//A csaló hold//
*Necraas továbbra is köti az ebet a karóhoz, s állítja, hogy nincs baja. A barna hajú északi pedig nem faggatózik tovább. Megkérdezi egyszer, hisz érdekli a válasz. Megteszi másodjára, ha látja, hogy nem állnak kötélhez, harmadjára is, mert nem lehet tudni, hogy csak szerény, vagy csak fél elmondani.
De negyedjére már az illetőre hagyja. Nem fog könyörögni válaszért, ha magába akarja tartani, hát tegye, az őzike szemű nem fogja belőle kihúzni.*
- Oh, nem is emiatt aggódok. *Néz rá kikerekedett szemekkel, csalfa mosollyal ajkai szegletébe. Mintha mulattatná a kialakult helyzet. Mintha ezt is egy játéknak venni és valamilyen értelembe ez így is van. Miként képes egy egyszerű, törékeny leány kijátszani pár jól képzett katonát. Halkan kucog, még akkor is, amikor a férfi rárivall.*
- Jó, jó. *Hagyja rá. Persze, hogy nincs erre idejük, de csak nem akar neki válaszolni. Jó, hát, ha nem, hát nem. Ő is tud ekképp viselkedni. Mindig csak annyit ad az embereknek, amennyit ő is kapott. Bár ha tudná, hogy miatta égett porig a háza…
Akkor is, mégis mit tehetne? Ujjaival mégis finomat szorít rá a férfi nagyobb kezére, mint aki biztosítani akarja, hogy itt van vele.
Még hallja, hogy ketten vannak itt, de már siet is vissza a szobába. A fojtott kiáltásra nem reagál, csak halad előre. Egyedül Ezredes jár az eszébe. Nem buta jószág, ha nem ő szólítja nem fog megmozdulni. Azonban nem tudja, hogy Rowler hangjára miként reagálna.
Az ablakból már ugrana, amikor karok ölelik át, akár egy pók az áldozatát. Érzi a férfi bőrét a sajátján, s a tény, hogy hozzásimul nem nyugtatja meg. Szíve még hevesebben kezd el verni, s csak nehezen nyugszik le. Hiába szólna, nem tud, ajkait elfedi a tenyér, nyakán érzi a forró leheletet.
A számok levezetésére ő is erősen elgondolkozik. Ezredest fogják először keresni, efelől nincs kétsége. Őt könnyen fel tudják ismerni köpenye miatt.*
- Ketten itt, ketten vélhetően a fogadó előtt, ha netalán elkerülnének. További kettő a főtérről kivezető úton, még kettő az erdő felé. *Végez suttogva gyors felszámolást.* - Talán a folyónál is vannak ketten, s még kettő a város többi részét járja. Egyszerűek, de nem ostobák. Ha Bleren tényleg feladott nekik, akkor kifigyeltette, hogy mikor merre járok. Más irányokba kell közlekedni. *Fordul meg beszéde közben, s felnéz a férfira. Kettejük közül eddig ő mutatkozott a nyugodtság táptalajának bizonyos helyzetekben. A kocka megfordult, eszét vesztve rohant volna egyenesen a karjaikba, ha Ezredesről van szó.*
- Ezredes nélkül egy tapodtat sem teszek a városból. *Jelenti ki határozottan, egy gyöngéd mosoly kíséretében. Haját zavartan simítja füle mögé, s elfogadva a férfi segítségét másznak le az udvarra. Nem most van itt az ideje, hogy saját maga erejét bizonygassa.
Leérve a földre, nyúlna táskájáért, azonban a férfi megelőzi mozdulatában. Ráhagyja, nem fog vele vitába szállni. Halkan indul meg az épület fala mentén, hogy megkerülve pillantsanak ki a fogadós ajtaja felé, meglesve, várják-e ott őket.
Nem sok épület van kivilágítva, s bár a téren áll a fogadó, attól eltávolodva kényelmesen a sötétbe el tudnak jutni az istállóig. Fejére húzza a csuklyát s a férfi kezét megfogva kezdi el lassan húzni maga után.*
- Most az egyszer bízz bennem. *Kéri suttogva. Bleren a férfi terepe volt, de a Légiósok az övé.*