Nincs játékban - Holdudvar
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Holdudvar | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 78 (1541. - 1560. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400
1560. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-05-31 01:17:18
Üzenet elküldve: 2015-05-31 01:17:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Galdrian Gwilitram//
*Helyeslően bólogat, és mosolyog a férfire.*
- Valóban, az örökkévalóság bizonytalan, hogy addig várjunk bárkire is. Esetleg kíváncsiskodhatok tovább, hogy kire is vársz?
*Teszi fel őszinte érdeklődéssel a kérdést, még mielőtt még feállnának s az udvar felé vennék útjukat. Tenyerével az asztal lapján támaszkodik meg, miközben feláll. Csalafinta pillantása inkább csak játékos, mint valós, ha már nem kell titkolnia valódi kilétét. Hiszen így illik megköszönni feléjük a dolgokat.
A Holdudvar fénye rögtön elbűvöli érzékeit. Egy pillanatra elfelejti hogy hol is van, s ki veszi körbe. Mindehhez hozzájárul az este bódító illata, ahogy mélyen tüdejébe lélegzi.
A padon kinyújtja lábait előre, ahogy kezeivel támaszkodik meg a pad mögötte elhelyező szélén.*
- Igen, manapság én is több leány oldalán látok kardot. Talán így is van rendjén. Nem mindenki várhatja el, hogy olyan társra találjon, ki megvédi. Sokaknak ez a kegy nem adatik meg. Minket atyánk igyekezett észszerűen nevelni ilyen téren. Nem várhatjuk mások segítségére folyton folyvást.
*Bölcselkedik a kora este folyamán. Meglehet, hogy megártott üres gyomrának a bor, avagy az illatok egyvelege. Szemeit lecsukja, ahogy a hold fényében fürdeti arcát, mintha csak napozna.
Ez az egy dolog volt meg otthon, amelyet mindig is élvezett. A hold fénye, s maga a hold. Jobb kezén lévő gyűrű sejtelmes halványossággal világít opálosan. Lehatja fejét, hogy az amulettre pillantosn. Testsúlyát egyenesbe vonja, s úgy forgatja meg ujjával.*
- Egy legenda szerint, maga a kő a holdról származik. *Magyarázza meleg mosollyal, ahogy a gyűrűt figyeli.* - S ha a hold megvilágítja gyenge fényt áraszt magából, egy amulett, mely megvédi viselőjét az ártó dolgoktól.
*Emeli barna tekintetét Galdrienre. Ha kezeik s vállaik nem is érnek össze, közel ülnek egymáshoz, de ez a közelség szemmel láthatóan nem zavarja Elynet. Megszokta már a férfiak közelségét.*
- Rendek? Ez viszont szokatlan számomra. *Válaszolja őszinte meglepődötséggel, miközben kezét újra maga mögé helyezi, hogy arcát újra megfüröszthesse. A férfi szavaival szívesen vitatkozna, de nem kívánja megsérteni radikálisnak tűnő szavaival. Úgy érzi, hogy ma már megtette. De csak nem bírja ki.*
- Nem értem, talán egy zsoldos nem szolgálhat oly dolgokat, amelyet egy lovag? Persze tudom, hogy nem feltétlenül csak a jó utat járják, de ők is csak katonák, kik megélhetésük miatt vállalják ezt az életvitelt.
*Noha tudja ő is, hogy ez ennél jóval komplikáltabb, ahogy Galdrian is említette.
Beszélgetésük fonala azonban hamar tovagördül, miközben a fogadó felől halk dallam szállingózik ki. Ismeri ezt a zenét, játszották a kúriába is. Halkan dúdolja az éneket, mintegy magának, ám úgy hogy csak ketten vannak, egész hangosnak tűnhet. Lábát közben jobbra balra forgatja, hullámos tincsei már-már a pad szélét súrolja, ahogy fejét dönt hátra.
A lovag hirtelen feltett kérdésére nem tud válaszolni először. Hamar leküzdi az újból elővevő meglepődést, s újra felegyenesedve a padon, vidáman fogadja el a felé nyújtott kezet. Belekapaszkodva Galdrian kezébe áll fel.*
- Ilyen kérést, illetlenség lenne visszautasítani, jóuram. *Válaszolja mosolyogva. Életében nem sok dologban jeleskedett ki tehetségével. Ért a harchoz, annyira, hogy magát meg tudja védeni. Az otthoni teendőket is el tudja látni, mindeféle segítség nélkül. A mágia tanulásának rögös ösvényére csak nemrég lépett. De a tánc. Az az egyetlen dolog, amiben az egyik legjobb volt otthonában. A megrendezett bálok fénypontjai voltak Lyarával, s mindenki az ő kegyüket kereste, amit persze nem utasíthattak minden ok nélkül vissza. Emlékeiben újra felélénkülnek az ódon falak között felhangzott zene, a tánc, a bál.
Felemelkedve egyenes háttal várja Galdrian következő lépését.*
*Helyeslően bólogat, és mosolyog a férfire.*
- Valóban, az örökkévalóság bizonytalan, hogy addig várjunk bárkire is. Esetleg kíváncsiskodhatok tovább, hogy kire is vársz?
*Teszi fel őszinte érdeklődéssel a kérdést, még mielőtt még feállnának s az udvar felé vennék útjukat. Tenyerével az asztal lapján támaszkodik meg, miközben feláll. Csalafinta pillantása inkább csak játékos, mint valós, ha már nem kell titkolnia valódi kilétét. Hiszen így illik megköszönni feléjük a dolgokat.
A Holdudvar fénye rögtön elbűvöli érzékeit. Egy pillanatra elfelejti hogy hol is van, s ki veszi körbe. Mindehhez hozzájárul az este bódító illata, ahogy mélyen tüdejébe lélegzi.
A padon kinyújtja lábait előre, ahogy kezeivel támaszkodik meg a pad mögötte elhelyező szélén.*
- Igen, manapság én is több leány oldalán látok kardot. Talán így is van rendjén. Nem mindenki várhatja el, hogy olyan társra találjon, ki megvédi. Sokaknak ez a kegy nem adatik meg. Minket atyánk igyekezett észszerűen nevelni ilyen téren. Nem várhatjuk mások segítségére folyton folyvást.
*Bölcselkedik a kora este folyamán. Meglehet, hogy megártott üres gyomrának a bor, avagy az illatok egyvelege. Szemeit lecsukja, ahogy a hold fényében fürdeti arcát, mintha csak napozna.
Ez az egy dolog volt meg otthon, amelyet mindig is élvezett. A hold fénye, s maga a hold. Jobb kezén lévő gyűrű sejtelmes halványossággal világít opálosan. Lehatja fejét, hogy az amulettre pillantosn. Testsúlyát egyenesbe vonja, s úgy forgatja meg ujjával.*
- Egy legenda szerint, maga a kő a holdról származik. *Magyarázza meleg mosollyal, ahogy a gyűrűt figyeli.* - S ha a hold megvilágítja gyenge fényt áraszt magából, egy amulett, mely megvédi viselőjét az ártó dolgoktól.
*Emeli barna tekintetét Galdrienre. Ha kezeik s vállaik nem is érnek össze, közel ülnek egymáshoz, de ez a közelség szemmel láthatóan nem zavarja Elynet. Megszokta már a férfiak közelségét.*
- Rendek? Ez viszont szokatlan számomra. *Válaszolja őszinte meglepődötséggel, miközben kezét újra maga mögé helyezi, hogy arcát újra megfüröszthesse. A férfi szavaival szívesen vitatkozna, de nem kívánja megsérteni radikálisnak tűnő szavaival. Úgy érzi, hogy ma már megtette. De csak nem bírja ki.*
- Nem értem, talán egy zsoldos nem szolgálhat oly dolgokat, amelyet egy lovag? Persze tudom, hogy nem feltétlenül csak a jó utat járják, de ők is csak katonák, kik megélhetésük miatt vállalják ezt az életvitelt.
