teszi, ahogy Lyz is.*
- Három fegyveres, egy gyógyító, meg ez. *szűri a fogai között a szavakat, Xotara felé bökve az ujjával. Ruganyosan fellendül a nyeregbe és kikapja Xot kezéből a kantárát, de még csak meg sem köszöni, rá sem néz, úgy várja az indulást és Relild válaszát.*
A hozzászólás írója (Shen'eriel Shianon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.27 19:55:43
397. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-04-27 15:57:53
Üzenet elküldve: 2018-04-27 15:57:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
//Mocsárfény//
//Seles, Xot, Isq – Lyz, Shen, Relild//
//Lyz lápvirágok nyomában 5: Pengevirág 1 tő, Vízi Rysha 1 tő//
*Lyz rosszízűt nyel, miközben leengedi kezét a kizökkentett óriás ruhájáról. Szemével követi a fénygömböt egészen a mocsári banyáig, s hálát ad annak, hogy elrepült az idő, és hogy így is bővelkednek feladatokban, ami miatt nem indultak a fény után csapatostól. Az ilyen aljas népségnek megvan a maguk fifikája, hogy akár három harcosnak is nehéz pillanatokat okozzanak, még ha olyan gyenge vékony lápibanyának is tűnnek, mint ez a díszpéldány. Lyz pedig megfeszülő izmokkal, vizslatja a vicsorgó, guvadt szemű lényt, hogy azonnal fegyverhez nyúlhasson, ha szükséges. Mikor végül elüget a banya, Shenre pillant, arcán látható megkönnyebbüléssel, de cseppet sem vidáman.*
- Menjünk innen * suttogja az elf fiúnak, aztán tovább siklik pillantása az óriás lányra, aki a habogás után hasonlóan indulna, de Lyz egy mondat erejéig nem indul el.*
- Vicces volt az a kék turpisság, nem? *Csak a lelkesedés hiányzik a hangjából, ami egyértelműen mutatja, hogy nem valódi kérdést tett fel a lánynak, inkább csak bizalmatlanságának létjogosultságát méltatja, s hogy valóban ne is kapjon választ, határozott léptekkel elindul az ösvényen. Azért hátra-hátra pillant, nehogy a banya visszamerészkedjen, esetleg titkon nyomukba szegődjön, hiába tűnt úgy, hogy letett róluk. Csak úgy félúton áll meg, mikor teljesen véletlenül látja meg a nádasban a Pengevirágot. Úgy emlékszik, azt is kért Isqeha. Akkor megáll, s tőrével minden ügyességét latba vetve kivájja a mocsárból.
Hamar kiér a karavánútra, ahol a többiek várakoznak. Remélhetőleg nyomában jön az óriás, és Shen is.*
- Itt is vagyunk. *szól a három várakozó venárnak.* Shen talált egy eltévedt bárányt, csak még nem tudjuk, merre menne tovább. Íme.
*Int a bozótos felé, hátha addig Relild is befut. Semmi oka a túlzott kedvességre, bár talán ezt mindenki egymástól függetlenül elkönyveli valahová. Vagy nem. Amíg fel nem tűnik az óriás és Shen, még odalép Isqehához.*
- Találtunk egy pár növényt is. Talpas Whulát, és azt a lencseszerű Ryshát is. Kifelé jövet pedig ezt a hegyes levelűt. Megpróbáltam tövestől kiszedni, ahogy megbeszéltük. *hadarja, s egyúttal felmutatja a növényt, majd bele is teszi Isqeha kosarába. Ha időközben megérkezett Relild, hozzá intézi a következő kérdést.*
- Nos, kedves óriás lány, itt a karavánút. *toppant sarkával a megtaposott útra.* Velünk tartanál a város irányába, négy _fegyveressel_, és egy gyógyítóval vagy egyedül próbálsz szerencsét?
*Odalép Xotarához, s egy kurta csendes köszönömmel visszaveszi a lova kantárszárát, majd hajába túrva néz végig a társaságon. Talán érezhető, hogy egyéb is történt, mint egy tévelygő útbaigazítása, de egyelőre nem mond semmit. Mindennek eljön az ideje.*
//Mocsárfény//
//Seles, Xot, Isq – Lyz, Shen, Relild//
//Lyz lápvirágok nyomában 5: Pengevirág 1 tő, Vízi Rysha 1 tő//
*Lyz rosszízűt nyel, miközben leengedi kezét a kizökkentett óriás ruhájáról. Szemével követi a fénygömböt egészen a mocsári banyáig, s hálát ad annak, hogy elrepült az idő, és hogy így is bővelkednek feladatokban, ami miatt nem indultak a fény után csapatostól. Az ilyen aljas népségnek megvan a maguk fifikája, hogy akár három harcosnak is nehéz pillanatokat okozzanak, még ha olyan gyenge vékony lápibanyának is tűnnek, mint ez a díszpéldány. Lyz pedig megfeszülő izmokkal, vizslatja a vicsorgó, guvadt szemű lényt, hogy azonnal fegyverhez nyúlhasson, ha szükséges. Mikor végül elüget a banya, Shenre pillant, arcán látható megkönnyebbüléssel, de cseppet sem vidáman.*
- Menjünk innen * suttogja az elf fiúnak, aztán tovább siklik pillantása az óriás lányra, aki a habogás után hasonlóan indulna, de Lyz egy mondat erejéig nem indul el.*
- Vicces volt az a kék turpisság, nem? *Csak a lelkesedés hiányzik a hangjából, ami egyértelműen mutatja, hogy nem valódi kérdést tett fel a lánynak, inkább csak bizalmatlanságának létjogosultságát méltatja, s hogy valóban ne is kapjon választ, határozott léptekkel elindul az ösvényen. Azért hátra-hátra pillant, nehogy a banya visszamerészkedjen, esetleg titkon nyomukba szegődjön, hiába tűnt úgy, hogy letett róluk. Csak úgy félúton áll meg, mikor teljesen véletlenül látja meg a nádasban a Pengevirágot. Úgy emlékszik, azt is kért Isqeha. Akkor megáll, s tőrével minden ügyességét latba vetve kivájja a mocsárból.
Hamar kiér a karavánútra, ahol a többiek várakoznak. Remélhetőleg nyomában jön az óriás, és Shen is.*
- Itt is vagyunk. *szól a három várakozó venárnak.* Shen talált egy eltévedt bárányt, csak még nem tudjuk, merre menne tovább. Íme.
*Int a bozótos felé, hátha addig Relild is befut. Semmi oka a túlzott kedvességre, bár talán ezt mindenki egymástól függetlenül elkönyveli valahová. Vagy nem. Amíg fel nem tűnik az óriás és Shen, még odalép Isqehához.*
- Találtunk egy pár növényt is. Talpas Whulát, és azt a lencseszerű Ryshát is. Kifelé jövet pedig ezt a hegyes levelűt. Megpróbáltam tövestől kiszedni, ahogy megbeszéltük. *hadarja, s egyúttal felmutatja a növényt, majd bele is teszi Isqeha kosarába. Ha időközben megérkezett Relild, hozzá intézi a következő kérdést.*
- Nos, kedves óriás lány, itt a karavánút. *toppant sarkával a megtaposott útra.* Velünk tartanál a város irányába, négy _fegyveressel_, és egy gyógyítóval vagy egyedül próbálsz szerencsét?
*Odalép Xotarához, s egy kurta csendes köszönömmel visszaveszi a lova kantárszárát, majd hajába túrva néz végig a társaságon. Talán érezhető, hogy egyéb is történt, mint egy tévelygő útbaigazítása, de egyelőre nem mond semmit. Mindennek eljön az ideje.*
396. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-04-26 19:56:16
Üzenet elküldve: 2018-04-26 19:56:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mocsárfény//
*Megbabonázva követi a fényes valamit, egyre jobban csak az jár a fejében, hogy erre gondoltak a mesterei, amikor csak úgy világgá küldték. Ha megszerzi ezt a fényes gömböt, és esetleg egy kis szerencsével be tudja fogni, majd sikeresen hazaviszi, akkor a mesterek biztosan nagy örülni fognak, és akkor végre közéjük tartozhat. Nem kell szomjasan, éhesen mocsarakban, erdőkben, és hosszú füves semmikben mászkálnia, és egyik napról a másikra élni. Már látja maga előtt a finom étel, és a fárasztó edzések régi emlékeit, mikor az álom hirtelen szertefoszlik, ugyan olyan gyorsan, mint ahogyan jött.*
- De... de hát... de hát én...
*Dadog össze vissza, majd mikor meglátja, hogy ez csak a banya gonosz varázslata volt, hangosan felmordul, végül a morgás egy halk sóhajtásba fut át.*
- Igen, bocsánat! Menjünk!
*Válaszol a mocsári elfeknek, azzal ha folytatják az útjukat, akkor elindul velük a megfelelő irányba. A vidámság látványosan eltűnik az arcáról, az ajkait lebittyeszti, és szorongva markolássza a táskája pántját.*
*Megbabonázva követi a fényes valamit, egyre jobban csak az jár a fejében, hogy erre gondoltak a mesterei, amikor csak úgy világgá küldték. Ha megszerzi ezt a fényes gömböt, és esetleg egy kis szerencsével be tudja fogni, majd sikeresen hazaviszi, akkor a mesterek biztosan nagy örülni fognak, és akkor végre közéjük tartozhat. Nem kell szomjasan, éhesen mocsarakban, erdőkben, és hosszú füves semmikben mászkálnia, és egyik napról a másikra élni. Már látja maga előtt a finom étel, és a fárasztó edzések régi emlékeit, mikor az álom hirtelen szertefoszlik, ugyan olyan gyorsan, mint ahogyan jött.*
- De... de hát... de hát én...
*Dadog össze vissza, majd mikor meglátja, hogy ez csak a banya gonosz varázslata volt, hangosan felmordul, végül a morgás egy halk sóhajtásba fut át.*
- Igen, bocsánat! Menjünk!
*Válaszol a mocsári elfeknek, azzal ha folytatják az útjukat, akkor elindul velük a megfelelő irányba. A vidámság látványosan eltűnik az arcáról, az ajkait lebittyeszti, és szorongva markolássza a táskája pántját.*
395. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-04-25 20:57:54
Üzenet elküldve: 2018-04-25 20:57:54
ÚJ
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Kiruccanás//
//Mocsárfény//
//Seles, Xot, Isq – Lyz, Shen, Relild//
//Seles legel 3: Vadhorgász 2 tő//
*Seles nagyon jót mulat, de látja, hogy Xot annál kevésbé.*
~ Biztosan még mindig emészti a dolog, ami a kapunál történt. Persze, rémisztő volt, de nem tehetett róla. Reméljük, már el is múlt. ~ *Pillant rá sajnálkozva. Arra nem gondol, hogy esetleg Xot múltja is előjöhet a tolvaj-témával kapcsolatban, hiszen még nem beszélgettek erről soha. Ha értesült volna róla, meggondolná a szavait.* ~ Mást nem tudok tenni, mint hogy kedves vagyok vele, és elterelem a figyelmét. Ő és Isqeha itt a legjobb barátaim, ez nem szakíthat el tőlük! ~
- Lenyilazni Leont? *Kérdez vissza ártatlanul megszeppenve, és még el is vörösödik a gondolatra.* Izé… Hát nem hiszem, hogy sikerült volna, mert… *Cserfes sörényét mustrálja tekintetével, de azért mosolyogva befejezi a mondatot.* Szóval már akkor is tetszett. Amolyan kalózosan, ha érted, mire gondolok. Rosszfiúsan. És igen, Isqeha, igazad van. Bár nem ez keltette fel elsősorban az érdeklődésemet.
