//Tavaszünnep//
// Ki mit tud? - Felkészülés //
*A férfi igazat szól, a kalapok valóban nem valók ilyenre, legalábbis a nagykarimájú fejfedő költemények biztosan nem, egy olyan például, ami a fickó bubusát díszíti. Egy mosolyt még megejt a másik felé, majd ezzel letudva a búcsúzkodást odébb áll.
A standok roskadoznak az italoktól, édességektől, különféle nyálcsordító ételektől. A lányt viszont hidegen hagyja a kaja-pia kavalkád, egyelőre. Szeme épp csak visszatükrözi a bódék kínálatát, de keveset lát belőlük ténylegesen. Gondolatai sólyomszárnyakon szállnak, egyik ötlettől a másikig.
~Tehát, még mindég ott tartok, hogy kell egy kendő, vagy szalag, abból kettő. A kabát hasznavehetetlen, az ing is túl bőnek néz ki. Valami különleges kéne, valami feltűnő.~
Tolvajként sosem dolgozott még azon, hogy feltűnést keltsen, nem volt rá szükség, és most, hogy eljött ez a nap is, úgy néz ki, hogy nehezebb kiríni a tömegből, mint árnyéknak maradni. Összeszedi a szempontokat. Legyen a ruha vörös, a szalag, illetve kendő is, talán arannyal futtatott, vagy ezüsttel is. Legyen testhez álló és az sem baj, ha több bőr van szabadon, mint amit eltakar. Feszülnie kell, tehát az anyag csak bőr lehet, de létezik vörös bőr? A lány már hallott arról, hogy a marha bőröket befestik, hogy kielégítsék a fizető népek igényeit. Ha valaki feketét akar, olyan feketét kap, mint az árnyak, ha barnát, akkor felsorakoztatják neki a színskála összes barnáját, a szellemfa kérgétől kezdve a lószarig. Akkor, nem kizárt, hogy létezik vörös bőr is. Megcsináltatni nincs ideje, de talán a kisasszony tudna segíteni, a zsonglőr. Talán, ha nem primadonnaként közelíti meg, hanem sokkal barátságosabb módon, egy közös nyelven, amit mindketten megértenek, az arany nyelvén, akkor készségesebb lesz, mint előző alkalommal. Meglátjuk.
A vörös nő felé veszi az irányt, akit éppen a színpadon talál meg. Kihirdeti a tovább jutott nevezőket. Khyr egy pillanatig sem gondolta, hogy nem jut tovább, de arra nem számított, hogy egyszerűen letudja a nő annyival, hogy mindenki tovább jutott. A lényeg az, hogy benn van. A nő aztán letér a színpadról a kis asztalához. Nagyszerű, soha jobbkor. Vörös Szarka csendesen lépked oda hozzá, de már messziről int neki, hogy ne hozzá rá a szívbajt a lehengerlő stílusával. Amint odaért, ez alkalommal nem tenyerel az asztalra és nem liheg a nő arcába, csupán fél méterrel az asztal előtt megáll és kedvesen szólítja meg a hölgyet.*
- Hosszú napokat. *Egyfajta üdvözlet, mint a hajós népeknél az a bizonyos „Jó szelet!”, vagy ilyesmi.* Érdeklődni jöttem. Esetleg nem lenne-e elfekvőben egy mutatványos ruhájuk? Egy amolyan, feltűnő, vörös, vagy színes, testhez álló? *Előkotorja erszényét.* Természetesen megfizetem. Sajnálom, hogy olyan udvariatlan voltam az imént, nem tudom hova tettem a jó modorom. *Elbűvölő mosolyt villant a nőre, színpadiasat.*