// Második szál //
*Hatalmas mágusok. Tehát még Worenth felett is bőven állnak mágiatudók, nem csak Isurii, az Ezüstszilánkok feje és nem csak az a bizonyos Amos Thenior. Miközben a hóhajú az elesetteknek adózik néhány néma perc erejéig, Loka eltöpreng vajon megfelelő mestert választott-e. Egyelőre talán mindegy is, hiszen szinte semmi mágiatudással az alapokat bárki megadhatja neki. De eddig még nem látott ízelítőt Worenth erejéből. ~Vajon valóban olyan magas szinten áll, mint állítja? Muszáj neki...~ Mire a mágus újra megszólal, a nőn semmi jele a felmerült kételyeknek.*
- Szóval a Thargodar Vérszövetség. *Mondja vissza az elhangzottakat. Nem csoda, hogy ilyen közel került a Thargodarokhoz és ily szentül kitart mellettük.*
- A szüleim nagy hangsúlyt fektettek a neveltetésre. *Üres, semmitmondó mosollyal ejti ki a szavakat. Azt mondják, az idő megszépíti az emlékeket. De ő mindig is börtönnek érezte a családi köteléket, véleménye pedig azóta sem változott. Talán ha a dolgok nem úgy alakultak volna, talán ha mások nem erőltetik rá az akaratuk, most minden másképp lenne.*
- Negyvenes? Még sosem játszottam. *Villantja meg fogsorát is. A negyvenest mindig afféle lebujokban és kocsmákban játszható, mulattató kártyajátékként képzelte. Nem olyasmi, amivel egy úri kisasszony foglalatoskodik. Talán Artheniorban máshogy mennek a dolgok, talán itt előkelő nemesek is gyakran leülnek egy-egy partira. Feléjük a sakk elterjedtebb volt. Nem mintha valaha is szeretett volna sakkozni, az unalmas, végtelenségbe nyúló meccseket legtöbbször félidőben megszakította bármi hasznosabb elfoglaltságra hivatkozva.*
- Nos… *Gondolkodik el, vajon milyen hobbijai is vannak. Éjjeli kimaradás, idegenek rászedése, játszadozás a férfiszívekkel, lóversenyek, pénzköltés illetve bármi, ami elég veszélyesnek hangzik első hallásra, bármi ami polgárpukkasztó lehet, főleg a szűk látókörű környezete… Jobban mondva, régi környezete számára. Talán a hóhajú nem ilyen válaszra vár.*
- Régebben szívesen kertészkedtem. *Egy frászt. A kúria többhektáros birtokán -vagyis azon, amit a nő sajátjukként kezelt-, folyamatosan kiszedetett és átrakatott minden bokrot, fát. A virágágyásokban rövid ideig gyönyörködött, majd leszakította, eltiporta az árvácskákat és tulipánokat, hogy később rózsabokrokat rendeljen a helyükre. Szép idők voltak.*
- Valamint érdekel a költészet. *Mindaddig, míg epedező trubadúrok számára költenek ódákat, szerelmüket zengve.*