*Noha tudja ő is, hogy ez ennél jóval komplikáltabb, ahogy Galdrian is említette.
Beszélgetésük fonala azonban hamar tovagördül, miközben a fogadó felől halk dallam szállingózik ki. Ismeri ezt a zenét, játszották a kúriába is. Halkan dúdolja az éneket, mintegy magának, ám úgy hogy csak ketten vannak, egész hangosnak tűnhet. Lábát közben jobbra balra forgatja, hullámos tincsei már-már a pad szélét súrolja, ahogy fejét dönt hátra.
A lovag hirtelen feltett kérdésére nem tud válaszolni először. Hamar leküzdi az újból elővevő meglepődést, s újra felegyenesedve a padon, vidáman fogadja el a felé nyújtott kezet. Belekapaszkodva Galdrian kezébe áll fel.*
- Ilyen kérést, illetlenség lenne visszautasítani, jóuram. *Válaszolja mosolyogva. Életében nem sok dologban jeleskedett ki tehetségével. Ért a harchoz, annyira, hogy magát meg tudja védeni. Az otthoni teendőket is el tudja látni, mindeféle segítség nélkül. A mágia tanulásának rögös ösvényére csak nemrég lépett. De a tánc. Az az egyetlen dolog, amiben az egyik legjobb volt otthonában. A megrendezett bálok fénypontjai voltak Lyarával, s mindenki az ő kegyüket kereste, amit persze nem utasíthattak minden ok nélkül vissza. Emlékeiben újra felélénkülnek az ódon falak között felhangzott zene, a tánc, a bál.
Felemelkedve egyenes háttal várja Galdrian következő lépését.*
1559. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-05-31 00:38:58
Üzenet elküldve: 2015-05-31 00:38:58
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Elyne Vrynn Worf//
*A humoros kis megjegyzés nyomán az ő ajkait is felszabadult, ámde visszafogott nevetés hagyja el, bár ha jobban belegondol, valóban teher nyomhatná a lelkét, ha tévedne. De olybá tűnik, a köpcös mágusnak valóban megvannak az érzékei mások mihamarabbi kiismeréséhez.*
- Illeni nem illik, de mint mondtam, inkább csak reményem, hogy erre hozza az útja, ám örökkön mégsem várhat az ember. *Mosolyogja, miután Argus találgatásain túllendültek, s az asztaltól is felállnak, hogy elhagyhassák a Pegazust. Ez pedig némi közjáték során meg is valósul.
Elyne csalafinta pillantásainak végett ajkai bár alig láthatóan, de felfelé görbülnek, némi huncutsággal is fűszerezve a leheletnyi reakciót. S miután az ő talpai is a holdudvar kavicsos talaját csókolják, mély sóhajjal szippantja magába a természet összetéveszthetetlen, mennyei illatát. Meg tudja érteni, miként bolondulhatnak a hosszú életűek az erdei létért, még ha jó maga hosszú távon nem is bizonyos, hogy gyakorolná. Hozzá szokott ahhoz, hogy ágyban aludjon, s legyen fedél a feje felett, de aztán ki tudja, lehet kedvére válna egy hosszas utazás és kalandozás során az erdei életmód.*
- Mondhatnám, hogy különös szokás, de megannyi hölgy oldalán látok manapság kardot. Végtére, hasznos is, sosem lehet tudni, kivel akad össze az ember, s leledzik-e épp segítség a közelben... *Tűnődik, amint nyílt, mogyoróbarna lélektükreivel az udvar növényeit pásztázza. Gyöngéd mosolyt csal ajkaira a megannyi, békésen nyugvó virág látványa, s a hold ezüstös fényének csillámlása a nem régi esőzésből hátramaradt, zöldellő növényeken nyugvó vízcseppeken.
A rövidke álmélkodás után követi Elyne-t a padra, ahol nem túl távol, ám nem is oly' közelségben foglal helyet a lányhoz, melynek során a vállaik, netán kezeik simíthatnák egymást. Erre kényesen ügyel, elvégre nem kívánja kellemetlen helyzetbe sodorni a hölgyet. S amíg az északi szépség otthonának szokásairól mesél, ő is hátraszegi a fejét, hogy érdeklődő tekintetét ezúttal a holdon pihentesse meg. Kár is volna tagadnia a csodálatát, mely minden aprócska vonását körbejárja az arcának, midőn az égitest magasztos fényeiben fürdik.*
- Mifelénk a lovagokat rendek kötik, s nemeseknek esküdnek örök hűséget. Zsoldos nálunk az, kinek nincs elég erénye ahhoz, hogy lovag válhassék belőle. *Meséli elmosolyodva, amint vidáman csillanó tekintetét a lányra fordítja, noha arcát nemigen mozdítja felé, legfeljebb egy egészen leheletnyire, hogy füle már a saját vállát simíthassa.* Persze tudom, ez nem ily' egyszerű. Ami pedig azt illeti, nem, én negyedik fiúként születtem a családomba, balszerencse, nem igaz? *Mosolyog tovább, bár történetének ezen aspektusát sosem fogadja örömteli szívvel. Máskülönben azonban nem lehetne ilyen lelkiismeretes lovag belőle, hiszen ha földjei és öröksége nincs is, legalább van, amiben majd egyszer kiemelkedhet és érvényesülhet. Persze, az még bőven hátra van, tekintve, hogy a páncélját is jóformán lelopták róla az útja során.
Amíg viszont így beszélgetnek, az est leszálltával a fogadóban is felszólalnak az első dallamok, melyek az udvar csendes mivoltát is megtöltik. Egészen nyugodalmas szólamok, a bárdokat és hallgatóságát még érezhetően nem torzítja az alkohol.*
- Volna kedve táncolni, hölgyem? *Kérdezi hirtelen, amint pajkos mosollyal az ajkain pattan fel a helyéről, hogy a lány elé lépve kezét nyújthassa a táncra. A szemeiben csillanó játékos fény jelzi, hogy megszólítása és magázódása puszta incselkedés csupán.*
A hozzászólás írója (Galdrian Gwilitram) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.31 00:43:00
*A humoros kis megjegyzés nyomán az ő ajkait is felszabadult, ámde visszafogott nevetés hagyja el, bár ha jobban belegondol, valóban teher nyomhatná a lelkét, ha tévedne. De olybá tűnik, a köpcös mágusnak valóban megvannak az érzékei mások mihamarabbi kiismeréséhez.*
- Illeni nem illik, de mint mondtam, inkább csak reményem, hogy erre hozza az útja, ám örökkön mégsem várhat az ember. *Mosolyogja, miután Argus találgatásain túllendültek, s az asztaltól is felállnak, hogy elhagyhassák a Pegazust. Ez pedig némi közjáték során meg is valósul.
