Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 2 (21. - 40. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Derigó Gendió [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1048_elf-felelf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1877-1896
40. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2017-05-30 16:55:23
Üzenet elküldve: 2017-05-30 16:55:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Vokattä Lunderlon//
*Lassan veszi a levegőt, magába szívja a férfi kellemes illatát, próbálja összeszedni a gondolatait, de Vokattä megszólal, úgyhogy kénytelen válaszolni.*
- Ahhoz még várnod kell.
*Suttogja a mellkasába.*
- Csak most kezdtem a tanulást, alig tudok valamit.
*Jó esik neki, hogy Vokattä átöleli, mert így érzi, hogy számíthat rá.*
- Mennünk kellene, mert így holnap estére sem érünk oda.
*Ezzel a mondattal szakad el a férfitól.*
- Meg enni valamit! Éhesebb vagyok, mint egy farkas!
*Elneveti magát, majd nagy, csillogó szemekkel néz a férfira, hátha az ad neki valamit enni, hiszen ha a lány jól számolja már jóval benne vannak a délutánban és még csak reggeliztek.*
*Lassan veszi a levegőt, magába szívja a férfi kellemes illatát, próbálja összeszedni a gondolatait, de Vokattä megszólal, úgyhogy kénytelen válaszolni.*
- Ahhoz még várnod kell.
*Suttogja a mellkasába.*
- Csak most kezdtem a tanulást, alig tudok valamit.
*Jó esik neki, hogy Vokattä átöleli, mert így érzi, hogy számíthat rá.*
- Mennünk kellene, mert így holnap estére sem érünk oda.
*Ezzel a mondattal szakad el a férfitól.*
- Meg enni valamit! Éhesebb vagyok, mint egy farkas!
*Elneveti magát, majd nagy, csillogó szemekkel néz a férfira, hátha az ad neki valamit enni, hiszen ha a lány jól számolja már jóval benne vannak a délutánban és még csak reggeliztek.*
39. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2017-05-30 08:09:54
Üzenet elküldve: 2017-05-30 08:09:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Nellara Han//
-Ábrándozni jó dolog. Szabadon engedhetem a képzeletem. Akkor van baj, ha az akiről ábrándozom karnyújtásnyira van, de sosem tudom elérni. *Vágyakozva néz a lányra, bár ettől nem feltétlen kerül hozzá közelebb. Utalni pedig nem kell már rá, hogy kire gondol.*
-Alig bírom kivárni hogy láthassak tűzcsóvákat, tornádót, és a kezeid közt formálódó jeget. Kell közvetlen kapcsolat ahhoz, hogy valakit elvarázsolj? *Megemeli egybefont kezeiket* Gondolom a legutóbbi amit láthattam, nem az egyetlen csodás dolog amire képes vagy. *A mágus valószínűleg könnyedén elintézhetné őt, ha veszélyben érezné magát. Nyilván nem volt hiába való a több éves tanulás.*
*A sétára tett javaslat nem jön össze. Nellarát túl sok emlék köti ide, ezek közül néhányat szeretne újra átélni. Öröm és bánat felváltva mutatkoznak bájos arcán. Talán védelemre vágyik, vagy egy társra akivel megoszthatná érzelmeit. A férfi mellkasának dönti fejét, nagy levegőket véve kezd talán megnyugodni. Kezük még mindig összefonódik miközben Vokattä másik karjával átöleli vállait, majd közelebb húzza őt. Nem erősen csak annyira hogy érezze ki is öleli éppen. Percek telnek el csendesen, amíg ott állnak a leomlott épületek között.*
-Én is téged. *Suttogja a lány fülébe. Reméli hogy a mostani összebújás nem a véletlen műve.*
-Ábrándozni jó dolog. Szabadon engedhetem a képzeletem. Akkor van baj, ha az akiről ábrándozom karnyújtásnyira van, de sosem tudom elérni. *Vágyakozva néz a lányra, bár ettől nem feltétlen kerül hozzá közelebb. Utalni pedig nem kell már rá, hogy kire gondol.*
-Alig bírom kivárni hogy láthassak tűzcsóvákat, tornádót, és a kezeid közt formálódó jeget. Kell közvetlen kapcsolat ahhoz, hogy valakit elvarázsolj? *Megemeli egybefont kezeiket* Gondolom a legutóbbi amit láthattam, nem az egyetlen csodás dolog amire képes vagy. *A mágus valószínűleg könnyedén elintézhetné őt, ha veszélyben érezné magát. Nyilván nem volt hiába való a több éves tanulás.*
*A sétára tett javaslat nem jön össze. Nellarát túl sok emlék köti ide, ezek közül néhányat szeretne újra átélni. Öröm és bánat felváltva mutatkoznak bájos arcán. Talán védelemre vágyik, vagy egy társra akivel megoszthatná érzelmeit. A férfi mellkasának dönti fejét, nagy levegőket véve kezd talán megnyugodni. Kezük még mindig összefonódik miközben Vokattä másik karjával átöleli vállait, majd közelebb húzza őt. Nem erősen csak annyira hogy érezze ki is öleli éppen. Percek telnek el csendesen, amíg ott állnak a leomlott épületek között.*
-Én is téged. *Suttogja a lány fülébe. Reméli hogy a mostani összebújás nem a véletlen műve.*
38. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2017-05-29 23:14:54
Üzenet elküldve: 2017-05-29 23:14:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Vokattä Lunderlon//
- Nyugodtan ábrándozz csak.
*Mondja, majd ránéz összefonódó ujjaikra. Nem igazán tudja, hogy mi mást mondhatna, de szerencsére a férfi beszél helyette. Nem is akármiket mond, még jobban bókol, amitől a lány megint szégyenlős lesz, és újra elpirul. Kezdi unni a sok pirulást, de sajnos nem tudom mit kezdeni ellenük.*
- Majd, majd mutatok egy-kettőt. Mit a főtéren csináltam, az is az a varázslat volt.
*A férfi még jobban flörtöl, amitől a lány még jobban szégyenlős lesz, d le sem tagadhatná, hogy tetszik neki. A férfi az javasolja, hogy induljanak tovább, de ő még nem akar menni.
A szégyenlősség, a régi emlékek, és a vagy emlegetése olyan furcsa érzelmi vihart indítanak el benne, hogy képtelen továbbindulni. Közelebb megy
Vokattähoz úgy, hogy még mindig fogja a kezét, majd ha az engedi, akkor fejét a mellkasának dönti, és mélyen beszívja az illatát. Nem tud sem megszólalni, sem elindulna, szóval ha rajta múlik, akkor percekig így ácsorognak.*
A hozzászólás írója (Nellara Han) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.05.29 23:15:17
- Nyugodtan ábrándozz csak.
*Mondja, majd ránéz összefonódó ujjaikra. Nem igazán tudja, hogy mi mást mondhatna, de szerencsére a férfi beszél helyette. Nem is akármiket mond, még jobban bókol, amitől a lány megint szégyenlős lesz, és újra elpirul. Kezdi unni a sok pirulást, de sajnos nem tudom mit kezdeni ellenük.*
- Majd, majd mutatok egy-kettőt. Mit a főtéren csináltam, az is az a varázslat volt.
*A férfi még jobban flörtöl, amitől a lány még jobban szégyenlős lesz, d le sem tagadhatná, hogy tetszik neki. A férfi az javasolja, hogy induljanak tovább, de ő még nem akar menni.
