Nincs játékban - Holdudvar
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Holdudvar | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 94 (1861. - 1880. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400
1880. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-02-18 08:46:04
Üzenet elküldve: 2016-02-18 08:46:04
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nap, hat éjszaka//
*Gyűlöli ezt a mosolygást a sebhelyes orcán. Azt a sunyi pillantást. A kis szuka szavai mögé bújik, a gondolataiba mártja kecses ujjacskáit és élvezettel nyalja le róluk a titkait. Újra és újra meglopja őt, s mintha kifejezetten élvezné is, hogy Kharasshi csak tehetetlen szemlélője az egésznek. A hím kezei ökölbe szorulnak a dühtől. A legszívesebben kiszorítaná a szuszt abból karcsú nyakacskából. De ahogy emelkednének hozzá a karjai, már csördül is rajtuk a kényszer béklyója. Kárörvendőn csóválja ujját az alattomos hang: kell még a nőstény.
Kénytelen hát tűrni, ahogy a számító kis dög hallgatás mögé húzódva csámcsog a legszemélyesebb dolgain.*
- Majd a fülembe súgod, drága *morrantja, s rámarkol a nőstény karjára.* - Most, hogy már kifizettelek, eszemben sincs levenni rólad a szemem, míg ennek a végére nem járunk!
*Még csak az kéne! Elengedni, s hagyni, hadd csűrje-csavarja kedvére a dolgokat, hasznot facsarni a kicsalt titkaiból, s aztán visszatérve újabb kétszínű csapdát kapjon csak tőle. Rókalelkű csalárdság festette a tincsei közé azt a rőtséget, ebben Kharasshi már egyre biztosabb a nősténnyel kapcsolatban. A büszkesége csak úgy csikorog, mikor karmazsin pillantás tőrei végigkarcolnak rajta.*
- Ha mondandód van, mondd, vagy tartsd meg a véleményedet ahelyett, hogy kirakod a képedre!
*Gyűlöli ezt a mosolygást a sebhelyes orcán. Azt a sunyi pillantást. A kis szuka szavai mögé bújik, a gondolataiba mártja kecses ujjacskáit és élvezettel nyalja le róluk a titkait. Újra és újra meglopja őt, s mintha kifejezetten élvezné is, hogy Kharasshi csak tehetetlen szemlélője az egésznek. A hím kezei ökölbe szorulnak a dühtől. A legszívesebben kiszorítaná a szuszt abból karcsú nyakacskából. De ahogy emelkednének hozzá a karjai, már csördül is rajtuk a kényszer béklyója. Kárörvendőn csóválja ujját az alattomos hang: kell még a nőstény.
Kénytelen hát tűrni, ahogy a számító kis dög hallgatás mögé húzódva csámcsog a legszemélyesebb dolgain.*
- Majd a fülembe súgod, drága *morrantja, s rámarkol a nőstény karjára.* - Most, hogy már kifizettelek, eszemben sincs levenni rólad a szemem, míg ennek a végére nem járunk!
*Még csak az kéne! Elengedni, s hagyni, hadd csűrje-csavarja kedvére a dolgokat, hasznot facsarni a kicsalt titkaiból, s aztán visszatérve újabb kétszínű csapdát kapjon csak tőle. Rókalelkű csalárdság festette a tincsei közé azt a rőtséget, ebben Kharasshi már egyre biztosabb a nősténnyel kapcsolatban. A büszkesége csak úgy csikorog, mikor karmazsin pillantás tőrei végigkarcolnak rajta.*
- Ha mondandód van, mondd, vagy tartsd meg a véleményedet ahelyett, hogy kirakod a képedre!
1879. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-02-17 21:38:19
Üzenet elküldve: 2016-02-17 21:38:19
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nap, hat éjszaka//
*Ha a túlvilágon kellene behajtania a hímnek az adósságot, hát nem lenne nehéz dolga megtalálnia. Hiszen miképp itt, úgy folytatná, amit elevenként elkezdett a túlvilágon. S mivel akkor már az idők végezte szab csak időkorlátot neki, nem érné be kevesebbel, mint a másvilág trónusával.
Jelen pillanatban viszont elég elégedettséggel tölti el, hogy sikerült keresztül húznia a hím számítását. Csak annyit kellett tennie, hogy rábólint az ajánlatra. S tessék, Kharasshi máris kényelmetlenül feszeng, hiszen kénytelen kitálalnia, ismételten.*
- Igen, a félmélységi. *Bólint megerősítésképp, hogy emlékszik rá. Tehát sejtése beigazolódott, és személyes okok nyomán érdeklődött a fattyú iránt.*
- Tehát ez az ok. *Bólint ismételten egy halvány, sunyi mosoly kíséretében. Mást nem fűz hozzá, de mintha tudná, sejtené, hogy azt a megkülönböztető jelet csak azért akarja eltüntetni, mert immár nem a billogot látni a felszínin, hanem csak egy ocsmány heget. Amit egy másik mélységi okozott. Félvér ugyan, de népük vére ott csörgedezik ereiben.*
- Ha sikerül valamit kiderítenem, hogyan értesítselek?
*Ha a túlvilágon kellene behajtania a hímnek az adósságot, hát nem lenne nehéz dolga megtalálnia. Hiszen miképp itt, úgy folytatná, amit elevenként elkezdett a túlvilágon. S mivel akkor már az idők végezte szab csak időkorlátot neki, nem érné be kevesebbel, mint a másvilág trónusával.
Jelen pillanatban viszont elég elégedettséggel tölti el, hogy sikerült keresztül húznia a hím számítását. Csak annyit kellett tennie, hogy rábólint az ajánlatra. S tessék, Kharasshi máris kényelmetlenül feszeng, hiszen kénytelen kitálalnia, ismételten.*
- Igen, a félmélységi. *Bólint megerősítésképp, hogy emlékszik rá. Tehát sejtése beigazolódott, és személyes okok nyomán érdeklődött a fattyú iránt.*
- Tehát ez az ok. *Bólint ismételten egy halvány, sunyi mosoly kíséretében. Mást nem fűz hozzá, de mintha tudná, sejtené, hogy azt a megkülönböztető jelet csak azért akarja eltüntetni, mert immár nem a billogot látni a felszínin, hanem csak egy ocsmány heget. Amit egy másik mélységi okozott. Félvér ugyan, de népük vére ott csörgedezik ereiben.*
- Ha sikerül valamit kiderítenem, hogyan értesítselek?
1878. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-02-17 20:04:05
Üzenet elküldve: 2016-02-17 20:04:05
ÚJ
![>Lorew Mazoral [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/562_ember-elf-felelf_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1059
OOC üzenetek: 132
Játékstílus: Vakmerő
*Az erdő csendje és békéje igencsak unalmassá válik egy idő után. Ettől függetlenül még mindig jóval tovább bírja ott, mint bárki társaságában. Így vonulhatott volna a tisztás irányába, de mikor legutóbb ott járt, még se híre, se hamva nem volt semmiféle mágusbemutatónak. Nem mintha egyébként nagy kedve lenne a dologhoz. Nem az a fajta, aki szereti mutogatni a gyengéknek, hogy mennyivel áll felettük. Meg még kellemetlenebb látni a szemükben a csodálkozást, mintha valami nagyot tett volna. Mondjuk egy sima holdmágia után gyakran szokta ezt látni. Arra az egyre még nem jött rá, hogy miért, elvégre a halandók által elsajátítható mágia olyan nagy durranás már nem lehet. Persze páran szoktak ilyen ostobaságokat hangoztatni, hogy a mágiához tehetség, meg érzék kell, pedig valójában francokat kell. Pénz kell, meg idő, hogy fizessen a tanítóknak, meg bújja a tekercseket, semmi más. Egy csöppnyi ész talán, hogy olvasni tudjon az illető, legalább annyira, hogy felfogja, ami a papíron van. Persze nem minden esetben, de leggyakrabban nem árt, ha valaki ilyesmivel rendelkezik. A lényeg, hogy nincs lehetetlen a halandók közötti tudást illetően. Attól mert Lorew megtanult valami varázslatot a templomi tekercsekből, ami egyébként jól néz ki, vagy ilyenek, attól bárki más is ugyanúgy megteheti. Csak leköti őket, hogy tátott szájjal meredjenek előre. A holdudvar maga régen nagy látványosság volt számára, mostanra már kiábrándult belőle, elvégre... mi a fene nagy dolog van ebben? Az ember azt hinné, hogy ahol mindig látszik a hold, vagy... ahol mindig kerek? Ahová mindig süt? Mindegy, valami van ezzel az udvarral, azért nevezték el így, csak nappal ezt átkozottul nehéz kitalálni. Annyi meg annyi legenda született erről a helyről, hogy ember legyen a talpán, aki mindet számon tudja tartani. Lorew nemrég megkísérelte, de hát hamar rájött, hogy felesleges, mert hát egy fiola igazság nincs az ilyenekben. Persze ez az utolsó lehetősége arra is, hogy megforduljon, és úgy döntsön, hogy nem vág át a fogadón, ami talán az első igazán értelmes döntése lenne a mai nap folyamán.*
1877. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-02-17 19:56:20
Üzenet elküldve: 2016-02-17 19:56:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nap, hat éjszaka//
- Úgy gondolod *simít végig a nőstény ajkain* - odaát nem talállak meg a jussomért?
*A cinikusnak szánt mondat, melyben az árat megszabta, hamar árulóvá lesz. Kharasshi képéről elillan a pimasz mosolygás és a helyét néma szitkozódás rándulásai veszik át. Ez a megátalkodott nőstény ismét a torka alá fordította a természetét. Pedig bármiben lefogadta volna, hogy azt a frissen megszerzett kis szívességet makacsul fogja őrizgetni. Ehelyett egy laza mozdulattal mindjárt be is dobja egy válaszért, ami ismételten csak olyan dolgokba szánt, amikről Kharasshinak nem akaródzik beszélni. Kelletlenül feszül meg a hím állkapcsa, mintha nem akarná az ajkára engedni a szavakat. De az alku az alku. Ez a kis szuka pedig gyűlöletes ügyességgel vet Kharasshira hurkot a saját könnyelműségéből és tartja, feszíti biztos kézzel.*
- Emlékszel a félvérre, akiről kérdeztelek még mikor a Piactérre indultunk a zsákmányoddal? *kezd bele, de mintha csak morgolódna az orra alatt. Még a pillantását is félrefordítja, mert határtalanul feszélyezi, hogy újfent csapdába csalták.* - Az a fattyú kimetszette a rőt fakóvérű bőréből a billogomat. És ha az utamba kerül, én is kimetszek belőle valamit, úgy éljek *fűzi hozzá a megjegyzést, amitől, ha lehet, csak még morcosabbnak tűnik.*
- Helyre akarom hozni.
