Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 18 (341. - 360. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Umhar Varkogrim [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2650_ork_ferfi.jpg)
![>Mirasyn Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11132_1521230910_ember_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1877-1896
360. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-03-27 18:33:11
Üzenet elküldve: 2018-03-27 18:33:11
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 659
OOC üzenetek: 249
Játékstílus: Vakmerő
//Zarándokok//
*Először szólal meg azóta, mióta segítettek Teysus törp képviselőjének, még szájában érzi az ínycsiklandó nedű ízét:*
- Hogy mi? *fordul Pyctához tágra nyílt szemekkel.* Felejtsd el! Én arra fel nem ülök az biztos! *Még lábával is toppant, s szigorú szemekkel méregeti azt az almásderest, amit Pycta elé állított.*
- Nézd meg, még a szeme sem áll jól, ahogy rám néz! *Ebben a pillanatban azt is elfelejti, hogy Pyctval tulajdonképpen nem fejezték be korábbi beszélgetésüket, mikor emlékei visszatértek, szinte azonnal indulni kellett. Szája legörbül, minden haja szála égnek áll, stigmái rémülten bujkálnak egyik füle mögül a másik mögé.*
- Meg fog harapni. Az biztos, hogy meg fog harapni! *Mikor látja, hogy Pycta nem tágít kénytelen kelletlen közeledik a lóhoz, aki békésen nyihog a képébe.*
- Kiröhög. *De már nincs mit tenni, kis segítséggel ugyan, de feltornázza magát, szerencsére elég akrobatikus, így nem kell feltolni a nyeregbe. Úgy érzi magát, mintha kemencén ülne, ami bármelyik pillanatban felforrósodhat feneke alatt, izgatottan fészkelődik, de a ló csak nyihog alatta. Nem telik bele sok idő, már Pycta után vágtat, s ide-oda csúszkál, halálra váltan kapaszkodik, arca falfehér, talán még stigmái is.*
- VÁRJ MEG! VÁRJ MÁR MEG! *Üvölt utána, mint egy szakadék szélén egy kézzel kapaszkodó zuhanásra ítélt, szemei összevissza járnak, a ló meg csak röhög. Bár valószínűleg csak élvezi a szabadságot, s ebben még az ingovány bűze sem akadályozza. Ügyesen kerülgeti a zsombékokat, keresi az ösvényt a lába, szerencsére ezeket sikeresen meg is találja. Mert Umon nem irányít semmit és senkit, az almásderes, csak Pycta lova után lohol egy kolonccal a nyakában. A szerzetesnek fel sem tűnik, hogy immár az ingoványt elhagyják.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.27 18:33:37
*Először szólal meg azóta, mióta segítettek Teysus törp képviselőjének, még szájában érzi az ínycsiklandó nedű ízét:*
- Hogy mi? *fordul Pyctához tágra nyílt szemekkel.* Felejtsd el! Én arra fel nem ülök az biztos! *Még lábával is toppant, s szigorú szemekkel méregeti azt az almásderest, amit Pycta elé állított.*
- Nézd meg, még a szeme sem áll jól, ahogy rám néz! *Ebben a pillanatban azt is elfelejti, hogy Pyctval tulajdonképpen nem fejezték be korábbi beszélgetésüket, mikor emlékei visszatértek, szinte azonnal indulni kellett. Szája legörbül, minden haja szála égnek áll, stigmái rémülten bujkálnak egyik füle mögül a másik mögé.*
- Meg fog harapni. Az biztos, hogy meg fog harapni! *Mikor látja, hogy Pycta nem tágít kénytelen kelletlen közeledik a lóhoz, aki békésen nyihog a képébe.*
- Kiröhög. *De már nincs mit tenni, kis segítséggel ugyan, de feltornázza magát, szerencsére elég akrobatikus, így nem kell feltolni a nyeregbe. Úgy érzi magát, mintha kemencén ülne, ami bármelyik pillanatban felforrósodhat feneke alatt, izgatottan fészkelődik, de a ló csak nyihog alatta. Nem telik bele sok idő, már Pycta után vágtat, s ide-oda csúszkál, halálra váltan kapaszkodik, arca falfehér, talán még stigmái is.*
- VÁRJ MEG! VÁRJ MÁR MEG! *Üvölt utána, mint egy szakadék szélén egy kézzel kapaszkodó zuhanásra ítélt, szemei összevissza járnak, a ló meg csak röhög. Bár valószínűleg csak élvezi a szabadságot, s ebben még az ingovány bűze sem akadályozza. Ügyesen kerülgeti a zsombékokat, keresi az ösvényt a lába, szerencsére ezeket sikeresen meg is találja. Mert Umon nem irányít semmit és senkit, az almásderes, csak Pycta lova után lohol egy kolonccal a nyakában. A szerzetesnek fel sem tűnik, hogy immár az ingoványt elhagyják.*
A hozzászólás írója (Umon Palasan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.27 18:33:37
359. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-03-27 11:28:40
Üzenet elküldve: 2018-03-27 11:28:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1277
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Vakmerő
//Zarándokok//
*Vadvédben a szokásos lova mellett döntött, amelyen akkor is ült, amikor Aenae-vel indultak útnak. A csuhás bár remek lovas, a hátas nyugodt és békés, éppen megfelelő lovasának.
Villámlátogatás volt csak, felnyergeltek két lovat és irány a város, hisz sietős a dolguk és több helyen tervez megállni a csuhás.
Az erdőt így gyorsan maguk mögött hagyják, hogy a lápvidék felé kerülve érjék el a karavánutat, amely Artheniorba vezet. Az ingoványnál ugyan le kell szállniuk a lovakról, hogy biztonságosan átjussanak, de ez sem jelent gondot egy olyan tapasztalt vándornak, mint a két szerzetes. Megszokott útjuk van már a mocsáron át, egy olyan ösvény, amelyen viszonylag szárazon át lehet jutni, de ez sem segít az egész vidéket betöltő rothadásszagon.*
- Meg kell állnunk a városban, a kovácsnál. Mivel a korábbi tervem nem vált be, hogy elkészíttessem a különleges fegyverem, más úton kell elindulnom. *Mondja könnyed hangon Umonnak, ahogy megkerül egy vizenyősebb területet.*
- Ha gondolod, vehetünk a piacon lepárlót. *Teszi hozzá. Nem az alkohol miatt, azt ugye ő nem fogyaszt, de a munka biztosan jót tenne a felbolydult lelkiállapotú Umon békéjének. Legalábbis a mestere mindig azt mondta, hogy a kemény munka békét és nyugalmat hoz a léleknek, kikapcsol és elfeledteti a rossz dolgokat.*
*Vadvédben a szokásos lova mellett döntött, amelyen akkor is ült, amikor Aenae-vel indultak útnak. A csuhás bár remek lovas, a hátas nyugodt és békés, éppen megfelelő lovasának.