- Hé, Leon nem együgyű! *Dorgálja meg Xotot, de vele nevet.* És nem „tartom”, nem valami kutya ő vagy ilyesmi! Fura egy alak, elismerem, de vajból van a szíve. Mellette biztonságban érzem magam. Rossz, hogy nincs velünk, elég nyomorult egy vidék ez. *Teszi hozzá kicsit szomorúan, és Vadvéd irányába pillant, mintha csak őt keresné a tekintetével.* Remélem, a többiek nem aggódnak miattunk nagyon. Elég késő van már ahhoz, hogy ma hazainduljunk. Szerintem arra számítanak, hogy estére érkezünk, de… *Az égre mutat, és az árnyékuk a tanú rá, hogy az idő alaposan eltelt a növényszedésben és… Akármiben, amit Lyzék csinálnak éppen.*
*Érdeklődve hallgatja Xot beszédét, és a felháborodásán kissé meglepődik.*
- Éltél a szegénynegyedben? Én szerencsés voltam, mert mikor anyám meghalt, Ellothor feleségül vett. Nem volt semmim, csak amit tőle kaptam. A városi őrségben dolgozott. *Mondja, kicsit elszomorodva.* Azt hiszem, nélküle én is arra a sorsra jutottam volna, mint azok a szegény koldusok és a gyerekeik a város falai között, a düledező házaikban. Nem tudom, mihez kezdtem volna. Mindenesetre teljesen igazad van. *Határozottan néz Xotra, de hangjából nem cseng düh, csak tárgyilagosan közli a mondandóját.* A férjemet ilyen rossz emberek ölték meg, és soha nem bocsátom meg nekik.
*Ahogy a babára terelődik a szó, Seles megint megenyhül egy kissé, és nevetgélni kezd Xot heves reakcióján. Nem sértődik meg, tudja ő, hogy a mélységi lány sem akarja bántani a babáját – aki ugye nem is létezik –, csak sokkolta a hír.*
- Nincs semmilyen baba! *Kiáltja.* De majd nem olyan soká szeretném, hogy legyen. Szeretnék már egy babát, és Leon is. És ha épp tudni szeretnéd, Isqeha a bűntársam abban, hogy legyen-e baba vagy sem. És ha épp ezt is tudni szeretnéd, akkor te és a baba imádni fogjátok egymást! *Vigyorog, mint a tejbetök, elég csak elképzelni, ahogy Xot a kicsivel játszogat, meg megmutatja neki, hogy legyen rosszcsont. Mosolya azonban lelohad, mikor ő is megérzi, hogy valami nincs rendben, ő mondjuk nem a lovakon, hanem úgy az általános hangulaton át érzékeli a dolgot. Kicsit előrébb léptet, de nem látja őket továbbra sem, viszont megnyugszik, mikor Lyz hangját hallja.*
- Hála Teysusnak! *Mosolyodik el, ám amikor körülnéz, meglepetten pillant meg egy kis tócsát, és rajta felfedezi a vízi Ryshát, amit Isqeha kerestetett rajta. El is teszi a holmijai közé, miután leszállt a lóról. Ahogy körülnéz, talál még abból az éles szélű virágból is egy keveset, szed is, és egy kis kemény ösvényt is meglel, ami közelebbi fákhoz vezet.*
- Egy pillanat és jövök! *Elég jól ismeri ezt az ösvényt, szerinte konkrétan ezen kelhettek át Isqehával, mikor visszamentek az erdőbe. Látótávolságon belül marad, követi a csapást, és meg is találja, aminek a szagát már messziről megérzi. A vadhorgász egyértelműen mérgező, Seles nem is gondolkodik rajta, hogy hogyan szedje le, több rongyon keresztül nyúl hozzá, és beléjük is kötözi, mintha egy kis zsák lenne.*
~ Amúgy sem lenne bajom tőle, hacsak nem eszem meg kifejezetten, de így legalább nem is leszek tőle büdös. ~ *Állapítja meg fintorogva, és visszatér a többiekhez, hogy megmutassa nekik szerzeményeit. Isqehához fordul.*
- Mire való ez a borzalmas gomba? Akire haragszunk, annak az orra alá dugjuk?
//Mocsárfény//
//Seles, Xot, Isq – Lyz, Shen, Relild//
//Seles legel 3: Vadhorgász 2 tő//
*Seles nagyon jót mulat, de látja, hogy Xot annál kevésbé.*
~ Biztosan még mindig emészti a dolog, ami a kapunál történt. Persze, rémisztő volt, de nem tehetett róla. Reméljük, már el is múlt. ~ *Pillant rá sajnálkozva. Arra nem gondol, hogy esetleg Xot múltja is előjöhet a tolvaj-témával kapcsolatban, hiszen még nem beszélgettek erről soha. Ha értesült volna róla, meggondolná a szavait.* ~ Mást nem tudok tenni, mint hogy kedves vagyok vele, és elterelem a figyelmét. Ő és Isqeha itt a legjobb barátaim, ez nem szakíthat el tőlük! ~
- Lenyilazni Leont? *Kérdez vissza ártatlanul megszeppenve, és még el is vörösödik a gondolatra.* Izé… Hát nem hiszem, hogy sikerült volna, mert… *Cserfes sörényét mustrálja tekintetével, de azért mosolyogva befejezi a mondatot.* Szóval már akkor is tetszett. Amolyan kalózosan, ha érted, mire gondolok. Rosszfiúsan. És igen, Isqeha, igazad van. Bár nem ez keltette fel elsősorban az érdeklődésemet.
- Hé, Leon nem együgyű! *Dorgálja meg Xotot, de vele nevet.* És nem „tartom”, nem valami kutya ő vagy ilyesmi! Fura egy alak, elismerem, de vajból van a szíve. Mellette biztonságban érzem magam. Rossz, hogy nincs velünk, elég nyomorult egy vidék ez. *Teszi hozzá kicsit szomorúan, és Vadvéd irányába pillant, mintha csak őt keresné a tekintetével.* Remélem, a többiek nem aggódnak miattunk nagyon. Elég késő van már ahhoz, hogy ma hazainduljunk. Szerintem arra számítanak, hogy estére érkezünk, de… *Az égre mutat, és az árnyékuk a tanú rá, hogy az idő alaposan eltelt a növényszedésben és… Akármiben, amit Lyzék csinálnak éppen.*
*Érdeklődve hallgatja Xot beszédét, és a felháborodásán kissé meglepődik.*
- Éltél a szegénynegyedben? Én szerencsés voltam, mert mikor anyám meghalt, Ellothor feleségül vett. Nem volt semmim, csak amit tőle kaptam. A városi őrségben dolgozott. *Mondja, kicsit elszomorodva.* Azt hiszem, nélküle én is arra a sorsra jutottam volna, mint azok a szegény koldusok és a gyerekeik a város falai között, a düledező házaikban. Nem tudom, mihez kezdtem volna. Mindenesetre teljesen igazad van. *Határozottan néz Xotra, de hangjából nem cseng düh, csak tárgyilagosan közli a mondandóját.* A férjemet ilyen rossz emberek ölték meg, és soha nem bocsátom meg nekik.
*Ahogy a babára terelődik a szó, Seles megint megenyhül egy kissé, és nevetgélni kezd Xot heves reakcióján. Nem sértődik meg, tudja ő, hogy a mélységi lány sem akarja bántani a babáját – aki ugye nem is létezik –, csak sokkolta a hír.*
- Nincs semmilyen baba! *Kiáltja.* De majd nem olyan soká szeretném, hogy legyen. Szeretnék már egy babát, és Leon is. És ha épp tudni szeretnéd, Isqeha a bűntársam abban, hogy legyen-e baba vagy sem. És ha épp ezt is tudni szeretnéd, akkor te és a baba imádni fogjátok egymást! *Vigyorog, mint a tejbetök, elég csak elképzelni, ahogy Xot a kicsivel játszogat, meg megmutatja neki, hogy legyen rosszcsont. Mosolya azonban lelohad, mikor ő is megérzi, hogy valami nincs rendben, ő mondjuk nem a lovakon, hanem úgy az általános hangulaton át érzékeli a dolgot. Kicsit előrébb léptet, de nem látja őket továbbra sem, viszont megnyugszik, mikor Lyz hangját hallja.*
- Hála Teysusnak! *Mosolyodik el, ám amikor körülnéz, meglepetten pillant meg egy kis tócsát, és rajta felfedezi a vízi Ryshát, amit Isqeha kerestetett rajta. El is teszi a holmijai közé, miután leszállt a lóról. Ahogy körülnéz, talál még abból az éles szélű virágból is egy keveset, szed is, és egy kis kemény ösvényt is meglel, ami közelebbi fákhoz vezet.*
- Egy pillanat és jövök! *Elég jól ismeri ezt az ösvényt, szerinte konkrétan ezen kelhettek át Isqehával, mikor visszamentek az erdőbe. Látótávolságon belül marad, követi a csapást, és meg is találja, aminek a szagát már messziről megérzi. A vadhorgász egyértelműen mérgező, Seles nem is gondolkodik rajta, hogy hogyan szedje le, több rongyon keresztül nyúl hozzá, és beléjük is kötözi, mintha egy kis zsák lenne.*
~ Amúgy sem lenne bajom tőle, hacsak nem eszem meg kifejezetten, de így legalább nem is leszek tőle büdös. ~ *Állapítja meg fintorogva, és visszatér a többiekhez, hogy megmutassa nekik szerzeményeit. Isqehához fordul.*
- Mire való ez a borzalmas gomba? Akire haragszunk, annak az orra alá dugjuk?
394. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-04-24 20:28:53
Üzenet elküldve: 2018-04-24 20:28:53
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
//Mocsárfény//
*A zegzugos mocsár rothadástól bűzös levegője furcsamód kiszárítja az embert. Mintha csak egy nyálkás gombóc nőne a torkában, amit képtelen lenyelni. Ezt érezhetik az ingoványban tartózkodók is, miközben azt figyelik, ahogy Relild megbabonázva indul utána a csalafintán csillogó, kék gömbnek, mereven rászegezve tekintetét. A fénylabda egy iszapos, nedves földterület felett lebegve állapodik meg végül. Relild önálló gondolatiságán szép lassan felülkerekedik valamiféle ösztönszerű akarat, most már ha szeretné sem tudná megállítani lábait.
Szerencséjére nincs egyedül. A józanságukat megőrző elfek közül az egyik nem habozik néhány lépés után megállítani, mielőtt a lány a süppedő mocsárba léphetne.
A gömbnek több sem kell, továbbsiklik a láp felett és ha a két elf követi annak útját szemével, a mocsár egy különleges lakójára lehetnek figyelmesek.
Az első pillantásra emberszerű, görnyedt lény hosszú, vékony karjaival úgy húzza maga felé a lebegő gömböt, mintha csak egy láthatatlan zsinóron rángatná azt. A golyó eltűnik a bozótos szélén álló nyúlánk valami ujjai között és egyik pillanatról a másikra semmivé lesz. Relild ekkor nyeri vissza öntudatát, mintha csak rövidke álomból ocsúdott volna.
A messziről csúf öregasszonyhoz hasonlatos teremtmény kiegyenesedik, mintha csak őket mustrálná. Guvadt szemei figyelően lesnek hosszú orra felett, széles szája szinte fültől-fülig ér, jól láthatóvá téve számtalan apró fogát. Olybá tűnhet, mint aki vigyorog, de erről szó sincs. Ritka, ősz haja csimbókokban lóg mindenfelé, amerre a gravitáció éppen kívánja. Zöldes, ráncos testét zsákszerű ruhával fedi, hosszú végtagjai fedetlenek.
A lidércnyomásszerű banya négykézláb görnyed és elüget az ellenkező irányba, ahol csakhamar eltűnik egy odvas fa tövében.
A láp mélyén, az undorító zöld ködben rejtőzve nem csak békés mocsári trollok leledzenek. Agyafúrt lények figyelő tekintete kíséri a tévelygők lépteit és ha most a Vadvéd lakói meg is mentették a leányt a lápi banya szipolyozásától, legközelebb talán másképp alakul. Az utazónak mindenesetre jobb körültekintően eljárni az ingoványban, még ha csak virágot szedni jön is.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.24 20:29:05
*A zegzugos mocsár rothadástól bűzös levegője furcsamód kiszárítja az embert. Mintha csak egy nyálkás gombóc nőne a torkában, amit képtelen lenyelni. Ezt érezhetik az ingoványban tartózkodók is, miközben azt figyelik, ahogy Relild megbabonázva indul utána a csalafintán csillogó, kék gömbnek, mereven rászegezve tekintetét. A fénylabda egy iszapos, nedves földterület felett lebegve állapodik meg végül. Relild önálló gondolatiságán szép lassan felülkerekedik valamiféle ösztönszerű akarat, most már ha szeretné sem tudná megállítani lábait.
Szerencséjére nincs egyedül. A józanságukat megőrző elfek közül az egyik nem habozik néhány lépés után megállítani, mielőtt a lány a süppedő mocsárba léphetne.