*Talán egy kissé úgy tűnhet, ha annak a korcsnak a kése nem kínálkozott volna ilyen eszement segítségre, Kharasshi nem igyekezne így orvosolni a dolgot.*
- Úgy gondolod *simít végig a nőstény ajkain* - odaát nem talállak meg a jussomért?
*A cinikusnak szánt mondat, melyben az árat megszabta, hamar árulóvá lesz. Kharasshi képéről elillan a pimasz mosolygás és a helyét néma szitkozódás rándulásai veszik át. Ez a megátalkodott nőstény ismét a torka alá fordította a természetét. Pedig bármiben lefogadta volna, hogy azt a frissen megszerzett kis szívességet makacsul fogja őrizgetni. Ehelyett egy laza mozdulattal mindjárt be is dobja egy válaszért, ami ismételten csak olyan dolgokba szánt, amikről Kharasshinak nem akaródzik beszélni. Kelletlenül feszül meg a hím állkapcsa, mintha nem akarná az ajkára engedni a szavakat. De az alku az alku. Ez a kis szuka pedig gyűlöletes ügyességgel vet Kharasshira hurkot a saját könnyelműségéből és tartja, feszíti biztos kézzel.*
- Emlékszel a félvérre, akiről kérdeztelek még mikor a Piactérre indultunk a zsákmányoddal? *kezd bele, de mintha csak morgolódna az orra alatt. Még a pillantását is félrefordítja, mert határtalanul feszélyezi, hogy újfent csapdába csalták.* - Az a fattyú kimetszette a rőt fakóvérű bőréből a billogomat. És ha az utamba kerül, én is kimetszek belőle valamit, úgy éljek *fűzi hozzá a megjegyzést, amitől, ha lehet, csak még morcosabbnak tűnik.*
- Helyre akarom hozni.
*Talán egy kissé úgy tűnhet, ha annak a korcsnak a kése nem kínálkozott volna ilyen eszement segítségre, Kharasshi nem igyekezne így orvosolni a dolgot.*
1876. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-02-15 18:52:39
Üzenet elküldve: 2016-02-15 18:52:39
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nap, hat éjszaka//
*Hat napig bármit kérhetett volna a hímtől, így igaz. Amit aztán a következő hat napban kamatostul be is hajtott volna rajta, efelől semmi kétsége. És vélhetően nagyon magas kamattal. Nem ostoba, hogy pillanatnyi élvezetek miatt utána a maga dolgát nehezítse meg.*
- Nocsak, ilyen mély benyomást tettem volna a korábbi kis gyakorlásunkkal, hogy biztosra veszed, élni fogok én addig? *Attól különösebben nem tart, hogy közben Kharasshi kezdené alulról szagolni az ibolyákat és egyéb gazakat. Első kézből tapasztalta, hogy félelmetes harcos, és az eddigi információk alapján, ha nem is egy nyugodt, és biztonságos életet él, kevésbé veszélyezteti magát, mint a nőstény egy-egy húzásával.
Tekintete pedig lassan tűnődővé, ugyanakkor gyanakvóvá válik. Vajon ugratásnak szánja a hím az ajánlatot? A mersz próbájának, hogy vajon meddig menne egy újabb titkáért? Vagy egy teljesen komoly és korrekt üzlet? Nem, ezt ki is zárja rögtön az apró, kísérő mozdulat miatt. Fejét lassan enyhén oldalra billentve tanulmányozza Kharasshit, miközben lassan féloldalas mosoly kúszik szürke ajkára.*
- Egy apró szívességért cserébe.
*Hat napig bármit kérhetett volna a hímtől, így igaz. Amit aztán a következő hat napban kamatostul be is hajtott volna rajta, efelől semmi kétsége. És vélhetően nagyon magas kamattal. Nem ostoba, hogy pillanatnyi élvezetek miatt utána a maga dolgát nehezítse meg.*
- Nocsak, ilyen mély benyomást tettem volna a korábbi kis gyakorlásunkkal, hogy biztosra veszed, élni fogok én addig? *Attól különösebben nem tart, hogy közben Kharasshi kezdené alulról szagolni az ibolyákat és egyéb gazakat. Első kézből tapasztalta, hogy félelmetes harcos, és az eddigi információk alapján, ha nem is egy nyugodt, és biztonságos életet él, kevésbé veszélyezteti magát, mint a nőstény egy-egy húzásával.
Tekintete pedig lassan tűnődővé, ugyanakkor gyanakvóvá válik. Vajon ugratásnak szánja a hím az ajánlatot? A mersz próbájának, hogy vajon meddig menne egy újabb titkáért? Vagy egy teljesen komoly és korrekt üzlet? Nem, ezt ki is zárja rögtön az apró, kísérő mozdulat miatt. Fejét lassan enyhén oldalra billentve tanulmányozza Kharasshit, miközben lassan féloldalas mosoly kúszik szürke ajkára.*
- Egy apró szívességért cserébe.
1875. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-02-15 15:31:16
Üzenet elküldve: 2016-02-15 15:31:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nap, hat éjszaka//
*Elképesztő ez a nőstényke. Olyan lelkesültség üti fel a fejét benne a szívesség felajánlására, mint egy gyerekben, akinek cukrozott almát kínálnak. Persze Iluse azért ennél sokkal jobban tud uralkodni a vonásain, de az apró jelek sodorta érzet valahogy mégis ezt juttatja Kharasshi eszébe. Pedig alig néhány perce még az övé volt a világ összes "szívessége", amit kedvére behajthatott volna a hímen.*
- Ó, nem kockázom én semmivel *húzódik félmosolyra a szája.* - Ez nem szerencse kérdése. Ki fogsz fizetni. *Lassan, tagoltan folytatja, mintha egy ígéret vésődne épp kőbe.* - Minden egyes pillanatot behajtok.
*Csodálkozott volna, ha a kérése után elmaradna a kíváncsiskodás. Már megszokta, hogy a nőstényke nagyon-nagyon szeret a titkai között lubickolni. Őt pedig annyira nyomasztja némelyik, hogy olykor akaratlanul is kifecsegi, ami a szívét szorongatja. Iluse nagyon ért hozzá, hogy kicsalja az ilyesmit Kharasshiból. Most azonban pont időben kap észbe a hím, hogy elharapja a válaszadást.*
- Egy szívességért megmondom *legyinti meg a fitos orrocskát a mutatóujjával.*
*Elképesztő ez a nőstényke. Olyan lelkesültség üti fel a fejét benne a szívesség felajánlására, mint egy gyerekben, akinek cukrozott almát kínálnak. Persze Iluse azért ennél sokkal jobban tud uralkodni a vonásain, de az apró jelek sodorta érzet valahogy mégis ezt juttatja Kharasshi eszébe. Pedig alig néhány perce még az övé volt a világ összes "szívessége", amit kedvére behajthatott volna a hímen.*
- Ó, nem kockázom én semmivel *húzódik félmosolyra a szája.* - Ez nem szerencse kérdése. Ki fogsz fizetni. *Lassan, tagoltan folytatja, mintha egy ígéret vésődne épp kőbe.* - Minden egyes pillanatot behajtok.
*Csodálkozott volna, ha a kérése után elmaradna a kíváncsiskodás. Már megszokta, hogy a nőstényke nagyon-nagyon szeret a titkai között lubickolni. Őt pedig annyira nyomasztja némelyik, hogy olykor akaratlanul is kifecsegi, ami a szívét szorongatja. Iluse nagyon ért hozzá, hogy kicsalja az ilyesmit Kharasshiból. Most azonban pont időben kap észbe a hím, hogy elharapja a válaszadást.*
- Egy szívességért megmondom *legyinti meg a fitos orrocskát a mutatóujjával.*
1874. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-02-15 12:24:08
Üzenet elküldve: 2016-02-15 12:24:08
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nap, hat éjszaka//
*Kérdésére a választ egyértelműen le tudja olvasni a hím vonásairól. Nem tudja, mi húzódhat az ellenérzések mögött, de nem zavartatja magát miatta. A maga részéről semleges viszonyt ápol a misztikus tudományokkal. Egy eszköz, amit használhat, vagy meg kell szabadulnia, az azt használóktól. Különösebben nem vágyik rá, hogy szavakkal tudjon ölni, még ha roppant mókás is lenne, ellenben épp eleget hallott olyan kardokról, amikbe mágiát ültettek, s hogy miféle pusztítást vihet véghez egy olyan, hogy majd egy szép napon beszerezzen magának is egyet.
Félelmet talán már büszkesége miatt sem érez, vagy csak kivételes esetekben. A kihívásokat pedig kifejezetten szereti, színesebbé teszi az életet.
Hiába veszik el termete az izmos harcosé mellett, a félelmet, a megszeppenést, a csapdába kerülés érzetét ez sem csalogatja elő, úgy áll, mint akit semmivel, semmilyen körülmények között nem lehet megtörni, sarokba szorítani. Ámde ezeknél sokkal kellemesebb folytatás következik, a csókot aképp viszonozza, hogy ne akarjon a hím olyan hamar szabadulni belőle.*
- Nem? *Vonja fel kérdőn szemöldökét, ámde ajkán hamiskás mosoly bujkál.* - Inkább kockára teszed a nyereményed?
*Hát tovább akar játszadozni a hím. Legyen hát így, legyen meglepetés, mikor állít be a jussát követelve. Egyelőre nem aggódik ezen lehetőség miatt, persze csak az idő a megmondhatója, később miképp alakulnak a dolgok, s miként változik a nyeremény eltolt behajtásához.