Villámlátogatás volt csak, felnyergeltek két lovat és irány a város, hisz sietős a dolguk és több helyen tervez megállni a csuhás.
Az erdőt így gyorsan maguk mögött hagyják, hogy a lápvidék felé kerülve érjék el a karavánutat, amely Artheniorba vezet. Az ingoványnál ugyan le kell szállniuk a lovakról, hogy biztonságosan átjussanak, de ez sem jelent gondot egy olyan tapasztalt vándornak, mint a két szerzetes. Megszokott útjuk van már a mocsáron át, egy olyan ösvény, amelyen viszonylag szárazon át lehet jutni, de ez sem segít az egész vidéket betöltő rothadásszagon.*
- Meg kell állnunk a városban, a kovácsnál. Mivel a korábbi tervem nem vált be, hogy elkészíttessem a különleges fegyverem, más úton kell elindulnom. *Mondja könnyed hangon Umonnak, ahogy megkerül egy vizenyősebb területet.*
- Ha gondolod, vehetünk a piacon lepárlót. *Teszi hozzá. Nem az alkohol miatt, azt ugye ő nem fogyaszt, de a munka biztosan jót tenne a felbolydult lelkiállapotú Umon békéjének. Legalábbis a mestere mindig azt mondta, hogy a kemény munka békét és nyugalmat hoz a léleknek, kikapcsol és elfeledteti a rossz dolgokat.*
358. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-03-26 20:04:07
Üzenet elküldve: 2018-03-26 20:04:07
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 3
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
*Förtelmes, elviselhetetlen, orrfacsaró bűz. Létezhet-e ezeknél jobb szó arra az illatnak nem nevezhető ominózus pikantériára ami az utazó kedves kis szagló szervét piszkálja miközben az Ingoványos vidéken halad át? Erre csak a tudósok ismerhetnek talán valamilyen kifejezést régi, holt nyelvekkel teli irataikból, melyből Pusztai Filiron ha akarna, se olvashatna ki semmit. Azon egyszerű okból kifolyólag, hogy nem is tud se írni, se olvasni. Hát de vajon mihez is lehetne kezdeni ezen nemes tudománnyal itt kint a szabadban? Bizonyára a régen élt emberek valamelyike készíthetett valamilyen térképet. Netalán létezhet útleírás ami átvezet ezen a förmedvényen. Bármi is legyen igaz ezen kettő elgondolásból, egy biztos. Ez az egyszerű Fél-Elf lélek elhatározta, hogy egyszer meg fog tanulni olvasni, menjen bármilyen nehezen is számára.
De most elsősorban egy járható útra volna szüksége. Hátasáról leszállva lassan, cuppogó léptekkel tud haladni. Ugyan akkor ő még szerencsésnek nevezhető. Hű lova patája csüdig süllyed az iszamós masszában. Kész csoda, hogy szegény pára képes átjutni ezen a talajon. Ráadásul egyik lépés sem biztonságos. Az ember fia bárhová lép, képes elcsúszni a helyi növényzeten. Ha édesanyja elf vére nem csorogna ereiben, bizony a kínzó helyzete még förtelmesebb lenne.
- Bizony mondom cimbora, ennél visszataszítóbb hely nem igen létezik széles-e világon! - adott hangot észrevételének, mikor csizmája ismételten beleragadt a sárba. De mi mást is tehetne? Tovább kell haladniuk, ha nem akarnak ugyan annak a szekérnek a sorsára jutni mint amit egy fertály órával ezelőtt hagytak el. Nem volt tőlük túl messze, talán csak húsz lépésnyire. Mi volt rajta? Ki tudhatta! Filiron nem őrült meg, hogy a viszonylag járható útról egy olyan járműhöz menjen oda, melynek a környezete valószínűleg őt és hátasát is mind örökké az Ingovány vendégévé tenné. Így hát csak egy dolgot lehetett tenni. Menni tovább és újra csak tovább, minden nehézségek ellenére, bízva benne, hogy előbb vagy utóbb az út végére érve megszabadulnak ettől a nedves marasztalótól. No és persze az elviselhetetlen, orrfacsaró bűztől melynél még a friss disznó szar szag is kellemesebb! *
A hozzászólás írója (Pusztai Filiron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.26 20:12:07
De most elsősorban egy járható útra volna szüksége. Hátasáról leszállva lassan, cuppogó léptekkel tud haladni. Ugyan akkor ő még szerencsésnek nevezhető. Hű lova patája csüdig süllyed az iszamós masszában. Kész csoda, hogy szegény pára képes átjutni ezen a talajon. Ráadásul egyik lépés sem biztonságos. Az ember fia bárhová lép, képes elcsúszni a helyi növényzeten. Ha édesanyja elf vére nem csorogna ereiben, bizony a kínzó helyzete még förtelmesebb lenne.
- Bizony mondom cimbora, ennél visszataszítóbb hely nem igen létezik széles-e világon! - adott hangot észrevételének, mikor csizmája ismételten beleragadt a sárba. De mi mást is tehetne? Tovább kell haladniuk, ha nem akarnak ugyan annak a szekérnek a sorsára jutni mint amit egy fertály órával ezelőtt hagytak el. Nem volt tőlük túl messze, talán csak húsz lépésnyire. Mi volt rajta? Ki tudhatta! Filiron nem őrült meg, hogy a viszonylag járható útról egy olyan járműhöz menjen oda, melynek a környezete valószínűleg őt és hátasát is mind örökké az Ingovány vendégévé tenné. Így hát csak egy dolgot lehetett tenni. Menni tovább és újra csak tovább, minden nehézségek ellenére, bízva benne, hogy előbb vagy utóbb az út végére érve megszabadulnak ettől a nedves marasztalótól. No és persze az elviselhetetlen, orrfacsaró bűztől melynél még a friss disznó szar szag is kellemesebb! *
A hozzászólás írója (Pusztai Filiron) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.26 20:12:07
357. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-03-26 15:17:08
Üzenet elküldve: 2018-03-26 15:17:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Karavánpihenőnél//
*Összerezzenve ébred, egy pillanatra bizony elnyomta a nyugtalan álom. Felemeli a fejét, a felkelő nap sugarai arra késztetik, hogy kilessen a falak oltalma alól. Az eső elállt, a heves szél alábbhagyott, az esővíz finom csordogálása pedig megnyugvással tölti el.
