//Tavaszünnep//
//Draenon, Cirmos.. és aki még beleszól//
*Nitta kérdez, és Draenon csak áll előtte, mozdulatlanul, de érezhetően annál inkább feszülten. A lány remeg, de próbálja magát tartani, amiben nagy segítsége Cirmos, mert szegény macskát nem akarja még jobban megijeszteni, őt próbálja nyugtatóan simogatni és ezzel magát is nyugtatja.
A férfi arca hiába kifejezéstelen, Nitta tudja ez ugyanolyan rossz, mintha tombolna, talán rosszabb is, mert általában nem szokott ilyen lenni. A Zöld Sárkányban, mikor a bosszúról beszélt, amit a fivéréért állna, de amitől megfosztják a körülmények, még akkor is látszott a düh, és a gúnyos fájdalom. Pedig akkor valóban súlyos kérdésről volt szó. Nitta emlékszik a férfi hangjára, az arcára, a tekintetére, és arra is, hogy közben fogták egymás kezét.
Aki most előtte áll, mintha egy másik ember lenne.*
~Ne tedd ezt! Mondj valamit!~ *Próbálja szuggerálni.* ~Mondj bármit, csak ne zárkózz el!~
*Ha Draenon beszélni kezdene, azzal a lány talán tudna mit kezdeni, vagy ha bármit tenne, de ha csak áll, mint egy közönyös szobor, mintha nem gondolna és nem érezne semmit, ha kizárja őt, akkor tehetetlenségre kárhoztatja. Akkor ellöki.
Aztán a férfi megszólal illetve csak morran, és nem is néz rá, de az a mondat bőven eleget mond.*
~Ó a szellemek álmaira! Hát így állunk?~
- Draenon! *Közelebb lép a férfihoz.* Nézz rám, légy szíves! Nézz rám, és mondd meg nekem, hány napodba telt nyolc éve, míg végül bízni kezdtem benned? ~Mert, hogy nem a hajóút első órájában történt, de nem is az első héten, az biztos! Tetszettél ugyan, de napokig környékeztél.~ És az nyolc éve volt! Úgy gondolod, hogy a korral ostobábbá és naivabbá váltam, hogy valakit alig másfél órás ismeretség után máris barátomnak nevezel? Vagy úgy véled, az erkölcseim tűntek el a nagy semmiben? *Halkan beszél, csendesen, és nagyon reméli, a férfi figyel rá. Nagyon-nagyon reméli.
Aztán lassan bólint.*
- Szóval semmi bajod. Értem én. *A férfi szemébe néz, mely most egészen elsötétedett, jeléül talán az odabent tomboló viharnak.
Figyeli, hogyan túrja hátra a tincseit a másik, és próbálja kitalálni, ez vajon az jó jel-e.*
- Vissza? * Kérdi még egy lépéssel közelebb lépve.* Talán majd visszamegyek, az erdőszélen lesz a harci torna, és szívesen megnézném. Főleg az óriást, a Morwon nevűt.
*Aprót szusszan, kis félmosollyal rázza meg a fejét.*
- Ha valaki hiányol engem, az meg tud találni. Nem igaz, Draenon? *Kérdi gyengéd hangon.* ~Hiszen te is itt vagy.~
- Lehet, hogy tényleg ki kellene mennem amoda, az erdőszélre, leülni Cirmossal az ölemben egy jó helyre, ahonnan látom a tusát, és egyszerűen megvárni, ki talál rám. Esetleg ki hoz a cicámnak engesztelésül egy finom falatot, mert ok nélkül bántotta.
*Várakozó tekintettel pillant fel a férfira, a szemébe néz, hátha látja esetleg az enyhülés jeleit.* Akkor elmesélhetném, mit láttam eddig a forgatagban... Mit gondolsz, Draenon? Üljek le magamban?
*Hirtelen eszébe jut valami.*
- Vagy esetleg tartsunk veled Cirmossal, hogy ő maga választhassa ki azt a finom falatot?
~Ó Szellemek, most fordítsatok egyet a hangulatán! Kérlek, kérlek, kérlek!~ *Még mindig a férfit nézi, ha elutasítást kap, bizony az is válasz, de az elrontaná nem csak a mai napját, hanem sok-sok másik napját is a jövőben.*