A szégyenlősség, a régi emlékek, és a vagy emlegetése olyan furcsa érzelmi vihart indítanak el benne, hogy képtelen továbbindulni. Közelebb megy
Vokattähoz úgy, hogy még mindig fogja a kezét, majd ha az engedi, akkor fejét a mellkasának dönti, és mélyen beszívja az illatát. Nem tud sem megszólalni, sem elindulna, szóval ha rajta múlik, akkor percekig így ácsorognak.*
A hozzászólás írója (Nellara Han) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.05.29 23:15:17
37. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2017-05-29 22:49:44
Üzenet elküldve: 2017-05-29 22:49:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Nellara Han//
-Biztosan jóleső érzés, ahogyan a gyengéd kezeiddel a hajammal játszol. *Lecsukott szemeivel elképzeli a helyzetet, persze mosolyog közben.* ~Igen tiszták vagyunk, egyikőnk pedig különösen vonzó így. Hosszú fekete hajad, és dús ajkaid, mikor csillog rajtuk a vízcsepp.~
*Elindulnak az izgalmasnak ígérkező helyre. Útközben úgy tűnik Nellara eddig titkolt oldalát is megmutatja. Nem baj ha incselkedik vele, épp ellenkezőleg. Egy kis flörtölés mindkét fél részéről nem csak önbizalmat adhat, hanem fel is gyorsíthatja a dolgokat.*
-Ugyan, a kíváncsiság csak egy velejárója a dolgoknak. De ha ilyeneket kérdezgetsz elkezdek ábrándozni arról, vajon mit szeretnél. Sőt ugye a csábításnak, vannak fizikai formái is. Akár egy érintés is lehet az, vagy egy pillantás. Mint ahogy most nézel rám. *Összeszorítja ajkait, próbál kis önmegtartóztatást tanúsítani.*
*Hamar elérik a célnak kitűzött területet. Nagyon régi város romjai azok ahol most járnak. Omladozó falak emlékeztetnek arra, hogy itt valaha egy közösség élt. Kiderül hogy a Hold karaván pihenő maradványai ezek, melyek régen pihenőt nyújtottak, az itt átvonuló kereskedőknek. Hamar kiderül, hogy társa már akkor járt itt mikor ezen törmelékek egy nagy egészet alkottak. Könnyed érzelmek áradnak a szavaiból midőn arról mesél hogy itt komoly mágia oktatás folyt. A Hold varázslatait tanították, amelyet ő is szeretne tanulni.*
-Nem tudom milyen mágiák tartoznak hozzá, de első meglátásra tökéletesen illik hozzád. Az ében fekete hajad tükrözi az éjszakát. A gyönyörű csillogó szemeid a Holdat. Mesélnél még róla kicsit, hogy milyen hasznos varázslatokat tartalmas?
*Látszik a lányon hogy a régi emlékek átjárják. Minden fal egy emlék, mindegyik lerombolt házban egy régi ismerős lehetett. Biztosan az emlékek hatására, megpróbál fel lépdelni a törmeléken, de vissza csúszik. Ijedtében a férfinél talál menedéket. Hirtelen megfogja kezét, talán attól fél, hogy elesne nélküle. A meglepő, hogy kis idő után sem engedik el egymás kezét. Úgy mint tegnap este a fürdőben, csak most más a kezdeményező fél.* ~Ha most megízlelném az ajkait, még csak nem is mondhatná, hogy nem vágyott rá. Ha tegnap nem mondta volna, hogy lassan akar haladni meg is tenném.~
-Úgy érzem elgondolkodtál a csábítás azon formáján amit meséltem. *Nevetve mondja ezt, persze közben határozottan tartja a Nellara kezeit, nem szeretné elengedi.* Szerintem nem jó ötlet oda felmászni, inkább sétáljunk egyet.
-Biztosan jóleső érzés, ahogyan a gyengéd kezeiddel a hajammal játszol. *Lecsukott szemeivel elképzeli a helyzetet, persze mosolyog közben.* ~Igen tiszták vagyunk, egyikőnk pedig különösen vonzó így. Hosszú fekete hajad, és dús ajkaid, mikor csillog rajtuk a vízcsepp.~
*Elindulnak az izgalmasnak ígérkező helyre. Útközben úgy tűnik Nellara eddig titkolt oldalát is megmutatja. Nem baj ha incselkedik vele, épp ellenkezőleg. Egy kis flörtölés mindkét fél részéről nem csak önbizalmat adhat, hanem fel is gyorsíthatja a dolgokat.*
-Ugyan, a kíváncsiság csak egy velejárója a dolgoknak. De ha ilyeneket kérdezgetsz elkezdek ábrándozni arról, vajon mit szeretnél. Sőt ugye a csábításnak, vannak fizikai formái is. Akár egy érintés is lehet az, vagy egy pillantás. Mint ahogy most nézel rám. *Összeszorítja ajkait, próbál kis önmegtartóztatást tanúsítani.*
*Hamar elérik a célnak kitűzött területet. Nagyon régi város romjai azok ahol most járnak. Omladozó falak emlékeztetnek arra, hogy itt valaha egy közösség élt. Kiderül hogy a Hold karaván pihenő maradványai ezek, melyek régen pihenőt nyújtottak, az itt átvonuló kereskedőknek. Hamar kiderül, hogy társa már akkor járt itt mikor ezen törmelékek egy nagy egészet alkottak. Könnyed érzelmek áradnak a szavaiból midőn arról mesél hogy itt komoly mágia oktatás folyt. A Hold varázslatait tanították, amelyet ő is szeretne tanulni.*
-Nem tudom milyen mágiák tartoznak hozzá, de első meglátásra tökéletesen illik hozzád. Az ében fekete hajad tükrözi az éjszakát. A gyönyörű csillogó szemeid a Holdat. Mesélnél még róla kicsit, hogy milyen hasznos varázslatokat tartalmas?
*Látszik a lányon hogy a régi emlékek átjárják. Minden fal egy emlék, mindegyik lerombolt házban egy régi ismerős lehetett. Biztosan az emlékek hatására, megpróbál fel lépdelni a törmeléken, de vissza csúszik. Ijedtében a férfinél talál menedéket. Hirtelen megfogja kezét, talán attól fél, hogy elesne nélküle. A meglepő, hogy kis idő után sem engedik el egymás kezét. Úgy mint tegnap este a fürdőben, csak most más a kezdeményező fél.* ~Ha most megízlelném az ajkait, még csak nem is mondhatná, hogy nem vágyott rá. Ha tegnap nem mondta volna, hogy lassan akar haladni meg is tenném.~
-Úgy érzem elgondolkodtál a csábítás azon formáján amit meséltem. *Nevetve mondja ezt, persze közben határozottan tartja a Nellara kezeit, nem szeretné elengedi.* Szerintem nem jó ötlet oda felmászni, inkább sétáljunk egyet.
36. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2017-05-29 21:42:25
Üzenet elküldve: 2017-05-29 21:42:25
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Vokattä Lunderlon//
*A lány a cipőjét is megmossa a folyóban, a lábára kapja, majd elindul egy biztonságosnak tűnő szakaszon.*
- Hmm...
*Halványan elmosolyodik.*
- De akkor én moshatom a hajadat?
*Elképzeli, ahogyan hozzáér apró ujjival a férfi hajához, és masszírozza a fejbőrét. Jólesően kirázza a hideg, ezek után pedig furcsán mosolyogni kezd.*
- De legalább tiszták vagyunk.