Elyne csalafinta pillantásainak végett ajkai bár alig láthatóan, de felfelé görbülnek, némi huncutsággal is fűszerezve a leheletnyi reakciót. S miután az ő talpai is a holdudvar kavicsos talaját csókolják, mély sóhajjal szippantja magába a természet összetéveszthetetlen, mennyei illatát. Meg tudja érteni, miként bolondulhatnak a hosszú életűek az erdei létért, még ha jó maga hosszú távon nem is bizonyos, hogy gyakorolná. Hozzá szokott ahhoz, hogy ágyban aludjon, s legyen fedél a feje felett, de aztán ki tudja, lehet kedvére válna egy hosszas utazás és kalandozás során az erdei életmód.*
- Mondhatnám, hogy különös szokás, de megannyi hölgy oldalán látok manapság kardot. Végtére, hasznos is, sosem lehet tudni, kivel akad össze az ember, s leledzik-e épp segítség a közelben... *Tűnődik, amint nyílt, mogyoróbarna lélektükreivel az udvar növényeit pásztázza. Gyöngéd mosolyt csal ajkaira a megannyi, békésen nyugvó virág látványa, s a hold ezüstös fényének csillámlása a nem régi esőzésből hátramaradt, zöldellő növényeken nyugvó vízcseppeken.
A rövidke álmélkodás után követi Elyne-t a padra, ahol nem túl távol, ám nem is oly' közelségben foglal helyet a lányhoz, melynek során a vállaik, netán kezeik simíthatnák egymást. Erre kényesen ügyel, elvégre nem kívánja kellemetlen helyzetbe sodorni a hölgyet. S amíg az északi szépség otthonának szokásairól mesél, ő is hátraszegi a fejét, hogy érdeklődő tekintetét ezúttal a holdon pihentesse meg. Kár is volna tagadnia a csodálatát, mely minden aprócska vonását körbejárja az arcának, midőn az égitest magasztos fényeiben fürdik.*
- Mifelénk a lovagokat rendek kötik, s nemeseknek esküdnek örök hűséget. Zsoldos nálunk az, kinek nincs elég erénye ahhoz, hogy lovag válhassék belőle. *Meséli elmosolyodva, amint vidáman csillanó tekintetét a lányra fordítja, noha arcát nemigen mozdítja felé, legfeljebb egy egészen leheletnyire, hogy füle már a saját vállát simíthassa.* Persze tudom, ez nem ily' egyszerű. Ami pedig azt illeti, nem, én negyedik fiúként születtem a családomba, balszerencse, nem igaz? *Mosolyog tovább, bár történetének ezen aspektusát sosem fogadja örömteli szívvel. Máskülönben azonban nem lehetne ilyen lelkiismeretes lovag belőle, hiszen ha földjei és öröksége nincs is, legalább van, amiben majd egyszer kiemelkedhet és érvényesülhet. Persze, az még bőven hátra van, tekintve, hogy a páncélját is jóformán lelopták róla az útja során.
Amíg viszont így beszélgetnek, az est leszálltával a fogadóban is felszólalnak az első dallamok, melyek az udvar csendes mivoltát is megtöltik. Egészen nyugodalmas szólamok, a bárdokat és hallgatóságát még érezhetően nem torzítja az alkohol.*
- Volna kedve táncolni, hölgyem? *Kérdezi hirtelen, amint pajkos mosollyal az ajkain pattan fel a helyéről, hogy a lány elé lépve kezét nyújthassa a táncra. A szemeiben csillanó játékos fény jelzi, hogy megszólítása és magázódása puszta incselkedés csupán.*
A hozzászólás írója (Galdrian Gwilitram) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.31 00:43:00
1558. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-05-30 23:45:23
Üzenet elküldve: 2015-05-30 23:45:23
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Galdrian Gwilitram//
*Kellemesen mosolyodik el Galdrian szavainak hallatán.*
- Köszönöm szépen, ez hízelgő.
*Válaszolja kedveskedő hangjával. Valóban kellemesnek tartja a férfi társaságát, hisz a legtöbb férfi manapság csak egy valamit szeretne egy nőtől. Ellenben a férfi csak társalogni kíván vele.
Az alak, aki bejött a fogadóba, s kinek köszönhetően egy pillanatra megláthatta a kinti szürkületet hamar bezárja az ajtót. Perspektívájából látja, hogy Galdrian is követi tekintetét, s midőn szavai elhagyják puha ajkait, elmosolyodik a kapott reakción.
Sokszor a szavak nem lehet úgy kifejezni, mint a tettek, a pillantások, avagy félmosolyok. így megérti, Galdrian mosolya mögött meghúzódó szándékot. Vagy legalábbis úgy gondolja, hogy megérti.*
- Ennek örülök, hogy ezúttal is igaza volt Argusnak. *Kedveskedik továbbra is.* - Nagy teher nyomná a lelkét, ha testi épségemet tévesen bízná rá egy megbízhatatlanra.
*Neveti el magát halkan, ahogy visszaemlékszik a Tavaszünnepen elhangzott mondatokra. Abban a pillanatban a mágus megbízott a férfiban, ő pedig naivan megadta magát a köpcös mágus emberismeretének. Lassan kortyolja ki maradék borát a pohár aljából, s épp időben. Hiszen nem csak ő végezte be az italozást, hanem asztalpartnere is, s szerencséjére beleegyezik a kinti sétába.*
- Nohát, nem illik ám, egy ilyen fess fiatalembert napokig megvárakoztatni, nemde? *Mosolyog, miközben székét könnyedén tolja hátra, és áll fel. Illedelmesen tolja be az asztal alá az iménti ülőhelyét, s indul ki az udvar irányába. Ám Galdrian elől halad elől, amíg el nem érik az ajtót. Ám ott, udvariasságát nem tudván teljesen elkendőzni előre engedi.*
- Köszönöm.
*Bólint egyet fejével, kissé féloldalasan, némi csalafinta villanással szemében. Nem gúnyolódik a férfival, oh, nem. Nem is játszik, mindössze nem kívánja megsérteni a férfit. De előbb felvett gondolat fonalára még nem válaszol.
Addig nem, amíg ki nem jutnak, s az egyik faragott kőpadra le nem ülhet. A hely nem mond ellent, annak, amit már hallott róla. A hold valóban megvilágítja a helyet. Ahogy kilép az ajtón az első dolga, hogy mély levegőt vegyen, hogy magába szippantsa a késői tavasz friss illatát. A növények bódító zamatát, mely oly megrészegíti, melyet még nem érzett.*
- Mi nem kaptunk olyan kiképzést, mint fivéreim. *Válaszolja végül.* - De családunk szegyene lenne, ha nem tudnánk forgatni a kardot, legalább önvédelem céljából. *Válaszolja kedves türelmességgel. Csizmájával puhán lépked végig a friss füvön keresztül, hogy az egyik padra leülhessen. Ott kezét megtámasztja hátul, s fejét felszegve figyeli a holdat.*
- Ez érdekes. Nálunk tíz év után a férfiak hazamennek, s a Fekete Légióban szolgálnak tovább, avagy hivatalosan is zsoldosnak állnak. A nők meg... Azt még nem tudom, nővéremmel mi vagyunk az elsők, akik eljöttek így. *Mosolyog Galdiranra, miközben a hold opálos fénye világítja meg arcát. Nincs szükség fáklya fényére, hiszen az égitest elegendő világosságot nyújt számukra.*
- Akkor ezek szerint, neked is jár némi birtok, ha még is úgy gondolnál, hogy hazamennél a földvárosába?
A hozzászólás írója (Elyne Vrynn Worf) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.30 23:53:47
*Kellemesen mosolyodik el Galdrian szavainak hallatán.*
- Köszönöm szépen, ez hízelgő.
*Válaszolja kedveskedő hangjával. Valóban kellemesnek tartja a férfi társaságát, hisz a legtöbb férfi manapság csak egy valamit szeretne egy nőtől. Ellenben a férfi csak társalogni kíván vele.
