Nincs játékban - Holdudvar
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Holdudvar | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 65 (1281. - 1300. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Giervina Gienne [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9562_fel_elf_no.jpg)
![>Yerougha Enchris [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10838_1486992453_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400
1300. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-09 21:35:14
Üzenet elküldve: 2015-03-09 21:35:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1633
OOC üzenetek: 313
Játékstílus: Vakmerő
//Tavaszünnep//
//Khyr//
*Svir akár pont ugyanazt is gondolhatná, amit a nem elég ügyesen settenkedő Khyr. Az ő kalapjára mégcsak szemet vetni is roppant meggondolatlan dolog, ha a tekintet nem őszinte csodálatról árulkodik, bizonyos esetekben még a lélektükrökből kiolvasott vágyakozást is rablási kísérletként könyveli el. Hátul viszont neki sincs szeme, A Kalap pedig hiába lát mindent, ha nem tartja méltónak Svirt arra, hogy figyelmeztesse. Vagy pont, hogy tartja annyira ügyesnek, hogy mindenféle dorgálás és noszogatás nélkül is tegye prófétai kötelességét?
Megfordul és közepesen morcos ábrázattal várja a választ a bőrcsuklyás nőszemélytől. Ha nem viselne hosszú köpenyt, talán még azt is elfogadná, hogy a kalap mellett a formás feneke is megtetszett a lánynak. Ezt így elölről sem látni, az erszénye viszont mintha látszódna valahol az övén, oldalt.*
- Tudom. *Mondja válaszul úgy mindenre, amit a lány mond. Ha elsüt még néhány ilyen megjegyzést, akkor hamarosan orákulum is lehet.*
- De nincs másik ehhez fogható. *Mondja szelíden, ájtatos képpel, ha már ugye egyszer ilyen magasztos dolgokról esik szó.*
//Khyr//
*Svir akár pont ugyanazt is gondolhatná, amit a nem elég ügyesen settenkedő Khyr. Az ő kalapjára mégcsak szemet vetni is roppant meggondolatlan dolog, ha a tekintet nem őszinte csodálatról árulkodik, bizonyos esetekben még a lélektükrökből kiolvasott vágyakozást is rablási kísérletként könyveli el. Hátul viszont neki sincs szeme, A Kalap pedig hiába lát mindent, ha nem tartja méltónak Svirt arra, hogy figyelmeztesse. Vagy pont, hogy tartja annyira ügyesnek, hogy mindenféle dorgálás és noszogatás nélkül is tegye prófétai kötelességét?
Megfordul és közepesen morcos ábrázattal várja a választ a bőrcsuklyás nőszemélytől. Ha nem viselne hosszú köpenyt, talán még azt is elfogadná, hogy a kalap mellett a formás feneke is megtetszett a lánynak. Ezt így elölről sem látni, az erszénye viszont mintha látszódna valahol az övén, oldalt.*
- Tudom. *Mondja válaszul úgy mindenre, amit a lány mond. Ha elsüt még néhány ilyen megjegyzést, akkor hamarosan orákulum is lehet.*
- De nincs másik ehhez fogható. *Mondja szelíden, ájtatos képpel, ha már ugye egyszer ilyen magasztos dolgokról esik szó.*
1299. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-09 20:19:25
Üzenet elküldve: 2015-03-09 20:19:25
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 216
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Szelíd
//Fánkevő verseny//
//Khan Leroék//
- A teringettét... *Ennyi csúszik ki az asszonyság ráncos ajkain, midőn konstatálja, itt a férfiak bizony igen csak találékonyak.* Hát maguk még nem játszottak ilyet? *Csóválja a fejét, de mivel amúgy sem akadt túl sok versenyezni kívánó, s lassan ideje lesz továbbállnia, nem bosszantja fel magát az eseten.*
- Egye fene, mert van esze, kap jutalmat. *Mormogja az öregasszony, majd átad 20 aranyat Gabrien Chor'Un részére.
*
- No, ha már ennyire könnyű volt a játék, magukba pedig biztos fér még édesség, mit szólnának egy kis változtatáshoz? Nekem lassan mennem kell, ennyi fánkkal pedig mit kezdjek? Húsz-húsz arany fejében mérkőzzenek meg, ki tudja a leggyorsabban megenni az adagját! Na, mit szólnak? A jutalom nem marad el. Akár a kisasszonyok is társulhatnak. *Pillant el a fogadós brigád felé. Persze, ha nem vállalkoznak, úgy sem keseredik el nagyon, hanem átnyújt a vesztes félnek egy kendőbe bugyolált tésztakarikát, hogy ő se távozzon majd rossz szájízzel.*
//Korrekció: Dyntina Danbur részére 40 arany//
//Khan Leroék//
- A teringettét... *Ennyi csúszik ki az asszonyság ráncos ajkain, midőn konstatálja, itt a férfiak bizony igen csak találékonyak.* Hát maguk még nem játszottak ilyet? *Csóválja a fejét, de mivel amúgy sem akadt túl sok versenyezni kívánó, s lassan ideje lesz továbbállnia, nem bosszantja fel magát az eseten.*
- Egye fene, mert van esze, kap jutalmat. *Mormogja az öregasszony, majd átad 20 aranyat Gabrien Chor'Un részére.