A gömbnek több sem kell, továbbsiklik a láp felett és ha a két elf követi annak útját szemével, a mocsár egy különleges lakójára lehetnek figyelmesek.
Az első pillantásra emberszerű, görnyedt lény hosszú, vékony karjaival úgy húzza maga felé a lebegő gömböt, mintha csak egy láthatatlan zsinóron rángatná azt. A golyó eltűnik a bozótos szélén álló nyúlánk valami ujjai között és egyik pillanatról a másikra semmivé lesz. Relild ekkor nyeri vissza öntudatát, mintha csak rövidke álomból ocsúdott volna.
A messziről csúf öregasszonyhoz hasonlatos teremtmény kiegyenesedik, mintha csak őket mustrálná. Guvadt szemei figyelően lesnek hosszú orra felett, széles szája szinte fültől-fülig ér, jól láthatóvá téve számtalan apró fogát. Olybá tűnhet, mint aki vigyorog, de erről szó sincs. Ritka, ősz haja csimbókokban lóg mindenfelé, amerre a gravitáció éppen kívánja. Zöldes, ráncos testét zsákszerű ruhával fedi, hosszú végtagjai fedetlenek.
A lidércnyomásszerű banya négykézláb görnyed és elüget az ellenkező irányba, ahol csakhamar eltűnik egy odvas fa tövében.
A láp mélyén, az undorító zöld ködben rejtőzve nem csak békés mocsári trollok leledzenek. Agyafúrt lények figyelő tekintete kíséri a tévelygők lépteit és ha most a Vadvéd lakói meg is mentették a leányt a lápi banya szipolyozásától, legközelebb talán másképp alakul. Az utazónak mindenesetre jobb körültekintően eljárni az ingoványban, még ha csak virágot szedni jön is.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.24 20:29:05
393. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-04-24 08:51:48
Üzenet elküldve: 2018-04-24 08:51:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
//Mocsárfény//
//Seles, Xot, Isq – Lyz, Shen, Relild//
//Lyz lápvirágok nyomában4: Talpas Whula 1 tő//
*Felderítenek, gyűjtögetnek, esetleg kivezetnek eltévedt óriáslányokat a mocsárból. S mivel jelenleg a susnyásba jött Shen után, igazán megörül, hogy egyéb haszna is van annak, hogy térdig csatakos lesz a büdös iszapos trutymóval. Egyre több Talpas Whulát lát meg, Shen pedig még Pengevirágot is talál. A segítségükért cserébe viszont egyelőre csak kinevetik, emellett még esélyesnek látja, hogy lovat is kell kölcsönözniük a tévelygőnek. Nincs is ezzel semmi gond, csak hát azt annyira nem szereti, ha kinevetik, főként, ha komolyan gondol valamit. Az arcáról viszont bőven leolvashatja Relild, hogy Lyz vele ellentétben cseppet sem szórakozik jól. A lehető legkomolyabban pillant az óriáslányra, csak jobb szemöldöke emelkedik meg kissé, ahogy feltekint a nevető lányra.*
- Ha kiszórakoztad magad, akár in… *kezdene bele, s folytatná, hogy indulhatnak kifelé a mocsárból, mikor Shen megszólal. Odafordítja pillantását, s meg is látja a kék derengést. Mire visszafordul, Relild belefeledkezve bámulja azt.*
~Mint ha hívna… mint ha akarna valamit…~
- Igen, minden rendben! *kiabál vissza Xotarának.
Lyz szíve szerint kiderítené, mit szeretne a fénygombóc, de nem egyedül van, és más elvégzendő feladataik vannak, amivel a vezérük bízta meg őt. Szép baleset volna, az első általa vezette úton, a mocsárba veszni. Ezt a kockázatot nem vállalja, sem, hogy behívja a többieket. Már látszik, hogy nem érnek haza éjszakára, és még azzal sem végeztek, amiért nyakukba vették a vidéket.*
- Nem, Shen, dolgunk van. Talán máskor… *válaszol Shennek, de már Relild felé is fordul. Ahogy elf társa az induló óriás után kiált, Lyz utána lép, s szabad kezével annak ruhájába kap.*
- A kivezető út amarra van, hallod?
//Mocsárfény//
//Seles, Xot, Isq – Lyz, Shen, Relild//
//Lyz lápvirágok nyomában4: Talpas Whula 1 tő//
*Felderítenek, gyűjtögetnek, esetleg kivezetnek eltévedt óriáslányokat a mocsárból. S mivel jelenleg a susnyásba jött Shen után, igazán megörül, hogy egyéb haszna is van annak, hogy térdig csatakos lesz a büdös iszapos trutymóval. Egyre több Talpas Whulát lát meg, Shen pedig még Pengevirágot is talál. A segítségükért cserébe viszont egyelőre csak kinevetik, emellett még esélyesnek látja, hogy lovat is kell kölcsönözniük a tévelygőnek. Nincs is ezzel semmi gond, csak hát azt annyira nem szereti, ha kinevetik, főként, ha komolyan gondol valamit. Az arcáról viszont bőven leolvashatja Relild, hogy Lyz vele ellentétben cseppet sem szórakozik jól. A lehető legkomolyabban pillant az óriáslányra, csak jobb szemöldöke emelkedik meg kissé, ahogy feltekint a nevető lányra.*
- Ha kiszórakoztad magad, akár in… *kezdene bele, s folytatná, hogy indulhatnak kifelé a mocsárból, mikor Shen megszólal. Odafordítja pillantását, s meg is látja a kék derengést. Mire visszafordul, Relild belefeledkezve bámulja azt.*
~Mint ha hívna… mint ha akarna valamit…~
- Igen, minden rendben! *kiabál vissza Xotarának.
Lyz szíve szerint kiderítené, mit szeretne a fénygombóc, de nem egyedül van, és más elvégzendő feladataik vannak, amivel a vezérük bízta meg őt. Szép baleset volna, az első általa vezette úton, a mocsárba veszni. Ezt a kockázatot nem vállalja, sem, hogy behívja a többieket. Már látszik, hogy nem érnek haza éjszakára, és még azzal sem végeztek, amiért nyakukba vették a vidéket.*
- Nem, Shen, dolgunk van. Talán máskor… *válaszol Shennek, de már Relild felé is fordul. Ahogy elf társa az induló óriás után kiált, Lyz utána lép, s szabad kezével annak ruhájába kap.*
- A kivezető út amarra van, hallod?
392. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-04-23 14:36:40
Üzenet elküldve: 2018-04-23 14:36:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
//Lyz, Relild, Shen - Seles, Xot, Isq//
//Lápvirágok nyomában3: 1 tő Vízi Rysha //
*Lyz visszakiabál, jól hallani még a hangját ~nincsenek túl messze~ nyugszik meg a félvér fiú. Meg aztán Lyzendrának megvan a magához való esze, nem véletlen esett rá a választása Pyctának, amikor helyettest keresett. ~Mindjárt itt lesznek. Ha több szerencséjük van, mint nekem, lehet hogy találnak olyan pengevirágot, meg whulát, amit hazavihetünk, és a zsilipnél elültethetünk. Ha megmaradna, hamar elszaporodhatna. Akkor lehetne saját mocsári gyógynövényes kertünk~ figyel befelé a lápba, arra, amerre Lyz Shen után indult.
Közben persze hallgatja Xotara meg Seles beszélgetését is, és időnként bele-beleszól. Azt is észreveszi, Xot mennyire magába van zuhanva, látszik, hogy neki is másutt járnak a gondolatai, de aztán mindig feleszmél, és újra figyelni kezd Selesre, meg körbe. Egyedül Seles cseveg gondtalanul, Isq örül, a lány sokkal jobban reagált most mint a múltkor a hirtelen előkerült baba témára.*
- Még jó, hogy nem görbült meg egy hajam szála se *vigyorog.*
- Ha lenyilazta volna Leont, akkor hogy érkezne Vadvédbe ilyen gyorsan egy gyerek?! *ugratja erősen mindkét lányt, mert Xot egész kibillen a lelki egyensúlyából, amikor Seles akaratlanul szembesíti a lehetőséggel: előfordulhat, hogy babát dajkálhat.*
- Méhkaparósdi? Hagyjál már!! Te fogod a kis fához vinni, hogy az Erdő Szellemének áldását kérjed rá! *folytatja tovább a vigyorgást. Persze csak viccel, ki tudja, Seles hogy dönt, ha esetleg "bekapja a legyet", vihog magában Xot szavain. Bármennyire is a barátai, ez a kettejük döntése kell legyen Leonnal, és nyilván mindketten tiszteletben fogják tartani Xottal, akárhogy is döntenek. ~Vagy dönt Seles.~
Nem reagál semmit arra, amit Seles és Xot hozzáfűz a kikötőbeli és az Artheniorban élő szegények és nincstelenek problémájához. Akkor sem szól, amikor felvetődik, hogy ki is a bűnöző valójában. Kicsik ők szerinte ahhoz, hogy erre valódi válaszokat találjanak. Egyet tehetnek csak, a saját életükről döntenek. ~Ezt sem képes mindenki megtenni.~ vélekedik.
Az azért megüti a szívét, amikor Xot nyíltan megemlíti a pirtianesi és az artheniori szegénynegyedet. Becsüli a lányt, hogy elhagyta azt a környezetet, és addig keresett, amíg nem talált magának egy helyet, ahol bűnözés nélkül élhet. Mert azért az nyilvánvaló számára, hogy Xotara nem Aenae, valószínű nem volt olyan szerencséje sem, mint neki, hogy Kimmeri magához vette. Xot elég sok mindenen átmehetett életében. Seles felszabadult nagyon ~lehet hogy ő is örül, hogy egy kicsit kijöhetett Vadvédből... szabad lány~ gondolja Isqeha, aztán csak várakozik, meg az út két oldalán ide-oda bóklászik, hátha be tud még gyűjteni valami hasznos tavaszi gyógynövényt.
Arra azért fülel, amikor Xot bekiabál Lyzéknek, hogy minden rendben van-e. Egy ideje már nagyon csendben vannak.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.23 14:39:22
//Lyz, Relild, Shen - Seles, Xot, Isq//
//Lápvirágok nyomában3: 1 tő Vízi Rysha //
*Lyz visszakiabál, jól hallani még a hangját ~nincsenek túl messze~ nyugszik meg a félvér fiú. Meg aztán Lyzendrának megvan a magához való esze, nem véletlen esett rá a választása Pyctának, amikor helyettest keresett. ~Mindjárt itt lesznek. Ha több szerencséjük van, mint nekem, lehet hogy találnak olyan pengevirágot, meg whulát, amit hazavihetünk, és a zsilipnél elültethetünk. Ha megmaradna, hamar elszaporodhatna. Akkor lehetne saját mocsári gyógynövényes kertünk~ figyel befelé a lápba, arra, amerre Lyz Shen után indult.
Közben persze hallgatja Xotara meg Seles beszélgetését is, és időnként bele-beleszól. Azt is észreveszi, Xot mennyire magába van zuhanva, látszik, hogy neki is másutt járnak a gondolatai, de aztán mindig feleszmél, és újra figyelni kezd Selesre, meg körbe. Egyedül Seles cseveg gondtalanul, Isq örül, a lány sokkal jobban reagált most mint a múltkor a hirtelen előkerült baba témára.*
- Még jó, hogy nem görbült meg egy hajam szála se *vigyorog.*
- Ha lenyilazta volna Leont, akkor hogy érkezne Vadvédbe ilyen gyorsan egy gyerek?! *ugratja erősen mindkét lányt, mert Xot egész kibillen a lelki egyensúlyából, amikor Seles akaratlanul szembesíti a lehetőséggel: előfordulhat, hogy babát dajkálhat.*
- Méhkaparósdi? Hagyjál már!! Te fogod a kis fához vinni, hogy az Erdő Szellemének áldását kérjed rá! *folytatja tovább a vigyorgást. Persze csak viccel, ki tudja, Seles hogy dönt, ha esetleg "bekapja a legyet", vihog magában Xot szavain. Bármennyire is a barátai, ez a kettejük döntése kell legyen Leonnal, és nyilván mindketten tiszteletben fogják tartani Xottal, akárhogy is döntenek. ~Vagy dönt Seles.~
Nem reagál semmit arra, amit Seles és Xot hozzáfűz a kikötőbeli és az Artheniorban élő szegények és nincstelenek problémájához. Akkor sem szól, amikor felvetődik, hogy ki is a bűnöző valójában. Kicsik ők szerinte ahhoz, hogy erre valódi válaszokat találjanak. Egyet tehetnek csak, a saját életükről döntenek. ~Ezt sem képes mindenki megtenni.~ vélekedik.