Az említett szívesség azonban jobban felkelti az érdeklődését. Fél nap és egy apró szívesség, cserébe egy egyszer információért. Bolond lenne nem rábólintani, hiszen nem A megoldást kérik tőle, hanem megtudni, létezik-e.*
- Áll az alku. *Bólint rá szinte habozás nélkül, annyi szünet azért mégis volt a válasz előtt, ami egy gyors mérlegelést jelent.*
- A múlt mely kis darabját szeretnéd ennyire eltüntetni? *Pillant kíváncsian a hímre. Ó nem, nem csak egy csúnya sebhely eltüntetéséről lesz itt szó, annál sokkal több sejt a dolog indítékai mögött.*
*Kérdésére a választ egyértelműen le tudja olvasni a hím vonásairól. Nem tudja, mi húzódhat az ellenérzések mögött, de nem zavartatja magát miatta. A maga részéről semleges viszonyt ápol a misztikus tudományokkal. Egy eszköz, amit használhat, vagy meg kell szabadulnia, az azt használóktól. Különösebben nem vágyik rá, hogy szavakkal tudjon ölni, még ha roppant mókás is lenne, ellenben épp eleget hallott olyan kardokról, amikbe mágiát ültettek, s hogy miféle pusztítást vihet véghez egy olyan, hogy majd egy szép napon beszerezzen magának is egyet.
Félelmet talán már büszkesége miatt sem érez, vagy csak kivételes esetekben. A kihívásokat pedig kifejezetten szereti, színesebbé teszi az életet.
Hiába veszik el termete az izmos harcosé mellett, a félelmet, a megszeppenést, a csapdába kerülés érzetét ez sem csalogatja elő, úgy áll, mint akit semmivel, semmilyen körülmények között nem lehet megtörni, sarokba szorítani. Ámde ezeknél sokkal kellemesebb folytatás következik, a csókot aképp viszonozza, hogy ne akarjon a hím olyan hamar szabadulni belőle.*
- Nem? *Vonja fel kérdőn szemöldökét, ámde ajkán hamiskás mosoly bujkál.* - Inkább kockára teszed a nyereményed?
*Hát tovább akar játszadozni a hím. Legyen hát így, legyen meglepetés, mikor állít be a jussát követelve. Egyelőre nem aggódik ezen lehetőség miatt, persze csak az idő a megmondhatója, később miképp alakulnak a dolgok, s miként változik a nyeremény eltolt behajtásához.
Az említett szívesség azonban jobban felkelti az érdeklődését. Fél nap és egy apró szívesség, cserébe egy egyszer információért. Bolond lenne nem rábólintani, hiszen nem A megoldást kérik tőle, hanem megtudni, létezik-e.*
- Áll az alku. *Bólint rá szinte habozás nélkül, annyi szünet azért mégis volt a válasz előtt, ami egy gyors mérlegelést jelent.*
- A múlt mely kis darabját szeretnéd ennyire eltüntetni? *Pillant kíváncsian a hímre. Ó nem, nem csak egy csúnya sebhely eltüntetéséről lesz itt szó, annál sokkal több sejt a dolog indítékai mögött.*
1873. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-02-15 10:43:45
Üzenet elküldve: 2016-02-15 10:43:45
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nap, hat éjszaka//
*Azt, hogy mi a véleménye a mágiáról, nem is kell elmondania, mert a képére van írva. A varázsos löttyök viszont kissé a háttérbe szorulnak most. Iluse nem retten meg tőle, s ha a kis nőstény gerince mentén végigfut is némi borzongás, az egészen másfajta bizsergésként árad szét benne. Legalábbis a karmazsin lélektükrök mintha erről árulkodnának. Kihívó. Még mindig. Nem tart Kharasshi bosszújától, sőt, mintha egy csalafinta érzet még sóvárogná is. Persze az is lehet, hogy csupán az izgalom ígérete gyújtotta azokat az élénk fényeket Iluse szemében.
Kharasshi a lány hajába túrva Iluse tarkójára simítja jobbját, baljával magához szorítja a karcsú derekat. A nőstényke alakja szinte elveszik az ölelésében. Lassú, fenséges csókot sarcol magának a büszkeségtől bódító ajkakról.*
- Nem *súgja, mikor leheletnyi távolságra távolodnak ismét. Ilyen mosoly csak mélységi vonásokon bontja ki mámorítóan aljas természetét. Bizony, túl csábító a gondolat, hogy a várakozás átkával ajándékozza meg a galád kis fúriát. Vajon hányszor kéretőzik majd Kharasshi alakja a képzetébe? Vajon hányféle szálon fut végig a gondolata a pillanaton, mikor a hím jussáért jő?*
- Viszont segíthetnél nekem utánajárni egy ilyen szernek *kanyarodik vissza a bájitalok témájára. Ajkával cirógatja Iluse ajkait a mondatai közben, mintha az a csók még mindig tartana, csupán incselkedő kitérő lenne mindez.* - Nem lennék hálátlan *búgja a mély bariton.* - Hajlandó vagyok lemondani mondjuk... *zsugorin szűkíti a szemét, mint a kufárok, akik nem szívesen engednek az árból* - fél napról *gyengéden a nőstény ajkába harap.* - És kérhetsz tőlem egy szívességet. Egy apróbb fajtát.
*Azt, hogy mi a véleménye a mágiáról, nem is kell elmondania, mert a képére van írva. A varázsos löttyök viszont kissé a háttérbe szorulnak most. Iluse nem retten meg tőle, s ha a kis nőstény gerince mentén végigfut is némi borzongás, az egészen másfajta bizsergésként árad szét benne. Legalábbis a karmazsin lélektükrök mintha erről árulkodnának. Kihívó. Még mindig. Nem tart Kharasshi bosszújától, sőt, mintha egy csalafinta érzet még sóvárogná is. Persze az is lehet, hogy csupán az izgalom ígérete gyújtotta azokat az élénk fényeket Iluse szemében.
Kharasshi a lány hajába túrva Iluse tarkójára simítja jobbját, baljával magához szorítja a karcsú derekat. A nőstényke alakja szinte elveszik az ölelésében. Lassú, fenséges csókot sarcol magának a büszkeségtől bódító ajkakról.*
- Nem *súgja, mikor leheletnyi távolságra távolodnak ismét. Ilyen mosoly csak mélységi vonásokon bontja ki mámorítóan aljas természetét. Bizony, túl csábító a gondolat, hogy a várakozás átkával ajándékozza meg a galád kis fúriát. Vajon hányszor kéretőzik majd Kharasshi alakja a képzetébe? Vajon hányféle szálon fut végig a gondolata a pillanaton, mikor a hím jussáért jő?*
- Viszont segíthetnél nekem utánajárni egy ilyen szernek *kanyarodik vissza a bájitalok témájára. Ajkával cirógatja Iluse ajkait a mondatai közben, mintha az a csók még mindig tartana, csupán incselkedő kitérő lenne mindez.* - Nem lennék hálátlan *búgja a mély bariton.* - Hajlandó vagyok lemondani mondjuk... *zsugorin szűkíti a szemét, mint a kufárok, akik nem szívesen engednek az árból* - fél napról *gyengéden a nőstény ajkába harap.* - És kérhetsz tőlem egy szívességet. Egy apróbb fajtát.
1872. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-02-14 20:20:31
Üzenet elküldve: 2016-02-14 20:20:31
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nap, hat éjszaka//
*Otthon és család, ez az, amiről meglehetősen furcsa fogalmai vannak. Hiszen családja pont az a fajta volt, egy csipetnyi hatalomért ölte volna egymást, s éppen emiatt buktak oly nagyot nagyanyja halála után. Persze, ez az anyai ág, az apai ágról nem sokat tud. Onnan csak nagybátyját ismerte, de rá tényleg olyanként tekintett, aki vére, akiért hajlandó lett volna sok mindent megtenni, és akiben mélységihez mérten megbízott. Az otthon pedig, nos, sosem tudta igazán helyhez kötni. Talán mert folyton el küldték valahova, miután a felszínre került. A miértek igazán nem is érdekesek, csak az eredmény számít. És furcsa módon, erre a hímre másként tekint. Nem olyan, mint előző csapata tagjai, akikkel egy rajtaütés és egy üzlet erejére összeállt. Tudja jól, hogy nem fog vele tartani, talán a zsiványkodás nem is igazán neki való, de mégis hajlandó lenne társulni vele, hosszabb távon is.
Figyelme a kósza gondolatok közül visszavándorol a bizalmatlanul méregetett üvegcsére.*
- Nem hiszem, legalábbis nem mágusok készítik. Vész esetére jól jön, de nem mindenható a szer. A törésekre például már nem jó. Csak nem ódzkodsz a mágiától? *Sandít Kharasshira kérdőn.*
- Fogalmam sincs. Rengetegféle van, de még csak kevéshez volt szerencsém. Mert milyen heget akarnál eltüntetni? *A kérdésben leginkább meglepettséget hallani. Maga is rendelkezik régi harcok nyomával, s bár esztétikailag nem feltétlen előnyös, nem tüntetné el egyiket sem. És amennyire ezzel foglalkozott a szenvedélyes éjszakáik során, egyetlen olyan heget sem tud felidézni a hím testén, amire rámondaná, hogy attól talán meg lehetne szabadulni.
A kérdést követően azonban még közelebb áll Kharasshihoz, szinte hozzásimul, állát büszkén felszegve, apró, de magabiztos mosollyal néz fel rá. Meg kell hagyni, remek előadást kerített, ámde ez éppen hogy a nőstény büszkeségére hat.*
- Állok elébe. Megmondtam, nem szeretek tartozni, megadom neked az esélyt a bosszúra most. *Szélesedik csöppet a mosolya, hiszen bár nem hozta az elvadult matrónák felesleges kegyetlenkedését és vérengzését, azért nem volt teljesen rózsás ez az elmúlt másfél nap.*
*Otthon és család, ez az, amiről meglehetősen furcsa fogalmai vannak. Hiszen családja pont az a fajta volt, egy csipetnyi hatalomért ölte volna egymást, s éppen emiatt buktak oly nagyot nagyanyja halála után. Persze, ez az anyai ág, az apai ágról nem sokat tud. Onnan csak nagybátyját ismerte, de rá tényleg olyanként tekintett, aki vére, akiért hajlandó lett volna sok mindent megtenni, és akiben mélységihez mérten megbízott. Az otthon pedig, nos, sosem tudta igazán helyhez kötni. Talán mert folyton el küldték valahova, miután a felszínre került. A miértek igazán nem is érdekesek, csak az eredmény számít. És furcsa módon, erre a hímre másként tekint. Nem olyan, mint előző csapata tagjai, akikkel egy rajtaütés és egy üzlet erejére összeállt. Tudja jól, hogy nem fog vele tartani, talán a zsiványkodás nem is igazán neki való, de mégis hajlandó lenne társulni vele, hosszabb távon is.