*Rántja meg a vállát, majd egy darabon csendben marad. Persze mikor a férfi szól hozzá, azért természetesen válaszol.*
- Nem bízol bennem? Hmm...
*Halkan felnevet, mert eszébe jut valami más, az előzővel nem is foglalkozik.*
- Biztos, hogy csak akkor csábulsz el, ha a kíváncsiságodra hatok?
*Jól esik neki ez a kis játék, hiszen a férfi nyíltan udvarol neki, akkor ő miért nem szórakozhat egy kicsit?*
- Nézd csak, ott is van!
*Mondja, majd előre mutat, az omladozó romokra.*
- A Hold karavánpihenő romjai. Sokszor megfordultam ott. Mikor még álltak az épületek. Hasonlóan virágzó város volt, mint Artheinor. Csak kisebb.
*Helyesbít a végén, közelebb érve a romokhoz.*
- A kedvencem az egyik téli hét volt. A karavánpihenőben mulatságot rendeztek. A főtéren tüzet gyújtottak. Mi, egy csomóan köré ültünk, sütöttünk magunknak valamit enni, melegedtünk, beszélgettünk. De sok jó dolog volt itt, amit a háborúval elpusztítottak. Itt lehetett a legjobban Holdmágiát tanulni. Én is... Holdmágus akarok lenni.
*Egy pillanatra csendben marad. Végigsimítja ujjaival a romokat, de már nem tudja, hogy melyik épület részesei lehettek egykor. Lehet, hogy fogadó, egy kedves parasztasszony háza, nemes úré, vagy valamilyen gazfickóé.
Mikor fel akarsz mászni a romra megcsúszik a lába. Nem annyira, hogy elessen, de az ijedségtől rögtön Vokattä kezébe kapaszkodik. Pár pillanatra megpihen, ekkor veszi észre, hogy még mindig a férfi kezét fogja. Viszont már kínos lenne elengedi, így csak néz és vár a reakcióra.*
*A lány a cipőjét is megmossa a folyóban, a lábára kapja, majd elindul egy biztonságosnak tűnő szakaszon.*
- Hmm...
*Halványan elmosolyodik.*
- De akkor én moshatom a hajadat?
*Elképzeli, ahogyan hozzáér apró ujjival a férfi hajához, és masszírozza a fejbőrét. Jólesően kirázza a hideg, ezek után pedig furcsán mosolyogni kezd.*
- De legalább tiszták vagyunk.
*Rántja meg a vállát, majd egy darabon csendben marad. Persze mikor a férfi szól hozzá, azért természetesen válaszol.*
- Nem bízol bennem? Hmm...
*Halkan felnevet, mert eszébe jut valami más, az előzővel nem is foglalkozik.*
- Biztos, hogy csak akkor csábulsz el, ha a kíváncsiságodra hatok?
*Jól esik neki ez a kis játék, hiszen a férfi nyíltan udvarol neki, akkor ő miért nem szórakozhat egy kicsit?*
- Nézd csak, ott is van!
*Mondja, majd előre mutat, az omladozó romokra.*
- A Hold karavánpihenő romjai. Sokszor megfordultam ott. Mikor még álltak az épületek. Hasonlóan virágzó város volt, mint Artheinor. Csak kisebb.
*Helyesbít a végén, közelebb érve a romokhoz.*
- A kedvencem az egyik téli hét volt. A karavánpihenőben mulatságot rendeztek. A főtéren tüzet gyújtottak. Mi, egy csomóan köré ültünk, sütöttünk magunknak valamit enni, melegedtünk, beszélgettünk. De sok jó dolog volt itt, amit a háborúval elpusztítottak. Itt lehetett a legjobban Holdmágiát tanulni. Én is... Holdmágus akarok lenni.
*Egy pillanatra csendben marad. Végigsimítja ujjaival a romokat, de már nem tudja, hogy melyik épület részesei lehettek egykor. Lehet, hogy fogadó, egy kedves parasztasszony háza, nemes úré, vagy valamilyen gazfickóé.
Mikor fel akarsz mászni a romra megcsúszik a lába. Nem annyira, hogy elessen, de az ijedségtől rögtön Vokattä kezébe kapaszkodik. Pár pillanatra megpihen, ekkor veszi észre, hogy még mindig a férfi kezét fogja. Viszont már kínos lenne elengedi, így csak néz és vár a reakcióra.*
35. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2017-05-29 20:40:30
Üzenet elküldve: 2017-05-29 20:40:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Nellara Han//
~Semmi izgatottság nem látszódik rajta. Lehet hogy megtanulta hogyan kell elrejteni izgatottságát? Még egy puszi sem hatott rá, teljes csőd vagyok.~
*Társa helyt ad az észrevételnek, felkel a sárból és elindul valamerre. A férfi követi őt egészen egy csordogáló csermelyhez. ~Teljesen kiment a fejemből hogy itt értelmes folyadék is van.~ Leveszi kabátját, beledobja a vízbe. A sodrás szinte nem is észlelhető, biztos nem sodorja el. Leveszi felsőjét, alaposan megmosakodik a viszonylag tiszta vízben.*
-Látod azt a rengeteg koszt ami a hajamban volt? *Ujjával a folyóban lévő sár maradványaira mutat, amik nemrég még a fején voltak.* Legközelebb jössz ám egy hajmosással. *Kacsintással jelzi, hogy jólesne neki. Bár számon kérni úgysem fogja. Kicsavarja vizes gönceit legalább plusz súlyt ne cipeljen. A tisztálkodás végeztével kabátját kifordítja, felteszi a bal vállára. Ott előbb megszárad mint ha felvenné.*
-Most úgy nézünk ki, mint akik egyszerre intézték el a fürdést és a mosást. Főleg te. *Végignéz a csurom vizes lányon, kinek még a hajából is szinte folyik a víz.* Remélem a nap elég erősen süt be ide, nem szeretném ha megfáznál.
*Letudva a napi tisztálkodást, Nellara felcsigázza Vokattä érdeklődését azzal, hogy valami érdekes helyre csábítja. Nem tudni mi az, de állítólag különleges.*
-Ha a kíváncsiságomra akarsz játszani akkor mindig el fogok csábulni. Biztos hogy vannak érdekes dolgok is ebben a hatalmas pocsolyában? ~Nagyon kétkedek benne, de megbántani nem szeretném.~ Mi teszi azt a helyet olyan vonzóvá?
~Semmi izgatottság nem látszódik rajta. Lehet hogy megtanulta hogyan kell elrejteni izgatottságát? Még egy puszi sem hatott rá, teljes csőd vagyok.~
*Társa helyt ad az észrevételnek, felkel a sárból és elindul valamerre. A férfi követi őt egészen egy csordogáló csermelyhez. ~Teljesen kiment a fejemből hogy itt értelmes folyadék is van.~ Leveszi kabátját, beledobja a vízbe. A sodrás szinte nem is észlelhető, biztos nem sodorja el. Leveszi felsőjét, alaposan megmosakodik a viszonylag tiszta vízben.*
-Látod azt a rengeteg koszt ami a hajamban volt? *Ujjával a folyóban lévő sár maradványaira mutat, amik nemrég még a fején voltak.* Legközelebb jössz ám egy hajmosással. *Kacsintással jelzi, hogy jólesne neki. Bár számon kérni úgysem fogja. Kicsavarja vizes gönceit legalább plusz súlyt ne cipeljen. A tisztálkodás végeztével kabátját kifordítja, felteszi a bal vállára. Ott előbb megszárad mint ha felvenné.*
-Most úgy nézünk ki, mint akik egyszerre intézték el a fürdést és a mosást. Főleg te. *Végignéz a csurom vizes lányon, kinek még a hajából is szinte folyik a víz.* Remélem a nap elég erősen süt be ide, nem szeretném ha megfáznál.
