//Második szál//
//éj.udvar.fél.hold//
*Lehet, hogy Sylweran sejti a dolgot amiért Zeruphine képes volt gyakorlatilag miatta idejönni éjnek évadján, de van annyira úriember, hogy próbál nem gondolni erre.
Inkább annak tulajdonítja a helyzetet, hogy a lány sajnálja, amiért a szülei gyakorlatilag kitiltották őt a házból, és látni sem akarják vacsoránál. Ami a férfinak nem egy hatalmas átok, és már megszokta a hasonló helyzeteket. De az elf lány bizonyára ezzel nincs tisztában.*
- Én így látom a dolgot, de persze tévedhetek. *mosolyogja meg kedvesen a lány válaszát. Majd jön is a kérdés. Gondolta, hogy így vagy úgy, de Zeruphinet érdekelheti ez a dolog. Hogy aztán mit válaszol arra, amit mondani készül? Jó kérdés.*
- Nos... *fog bele lassan, megválogatva a szavait.*- Mint tudod... klánt alapítottam. És hamarosan elhagyom Artheniort is. *sóhajt fel. Hosszú út áll még előttük, és rengeteg munka.*
- Egy ilyen harcias és erős jellemű, ám mégis finom úri hölgytől alighanem nem várhatom el, hogy az erdő sűrűjébe, veszélyek közé jöjjön, ismeretlen fenevadak hazájába, hogy építkezésen vegyen részt... *folytatja.*- Mi azt fogjuk tenni. Ám habár hosszabb időt fog igénybe venni, de előbb vagy utóbb az is véget ér. Akkor pedig biztonságos, és remek kis otthonunk lesz. *torpan meg, és Zeruphine felé fordul.*
- Mondd csak, úrnőm... nem szeretnél hozzánk valamilyen módon csatlakozni? Ha most még nem is jönnél velünk... de hasznosak lehetnek a hírek, amiket fondorlatosan megszerzel nekünk. És különös szerzetekkel ismerkedhetnél meg, akik minket keresnek, talán munkaügyben. Sok bátorság kell ehhez is, neked pedig abból úgy látom van bőven. Később pedig... ha Te magad is úgy akarod, és természetesen szíves örömest beszélek a szüleiddel... akár kiköltözhetnél Vadvédbe is -azt hiszem ez lesz az új otthonunk neve-, és foglalkozhatnál az állatainkkal. Agrét látva úgy gondolom, különösen nagy tehetséged van ahhoz, hogy idomítsd és szelídítsd őket, ha kell. *pislog le kékjével a lányra, és kíváncsi, mit fog erre az egészre reagálni.*