Nincs játékban - Holdudvar
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Holdudvar | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 72 (1421. - 1440. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Asira Qatil [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1737_ember-felelf_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400
1440. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-04-01 12:49:38
Üzenet elküldve: 2015-04-01 12:49:38
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
//Tavaszünnep//
// Ki mit tud? //
*Jó ideje volt már, hogy a vörös hajzuhataggal megáldott, kicicomázott hölgy kihirdette a továbbjutók neveit, melyeket illetően nem volt nagy fejtörés a zsűri részéről, azonban lassacskán délutánba fordul a nap, így érzi, hogy nem ártana belevágni a döntő lebonyolításába.
Ahogy szemeit végigfuttatja a Holdudvaron, itt-ott kiszúr néhányat a nevezők közül, kettejüknek még társasága is akadt, ám a könnyed délutáni csevejt kénytelenek lesznek megszakítani.
Ahogy eddig is, ezúttal is összerendezgeti a papírosait, majd fehér kesztyűs kezébe fogva azokat, felkel az asztalkája mellől, hogy kecses lépteivel a színpadra helyezkedhessen. Még utoljára körülnéz a versenyzőkön, illetve az esetleges nézőkön, majd széles mosollyal az ajkain fog bele a beszédbe.*
- Egy kis figyelmet kérnék a Ki mit tud? résztvevőitől! A felkészülési idő lejárt, így mostantól lehetőség van a színpadi bemutatóra! Kérem, hogy a négy bátor jelentkező egymás után fáradjék a színpadra, s csillogtassa meg legjobb tudását a zsűri előtt! *Magyarázza kellő hangerővel, hogy minden érintetthez eljuthasson az információ, majd a két főre apadt zsűrire fordítja a tekintetét.*
Mindenekelőtt azonban bemutatnám a zsűri tagjait. Köszöntsük Märyn Thramonielt, kit híres-neves íjászoktatóként és előadóművészként van szerencsém bemutatni! *Ezzel az említett hölgy fel is áll a zsűri asztalánál, s egy kecses főhajtással köszönti a résztvevőket, illetve a nézőket egyaránt. Elf létét le sem tagadhatná; hosszú, nyúlánk és vékony alakkal áldotta meg a sors, méz-szőke haja pedig elegáns fonatokba rendezetten díszeleg, így hosszúkás fülei sem maradnak rejtettek a bámészkodók elől. Ruhája nem olyan feltűnő és díszes, mint a versenyt vezető vörös kisasszonyé, de mindenképpen eleganciát sugall.
Miután remélhetőleg tapssal köszöntötték, helyet foglal.*
- Végül, de nem utolsó sorban pedig köszöntsék Alonar Laithast! A zsonglőrködés mestere, azonban jeleskedik a költészetben és énekhangjával is megannyi hölgy szívét ejtette már rabul! *Mosolyogja a nő, mire az ember férfi is feláll, hogy ő is egy könnyed főhajtással üdvözölje az egybegyűlteket. Külleme egészen mindennapi, nem túl sármos figura, de azért még megállja a helyét, ha valóban meg kell dobogtatni néhány női szívet.
Amint neki is megadták a kellő tiszteletet, visszaül a helyére, majd türelmesen várja, hogy felfáradjon a színpadra az első bátor nevező.*
- Sorrendet nem kívántunk felállítani, de azért kérem, ne várakoztassanak minket sokáig! Lássuk, hogy ki mit tud?! *Zárja le a beszédet a vöröske, majd lesétál a színpadról, és visszaülve az asztalkájához, érdeklődve figyeli, ki lesz az első, aki előadja a mutatványát.*
// Ki mit tud? //
*Jó ideje volt már, hogy a vörös hajzuhataggal megáldott, kicicomázott hölgy kihirdette a továbbjutók neveit, melyeket illetően nem volt nagy fejtörés a zsűri részéről, azonban lassacskán délutánba fordul a nap, így érzi, hogy nem ártana belevágni a döntő lebonyolításába.
Ahogy szemeit végigfuttatja a Holdudvaron, itt-ott kiszúr néhányat a nevezők közül, kettejüknek még társasága is akadt, ám a könnyed délutáni csevejt kénytelenek lesznek megszakítani.
Ahogy eddig is, ezúttal is összerendezgeti a papírosait, majd fehér kesztyűs kezébe fogva azokat, felkel az asztalkája mellől, hogy kecses lépteivel a színpadra helyezkedhessen. Még utoljára körülnéz a versenyzőkön, illetve az esetleges nézőkön, majd széles mosollyal az ajkain fog bele a beszédbe.*
- Egy kis figyelmet kérnék a Ki mit tud? résztvevőitől! A felkészülési idő lejárt, így mostantól lehetőség van a színpadi bemutatóra! Kérem, hogy a négy bátor jelentkező egymás után fáradjék a színpadra, s csillogtassa meg legjobb tudását a zsűri előtt! *Magyarázza kellő hangerővel, hogy minden érintetthez eljuthasson az információ, majd a két főre apadt zsűrire fordítja a tekintetét.*
Mindenekelőtt azonban bemutatnám a zsűri tagjait. Köszöntsük Märyn Thramonielt, kit híres-neves íjászoktatóként és előadóművészként van szerencsém bemutatni! *Ezzel az említett hölgy fel is áll a zsűri asztalánál, s egy kecses főhajtással köszönti a résztvevőket, illetve a nézőket egyaránt. Elf létét le sem tagadhatná; hosszú, nyúlánk és vékony alakkal áldotta meg a sors, méz-szőke haja pedig elegáns fonatokba rendezetten díszeleg, így hosszúkás fülei sem maradnak rejtettek a bámészkodók elől. Ruhája nem olyan feltűnő és díszes, mint a versenyt vezető vörös kisasszonyé, de mindenképpen eleganciát sugall.
Miután remélhetőleg tapssal köszöntötték, helyet foglal.*
- Végül, de nem utolsó sorban pedig köszöntsék Alonar Laithast! A zsonglőrködés mestere, azonban jeleskedik a költészetben és énekhangjával is megannyi hölgy szívét ejtette már rabul! *Mosolyogja a nő, mire az ember férfi is feláll, hogy ő is egy könnyed főhajtással üdvözölje az egybegyűlteket. Külleme egészen mindennapi, nem túl sármos figura, de azért még megállja a helyét, ha valóban meg kell dobogtatni néhány női szívet.
Amint neki is megadták a kellő tiszteletet, visszaül a helyére, majd türelmesen várja, hogy felfáradjon a színpadra az első bátor nevező.*
- Sorrendet nem kívántunk felállítani, de azért kérem, ne várakoztassanak minket sokáig! Lássuk, hogy ki mit tud?! *Zárja le a beszédet a vöröske, majd lesétál a színpadról, és visszaülve az asztalkájához, érdeklődve figyeli, ki lesz az első, aki előadja a mutatványát.*
1439. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-31 16:34:07
Üzenet elküldve: 2015-03-31 16:34:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 180
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 180
Játékstílus: Megfontolt
//Tavaszünnep//
//Ki mit tud?-Felkészülés-
Iluq Gwekhlan //
*A nézésre, amit Ilug az almáért cserébe mutatott, megnevetteti.
Lövései után visszasétál. Ilugon úgy látja, hogy tetszett neki a mutatvány.*
- Köszönöm! *Válaszol illendően a dicséretre, ám nem csak udvariasságból köszönte meg. Az utóbbi időben kevesen, pontosabban senki nem mondott neki szépeket. Majd zavarodottságában elfelejti, hogy már megköszönte, így megismétli.*
- Köszönöm a dicséretet.
*Újra a versenyre gondol, így újra elkezd izgulni.* ~Vajon a többi jelentkező mivel lép fel? De főleg: hányadik leszek?~ *Leül a földre, és úgy hallgatja tovább, amit Ilug kérdez, miközben ezerrel jár az agya. Úgy érzi, mintha hasa fel és le ugrálna, egyszóval liftezne.*
- Úgy tudom, pénzjutalomra lehet számítani.
*Nem teszi hozzá, hogy "de ez engem nem érdekel, hisz a részvétel a fontos. " Ezt két okból kifolyólag hagyta ki: mert úgy véli, ez egy csöppet gyerekes, és mert az "azt hiszem" szerinte tökéletesen megfelel erre a célra.
Ezután csevegő hangon megkérdezi:*
- Te idevalósi vagy?
*Ezzel elindít reméli, egy szálat, ami bőven elég ahhoz, hogy órák hosszan elbeszélgessenek. Persze a "Ki mit tud?" ebbe is bele fog szólni.*
//Ki mit tud?-Felkészülés-
Iluq Gwekhlan //
*A nézésre, amit Ilug az almáért cserébe mutatott, megnevetteti.
Lövései után visszasétál. Ilugon úgy látja, hogy tetszett neki a mutatvány.*
- Köszönöm! *Válaszol illendően a dicséretre, ám nem csak udvariasságból köszönte meg. Az utóbbi időben kevesen, pontosabban senki nem mondott neki szépeket. Majd zavarodottságában elfelejti, hogy már megköszönte, így megismétli.*
- Köszönöm a dicséretet.
*Újra a versenyre gondol, így újra elkezd izgulni.* ~Vajon a többi jelentkező mivel lép fel? De főleg: hányadik leszek?~ *Leül a földre, és úgy hallgatja tovább, amit Ilug kérdez, miközben ezerrel jár az agya. Úgy érzi, mintha hasa fel és le ugrálna, egyszóval liftezne.*
- Úgy tudom, pénzjutalomra lehet számítani.
*Nem teszi hozzá, hogy "de ez engem nem érdekel, hisz a részvétel a fontos. " Ezt két okból kifolyólag hagyta ki: mert úgy véli, ez egy csöppet gyerekes, és mert az "azt hiszem" szerinte tökéletesen megfelel erre a célra.
Ezután csevegő hangon megkérdezi:*
- Te idevalósi vagy?
*Ezzel elindít reméli, egy szálat, ami bőven elég ahhoz, hogy órák hosszan elbeszélgessenek. Persze a "Ki mit tud?" ebbe is bele fog szólni.*
1438. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-31 13:52:12
Üzenet elküldve: 2015-03-31 13:52:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 18
Játékstílus: Vakmerő
//Tavaszünnep//
//Ki mit tud? – Felkészülés – Sach Eire//
*Elmosolyodik, ahogy Sach a madarának nevét méltatja. Iluq tud bánni az állatokkal, a maga módján, úgy, hogy megadja nekik a kellő tiszteletet, vagy ha az nem járható út kivívja, hogy tiszteljék őt, ami már súrolja az idomár dolgát. Na, de ha meg is érteti magát velük a nyelvüket, sajnos nem érti, így azt sem tudja, hogy szólítják e egymást valahogyan. Ezért ad nevet nekik néha, mert valljuk be a “sólyomnál” minden jobban hangzik.