Szétnéz a kietlen ingoványon, se emberfia, se a furcsa madár nincs a látóhatáron. Még mindig ötlete sincs, hogy a mocsár melyik részén van épp, viszont az ólmos fáradtság még nem múlt el teljesen. Nagyot nyújtózik, miközben farkasszemet néz a felkelő nappal, majd kezét finoman végighúzva a romos falakon maga is elindul az ingovány felé.*
*Összerezzenve ébred, egy pillanatra bizony elnyomta a nyugtalan álom. Felemeli a fejét, a felkelő nap sugarai arra késztetik, hogy kilessen a falak oltalma alól. Az eső elállt, a heves szél alábbhagyott, az esővíz finom csordogálása pedig megnyugvással tölti el.
Szétnéz a kietlen ingoványon, se emberfia, se a furcsa madár nincs a látóhatáron. Még mindig ötlete sincs, hogy a mocsár melyik részén van épp, viszont az ólmos fáradtság még nem múlt el teljesen. Nagyot nyújtózik, miközben farkasszemet néz a felkelő nappal, majd kezét finoman végighúzva a romos falakon maga is elindul az ingovány felé.*
356. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-03-25 16:37:49
Üzenet elküldve: 2018-03-25 16:37:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Üzenet a sötétből//
*Grimornak nem mond semmit a Vas Kompánia név.
~Csavargó zsoldosok. Pirtianesből tuti.~
Felmerül benne a lehetőség, hogy meghívja őket a táborba, de elveti az ötletet. ~Még a végén hadsereget akarna a tarfejű verbuválni belőlünk.~
Nem, Grimor nem katonalélek.
~Ez az oltár döntés viszont érdekesen hangzik.~*
- Rendben. *Dönt rövid gondolkodás után.*
- Hiszek neked, Vazogh, a Vas Kompániából. *Néz sárgás szemeivel a zsoldosvezér kinézetűre.*
- Találkozzunk a városban. Nekem még *int északnak* - van néhány elintézendő dolgom. De két nap múlva ott leszek. Délelőtt. A Főtéren.
- Addig nézzetek körül a városban. *mondja, azzal, ha a másik kettő nem tartóztatja, elindul a Romtáborba, északnak.*
*Grimornak nem mond semmit a Vas Kompánia név.
~Csavargó zsoldosok. Pirtianesből tuti.~
Felmerül benne a lehetőség, hogy meghívja őket a táborba, de elveti az ötletet. ~Még a végén hadsereget akarna a tarfejű verbuválni belőlünk.~
Nem, Grimor nem katonalélek.
~Ez az oltár döntés viszont érdekesen hangzik.~*
- Rendben. *Dönt rövid gondolkodás után.*
- Hiszek neked, Vazogh, a Vas Kompániából. *Néz sárgás szemeivel a zsoldosvezér kinézetűre.*
- Találkozzunk a városban. Nekem még *int északnak* - van néhány elintézendő dolgom. De két nap múlva ott leszek. Délelőtt. A Főtéren.
- Addig nézzetek körül a városban. *mondja, azzal, ha a másik kettő nem tartóztatja, elindul a Romtáborba, északnak.*
355. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-03-24 10:33:03
Üzenet elküldve: 2018-03-24 10:33:03
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Karavánpihenőnél//
*A madár párat köröz a feje fölött, majd elszáll, ki a romok közül a nyílt mocsaras ingovány felé, Arthenior irányába. Vijjogása lassan elhal, és csak a falak között cikázó visszhang őrzi az emlékét. A nap felkelőben, hamarosan pirkad. A fagyos szél és cseperésző eső is alábbhagy, a lányt körülölelő vészjósló sötétség halvány árnyékokká szelídül az első sugaraktól. A varjú már sehol, ha eddig nem szaladt utána, valószínűleg ezután sem fogja megtalálni, ki tudja, merre jár...*
*A madár párat köröz a feje fölött, majd elszáll, ki a romok közül a nyílt mocsaras ingovány felé, Arthenior irányába. Vijjogása lassan elhal, és csak a falak között cikázó visszhang őrzi az emlékét. A nap felkelőben, hamarosan pirkad. A fagyos szél és cseperésző eső is alábbhagy, a lányt körülölelő vészjósló sötétség halvány árnyékokká szelídül az első sugaraktól. A varjú már sehol, ha eddig nem szaladt utána, valószínűleg ezután sem fogja megtalálni, ki tudja, merre jár...*
354. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-03-23 21:01:23
Üzenet elküldve: 2018-03-23 21:01:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Üzenet a sötétből//
*Lassan húzza vissza a kezét. Az ork cifrán kanyarítja a szavakat, ez nála sosem ad okoz bizalomra.*
-Az, hogy miért ránk esett a választás, nem tudom. De ránk esett, és van mit lerónunk a sötétségnek. Mindketten a Vas Kompániában harcoltunk. Ezek pedig rangjelzések. *Teszi mancsát jobb vállára. Nem ecseteli a dolgot, hangjában sincs büszkeség. Elvégre egy király sem lenne büszke rá, ha birodalma szétesett.*
-Mi nem "üzletet" csinálunk. *Nyomja meg jól a szót.* A sötét isten akaratát teljesítjük, eszközök vagyunk csupán. Ha mindenképp tudni akarod, ledöntjük a Fény oltárát abban a rothadt templomban. Sötétség fog visszakúszni Artheniorba és vele együtt mi is.
-Bizony, meg. Urunk nem szíveli az árulóit és bizony utolér, bárhol bújj is meg. *Vigyorodik el sötéten. Meglehetősen nehezen bízik meg ebben a körmönfont alakban, de harcosokra szükség van.*
-Dönts.
*Lassan húzza vissza a kezét. Az ork cifrán kanyarítja a szavakat, ez nála sosem ad okoz bizalomra.*
-Az, hogy miért ránk esett a választás, nem tudom. De ránk esett, és van mit lerónunk a sötétségnek. Mindketten a Vas Kompániában harcoltunk. Ezek pedig rangjelzések. *Teszi mancsát jobb vállára. Nem ecseteli a dolgot, hangjában sincs büszkeség. Elvégre egy király sem lenne büszke rá, ha birodalma szétesett.*
-Mi nem "üzletet" csinálunk. *Nyomja meg jól a szót.* A sötét isten akaratát teljesítjük, eszközök vagyunk csupán. Ha mindenképp tudni akarod, ledöntjük a Fény oltárát abban a rothadt templomban. Sötétség fog visszakúszni Artheniorba és vele együtt mi is.
-Bizony, meg. Urunk nem szíveli az árulóit és bizony utolér, bárhol bújj is meg. *Vigyorodik el sötéten. Meglehetősen nehezen bízik meg ebben a körmönfont alakban, de harcosokra szükség van.*
-Dönts.
353. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-03-23 20:45:00
Üzenet elküldve: 2018-03-23 20:45:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 327
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//A Nagy Egyenlőség Napja - Szertartások: Kelet//
*A mocsaras vidékre lépve körülnéz.*
-Nézzük majd, mire lépünk!