Az azért megüti a szívét, amikor Xot nyíltan megemlíti a pirtianesi és az artheniori szegénynegyedet. Becsüli a lányt, hogy elhagyta azt a környezetet, és addig keresett, amíg nem talált magának egy helyet, ahol bűnözés nélkül élhet. Mert azért az nyilvánvaló számára, hogy Xotara nem Aenae, valószínű nem volt olyan szerencséje sem, mint neki, hogy Kimmeri magához vette. Xot elég sok mindenen átmehetett életében. Seles felszabadult nagyon ~lehet hogy ő is örül, hogy egy kicsit kijöhetett Vadvédből... szabad lány~ gondolja Isqeha, aztán csak várakozik, meg az út két oldalán ide-oda bóklászik, hátha be tud még gyűjteni valami hasznos tavaszi gyógynövényt.
Arra azért fülel, amikor Xot bekiabál Lyzéknek, hogy minden rendben van-e. Egy ideje már nagyon csendben vannak.*
A hozzászólás írója (Rinald Isqeha) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.23 14:39:22
391. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-04-23 07:43:00
Üzenet elküldve: 2018-04-23 07:43:00
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
//Lyz, Xot, Shen – Isq, Seles és Relild//
//Lápvirágok nyomában3: Vízi Rysha 1 tő, Pengevirág 1 tő//
- Ja, turpisságon. *ismétli meg Lyz szavát, mert amúgy tök tetszik neki a szó, de a kitörő kacajjal nem tud mit kezdeni.
Az óriáslány megtalálása részben elvonja a figyelmét Kormi korábbi tetteiről, most pedig, hogy nem látja, nem idegesíti annyira. Lyz is megérkezik mellé, szóba is elegyedik az ismeretlen nyakiglábbal, aki láthatóan eltévedt a mocsárban. Shen csak hallgat, tekintete Lyz és az óriás között jár. Az elf úgy dönt, hogy segítenek a lánynak, de a hegyesfülű nem is gondolta másképp.
Kurtán bólint, majd leutánozva Lyzt maga is összeszedi a Tenyeres Gúlát, meg azt a pár gazt, amit még talál, miközben kihalássza a mocsaras talajból a növényt. Aztán amikor felegyenesedik, kiszúrja az a lebegő, kéken derengő valamit és azonnal megmerevedik, mint a kígyó.*
- Lyzi. *szól oda a csapatvezérnek, ha teheti még a hátát is megkopogtatja, hogy elég biztos legyen a dolgában. Egy lebegő kék fény megjelenése a mocsárban a vetőkártya szerint se jó jel, de az Álmoskönyvben se olvasni róla jókat. Aggódva néz az elf lányra, amikor Xoti hangja csapja meg őket a nádason túlról.
Aztán az óriás megbabonázva kezdi el követni a megjelenő derengést, ami semmi jót nem ígér. Shen nem érti, hogy ha eddig ki akart jutni innen, akkor most miért kezd el követni egy fénylő, labdanagyságú lebegő gömböt a mocsárban, távolodva a biztonságos úttól.*
- Hé, havercsaj! *szól utána, de nem indul meg.*
- Hallod, ájjá' má' meg! Lyz, ugye nem akarod követni? *fordul ijedt arccal az elf vadászvezér felé.*
//Lyz, Xot, Shen – Isq, Seles és Relild//
//Lápvirágok nyomában3: Vízi Rysha 1 tő, Pengevirág 1 tő//
- Ja, turpisságon. *ismétli meg Lyz szavát, mert amúgy tök tetszik neki a szó, de a kitörő kacajjal nem tud mit kezdeni.
Az óriáslány megtalálása részben elvonja a figyelmét Kormi korábbi tetteiről, most pedig, hogy nem látja, nem idegesíti annyira. Lyz is megérkezik mellé, szóba is elegyedik az ismeretlen nyakiglábbal, aki láthatóan eltévedt a mocsárban. Shen csak hallgat, tekintete Lyz és az óriás között jár. Az elf úgy dönt, hogy segítenek a lánynak, de a hegyesfülű nem is gondolta másképp.
Kurtán bólint, majd leutánozva Lyzt maga is összeszedi a Tenyeres Gúlát, meg azt a pár gazt, amit még talál, miközben kihalássza a mocsaras talajból a növényt. Aztán amikor felegyenesedik, kiszúrja az a lebegő, kéken derengő valamit és azonnal megmerevedik, mint a kígyó.*
- Lyzi. *szól oda a csapatvezérnek, ha teheti még a hátát is megkopogtatja, hogy elég biztos legyen a dolgában. Egy lebegő kék fény megjelenése a mocsárban a vetőkártya szerint se jó jel, de az Álmoskönyvben se olvasni róla jókat. Aggódva néz az elf lányra, amikor Xoti hangja csapja meg őket a nádason túlról.
Aztán az óriás megbabonázva kezdi el követni a megjelenő derengést, ami semmi jót nem ígér. Shen nem érti, hogy ha eddig ki akart jutni innen, akkor most miért kezd el követni egy fénylő, labdanagyságú lebegő gömböt a mocsárban, távolodva a biztonságos úttól.*
- Hé, havercsaj! *szól utána, de nem indul meg.*
- Hallod, ájjá' má' meg! Lyz, ugye nem akarod követni? *fordul ijedt arccal az elf vadászvezér felé.*
390. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-04-22 02:05:11
Üzenet elküldve: 2018-04-22 02:05:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
//Mocsárfény//
//Xot, Isq, Seles – Lyz, Shen, Relild//
//A vak tyúk is talál 3: semmi//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Xotara hallgatagon ül Kajtáron és vár. Vár, ahogy Alvezérük meghagyta nekik. Fekete foltos kezében fogja Lyz és Shen lovainak a kantárszárait. A kámzsa alól fülel, hogy hallja, ha venár-társai esetleg kiáltanának. Pillantása a karavánpihenő romjaira téved. Magába fordulva eltöpreng.*
~ Lehet szólnom kellett volna Lyznek a kezemen lévő fekete foltról? Áh! Elég! Gyűlölőm, hogy ilyen bizonytalan vagyok, és hogy magammal sem vagyok tisztában. Pedig én mindent megtettem, hogy ne váljak olyanná, amilyennek az apám akart nevelni. Utóbbi hatokban megpróbáltam jobbá válni és beilleszkedni valahová. Beilleszkedni a venárok közé, de úgy érzem kudarcot vallottam. Nem értem mi történt a kapuban, de érzem… nem véletlen volt, bármennyire is fáj ezt belátnom.
Most már értem, mit érezhetett Umon ott a kis fánál. Umon… már megint… mi a francért jut még ilyenkor is az eszembe… és most is miért aggódom, hogy vajon mi lehet vele? Elment egy szó nélkül… pofátlanul csak azt a nyamvadt levelet hagyta. Hát, milyen barát az ilyen? Felszíni… még hozzá ember… és még van az a stigmás bőr a képén azt gondolni, hogy én gyűlölöm… mondjuk tényleg rohadt dühös vagyok rá… bár nem is értem miért, hiszen neki kéne dühösnek lennie rám, majdnem megöltem azzal a fogóval. Én csak… ~
*Sötét és zavaros gondolataiból Seles kérdő hangja rázza fel, ahogy a nevén szólítja.*
- Ja, persze!
*Vágja rá Xot kapásból, bár halványlila gőze sincs, hogy miről volt szó. A kámzsának köszönhetően zavart ábrázata rejtve marad.*
~ Figyelj már oda! Mi van, ha a sunyásból tényleg ránk ront egy troll vagy ha Lyzéknek kell segítség? Koncentrálj! ~
*Xotara amennyire tudja, összeszedi magát és barátosnéjára figyel, de fél fülel Lyzék esetleges kiáltásra is.*
- Jah, igen. Én tudom, ha akkor, akárcsak egy haja szála is meggörbült volna Isqehának, Te bizony lenyilaztad volna Leont.
*Feleli derűsebben. Felvéve a beszélgetés fonalát, tovább is fűzi a szót.*
- Büszkesége? Ugyan, szerintem inkább az együgyűsége, de legyen ez az Ő baja. Persze, nyilván nem is az eszéért tartod.
*Xotara utolsó mondatán hallható, hogy vigyorogva hagyják el száját a szavak.
Seles további beszédére; Artheniorról, a szegénységről, a tolvajokról; Xot kicsit értetlenül elhallgat, mert nem tudja miről beszélgettek eddig Isqehával, de annyit azért hozzá tesz a témához, ami a szívén van, főleg, hogy meglehetősen aktuális ez a téma.*
- Tolvaj és tolvaj között is van különbség. Más, aki azért lop, hogy ne haljon éhen, és más, aki ebből él és az élete része, így természetes számára, hogy másokon élősködik.
*Sóhajtva elhallgat pár pillanatra, és azon gondolkozik, hogy folytassa-e, vagy inkább engedje el a témát, mielőtt belelovalná magát. Aztán úgy dönt, inkább ez, mint hogy a kapuban történtek utáni zavaros érzésein tovább évődjön magában.*
- Egy rövid idegi éltem Pirtianes szegénynegyedében, és jártam itt Arthenior szegénynegyedében is. Lehet, hogy a két város ég és föld, de a két negyed kísértetiesen hasonlít egymásra. A nagy tolvajokat nem a szegények között kell keresni, mert akkor nem lennének szegények. Az igazi tolvajok a raglétra legfelső fokaink állnak. Úgy állják körbe azt a bizonyos zsíros bödönt, hogy rajtuk kívül még véletlenül se férjen oda egy kósza lélek se. Apámtól sokszor hallottam, ő pedig a nagyapjától; „ha a paraszt nem szarik, az úr nem eszik”, szóval ha nem lennének a parasztok, akik abba a bödönbe zsírt tesznek, akkor az urak is éhen halnának. Csak erről az urak szeretnek megfeledkezni. A mindennapi nyomorban tengődő nép meg túl buta, hogy kollektíven tudjon gondolkodni, pedig ha összefognának, csak egy két hatra, és nem dolgozna addig senki… máris más lenne a leányzó fekvése.
*Fakad ki fojtott dühvel, kissé kikelve magából, majd mély levegőt vesz.*
- Bocsánat… befejeztem.
*Xotara egy darabig szótlanul hallgatja Seles és Isq további beszélgetését. Tekintete az ingoványt fürkészi, hátha megpillant valamit, de erre most több oknál fogva is, igen kicsit az esély.*
~ Utálom az esőt, de nem bánnám, ha most beborulna az ég. Itt a lápban meg amúgy is tök mindegy, hogy alulról, vagy felülről ázok szarrá. Bár most még nem is panaszkodhatok, hála Kajtárnak. Az én Kincsem dagasztja helyettem ezt posványt. ~
*A gondolatra egy kezébe fogja a három kantárszárat és megpaskolja pej lova vaskos nyakát. Majd visszafordul két barátjához. Seles ekkor, saját viccén, könnyes röhögésben tör ki, ami Xotot is felvidítja.*
- Mi? Én parittya… ugyan… talán harci elefánt vagy ilyesmi, ami lila színű, természetesen.
*Feleli legyintve és hallhatóan vigyorogva.*
- Nem kell engem dobálni… megyek én magamtól is… csak egy szavatokba kerül, és Kajtárral máris betrappolunk a susnyásba, mint a megmentő nehézlovasság. Ne féljetek, míg engem láttok! A lovam lát helyettem is.
*Vigyorra azonnal elenyészik, és őszinte barátnői aggodalom hallható ki a hangjából, amikor egy bizonyos szó hagyja el Seles száját.*
- Baba? Te miről beszélsz? Mélységi tárnák védőszellemére!
*Xotara semmit nem tud az egész baba mizériáról, de egyből leesik neki, hogy barátosnéja nem véletlenül hozhatta fel ezt a témát.*
- Ééédesem! Ne má'! Máris bekaptad a legyet?! Mióta késik? Ne aggódj, biztos van itt Artheniorban is valami 'méhkaparász' javasasszony. Isq! Te tudtad ezt?! Szólj már! Te vagy az orvos!