*- No, ha már ennyire könnyű volt a játék, magukba pedig biztos fér még édesség, mit szólnának egy kis változtatáshoz? Nekem lassan mennem kell, ennyi fánkkal pedig mit kezdjek? Húsz-húsz arany fejében mérkőzzenek meg, ki tudja a leggyorsabban megenni az adagját! Na, mit szólnak? A jutalom nem marad el. Akár a kisasszonyok is társulhatnak. *Pillant el a fogadós brigád felé. Persze, ha nem vállalkoznak, úgy sem keseredik el nagyon, hanem átnyújt a vesztes félnek egy kendőbe bugyolált tésztakarikát, hogy ő se távozzon majd rossz szájízzel.*
//Korrekció: Dyntina Danbur részére 40 arany
//
1298. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-09 19:20:22
Üzenet elküldve: 2015-03-09 19:20:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 614
OOC üzenetek: 85
Játékstílus: Vakmerő
//Tavaszünnep//
//Fánkzabálók versenye//
*Ha akad valaki a Tavaszünnepet látogatók sorában, akit némi fogadás lázba tud hozni, akkor az Khan lesz. Elvégre aranyról esik szó, az általa felállított prioritási sorban igen előkelő helyet tudhat magáénak a nemes matéria.*
~ Ki kellene vizsgáltatnom magam egy kuruzslóval, talán tényleg sárkánykóros vagyok. ~
*Nem az első alkalom, hogy felmerül benne a gyanú, persze arról már (mint ahogy egy beteg sem) nem vesz tudomást, hogy csak idáig, s nem tovább jut el abban, hogy tegyen valami ennek kiderítéséért. Emiatt rossz szemmel is néznek rá többnyire, hiszen míg normális esetben az egyént egy egész sereg kvalitás alapján határoznak meg, addig Khan kétváltozós egyenletnek tekinti őket, súly és aranyban mért értékek alapján. Természetesen nem teljesen érzéketlen az ilyen dolgok iránt, de tanúsítottan kevésbé fogékony rá, mint humánusabb körülmények között szocializált embertársai. Plusz szakmai ártalom.*
- Kezdem megérteni Jane vonzalmát feléd. Eddig nagyon rossz helyen kerestem, pedig az orrom előtt volt végig. - *A jó ízlés végett, s hogy megmutassa, képes ő is tanulni, ennek részletezésétől eltekint. Teret enged mások fantáziájának is.
Leereszti karjait, az egyiket deréknak támasztja, a másikba arcát temeti mosolyogva. Csinos összeg kezd összegyűlni kis fogadásuk nyomán, amit csak abból a szempontból sajnál, hogy nem tudott a nők ilyen terű cinkosságáról. Akkor megtalálja a módját, hogy a lehető legnagyobbat kaszálja, minél kisebb befektetéssel. Vigyort rügyeszt ez is, de csak önmagának szólót.*
~ Mindig is mondták, hogy szorult belém kereskedői vér. ~
*Moranshe megjegyzése visszhang nélkül távozik el füle mellett, kezd kialakulni róla egy egyre határozottabb kép a törzsbéliekben, esze ágában sincs rácáfolni vagy valami mást mutatni. A közhiedelemmel ellentétben, az őszinteség nem erény, mindenki csak addig értékel, amíg a fül neki tetsző dolgokat hall.
Továbbra is csípőre tett kézzel megáll a fejmagasságba felfüggesztett fánknál és végignézi, ahogy Gabrien lemetszi az azt tartó madzagot és letolja torkán egy slunggal a tésztaédességet. Ha rápillant, az emberóriás meglepettséget láthat Khan arcán. A zöldszemű férfi is azért nekilát a fánkevésnek, de két harapás megejt egy mondatot.*
- Kár, hogy nem ismertelek amikor még az Ifjú Sólyom kompániájában voltam. - *Életképesség kérdése is lehet, hogy ki képes kiszabadítani magát olyan korlátok-határok közül, amelyeket rendszerint saját maga állít fel. Gabrien éppen ezt tette az imént, bár Khan nincs meggyőződve arról, hogy ezzel is elnyerte a győztesnek kijáró címet.*
~ A nyanya nem hazudott, ez tényleg jól sikerült. ~
*Akárhogy is történjék, befejezi a maga adagját, csak épp kényelmesebb tempóban, arra gondolva, hogy a fogadók közül az egyik fél most csinos összeget bukhat rajta. Maga ellen kellett volna fogadnia.*
//Fánkzabálók versenye//
*Ha akad valaki a Tavaszünnepet látogatók sorában, akit némi fogadás lázba tud hozni, akkor az Khan lesz. Elvégre aranyról esik szó, az általa felállított prioritási sorban igen előkelő helyet tudhat magáénak a nemes matéria.*
~ Ki kellene vizsgáltatnom magam egy kuruzslóval, talán tényleg sárkánykóros vagyok. ~
*Nem az első alkalom, hogy felmerül benne a gyanú, persze arról már (mint ahogy egy beteg sem) nem vesz tudomást, hogy csak idáig, s nem tovább jut el abban, hogy tegyen valami ennek kiderítéséért. Emiatt rossz szemmel is néznek rá többnyire, hiszen míg normális esetben az egyént egy egész sereg kvalitás alapján határoznak meg, addig Khan kétváltozós egyenletnek tekinti őket, súly és aranyban mért értékek alapján. Természetesen nem teljesen érzéketlen az ilyen dolgok iránt, de tanúsítottan kevésbé fogékony rá, mint humánusabb körülmények között szocializált embertársai. Plusz szakmai ártalom.*
- Kezdem megérteni Jane vonzalmát feléd. Eddig nagyon rossz helyen kerestem, pedig az orrom előtt volt végig. - *A jó ízlés végett, s hogy megmutassa, képes ő is tanulni, ennek részletezésétől eltekint. Teret enged mások fantáziájának is.
Leereszti karjait, az egyiket deréknak támasztja, a másikba arcát temeti mosolyogva. Csinos összeg kezd összegyűlni kis fogadásuk nyomán, amit csak abból a szempontból sajnál, hogy nem tudott a nők ilyen terű cinkosságáról. Akkor megtalálja a módját, hogy a lehető legnagyobbat kaszálja, minél kisebb befektetéssel. Vigyort rügyeszt ez is, de csak önmagának szólót.*
~ Mindig is mondták, hogy szorult belém kereskedői vér. ~
*Moranshe megjegyzése visszhang nélkül távozik el füle mellett, kezd kialakulni róla egy egyre határozottabb kép a törzsbéliekben, esze ágában sincs rácáfolni vagy valami mást mutatni. A közhiedelemmel ellentétben, az őszinteség nem erény, mindenki csak addig értékel, amíg a fül neki tetsző dolgokat hall.
