Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Arthenior közelében (új)
Füves puszta (új)
Ingoványos vidékErdőmélye (új)
Mágustorony (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 43 (841. - 851. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

851. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-05-26 21:29:26
 ÚJ
>Hanloren Duunelar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 178
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Vakmerő

*Legutóbb tán akkor járt erre, mikor a lihanechi úton érkezett. Reménnyel telve, nagy tervekkel és még nagyobb szívvel. Mintha csak egy álom lenne ez az emlék, arra viszont emlékszik, mennyire el volt veszve ebben az új, zord világban. Most még is úgy viszik lábai előre, mint akit egy titkos erő hajt a helyes út irányába.*
~A helyes út.~
*Ki tudná ezt eldönteni? Ha nem áll rendelkezésére más, csak a gyógyítás művészete, hát aligha változtathatja meg a világ sorsát. De ha eszközöket kap, ha a cél szentesítheti az eszközt és a béklyók lehullanak...
Halkan felkuncog, miközben feltekint a napra. Még delelőre sem járhat az idő, miközben ő úgy kerülgeti a pocsolyákat az úton, mintha ugyan tudná, merre tart. De, pontosan tudja, hogy merre tart. Arra, amerre tartania kell. Most, hogy ott hagyott csapot-papot, kicsit bánja, hogy nem készült fel jobban az útra. De olyan hirtelen jött a gondolat... Még is oly igaz és egyértelmű, hogy ez a helyes út. Csak az nem lép rá, ki gyáva hozzá, hogy megtegye.* ~Na és az a fa...~ *Szorul ökölbe keze. Maga sem tudja, miért érez ily dühöt magában, de hogy jogos-e, afelől nincs kétsége. *


850. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-05-25 19:27:20
 ÚJ
>Rinald Isqeha avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 20

Játékstílus: Megfontolt

//Vissza a városba//

*~Messze, ó messze Messze visz az út~ azon kapja magát, hogy először csak magában, majd már dudorászva énekel. Napok teltek el, amióta elindult. Jó volt otthon újra, de egy idő után persze megint kevés lett neki az apró elf falu a maga lassú mederben folyó, mindennapi történéseivel. Az öreg füvészmester persze nagyon örült neki. Ahogy mindig. ~Ki tudja, hány nap adatik még meg neki?~ gondolja Isq. Azért fohászkodik, hogy akkor ott legyen majd. Otthon. Hogy ne arra menjen egyszer haza, hogy Kimmeri nincs többé. Az szörnyű lenne. Nem úgy menne már haza sohasem. Bármennyire is elfogadta és befogadta az elf falu, ahol felnőtt az öreg gyógyító védőszárnyai alatt.
Erdőmélyét szerencsésen maga mögött hagyta. Most igyekszik a dögletes lápvidéken minél hamarabb túl lenni. Gondolkodott rajta, hogy a régi erőd felé vezető ösvényre fordul, de jószerivel ösvény sem volt. Látni lehetett, hogy jó régen tapodták. Így aztán inkább nem akarta látni Vadvédet. Ha egyáltalán látott volna valamit. ~Jobb így.~ gondolja. Ha él is ott még bárki, nem akarna ott maradni. Már nem.~ Ha meg nem: ki tudja. Lehet hogy csak iszalaggal benőtt falak maradtak.~
A bűz továbbra is undorítóan belengi a vidéket.
A tavasz próbál úrrá lenni a dögletes kipárolgásokon, élénk, harsány zöld levelekkel belepve és elleplezve mindenfelé a láp rothadásszagú vízfelületeit. Kőtörőfű, kosbor, mocsári gólyahír bújik elő mindenfelé. A gyapjúsás és a nád mindenhonnan előtörő kis zöld lándzsái, mint egy földből előbúvó, egyre növekvő hadsereg, úgy veszik fel ártatlan nemtudással a harcot a mocsárvidék mélyen nyomasztó hangulatával. Nem sok sikerrel.
Az ingovány gonosz csendje elural mindent.
Isq tudja, hogy csak néhány lépés le a délnek vezető útról, és talán örökre elsüllyed az alattomos, néhol hirtelen és váratlan mélyülő iszaptengerben, bármennyire is járhatónak látszik az út a zsombékok között.
De lassan véget ér a lápvidék uralma.
A táj egyre lankásabb lesz, kisebb dombok kezdik megtörni az egyhangúságot, a nádat magasba törő, zöld fű váltja fel. Talpal, kitartóan.
Nemsokára eléri a várost. A piacra igyekszik.*


849. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-05-09 20:12:27
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 531
OOC üzenetek: 230