*A lovak ekkor valamiért igen nyugtalanná válnak, mintha megéreznék, hogy történik valami az ingoványban, a sáson túl. Xot susogó hanggal és pár rövid füttyszóval nyugtatja meg a lovakat, majd így szól Seleshez és Isqhez.*
- Valami történik… valami… baj van.
*Xotara odakapja a tekintetét, ahol a két elf eltűnt a sásosban, majd elkurjantja magát.*
- Lyz! Shen! Minden rendben?!
~ Ha ezek is gyereket csinálnak… banyek, szinte hallom, ahogy a Vadvédben üvölt a sok gyerek… tuti kiköltözöm az őrtoronyba… vagy fel egy fára az Erdőmélyén. ~
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.22 02:17:05
//Mocsárfény//
//Xot, Isq, Seles – Lyz, Shen, Relild//
//A vak tyúk is talál 3: semmi//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Xotara hallgatagon ül Kajtáron és vár. Vár, ahogy Alvezérük meghagyta nekik. Fekete foltos kezében fogja Lyz és Shen lovainak a kantárszárait. A kámzsa alól fülel, hogy hallja, ha venár-társai esetleg kiáltanának. Pillantása a karavánpihenő romjaira téved. Magába fordulva eltöpreng.*
~ Lehet szólnom kellett volna Lyznek a kezemen lévő fekete foltról? Áh! Elég! Gyűlölőm, hogy ilyen bizonytalan vagyok, és hogy magammal sem vagyok tisztában. Pedig én mindent megtettem, hogy ne váljak olyanná, amilyennek az apám akart nevelni. Utóbbi hatokban megpróbáltam jobbá válni és beilleszkedni valahová. Beilleszkedni a venárok közé, de úgy érzem kudarcot vallottam. Nem értem mi történt a kapuban, de érzem… nem véletlen volt, bármennyire is fáj ezt belátnom.
Most már értem, mit érezhetett Umon ott a kis fánál. Umon… már megint… mi a francért jut még ilyenkor is az eszembe… és most is miért aggódom, hogy vajon mi lehet vele? Elment egy szó nélkül… pofátlanul csak azt a nyamvadt levelet hagyta. Hát, milyen barát az ilyen? Felszíni… még hozzá ember… és még van az a stigmás bőr a képén azt gondolni, hogy én gyűlölöm… mondjuk tényleg rohadt dühös vagyok rá… bár nem is értem miért, hiszen neki kéne dühösnek lennie rám, majdnem megöltem azzal a fogóval. Én csak… ~
*Sötét és zavaros gondolataiból Seles kérdő hangja rázza fel, ahogy a nevén szólítja.*
- Ja, persze!
*Vágja rá Xot kapásból, bár halványlila gőze sincs, hogy miről volt szó. A kámzsának köszönhetően zavart ábrázata rejtve marad.*
~ Figyelj már oda! Mi van, ha a sunyásból tényleg ránk ront egy troll vagy ha Lyzéknek kell segítség? Koncentrálj! ~
*Xotara amennyire tudja, összeszedi magát és barátosnéjára figyel, de fél fülel Lyzék esetleges kiáltásra is.*
- Jah, igen. Én tudom, ha akkor, akárcsak egy haja szála is meggörbült volna Isqehának, Te bizony lenyilaztad volna Leont.
*Feleli derűsebben. Felvéve a beszélgetés fonalát, tovább is fűzi a szót.*
- Büszkesége? Ugyan, szerintem inkább az együgyűsége, de legyen ez az Ő baja. Persze, nyilván nem is az eszéért tartod.
*Xotara utolsó mondatán hallható, hogy vigyorogva hagyják el száját a szavak.
Seles további beszédére; Artheniorról, a szegénységről, a tolvajokról; Xot kicsit értetlenül elhallgat, mert nem tudja miről beszélgettek eddig Isqehával, de annyit azért hozzá tesz a témához, ami a szívén van, főleg, hogy meglehetősen aktuális ez a téma.*
- Tolvaj és tolvaj között is van különbség. Más, aki azért lop, hogy ne haljon éhen, és más, aki ebből él és az élete része, így természetes számára, hogy másokon élősködik.
*Sóhajtva elhallgat pár pillanatra, és azon gondolkozik, hogy folytassa-e, vagy inkább engedje el a témát, mielőtt belelovalná magát. Aztán úgy dönt, inkább ez, mint hogy a kapuban történtek utáni zavaros érzésein tovább évődjön magában.*
- Egy rövid idegi éltem Pirtianes szegénynegyedében, és jártam itt Arthenior szegénynegyedében is. Lehet, hogy a két város ég és föld, de a két negyed kísértetiesen hasonlít egymásra. A nagy tolvajokat nem a szegények között kell keresni, mert akkor nem lennének szegények. Az igazi tolvajok a raglétra legfelső fokaink állnak. Úgy állják körbe azt a bizonyos zsíros bödönt, hogy rajtuk kívül még véletlenül se férjen oda egy kósza lélek se. Apámtól sokszor hallottam, ő pedig a nagyapjától; „ha a paraszt nem szarik, az úr nem eszik”, szóval ha nem lennének a parasztok, akik abba a bödönbe zsírt tesznek, akkor az urak is éhen halnának. Csak erről az urak szeretnek megfeledkezni. A mindennapi nyomorban tengődő nép meg túl buta, hogy kollektíven tudjon gondolkodni, pedig ha összefognának, csak egy két hatra, és nem dolgozna addig senki… máris más lenne a leányzó fekvése.
*Fakad ki fojtott dühvel, kissé kikelve magából, majd mély levegőt vesz.*
- Bocsánat… befejeztem.
*Xotara egy darabig szótlanul hallgatja Seles és Isq további beszélgetését. Tekintete az ingoványt fürkészi, hátha megpillant valamit, de erre most több oknál fogva is, igen kicsit az esély.*
~ Utálom az esőt, de nem bánnám, ha most beborulna az ég. Itt a lápban meg amúgy is tök mindegy, hogy alulról, vagy felülről ázok szarrá. Bár most még nem is panaszkodhatok, hála Kajtárnak. Az én Kincsem dagasztja helyettem ezt posványt. ~
*A gondolatra egy kezébe fogja a három kantárszárat és megpaskolja pej lova vaskos nyakát. Majd visszafordul két barátjához. Seles ekkor, saját viccén, könnyes röhögésben tör ki, ami Xotot is felvidítja.*
- Mi? Én parittya… ugyan… talán harci elefánt vagy ilyesmi, ami lila színű, természetesen.
*Feleli legyintve és hallhatóan vigyorogva.*
- Nem kell engem dobálni… megyek én magamtól is… csak egy szavatokba kerül, és Kajtárral máris betrappolunk a susnyásba, mint a megmentő nehézlovasság. Ne féljetek, míg engem láttok! A lovam lát helyettem is.
*Vigyorra azonnal elenyészik, és őszinte barátnői aggodalom hallható ki a hangjából, amikor egy bizonyos szó hagyja el Seles száját.*
- Baba? Te miről beszélsz? Mélységi tárnák védőszellemére!
*Xotara semmit nem tud az egész baba mizériáról, de egyből leesik neki, hogy barátosnéja nem véletlenül hozhatta fel ezt a témát.*
- Ééédesem! Ne má'! Máris bekaptad a legyet?! Mióta késik? Ne aggódj, biztos van itt Artheniorban is valami 'méhkaparász' javasasszony. Isq! Te tudtad ezt?! Szólj már! Te vagy az orvos!
*A lovak ekkor valamiért igen nyugtalanná válnak, mintha megéreznék, hogy történik valami az ingoványban, a sáson túl. Xot susogó hanggal és pár rövid füttyszóval nyugtatja meg a lovakat, majd így szól Seleshez és Isqhez.*
- Valami történik… valami… baj van.
*Xotara odakapja a tekintetét, ahol a két elf eltűnt a sásosban, majd elkurjantja magát.*
- Lyz! Shen! Minden rendben?!
~ Ha ezek is gyereket csinálnak… banyek, szinte hallom, ahogy a Vadvédben üvölt a sok gyerek… tuti kiköltözöm az őrtoronyba… vagy fel egy fára az Erdőmélyén. ~
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.22 02:17:05
389. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-04-21 23:08:47
Üzenet elküldve: 2018-04-21 23:08:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Egyedül//
*Már javában az Ingoványos vidéken tocsog. Itt hiába van út, nem nagyon lehet megúszni, hogy a vándornak vagy a lovának vagy a szekerének sáros legyen a csizmája vagy a lovának lába vagy a szekerének kereke. Ult persze nem aggódik, nem az a picsogós fajta, a lova meg még kevésbé. Egy szó nem sok, annyit sem nyihog, csak viszi tovább a lányt Arthenior felé. Ult a fáktól ritkán látja az eget, de amikor mégis megpillantja, mintha sötét fellegek bodorodnának a város irányából. Először nem tudja mire vélni, aztán ijedten kapcsol.*
-Csak nem tűz van? *Feldúltságában hangosan szólal meg, persze csak a ló reagálhatna, de az meg el van foglalva az oldalába szúrt csizma sarokkal, amitől fokozza a tempót. Közelednek a városhoz, Ult kissé ijedten, a ló egykedvűen.*
*Már javában az Ingoványos vidéken tocsog. Itt hiába van út, nem nagyon lehet megúszni, hogy a vándornak vagy a lovának vagy a szekerének sáros legyen a csizmája vagy a lovának lába vagy a szekerének kereke. Ult persze nem aggódik, nem az a picsogós fajta, a lova meg még kevésbé. Egy szó nem sok, annyit sem nyihog, csak viszi tovább a lányt Arthenior felé. Ult a fáktól ritkán látja az eget, de amikor mégis megpillantja, mintha sötét fellegek bodorodnának a város irányából. Először nem tudja mire vélni, aztán ijedten kapcsol.*
-Csak nem tűz van? *Feldúltságában hangosan szólal meg, persze csak a ló reagálhatna, de az meg el van foglalva az oldalába szúrt csizma sarokkal, amitől fokozza a tempót. Közelednek a városhoz, Ult kissé ijedten, a ló egykedvűen.*
388. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-04-21 20:15:56
Üzenet elküldve: 2018-04-21 20:15:56
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 322
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap//
//A Mágia Színe//
-Igenis!
*Fogad szót egyből, nem firtatva tovább a karmos dolgot. Fogad szót, mert a mocsár ijesztő, veszélyes, félelmetes, és mert Kriyon felkiáltásában az óvó, felelősségteljes gondoskodást látja. Marad hát le egy picit, hogy lovával besorolhasson a tűzmágus mögé, és lassabb, óvatosabb tempóra késztesse.*
-Mondjuk lovagolni se tanultam soha.
*Motyogja halkan, majd jut eszébe, hogy pedig igen, vagyis nem, ő nem, a tündér tanult, még mikor mélységiként élt.*
-A tündérek mind kedvesek, szóval az biztos nem tündér volt. Néha túl kedvesek is, olyan ostoba módon.
*Erről legalább van tapasztalata, mit készségesen oszt meg társával.*
-De csak ha biztos nincsenek a környéken.
*Óvatoskodik picit ork barlang kérdésben, bár maga sem tudná megmondani mégis mit akar ott, mi cél vezérelné.
Kriyon nem is fogadja olyan rosszul ezt az olvasás dolgot, mint amennyire Lapu attól tartott. Vállát vonogatja, és próbálja megnyugtatni a félvért.*
-Mostanság nem mertem próbálni, lehet, hogy menne, csak annyit mondok, hogy emlékszem, és nem tanultam kiskoromban olvasni, vagy bármikor.
*Hogy hazudna azon azért felháborodik kissé, és máris kezdi védeni igazát rá nem is jellemző vehemenciával.*
-Szerintem akkor sem vak, aki nem lát az nem megy át egyedül a vékonyka varázshídon. És csak azután kezdett vaksiskodni, mikor elkezdtük direkt figyelni, meg cukkolni. Szerintem egy hazug!
*szégyelli el magát rögvest, ahogy utolsó szavait kimondja, hiszen ő maga sem különb, még Kriyonnak is hazudik. Pedig a félelf mindig úgy kezelte, mintha rokona lenne.*
-Lehet, hogy engem is megszállt ilyen szellem. És nem voltam önmagam az elmúlt években.