~Ha nem az ingovány nyel el minket, majd a mocsári troll megesz. Höhö!~
*Itt is igen szépen haladnak előre.*
~Hö... mint a régi birtokom, höhö!~
*Kissé nosztalgikus a melák számára a mocsaras környék. Arthenior előtt járt cudar helyeken, ahol nagyon kemény munka árán tudott csak megtermelni valamit.*
-No, ittén rohad valami. Akar'a pöcegödör! *szippant mélyeket a bűzös levegőből.* -A szarnak jobb a szaga!
*Ha választania kellene, inkább az állatainak a trágyáját szagolná, mint ezt.*
-Nem valami barátságos hely!
*Próbál az elf nyomán járni.*
~Ha süllyed, majdan kihúzom, de ez a nyikhaj engemet aligha tudna kirántani a mocsárbú!~
*A mocsaras vidékre lépve körülnéz.*
-Nézzük majd, mire lépünk!
~Ha nem az ingovány nyel el minket, majd a mocsári troll megesz. Höhö!~
*Itt is igen szépen haladnak előre.*
~Hö... mint a régi birtokom, höhö!~
*Kissé nosztalgikus a melák számára a mocsaras környék. Arthenior előtt járt cudar helyeken, ahol nagyon kemény munka árán tudott csak megtermelni valamit.*
-No, ittén rohad valami. Akar'a pöcegödör! *szippant mélyeket a bűzös levegőből.* -A szarnak jobb a szaga!
*Ha választania kellene, inkább az állatainak a trágyáját szagolná, mint ezt.*
-Nem valami barátságos hely!
*Próbál az elf nyomán járni.*
~Ha süllyed, majdan kihúzom, de ez a nyikhaj engemet aligha tudna kirántani a mocsárbú!~
352. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-03-22 23:16:09
Üzenet elküldve: 2018-03-22 23:16:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Karavánpihenőnél//
*Kissé eltátott szájjal figyeli a felröppenő madarat, ami hamar eltűnik a szeme elől. A vijjogása hátborzongatóan elegyedik a falak alatt süvöltő szél zúgásával. Összébb húzza az ezüstköpenyt és még jobban behátrál a sötét falak védelme alá, szemével a látóhatárt pásztázva, hátha feltűnik ismét a madár.* ~Ez csak egy varjú.~ *A gondolatra mosoly suhan át az arcán, de az érzés hamar tovaszáll. Szívesen megnézné, merre is repült a furcsa, fekete varjú, de bolond lenne bőrig ázni ebben az időben egy madár kedvéért. Noha az omladozó falak rettentően nyomasztják, a gyermeteg félelmet nagyot nyelve küzdi le magában.* ~Most már lassan pirkadnia kellene.~
*Kissé eltátott szájjal figyeli a felröppenő madarat, ami hamar eltűnik a szeme elől. A vijjogása hátborzongatóan elegyedik a falak alatt süvöltő szél zúgásával. Összébb húzza az ezüstköpenyt és még jobban behátrál a sötét falak védelme alá, szemével a látóhatárt pásztázva, hátha feltűnik ismét a madár.* ~Ez csak egy varjú.~ *A gondolatra mosoly suhan át az arcán, de az érzés hamar tovaszáll. Szívesen megnézné, merre is repült a furcsa, fekete varjú, de bolond lenne bőrig ázni ebben az időben egy madár kedvéért. Noha az omladozó falak rettentően nyomasztják, a gyermeteg félelmet nagyot nyelve küzdi le magában.* ~Most már lassan pirkadnia kellene.~
351. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-03-22 20:37:19
Üzenet elküldve: 2018-03-22 20:37:19
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Annulien Raenelar//
*A madár a köszönésre csak pislog. Vagy nem érti a lányt, mint az várható lenne, vagy nem adja jelét annak, hogy ő is viszont üdvözölné. Újabb rekedt, elnyújtott károgás, mintha mondani akarna valamit, és egyre ismételné magát, majd felröppen az ágról. Annulien fölé emelkedik, és pár kör megtétele után elszáll a romoktól elfelé. Ha nem követi, a madár éles hangja szeli át az éjszakai, csendes tájat. Valamit akar tőle, ez bizonyos.*
*A madár a köszönésre csak pislog. Vagy nem érti a lányt, mint az várható lenne, vagy nem adja jelét annak, hogy ő is viszont üdvözölné. Újabb rekedt, elnyújtott károgás, mintha mondani akarna valamit, és egyre ismételné magát, majd felröppen az ágról. Annulien fölé emelkedik, és pár kör megtétele után elszáll a romoktól elfelé. Ha nem követi, a madár éles hangja szeli át az éjszakai, csendes tájat. Valamit akar tőle, ez bizonyos.*
350. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-03-22 09:28:04
Üzenet elküldve: 2018-03-22 09:28:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Üzenet a sötétből//
*Grimor barátunk ugye a Romtáborba tart, amit (jobb híján) születése óta otthonának nevez. Az meg észak, és pont az ellenkező irány.
Nagy kérdés, hogy az elhangzó igen kevés információ ilyen formában elégséges-e számára ahhoz, hogy elinduljon homlokegyenest újra abba az irányba, amerről éppen érkezett.
Abban egészen biztos, hogy 50 aranyért nem indul el belet ontani. Na, nem a bélkiontással van gondja, bár ő a maga részéről jobban kedveli a nyaki ütőeret ilyen szempontból (az legalább nem büdös.) A gondja azzal van, hogy semmit nem tud az egész ügyről. Amely ügyet ugye, ha elárul, mint megtudja, meghal.*
- Lassan a testtel, cimbora. *válaszol hát, nem kapkodva el azt a tenyérbe csapást.*
- Semmit sem tudok rólatok, sem az uratokról. Aki, ha jól veszem ki a szavaidból, azt állítod, maga a sötétség istene. Sa'Terethre, ha valóban így van, közétek állok. De engedj meg nekem némi kételkedést. Ha nem láttam volna azt az alászálló ködöt, egy szavadat sem hinném. Így azért elgondolkodom.
- Kik vagytok, hogy pont titeket választott a sötét úr a híveiül? Az ott *int Vazogh rúnái felé.* - mit jelez a válladon?
- Teysusra, szeretném tudni, hogy mi hangzott el abban a ködben. Szó szerint. Mi az, amivel a sötétség istene megbízott benneteket? *méri végig a másik kettőt, még mindig hitetlenül.*
- Az aranyadat meg tartsd meg. Engem az érdekel, kifizetődik-e hosszú távon a dolog, és megéri-e veletek üzletet csinálnom.
