// Zrojkaap Worrae és Zeraiusz Konar //
* Kilép az udvarra, majd óvatosan behajtja maga mögött az ajtót. Nem szeret másoknak kellemetlenséget okozni, ha nem muszáj. Pedig megtehetné, úgy becsaphatná a vaskos faajtót, hogy az egész beszakad, bent pedig repülne, és jópár asztalt felborítana, vendégestül. "Mókás lenne pedig" gondolja, de aztán legyintve telepszik le az egyik lugas melletti fa tövébe. "Ejj, jól elment az idő ott bent, a sör mellett, már magasan jár a Hold."
Majd gondolataiba méllyül, melyből a fogadó ajtajának nyikorgása rázza fel. A vándor volt az. "A titokzatos, ám meglehetősen izgága csuklyás, aki volt kedves sörben fürdetni. Kicsit sokat beszél." gondolja, de ezt egyáltalán nem tartja bajnak. Ő már megszokta és megtanulta a hallgatást.*
- Csak elfogyott végre a te söröd is, ember. Méretedhez képest kitűnően ittál. Nem tudom milyen terveid vannak, jobb ha nem is tudom, de én az erdőben készülök eltölteni az éjszakát. Ezek a szobák nem nekem készültek, és már úgyis megszoktam a szabadban éjszakázást. Aztán a sörnek is kéne még egy kis hely, és nem hiszem hogy a fogadós örülne neki, ha ide ...* és cinkosan Zeraiuszra kacsint és a választ várva feltápászkodik a fa alól. *