*Letudva a napi tisztálkodást, Nellara felcsigázza Vokattä érdeklődését azzal, hogy valami érdekes helyre csábítja. Nem tudni mi az, de állítólag különleges.*
-Ha a kíváncsiságomra akarsz játszani akkor mindig el fogok csábulni. Biztos hogy vannak érdekes dolgok is ebben a hatalmas pocsolyában? ~Nagyon kétkedek benne, de megbántani nem szeretném.~ Mi teszi azt a helyet olyan vonzóvá?
34. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2017-05-29 19:51:00
Üzenet elküldve: 2017-05-29 19:51:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Vokattä Lunderlon//
- Látod, én megmondtam!
*Bólogat helyeselve, a bűz és sár ellenére mosolyogva, hiszen végre igaza lehetett. Még akkor is, ha nem túl kellemes dologban.*
- Vissza? Úgyse tudnál bántani.
*Az előző mondatát igazolja az, hogy a férfi egy puszit nyom az arcára. Persze mint mindig, most is zavarba jön, csak most a pirulás nem látszik a sártól. Szerencsére.*
- Jogos induljunk!
*Mondja gyorsan, próbálva nem törődni az előző dologgal, de zavarát nem tudja elrejteni, hangja egy kicsit megremeg a puszitól, és Vokattä közelségétől is.
Ha a férfi utána megy, akkor elsétál a legközelebbi aránylag tisztábbnak mondható nagyobb érhez, és lemossa magáról a sarat. Eltart egy ideig, de mire végez eltűnik róla a kosz, helyette azonban csöpög a víztől, és a ruhája is a bőréhez tapad. Ezt saját maga nem is veszi észre.*
- Gyere, akarok neked mutatni egy különleges dolgot. Ha még nem voltál erre, akkor tetszeni fog.
*Ha Vokattä követi, elindul a romok irányába, amik innen még nem láthatóak.*
- Látod, én megmondtam!
*Bólogat helyeselve, a bűz és sár ellenére mosolyogva, hiszen végre igaza lehetett. Még akkor is, ha nem túl kellemes dologban.*
- Vissza? Úgyse tudnál bántani.
*Az előző mondatát igazolja az, hogy a férfi egy puszit nyom az arcára. Persze mint mindig, most is zavarba jön, csak most a pirulás nem látszik a sártól. Szerencsére.*
- Jogos induljunk!
*Mondja gyorsan, próbálva nem törődni az előző dologgal, de zavarát nem tudja elrejteni, hangja egy kicsit megremeg a puszitól, és Vokattä közelségétől is.
Ha a férfi utána megy, akkor elsétál a legközelebbi aránylag tisztábbnak mondható nagyobb érhez, és lemossa magáról a sarat. Eltart egy ideig, de mire végez eltűnik róla a kosz, helyette azonban csöpög a víztől, és a ruhája is a bőréhez tapad. Ezt saját maga nem is veszi észre.*
- Gyere, akarok neked mutatni egy különleges dolgot. Ha még nem voltál erre, akkor tetszeni fog.
*Ha Vokattä követi, elindul a romok irányába, amik innen még nem láthatóak.*
33. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2017-05-29 19:28:19
Üzenet elküldve: 2017-05-29 19:28:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Nellara Han//
-Valamit valamiért. *Szemtelenül ezt válaszolja, mikor a jelenleg sáros arcú tündérnek nem tetszik annyira az iszap pakolás. Mikor segítő kezeit nyújtja felé, hirtelen rántást érez. Megbillen és a térdelő helyzetből fekvőbe kerül, mégpedig bele a sáros közegbe. Nem élvezi annyira mint az előbbi szituációt. Gyorsan kiemeli arcát, és elkezdi letörölni a szemei körül. Nellara csak nevet rajta, épp úgy mint az előbb fordított helyzetben.*
-Ez tényleg büdös. *Elkezd szörnyülködni, erősen megrázza a fejét, ha bármivel jobb lesz, már megéri. Barátja selymes karjai segítenek neki ülő pozíciót felvenni. Már teljesen mindegy, de enged neki és helyet foglal mellette. Mindketten sárosak a fejük búbjáig, és ezt a szó legláthatóbb értelmében kell érteni. Vokattä vállát a mellette ülőnek dönti, kipiheni kicsit a fürdőzés fáradalmait.*
-Tényleg csak azért hogy ne maradj egyedül? De gonosz vagy, vissza kapod ezt még. *Ahogy kimondja egy cuppanós puszit ad a lány arcára.* Remélem így már nem vagy magányos. *Visszaül mellé, csendesen vár mi lesz a válasz, majd kis idő múlva jelzi hogy ez a hely nem éppen megfelelő a pihenésre.* Lassan azért kikászálódhatnánk innen, nem szeretnék ezen a helyen aludni.
-Valamit valamiért. *Szemtelenül ezt válaszolja, mikor a jelenleg sáros arcú tündérnek nem tetszik annyira az iszap pakolás. Mikor segítő kezeit nyújtja felé, hirtelen rántást érez. Megbillen és a térdelő helyzetből fekvőbe kerül, mégpedig bele a sáros közegbe. Nem élvezi annyira mint az előbbi szituációt. Gyorsan kiemeli arcát, és elkezdi letörölni a szemei körül. Nellara csak nevet rajta, épp úgy mint az előbb fordított helyzetben.*
-Ez tényleg büdös. *Elkezd szörnyülködni, erősen megrázza a fejét, ha bármivel jobb lesz, már megéri. Barátja selymes karjai segítenek neki ülő pozíciót felvenni. Már teljesen mindegy, de enged neki és helyet foglal mellette. Mindketten sárosak a fejük búbjáig, és ezt a szó legláthatóbb értelmében kell érteni. Vokattä vállát a mellette ülőnek dönti, kipiheni kicsit a fürdőzés fáradalmait.*
-Tényleg csak azért hogy ne maradj egyedül? De gonosz vagy, vissza kapod ezt még. *Ahogy kimondja egy cuppanós puszit ad a lány arcára.* Remélem így már nem vagy magányos. *Visszaül mellé, csendesen vár mi lesz a válasz, majd kis idő múlva jelzi hogy ez a hely nem éppen megfelelő a pihenésre.* Lassan azért kikászálódhatnánk innen, nem szeretnék ezen a helyen aludni.
32. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2017-05-29 18:43:20
Üzenet elküldve: 2017-05-29 18:43:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Vokattä Lunderlon//
*Rosszul esik neki a férfi nevetése, de jobban belegondolva fordított helyzetben ő maga is nevetne, ezért egyáltalán nem lesz veszi magára a dolgot.*
- Igen, és koszos, büdös. Nem, nem éri meg.
*Sóhajt, majd mikor Vokattä felé nyújtja a kezét ahelyett, hogy megpróbálna felállni, teljes erejével megrántja a férfit, hogy az arccal előre essen a sárba.