Figyelme a kósza gondolatok közül visszavándorol a bizalmatlanul méregetett üvegcsére.*
- Nem hiszem, legalábbis nem mágusok készítik. Vész esetére jól jön, de nem mindenható a szer. A törésekre például már nem jó. Csak nem ódzkodsz a mágiától? *Sandít Kharasshira kérdőn.*
- Fogalmam sincs. Rengetegféle van, de még csak kevéshez volt szerencsém. Mert milyen heget akarnál eltüntetni? *A kérdésben leginkább meglepettséget hallani. Maga is rendelkezik régi harcok nyomával, s bár esztétikailag nem feltétlen előnyös, nem tüntetné el egyiket sem. És amennyire ezzel foglalkozott a szenvedélyes éjszakáik során, egyetlen olyan heget sem tud felidézni a hím testén, amire rámondaná, hogy attól talán meg lehetne szabadulni.
A kérdést követően azonban még közelebb áll Kharasshihoz, szinte hozzásimul, állát büszkén felszegve, apró, de magabiztos mosollyal néz fel rá. Meg kell hagyni, remek előadást kerített, ámde ez éppen hogy a nőstény büszkeségére hat.*
- Állok elébe. Megmondtam, nem szeretek tartozni, megadom neked az esélyt a bosszúra most. *Szélesedik csöppet a mosolya, hiszen bár nem hozta az elvadult matrónák felesleges kegyetlenkedését és vérengzését, azért nem volt teljesen rózsás ez az elmúlt másfél nap.*
1871. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-02-14 13:18:12
Üzenet elküldve: 2016-02-14 13:18:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nap, hat éjszaka//
*Iluse gyöngyöző nevetése még inkább az otthonát idézi. A húgocskák cserfes nyüzsgését, mellyel oly sokszor szegődtek Kharasshi nyomába. S hogy bolondnak címezi, nos, az már inkább kamaszkora kalandjait juttatja az eszébe, amikor sok őrültséget megtett, hogy elnyerje egy-egy nőstényke kegyét néhány pásztorórára.
Hogy a szaván fogják, csupán egy apró bólintással jegyzi. Valamiféle büszkeség fészkeli magát a mellkasába, amiért Iluse elfogadta az ajánlatát.
Kissé bizalmatlanul adja át a kezét a nőstény ténykedésének, s elsőre úgy pillant a tenyerébe került zöld üvegcsére, mintha attól tartana, megharapja.*
- Ez valami... *Messziről hunyorog rá és csak óvatosan nyúl érte a másik kezével, hogy az ujjai közé fogva meglötykölje egy kicsit.* - Varázslat?
*Megköszörüli a torkát, mert ahogy hallja kimondva a szavait, pont olyan esetlennek tűnik, mint amennyire járatlan a témában. Az övéi is használtak gyógyító kencéket, bódító vagy lázcsillapító szereket, de azok nem így hatnak. Nem fakítják nemlétbe a test sebeit, ahogy a nőstényen látja.
Annyira a gondolataiba mélyed, hogy megköszönni is elfelejti. Mondjuk azt azért hozzá kell tenni, hogy épp elég bizalmatlanság él benne alapvetően az ilyen szerek iránt is, nem is beszélve arról, hogy Iluse adta a löttyöt, aki egy minden hájjal megkent kis szuka. Tehát esze ágában sincs felhasználni a szert, amíg nem feltétlenül érzi szükségét.*
- És... *kezdi elég bizonytalanul az üvegcsében fel-le terelt légbuborékot figyelve* - olyan nincs, ami beforrt heget is eltüntet? *A kérdés szinte el is veszik egy lemondó sóhajban, ami elhessenti a gondolatot és Kharasshi a zsebébe süllyeszti az italt.
Fakó tekintetét a nőstényére emeli és közelebb lép hozzá, ahogy jobbja megemeli kissé Iluse állát.*
- Szeretnéd inkább most letudni? *kérdi az óhaza lassan, méltóságteljes mélységekben csikorduló szavain. Hangsúlyában, tartásában van valami hátborzongató, ahogy ezt a kérdést felteszi. Sötét történetek démonhercegei szólanak ily bársonyos zöngéken az iszonyat nyelvén, mikor azt kérdik, akarsz-e velem jönni? Egyszerre ellenállhatatlan és vérfagyasztó e hívás. Valami ősi az igen felé csábít, míg a józan ész halasztásra int. Halasztásra, amíg csak lehet, hátha az adósság sírba száll valamelyikükkel, mielőtt törlesztésig érlelné a rossz sors.*
*Iluse gyöngyöző nevetése még inkább az otthonát idézi. A húgocskák cserfes nyüzsgését, mellyel oly sokszor szegődtek Kharasshi nyomába. S hogy bolondnak címezi, nos, az már inkább kamaszkora kalandjait juttatja az eszébe, amikor sok őrültséget megtett, hogy elnyerje egy-egy nőstényke kegyét néhány pásztorórára.
Hogy a szaván fogják, csupán egy apró bólintással jegyzi. Valamiféle büszkeség fészkeli magát a mellkasába, amiért Iluse elfogadta az ajánlatát.
Kissé bizalmatlanul adja át a kezét a nőstény ténykedésének, s elsőre úgy pillant a tenyerébe került zöld üvegcsére, mintha attól tartana, megharapja.*
- Ez valami... *Messziről hunyorog rá és csak óvatosan nyúl érte a másik kezével, hogy az ujjai közé fogva meglötykölje egy kicsit.* - Varázslat?
*Megköszörüli a torkát, mert ahogy hallja kimondva a szavait, pont olyan esetlennek tűnik, mint amennyire járatlan a témában. Az övéi is használtak gyógyító kencéket, bódító vagy lázcsillapító szereket, de azok nem így hatnak. Nem fakítják nemlétbe a test sebeit, ahogy a nőstényen látja.
Annyira a gondolataiba mélyed, hogy megköszönni is elfelejti. Mondjuk azt azért hozzá kell tenni, hogy épp elég bizalmatlanság él benne alapvetően az ilyen szerek iránt is, nem is beszélve arról, hogy Iluse adta a löttyöt, aki egy minden hájjal megkent kis szuka. Tehát esze ágában sincs felhasználni a szert, amíg nem feltétlenül érzi szükségét.*
- És... *kezdi elég bizonytalanul az üvegcsében fel-le terelt légbuborékot figyelve* - olyan nincs, ami beforrt heget is eltüntet? *A kérdés szinte el is veszik egy lemondó sóhajban, ami elhessenti a gondolatot és Kharasshi a zsebébe süllyeszti az italt.
Fakó tekintetét a nőstényére emeli és közelebb lép hozzá, ahogy jobbja megemeli kissé Iluse állát.*
- Szeretnéd inkább most letudni? *kérdi az óhaza lassan, méltóságteljes mélységekben csikorduló szavain. Hangsúlyában, tartásában van valami hátborzongató, ahogy ezt a kérdést felteszi. Sötét történetek démonhercegei szólanak ily bársonyos zöngéken az iszonyat nyelvén, mikor azt kérdik, akarsz-e velem jönni? Egyszerre ellenállhatatlan és vérfagyasztó e hívás. Valami ősi az igen felé csábít, míg a józan ész halasztásra int. Halasztásra, amíg csak lehet, hátha az adósság sírba száll valamelyikükkel, mielőtt törlesztésig érlelné a rossz sors.*
1870. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-02-14 11:42:13
Üzenet elküldve: 2016-02-14 11:42:13
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nap, hat éjszaka//
*Való igaz, az érzelmek azok, legalábbis az ilyesfajták, amik meglehetősen távol állnak tőle. Sötét szívét még nem tudták megkörnyékezni effélék, még ha nincs is az teljesen kőből. Tudja jól, a felszínen nagy esély van rá, hogy őt is megkörnyékezik effélék, de egyelőre még tartja magát.
Azonban a hím szavai széles mosolyt csalnak arcára, még a kapott barack ellenére is. Fizikailag ugyan nem tud visszavágni, hiszen Kharasshi karjai máris újra körbe zárják, de mégsem hagyhatja szó nélkül a dolgokat.*
- Bolond vagy, Kharasshi! *Nevetve pördül a hímmel, őt ölelve kapaszkodva belé, aprócska megjegyzése szól mind a felvetésre, mind arra, hogy reményei szerint azt a barackot ennyivel megúszta. Habár kétségtelenül mókás lenne egy saját kis birodalommal rendelkezni, ami holtaktól mentes.*
- Mondtam már, nem szeretek tartozni, állok elébe. *Horkan fel, mintha egy pillanatig is megfordult volna a fejében elsumákolni a fogadás rá eső részét. Na jó, megfordult a fejében, de kitartott a betyár becsület.
Az igazi meglepetés viszont ezután éri. Szavai nyomán tűnődve fürkészi Kharasshi vonásait. Bármennyire is kutat, bármennyire is próbál találni, nem lel hátsó szándékra utaló jelet. Ez szinte már zavarba ejtő, főleg, hogy titkon még jól esik, hogy lenne egy szövetséges, akire számíthat. Halvány, minden betyárságtól mentes mosoly jelenik meg ajkán. Természetesen csak egy pillanatra, mert hamar visszanyeri zsiványosságát.*
- Remélem tudod, hogy a szavadon foglak. *Ezzel persze pont az általa utált tartozásba hajtaná magát, de nem bolond, tisztában van vele, vannak határai, és nem mindennel tud egyedül boldogulni. De amit lehet, azt azért maga intéz.
A kérdésre nem felel egyből, csak sejtelmes mosolyt varázsol arcára. Megfogja Kharasshi D'Rake kezét, s tenyérrel felfelé fordítja, majd 1 Világoszöld varázsitalt tesz bele baljával.
Nem egy nagy titok, mit elárul, s bár nem mérik olcsón az efféle szereket, valahogy mégis gond nélkül tud megválni ettől.*
- Ilyen egyszerű az egész. Már ha nem haldokolsz, attól még ez sem ment meg. De neked sem árt egy, mert azért te is kaptál eleget a fakardtól. *Teszi még hozzá, hiába kapott ki a hímtől, azért vigasztalja a tudat, hogy a sebhelyes arcú is szépen odacsapott neki a Barakkbeli párviadal során.*
- És most hogyan tovább? Várjam majd a napot, amikor felbukkansz a tartozásomért?