Az alak, aki bejött a fogadóba, s kinek köszönhetően egy pillanatra megláthatta a kinti szürkületet hamar bezárja az ajtót. Perspektívájából látja, hogy Galdrian is követi tekintetét, s midőn szavai elhagyják puha ajkait, elmosolyodik a kapott reakción.
Sokszor a szavak nem lehet úgy kifejezni, mint a tettek, a pillantások, avagy félmosolyok. így megérti, Galdrian mosolya mögött meghúzódó szándékot. Vagy legalábbis úgy gondolja, hogy megérti.*
- Ennek örülök, hogy ezúttal is igaza volt Argusnak. *Kedveskedik továbbra is.* - Nagy teher nyomná a lelkét, ha testi épségemet tévesen bízná rá egy megbízhatatlanra.
*Neveti el magát halkan, ahogy visszaemlékszik a Tavaszünnepen elhangzott mondatokra. Abban a pillanatban a mágus megbízott a férfiban, ő pedig naivan megadta magát a köpcös mágus emberismeretének. Lassan kortyolja ki maradék borát a pohár aljából, s épp időben. Hiszen nem csak ő végezte be az italozást, hanem asztalpartnere is, s szerencséjére beleegyezik a kinti sétába.*
- Nohát, nem illik ám, egy ilyen fess fiatalembert napokig megvárakoztatni, nemde? *Mosolyog, miközben székét könnyedén tolja hátra, és áll fel. Illedelmesen tolja be az asztal alá az iménti ülőhelyét, s indul ki az udvar irányába. Ám Galdrian elől halad elől, amíg el nem érik az ajtót. Ám ott, udvariasságát nem tudván teljesen elkendőzni előre engedi.*
- Köszönöm.
*Bólint egyet fejével, kissé féloldalasan, némi csalafinta villanással szemében. Nem gúnyolódik a férfival, oh, nem. Nem is játszik, mindössze nem kívánja megsérteni a férfit. De előbb felvett gondolat fonalára még nem válaszol.
Addig nem, amíg ki nem jutnak, s az egyik faragott kőpadra le nem ülhet. A hely nem mond ellent, annak, amit már hallott róla. A hold valóban megvilágítja a helyet. Ahogy kilép az ajtón az első dolga, hogy mély levegőt vegyen, hogy magába szippantsa a késői tavasz friss illatát. A növények bódító zamatát, mely oly megrészegíti, melyet még nem érzett.*
- Mi nem kaptunk olyan kiképzést, mint fivéreim. *Válaszolja végül.* - De családunk szegyene lenne, ha nem tudnánk forgatni a kardot, legalább önvédelem céljából. *Válaszolja kedves türelmességgel. Csizmájával puhán lépked végig a friss füvön keresztül, hogy az egyik padra leülhessen. Ott kezét megtámasztja hátul, s fejét felszegve figyeli a holdat.*
- Ez érdekes. Nálunk tíz év után a férfiak hazamennek, s a Fekete Légióban szolgálnak tovább, avagy hivatalosan is zsoldosnak állnak. A nők meg... Azt még nem tudom, nővéremmel mi vagyunk az elsők, akik eljöttek így. *Mosolyog Galdiranra, miközben a hold opálos fénye világítja meg arcát. Nincs szükség fáklya fényére, hiszen az égitest elegendő világosságot nyújt számukra.*
- Akkor ezek szerint, neked is jár némi birtok, ha még is úgy gondolnál, hogy hazamennél a földvárosába?
A hozzászólás írója (Elyne Vrynn Worf) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.30 23:53:47
1557. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-05-30 12:23:20
Üzenet elküldve: 2015-05-30 12:23:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 608
OOC üzenetek: 70
Játékstílus: Vakmerő
//Coinleach Loon//
*Az elfet követve kilép az ajtón, mellésorol és hallgatja a bemutatót.*
-Nekem egészen tetszik a város. Pezseg az élettől. Persze hosszú távon nem tudnék itt maradni én sem.
*Alaposabban szemügyre veszi a Holdudvart, Coinleach ujját követve.*
-Az otthonomra emlékeztet ez a hely. Van egy kis sziklaszirt a hálótermek mögött. Persze csak az ablakon át lehet oda jutni, egy élettel teli völgyre van onnan kilátás. Ott szerettem leginkább meditálni.
*Elmereng egy pillanatra, a fakapuhoz érve viszont visszatér a mágus társaságába.*
-És milyen a te otthonod?
*Az elfet követve kilép az ajtón, mellésorol és hallgatja a bemutatót.*
-Nekem egészen tetszik a város. Pezseg az élettől. Persze hosszú távon nem tudnék itt maradni én sem.
*Alaposabban szemügyre veszi a Holdudvart, Coinleach ujját követve.*
-Az otthonomra emlékeztet ez a hely. Van egy kis sziklaszirt a hálótermek mögött. Persze csak az ablakon át lehet oda jutni, egy élettel teli völgyre van onnan kilátás. Ott szerettem leginkább meditálni.
*Elmereng egy pillanatra, a fakapuhoz érve viszont visszatér a mágus társaságába.*
-És milyen a te otthonod?
1556. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-05-30 12:09:27
Üzenet elküldve: 2015-05-30 12:09:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 203
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Megfontolt
//Bato Luo'Su//
*A holdudvarba lépve Coinleach bele is kezd a beszélgetésbe egy rögtönzött idegenvezetés formájában.*
- Ez itt a Holdudvar! Nem jártál még sosem Artheniorban, ugye? Jómagam nem nagyon szeretem ezt a várost, túl zsúfolt sokszor, de ez a kis kertecske mindig megnyugtat. -
*a lugas felé mutat*
- Nézd, ott lehet a legjobban pihenni. Éjszaka ezt az egész helyet betölti a holdfény, gyönyörű! -
*Ha mindent szemügyre vettek, tovább haladnak, Coinleach még mond pár szót a növényzetről, aztán a fakapun keresztül az erdő felé veszik útjukat.*
A hozzászólás írója (Coinleach Loon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.30 12:11:29
*A holdudvarba lépve Coinleach bele is kezd a beszélgetésbe egy rögtönzött idegenvezetés formájában.*
- Ez itt a Holdudvar! Nem jártál még sosem Artheniorban, ugye? Jómagam nem nagyon szeretem ezt a várost, túl zsúfolt sokszor, de ez a kis kertecske mindig megnyugtat. -
*a lugas felé mutat*
- Nézd, ott lehet a legjobban pihenni. Éjszaka ezt az egész helyet betölti a holdfény, gyönyörű! -
*Ha mindent szemügyre vettek, tovább haladnak, Coinleach még mond pár szót a növényzetről, aztán a fakapun keresztül az erdő felé veszik útjukat.*
A hozzászólás írója (Coinleach Loon) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.05.30 12:11:29
1555. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-05-25 23:08:33
Üzenet elküldve: 2015-05-25 23:08:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
* Talpa puhán huppanna a Holdudvar fövegén, ha nem épp egy bokorban érne földet az ablakból kiugorván. Nyekkenés és ágak reccsenése jelzi a balul sült érkezést, majd nyögdécselés és hosszadalmas kikászálódás a bokrok közül - a külső szemlélődő csupán a félreérthető, és nevetséges ágmozgást láthatja, majd azt, amint egy férfi gurul ki a kövezett útra, majd felpattanva, leporolva magáról a leveleket és törött ágakat, a bokorhoz visszanyúlva egy zsákot ráncigál elő, amiben ki tudja, mi van. Hisz ki gondolna arra, hogy csak egy kalandos kedvű férfiú az, akinek zsákjában a páncéljai találhatóak? *
~ Talán senki sem vett észre. ~
* Nyugtatgatja magát ekképpen, majd zsákját a vállára véve, indul meg a kikövezett úton. Közben arra gondol, hogy talán jobb volna beszereznie egy lovat, azon sokkal könnyebb lenne közlekedni, mint így, gyalog szerrel. *
~ Talán senki sem vett észre. ~
* Nyugtatgatja magát ekképpen, majd zsákját a vállára véve, indul meg a kikövezett úton. Közben arra gondol, hogy talán jobb volna beszereznie egy lovat, azon sokkal könnyebb lenne közlekedni, mint így, gyalog szerrel. *
1554. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-05-24 17:31:03
Üzenet elküldve: 2015-05-24 17:31:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
//Vesyra//
*Ahogy a lány látszólag össze szedi magát, Lumir is feláll, és sóhajt. Az ötleten, miszerint az erdőbe menjenek gyakorolni, elgondolkodik, de ha ez a lány vágya, hát követi. Nem akarja megbántani. Ahogy elveszi a lány remegő kezéből a zsebkendőjét, széthajtja és újra összehajtogatja azt a saját meglátása szerint. Első ránézésre pontosan ugyanúgy néz ki, mint ahogy a lány a kezébe nyomta, talán furcsállná is külső szemlélő, de Lumir ettől jobban érzi magát.*
-Hát, most már van egy.