Most ő is elkezd nevetni, majd megpróbál segíteni a férfinek abban, hogy leülhessen mellé. Ha így történik, akkor egymás mellett ülnek az egy merő iszapban. Ha nem, akkor majd a férfi megoldja maga, a lány pedig őt nézi, ahogyan próbálkozik.*
- Csak hogy ne maradjak egyedül.
*Rosszul esik neki a férfi nevetése, de jobban belegondolva fordított helyzetben ő maga is nevetne, ezért egyáltalán nem lesz veszi magára a dolgot.*
- Igen, és koszos, büdös. Nem, nem éri meg.
*Sóhajt, majd mikor Vokattä felé nyújtja a kezét ahelyett, hogy megpróbálna felállni, teljes erejével megrántja a férfit, hogy az arccal előre essen a sárba.
Most ő is elkezd nevetni, majd megpróbál segíteni a férfinek abban, hogy leülhessen mellé. Ha így történik, akkor egymás mellett ülnek az egy merő iszapban. Ha nem, akkor majd a férfi megoldja maga, a lány pedig őt nézi, ahogyan próbálkozik.*
- Csak hogy ne maradjak egyedül.
31. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2017-05-29 18:28:26
Üzenet elküldve: 2017-05-29 18:28:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Nellara Han//
*Szerencsére nagyobb az ijedtség, mint amekkora a baj. Hátra tudnak menni, egy veszélytelenebb föld darabra, ahol leülhetnek megpihenni. Vokattä hátát a földnek veti, fújtat egyet. Az újabb kiabálásra nem pattan fel, csak oldalra dönti a fejét. Nellara a cipőjét keresi nagy elánnal. ~Neked a cipőd hiányzik, nekem meg a karom, ami mindjárt leszakad.~ Elkezdi masszírozni zsibbadó karját.*
-Mi a remek? *Kérdezi kíváncsian, mi lehet a lány problémája. Válasz helyett egy olyan hangot hall, mint amikor valakit nyakon borítanak egy vödör vízzel. A sárból egy szárny látszik csak ki. Egy kar és egy fél arc. A többi valahogy egybe olvadt a mocsárral. Kacagva ül fel, bámulva a sártól beterített társát. Négykézláb oda mászik hozzá.*
-Bocsánat a nevetésért, nyilván nem ennyire vicces a helyzet. *Bár alig tudja megállni hogy ne folytassa a vihogást.* Nézd a jó oldalát. Ahol sáros vagy ott nem csípnek meg a szúnyogok. Állítólag a sár jót tesz a bőrnek. *Komolyabb arcát mutatva, erőt vesz magán, előre nyújtja kezeit a lány felé.* Kihúzzalak, vagy szeretnéd ha csatlakoznék? Utána segítek megkeresni a cipődet. *Ha a lány megfogja kezeit, óvatosan felsegíti őt. Ha hirtelen megrántja akkor viszont Vokkattä egyensúlyát vesztve szintén az iszapban landol.*
A hozzászólás írója (Vokattä Lunderlon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.05.29 18:30:54
*Szerencsére nagyobb az ijedtség, mint amekkora a baj. Hátra tudnak menni, egy veszélytelenebb föld darabra, ahol leülhetnek megpihenni. Vokattä hátát a földnek veti, fújtat egyet. Az újabb kiabálásra nem pattan fel, csak oldalra dönti a fejét. Nellara a cipőjét keresi nagy elánnal. ~Neked a cipőd hiányzik, nekem meg a karom, ami mindjárt leszakad.~ Elkezdi masszírozni zsibbadó karját.*
-Mi a remek? *Kérdezi kíváncsian, mi lehet a lány problémája. Válasz helyett egy olyan hangot hall, mint amikor valakit nyakon borítanak egy vödör vízzel. A sárból egy szárny látszik csak ki. Egy kar és egy fél arc. A többi valahogy egybe olvadt a mocsárral. Kacagva ül fel, bámulva a sártól beterített társát. Négykézláb oda mászik hozzá.*
-Bocsánat a nevetésért, nyilván nem ennyire vicces a helyzet. *Bár alig tudja megállni hogy ne folytassa a vihogást.* Nézd a jó oldalát. Ahol sáros vagy ott nem csípnek meg a szúnyogok. Állítólag a sár jót tesz a bőrnek. *Komolyabb arcát mutatva, erőt vesz magán, előre nyújtja kezeit a lány felé.* Kihúzzalak, vagy szeretnéd ha csatlakoznék? Utána segítek megkeresni a cipődet. *Ha a lány megfogja kezeit, óvatosan felsegíti őt. Ha hirtelen megrántja akkor viszont Vokkattä egyensúlyát vesztve szintén az iszapban landol.*
A hozzászólás írója (Vokattä Lunderlon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.05.29 18:30:54
30. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2017-05-29 17:50:50
Üzenet elküldve: 2017-05-29 17:50:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Vokattä Lunderlon//
- Bocsánat.
*Dadogja.*
- Köszönöm.
*Megpróbál teljesen nyugodt maradni, átkarolja a férfit, belekapaszkodik, és engedi, hogy ő átölelje a derekát, majd kihúzza a sárból. Ahogy testük összeér a lány arca paradicsom vörös lesz, de hagyja, hogy a férfi hátrébb lépkedjen vele. Mikor sikeresen kijutottak szégyenlősen néz lefelé, egy lépést hátrébb lép és a mocsarat kezdi bámulni.
Ekkor vesz észre valamit. A nagy sikítozás és kiabálás közben elejtette a cipőjét.*
- A cipőm!
*Szörnyülködve nézelődik körbe-körbe, még meg nem pillantja félig elsüppedve a mocsárban. Annak a helynek a másik oldalán, ahol ő maga elsüllyedt.*
- Remek.
*Duzzog egy sort, majd leguggol, hogy felvegye. Előre nyúl, hogy ne kelljen belelépnie a kicsit keményebb, de még mindig süppedős sárba, de ahol nyúl elveszti az egyensúlyát, és az oldalára esik, bele a sárba. Itt már a mocsár kicsit szilárdabb, így csak pár centiméterre süllyed el.*
- Ilyen nincs! De komolyan!
*Legszívesebben káromkodna, de visszafogja magát.*
A hozzászólás írója (Nellara Han) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.05.29 17:52:22
- Bocsánat.
*Dadogja.*
- Köszönöm.
*Megpróbál teljesen nyugodt maradni, átkarolja a férfit, belekapaszkodik, és engedi, hogy ő átölelje a derekát, majd kihúzza a sárból. Ahogy testük összeér a lány arca paradicsom vörös lesz, de hagyja, hogy a férfi hátrébb lépkedjen vele. Mikor sikeresen kijutottak szégyenlősen néz lefelé, egy lépést hátrébb lép és a mocsarat kezdi bámulni.
Ekkor vesz észre valamit. A nagy sikítozás és kiabálás közben elejtette a cipőjét.*
- A cipőm!
*Szörnyülködve nézelődik körbe-körbe, még meg nem pillantja félig elsüppedve a mocsárban. Annak a helynek a másik oldalán, ahol ő maga elsüllyedt.*
- Remek.
*Duzzog egy sort, majd leguggol, hogy felvegye. Előre nyúl, hogy ne kelljen belelépnie a kicsit keményebb, de még mindig süppedős sárba, de ahol nyúl elveszti az egyensúlyát, és az oldalára esik, bele a sárba. Itt már a mocsár kicsit szilárdabb, így csak pár centiméterre süllyed el.*
- Ilyen nincs! De komolyan!