Figyeli a lány szavait, ahogy magyarázza bemutatni kívánt produkcióját. Közben egy-egy mondat végén egy halk “ühüm” hangot hallat, s bólint hozzá. Amikor viccelődve neki ígéri az almákat, elmosolyodik újra.*
Akkor elég szépen nézek? *Nyitja nagyra teljesen fekete, mandula vágású szemeit. Ez általában megrémiszti az embereket, de az elf lány már hozzászokhatott ilyetén tekintethez, hiszen elfeknél elő szokott fordulni.*
- Desna szereti az almát és én is. *Mosolyodik el újra, de mikor látja, hogy a lány komoly lesz az ő arcáról is lefagy a mosoly, majd érdeklődve figyeli mit akar mondani a másik. Aztán amint meghallja a szavakat, ismét felveszi a barátságos vigyorát és megszólal.*
- Hogy a fenébe ne! Még szép, hogy segítek. *Bólint, hogy megerősítse mondandóját, majd pár lépést tesz hátra, amikor a lány lőni készül. Az emberektől nem kell tartani, egy lélek sincs a közelükben, de azért nyitva tartja szemét, a szaladgáló kölykök bárhonnan felbukkanhatnak. Nem inti le Desnát az állványról, bízik benne, hogy a lány nem véti el a célt, főleg nem ennyire, s nem is akarja, hogy repdeső madár megzavarja.
Elengedi az első nyilat, ami a tábla közepébe talál, aztán a másodikat, ami szintén azon a helyen állapodik meg, ahol az első, ketté szelve amaz testét.*
- Szép! *Mondja lelkesen, majd egyet-kettőt tapsol is elismerése gyanánt.* Tehetséges céllövő vagy.
*Biccent egyet, jelezvén, hogy komolyan gondolja. Lovas íjászokat látott így lőni, annak idején, ügyes emberek voltak, vágtázó ménekről is célt találtak, halálos pontossággal.*
- S, mi is a fődíj ezen a versenyen? *Érdeklődik, semmi rossz szándékkal, csak kíváncsiságból.*
//Ki mit tud? – Felkészülés – Sach Eire//
*Elmosolyodik, ahogy Sach a madarának nevét méltatja. Iluq tud bánni az állatokkal, a maga módján, úgy, hogy megadja nekik a kellő tiszteletet, vagy ha az nem járható út kivívja, hogy tiszteljék őt, ami már súrolja az idomár dolgát. Na, de ha meg is érteti magát velük a nyelvüket, sajnos nem érti, így azt sem tudja, hogy szólítják e egymást valahogyan. Ezért ad nevet nekik néha, mert valljuk be a “sólyomnál” minden jobban hangzik.
Figyeli a lány szavait, ahogy magyarázza bemutatni kívánt produkcióját. Közben egy-egy mondat végén egy halk “ühüm” hangot hallat, s bólint hozzá. Amikor viccelődve neki ígéri az almákat, elmosolyodik újra.*
Akkor elég szépen nézek? *Nyitja nagyra teljesen fekete, mandula vágású szemeit. Ez általában megrémiszti az embereket, de az elf lány már hozzászokhatott ilyetén tekintethez, hiszen elfeknél elő szokott fordulni.*
- Desna szereti az almát és én is. *Mosolyodik el újra, de mikor látja, hogy a lány komoly lesz az ő arcáról is lefagy a mosoly, majd érdeklődve figyeli mit akar mondani a másik. Aztán amint meghallja a szavakat, ismét felveszi a barátságos vigyorát és megszólal.*
- Hogy a fenébe ne! Még szép, hogy segítek. *Bólint, hogy megerősítse mondandóját, majd pár lépést tesz hátra, amikor a lány lőni készül. Az emberektől nem kell tartani, egy lélek sincs a közelükben, de azért nyitva tartja szemét, a szaladgáló kölykök bárhonnan felbukkanhatnak. Nem inti le Desnát az állványról, bízik benne, hogy a lány nem véti el a célt, főleg nem ennyire, s nem is akarja, hogy repdeső madár megzavarja.
Elengedi az első nyilat, ami a tábla közepébe talál, aztán a másodikat, ami szintén azon a helyen állapodik meg, ahol az első, ketté szelve amaz testét.*
- Szép! *Mondja lelkesen, majd egyet-kettőt tapsol is elismerése gyanánt.* Tehetséges céllövő vagy.
*Biccent egyet, jelezvén, hogy komolyan gondolja. Lovas íjászokat látott így lőni, annak idején, ügyes emberek voltak, vágtázó ménekről is célt találtak, halálos pontossággal.*
- S, mi is a fődíj ezen a versenyen? *Érdeklődik, semmi rossz szándékkal, csak kíváncsiságból.*
1437. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-31 13:25:10
Üzenet elküldve: 2015-03-31 13:25:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Tavaszünnep//
//Kora este, szép hely//
*Hamar feladja a férfi azt a bizonyos álcát, amit magára öltött. A Sólyom Fiai szó nagyon hatásos a másiknál, ám nem tudja, hogy mélyen legbelül mi játszódik le benne. Fogalma sincs róla, hogy a vezér mennyire volt élete része és milyen mély barátságuk volt. Kimaradna ezen érzelgős részből, egyben reméli a férfi megkíméli ezen részletektől. Ő csupán akkor egy kis kalandozó vézna sötételf nő volt, aki éppenséggel kiszállt a családi fészekből, hogy világot lásson. Kemény edzéssel és kitartással lett az íjászparancsnok segédje aztán semmi több. Senkivel nem kötött mély barátságot, s nála ez így teljesen jó volt.*
- Nem értettelek félre, csupán annyi, hogy te sem lehetsz biztos benne, hogy este a vaksötétben hová nyúlkálok. Értelmezd csak a saját szájízed szerint.* Veti oda a férfinak, aztán megrándítja a vállát, hogy őt továbbra sem érdekli a másik tévképzetei.*
- Jól emlékszel rá, azonban az szintén jegyzendő, hogy ő mindig a középpontban szeretett lenni. Azért csinálta az a sok értelmetlen mutatványozást. Engem be akart vonni a kis értelmetlen játékába, de én nem engedtem neki. Ezért választotta a csapatból a halk szavú elf nőt, Hjolin-t. Ami meg téged illet, tényleg pocsék céllövő voltál. A többiek állandóan Fakezesként utaltak rád.* Meséli el, hogy mi volt a múltban és annak hátterében. Mennyire híres másoknál, s milyen szóbeszédek terjengtek róla.*
- Örvendek Khan. Ami a rossz szokásaidat illeti, nehogy egyszer ráfázz valakinél.* Tanácsolja a másiknak, de egyáltalán nem rossz szándékból, vagy akadékoskodásból. Szemével figyeli a másik padra való leülését, de akkor ő már feláll onnan.*
- Szerintem számodra sokkal kényesebb ez a bizonyos múlt, mint számomra. Nekem csupán egy sötét folt az életemben, amit jobb ha más nemesek nem hallanak meg. Fogd fel úgy, mint ha gyenge pontom lenne, de nem érzelmileg. De szerintem számodra sem könnyű egy olyan múlttal foglalkozást találni.* Gondolkozik hangosan, miközben a férfi beleegyezik abba, hogy másról csevegjenek. Hálásan néz felé, sőt kezd megbékélni a másik jelenlétével. Visszaül a másik mellé, de a távolságot tartja tőle.*
- Nemesi családban születtem, s jelenleg is az vagyok. A városban a rokonaim élnek, de egyelőre nem mondok többet. * Felnevet, mikor Khan úgy véli, hogy letette az íjat.*
- Nos én gyermek korom óta az íjászattal foglalkozom, így soha sem tettem le az íjat.* Világosítja fel társát, hogy téved és nagyon keveset tud róla.*
//Kora este, szép hely//
*Hamar feladja a férfi azt a bizonyos álcát, amit magára öltött. A Sólyom Fiai szó nagyon hatásos a másiknál, ám nem tudja, hogy mélyen legbelül mi játszódik le benne. Fogalma sincs róla, hogy a vezér mennyire volt élete része és milyen mély barátságuk volt. Kimaradna ezen érzelgős részből, egyben reméli a férfi megkíméli ezen részletektől. Ő csupán akkor egy kis kalandozó vézna sötételf nő volt, aki éppenséggel kiszállt a családi fészekből, hogy világot lásson. Kemény edzéssel és kitartással lett az íjászparancsnok segédje aztán semmi több. Senkivel nem kötött mély barátságot, s nála ez így teljesen jó volt.*
- Nem értettelek félre, csupán annyi, hogy te sem lehetsz biztos benne, hogy este a vaksötétben hová nyúlkálok. Értelmezd csak a saját szájízed szerint.* Veti oda a férfinak, aztán megrándítja a vállát, hogy őt továbbra sem érdekli a másik tévképzetei.*
- Jól emlékszel rá, azonban az szintén jegyzendő, hogy ő mindig a középpontban szeretett lenni. Azért csinálta az a sok értelmetlen mutatványozást. Engem be akart vonni a kis értelmetlen játékába, de én nem engedtem neki. Ezért választotta a csapatból a halk szavú elf nőt, Hjolin-t. Ami meg téged illet, tényleg pocsék céllövő voltál. A többiek állandóan Fakezesként utaltak rád.* Meséli el, hogy mi volt a múltban és annak hátterében. Mennyire híres másoknál, s milyen szóbeszédek terjengtek róla.*
- Örvendek Khan. Ami a rossz szokásaidat illeti, nehogy egyszer ráfázz valakinél.* Tanácsolja a másiknak, de egyáltalán nem rossz szándékból, vagy akadékoskodásból. Szemével figyeli a másik padra való leülését, de akkor ő már feláll onnan.*
- Szerintem számodra sokkal kényesebb ez a bizonyos múlt, mint számomra. Nekem csupán egy sötét folt az életemben, amit jobb ha más nemesek nem hallanak meg. Fogd fel úgy, mint ha gyenge pontom lenne, de nem érzelmileg. De szerintem számodra sem könnyű egy olyan múlttal foglalkozást találni.* Gondolkozik hangosan, miközben a férfi beleegyezik abba, hogy másról csevegjenek. Hálásan néz felé, sőt kezd megbékélni a másik jelenlétével. Visszaül a másik mellé, de a távolságot tartja tőle.*
- Nemesi családban születtem, s jelenleg is az vagyok. A városban a rokonaim élnek, de egyelőre nem mondok többet. * Felnevet, mikor Khan úgy véli, hogy letette az íjat.*
- Nos én gyermek korom óta az íjászattal foglalkozom, így soha sem tettem le az íjat.* Világosítja fel társát, hogy téved és nagyon keveset tud róla.*
1436. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-31 13:18:57
Üzenet elküldve: 2015-03-31 13:18:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
// Tavaszünnep //
// Ki mit tud? – Felkészülés – Asira //
*Kuncog, ahogy Asira a karjai közé keveredik. Habár nem mondta a lánynak, de nem egy rongylábú táncművész, azért néhány lépést ismer, amolyan ösztönösen. A karikával egyébként is csak azt tudná megcsinálni, hogy ide-oda lépked, mert a hulahopp nem enged sok mozgásteret, pláne ha lángol.
Megforgatja jó párszor a lányt, s maga is megpördül néha, előre hátra lépdel, kezét hol a lány derekán, hol a csípőjén, néha a fenekén tartja (teljesen véletlenül lecsusszan), de akad olyan pillanat is amikor a vállát fogja. A zene közben nem lankad a zenészek keze alatt, ahogy Khyr megtudja figyelni őket, egy tolvaj mindég figyel, észrevették a két lányt és hevesebbre fogták játékukat, hogy legyen talpalávaló nekik.