*Mosolyog a lányra, ami mögött valójában elég nyomasztó érzést rejt el. Sajnálja a lányt.*
-Kard ki kard.
*Mondja mosolyogva, és hosszú léptekkel a tündér után indul.*
*Ahogy a lány látszólag össze szedi magát, Lumir is feláll, és sóhajt. Az ötleten, miszerint az erdőbe menjenek gyakorolni, elgondolkodik, de ha ez a lány vágya, hát követi. Nem akarja megbántani. Ahogy elveszi a lány remegő kezéből a zsebkendőjét, széthajtja és újra összehajtogatja azt a saját meglátása szerint. Első ránézésre pontosan ugyanúgy néz ki, mint ahogy a lány a kezébe nyomta, talán furcsállná is külső szemlélő, de Lumir ettől jobban érzi magát.*
-Hát, most már van egy.
*Mosolyog a lányra, ami mögött valójában elég nyomasztó érzést rejt el. Sajnálja a lányt.*
-Kard ki kard.
*Mondja mosolyogva, és hosszú léptekkel a tündér után indul.*
1553. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-05-24 14:00:47
Üzenet elküldve: 2015-05-24 14:00:47
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Lumir//
*Vesyra szégyenkezve veszi el a zsebkendőt Lumirtól, majd könnyes szemeit megtörölve ránéz a férfira hatalmas szemeivel, és mosolyogva, bólogatva csak annyit tud kinyögni, hogy...* -Köszönöm... *Ezt kimondva, mintha új erőre kapna felveszi a kardját a földről és elrakja.*
-Menjünk ki az erdőbe! Ott senki nem zavarna minket miközben egymással harcolunk.
*Vesyra a zsebkendőt amit Lumirtól kapott gondosan összehajtja eredeti állapotába, és a férfinak nyújtja, miközben kezei remegnek. Még nem igazán tette túl magát az előző sokkon.*
~Ideje, hogy erősebbé váljak.~
-Köszönöm minden segítségedet! Sosem volt még egy barátom sem, mielőtt megismertelek.
*Mosolyog rá a tündér és kiegyenesedve, határozott léptekkel indul az erdő felé egyenesen előre nézve, mintha pontosan tudná mit keres ott...*
*Vesyra szégyenkezve veszi el a zsebkendőt Lumirtól, majd könnyes szemeit megtörölve ránéz a férfira hatalmas szemeivel, és mosolyogva, bólogatva csak annyit tud kinyögni, hogy...* -Köszönöm... *Ezt kimondva, mintha új erőre kapna felveszi a kardját a földről és elrakja.*
-Menjünk ki az erdőbe! Ott senki nem zavarna minket miközben egymással harcolunk.
*Vesyra a zsebkendőt amit Lumirtól kapott gondosan összehajtja eredeti állapotába, és a férfinak nyújtja, miközben kezei remegnek. Még nem igazán tette túl magát az előző sokkon.*
~Ideje, hogy erősebbé váljak.~
-Köszönöm minden segítségedet! Sosem volt még egy barátom sem, mielőtt megismertelek.
*Mosolyog rá a tündér és kiegyenesedve, határozott léptekkel indul az erdő felé egyenesen előre nézve, mintha pontosan tudná mit keres ott...*
1552. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-05-24 12:16:54
Üzenet elküldve: 2015-05-24 12:16:54
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
//Vesyra//
*Megtetszik Lumirnak a lány lelkesedése, és habár tudja, hogy ő már ennél jobb sosem lesz, bele menne a tündér játékába. Amikor azonban a lány egyik pillanatról a másikra újra emlékezteti Lumirt a céltudatosságának valódi okára, és sírni kezd, elhatározza magát: minden tudását igyekszik átadni a lánynak, és amikor már az összes tanácsa elfogyott, segít neki egy igazi tanítót keresni. A lány elé lép, leguggol hozzá, megmarkolja a két vállát, felkeresi Vesyra tekintetét és szemtől szembe válaszol neki:*
-Segítek. Nem tudom, hogy mennyit tudok, de mindent megteszek. Oké? Büszke lesz rád a családod, ezt megígérem.
*A szipogó lány még bocsánatot is kér, amiért zokogni kezdett.*
-Ugyan, nincs semmi probléma.
*Az egyik apró bőrtáskájából egy kicsi hófehér élére hajtogatott kendőt vesz elő, és a lány kezébe nyomja.*
-Szívesen segítek.
*Megtetszik Lumirnak a lány lelkesedése, és habár tudja, hogy ő már ennél jobb sosem lesz, bele menne a tündér játékába. Amikor azonban a lány egyik pillanatról a másikra újra emlékezteti Lumirt a céltudatosságának valódi okára, és sírni kezd, elhatározza magát: minden tudását igyekszik átadni a lánynak, és amikor már az összes tanácsa elfogyott, segít neki egy igazi tanítót keresni. A lány elé lép, leguggol hozzá, megmarkolja a két vállát, felkeresi Vesyra tekintetét és szemtől szembe válaszol neki:*
-Segítek. Nem tudom, hogy mennyit tudok, de mindent megteszek. Oké? Büszke lesz rád a családod, ezt megígérem.
*A szipogó lány még bocsánatot is kér, amiért zokogni kezdett.*
-Ugyan, nincs semmi probléma.
*Az egyik apró bőrtáskájából egy kicsi hófehér élére hajtogatott kendőt vesz elő, és a lány kezébe nyomja.*
-Szívesen segítek.
1551. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-05-23 23:27:08
Üzenet elküldve: 2015-05-23 23:27:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Lumir//
-Nem vagy elég öreg hozzám. * mosolyog rá a tűndér *
-Mit szólnál akkor, ha egymást fejlesztenénk még erősebb, és még különb harcossá. Eddzünk együtt, és lehet, hogy majd egyszer ketten leszünk a legnagyobb harcosok a földön. *Nevet saját magán a kis teremtés. Előveszi az egyik kardját a hátsó tokjából és Lumirra szegezi.*
-Gyerünk eddz velem, és tegyél engem jobb harcossá, különben soha többé nem léphetek a családom elé!
*Tör ki hatalmas sírásban Vesyra. Könnyei a földre folynak miközben a kardját a földre ejti.*
-Egy csődtömeg vagyok... Ne haragudj rám.