*Legszívesebben káromkodna, de visszafogja magát.*
A hozzászólás írója (Nellara Han) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.05.29 17:52:22
29. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2017-05-29 17:15:37
Üzenet elküldve: 2017-05-29 17:15:37
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Nellara Han//
~Arra lettem volna kíváncsi, te örülnél-e neki, hogy a bámészkodók ezt gondolják rólunk.~ *Kicsit elszontyolodik, újabb terv nem jött össze amiből megtudhatta volna a lány érzéseit.*
*Behatoltak az ingoványos területre, még annál is rosszabb, mint elképzelte. Kis patakokkal véletlenszerűen átszőtt terület. Alig látni olyan részét a talajnak ami száraz. Köd szerencsére elvétve van, szerencséjük hogy nem este értek ide.*
*Vokattä meglepődve nézi amint társa lehuppan a földre. Kék ruhája koszos lesz, de ezzel mit sem törődve leveszi cipőjét, mezítláb folytatva tovább az utat. ~Talán tudhat valamit?~ Pillanatok telnek csak el mikor felkiált és hirtelen belekapaszkodik a férfi jobb karjába. Vokka felszisszen, erős szúrást érez kezében. Megbillen, pár gyors lépést tesz abba az irányba amerről húzzák. Nem sok hiányzik hozzá hogy elessenek, de mindketten talpon maradnak. Ekkor döbben rá, hogy Nellara térdig a sárban áll és valószínűleg tovább süllyed ha nem tartja meg. Ehhez képest apróság a seb a csuklóján, ahol a körmök bele mélyednek.*
-Kérlek ne kapálózz, azzal csak rosszabb lesz. Mindjárt kihúzlak. *Ha a lány nem mozgolódik, akkor bal karjával át tudja karolni őt. Szorosan átöleli a derekát, végül lassan hátralépkedve kihúzza. Mellkasuk biztosan a másikénak feszül majd, de remélhetőleg ez olyan szituáció ami nem hozza egyikőjüket sem zavarba.*
*Ha még sem kér a segítségből akkor jó eséllyel mindketten a földre zuhannak.*
~Arra lettem volna kíváncsi, te örülnél-e neki, hogy a bámészkodók ezt gondolják rólunk.~ *Kicsit elszontyolodik, újabb terv nem jött össze amiből megtudhatta volna a lány érzéseit.*
*Behatoltak az ingoványos területre, még annál is rosszabb, mint elképzelte. Kis patakokkal véletlenszerűen átszőtt terület. Alig látni olyan részét a talajnak ami száraz. Köd szerencsére elvétve van, szerencséjük hogy nem este értek ide.*
*Vokattä meglepődve nézi amint társa lehuppan a földre. Kék ruhája koszos lesz, de ezzel mit sem törődve leveszi cipőjét, mezítláb folytatva tovább az utat. ~Talán tudhat valamit?~ Pillanatok telnek csak el mikor felkiált és hirtelen belekapaszkodik a férfi jobb karjába. Vokka felszisszen, erős szúrást érez kezében. Megbillen, pár gyors lépést tesz abba az irányba amerről húzzák. Nem sok hiányzik hozzá hogy elessenek, de mindketten talpon maradnak. Ekkor döbben rá, hogy Nellara térdig a sárban áll és valószínűleg tovább süllyed ha nem tartja meg. Ehhez képest apróság a seb a csuklóján, ahol a körmök bele mélyednek.*
-Kérlek ne kapálózz, azzal csak rosszabb lesz. Mindjárt kihúzlak. *Ha a lány nem mozgolódik, akkor bal karjával át tudja karolni őt. Szorosan átöleli a derekát, végül lassan hátralépkedve kihúzza. Mellkasuk biztosan a másikénak feszül majd, de remélhetőleg ez olyan szituáció ami nem hozza egyikőjüket sem zavarba.*
*Ha még sem kér a segítségből akkor jó eséllyel mindketten a földre zuhannak.*
28. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2017-05-29 14:16:51
Üzenet elküldve: 2017-05-29 14:16:51
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Vokattä Lunderlon//
*Még egyszer felnéz a napra, az égre, majd hátra a kellemes tájra, majd egy nagyot sóhajt. Leül a porba, nem törődve azzal hogy koszos lesz, hiszen előbb vagy utóbb így is, úgy is bekövetkezik, leveszi a cipőjét, először megpróbálja betenni a táskájába, majd mikor rájön, hogy ez esélytelen jobb kezébe fogja, és úgy néz rá a férfira.
Megkeresi a legbiztonságosabb pontot, ami nem süpped, majd elindul a Füves rengeteg felé.*
- Ó, igen! Észrevettem.
*Mondja, de hangjából nagyon hallatszik a koncentrálás.*
- Szerintem majdnem mindenki.
*Nagyot sóhajt.*
- Ha lenne rá mód, akkor hidd el, hogy nem erre jöttünk volna.
*Az a betű egy hatalmas sikításba megy át, mikor a lány egyik lába hirtelen térdig merül az iszapban. Automatikusan a férfibe kapaszkodik, a vállát és a kezét markolja, miközben próbálja kihúzni lábát a sárból.*
*Még egyszer felnéz a napra, az égre, majd hátra a kellemes tájra, majd egy nagyot sóhajt. Leül a porba, nem törődve azzal hogy koszos lesz, hiszen előbb vagy utóbb így is, úgy is bekövetkezik, leveszi a cipőjét, először megpróbálja betenni a táskájába, majd mikor rájön, hogy ez esélytelen jobb kezébe fogja, és úgy néz rá a férfira.
Megkeresi a legbiztonságosabb pontot, ami nem süpped, majd elindul a Füves rengeteg felé.*
- Ó, igen! Észrevettem.
*Mondja, de hangjából nagyon hallatszik a koncentrálás.*
- Szerintem majdnem mindenki.
*Nagyot sóhajt.*
- Ha lenne rá mód, akkor hidd el, hogy nem erre jöttünk volna.
*Az a betű egy hatalmas sikításba megy át, mikor a lány egyik lába hirtelen térdig merül az iszapban. Automatikusan a férfibe kapaszkodik, a vállát és a kezét markolja, miközben próbálja kihúzni lábát a sárból.*
27. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2017-04-13 10:24:14
Üzenet elküldve: 2017-04-13 10:24:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 148
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
*Az ingoványos vidék kitűnő hely a keresés kezdetéhez. A nedves, már-már mocsaras környék éltető táptalaja a gombáknak és vízparti füveknek. A fák tövében feltűnő jelenség lehet a légyölő galóca, ennél kicsit jobban rejtőzködik a gyilkos galóca, de mindkettő kitűnően hasznosítható, és bőven elállnak addig, amíg fel nem dolgozza őket a nő. A víz alapú hatóanyaguk könnyen kinyerhető, és máris lehet vele szórakozni és szórakoztatni. Emellett persze a nő nyitva tartja a szemét, a friss beléndek például szintén kitűnő hallucinogén, a ricinus, ami vadul nő a felázott talajban, még ölni is képes. Ritkább darabokkal is találkozott már a nő, a pengevirág például hasonlóan élezi az ilyesféle tájakat, így a nádasokba is be-be pillant Assag, nem tűnik-e ki a sárgás nád között a lila szár.*
26. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2017-04-08 07:23:58
Üzenet elküldve: 2017-04-08 07:23:58
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 390
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Megfontolt
//Elhagyatottan//
~Ez a sarlatán. Na ezért nem bízom az ilyen kuruzslókban.~ *Dühöng magában a doktor, miközben a pusztaságról nyugat felé tart. Valóban becsapottnak érzi magát, hiszen nem erre számított, nem ezt akarta elérni. A hirtelen és vad öregedés a kelések mentén nem az amiért megvásárolta a szérumot. Ő egy másik anyagot vett, amelynek a fokozatos és elnyújtott hatást kellett volna adnia.