A vörös el-elmosolyodik egy-egy fura tánclépésen, amit produkál. Bedönti Asirát, megfogva annak a derekát és a kezét, hogy el ne ejtse. Aztán felhúzza és megpörgeti, majd pár lépés után valami lassabba kezd, mert kezd kimelegedni a gyors mozgások tömegétől.
Közben azon gondolkozik, hogy negatív hatása lesz e a munkájára ez a kis nyilvánosság. Arra jut, hogy addig nem lehet semmi gondja belőle, amíg úgy folytatja a dolgát, ahogy eddig. Csendesen, észrevétlenül, álnéven, csuklyában. Elvégre a díszes, kihívó ruha nem a védjegye, ahogy a fonott haj sem, ha nincs szabadjára engedve lobonca, akkor is egy egyszerű bőrszalaggal van csomóba kötve. Vigyorogni sem szokott túl sokat, a színpadon pedig úgy fog mosolyogni, mint a hülye, el kell adnia magát.
Közben kezd elfáradni, ki tudja mióta ropják már a füvön. Lassan levezeti a táncot, nem egy csapásra áll meg, az udvariatlanság. Mintha érdekelné, bár most egy kicsit érdekli is, hiszen olyan társaságban van akit kedvel. Egyre lassul, majd teljesen megáll, s kifújja magát.*
Na tetszett? *Mosolyog Vércse felé.*
// Ki mit tud? – Felkészülés – Asira //
*Kuncog, ahogy Asira a karjai közé keveredik. Habár nem mondta a lánynak, de nem egy rongylábú táncművész, azért néhány lépést ismer, amolyan ösztönösen. A karikával egyébként is csak azt tudná megcsinálni, hogy ide-oda lépked, mert a hulahopp nem enged sok mozgásteret, pláne ha lángol.
Megforgatja jó párszor a lányt, s maga is megpördül néha, előre hátra lépdel, kezét hol a lány derekán, hol a csípőjén, néha a fenekén tartja (teljesen véletlenül lecsusszan), de akad olyan pillanat is amikor a vállát fogja. A zene közben nem lankad a zenészek keze alatt, ahogy Khyr megtudja figyelni őket, egy tolvaj mindég figyel, észrevették a két lányt és hevesebbre fogták játékukat, hogy legyen talpalávaló nekik.
A vörös el-elmosolyodik egy-egy fura tánclépésen, amit produkál. Bedönti Asirát, megfogva annak a derekát és a kezét, hogy el ne ejtse. Aztán felhúzza és megpörgeti, majd pár lépés után valami lassabba kezd, mert kezd kimelegedni a gyors mozgások tömegétől.
Közben azon gondolkozik, hogy negatív hatása lesz e a munkájára ez a kis nyilvánosság. Arra jut, hogy addig nem lehet semmi gondja belőle, amíg úgy folytatja a dolgát, ahogy eddig. Csendesen, észrevétlenül, álnéven, csuklyában. Elvégre a díszes, kihívó ruha nem a védjegye, ahogy a fonott haj sem, ha nincs szabadjára engedve lobonca, akkor is egy egyszerű bőrszalaggal van csomóba kötve. Vigyorogni sem szokott túl sokat, a színpadon pedig úgy fog mosolyogni, mint a hülye, el kell adnia magát.
Közben kezd elfáradni, ki tudja mióta ropják már a füvön. Lassan levezeti a táncot, nem egy csapásra áll meg, az udvariatlanság. Mintha érdekelné, bár most egy kicsit érdekli is, hiszen olyan társaságban van akit kedvel. Egyre lassul, majd teljesen megáll, s kifújja magát.*
Na tetszett? *Mosolyog Vércse felé.*
1435. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-31 08:29:15
Üzenet elküldve: 2015-03-31 08:29:15
ÚJ
![>Asira Qatil [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/1737_ember-felelf_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 70
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
// Tavaszünnep //
// Ki mit tud? – Felkészülés – Khyr //
*Ez is megvolt, mondhatta volna, jól esik kijönni a fogadóból újra friss levegőt szívni. Az orra alatt mosolyogva követi a vörös hajút, aki nagyon magabiztos a dolgában. Asira még nem tudja pontosan, hogy mi is ez, csak nagy vonalakban figyelt a szép szemű barátnéja előadására, hogy mit is fog előadni. Most elégedett ő is, már csak egy kis bemelegítés és a kis tolvajlány megcsillogtathatja tudását. Attól nem tart, hogy ha meg is nyeri, majd nagyobb figyelmet kap a kis Szarka, bár tény, hogy ez nem biztos, hogy előnyös lesz a későbbi akcióknál. De nem félti őt, hanyag mozdulattal csukja be maguk mögött az ajtó, amikor Khyr felé fordul.*
- Tökéletes. *Nyugtázza a dolgot, és lassú mozdulattal megrecsegteti a hangja után a nyakát is. A mai torna elmaradt, hiszen a ruha után rohangált, és még egy kicsit be van rozsdásodva.
Felkacag a felkérésre, majd rövid pukedlizés utána kezét nyújtja, hogy a lány táncba vihesse. Eljut hozzá is a trubadúrok lágy muzsikája, egy kicsit lazábbra engedi magát, már nem egy ugrásra készülő oroszlánként várakozik.*
- Nagy örömmel, drága... uram. *Apró nyelvöltés a végére, és elfoglalja Khyr kezei között a helyét. Hamarosan táncra is perdülnek, Asira vidáman fürkészi partnere szemeit, ahogy pörögnek és forognak. Hagyja magát vezetni, Khyr minden hülyeségbe belerángathatja, ha akarja. Végre egy olyan nap, ahol nem az életben maradásra,hanem az élet élvezetére kell figyelnie.*
// Ki mit tud? – Felkészülés – Khyr //
*Ez is megvolt, mondhatta volna, jól esik kijönni a fogadóból újra friss levegőt szívni. Az orra alatt mosolyogva követi a vörös hajút, aki nagyon magabiztos a dolgában. Asira még nem tudja pontosan, hogy mi is ez, csak nagy vonalakban figyelt a szép szemű barátnéja előadására, hogy mit is fog előadni. Most elégedett ő is, már csak egy kis bemelegítés és a kis tolvajlány megcsillogtathatja tudását. Attól nem tart, hogy ha meg is nyeri, majd nagyobb figyelmet kap a kis Szarka, bár tény, hogy ez nem biztos, hogy előnyös lesz a későbbi akcióknál. De nem félti őt, hanyag mozdulattal csukja be maguk mögött az ajtó, amikor Khyr felé fordul.*
- Tökéletes. *Nyugtázza a dolgot, és lassú mozdulattal megrecsegteti a hangja után a nyakát is. A mai torna elmaradt, hiszen a ruha után rohangált, és még egy kicsit be van rozsdásodva.
Felkacag a felkérésre, majd rövid pukedlizés utána kezét nyújtja, hogy a lány táncba vihesse. Eljut hozzá is a trubadúrok lágy muzsikája, egy kicsit lazábbra engedi magát, már nem egy ugrásra készülő oroszlánként várakozik.*
- Nagy örömmel, drága... uram. *Apró nyelvöltés a végére, és elfoglalja Khyr kezei között a helyét. Hamarosan táncra is perdülnek, Asira vidáman fürkészi partnere szemeit, ahogy pörögnek és forognak. Hagyja magát vezetni, Khyr minden hülyeségbe belerángathatja, ha akarja. Végre egy olyan nap, ahol nem az életben maradásra,hanem az élet élvezetére kell figyelnie.*
1434. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-31 00:29:21
Üzenet elküldve: 2015-03-31 00:29:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Tavaszünnep//
//Kora este, szép hely//
*A máskor magabiztosan jelenlévő vásári komédiás álcáját most valóban pernyévé perzseli a ráismerés: tűzviharként égeti fel a valaha-volt zsoldos jó kedvét és nem hagy maga után mást, csak emlékek üszkös romjait. Hiába képes egyetlen rossz momentummal tucatnyi jót szembeállítani, azok sem változtathatják meg a történteket és nem tagadhatja meg általuk a jelent. Azt, hogy társa és barátja odaveszett a csatamezőn, anélkül, hogy Khan kivont karddal mellette harcolhatott volna.*
~ Úgy illett volna, hogy én is kövessem. ~
*Nem csak az a tehetetlen harag emésztette (és emészti még ma is, ha eszébe idézi múltját), hogy a legfontosabb órán ő egy börtöncella mélyén, láncokra verve hevert. Annál talán még fájóbb a veszteség, ami vezető személyével együtt szállt korai sírba. Kimondatlanul és anélkül, hogy bárkinek is vallott volna erről, a sajátjának mondott álom egy régi baráté. Az egykor máglyaként lobogó tűz mára egy reszketegen vibráló mécses kanóclángja csupán. De még létezik, és ha csak a zöldszeműn múlik, egy napon újult erőre kap.
Rylissa "vallomása" ezért volt képes kifordítani önmagából a férfi kedélyét.*
- Félreértettél korábban, én a tőrödre gondoltam és nem a testedre. - *Rylissa nem az első és nem is utolsó azon nők sorában, akik Khant a férfiak azon népes csoportjába sorolják, akik a szebbik nemet mindössze testi adottságaik alapján ítélik meg.*
- Emlékszem az íjászparancsnokra. A bolond soha nem tett le róla, hogy megtanítson az íjhasználatra, de nem akarta elfogadni, hogy nálam keresve sem találhatott volna pocsékabb céllövőt. - *Tudja továbbá azt is, hogy ha Rylissát közel tartotta magához, akkor azt a lány érdemei okán vívta ki. Ha saját portájáról volt szó, Wickert alaposan megválogatta, kikkel töltse fel a sorait.
Az őt gyereknek stigmáló megjegyzésre más esetben elmosolyodna, most egy vállvonásnál többet nem áldoz rá.*
- Számos rossz szokásaim egyike. Örvendek, Rylissa. - *A padon odébb csusszanó sötételf mellett helyet foglal, s mikor megteszi, a kezeit saját ölébe ejti. Nyitott tenyereit bámulja egy darabig és csak azután szól újra, hogy összezárja markait.*
- Igazad van. Halottaink emlékének őrzésén túl mással nem szolgálhatunk nekik. De valamiért úgy érzem, hogy számodra terhes téma ez. Szégyelled a múltad? - *Khan csak arra emlékszik vissza keserűen, amit a Sólyom Fiainak szétverése után tett. Emberi roncsként élt és közben megfeledkezett arról, hogy életben tartson egy álmot, egy célt. Ebből rángatta ki őt Gabrien azon a téli reggelen, a Pegazus istállójában.*
- Beszéljünk akkor arról, ami izgalmasabb lehet: azt mondtad, hogy nemes vagy. Itt a városban élnek a tieid, s ha igen, mit csinálsz azóta, hogy letetted az íjat?