Továbbra is csípőre tett kézzel megáll a fejmagasságba felfüggesztett fánknál és végignézi, ahogy Gabrien lemetszi az azt tartó madzagot és letolja torkán egy slunggal a tésztaédességet. Ha rápillant, az emberóriás meglepettséget láthat Khan arcán. A zöldszemű férfi is azért nekilát a fánkevésnek, de két harapás megejt egy mondatot.*
- Kár, hogy nem ismertelek amikor még az Ifjú Sólyom kompániájában voltam. - *Életképesség kérdése is lehet, hogy ki képes kiszabadítani magát olyan korlátok-határok közül, amelyeket rendszerint saját maga állít fel. Gabrien éppen ezt tette az imént, bár Khan nincs meggyőződve arról, hogy ezzel is elnyerte a győztesnek kijáró címet.*
~ A nyanya nem hazudott, ez tényleg jól sikerült. ~
*Akárhogy is történjék, befejezi a maga adagját, csak épp kényelmesebb tempóban, arra gondolva, hogy a fogadók közül az egyik fél most csinos összeget bukhat rajta. Maga ellen kellett volna fogadnia.*
1297. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-09 18:13:54
Üzenet elküldve: 2015-03-09 18:13:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 142
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Megfontolt
//Tavaszünnep//
//Dynti, Nadae//
*Mint már oly sok alkalommal, ezúttal is ő kerekedett felül a szócsatában. Persze ez nem meglepő. A kalóz fenyegetése hallatán (egy idő után mindig itt lyukadnak ki) csak halkan felnevet.*
- Gorilla mancsok? *Pillant kétkedő tekintettel a vörös nőstényre, valljuk be, nem igazán tűnik valami félelmetesnek, nála sokkalta sötétebb alakokkal volt már dolga.* - Ez a leggyérebb fenyegetés, amit valaha is hallottam.
*Igen kevesen vannak, akik el tudják hallgattatni Zefet, és holmi halandó lánykák nem is fognak felkerülni rá. Ennél azért többet kell felmutatnia. Természeteen jól hallja és látja, miként csitítgatja a tűzhajú a másikat, de csak gúnyosan elvigyorodik. A szablya sem sokkal ijesztőbb, mint a tasli gondolata, de ha arra kerülne a sor, igen gyorsan és gyakorlottan tud menekülni.*
- Lemaradt ez a mamlasz. *Forgatja meg a szemeit, mintha egyszerre szidná Névtelent, és idegesítené magát a nőstény értetlenkedésén. Ahogy megérzi a tenyeret a kobakján, összeszűkült tekintettel pillant fsl a kalózra, majd lerázza fejéről. Az hiányzik még, hogy egy halandó anyáskodjon fölötte...*
- Csak jót tennél vele a világnak.
*Grimaszol, és zavartalanul megy tovább a fánkok felé. Utálja, mikor rászállnak, és mindenféle testi kontaktussal traktálják, ráadásul még gügyögnek is... nincs egy értelmes ellenkező nemű sem.*
//Fánkevő verseny//
*Megállíthatatlanul és talán kissé túl hevesen is kezdi a versenyt, és ahogy Dyntire pillant, kissé ledöbben a nagy zabálás közepette. Nem gondolta volna, hogy ilyesmiben valaha is leverik, nem is beszélve a dobozkáról, amivel kiegyenlítették az esélyeiket. Már épp megszállná a melankólia, mikor rájön, hogy még mindig van kit levernie, a végére pedig a sokat használt önelégült mosoly is felkerül az arcára, még arról is megfeledkezik, hogy közben őt is leverték.*
- Ennyi vagy.
*Vigyorog a sötétebbhajúra, mielőtt hajlandó lenne megválaszolni a kérdését is.* - Zef vagyok. Hát ti?
*Valamilyen néven mégiscsak szólítani kell őket, hogy álmatlan éjszakákon legyen kit emlegetni az ártó szellemeknek.*
- Ha eddig sikerült, továbbra is menni fog. *Vonja meg a vállát, aztán eszébe jut, hogy ő tulajdonképpen épp unatkozik, szóval bólint egyet.* Legyen. Csak aztán le ne igyalak.
*Vigyorog a tengerivadékokra, noha erősen úgy sejti, hogy ez lehet az egyetlen dolog, amiben jobbak nála, ugyanis az alkohol igen hamar beüt nála... olyankor pedig váratlan dolgok történhetnek.*
//Dynti, Nadae//
*Mint már oly sok alkalommal, ezúttal is ő kerekedett felül a szócsatában. Persze ez nem meglepő. A kalóz fenyegetése hallatán (egy idő után mindig itt lyukadnak ki) csak halkan felnevet.*
- Gorilla mancsok? *Pillant kétkedő tekintettel a vörös nőstényre, valljuk be, nem igazán tűnik valami félelmetesnek, nála sokkalta sötétebb alakokkal volt már dolga.* - Ez a leggyérebb fenyegetés, amit valaha is hallottam.
*Igen kevesen vannak, akik el tudják hallgattatni Zefet, és holmi halandó lánykák nem is fognak felkerülni rá. Ennél azért többet kell felmutatnia. Természeteen jól hallja és látja, miként csitítgatja a tűzhajú a másikat, de csak gúnyosan elvigyorodik. A szablya sem sokkal ijesztőbb, mint a tasli gondolata, de ha arra kerülne a sor, igen gyorsan és gyakorlottan tud menekülni.*
- Lemaradt ez a mamlasz. *Forgatja meg a szemeit, mintha egyszerre szidná Névtelent, és idegesítené magát a nőstény értetlenkedésén. Ahogy megérzi a tenyeret a kobakján, összeszűkült tekintettel pillant fsl a kalózra, majd lerázza fejéről. Az hiányzik még, hogy egy halandó anyáskodjon fölötte...*
- Csak jót tennél vele a világnak.
*Grimaszol, és zavartalanul megy tovább a fánkok felé. Utálja, mikor rászállnak, és mindenféle testi kontaktussal traktálják, ráadásul még gügyögnek is... nincs egy értelmes ellenkező nemű sem.*
//Fánkevő verseny//
*Megállíthatatlanul és talán kissé túl hevesen is kezdi a versenyt, és ahogy Dyntire pillant, kissé ledöbben a nagy zabálás közepette. Nem gondolta volna, hogy ilyesmiben valaha is leverik, nem is beszélve a dobozkáról, amivel kiegyenlítették az esélyeiket. Már épp megszállná a melankólia, mikor rájön, hogy még mindig van kit levernie, a végére pedig a sokat használt önelégült mosoly is felkerül az arcára, még arról is megfeledkezik, hogy közben őt is leverték.*
- Ennyi vagy.
*Vigyorog a sötétebbhajúra, mielőtt hajlandó lenne megválaszolni a kérdését is.* - Zef vagyok. Hát ti?
