Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 19 (361. - 380. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
![>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11394_1547776595_sotetelf_no.jpg)
![>Umhar Varkogrim [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2650_ork_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1877-1896
380. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-04-18 14:18:00
Üzenet elküldve: 2018-04-18 14:18:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
//Lyz, Xot, Shen, Isq, Seles és kicsit Relild//
//Lápvirágok nyomában2 Talpas Whula 1 tő//
- Ugye? Ez így van! *ért egyet Seles mondandójával a másoknak segítés meg a varázslatosság relativitása kapcsán.
Aztán amikor Seles a nyílfűgyökér babarágóka szóbahozásakor kiböki, hogy Leon nem is ellenezne egy kisbabát, csak elvigyorodik.*
- Látod, mondtam, hogy csak beszélni kell vele! *örvendezik a híren, meg azon, hogy úgy tűnik, Seles már egyáltalán nem tartja olyan lehetetlennek a dolgot, mint amikor korábban beszéltek erről.*
- Szerintem jól teszed! *mondja, amikor Seles arról beszél, talán meg kell ragadja ezt a lehetőséget. ~Hiszen ha a férjétől lett volna kisbabája, akkor is mennyire más lenne! Még ha őt meg is ölték, akkor sem lenne Seles számára csak múlt idő, tehetetlenül, visszavonhatatlanul. A közös gyerekükben mindig ott lehetne vele!~ gondolja.*
- Persze nem akarlak rábeszélni!
- De vicces lenne egy kisbaba Vadvédben! Azt hiszem, mindenki körülugrálná! *vigyorog, elképzelve a dolgot.*
- Tae'r'tna biztos nagyon örülne neki, és szívesen vigyázna rá bármikor! *Isq kedveli a lányt, ahogy persze Sheyllealát is, bár ő sokkal cserfesebb. Főleg amiatt, mert ügyesen kertészkedik, és szorgalmasan gondozza Vadvéd veteményes kertjét.
Amit Seles a remetéről mesél, azzal bizony erős meglepetést okoz Isqehának. Azt tudta, mert elmesélte Seles, hogy a férjét útonálló haramiák ölték meg, és azzal is tisztában van, hogy a kikötőben a holtak háborúja óta már nem érvényesül a város fennhatósága, és ott azóta szörnyű dolgok történnek. Ert is onnan menekült. De hogy valójában mi történt akkoriban, arról most hall először ilyen részletesen.*
- Csupa seb voltál? Haramiákkal harcoltál? Az Erdő Szellemére! Erről eddig nem is meséltél, Seles! *mondja döbbenten, még Shayennt is visszafogja egy pillanatra, a lányra meredve.*
- Hallod, benned sokkal több van, mint amennyi előszörre látszik! *mondja, bár eddig is nagyon kedvelte az emberlányt. Aztán lazít a kantárszáron, és tovább engedi poroszkálni Lyzék mögött a feketetarkát.*
- Igazán fenntarthatnának egy Menedékházat Artheniorban. *gondolkodik hangosan.*
- Az otthontalanoknak, a városba érkezőknek, meg azoknak, akik a kikötőből vagy a környékről elmenekültek. Nem? Amikor először jártam a városban, én se tudtam, hova mehetnék a pár aranyammal. A fogadó elég drága, azt nem tudja mindenki megfizetni.
- Persze nem hiszem, hogy azok a tanácsnokok, ők irányítanak, nem? Vagy nem tudom, kik döntenek erről. Hogy azokat érdekli ilyesmi. Akkor már biztosan régóta lenne.
*Aztán beérik Lyzéket. Isq csak elmosolyodik, amikor Seles újra leteremti Shent amiatt, ahogy Xottal beszél, meg Shen sértődött arckifejezésén is a tüdeje leminősítése kapcsán.
Bármennyire is aggódik belül emiatt a megszállottság dolog miatt, meg persze Shen ráadásul még Umonról sem tud, és igazán pont az hiányzott, hogy Xottal kapcsolatban is felmerüljön ilyesmi, Seles vehemenciája és kiállása Xotért így is mosolyt csal az arcára. Szólni nem akar, mert abban egyetért Lyzzel, hogy amíg nem érnek vissza Vadvédbe, úgyis muszáj ezt félretenniük.
Shen meg majd megismeri jobban a sötételf lányt, és akkor majd megbízik benne ő is. De ahhoz úgyis idő kell. Meg persze Shent is jobban meg kell ismerniük.*
- Persze, értem! Azért ha belegyalogolsz valamibe, akkor visíts! *vigyorog Xotra, akinek jelenleg a kisebb baja is nagyobb annál, mint hogy a fényre érzékeny szemeivel gyógynövények után kutasson. Azért egy pillanatra meghökkenve zavarba jön, ahogy tekintete Xotara sötét szemével találkozik, de elhessegeti a rossz érzését.
Lyzzel valamin pusmogtak az előbb, azt látta, talán Lyz faggathatta óvatosan a kapuban történtekről, még mielőtt Shen valami zajt hallva, a lovát hátrahagyva letért az útról.
Egyelőre megvárja, amíg Shen, és az utána induló Lyz előkeveredik.*
- Gyertek vissza az útra! *kiabál utánuk. ~Vajon mit talalhatott Shen'eriel?~*
- Remélem, nem valami mocsári trollal akarnak megismerkedni, hogy aztán elhívjuk Vadvédbe kapuőrnek! *mondja Selesnek meg Xotarának.*
//Lyz, Xot, Shen, Isq, Seles és kicsit Relild//
//Lápvirágok nyomában2 Talpas Whula 1 tő//
- Ugye? Ez így van! *ért egyet Seles mondandójával a másoknak segítés meg a varázslatosság relativitása kapcsán.
Aztán amikor Seles a nyílfűgyökér babarágóka szóbahozásakor kiböki, hogy Leon nem is ellenezne egy kisbabát, csak elvigyorodik.*
- Látod, mondtam, hogy csak beszélni kell vele! *örvendezik a híren, meg azon, hogy úgy tűnik, Seles már egyáltalán nem tartja olyan lehetetlennek a dolgot, mint amikor korábban beszéltek erről.*
- Szerintem jól teszed! *mondja, amikor Seles arról beszél, talán meg kell ragadja ezt a lehetőséget. ~Hiszen ha a férjétől lett volna kisbabája, akkor is mennyire más lenne! Még ha őt meg is ölték, akkor sem lenne Seles számára csak múlt idő, tehetetlenül, visszavonhatatlanul. A közös gyerekükben mindig ott lehetne vele!~ gondolja.*
- Persze nem akarlak rábeszélni!
- De vicces lenne egy kisbaba Vadvédben! Azt hiszem, mindenki körülugrálná! *vigyorog, elképzelve a dolgot.*
- Tae'r'tna biztos nagyon örülne neki, és szívesen vigyázna rá bármikor! *Isq kedveli a lányt, ahogy persze Sheyllealát is, bár ő sokkal cserfesebb. Főleg amiatt, mert ügyesen kertészkedik, és szorgalmasan gondozza Vadvéd veteményes kertjét.
Amit Seles a remetéről mesél, azzal bizony erős meglepetést okoz Isqehának. Azt tudta, mert elmesélte Seles, hogy a férjét útonálló haramiák ölték meg, és azzal is tisztában van, hogy a kikötőben a holtak háborúja óta már nem érvényesül a város fennhatósága, és ott azóta szörnyű dolgok történnek. Ert is onnan menekült. De hogy valójában mi történt akkoriban, arról most hall először ilyen részletesen.*
- Csupa seb voltál? Haramiákkal harcoltál? Az Erdő Szellemére! Erről eddig nem is meséltél, Seles! *mondja döbbenten, még Shayennt is visszafogja egy pillanatra, a lányra meredve.*
- Hallod, benned sokkal több van, mint amennyi előszörre látszik! *mondja, bár eddig is nagyon kedvelte az emberlányt. Aztán lazít a kantárszáron, és tovább engedi poroszkálni Lyzék mögött a feketetarkát.*
- Igazán fenntarthatnának egy Menedékházat Artheniorban. *gondolkodik hangosan.*
- Az otthontalanoknak, a városba érkezőknek, meg azoknak, akik a kikötőből vagy a környékről elmenekültek. Nem? Amikor először jártam a városban, én se tudtam, hova mehetnék a pár aranyammal. A fogadó elég drága, azt nem tudja mindenki megfizetni.
- Persze nem hiszem, hogy azok a tanácsnokok, ők irányítanak, nem? Vagy nem tudom, kik döntenek erről. Hogy azokat érdekli ilyesmi. Akkor már biztosan régóta lenne.
*Aztán beérik Lyzéket. Isq csak elmosolyodik, amikor Seles újra leteremti Shent amiatt, ahogy Xottal beszél, meg Shen sértődött arckifejezésén is a tüdeje leminősítése kapcsán.
Bármennyire is aggódik belül emiatt a megszállottság dolog miatt, meg persze Shen ráadásul még Umonról sem tud, és igazán pont az hiányzott, hogy Xottal kapcsolatban is felmerüljön ilyesmi, Seles vehemenciája és kiállása Xotért így is mosolyt csal az arcára. Szólni nem akar, mert abban egyetért Lyzzel, hogy amíg nem érnek vissza Vadvédbe, úgyis muszáj ezt félretenniük.
Shen meg majd megismeri jobban a sötételf lányt, és akkor majd megbízik benne ő is. De ahhoz úgyis idő kell. Meg persze Shent is jobban meg kell ismerniük.*
- Persze, értem! Azért ha belegyalogolsz valamibe, akkor visíts! *vigyorog Xotra, akinek jelenleg a kisebb baja is nagyobb annál, mint hogy a fényre érzékeny szemeivel gyógynövények után kutasson. Azért egy pillanatra meghökkenve zavarba jön, ahogy tekintete Xotara sötét szemével találkozik, de elhessegeti a rossz érzését.
Lyzzel valamin pusmogtak az előbb, azt látta, talán Lyz faggathatta óvatosan a kapuban történtekről, még mielőtt Shen valami zajt hallva, a lovát hátrahagyva letért az útról.
Egyelőre megvárja, amíg Shen, és az utána induló Lyz előkeveredik.*
- Gyertek vissza az útra! *kiabál utánuk. ~Vajon mit talalhatott Shen'eriel?~*
- Remélem, nem valami mocsári trollal akarnak megismerkedni, hogy aztán elhívjuk Vadvédbe kapuőrnek! *mondja Selesnek meg Xotarának.*
379. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-04-18 01:47:05
Üzenet elküldve: 2018-04-18 01:47:05
ÚJ
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Kiruccanás//
//Lyz, Xot, Shen, Isq, Seles és kicsit Relild//
//Seles legel: Vízi Rysha, találat 1 tő, Vadhorgász találat 1 tő, Pengevirág találat 2 tő//
*Ahogy Isqeha sorra sorolja a növényeket és a felhasználási módjukat, Seles homlokát ráncolva igyekszik részben megjegyezni, részben felidézni a nevüket. Nem egyszerű feladat, hiszen rögzült már benne, hogy néznek ki, ezzel együtt soha nem jutott eszébe néven nevezni őket, amikor a vadont járta – hasznosabb volt, ha egyszerűen kéznél vannak a bajban.*
- Akkor nem jártam teljesen távol az igazságtól, de azért nem jutott eszembe minden. *Mosolyog Isqeha derűjén.* Nekem minden varázslatos, ami arra való, hogy segítsünk vele. Valahol maga az, hogy jót teszünk másoknak, is egy varázslat, nem?
*Lovával lépésben halad Lyz felé, ő maga pedig nem is nagyon terelgeti, tudja a dolgát. Sokkal jobban figyel Isqehára és a saját gondolataira, és mikor a baba kerül szóba, érzi, hogy egy kicsit feszült lesz a hangulat. Ha valaki, Isqeha tudja a történtek előzményeit. A lány bátorítóan rámosolyog, hogy ne ijedjen meg ettől.*
- Nagyon szeretem a kicsiket. *Mondja félig magának, miközben a ló sörényét nézi. Érezhető, hogy valamit mondani készül.* Azután, hogy beszélgettünk, eldöntöttem, hogy majd szeretnék egyet, nem olyan nagyon soká… És Leon is szeretne, szóval nem bánná… *Magyarázza Isqnek kicsit zavartan, aztán tekintete elkalandozik, oda, ahol korábbi táborukat felverték, és ahonnan elindult ebbe az új világba. Ahol elindult az új otthonához vezető úton, mondhatni.* Gondolkodtam. Úgy érzem, hogy nem lesz rá jobb alkalom, meg kell ragadnom ezt a lehetőséget.
*Eltöprengve néz végig a növénnyel tarkított, nedves lápon. Nagyon jól érzi magát Leonnal, és el tudja képzelni, hogy a férfi gondoskodjon róla és a babáról, de ha nagyon félreismerte, és esetleg valami véletlen folytán mégsem… Még akkor is tudja vállalni ő maga. Egyedül életben maradt az erdőben hosszú éveken át, és még másokon is segített, másokról is gondoskodott, ahogy tudott. A kedves, odaadó Isqre néz, és tudja, hogy például szó nélkül rá merné bízni a babát, hiszen bízik benne annyira.* ~ Meg ott van Xot is, aki megtanítaná mindenféle rosszcsontkodásra, csak győznénk megnevelni utána. Lyz biztosan megtanítaná íjjal lőni, Zara kardozni. Umon pedig… ~ *Megrezzen egy pillanatra, mert a bizonytalansága jó része a férfi kitöréséből származik. Mégis emlékezteti magát arra, hogy lelke nem romlott része milyen jó. Rá egészen biztosan nem bízná a babát… A közelébe se engedné… De a gyermek talán tőle megtanulhatná, amit Seles akkor mondott Xotnak a toronyban: hogy mindenkiben van jó, csak meg kell találni.