*Való igaz, az érzelmek azok, legalábbis az ilyesfajták, amik meglehetősen távol állnak tőle. Sötét szívét még nem tudták megkörnyékezni effélék, még ha nincs is az teljesen kőből. Tudja jól, a felszínen nagy esély van rá, hogy őt is megkörnyékezik effélék, de egyelőre még tartja magát.
Azonban a hím szavai széles mosolyt csalnak arcára, még a kapott barack ellenére is. Fizikailag ugyan nem tud visszavágni, hiszen Kharasshi karjai máris újra körbe zárják, de mégsem hagyhatja szó nélkül a dolgokat.*
- Bolond vagy, Kharasshi! *Nevetve pördül a hímmel, őt ölelve kapaszkodva belé, aprócska megjegyzése szól mind a felvetésre, mind arra, hogy reményei szerint azt a barackot ennyivel megúszta. Habár kétségtelenül mókás lenne egy saját kis birodalommal rendelkezni, ami holtaktól mentes.*
- Mondtam már, nem szeretek tartozni, állok elébe. *Horkan fel, mintha egy pillanatig is megfordult volna a fejében elsumákolni a fogadás rá eső részét. Na jó, megfordult a fejében, de kitartott a betyár becsület.
Az igazi meglepetés viszont ezután éri. Szavai nyomán tűnődve fürkészi Kharasshi vonásait. Bármennyire is kutat, bármennyire is próbál találni, nem lel hátsó szándékra utaló jelet. Ez szinte már zavarba ejtő, főleg, hogy titkon még jól esik, hogy lenne egy szövetséges, akire számíthat. Halvány, minden betyárságtól mentes mosoly jelenik meg ajkán. Természetesen csak egy pillanatra, mert hamar visszanyeri zsiványosságát.*
- Remélem tudod, hogy a szavadon foglak. *Ezzel persze pont az általa utált tartozásba hajtaná magát, de nem bolond, tisztában van vele, vannak határai, és nem mindennel tud egyedül boldogulni. De amit lehet, azt azért maga intéz.
A kérdésre nem felel egyből, csak sejtelmes mosolyt varázsol arcára. Megfogja Kharasshi D'Rake kezét, s tenyérrel felfelé fordítja, majd 1 Világoszöld varázsitalt tesz bele baljával.
Nem egy nagy titok, mit elárul, s bár nem mérik olcsón az efféle szereket, valahogy mégis gond nélkül tud megválni ettől.*- Ilyen egyszerű az egész. Már ha nem haldokolsz, attól még ez sem ment meg. De neked sem árt egy, mert azért te is kaptál eleget a fakardtól. *Teszi még hozzá, hiába kapott ki a hímtől, azért vigasztalja a tudat, hogy a sebhelyes arcú is szépen odacsapott neki a Barakkbeli párviadal során.*
- És most hogyan tovább? Várjam majd a napot, amikor felbukkansz a tartozásomért?
1869. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-02-13 22:48:49
Üzenet elküldve: 2016-02-13 22:48:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nap, hat éjszaka//
*Válaszolhatna arra, amit a nőstény mond, de fölösleges lenne belemerülni. Iluse úgy gondolkodik, ahogy a mélységiek, nem várhatja el tőle, hogy megértse, mi ez a dolog közte és a fakóvérű közt. Így is túl sokat mondott már.*
- Ha a világ el is bukik *súgja a nősténykének* -, egy apró birodalmat erőnek erejével is megtartok neked a kardommal, ahol kedvedre fosztogathatsz.
*Aztán barackot nyom a hószín kobakra, de karjai már zárnak is újra, hogy a szoros ölelés elejét vegye a bosszúnak. Mi több, Kharasshi elemeli a földről és megpördül a nősténykével.*
- Persze a másfél napot majd még behajtom egyszer *mondja galád vigyorral, mikor ismét a talpára teszi a bestiát.
A karmazsin íriszekbe tekint. Sokáig elnézné. Egy kevéske tükröződik bennük abból, amit egykor otthonnak hívhatott és egy kevés abból az ősi kapocsból, mely övéit összeköti.*
- De komolyan *mondja kisvártatva.* - Ha szükséged van rám, keress meg. *Kharasshi hangja komoly, bőven kihallható belőle, hogy a szükség alatt nem nyerészkedést vagy hasonlót ért, de ha Iluse bajba kerülne, nem fordítana hátat neki. Az Óhaza ölén nevelkedettek számára az ilyesmi talán furcsán hat, de mégsem idegen. Az ilyen "szövetségeknek" is megvannak a maguk törvényei.
Észre sem vette, mikor fogta meg Iluse jobbját, de ahogy rá pillant, kissé elgondolkodik.*
- A zúzódásaid... *ráncolja a homlokát, s jobban szemügyre veszi a kacsót, amin semmi nyoma nem látszik immár annak, amit a Barakkban mért rá. Pedig csontrepesztő lendület volt benne, tudja jól. Kizárt, hogy ilyen épen megúszta.* - Hogyan?
*Válaszolhatna arra, amit a nőstény mond, de fölösleges lenne belemerülni. Iluse úgy gondolkodik, ahogy a mélységiek, nem várhatja el tőle, hogy megértse, mi ez a dolog közte és a fakóvérű közt. Így is túl sokat mondott már.*
- Ha a világ el is bukik *súgja a nősténykének* -, egy apró birodalmat erőnek erejével is megtartok neked a kardommal, ahol kedvedre fosztogathatsz.
*Aztán barackot nyom a hószín kobakra, de karjai már zárnak is újra, hogy a szoros ölelés elejét vegye a bosszúnak. Mi több, Kharasshi elemeli a földről és megpördül a nősténykével.*
- Persze a másfél napot majd még behajtom egyszer *mondja galád vigyorral, mikor ismét a talpára teszi a bestiát.
A karmazsin íriszekbe tekint. Sokáig elnézné. Egy kevéske tükröződik bennük abból, amit egykor otthonnak hívhatott és egy kevés abból az ősi kapocsból, mely övéit összeköti.*
- De komolyan *mondja kisvártatva.* - Ha szükséged van rám, keress meg. *Kharasshi hangja komoly, bőven kihallható belőle, hogy a szükség alatt nem nyerészkedést vagy hasonlót ért, de ha Iluse bajba kerülne, nem fordítana hátat neki. Az Óhaza ölén nevelkedettek számára az ilyesmi talán furcsán hat, de mégsem idegen. Az ilyen "szövetségeknek" is megvannak a maguk törvényei.
Észre sem vette, mikor fogta meg Iluse jobbját, de ahogy rá pillant, kissé elgondolkodik.*
- A zúzódásaid... *ráncolja a homlokát, s jobban szemügyre veszi a kacsót, amin semmi nyoma nem látszik immár annak, amit a Barakkban mért rá. Pedig csontrepesztő lendület volt benne, tudja jól. Kizárt, hogy ilyen épen megúszta.* - Hogyan?
1868. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-02-12 13:00:58
Üzenet elküldve: 2016-02-12 13:00:58
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nap, hat éjszaka//
*Halkan felhorkan, miközben valami mosolyféle telepedik vonásaira.*
- Te aztán hamar lecsaptál rá, hogy az adósod legyek. *Csóválja meg egy picit a fejét.*
- Ő talán oda tartozik, de hidd el, az elfek is képesek olyan sötétségben élni, ami meglepetéssel szolgálna. *Csóválja ismét a fejét. Mindig is az élet sötét oldalát ismerte, és jó pár felszíni faj képviselőjével találkozott ott is. Nem kicsit lepődött meg, mikor hegyes fülűeket is talált a törvényen kívüliek között, mikor még kölyök volt, de hamar megtanulta, hogy jobb szemel tartani őket, mert épp oly alattomosak tudnak lenni, mint bárki, aki a naiv, nemes lelkek általa rossz útnak titulált ösvényre lépnek.
Kharasshi szavait hallva, lassan mozdulnak végre karjai, hogy viszonozzák az ölelést. Gondolatban egy része máris korholja, amiért hagyja magát ellágyulni egy kicsit is, de hát már nincs mit tenni, sokkal furábban venné ki magát, ha hirtelen visszakozna.*
- Tehát inkább hagyod, hogy minden odavesszen, hogy neked ne maradjon semmi. Néha komolyan nem értelek. *Sóhajt lemondóan, szavaiban mégsem igazán a rosszallást lehet hallani.*
- Persze ez csak egy zsoldosféle meglátása. De ha egyszer megunod a magányos farkaskodást, meg a felszínieket, egy jó harcosnak mindig tudok helyet szorítani. Már ha marad ebből a világból valami az élőknek is. *Forgatja a szemeit látványosan. Nem, nem tud teljesen napirendre térni afölött, hogy a csontvázak és zombik hada miatt marad le a zsákmányról. Ha már egyszer megdöglöttek, miért nem tudtak a föld alatt maradni, a sírjaikba temetve?*
*Halkan felhorkan, miközben valami mosolyféle telepedik vonásaira.*
- Te aztán hamar lecsaptál rá, hogy az adósod legyek. *Csóválja meg egy picit a fejét.*
- Ő talán oda tartozik, de hidd el, az elfek is képesek olyan sötétségben élni, ami meglepetéssel szolgálna. *Csóválja ismét a fejét. Mindig is az élet sötét oldalát ismerte, és jó pár felszíni faj képviselőjével találkozott ott is. Nem kicsit lepődött meg, mikor hegyes fülűeket is talált a törvényen kívüliek között, mikor még kölyök volt, de hamar megtanulta, hogy jobb szemel tartani őket, mert épp oly alattomosak tudnak lenni, mint bárki, aki a naiv, nemes lelkek általa rossz útnak titulált ösvényre lépnek.
