Külső területek - Ingoványos vidék
Karaktered neve: ---       Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó       Pénzed: --- arany     
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!


Üdvözlünk!

Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.

Vissza a főoldalra!
Arthenior közelében (új)
Füves puszta (új)
Ingoványos vidékErdőmélye (új)
Mágustorony (új)
<< Előző oldal - Mostani oldal: 42 (821. - 831. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása:

831. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-03-20 19:55:11
 ÚJ
>Ysildia, a csalogány avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

//Ketten csak jobb//

* A lány lassan hozzászokik a lába között békésen ballagó jószághoz, arra is van ideje, hogy körül nézzen, még soha nem járt háború sújtotta területen.*
- Nem is olyan rossz mint amilyennek tűnt * mondja a sötételfnek és megsimogatja a ló nyakát * Nincs nagy gyakorlatom ebben, a mesteremnek csak egy szamara volt, a karavánban pedig csak ritkán engedték, hogy felüljek a púpos jószág hátára, bár az ronda volt mint a bűn, ez a ló viszont csodaszép * a hangja hirtelen megkomolyodik * Át kell gondolnunk a jövőt anyám, a dolgok megváltoztak amióta elindultunk. Akkor egyedül voltam és csak a saját jövőmmel kellett törődnöm, most viszont amíg férjhez nem megyek, vagy el nem bocsátasz * itt megcsuklik a hangja, a családból való kizárásnál nem érhet nagyobb szégyen valakit, de folytatja * A Sellőben talán tudnék valamiféle jövőt építeni, bár a feliratok az út mentén nem jósolnak nagy jövőt neki * utal a bordélyt gyalázó feliratokra amiket az út mentén lehet olvasni, amik persze vagy igazak vagy nem * Nekem, a lányodként arra kell törekednem, hogy dicsőséget és hasznot hozzak a családodra, amit nem hiszek, hogy egy rossz hírű kikötői bordélyban meg lehetne valósítani. A szavaidból úgy vettem ki, felelősnek érzed magad, hogy változtass Lanawin siralmas állapotán, ehhez viszont gazdag és nagy hatalmú barátok kellenek. Nekem nincs ugyan egy sem, de Főnix asszony alaposan kitanított a politika, a diplomácia és az udvari intrikák művészetére. Emellett persze a hét sóhaj útjára is, ami nem hátrány ha barátokat akarsz szerezni, és elhiheted átkozottul ügyes vagyok, fel tudok szedni az asztalról egy gyöngyöt a * itt hirtelen elharapja a mondatot, szerencsére időben észbe kap mielőtt valami borzasztóan szemérmetlen dolog csúszott volna ki a száján * Bocsáss meg elkalandoztam. Azt akarom mondani, hogy nyolc évet éltem túl a vörös lámpás negyedben, ami azért tízből négy tanítványnál többnek nem igen szokott sikerülni, és láthattad, hogy nem vesztem el a fejem nehéz helyzetekben. Gondold át, ha úgy látod, hogy a család érdekeit a Sellőben szolgálom jobban, úgy odamegyek, de ha tudsz hasznosabb feladatra alkalmazni ne habozz. Bárhogy dönts is elfogadom, a régi bölcsek szerint a gyermeki szeretet legfontosabb törvénye mindössze két szó, nem kérdezni * fejezi be a lány a mondókáját és elhallgat.*

A hozzászólás írója (Ysildia, a csalogány) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.20 19:57:11


830. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-03-20 18:33:21
 ÚJ
>Kámorf Hifeti avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Megfontolt


//Ketten csak jobb//

* Nem kerüli el a sötételf figyelmét a már-már babonás félelem a nyeregtől. Egész pontosan attól az élőlénytől, aki alatta van.
Már látszanak a szántóföldek bokortanyái és a földeken itt-ott dolgozó munkások. A lázadás elég sok vérveszteséggel járt, valószínűleg nincs annyi munkáskéz, mint tavaly ilyenkor. Noha pár éve meg az élőholtak támadásai ritkították meg alaposan az élőket.*
~ Talán Arthenior mostani felfordulása része az ő mindennapjainak? Pár évente elszabadul valamilyen erő és igazából nincs is a folyóként hömpölygő vér nagy hatással arra, hányan élünk errefelé?~
* Közben az új Hifetihez is odafordul.*
-Ez remek! Akkor elég képzett vagy ahhoz, hogy ennek a Fehér Kisasszony istenségnek a papnője legyél. Csak legyünk magabiztosak, a kishitűeket félre szokták söpörni!
* Érdekes kérdés merül fel, mely jól láthatóan fontos is a lánynak. Ám hosszan el kell gondolkodnia, mielőtt válaszol.*
-Mi az öcsémmel városról városra menekültünk sokáig. Azt sem tudjuk, pontosan hol nyugszanak az őseink.
De említettem neked a bazilikát, amit minden isten tiszteletére építettetek. Azt hiszem, nem haragszik meg se üköm, se istenség, ha majd ott áldozol nekik. Ha így megfelel...
* Valahol a legelők és az ingovány között bolyonghatnak. A táj elég egyhangú ám kétszer négy lábon gyorsan haladnak. A lápvidék a halált árasztja magából, csak néhány cserje és a mérgező vízbe beledőlni készülő fa az összes növényzet. Állatokból is inkább szúnyogok és békák vannak arrafelé. Míg a füves puszta réti virágoknak és legelő állatoknak ad otthont. És talán már nincs sok hátra a szántóföldek világáig.*



829. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-03-19 22:21:55
 ÚJ
>Zecsu Lakac avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 62
OOC üzenetek: 5

Játékstílus: Megfontolt

*Szépen, lassan sétálva Zecsu eléri az ingovány peremét. Tetszik neki a hely, a szag ellenére is, amihez hasonló ugyan rég nem ütötte meg az orrát, egyáltalán nem bánja, hogy érzi.
Hiába vonzza, hogy a sárban derékig gázolva sétálgasson, a nedvességkedvelő növények közt "bujkálva", mint gyerekkorában, inkább megmarad a szilárdnak tűnő úton.*


828. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-03-16 10:37:24
 ÚJ
>Ewoulbert Nedrenrickge avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Szelíd

*Elhagyva a Mágustornyot egy ingoványos, bűzlő helyre jut. Szerencsére ő is ezen az úton jött ide, így nem okoz nehézséget, hogy átkeljen a ingoványos vidéken. Az emlékezetére hagyatkozva könnyedén átkel a vidéken. Bár az egyik elágazásnál elbizonytalanodik, de azért elindul abba az irányba amire emlékezett. Végül csak siker megtalálnia azt az utat amin jött.*


827. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-03-11 11:15:47
 ÚJ
>Kámorf Hifeti avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 10

Játékstílus: Megfontolt

* A mágus oktató tornyától hazafelé viszonylag eseménytelen volt az útja. Bár nem sikerült találkoznia azzal, akivel szeretett volna, azért nem adja fel ilyen könnyen.*
~ Majd visszatérek később. De körbe kell néznem máshol is. Amilyen időket élünk, jobb mindenkinek, ha nem marad egy helyben. Hol itt, hol ott tör ki mostanság lázadás vagy épp betegség. Mozgásban kell maradni és nem lesz baj!~
* Az ingovány bűze ellen egy sállal takarja el az arcát. Sokan süllyedtek el azok közül, akik lebecsülték és botor módon felderíteni indultak a tájat.
Két lovával szélsebesen vágtat és hamarosan kiér a halott tájból jóval békésebb vidékekre.*
~ Békésebb? Az őrült borász még mindig az eszemben van. Csak látszólagos a nyugalom, ne felejtsd el, Kámorf Hifeti! Különben hamar véged.~



826. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-03-05 21:12:40
 ÚJ
>Pycta del Ventus avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 815
OOC üzenetek: 16