*Valamilyen néven mégiscsak szólítani kell őket, hogy álmatlan éjszakákon legyen kit emlegetni az ártó szellemeknek.*
- Ha eddig sikerült, továbbra is menni fog. *Vonja meg a vállát, aztán eszébe jut, hogy ő tulajdonképpen épp unatkozik, szóval bólint egyet.* Legyen. Csak aztán le ne igyalak.
*Vigyorog a tengerivadékokra, noha erősen úgy sejti, hogy ez lehet az egyetlen dolog, amiben jobbak nála, ugyanis az alkohol igen hamar beüt nála... olyankor pedig váratlan dolgok történhetnek.*
1296. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-09 18:03:24
Üzenet elküldve: 2015-03-09 18:03:24
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Tavaszünnep//
//Rynizz//
- Nagyon kedves vagy, de csak én tudok segíteni ezen a helyzeten. Egyébként Siriee Ioblies a nevem. És neked?
* Tereli kicsit más irányba a beszélgetést, hogy egy ilyen víg fesztiválon ne a keserűség jöjjön elő egyébként vidám lelkéből. Elvégre nem ezért érkezett, s nem is célja komornak vagy antiszociálisnak tűnni.*
//Rynizz//
- Nagyon kedves vagy, de csak én tudok segíteni ezen a helyzeten. Egyébként Siriee Ioblies a nevem. És neked?
* Tereli kicsit más irányba a beszélgetést, hogy egy ilyen víg fesztiválon ne a keserűség jöjjön elő egyébként vidám lelkéből. Elvégre nem ezért érkezett, s nem is célja komornak vagy antiszociálisnak tűnni.*
1295. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-09 17:29:47
Üzenet elküldve: 2015-03-09 17:29:47
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Tavaszünnep//
//Moranshe, Ethea, Gabrien, Khan, (Kagan)//
*Így, hogy tétje is van a fánkevő versenynek sokkal szórakoztatóbbnak ígérkezik, mint amilyen valójában, legalábbis a félvér szempontjából, mint néző. Ötlete elég kapós a jelek szerint, mert Moranshe és Ethea is rácsap és egész lelkesnek tűnnek. Talán még vesztesként is megéri a dolog, hisz izgalmasabb lesz a mérkőzés, még akkor is, ha kevésbé komoly dologról van szó.
A tíz aranyra gondolkodás nélkül rábiccent, majd mikor Ethea emelné a tétet, fájó szívvel szütyőjére gondol, aminek tartalmától talán meg kell válnia. Egy pillanat alatt zajlik le benne némi belső vívódás, majd mivel éppen megteheti, hogy akár ötven, sőt száz aranyat is veszítsen ha jól esik neki, rábólint.*
-Legyen ötven. *Mondja nemtörődöm módon vállat vonva az ágrólszakadt, aki próbál túljutni ragadványnevén. Nos, ha veszít, az nem fogja segíteni az utóbbi ügyet, mégis széles vigyorral csapkodja meg kis erszényét.
Gabrien belemegy a játékba, vigyorogva nézi ahogy a két férfi szórakozik egymással, majd nekiugranak a versenynek. Fájdalmasan felszisszen, amikor a kolosszus elvágja a kötelet és úgy gyorsítja meg a fánkfogyasztást, mert ha a nőcinek ez nem tetszik, akkor bizony az emberóriás veszíteni fog, azt pedig Janemita erszénye bánja. Úgy tűnik, nincs is olyan sok különbség közte és Khan között, mint azt a félvér hitte. Ilyen cselre vagy leleményességre ugyanis inkább Szószátyár uraságtól számított, de ezek szerint Gabrien is tud kreatív lenni. Hogy ezt mennyire díjazzák, majd kiderül.
Mivel nem meredten bámulja a fánkfalókat, észreveszi a Hadurat, aki talán feléjük tart éppen. Elégedett vigyorral nyugtázza, hogy Vezére nem mutatja jelét altáji fájdalomnak és megúszta a találkozást azzal a kardhüvellyel.*
//Moranshe, Ethea, Gabrien, Khan, (Kagan)//
*Így, hogy tétje is van a fánkevő versenynek sokkal szórakoztatóbbnak ígérkezik, mint amilyen valójában, legalábbis a félvér szempontjából, mint néző. Ötlete elég kapós a jelek szerint, mert Moranshe és Ethea is rácsap és egész lelkesnek tűnnek. Talán még vesztesként is megéri a dolog, hisz izgalmasabb lesz a mérkőzés, még akkor is, ha kevésbé komoly dologról van szó.
A tíz aranyra gondolkodás nélkül rábiccent, majd mikor Ethea emelné a tétet, fájó szívvel szütyőjére gondol, aminek tartalmától talán meg kell válnia. Egy pillanat alatt zajlik le benne némi belső vívódás, majd mivel éppen megteheti, hogy akár ötven, sőt száz aranyat is veszítsen ha jól esik neki, rábólint.*
-Legyen ötven. *Mondja nemtörődöm módon vállat vonva az ágrólszakadt, aki próbál túljutni ragadványnevén. Nos, ha veszít, az nem fogja segíteni az utóbbi ügyet, mégis széles vigyorral csapkodja meg kis erszényét.
Gabrien belemegy a játékba, vigyorogva nézi ahogy a két férfi szórakozik egymással, majd nekiugranak a versenynek. Fájdalmasan felszisszen, amikor a kolosszus elvágja a kötelet és úgy gyorsítja meg a fánkfogyasztást, mert ha a nőcinek ez nem tetszik, akkor bizony az emberóriás veszíteni fog, azt pedig Janemita erszénye bánja. Úgy tűnik, nincs is olyan sok különbség közte és Khan között, mint azt a félvér hitte. Ilyen cselre vagy leleményességre ugyanis inkább Szószátyár uraságtól számított, de ezek szerint Gabrien is tud kreatív lenni. Hogy ezt mennyire díjazzák, majd kiderül.