Kharasshi szavait hallva, lassan mozdulnak végre karjai, hogy viszonozzák az ölelést. Gondolatban egy része máris korholja, amiért hagyja magát ellágyulni egy kicsit is, de hát már nincs mit tenni, sokkal furábban venné ki magát, ha hirtelen visszakozna.*
- Tehát inkább hagyod, hogy minden odavesszen, hogy neked ne maradjon semmi. Néha komolyan nem értelek. *Sóhajt lemondóan, szavaiban mégsem igazán a rosszallást lehet hallani.*
- Persze ez csak egy zsoldosféle meglátása. De ha egyszer megunod a magányos farkaskodást, meg a felszínieket, egy jó harcosnak mindig tudok helyet szorítani. Már ha marad ebből a világból valami az élőknek is. *Forgatja a szemeit látványosan. Nem, nem tud teljesen napirendre térni afölött, hogy a csontvázak és zombik hada miatt marad le a zsákmányról. Ha már egyszer megdöglöttek, miért nem tudtak a föld alatt maradni, a sírjaikba temetve?*
1867. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-02-12 12:30:18
Üzenet elküldve: 2016-02-12 12:30:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nap, hat éjszaka//
*Néhány szívdobbanásig nem szól semmit, csak az ujjai babrálnak, simítanak Iluse tincsein.*
- Az ellenségeim már így is számolatlanok *jegyzi meg cinikusan.* - Ha szeretnéd, segítek az "ügyes-bajos dolgaidban". - De tény, tartoznál érte *rándul az ajkára apró mosoly, ami aztán hamar el is tűnik, mint a bőrre hulló hópehely.*
- Annak a felszíninek *kapaszkodik ajkára a mondat* - jobb lesz nélkülem. Én csak... *a halovány napkorong felé emeli fakó tekintetét* - éjszakája vagyok napjának. A felszíniek a fényhez tartoznak, nem a sötéthez. Eddig is épp eléggé megnyomorítottam az életét. *Akaratlanul is erősebben szorítja magához a lányt, amikor a szívében sajgó érzések ismét a mellkasára szorítanak.* - Bár visszacsinálhatnám. *Alig hallható kívánság, melynek hangot csupán az adott, hogy túl erős volt gondolatnak. Egyszerre szívből jövő és őszintétlen. Vannak dolgok, amiket bán, persze, de ez az egész a múlt egy olyan szelete, amit nem lehetne itt-ott megfoltozva jó irányban a jelenbe vezetni. Ez már a találkozásuk pillanatában elátkozott dolog volt. Egy elátkozott csoda, amihez a végsőkig ragaszkodik a lélek. Ha csak felidézi a rőt tincsek keretezte arcot, azokat az élénk tüzű zsarátnokokat, megrohanja a vágy, hogy visszakapja Ydrisst és soha ne eressze el többé. Bár meg tudna változni érte, bár elhihetné, hogy közös napjaik abba a békés érzésbe burkolóznának, mint ott a tisztáson, ahol szerelmük kihemperegte a virágillatú rét magas füvét, ahol az a bolond nőstényke asszonyává fogadta magát.
~Ydriss...~
Azok nem csak illékony szavak voltak, hiába próbálna hazudni magának.*
*Néhány szívdobbanásig nem szól semmit, csak az ujjai babrálnak, simítanak Iluse tincsein.*
- Az ellenségeim már így is számolatlanok *jegyzi meg cinikusan.* - Ha szeretnéd, segítek az "ügyes-bajos dolgaidban". - De tény, tartoznál érte *rándul az ajkára apró mosoly, ami aztán hamar el is tűnik, mint a bőrre hulló hópehely.*
- Annak a felszíninek *kapaszkodik ajkára a mondat* - jobb lesz nélkülem. Én csak... *a halovány napkorong felé emeli fakó tekintetét* - éjszakája vagyok napjának. A felszíniek a fényhez tartoznak, nem a sötéthez. Eddig is épp eléggé megnyomorítottam az életét. *Akaratlanul is erősebben szorítja magához a lányt, amikor a szívében sajgó érzések ismét a mellkasára szorítanak.* - Bár visszacsinálhatnám. *Alig hallható kívánság, melynek hangot csupán az adott, hogy túl erős volt gondolatnak. Egyszerre szívből jövő és őszintétlen. Vannak dolgok, amiket bán, persze, de ez az egész a múlt egy olyan szelete, amit nem lehetne itt-ott megfoltozva jó irányban a jelenbe vezetni. Ez már a találkozásuk pillanatában elátkozott dolog volt. Egy elátkozott csoda, amihez a végsőkig ragaszkodik a lélek. Ha csak felidézi a rőt tincsek keretezte arcot, azokat az élénk tüzű zsarátnokokat, megrohanja a vágy, hogy visszakapja Ydrisst és soha ne eressze el többé. Bár meg tudna változni érte, bár elhihetné, hogy közös napjaik abba a békés érzésbe burkolóznának, mint ott a tisztáson, ahol szerelmük kihemperegte a virágillatú rét magas füvét, ahol az a bolond nőstényke asszonyává fogadta magát.
~Ydriss...~
Azok nem csak illékony szavak voltak, hiába próbálna hazudni magának.*
1866. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-02-12 11:34:20
Üzenet elküldve: 2016-02-12 11:34:20
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nap, hat éjszaka//
*Nem törődik egyelőre a közeledővel, csak mikor magához vonja, kezdene tiltakozásba, ám a tincseire kapott csók elejét veszi ennek. A hím szavai pedig eléggé meglepik ahhoz, hogy kizökkentsék a nősténykét, és a feszültség egyre szorosabb markából kirántsa egyúttal. Frusztráltan fújja ki a levegőt, s ha tökéletesen nyugodt állapotba nem is kerül, a viharfelhők oszladozni látszanak.*
- Nem vagy kolonc, csak... *Újabb frusztrált sóhaj. Beszélni, megnyílni, akár csak egy kicsit, annyira idegen érzés számára. És minden idegszála, ösztöne tiltakozik ellene, mert gyengeség, és sebezhetővé tesz.*
- Ahogy neked is, nekem is megvannak a magam ügyes-bajos dolgai. Amik persze előbb-utóbb utolérnek. Ha pedig belemászol egy kicsit is, jó eséllyel a mélyére is fog rántani. E téren a felszín nem különbözik annyira a mélységtől. Nem mellesleg, utálok tartozni. *Dünnyögi kelletlenül. El kellene lépnie onnan, hátrálnia néhány lépést, ám valahogy most mégsem akaródzik kibontakozni ebből az ölelésből.*
- Ki tudja, talán nyugaton megtalálod a szerencséd. De... *A folytatás meglepő módon kissé bizonytalanul érkezik, de legalábbis a kezdete óvatos puhatolózásnak tűnt.* - Eddig oly annyira ragaszkodtál ahhoz a felszínihez, most meg nem is említed? *Érzékeny terepre tért át, ebben biztos. A kíváncsiság azonban nagyobb úr, hiszen a felvázolt két lehetőség mögött indíttatásokra van néhány sejtése és ötlete, ez a hiány a korábbiak alapján pedig meglehetősen feltűnő.*
*Nem törődik egyelőre a közeledővel, csak mikor magához vonja, kezdene tiltakozásba, ám a tincseire kapott csók elejét veszi ennek. A hím szavai pedig eléggé meglepik ahhoz, hogy kizökkentsék a nősténykét, és a feszültség egyre szorosabb markából kirántsa egyúttal. Frusztráltan fújja ki a levegőt, s ha tökéletesen nyugodt állapotba nem is kerül, a viharfelhők oszladozni látszanak.*
- Nem vagy kolonc, csak... *Újabb frusztrált sóhaj. Beszélni, megnyílni, akár csak egy kicsit, annyira idegen érzés számára. És minden idegszála, ösztöne tiltakozik ellene, mert gyengeség, és sebezhetővé tesz.*
- Ahogy neked is, nekem is megvannak a magam ügyes-bajos dolgai. Amik persze előbb-utóbb utolérnek. Ha pedig belemászol egy kicsit is, jó eséllyel a mélyére is fog rántani. E téren a felszín nem különbözik annyira a mélységtől. Nem mellesleg, utálok tartozni. *Dünnyögi kelletlenül. El kellene lépnie onnan, hátrálnia néhány lépést, ám valahogy most mégsem akaródzik kibontakozni ebből az ölelésből.*
- Ki tudja, talán nyugaton megtalálod a szerencséd. De... *A folytatás meglepő módon kissé bizonytalanul érkezik, de legalábbis a kezdete óvatos puhatolózásnak tűnt.* - Eddig oly annyira ragaszkodtál ahhoz a felszínihez, most meg nem is említed? *Érzékeny terepre tért át, ebben biztos. A kíváncsiság azonban nagyobb úr, hiszen a felvázolt két lehetőség mögött indíttatásokra van néhány sejtése és ötlete, ez a hiány a korábbiak alapján pedig meglehetősen feltűnő.*
1865. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-02-12 11:23:20
Üzenet elküldve: 2016-02-12 11:23:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nap, hat éjszaka//
*Valami megváltozott. A nőstény nem mar vissza, nem vág hozzá semmi fricskát. A bíbor tekintet feszülten parázslik, de mintha messzi, mély sötétség ülné meg a pillantást. Kharasshi követi tekintetével Iluse útját, s egy darabig csak figyeli a gondolataiba burkolózó lányt. Keze megáll a holmija átvizsgálásában. Egyszerre ez ismeretség parázs kis tavaszába hallgatag tél furakszik. A hím lassan emelkedik fel a málha fölül. Léptei a fát támasztó nőstényhez viszik. Nem szól egy árva szót se, csak megragadja Iluse ruhája elejét és magához húzza. Mielőtt amaz tiltakozhatna, Kharasshi, a sebhelyes orcát a mellkasára hajtva, az ölelésébe vonja a nőstényt.*
- Azt azért megérzem, ha nem vagyok több koloncnál *mondja csendesen és a fehér tincsek közé csókol.* - Ha lemondasz a jussodról, akkor én is... elengedlek.
*Különös, mély zöngéi vannak az utolsó szónak.*
- Talán nyugatra megyek. Vagy megkeresem a bátyámat *sóhajt keserűen.* - Még nem tudom.
*Valami megváltozott. A nőstény nem mar vissza, nem vág hozzá semmi fricskát. A bíbor tekintet feszülten parázslik, de mintha messzi, mély sötétség ülné meg a pillantást. Kharasshi követi tekintetével Iluse útját, s egy darabig csak figyeli a gondolataiba burkolózó lányt. Keze megáll a holmija átvizsgálásában. Egyszerre ez ismeretség parázs kis tavaszába hallgatag tél furakszik. A hím lassan emelkedik fel a málha fölül. Léptei a fát támasztó nőstényhez viszik. Nem szól egy árva szót se, csak megragadja Iluse ruhája elejét és magához húzza. Mielőtt amaz tiltakozhatna, Kharasshi, a sebhelyes orcát a mellkasára hajtva, az ölelésébe vonja a nőstényt.*
- Azt azért megérzem, ha nem vagyok több koloncnál *mondja csendesen és a fehér tincsek közé csókol.* - Ha lemondasz a jussodról, akkor én is... elengedlek.