//Kora este, szép hely//
*A máskor magabiztosan jelenlévő vásári komédiás álcáját most valóban pernyévé perzseli a ráismerés: tűzviharként égeti fel a valaha-volt zsoldos jó kedvét és nem hagy maga után mást, csak emlékek üszkös romjait. Hiába képes egyetlen rossz momentummal tucatnyi jót szembeállítani, azok sem változtathatják meg a történteket és nem tagadhatja meg általuk a jelent. Azt, hogy társa és barátja odaveszett a csatamezőn, anélkül, hogy Khan kivont karddal mellette harcolhatott volna.*
~ Úgy illett volna, hogy én is kövessem. ~
*Nem csak az a tehetetlen harag emésztette (és emészti még ma is, ha eszébe idézi múltját), hogy a legfontosabb órán ő egy börtöncella mélyén, láncokra verve hevert. Annál talán még fájóbb a veszteség, ami vezető személyével együtt szállt korai sírba. Kimondatlanul és anélkül, hogy bárkinek is vallott volna erről, a sajátjának mondott álom egy régi baráté. Az egykor máglyaként lobogó tűz mára egy reszketegen vibráló mécses kanóclángja csupán. De még létezik, és ha csak a zöldszeműn múlik, egy napon újult erőre kap.
Rylissa "vallomása" ezért volt képes kifordítani önmagából a férfi kedélyét.*
- Félreértettél korábban, én a tőrödre gondoltam és nem a testedre. - *Rylissa nem az első és nem is utolsó azon nők sorában, akik Khant a férfiak azon népes csoportjába sorolják, akik a szebbik nemet mindössze testi adottságaik alapján ítélik meg.*
- Emlékszem az íjászparancsnokra. A bolond soha nem tett le róla, hogy megtanítson az íjhasználatra, de nem akarta elfogadni, hogy nálam keresve sem találhatott volna pocsékabb céllövőt. - *Tudja továbbá azt is, hogy ha Rylissát közel tartotta magához, akkor azt a lány érdemei okán vívta ki. Ha saját portájáról volt szó, Wickert alaposan megválogatta, kikkel töltse fel a sorait.
Az őt gyereknek stigmáló megjegyzésre más esetben elmosolyodna, most egy vállvonásnál többet nem áldoz rá.*
- Számos rossz szokásaim egyike. Örvendek, Rylissa. - *A padon odébb csusszanó sötételf mellett helyet foglal, s mikor megteszi, a kezeit saját ölébe ejti. Nyitott tenyereit bámulja egy darabig és csak azután szól újra, hogy összezárja markait.*
- Igazad van. Halottaink emlékének őrzésén túl mással nem szolgálhatunk nekik. De valamiért úgy érzem, hogy számodra terhes téma ez. Szégyelled a múltad? - *Khan csak arra emlékszik vissza keserűen, amit a Sólyom Fiainak szétverése után tett. Emberi roncsként élt és közben megfeledkezett arról, hogy életben tartson egy álmot, egy célt. Ebből rángatta ki őt Gabrien azon a téli reggelen, a Pegazus istállójában.*
- Beszéljünk akkor arról, ami izgalmasabb lehet: azt mondtad, hogy nemes vagy. Itt a városban élnek a tieid, s ha igen, mit csinálsz azóta, hogy letetted az íjat?
1433. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-30 22:07:46
Üzenet elküldve: 2015-03-30 22:07:46
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Tavaszünnep//
//Kora este, szép hely//
*Hallgatja a férfi szavait, ami valami Jámbor Jackről szól. Felhúzza a szemöldökét, mert egyszerűen a név sem mindennapi, sem pedig ez a szöveg. Akármennyire igyekszik az idegen cseppet sem hisz neki. Csak ingatja a fejét, miközben azon agyal, hogy miképpen válaszoljon rá. Mikor a másik egy időre elcsendesedik, akkor a szája már formálja a szavakat beszélgető partnerének.*
- Nos engem cseppet sem izgat ez az alak, felőlem bármi lehet.* Ezzel letudja ezen témát, s többször jó lenne, ha nem emlegetné a másik. Ami pedig Rili bizalmatlanságát illeti, akkor a legtöbb személlyel így van. Nem az a puszi pajtás fajta, aki mindenkit felszed maga köré.*
- Összegezni? Ha ennyire feleslegesen akarsz beszélni.* Rándítja vállát, miközben hallgatja a férfit, hogy mit beszél. Van annyira gonosz, hogy nem erősíti meg a szavait. Emellett cseppet sincs kedve ismételgetni magát. Az idegen mikor hiányolja a kísérőjét, akkor egyszerűen gúnyosan kineveti. Természetesen nincs szüksége hozzá, hogy kísérgessék mindenhova és állandóan lyukat beszéljenek a fejébe.*
- Nos ha úgy véled, hogy a hátsóm olyan testrész, amit használnom kell ellened, akkor le kell hűtselek. Én aztán nem a testemből élek meg.* Szól hozzá minden kioktató hangnem nélkül. Mikor eszébe ötlik, hogy milyen helyen volt három évvel ezelőtt, akkor nem fél kimondani a társasága előtt. Amint látja egy ostorcsapás erejével ért fel, mert pillantok alatt a vigyorgós emberből borongóssá válik.*
- Nem éppen alatta, de a közelében voltam mindig és megfigyeltem az életét. Én a íjász kapitány segédje voltam.* Mondja ki kerek perec, hogy milyen helyet sikerült kivívnia magának. Mikor amaz az utolsó csatáról kezdi faggatni, akkor elneveti magát.*
- Olyan vagy, mint egy kisgyerek. Nagyon kíváncsi. De a kérdésedre a válaszom, hogy nem. Az otthoniak hazarendeltek, így kimaradtam az egészből. A nevem pedig, Rylissa.* Mutatkozik be végül, ha már a másik illedelmesen megtette. Ezt követően körülnéz alaposan, hogy nem-e hallgat valaki a közelben és információkat szerez tőlük. Ezek bizony olyan kemény dolgok, amiről éppenséggel jobb ha mások nem tudnak. Ezért pakolja állandóan az elméje legsötétebb zugába azokat az emlékeket.*
- De minek beszélgetünk a múlttal, amit már nem tudunk visszahozni?* Teszi fel a kérdését, miközben a padon arrébb ül, aztán feláll a helyéről. Egy kis időt hagy Khannak, hogy gondolkozzon.*
- Mi lenne ha értelmesebb dolgokról beszélgetnénk?
//Kora este, szép hely//
*Hallgatja a férfi szavait, ami valami Jámbor Jackről szól. Felhúzza a szemöldökét, mert egyszerűen a név sem mindennapi, sem pedig ez a szöveg. Akármennyire igyekszik az idegen cseppet sem hisz neki. Csak ingatja a fejét, miközben azon agyal, hogy miképpen válaszoljon rá. Mikor a másik egy időre elcsendesedik, akkor a szája már formálja a szavakat beszélgető partnerének.*
- Nos engem cseppet sem izgat ez az alak, felőlem bármi lehet.* Ezzel letudja ezen témát, s többször jó lenne, ha nem emlegetné a másik. Ami pedig Rili bizalmatlanságát illeti, akkor a legtöbb személlyel így van. Nem az a puszi pajtás fajta, aki mindenkit felszed maga köré.*
- Összegezni? Ha ennyire feleslegesen akarsz beszélni.* Rándítja vállát, miközben hallgatja a férfit, hogy mit beszél. Van annyira gonosz, hogy nem erősíti meg a szavait. Emellett cseppet sincs kedve ismételgetni magát. Az idegen mikor hiányolja a kísérőjét, akkor egyszerűen gúnyosan kineveti. Természetesen nincs szüksége hozzá, hogy kísérgessék mindenhova és állandóan lyukat beszéljenek a fejébe.*
- Nos ha úgy véled, hogy a hátsóm olyan testrész, amit használnom kell ellened, akkor le kell hűtselek. Én aztán nem a testemből élek meg.* Szól hozzá minden kioktató hangnem nélkül. Mikor eszébe ötlik, hogy milyen helyen volt három évvel ezelőtt, akkor nem fél kimondani a társasága előtt. Amint látja egy ostorcsapás erejével ért fel, mert pillantok alatt a vigyorgós emberből borongóssá válik.*
- Nem éppen alatta, de a közelében voltam mindig és megfigyeltem az életét. Én a íjász kapitány segédje voltam.* Mondja ki kerek perec, hogy milyen helyet sikerült kivívnia magának. Mikor amaz az utolsó csatáról kezdi faggatni, akkor elneveti magát.*
- Olyan vagy, mint egy kisgyerek. Nagyon kíváncsi. De a kérdésedre a válaszom, hogy nem. Az otthoniak hazarendeltek, így kimaradtam az egészből. A nevem pedig, Rylissa.* Mutatkozik be végül, ha már a másik illedelmesen megtette. Ezt követően körülnéz alaposan, hogy nem-e hallgat valaki a közelben és információkat szerez tőlük. Ezek bizony olyan kemény dolgok, amiről éppenséggel jobb ha mások nem tudnak. Ezért pakolja állandóan az elméje legsötétebb zugába azokat az emlékeket.*
- De minek beszélgetünk a múlttal, amit már nem tudunk visszahozni?* Teszi fel a kérdését, miközben a padon arrébb ül, aztán feláll a helyéről. Egy kis időt hagy Khannak, hogy gondolkozzon.*
- Mi lenne ha értelmesebb dolgokról beszélgetnénk?
1432. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-30 21:49:15
Üzenet elküldve: 2015-03-30 21:49:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Tavaszünnep//
//Letrion Raeyan//
*A nő viccelődésére erőltetetten nevet. Nem szereti a harcosokat általánosságban. Túl durvák szoktak lenni. Persze a nő nem látszik annak, de Bris még hallani sem szeret az erőszakról. A felsorolt munkák nagyon hasznosak úgy ítéli Bris.*
-Igen a haszontalanság ami engem is leginkább zavar. Szívesen csinálnék bármit mostanában. Akár gépeket is építenék és terveznék. Sőt bár távol áll tőlem és alkalmazni sose akarnám, hogy alkalmazzák, de még fegyvereket is képes lennék tervezni csakhogy mecénást találjak.
*Arra, hogy sok tanulás kellett arra Bris büszkén mosolyog és bólint. Ha valamire a tudására büszke lehet és büszke is. És a nő is ismeri a növényeket és még mást.*
-Mifélékre tanította még?
//Letrion Raeyan//
*A nő viccelődésére erőltetetten nevet. Nem szereti a harcosokat általánosságban. Túl durvák szoktak lenni. Persze a nő nem látszik annak, de Bris még hallani sem szeret az erőszakról. A felsorolt munkák nagyon hasznosak úgy ítéli Bris.*
-Igen a haszontalanság ami engem is leginkább zavar. Szívesen csinálnék bármit mostanában. Akár gépeket is építenék és terveznék. Sőt bár távol áll tőlem és alkalmazni sose akarnám, hogy alkalmazzák, de még fegyvereket is képes lennék tervezni csakhogy mecénást találjak.
*Arra, hogy sok tanulás kellett arra Bris büszkén mosolyog és bólint. Ha valamire a tudására büszke lehet és büszke is. És a nő is ismeri a növényeket és még mást.*
-Mifélékre tanította még?
1431. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-30 17:35:16
Üzenet elküldve: 2015-03-30 17:35:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 180
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 180
Játékstílus: Megfontolt
//Tavaszünnep//
//Ki mit tud?-Felkészülés-
Iluq Gwekhlan //
* Ilug válasza után, miszerint a madár nem az övé, hanem útitársa, elszégyelli magát.* ~ Valahogy rögtön az jutott az eszembe, hogy az övé. Ez olyan lenne, mintha uralkodna fölötte. De Ilugnak még csak meg se fordul ilyen a fejében. Ő úgy tekint rá, mint a barátjára, és ez nekem jó lélekre utal.~ *Akaratán kívül is elérzékenyül a gondolat miatt, hogy mennyi szeretet kaphat Desna.*
- Szép név.