- Ha elárullak, meghalok? *a finom gúny ott az ork szavaiban. Nem akarja ő hergelni a kopaszt, de több kell ahhoz, hogy dűlőre jussanak egymással.*
- Néhány szót váltottam veled, cimbora, és te árulásról, meg halálról beszélsz. Ne kapkodjuk így el a dolgokat.
*Grimor barátunk ugye a Romtáborba tart, amit (jobb híján) születése óta otthonának nevez. Az meg észak, és pont az ellenkező irány.
Nagy kérdés, hogy az elhangzó igen kevés információ ilyen formában elégséges-e számára ahhoz, hogy elinduljon homlokegyenest újra abba az irányba, amerről éppen érkezett.
Abban egészen biztos, hogy 50 aranyért nem indul el belet ontani. Na, nem a bélkiontással van gondja, bár ő a maga részéről jobban kedveli a nyaki ütőeret ilyen szempontból (az legalább nem büdös.) A gondja azzal van, hogy semmit nem tud az egész ügyről. Amely ügyet ugye, ha elárul, mint megtudja, meghal.*
- Lassan a testtel, cimbora. *válaszol hát, nem kapkodva el azt a tenyérbe csapást.*
- Semmit sem tudok rólatok, sem az uratokról. Aki, ha jól veszem ki a szavaidból, azt állítod, maga a sötétség istene. Sa'Terethre, ha valóban így van, közétek állok. De engedj meg nekem némi kételkedést. Ha nem láttam volna azt az alászálló ködöt, egy szavadat sem hinném. Így azért elgondolkodom.
- Kik vagytok, hogy pont titeket választott a sötét úr a híveiül? Az ott *int Vazogh rúnái felé.* - mit jelez a válladon?
- Teysusra, szeretném tudni, hogy mi hangzott el abban a ködben. Szó szerint. Mi az, amivel a sötétség istene megbízott benneteket? *méri végig a másik kettőt, még mindig hitetlenül.*
- Az aranyadat meg tartsd meg. Engem az érdekel, kifizetődik-e hosszú távon a dolog, és megéri-e veletek üzletet csinálnom.
- Ha elárullak, meghalok? *a finom gúny ott az ork szavaiban. Nem akarja ő hergelni a kopaszt, de több kell ahhoz, hogy dűlőre jussanak egymással.*
- Néhány szót váltottam veled, cimbora, és te árulásról, meg halálról beszélsz. Ne kapkodjuk így el a dolgokat.
349. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-03-21 23:59:03
Üzenet elküldve: 2018-03-21 23:59:03
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Üzenet a sötétből//
*Az istenüket firtató érdeklődésre csupán összehúzott szemöldöke a válasz. Nem az a fajta, aki bármit kétszer ismétel, a hallgatás pedig megfelelő válasz az efféle kérdésekre. Bármilyen kétes alaknak is tűnik az idegen ork, nekik most minden segítségükre szükségük lesz.*
-A város felé tartunk. *Recsegi, szemét egy pillanatra sem véve le az idegenről.*
-Urunk oda rendelt. A dolgunk majd ott elválik.
*Néhány pillanatig mérlegelve szemléli Grimort, majd csak belevág.*
-Jól jönne még egy ork közénk. 50 arany. Minden résztvevőnek. *Teszi hozzá miközben Umharra emeli tekintetét egy pillanatra. Ha más nem, ez adhat egy lökést a dolognak, elvégre aranyból élnek. Umhar pedig bármilyen hűséges is, sosem kérné a szolgálatait fizetség nélkül.*
-Nem vagyon, de nehéz időket élünk. Kevesebbért is ontottak már belet.
*Vigyorodik el sötéten, majd vaskos tenyerét az újonnan jött felé nyújtja.*
-Ha elárulsz, meghalsz.
*Szögezi le még, csak amúgy mellékesen az utolsó pontot a szerződésben.*
*Az istenüket firtató érdeklődésre csupán összehúzott szemöldöke a válasz. Nem az a fajta, aki bármit kétszer ismétel, a hallgatás pedig megfelelő válasz az efféle kérdésekre. Bármilyen kétes alaknak is tűnik az idegen ork, nekik most minden segítségükre szükségük lesz.*
-A város felé tartunk. *Recsegi, szemét egy pillanatra sem véve le az idegenről.*
-Urunk oda rendelt. A dolgunk majd ott elválik.
*Néhány pillanatig mérlegelve szemléli Grimort, majd csak belevág.*
-Jól jönne még egy ork közénk. 50 arany. Minden résztvevőnek. *Teszi hozzá miközben Umharra emeli tekintetét egy pillanatra. Ha más nem, ez adhat egy lökést a dolognak, elvégre aranyból élnek. Umhar pedig bármilyen hűséges is, sosem kérné a szolgálatait fizetség nélkül.*
-Nem vagyon, de nehéz időket élünk. Kevesebbért is ontottak már belet.
*Vigyorodik el sötéten, majd vaskos tenyerét az újonnan jött felé nyújtja.*
-Ha elárulsz, meghalsz.
*Szögezi le még, csak amúgy mellékesen az utolsó pontot a szerződésben.*
348. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-03-20 15:57:45
Üzenet elküldve: 2018-03-20 15:57:45
ÚJ
![>Umhar Varkogrim [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2650_ork_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Üzenet a sötétből//
* Vazogh válaszára csak bólogat, hogy ezzel is igazolja vezére igazát. Gyorsan egy kupacba rakja a fadarabokat amiket eddig összegyűjtött, hogy még egy rakással tudjon majd rakni rá. Vazogh hasonlatát érdekesnek találja, mert Umharnak biztosan nem jutott volna hasonló se az eszébe. A földre eső fadarabok dübögésére fordul vissza Umhar, hogy harcra kell készülnie vagy csak üdvözlik egymást. Egyelőre a beszélgetés hallatán, úgy hiszi, hogy nem fog sor kerülni az összecsapásra, hiszen a másik ork is egészen nyugodtnak tűnik, bár egy orknál sose lehet tudni. Tudja, hogy vezére valószínűleg megpróbálja majd meggyőzni, hogy csatlakozzon hozzájuk a küldetés során, hiszen nem véletlenül tévedhetett ide. Úgy gondolja, hogy a sötétség küldte nekik segítségül, csak talán ezt ő még nem tudja. *
* Vazogh válaszára csak bólogat, hogy ezzel is igazolja vezére igazát. Gyorsan egy kupacba rakja a fadarabokat amiket eddig összegyűjtött, hogy még egy rakással tudjon majd rakni rá. Vazogh hasonlatát érdekesnek találja, mert Umharnak biztosan nem jutott volna hasonló se az eszébe. A földre eső fadarabok dübögésére fordul vissza Umhar, hogy harcra kell készülnie vagy csak üdvözlik egymást. Egyelőre a beszélgetés hallatán, úgy hiszi, hogy nem fog sor kerülni az összecsapásra, hiszen a másik ork is egészen nyugodtnak tűnik, bár egy orknál sose lehet tudni. Tudja, hogy vezére valószínűleg megpróbálja majd meggyőzni, hogy csatlakozzon hozzájuk a küldetés során, hiszen nem véletlenül tévedhetett ide. Úgy gondolja, hogy a sötétség küldte nekik segítségül, csak talán ezt ő még nem tudja. *
347. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-03-19 17:31:16
Üzenet elküldve: 2018-03-19 17:31:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Üzenet a sötétből//
*Az első válaszolótól kapott információ sajnos nem hordoz semmi újat magában Grimor számára. Az ork egészen biztos volt benne eddig is, hogy a tejfehér ködből kibontakozott két alak az úton nem csirke. Ez a verzió fel sem merült benne. Így aztán nem is száll vitába a prémessel. Miért tenné? Sőt, mély egyetértése jeleként kivillantja sárgás fogait, amit akár mosolygásnak is lehetne venni, ha nem egy orktól származna, és nem röhögés lenne valójában. Hogy Grimor az orkon röhög, vagy azon, amit mondott, azt legalább olyan sűrű és tejfehér homály fedi, mint amilyen nemrég gomolygott az úton.