Mivel nem meredten bámulja a fánkfalókat, észreveszi a Hadurat, aki talán feléjük tart éppen. Elégedett vigyorral nyugtázza, hogy Vezére nem mutatja jelét altáji fájdalomnak és megúszta a találkozást azzal a kardhüvellyel.*
1294. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-09 17:23:25
Üzenet elküldve: 2015-03-09 17:23:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
// Tavaszünnep //
// Galdrian, Argus //
*A férfi könnyed vonásainak figyelése élvezetet nyújt számára. Láthatóan úgysincs jobb dolga a leányzó számára, mint rögtönzött partnere figyelése. Szereti megfigyelni az embereket, s szeretné megtanulni, hogy egy-egy arcvonás mit is jelent valójában. Mit takarnak, az arcok izmainak megrándulása, vagy, hogy az orca néhány árnyalattal elsötétül. Otthon számtalan alkalom kínálkozott, hogy ezt megfigyelje. Fivérei nem az érzelmek kimutatásában jeleskednek. Gyerekként került közéjük, de oly kevés időt tölthettek együtt, már vitték is fel őket a táborba. S mindig, amikor hazajöttek egyre komorabbak, s ridegebbek lettek. Legfőképpen azok a jeges szemek.
Gondolatban megrázza fejét, nem kívánja, hogy figyelmét most más vonja el, mint partnere. Így megfigyeli arcizmainak apró rezdüléseit, de túlságosan nem érdeklődik iránta. Ha szeretné elmondani neki, szívesen meghallgatja. Alig pár perce ismerik egymást, ahhoz, hogy ilyenek felől érdeklődjön.*
- Ne haragudjon, mindössze félreértettem a szavait. Úgy gondoltam, hogy ön csak beszélgetni óhajt, s nem étkezni. Meglehet, hogy félreértettem magát, kérem bocsásson meg.
*Mosolyodik el lágyan, s barna lélektükreibe is mosoly költözik. A nap már egyre magasabban jár az égen, s egyre jobban megvilágítja a körülötte lévő tájat. Ám egyelőre nem foglalkozik mással, csak Galdriannal folytatott csevejjel.*
- Úgy hallottam, hogy a paradicsomból kinyert folyadék, s némi bors keveréke csodákra képes. *Mosolyodik továbbra is szelíden. Számos alkalomkor látta, hogy a szolgálók hogyan készítik el az italt. Egyszer ő maga is megkóstolta, s nem is érezte olyan szörnyű íznek az érdekes keveréket. Nem tudja, hogy máshol hogy szokás, de a kúria falai között nem egyszer igénybe vették az ital jótékony hatását. Az anyja által rendezett bálok, nem mindig sikerültek a legrövidebbre.*
- Akkor szólítanám Galdriannak, ha megengedi, uram. Engem nyugodtan szólítson Elyennek. Ha szüleim ezzel a névvel illettek, igazán kár lenne, ha nem használnám.
*A medállal tovább játszadozik, de őzike szemeit egy percre sem veszi le a férfiről. Talán mégsem volt oly rossz ötlet, hogy lejött az udvarra. Talán mégis lesz a mai napnak értelme. Galdrian igen megnyerő modorú úriembernek tűnik, így elsőre. S ha több időt tölt vele, tán egy kellemes napnak is elébe nézhet. S talán nem is kell minden információt olyannyira kiszedni belőle, mint északi honfi társaiból. A medálról le is veszi kezét, így az a súlya miatt, a föld felé fordul, késztetvén a karcsú csukló lehanyatlására. Nem nagy, s nem is súlyos annyira az ékszer, de keze megszokta már az évek alatt.*
- Megtiszteltetés megismerkedni önnel, Galdrian lovag. Igazán nemes, ámde nehéz hivatást választott magának. Megérdeklődhetem, hogy mi végből választotta ezt?
*Fejét újra kicsit, enyhén oldalra hajtja. Szemeiből őszinte kíváncsiság tükröződik, nem hiába mondják, hogy a szem a lélek tükre. Ha akarja, engedi, hogy beszélőtársa felfedezze lélektükrei apró fényeit, melyben felfedezhetők érzései. De ha úgy tartja kedve, s partnere, akkor teljes elzárkózásba burkolózik.
Ahogy az látható is, néhány pillanaton belül.
A férfi egy pillanat alatt tűnik el, hogy helyét átadja a köpcös mágusnak, kinek viselete olyan, mintha nemrég rántotta volna fel magára, mintha megzavarták volna. A férfi által kimondott név ismerős, oly sokszor hallotta már, s örül, hogy a legutóbbi fesztiválon, végre tisztázhatta vele, hogy nem szükséges magáznia. *
- Hogy, hogy nem érti? A fivére az imént mondta, hogy indul a mágustusán. *Pislog a férfira értetlenül.* - S hogy ezt mind a Farkasok Dicsőségéért teszi. De ugyan, Argus, tudja jól, hogy erre nincs szüksége atyámnak. *Mosolyodik el kedvesen, de kora tavaszi napbarnított bőrére aggodalom költözik.* - Biztos, hogy jól érzi magát, Argus?
*Fogja meg a mágus vaskos kezét. A rögtönzött bemutatkozást viszonozza a két férfi, s meleg szívvel hallja, hogy Galdriennek nincs ellene, hogy régi ismerőse is társaságukkal tartson. Egy hálást mosolyt ereszt meg a férfi irányába. Tekintetét azonnal visszakapja a mágusra, ahogy meghallja Argus szavait.*
- Argus, kérem, ez szükségtelen. Csak nemrég találkoztunk, nem hinném, hogy ártani kívánna. *Nem érti a férfi hirtelen támadt fenyegetését. A kúria falai között nem így viselkedett. Bár régen találkozott vele, számos változásokon mehetett keresztül, de akkor sem érti, nem a mágusra vall. Fejét újra hátrafordulva, egy újabb mosollyal nyugtázza a lovag türelmes szavait.
Ám, ahogy őzike íriszeit visszafordítja Argus irányába, az eddig meghittség, nyugalom, s békesség az arcáról egy csapásra eltűnik. A férfi által nyújtott tárgyakra nézve, arca hirtelen sápad el. Érzi, hogy lábai megremegnek, alig bír állni. Szédül, forog körülötte a mindenség. A külvilágot teljesen kizárta magából, csak a szőke tincset, s a medált nézi.*
- Lyara. *Ejti ki halkan húga nevét. Óvatosan, remegő kézzel nyúl a hajtincsért. Ahogy megtapintja, felismeri húga aranyló hajának az érintését. Szédülése csak tovább fokozódik. Muszáj valamiben megkapaszkodnia, mert menten összeesik. Az első kapaszkodó után nyúl, amit ér, s ez nem más, mint Argus karja. Abba kapaszkodik, miközben térdei berogynak. Nem érti. Nem érti, hogy kerül a mágushoz Lyara medálja.