Nem tudja, szavai mekkora meglepetést okoztak Isqehának, de úgy dönt, válaszol a további kérdésére.*
- A kikötői erdőségben jártam, és találkoztam szegényekkel, akiknek vadat lőttem, ők pedig cserébe ruhaneműt adtak el nekem. Ott is sok volt a gyerek, szegények nagyon soványak voltak. Szedtem nekik gyökereket, gombát, és még magokat is lop… *Elhallgat, és mint egy rosszon kapott gyerek, Isqehára pillant.* Hát… Loptam a gazdagok földjeiről egy marokkal, persze nem volt rá pénzem. És ültettünk nekik kis kertet. Ők meséltek erről az öreg remetéről, és megmutatták, merre találom. Bugris egy öreg volt… Megkerestem, hogy neki is vigyek ennivalót. Megosztottam vele az élelmem egy részét, cserébe viszont nem tudott mást adni, ezért csak megmutatta, melyik növényekkel tudom jól ellátni a sebeimet. Csupa seb voltam akkoriban. Haramiákkal küzdöttem állandóan, hogy visszaadjam, amit elloptak a hozzám hasonlóaktól. *Teszi hozzá szerényen mosolyogva, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy egy ilyen érzékeny nő felfegyverkezve fenyegette az erdő tolvaj bandáit. Nem is pocsékol rá több szót, úgy látja, lassan beérik Lyzéket, és láthatóan megint felcsapott a Xot és Shen közötti perpatvar. Lyz éppen Xottal társalog, Selest pedig elfogja az aggodalom.*
- Megint rosszul vagy, Xot? *Léptet mellé aggódva, majd villámló tekintetét Shenre veti.* Hagyd őt békén, bármi is történt az előbb, nem ő tehetett róla! Már komolyan reménykedem, hogy te magad is valami ilyesmin mész éppen keresztül, Shen, és nem ilyen vagy valójában. *Korholja. Valami távoli hang töri meg a csendet. Tekintetével követi a vékony elfet, aki csak úgy belegázol a mocsárba, bár mint gyakorlott utazó, Seles legszívesebben rákiáltana, hogy ez egyáltalán nem jó ötlet. Még Lyz is követi. Kérdőn néz Isqehára és Xotra.*
- Hát ez? *Kérdi, de nem moccan, csak figyel a bozótos felé. Nem lenne jó ötlet csak úgy itt hagyni a lovakat és berongyolni a mocsár közepébe, amikor itt még van kötél is, hogy kihúzzák, aki megcsúszik.* Mintha egy nő volna ott. *Azért leveszi a válláról íját, hátha a mai nap először tényleg szükség is lesz rá.*
//Lyz, Xot, Shen, Isq, Seles és kicsit Relild//
//Seles legel: Vízi Rysha, találat 1 tő, Vadhorgász találat 1 tő, Pengevirág találat 2 tő//
*Ahogy Isqeha sorra sorolja a növényeket és a felhasználási módjukat, Seles homlokát ráncolva igyekszik részben megjegyezni, részben felidézni a nevüket. Nem egyszerű feladat, hiszen rögzült már benne, hogy néznek ki, ezzel együtt soha nem jutott eszébe néven nevezni őket, amikor a vadont járta – hasznosabb volt, ha egyszerűen kéznél vannak a bajban.*
- Akkor nem jártam teljesen távol az igazságtól, de azért nem jutott eszembe minden. *Mosolyog Isqeha derűjén.* Nekem minden varázslatos, ami arra való, hogy segítsünk vele. Valahol maga az, hogy jót teszünk másoknak, is egy varázslat, nem?
*Lovával lépésben halad Lyz felé, ő maga pedig nem is nagyon terelgeti, tudja a dolgát. Sokkal jobban figyel Isqehára és a saját gondolataira, és mikor a baba kerül szóba, érzi, hogy egy kicsit feszült lesz a hangulat. Ha valaki, Isqeha tudja a történtek előzményeit. A lány bátorítóan rámosolyog, hogy ne ijedjen meg ettől.*
- Nagyon szeretem a kicsiket. *Mondja félig magának, miközben a ló sörényét nézi. Érezhető, hogy valamit mondani készül.* Azután, hogy beszélgettünk, eldöntöttem, hogy majd szeretnék egyet, nem olyan nagyon soká… És Leon is szeretne, szóval nem bánná… *Magyarázza Isqnek kicsit zavartan, aztán tekintete elkalandozik, oda, ahol korábbi táborukat felverték, és ahonnan elindult ebbe az új világba. Ahol elindult az új otthonához vezető úton, mondhatni.* Gondolkodtam. Úgy érzem, hogy nem lesz rá jobb alkalom, meg kell ragadnom ezt a lehetőséget.
*Eltöprengve néz végig a növénnyel tarkított, nedves lápon. Nagyon jól érzi magát Leonnal, és el tudja képzelni, hogy a férfi gondoskodjon róla és a babáról, de ha nagyon félreismerte, és esetleg valami véletlen folytán mégsem… Még akkor is tudja vállalni ő maga. Egyedül életben maradt az erdőben hosszú éveken át, és még másokon is segített, másokról is gondoskodott, ahogy tudott. A kedves, odaadó Isqre néz, és tudja, hogy például szó nélkül rá merné bízni a babát, hiszen bízik benne annyira.* ~ Meg ott van Xot is, aki megtanítaná mindenféle rosszcsontkodásra, csak győznénk megnevelni utána. Lyz biztosan megtanítaná íjjal lőni, Zara kardozni. Umon pedig… ~ *Megrezzen egy pillanatra, mert a bizonytalansága jó része a férfi kitöréséből származik. Mégis emlékezteti magát arra, hogy lelke nem romlott része milyen jó. Rá egészen biztosan nem bízná a babát… A közelébe se engedné… De a gyermek talán tőle megtanulhatná, amit Seles akkor mondott Xotnak a toronyban: hogy mindenkiben van jó, csak meg kell találni.
Nem tudja, szavai mekkora meglepetést okoztak Isqehának, de úgy dönt, válaszol a további kérdésére.*
- A kikötői erdőségben jártam, és találkoztam szegényekkel, akiknek vadat lőttem, ők pedig cserébe ruhaneműt adtak el nekem. Ott is sok volt a gyerek, szegények nagyon soványak voltak. Szedtem nekik gyökereket, gombát, és még magokat is lop… *Elhallgat, és mint egy rosszon kapott gyerek, Isqehára pillant.* Hát… Loptam a gazdagok földjeiről egy marokkal, persze nem volt rá pénzem. És ültettünk nekik kis kertet. Ők meséltek erről az öreg remetéről, és megmutatták, merre találom. Bugris egy öreg volt… Megkerestem, hogy neki is vigyek ennivalót. Megosztottam vele az élelmem egy részét, cserébe viszont nem tudott mást adni, ezért csak megmutatta, melyik növényekkel tudom jól ellátni a sebeimet. Csupa seb voltam akkoriban. Haramiákkal küzdöttem állandóan, hogy visszaadjam, amit elloptak a hozzám hasonlóaktól. *Teszi hozzá szerényen mosolyogva, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy egy ilyen érzékeny nő felfegyverkezve fenyegette az erdő tolvaj bandáit. Nem is pocsékol rá több szót, úgy látja, lassan beérik Lyzéket, és láthatóan megint felcsapott a Xot és Shen közötti perpatvar. Lyz éppen Xottal társalog, Selest pedig elfogja az aggodalom.*
- Megint rosszul vagy, Xot? *Léptet mellé aggódva, majd villámló tekintetét Shenre veti.* Hagyd őt békén, bármi is történt az előbb, nem ő tehetett róla! Már komolyan reménykedem, hogy te magad is valami ilyesmin mész éppen keresztül, Shen, és nem ilyen vagy valójában. *Korholja. Valami távoli hang töri meg a csendet. Tekintetével követi a vékony elfet, aki csak úgy belegázol a mocsárba, bár mint gyakorlott utazó, Seles legszívesebben rákiáltana, hogy ez egyáltalán nem jó ötlet. Még Lyz is követi. Kérdőn néz Isqehára és Xotra.*
- Hát ez? *Kérdi, de nem moccan, csak figyel a bozótos felé. Nem lenne jó ötlet csak úgy itt hagyni a lovakat és berongyolni a mocsár közepébe, amikor itt még van kötél is, hogy kihúzzák, aki megcsúszik.* Mintha egy nő volna ott. *Azért leveszi a válláról íját, hátha a mai nap először tényleg szükség is lesz rá.*
378. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-04-17 21:20:06
Üzenet elküldve: 2018-04-17 21:20:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Shen, Lyz//
*Kiabál, de semmi. Megint kiált, és megint semmi. Egy a bosszantó hang kering az elméjében újra és újra, az pedig a következőkkel riogatja: otthon csak azért küldték el megtalálni azt valamit, hogy meghaljon. Tudták, hogy addig nem megy vissza, amíg rá nem lel, így végül vagy kimúlik, vagy soha többé nem látják viszont az óriáslányt, és nekik bizonyára bármelyik megfelel.*
~De a mesterek nem ilyenek!~
*Megrázza a fejét, hogy visszatérhessen a valóságba, és gonosz hangok ne félemlíthessék meg.*
- Van ott valaki?
*Ordibál újra, de utoljára. Nem szeretné felhívni egy undok, mocsári ork figyelmét, bár, már amúgy is mindegy, nem?.*
~Nem jön senki.~
*Sóhajt halkan, és már kezdi elfogadni szörnyű és igazságtalan sorsát, mikor valaki közeledni kezd. Először csak azt hiszi, hogy hallucinál, a saját elméje űz vele rosszabbnál rosszabb tréfákat, vagy esetleg tényleg az ork lesz az, aki végez vele. Már készülne a menekülésre, rosszabb esetben a harcra, mikor a hangok okozója feltűnik apró elf személyében.*
- Szia! Igen, keresek!
*Bólogat serényen, a haja közben leng össze-vissza.*
- Azt aki kivezet innen. És segíthetsz is! Mondjuk kijutni innen!
*Nem tűnik veszélyesnek az elf, így a szívébe nyugodtság költözik, a szájára pedig apró mosoly, hiszen lehet, hogy nem hal meg! Ennél jobb nincs!*
- Szia!
*Köszön a másik efnek is.*
~Ezek nem erdeiek, hanem mocsáriak?~
*Gondolkodik el pár pillanatra.*
~Mocsári ork, mocsári elf... Van mocsári ember és tündér is? Furcsa élőhely, de akkor legalább tudják a kiutat.~
- Hát én? Hát én csak úgy itt vagyok. Nem mintha annyira akarnék.
*Kiabál, de semmi. Megint kiált, és megint semmi. Egy a bosszantó hang kering az elméjében újra és újra, az pedig a következőkkel riogatja: otthon csak azért küldték el megtalálni azt valamit, hogy meghaljon. Tudták, hogy addig nem megy vissza, amíg rá nem lel, így végül vagy kimúlik, vagy soha többé nem látják viszont az óriáslányt, és nekik bizonyára bármelyik megfelel.*
~De a mesterek nem ilyenek!~
*Megrázza a fejét, hogy visszatérhessen a valóságba, és gonosz hangok ne félemlíthessék meg.*
- Van ott valaki?
*Ordibál újra, de utoljára. Nem szeretné felhívni egy undok, mocsári ork figyelmét, bár, már amúgy is mindegy, nem?.*
~Nem jön senki.~
*Sóhajt halkan, és már kezdi elfogadni szörnyű és igazságtalan sorsát, mikor valaki közeledni kezd. Először csak azt hiszi, hogy hallucinál, a saját elméje űz vele rosszabbnál rosszabb tréfákat, vagy esetleg tényleg az ork lesz az, aki végez vele. Már készülne a menekülésre, rosszabb esetben a harcra, mikor a hangok okozója feltűnik apró elf személyében.*
- Szia! Igen, keresek!
*Bólogat serényen, a haja közben leng össze-vissza.*
- Azt aki kivezet innen. És segíthetsz is! Mondjuk kijutni innen!
*Nem tűnik veszélyesnek az elf, így a szívébe nyugodtság költözik, a szájára pedig apró mosoly, hiszen lehet, hogy nem hal meg! Ennél jobb nincs!*
- Szia!
*Köszön a másik efnek is.*
~Ezek nem erdeiek, hanem mocsáriak?~
*Gondolkodik el pár pillanatra.*
~Mocsári ork, mocsári elf... Van mocsári ember és tündér is? Furcsa élőhely, de akkor legalább tudják a kiutat.~
- Hát én? Hát én csak úgy itt vagyok. Nem mintha annyira akarnék.
377. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-04-17 18:06:43
Üzenet elküldve: 2018-04-17 18:06:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Romtábor//
- Ez meg mi a szaar??! *önti ki habozás nélkül az undorító löttyöt, amit Marla megpróbál elé tálalni másnap reggel. ~Be kell menjek a városba. Még ma. Holnap reggelre lóhúgyt fog idehozni nekem.~ sóhajt fel.*
- Nincs más *motyogja védekezőn Marla. Aztán már dühösen ismétli, ahogy kisimítja arcából az ápolatlan, arcábalógó tincseket.*
- Nincs más. Miből főzzek? *vágja még oda sértődötten.
Persze igaza van. A Romtáborban a tél apatikus semmittevését mostanában felváltotta a tavasz acsarkodó, egymást hergelő semmittevése. A zsíros üzlet kifejezés a múlt ködébe vész, mégcsak említés szintjén sem kerül elő senkinél a táborban.
Grimor, ahogy Marla otthagyja, a tegnapi két alakon kezd el gondolkodni. Ma reggelre meggyőződésévé vált, hogy a tarfejű igazat mondott. A Sötétség istene tényleg elkapta ezeket, és rábírta a két orkot, hogy bemenjenek a városba, és ~Hogy is mondta a kopasz?~ teljesítsék a sötét isten akaratát. Mondjuk ez az eszköz dolog annyira nem jön be Grimornak.
Jobb szereti, ha mások az ő eszközei, és nem ő másoké. Még ha az a más valaki egy félisten is. Vagy egy isten. Vagy a franc tudja, hogy mi. ~A franc tudja, hogy kinek van igaza ebben az istenesdiben. De az a kettő egészen fanatikusnak tűnt.~
Persze Grimor gyanítja, hogy még ha, tegyük fel, valóban valami történt abban a furcsa, tejfehér ködben tegnap, és tegyük fel, valóban az történt, amiről a tarfejű ork hadovált, nos, akkor is. Ezeknek az isteneknek mindegyike valójában a saját malmára hajtja a vizet. Vagy még népibb megfogalmazásban, mindegyik kizárólag a saját pecsenyéjét sütögeti. Rohadtul nem érdekli őket valójában a híveik mibenléte, kibenléte meg jóléte.
~Na és persze nem egy tálból cseresznyéznek. Abban is biztos vagyok.~ tűnődik Grimor. ~Kell ez nekem? Hogy két szék között a pad alá essem? Hogy én legyek a fény az éjszakában valamelyik isten szócséplő hívei számára? Bármelyik isten számára?~
Arra jut, hogy bár a táborban megint igen szar a helyzet, mint ahogy a legtöbbször, de ő nem cseréli le a Grimorságot a fényben éjszakázásra. Vagy az éjszaka fényezésére. Vagy mi. Mindegy is.
~Mit is mondott még? Hogy ledöntik a fény oltárát a rohadt templomukban. Igen. Meg visszakúsznak Artheniorba. Vagy valami ilyesmi.~
Na persze, ha valami mindeközben csurran-cseppen, az azért nem lenne baj. Megakadályozni ő biztosan nem fogja, hogy bármit is ledöntsenek. Sőt.