Játékstílus: Vakmerő

//Magányosok útja//

*Lassan felegyenesedik, majd elgémberedett tagjait kissé átmasszírozza. Mereven bólint egyet, majd hatalmasat sóhajt. Hosszú időt töltött a toronyban, mégsem jutott semmire, mely közelebb hozná az igazsághoz. Mire is számított? Csak ő van és a magányosok útja. Talán felcsillant egy reménysugár most, hogy Lyzendráék megérkeztek. ~ Han... ~ Jut eszébe a lány is, majd mélán elmosolyodik, s egy percet sem vár, a tornyot elhagyva az ingoványba veti magát. Hasonló sebességgel halad, mint, ahogyan ide érkezett, tán gyorsabban, kissé szökellve, akár egy megriasztott őz. Zsombékot kerül, mérgező kipárolgást ugrik át, sem száján, sem orrán át nem vesz levegőt közben. Sietős az útja, bár nem tudja mennyi időt töltött a torony hófehér falai között, abban bizonyos, hogy Lyzék már elértek a táborig. Így léteit szaporázva siet, hogy talán az első reggeli alkalmával már ő is ott lehessen, s megépíthessék Han lombházát. Meg azét, aki még segítségre szorul. Lelkileg most tisztának érzi magát, könnyűnek és üresnek. Arcára ugyan olykor visszatér a hidegség, s a semleges, szúrós tekintet, de csak rövid ideig, aztán hamar ellágyul. Csak az erőltetett futás csal rá néha ráncokat. De még ezek a ráncok is boldogak, mikor végre meglátja az utat, s azon túl a végeláthatatlan rengeteg határát, mely mellett a folyó kígyózik.*


848. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-05-04 21:35:03
 ÚJ
>Ahseelaxa Scyranna avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

*Xonar bandukolva előreiramodik. Az erdő nyugodt és hallatlanul békés. Hosszas séta után, a saját csapásukat követve, elérik az ösvényt. Asheela megsimítva a fűzfa törzsét lép rá az ösvényre. A farkasa már jóval előrébb jár, de a posványos szagot Scyra is hamarabb megérzi, mint ahogy megpillantja az ingoványt. Xonar megtorpan a mocsár szélén, és egy helyben tipegve néz Asheelára.*
- Mi van kislány? Erre jöttünk és erre vezet az út. A természet lágy öle. – *Kuncogva belegázol a kulimászba, csizmája vádli középig merül, a szürke ordas árnyékként a sarkában maradva követi. A szélben hullámzik a sás és számtalan lápi növény borítja a vizenyős tájat. Többet fel is ismer közülük; vízi rysha, talpas whula, pengevirág és még egy jó néhányat.*
~ Remélem, nem futunk össze egy trollal vagy egy lápi banyával. ~
*A posványban slattyogva a Hold karavánpihenő romjaira pillant, szótlanul kikászálódnak a lápból. Xonar megrázza bundáját. Scyra összecsapva sarkait leveri csizmáiról a sarat, majd sétálnak tovább az úton a Levegő városába.*


847. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-05-03 19:07:04
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 531
OOC üzenetek: 230

Játékstílus: Vakmerő

//Magányosok útja//

*Nem épp a legszerencsésebb éjnek évadján erre a vidékre tévedni, azonban nem akart várni. A reggel magyarázkodással, készülődéssel telne el, s bár fáradt, valójában hajtja a kíváncsiság. Abban már bizonyos, hogy az istenekre a maga részéről nem számíthat. Akad még benne a sötétből és a fényből is bőséggel, de talán pont annyi, hogy e kettő könnyedén kioltja egymást. Pyctának igaza volt. Ahol nő a fény, nő a sötét is és fordítva. Nincs más választása hát, mint egyikkel sem foglalkozni, élni meggyőződése és belátása szerint, saját erejére hagyatkozva.
~ Umon ereje. Hah. ~ Legszívesebben felnevetne, hisz annyiszor cserben hagyta már. Persze nem testi és fizikai erejére gondol, csupán a pszichikai állóképességére, saját akaratára. Kagaenae, Valea, az óriás, az ork, bár ez utóbbi két esetben, mintha fordulni látszott volna a kocka. Még mindig szalad, kerülgetve a bűzlő és gőzölgő zsombékokat, olykor nagyot cuppan a lába, s, mint mindig ilyenkor, eldönti, hogy bizony csizmát kell szereznie egyszer, a saru már nem praktikus számára. Főleg, amennyit vándorol mostanában, űzi, hajtja a vágy. Miközben ismét nagyokat szökell, szinte a szélre támaszkodva, lendületesen, a tanyára gondol, s a Hannal való közös munkákra. A ligetre, a lugasra, a konyhakertre, a főzdére, s egy csendes kiülőre, hol barátaival sütögethet majd olykor. Hát, ha még vendég is akad. A gondolatra mélán elmosolyodik, melyben közrejátszik, hogy úti célja még az éjszakában is csillámlik előtte, megtörve a holdak fényét sejtelmesen. Apró mozdulat, míg szütyőjébe nyúl, s futás közben ürít ki szájába egy üvegcsét, mit a célra tartalékolt. Hátha segít, ha nem, az sem baj.*

Megivott egy varázsitalt, ami a hétfokú skálán eggyel növeli az intelligenciát a következő két körre.

846. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-04-26 10:29:26
 ÚJ
>Denzack, a kegyetlen avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 174
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Utolsó levél//
//Végjáték//

*Az erődből szarvas hátán lovagolhat el a sötételf, ami egy igazán különleges, de legfőképpen új élmény számára. Azt tervezi, ha egyszer visszatér Artheniorba, akkor mindenképpen lejegyezteti ezt a kalandot egy krónikással, de csak miután beszélt Bobbir barátjával. A csapat végén halad, hogy figyelje az óriást hátulról, aki hihetetlen erejével cipeli azt a nagy, nehéz fát. Résen kell lennie, hiszen a démonok támadása még nem biztos, hogy véget ért. Azonban képzeletét még a szikrákat vető tőre is izgatja, hiszen ezelőtt soha sem csinált ilyet, akkor ezúttal miért.*



845. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-04-25 05:56:32
 ÚJ
>Intath Aldeis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 517
OOC üzenetek: 23

Játékstílus: Megfontolt

*Itt le kell szállnia szexi fehér csajról. A talaj kimondottan nehézkessé vállt. Még csak az kéne, hogy kitörje a lábát. Nem volt olyan olcsó. És egy csomó cucc van a hátán amit Int nem tudna egyedül tovább cipelni. Szóval óvatosan és lassan haladnak. Az elf békésen füstfelhőcskéket ereget. Nem volt olcsó ez a labor. Majd ideje lesz nekiállnia valami kencének, hogy visszaszerezze az árát. A kékvérű csajszi hajával lenne talán érdemes valamit kezdeni. Arra egy menci kencét keverni. Ha jobb idő lesz akkor nekiáll majd a növénygyűjtésnek.*


844. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-04-24 19:25:28
 ÚJ
>Mapethi Degronyan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

* Maga mögött hagy mindent, s csak előrefelé tekint, már most érzi, hogy üdítőleg hat rá az újdonság varázsa. Azt, hogy innen hova tovább arról viszont még halvány lila gőze sincs. Tervek nélkül indult mindig útnak, s ezután is úgy halad tovább. Aztán minden eljön a maga idejében, ahogy a válasz is a kérdésre, hogy hogyan is tovább.
Először is valami idegenvezetőt kéne kerítenie, aki hajlandó vele szóba állni, se nem hiszi azt, hogy egy koldus, aki csak tarhálni akar, így minden tudás nélkül csak elhajtja. Az pedig nehéz feladat, de nem lehetetlen. A tekergést viszont hamar el is veti, mikor a gyomra egy óriásit kordul.*
- Fene enné... A tartalékomat már rég befaltam. *Fújtat egy nagyot, ahogy a gyomránál kezdi gyűrögetni az ingét. A lábait jobban kezdi el szedni az ismeretlen területeken, hogy eljuthasson olyan helyre, ahol jól teletömheti a bendőt.*


843. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-04-24 15:48:48
 ÚJ
>Monsotor Sonnalis avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 75

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó levél//
//Végjáték//

*Boyta, aki a hosszúéletű társa volt, immár békében nyugodhat. A szerzetes ezt tudja jól, és lelkében felvértezve indul ki az erődből a fát cipelve társaival. Az erődön kívül egy minx és egy szarvas várja már csak őket, a többi állat már nincs jelen. Monsotort egyik állat sem bírná el, erre már ő maga is rájött. Az égimeszelő érez egy bizsergést érez az agancsból, amit még első csatájában szerzett meg, ezek után, mintha kipihentnek érezné magát. Úgy érzi, képes lesz a fát elszállítani. Lyz kérdezősködik, hogy hogy érzik magukat. Monsotor a fizikai állapotára ramutató választ ad az életnek.*
-Jól. Mintha kipihentebb lennék, mint az előbb.
*Monsotor képessé válik arra, hogy elszállítása a fát az otthonáig. Elől Lyz vigyáz rá, hátulról meg Jayzion őrködik felette, az óriás meg a fát viszi. A bűzös mocsár szagát megérzi, és még mindig undorodik a szagtól, de már nem annyira mint korábban, a szag nem zavarja meg őt feladatában. Már jóideje mennek, mikor Lyz észrevesz valamit, amitől megváltozik a testtartása és izgatott lesz. Lehet hogy a fa otthona az.*


842. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-04-24 06:57:41
 ÚJ
>Ssyleana Lyzendra avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 435
OOC üzenetek: 67

Játékstílus: Vakmerő

//Utolsó levél//
//Végjáték//

*A bú valahogyan átalakul valami erősebbé. Nem olyan ingoványos érzés Lyzendrának, mint amikor meglátta Boytát a fűben fekve. Sokkal eltökéltebben lép ki az erődből, a fácska cipelésében segítve. Amikor nem lát ott több tetemet, az acélosságból valami sokkal nyugodtabb lesz, könnyedebb bizonyosság. Még ha a megmaradt állatok is tüntették el a maradványokat, Lyz meggyőződése szerint az Erdőszellem szólította magához őket. Hite szerint a legjobb helyen vannak, és ennél többet nem is kívánhatott volna nekik.
A két állat láttán megtorpan, de mikor felé nyújtózik a minx, Lyz elengedve a fát, felé lép. Félrebillenti a fejét, úgy méregeti az állatot, míg aztán közelítve felé újra meg nem érinti az orrát. Gyengéd ismerkedés mely nem pótolja Boytát, de amíg a minx Lyzt választja, ő nem küldi el magától. Tiszteli ezt a gyönyörű állatot, és külön megtisztelő, hogy hátára engedi.*
- Hogy vagytok fiúk?
*Lyz aggódik hogy Monsotor bírja-e a fát egyedül, és kérdezősködik is, hogy kell-e segítség. Ha kell, hát váltva segítik majd a menetben, de valakinek figyelnie is kell az erdőt. *
- Megyek elöl, Jayzion, figyelj hátra kérlek. Nehogy egy újabb démon meglepjen.* Nem felejt el, hogy a fa felé nyújtózkodott a kóróvékony alak.
Elöl halad Lyz a minxen, mögötte Monsotor a fával, utána pedig Denzack, ha minden rendben halad. Csak akkor váltják egymást, ha Monsotor fáradna. Egyébként pedig ismerős ösvényeken haladnak kifelé az erdőből, át az ingoványon.
Az a bűzös mocsár sem olyan átható. Lyzben dolgoznak az átélt harcok a fa derengése, meglehetősen sok érzelem kavarog most benne ahhoz, hogy az ingoványon fanyalogjon. A karavánúton, a pihenőt elhagyva léptetnek már, mikor észreveszi a gomolygó füstöt a fák fölött. Ahogy kanyarodik az út, úgy próbálja betájolni hogy hol égethetnek. Ilyenkor. Szűkülő szemmel méregeti a füstöt. Nem olyan, mintha száraz fa égne. Sokkal inkább mint...
Mögötte Monsotor is észreveheti, hogy hirtelen egészen megváltozik a tartása. Feszesen kihúzza magát, s mint egy vadászkopó aki szagot fogott, mered arra a pontra.*
- Arra megyünk *jelenti ki, hangja izgatott, bár ez betudható a korábbi történéseknek is.*



841. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-04-19 14:29:16
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 865
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Vakmerő

//Zarándokút//

*A mágustornyot elhagyva lelkében megtisztulva és megerősödve, új célokkal indul el a város felé. Maga sem tudná megmondani, mi történt a toronynál valójában, csak azt tudja, hogy a nap már magasan járt, amikor kinyitotta lombzöld szemeit és kinyújtóztatta elgémberedett tagjait. Xauzur nem mozdult mellőle, baja nem eshetett, ám megéhezett és szomját is csak a magával hozott tömlőben lévő forrásvízzel tudta oltani.
Újra megindult, vissza az ingovány felé, hogy átvágva rajta, immáron új úti céllal tartson a város felé. Fel szeretné keresni a templomot, Arenih atyát. Amióta eljöttek, nem járt arrafelé, szeretné tudni, hogy minden rendben, hogy az ostrom után sikerült újjáépíteni a templomot és megőrizni az oltár békéjét.
A mocsárvidék sosem volt ínyére, de most még ebben a kies lápban is lát szépséget és az élet fényét. Az irbisz céltudatosan vezeti át a vizenyős vidéken az erdőmélyi elf pedig követi vezetőjét. Bár éhes, mégsem áll meg, hogy egyen valamit. Küldetése van, s ez mindennél előre valóbb. Sietnie kell, ha időben vissza szeretne érni a táborba az övéihez.
Az ingoványos végén a puszta felé fordul, hogy afelől közelítse meg Artheniort.*


840. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-04-16 20:21:39
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 865
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Vakmerő

//Szent cél//

*Ha valaki annyit járt át a lápvidéken, mint az erődmélyi elf, akkor nem okoz túl nagy gondot az átkelés. Bár természetes, hogy nem megszokás vezérli lépteit, hisz tudatában van, hogy az ingovány nap mint nap változik, de a főbb tájékozódási pontok megmaradnak, s ha figyelmes és felkészült a vándor, ki bemerészkedik a mocsárba, nem eshet komolyabb baja.
A páncélos csuhást márpedig egy erdőmélyi irbisz is segíti a tájékozódásban, így csekély lehet az esélye, hogy bajba keveredik. Különben sem keresi a bajt, csak át szeretne kelni a lápon egy csak számára ismert cél felé. Amikor átvágott az erdőn, talán még a füst távoli, gyenge szagát is érezte, amelyet Umon és Hanloren ügyködésének tud be. Halovány, alig látható mosoly jelenik meg szája szegletében. Ha Lyzendra és az általa vezetett csapat megérzi, bizonyosan meg fogják találni az átkozott szerzetest és a papnőt.
Szorosra fogja magán a köpenyt a páncél felett, megigazítja hátán a mesterkardot, ahogy átugrik egy kidőlt, mohával benőtt fatörzsön és folytatja útját át a lápvidéken, előtte hallhatatlan macskaléptekkel jár az irbisz és vezeti társát céljuk felé.*


839. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-04-14 11:25:32
 ÚJ
>Balkócza Xavylari avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 67
OOC üzenetek: 4