*Különös, mély zöngéi vannak az utolsó szónak.*
- Talán nyugatra megyek. Vagy megkeresem a bátyámat *sóhajt keserűen.* - Még nem tudom.
1864. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-02-12 09:04:53
Üzenet elküldve: 2016-02-12 09:04:53
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nap, hat éjszaka//
*Egy valamire azért mégis csak jó volt ez a patacsata, hiszen hamar felfedi zsákmányolt hátasa rossz tulajdonságát. Túlságosan is engedelmes, kezes jószággá nevelték, és ez bizony túl mély nyomot hagyott a jószágon. Nem csak hogy nem nagyon tud mit kezdeni a helyzettel, hiszen valószínűleg a többi jószág, akivel körbe volt véve, szintén rendesen viselkedő paripa volt, de mintha még a kesely csődör marására is csak vissza fogottan válaszolna. Na szép! Hiába nem kellene meglepődnie, hogy egy nemeseknek tenyésztett hátas ennyire kezes bárány, főleg, hogy még hintó elé is befogták, a szemei előtt kibontakozó jelent bosszantó.
Ez persze felvet még egy kérdést. Vajon milyen reakciót vált ki a fekete ménből a csatazaj, és az a harccal járó szagok és látvány? Elvisel? Megvadul tőle? Inkább az utóbbira tippel, lévén aligha volt része ilyesmiben a csődörének. Ez egy újabb fejfájással gazdagítja, hiszen a nőstény békésnek egyáltalán nem mondható életet él, így szoktathatja hozzá az efféle ingerekhez a jószágot. Bár régi gazdájától erőszakkal nyerte el a két lovat, az a rajtaütés aligha volt igazi csatának mondható, hiszen roppant gyorsan lezajlott az egész. S ugyan direkt ráijesztette az egyik lóra, hogy az ledobja a rajta ülő kisasszonyt, ennyi volt az izgalom a jószágoknak.
Az újabb és újabb felmerülő problémák tovább rontják a nőstény amúgy sem rózsás kedvét, így hiába nézte relatíve közönyösen a lovak, tekintete egyre sötétebb, vonásai egyre zordabbak. Szinte már nem is kell köré képzelni a fekete viharfellegeket, amik vakító villámokat szórnak mély, morajló dörgésekkel kísérve.
Előbb lovához lép, hogy vessen rá egy pillantást, mit kapott a másik csődörtől, csak aztán tekint a hímre, semmi jót nem sejtető pillantással. Mintha a Barakkbeli kis feszültséglevezetés meg sem történt volna, sőt, mintha még paprikásabb hangulatban lenne, mint a reggeli tolvaj incidenst követően.
Mégsem reagál semmit Kharasshi morgására, ami jelen állapotában egy kisebb csodával is felér. Mivel a fekete csődör nagyjából rendben van, útját ismét a pad felé veszi, végül meggondolva magát inkább egy közeli fánál áll meg, hátát a törzsnek veti, karjait keresztbe fonja maga előtt és töpreng. Néhány óra leforgása alatt mennyi minden változott, és nem éppen a kellemes irányba. Nem elég, hogy a tervezett portyáról lecsúszott, de még személyes ügyek is felmerültek, amik minél előbb a figyelmét igényelnék. Azonban ez nem lehetséges, amíg a nyakán van a hím, legalábbis nem áll szándékában az orrára kötni, túl nagy fogást adhatna ez a másik kezébe, neki pedig esze ágában sincs ebbe a hibába esni. Viszont halogatásnak is komoly ára lehet, főleg, hogy az információ áramlás a nyomorult élőholt fenyegetés miatt meglehetősen nehézkes. Ez a dilemma pedig újabb nagy lapáttal dob a benne gyülemlő feszültségnek. Már bánja, hogy felvetette azt a fogadás, de legalábbis hogy rábólintott a tét miben létére. Pedig nagybátyja is hányszor mondta, hogyha szerencsejátékra adja a fejét, ésszel tegye. Büszkesége azonban nem engedi, hogy most ő kezdjen alkudozni a maradék napokról.*
*Egy valamire azért mégis csak jó volt ez a patacsata, hiszen hamar felfedi zsákmányolt hátasa rossz tulajdonságát. Túlságosan is engedelmes, kezes jószággá nevelték, és ez bizony túl mély nyomot hagyott a jószágon. Nem csak hogy nem nagyon tud mit kezdeni a helyzettel, hiszen valószínűleg a többi jószág, akivel körbe volt véve, szintén rendesen viselkedő paripa volt, de mintha még a kesely csődör marására is csak vissza fogottan válaszolna. Na szép! Hiába nem kellene meglepődnie, hogy egy nemeseknek tenyésztett hátas ennyire kezes bárány, főleg, hogy még hintó elé is befogták, a szemei előtt kibontakozó jelent bosszantó.
Ez persze felvet még egy kérdést. Vajon milyen reakciót vált ki a fekete ménből a csatazaj, és az a harccal járó szagok és látvány? Elvisel? Megvadul tőle? Inkább az utóbbira tippel, lévén aligha volt része ilyesmiben a csődörének. Ez egy újabb fejfájással gazdagítja, hiszen a nőstény békésnek egyáltalán nem mondható életet él, így szoktathatja hozzá az efféle ingerekhez a jószágot. Bár régi gazdájától erőszakkal nyerte el a két lovat, az a rajtaütés aligha volt igazi csatának mondható, hiszen roppant gyorsan lezajlott az egész. S ugyan direkt ráijesztette az egyik lóra, hogy az ledobja a rajta ülő kisasszonyt, ennyi volt az izgalom a jószágoknak.
Az újabb és újabb felmerülő problémák tovább rontják a nőstény amúgy sem rózsás kedvét, így hiába nézte relatíve közönyösen a lovak, tekintete egyre sötétebb, vonásai egyre zordabbak. Szinte már nem is kell köré képzelni a fekete viharfellegeket, amik vakító villámokat szórnak mély, morajló dörgésekkel kísérve.
Előbb lovához lép, hogy vessen rá egy pillantást, mit kapott a másik csődörtől, csak aztán tekint a hímre, semmi jót nem sejtető pillantással. Mintha a Barakkbeli kis feszültséglevezetés meg sem történt volna, sőt, mintha még paprikásabb hangulatban lenne, mint a reggeli tolvaj incidenst követően.
Mégsem reagál semmit Kharasshi morgására, ami jelen állapotában egy kisebb csodával is felér. Mivel a fekete csődör nagyjából rendben van, útját ismét a pad felé veszi, végül meggondolva magát inkább egy közeli fánál áll meg, hátát a törzsnek veti, karjait keresztbe fonja maga előtt és töpreng. Néhány óra leforgása alatt mennyi minden változott, és nem éppen a kellemes irányba. Nem elég, hogy a tervezett portyáról lecsúszott, de még személyes ügyek is felmerültek, amik minél előbb a figyelmét igényelnék. Azonban ez nem lehetséges, amíg a nyakán van a hím, legalábbis nem áll szándékában az orrára kötni, túl nagy fogást adhatna ez a másik kezébe, neki pedig esze ágában sincs ebbe a hibába esni. Viszont halogatásnak is komoly ára lehet, főleg, hogy az információ áramlás a nyomorult élőholt fenyegetés miatt meglehetősen nehézkes. Ez a dilemma pedig újabb nagy lapáttal dob a benne gyülemlő feszültségnek. Már bánja, hogy felvetette azt a fogadás, de legalábbis hogy rábólintott a tét miben létére. Pedig nagybátyja is hányszor mondta, hogyha szerencsejátékra adja a fejét, ésszel tegye. Büszkesége azonban nem engedi, hogy most ő kezdjen alkudozni a maradék napokról.*
1863. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-02-12 00:08:35
Üzenet elküldve: 2016-02-12 00:08:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nap, hat éjszaka//
*Ha most hangosan mondaná ki, amit gondol, a nősténynek valóban lenne is oka felhúzni a hepciás kis orrát, de Kharasshi már tanult annyit, hogy inkább csak elszisszeni a szitkokat a fogai közt.
Mintha jókedvéből "parancsolgatna". Kedve lenne egyszerűen ellépni Bitang útjából. Akkor Iluse is átértékelné a dolgokat. Így viszont küzd még a lóval, mert a szeme sarkából látja, hogy bár önérzetes kisasszony akadékoskodik, de azért hajlik a szóra és elengedni látszik a lovát.
Mikor a fekete csődör szabadul, Kharasshi is félreugrik a Bitang elől. A térde mindjárt fel is szólal a hirtelen mozdulat ellen, de bizony jól tette, hogy iparkodott. Ahogy Bitang nekiiramodik, húzza a hím kezét a mozdulat, hogy arcát a tenyerébe temesse. Magában már kevéske vagyonát veszi számba, mert ha ez a megveszekedett jószág kárt tesz Iluse újdonsült hátasában, azt biztosra veszi, hogy a nőstény megfizetteti vele.
A fekete csődör jóval nagyobb Bitangnál és hamar át is ragadt rá a virtus, de az biztos, hogy nincs a háta mögött annyi ilyen kis játszma, mint amennyit a kesely mén már lerendezett. Ez hamar meg is mutatkozik. Mire Iluse lova áthelyezi a testsúlyát, Bitang már fölé is hágott a patáival. Félelmetesen mutat a jelenet, de a két ló szinte egymáshoz sem ér. Forgolódnak egymás körül el-elrugaszkodva a talajtól. Bitang mondjuk jókorát csíp a bogárfekete vetélytárs sörényébe, de mikor a másik ráfarol, azért megugrik előle. Mikor egy nagyobb körről visszakanyarodva, a kesely csődör a fejét szinte a földig hajtva indul meg lassú ügetésben, Kharasshi már látja, hogy eldőlt. Bitang iramodik, felszegi, megrázza a fejét, magasra kapja a mellső lábait, kirúg hátrafelé és egy harsány nyerítés után horkantgatva lassít vissza lépésbe.*
- Most boldog vagy? *emeli jobbját a lova felé, mintha le akarna keverni neki egy atyai pofont, de csak félrelöki az elégedetten szimatoló orrot és inkább szemügyre veszi, nem szenvedett-e kárt valami a nyeregre aggatott málhából, mikor a holmit a földre verette.*
- Ne rám haragudj *morogja a nőstény felé.* - Csak a lovadat védtem. A Bitangot nem érdekelte volna, ha a másik meg van kötve.