Léptei határozottak és gyorsak. No persze nem a gyermekek élete megóvása miatt, hanem a düh és csalódottság vezéreli. Amint elhagyja a pusztaságot, a nagy tó déli végén találja magát. Tudja, hogy ez a legrövidebb út az erdő irányába és, hogy ha a mocsaras részeket elkerüli, tehát az egész peremén halad, akkor nem lesz gond az útjával. A gyermekek kosarával a kezében vág át az ingovány perem területén. Néha megáll egy kis pihenőre és némi étket is ad a nagy valószínűséggel csöndes és szenvedő kis betegeknek. Elképzelhető, hogy nincs étvágyuk, ezért vizet ad nekik. Ilyen pici babák esetében nem szokás vizet adni, de ha a betegség miatt és amúgy is kiszáradnának az nem jó. Így a víz muszáj, sőt indokolt.
Az út szerencsére zökkenőmentes és ahogy a melegebb idők szárazságot hoznak úgy járhatóbbá is válnak az utak, ösvények. Ez kedvez a doktor kis csapatának, hogy hamar elérjék a sarlatán druida házát. Alludrin egy percet sem pihen. Az elméje csak arra összpontosít, hogy milyen keresetlen szavakat olvas be a druidának. A félvér nem szokott túl sok érzelmet belevinni semmibe, de ha egy kísérlete nem az ő elképzelései mentén folynak akkor ki kel magából. Többnyire ez az oka annak is, hogy kedveli a csatorna és barlangrendszerek elszigetelt atmoszféráját, vagy épp a puszta kietlen és végtelen tereit. Azonban szíve szerint egy másik dimenzióba száműzné a kísérleteket, hogy alanyai kiáltásai a tényleges semmibe vesszenek.*
~Ez a sarlatán. Na ezért nem bízom az ilyen kuruzslókban.~ *Dühöng magában a doktor, miközben a pusztaságról nyugat felé tart. Valóban becsapottnak érzi magát, hiszen nem erre számított, nem ezt akarta elérni. A hirtelen és vad öregedés a kelések mentén nem az amiért megvásárolta a szérumot. Ő egy másik anyagot vett, amelynek a fokozatos és elnyújtott hatást kellett volna adnia.
Léptei határozottak és gyorsak. No persze nem a gyermekek élete megóvása miatt, hanem a düh és csalódottság vezéreli. Amint elhagyja a pusztaságot, a nagy tó déli végén találja magát. Tudja, hogy ez a legrövidebb út az erdő irányába és, hogy ha a mocsaras részeket elkerüli, tehát az egész peremén halad, akkor nem lesz gond az útjával. A gyermekek kosarával a kezében vág át az ingovány perem területén. Néha megáll egy kis pihenőre és némi étket is ad a nagy valószínűséggel csöndes és szenvedő kis betegeknek. Elképzelhető, hogy nincs étvágyuk, ezért vizet ad nekik. Ilyen pici babák esetében nem szokás vizet adni, de ha a betegség miatt és amúgy is kiszáradnának az nem jó. Így a víz muszáj, sőt indokolt.
Az út szerencsére zökkenőmentes és ahogy a melegebb idők szárazságot hoznak úgy járhatóbbá is válnak az utak, ösvények. Ez kedvez a doktor kis csapatának, hogy hamar elérjék a sarlatán druida házát. Alludrin egy percet sem pihen. Az elméje csak arra összpontosít, hogy milyen keresetlen szavakat olvas be a druidának. A félvér nem szokott túl sok érzelmet belevinni semmibe, de ha egy kísérlete nem az ő elképzelései mentén folynak akkor ki kel magából. Többnyire ez az oka annak is, hogy kedveli a csatorna és barlangrendszerek elszigetelt atmoszféráját, vagy épp a puszta kietlen és végtelen tereit. Azonban szíve szerint egy másik dimenzióba száműzné a kísérleteket, hogy alanyai kiáltásai a tényleges semmibe vesszenek.*
25. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2017-04-07 23:44:48
Üzenet elküldve: 2017-04-07 23:44:48
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Vándorút a Mágustoronyba//
//Belnis//
*Valóban fárasztóbb az átkelés, mint legutóbb volt. Talán rossz irányba jöttek, és emiatt egy mélyebb mocsaras talajt fogtak ki. De annyira nem lehetnek eltévedve, hisz ha nagyon figyelünk, már látni a mágustornyot innen.
Hátranéz Belnisre, hogy megvan-e. Szerencsére a lány tudta követni, semmi baja sem történt, legalábbis úgy tűnik. Akkor jó, a nehezén túl vannak. Belnis liheg, elfáradt. Mintha magára ismerne, amikor ő kért öt percenként pihenőt Shaia mellet. Elmosolyodik ezen picit, újra azok a régi szép emlékek.*
- Már nem vagyunk messze, de ha nagyon elfáradtál pihenhetünk. Innen már nem vészes az út, átkeltünk a legnehezebb részen. De szerintem másfelé jöttünk most, mint amerre a múltkor jöttem. Akkor nem volt ennyire vészes.
*Azzal keres egy biztonságos tisztást, ahol leül egy kicsikét, mielőtt tovább indulnának. Nem rossz ötlet a pihenő, az igaz, szóval Meirának sincs ellenére a dolog. Várakozik addig, amíg Belnis nem mondja, hogy indulhatunk. Ha a lány kipihente magát, akkor részéről nekivághatnak az út utolsó szakaszának.*
//Belnis//
*Valóban fárasztóbb az átkelés, mint legutóbb volt. Talán rossz irányba jöttek, és emiatt egy mélyebb mocsaras talajt fogtak ki. De annyira nem lehetnek eltévedve, hisz ha nagyon figyelünk, már látni a mágustornyot innen.
Hátranéz Belnisre, hogy megvan-e. Szerencsére a lány tudta követni, semmi baja sem történt, legalábbis úgy tűnik. Akkor jó, a nehezén túl vannak. Belnis liheg, elfáradt. Mintha magára ismerne, amikor ő kért öt percenként pihenőt Shaia mellet. Elmosolyodik ezen picit, újra azok a régi szép emlékek.*
- Már nem vagyunk messze, de ha nagyon elfáradtál pihenhetünk. Innen már nem vészes az út, átkeltünk a legnehezebb részen. De szerintem másfelé jöttünk most, mint amerre a múltkor jöttem. Akkor nem volt ennyire vészes.