~Azt meg rendezze le ez a Teysus meg SaTereth góré egymással, odafenn vagy odalenn vagy mit bánom én, hol, hogy melyikük a nagyobb góré. Elvégre ez a kérdés nem az én játszóterem.~
Valami tegnapi hideg sültet fal be, vagy tegnapelőttit, mindegy is. Éhes.
Aztán elindul a déli karavánúton jobb híján, újra be a városba.*
- Ez meg mi a szaar??! *önti ki habozás nélkül az undorító löttyöt, amit Marla megpróbál elé tálalni másnap reggel. ~Be kell menjek a városba. Még ma. Holnap reggelre lóhúgyt fog idehozni nekem.~ sóhajt fel.*
- Nincs más *motyogja védekezőn Marla. Aztán már dühösen ismétli, ahogy kisimítja arcából az ápolatlan, arcábalógó tincseket.*
- Nincs más. Miből főzzek? *vágja még oda sértődötten.
Persze igaza van. A Romtáborban a tél apatikus semmittevését mostanában felváltotta a tavasz acsarkodó, egymást hergelő semmittevése. A zsíros üzlet kifejezés a múlt ködébe vész, mégcsak említés szintjén sem kerül elő senkinél a táborban.
Grimor, ahogy Marla otthagyja, a tegnapi két alakon kezd el gondolkodni. Ma reggelre meggyőződésévé vált, hogy a tarfejű igazat mondott. A Sötétség istene tényleg elkapta ezeket, és rábírta a két orkot, hogy bemenjenek a városba, és ~Hogy is mondta a kopasz?~ teljesítsék a sötét isten akaratát. Mondjuk ez az eszköz dolog annyira nem jön be Grimornak.
Jobb szereti, ha mások az ő eszközei, és nem ő másoké. Még ha az a más valaki egy félisten is. Vagy egy isten. Vagy a franc tudja, hogy mi. ~A franc tudja, hogy kinek van igaza ebben az istenesdiben. De az a kettő egészen fanatikusnak tűnt.~
Persze Grimor gyanítja, hogy még ha, tegyük fel, valóban valami történt abban a furcsa, tejfehér ködben tegnap, és tegyük fel, valóban az történt, amiről a tarfejű ork hadovált, nos, akkor is. Ezeknek az isteneknek mindegyike valójában a saját malmára hajtja a vizet. Vagy még népibb megfogalmazásban, mindegyik kizárólag a saját pecsenyéjét sütögeti. Rohadtul nem érdekli őket valójában a híveik mibenléte, kibenléte meg jóléte.
~Na és persze nem egy tálból cseresznyéznek. Abban is biztos vagyok.~ tűnődik Grimor. ~Kell ez nekem? Hogy két szék között a pad alá essem? Hogy én legyek a fény az éjszakában valamelyik isten szócséplő hívei számára? Bármelyik isten számára?~
Arra jut, hogy bár a táborban megint igen szar a helyzet, mint ahogy a legtöbbször, de ő nem cseréli le a Grimorságot a fényben éjszakázásra. Vagy az éjszaka fényezésére. Vagy mi. Mindegy is.
~Mit is mondott még? Hogy ledöntik a fény oltárát a rohadt templomukban. Igen. Meg visszakúsznak Artheniorba. Vagy valami ilyesmi.~
Na persze, ha valami mindeközben csurran-cseppen, az azért nem lenne baj. Megakadályozni ő biztosan nem fogja, hogy bármit is ledöntsenek. Sőt.
~Azt meg rendezze le ez a Teysus meg SaTereth góré egymással, odafenn vagy odalenn vagy mit bánom én, hol, hogy melyikük a nagyobb góré. Elvégre ez a kérdés nem az én játszóterem.~
Valami tegnapi hideg sültet fal be, vagy tegnapelőttit, mindegy is. Éhes.
Aztán elindul a déli karavánúton jobb híján, újra be a városba.*
376. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-04-17 14:35:30
Üzenet elküldve: 2018-04-17 14:35:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
//Lyz, Xot, Shen – Isq, Seles és Relild//
//Lápvirágok nyomában2: Talpas Whula, találat 1 tő//
*Lassan kezd kijönni a béketűrésből. Azért nincsenek olyan kötélből az idegei, mint Pyctának. Most pedig, az első megbízása ilyen kuszán indult, ráadásul most már nem csak, mint vadász funkcionál, így még több felelősség szakadt a nyakába. Ezt persze egy percig sem bánja, hiszen azt jelenti, hogy igenis szükség van rá, és nagyon is számít. Éppen ezért bosszantja a gyerekes acsarkodás, amivel a feladatról vonják el a figyelmét, s nem csak az övét, hanem sajátjukat is.*
- Nem akar megölni senki, senkit… *sóhajtja.* egyelőre. De komolyan kihoztok a béketűrésből. Úgy marakodtok, mint egy idős házaspár… *csóválja meg a fejét. Bármennyire is inkább rakoncátlan kölyköknek tűnnek, akik csak a saját erejüket próbálgatják a másikon, szándékosan nem hozzájuk hasonlítja őket.*
- Shen'eriel, kérlek… *pillant a fiúra, s bár szavai kérnek, nem hagy választási lehetőséget. Csodálkozik, hogy Shen elégedetlen, pedig közvetlenül mögöttük még hallhatja azt is, hogy miről beszélnek. S ha Xotara veszett őrjöngésbe kezdene, még mindig elég közel lehet, hogy megakadályozza. Bár nyilván, nem lehet minden döntés olyan, mely mindenkinek kedvez. Most pedig elsődlegesen az a fontos, hogy kiderítse, mi munkált a háttérben, ha volt ilyen.*
- Köszönöm. *Pillant még a hátrébb húzódó aranyhajúra, aztán vissza Xotarára.*
- Nincs gond Xotara, ne erőltesd, ha kellemetlen… de ha netán beleakadsz valami növénybe, ne fogd vissza magad, még akár hasznos is lehet.
*Ezután pedig, csak Xotara válaszára figyel. Okkal kérte maga mellé, s annak csak másodlagos célja volt, hogy elnyomja a marakodást. Elsősorban szeretné hallani, hogy mit érzett ott az istállóban. Talán nem hinne neki, ha nem látná saját szemével, hogy megváltozott a szemszíne.*
- Értem. *Ő maga még sosem érzett ilyesmit. *És aztán? Vagy azóta, semmi egyebet nem éreztél? *Kérdezi, de csak hogy meglegyen minden információja, ami lehet. Ha valóban valami megszállta Xotarát, arról Pyctának mindenképpen tudnia kell.* Egyébként a szemed… úgy értem, amikor leestél a lóról, a szemednél nem éreztél semmit?
*Egy darabig még lassú menetben haladnak, hogy ki-kipillantva hátha találnak valamilyen növényt Isqehának. Erdei dolgokat tudnak Vadvéd közvetlen szomszédságában i szedni, de a mocsári növényekért messzebbre kell jönni. Kár volna kihagyni.*
//Relild, KóborlóShen//
*Ő is hallja a zajt, amit Shen, lévén a fiú közvetlen mögöttük halad, de mivel Xotara válaszára figyel, nem esik le neki azonnal, hogy nem valami, hanem valaki lehet a bozótosban. Lyzendra meg is áll, amikor az elf, lovát hátrahagyva letér az útról. Ő pedig szintén lováról leszállva, megállítja a csapatot. Nem hagyak hátra senkit, pláne nem egy ismeretlen helyen. Nem tervezte, hogy hosszabb ideig megálljanak, de ha Shen levált tőlük, hát bevárják a kóborlót, emellett ő is kíváncsi, mi lehet ott, de tart is tőle, nehogy egy tévelygő vad legyen az az erdőből.
Figyeli, ahogy a fiú halad, hisz sosem lehet elég óvatos az elf. Végül Shen beszélni kezd valakihez, aztán érte kiált.*
- Azonnal jövünk *szól a többieknek, s óvatos léptekkel indul a fiú után.*
- Megyek! *kiált vissza, s már bizonyos, hogy nem valami, hanem valaki, akire rálelt. S ha az bajban van, nem hagyhatják itt veszni. Ha pedig valamilyen csapda… hát úgy végül is ők vannak többségben. *
- Ó, szia! *köszön, mikor meglátja az óriáslányt.* Hát te?
//Lyz, Xot, Shen – Isq, Seles és Relild//
//Lápvirágok nyomában2: Talpas Whula, találat 1 tő//
*Lassan kezd kijönni a béketűrésből. Azért nincsenek olyan kötélből az idegei, mint Pyctának. Most pedig, az első megbízása ilyen kuszán indult, ráadásul most már nem csak, mint vadász funkcionál, így még több felelősség szakadt a nyakába. Ezt persze egy percig sem bánja, hiszen azt jelenti, hogy igenis szükség van rá, és nagyon is számít. Éppen ezért bosszantja a gyerekes acsarkodás, amivel a feladatról vonják el a figyelmét, s nem csak az övét, hanem sajátjukat is.*
- Nem akar megölni senki, senkit… *sóhajtja.* egyelőre. De komolyan kihoztok a béketűrésből. Úgy marakodtok, mint egy idős házaspár… *csóválja meg a fejét. Bármennyire is inkább rakoncátlan kölyköknek tűnnek, akik csak a saját erejüket próbálgatják a másikon, szándékosan nem hozzájuk hasonlítja őket.*
- Shen'eriel, kérlek… *pillant a fiúra, s bár szavai kérnek, nem hagy választási lehetőséget. Csodálkozik, hogy Shen elégedetlen, pedig közvetlenül mögöttük még hallhatja azt is, hogy miről beszélnek. S ha Xotara veszett őrjöngésbe kezdene, még mindig elég közel lehet, hogy megakadályozza. Bár nyilván, nem lehet minden döntés olyan, mely mindenkinek kedvez. Most pedig elsődlegesen az a fontos, hogy kiderítse, mi munkált a háttérben, ha volt ilyen.*
- Köszönöm. *Pillant még a hátrébb húzódó aranyhajúra, aztán vissza Xotarára.*
- Nincs gond Xotara, ne erőltesd, ha kellemetlen… de ha netán beleakadsz valami növénybe, ne fogd vissza magad, még akár hasznos is lehet.
*Ezután pedig, csak Xotara válaszára figyel. Okkal kérte maga mellé, s annak csak másodlagos célja volt, hogy elnyomja a marakodást. Elsősorban szeretné hallani, hogy mit érzett ott az istállóban. Talán nem hinne neki, ha nem látná saját szemével, hogy megváltozott a szemszíne.*
- Értem. *Ő maga még sosem érzett ilyesmit. *És aztán? Vagy azóta, semmi egyebet nem éreztél? *Kérdezi, de csak hogy meglegyen minden információja, ami lehet. Ha valóban valami megszállta Xotarát, arról Pyctának mindenképpen tudnia kell.* Egyébként a szemed… úgy értem, amikor leestél a lóról, a szemednél nem éreztél semmit?
*Egy darabig még lassú menetben haladnak, hogy ki-kipillantva hátha találnak valamilyen növényt Isqehának. Erdei dolgokat tudnak Vadvéd közvetlen szomszédságában i szedni, de a mocsári növényekért messzebbre kell jönni. Kár volna kihagyni.*
//Relild, KóborlóShen//
*Ő is hallja a zajt, amit Shen, lévén a fiú közvetlen mögöttük halad, de mivel Xotara válaszára figyel, nem esik le neki azonnal, hogy nem valami, hanem valaki lehet a bozótosban. Lyzendra meg is áll, amikor az elf, lovát hátrahagyva letér az útról. Ő pedig szintén lováról leszállva, megállítja a csapatot. Nem hagyak hátra senkit, pláne nem egy ismeretlen helyen. Nem tervezte, hogy hosszabb ideig megálljanak, de ha Shen levált tőlük, hát bevárják a kóborlót, emellett ő is kíváncsi, mi lehet ott, de tart is tőle, nehogy egy tévelygő vad legyen az az erdőből.
Figyeli, ahogy a fiú halad, hisz sosem lehet elég óvatos az elf. Végül Shen beszélni kezd valakihez, aztán érte kiált.*
- Azonnal jövünk *szól a többieknek, s óvatos léptekkel indul a fiú után.*
- Megyek! *kiált vissza, s már bizonyos, hogy nem valami, hanem valaki, akire rálelt. S ha az bajban van, nem hagyhatják itt veszni. Ha pedig valamilyen csapda… hát úgy végül is ők vannak többségben. *
- Ó, szia! *köszön, mikor meglátja az óriáslányt.* Hát te?
375. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-04-15 21:45:23
Üzenet elküldve: 2018-04-15 21:45:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
//Lyz, Xot, Shen – Isq, Seles éééés Relild//
- Bla-bla, Kormi, inkább maradj csendben. Nem teszek neked ekkora szívességet, égjen csak a pofád a kapuban történtek miatt. *veti oda a választ.*
- Nem védtelen vagy, hanem hazug, az még rosszabb. *dob rá még egy lapáttal, amikor Lyz közéjük csap.*
- Tessék?
*A többiek gyomokat szednek, de a bátor Shen inkább a renitens kis kormost figyeli, nehogy itt még levadásszon valakit, ha már sikerült elhitetni velük, hogy hú, de megszállta valami ott a kapuban. A dühe csak fokozódik Xot kicsinyes és gyerekes játékát figyelve, de az is kiderül számára, hogy a füstös direkt csinálja, úgyhogy igyekszik nem felvenni, bár ez nehezen megy.*
- Lyz, nemá'. *mondja a fővadásznak, amikor Lyzi úgy dönt, hogy míg Kormi mellette marad, a hegyesfülűnek le kell maradnia. De nem szeretné aláásni Lyz tekintélyét, így csak egy bosszús sóhajjal lemarad, de acélszürke szemeivel még Xot felé lövell egy lesújtó pillantást.*
- Itt leszek, ha kellek. *mondja kedvesen az elf lánynak, majd elteszi az íját és észrevétlen egy dobótőrt csúsztat a tenyerébe, amelyeket a csizmaszárába rejtve hordott. Azokkal se céloz rosszabbul, mint az íjjal.
A doki valami tavibigyulát akar kerestetni velük, de Shennek elég rosszak a képességei keresésben, így eléggé haszontalan.*
- Mi, nekem. Ugyan már, semmi baja a tüdőmnek. *válaszol sértődötten, majd mintha erre várt volna, köhhent kettőt, de inkább hallgat utána, mint a lőtt medve.
//Relild Yeasgha//
Aztán hirtelen hall valamit, de nem valami neszt, hanem értelmes szavakat. Valaki van a mocsárban nem messze tőlük. Leszáll a lóról és megindul óvatosan a mocsárban, minden lépést ellenőrizve, nehogy valami víznyelőbe fusson, bármi is legyen az.