Játékstílus: Megfontolt

//Amerre az út visz//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//

*Nem igazán ért egyet útitársával, aki utána kiált, hogy az ennyire nem sietős.~De bizony basszus az!~ Hiszen tudja, hogy minél tovább maradnak a torony környékén, annál nagyobb az esélye, hogy ad egy vagy be lesznek fogva takarításra, ad kettő vagy ezentúl, kettővel több tehéntőgy fog andalogni a környéken.*
-Inkább az ingovány, de én itt egy perccel sem maradok tovább, mint szükséges!*Lihegi szaladás közben.
Szinte megnyugvással tölti el, hogy a vidék fái eltakarják jelenlétét és, hogy végre kiértek a nyílt terepről. A szag persze csavarja az orrát rendesen, mint legutóbb, de hát ez van, ezt kell szeretni.*
-Szeretem ezt a szagot, nincs is jobb ennél.*Teszi hozzá, mint, aki komolyan gondolta, közben egyik kezével a másik ruhájába kapaszkodik hátulról, hogy ha esetlegesen benyeli valami, feltűnjön neki a hiánya. Érzi, hogy a háton cipelést csak viccnek szánta a másik, de erősen elgondolkodik rajta, hogy igénybe veszi, miután egyszer-egyszer majdnem beleragad a csizmája a mocsaras vidékbe.*
~Lehet, hogy cipőevő csigákkal van tele az egész vidék.~*Rántja ki az említett viseletét egy ragaszkodóbb földdarab öleléséből.*
-Ne basszál föl, hogy van más út is!*Néz hatalmas vádló szemekkel a másik hátára, hiszen, akkor meg igazán nem érti, miért szívatják magukat ezzel a feleslegesen veszélyes vidékkel. Mikor a másik elkezd süllyedni, hirtelen engedi el a ruháját és emeli magasba a kezeit, szerencsére az alatta elterülő földdarab stabil alátámasztásnak bizonyul.*
-Megvagyok.*Válaszolja gyorsan, miután megbizonyosodott a helyzetéről.*



838. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-04-13 20:19:17
 ÚJ
>Datvinoolv Nyarneldurki avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 68
OOC üzenetek: 40

Játékstílus: Megfontolt

//Amerre az út visz//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//

*Alighogy kinéz az ajtón, társa már löki is kifele, hogy minél gyorsabban távozhasson.*
-Azért ennyire nem sietős! *szól oda az éppen elfele futó gnómnak* Meg hát ismét át kell vágnunk az ingoványon, ha vissza akaruk menni.
*Teszi hozzá, remélve, hogy ez majd megállásra készteti Xavit.*
-Szívj még egy kis friss levegőt amíg oda nem érünk. *vigyorog* Ott már nem lesz ilyen... kellemes.
*Nem bizony, már érezhető is a posvány förtelmes szaga ahogy feléjük terjeng.*
-Nos, akkor csináljuk úgy mint a múltkor. Én megyek elöl, te pedig szorosan mögöttem maradsz.
Vagy vihetlek a hátamon is, ha szeretnéd.
*Még nagyobb vigyort ereszt Xavi felé, utána pedig az egyre nedvesebbé váló utat fürkészi, hátha ráakad a saját lábnyomára, amit még a múltkor hagyott itt.*
-Legközelebb kikerülöm ezt a helyet. *morogja az orra alatt ahogy a nádzsálakat kerülgeti* Már akkor is utáltam amikor Pyrrel jöttünk erre. *közben rálép egy fűcsomóra, amely megindul lefelé* Áhh, baszdmeg! *gyorsan lelép róla, nehogy a lábát is magával vigye*
-Megvagy még? *szól hátra*


A hozzászólás írója (Datvinoolv Nyarneldurki) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.13 21:18:48


837. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-04-08 18:50:31
 ÚJ
>Ortas Hroops avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 86
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

*Halkan kezd dúdolni, amint az ingoványba ér, nem zavarja sem a szag, sem az olykor lába alatt megsüllyedő talaj. Igyekszik elkerülni a laza szerkezetű részeket, a futóhomokot és a nagyobb mélyedéseket. Nem akar elázni, nedves lábbal nehezebb és kellemetlenebb az út, melyre vállalkozott. Batyuját megigazítva hátán, dúdolása olykor erősebb, olykor pedig gyengébb. Talán végére ér egyszer a dalnak, s megpihenhet, de most még az egész élete előtte van. Hiányzó ujja helyén behegedt a sebhely, s Kaiykonak hagyta emlékbe, neki már nincs rá szüksége, miképp emléket sem hozott magával. Csak egy apró tincset, melyet még akkor vágott le, amikor a lány aludt. Ezt eltette valamiért, ott nyugszik mellkasa felett, kabátjában. Arca komor és sötét, nem foglalkozik az őt körbevevő világgal csupán csak annyira, amennyire kell. Hogy ne támadjon rá senki büntetlenül, egyébiránt csakis az útra koncentrál, s arra, hogy emlékeit eltávolítsa fejéből, s ne maradjon más, csakis a puszta homály. Erre van szüksége:*
- Árnyékban járó merre jársz, hallom lépted a zsombék mögött. Árnyékban járó, jól vigyázz, sötét verem, mit ott találsz. *A dúdolás énekléssé erősödik kissé, aztán az is elhalkul, amint a pusztán átszáguldó szél immár szinte embermagas fűtengert lenget előtte a távolban. Nincs már messze, ha kilép fertályóra alatt odaér, bizonyára az a rész sem lesz érdekesebb, mint a mostani.*


836. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-04-07 01:26:17
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 531
OOC üzenetek: 230