*Vesyra földrerogy miközben a gyűrűjét szorongatja. Sosem sírt még senki előtt, és percek alatt elkapja a szégyenérzet.*
-Ne haragudj rám. Nem kellett volna rád zúdítanom ezt az egészet. Bocsáss meg...
~Soha nem éreztem még ekkora szégyent magamban...~
-Nem vagy elég öreg hozzám. * mosolyog rá a tűndér *
-Mit szólnál akkor, ha egymást fejlesztenénk még erősebb, és még különb harcossá. Eddzünk együtt, és lehet, hogy majd egyszer ketten leszünk a legnagyobb harcosok a földön. *Nevet saját magán a kis teremtés. Előveszi az egyik kardját a hátsó tokjából és Lumirra szegezi.*
-Gyerünk eddz velem, és tegyél engem jobb harcossá, különben soha többé nem léphetek a családom elé!
*Tör ki hatalmas sírásban Vesyra. Könnyei a földre folynak miközben a kardját a földre ejti.*
-Egy csődtömeg vagyok... Ne haragudj rám.
*Vesyra földrerogy miközben a gyűrűjét szorongatja. Sosem sírt még senki előtt, és percek alatt elkapja a szégyenérzet.*
-Ne haragudj rám. Nem kellett volna rád zúdítanom ezt az egészet. Bocsáss meg...
~Soha nem éreztem még ekkora szégyent magamban...~
1550. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-05-23 18:53:28
Üzenet elküldve: 2015-05-23 18:53:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
//Vesyra//
-Egy percig sem kételkedtem abban, hogy meg tudod védeni magad.
*Visszakönyököl a már előmelegített kerítésdarabkájára. Mikor a lány újra megszólítja, a bizonytalan "Figyelj" után már érzi, hogy valamire készül a tündér.*
~Na erre sem kért meg még senki. Valakit edzeni?~
*A kérdés után Lumir előre fordul és bámul maga elé, ahogy azt már korábban is tette, de ezúttal tanácstalanul tűnődő tekintettel.*
~Nem vagyok erre képes. Középszerű vagyok én is, csak vak vezetne világtalant.~
-Köszönöm, hogy többre tartasz engem, mint egy középszerű zsoldost, de azt hiszem nem vagyok rá képes. Öreg vagyok, lassú és még csak azt sem mondhatom, hogy olyan fényes múlt áll a hátam mögött. Nem tudtam mindenkit megvédeni.
*Csenden lehajtja a fejét, a földet bámulja szótlanul. Mikor összeszedi a gondolatait, folytatja:*
-Azt sem tudom mit mutathatnék, amit egy magadfajta fiatal ereje teljében lévő harcos ne tudna lekörözni.
*A szíve mélyén nagyon fáj, hogy ezt kell mondania, mert fénykorában nem így volt, de be kell ismernie magának: rég volt az már.*
-Megöregedtem.
-Egy percig sem kételkedtem abban, hogy meg tudod védeni magad.
*Visszakönyököl a már előmelegített kerítésdarabkájára. Mikor a lány újra megszólítja, a bizonytalan "Figyelj" után már érzi, hogy valamire készül a tündér.*
~Na erre sem kért meg még senki. Valakit edzeni?~
*A kérdés után Lumir előre fordul és bámul maga elé, ahogy azt már korábban is tette, de ezúttal tanácstalanul tűnődő tekintettel.*
~Nem vagyok erre képes. Középszerű vagyok én is, csak vak vezetne világtalant.~
-Köszönöm, hogy többre tartasz engem, mint egy középszerű zsoldost, de azt hiszem nem vagyok rá képes. Öreg vagyok, lassú és még csak azt sem mondhatom, hogy olyan fényes múlt áll a hátam mögött. Nem tudtam mindenkit megvédeni.
*Csenden lehajtja a fejét, a földet bámulja szótlanul. Mikor összeszedi a gondolatait, folytatja:*
-Azt sem tudom mit mutathatnék, amit egy magadfajta fiatal ereje teljében lévő harcos ne tudna lekörözni.
*A szíve mélyén nagyon fáj, hogy ezt kell mondania, mert fénykorában nem így volt, de be kell ismernie magának: rég volt az már.*
-Megöregedtem.
1549. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-05-23 16:05:38
Üzenet elküldve: 2015-05-23 16:05:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Lumir//
-Ne nézz annyira fiatalnak. Lehet, hogy nem vagyok még annyira idős, de azért tudok már vigyázni magamra * nevet a férfi mondandóján a kis tündér. A tündérke megállás nélkül a tájat fürkészi, miközben elgondolkodik, hogy miért is ő az egyetlen a klánjából, aki nem tartozik oda. De ezeket a gondolatokat gyorsan elkergetve újra Lumirhoz szól*
-Figyelj... kicsit furcsa kérdés lesz szerintem, de csak benned bízhatok jelen esetben. Tudnál segíteni, hogy tovább edzem magam harcossá, hogy még erősebbé váljak? Nem akarok örökké egy középszintű harcos szintjén megmaradni, és szeretnék méltóvá válni a családom nevéhez.
~Istenem... remélem nem fog őrültnek tartani.~
*Vesyra először bízza rá saját edzését valaki másra, de úgy érzi, hogy most talán lehetősége lesz valami olyasmivé válnia, amivé már rég óta kellett volna. Harcossá.*
-Ne nézz annyira fiatalnak. Lehet, hogy nem vagyok még annyira idős, de azért tudok már vigyázni magamra * nevet a férfi mondandóján a kis tündér. A tündérke megállás nélkül a tájat fürkészi, miközben elgondolkodik, hogy miért is ő az egyetlen a klánjából, aki nem tartozik oda. De ezeket a gondolatokat gyorsan elkergetve újra Lumirhoz szól*
-Figyelj... kicsit furcsa kérdés lesz szerintem, de csak benned bízhatok jelen esetben. Tudnál segíteni, hogy tovább edzem magam harcossá, hogy még erősebbé váljak? Nem akarok örökké egy középszintű harcos szintjén megmaradni, és szeretnék méltóvá válni a családom nevéhez.
~Istenem... remélem nem fog őrültnek tartani.~
*Vesyra először bízza rá saját edzését valaki másra, de úgy érzi, hogy most talán lehetősége lesz valami olyasmivé válnia, amivé már rég óta kellett volna. Harcossá.*
1548. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-05-22 14:09:47
Üzenet elküldve: 2015-05-22 14:09:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 292
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
*Miután bezárta a szobáját, a folyosó ablakán keresztül ugrik a Holdudvarba. Nem mintha menekülne valaki elől, vagy hasonlók, egyszerűen csak így egyszerűbb és gyorsabb is, mint a fogadón keresztül kanyarogni.*
~Tegnap nem tudott ennyire megérinteni ez a kis kertecske.~
*Anor beül a lugasba és azt figyeli, hogy a szellő hogyan lengeti a bokrok leveleit. Kényelmesen érzi magát, pár percet el is időzik itt, mielőtt továbbindulna. Először a fogadóba megy, hogy leadja a szobakulcsot, majd folytatja útját a Főtér felé.*
~Tegnap nem tudott ennyire megérinteni ez a kis kertecske.~
*Anor beül a lugasba és azt figyeli, hogy a szellő hogyan lengeti a bokrok leveleit. Kényelmesen érzi magát, pár percet el is időzik itt, mielőtt továbbindulna. Először a fogadóba megy, hogy leadja a szobakulcsot, majd folytatja útját a Főtér felé.*
1547. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-05-21 22:06:49
Üzenet elküldve: 2015-05-21 22:06:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
//Vesyra//
*Ahogy kardot ránt az apró harcos, hátralép egyet, de meg sem fordul a fejében, hogy a lány veszélyt jelentene rá.*
-Nincs is szebb dolog mint az ifjonti lelkesség.