Elf hallása segíti a hang betájolásában, majd félrehajtva egy bokor ágát, megpillant egy lányt. De nem is akármilyen lányt, egy óriást.*
- Aztakurtafarkúkismalac. *szalad ki a száján, ahogy elkerekedett szemekkel végignéz rajta.*
- Szia! Keresel valakit, segítsek? *nem így képzelte el, ahogy kiment egy lányt a mocsárból, de ez is megteszi.*
- Hé, Lyz, gyere már lécci! *kiált hátra, mert talán jó volna, ha a fővadász is találkozna az eltévedt óriás-báránnyal.*
//Lyz, Xot, Shen – Isq, Seles éééés Relild//
- Bla-bla, Kormi, inkább maradj csendben. Nem teszek neked ekkora szívességet, égjen csak a pofád a kapuban történtek miatt. *veti oda a választ.*
- Nem védtelen vagy, hanem hazug, az még rosszabb. *dob rá még egy lapáttal, amikor Lyz közéjük csap.*
- Tessék?
*A többiek gyomokat szednek, de a bátor Shen inkább a renitens kis kormost figyeli, nehogy itt még levadásszon valakit, ha már sikerült elhitetni velük, hogy hú, de megszállta valami ott a kapuban. A dühe csak fokozódik Xot kicsinyes és gyerekes játékát figyelve, de az is kiderül számára, hogy a füstös direkt csinálja, úgyhogy igyekszik nem felvenni, bár ez nehezen megy.*
- Lyz, nemá'. *mondja a fővadásznak, amikor Lyzi úgy dönt, hogy míg Kormi mellette marad, a hegyesfülűnek le kell maradnia. De nem szeretné aláásni Lyz tekintélyét, így csak egy bosszús sóhajjal lemarad, de acélszürke szemeivel még Xot felé lövell egy lesújtó pillantást.*
- Itt leszek, ha kellek. *mondja kedvesen az elf lánynak, majd elteszi az íját és észrevétlen egy dobótőrt csúsztat a tenyerébe, amelyeket a csizmaszárába rejtve hordott. Azokkal se céloz rosszabbul, mint az íjjal.
A doki valami tavibigyulát akar kerestetni velük, de Shennek elég rosszak a képességei keresésben, így eléggé haszontalan.*
- Mi, nekem. Ugyan már, semmi baja a tüdőmnek. *válaszol sértődötten, majd mintha erre várt volna, köhhent kettőt, de inkább hallgat utána, mint a lőtt medve.
//Relild Yeasgha//
Aztán hirtelen hall valamit, de nem valami neszt, hanem értelmes szavakat. Valaki van a mocsárban nem messze tőlük. Leszáll a lóról és megindul óvatosan a mocsárban, minden lépést ellenőrizve, nehogy valami víznyelőbe fusson, bármi is legyen az.
Elf hallása segíti a hang betájolásában, majd félrehajtva egy bokor ágát, megpillant egy lányt. De nem is akármilyen lányt, egy óriást.*
- Aztakurtafarkúkismalac. *szalad ki a száján, ahogy elkerekedett szemekkel végignéz rajta.*
- Szia! Keresel valakit, segítsek? *nem így képzelte el, ahogy kiment egy lányt a mocsárból, de ez is megteszi.*
- Hé, Lyz, gyere már lécci! *kiált hátra, mert talán jó volna, ha a fővadász is találkozna az eltévedt óriás-báránnyal.*
374. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-04-15 20:49:43
Üzenet elküldve: 2018-04-15 20:49:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Bárki//
*Elindul hát valahova valamerre valamit csinálni, miközben nem is akar sehol semerre semmit sem csinálni. Van ennél jobb program?
Persze, ha a mester nem közölte volna vele, hogy menjen valahova valamerre valamit csinálni, akkor most nem kellene a bűzös mocsárban fel s alá mászkálnia. Persze otthon nem mondták, hogy ide jöjjön, de Relidnek nem volt jobb ötlete. Kihívást kell keresnie, és mi van itt, ha nem kihívás? Vagy nem is kihívásra van szüksége? De hát akkor mire? A Füves pusztán lévő fűből fonjon parókát, tegye a fejére, és mutassa be az öregeknek? Mentsen meg egy ártatlan hölgyet a nemesek bizarr és beteges kívánságaitól, majd vigye magával? Mégis mit akarhatnak tőle?
Akármi is legyen az jobb, ha gyorsan rájön, mert kezdi idegesíteni ez a hely. Hiába megy, mindig csak ugyan az a táj, se eleje, sem pedig vége. Se az erdőbe nem jut el, sem vissza a kereskedőútra.*
~Hát milyen mágikus hely ez?~
*Mérgelődik magában, mikor zajt hall. Bár lehet, csak egy állat, de mégis megpróbálja. Na meg amúgy is: milyen apró agyú állat merészkedne ide?*
- Van ott valaki?
*Kiáltja el magát, hátha kap választ.*
*Elindul hát valahova valamerre valamit csinálni, miközben nem is akar sehol semerre semmit sem csinálni. Van ennél jobb program?
Persze, ha a mester nem közölte volna vele, hogy menjen valahova valamerre valamit csinálni, akkor most nem kellene a bűzös mocsárban fel s alá mászkálnia. Persze otthon nem mondták, hogy ide jöjjön, de Relidnek nem volt jobb ötlete. Kihívást kell keresnie, és mi van itt, ha nem kihívás? Vagy nem is kihívásra van szüksége? De hát akkor mire? A Füves pusztán lévő fűből fonjon parókát, tegye a fejére, és mutassa be az öregeknek? Mentsen meg egy ártatlan hölgyet a nemesek bizarr és beteges kívánságaitól, majd vigye magával? Mégis mit akarhatnak tőle?
Akármi is legyen az jobb, ha gyorsan rájön, mert kezdi idegesíteni ez a hely. Hiába megy, mindig csak ugyan az a táj, se eleje, sem pedig vége. Se az erdőbe nem jut el, sem vissza a kereskedőútra.*
~Hát milyen mágikus hely ez?~
*Mérgelődik magában, mikor zajt hall. Bár lehet, csak egy állat, de mégis megpróbálja. Na meg amúgy is: milyen apró agyú állat merészkedne ide?*
- Van ott valaki?
*Kiáltja el magát, hátha kap választ.*
373. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-04-15 01:43:22
Üzenet elküldve: 2018-04-15 01:43:22
ÚJ
![>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11394_1547776595_sotetelf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
//Lyz, Xot, Shen – Isq, Seles//
*Xotara odafordul a hozzájuk érkező Shenhez. Kinek haragvó pillantását már csak fél szemmel hunyorogva érzékeli. Aranyhaj kérdésén és tanácsán eltöpreng egy pillanatra. Valami ilyesmit magyarázott neki (elég erélyesen) Pycta is a legutóbb az Erdőmélyén, persze nem ebben a stílusban, de ez volt a mondanivaló lényege. Az emlékre a sötételf lány megérinti az ajkán lévő heget, de most nem száll magába tőle, sőt önkénytelenül beteges vigyorba rándul a szája.*
~ Játék? Meg, ha azt akarom, hogy higgyen nekem? Nem mindegy már?! Úgyse bízott bennem egy percig se, és talán neki volt igaza, már magam se tudom. ~
- Pff! Komolyan mondtam, ha meg akarsz ölni, hát tessék! Ide lőj! Hidd el, valahol még szívességet is tennél vele!
*Xotara széttárja fekete köpenyét, hogy hova célozzon Shen. Közben megérkezik az egymással beszélgető Isqeha és Seles. Füvész barátja lelkesen kezd magyarázni a különböző növényekről, azok ismérveiről és hatásaikról. Xot zárásnak odaveti még Aranyhajnak.*
- De felőlem a hátamba is küldheted, mert jelenleg olyan védtelen vagyok, hogy lereagálni se tudnám.
*Xot magára dühösen az arcába húzza fekete köpenye kámzsáját és elhallgat. Mikor Isqeha befejezte a növénygyűjtéshez szükséges információk közlését, Xotara lemondóan sóhajt és kinyögi a következőket.*
- Az erős napfény és a sok tükröződő vízfelület, majdhogynem elvakít. Tudjátok… a sötételf szemeim. Isqeha! Sajnálom, de így növényeket sem tudok keresni.
*Közli komoran és bosszúsan a szégyenletes tényállást, majd pár lépésnyire elléptet lován társaitól.*
~ Pedig milyen vagány lett volna, ha találok ennek a göthös Aranyhajnak a tüdejére egy olyan gazt, amiről Isq magyarázott. Azt csaptam volna a pofájába, hogy nesze ba' meg, örüljél! ~
*A fekete kámzsája alól, keserűen beletörődve morogja.*
- Persze, ha valami gazt kell kiásni... szóljatok! Füles bányászként, biztos, az is a véremben van.
*Xotarát ahogy a sötét félhomályban jól szolgálja szeme, most úgy válik eme örökölt képessége a hátrányára. Ebben a szikrázó napsütéses időben az ingoványvíz felerősítve veri vissza a fényt. Bár két generációváltás után, már elégé elsatnyult a látása, anno a hegyek gyomrában élő ősei látásához képest, de még így is elég kellemetlen fájdalmat tud okozni az erős fény. Ma már nincs ilyen, de régen az úgy nevezett 'felszíni betegség' sok mélységit kínzott, miután a "Nagy Omlás Napját" követően visszatértek a felszíni élethez. A kór fokozatos megvakulással, egyre súlyosabb migrénekkel és kiszáradással járt. Kezeletlenül pedig halált okozott. Xotara anyai nagyanyja is ebben lelte halálát.
Lyz ekkor rendeli maga mellé Xotarát és utasítja mögéjük Shent. Xot először az Alvezér felé fordul, majd gyerekesen elvigyorodva vet egy pillantást Aranyhajra. Persze, ezt a vigyort kámzsája miatt már senki nem látja.*
- Hogyne, Alvezérem! Itt maradok melletted.
*Feleli bazsalyogva Lyzinek, persze a megütött hangnem inkább Aranyhajnak szól. Xotara vigyorog, mint a tejbe tök és szótlanul léptet Kajtárral a karavánpihenő romjai felé.*
~ Már értem mit csipáz ezen a pofazsákos dolgon Umon és Jayzion. Én csak lopni jártam így… trécs-partykra nem. ~
*Azonban vigyora rögtön leolvad pofájáról, amikor Lyz kertelés nélkül rákérdez, hogy mi történt a kapuban az előbb.*
- Mi? Hogy mit… éreztem? Hát izé…
~ Ba' ha én azt tudnám… na, lássuk csak… szedd össze magad. ~
*Xotara hátrébb húzza a kámzsáját, hogy több erős fény érje a szemeit. Mint mindig a fizikai fajdalom segít neki józanul gondolkodni, és így Lyz is többet láthat az arcából, aminek köszönhetően talán hihetőbb lesz, amit elmond. Mély levegőt vesz, rájellemzően szájmenősen belekezd. Zavara érezhető marad mondandóján, hiszen amit maga sem ért, arról nem tud magabiztosan beszélni.*
- Hát, mintha leöntöttek volna egy vödör jeges vízzel. Majd ideges és dühös lettem, és valamiért rohadt okosnak is éreztem magam. Talán az is voltam. Nem t'om. Viszont, azt t'om, hogy valami erőt vett rajtam. Tisztában voltam mindennel, amit mondtam és tettem, de semmit se tudtam tennie ellene… végig az járt a fejemben, hogyan tudnálak titeket átverni és minél nagyobb hasznot húzni rajtatok. Aztán amikor fel akartam szállni Kajtárra, akkor mintha melegség szaladt volna végig a tagjaimon és hirtelen minden vér a fejembe szökött. Megszédültem, lefordultam, ennyi.
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.15 01:55:42
//Lyz, Xot, Shen – Isq, Seles//
*Xotara odafordul a hozzájuk érkező Shenhez. Kinek haragvó pillantását már csak fél szemmel hunyorogva érzékeli. Aranyhaj kérdésén és tanácsán eltöpreng egy pillanatra. Valami ilyesmit magyarázott neki (elég erélyesen) Pycta is a legutóbb az Erdőmélyén, persze nem ebben a stílusban, de ez volt a mondanivaló lényege. Az emlékre a sötételf lány megérinti az ajkán lévő heget, de most nem száll magába tőle, sőt önkénytelenül beteges vigyorba rándul a szája.*
~ Játék? Meg, ha azt akarom, hogy higgyen nekem? Nem mindegy már?! Úgyse bízott bennem egy percig se, és talán neki volt igaza, már magam se tudom. ~
- Pff! Komolyan mondtam, ha meg akarsz ölni, hát tessék! Ide lőj! Hidd el, valahol még szívességet is tennél vele!
*Xotara széttárja fekete köpenyét, hogy hova célozzon Shen. Közben megérkezik az egymással beszélgető Isqeha és Seles. Füvész barátja lelkesen kezd magyarázni a különböző növényekről, azok ismérveiről és hatásaikról. Xot zárásnak odaveti még Aranyhajnak.*
- De felőlem a hátamba is küldheted, mert jelenleg olyan védtelen vagyok, hogy lereagálni se tudnám.
*Xot magára dühösen az arcába húzza fekete köpenye kámzsáját és elhallgat. Mikor Isqeha befejezte a növénygyűjtéshez szükséges információk közlését, Xotara lemondóan sóhajt és kinyögi a következőket.*
- Az erős napfény és a sok tükröződő vízfelület, majdhogynem elvakít. Tudjátok… a sötételf szemeim. Isqeha! Sajnálom, de így növényeket sem tudok keresni.
*Közli komoran és bosszúsan a szégyenletes tényállást, majd pár lépésnyire elléptet lován társaitól.*
~ Pedig milyen vagány lett volna, ha találok ennek a göthös Aranyhajnak a tüdejére egy olyan gazt, amiről Isq magyarázott. Azt csaptam volna a pofájába, hogy nesze ba' meg, örüljél! ~
*A fekete kámzsája alól, keserűen beletörődve morogja.*
- Persze, ha valami gazt kell kiásni... szóljatok! Füles bányászként, biztos, az is a véremben van.
*Xotarát ahogy a sötét félhomályban jól szolgálja szeme, most úgy válik eme örökölt képessége a hátrányára. Ebben a szikrázó napsütéses időben az ingoványvíz felerősítve veri vissza a fényt. Bár két generációváltás után, már elégé elsatnyult a látása, anno a hegyek gyomrában élő ősei látásához képest, de még így is elég kellemetlen fájdalmat tud okozni az erős fény. Ma már nincs ilyen, de régen az úgy nevezett 'felszíni betegség' sok mélységit kínzott, miután a "Nagy Omlás Napját" követően visszatértek a felszíni élethez. A kór fokozatos megvakulással, egyre súlyosabb migrénekkel és kiszáradással járt. Kezeletlenül pedig halált okozott. Xotara anyai nagyanyja is ebben lelte halálát.