Játékstílus: Vakmerő

//Thargok, thargok//

*A csuhátlan csuhás féloldalas mosollyal, fél szemmel figyeli a dudorászó, arcát a napfényben fürösztő szerzetest a kordé bakján. Mennyire távolinak tűnik innen a találkozásuk pillanata, a szerencsétlen események Erdőmélyén és az elválásuk és az azt követő történések. Lombzöld tekintetét az előttük kanyargó út felé fordítja és elgondolkodik.
A természet, még a lápvidék nehéz szagának ellenére is ébredezik téli álmából, ilyenkor csodás dolgokat látni mindenütt. Az újjászületés ideje ez, nem a halálé.
Umon felsorolását szótlanul hallgatja, majd az óriás említésekor elmosolyodik, ahogy féloldalasan a másikra néz.*
- Te vagy bizonytalan? Miután beleállítottál egy tőrt? *Halkan felnevet. Ő bizonyosan nem hajított volna tőrt senkibe, főleg nem akkor, ha már látja, hogy valahol ott rejtőzik. A türelem ezúttal is kifizetődőbb lett volna, bár igazat ad Umonnak abban, hogy az elővigyázatosság olykor életmentő lehet. Lesha említését kurta biccentéssel veszi tudomásul, emlékszik az óriás nőre, de vele is mintha egy másik életben találkozott volna.*
- Hadd gondolkozzam. *Úgy tesz, mintha valóban azt tenné, még borotválatlan állát is megsimítja, majd nevetve fordul Umon felé.*
- Úgy mindenki előtt.
*Persze csak tréfál, ezt a férfi is láthatja rajta. Természetesen nem kell mindenki előtt a jámbor szerzetest játszania, de minthogy minden tréfa fele igaz, úgy a nyers, féktelen Umon sem nyerheti el minden vele találkozó bizalmát.*
- Ne érts félre, nem úgy értettem. *Teszi azért hozzá, bár nem fél attól, hogy az átkozott szerzetes annyira magára venné.*
- Kérlek, ne hajíts senkibe tőrt, ha lehet. Az óriások pedig nem a lopakodásukról híresek. *Fűzi össze a két említésre adott válaszát mosolyogva.*
- Majd mind megtanulunk együtt élni és nem lesz baj. Biztosan lesznek súrlódások, de az alkalmazkodás az együttélés kulcsa. És ezt, valljuk be, mindünknek gyakorolnunk kell. *Fejezi be egy végszóval.
Lassan oszlik a mocsár szaga, talán már megközelíthetik a puszta határát, amikor Umon szóba Aenaet. A csuhátlan csuhás felé fordítja újra arcát, a tekintetét fürkészve szedi össze a gondolatait, hogy válaszolhasson.*
- Tudom. *Elszakítja tekintetét a szerzetesétől és a távolba réved. Végighallgatja az Umon által elmondott lehetőségeket, de valamiért nem érzi őket működőképesnek. Nehéz sóhajjal folytatja.*
- Ne haragudj meg, barátom, de nem gondolom, hogy neked találkoznod kellene vele. *Vallja be szomorúan. Az biztos, hogy ha Aenae meglátja Umont, nem hogy beszélgetni nem lesz hajlandó, de félő, hogy komolyabb problémájuk is támadhat.*
- A piacon bevásárolunk, aztán a tavernában megvárhatsz, amíg én megkeresem őt. *Nem szívesen mond ilyesmit, hisz nem mondhatja meg Umonnak, hogy mit tegyen és mit nem, de bízik a férfi belátásában.
A kordé és előtte Híjas és Éjvihar lassan ráfordulnak a pusztát átszelő útra, s maguk mögött hagyják a műzöd mocsárvidéket.*


825. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-03-05 15:25:36
 ÚJ
>Umon Palasan avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 477
OOC üzenetek: 205

Játékstílus: Vakmerő

//Thargok, thargok//

*A poros úton zötykölődő szekéren egy darabig dudorászva élvezi az arcát sütő napfényt. Olykor még fejét is felfelé fordítja, hogy átjárja a meleg, jóllehet nem fázik, a meleg évszak karjaival már átöleli az olvadozó tájat. Havat már csak elvétve látni, egy-egy sötétebb, árnyékosabb sarokban, mélyen az erdőben, a fák tövében. Umon ennek kimondottan örül. Nem mintha a havazásnak nem lenne meg a maga szépsége, de kellőképpen rossz élmények társulnak az ideihez, így ezeket igyekszik elfelejteni. Bár még nem vett részt benne, a tábori munkálatokat is szívén viseli már annyira, hogy attól tartson a fagy visszaveti azokat. Gondolatai persze az elhagyatott tanya körül is forognak, fejben már sokféleképpen megtervezte, de ezeknek most hangot nem ad, hosszú még az út, sokkal inkább érdekli, hogy Pycta mit gondol az új csatlakozókról.*
- Az a druida hasznos lehet, már, feltéve ha jól láttam beállítottságát. Az elf is szakavatottnak látszik, még a füléből is lombok nőnek, az óriásban kissé bizonytalan vagyok. *Húzza el a száját. Volt már szerencséje óriáshoz, de az gyermeteg énjével kissé szerencsétlenül állt a dolgokhoz, ráadásul nem is követte őket Vadvédbe.* Lesha nem volt szerencsés ezzel kapcsolatosan. *Fűzi hozzá foghegyről.* Van még valaki, akit meg kell majd ismernem? Aki előtt moderáljam magam? *Vigyorodik el, aztán gyorsan kiegészíti.* Mielőtt még másba is belehajítok egy tőrt. *Oldaláról felkapva az apró dobótőrt a bakon hajítja fel a levegőben, aztán a hegyénél fogva kapja el, majd villámgyorsan tűzi vissza övébe.* Az óriásnak a lopakodást még gyakorolnia kell. *Nevet fel kurtán, mert máris elképzelte maga előtt, ahogy együtt edzenek és a bozótosban bujkálnak, aztán hirtelen elkomorul.*
- Azt ugye tudod, hogy Kagaenae is ott van Amonon? *Kérdezi csendesen, térdére támaszkodva, két kezével a kantárba kapaszkodva, s Híjas hátát figyelve.* Az apjához ment. *Mondja kurtán. Nem tudja bizonyosan, hogy Pycta ezzel mennyire van tisztában, mintha korábban tett volna erre való utalást, de a lány viharos távozása kapcsán vannak ellenérzései. Ahogy azzal kapcsolatosan is, mi lesz, ha meglátja őt. Lehet, hogy ez még az elffel való beszélgetést is megakadályozza. Jóllehet más érzékek is elkezdenek mozgolódni gyomrában, ahogy a lányra gondol. Hosszú idő telt el azóta, mióta találkoztak, s a viszontlátás általában mindig csodás élmény, bár Umon kapcsán ez annyira nem is biztos.*
- Szerinted felismer? *Kérdezi kissé bizonytalan hangéllel.* Talán jobb lenne, ha másképp mutatkoznék be, végeredményben már teljesen másképp nézek ki. *Utal itt rövid hajára, stigmái hiányára és csuhája átszabására.*


824. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-03-05 08:40:43
 ÚJ
>Learon Derin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1165
OOC üzenetek: 41

Játékstílus: Megfontolt

//Úton Amonra//

*Amikor Learon végzett, Morael is bement a toronyba körülnézni. Olyan dolog ez a torony, ami egy ilyen korú gyermek elméjét hetekre le tudja foglalni, és még szabadidejében is, amikor jobb dolga nem volna, előjön a kép a hatalmas lebegő épületről és elkápráztatja a fiút. Mióta csak kiléptek a varázsló területéről a parasztgyermek csak arról beszél, hogy mennyi könyvet látott ott és milyen sok furcsa alakot! Hiszen a mágusok mind furcsák, egyik se olyan, mint egy átlagos ember. Mint mondjuk ő.*
-Még maga sem Learon uram! Persze közelebb áll hozzánk, mint a benti csúcsoskalapos lány vagy az furcsa köpenyes férfi! Azért maga képes volt a semmiből hatalmas birtokos lenni! Nekünk ilyen nem lehetne, csak ha öröklünk vagy aranyat találunk a birtokunkon, de persze egyik sem szokott előfordulni! De, hogy a semmiből ilyen nagy ember legyen! *Erre a Sajt-mester megcsóválja a fejét és mosolyogva válaszol gyengéd hangon.*
-Ne gondold fiam! Te még nem ismered Troddot a Vashegy legnagyobb pásztorát! Ő még nálam is jobban tudja mi kell a birkáknak! *Széttárja karjait.*
-Nekem volt némi pénzem és ambícióm mikor idejöttem Amonra, de ő pont olyan volt, mint ti. Egyszerű ember. Egyszerű ember maradt most is, de a maga tíz hektár bitokával és hatalmas nyájával az egyszerű emberek legnagyobbika! *A mágus tudja, hogyha Troddban buzogna a tettvágy és a hajlam arra, hogy elérjen valami nagyobbat, akkor talán még Learonon is túltenne hamar.*
-Vannak emberek, akiket kegyelnek a Szellemek. Mi ketten Troddal ilyenek vagyunk. A végén még a háza is felépült, bár gondolom az valami isteni tréfa miatt nem volt lehetséges eddig. *Még Morael is hallotta a szerencsétlen ügyet, miszerint öt éve épül egy egyszerű vályogház a birtokokon, de mindig valami közbejön. Pestis, lázadás, démonok és élőholtak. Már-már nevetséges maga a helyzet.*



823. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-03-04 18:10:17
 ÚJ
>Learon Derin avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1165
OOC üzenetek: 41

Játékstílus: Megfontolt

*Az ingoványos vidék már egy sokkal nehezebb terep, mint a puszta volt, ezt a fiú is észreveszi, így minden lépésre ügyel és csak odateszi a lábát, ahonnan Learon már ellépett. A lovat itt maguk után vezetik, nehogy az egy rossz lépést is tehessen és elmerüljön a lápban. Redul hagyja magát irányítani, hiszen ő is sokszor megtette ezt az utat. Majdnem annyiszor, mint a gazdája, és összesen egyszer fordult elő csak olyan eset, hogy a lába beragadott és Learonnak kellett kihúzni. Az veszélyes helyzet volt, de azóta a pásztor nagyon odafigyel, hogy csak az úton és csak szilárd részen tartsa a lovat. Mind a hármuknak résen kell lenni, hogy át tudjanak jutni ezen a terepen. Azonban messzebb már látszik a torony hatalmas alakja, és Moreal szemei is legalább akkorára nőnek, mint maga a torony. Ezen a Sajt-mester magában jól mulat. Talán az öreg mágus tényleg azért tette ide ezt a tornyot, hogy az emberek meglepődjenek mikor ideérnek. A végére csurom sarasan és koszosan, de elérik a torony lépcsőjének lábát.*


822. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-03-01 23:29:05
 ÚJ
>Aezmorin Fohthanor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Karavánpihenő romjai//

* Aezmorin és Gré nem értenek egyet, de az valóban meglepő fordulat lenne, így végül hagyják egymás meggyőzését és magukban eldöntik, hogy igazuk van. A békesség egyik forrása, ha nem vitatkoznak olyan dolgon, amit igazából egyikük sem tudna megmagyarázni.
Aezmorin felvilágosultan bólint, amikor a sötételf elmagyarázza, miféle varázslatot hajtott végre, és így már sok minden értelmet nyer. *
- Ja, aha, mondtad, épp csak azt felejtetted ki, hogy honnét tudod. Ha megemlítetted volna, hogy varázsoltál, akkor talán el is hiszem - * tekintve azonban, hogy Gré egy szót sem mondott a mágiájáról, így Aezmorin nem tudhatta, hogy az elméletei épp az agyában összerakott újabb sületlenség, vagy a valóság. Mellesleg az eredar még mindig csak nő nemű lehet, de ezen nem fognak összeveszni. *
- Aha, hasznos tudomány - * nem annyira ömleng érte, de azért érdeklődéssel tölti el, azonban a mocsár közepén nem a legjobb hullavarázslatokról beszélgetni, így ennél többet nem kérdez. *
- Itt legfeljebb téged tudtalak volna megsérteni, de gondolom te nem veszed zokon tőlem - * vagy, ha igen, az sem tudja igazán érdekelni. Amiken keresztül mentek Gré rigolyái igazán nem zavarják. * - Jó utat! - * köszön el tőle, aztán megindul saját komótos tempójában az ingoványon át az út felé, amely északra fogja vinni őt.
Amint rálép felkúszik a pónira és sokkal nyugodtabban folytatja útját. A nyeregtáska tele mindennel. Amint talál egy biztonságos helyet átnézi, hogy mi mindent zsákmányolt, na meg azt a könyvet, amit először a banditavezér a naplójának hitt. Talán valami használható alkotás. *


821. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-03-01 23:04:34
 ÚJ
>Grawok Hifeti avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 223
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Megfontolt


//Karavánpihenő romjai//

* A sötételf legnagyobb bánatára nem sikerül meggyőznie társát arról, hogy nem ők ketten sétáltak le. De a szomorúságon hamar túlteszi magát. Hiszen ő is biztos a dolgában. Nem mentek le. Miért is tették volna? Ha egy rövid időre feltételeznénk, hogy valahogyan ide kerültek, miközben pár perccel ezelőttig nem is tudták a titkos ajtó nyitásának kódját, de még azt sem sejtették, hogy ami gyűrűt ő magának eltett ide érkezésükkor, annak köze van mindehhez, nos, ha mégis itt lettek volna fél évvel ezelőtt, akkor sem mutat semmi abba az irányba, hogy lementek. Most úgy döntöttek a felirattól lényegében függetlenül, hogy nem próbálkoznak egy újabb veszélyes kalanddal. Pár hónappal korábban vajon miért tették volna ezt? Ha ez a démonok létsíkjára vezet, épp úgy őrült ötlet oda lemerészkedni, mint fél évvel korábban.
Ő legalábbis így gondolja. Ha lemennek, nem egyedül fogják tenni.*
-Ahogy akarod. Engem meggyőztél.
* A zsákmányt úgy tűnik, sikerült elosztani gond nélkül. És kijutva az elrejtett kínzókamrából immáron a karavánpihenő felé visszafelé sétálva vetődik fel csak a gnóm főhősünkben, hogy talán tényleg varázslatot hajtott végre a Hifeti fiú. A késői időpontot magyarázhatja az, hogy eddig szakrális emberáldozásról, vagyis nem is, egy percre megcsalt a memóriám, szakrális gnóm szűz áldozásról beszélt. Meg temetésről. Másfajta jótéteményről, mely a Sötét Úrhoz köthető talán nem is.*
-Melyik szavát nem érted a varázslásnak? *bár nem hagyja ki, hogy húzza barátja agyát egy kicsit, de végül csak kiböki* A nő hulláján végre hajtottam egyet, mikor levettem róla a rabláncot. Egy férfi hang az ajtó mögül beszélt, egy rejtvényt kellett megfejtenie, ha ki akart jutni élve. Ezért tudok az eredar és a hulla egykori szerelmi életéről és még néhány egyéb dologról. De ezeket már mondtam.
* Az arcát elnézve meg vagyok győződve róla, hogy komolyan gondolja, hogy átadta a tudást arról, hogy milyen gonosz teremtmény áll a hulla mögött, csak Aezmorin nem hitt neki.*
-Arról meg, hogy démonról van szó, onnan tudtam meg, hogy láttam őt a bajszos útonálló vezér temetésén. Amikor végső nyughelyére rakok valakit, akkor bepillantást nyerek az elhunyt életébe.
* Csak remélni tudom, hogy megkönnyebbül a lelke most, hogy a titkait elárulta, mely nem egyszer feszültség forrásai voltak közös kalandjuk során.
Az adóslevél beváltása gyorsan és meglepően könnyen megy és meglepődik a varázstudókról elhangzó szavakon.*
-Vigyázz magadra! A mágusok becsmérése rossz jel. Intézd a dolgaidat sokkal óvatosabban! Ez a hosszú élet jó tanácsa.
* Mélységi hősünk gyorsan eltűnik lován a láthatárról, hamarosan már Arthenior közelében jár.*



820. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-03-01 21:52:44
 ÚJ
>Aezmorin Fohthanor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Karavánpihenő romjai//

