//Második szál//
//Vadvértek jönnek//
*Nos igen. Sylweran mindig is értett a költői túlzásokhoz és a szépen megcsavart szavakhoz.
Ám még mielőtt beszélni kezd, megérkezik egy alacsony lány is. Minden bizonnyal törp.
Ha már belefog a mondandójába, hát tovább mondja, s amikor a végére ér, akkor fordít majd időt az új érkezőre.
Végül így is történik, s amint végig mondja a szövegét, mosolyogva fordul a lány felé.*
- Neked is jó estét, hölgyem. Ne aggódj, épp időben megérkeztél. *mondja bátorítóan.*- Nagyon örülünk neked, Cema. Az én nevem Sylweran. Szóval tetszik neked amiről itt hallottál? *érdeklődik máris, hogy hadd nyilvánítsa ki véleményét a lány.*
- Természetesen sokkal részletesebb és összetettebb ez a dolog, de majd úgy is látni fogod, ha csatlakozol hozzánk. És remélem, hogy csatlakozol.
*Naltana felé fordul, és máris még szélesebb lesz a vigyora. Na igen, a tündér most sem hazudtolja meg önmagát.
Már nyitja a száját, hogy válaszol, de Estrea megelőzi. Kivillannak a férfi fehér fogai, és csak vigyorogva hallgatja rég nem látott barátját, közben a tretiles részen összemosolyogva a felnevető Trayakkal. Különös, hogy a lány többek között épp egy ilyen példát hozott fel. Úgy emlékszik Trayakkal jóval azután találkozott, hogy Estreát megismerte. Pedig igen csak jó kis történet amit a mélységivel ketten összehoztak. A mihaszna furfangos sárkánygyíkja...*
- Magam sem mondhattam volna szebben. *mondja aztán, amikor Estrea befejezi a saját kis beszédét. Semmit nem változott a lány azóta, hogy utoljára találkoztak, ezt máris látja. Akkor is, amikor először egymásba botlottak, pont azért utálták annyira nagyon egymást, mert Estrea ugyanilyen határozott volt, Sylweran pedig ugyanolyan makacs, mint most. Épp ezért lettek aztán barátok. Nos igen... három nassiky összehozza az embereket... meg az elfeket is.*
- Ha a környéken nem is... de az erdőkben biztos, és veszélyeztethetik a falvakat, embereket... *válaszol azért ő is a tündér egy kérdésére. Ha már vezér volna, vagy mi fene. A végén még vehemens barátai átveszik itt az irányítást. Fogják is majd, ehhez kétség sem fér. De amíg ő összetartja őket, addig nem lesz gond belőle.*
- Vigyázz magadra, és ne feledd mikor és hol találkozunk az induláshoz! *emlékezteti a tündért, mert, hogy bizony ő már valóban tudja, hogy mi a helyzet. A többiek pedig hamarosan megtudják.
Naltana távozik, Shiriqa pedig meg is érkezik a helyére. Bizonyára mindenki nagy csodálkozására, hiszen nem gyakran látni ilyen méretes szépasszonyokat, mint a lány.
Ám pont ekkor lép oda hozzá Tray is, és barátilag megveregeti a vállát. Sylweran nyomban megfogja a férfi kezét, hogy jó erős barátiasan megrázza azt.*
- Örülök, hogy mellettem tudhatlak, barátom. *hunyorog vissza a mélységire. Bizony, Tray jelenléte legalább annyira megdobja a csoportjuk színvonalát, akárcsak a többieké. Semmiben sem másabb attól még, hogy elf létére sötétebb a bőre színe. Habár Sylwerannak is vannak fenntartásai a sötételfekkel és az orkokkal kapcsolatban egyaránt... itt fogja a kezét az élő példa, hogy mennyire nem jó dolog az előítéletesség.
De visszatérve Shiriqára... bizony, ő is megérkezik végre valahára. Elengedi a mélységi kezét, és biccent a lánynak.*
- Egy újabb tagunk érkezett. *hívja fel rá a figyelmet.*- Shiriqa. A jobb kezem. Bármikor rá bízhatjátok az életeteket. *mosolyog, bemutatva a lányt a többieknek. Most nem sorolja fel mindenki más nevét, ráér az még később is. Vagy bemutatkoznak maguktól ismét.
Újra mindenki felé fordul és szól egyaránt.*
- Szóval nincs több kérdésetek? Mert ha valóban nincs, akkor elmondom még, hogy mikre lesz szükségünk, mi fog történni a továbbiakban, és természetesen az indulás időpontját is. Mert, hogy nem kérdeztétek, hol lesz ez a helyszín. De ne aggódjatok, lesz idő a felkészülésre. *vigyorog gyanúsan cinkosan és jókedvűen.*
- Most viszont én kérdezek addig is... ki tart velem?