Lyz ekkor rendeli maga mellé Xotarát és utasítja mögéjük Shent. Xot először az Alvezér felé fordul, majd gyerekesen elvigyorodva vet egy pillantást Aranyhajra. Persze, ezt a vigyort kámzsája miatt már senki nem látja.*
- Hogyne, Alvezérem! Itt maradok melletted.
*Feleli bazsalyogva Lyzinek, persze a megütött hangnem inkább Aranyhajnak szól. Xotara vigyorog, mint a tejbe tök és szótlanul léptet Kajtárral a karavánpihenő romjai felé.*
~ Már értem mit csipáz ezen a pofazsákos dolgon Umon és Jayzion. Én csak lopni jártam így… trécs-partykra nem. ~
*Azonban vigyora rögtön leolvad pofájáról, amikor Lyz kertelés nélkül rákérdez, hogy mi történt a kapuban az előbb.*
- Mi? Hogy mit… éreztem? Hát izé…
~ Ba' ha én azt tudnám… na, lássuk csak… szedd össze magad. ~
*Xotara hátrébb húzza a kámzsáját, hogy több erős fény érje a szemeit. Mint mindig a fizikai fajdalom segít neki józanul gondolkodni, és így Lyz is többet láthat az arcából, aminek köszönhetően talán hihetőbb lesz, amit elmond. Mély levegőt vesz, rájellemzően szájmenősen belekezd. Zavara érezhető marad mondandóján, hiszen amit maga sem ért, arról nem tud magabiztosan beszélni.*
- Hát, mintha leöntöttek volna egy vödör jeges vízzel. Majd ideges és dühös lettem, és valamiért rohadt okosnak is éreztem magam. Talán az is voltam. Nem t'om. Viszont, azt t'om, hogy valami erőt vett rajtam. Tisztában voltam mindennel, amit mondtam és tettem, de semmit se tudtam tennie ellene… végig az járt a fejemben, hogyan tudnálak titeket átverni és minél nagyobb hasznot húzni rajtatok. Aztán amikor fel akartam szállni Kajtárra, akkor mintha melegség szaladt volna végig a tagjaimon és hirtelen minden vér a fejembe szökött. Megszédültem, lefordultam, ennyi.
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.15 01:55:42
372. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-04-14 18:24:35
Üzenet elküldve: 2018-04-14 18:24:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
//Seles//
- Igen, persze hogy emlékszem! *válaszolja Selesnek a kérdésre. Hogy felejtené el. Hisz amiatt a találkozás miatt döntött úgy, hogy nem a városba megy! Seles álma volt az, ami úgy felcsigázta a kíváncsiságát! Amit mesélt, meg ahogy elmondta, az ragadta úgy magával, hogy vele tartott megkeresni a helyet, amit álmában látott, vele tartott megnézni, hogy vajon honnan jön az az erős hívás, ami arra készteti, hogy Erdőmélyén megkeressen egy csak álmaiban látott helyet! És lám, ő is itt ragadt Vadvédben, azóta csak egyszer járt benn a városban.*
- Hát persze, hogy emlékszem! *ismétli meg mosolyogva. Aztán, amikor a növények felhasználásáról faggatja őt a lány, elgondolkodik.*
- Hát, mindet máshogyan. Eleve némelyiknek a virágában, némelyiknek a levelében, vagy épp a gyökerében van a legtöbb hatóanyag. Vagy a termésében gyűlik fel.
- Van amit áztatsz, van amit forrázol. A legtöbb megszárítva sokáig eláll, de van, ami ha kiszárad, már nem ér semmit, úgyhogy legjobb rögtön szeszbe áztatni, vagy valami olajos, zsíros anyagba keverve kenőcsöt készíteni belőle, vagy lepárolni az esszenciát.
- Egymás hatását is erősítik. Az ilyen főzetek erősebbek.
- Aztán ott vannak a mágiás növények. Kimmeri szerint Fák Őrzője varázserőt rejtett beléjük. A mágia erejével hatnak. Ha tudod, mit keverj össze mivel, akkor azonnal ható, bűvös italt is tudsz belőlük készíteni. *Azt már nem teszi hozzá, hogy az ősi nyelven elmondott varázserejű, mágikus szöveg elmondása is szükséges.*
- Igen, a vérfű nagyon jó, ha azonnal kéznél van, ha valaki megsebesül.
- Észak Reménye. Nagyon régi történeteket mesélt róla Kimmeri. Hogy miről kapta a nevét.
- Ulsga. Keresztes Ulsga. Na az például megszárítva már nem használ szinte semmit, csak a frissen kipréselt nedv csillapítja a lázat.
- Hát, az attól függ, mit nevezünk varázslatos főzetnek. *nevet Selesre, ahogy haladnak Lyzék felé. Közben nézelődik, de a már felszedett nyílfüvön kívül nem talál semmit.*
- Itt van például a nyílfű. Ez is nagyon jó sebgyógyításra, de fogtisztító port is lehet belőle készíteni! Sőt, pici babáknak is adják fogzáskor, nagyon jó rágcsa. *Kicsit zavarba jön, mert erről neki is eszébe jut a múltkori beszélgetés a laborban, meg hogy nem biztos hogy Selesnek kisbabákról kellene beszélnie, pont azok után, meg hogy akár Rhea félelmét is kereshetnének, mert van ugyan még belőle a laborban, de azt bizony elég gyakran kell inni, és előbb-utóbb el fog fogyni. ~Főleg úgy, hogy ha Aenae is issza.~*
- De ez csak egy egyszerű növény, varázs ereje nincsen.
- Igen? És hol élt az a remete? Hol találkoztál vele? *kérdezi kíváncsian Selest.*
//Seles//
- Igen, persze hogy emlékszem! *válaszolja Selesnek a kérdésre. Hogy felejtené el. Hisz amiatt a találkozás miatt döntött úgy, hogy nem a városba megy! Seles álma volt az, ami úgy felcsigázta a kíváncsiságát! Amit mesélt, meg ahogy elmondta, az ragadta úgy magával, hogy vele tartott megkeresni a helyet, amit álmában látott, vele tartott megnézni, hogy vajon honnan jön az az erős hívás, ami arra készteti, hogy Erdőmélyén megkeressen egy csak álmaiban látott helyet! És lám, ő is itt ragadt Vadvédben, azóta csak egyszer járt benn a városban.*
- Hát persze, hogy emlékszem! *ismétli meg mosolyogva. Aztán, amikor a növények felhasználásáról faggatja őt a lány, elgondolkodik.*
- Hát, mindet máshogyan. Eleve némelyiknek a virágában, némelyiknek a levelében, vagy épp a gyökerében van a legtöbb hatóanyag. Vagy a termésében gyűlik fel.
- Van amit áztatsz, van amit forrázol. A legtöbb megszárítva sokáig eláll, de van, ami ha kiszárad, már nem ér semmit, úgyhogy legjobb rögtön szeszbe áztatni, vagy valami olajos, zsíros anyagba keverve kenőcsöt készíteni belőle, vagy lepárolni az esszenciát.
- Egymás hatását is erősítik. Az ilyen főzetek erősebbek.
- Aztán ott vannak a mágiás növények. Kimmeri szerint Fák Őrzője varázserőt rejtett beléjük. A mágia erejével hatnak. Ha tudod, mit keverj össze mivel, akkor azonnal ható, bűvös italt is tudsz belőlük készíteni. *Azt már nem teszi hozzá, hogy az ősi nyelven elmondott varázserejű, mágikus szöveg elmondása is szükséges.*
- Igen, a vérfű nagyon jó, ha azonnal kéznél van, ha valaki megsebesül.
- Észak Reménye. Nagyon régi történeteket mesélt róla Kimmeri. Hogy miről kapta a nevét.
- Ulsga. Keresztes Ulsga. Na az például megszárítva már nem használ szinte semmit, csak a frissen kipréselt nedv csillapítja a lázat.
- Hát, az attól függ, mit nevezünk varázslatos főzetnek. *nevet Selesre, ahogy haladnak Lyzék felé. Közben nézelődik, de a már felszedett nyílfüvön kívül nem talál semmit.*
- Itt van például a nyílfű. Ez is nagyon jó sebgyógyításra, de fogtisztító port is lehet belőle készíteni! Sőt, pici babáknak is adják fogzáskor, nagyon jó rágcsa. *Kicsit zavarba jön, mert erről neki is eszébe jut a múltkori beszélgetés a laborban, meg hogy nem biztos hogy Selesnek kisbabákról kellene beszélnie, pont azok után, meg hogy akár Rhea félelmét is kereshetnének, mert van ugyan még belőle a laborban, de azt bizony elég gyakran kell inni, és előbb-utóbb el fog fogyni. ~Főleg úgy, hogy ha Aenae is issza.~*
- De ez csak egy egyszerű növény, varázs ereje nincsen.
- Igen? És hol élt az a remete? Hol találkoztál vele? *kérdezi kíváncsian Selest.*
371. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-04-14 15:56:09
Üzenet elküldve: 2018-04-14 15:56:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
//Seles, Isq, Xot, Shen, Lyz//
//Keresés: Talpas Whula, találat 1 tő//
*Amikor megáll bevárni a többieket, szomorúan veszi tudomásul, hogy nem sikerült Shennek és Xotarának letisztáznia egymás közt a dolgot, sőt, inkább csak tovább mélyült a szakadék. Xotara ér oda hozzá a leghamarabb, s bár nem hibáztatja Shent a bizalmatlanságáért, mégsem érzi szerencsésnek, hogy ilyen paprikás hangulatban forrong.*
- Mielőtt továbbindulunk, Xotara, légy szíves maradj itt mellettem. Shen, te pedig majd mögöttünk jössz, ha így megfelel.
*Szétválasztja a két marakodó jómadarat, ha maguk közt nem tudják megoldani.* Egyébként is szeretnék beszélni veled Xotara, de úgy nem fog menni, ha Shen lelő *vet egy szigorú pillantást a fiúra is, bár érezhető, hogy cseppet sem haragszik rá, csupán a nyomaték kedvéért.* Mindemellett van igazság abban, amit mond, bármilyen nyers is.
*Megdörzsöli homlokát, majd Isqeha és Seles felé pillant, akikre nem is kell olyan sokat várni. Isqeha elmondja, milyen növényeket kellene keresni, és ha már idáig eljöttek, egyéb hasznát is lássák az útnak. Valóban jobb volna, ha mindenki nyitott szemmel járna, ennek értelmében ki is adja a feladatot.*
- Jól van, akkor főleg sárga tavirózsát keresünk, de ha bármi mást láttok, szóljatok. Amit lehet, tövestől viszünk el, hátha Tae'r'tna tud vele valamit kezdeni.
*Shennek még erősödnie kell, feltétlen szükség van a Whulára, de ha más is akad, már sokkal jobban járnak. Seles visszasorol Isqeha mellé, Lyz pedig Xotara mellé léptet.*
- Jaj, és bármit is találtok, vagy láttok… egyszerre állunk meg, senki nem megy előre, vagy marad le. Ha messzebb kell menni érte, nincs kizárva, hogy kötelet is használunk... Na most indulhatunk.
*Irányba fordítja lovát, és megindul a karavánpihenő felé, egy darabig csak szótlanul vezeti lovát, és a környezetet pásztázza a korábban említett növények után. Nem lát sehol semmit egyelőre, így Xotarához fordul, hogy feltegye a kérdéseit.*
- Mondd el kérlek, hogy mit éreztél, ott az istállóban, és utána, amikor leestél a lóról? *Még maga sem tudja, hogy elhiggye-e, de éppen ezért is szeretne többet tudni. Talán ha megérti, vagy kideríti, hamarabb lesz rend a csapatban.*
//Seles, Isq, Xot, Shen, Lyz//
//Keresés: Talpas Whula, találat 1 tő//
*Amikor megáll bevárni a többieket, szomorúan veszi tudomásul, hogy nem sikerült Shennek és Xotarának letisztáznia egymás közt a dolgot, sőt, inkább csak tovább mélyült a szakadék. Xotara ér oda hozzá a leghamarabb, s bár nem hibáztatja Shent a bizalmatlanságáért, mégsem érzi szerencsésnek, hogy ilyen paprikás hangulatban forrong.*
- Mielőtt továbbindulunk, Xotara, légy szíves maradj itt mellettem. Shen, te pedig majd mögöttünk jössz, ha így megfelel.
*Szétválasztja a két marakodó jómadarat, ha maguk közt nem tudják megoldani.* Egyébként is szeretnék beszélni veled Xotara, de úgy nem fog menni, ha Shen lelő *vet egy szigorú pillantást a fiúra is, bár érezhető, hogy cseppet sem haragszik rá, csupán a nyomaték kedvéért.* Mindemellett van igazság abban, amit mond, bármilyen nyers is.
*Megdörzsöli homlokát, majd Isqeha és Seles felé pillant, akikre nem is kell olyan sokat várni. Isqeha elmondja, milyen növényeket kellene keresni, és ha már idáig eljöttek, egyéb hasznát is lássák az útnak. Valóban jobb volna, ha mindenki nyitott szemmel járna, ennek értelmében ki is adja a feladatot.*
- Jól van, akkor főleg sárga tavirózsát keresünk, de ha bármi mást láttok, szóljatok. Amit lehet, tövestől viszünk el, hátha Tae'r'tna tud vele valamit kezdeni.
*Shennek még erősödnie kell, feltétlen szükség van a Whulára, de ha más is akad, már sokkal jobban járnak. Seles visszasorol Isqeha mellé, Lyz pedig Xotara mellé léptet.*
- Jaj, és bármit is találtok, vagy láttok… egyszerre állunk meg, senki nem megy előre, vagy marad le. Ha messzebb kell menni érte, nincs kizárva, hogy kötelet is használunk... Na most indulhatunk.
*Irányba fordítja lovát, és megindul a karavánpihenő felé, egy darabig csak szótlanul vezeti lovát, és a környezetet pásztázza a korábban említett növények után. Nem lát sehol semmit egyelőre, így Xotarához fordul, hogy feltegye a kérdéseit.*
- Mondd el kérlek, hogy mit éreztél, ott az istállóban, és utána, amikor leestél a lóról? *Még maga sem tudja, hogy elhiggye-e, de éppen ezért is szeretne többet tudni. Talán ha megérti, vagy kideríti, hamarabb lesz rend a csapatban.*
370. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-04-14 00:17:37
Üzenet elküldve: 2018-04-14 00:17:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 45
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
*Az egyik nagyobb ér mellett álldogál valahol az Ingoványban - maga sem tudja, hogy melyik részén -, és a vizet nézi. Más folyók sokkal szebbek, ez kicsit elkedvteleníti, de mivel unatkozik, ez is megteszi. Nem mintha annyira izgalmas lenne ez a tevékenység.*
- Mit kellene tennem?