*Jegyzi meg.*
- És hogy mit csinálok az almákkal? *Teszi fel a költői kérdést.*
- Nem, nem emberek fejéről fogom ellőni. *Aztán elmosolyodik, ugyanis egy kép villant be elé, ahol egy ember teljesen bepánikolva áll fején egy almával, miközben a félelemtől meg se mer mozdulni.*
- Mondjuk úgy, hogy nyársra húzom őket, de ebben az esetben a nyárs a nyíllal egyenlő.
*Amennyiben Ilug ebből nem ért semmit, tovább magyarázza.*
- Egyszerre lövöm át mind a hármat, majd a végén odanyújtom valakinek.
*Ezután egy kicsit viccesebbre veszi a formát.*
- Azonban ha nagyon szépen nézel, lehet, hogy te kapod meg a nyílra húzott almákat.
*Majd hirtelen elkomolyodik.*
- Lenne gy kérdésem, ami félek, hogy tolakodó. Úgy sejtem, mindjárt elkezdődik a "Ki mit tud?". Mikor én kerülök sorra, segítesz felcipelni a céltáblát?
*Ha a lány válasza nem, igencsak kétségbe esik.* ~Egyedül nem tudom felvinni a színpadra a két súlyos kelléket.~ *Aztán jön a következő ötlete.* ~Akkor majd megkérek egy erős fiatalembert, hogy legyen kedves segíteni. De egyelőre nincs miért aggódnom, majd csak a válasz után.~ *Még megvárja a lány válaszát, majd csak azután lő.*
- Kérlek ne engedj senkit se a céltábla elé.
*Hátrébb megy ezzel növelve a távolságot. Mikor már egy tapasztalatlan embernek elég messze van -de egy profinak még nem-, megáll és kecses mozdulattal felemeli az íjat. Feszesen kihúzza. A nyilat már elhelyezte és lövésre kész.* ~Kisebb terpesz, féloldalas állás.~ *Ellenőrzi le magát egy másodperc töredéke alatt.* ~Könyök lent, nem repül. Csak az ujjbegyemmel fogom közre a nyilat.~ *Mikor megbizonyosodott, hogy tartása tökéletes, és semmi hiba nincs benne ellövi a sebesen suhanó, életveszélyes vesszőt, ami szinte láthatatlanul szeli át a levegőt. Egyedül a süvítő hang árulkodik arról, hogy történt valami.
A célba lövés pontosan úgy sikerült, ahogy számította, a szalmabála kellős közepébe. Ennek ellenére újra felemeli íját és céloz. A terve igen egyszerű: a régi, de igen szeretett "trükköt" csinálja meg, miszerint előző nyílvesszőjét kettéhasítja.
Még mielőtt valaki úgy ítélné meg, hogy ez pazarlás, tudja meg: Sach erre a célra a legöregebb és legelnyűttebb darabot jelöli ki, amit már egyébként sem lehetne használni. Szerencsére ilyenből neki rengeteg van, ugyanis kimondottan ezzel a céllal gyűjti őket.
A gyakorlás most is úgy sikerült, ahogy szerette volna, hajszál pontosan ugyanúgy lőtt, mint előbb, ezáltal a most kilőtt nyíl széthasította az előzőt.
A mutatvány végét jelezve visszasétál Ilughoz, és megkérdezi:*
- Na? Hogy tetszett?
//Ki mit tud?-Felkészülés-
Iluq Gwekhlan //
* Ilug válasza után, miszerint a madár nem az övé, hanem útitársa, elszégyelli magát.* ~ Valahogy rögtön az jutott az eszembe, hogy az övé. Ez olyan lenne, mintha uralkodna fölötte. De Ilugnak még csak meg se fordul ilyen a fejében. Ő úgy tekint rá, mint a barátjára, és ez nekem jó lélekre utal.~ *Akaratán kívül is elérzékenyül a gondolat miatt, hogy mennyi szeretet kaphat Desna.*
- Szép név.
*Jegyzi meg.*
- És hogy mit csinálok az almákkal? *Teszi fel a költői kérdést.*
- Nem, nem emberek fejéről fogom ellőni. *Aztán elmosolyodik, ugyanis egy kép villant be elé, ahol egy ember teljesen bepánikolva áll fején egy almával, miközben a félelemtől meg se mer mozdulni.*
- Mondjuk úgy, hogy nyársra húzom őket, de ebben az esetben a nyárs a nyíllal egyenlő.
*Amennyiben Ilug ebből nem ért semmit, tovább magyarázza.*
- Egyszerre lövöm át mind a hármat, majd a végén odanyújtom valakinek.
*Ezután egy kicsit viccesebbre veszi a formát.*
- Azonban ha nagyon szépen nézel, lehet, hogy te kapod meg a nyílra húzott almákat.
*Majd hirtelen elkomolyodik.*
- Lenne gy kérdésem, ami félek, hogy tolakodó. Úgy sejtem, mindjárt elkezdődik a "Ki mit tud?". Mikor én kerülök sorra, segítesz felcipelni a céltáblát?
*Ha a lány válasza nem, igencsak kétségbe esik.* ~Egyedül nem tudom felvinni a színpadra a két súlyos kelléket.~ *Aztán jön a következő ötlete.* ~Akkor majd megkérek egy erős fiatalembert, hogy legyen kedves segíteni. De egyelőre nincs miért aggódnom, majd csak a válasz után.~ *Még megvárja a lány válaszát, majd csak azután lő.*
- Kérlek ne engedj senkit se a céltábla elé.
*Hátrébb megy ezzel növelve a távolságot. Mikor már egy tapasztalatlan embernek elég messze van -de egy profinak még nem-, megáll és kecses mozdulattal felemeli az íjat. Feszesen kihúzza. A nyilat már elhelyezte és lövésre kész.* ~Kisebb terpesz, féloldalas állás.~ *Ellenőrzi le magát egy másodperc töredéke alatt.* ~Könyök lent, nem repül. Csak az ujjbegyemmel fogom közre a nyilat.~ *Mikor megbizonyosodott, hogy tartása tökéletes, és semmi hiba nincs benne ellövi a sebesen suhanó, életveszélyes vesszőt, ami szinte láthatatlanul szeli át a levegőt. Egyedül a süvítő hang árulkodik arról, hogy történt valami.
A célba lövés pontosan úgy sikerült, ahogy számította, a szalmabála kellős közepébe. Ennek ellenére újra felemeli íját és céloz. A terve igen egyszerű: a régi, de igen szeretett "trükköt" csinálja meg, miszerint előző nyílvesszőjét kettéhasítja.
Még mielőtt valaki úgy ítélné meg, hogy ez pazarlás, tudja meg: Sach erre a célra a legöregebb és legelnyűttebb darabot jelöli ki, amit már egyébként sem lehetne használni. Szerencsére ilyenből neki rengeteg van, ugyanis kimondottan ezzel a céllal gyűjti őket.
A gyakorlás most is úgy sikerült, ahogy szerette volna, hajszál pontosan ugyanúgy lőtt, mint előbb, ezáltal a most kilőtt nyíl széthasította az előzőt.
A mutatvány végét jelezve visszasétál Ilughoz, és megkérdezi:*
- Na? Hogy tetszett?
1430. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-30 17:27:46
Üzenet elküldve: 2015-03-30 17:27:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*A fák alatt üldögélve egyre izgatottabb. Már nincs sok vissza éjfélig, akkorra beszélték meg a találkozót. Évek óta erre vár, most végre újra láthatja. Régóta nem érzett ilyen izgatottságot. Szinte felpattanna, és föl alá járkálna, de nem teszi. Kibírja, nem fog hülyét csinálni magából. Inkább a fegyvereit kezdi élesíteni. Lassan, de magabiztosan húzza végig a fenőkövet a fekete-ezüst nyelű tőr pengéjén, ami mintha maga is ezüstből lenne. *
1429. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-30 15:11:15
Üzenet elküldve: 2015-03-30 15:11:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
//Tavaszünnep//
//Bris Mostale//
*A férfi arcára kiülő döbbeneten felnevet. Ez eddig a legjobb reakciók közé tartozik, legtöbbször vagy kiröhögik, vagy legyintenek, amíg nem bizonyít. Főleg emiatt is nehéz ilyen munkákat találnia. Bris pedig legalább veszi a fáradságot, hogy elhiggye, amit mondanak neki.*
- Ne féljen, semmi pénzért nem bántanám magát.
*Értelmezi direkt félre az arckifejezést, a tegeződés, és a magázódás között véletlenszerűen váltogatva. Persze, a tegezés nála úgy jön elő, hogy észre se veszi azt, de bizonyos dolgok valahogy magázódva jönnek.*
- Egyszerűbb dolgokat. Ha nem horgolok, akkor faragok, esetleg rajzolok, miegymás, ilyen apróságok, amiket unalmamban gyakorlok, nem szeretem egyszerre haszontalanul, és szórakozás nélkül tölteni az időmet. Ám könnyen megtanulok bármilyen ilyesféle munkát, így segédnek is be tudok állni ide-oda.
*Ha ért még valami máshoz eben a kategóriában, az azért nem derül ki, mert nem jut eszébe.*
- Érdekesnek hangzanak, biztos jó sok tanulás kellett mindehhez. *Ő maga mindig szeretett újdonságokat tanulni, csak apja korlátozott tudással rendelkezett, úgy minden téren, kivéve a harcművészetet.*
- Egy öregasszony viszont engem is tanított a növényekről... Meg még sokmindenről.
//Bris Mostale//
*A férfi arcára kiülő döbbeneten felnevet. Ez eddig a legjobb reakciók közé tartozik, legtöbbször vagy kiröhögik, vagy legyintenek, amíg nem bizonyít. Főleg emiatt is nehéz ilyen munkákat találnia. Bris pedig legalább veszi a fáradságot, hogy elhiggye, amit mondanak neki.*
- Ne féljen, semmi pénzért nem bántanám magát.
*Értelmezi direkt félre az arckifejezést, a tegeződés, és a magázódás között véletlenszerűen váltogatva. Persze, a tegezés nála úgy jön elő, hogy észre se veszi azt, de bizonyos dolgok valahogy magázódva jönnek.*
- Egyszerűbb dolgokat. Ha nem horgolok, akkor faragok, esetleg rajzolok, miegymás, ilyen apróságok, amiket unalmamban gyakorlok, nem szeretem egyszerre haszontalanul, és szórakozás nélkül tölteni az időmet. Ám könnyen megtanulok bármilyen ilyesféle munkát, így segédnek is be tudok állni ide-oda.
*Ha ért még valami máshoz eben a kategóriában, az azért nem derül ki, mert nem jut eszébe.*
- Érdekesnek hangzanak, biztos jó sok tanulás kellett mindehhez. *Ő maga mindig szeretett újdonságokat tanulni, csak apja korlátozott tudással rendelkezett, úgy minden téren, kivéve a harcművészetet.*
- Egy öregasszony viszont engem is tanított a növényekről... Meg még sokmindenről.