~Ne gondolj semmi rosszra, nincs semmi baja.~
Nyugtatja magát, kevés sikerrel. Oh, legyen átkozott a nap, amikor elválltak egymástól. Nem is, amikor kitalálták, hogy fivéreik után indulnak. Legyen átkozott, maradtak volna otthon, akkor Lyara…
Nehezen rendezi vonásait, s igyekszik lábaira állni, bár sápadtsága nem csillapodik.*
- Ez mit jelentsen Argus? *Kérdi halk, ám kemény hangon.* - Mit keres itt Lyara tincse, a családunkat jelképező medállal? *Felemelve az apró, dió nagyságú medált a sajátja mellé helyezi. Hátha talál egy apró eltérést, ami megkülönbözteti, ami megnyugtatja, hogy ez csak egy hamisítvány.* - Hol van Lyara, s mit jelentsen az, akkor, hogy a Farkasok Dicsőségéért harcol?
*Mintha lassan állna össze a kép a fejébe. A mágustusa, a jelentkezés mindjárt lezárul. A férfi, aki magát Argus testvérének adta ki magát. Mit keres itt, s hova tűnt? Ha ő jelentette ki, hogy indulni fog a tusán, talán még itt van, s figyeli valahol testvérét? Ezernyi kérdés kavarog gondolataiban, s ezekre egyáltalán nem talál választ. Nem tudja mi történt a húgával. Lassan letelik az egy év, s itt kéne találkozniuk, de hónapokat nem várhat, amíg megtudja mi történt! Talán a fivérei, ők segíthetnének. Nem, ha meg is találná Darelt vagy Danetet, s megtudnák, hogy húguk eltűnt, elkapná őket a vérszomj.*
// Galdrian, Argus //
*A férfi könnyed vonásainak figyelése élvezetet nyújt számára. Láthatóan úgysincs jobb dolga a leányzó számára, mint rögtönzött partnere figyelése. Szereti megfigyelni az embereket, s szeretné megtanulni, hogy egy-egy arcvonás mit is jelent valójában. Mit takarnak, az arcok izmainak megrándulása, vagy, hogy az orca néhány árnyalattal elsötétül. Otthon számtalan alkalom kínálkozott, hogy ezt megfigyelje. Fivérei nem az érzelmek kimutatásában jeleskednek. Gyerekként került közéjük, de oly kevés időt tölthettek együtt, már vitték is fel őket a táborba. S mindig, amikor hazajöttek egyre komorabbak, s ridegebbek lettek. Legfőképpen azok a jeges szemek.
Gondolatban megrázza fejét, nem kívánja, hogy figyelmét most más vonja el, mint partnere. Így megfigyeli arcizmainak apró rezdüléseit, de túlságosan nem érdeklődik iránta. Ha szeretné elmondani neki, szívesen meghallgatja. Alig pár perce ismerik egymást, ahhoz, hogy ilyenek felől érdeklődjön.*
- Ne haragudjon, mindössze félreértettem a szavait. Úgy gondoltam, hogy ön csak beszélgetni óhajt, s nem étkezni. Meglehet, hogy félreértettem magát, kérem bocsásson meg.
*Mosolyodik el lágyan, s barna lélektükreibe is mosoly költözik. A nap már egyre magasabban jár az égen, s egyre jobban megvilágítja a körülötte lévő tájat. Ám egyelőre nem foglalkozik mással, csak Galdriannal folytatott csevejjel.*
- Úgy hallottam, hogy a paradicsomból kinyert folyadék, s némi bors keveréke csodákra képes. *Mosolyodik továbbra is szelíden. Számos alkalomkor látta, hogy a szolgálók hogyan készítik el az italt. Egyszer ő maga is megkóstolta, s nem is érezte olyan szörnyű íznek az érdekes keveréket. Nem tudja, hogy máshol hogy szokás, de a kúria falai között nem egyszer igénybe vették az ital jótékony hatását. Az anyja által rendezett bálok, nem mindig sikerültek a legrövidebbre.*
- Akkor szólítanám Galdriannak, ha megengedi, uram. Engem nyugodtan szólítson Elyennek. Ha szüleim ezzel a névvel illettek, igazán kár lenne, ha nem használnám.
*A medállal tovább játszadozik, de őzike szemeit egy percre sem veszi le a férfiről. Talán mégsem volt oly rossz ötlet, hogy lejött az udvarra. Talán mégis lesz a mai napnak értelme. Galdrian igen megnyerő modorú úriembernek tűnik, így elsőre. S ha több időt tölt vele, tán egy kellemes napnak is elébe nézhet. S talán nem is kell minden információt olyannyira kiszedni belőle, mint északi honfi társaiból. A medálról le is veszi kezét, így az a súlya miatt, a föld felé fordul, késztetvén a karcsú csukló lehanyatlására. Nem nagy, s nem is súlyos annyira az ékszer, de keze megszokta már az évek alatt.*
- Megtiszteltetés megismerkedni önnel, Galdrian lovag. Igazán nemes, ámde nehéz hivatást választott magának. Megérdeklődhetem, hogy mi végből választotta ezt?
*Fejét újra kicsit, enyhén oldalra hajtja. Szemeiből őszinte kíváncsiság tükröződik, nem hiába mondják, hogy a szem a lélek tükre. Ha akarja, engedi, hogy beszélőtársa felfedezze lélektükrei apró fényeit, melyben felfedezhetők érzései. De ha úgy tartja kedve, s partnere, akkor teljes elzárkózásba burkolózik.
Ahogy az látható is, néhány pillanaton belül.
A férfi egy pillanat alatt tűnik el, hogy helyét átadja a köpcös mágusnak, kinek viselete olyan, mintha nemrég rántotta volna fel magára, mintha megzavarták volna. A férfi által kimondott név ismerős, oly sokszor hallotta már, s örül, hogy a legutóbbi fesztiválon, végre tisztázhatta vele, hogy nem szükséges magáznia. *
- Hogy, hogy nem érti? A fivére az imént mondta, hogy indul a mágustusán. *Pislog a férfira értetlenül.* - S hogy ezt mind a Farkasok Dicsőségéért teszi. De ugyan, Argus, tudja jól, hogy erre nincs szüksége atyámnak. *Mosolyodik el kedvesen, de kora tavaszi napbarnított bőrére aggodalom költözik.* - Biztos, hogy jól érzi magát, Argus?