*Kérdezi magától, majd halkan sóhajt. A nyomok ide vezették, de egyszer megszakadtak, és most nem tudja, hogy mihez kezdjen. Ha tudná, hogy a mesterek mit akarnak tőle, sokkal egyszerűbb dolga lenne, de így most csak hetek óta kínlódik. A magával hozott élelme elfogyott, koldulni nem akar, de hazamenni se anélkül, hogy megtalálná azt, amit nem is igazán keres.
Azon gondolkozik, hogy mit csináljon, mert itt éhen halni, majd az ingoványban elsüllyedni nem lenne túl szép dolog. Talán elmehetne az erdőhöz, annak a szélében már biztosan talál valami ehetőt, nem is kell messzire menni. Persze egyszerűbb lenne, ha lenne íja, és tudná is használni, de ahhoz nem most kellene kapálóznia. De hát mit csináljon, ha csak úgy, felkészülés nélkül útjára bocsájtották?
Azt mondták, hogy ez nem örök, csak ideiglenes, és mikor Relid az időtartamot kérdezte, csak annyit feleltek, tőle függ. De még mindig nem tudja, hogy mit kellene csinálnia, és ez rettentően bosszantja.
Rájön, hogy menni valamerre céltalanul lehet, hogy kifizetődőbb, mint csak ácsorogni és várni akármire, ezért elindul valamerre, lesz, ami lesz.*
- Mit kellene tennem?
*Kérdezi magától, majd halkan sóhajt. A nyomok ide vezették, de egyszer megszakadtak, és most nem tudja, hogy mihez kezdjen. Ha tudná, hogy a mesterek mit akarnak tőle, sokkal egyszerűbb dolga lenne, de így most csak hetek óta kínlódik. A magával hozott élelme elfogyott, koldulni nem akar, de hazamenni se anélkül, hogy megtalálná azt, amit nem is igazán keres.
Azon gondolkozik, hogy mit csináljon, mert itt éhen halni, majd az ingoványban elsüllyedni nem lenne túl szép dolog. Talán elmehetne az erdőhöz, annak a szélében már biztosan talál valami ehetőt, nem is kell messzire menni. Persze egyszerűbb lenne, ha lenne íja, és tudná is használni, de ahhoz nem most kellene kapálóznia. De hát mit csináljon, ha csak úgy, felkészülés nélkül útjára bocsájtották?
Azt mondták, hogy ez nem örök, csak ideiglenes, és mikor Relid az időtartamot kérdezte, csak annyit feleltek, tőle függ. De még mindig nem tudja, hogy mit kellene csinálnia, és ez rettentően bosszantja.
Rájön, hogy menni valamerre céltalanul lehet, hogy kifizetődőbb, mint csak ácsorogni és várni akármire, ezért elindul valamerre, lesz, ami lesz.*
369. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-04-11 21:39:55
Üzenet elküldve: 2018-04-11 21:39:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Kiruccanás//
//Lyz, Xot, Shen, Isq, Seles//
*Seles nem törődik a mögötte zajló vitával, leginkább a láp érdekli, és szemeivel követi is a terepet. Emlékszik még rá, hogy gyakorlatilag pontosan ugyanezen az útvonalon érkezett Erdőmélyére annak idején, és elmosolyodik a gondolatra. Lemarad, hogy ezt közölje Isqehával is, ha már vele is ott találkozott először.*
- Emlékszel? Nem olyan messze, északra innen találkoztunk, és sült nyulat eszegettünk. Akkor még nagyon hideg volt az idő, most végre újra szép. *Mosolyog rá derűsen. Ez egyike azoknak a nagyon szép emlékeknek, amelyek, bár nem közvetlenül kötődnek Vadvédhez, fontosak Seles szívének. Még az előző rémisztő eset után is megnyugszik egy kissé. Ahogy barátja a növényekről beszél, őt is elkapja egy kissé a lelkesedés, és körülnéz a pusztában. Nem a legjártasabb a gyógynövényekben, csak azt tudja biztosan, melyik jelent táplálékot, de azért a leírás elég részletes, és ez alapján megpróbál segíteni Isqehának. Kiegyenesedik a nyeregben, áthelyezi súlypontját, hogy egy kissé magasabban beláthassa az amúgy aránylag lapos vidéket, de éles szemét akárhogy is járatja végig a terepen, nem talál egy hasznosítható növényt sem, csak az indázó mocsári gyomfélék sorakoznak egyre-másra az útjuk mentén.*
- Én nem találtam semmit még, de nyitva tartom a szemem. *Szól Isqehának, de mikor rábukkan valami gyógynövényre, mindig vele tart, és Cserfes hátán bevárja a félelfet. Fontos lenne, hogy segíthessenek a többi venárnak, mégis csak sok a beteg mostanában Vadvédben. Seles így is röstelli, hogy az ideje jó részét Leonnal töltötte, és nem segített többet, még ha ezt nem is kérte rajta számon senki, mivel úgy tűnt, azért az itt élők örülnek az örömének. Most Isqehával lemaradva folytatja útját, hogy tudjon vele beszélgetni.* Lehet, hogy butaságot kérdezek, de hogyan használod fel ezeket? Különféleképpen? Vagy mindből valamiféle gyógyfőzetet csinálsz? Még soha nem figyeltem, hogy hogyan dolgozik egy gyógyító. *Eltöprengve néz maga elé, és visszakeres a régi emlékeiben.* Amire emlékszem… Az a Vérfű, meg az a kék növény, ami lelóg az ágakról. Egy remetétől tanultam, hogy a sebre kell tenni. A láz ellen meg ott van az a… *Ujjával csettintget, de nehezen jön a nyelvére a dolog.* Valami keresztes… szóval az a kereszt alakú növény, az a gyom. Annak a préselt levét ittam, ha beteg voltam.
*Seles ezen kívül egy másik növényről is hallott, azt issza már egy hata, de még mindig nem tette túl magát a lelkifurdaláson. Persze ezt nem Isqehával fogja megbeszélni, aki határozott véleményét nyilvánította ezzel kapcsolatban. Nem biztos benne, hogy felismerné a Rhéa félelmét, akkor sem, ha megbotlana benne.*
- Valahogy mindig úgy képzeltem, hogy a gyógyítók valami varázslatos főzeteket kotyvasztanak, de azt hiszem, nem ez az igazság. *Nevet fel, de most kicsit esetlenebbül, mert túl sok butaság tódul a fejébe egyszerre, és megint elönti a bizonytalanság.* Ne haragudj, ha buta vagyok. Nagyon jól tudom, hogy mi ehető a vadonban, de a gyógyszerekről fogalmam sincs.
*Szívesen társalog Isqehával a nyugodt tempóban, amit az út diktál, legalább eltereli a figyelmét a démonairól, és a céljuktól.*
//Lyz, Xot, Shen, Isq, Seles//
*Seles nem törődik a mögötte zajló vitával, leginkább a láp érdekli, és szemeivel követi is a terepet. Emlékszik még rá, hogy gyakorlatilag pontosan ugyanezen az útvonalon érkezett Erdőmélyére annak idején, és elmosolyodik a gondolatra. Lemarad, hogy ezt közölje Isqehával is, ha már vele is ott találkozott először.*
- Emlékszel? Nem olyan messze, északra innen találkoztunk, és sült nyulat eszegettünk. Akkor még nagyon hideg volt az idő, most végre újra szép. *Mosolyog rá derűsen. Ez egyike azoknak a nagyon szép emlékeknek, amelyek, bár nem közvetlenül kötődnek Vadvédhez, fontosak Seles szívének. Még az előző rémisztő eset után is megnyugszik egy kissé. Ahogy barátja a növényekről beszél, őt is elkapja egy kissé a lelkesedés, és körülnéz a pusztában. Nem a legjártasabb a gyógynövényekben, csak azt tudja biztosan, melyik jelent táplálékot, de azért a leírás elég részletes, és ez alapján megpróbál segíteni Isqehának. Kiegyenesedik a nyeregben, áthelyezi súlypontját, hogy egy kissé magasabban beláthassa az amúgy aránylag lapos vidéket, de éles szemét akárhogy is járatja végig a terepen, nem talál egy hasznosítható növényt sem, csak az indázó mocsári gyomfélék sorakoznak egyre-másra az útjuk mentén.*
- Én nem találtam semmit még, de nyitva tartom a szemem. *Szól Isqehának, de mikor rábukkan valami gyógynövényre, mindig vele tart, és Cserfes hátán bevárja a félelfet. Fontos lenne, hogy segíthessenek a többi venárnak, mégis csak sok a beteg mostanában Vadvédben. Seles így is röstelli, hogy az ideje jó részét Leonnal töltötte, és nem segített többet, még ha ezt nem is kérte rajta számon senki, mivel úgy tűnt, azért az itt élők örülnek az örömének. Most Isqehával lemaradva folytatja útját, hogy tudjon vele beszélgetni.* Lehet, hogy butaságot kérdezek, de hogyan használod fel ezeket? Különféleképpen? Vagy mindből valamiféle gyógyfőzetet csinálsz? Még soha nem figyeltem, hogy hogyan dolgozik egy gyógyító. *Eltöprengve néz maga elé, és visszakeres a régi emlékeiben.* Amire emlékszem… Az a Vérfű, meg az a kék növény, ami lelóg az ágakról. Egy remetétől tanultam, hogy a sebre kell tenni. A láz ellen meg ott van az a… *Ujjával csettintget, de nehezen jön a nyelvére a dolog.* Valami keresztes… szóval az a kereszt alakú növény, az a gyom. Annak a préselt levét ittam, ha beteg voltam.
*Seles ezen kívül egy másik növényről is hallott, azt issza már egy hata, de még mindig nem tette túl magát a lelkifurdaláson. Persze ezt nem Isqehával fogja megbeszélni, aki határozott véleményét nyilvánította ezzel kapcsolatban. Nem biztos benne, hogy felismerné a Rhéa félelmét, akkor sem, ha megbotlana benne.*
- Valahogy mindig úgy képzeltem, hogy a gyógyítók valami varázslatos főzeteket kotyvasztanak, de azt hiszem, nem ez az igazság. *Nevet fel, de most kicsit esetlenebbül, mert túl sok butaság tódul a fejébe egyszerre, és megint elönti a bizonytalanság.* Ne haragudj, ha buta vagyok. Nagyon jól tudom, hogy mi ehető a vadonban, de a gyógyszerekről fogalmam sincs.
*Szívesen társalog Isqehával a nyugodt tempóban, amit az út diktál, legalább eltereli a figyelmét a démonairól, és a céljuktól.*
368. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-04-10 16:38:15
Üzenet elküldve: 2018-04-10 16:38:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 483
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
//Lyz, Xot, Shen, Isq, Seles//
*Messziről már látja a többieket, már nincs messze a Karavánút. A talaj egyre süppedősebbé, egyre szittyósabbá válik, jóval messzebbre ellátni a vidék felett, mint Erdőmélyén, az erdőt felváltja körülöttük a víz, a láp, az ingovány bűzös párákkal teli világa. Rothadtzöld buckák végtelenje mindenfelé, itt-ott megszakítva a gyékény és a sás, nád feltörő zöld hajtásaival. Néhol a víz megcsillan árulkodón, de csak mert még nem nőtte be teljesen a békalencse, a vízitök és a lápi nyeli.
Körbe-körbe figyel, hátha talál valami begyűjtésre érdemeset. Nyílfű. Leszáll Shayennről, óvatosan megközelíti, aztán letérdelve a késével kiszed gyorsan vagy egy tucatnyi gyökeret. Visszamegy velük a feketetarka kancához, és elpakolja a gyökereket.
De bármennyire nézelődik, sem a Rysha zöld foltjait, sem a Talpas Whula sárga, tavirózsa-szerű virágát, sem a Pengevirág lilászöld leveleit nem sikerül felfedeznie ezen a részen.*
- Ha sárga tavirózsát látsz, szólj! Hátha neked jobb szemed van! *mondja Selesnek, aki vele együtt hátramaradt a többiektől, ahogy újra nyeregbe száll. Aztán kisvártatva már odaérnek ők is Lyzékhez, aki bevárt mindenkit, és úgy indulnak tovább a kitaposott karavánösvényen.
Amikor a szép elf lány odainti maga mellé, Shayennel előreléptet.*
- Hát, több szem többet lát! *mondja Lyznek, amikor megkérdezi, mit szeretne gyűjteni, figyeljenek-e valamire. ~Hátha pont a többiek vesznek észre valamit!~ Bevár mindenkit, és úgy mondja, hogy ők is hallják, feltéve hogy Lyz valóban jóvahagyja a dolgot.*
- Nem találtam még Vízi Ryshát, pedig sok helyen él itt a lápon. Ilyen apró, zöld foltokban nő, olyasmi, mint a békalencse. De valójában kis, nyolcszirmú virág.
- Ha sárga tavirózsát láttok, akkor is szóljatok. Shen tüdejére kell. *vigyorodik el.*
- Jó tüdőerősítő. A levelei olyanok, mint egy óriás láb nyoma. Talpas Whula a neve.
- Aztán a pengevirágnak is nagy hasznát vennénk. Lilás levelei vannak, olyan, mint a sás, nagyon éles!
- Az erdő melletti részen meg, feljebb, talán találunk Vadhorgászt. Erdőmélyén nem láttam, amerre jöttünk. Förtelmesen büdös, úgy néz ki, mint a taplógomba. Fák tövében nő. Nyílméreg.
- Szóljatok, ha találtok valamit! *néz Lyzre, hogy így jó lesz-e az eligazítás. Aztán a többiekre figyel, hogy van-e valami kérdésük. Közben megakad a szeme Xot éjsötét szembogarán. Valahogy fura, nem nagyon nézegette eddig közelről Xotara szeme színét, de mintha nem lett volna ennyire sötét a pillantása. De az egész nem is nagyon tudatosul benne, csak odatársul az eddigi "Mi a csuda van Xottal? Na mindegy most ezt tegyük félre" dologhoz újabb nyugtalanító momentumként.
Aztán elindul újra, ha a többiek is, Lyzzel az élen, előre is, meg az út mindkét oldalára figyelve.*
//Lyz, Xot, Shen, Isq, Seles//
*Messziről már látja a többieket, már nincs messze a Karavánút. A talaj egyre süppedősebbé, egyre szittyósabbá válik, jóval messzebbre ellátni a vidék felett, mint Erdőmélyén, az erdőt felváltja körülöttük a víz, a láp, az ingovány bűzös párákkal teli világa. Rothadtzöld buckák végtelenje mindenfelé, itt-ott megszakítva a gyékény és a sás, nád feltörő zöld hajtásaival. Néhol a víz megcsillan árulkodón, de csak mert még nem nőtte be teljesen a békalencse, a vízitök és a lápi nyeli.