* Aezmorin megejt egy kósza grimaszt, majd a hatás alatt, ami éppen jelenleg éri magyarázatba fog. *
- Nem az ajtóra vésett feliratról van szó, hanem erről itt - * emeli meg a fáklyát a felettük lévő írásra. * - Ez az enyémre nagyon hasonlít, nyilván a függőleges felület torzít valamit, azért nem tűnt fel elsőre, de határozottan tőlem származik. A másik pedig: az ajtóba a feliratot karcolhatták bármivel. Nem kell karommal dolgozni, hogy úgy tűnjön, mintha tényleg úgy készítették volna. - * néha Gré szörnyen szűk látókörű, vagy csak megjátssza magát, de jelenleg mindegy is melyik a kettő közül, hiszen a gnóm tökéletesen tisztában van vele, hogy igaza van. Legalábbis úgy gondolja, hogy nem téved. Miért lenne felszerelésük egy része különben a ládában? *
- A vágyaink tükröződése? - * néz a sötételfre, határozottan úgy, mint aki nem tudja eldönteni, hogy a sötételf teljesen, vagy csak félig nem normális. * - Neked egy lukas szalmakalap, meg egy térkép és néhány gomba a legnagyobb vágyad? Komolyan? Meg ezer arany? - * ez teljesen értelmetlen, ha így lenne, legalább ötvenezer aranynak kellene lennie a ládában, hiszen a sötételf egy telhetetlen alak, akinek semmi sem elég. Ha ez valóban a vágyait türközné, akkor minimum egy kisebb vagyok feküdne a ládában, nem néhány haszontalan tárgy. * - Mellesleg, a naplóra már nem vágytam, ott van fent vagy egy tucattal. Minek akarnék belőle még? - * nem, ki van zárva minden azon kívül, hogy tényleg időcsavarba keveredtek, vagy valami illúzióba, vagy esetleg olyasmibe, amiről úgy gondolták eleddig, hogy nem lehetséges. Mindenesetre tárgyak manifesztálása sem kisebb ökörség elmélet terén, mint az idő kimozdításáról szóló. Mindegy, ha Grét nem sikerül meggyőzni, hát túlteszi magát ezen. Végül is teljesen mindegy, hogy mit gondol a sötételf, Aezmorin úgyis tudja, vagy legalábbis tudni véli az igazat. *
- Nekem aztán mindegy - * válaszolja megvonva a vállait, amikor a térkép cseréről esik szó. Megfordul a fejében, hogy a sötételfnek mögöttes szándékai lehetnének, de végtére is teljesen logikus, amit állít. Nem lenne célszerű, ha valakik a halálba sétálnának kincsek reményében és ez Gré törékeny lelkét terhelné.
A szalmakalap, bár rendkívüli mértékben hülyén áll a sötételfen, úgy gondolja, hogy a gnóm is osztozzon ebben. Aezmorin természetesen, nem óhajtja a fején tárolni, így amint társa keze már nem nehezedik a fejére, le is veszi rögtön, de nem dobja el, majd megrázza kobakját a zsoldos megállapítására. *
- Nem. Elfelejted azt az apróságot, hogy rengeteg ideig lehettünk itt. Annyi másolatot megírni nem napok alatt sikerült. Talán évek, vagy ha csak azzal foglalatoskodtam, akkor talán fél év. A lovakat lehet, hogy megettük, vagy elragadta őket valami mocsári lidérc - * vagy éppen a sötételf démonja. Természetesen mindegy, és Aezmorin hajthatatlan a témát illetően, mivel sok minden túlságosan egybecseng, ahhoz, hogy ne így legyen. *
- A memóriád ismét csak csodálatos. Nem mondtam, hogy hányan lovasították meg a szekerem, mert magam sem tudom, de ha már légből kapott elméleteket gyártunk, akkor én azt mondom, hogy szerintem belefulladtak az óceánba, amikor levetették magukat egy hegységről - * ennek nagyjából annyi értelme van, mint Gré agymenésének, persze ez megszokott tőle, így nem is húzza fel magát rajta, hanem egyszerűen csak ténymegállapításként közli, mindenféle felháborodás, vagy rosszallás nélkül. *
- Reméljük így lesz - * bólint, hiszen, amit a sötételf mond, az ténylegesen igaz lehet, elvégre nem tudja, hogy a csapóajtó miként nyílt ki, de azért pöcköl a szerkezeten párat, hátha elér vele valamit, de sokat nem vacakol vele, ha két-három perc alatt nincs eredmény a sötételf után indul.
Felérve hallgatja Gré magyarázatát és már vitatkozna vele, hogy az eredaroknak nevezettek valójában csak nők lehetnek, elvégre valószerűtlen, hogy két démoncsoport, ugyanazokkal a jellemzőkkel máshogyan működnének, mégis párhuzamosan, de mivel ehhez nem ért, így ráhagyja, egészen addig, amíg a varázslás elő nem kerül. *
- Varázslás? Miféle varázslat? - * természetesen meghökken az elejtett szavakon, mert eddig Gré annyi mágikus tehetséget sem mutatott, mint egy döglött mókus, pedig azok néha rezonálnak a mágikus szerkezetekkel. Vérpap az rendben van, vagy legalábbis azt képzeli magáról, de eddig úgy hitte, vagyis igazából még ezen a ponton is úgy hiszi, hogy a sötételf csak hazudik. Amikor a kántálásával a halálba segítette a szerencsétlen, azt csupán véletlennek gondolja, hiszen semmi látványos jelenség nem történt, így joggal kételkedik a zsoldos szavaiban. Azért reméli kap valami választ. *
- Na, persze - * mosolyodik el a gnóm. * - Költsek el egy vagyont az itteni mágusok kontár tudására, amikor ha akarnám Ratraxurgban ingyen tanulhatnék? - * tulajdonképpen megvan a naplója, és ezen a ponton már semmi sem tartja vissza, hogy ezen a barbár vidéken maradjon. ~ Irány észak. ~ Pontosabban van még egy maradási alapja. A pénz, amit vissza kell fizetni a sötételfnek. Nem óhajt az adóssága elől megszökni ugyebár. A szerencse azonban rámosolyog. Mosolyog? Egy felrobbanó meteor fényével izzik fel előtte, alig bírja vigyorát visszatartani, ennek hatására. A felé nyújtott papirost átveszi , majd erszényéből kiszámol 1000aranyat, és átadja Grawok Hifeti keze ügyébe. Tekintetében csalódottság látszódhat, elvégre nagy csomó pénzt kell kiadnia a kezéből, ámbátor ennél jobb nem is történhetett volna. Megvan a naplója, nincs adóssága és megszabadulhat Grétől egyszer, s mindenkorra, ami azzal jár, hogy irány észak, vissza Ratraxurgba. *
- A fogadóban - * bólint mosollyal az arcán, és a hatalmas kő, amely a sötételf jelenlétével állandó nyomást gyakorolt rá, egyszeriben megszűnik, ahogy látja a volt kalandortársát ellovagolni.
Amint eltűnik a szeme elől megsimogatja hátasa oldalát, majd szárán vezetve megindul. *
- Irány észak, Borzas, de nem az ingoványon át! Kerülünk egyet - * emiatt arra felé indul, amerre Grét nyargalni látta, de ő nem olyan biztos az ingoványban, mint társa, így amíg szilárd talajt nem fog, addig az utat szakszerűen ellenőrzi a botjával. Az anyagiak nem érdeklik, egyébként is a sötételf segedelmével ötszáz aranyat kellett csak áldoznia a napló megtalálására, és valószínűleg nélküle nem tudta volna megfejteni a bejárat rejtvényét. Mindegy. Adóssága nincs, így azt tesz, amit akar, és a gnómok csökönyös fajták. Ha egyszer valamit a fejükbe vesznek, ritkán tágítanak mellőle. *


819. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-02-26 15:26:30
 ÚJ
>Grawok Hifeti avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 223
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Megfontolt


//Karavánpihenő romjai//

* A láda tartalma nem várt reakciót vált ki az alacsonyabb hősünkből. De nem csak meghökken ezen a sötételf, hanem teljesen leesik az álla már akkor is, mikor a másik saját nevét kiáltja le a sziklák és kőlépcsők mélybe vesző labirintusába. Megmagyarázza a tettét, ám ez csak még nagyobb bizalmatlanságot szül a mélységiben, hogy a gnóm elméje épségben vészelte-e át az elmúlt idők megpróbáltatásait...*
-Nem lehet a mi kézírásunk. Én egészen biztosan nem növesztek senki kedvéért karmokat, belekarcoljam az ajtóba, hogy "NE MENJ BE!"
* Most teljesen egészséges tudatot birtokolva elhallgatja a vérpap, hogy gyerekkorában gyakran fanzáiált arról, hogy eredarrá változik, mert az igazság ezen apró morzsája inkább nehezítené jelen pillanatban az ő megértését, mintsem bármiben segítené. És még nincsenek kint a vízből, a ház semmiben nem biztosította őket arról, hogy kiengedi. Nem kell a kérdés, hogy valóban nem változott-e démonná és ette meg a nőt, akit felzabálás nélkül találtak meg.*
-Te eddig mindig tényekből próbáltál kiindulni. Mondj meg nekem valamit! Ha legalább ezer aranyat fogsz fizetni a napló megtalálásáért... És mind a ketten bele raktuk ide az összes vagyonunkat, akkor hová tűnt a többi pénz? Nem gondolod, hogy időcsavar helyett ez csupán vágyaink tükröződése?
* Már majdnem mondani akarta, hogy a sok napló is ilyen, mely fizikailag materializálódott és nem fog elveszni, de valahogy mégis a vágyaik hívták létre ebben a megbűvölt helyben. De a legújabb példány belé fojtotta a szót, hiszen az az eredeti. Immáron végre mind a ketten ezt állíthatják.*
-A napló a tiéd. És a második gyűrű is. Ez stimmel. Ha az Artheniorban vett térképedet ide adod, akkor felőlem ez a részletesebb lehet a tiéd. Én nem szívesen hordanék magammal olyat, amit ellopva tőlem megtudják a mi titkunk helyét. Szerintem jobban jársz így, mintha a piacon vásároltat egészíted ki.
* A pót-szalmakalapot pedig megfogja és Aezmorin szavai ellenére annak fejébe nyomja.*
-Ezt pedig ha nem akarod hordani, akkor tedd el a hátizsákodba! Megvéd a napszúrástól. Ha már jártunk volna itt korábban és lementünk meghalni, akkor a lovainkat megtaláltuk volna odakint, mikor megérkeztünk.
* A második rabláncot elteszi magához, ez nagyon úgy sejti, hogy nem fog a barátjának kelleni. A gombákból meg neki sem kell több. Minél többet tud másoknak egyszerre megmutatni, annál jobban inflálódik az ára. Ha valaki húsz világító gombát árul, az nem lehet drágább sokkal a közönséges gyertyánál. Ha hármat, akkor abból egy kutató gondolja át, hogy mennyit szeretne kísérletezés céljából megszerezni!*
-Nem azt mondtad, hogy ketten voltak a szekered elrablói? Idejöttek, lepakoltak, hogy a sok könyved ne húzza a vállukat, miközben barlangásznak. A szekér elsüllyedt a futóhomokban. Ők meg meghaltak odalent.
* Talán nem borítja ki eme újabb nyomozati bizonyítékokkal alátámasztott következtetése a megbízót, hiszen a Hifeti fiútól megszokhattuk ezt a penge éles gondolkodást.
Mielőtt kiérnének, az északról jött barátja újabb furcsa elképzeléssel áll elő. Ám ezúttal hosszas magyarázat helyett csak legyint rá. Bezárni ezt a helyet?*
-Meg vagyok győződve róla, hogy becsukódik majd magától. Fent a szekrény csapóajtajának is volt egy időzítő szerkezete. A gyűrű kellett a kinyitáshoz. De mind a két ékszer nálunk van. Nélküle hamarosan bezárul.
* Megindul felfelé és ráhagyja a másikra, hogy akar-e vesződni azzal, ami úgy is bekövetkezik. Ő inkább kijutni szeretne, még mielőtt ez a menekülési lehetőség szintén becsukódna valamiért. Akkor érzi csak biztonságba magát, mikor újra az ingovány halált árasztó vidékét látja szemei előtt.*
-Lehet pont ezekről írt a szerző mégis. *mondja a tudós mellett gyalogolva* Nem szabad mindent elhinni, ami a könyvekben van. Bármi vezethetett oda, hogy aki ezekről a másvilági lényekről tudomást szerzett, az úgy vélte, hogy csak nőket képes megszállni. Talán csak egy olyan csoporttal találkozott balszerencséjének köszönhetően, akik saját elhatározásból kizárólag a szebbik nemet vették célba. És nem lehet hinni a szavaiknak. Lehet hazudtak is a szerzőnek erről, ő meg jóhiszeműen írta le fals tudását. De a nőt szobába záró egyértelműen férfi hang volt, ami a varázslatomban megjelent.
* Úgy tűnik elválnak útjaik egy időre, ám nem egy szó és nem szívfájdalom nélkül. Grawok legalábbis helyesnek érzi, ha megfájdítja társa szívét.*
-Nagy varázsló akarsz lenni. *mosolyodik el* Sok pénz kell oda. És kevesebb hatalmat kapsz, mint az istenektől. De sok sikert kívánok.
* Előveszi a papírost és a nyergéből még oda nyújtja barátjának.*
-Ezt akkor beváltanám, még mielőtt az összes vagyonod elköltenéd azon a helyen. Nem szeretnélek látni a szégyenben, hogy nem tudsz fizetni. És Kámorf már várja, amilyen kapzsi kereskedőasszony.
* Megvárja a fizetést, de utána búcsút int kezével vidáman annak, kit nem rég ismert meg és mégis olyan gyorsan összecsiszolódtak.*
-Viszlát barátom! Találkozunk a Pegazusban. Az aranybányánkhoz több kéz kell, mint amennyi nekünk van. De nem hagyjuk veszni.
* Ha minden jól megy és nincs oka tovább társaságával terhelni a gnómot, akkor vágtatva indul el a kalmárok egykori útvonalán dél felé, hogy mihamarabb elérje a Levegő Városát. A kaland során szerzett felszerelései vidáman csörögnek a lova hátán, ahogy a vasak összeütődnek.*



818. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-02-25 21:01:19
 ÚJ
>Aezmorin Fohthanor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Karavánpihenő romjai//

* A fáklyafény valóban hasznos, bár úgy tűnik a gnóm kicsit elszámolta magát, és mégsem lesz szükség pótfáklyákra, azonban a láda tartalma még okozhat meglepetést, amennyiben üres, könnyen előfordulhat, hogy a gnóm le kíván menni, azonban, ha bármi is van benne, akkor valószínűtlen. Az élete többet ér, mint némi felderítetlen katakomba. A sziklába vágott ösvény aljára nem lát le, pedig néhány lépést tesz is a fáklyával abba az irányba. A süvítő fuvallat és a csepegés sem épp kedvcsináló egy lefelé tartó utazáshoz. A sötételf közben a ládához lapul, hogy felnyissa annak tetejét, Aezmorin pedig a fáklyával fölé tornyosul, már amennyiben egy alacsony gnóm képes bárkinek is fölébe tornyosulni, ha az illető guggol, vagy térdel, vagy ahogy épp Gré a ládához viszonyul.
A láda teteje felnyílik, nyikorogva adja tudtára, hogy aki odalent volt, nem mostanában tehetett bele bármit is, hacsak a nyirkos levegő idő előtt meg nem ette a diópántot. Aezmorin előszörre csak hunyorog, némi értetlenség látszik arcán, aztán a pillanat tört része alatt esik le neki, hogy amit lát az ismét olyan illúzió kell, hogy legyen, mint a naplója, hiszen... nem! Nem illúzió, és már kezdi is érteni, bár felfogni nem képes. Miért volt olyan sok napló? Miért vannak a saját tárgyaik a ládában? Miért volt a felirat olyan ismerős neki? Homlokráncolva, egyre hevesebben dobogó szívvel kapja tekintetét a feliratra, majd cikázó szemekkel újra elolvassa, és újra és újra és újra, közben a ajkai kiszáradnak, kényszerítenie kell magát, hogy nyelvével benedvesítse azokat, majd sűrű pislogások közepette néz lefelé a mélysötét barlang falára, de nem lát többet, mint eddig. *
- HÉÉÉ! - * ordítja el magát teli tüdőből, de az első név, amit ezután ki akar ejteni, olyan idegen és számottevően bizarr, hogy nem képes rá rögtön, csak áll és néz, majd halkan suttogja. * - Aezmorin! - * meglepődne, ha kapna választ. Réges-rég járhattak itt, és mégis most, vagy valamikor itt a nem is olyan távoli időben, azonban a pánt nyikorgása úgy tűnik időtényező. Nem mostanában! Halottak! Mind ketten! És mégsem! Zavart tekintettel a sötételfre néz, aki úgy tűnik tévúton halad szavai szerint, persze ő nem ismeri fel Aezmorin írását a falon, először saját maga is kizárta az eshetőséget, hiszen még soha életében nem járt itt, legalábbis legjobb tudása szerint. Szabad kezét zakatoló szívére helyezi, szédülni kezd, ezért nekidől a falnak, majd megingatja a fejét. *
- Biztos létezik, de az túlmutat rajtunk - * válaszolja halkan Gré kérdésére. * - De nem erről van szó. - * A fáklyával a feliratra mutat. * - Az az én írásom ott, fent. Látod? Mi voltunk, akik lementünk. Nem tudom miért hagytuk hátra a holminkat, talán, talán - * gondolkodik erősen * - van lejjebb valami, ami miatt szükségesnek éreztük. Talán egy mágikus csapda, ami nem enged tovább, ha... ha... valami. Nem tudom, de... nézd! - * ugrik a ládához. * - Most már két gyűrűnk van! - * mielőtt Gré elvehetné, ha már korábban nem tette felkapja a szalmakalap mellől. Felmutatja a sötételf felé. * - Két kulcs! Egy helyett! Ezen már egy ideje töprengtem. Hogy jövünk vissza, ha visszatérünk egyáltalán? Egyikünknél kellene lennie a kulcsnak, de te nem bíznál bennem, ha csak nálam lenne, így megtartanád. De már kettő van. Talán elvehetném a szalmakalapod, de nem kell. Az - * mutat a naplóra. * - Viszont az eredeti kötet. A többi, másolat. Én írtam őket. Nem tudom miért, de úgy tűnik rengeteg időm, vagy időnk volt, és talán már az eladáson járt az agyam, meglehet. A sokszorosítást végeztem, mert hát valakinek úgyis meg kell tennie. Először arra gondoltam, hogy illúzióban vagyunk, de... úgy tűnik inkább kerültünk valami idő... csapdába, vagy hurokba. Nem tudom. Azonban lehet a rejtvény felírása is az én ötletem volt, talán azt is én írtam oda, vagy te - * talán, ha megnéznék kiéhez hasonlít jobban előrébb juthatnának. * - Mert tudod, ha a démonodé a hely, minek hagyott volna nyomot? Ő csak tudja, hogy kell bemenni. Talán volt itt valami, ami minket arra késztetett, hogy jelet hagyjunk, talán pont magunknak, de úgy, hogy ne legyen túl egyértelmű másoknak. Ha így cselekedtünk baromi jól csináltuk - * ez persze, csak fejtegetés, hiszen nem tudhatja biztosan, még az is lehet, hogy a démon, vagy akármi hagyta a rejtvény üzenetét. De a felirat a sajátja, amely a ládára vonatkozik. Az kétségkívül biztos. Gré láthatja a zavart a gnóm képén, hiszen valóban teljesen összekuszálódtak az agytekervényei, és talán zagyvaságot próbál elhitetni a sötételffel, de ez nem igazán érdekli. Sejti, hogy részben talán igaza van.
Szemügyre veszi a térképet, majd megjegyzi a kunyhó helyét. A saját térképén pedig be fogja jelölni. *
- Az a tiéd, ha kell - * mutat a térképre. Az arany felét átveszi, az csak pénz, igazán nincs jelentősége, de jól fog jönni bizonyára. A többi dolog számára értéktelen. A gombákra nincs szüksége, elvégre úgyis van neki öt belőle.
Ezen a ponton az idő kerekét vissza kell fordítani, habár az ingoványban lépkedős Gré, már előrehaladott, de Aezmorin még odalent van, és ha a sötételf megvárta az agymenését, és még marad, akkor a gnóm egy feladatot ad. *
- Be kell zárnunk valahogy - * pillant a rejtek ajtó szerkezetére, majd a kifelé vezető csapóajtóra is. * - Kifelé engedni fog, de befelé már aligha - * van egy olyan rögeszméje, hogy egy démoni lény nem bajlódna a lenyűgöző szerkezet megépítésével, ha egy másik ajtón be lehetne jönni.
A siker persze kérdéses, de a gnóm megpróbálja, amennyiben tud vele valamit kezdeni, ha nem, akkor csalódottan hagyja hátra, bízva benne, hogy előbb-utóbb magától lecsukódik. Vajon ők zárták le, mielőtt lementek, tudva, hogy úgyis kimehetnek máshol? Túl sok kérdés, és kevés válasz. Ha az ajtó nem zárul záros határidőn belül, a gnóm is kimegy a csapóajtón, hátrahagyva az idő felettébb furfangos barlangját. *
- Megszálló fajták? - * kérdi némi kótyagossággal. * - Olvastam régen ilyenekről, de... azok biztos nem a te eredarjaid lehettek. Azok csak női testet tudnak valamiért megszállni. Persze nem sok jelentőséget tulajdonítottam nekik, elvégre csak... ostobaságnak tartottam - * ezen a ponton visszanéz a kunyhóra, és ha látja a csapóajtót rejtő bozótost, akkor arra is vet egy pillantást, miközben a pónija szárát szorongatja. * - A te démonod meg férfi, ha jól értelmeztem - * vagy nem figyelt pontosan Gré agymenésére.
Nem hibáztatja a zsoldost, hiszen tényleg furán beszélt odalent, de nagyjából ő is azt mondta, hogy visszajönnek. Lényegtelen, ahogy az is, hogy a sötételf már megint túl sokat képzel magukról. *
- Kétlem, hogy egy zendülés közepette pont téged, vagy engem hiányolnának - * tekintve, hogy a gnómot alig ismerik Artheniorban, ez szinte könyvelhető. A sötételf kérdésére a gnóm megrázza a fejét. *
- Nem tartok veled. Északra megyek. A mágusok könyvtára nagyobb eséllyel lehet a segítségünkre, viszont lehet, hogy az artheniori templom alatt is van valami használható ez ügyben. Ha végeztem megkereslek a... fogadóban? - * néz fel Grére a véleményére kíváncsian. *


817. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-02-24 15:09:15
 ÚJ
>Grawok Hifeti avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 223
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Megfontolt


//Karavánpihenő romjai//

* Úgy nyúl a ládához a sötét képű hősünk, mintha már járatos lenne nem a tulajdonában lévő kincstartók felnyitásában. De ez csak a fajt körüllengő rossz aura mondatja velem, hiszen nem kell börtönben tanulni, hogy egy zár nélküli ládikót kinyissunk. A Hifeti fiú meg eddig sem nélkülözte sok furcsa helyzetben a magabiztosságot. Más hétköznapi és teljesen érthető körülmények között, mint például amikor az ingoványos vidék haramiái futóhomokba akarták csalni, akkor meg túlzóan izgult. De talán sosem fogom megérteni őt.
Ám felesleges szócséplés helyett jobban járunk, ha élvezzük az előnyét annak, hogy valaki más kiderítette, hogy mi lapul odabent. És gyönyörködünk Grawok elkerekedő szemeiben.*
-Van olyan mágia, ami a vágyainkat elégíti ki? Mintha tükröződne néhol az, amit érzünk. Amit fontosnak tartunk.
* Jobban nem tudja elmagyarázni barátjának azt, amit érez ebben a pillanatban. Körbe kémlel még egyszer, utoljára, mielőtt a lépcső felé megindulna. Megnyugvással tapasztalja, hogy társa szintén fölfelé tör, mint a szívtelen ambiciózusok. Vagyis ez elég félreérthető. Aezmorint senki nem tartja törtető karrieristának, ő tényleg a sötételffel együtt fizikailag törekszik felfelé. És nagyon úgy tűnik, hogy sikerül is elérniük. Az időérzéküket már elvesztették, de a lelkesedésüket nem.*
-Az eredarok mind démonok. Úgy tartják róluk. *mondja a lova kantárát kezébe véve* Az ezen a világon élőket valahogyan megszállják és csak nagy ritkán mutatják igazi arcukat. De még sosem beszéltek arról, hogy lehetne közvetlen átjárót létrehozni a két létsík között. És bolondság is lenne azt gondolni, hogy ez az.
* Maga előtt ellenőrizve a posvány fenekét, nehogy túl süppedős területre tévedjenek közben, azért felmerül benne egy érdekes kérdés.*
-Vajon tényleg annyira megbűvölt volt az a rész, amennyire én gondolom? Vagy csak a mocsár alatt egy igen ritka fém lelőhelye rejtezik? Lehet nem véletlenül építette ide az otthonát. Azon kívül, hogy a kutya sem jár erre, és azért valljuk be őszintén, hogy egy elrabolt nő fogva tartásához ez nem utolsó szempont, elképzelhető könnyen, hogy a mélyben rejtőzködő sziklák egy bányát rejtenek.
Feltétlenül vissza kell jönnünk egyszer ide, hogy utána járjunk! De egyelőre nem mászkálunk kihalt vidéken annyi lóvéval, amennyiért még én is megölnélek téged szívfájdalom nélkül. Azt javaslom, hogy irány Arthenior és ott utána tudunk nézni a dolgoknak. Felszerelést vehetünk a piacon, a Könyvtárban rengeteg olvasmányban akár valami hasznosat is találhatunk és ami még fontos, hogy ne gondolja senki, hogy eltűntünk!
Lehet már aggódnak és a keresésünkre indultak. A városőrség minden bizonnyal.
* Nem tudni a Hifeti fiú előzetes élettapasztalatát, mely ezt mondatja vele, de igen jó véleménnyel lehet a főváros katonaságáról. A zsákmány elosztva, ígérvény a ruha alatt és amikor végre kiérnek a lápvidékből az útra, felszáll a hátasára a sötételf.*
-Velem tartasz még egy darabig? Vagy sürgős jelenésed van mesterednél, hogy bemutasd a naplódat? Én azt gyanítom, még nagyon keveset láttál az életből és rengeteg lejegyezni dolog van.
* Mosolygós arcából barátságos szemek nézik azt, kivel az elmúlt idő kalandjait együtt átvészelték. A lenge szellő mosakodásuk hiányának összetéveszthetetlen illatát viszi egyre messzebb a gnómtól.*



816. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-02-24 12:49:24
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 55

Játékstílus: Szelíd

//Karavánpihenő romjai//
//Epilógus//

*Baljós a csepegés lentről, s most, hogy fáklyafénynél, nem csak világító gombák derengésében veszik szemügyre a szűken sötétlő járatot, lefelé ívelő, hevenyészetten, sziklában kifaragott ösvényt fedezhetnek fel, melynek alját szabad szemmel nem lehet látni. Néhány dúcot is láthatnak, de ezt utólag építhették oda, hogy az ingovány laza talaja ne szivárogjon át a barlangba. Pitty. Putty. Olykor neszezés és a süvítő légáramlatok hangja, talán nem messze csobogás. A döntés érthető, mindkettejük részéről, ketten, minden felszerelés nélkül ezzel próbálkozni esztelenség volna. Talán egy jól felszerelt csapattal követhetnék azt a kettőt, kik az üzenetet hagyták, mely vészjóslón tűnik fel olykor-olykor a fáklya lobogó fényében. Hogy a járat kapcsolódik e bármilyen külső történéshez, vagy csupán egy másik történet része, sajnos nem lehet tudni, s ebben a csepegő cseppkövek éneke sem hoz újdonságot.
Grawok a gombák összegyűjtése után a rejtélyes ládához fordul, szerencsére ezen sem felirat, sem egyéb nem látható, továbbá könnyedén löki fel kezével, hogy annak tartalmát vehesse szemügyre. Aezmorin valószínűleg a fáklyával fölé áll, hogy aztán ketten vehessék szemügyre mit rejt, miért talán idáig küzdöttek. Talányra talány, rejtélyre rejtély, bár talán ez utóbbi talán kissé jobban gondolkodóba ejti őket, s megér még egy rövid tanakodást a távoli jövőről.
A láda korhadtan és nyikorogva nyílik, szinte lustán néz vissza a párosra. Azt is méla unalommal mutatja meg, hogy ősi gyomra mélyén mi rejtezik:
Egy lyukas szalmakalap, egy ébengyűrű, 3 alkarnyi hosszúságú zárt állapotú láncos bilincs, egy piros, porosodó keménykötésű napló, 10 darab világító gomba, egy lanawin világát ábrázoló, nem túl részletes térkép, feltüntetve rajta a viskó helyét.
A különböző holmik alatt mást is találnak. Egészen pontosan ezer aranyat, mely egyik felét Grawok odaadhatja Aezmorin Fohthanornak, így a gnóm 500 arannyal lesz gazdagabb. A másik felét Grawok Hifeti szintén 500 aranyat elteheti. Ezt követően Aezmorin méla tekintete a talált piros naplóról esetleg felkúszhat a feliratra is. Ha még eddig nem lett volna egyértelmű, hogy az írás ismerős, talán most már gyanakodhat. Mindettől függetlenül, gondolataikba merülve távozhatnak, mert a helyiségből felfelé vezető lépcső feletti csapóajtó nyitható, s bozótos, rejtett részre juthatnak a ház mellett, attól nem messze. S, hogy a két kalandor, esetleg mások számára mit tartogathat a jövő? Egyáltalán van-e még jövőjük? Azt csak Grawok krónikása és e páratlan páros tudhatja. Néha felbolydul az idő, veszélyesen vékony húrjain ismeretlen kezek játszanak, van mikor lágy, s van, mikor disszonáns szimfóniát. Persze a refrén sokszor fülbemászó és visszatérő jellege megszépítheti, vagy tönkreteheti a huncut melódiát.*


815. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-02-23 21:10:29
 ÚJ
>Aezmorin Fohthanor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Karavánpihenő romjai//