A kopasz eszesebbnek látszik. Pedig más körülmények között és egy idillikusabb helyszínen, például a város főterén Grimornak valószínűleg meg sem fordulna a fejében, hogy komolyan beszélhet. Elkönyvelné a mostanában elszaporodott ilyen-olyan fanatikus istenkövetők és igehirdetők egyik zavarodott példányának. Csak hát ugye nem a város főterén vannak. De nem ám! Itt vannak kint, a lepusztult Karavánpihenő romjaitól nem messze, ezen a dögletes mocsárvidéken, amin egyedül az északnak tartó karavánút mondható úgy-ahogy biztonságosnak.
Meg hát látta. Azt a valamit.
De azért a szeme se rebben, ahogy visszakérdez, a szinte hozzánőtt pimaszul higgadt arckifejezéssel, folytatva a tüntetően barátságos hangnemet.*
- Azt mondod, a sötétség istene szállt alá az előbbiekben? *érdeklődik nyájasan. Jobb ezt pontosítani. Lehet, hogy csak rosszul hallotta. Minden lehetséges. De Grimornak jelenleg éppen ez a baja. Mert ugye még az is lehetséges, hogy a kopasz igazat mond.
Ráadásul Vazogh*
- Grimor. *zárja le egy biccentéssel a bemutatási sort közben, valami felrázásról beszél. Grimor meg épp ilyen ügyben járkál. Pénz semmi. Megbízás, kivéve ezt az utolsót, aminél ugye erősen billeg a mérleg nyelve a mondhatni súlytalan előleg miatt, semmi. Füles egy szál se. Karavánt nem láttak három hata. Odakinn a táborban unaloműzésképp egymást hergelik.
Grimor igen ritka alkalmakkor szokta megosztani úti célját közeli ismerőseivel, a távolabbiakkal meg még annál is ritkábban. Így aztán most is tartja ezt a szép és jól bevált hagyományt. De mivel nem szeret udvariatlannak tűnni, azért nem hagyja válasz nélkül a kérdezőt.*
- Dolgom van arrafelé. *int hanyagul északnak, a Romtábor irányába.*
- Szóval vége a semmittevésnek. *puhatolózik tovább, és határozott irigység fogja el, kár lenne tagadni. Persze azért jó lenne többet tudni arról, mire készülnek ezek itt ketten. Grimor fejében az eddigi ágaskodó kérdőjel kezd pénzzel teli zsákocskák vonzó képévé átalakulni.* - És mi lenne az? *kérdez rá a dolgunkvanra egyenesen.*
A hozzászólás írója (Grimor Qwargh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.19 17:36:42
*Az első válaszolótól kapott információ sajnos nem hordoz semmi újat magában Grimor számára. Az ork egészen biztos volt benne eddig is, hogy a tejfehér ködből kibontakozott két alak az úton nem csirke. Ez a verzió fel sem merült benne. Így aztán nem is száll vitába a prémessel. Miért tenné? Sőt, mély egyetértése jeleként kivillantja sárgás fogait, amit akár mosolygásnak is lehetne venni, ha nem egy orktól származna, és nem röhögés lenne valójában. Hogy Grimor az orkon röhög, vagy azon, amit mondott, azt legalább olyan sűrű és tejfehér homály fedi, mint amilyen nemrég gomolygott az úton.
A kopasz eszesebbnek látszik. Pedig más körülmények között és egy idillikusabb helyszínen, például a város főterén Grimornak valószínűleg meg sem fordulna a fejében, hogy komolyan beszélhet. Elkönyvelné a mostanában elszaporodott ilyen-olyan fanatikus istenkövetők és igehirdetők egyik zavarodott példányának. Csak hát ugye nem a város főterén vannak. De nem ám! Itt vannak kint, a lepusztult Karavánpihenő romjaitól nem messze, ezen a dögletes mocsárvidéken, amin egyedül az északnak tartó karavánút mondható úgy-ahogy biztonságosnak.
Meg hát látta. Azt a valamit.
De azért a szeme se rebben, ahogy visszakérdez, a szinte hozzánőtt pimaszul higgadt arckifejezéssel, folytatva a tüntetően barátságos hangnemet.*
- Azt mondod, a sötétség istene szállt alá az előbbiekben? *érdeklődik nyájasan. Jobb ezt pontosítani. Lehet, hogy csak rosszul hallotta. Minden lehetséges. De Grimornak jelenleg éppen ez a baja. Mert ugye még az is lehetséges, hogy a kopasz igazat mond.
Ráadásul Vazogh*
- Grimor. *zárja le egy biccentéssel a bemutatási sort közben, valami felrázásról beszél. Grimor meg épp ilyen ügyben járkál. Pénz semmi. Megbízás, kivéve ezt az utolsót, aminél ugye erősen billeg a mérleg nyelve a mondhatni súlytalan előleg miatt, semmi. Füles egy szál se. Karavánt nem láttak három hata. Odakinn a táborban unaloműzésképp egymást hergelik.