*Teszi hozzá a tündér monológjához, amit már folytat is. Ahogy Vesyra a letelepedésről kezd beszélni, Lumir azonnal számtalan tanáccsal akarná ellátni, de inkább csendben marad, és tovább hallgatja a lányt.*
-Remélem minden terved véghez viszed, és mikor címeres karddal vonulsz a családhoz, büszkén állj eléjük. De ne feledd, hogy a család teszi teljessé az életet.
*Érzi, hogy egy kicsit mélyen szántóbb gondolatmenethez érkezik, úgyhogy inkább felfüggeszti. Ha a tündér benne van, majd folytatja, ha sokallja, más témára tereli a szót.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.05.21 23:53:56, a következő indokkal:
Jelpótlás.
*Ahogy kardot ránt az apró harcos, hátralép egyet, de meg sem fordul a fejében, hogy a lány veszélyt jelentene rá.*
-Nincs is szebb dolog mint az ifjonti lelkesség.
*Teszi hozzá a tündér monológjához, amit már folytat is. Ahogy Vesyra a letelepedésről kezd beszélni, Lumir azonnal számtalan tanáccsal akarná ellátni, de inkább csendben marad, és tovább hallgatja a lányt.*
-Remélem minden terved véghez viszed, és mikor címeres karddal vonulsz a családhoz, büszkén állj eléjük. De ne feledd, hogy a család teszi teljessé az életet.
*Érzi, hogy egy kicsit mélyen szántóbb gondolatmenethez érkezik, úgyhogy inkább felfüggeszti. Ha a tündér benne van, majd folytatja, ha sokallja, más témára tereli a szót.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.05.21 23:53:56, a következő indokkal:
Jelpótlás.
1546. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-05-21 21:01:48
Üzenet elküldve: 2015-05-21 21:01:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Lumir//
-Nem tudom. Harcolni akarok mindenképp. Bárkivel. Be akarom bizonyítani a családomnak, hogy nem érdemeltem meg, hogy kiközösítsenek, és eldobjanak maguktól!
*Kiált fel a tündér, mikor kiveszi az egyik kardját a hátsó tegezéből.*
-Azt akarom, hogy valaha megfeleljek annak az elvárásnak, amit felém állítottak. Azt akarom, hogy egy nap ez a kard valami híres klánnak a címerét viselje... Harcolni akarok, de mindenképpen azért, hogy valami jót cselekedjek.
*Mondja hihetetlenül ambiciózusan Vesyra, majd lecsillapodik.*
-Aztán le akarok telepedni. Család, barátok meg minden butaság *mosolyodik el*
- De úgy tűnik, hogy jó úton haladok, mert egy barátot már most találtam magamnak.
*Ezeket a mondatokat kimondva visszarakja a kardot a helyére, és megfogja Lumir vállát*
-Kösz, hogy mellém ültél. *nevet...*
-Nem tudom. Harcolni akarok mindenképp. Bárkivel. Be akarom bizonyítani a családomnak, hogy nem érdemeltem meg, hogy kiközösítsenek, és eldobjanak maguktól!
*Kiált fel a tündér, mikor kiveszi az egyik kardját a hátsó tegezéből.*
-Azt akarom, hogy valaha megfeleljek annak az elvárásnak, amit felém állítottak. Azt akarom, hogy egy nap ez a kard valami híres klánnak a címerét viselje... Harcolni akarok, de mindenképpen azért, hogy valami jót cselekedjek.
*Mondja hihetetlenül ambiciózusan Vesyra, majd lecsillapodik.*
-Aztán le akarok telepedni. Család, barátok meg minden butaság *mosolyodik el*
- De úgy tűnik, hogy jó úton haladok, mert egy barátot már most találtam magamnak.
*Ezeket a mondatokat kimondva visszarakja a kardot a helyére, és megfogja Lumir vállát*
-Kösz, hogy mellém ültél. *nevet...*
1545. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-05-21 20:07:48
Üzenet elküldve: 2015-05-21 20:07:48
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 45
Játékstílus: Megfontolt
//Vesyra//
*Érdeklődve hallgatja, miközben újra a lány mellé sorol. Mostanra már biztos léptűnek hat a lány, úgyhogy nem nyújt támaszt. Visszajelzésként a kisebb szünetek alatt hümmög, majd ahogy látja és hallja a tündér szomorúságát, a vállára teszi a kezét egy pillanatra, de továbbra is maga elé néz.*
-Nem mindenkinek való a zsoldos élet. Ha valakinek van még vesztenivalója, nem javaslom ezt a szakmát.
*A rövid szünet alatt megáll a kerítésnél, rátámaszkodik és a sötét erdőbe bámul.*
-És mik a terveid, most hogy nem pénzért harcolsz?
*Vesyra felé fordul, mikor befejezi a mondatát.*
*Érdeklődve hallgatja, miközben újra a lány mellé sorol. Mostanra már biztos léptűnek hat a lány, úgyhogy nem nyújt támaszt. Visszajelzésként a kisebb szünetek alatt hümmög, majd ahogy látja és hallja a tündér szomorúságát, a vállára teszi a kezét egy pillanatra, de továbbra is maga elé néz.*
-Nem mindenkinek való a zsoldos élet. Ha valakinek van még vesztenivalója, nem javaslom ezt a szakmát.
*A rövid szünet alatt megáll a kerítésnél, rátámaszkodik és a sötét erdőbe bámul.*
-És mik a terveid, most hogy nem pénzért harcolsz?
*Vesyra felé fordul, mikor befejezi a mondatát.*
1544. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-05-21 17:15:38
Üzenet elküldve: 2015-05-21 17:15:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Nestor//
*Eghalim megpillant egy egyszerű faajtót. Ezt a fogadó bejáratának véli. Elindul tehát ténylegesen az ajtó felé megállíthatatlanul.* ~Úgy ennék már valamit.~ *A sült vadhús gondolatára teljesen összefut a nyál a szájában. Enni akarásán már csak a ledőlni vágyása nagyobb. A napját sem tudja mikor aludt rendesen fedél alatt ágyban.* ~Sörre és borra vágyom. Nem érdekel semmi, most elverem minden pénzem.~
*A fogadóba indulása nem éppen zökkenőmentes, ugyanis egy alak a sötétből megszólítja. Eghalim sötételfnek nézi. Majd önkéntelenül elmosolyodik az idegen előadásmódján.* ~Valami költőnő lehet. Vagy férfi?~ *Eghalim pillanatnyi zavarában azt sem tudja mitévő legyen. Ezért a mindig bevált módszerhez folyamodik: köszön.*
-Üdvözletem Eghalim Grall vagyok, tiszteletére. És nem kell nekem cifrán beszélni, nem sok eszem van az ilyesmihez.