Játékstílus: Vakmerő

//Hazafelé//
//Másnap//

*Bosszúsan csóválja meg a fejét, de látszik rajta, hogy inkább saját magára haragszik.*
- Az hiba volt, elismerem. *Mérgesen fordul Pycta felé.* De ha elmered valakinek mondani, hogy ezt mondtam... *Rázza meg a fejét durcásan.* Nem. Tényleg normális bemutatkozásra gondoltam, pacsi a kézbe, meg ilyenek, ahogy a normális emberek... vagy elfek szokták. *Vonja meg a vállát.* Azért nem mindig dobálok tőröket és igenis, hogy settenkedett... csörtetett... , mint egy... mint egy vadkan. Na mindegy. *Fújtat egyet, aztán el is vigyorodik a zötykölődő szekéren, miközben orra már előre jelzi a közelgő ingovány bűzét.*
- Megyek én. *Hagyja jóvá.* Lecuccolunk és meggyújtom. Meg kell várnom őket, hisz megígértem. *Sóhajt fel, aztán megrázza a fejét, mint, akit zavarnak az érzelmek. Azonban nem ő az egyetlen. Füle nem olyan éles, mint az elfé, ellenben szeme és elméje láttatni engedi a felszabaduló sóhajba vegyült panaszt.*
- Történt még valami a Vakorsón kívül? Esetleg egy pici lánnyal, aki után epekedsz? *Kérdezi csendesen, s közben lassan cuppanó mocsaras részre érnek. Látni még ugyan füvet, de már jóval ritkásabb és szaporodnak a zsombékok is, nehézkesebbé válik Híjas lépte, miként az elf szavai is.*
- Ez így igaz! *Vágja rá az elhangzott szörnyűségekre.* De miért te vagy megint, ki hátán viszi a sorsot? *Fordul az elf felé.* Jó! *legyint.* Ne válaszolj, elég, ha tudod, hogy őrület ellen, az őrület a legjobb fegyver. *Szélesen vigyorodik el, de tekintete jéghideg marad, csupán a szája mozdul.*
- A tiéd lehet a fény fegyvere. A többire pedig itt vagyok én, ha kelleni fog. Van, hogy ocsú keveredik a búzába, öreg barátom. Én mindig meg fogom találni. Legyen hát egy falu, vagy akár egy város! Vagy rögtön egy birodalom, mit bánom én! *Kacag fel.* A sors mindig hozzád irányít, hiába ellenkezem. *Rázza meg a fejét.*
- Csak ne itt ebben a posványban! *Húzza el az orrát, majd ismét az elfre néz.* Lehet, hogy nem minden cselekedetem tiszta, mint a hó. Lehet indulatos vagyok és hirtelen haragú, emellett igen... olykor Tintás. De meglelem a magam békéjét egyszer, Pycta. Talán, nem is kell olyan sok idő hozzá. Nem is idő kell igazából... olykor elég egy barát. *Halk dúdolásba kezd, s az ingovány máris nem tűnik olyan sűrűnek. Unatkozva forgatja szemét veszély után kutatva, hogy felkészülten érhesse.*
- Mondd csak! *Kérdezi hirtelen minden előzmény nélkül, néhány hosszú morfondírozó és elmélkedő szünet után.* Te pipáztál már? *Mintha más sem lenne fontosabb.* Akik szekéren ülnek mindig pipáznak. *Vonja meg a vállát. Umon könnyebben lép túl a dolgokon, nem véletlenül.*
- Az út. *Mutat mélán előre.* Végre. *Sóhajt fel orrát megmozgatva.*


835. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-04-07 00:35:59
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 865
OOC üzenetek: 18

Játékstílus: Vakmerő

//Hazafelé//
//Másnap//

- "Cimbi"? *Ismétli meg a szót, amelyen Umon szólította, amikor a váltás ideje elérkezett. A hangja fáradt és még álomízű, ahogy kihámozza magát a takarónak használt köpenyéből és felkel, hogy az átkozott szerzetes lepihenhessen még a hajnal előtti indulás előtt.*
- Honnan veszel te ilyen szavakat? *Kérdi még, mielőtt Umon elvackolná magát. A kérdés persze csak költői, fáradt mosollyal kíséri, majd felélesztve a tüzet őrködik az indulás pillanatáig.*

*A füves puszta határán bandukolva már, a hajnal első sugarainál kezdenek beszélgetésbe. Az erdőmélyi elf elmosolyodik Umon válaszára, amellyel kérdésére felelt.*
- Illő módon? *Kérdez vissza, mert valamiért azt sejti, hogy ez az illő mód valamiért mégsem annyira illendő.*
- Mint amikor tőrt dobtál annak az óriásnak a lábába? *Nevet fel halkan, majd szinte időt sem hagy társának a megsértődésre, legyen az valós vagy csak talmi.*
- Tudom-tudom. Settenkedett! *Emlékszik vissza az ominózus esetre, amikor Throggottal találkoztak az erdőben.
A további terveket érdeklődve hallgatja, olykor biccent egy kurtát, hogy Umon láthassa, figyel rá.*
- A tüzet meggyújtjuk, de rám az építkezésnél lesz szükség, ha szeretnéd, te bevárhatod őket a tanyánál. Megkérem az elfeket, hogy kísérjen el valaki, mondjuk Tintereth vagy Voelkin. *Gondolkodik el és reméli, hogy azok, akiket hátra hagytak, még ott vannak az elfekkel.
Az alkoholfőzéshez és a vashegyi visszatérésre először nem válaszos semmit. Mindkettő érdektelenné vált számára.*
- Én nem vágyom vissza oda. *Mondja szomorú felhanggal szavai közt. Aenae már nem szeretne vele lenni, a thargok úrnője lett, kérője van, bár erről még talán ő sem tud hivatalosan. Nincs szüksége egy erdőmélyi elf szerzetesre.*
- A falu dolga most fontosabb mindennél. Meg kell teremtenünk az önálló élet feltételeit. Nem járhatunk folyton a piacra élelemért. *Magyarázza, bár valójában csak Aenaet és a thargokat szeretné elfelejteni pillanatnyilag.*
- Adok én neked becsiccsentett Lyzendrát mindjárt. Fékezd magad, te Tintás. *Csóválja meg a fejét tréfálkozva, s bár pár szívdobbanásnyi időre újra mosolyog, a mosoly gyorsan elhal ajkain.*
- Úgy legyen. *Néz maga is a fűtenger felé, majd sóhajtva fordul a lápvidék irányába, melynek szagát már enyhén érzi is az orrában.*