*Fogja meg a mágus vaskos kezét. A rögtönzött bemutatkozást viszonozza a két férfi, s meleg szívvel hallja, hogy Galdriennek nincs ellene, hogy régi ismerőse is társaságukkal tartson. Egy hálást mosolyt ereszt meg a férfi irányába. Tekintetét azonnal visszakapja a mágusra, ahogy meghallja Argus szavait.*
- Argus, kérem, ez szükségtelen. Csak nemrég találkoztunk, nem hinném, hogy ártani kívánna. *Nem érti a férfi hirtelen támadt fenyegetését. A kúria falai között nem így viselkedett. Bár régen találkozott vele, számos változásokon mehetett keresztül, de akkor sem érti, nem a mágusra vall. Fejét újra hátrafordulva, egy újabb mosollyal nyugtázza a lovag türelmes szavait.
Ám, ahogy őzike íriszeit visszafordítja Argus irányába, az eddig meghittség, nyugalom, s békesség az arcáról egy csapásra eltűnik. A férfi által nyújtott tárgyakra nézve, arca hirtelen sápad el. Érzi, hogy lábai megremegnek, alig bír állni. Szédül, forog körülötte a mindenség. A külvilágot teljesen kizárta magából, csak a szőke tincset, s a medált nézi.*
- Lyara. *Ejti ki halkan húga nevét. Óvatosan, remegő kézzel nyúl a hajtincsért. Ahogy megtapintja, felismeri húga aranyló hajának az érintését. Szédülése csak tovább fokozódik. Muszáj valamiben megkapaszkodnia, mert menten összeesik. Az első kapaszkodó után nyúl, amit ér, s ez nem más, mint Argus karja. Abba kapaszkodik, miközben térdei berogynak. Nem érti. Nem érti, hogy kerül a mágushoz Lyara medálja.
~Ne gondolj semmi rosszra, nincs semmi baja.~
Nyugtatja magát, kevés sikerrel. Oh, legyen átkozott a nap, amikor elválltak egymástól. Nem is, amikor kitalálták, hogy fivéreik után indulnak. Legyen átkozott, maradtak volna otthon, akkor Lyara…
Nehezen rendezi vonásait, s igyekszik lábaira állni, bár sápadtsága nem csillapodik.*
- Ez mit jelentsen Argus? *Kérdi halk, ám kemény hangon.* - Mit keres itt Lyara tincse, a családunkat jelképező medállal? *Felemelve az apró, dió nagyságú medált a sajátja mellé helyezi. Hátha talál egy apró eltérést, ami megkülönbözteti, ami megnyugtatja, hogy ez csak egy hamisítvány.* - Hol van Lyara, s mit jelentsen az, akkor, hogy a Farkasok Dicsőségéért harcol?
*Mintha lassan állna össze a kép a fejébe. A mágustusa, a jelentkezés mindjárt lezárul. A férfi, aki magát Argus testvérének adta ki magát. Mit keres itt, s hova tűnt? Ha ő jelentette ki, hogy indulni fog a tusán, talán még itt van, s figyeli valahol testvérét? Ezernyi kérdés kavarog gondolataiban, s ezekre egyáltalán nem talál választ. Nem tudja mi történt a húgával. Lassan letelik az egy év, s itt kéne találkozniuk, de hónapokat nem várhat, amíg megtudja mi történt! Talán a fivérei, ők segíthetnének. Nem, ha meg is találná Darelt vagy Danetet, s megtudnák, hogy húguk eltűnt, elkapná őket a vérszomj.*
1293. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-09 16:39:10
Üzenet elküldve: 2015-03-09 16:39:10
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Tavaszünnep //
//Elyne Vrynn Worf, Vaslábú Argus//
*Galdrian könnyed, szelíd mosolya - mely eddig oly természetességgel ült puha ajkain -, hirtelen a fiatal férfi arcára fagy, amint Elyne az éjszakája felől érdeklődik. Legszívesebben vetne rá egy sanda pillantást, hogy lássa, miféle gondolatok ülnek a lány ábrázatán, ám inkább választja a biztosat, vagyis eltekint a tömeg felé, mintegy puszta kíváncsiságból legeltetve szemeit a vendégeken. Addig is összeszedi magát, s rendezi vonásait, melyek szinte már-már mesterkéltek, ahogy igyekszik elkendőzni éltének egyik csúfos pillanatát, vagyis a tegnap esti tivornyát. Persze pont az ellenkező hatást éri el ezzel, ha a hölgy szán időt arcának vizslatására.*
- Ilyesmit említettem volna? *Kérdezi csöppet zavartan, hiszen nem emlékszik, hogy szóvá tette volna étvágyának hiányát. Igen csak modortalan volna tőle azok után, hogy a lány az imént invitálta reggelire.* Mindenesetre fogalmazhatunk úgy is... *Válaszolja meg végül az éjszakáját illető kérdést is, próbálva palástolni az esti szétcsúszás mértékét. Szerencséjére túl sok tünete nem mutatkozik külsőleg, talán egy kissé sápatagabb, mint kellene, azonban tompa fejfájásának nyoma sem akad az ábrázatán. Kérdéses, hogy a reggelivel miképpen fog megküzdeni, ám az evés sosem esett a nehezére, s adja az ég, hogy ennél megerőltetőbb küzdelme ne akadjon az életében.
Végül visszanyerve a mimikája feletti uralmat, ismét a hölgyre fordítja mogyoróbarna íriszeit, s egy apró bólintással előlegezi meg az újabb kérdésre adott válaszát.*
- Igazán nem udvariatlanság ez, hölgyem. Hívjon, ahogy szívének jól esik. Úgy én miképpen szólíthatom? *Kíváncsiskodik, ezúttal viszont nem tudja szem elől téveszteni az Elyne csuklóján függő medállal való játszadozást, azonban nem is szentel neki többet, mint néhány kósza pillantást. Ha mindent egyszerre kívánna megtudni a lányról, úgy hamarost odaveszne a felfedezés izgalma, márpedig kedvét leli a hölgyemény társaságában, így minél tovább szeretné is élvezni azt.