*Azzal keres egy biztonságos tisztást, ahol leül egy kicsikét, mielőtt tovább indulnának. Nem rossz ötlet a pihenő, az igaz, szóval Meirának sincs ellenére a dolog. Várakozik addig, amíg Belnis nem mondja, hogy indulhatunk. Ha a lány kipihente magát, akkor részéről nekivághatnak az út utolsó szakaszának.*
24. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2017-04-07 23:30:55
Üzenet elküldve: 2017-04-07 23:30:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 80
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Vándorút a Mágustoronyba//
//Meira//
*A talaj egyre nehezebben járható. Mindkét fél-elf lány arra ügyel, hogy ne süllyedjenek el a mocsaras területen. A koncentrálás közepette még a beszélgetés is elhal egy kis ideig. A ragacsos láp elborítja csizmájukat. Na ezeknek a letakarítása is egy móka lesz. Sosem szerette igazán a sarat. Mindig csak a mag van vele. Először jó ötlet két lábbal az iszappal teli gödrökbe ugrálni, de azt garantálhatja, hogy a megszáradt sarat nagyon nehéz leszedni csizmáról és ruháról egyaránt.
Belnis annyira koncentrál és figyeli az utat, hogy néha még pislogni is elfelejt. Végül veszteség nélkül mindketten átvergődtek az Ingoványos vidéken.*
-Na, Meira, ez fárasztó volt.
*Mondja combjára tett kezekkel Belnis. Nem volt nagyon kimerítő, de sok odafigyelést igényelt. Picit lihegve barátnőjére néz.*
-Megálljunk egy picit, vagy menjünk tovább?
//Meira//
*A talaj egyre nehezebben járható. Mindkét fél-elf lány arra ügyel, hogy ne süllyedjenek el a mocsaras területen. A koncentrálás közepette még a beszélgetés is elhal egy kis ideig. A ragacsos láp elborítja csizmájukat. Na ezeknek a letakarítása is egy móka lesz. Sosem szerette igazán a sarat. Mindig csak a mag van vele. Először jó ötlet két lábbal az iszappal teli gödrökbe ugrálni, de azt garantálhatja, hogy a megszáradt sarat nagyon nehéz leszedni csizmáról és ruháról egyaránt.
Belnis annyira koncentrál és figyeli az utat, hogy néha még pislogni is elfelejt. Végül veszteség nélkül mindketten átvergődtek az Ingoványos vidéken.*
-Na, Meira, ez fárasztó volt.
*Mondja combjára tett kezekkel Belnis. Nem volt nagyon kimerítő, de sok odafigyelést igényelt. Picit lihegve barátnőjére néz.*
-Megálljunk egy picit, vagy menjünk tovább?
23. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2017-04-05 22:09:14
Üzenet elküldve: 2017-04-05 22:09:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 386
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Vándorút a Mágustoronyba//
//Belnis//
- Felejthetetlen, az biztos.
*Csak ennyit fűz hozzá Belnis kijelentésére a Shaiával kötött barátságáról. Most már sokkal inkább az utat figyeli. Minél messzebb kerülnek a várostól, az utak annál kevésbé járhatóak. Lassan elérik a lápos, mocsaras területet, ahol a beszélgetés helyett inkább a lábuk elé érdemes nézni.
Itt rengeteg, a természet által állított csapda fordulhat elő. Legrosszabb esetben elsüllyedhetnek a mocsárban, ha nem figyelnek.*
- Itt nagyon óvatosan kell átkelnünk. Ez a mocsár rengeteg életet követelt már.
*Biztatja társát. Mármint elmondja neki az óvintézkedéseket, hogy biztosan mind a ketten épségben átérjenek.*
- Ha ezen túl vagyunk, akkor már csak egy kis gyaloglás, és meg is érkezünk.
*Vág neki ezzel a mocsáron való átkelésnek.*
//Belnis//
- Felejthetetlen, az biztos.
*Csak ennyit fűz hozzá Belnis kijelentésére a Shaiával kötött barátságáról. Most már sokkal inkább az utat figyeli. Minél messzebb kerülnek a várostól, az utak annál kevésbé járhatóak. Lassan elérik a lápos, mocsaras területet, ahol a beszélgetés helyett inkább a lábuk elé érdemes nézni.
Itt rengeteg, a természet által állított csapda fordulhat elő. Legrosszabb esetben elsüllyedhetnek a mocsárban, ha nem figyelnek.*
- Itt nagyon óvatosan kell átkelnünk. Ez a mocsár rengeteg életet követelt már.
*Biztatja társát. Mármint elmondja neki az óvintézkedéseket, hogy biztosan mind a ketten épségben átérjenek.*
- Ha ezen túl vagyunk, akkor már csak egy kis gyaloglás, és meg is érkezünk.
*Vág neki ezzel a mocsáron való átkelésnek.*
22. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2017-03-06 23:11:32
Üzenet elküldve: 2017-03-06 23:11:32
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Derigó Gendió//
*Sajnos, aki nem bír egyedül, külső segítség nélkül döntést hozni, az elveszik egy vad, kegyetlen világban. A természet nem nyújt segítő nádakat. Azok barna fejüket felszegve, lágyan hajladoznak a szellőben, de nem segítenek Gendió segítségére. Sőt, mintha csak azért is az ellenkező irányba hajolnának, hogy a férfi érezze, nem törődnek vele. A víz egyre magasabbra csap, a hullámok elborítják az arcát. A víz orrán, száján, fülén folyik be a testébe, elzárva a levegő útját. A teste elnehezül, látása elhomályosul, a barna iszapos látványt elnyeli a sötétség.
Élettelen testét mérföldeken át viszi a folyó magával, míg végül, egy távoli kis torkolatnál partra nem veti.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.06 23:12:26
*Sajnos, aki nem bír egyedül, külső segítség nélkül döntést hozni, az elveszik egy vad, kegyetlen világban. A természet nem nyújt segítő nádakat. Azok barna fejüket felszegve, lágyan hajladoznak a szellőben, de nem segítenek Gendió segítségére. Sőt, mintha csak azért is az ellenkező irányba hajolnának, hogy a férfi érezze, nem törődnek vele. A víz egyre magasabbra csap, a hullámok elborítják az arcát. A víz orrán, száján, fülén folyik be a testébe, elzárva a levegő útját. A teste elnehezül, látása elhomályosul, a barna iszapos látványt elnyeli a sötétség.
Élettelen testét mérföldeken át viszi a folyó magával, míg végül, egy távoli kis torkolatnál partra nem veti.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.03.06 23:12:26
21. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2017-03-06 22:52:37
Üzenet elküldve: 2017-03-06 22:52:37
ÚJ
![>Derigó Gendió [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1048_elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Minden izmát megfeszíti és próbál átúszni, de nem sikerül neki. Mikor észreveszi a nádast, azt gondolja már megint a természet segített neki* ~Milyen kegyes velem a természet már megint segített nekem, mint mindig szokta.~ *Most már azokat az izmait is megfeszíti, amelyeket még nem feszítette még meg és utána megpróbál minél több nádast elkapni.*
-A természet... A természet segíteni fog. *Kiabálja. Azzal a természetre bízza magát és hiszi, hogy sikerülni fog. Arra meg még gondolni sem mer, hogy mi lesz ha nem tud elkapni egy nádat se.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.03.06 22:55:26, a következő indokkal:
Alapvető helyesírás.
-A természet... A természet segíteni fog. *Kiabálja. Azzal a természetre bízza magát és hiszi, hogy sikerülni fog. Arra meg még gondolni sem mer, hogy mi lesz ha nem tud elkapni egy nádat se.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2017.03.06 22:55:26, a következő indokkal:
Alapvető helyesírás.
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1877-1896