1428. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-29 22:06:28
Üzenet elküldve: 2015-03-29 22:06:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
// Tavaszünnep //
// Ki mit tud? – Felkészülés – Asira //
*Ismét az udvaron találja magát, a pállott kocsmai levegő után a friss illatok megtöltik tüdejét. Ezzel a levegővétellel és a gyomrában dolgozó pálinkával erőteljesebbnek érzi magát. A kocsmában mondta a lánynak, hogy senki nem állhat az útjába, de most komolyan is gondolja. Tesz pár métert, egy olyan helyre, ahol nem tolonganak az emberek egymás nyakán, majd megáll, s a lányra tekint.*
- Itt jó? *Mosolyodik el. Távolabb kisebb trubadúrok összeverődött csapata játszik, az a fajta népség, kik nem a pénzért, hanem a művészet szeretetéért pengetik a húrokat és fújják a sípjaikat. Micsoda pazarlás, de a vöröst, most ez nem érdekli, itt megfelelően hallják a zenét, s emberek is csekély számban lézengenek. Kinyújtja a kezét, hogy felkérhesse szép barátnőjét egy, vagy akár több tánc erejéig.*
- Szabad, szépséges kisasszonyom? *Széles mosolyra húzott szája határtalan jókedvet sugároz, melyet, nem az egész világgal, de barátnőjével annál inkább meg szeretne osztani.*
// Ki mit tud? – Felkészülés – Asira //
*Ismét az udvaron találja magát, a pállott kocsmai levegő után a friss illatok megtöltik tüdejét. Ezzel a levegővétellel és a gyomrában dolgozó pálinkával erőteljesebbnek érzi magát. A kocsmában mondta a lánynak, hogy senki nem állhat az útjába, de most komolyan is gondolja. Tesz pár métert, egy olyan helyre, ahol nem tolonganak az emberek egymás nyakán, majd megáll, s a lányra tekint.*
- Itt jó? *Mosolyodik el. Távolabb kisebb trubadúrok összeverődött csapata játszik, az a fajta népség, kik nem a pénzért, hanem a művészet szeretetéért pengetik a húrokat és fújják a sípjaikat. Micsoda pazarlás, de a vöröst, most ez nem érdekli, itt megfelelően hallják a zenét, s emberek is csekély számban lézengenek. Kinyújtja a kezét, hogy felkérhesse szép barátnőjét egy, vagy akár több tánc erejéig.*
- Szabad, szépséges kisasszonyom? *Széles mosolyra húzott szája határtalan jókedvet sugároz, melyet, nem az egész világgal, de barátnőjével annál inkább meg szeretne osztani.*
1427. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-29 20:37:08
Üzenet elküldve: 2015-03-29 20:37:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Tavaszünnep//
//Kora este, szép hely//
- Ismertem egyszer egy embert, Jámbor Jacknek hívták csak a társai, mert nála birkább természetű alakot aligha hordott hátán Lanawin. Pedig megvolt vagy hét láb magas a fickó és ha akarta volna, egyetlen szorítással végez bárkivel. Talán a sors iróniája, hogy egy ekkora testbe egy gyermeki lélek együgyűségét költöztették az istenek. - *Rylissa reflexiójára mással nem tud szolgálni, mert igazság szerint nem teljesen érti azt. Nem is számít talán, betudja annak a bizalmatlan légkörnek, amit a sötételf köpenyként maga köré borítva hord. Valahol, nem teljesen leplezetten Khant szórakoztatja az, hogy a nőből ilyen elemi tartózkodást vált ki. Elképzelni is izgalmas, hogy mit érezne egy, őnála sokkalta rosszarcúbb idegen jelenlétében.*
- Úgy, tehát hadd összegezzek néhány dolgot akkor. Az éjszakában járókat félelmesnek tartod, s magadat nemesen születettnek állítod. - *Szétnéz a környéken, mintha keresne kezdeni valakit a sűrűvé vált estében.*
- Hiányolom a gardedámot mellőled. Bár, ha ügyesen forgatod a kést akkor talán nincs is szükséged rájuk. - *Hangosan kimondva tanakodik és nem titkolt kedvteléssel teszi mindezt. A Mágustusa és a Harci tornák egyhangúsága után ebben most kedvére való elfoglaltságra lelt.*
- Pedig nagyon is érdekel, ha már ennyire szorongatni van kedved. Igen becses tárgy lehet a szívednek, de használni is tudod-e, ha azt hozza a szükség? - *Tesz is egy lépést a márványpadon ülő felé, és valószínűleg többet is tenne, hogy tettlegességet provokáljon Rylissából, ha nem ütközne egy olyan falba, amit a puszta szavak emelnek elé néhány rövid szegmens alatt.
A Sólyom Fiai.
Arca elborul, az a komisz jókedv varázsos gyorsasággal foszlik le róla, ahogy kezeit előhúzza a nadrágzsebekből.*
- Az Ifjú Sólyom alatt szolgáltál? - *Hitetlenül és elképedve mered a nőre. Elhiszi a másik szavait, mégsem képes másféle reakciót magára erőltetni. A Rylissa iránt támadt érzéseit ez megmagyarázza, noha mostanra biztos abban, hogy szemtől-szemben nem állt a lánnyal. A zsoldoskompániából nem maradtak életben túl sokan, a túlélőket pedig nyugat szele szerteszórt a világban. És most, egy egykor erős fa lombjának két levelét összefújja ugyanabban a városban.*
- Mihez kezdtél azután, hogy az Ő csapatát szétzúzták az utolsó csatájában? Ott voltál te is? - *Mert Khan nem lehetett. Megfosztották attól, hogy egyetlen barátja oldalán lehessen, amikor igazán számított volna.*
- Khan vagyok, a bandában pedig a Fosztogatók kapitánya voltam.
//Kora este, szép hely//
- Ismertem egyszer egy embert, Jámbor Jacknek hívták csak a társai, mert nála birkább természetű alakot aligha hordott hátán Lanawin. Pedig megvolt vagy hét láb magas a fickó és ha akarta volna, egyetlen szorítással végez bárkivel. Talán a sors iróniája, hogy egy ekkora testbe egy gyermeki lélek együgyűségét költöztették az istenek. - *Rylissa reflexiójára mással nem tud szolgálni, mert igazság szerint nem teljesen érti azt. Nem is számít talán, betudja annak a bizalmatlan légkörnek, amit a sötételf köpenyként maga köré borítva hord. Valahol, nem teljesen leplezetten Khant szórakoztatja az, hogy a nőből ilyen elemi tartózkodást vált ki. Elképzelni is izgalmas, hogy mit érezne egy, őnála sokkalta rosszarcúbb idegen jelenlétében.*
- Úgy, tehát hadd összegezzek néhány dolgot akkor. Az éjszakában járókat félelmesnek tartod, s magadat nemesen születettnek állítod. - *Szétnéz a környéken, mintha keresne kezdeni valakit a sűrűvé vált estében.*
- Hiányolom a gardedámot mellőled. Bár, ha ügyesen forgatod a kést akkor talán nincs is szükséged rájuk. - *Hangosan kimondva tanakodik és nem titkolt kedvteléssel teszi mindezt. A Mágustusa és a Harci tornák egyhangúsága után ebben most kedvére való elfoglaltságra lelt.*
- Pedig nagyon is érdekel, ha már ennyire szorongatni van kedved. Igen becses tárgy lehet a szívednek, de használni is tudod-e, ha azt hozza a szükség? - *Tesz is egy lépést a márványpadon ülő felé, és valószínűleg többet is tenne, hogy tettlegességet provokáljon Rylissából, ha nem ütközne egy olyan falba, amit a puszta szavak emelnek elé néhány rövid szegmens alatt.
A Sólyom Fiai.
Arca elborul, az a komisz jókedv varázsos gyorsasággal foszlik le róla, ahogy kezeit előhúzza a nadrágzsebekből.*
- Az Ifjú Sólyom alatt szolgáltál? - *Hitetlenül és elképedve mered a nőre. Elhiszi a másik szavait, mégsem képes másféle reakciót magára erőltetni. A Rylissa iránt támadt érzéseit ez megmagyarázza, noha mostanra biztos abban, hogy szemtől-szemben nem állt a lánnyal. A zsoldoskompániából nem maradtak életben túl sokan, a túlélőket pedig nyugat szele szerteszórt a világban. És most, egy egykor erős fa lombjának két levelét összefújja ugyanabban a városban.*
- Mihez kezdtél azután, hogy az Ő csapatát szétzúzták az utolsó csatájában? Ott voltál te is? - *Mert Khan nem lehetett. Megfosztották attól, hogy egyetlen barátja oldalán lehessen, amikor igazán számított volna.*
- Khan vagyok, a bandában pedig a Fosztogatók kapitánya voltam.