* A gnómnak sikerül a fáklyát megszerkesztenie, és meg is gyullad a tűzszerszám segítségével minden további nélkül, így már fénnyel felfegyverkezve mehetne ismét le, ámbátor a tűzforrás, tekintve, hogy csak fa, és semmi kátrány, vagy olajszerű anyag, hamar el fog aludni. Legalábbis nem fogja kibírni hosszú órákon át, ezért a gnóm még magával ragad egy-két az ágyból szétszedett éghető faanyagot.
Leérve a sötételfhez Gré a fáklya felől érdeklődik, amire egy rövid válasz is megteszi. *
- Kialudt - * és egyébként is eléggé elszenesedett már ahhoz, hogy semmit se tudjanak vele igazán kezdeni. Ezután a gnóm érdeklődik a sötételf véleményével kapcsolatban, és persze Gré nem röviden válaszol, hanem ismét fejtegetésekbe kezd, aminek nyilván semmi alapja sincs, de ezt már megszokta. Gondolatban legyint a démonos elképzelésen, meg azon, hogy azok gazdagok-e vagy sem, aztán szemügyre veszi a szerkezetet, közben válaszol is. *
- Úgy legyen. Némi gazdaság nem ártana - * tulajdonképpen csak azért, hogy ne bukjon annyit, amikor kifizeti az ezer aranyat majd a sötételfnek a távoli jövőben.
A fény segítségével meglesi magának az ajtónyitó szerkezetet és magában hümmög. ~ Nem túl bonyolult, de igazán hatásos szerkezet ~ talán, ha lesz ideje lerajzolja és leírja működésének alapjait, jelenleg azonban érdeklődését áthelyezi a lefelé tartó alagútra. *
- Szerintem megteszem majd. Roppant érdekfeszítő a mechanikája - * közli, aztán tekintete a feliratra, majd onnan a ládára vetődik. *
- Tényleg? Ez a te démonod, amelyik a nőt ide bezárta, az is eredar lehetett? - * kérdi kíváncsian, még néhány pillantásra is méltatja testőrét, aki néha úgy viselkedik, mint az útonállója. Mindegy, legközelebb bárhová kell egy harcedzett testőr, biztos, hogy nem sötételfet fog választani. Megbízhatatlanok és szörnyen instabil a mentalitásuk. *
- Igazad lehet - * ért egyet a gnóm. * - Hacsak nem üres a láda, mert akkor valószínű, hogy nincs mitől tartanunk, de ha tele van, akkor nem érdemes lejjebb ereszkednünk. *
A láda tartalmát Grére bízza, ami amúgy eleve rossz ötlet, de Aezmorint nem igazán érdekli mások kincse, bár ha lejjebb lehet faragni a költségeket, akkor nem fog elutasítani egy-két érdekesebb tárgyat.
A kapott gombákat gondosan elteszi magához, ha már a sötételf ennyire szorgosan gyűjtögette őket, már amennyiben nem okoznak valamilyen látható nyomot a sötételfen, mielőtt még odaadná őket.
A döntés, hogy merre megy, a ládában való találat függvénye, ha semmi nincs benne lemehet, ha pedig van benne valami, saját halálát nem kockáztatná. *


814. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-02-23 14:36:11
 ÚJ
>Grawok Hifeti avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 223
OOC üzenetek: 12

Játékstílus: Megfontolt


//Karavánpihenő romjai//

* Bár másik főszereplőnk kissé kedvetlennek tűnik, ám Grawok arca csupa mosolygás akkor, amikor megpillantja végre a siker kétségbe vonhatatlan jelét, a téglafal hiányát. Hegyes fülével hallotta ugyan a fény hiányára utaló kérést, ám talán csak túl izgatott volt ahhoz, hogy sokáig fent várakozzon. A gyűrűt már visszavette magához, mikor leért.*
-És mi lett az eredeti fáklyáddal? Azt hittem, egész este ki fog tartani.
* Türelmesen megvárja, amíg visszajön Aezmorin. Tényleg nem érzi szép dolognak, ha egyszerűen csak lecsapna az ismeretlenre. Közös küzdelmük jutalma ez, amit illik együtt befogadni, bármi is lesz a lefelé vezető lépcső végén.*
-Szerintem gazdagságra. A démonok elvileg rémesen gazdag lények. Főleg azok, akik rabszolganőt tartanak a saját kúriájukba. Ha pénzszűkében lenne, nyilván választotta volna azt, hogy eladja a megláncolt szeretőjét valami titkos alvilági piacon.
* Szinte repesni látszik az izgalomtól, mikor megindulnak végre lefelé és a tűz lobogó fényénél megpillantják a nyereményüket.*
-Igazán lehetett volna inkább egy kincseskamra! Nem vettem volna rossz néven. Bármennyire is érdekfeszítő és olyan titokzatos, mint a nők dühkitöréseinek megjóslása, ebből nem sok vagyonunk származik majd, attól félek.
* Nem sok időt szán a szerkezetnek, inkább a feliratot olvasgatja. És hangos következtetést von le magának.*
-Az egyik könyvben volt valami mesebeszéd arról, hogy egy eredart sikerült faggatnia a szerzőnek. Gombákkal megvilágított sziklafolyosókról beszélt, hogy ezek a túlvilági lények onnan származnak. Teljesen ismeretlen anyagokról meg ilyesmikről hadovált.
Bár még sosem láttam olyan fémet, mint az a kerék, de gyanítom ez csak egy viccként iderakott paródia és nem a világuk fel nem fedezett kapuja. Vagyis a feliratból megtudható, hogy már felfedezték. *hirtelen a gnóm tudós szemébe néz* De még senki nem jegyezte le soha egyetlen könyvbe sem.
* Leveszi a fejéről a szalmakalapot és megvakarja üstökét, hogy utána visszategye a helyére.*
-Azt hiszem, mi bölcsebbek lennénk, ha megelégednénk a naplód megtalálásával és csupán a rejtvény megoldásával. Nincs kedvem karmos szörnyekkel harcolni a haramiák lemészárlása után. Fárasztó volt mindkettőnk számára ez a nap.
* Ezzel fogja magát és odasétál a ládához, hogy kinyissa. Ha bármi párosat talál benne, azt elfelezi társával, ám amiből egy van, azt megtartja magának. A többi páratlan számnál pedig az utolsót. Jó lesz még valamire alapon óvatosan kardjával maga előtt lenyomkodva a lépcsőfokokat lesurran azért, hogy csupán tíz darab gombát begyűjtsön. Felérkezve ennek felét barátja kezébe próbálja nyomni, öt darabot pedig eltesz magának emlékbe. Vagy ki tudja mi célból! Tényleg igazat mond és a legkisebb késztetést sem érzi, hogy most rögtön lemenjen életveszélyes lények után kutakodni. Ez inkább az intelligenciájával hencegő fajra lenne jellemző. Megindul a felfelé vezető úton, de öt lépcső múlva visszafordul.*
-Jössz vagy lefelé mész inkább? Ha megpróbálod egyedül, akkor beváltanám az ígérvényedet aranyra. Lerendezem az adósságodat Kámorf felé addig, amíg felfedezed a járatokat. Utána megihatunk egy italt a Pegazusba, ha a lázadás nem érte el még a főteret.
* Továbbra sincs híre a béke helyreállásáról, a barakk felrobbanásáról, a föld alá vezető hasadékról és megannyi közszájon forgó hírről, amikből sokat még hozzá tudna kombinálni a most látottakhoz. Talán a nő halála épp úgy részese volt annak idején egy szűk, kicsi átjáró megnyitásának, mint a kovácsoltvas kerítés mögött rekedt katonák és lázadók élete egy sokkal gigantikusabb és köztudottabb akció során egy nagyobb lejáratéhoz. Vagy csupán ezek a más létsíkról jött teremtmények pusztán ennyire vágynak az itt lakók szenvedéseire, hogy pusztán szórakozásból fűszerezik világok közt nyíló átjáróik nyitását ilyesmikkel...
Ám mi sem leszünk okosabbak, ha csak itt állunk és tudatlanul nélkülözni kényszerülünk a híreket. Nem lehetnek messze a kunyhótól, minden bizonnyal a sötét pap megtalálja még szeretett ásóját a földön, ahol a temetés után hagyta. A lovakkal együtt magához véve indulhatnak meg ketten, vagy egy pónit hátrahagyva egyedül. Ez még oly nagyon a jövő zenéje, hogy még én sem láthatom előre. De a Mesélőnk talán már tud erről is valamit.*
~ Ha én ezt a városi puhányoknak elmesélem! Az biztos, hogy a városi tanácsnak meg kell tudnia majd, hogy kipucoltam a haramiáktól a karavánpihenő romjait és igényt formálok majd egy fogadó nyitására itt. Bár nem azonnal, de nem árt lefoglalni a helyet, mielőtt még valaki rá nem teszi a kezét.
Nem nehéz kitalálni, hogy idővel újra fellendül az északi két ország felé vezető kereskedelem és lesznek utazók. Köztük magányos utazók.~
* Szörnyű érzés fog el, mikor hallom a magányos utazók gondolatát. Azt hinné pedig a krónikás, hogy aki tavernában gondolkodik, annak vágyálmaiban éjszakára megszállók minél nagyobb csapata jelenik meg, nem egyedül bóklászó őrültek, akiknek védelmük sincsen.*



813. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-02-23 08:38:44
 ÚJ
><b style='color:#c03010'>Mesélő (Nyíl)</b> avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Mesélő
IC üzenetek: 472
OOC üzenetek: 55