*Nem is telik el sok idő, amikor már az ingovány szélén haladnak nyugat felé fordulva, hogy megkerülve a várost a kordénak is megfelelő úton haladva közelítsenek az erdő felé. Átvághattak volna az erdőn, de a kordé nem biztos, hogy bírta volna az utat, így bár hosszabb, biztonságosabb is.
A nap már félúton jár az égen, de az iram jó, délre már az erdőben lesznek és talán a folyót is elérik, ahol a tábor áll.*
- Oltárt szeretnék emelni az Erdő Szívének a faluban. A legerősebbet ezen a vidéken. *Szólal meg egyszer csak. Teljesen új a téma, de eddig csak gondolkodott rajta, most, hogy a közelben járnak már, a gondolatokból szavak is fogannak.*
- Láttad, mi folyik a thargoknál? Óriások és orkok kötözködnek veled, kancellárok fenyegetőznek törvényekkel, ha megpróbálod megvédeni magad és a tieidet. *Nem néz Umon felé, csak előre, az erdő felé.*
- A várost megtépázta a lázongás és a kórság, mocsok és sötétség fészkel benne. Olyan, mint egy alma, ami kívülről szép, de belül rohad. Visszaállítottuk a templom fényét és Eeyr, így a Fákban Lakó oltárát, de meddig lesz ez így? Meddig várjunk, míg valami ocsmány teremtmény újra bemocskolja? *A kérdésekre már az átkozott szerzetes felé fordul. Lombzöld pillantása egyszerre szomorú és dühös.*
- Azok a családok, amelyek velem tartottak, elvesztettek mindent. A biztonságot, az otthont, a békét. *Keményedik meg a pillantása.*
- Kellene egy hely, ahol békében élhetnek, ahol nem háborgatják őket. Elfeket, embereket, más fajokat. Ha összefogunk, megteremthetjük magunknak a nyugalom és a béke világát, ahogy az oltárt is.
*Nem vár megerősítést, csak el szerette volna mondani mindezt valakinek. Mióta elhagyta Erdőmélyét egy ilyen világért harcolt. Kivívta a szabadságot és a nyugalmat magának, de mi volna, ha az Erdő Szívének óvó levelei másokat is megvédenének?
Az ingovány szaga bár még erős, de a várostól nyugatra fekvő erdőt már látni, s az egybefüggő lombtakaró nem jelenthet mást, mint az otthont.*


834. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-04-05 13:23:47
 ÚJ
>Ahseelaxa Scyranna avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 44
OOC üzenetek: 1

Játékstílus: Vakmerő

//Látatlanban járva//

*Ahogy lassan maguk mögött hagyják az Arthenior közeli erdősséget, a bűz mellé az esti ingoványos táj sziluettje is kirajzolódik. Csillagképek pettyezik a tintaszín égboltot. A durida lány megáll a mocsár partján.*
- Hogy jutottunk idáig? Xonar, mi a fenének jöttünk ide? Még itt veszünk.
*A jószág füle botját se mozdítva belegázol a posványba, a hasa aljáig merül.*
~ Szóval, tovább. ~
*Vonja le magában a következtetést az elf lány, és maga elé biccentve előhúzza hátáról a lándzsáját, hogy azzal döfködve a vizenyős talajt, biztosabban megvethesse a lábát. Cuppogva vágnak át a dagványon. Asheela másik kezében a csadorja szegélyével csúszkálva, botladozik kicsit, amíg Xonarral nem találnak egy biztosabb részt. A farkas nyugodtan halad előre, szürke bundájába már mellkasáig felragadt a sár. Ahogy Asheela csadorjának aljára is felcsapott a mocsári posvány.*
~ Ez egy rém kellemetlen hely. ~
* Szellő járja át a vidéket, elfújva az állott, rothadás szagát. A varangyos békák ritmikus kuruttyolása és saját lépteik cuppogása hallatszik, a távolban, olykor közelebb egy-egy loccsanó hang is, miközben az enyhe szél zizgeti a sást és a nádast. Hosszabb ideig róják így a lápi utat, aztán fák kezdik tűzdelni a kulimászos tájat.*
~ Hova megyünk? Mi lesz ebből? ~


833. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-03-27 20:18:30
 ÚJ
>Selestwen Sellewennar avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 296
OOC üzenetek: 83