//A Mágia Színe//
-Igenis!
*Fogad szót egyből, nem firtatva tovább a karmos dolgot. Fogad szót, mert a mocsár ijesztő, veszélyes, félelmetes, és mert Kriyon felkiáltásában az óvó, felelősségteljes gondoskodást látja. Marad hát le egy picit, hogy lovával besorolhasson a tűzmágus mögé, és lassabb, óvatosabb tempóra késztesse.*
-Mondjuk lovagolni se tanultam soha.
*Motyogja halkan, majd jut eszébe, hogy pedig igen, vagyis nem, ő nem, a tündér tanult, még mikor mélységiként élt.*
-A tündérek mind kedvesek, szóval az biztos nem tündér volt. Néha túl kedvesek is, olyan ostoba módon.
*Erről legalább van tapasztalata, mit készségesen oszt meg társával.*
-De csak ha biztos nincsenek a környéken.
*Óvatoskodik picit ork barlang kérdésben, bár maga sem tudná megmondani mégis mit akar ott, mi cél vezérelné.
Kriyon nem is fogadja olyan rosszul ezt az olvasás dolgot, mint amennyire Lapu attól tartott. Vállát vonogatja, és próbálja megnyugtatni a félvért.*
-Mostanság nem mertem próbálni, lehet, hogy menne, csak annyit mondok, hogy emlékszem, és nem tanultam kiskoromban olvasni, vagy bármikor.
*Hogy hazudna azon azért felháborodik kissé, és máris kezdi védeni igazát rá nem is jellemző vehemenciával.*
-Szerintem akkor sem vak, aki nem lát az nem megy át egyedül a vékonyka varázshídon. És csak azután kezdett vaksiskodni, mikor elkezdtük direkt figyelni, meg cukkolni. Szerintem egy hazug!
*szégyelli el magát rögvest, ahogy utolsó szavait kimondja, hiszen ő maga sem különb, még Kriyonnak is hazudik. Pedig a félelf mindig úgy kezelte, mintha rokona lenne.*
-Lehet, hogy engem is megszállt ilyen szellem. És nem voltam önmagam az elmúlt években.
387. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-04-21 16:21:33
Üzenet elküldve: 2018-04-21 16:21:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 510
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap//
//A Mágia Színe//
*Zavartan pislog, mert nem várt visszakérdezést, és főleg mert fogalma sincs.*
- Né' má', mocsár. Ezzel foglalkozzunk! *üti el a kérdést és óvatosabban kezd el léptetni, nehogy hátasa a lábát törje valami alattomos zsombékban.*
- Én még gnómmal se nagyon. Már igazival, akiről nem derült ki, hogy csak egy különösen rusnya tündér vagy ványadt törpe. *bölcselkedik hatalmas élettapasztalatával.*
- Mármint a barlangjukkal? Nem tudom. Visszafelé benézhetünk, ha akarsz. *éppen engedékeny hangulatban van. Ahogy tovább léptetnek, Lapu újra megszólal és Kriyon ettől majdnem leborul a nyeregből.*
- Mi? Ne már... vagyis... én azt hittem... de hát láttam, hogy... izé. *pislog néhányat.*
- Ez is olyan kamu dolog, mint a vak gyerek? Vagy mi? Amúgy tök mindegy, mert én ugyan tudok olvasni, de a felét nem értem annak, amit írnak. *tárja szét a kezét.*
- Viszont azért van ott az öreg, hogy magyarázzon.
//A Mágia Színe//
*Zavartan pislog, mert nem várt visszakérdezést, és főleg mert fogalma sincs.*
- Né' má', mocsár. Ezzel foglalkozzunk! *üti el a kérdést és óvatosabban kezd el léptetni, nehogy hátasa a lábát törje valami alattomos zsombékban.*
- Én még gnómmal se nagyon. Már igazival, akiről nem derült ki, hogy csak egy különösen rusnya tündér vagy ványadt törpe. *bölcselkedik hatalmas élettapasztalatával.*
- Mármint a barlangjukkal? Nem tudom. Visszafelé benézhetünk, ha akarsz. *éppen engedékeny hangulatban van. Ahogy tovább léptetnek, Lapu újra megszólal és Kriyon ettől majdnem leborul a nyeregből.*
- Mi? Ne már... vagyis... én azt hittem... de hát láttam, hogy... izé. *pislog néhányat.*
- Ez is olyan kamu dolog, mint a vak gyerek? Vagy mi? Amúgy tök mindegy, mert én ugyan tudok olvasni, de a felét nem értem annak, amit írnak. *tárja szét a kezét.*
- Viszont azért van ott az öreg, hogy magyarázzon.
386. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-04-21 13:20:38
Üzenet elküldve: 2018-04-21 13:20:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Mocsárfény//
- Igen, az tökéletes lesz.
*Bólogat a hosszú fülűnek, és reméli, hogy nem vezetik be még jobban a mocsárba. Bár személyes véleménye, hogy ennél jobban már csak akkor lehetne benne, ha el is süllyedne, mondjuk új fejbúbig. Akkor már tényleg nehézkes lenne egyedül a kijutás.
Aztán ahelyett, hogy elmondanák, merre menjen, fura, mocsári növényeket kezdenek szedni.*
~Ezek szórakoznak velem.~
*Sóhajt magában.*
~Lehet, ezek a mocsári elfek élvezik mások kínlódását. Ezek is úgy fognak járni, mint a sötételfek, csak ezek zöld-, vagy barnaelfek lesznek.~
*A másik elf már kedvesebbnek bizonyul, elmondja, hogy merre kell mennie. Hogy hazudik-e, azt az óriás nem tudja, de ha már itt kell veszni, legalább egy apró reménye legyen. Ha csapdába csalják, hát ezek nélkül is valószínű itt pusztulna. Nem is tudja eldönteni hirtelen, hogy melyik lenne a jobb.*
- Turpisságon? Engem?
*Hangosan nevetni kezd, a kezét a hasára szorítja, még a könnye is kibuggyan, de aztán a nevetés gyorsan el is múlik, és helyette a lány hunyorogva bámul a távolba.*
- Az mi?
*Kérdezi, közben a nyakát is nyújtogatni kezdi, hátha megtudja, mi lehet az, de ötlete sincs.
Utána pedig bevillan neki, mint viharos időben az első villámcsapás.*
~Ezt kell megtalálnom!~
*Lelkendezik, hiszen a mesterek biztos valami ilyesmire gondoltak, mikor elküldték, hogy keressen meg valamit.
Zombi módjára, megbabonázva indul el a fény után, hiszen szent meggyőződése, hogy ha azt megszerzi, akkor végre hazamehet.*
- Igen, az tökéletes lesz.
*Bólogat a hosszú fülűnek, és reméli, hogy nem vezetik be még jobban a mocsárba. Bár személyes véleménye, hogy ennél jobban már csak akkor lehetne benne, ha el is süllyedne, mondjuk új fejbúbig. Akkor már tényleg nehézkes lenne egyedül a kijutás.
Aztán ahelyett, hogy elmondanák, merre menjen, fura, mocsári növényeket kezdenek szedni.*
~Ezek szórakoznak velem.~
*Sóhajt magában.*
~Lehet, ezek a mocsári elfek élvezik mások kínlódását. Ezek is úgy fognak járni, mint a sötételfek, csak ezek zöld-, vagy barnaelfek lesznek.~
*A másik elf már kedvesebbnek bizonyul, elmondja, hogy merre kell mennie. Hogy hazudik-e, azt az óriás nem tudja, de ha már itt kell veszni, legalább egy apró reménye legyen. Ha csapdába csalják, hát ezek nélkül is valószínű itt pusztulna. Nem is tudja eldönteni hirtelen, hogy melyik lenne a jobb.*
- Turpisságon? Engem?
*Hangosan nevetni kezd, a kezét a hasára szorítja, még a könnye is kibuggyan, de aztán a nevetés gyorsan el is múlik, és helyette a lány hunyorogva bámul a távolba.*
- Az mi?
*Kérdezi, közben a nyakát is nyújtogatni kezdi, hátha megtudja, mi lehet az, de ötlete sincs.
Utána pedig bevillan neki, mint viharos időben az első villámcsapás.*
~Ezt kell megtalálnom!~
*Lelkendezik, hiszen a mesterek biztos valami ilyesmire gondoltak, mikor elküldték, hogy keressen meg valamit.
Zombi módjára, megbabonázva indul el a fény után, hiszen szent meggyőződése, hogy ha azt megszerzi, akkor végre hazamehet.*
385. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-04-21 01:22:32
Üzenet elküldve: 2018-04-21 01:22:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Kiruccanás//
//Mocsárfény//
//Seles, Xot, Isq – Lyz, Shen, Relild//
// Seles legel 2: Vadhorgász találat 1 tő//
- Tudom, hogy te is így gondolod helyesnek. *Seles szerényen mosolyog Isqehára. Emlékszik még arra, hogy mit mondott neki, mikor a baba került szóba, és nagyon megérintette a dolog. Talán ez az oka, hogy azóta sem tud elszakadni a gondolattól, mi lenne, ha. Kuncog, mikor ő is belegondol ebbe a Vadvéd-dologba.* - Érdekes társaság venné körül, az biztos.
*Jót mulat Isqeha gondolkodásán a vadvédi babával kapcsolatban, de még jobban mosolyog, mikor szóba kerül, hogy milyen harcos volt annak idején. Nem véletlen azért, hogy Xot folyton harcos amazonként gondol rá…*
- Hidd el, bármilyen furcsa is, kemény fából faragtak. Sok mindent megtettem azért, hogy más ne kerüljön abba a helyzetbe, amibe én igen. *Magyarázza, és felmutatja a kezére kötött ököl talizmánt, mintegy megerősítésül.* Ez a férjemé. Azon voltam, hogy megvédjem azokat, akik nem tudták megvédeni magukat. Xot a megmondhatója, hogy mennyire nem tűröm az igazságtalanságot, már az első találkozásunkkor sem hagytam, hogy baja legyen. Igaz, Xot? *Fordul a barátnője felé kedvesen, és előle sem titkolja mondandóját.* Meg Leont is megrettentettem a kapuban, bár képzeljétek, továbbra sem hajlandó beismerni, hogy megijedt, mikor rászegeztem a fegyvert. Ez a büszkesége. *Mosolyogva kihúzza magát a nyeregben, és nem felvágva, csak egy kicsit viccelődve mondja:* Attól még igenis félelmetes voltam. Ti vagytok a tanúim!
*Arthenior helyzetén eltöpreng egy kicsit, és csak utána, komolyabban válaszol.*
- Ellothorral mi rendszeresen vittünk élelmet a nincsteleneknek a városba, de kevesen tettünk így. Én sajnáltam őket. Viszont sok menekült el sem menne a városba, túl veszélyesnek érzik, inkább az erdőben bujkálnak. *Sóhajt.* A szegényekből ugyanaz lesz, mint azokból, akik miatt földönfutóvá lettek. Az is tolvaj, aki lop, az is, aki Amon mellett nyulat lő… A törvények alapján akár az én kezemet is levághatnák. *Teszi hozzá, és megborzong, mert tudatosul benne, hogy az egész útján tulajdonképpen legjobban az emberektől félt, hogy ártani akarnak majd neki, mint azon a rettenetes éjjelen.*
*Seles válaszra sem méltatja a Xotot pocskondiázó Shent.* ~ Majd benő a feje lágya. ~ *Gondolja egy kicsit megenyhülve, mert látja, hogy már Isqeha is csak mosolyogni tud a hármójuk cicaharcán, Xot pedig nem szeretne további konfliktust. Azért Seles persze odafigyel, nehogy már valami kárt tegyen a barátosnéjában az elf férfi, de az már megy is a sűrűbe kutakodni, és jobban leköti a lányt, hogy vajon mit találtak.*
- Csak nem mocsári troll az! *Kuncog.* Nem beszélgetnének vele ilyen jóízűt, azt hiszem. Baj sincs, mert Lyz azt mondta, kiált, ha van. *Véli, de azért ujjaival az íj húrjával játszogat, hátha mégis szükség van rá. Jobb félni, mint megijedni. Halkan nevetgélni kezd, elég csak elképzelni, ahogy Xot belecsapódik egy trollba.*
- Xot, a vadvédi parittya… *Nevet, és még a könnye is kicsordul.* Várj, megfogunk, Isq a lábad, én a kezed, aztán majd jól megnézed, hogy ki van a bokorban. Mit szólsz? Hátha túléli. *Talán mondaná tovább is, de már annyira kuncog, hogy csak kapkodja a levegőt.* Olyan muris vagy, Xot. De ha lesz kisbabám, akkor ilyet nem játszhattok. *Rázza az ujját.*
//Mocsárfény//
//Seles, Xot, Isq – Lyz, Shen, Relild//
// Seles legel 2: Vadhorgász találat 1 tő//
- Tudom, hogy te is így gondolod helyesnek. *Seles szerényen mosolyog Isqehára. Emlékszik még arra, hogy mit mondott neki, mikor a baba került szóba, és nagyon megérintette a dolog. Talán ez az oka, hogy azóta sem tud elszakadni a gondolattól, mi lenne, ha. Kuncog, mikor ő is belegondol ebbe a Vadvéd-dologba.* - Érdekes társaság venné körül, az biztos.