Játékstílus: Szelíd

//Karavánpihenő romjai//

*Érdekes egy helyzet annyi bizonyos, mi naplóvadászatnak indult, felbérelt testőrséggel, az lassan kincskereső kalanddá válik, miképpen azt Grawok is gondolja. Ahogy a hangzavarnak vége, s a ház remegése megáll, a gyűrű néhány halvány pillanattal később valóban visszaugrik a helyére, valószínűleg csupán a szerkezet az, mi egy ideig visszatartotta. Így a mélységi, mielőtt ismét a tárnának is beillő bánya sötétbe bandukolna, ismét magához veheti azt, minden következmény nélkül. A gnóm persze másra is gondol, neki nincsenek sötételf szemei, így szüksége van a fényre a továbbhaladáshoz. Idő jelenleg bőséggel van, mert semmi különleges nem történik, a szálló por lassan elül, s egyelőre az ásító sötétség z, mi a két csapatra visszanéz. Míg Aezmorin fáklyáért indul, melyet fent sikeresen összeeszkábál, Grawok lenn körbenézhet. Csapdát sejtő tekintete cikázik az "ajtókeret" között, azonban láthatóan oda beléphet, s végre megnézheti mi az, amiért ennyit küzdöttek. Érdekes módon halk egy újabb helyiségbe jutnak, mely körülbelül olyan széles, mint a téglafal nagysága, ami behúzódott a másik, vakolt fal mögé. Immár feltárul a szerkezet is, a legszembetűnőbb, a téglafal közepén elhelyezkedő rögzített és hatalmas kör alak, melyet feszülő pánt fut körül. A hatalmas kör alakú, fogaskerékre hajazó, de sima szélű szerkezethez egy merev, fogazott vasdarab is csatlakozik, ami keresztben a fal mögé fut. Minden egyes tégla lenyomása, egy egy pecket emelt ki a fogból, ami ahogy felszabadult, nem képezte akadályát, hogy az ismeretlen anyagból lévő pánt, az ajtót a fal mögé rántsa vissza. Vélhetően ezért feszült. De talán nem is ez az érdekes, mindenesetre a visszatérő gnómot lenyűgözheti. Grawok mást is láthat. Ahogy belép, a bal oldali falon tátongó üresség, s halványan derengő gombák. Az is látszik, hogy innen egy járat vezet lefelé, azonban fala már nem épített, csupán szikla. A sötétség visszataszító, ahogyan a messzi sötétségben távolból visszhangozva csepegő víz hangja is. Mély az üreg nagyon mély, ami azt illeti lehet, hogy nem is egy elágazást tartalmaz, ide két főnek, egy gnómnak és egy harcias sötételfnek belevágni túlzott merészség lenne. Igaz, ami igaz, a kíváncsiság sok mindent legyőzhet, azonban a kétkedést meggyőzheti az a sötétlően felkent felirat a járat melletti falon, mely önnön hirdeti saját maga veszélyességét:

"Felfedezésem nem árultam el senkinek. A lány halott volt már, nem segíthettem rajta. Ketten szálltunk alá, s a járat melletti ládában hagytuk értékeinket. Ha a láda üres, szerencsével jártunk, s hazatértünk. Ha nem, ne keressetek! A barlangrendszer legyűrt, s nem ereszt. Meneküljetek! Felejtsétek el e helyet"

A felirat elég vészjósló, ami azt illeti több napi hideg élelem és egyéb segítség és eszközök nélkül balgaság lenne nekivágni, azonban a feliratban említett láda bizony ott figyel a sarokban. Porosan és elhagyatottan, csukott fedéllel. A fényben immár azt is láthatják, hogy az elhúzódó téglafallal szemben valóban kósza lépcsősor vezet felfelé is, s az út vége ismét egy csapóajtóhoz tartozik, ahonnan a halvány fény szűrődik lefelé. Teliholdak vannak talán, vagy már reggel? Nem lehet még tudni, azonban az ingovány, benti légkörhöz képest friss és üde levegőjét érezhetik. Dönteni kell. A felirat szerint, ha ketten látogatják meg a tárnát, vélhetően meghalnak. Eddigi tudomásuk szerint csupán ketten ismerik-e helyet, még visszatérhetnek. Persze ott a láda is. Az is elegendő lehet jutalom gyanánt, feltéve, ha nem üres. Ez esetben azonban, vélhetően a lefelé vezető járatban sem találni már mást.*


812. hozzászólás ezen a helyszínen: Ingoványos vidék
Üzenet elküldve: 2019-02-22 21:56:59
 ÚJ
>Aezmorin Fohthanor avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.

Rang: Játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 0

Játékstílus: Megfontolt

//Karavánpihenő romjai//

* Aezmorin érzi a változást, az arcába tóduló kosz határozott jele ennek, egyelőre azonban a kattogáson és a levegő állagának megváltozásán kívül nem sok történik. Az egyetlen számba vehető esemény az a fáklya fényének hanyatlása. A gnóm szíve egy pillanatra összeszorul, a levegővételt is hanyagolja, részben az egyre növekvő várakozással teli idegesség miatt, részben pedig mert a szálló por nem tesz jót a tüdejének. Úgy hírlik az ilyen földalatti mocsaras helyeken a levegő azon túl, hogy kellemetlen, még akár halálos is lehet. A téglákat sorban lenyomja, és úgy tűnik a helyes sorrend ez volt, meg a gyűrű odafent. ~ Túlbonyolítottuk ~ dönti el magában, és mivel ezt tényleg úgy érzi, hogy igaz, nem is vesződik azzal, hogy saját magára nehezteljen. Fáradt, éhes és egy őrülttel van összezárva, akinek a leghőbb vágya, hogy valótlan történéseket állítson be igaz tényként. Nem csoda, hogy nem jártak úgy a fogaskerekek, ahogy azoknak kellett volna. Más kérdés, hogy Aezmorinnak eszébe sem jutott a nő képét odafent figyelembe venni, és mint a rejtvény egyik darabkáját felhasználni a téglafal eltüntetésében. Csökönyös a gnóm faj, ha egyszer valamit a fejébe vesz, azon nehezen változtat és Aezmorin teljes meggyőződéssel hitte, hogy a megoldás csak az orruk előtt található, és sehol máshol. Hiba volt, de mindegy, mert végre eredményt értek el. A téglafal az utolsó lenyomás után beljebb húzódik, majd elsiklik a gnóm meglepett szeme előtt. ~ Érdekes szerkezet ~ egyáltalán nem tűnik primitív gépezetnek, inkább kifinomult és tetszetős, legalábbis, ahogy az eltűnés kivitelezésre kerül. A légmozgás egyből erősödik, a fáklya egy utolsó halálos lobbanással kialszik, mire rémisztő sötétség burkolja be a gnómot. Izmai megfeszülnek, enyhén ajkába harap és úgy lesi mi vár rá a téglaajtó mögött. Természetesen valami csattogó fogú rémséget képzel máris, ami csak arra vár, hogy feltépje a torkát, ámbátor egyelőre nem történik semmi, csak egy másfajta szörnyűség hangja bukkan fel. *
- Minden a legnagyobb rendben, gyere, de hozz fáklyát - * kiáltása remélhetőleg elhallatszódik a sötételf füléig, mivel az enyhe idegességtől a kiáltásnak szánt szöveg inkább csak amolyan hangosabb beszéd. Mindegy, ha lejön, még utána is hozhat fényt. A sötét helyiség egy részén, aztán megpillantja a fényforrást is. Elgondolkozik rajta, de nem sokat. Bármi lehet. Talán mesterséges fény, vagy kintről bevilágító holdsugár. Legjobb tudomása szerint éjszaka van, de akár még meg is virradhatott annyi idő alatt, amíg itt időztek, és azt sem lehet elfelejteni, hogy az este túl korán szakadt rájuk. Erre eszébe jut az elmélete az illúzióról, de elveti. Vagy legalábbis most nem foglalkozik vele. *
- Igen figyelmes tőled - * szűri fogai között, bár nem a felvágás zavarja, hanem az ismeretlen kőlépcsők látványa és a benne tátongó sötétség. Fáklyafény nélkül belevágni ostobaság, habár látnak valamicskét, de sötétségbe rejtett csapdák tucatjai is lehetnek, amit ki kellene kerülniük. Nem valószínű, hogy áthatolhatatlan, elvégre ez talán egy titkos menekülési út, vagy valami egyéb alkalmatosság lehet, ámbátor sötétben egy tapodtad sem hajlandó előre menni. Persze nem tartja vissza Grét, ha nagyon menni szeretne. *
- Úgy hiszem a szórakozásról mások az elképzeléseink - * nincs kedve beszélgetni, főleg nem áldozásról, így inkább ennyivel lezárja a témát.
Ha a sötételf nem hozott fényforrást, akkor a gnóm indul fel, hogy a fellelhető dolgokból fáklyát készítsen, ha nincs más, hát a sok napló közül levesz egyet, és a lapjait használja fel a tűz meggyújtásához, aztán az ágy fa részeibe belekapatja azt. Ostobaság lenne fény nélkül lemászniuk, így inkább rászánja az időt. Ha viszont nem sikerül a tűzgyújtás és a fáklyakészítés, akkor kénytelenek lesznek a csekélyke beszűrődő fényre támaszkodni.
Akárhogy is, Aezmorin visszatér és a sötételffel egyetemben, megteszi az első lépéseket, már persze csak akkor, ha Gré közben nem indult útnak egyedül. Örömteli látvány lenne egy karókba húzott mocsokelf, de egyben baljóslatú is, mivel az azt jelenté, hogy nem kell tovább mennie, és bizony a kíváncsiság nagy úr. *
- Szerinted mire számíthatunk a végén? - * kincsek vagy halál? Bármi megeshet. *


1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 812-831