Játékstílus: Megfontolt

//Leon//

*Seles úgy érzi, hiábavaló küzdelem meggyőzni Leont, hogy a gyerek fiú is lehet, már egy ideje róják a köröket ezzel kapcsolatban. Inkább hallgat. Több gyerekes anyáknál hallott már olyat, hogy tudták, melyik lesz fiú, melyik lány, de nem értesült róla, hogy farkasétvágya olyan különleges lenne a terhes nők körében. Meg hát úgy is van a dologgal, hogy mindegy, fiú-e vagy lány, szeretni és dédelgetni fogja. És bár Leon kislányt akar, Seles tudja róla, hogy egy kisfiúval is jól meglenne, legfeljebb vállalnának egy második babát is, hátha.*
- Nem akarom megbántani Patkányt, de egy patkány mit segít a háznál? *Nevet Seles. Nem akarja kisebbíteni Patkány értékeit, nagyon ügyesen tud táncolni a két kis hátsó lábacskáján, de azért az ő fajtája nem a segítőkészség híve.*
- Ha nem jutna neki egy kisállat, akkor is szereznünk kéne. *Mosolyog.* Nekünk is voltak kecskéink otthon, még a szülői házban, és nagyon szerettem őket. Jó dolog egy állatkával felnőni. A szamár meg végképp jó, még szamaragolhat is rajta!
*Leon felajánlja a pénzét a házvásárláshoz, de Seles nem hagyja annyiban.*
- Nekem is van még aranyam bőven. Jó volna, ha inkább megfeleznénk a költségeket, hogy fele-fele legyen a ház. Ha már mindenen osztozunk.
*A néven sokat töpreng, igazából nem is először. Valahányszor álomra hajtotta a fejét, megpróbálta elképzelni a kicsi gyereküket (fiút vagy lányt), és hogy milyen lesz vele az élet, ha már tényleg a kezükben tarthatják. Végül egy rejtélyes, halvány mosoly kíséretével elárulja titkát.*
- Ha lány lenne, lehetne Mianriel. Ha pedig kisfiú… Andorellan, mondjuk. Kicsit emlékeztet a nagyapáméra a név. Meg a Leonra is.
*A lány már sokat mesélt róla kedvesének, hiszen ő tanította őt kiskorában. Többek között olvasni is tőle tud, természetes hát, hogy meg akarja tisztelni ezzel. A kedves beszélgetést csak a pokoli bűz töri meg, amely a mocsárból árad, és most mintegy meglepetésszerűen rajtaüt a lányon. Seles megtorpan a lóval, és hatalmas pocakjához képest meglepő virgoncsággal szökken le Cserfes hátáról, hogy aztán reggelije a sásban végezze. Ezután a ló oldalának támaszkodik kimerülten pihegve, és egy zsebkendőt szorít arcára.*
- Azt hittem, jobban fog menni. *Morogja a takarásából. Jól van, csak sápadt kicsit. Erőt gyűjt a folytatáshoz.* Segíts, kérlek. *Mutat a lóra, mert egy kézzel nem tud felmászni, meg amúgy sem. Túl nagy a hasa. Közben pedig a tájat fürkészi, hogy merre van az arra, és indul, ha tud, ki ebből a posványból, minél előbb.*


832. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-03-26 18:23:41
 ÚJ
>Leon Descobrat avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 804
OOC üzenetek: 15

Játékstílus: Megfontolt

//Seles//

*Leonnak szerencsére nem kell teljesen az útra figyelni, így belefeledkezhet a gondolataiba egy kis időre. Távol áll tőle, hogy egyfolytában és sokat gondolkodjon, de ez a helyzet most szinte megkívánja, hogy egy olyan fejjel a falnak menő ember is végig gondolja életét, mint ő. A lány nevetése meglepi, de mivel nem érti, hogy min nevet élete szerelme, inkább úgy dönt, hogy felesleges lenne kérdezősködni, szóval inkább nevet ő maga is. A következő kérdésre abbahagyja a nevetést és komoly arccal jelenti ki.*
-Mert a patkány után a szamár az egyik legjobb útitárs, vagy segítő a háznál. Gondolj bele, hogy a kislányunknak is milyen jó lenne, ha lenne egy állat a közelében, akit szerethet. Persze Patkányon kívül, de ő meg már öreg, nem biztos, hogy egy zsörtölődő patkánybácsinak egy babával lesz kedve foglalkozni! *A lóról pedig nem gondolja azt, hogy értelmes társa lehet egy fiatalnak, ezek a böszme nagyfejű állatok mindig csak a gondot okozzák.*
-Házat pedig veszünk! Van még annyi aranyam, hogy egy szépet vehessünk a szegénynegyedben! *Leon feleségének gazdagnegyedi házába biztosan nem lakhatnak. Ha egyáltalán áll még, akkor sem szeretne odamenni inkább a kalóz.*
-Nevet? Hmm… *Gondolkodik el, de úgy dönt, inkább Selesre hagyja. Neki mindegy mi lesz a neve, csak szép szoknyákat és blúzokat adhasson rá, és befonhassa majd a haját.*
-Te mire gondoltál? Mármint, milyen névre? *Dönti meg egy kissé oldalra a fejét.*
-A Szamárnak meg van neve. Szamárnak fogom nevezni szegény megboldogult Szamár után! *Húzza el a száját amolyan bánatos képűre.*
-Ha szegény még él, akkor sem lehet jó helyen a kikötő környékén! *Ezután szépen araszol szerelme mögött, aztán hirtelen megszólal.*
-Ha lesz időm, megkeresem a szamaram. Talán a nyomára bukkanhatok. *Néz fel az égre elmélázva, de aztán rögtön indul is a földet nézve, nehogy rossz helyre lépjen.*



1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 832-851