// Véletlen találkozás //
-Oh, tényleg, a vacsora. Azt tényleg... Mármint komolyan gondoltad? *Ez tényleg meglepi, azt hitte, hogy azt is csak viccből mondta a férfi, és valójában esze ágában sem volt fizetnie neki egy vacsorát. Mondjuk nem is érti, miért teszi, hiszen alig ismerik egymást, de jól esik neki a gesztus. Mondjuk ha tudná, hogy ő volt az, aki tegnap majd' az összes pénzét elvitte, még jobban meglepődne, hiszen akkor elvitte a pénzét, és most rá költi.*
-S tudtommal most ugyanott lakunk, úgyhogy a hazakísérés nem lesz nehéz. Viszont, ha tényleg be szeretnél nézni a bordélyba, meglesz rólad a véleményem. *Mosolyodik el, tudja ő, hogy ez tényleg csak vicc, és már kicsit lerágott csont, de azért egy őszinte, halovány gesztus megjelenik az arcán.*
-Lőhetünk, ez tényleg jó ötlet. Ma mondjuk még elég bénácska voltam, szépen szólva, de remélem lassan belejövök. Főleg, ha ilyen jó tanárom van. *A bókolás nem az ő stílusa, azt sem veszi mindig jó néven, ha neki bókolnak, de komolyan jó tanárnak tartja Kimet, hiszen egész szép lövések sikeredtek a végén, amik még őt is meglepték, olyan természetellenesen állt a kezében az íj. Viszont az meglepi, hogy a holnapi napon is eltöltene vele egy kis időt. Azt hitte, ma együtt voltak, de ennyi, aztán nem látják egymást többször. Most úgysem lenne jobb dolga, de a férfi kellemes társaságnak bizonyult.*
-Nem kell, a végén még kieszlek a vagyonodból. Na, nem mintha sokat ennék. *Udvariatlanság lenne, ha két egymást követő nap meghívatná magát. Még ha ezt most nem is ő kérte...*
A hozzászólás írója (Nolie Piwerd) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.08.28 20:24:55