//Norke//
*A kis vitájukat lezárták, több szó ne is essék róla. Viszont egy téma még mindig várat magára, amit minél tovább, és tovább húznak, Sayua annál többet tudhat meg, mi is járt a férfi fejében tegnap este, mi volt az, amiért nem hagyta ott, egyedül az avarban feküdve.*
-Hát, kicsit mindegyik igaz: nagyon fáradt voltam, ezért örülve, hogy végre feküdhetek bele sem gondoltam, mi történik körülöttem; bíztam is benned, hiszen megmentettél, amiért hálás voltam , mégsem köthettem az orrodra, hogy "na, köszi, hogy segítettél, most már mehetsz!"; és igen, elég csúnya dolog lett volna kihasználni a helyzetet.
*Bólint végül, de ajkain egy apró mosoly bujkál. Talán pont azért tetszik neki ennyire Norke, mert nem tett semmit? Tiszteletben tartotta az érzéseit, hogy nyilván nem lenne elragadtatva, ha kedvét élvezné rajta. S képes várni, ami nagy dolog. Tetszik neki, érzi, tudja, hiszen többször is utalt rá, és a csókok sem voltak követelőzőek. Mármint de, egy kicsit, de nem teperte le, csupán kedvesen vezette.*
~Rendes és ramaty... nem hinném, hogy csak ez a két kategória van.~ *Jegyzi meg magában. Szerinte nem ilyen egyszerű, fekete-fehér a világ, ahol vannak jók és rosszak, gonoszak és csúnyák satöbbi. Mindenkinek lehetnek titkaik, bármilyen kedves és előzékeny, esetleg kötekedő és goromba, senkit sem lehet bekategorizálni. Viszont! Ha nagyon muszáj, akkor Norke a rendes emberek csapatát erősíteni, ez nem is kérdés. De nem mondja ki, csupán egy kedves mosollyal válaszol a költői megjegyzésre.*
-Igen, mindig nagy ott a forgalom, az étel is jó, a szobák is tiszták. Nekem tökéletes.
*Egyezik bele lelkesen. örömmel tölti az estét a fogadóban, onnan nincsenek rossz emlékei, és a sült kolbászt is imádja.
Feleslegesen aggódik ilyeneken a férfi, Sayua ugyan szégyenlős, de nem szégyell másokat. kedveli új ismerősét, nagyon is, nincs rá oka, hogy megkérje, ne fogja a kezét, esetleg ne adjon egy futó csókot az arcára, ha éppen úgy kívánja.
De most nem erről van szó. Mielőtt emberek közé tévednek, ahol már nem tud ennyire őszinte lenni, ennyire kitárulkozni, félve attól, mit hallhatnak mások, érezni szeretné a másikat, ha nem is sokáig, egy kicsit, hogy ezzel zárják mai, közös kalandjukat.
Puha idomai nekifeszülnek az izmos felsőtestnek, minden porcikája az érintését kívánja. Ám kénytelen arcával és szájával beérni, ahogy csókol lehet vágyakozó ajkaira. Fejében elvesznek a gondolatok, ha eddig voltak is, és körülötte megszűnik a világ. Csak ketten vannak, Norke és Sayua, na meg az a finom, édes érintés, amit egymásnak adnak. Visszacsókol, már hogy ne tenné, hiszen ő kérte! Tapasztalatlan és félénk, ez minden mozdulatából érződik, ahogy a vágy is, amit nyíltan nem szeretne kimutatni, de elrejteni sem tudja.
Aztán vége, újra érzi talpa alatt a talajt, de arcán letörölhetetlen, boldog mosoly terül el. Boldog, de még mennyire! Talán életében még sosem örült soha semminek, de le sem tagadhatná.*
~Csak légy óvatos!~ *Azok a fene emlékek, és a férfiakban megrendült bizalma.
ismét elindulnak a Holdudvar felé, és végre átlépik a határát. Rögtön érezni, hogy más környezetbe kerültek. A hold bevilágítja az egész udvart, minden ezüst fátyolba borít.*
-Ugye milyen hangulatos? *Tekint fel a ragyogó égitestre.*
-Ha szeretnéd, leülhetünk egy kicsit, de szerintem felesleges. Ha megfelelő szobát kapunk, akkor az ablakból is csodálhatjuk, a finom meleg szobában... Már ha egy szobában leszünk.
*Teszi hozzá sietve, hiszen nincsenek elvárásai.*