*Valószínűleg hamar kitépte volna magát, de annak meg a lószerszám látta volna kárát.*
- Szóval? *sandít fel Iluse felé.* - Ha nem portyán, akkor hogy szolgálhatlak a fennmaradó napokon?
*Ha most hangosan mondaná ki, amit gondol, a nősténynek valóban lenne is oka felhúzni a hepciás kis orrát, de Kharasshi már tanult annyit, hogy inkább csak elszisszeni a szitkokat a fogai közt.
Mintha jókedvéből "parancsolgatna". Kedve lenne egyszerűen ellépni Bitang útjából. Akkor Iluse is átértékelné a dolgokat. Így viszont küzd még a lóval, mert a szeme sarkából látja, hogy bár önérzetes kisasszony akadékoskodik, de azért hajlik a szóra és elengedni látszik a lovát.
Mikor a fekete csődör szabadul, Kharasshi is félreugrik a Bitang elől. A térde mindjárt fel is szólal a hirtelen mozdulat ellen, de bizony jól tette, hogy iparkodott. Ahogy Bitang nekiiramodik, húzza a hím kezét a mozdulat, hogy arcát a tenyerébe temesse. Magában már kevéske vagyonát veszi számba, mert ha ez a megveszekedett jószág kárt tesz Iluse újdonsült hátasában, azt biztosra veszi, hogy a nőstény megfizetteti vele.
A fekete csődör jóval nagyobb Bitangnál és hamar át is ragadt rá a virtus, de az biztos, hogy nincs a háta mögött annyi ilyen kis játszma, mint amennyit a kesely mén már lerendezett. Ez hamar meg is mutatkozik. Mire Iluse lova áthelyezi a testsúlyát, Bitang már fölé is hágott a patáival. Félelmetesen mutat a jelenet, de a két ló szinte egymáshoz sem ér. Forgolódnak egymás körül el-elrugaszkodva a talajtól. Bitang mondjuk jókorát csíp a bogárfekete vetélytárs sörényébe, de mikor a másik ráfarol, azért megugrik előle. Mikor egy nagyobb körről visszakanyarodva, a kesely csődör a fejét szinte a földig hajtva indul meg lassú ügetésben, Kharasshi már látja, hogy eldőlt. Bitang iramodik, felszegi, megrázza a fejét, magasra kapja a mellső lábait, kirúg hátrafelé és egy harsány nyerítés után horkantgatva lassít vissza lépésbe.*
- Most boldog vagy? *emeli jobbját a lova felé, mintha le akarna keverni neki egy atyai pofont, de csak félrelöki az elégedetten szimatoló orrot és inkább szemügyre veszi, nem szenvedett-e kárt valami a nyeregre aggatott málhából, mikor a holmit a földre verette.*
- Ne rám haragudj *morogja a nőstény felé.* - Csak a lovadat védtem. A Bitangot nem érdekelte volna, ha a másik meg van kötve.
*Valószínűleg hamar kitépte volna magát, de annak meg a lószerszám látta volna kárát.*
- Szóval? *sandít fel Iluse felé.* - Ha nem portyán, akkor hogy szolgálhatlak a fennmaradó napokon?
1862. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-02-11 20:23:52
Üzenet elküldve: 2016-02-11 20:23:52
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 257
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nap, hat éjszaka//
*Már a stílus és szóhasználat miatt is megérdemelne egy maflást a hím, de legalábbis, hogy fittyet hányjon a kérésére. Mégis más az, ami egy kissé felerősíti a nőstény bosszússágát és feszültségét, ami a Barakkbeli testmozgás után sajnálatos módon visszatért a kedvezőtlen hírek miatt.*
- Még az én hat napom tart, vagy talán ily türelmetlenül várod, hogy ugráltathass egy nőstényt? *Kérdezi negédesen. Egy pillanatig nem is mozdul, s nem mutatja jelét, hogy a dacos önérzet miatt, vagy mérlegeli az esélyeket. Kelletlenül kezdi el leoldani a szíjakat, hogy leszerelje az impozáns jószágról a lószerszámokat. Ugyan a lovaglással sincs semmi baja, most nincs hangulata hozzá, rendezze hát le egymás között a két csődör. Legfeljebb a maradék öt napban a hím feladatai bővülnek a fekete mén ápolásával is.
Amint ezzel megvan, már lép is el a hátastól fürgén, amit jól is tesz. A súlyos paták ingerülten kapálják a földet, nagy rögöket szórva maga körül, majd mély horkantás közepette ágaskodik egy kicsit. Ugyan a nemesi házaknál általában szigorú nevelést kapnak az állatok, hogy kezes jószággá váljanak, a természetüket nem lehet teljesen elnyomni. S ki tudja, talán a csődörnek is jót fog tenni, hogyha egy kicsit korlátok nélkül azt tehet, amit akar.
És amíg a két jómadár lerendezi egymással a dolgát, talán ő is döntésre juthat, de legalábbis átgondolhatja a lehetőségeket, és a híreket, amiket nap közben szerzett. Az egyre komorabb ráncok a homlokán nem sok jót sejtetnek.*
*Már a stílus és szóhasználat miatt is megérdemelne egy maflást a hím, de legalábbis, hogy fittyet hányjon a kérésére. Mégis más az, ami egy kissé felerősíti a nőstény bosszússágát és feszültségét, ami a Barakkbeli testmozgás után sajnálatos módon visszatért a kedvezőtlen hírek miatt.*
- Még az én hat napom tart, vagy talán ily türelmetlenül várod, hogy ugráltathass egy nőstényt? *Kérdezi negédesen. Egy pillanatig nem is mozdul, s nem mutatja jelét, hogy a dacos önérzet miatt, vagy mérlegeli az esélyeket. Kelletlenül kezdi el leoldani a szíjakat, hogy leszerelje az impozáns jószágról a lószerszámokat. Ugyan a lovaglással sincs semmi baja, most nincs hangulata hozzá, rendezze hát le egymás között a két csődör. Legfeljebb a maradék öt napban a hím feladatai bővülnek a fekete mén ápolásával is.
Amint ezzel megvan, már lép is el a hátastól fürgén, amit jól is tesz. A súlyos paták ingerülten kapálják a földet, nagy rögöket szórva maga körül, majd mély horkantás közepette ágaskodik egy kicsit. Ugyan a nemesi házaknál általában szigorú nevelést kapnak az állatok, hogy kezes jószággá váljanak, a természetüket nem lehet teljesen elnyomni. S ki tudja, talán a csődörnek is jót fog tenni, hogyha egy kicsit korlátok nélkül azt tehet, amit akar.
És amíg a két jómadár lerendezi egymással a dolgát, talán ő is döntésre juthat, de legalábbis átgondolhatja a lehetőségeket, és a híreket, amiket nap közben szerzett. Az egyre komorabb ráncok a homlokán nem sok jót sejtetnek.*
1861. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2016-02-11 20:04:33
Üzenet elküldve: 2016-02-11 20:04:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 848
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Hat nap, hat éjszaka//
*Arrébb rángatja a kesely csődört, de mintha ezzel csak még inkább feltüzelné a kedélyét. Iluse szavait csak fél füllel hallja, mert bizony komoly erőfeszítéseibe telik, hogy megzabolázza a hátast. Ami azt illeti, most nyeregbe kellene kapnia és amúgy istenesen megfuttatni a dögöt, hogy lehűtse kicsit magát, de egyetlen sajgó porcikája se kívánja most, hogy egy ilyen mutatványra vállalkozzon.*
- Oldd el! *kiáltja hátra a nősténynek.* - Oldd el azt a hercegecskét!
*Jobb, ha ezt lejátsszák egymás között. Más ötlete most nem nagyon van a probléma orvoslására. Bitang teljesen kikelt magából. Nem is csodálja. Nem szokta meg, hogy napokig csak álljon. Ez most inkább csak kivagyiságról szól, és egy alapvető dologról, ami egy karámban ugyanúgy eldöntésre szorul, mint a pusztai vadlovak között.
Kharasshi némi ügyeskedéssel megoldja Bitangon a szíjat és lerántja róla a nyerget. Mocskosul nehéz így a málhával együtt, úgyhogy csak ledobja a földre és igyekszik visszatartani a lovát, míg Iluse elengedi a másik csődört. Remélhetőleg. Ha a terve nem kap szabad utat, annak nagyon nem fog örülni, mert ugye akkor marad az első variáció. Így nyereg és kengyel nélkül pedig még neki se lenne veszélytelen mutatvány letörni Bitang harci kedvét.*
*Arrébb rángatja a kesely csődört, de mintha ezzel csak még inkább feltüzelné a kedélyét. Iluse szavait csak fél füllel hallja, mert bizony komoly erőfeszítéseibe telik, hogy megzabolázza a hátast. Ami azt illeti, most nyeregbe kellene kapnia és amúgy istenesen megfuttatni a dögöt, hogy lehűtse kicsit magát, de egyetlen sajgó porcikája se kívánja most, hogy egy ilyen mutatványra vállalkozzon.*
- Oldd el! *kiáltja hátra a nősténynek.* - Oldd el azt a hercegecskét!
*Jobb, ha ezt lejátsszák egymás között. Más ötlete most nem nagyon van a probléma orvoslására. Bitang teljesen kikelt magából. Nem is csodálja. Nem szokta meg, hogy napokig csak álljon. Ez most inkább csak kivagyiságról szól, és egy alapvető dologról, ami egy karámban ugyanúgy eldöntésre szorul, mint a pusztai vadlovak között.
Kharasshi némi ügyeskedéssel megoldja Bitangon a szíjat és lerántja róla a nyerget. Mocskosul nehéz így a málhával együtt, úgyhogy csak ledobja a földre és igyekszik visszatartani a lovát, míg Iluse elengedi a másik csődört. Remélhetőleg. Ha a terve nem kap szabad utat, annak nagyon nem fog örülni, mert ugye akkor marad az első variáció. Így nyereg és kengyel nélkül pedig még neki se lenne veszélytelen mutatvány letörni Bitang harci kedvét.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400