*Jót mulat Isqeha gondolkodásán a vadvédi babával kapcsolatban, de még jobban mosolyog, mikor szóba kerül, hogy milyen harcos volt annak idején. Nem véletlen azért, hogy Xot folyton harcos amazonként gondol rá…*
- Hidd el, bármilyen furcsa is, kemény fából faragtak. Sok mindent megtettem azért, hogy más ne kerüljön abba a helyzetbe, amibe én igen. *Magyarázza, és felmutatja a kezére kötött ököl talizmánt, mintegy megerősítésül.* Ez a férjemé. Azon voltam, hogy megvédjem azokat, akik nem tudták megvédeni magukat. Xot a megmondhatója, hogy mennyire nem tűröm az igazságtalanságot, már az első találkozásunkkor sem hagytam, hogy baja legyen. Igaz, Xot? *Fordul a barátnője felé kedvesen, és előle sem titkolja mondandóját.* Meg Leont is megrettentettem a kapuban, bár képzeljétek, továbbra sem hajlandó beismerni, hogy megijedt, mikor rászegeztem a fegyvert. Ez a büszkesége. *Mosolyogva kihúzza magát a nyeregben, és nem felvágva, csak egy kicsit viccelődve mondja:* Attól még igenis félelmetes voltam. Ti vagytok a tanúim!
*Arthenior helyzetén eltöpreng egy kicsit, és csak utána, komolyabban válaszol.*
- Ellothorral mi rendszeresen vittünk élelmet a nincsteleneknek a városba, de kevesen tettünk így. Én sajnáltam őket. Viszont sok menekült el sem menne a városba, túl veszélyesnek érzik, inkább az erdőben bujkálnak. *Sóhajt.* A szegényekből ugyanaz lesz, mint azokból, akik miatt földönfutóvá lettek. Az is tolvaj, aki lop, az is, aki Amon mellett nyulat lő… A törvények alapján akár az én kezemet is levághatnák. *Teszi hozzá, és megborzong, mert tudatosul benne, hogy az egész útján tulajdonképpen legjobban az emberektől félt, hogy ártani akarnak majd neki, mint azon a rettenetes éjjelen.*
*Seles válaszra sem méltatja a Xotot pocskondiázó Shent.* ~ Majd benő a feje lágya. ~ *Gondolja egy kicsit megenyhülve, mert látja, hogy már Isqeha is csak mosolyogni tud a hármójuk cicaharcán, Xot pedig nem szeretne további konfliktust. Azért Seles persze odafigyel, nehogy már valami kárt tegyen a barátosnéjában az elf férfi, de az már megy is a sűrűbe kutakodni, és jobban leköti a lányt, hogy vajon mit találtak.*
- Csak nem mocsári troll az! *Kuncog.* Nem beszélgetnének vele ilyen jóízűt, azt hiszem. Baj sincs, mert Lyz azt mondta, kiált, ha van. *Véli, de azért ujjaival az íj húrjával játszogat, hátha mégis szükség van rá. Jobb félni, mint megijedni. Halkan nevetgélni kezd, elég csak elképzelni, ahogy Xot belecsapódik egy trollba.*
- Xot, a vadvédi parittya… *Nevet, és még a könnye is kicsordul.* Várj, megfogunk, Isq a lábad, én a kezed, aztán majd jól megnézed, hogy ki van a bokorban. Mit szólsz? Hátha túléli. *Talán mondaná tovább is, de már annyira kuncog, hogy csak kapkodja a levegőt.* Olyan muris vagy, Xot. De ha lesz kisbabám, akkor ilyet nem játszhattok. *Rázza az ujját.*
384. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-04-20 00:57:04
Üzenet elküldve: 2018-04-20 00:57:04
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 282
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
//Mocsárfény//
*Miközben a palánták keresésével vannak elfoglalva, tőlük nem is túl távol halvány, kék derengés vándorol bokorból nádasba, nádasból pedig egy vénséges, korhadó fa tövéhez.
Mire az elflány végez zöld szerzeményeinek elrámolásával, a kék jelenés már megközelíti hármójukat annyira, hogy fordultukban még észrevehetik a tájidegen létformát. Már ha létforma ez egyáltalán, ilyen távolságból Lyzendrának, Shen'erielnek és Relildnek nehéz lenne megállapítania. Mindenesetre egy kisebb bokorcsoport előtt, derékmagasságban lebeg jelenleg a labdaméretű valami, mintha csak figyelné ténykedésüket.
Amint Lyzendráék kiszúrják, a derengő, kék idegen hívogatóan csillan, majd egy biztonságosnak tűnő csapás felett az ingovány mélye felé libben. Szinte hallani lehet szándékát: "Kövessetek."
A jelenés nem áll meg és nem várja meg, hogy valóban követik-e. Talán meg van róla győződve, hogy így van. Egyre sebesebben távolodik és ha a közelben tartózkodók nem iramodnak utána, hamar szem elől veszíthetik a furcsa teremtményt.
A közeli úton társalgó Xotara, Selestwen, Isqeha hármas ugyan halló- és látótávolságon belül tartózkodik társaikkal, de a kicsit odébb, a cserjék és nádasok gyűrűjében pillanatra előbukkanó valamit nem szúrhatták ki.*
*Miközben a palánták keresésével vannak elfoglalva, tőlük nem is túl távol halvány, kék derengés vándorol bokorból nádasba, nádasból pedig egy vénséges, korhadó fa tövéhez.
Mire az elflány végez zöld szerzeményeinek elrámolásával, a kék jelenés már megközelíti hármójukat annyira, hogy fordultukban még észrevehetik a tájidegen létformát. Már ha létforma ez egyáltalán, ilyen távolságból Lyzendrának, Shen'erielnek és Relildnek nehéz lenne megállapítania. Mindenesetre egy kisebb bokorcsoport előtt, derékmagasságban lebeg jelenleg a labdaméretű valami, mintha csak figyelné ténykedésüket.
Amint Lyzendráék kiszúrják, a derengő, kék idegen hívogatóan csillan, majd egy biztonságosnak tűnő csapás felett az ingovány mélye felé libben. Szinte hallani lehet szándékát: "Kövessetek."
A jelenés nem áll meg és nem várja meg, hogy valóban követik-e. Talán meg van róla győződve, hogy így van. Egyre sebesebben távolodik és ha a közelben tartózkodók nem iramodnak utána, hamar szem elől veszíthetik a furcsa teremtményt.
A közeli úton társalgó Xotara, Selestwen, Isqeha hármas ugyan halló- és látótávolságon belül tartózkodik társaikkal, de a kicsit odébb, a cserjék és nádasok gyűrűjében pillanatra előbukkanó valamit nem szúrhatták ki.*
383. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-04-19 22:00:09
Üzenet elküldve: 2018-04-19 22:00:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
//Lyz, Xot, Shen – Isq, Seles és Relild//
//Lápvirágok nyomában3: Vízi Rysha találat 1 tő//
*Fenntartásokkal kezeli Xotarát, és valahol igazat ad Shennek, de az nem lehet, hogy ilyen marakodással haladjanak végig. Persze, hogy óvatosnak kell lenniük, de ki kell derítenie, hogy mi állt a háttérben. Legalább egy részét. Legalábbis megpróbálni.
Hátrapillantva még látja, hogy Xotara összefogja a lovakat, és hallja Isqeha kiáltását.*
- Várjatok ott… kiáltok, ha baj van. *Menet közben, azért tőre markolatára csúsztatja ujjait, hogy kéznél legyen, ha kell.*
- Persze, segítünk *méregeti az óriáslányt.* Ami azt illeti, innen nem messze van a karavánút, arra… *mutat maga mögé, ahol már alaposan meghajlott a nádas, hiszen ketten is ugyan azon a vonalon jöttek végig, emellett óriásként talán még jobban is látja az irányt, mint ők.
Shen fürkésző pillantásába akad tekintete, majd szolidan megköszörüli a torkát, s halvány pírral az arcán az óriáslány felé fordul. *
- Részemről semmi akadálya, hogy velünk tarts, hacsak nem kapunk turpisságon… *pillant jelentőségteljesen a lányra. A karavánpihenőt érintve megyünk tovább, ha velünk tartanál.
*Bemutatkozni akkor is ráérnek, ha kiderül, hogy hosszabb távon lesznek úti társak.
Shen már korábban is kiabált Isqehának, hogy talált valamilyen növényt, most rá is mutat, és ha Lyz jobban megnézi, akkor egészen ilyennek képzelte el a Talpas Whulát. *
- Hát, ha jobban megnézem, talp alakú levele van, és olyan, mint egy tavirózsa… szerintem szedjük le… *fordul jobban a növény felé, s már nem csak ráfog a tőr markolatra, hanem ki is húzza a tokból.*
- Nézd csak, ott is van belőle. *mutat egy másik talpas levelűre.* Ott meg szerintem az a Rysha lehet. Halásszuk össze őket.
*S már térdelne is le, hogy a kiszemelt növényeket begyűjtse, de előtte az óriáslány felé fordul.*
- Összeszedjük ezeket, és kivezetünk innen. *jelenti ki, majd le is térdel, hogy begyűjtse a növényeket.
- Ó... ennek nincs is szára lefelé… *jegyzi meg, s el is teszi a tőrét, s hátra pillant Shenre.*
~Szerencsére nem kell nyakig merülni értük…~
*Szépen összehalássza a növényeket, a Ryshát a tarisznyájából előhúzott rongyba csomagolja, a Whulával együtt. Majd Isqeha szépen elteszi, ahogy kell.
Talán érdemes volna jobban is körülnézni itt, annak ellenére, hogy több növényt egyelőre nem lát.*
- Én nem látok többet. Felőlem indulhatunk. *Ha Shen is begyűjtötte a saját növényét, Lyzendra indul is vissza a többiekhez, a biztonságos karavánút felé.*
//Lyz, Xot, Shen – Isq, Seles és Relild//
//Lápvirágok nyomában3: Vízi Rysha találat 1 tő//
*Fenntartásokkal kezeli Xotarát, és valahol igazat ad Shennek, de az nem lehet, hogy ilyen marakodással haladjanak végig. Persze, hogy óvatosnak kell lenniük, de ki kell derítenie, hogy mi állt a háttérben. Legalább egy részét. Legalábbis megpróbálni.
Hátrapillantva még látja, hogy Xotara összefogja a lovakat, és hallja Isqeha kiáltását.*
- Várjatok ott… kiáltok, ha baj van. *Menet közben, azért tőre markolatára csúsztatja ujjait, hogy kéznél legyen, ha kell.*
- Persze, segítünk *méregeti az óriáslányt.* Ami azt illeti, innen nem messze van a karavánút, arra… *mutat maga mögé, ahol már alaposan meghajlott a nádas, hiszen ketten is ugyan azon a vonalon jöttek végig, emellett óriásként talán még jobban is látja az irányt, mint ők.
Shen fürkésző pillantásába akad tekintete, majd szolidan megköszörüli a torkát, s halvány pírral az arcán az óriáslány felé fordul. *
- Részemről semmi akadálya, hogy velünk tarts, hacsak nem kapunk turpisságon… *pillant jelentőségteljesen a lányra. A karavánpihenőt érintve megyünk tovább, ha velünk tartanál.