1426. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-29 16:12:22
Üzenet elküldve: 2015-03-29 16:12:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Tavaszünnep//
//Kora este, szép hely//
- Nagyon sajnálom, hogy ilyen mély fájdalmat okoztam, hogy nem mondtam el a jövőjét. Tán nem gondolja, hogy nem mindenki született birka nyugalommal, s nem nyomorították meg az életét kemény edzésekkel?* Válaszolja vissza, mert a férfi kérdését nem látja helyén valónak. Meg talán kettejük közül ő képviseli a gyengébb nemet és valahogy meg kell védenie magát. Nem sok emberben bízik meg, sőt inkább hamarabb rántja elő a hosszútőrét, mint sem utána hátrányból kelljen küzdenie. Női óvatosság, hogy a baj élve vagy kisebb sérülésekkel megússza. Eszem ágában sincs fejtágítást végezni.*
- Mert sötét van, s az pedig a sötétebb alakok világa.* Szól hozzá ingerülten, mint ha a férfi nem lenne pontosan tisztában az éjszaka veszélyeivel. Vannak kegyetlen gyilkosok, akik a sötét árnyakban megbújva lesnek az áldozatukra, hogy egy pillanat alatt végezzenek vele.*
- Ami azt illeti az ne érdekeljen, hogy mit fogdosok hátul.* Próbál visszavágni a férfinek, miközben hagyja a gondolatait szárnyalni. Látja a férfi nagyon nyugodt ebben a helyzetben, ellenben ő teljesen feszült. Ennek tetejébe ott van az a bizonyos érzés, miszerint nagyon jól ismeri a másikat, vagy legalábbis látta már életében.*
- Nos be kell vallanom neked, hogy nálam szintén ez a helyzet. Túlságosan ismerős a fizimiskád, csak éppenséggel azt nem tudom, hogy honnan. Kirabolni engem? Ugye viccelsz?* Mosolyodik el gúnyosan, mert nem tartja valószínűnek, hogy az előtte levő képes lenne őt megfosztani az aranyaitól. Mikor az idegen némi fogódzót ad, akkor áttöri azt a bizonyos gátat, ami nem engedte emlékezni. Egyszerűen felnevet, mert hihetetlennek találja a kialakult helyzetet. Másik részről elkomorodik, mert régi múlt sötétjében tapogatóznak. Hosszan hallgat, míg minden egyes képkocka név és személyek sora bontakozik ki az agyában.*
- Sólyom Fiai, mikor még kis vézna voltam, de ugyanúgy íjász.* Ad némi információt magáról, mert úgy véli, hogy a férfi tán onnan való. Ha igaz, akkor most két bajtárs találkozott egymással.*
- Ha utamba áll valaki, akkor én szintén tudom, hogy mihez kezdjek a helyzettel.* Szól hozzá hamiskás mosollyal az arcán. Határozottnak tűnik, egyben magabiztosnak. Hogy az előtte való hölgyemény mely ragadozó csoportba tartozik? Leginkább a pókokhoz, akik képesek hálókat készíteni, hogy abba taszítsák bele a másikat. Az addig vergődik benne, míg ki nem merül. Nagyon egyszerű a képlet és jobbára nem kell sokat agyalni a dolgokon.*
//Kora este, szép hely//
- Nagyon sajnálom, hogy ilyen mély fájdalmat okoztam, hogy nem mondtam el a jövőjét. Tán nem gondolja, hogy nem mindenki született birka nyugalommal, s nem nyomorították meg az életét kemény edzésekkel?* Válaszolja vissza, mert a férfi kérdését nem látja helyén valónak. Meg talán kettejük közül ő képviseli a gyengébb nemet és valahogy meg kell védenie magát. Nem sok emberben bízik meg, sőt inkább hamarabb rántja elő a hosszútőrét, mint sem utána hátrányból kelljen küzdenie. Női óvatosság, hogy a baj élve vagy kisebb sérülésekkel megússza. Eszem ágában sincs fejtágítást végezni.*
- Mert sötét van, s az pedig a sötétebb alakok világa.* Szól hozzá ingerülten, mint ha a férfi nem lenne pontosan tisztában az éjszaka veszélyeivel. Vannak kegyetlen gyilkosok, akik a sötét árnyakban megbújva lesnek az áldozatukra, hogy egy pillanat alatt végezzenek vele.*
- Ami azt illeti az ne érdekeljen, hogy mit fogdosok hátul.* Próbál visszavágni a férfinek, miközben hagyja a gondolatait szárnyalni. Látja a férfi nagyon nyugodt ebben a helyzetben, ellenben ő teljesen feszült. Ennek tetejébe ott van az a bizonyos érzés, miszerint nagyon jól ismeri a másikat, vagy legalábbis látta már életében.*
- Nos be kell vallanom neked, hogy nálam szintén ez a helyzet. Túlságosan ismerős a fizimiskád, csak éppenséggel azt nem tudom, hogy honnan. Kirabolni engem? Ugye viccelsz?* Mosolyodik el gúnyosan, mert nem tartja valószínűnek, hogy az előtte levő képes lenne őt megfosztani az aranyaitól. Mikor az idegen némi fogódzót ad, akkor áttöri azt a bizonyos gátat, ami nem engedte emlékezni. Egyszerűen felnevet, mert hihetetlennek találja a kialakult helyzetet. Másik részről elkomorodik, mert régi múlt sötétjében tapogatóznak. Hosszan hallgat, míg minden egyes képkocka név és személyek sora bontakozik ki az agyában.*
- Sólyom Fiai, mikor még kis vézna voltam, de ugyanúgy íjász.* Ad némi információt magáról, mert úgy véli, hogy a férfi tán onnan való. Ha igaz, akkor most két bajtárs találkozott egymással.*
- Ha utamba áll valaki, akkor én szintén tudom, hogy mihez kezdjek a helyzettel.* Szól hozzá hamiskás mosollyal az arcán. Határozottnak tűnik, egyben magabiztosnak. Hogy az előtte való hölgyemény mely ragadozó csoportba tartozik? Leginkább a pókokhoz, akik képesek hálókat készíteni, hogy abba taszítsák bele a másikat. Az addig vergődik benne, míg ki nem merül. Nagyon egyszerű a képlet és jobbára nem kell sokat agyalni a dolgokon.*
1425. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-29 12:44:15
Üzenet elküldve: 2015-03-29 12:44:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 92
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Tavaszünnep//
//Ki mit tud?//
//Felkészülés//
*Azért Lorthon felkészülése csak üldögélésből és gondolkozásból áll. Miután minden zavaró gondolatot kiszorított az agyából feláll és elkezdi kinyújtani az izmait. Először a láb, majd a kar. Csinál néhány törzshajlítást is. Megforgatja a karját a csuklóját és szökell néhányat. Most nagyot kell mutatnia. A fejével is köröz néhányat majd ismét kihúzza a kardját és a testének az átmozgatását azzal folytatja. Így ismét felmérheti milyen mozdulatokat tehet a kardokkal anélkül, hogy megvágná magát. Néha hozzá is érinti a vállához a hideg pengét. Megforgatja a kardokat is mintha azokat is átmozgatná. Valójában csak a súlypontjukat gyakorolja be.*
//Ki mit tud?//
//Felkészülés//
*Azért Lorthon felkészülése csak üldögélésből és gondolkozásból áll. Miután minden zavaró gondolatot kiszorított az agyából feláll és elkezdi kinyújtani az izmait. Először a láb, majd a kar. Csinál néhány törzshajlítást is. Megforgatja a karját a csuklóját és szökell néhányat. Most nagyot kell mutatnia. A fejével is köröz néhányat majd ismét kihúzza a kardját és a testének az átmozgatását azzal folytatja. Így ismét felmérheti milyen mozdulatokat tehet a kardokkal anélkül, hogy megvágná magát. Néha hozzá is érinti a vállához a hideg pengét. Megforgatja a kardokat is mintha azokat is átmozgatná. Valójában csak a súlypontjukat gyakorolja be.*
1424. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-29 12:22:09
Üzenet elküldve: 2015-03-29 12:22:09
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Tavaszünnep//
//Kora este, szép hely//
- Kár, pedig engem is érdekelt volna néhány dolog a jövőmmel kapcsolatban. Rögtön itt van például az, hogy vajh' miért érzi minden városlakó úgy, hogy fegyvert kell a markába simítania, ha egy idegen szóra bírja? - *Ostoba nemtörődömnek, vagy legalábbis vaknak kellene ahhoz lennie, hogy Rylissa kézmozdulatát ne lássa, amivel a háta mögé nyúl. És hacsak épp nem egy hátát kínzó viszketést akar enyhíteni, akkor egy övben hordott fegyver biztonságát akarja kézben tudni. Más helyzetben inzultusként kezelné Khan azt, hogy nem feltételeznek róla körmönfontabb módot arra, hogy ártson bárkinek. A reakciót ezúttal betudja azonban a városlakók izgágaságának, még akkor is, ha a sötételf éppen most vall arról, hogy nem él Artheniorban oly rég.*
~ A városiak rossz habitusa ragadós. ~
- Egyet árulj el: miért akarnálak bántani? Vagy kényelmetlenül ülsz azon a padon, mert szúrja a hátsód a hátul viselt tőr? - *Kezeit megtartja ugyanott, ahol érkeztekor is voltak: a zsebekben.*
- Az igazság az, hogy az arcod rémlik nekem. Kiraboltalak talán már? - *Tűnjön bár képtelennek a kérdés, nem teljesen alaptalan. Zsoldosként nem mindig adatik meg a lehetőség arra, hogy az ember válogasson a munkák között, különösen akkor, ha egyébként éppen a béke éveit írják világszerte.
Rylissa kérdését várja már, valahogy az az érzése támadt, hogy a nő is az emlékezetével hadakozik az ő személyét illetően. Ha volna a környéken Tharg, a következők hallatán biztos hitetlenül bámulnának a férfire.*
- Lelencbe adott fiú, zöldfülű útonálló, később bérkard egy szabad zsoldosseregben. Rémlik valamelyik? - *Khan továbbra is megrekedtnek érzi kutatómunkáját. Azok a feltételezett emlékek Rylissáról vagy nem léteznek, vagy szándékosan olyan helyre temette őket, ahol sohasem találhat rájuk. Meg is feddi magát, mert most igen hasznosak lehetnének azok, bármilyen jellegűek legyenek is az információk.
A zaklatás felemlítésére szélesen elvigyorodik, ha a rókák is képesek lennének az emberi gesztus mímelésére, akkor az pontosan ilyen lenne.*
- Nem igényel különösebb felkészülést, amikor az utamba akadnak tudom, hogy mit kell tennem. Nem mondod, hogy te is az volnál?
//Kora este, szép hely//
- Kár, pedig engem is érdekelt volna néhány dolog a jövőmmel kapcsolatban. Rögtön itt van például az, hogy vajh' miért érzi minden városlakó úgy, hogy fegyvert kell a markába simítania, ha egy idegen szóra bírja? - *Ostoba nemtörődömnek, vagy legalábbis vaknak kellene ahhoz lennie, hogy Rylissa kézmozdulatát ne lássa, amivel a háta mögé nyúl. És hacsak épp nem egy hátát kínzó viszketést akar enyhíteni, akkor egy övben hordott fegyver biztonságát akarja kézben tudni. Más helyzetben inzultusként kezelné Khan azt, hogy nem feltételeznek róla körmönfontabb módot arra, hogy ártson bárkinek. A reakciót ezúttal betudja azonban a városlakók izgágaságának, még akkor is, ha a sötételf éppen most vall arról, hogy nem él Artheniorban oly rég.*
~ A városiak rossz habitusa ragadós. ~
- Egyet árulj el: miért akarnálak bántani? Vagy kényelmetlenül ülsz azon a padon, mert szúrja a hátsód a hátul viselt tőr? - *Kezeit megtartja ugyanott, ahol érkeztekor is voltak: a zsebekben.*
- Az igazság az, hogy az arcod rémlik nekem. Kiraboltalak talán már? - *Tűnjön bár képtelennek a kérdés, nem teljesen alaptalan. Zsoldosként nem mindig adatik meg a lehetőség arra, hogy az ember válogasson a munkák között, különösen akkor, ha egyébként éppen a béke éveit írják világszerte.
Rylissa kérdését várja már, valahogy az az érzése támadt, hogy a nő is az emlékezetével hadakozik az ő személyét illetően. Ha volna a környéken Tharg, a következők hallatán biztos hitetlenül bámulnának a férfire.*
- Lelencbe adott fiú, zöldfülű útonálló, később bérkard egy szabad zsoldosseregben. Rémlik valamelyik? - *Khan továbbra is megrekedtnek érzi kutatómunkáját. Azok a feltételezett emlékek Rylissáról vagy nem léteznek, vagy szándékosan olyan helyre temette őket, ahol sohasem találhat rájuk. Meg is feddi magát, mert most igen hasznosak lehetnének azok, bármilyen jellegűek legyenek is az információk.
A zaklatás felemlítésére szélesen elvigyorodik, ha a rókák is képesek lennének az emberi gesztus mímelésére, akkor az pontosan ilyen lenne.*
- Nem igényel különösebb felkészülést, amikor az utamba akadnak tudom, hogy mit kell tennem. Nem mondod, hogy te is az volnál?
1423. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-29 12:15:57
Üzenet elküldve: 2015-03-29 12:15:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 207
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Tavaszünnep//
//Letrion Raeyan//
*A nő kérdésére jut Bris eszébe, hogy csak elbeszélt a konkrét tudása mellett.*
-Igen hát azok közelebb állnak hozzám mint a kétkezi munka. Azoknál a mestereknél akiknél eddig tanultam megtanultam apró szerkezeteket építeni, számolni, nyelveket, alkímiát és betekintést nyertem az emberi test, a növényvilág és a legendák világába. Bár az utóbbi háromnak nem sok hasznát tudom még konkrétan venni. Mióta itt vagyok a városban azóta vagy mestert vagy munkát vagy pedig a könyvtárban egy jó könyvet keresek.