Körbe-körbe figyel, hátha talál valami begyűjtésre érdemeset. Nyílfű. Leszáll Shayennről, óvatosan megközelíti, aztán letérdelve a késével kiszed gyorsan vagy egy tucatnyi gyökeret. Visszamegy velük a feketetarka kancához, és elpakolja a gyökereket.
De bármennyire nézelődik, sem a Rysha zöld foltjait, sem a Talpas Whula sárga, tavirózsa-szerű virágát, sem a Pengevirág lilászöld leveleit nem sikerül felfedeznie ezen a részen.*
- Ha sárga tavirózsát látsz, szólj! Hátha neked jobb szemed van! *mondja Selesnek, aki vele együtt hátramaradt a többiektől, ahogy újra nyeregbe száll. Aztán kisvártatva már odaérnek ők is Lyzékhez, aki bevárt mindenkit, és úgy indulnak tovább a kitaposott karavánösvényen.
Amikor a szép elf lány odainti maga mellé, Shayennel előreléptet.*
- Hát, több szem többet lát! *mondja Lyznek, amikor megkérdezi, mit szeretne gyűjteni, figyeljenek-e valamire. ~Hátha pont a többiek vesznek észre valamit!~ Bevár mindenkit, és úgy mondja, hogy ők is hallják, feltéve hogy Lyz valóban jóvahagyja a dolgot.*
- Nem találtam még Vízi Ryshát, pedig sok helyen él itt a lápon. Ilyen apró, zöld foltokban nő, olyasmi, mint a békalencse. De valójában kis, nyolcszirmú virág.
- Ha sárga tavirózsát láttok, akkor is szóljatok. Shen tüdejére kell. *vigyorodik el.*
- Jó tüdőerősítő. A levelei olyanok, mint egy óriás láb nyoma. Talpas Whula a neve.
- Aztán a pengevirágnak is nagy hasznát vennénk. Lilás levelei vannak, olyan, mint a sás, nagyon éles!
- Az erdő melletti részen meg, feljebb, talán találunk Vadhorgászt. Erdőmélyén nem láttam, amerre jöttünk. Förtelmesen büdös, úgy néz ki, mint a taplógomba. Fák tövében nő. Nyílméreg.
- Szóljatok, ha találtok valamit! *néz Lyzre, hogy így jó lesz-e az eligazítás. Aztán a többiekre figyel, hogy van-e valami kérdésük. Közben megakad a szeme Xot éjsötét szembogarán. Valahogy fura, nem nagyon nézegette eddig közelről Xotara szeme színét, de mintha nem lett volna ennyire sötét a pillantása. De az egész nem is nagyon tudatosul benne, csak odatársul az eddigi "Mi a csuda van Xottal? Na mindegy most ezt tegyük félre" dologhoz újabb nyugtalanító momentumként.
Aztán elindul újra, ha a többiek is, Lyzzel az élen, előre is, meg az út mindkét oldalára figyelve.*
367. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-04-10 10:29:56
Üzenet elküldve: 2018-04-10 10:29:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 350
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
//Lyz, Xot, Shen, Isq, Seles//
*Kormos és a környezet figyelése szinte teljesen leköti a figyelmét. Nem tudja eldönteni, hogy az erdő vagy ez a kis füstös most a legnagyobb, rájuk leselkedő veszély. Biztos távolságból követi Xotara megtermett lovát, kezében tartott fegyverrel.
Nem hallhatja a Kormosban lejátszódó gondolatokat, így csak fürkész szemmel figyeli minden mozdulatát, amikor azt tapasztalja, hogy Xot lassít, ő maga is lassít, idegesíti ez a játék, de a második-harmadik után rájön, hogy csak húzza az agyát a füstös.
~ Csináld csak, kisanyám. Biztos megéri, hogy kapj egy vesszőt a csinos burádba. ~
Sajnos azt sem tudja, hogy ő mennyire idegesíti a mélységit, pedig akkor sokkal boldogabb volna. Eljátszotta a bizalmát, ami talán nem érintette volna ennyire mélyen, ha nem éppen Lyz a célpontja, de már megesett. Szerzett magának egy ellenséget.
Amikor Kormos a mocsárnál ügetésre kapja a lovát és megindul Lyz felé, Shen nem tudja, hogy mit tegyen, kövesse vagy megpróbálja lelőni. Az előbbi mellett dönt, maga is ügetésbe kapcsol, hogy minél gyorsabban utolérje Xotarát, aki csak lefékez erdőszépség mellett. Amikor a hegyesfülű beéri, akkor füstös bezsebelhet egy haragvó pillantást tőle.*
- Tényleg megéri neked ez a játék, hogy bekapj egy nyilat? *kérdi ideges, de visszafogott hangon. Nem akarja még ezzel is húzni Lyzi agyát. De persze arra céloz, hogy a kapuban történtek után, amikor így megrendült iránta a bizalom, az ilyesfajta játék nem épp a legcélravezetőbb.*
- Ha azt akarod, hogy higgyenek neked, akkor inkább húzd meg magad, maradj a seggeden és ne idegesíts senkit. *Ad tanácsot. Mert ugye eddig semmi sem történt, de ettől még senki sem bocsátott meg a Kormosnak, Shen meg végképp nem.
Bevárják Selest és a dokit, a sok fűgyűjtögetésben lemaradhattak. Komolyan és még az ő fajtáját hívják fűzabálónak.*
//Lyz, Xot, Shen, Isq, Seles//
*Kormos és a környezet figyelése szinte teljesen leköti a figyelmét. Nem tudja eldönteni, hogy az erdő vagy ez a kis füstös most a legnagyobb, rájuk leselkedő veszély. Biztos távolságból követi Xotara megtermett lovát, kezében tartott fegyverrel.
Nem hallhatja a Kormosban lejátszódó gondolatokat, így csak fürkész szemmel figyeli minden mozdulatát, amikor azt tapasztalja, hogy Xot lassít, ő maga is lassít, idegesíti ez a játék, de a második-harmadik után rájön, hogy csak húzza az agyát a füstös.
~ Csináld csak, kisanyám. Biztos megéri, hogy kapj egy vesszőt a csinos burádba. ~
Sajnos azt sem tudja, hogy ő mennyire idegesíti a mélységit, pedig akkor sokkal boldogabb volna. Eljátszotta a bizalmát, ami talán nem érintette volna ennyire mélyen, ha nem éppen Lyz a célpontja, de már megesett. Szerzett magának egy ellenséget.
Amikor Kormos a mocsárnál ügetésre kapja a lovát és megindul Lyz felé, Shen nem tudja, hogy mit tegyen, kövesse vagy megpróbálja lelőni. Az előbbi mellett dönt, maga is ügetésbe kapcsol, hogy minél gyorsabban utolérje Xotarát, aki csak lefékez erdőszépség mellett. Amikor a hegyesfülű beéri, akkor füstös bezsebelhet egy haragvó pillantást tőle.*
- Tényleg megéri neked ez a játék, hogy bekapj egy nyilat? *kérdi ideges, de visszafogott hangon. Nem akarja még ezzel is húzni Lyzi agyát. De persze arra céloz, hogy a kapuban történtek után, amikor így megrendült iránta a bizalom, az ilyesfajta játék nem épp a legcélravezetőbb.*
- Ha azt akarod, hogy higgyenek neked, akkor inkább húzd meg magad, maradj a seggeden és ne idegesíts senkit. *Ad tanácsot. Mert ugye eddig semmi sem történt, de ettől még senki sem bocsátott meg a Kormosnak, Shen meg végképp nem.
Bevárják Selest és a dokit, a sok fűgyűjtögetésben lemaradhattak. Komolyan és még az ő fajtáját hívják fűzabálónak.*
366. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-04-09 23:03:06
Üzenet elküldve: 2018-04-09 23:03:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
//Lyz, Xot, Shen, Isq, Seles//
*Xotara megrántja vállait, és oda se bagózik Shenre. Nem szól vissza neki semmit, hadd mondjon, amit akar. Tudja, ha meg akarja őrizni hidegvérét, akkor így kell tennie. Megérti Aranyhajat, mert hasonlóan reagálna ő is, de ettől még nem kevésbé nehéz számára viselkedni. A kapuban történtek, a többiek viselkedése és a magában való kétkedés miatt, most valóban kiszámíthatatlannak érzi magát. A félelem és a bizonytalanság soha nem jó útitársak, főleg ha még párban is járnak. Xotarának most pedig ezek jutottak osztályrészül. Erre jön még rá Shen viselkedése és szavai, mint olajcseppek az elfojtott tűz szunnyadó parazsára.*
~ Még hogy nyilat repít a hátamba. Pff! Kis nyikhaj! Még a nyílvesszőt se helyezné rá az idegre, amikor én már átlőttem a kézfejét. ~
*Beletúr hajába, mint mindig, amikor ideges, de türtőzteti magát.*
~ Jól van kislány nyugi! Oda se figyelj, és felejtsed el a kapuban történteket is! Mindig abban a rohadt kapuban történik valami! Elég! Koncentrálj a feladatra! Koncentrálj! ~
*Azért azt nem bírja megállni, hogy Kajtárt néha vissza ne fogja annyira, hogy ő kerüljön Aranyhaj mögé.*
~ Ez a hülye haj is folyton a pofámba lóg! ~
*Tarkóján sután copfba gyűri haját, amit hanyagul fog össze egy hajtincsével áttekerve.
Ellentétben Xotara lelkiállapotával, az erdő nyugodt és csendes körülöttük. A fák lombkoronáján átszűrődő napfény gyönyörű és léleksimogató fényjátékba borítja az előttük kanyargó kis ösvényt.
Shen kitartóan és még mindig a nyakába liheg. Xotara végig magán érzi Aranyhaj ellenségesen fürkésző tekintetét. A mélységi lány ki nem állhatja, ha lógnak rajta, és folyton ellenőrizni akarják. Shen pedig a sarkában maradva, pontosan ezt teszi.*
~ Banyek… nem bírom… mindjárt lerúgom a lováról. Áh! Nem figyelek oda. Lássuk csak, mire gondoljak? Meg van! Lila elefánt, lila elefánt, lila elefánt, lila elefánt (…) ~
*Xotara feszülten dönti oldalra a fejét, ami hallhatóan kiroppan, majd eltökélten kezd bele sajátos mantrájába. Közben pedig előkotorja tegezébe tuszkolt bőrsisakját, és a fejére csapja, amitől csak még bájosabb, mint úgy egyébként.
A csapat lassan kiér az ösvényről és Lyz vezetésével, rátérnek az ingoványon áthaladó északi karavánútra. Bár Xotarának fogalma sincs ezt a dagványos, trutyis izét, hogy lehet útnak nevezni, és még mindig nem érti; az agyoniskolázott hivatalnokok, miért találhatták ki, hogy az egyik legforgalmasabb kereskedelmi főútvonal erre vezessen. Lyz a karavánúton megállítva lovát visszafordul, hogy bevárja az egész csapatot. Xot és Shen a szótlan „kergetőzésük” közben maradtak le. Isq és Seles pedig nyilván a gyógynövény gyűjtögetés miatt. Xotara látja a várakozó Alvezérüket, és úgy véli ez remek alkalom lerázni egy kicsit Shent. Ügetésre ösztökéli Kajtárt, és a hátrahagyja a mögötte szürke lovon léptető Aranyhajat, aki erre biztos nem számít, hiszen eddig a sötételf lány inkább visszafogta lovát. Ló és lovasa ügetve érik el a mocsarat, amibe Kajtár lelkesen trappolna bele, de Xot már visszafogja, mert nem hiányzik egy ínsérülés. A böszme patás vaskos, bokaszőrös lábaival hangos, cuppogó lépésekkel, Xotara pedig rohambilivel a fején érkezik Lyz mellé. Az Alvezérük kérdésére Xotara feszesen kihúzza magát, de koromfekete szemeivel nem néz a smaragdszín szemekbe.*
- Meg… ja, minden rendben.
~ Fajintosabb nem is lehetne. ~
*Fekete foltos kezével morzsol egyet a száron, majd az egykori Hold karaván-pihenőre pillant.*
- Ja, menjünk!
~ Jó lesz, minél előbb kikászálódni, ebből a kulimászból, és itt hagyni ezt az átkozott helyet. ~
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.09 23:10:17
//Lyz, Xot, Shen, Isq, Seles//
*Xotara megrántja vállait, és oda se bagózik Shenre. Nem szól vissza neki semmit, hadd mondjon, amit akar. Tudja, ha meg akarja őrizni hidegvérét, akkor így kell tennie. Megérti Aranyhajat, mert hasonlóan reagálna ő is, de ettől még nem kevésbé nehéz számára viselkedni. A kapuban történtek, a többiek viselkedése és a magában való kétkedés miatt, most valóban kiszámíthatatlannak érzi magát. A félelem és a bizonytalanság soha nem jó útitársak, főleg ha még párban is járnak. Xotarának most pedig ezek jutottak osztályrészül. Erre jön még rá Shen viselkedése és szavai, mint olajcseppek az elfojtott tűz szunnyadó parazsára.*
~ Még hogy nyilat repít a hátamba. Pff! Kis nyikhaj! Még a nyílvesszőt se helyezné rá az idegre, amikor én már átlőttem a kézfejét. ~
*Beletúr hajába, mint mindig, amikor ideges, de türtőzteti magát.*
~ Jól van kislány nyugi! Oda se figyelj, és felejtsed el a kapuban történteket is! Mindig abban a rohadt kapuban történik valami! Elég! Koncentrálj a feladatra! Koncentrálj! ~
*Azért azt nem bírja megállni, hogy Kajtárt néha vissza ne fogja annyira, hogy ő kerüljön Aranyhaj mögé.*
~ Ez a hülye haj is folyton a pofámba lóg! ~
*Tarkóján sután copfba gyűri haját, amit hanyagul fog össze egy hajtincsével áttekerve.
Ellentétben Xotara lelkiállapotával, az erdő nyugodt és csendes körülöttük. A fák lombkoronáján átszűrődő napfény gyönyörű és léleksimogató fényjátékba borítja az előttük kanyargó kis ösvényt.