*Bemutatkozni akkor is ráérnek, ha kiderül, hogy hosszabb távon lesznek úti társak.
Shen már korábban is kiabált Isqehának, hogy talált valamilyen növényt, most rá is mutat, és ha Lyz jobban megnézi, akkor egészen ilyennek képzelte el a Talpas Whulát. *
- Hát, ha jobban megnézem, talp alakú levele van, és olyan, mint egy tavirózsa… szerintem szedjük le… *fordul jobban a növény felé, s már nem csak ráfog a tőr markolatra, hanem ki is húzza a tokból.*
- Nézd csak, ott is van belőle. *mutat egy másik talpas levelűre.* Ott meg szerintem az a Rysha lehet. Halásszuk össze őket.
*S már térdelne is le, hogy a kiszemelt növényeket begyűjtse, de előtte az óriáslány felé fordul.*
- Összeszedjük ezeket, és kivezetünk innen. *jelenti ki, majd le is térdel, hogy begyűjtse a növényeket.
- Ó... ennek nincs is szára lefelé… *jegyzi meg, s el is teszi a tőrét, s hátra pillant Shenre.*
~Szerencsére nem kell nyakig merülni értük…~
*Szépen összehalássza a növényeket, a Ryshát a tarisznyájából előhúzott rongyba csomagolja, a Whulával együtt. Majd Isqeha szépen elteszi, ahogy kell.
Talán érdemes volna jobban is körülnézni itt, annak ellenére, hogy több növényt egyelőre nem lát.*
- Én nem látok többet. Felőlem indulhatunk. *Ha Shen is begyűjtötte a saját növényét, Lyzendra indul is vissza a többiekhez, a biztonságos karavánút felé.*
382. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-04-18 18:56:24
Üzenet elküldve: 2018-04-18 18:56:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
//Lyz, Xot, Shen – Isq, Seles és kicsit Relild//
//A vak tyúk is talál 1 & 2: Talpas Whula 1 tő //
*Xotara miután befejezte az érzéseinek az ecsetelését Lyznek, kámzsás fekete köpenyébe burkolózva elhallgat. Hallja Shen minden szavát és magán érzi a mélyen megvető pillantását is. Lyz, Isq, Seles ismét a pártjára állnak, és lényegében neki esnek Aranyhajnak. Xotarának bármennyire is jól esik, hogy a védelmükbe veszik, de azért mégis csak zavarja, hogy miatta megbomlott a csapat.*
- Seles! Köszönöm. Hagyd, kérlek! Nem vagyok rosszul, de én vagyok a hibás.
*Tudja a széthúzás sosem jó, főleg nem egy ilyen veszélyes helyen. Ráadásul Lyzen is látja, hogy kezdi elveszíteni a türelmét. Xot nem akarja, hogy úgy kikeljen magából, mint azon az estén, amikor megszidta, hogy egyedül indult Ert után az erdőbe.*
~ Most már tényleg be kell fejeznem… bármennyire is nehéz elviselnem a helyzetet… úgy érzem ennek nem lesz jó vége. Velem mindig csak a baj van. Az én feketebáránybőrömért nem kár, de nem vihetem a többiek bőrét is a vásárra. ~
- Köszönöm Lyz! Befejeztem a marakodást. Hallgatok, mint a sír.
*Vet egy röpke pillantást Aranyhajra, és valóban megállja, hogy visszaszóljon. Lyz visszakérdezésén eltöpreng, hogy mondjon e még valamit, de aztán úgy dönt, hogy jobb ha magába zárkózik (és eldobja a kulcsot is), inkább a feladatokra próbál koncentrálni.*
~ Mi van a szememmel? Áh, nem érdekkel… elegem van az egészből. ~
- Nem volt más… hagyjuk… tényleg… ez az egész éppen eléggé elvonta már figyelmünket a küldetésről.
*A növénygyűjtést illetően biccent az Alvezérnek és Isqehának, amit csak abból lehet sejteni, hogy a kámzsa széle kissé meglibben.*
- Rendben. Amennyire tőlem telelik, próbálok segíteni a növénykeresésben, de nem ígérek semmit.
*Xotara erősen mereszti a sötételf szemeit, néha még ki is emelkedik Kajtár nyergéből, hogy akkor hátha többet lát, de ha lát is valamit, ő nem veszi észre. Ahhoz viszont nem kellenek sasszeműnek lennie, hogy lássa, Aranyhaj leszáll lováról és beveti magát a sásosba, valami hang után, majd hamar követi Lyz is. Xotara első gondolata.*
~ A lovak! Itt könnyebben megriadhatnak, és aztán világgá szaladnak. ~
*Xot gyorsan odaléptet Lyz és Shen hátasaihoz, hogy megfogja őket. A nyeregből aláhajolva elkapja kantárszárakat és Kajtár mellé fogja a két lovat. Majd válaszol Seles és Isq aggályaira.*
- Ha baj lenne, majd kiáltanak. Öten vagyunk. Ennyien még egy mocsári trollal is elbírnánk.
*Megereszt egy halvány vigyort is Isq felé, amit nem látni ugyan, de hallani.*
- Én vaktában is ráugrom, ha kell. Amúgy egy troll ütőképes tagja lenne az őrségnek.
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.18 19:08:09
//Lyz, Xot, Shen – Isq, Seles és kicsit Relild//
//A vak tyúk is talál 1 & 2: Talpas Whula 1 tő //
*Xotara miután befejezte az érzéseinek az ecsetelését Lyznek, kámzsás fekete köpenyébe burkolózva elhallgat. Hallja Shen minden szavát és magán érzi a mélyen megvető pillantását is. Lyz, Isq, Seles ismét a pártjára állnak, és lényegében neki esnek Aranyhajnak. Xotarának bármennyire is jól esik, hogy a védelmükbe veszik, de azért mégis csak zavarja, hogy miatta megbomlott a csapat.*
- Seles! Köszönöm. Hagyd, kérlek! Nem vagyok rosszul, de én vagyok a hibás.
*Tudja a széthúzás sosem jó, főleg nem egy ilyen veszélyes helyen. Ráadásul Lyzen is látja, hogy kezdi elveszíteni a türelmét. Xot nem akarja, hogy úgy kikeljen magából, mint azon az estén, amikor megszidta, hogy egyedül indult Ert után az erdőbe.*
~ Most már tényleg be kell fejeznem… bármennyire is nehéz elviselnem a helyzetet… úgy érzem ennek nem lesz jó vége. Velem mindig csak a baj van. Az én feketebáránybőrömért nem kár, de nem vihetem a többiek bőrét is a vásárra. ~
- Köszönöm Lyz! Befejeztem a marakodást. Hallgatok, mint a sír.
*Vet egy röpke pillantást Aranyhajra, és valóban megállja, hogy visszaszóljon. Lyz visszakérdezésén eltöpreng, hogy mondjon e még valamit, de aztán úgy dönt, hogy jobb ha magába zárkózik (és eldobja a kulcsot is), inkább a feladatokra próbál koncentrálni.*
~ Mi van a szememmel? Áh, nem érdekkel… elegem van az egészből. ~
- Nem volt más… hagyjuk… tényleg… ez az egész éppen eléggé elvonta már figyelmünket a küldetésről.
*A növénygyűjtést illetően biccent az Alvezérnek és Isqehának, amit csak abból lehet sejteni, hogy a kámzsa széle kissé meglibben.*
- Rendben. Amennyire tőlem telelik, próbálok segíteni a növénykeresésben, de nem ígérek semmit.
*Xotara erősen mereszti a sötételf szemeit, néha még ki is emelkedik Kajtár nyergéből, hogy akkor hátha többet lát, de ha lát is valamit, ő nem veszi észre. Ahhoz viszont nem kellenek sasszeműnek lennie, hogy lássa, Aranyhaj leszáll lováról és beveti magát a sásosba, valami hang után, majd hamar követi Lyz is. Xotara első gondolata.*
~ A lovak! Itt könnyebben megriadhatnak, és aztán világgá szaladnak. ~
*Xot gyorsan odaléptet Lyz és Shen hátasaihoz, hogy megfogja őket. A nyeregből aláhajolva elkapja kantárszárakat és Kajtár mellé fogja a két lovat. Majd válaszol Seles és Isq aggályaira.*
- Ha baj lenne, majd kiáltanak. Öten vagyunk. Ennyien még egy mocsári trollal is elbírnánk.
*Megereszt egy halvány vigyort is Isq felé, amit nem látni ugyan, de hallani.*
- Én vaktában is ráugrom, ha kell. Amúgy egy troll ütőképes tagja lenne az őrségnek.
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.18 19:08:09
381. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-04-18 15:51:25
Üzenet elküldve: 2018-04-18 15:51:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
//Lyz, Xot, Shen – Isq, Seles és Relild//
//Lápvirágok nyomában2: Pengevirág 1 tő, Talpas Whula 2 tő//
*Tessék, Kormi miatt még Lyzi is megorrol rá, pedig ő csak nekik akar jót, hogy ne melengessen kígyót a keblén. De beletörődik és hátra húzódik, a dobótőr pedig ott pihen a tenyerébe rejtve.
Amikor Seles is nekiesik, akkor teljesen kiakad és még doki se látja át a dolgot úgy, ahogy ő.*
- Ez komoly? Csak nekem van szemem? Beetet titeket a dumájával, aztán majd újra a nyakatokba borítja a szart. De rendben, rá se nézek. *hergeli fel magát és még jó is neki, hogy most kicsit elvonja a figyelmét az a hang, amit meghall.
A láposba térve aztán megpillantja az óriás lányt, aki csakugyan észreveszi őt is.*
- Segítek hát. *válaszolja vigyorogva, ahogy a megigazítja a csizmaszárába dugott nadrágját, s ezzel a mozdulattal leplezve visszateszi a tőrt is a helyére.*
- Mondjuk kijutni. *teszi hozzá, ahogy kiegyenesedik. Aztán megpillant egy olyan növényt a mocsarasban, amiről Isq is beszélt.*
- Hé, doki, nem ez az a Tenyeres Gúla? Vagy mi, amit keresünk? *óbégatja, mire Lyzi is odaér.*
- Hát ő ki szeretne jutni a mocsárból, úgyis a város közeli erdőkig megyünk, nem? Te vagy a góré, csatlakozhat? *mondja halkan Lyzinek, miközben a csodaszép szemeit fürkészi.*
- Meg itt találtam olyan kórót is, ami kell nekünk. Azt hiszem. Lemetszem? *kérdi a növényre bökve kesztyűs kezével.*
//Lyz, Xot, Shen – Isq, Seles és Relild//
//Lápvirágok nyomában2: Pengevirág 1 tő, Talpas Whula 2 tő//
*Tessék, Kormi miatt még Lyzi is megorrol rá, pedig ő csak nekik akar jót, hogy ne melengessen kígyót a keblén. De beletörődik és hátra húzódik, a dobótőr pedig ott pihen a tenyerébe rejtve.
Amikor Seles is nekiesik, akkor teljesen kiakad és még doki se látja át a dolgot úgy, ahogy ő.*
- Ez komoly? Csak nekem van szemem? Beetet titeket a dumájával, aztán majd újra a nyakatokba borítja a szart. De rendben, rá se nézek. *hergeli fel magát és még jó is neki, hogy most kicsit elvonja a figyelmét az a hang, amit meghall.
A láposba térve aztán megpillantja az óriás lányt, aki csakugyan észreveszi őt is.*
- Segítek hát. *válaszolja vigyorogva, ahogy a megigazítja a csizmaszárába dugott nadrágját, s ezzel a mozdulattal leplezve visszateszi a tőrt is a helyére.*
- Mondjuk kijutni. *teszi hozzá, ahogy kiegyenesedik. Aztán megpillant egy olyan növényt a mocsarasban, amiről Isq is beszélt.*
- Hé, doki, nem ez az a Tenyeres Gúla? Vagy mi, amit keresünk? *óbégatja, mire Lyzi is odaér.*
- Hát ő ki szeretne jutni a mocsárból, úgyis a város közeli erdőkig megyünk, nem? Te vagy a góré, csatlakozhat? *mondja halkan Lyzinek, miközben a csodaszép szemeit fürkészi.*
- Meg itt találtam olyan kórót is, ami kell nekünk. Azt hiszem. Lemetszem? *kérdi a növényre bökve kesztyűs kezével.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1877-1896