*Ezek után a nő is elmondja mivel keresi a pénzét. A kézügyességi munkákra Bris mosolyog hiszen valami ilyesmit gondolt volna, a következő dolgot nem nagyon érti, azon pedig, hogy fegyverforgatás teljesen ledöbben. Nem nézte volna ki egy nőből de, ez látszik is az arcán. De gyorsan összeszedi magát és másra kérdez rá.*
-És mit szoktál kéz-ügyeskedni?
//Letrion Raeyan//
*A nő kérdésére jut Bris eszébe, hogy csak elbeszélt a konkrét tudása mellett.*
-Igen hát azok közelebb állnak hozzám mint a kétkezi munka. Azoknál a mestereknél akiknél eddig tanultam megtanultam apró szerkezeteket építeni, számolni, nyelveket, alkímiát és betekintést nyertem az emberi test, a növényvilág és a legendák világába. Bár az utóbbi háromnak nem sok hasznát tudom még konkrétan venni. Mióta itt vagyok a városban azóta vagy mestert vagy munkát vagy pedig a könyvtárban egy jó könyvet keresek.
*Ezek után a nő is elmondja mivel keresi a pénzét. A kézügyességi munkákra Bris mosolyog hiszen valami ilyesmit gondolt volna, a következő dolgot nem nagyon érti, azon pedig, hogy fegyverforgatás teljesen ledöbben. Nem nézte volna ki egy nőből de, ez látszik is az arcán. De gyorsan összeszedi magát és másra kérdez rá.*
-És mit szoktál kéz-ügyeskedni?
1422. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-29 10:21:21
Üzenet elküldve: 2015-03-29 10:21:21
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 193
OOC üzenetek: 75
Játékstílus: Megfontolt
//Tavaszünnep//
//Bris Mostale//
*Nem valami szép, na és. Nem férjet keresni jött ide Raeyan, de ha egyszer azt is tenné, akkor sem a jóképűség lesz az elsődleges szűrő a számára. Ott lesz persze valahol, de csak nem az a legfontosabb. Itt pedig most elég, ha ő néz ki jól.*
- Logikai feladatok? És ez a te "szakterületed"?
*Értetlenkedik, mert az Raeyan számára még nem nyilván való, hogy az alak mestersége miben merül ki pontosan. Azt csak sejtheti, hogy a férfi nem egy erős alkat, na meg az elhangzottak alapján olyasmi dolga lehet, amihez inkább ész kell. Mint a tudósok, logisztikusok, meg... meg az ilyen okos emberek. Lehet, hogy még varázslatokhoz is ért!*
- Nos, én mondhatni örökmozgó vagyok, ami sosem vonz magával állandó munkahelyet. Amúgy értek ilyen-olyan kézügyességi munkához, meg pár dologhoz, melyekkel akár pénz nélkül is fenn tudom tartani magam, ha a szükség tényleg úgy hozza. És egyébként kétféle fegyverrel is jól bánok. Olykor előfordul, hogy ez utóbbi tudásomat adom bérbe, ám sokszor csak karavánokat és kereskedőket kísérek, mostanában előfordulnak fosztogatók az utakon. Meg valami barbároktól is tartanak már.
*Ezt így szépen, mint a száradni való ruhát, teregeti ki magáról, bármiféle olyasmi érzet nélkül, hogy ő most túl sokat mondott. Sőt, ha belekérdez a férfi, még konkrétumokat, példákat is említ.*
//Bris Mostale//
*Nem valami szép, na és. Nem férjet keresni jött ide Raeyan, de ha egyszer azt is tenné, akkor sem a jóképűség lesz az elsődleges szűrő a számára. Ott lesz persze valahol, de csak nem az a legfontosabb. Itt pedig most elég, ha ő néz ki jól.*
- Logikai feladatok? És ez a te "szakterületed"?
*Értetlenkedik, mert az Raeyan számára még nem nyilván való, hogy az alak mestersége miben merül ki pontosan. Azt csak sejtheti, hogy a férfi nem egy erős alkat, na meg az elhangzottak alapján olyasmi dolga lehet, amihez inkább ész kell. Mint a tudósok, logisztikusok, meg... meg az ilyen okos emberek. Lehet, hogy még varázslatokhoz is ért!*
- Nos, én mondhatni örökmozgó vagyok, ami sosem vonz magával állandó munkahelyet. Amúgy értek ilyen-olyan kézügyességi munkához, meg pár dologhoz, melyekkel akár pénz nélkül is fenn tudom tartani magam, ha a szükség tényleg úgy hozza. És egyébként kétféle fegyverrel is jól bánok. Olykor előfordul, hogy ez utóbbi tudásomat adom bérbe, ám sokszor csak karavánokat és kereskedőket kísérek, mostanában előfordulnak fosztogatók az utakon. Meg valami barbároktól is tartanak már.
*Ezt így szépen, mint a száradni való ruhát, teregeti ki magáról, bármiféle olyasmi érzet nélkül, hogy ő most túl sokat mondott. Sőt, ha belekérdez a férfi, még konkrétumokat, példákat is említ.*
1421. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-28 22:09:15
Üzenet elküldve: 2015-03-28 22:09:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 53
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Tavaszünnep//
//Kora este, szép hely//
*Rili nem ért a csillagok tudományához, így csupán gyönyörködik bennük. Talán jobb, ha nem olvassa ki onnan a különböző sorsok végzetét, mert biztosan találna ott valami felkavaró dolgot, ami igazán nem hagyná nyugodni. Sokszor pillant a váratlan férfi alakra, aki az idő múlásával egyre inkább nem idegennek érez. Különös dolognak tulajdonítja ezt a tényt, miközben az agyával dolgozik. Meg akarja találja az emlékei között ezt az illetőt, de ehhez egyre mélyebbre kell ásnia. Ehhez viszont le kell ülnie a márványpadhoz. Arcán jól nyomon követhető, hogy mély gondolkozásba esett. A homloka ráncolódik, ám abból a jövevény keveset láthat. Az rángatja vissza őt a valóságba, mikor közelről hallja a másik hangját. Rögtön felnéz rá, miközben a keze hátra nyúl a hosszú tőréért, azonban nem villantja elő amatőr módon. A férfi most aztán tanakodhat, hogy milyen fegyverért nyúlt hátra.*
- Nem találtam semmit, csupán nézem őket. Számomra elég annyi. * Hűvösen hangzik el minden egyes szó, miközben méregeti továbbra is az előtte állót. Nos nem egy súlycsoportba tartoznak, mert ő cseppet sem rendelkezik olyan súllyal, mint az előtte álló. Egészen 57 kg környékén lehet. Ezzel azonban a köztük levő beszélgetés nem illan el, hanem az idegentől jön egy egyszerű kérdés. Felhúzza a szemöldökét kíváncsiságból, majd a hátsó keze megpihen a tőr markolatán. Nem tudja, hogy hol támadja meg a másikat. Egyelőre bízik abban, hogy nem kell durvának lennie.*
- Igen, de nemrég érkeztem a városba. * Szögezi le az elején, miközben vegyes érzések rohamozzák meg. Egyik részről segíteni akar magán, hogy megtudja a másik kilétét, meg igazából honnan a fészkes fenéből ismeri? Másik oldalról viszont feszültség, s a másik közelségének tudható be. Nem sok embert enged és tűr meg maga mellett. A fajtársaival nincsen gond.*
- Rólad mit lehet tudni? * Veti oda, mint a börtönben raboskodó fogolynak a száraz kenyeret. Meri remélni, hogy a férfi elárulja magát, hogy kicsoda ő valójában. Talán akkor neki beugrik valami, ami megszünteti egyben a benne pattanásig feszülő idegeit.*
- S mit szeretne tőlem? * Szegezi másiknak a kérdést, hogy ezzel bírja a másikat szóra. Ott tart, hogy a hangja ismerős neki, de a név még most sem bújik elő abból a bizonyos múltból. Természetesen a férfinek sincs könnyű dolga, mert az előtte levő szépség az utóbbi időben vált ilyen nőiessé. Régebben véznább volt. Tán megmaradt egy pár régi vonása.*
- Vagy éppen nemes nők zaklatására van felkészülve?
//Kora este, szép hely//
*Rili nem ért a csillagok tudományához, így csupán gyönyörködik bennük. Talán jobb, ha nem olvassa ki onnan a különböző sorsok végzetét, mert biztosan találna ott valami felkavaró dolgot, ami igazán nem hagyná nyugodni. Sokszor pillant a váratlan férfi alakra, aki az idő múlásával egyre inkább nem idegennek érez. Különös dolognak tulajdonítja ezt a tényt, miközben az agyával dolgozik. Meg akarja találja az emlékei között ezt az illetőt, de ehhez egyre mélyebbre kell ásnia. Ehhez viszont le kell ülnie a márványpadhoz. Arcán jól nyomon követhető, hogy mély gondolkozásba esett. A homloka ráncolódik, ám abból a jövevény keveset láthat. Az rángatja vissza őt a valóságba, mikor közelről hallja a másik hangját. Rögtön felnéz rá, miközben a keze hátra nyúl a hosszú tőréért, azonban nem villantja elő amatőr módon. A férfi most aztán tanakodhat, hogy milyen fegyverért nyúlt hátra.*
- Nem találtam semmit, csupán nézem őket. Számomra elég annyi. * Hűvösen hangzik el minden egyes szó, miközben méregeti továbbra is az előtte állót. Nos nem egy súlycsoportba tartoznak, mert ő cseppet sem rendelkezik olyan súllyal, mint az előtte álló. Egészen 57 kg környékén lehet. Ezzel azonban a köztük levő beszélgetés nem illan el, hanem az idegentől jön egy egyszerű kérdés. Felhúzza a szemöldökét kíváncsiságból, majd a hátsó keze megpihen a tőr markolatán. Nem tudja, hogy hol támadja meg a másikat. Egyelőre bízik abban, hogy nem kell durvának lennie.*
- Igen, de nemrég érkeztem a városba. * Szögezi le az elején, miközben vegyes érzések rohamozzák meg. Egyik részről segíteni akar magán, hogy megtudja a másik kilétét, meg igazából honnan a fészkes fenéből ismeri? Másik oldalról viszont feszültség, s a másik közelségének tudható be. Nem sok embert enged és tűr meg maga mellett. A fajtársaival nincsen gond.*
- Rólad mit lehet tudni? * Veti oda, mint a börtönben raboskodó fogolynak a száraz kenyeret. Meri remélni, hogy a férfi elárulja magát, hogy kicsoda ő valójában. Talán akkor neki beugrik valami, ami megszünteti egyben a benne pattanásig feszülő idegeit.*
- S mit szeretne tőlem? * Szegezi másiknak a kérdést, hogy ezzel bírja a másikat szóra. Ott tart, hogy a hangja ismerős neki, de a név még most sem bújik elő abból a bizonyos múltból. Természetesen a férfinek sincs könnyű dolga, mert az előtte levő szépség az utóbbi időben vált ilyen nőiessé. Régebben véznább volt. Tán megmaradt egy pár régi vonása.*
- Vagy éppen nemes nők zaklatására van felkészülve?
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400