Grimor igen ritka alkalmakkor szokta megosztani úti célját közeli ismerőseivel, a távolabbiakkal meg még annál is ritkábban. Így aztán most is tartja ezt a szép és jól bevált hagyományt. De mivel nem szeret udvariatlannak tűnni, azért nem hagyja válasz nélkül a kérdezőt.*
- Dolgom van arrafelé. *int hanyagul északnak, a Romtábor irányába.*
- Szóval vége a semmittevésnek. *puhatolózik tovább, és határozott irigység fogja el, kár lenne tagadni. Persze azért jó lenne többet tudni arról, mire készülnek ezek itt ketten. Grimor fejében az eddigi ágaskodó kérdőjel kezd pénzzel teli zsákocskák vonzó képévé átalakulni.* - És mi lenne az? *kérdez rá a dolgunkvanra egyenesen.*
A hozzászólás írója (Grimor Qwargh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.19 17:36:42
346. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-03-19 00:39:34
Üzenet elküldve: 2018-03-19 00:39:34
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 122
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
*Dideregve próbál karjaiba némi hőt dörzsölni, de nem sok sikerrel. Behunyja a szemét és erősen fókuszál a varázslatra, amit a mestertől tanult. Mikor venné hasznát, ha nem most?
Bizonyára vihar közeleg, máskülönben nem tudná mivel magyarázni ezt a heves változást. Ebben az esetben még szerencsével is járt, hogy fedezékbe húzódott. Egyáltalán nem lenne ínyére, ha az éjszaka hátralévő részét az esőtől felázott ingovány mocsarába beleragadva kellene töltenie.
A sötétség csöndjét megtörő károgás élesen vág a fülébe, összerezzenve fordul meg a tengelye körül. A feketeség ellenére hamar kiszúrja a hang forrását és kissé beleborzong.
Egy vadállattal sem szemezett még, ez a varjú azonban határozottan őt bámulja.*
-Szia.
*Szólítja meg a madarat rekedten, de tőle telhetően hangosan. Nem bízik benne, hogy a madár érti őt, de legalább elrepül. Talán.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy tompa, ezüstfényű köpenyt sző magára, mely megvédi a természet adta hidegtől, jeges széltől, az időjárás viszontagságaitól. Hatása addig tart, míg a varázsló le nem veszi a köpenyt, ekkor az szertefoszlik.
Bizonyára vihar közeleg, máskülönben nem tudná mivel magyarázni ezt a heves változást. Ebben az esetben még szerencsével is járt, hogy fedezékbe húzódott. Egyáltalán nem lenne ínyére, ha az éjszaka hátralévő részét az esőtől felázott ingovány mocsarába beleragadva kellene töltenie.
A sötétség csöndjét megtörő károgás élesen vág a fülébe, összerezzenve fordul meg a tengelye körül. A feketeség ellenére hamar kiszúrja a hang forrását és kissé beleborzong.
Egy vadállattal sem szemezett még, ez a varjú azonban határozottan őt bámulja.*
-Szia.
*Szólítja meg a madarat rekedten, de tőle telhetően hangosan. Nem bízik benne, hogy a madár érti őt, de legalább elrepül. Talán.*
A varázsló elmormol egy rövid igét, melynek hatására egy tompa, ezüstfényű köpenyt sző magára, mely megvédi a természet adta hidegtől, jeges széltől, az időjárás viszontagságaitól. Hatása addig tart, míg a varázsló le nem veszi a köpenyt, ekkor az szertefoszlik.
345. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-03-18 19:14:23
Üzenet elküldve: 2018-03-18 19:14:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Üzenet a sötétből//
*A hadnagy most sem tesz éleseszűségéről tanúbizonyságot ami a csirkés hasonlatot illeti, de amíg a fegyvert úgy forgatja, ahogy azt Vazogh elvárja, nincs ezzel gond.*
-Nem mi szálltunk alá, hanem a sötétség istene. *Fordul az idegen felé gyanakodva. Ork mivolta kissé árnyalja gyanúját, de fajtársaiban sem bízik meg sokkal jobban, mint a többi kétlábúban.*
-A hónunk alá nyúlt és felrázott, mint férfi a kölykét. Vége a semmittevésnek, dolgunk van. *Recsegi, majd a földre dobja a rönköket. Ha kardhoz kell nyúlni, úgy ő akar az első lenni.*
-Téged mi szél hozott?
*Néz felegyenesdve az orkra. Markos legénynek látszik, neki pedig igen jól jönne egy-két ork penge tervei végrehajtásához.*
-Vazogh. Umhar.
*Mutat magára, majd a hadnagyra. Ezzel a bemutatkozás le is van tudva.*
*A hadnagy most sem tesz éleseszűségéről tanúbizonyságot ami a csirkés hasonlatot illeti, de amíg a fegyvert úgy forgatja, ahogy azt Vazogh elvárja, nincs ezzel gond.*
-Nem mi szálltunk alá, hanem a sötétség istene. *Fordul az idegen felé gyanakodva. Ork mivolta kissé árnyalja gyanúját, de fajtársaiban sem bízik meg sokkal jobban, mint a többi kétlábúban.*
-A hónunk alá nyúlt és felrázott, mint férfi a kölykét. Vége a semmittevésnek, dolgunk van. *Recsegi, majd a földre dobja a rönköket. Ha kardhoz kell nyúlni, úgy ő akar az első lenni.*
-Téged mi szél hozott?
*Néz felegyenesdve az orkra. Markos legénynek látszik, neki pedig igen jól jönne egy-két ork penge tervei végrehajtásához.*
-Vazogh. Umhar.
*Mutat magára, majd a hadnagyra. Ezzel a bemutatkozás le is van tudva.*
344. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-03-18 11:47:00
Üzenet elküldve: 2018-03-18 11:47:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Üzenet a sötétből//
- Rendben, hozzá is látok.
* El is kezdi gyűjtögetni a szanaszét gurult gallyakat és rönköket, amik nem olyan még falként álltak az úton. Igyekszik minél hamarabb egymásra pakolni a fadarabokat, hogy minél hamarabb indulhassanak majd, de mivel már besötétedett, talán esélyesebbek, ha ilyenkor támadnak, mert így elrejtőzhetnek a kíváncsi szemek elől. Az útról hirtelen egy ismeretlen szólítja meg őket, Umhar elengedi a kezében lévő fákat, hogy a kardjáért nyúljon, de amint meglátja, hogy egy fajtársuk áll velük szemben, inkább mégsem vonja ki kardját. Reméli, hogy nem valami harcos kedvű orkkal van dolguk. *
- Üdv néked! Alászállni?! Ez nevetséges, hiszen nem vagyunk mi csirkék vagy mik, hogy repkedjünk.
* Befogja most már a száját, mert hagyja, hogy inkább vezére magyarázza el a dolgot, addig is inkább visszatér eredeti feladatához. *
- Rendben, hozzá is látok.
* El is kezdi gyűjtögetni a szanaszét gurult gallyakat és rönköket, amik nem olyan még falként álltak az úton. Igyekszik minél hamarabb egymásra pakolni a fadarabokat, hogy minél hamarabb indulhassanak majd, de mivel már besötétedett, talán esélyesebbek, ha ilyenkor támadnak, mert így elrejtőzhetnek a kíváncsi szemek elől. Az útról hirtelen egy ismeretlen szólítja meg őket, Umhar elengedi a kezében lévő fákat, hogy a kardjáért nyúljon, de amint meglátja, hogy egy fajtársuk áll velük szemben, inkább mégsem vonja ki kardját. Reméli, hogy nem valami harcos kedvű orkkal van dolguk. *
- Üdv néked! Alászállni?! Ez nevetséges, hiszen nem vagyunk mi csirkék vagy mik, hogy repkedjünk.