Shen kitartóan és még mindig a nyakába liheg. Xotara végig magán érzi Aranyhaj ellenségesen fürkésző tekintetét. A mélységi lány ki nem állhatja, ha lógnak rajta, és folyton ellenőrizni akarják. Shen pedig a sarkában maradva, pontosan ezt teszi.*
~ Banyek… nem bírom… mindjárt lerúgom a lováról. Áh! Nem figyelek oda. Lássuk csak, mire gondoljak? Meg van! Lila elefánt, lila elefánt, lila elefánt, lila elefánt (…) ~
*Xotara feszülten dönti oldalra a fejét, ami hallhatóan kiroppan, majd eltökélten kezd bele sajátos mantrájába. Közben pedig előkotorja tegezébe tuszkolt bőrsisakját, és a fejére csapja, amitől csak még bájosabb, mint úgy egyébként.
A csapat lassan kiér az ösvényről és Lyz vezetésével, rátérnek az ingoványon áthaladó északi karavánútra. Bár Xotarának fogalma sincs ezt a dagványos, trutyis izét, hogy lehet útnak nevezni, és még mindig nem érti; az agyoniskolázott hivatalnokok, miért találhatták ki, hogy az egyik legforgalmasabb kereskedelmi főútvonal erre vezessen. Lyz a karavánúton megállítva lovát visszafordul, hogy bevárja az egész csapatot. Xot és Shen a szótlan „kergetőzésük” közben maradtak le. Isq és Seles pedig nyilván a gyógynövény gyűjtögetés miatt. Xotara látja a várakozó Alvezérüket, és úgy véli ez remek alkalom lerázni egy kicsit Shent. Ügetésre ösztökéli Kajtárt, és a hátrahagyja a mögötte szürke lovon léptető Aranyhajat, aki erre biztos nem számít, hiszen eddig a sötételf lány inkább visszafogta lovát. Ló és lovasa ügetve érik el a mocsarat, amibe Kajtár lelkesen trappolna bele, de Xot már visszafogja, mert nem hiányzik egy ínsérülés. A böszme patás vaskos, bokaszőrös lábaival hangos, cuppogó lépésekkel, Xotara pedig rohambilivel a fején érkezik Lyz mellé. Az Alvezérük kérdésére Xotara feszesen kihúzza magát, de koromfekete szemeivel nem néz a smaragdszín szemekbe.*
- Meg… ja, minden rendben.
~ Fajintosabb nem is lehetne. ~
*Fekete foltos kezével morzsol egyet a száron, majd az egykori Hold karaván-pihenőre pillant.*
- Ja, menjünk!
~ Jó lesz, minél előbb kikászálódni, ebből a kulimászból, és itt hagyni ezt az átkozott helyet. ~
A hozzászólás írója (Árnytörő Xotara) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.04.09 23:10:17
365. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-04-08 23:25:37
Üzenet elküldve: 2018-04-08 23:25:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 585
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Vakmerő
//Kiruccanás//
//Seles, Isq, Xot, Shen, Lyz//
*Erdőmélyén Isqeha megáll olykor gyűjtögetni, s a kis csapat meg is várja őt minden alkalommal. A mai cél, nem csak a felderítés, a füvész fiúnak szüksége van egy s másra a laborban is, így ha észrevesz valamit, ami hiányzik, természetes, hogy védik őt a veszélyes erdőben. Hallja, hogy hátrébb, Shen és Xot marakodnak, de hagyja, hadd csihadjon le mindenki a maga módján. Amíg nem esnek egymás torkának és nem kezdenek hangoskodásba, addig rendezzék egymás közt úgy, ahogy tudják.
Közben gondolatai kicsit kalandoznak, mert nem tudja hová tenni Shen'eriel újonnan jött védelmezését. Legalábbis neki ez kissé szokatlan. ~Talán a közös imádság miatt... ott, mit ha... vagy inkább, amikor ereklyét cseréltünk? Franc sem érti, az ilyen szépfiúk észjárását… vagy csak éppen olyan kedve van, hogy felém kacsingat… holnap pedig majd más felé fog. ~ Hessegetve le is zárja magában a dolgot.
Pár méter után meg is érzi a fák közt szivárgó halvány bűzt, ami bármilyen átható, és csak egyre erősödik, mégiscsak a cél közeledtét jelzi. A karavánútra térve megáll, míg a csapásról mindenki elő nem bukkan.*
- Megvagytok? Minden rendben? *fordul a többiek felé. Pillantása Xotarán és Shenen pihen meg hosszabb ideig, hátha rendezték a dolgaikat, de ugyan úgy Selesre és Isqre is átsiklik, velük is minden rendben van-e. Felőle indulhatnak is tovább, csak az a halvány csípős érzés a halántékán zavarja egy kissé, bár mégsem annyira, hogy feltartsa ezzel a többieket, vagy Isqehát.*
- Akkor mehetünk. *Pillantása még az ösvényt rejtő bozótosra siklik, mielőtt továbbindulna. Úgy el van rejtve, hogy aki nem tudja, mit keressen, valószínűleg meg sem találja. Lyznek is nagyon kellett figyelnie a legutóbb, hogy hol kell a fák közé vezetnie hátasát. Azelőtt viszont Denzack mutatta az utat, és azóta sem tudja, hogyan lelt rá a mélységi férfi. Mindenesetre nagyon hálás neki Lyz, hogy elkísérte őt, épségben. Ez az, ami minden alkalommal eszébe jut, amikor erre jár.
Lépésben haladnak a karavánúton, mikor hátrapillant, s magához inti Isqehát. Csak akkor szól, amikor a fiú mellé ér.*
- Isqeha, van olyan mocsári növény, amit szeretnél gyűjteni? Figyeljünk valamire? *szól a fiúhoz kedvesen. Jobb, ha mindenki nyitott szemmel jár valamelyest. A letaposott út egyértelműen adja az irányt, csak arra kell figyelniük, hogy semmiképpen se térjenek le róla, csak ha a fél-elf fiú jelez, akkor állnak meg, hogy segítsenek neki.*
//Seles, Isq, Xot, Shen, Lyz//
*Erdőmélyén Isqeha megáll olykor gyűjtögetni, s a kis csapat meg is várja őt minden alkalommal. A mai cél, nem csak a felderítés, a füvész fiúnak szüksége van egy s másra a laborban is, így ha észrevesz valamit, ami hiányzik, természetes, hogy védik őt a veszélyes erdőben. Hallja, hogy hátrébb, Shen és Xot marakodnak, de hagyja, hadd csihadjon le mindenki a maga módján. Amíg nem esnek egymás torkának és nem kezdenek hangoskodásba, addig rendezzék egymás közt úgy, ahogy tudják.
Közben gondolatai kicsit kalandoznak, mert nem tudja hová tenni Shen'eriel újonnan jött védelmezését. Legalábbis neki ez kissé szokatlan. ~Talán a közös imádság miatt... ott, mit ha... vagy inkább, amikor ereklyét cseréltünk? Franc sem érti, az ilyen szépfiúk észjárását… vagy csak éppen olyan kedve van, hogy felém kacsingat… holnap pedig majd más felé fog. ~ Hessegetve le is zárja magában a dolgot.
Pár méter után meg is érzi a fák közt szivárgó halvány bűzt, ami bármilyen átható, és csak egyre erősödik, mégiscsak a cél közeledtét jelzi. A karavánútra térve megáll, míg a csapásról mindenki elő nem bukkan.*
- Megvagytok? Minden rendben? *fordul a többiek felé. Pillantása Xotarán és Shenen pihen meg hosszabb ideig, hátha rendezték a dolgaikat, de ugyan úgy Selesre és Isqre is átsiklik, velük is minden rendben van-e. Felőle indulhatnak is tovább, csak az a halvány csípős érzés a halántékán zavarja egy kissé, bár mégsem annyira, hogy feltartsa ezzel a többieket, vagy Isqehát.*
- Akkor mehetünk. *Pillantása még az ösvényt rejtő bozótosra siklik, mielőtt továbbindulna. Úgy el van rejtve, hogy aki nem tudja, mit keressen, valószínűleg meg sem találja. Lyznek is nagyon kellett figyelnie a legutóbb, hogy hol kell a fák közé vezetnie hátasát. Azelőtt viszont Denzack mutatta az utat, és azóta sem tudja, hogyan lelt rá a mélységi férfi. Mindenesetre nagyon hálás neki Lyz, hogy elkísérte őt, épségben. Ez az, ami minden alkalommal eszébe jut, amikor erre jár.
Lépésben haladnak a karavánúton, mikor hátrapillant, s magához inti Isqehát. Csak akkor szól, amikor a fiú mellé ér.*
- Isqeha, van olyan mocsári növény, amit szeretnél gyűjteni? Figyeljünk valamire? *szól a fiúhoz kedvesen. Jobb, ha mindenki nyitott szemmel jár valamelyest. A letaposott út egyértelműen adja az irányt, csak arra kell figyelniük, hogy semmiképpen se térjenek le róla, csak ha a fél-elf fiú jelez, akkor állnak meg, hogy segítsenek neki.*
364. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-03-29 20:21:43
Üzenet elküldve: 2018-03-29 20:21:43
ÚJ
![>Umhar Varkogrim [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2650_ork_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Üzenet a sötétből//
* Figyelmesen hallgatja a két ork beszélgetését, de nem szól bele, hiszen feleslegesnek tartja. Mindenesetre Umhar vezére ismét bizonyította meggyőző képességét, ugyanis a másik ork azt mondta, hogy csatlakozik. Persze az egyáltalán nem biztos, hogy valóban úgy lesz, ahogy mondta, de ketten is meg tudják oldani a dolgot. Vazogh hangjára eszmélek csak fel a gondolkodásból. *
- Rendben, indulhatunk.
* Közben megindulok kifele a mocsaras vidékből. *
- Jó lenne...* Jutnak eszébe a régi szép idők, mikor még egy egész hadseregnyi ork közt harcolhatott, akik szinte megállíthatatlanok voltak. *
- Mit gondolsz? El fog jönni?
* Figyelmesen hallgatja a két ork beszélgetését, de nem szól bele, hiszen feleslegesnek tartja. Mindenesetre Umhar vezére ismét bizonyította meggyőző képességét, ugyanis a másik ork azt mondta, hogy csatlakozik. Persze az egyáltalán nem biztos, hogy valóban úgy lesz, ahogy mondta, de ketten is meg tudják oldani a dolgot. Vazogh hangjára eszmélek csak fel a gondolkodásból. *
- Rendben, indulhatunk.
* Közben megindulok kifele a mocsaras vidékből. *
- Jó lenne...* Jutnak eszébe a régi szép idők, mikor még egy egész hadseregnyi ork közt harcolhatott, akik szinte megállíthatatlanok voltak. *
- Mit gondolsz? El fog jönni?
363. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-03-28 04:33:38
Üzenet elküldve: 2018-03-28 04:33:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Üzenet a sötétből//
*Biccent, majd egy ideig némán, bizalmatlanul néz a távolodó ork után. Nem nagyon hiszi, hogy elárulná az ügyüket, sok értelme nem lenne. Inkább abban hisz, hogy nem fog jönni. Se baj. Ketten is elegen lehetnek.*
-Umhar. *Recsegi a hadnagy felé.* Induljunk. Ha kilépünk, sötétedésig a városban leszünk. A sötétség pedig minket szolgál.
*Kiköp a földre, majd megindul az sártól csatakos úton.*
-Hadak. Hadakkal kellene vonulnunk. *Mondja csak úgy Umharnak. Lelki szemei előtt égnek meredő lándzsák és fáklyák sokasága.*
-Mint régen.
*Biccent, majd egy ideig némán, bizalmatlanul néz a távolodó ork után. Nem nagyon hiszi, hogy elárulná az ügyüket, sok értelme nem lenne. Inkább abban hisz, hogy nem fog jönni. Se baj. Ketten is elegen lehetnek.*
-Umhar. *Recsegi a hadnagy felé.* Induljunk. Ha kilépünk, sötétedésig a városban leszünk. A sötétség pedig minket szolgál.
*Kiköp a földre, majd megindul az sártól csatakos úton.*
-Hadak. Hadakkal kellene vonulnunk. *Mondja csak úgy Umharnak. Lelki szemei előtt égnek meredő lándzsák és fáklyák sokasága.*
-Mint régen.
362. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-03-27 23:15:30
Üzenet elküldve: 2018-03-27 23:15:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
*Mire az ingoványos vidékhez érnek, Niradát elnyomja az álom. A kocsi oldalának dőlve szuszog apja mellett, aki akkor csúsztatja be a táskába az iratokat. Lányát elnézve elmosolyodik. Eszébe jut, amikor még karon ülő pici lányka volt, és hogy milyen gyorsan felnőtt nő lett belőle. Persze, hisz nem ehhez van szokva. Huszonöt évesen még csak egy kamaszodó gyereknek kellene lennie. pedig mennyire nyűgnek érzete ezt az egészet először!
ELvesz egy pokrócot a szemben lévő ülésről, és gondoskodóan betakargatja vele a lányt.
Nem is baj, hogy ezt a részt átalussza Nai. Valószínűleg a selyemhez és tökéletesen nyírt sövényekhez szokott lány nem sok örömét lelné e tájban. A kocsi is nagyon nehezen halad a süppedős talajon, eltart egy ideig, mire átjutnak rajta.*
ELvesz egy pokrócot a szemben lévő ülésről, és gondoskodóan betakargatja vele a lányt.
Nem is baj, hogy ezt a részt átalussza Nai. Valószínűleg a selyemhez és tökéletesen nyírt sövényekhez szokott lány nem sok örömét lelné e tájban. A kocsi is nagyon nehezen halad a süppedős talajon, eltart egy ideig, mire átjutnak rajta.*
361. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-03-27 22:59:15
Üzenet elküldve: 2018-03-27 22:59:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 669
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
*A legutáltabb hely, ami csak létezik, természetesen a furcsa gnóm elvarázsolt üvegvárosának sivatagján kívül. Mindene tele volt homokkal: a haja, a ruhája, a szája, sőt, olyan helyekről kellett kimosnia a szemcséken, ahol egynek sem szabadna megfordulnia.
Itt az Ingoványban pedig egy rossz lépés - most inkább az apró lónak, nem pedig a tündérnek - és máris beteríti a mocskos, büdös sár. Lehet, hogy az öreg mágus meg sem engedné, hogy betegye a lábát a Toronyba, ha úgy néz ki. Reménykedik a legjobbakban, hiszen nem tudja, hogy mégis hol tudna megmosakodni, ha megtörténik a baj.*
Itt az Ingoványban pedig egy rossz lépés - most inkább az apró lónak, nem pedig a tündérnek - és máris beteríti a mocskos, büdös sár. Lehet, hogy az öreg mágus meg sem engedné, hogy betegye a lábát a Toronyba, ha úgy néz ki. Reménykedik a legjobbakban, hiszen nem tudja, hogy mégis hol tudna megmosakodni, ha megtörténik a baj.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1877-1896