*Mosolyodik el megint. Egyből, ellentmondást nem tűrve megindul a kis faajtó irányába, majd belép rajta. Túl fáradt és éhes ahhoz, hogy komoly társalgást tudjon kezdeményezni.*
*Eghalim megpillant egy egyszerű faajtót. Ezt a fogadó bejáratának véli. Elindul tehát ténylegesen az ajtó felé megállíthatatlanul.* ~Úgy ennék már valamit.~ *A sült vadhús gondolatára teljesen összefut a nyál a szájában. Enni akarásán már csak a ledőlni vágyása nagyobb. A napját sem tudja mikor aludt rendesen fedél alatt ágyban.* ~Sörre és borra vágyom. Nem érdekel semmi, most elverem minden pénzem.~
*A fogadóba indulása nem éppen zökkenőmentes, ugyanis egy alak a sötétből megszólítja. Eghalim sötételfnek nézi. Majd önkéntelenül elmosolyodik az idegen előadásmódján.* ~Valami költőnő lehet. Vagy férfi?~ *Eghalim pillanatnyi zavarában azt sem tudja mitévő legyen. Ezért a mindig bevált módszerhez folyamodik: köszön.*
-Üdvözletem Eghalim Grall vagyok, tiszteletére. És nem kell nekem cifrán beszélni, nem sok eszem van az ilyesmihez.
*Mosolyodik el megint. Egyből, ellentmondást nem tűrve megindul a kis faajtó irányába, majd belép rajta. Túl fáradt és éhes ahhoz, hogy komoly társalgást tudjon kezdeményezni.*
1543. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-05-21 17:04:34
Üzenet elküldve: 2015-05-21 17:04:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Megfontolt
//Lumir//
*Kilépve a fogadóból, Vesyra nagyon boldog, hogy megismert valakit, és ahogy az a férfi egyből megnyílt előtte. Úgy gondolja, ideje neki is megnyílni előtte*
-Nos... hát az életem nagyon régen kezdődött. Egy nemes tündér klánba tartoztam, ahol mindenki kiskora óta értett a mágiához. Na én voltam az, aki semmit nem tudott. Egész gyerekkoromban szoktattak hozzá, de egyszerűen nem tudtam megtanulni. Ennek köszönhetően elküldtek a hazámból. Sok ideig egyedül voltam, főként edzéssel töltöttem az időmet. Egy kovácstól vettem ezt a két kardot. Pénzem nem volt, ezért a nyakláncomat kellett odaadnom neki.
*Könnybe lábad a szeme, miközben meséli ezeket, de azért folytatja*
-Megállás nélkül edzettem, és két évet le is dolgoztam zsoldosként, de elég volt. Utána érkeztem ide, Artheniorba. Hát eddig ennyire tökéletes az életem. *mosolyodik el a könnyei mögött. Miután ezeket elmondja beletörli szemét a karjába, és némán sétál tovább, remélve, hogy nem volt túl meghökkentő amit Lumirnak mondott*
~Nem tudom, minek beszélek ennyit...~
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.05.21 18:19:54, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; elírások javítása.
*Kilépve a fogadóból, Vesyra nagyon boldog, hogy megismert valakit, és ahogy az a férfi egyből megnyílt előtte. Úgy gondolja, ideje neki is megnyílni előtte*
-Nos... hát az életem nagyon régen kezdődött. Egy nemes tündér klánba tartoztam, ahol mindenki kiskora óta értett a mágiához. Na én voltam az, aki semmit nem tudott. Egész gyerekkoromban szoktattak hozzá, de egyszerűen nem tudtam megtanulni. Ennek köszönhetően elküldtek a hazámból. Sok ideig egyedül voltam, főként edzéssel töltöttem az időmet. Egy kovácstól vettem ezt a két kardot. Pénzem nem volt, ezért a nyakláncomat kellett odaadnom neki.
*Könnybe lábad a szeme, miközben meséli ezeket, de azért folytatja*
-Megállás nélkül edzettem, és két évet le is dolgoztam zsoldosként, de elég volt. Utána érkeztem ide, Artheniorba. Hát eddig ennyire tökéletes az életem. *mosolyodik el a könnyei mögött. Miután ezeket elmondja beletörli szemét a karjába, és némán sétál tovább, remélve, hogy nem volt túl meghökkentő amit Lumirnak mondott*
~Nem tudom, minek beszélek ennyit...~
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.05.21 18:19:54, a következő indokkal:
Múlt helyett jelen idő; elírások javítása.
1542. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-05-20 20:57:38
Üzenet elküldve: 2015-05-20 20:57:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A kósza - Eghalim Grall//
*Ráérősen, nyugodtan sétál keresztül a hold által megvilágított udvaron. Hátára akasztva hordja különleges hangszerét, a Sathorant. Hátra tekint, hogy megpillantsa annak nyakát, gyengéden meg is érinti jobb kezével. Egy dalnok fekszik itt, tőle nem messze. Nem is akármilyen dalnok. És ő is olyanná fog válni, akire egy világ fog emlékezni.
z udvart csodálja maga körül. A hold ezüstös színében világítja meg az udvar egészét, s Nestor elégedett mosollyal emeli az égre fejét. Behunyja szemeit és eltelik a hold fényének csodálatában.*
-Csodálatos! *Suttogja magának.
A fogadóba igyekszik, út közben azonban összetalálkozik egy elég levertnek tűnő elffel. Úgy néz ki, mint aki mindjárt megadja magát az éjszakának és beletanyál a kőzetbe. Tehát fáradtnak tűnik. De akkor is kell neki valaki, aki informálhatja. Odalép hozzá, s megszólítja:*
-Csillagos éjszakát, elf testvérem! Mily költői az éj, nem gondolá? Költői, tiszta. Csodálatos!
*Ismétli meg magát a fiú, s gyorsan bemutatkozik.*
-Oh, beh modoratlan vagyok hát. Becsületes nevem Nestor Phargath. Messzi földek ékes hangú dalnoka vagyok. Kit tisztelhetek kend személyében?
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.05.21 18:18:26, a következő indokkal:
Helyszínleírás figyelmen kívül hagyása; múlt helyett jelen idő.
*Ráérősen, nyugodtan sétál keresztül a hold által megvilágított udvaron. Hátára akasztva hordja különleges hangszerét, a Sathorant. Hátra tekint, hogy megpillantsa annak nyakát, gyengéden meg is érinti jobb kezével. Egy dalnok fekszik itt, tőle nem messze. Nem is akármilyen dalnok. És ő is olyanná fog válni, akire egy világ fog emlékezni.
z udvart csodálja maga körül. A hold ezüstös színében világítja meg az udvar egészét, s Nestor elégedett mosollyal emeli az égre fejét. Behunyja szemeit és eltelik a hold fényének csodálatában.*
-Csodálatos! *Suttogja magának.
A fogadóba igyekszik, út közben azonban összetalálkozik egy elég levertnek tűnő elffel. Úgy néz ki, mint aki mindjárt megadja magát az éjszakának és beletanyál a kőzetbe. Tehát fáradtnak tűnik. De akkor is kell neki valaki, aki informálhatja. Odalép hozzá, s megszólítja:*
-Csillagos éjszakát, elf testvérem! Mily költői az éj, nem gondolá? Költői, tiszta. Csodálatos!
*Ismétli meg magát a fiú, s gyorsan bemutatkozik.*
-Oh, beh modoratlan vagyok hát. Becsületes nevem Nestor Phargath. Messzi földek ékes hangú dalnoka vagyok. Kit tisztelhetek kend személyében?
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.05.21 18:18:26, a következő indokkal:
Helyszínleírás figyelmen kívül hagyása; múlt helyett jelen idő.
1541. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-05-19 19:43:31
Üzenet elküldve: 2015-05-19 19:43:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
~Ha jól tudom itt lennie kell egy fogadónak valahol. Talán ez a kőépület lenne az?~ *Eghalim megáll a Holdudvar közepén és mereszti szemét minden felé. Kedvére van ez a hely, bár még eddig nem látta.* ~Ha Eireni itt lenne biztos értékelné.~ *Eghalim hamar felül kerekedik e gondolatain és elindul tovább a fogadóba.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400