* Befogja most már a száját, mert hagyja, hogy inkább vezére magyarázza el a dolgot, addig is inkább visszatér eredeti feladatához. *
343. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-03-17 14:29:09
Üzenet elküldve: 2018-03-17 14:29:09
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 288
OOC üzenetek: 140
Játékstílus: Szelíd
//Annulien Raenelar//
*Kísérteties sötétség borul a környékre. Az égen szürke felhők takarják el a napot, eső ígéretével kecsegtetnek. Feltámad a szél, amitől a lány védve van a leomlott falak árnyékába húzódva. Hűvös van, a hideg a csontjaiig hatol. A csendet egy reszelős, hangos károgás töri meg. Ha a lány a hang forrása felé fordul, egy üveges tekintetű, koromfekete varjút pillanthat meg a háta mögött az egyik kopasz, magányos fa ágán ülve. A madár egyenesen őt nézi, fejét kissé oldalra billenti, majd ismét elkárogja magát.*
*Kísérteties sötétség borul a környékre. Az égen szürke felhők takarják el a napot, eső ígéretével kecsegtetnek. Feltámad a szél, amitől a lány védve van a leomlott falak árnyékába húzódva. Hűvös van, a hideg a csontjaiig hatol. A csendet egy reszelős, hangos károgás töri meg. Ha a lány a hang forrása felé fordul, egy üveges tekintetű, koromfekete varjút pillanthat meg a háta mögött az egyik kopasz, magányos fa ágán ülve. A madár egyenesen őt nézi, fejét kissé oldalra billenti, majd ismét elkárogja magát.*
342. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-03-17 10:54:45
Üzenet elküldve: 2018-03-17 10:54:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Üzenet a sötétből//
*Baktat előre a meglehetősen kihalt, észak felé vezető úton. Le nem térne semmi pénzért róla, utálja azt a dögletes párát, ami a környező vidékből árad. A Karavánpihenő pusztulása óta a régi mocsár kiterjeszkedett, a szittyós vízi világ lápos gödreivel elárasztott mindent a környéken. A romok baljóslatúan uralják a tájat. Grimor alig várja, hogy végre hazatérjen. Errefelé mindig rossz az előérzete.
Aztán történik valami furcsa. Messze tőle, északnak, egyetlenegy helyen, tejfehér, párás ködöt lát. Kirázza a hideg. Valami nem stimmel, Teysusra! Azért csak lépked, egyre közelebb, hajtja a kíváncsiság. Aztán a köd lassan eltűnik, és ott marad két debella ork, körülöttük szálfák, fadarabok szanaszéjjel. ~Orkok, semmi kétség.~ Grimor fejében egyre nagyobbra nő a kérdőjel. Jobb szereti tudni, mi történik körülötte. Bízva a fajtársi kebelbarátságban, szép nyugodtan halad tovább, semmi támadó szándékot nem mutatva, egészen addig, amíg oda nem ér hozzájuk.*
- Üdv, cimbik! *veszi őket közelebbről is szemügyre.* - Honnan szálltatok alá? *érdeklődik barátságosan, persze békés nyugalmát nagymértékben elősegíti borotvaéles dobótőreinek megszokott birtoklása. Merthogy a látottak leginkább az alászállást támasztják eddig alá. Persze azért annak a valószínűsége, hogy a két ork az égből pottyant ide, az északi karavánútra, elég kicsi a valószínűsége, ezt Grimor is belátja. Na de akkor mi a fene volt az az előbbi??*
A hozzászólás írója (Grimor Qwargh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.17 11:29:45
*Baktat előre a meglehetősen kihalt, észak felé vezető úton. Le nem térne semmi pénzért róla, utálja azt a dögletes párát, ami a környező vidékből árad. A Karavánpihenő pusztulása óta a régi mocsár kiterjeszkedett, a szittyós vízi világ lápos gödreivel elárasztott mindent a környéken. A romok baljóslatúan uralják a tájat. Grimor alig várja, hogy végre hazatérjen. Errefelé mindig rossz az előérzete.
Aztán történik valami furcsa. Messze tőle, északnak, egyetlenegy helyen, tejfehér, párás ködöt lát. Kirázza a hideg. Valami nem stimmel, Teysusra! Azért csak lépked, egyre közelebb, hajtja a kíváncsiság. Aztán a köd lassan eltűnik, és ott marad két debella ork, körülöttük szálfák, fadarabok szanaszéjjel. ~Orkok, semmi kétség.~ Grimor fejében egyre nagyobbra nő a kérdőjel. Jobb szereti tudni, mi történik körülötte. Bízva a fajtársi kebelbarátságban, szép nyugodtan halad tovább, semmi támadó szándékot nem mutatva, egészen addig, amíg oda nem ér hozzájuk.*
- Üdv, cimbik! *veszi őket közelebbről is szemügyre.* - Honnan szálltatok alá? *érdeklődik barátságosan, persze békés nyugalmát nagymértékben elősegíti borotvaéles dobótőreinek megszokott birtoklása. Merthogy a látottak leginkább az alászállást támasztják eddig alá. Persze azért annak a valószínűsége, hogy a két ork az égből pottyant ide, az északi karavánútra, elég kicsi a valószínűsége, ezt Grimor is belátja. Na de akkor mi a fene volt az az előbbi??*
A hozzászólás írója (Grimor Qwargh) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.03.17 11:29:45
341. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2018-03-16 21:34:19
Üzenet elküldve: 2018-03-16 21:34:19
ÚJ
![>Mirasyn Foks [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11132_1521230910_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 595
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 595
OOC üzenetek: 20
Játékstílus: Vakmerő
*Az erdőből kiérve ismét ismerős tájon találja magát, korábban a város felé vette volna az irányt, ám oda biztos nem fog menni, fölösleges lenne ott keresnie Mynát, hisz jól ismeri, hosszabb távon nem tud megmaradni ott, ahol már annyi galibát okozott, biztos új családot keres magának, amit szintén tönkretesz majd, mert nem bír magával és mindenkinek szét teszi a formás kis combocskáit, aki férfiból van és örömét lelheti benne. Persze valakinek ilyennek is kell lennie, még jó hogy ebben teljesen ellentétesen gondolkoznak, bár ízlésük általában hasonló, már ha Myna a szívére hallgat, ami ritka mint a fehér holló.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1877-1896