Ennek okán lélektükreit újfent Elyne-re emeli, s mintegy nem tudva kikerülni származásának leleplezését, úgy szóra nyitja ajkait, hogy kibúvjon mögülük az igazság.*
- Lovag volnék, hölgyem, Pirtianes városából. Ekképpen illendő tudnom a nagyobb házakról, mint amilyen az öné is. *Válaszolja, ajkain gyöngéd mosollyal, majd egy bólintással raktározza el magában a lány kérését. Óhajtana rá felelni is, mielőtt azonban egy hang is kicsúszhatna a torkán, megjelenik a furcsa páros. Jelenlétük bosszús az ifjú lovag számára, ám nem tudja szem elől téveszteni a hölgy már-már félénk és szerény reakcióját a nyurga alak térdeplésére. Eddig is csupán álmélkodhatott a nemes kisasszonyon, ahogy viszont kezd körvonalazódni benne a leány életszemlélete, mértéktartása és kiegyensúlyozottsága, úgy csodálja egyre inkább az északi szépséget.
No de örömét beárnyékolja a mágusok felbukkanása, noha a végére már csak egy marad, ám szerencsétlenségére az nem válik köddé oly hamar, mint feltételezhető ikertestvére. Hiába próbálja szúrós szemekkel babonázni a köpcös alakot, csak nem tágít, s ráadásul Elyne sem kívánja távozását.
Amint hátrafordul hozzá a lány, szikrákat szóró tekintete úgy olvad, akár a csokoládé a nyári, tűző napon, ajkainak szegletei pedig felfelé ívelődnek.*
- Igazán nem bánom, hölgyem. *Mosolyogja kedvesen, aztán a bemutatkozó férfire pillant.* Örvendek. Galdrian Gwilitram. *Rövidre fogja a bájcsevejt, azonban egy udvarias meghajlást ő sem sajnál a másiktól. Amint a medáljára esik a szó, ösztönösen az ujjai közé simítja a szarvast. Vonásai akaratlanul is kisimulnak, mosolya pedig gyöngéddé válik, amint elméjébe tódul a hozzá köthető megannyi, szép emlék, mielőtt viszont kiélvezhetné a nosztalgia megnyugtató pillanatait, netán felelhetne bármit a megállapításra, a mágus nyíltan megfenyegeti.
Szemöldökeit összevonja, miként lélektükreit lassan visszaemeli az előtte állóra, az ábrázatán pihenő korábbi béke pedig hamarost szertefoszlik a becsmérlő feltételezések nyomán. Ha valamiben nem bővelkedik, az a türelem, s az effajta sértegetések is könnyedén lángra tudják lobbantani az elméjét, mielőtt azonban fitogtatni kezdené a kocsmai verekedések során szerzett bámulatos tapasztalatát, elszámol magában háromig, s emlékezteti magát, hogy igazán kínos lenne a hölgy számára kedvest elgyepálni. Mert hát természetesen biztos benne, hogy ő kerülne ki győztesen, és nem a mágus.
Végül megköszörüli a torkát, s kifejezve érdektelenségét, újfent egymásba simítja kezeit a háta mögött.*
- Megnyugtathatom, hogy nincsenek efféle késztetéseim a hölgy irányában, s ha kérhetném, ne rémítse modortalan viselkedésével. *Válaszolja, legbelül rettentő büszkén konstatálva, hogy talán az életében először tudta visszafogni a haragját, s mindemellett úgy viseltetni, ahogyan az egy érett, nemes úrtól elvárható. Lopva el is tekint Elyne-re, várva az elismerő, netán megnyugodott, esetleg hálás reakcióját.*
//Elyne Vrynn Worf, Vaslábú Argus//
*Galdrian könnyed, szelíd mosolya - mely eddig oly természetességgel ült puha ajkain -, hirtelen a fiatal férfi arcára fagy, amint Elyne az éjszakája felől érdeklődik. Legszívesebben vetne rá egy sanda pillantást, hogy lássa, miféle gondolatok ülnek a lány ábrázatán, ám inkább választja a biztosat, vagyis eltekint a tömeg felé, mintegy puszta kíváncsiságból legeltetve szemeit a vendégeken. Addig is összeszedi magát, s rendezi vonásait, melyek szinte már-már mesterkéltek, ahogy igyekszik elkendőzni éltének egyik csúfos pillanatát, vagyis a tegnap esti tivornyát. Persze pont az ellenkező hatást éri el ezzel, ha a hölgy szán időt arcának vizslatására.*
- Ilyesmit említettem volna? *Kérdezi csöppet zavartan, hiszen nem emlékszik, hogy szóvá tette volna étvágyának hiányát. Igen csak modortalan volna tőle azok után, hogy a lány az imént invitálta reggelire.* Mindenesetre fogalmazhatunk úgy is... *Válaszolja meg végül az éjszakáját illető kérdést is, próbálva palástolni az esti szétcsúszás mértékét. Szerencséjére túl sok tünete nem mutatkozik külsőleg, talán egy kissé sápatagabb, mint kellene, azonban tompa fejfájásának nyoma sem akad az ábrázatán. Kérdéses, hogy a reggelivel miképpen fog megküzdeni, ám az evés sosem esett a nehezére, s adja az ég, hogy ennél megerőltetőbb küzdelme ne akadjon az életében.
Végül visszanyerve a mimikája feletti uralmat, ismét a hölgyre fordítja mogyoróbarna íriszeit, s egy apró bólintással előlegezi meg az újabb kérdésre adott válaszát.*
- Igazán nem udvariatlanság ez, hölgyem. Hívjon, ahogy szívének jól esik. Úgy én miképpen szólíthatom? *Kíváncsiskodik, ezúttal viszont nem tudja szem elől téveszteni az Elyne csuklóján függő medállal való játszadozást, azonban nem is szentel neki többet, mint néhány kósza pillantást. Ha mindent egyszerre kívánna megtudni a lányról, úgy hamarost odaveszne a felfedezés izgalma, márpedig kedvét leli a hölgyemény társaságában, így minél tovább szeretné is élvezni azt.
Ennek okán lélektükreit újfent Elyne-re emeli, s mintegy nem tudva kikerülni származásának leleplezését, úgy szóra nyitja ajkait, hogy kibúvjon mögülük az igazság.*
- Lovag volnék, hölgyem, Pirtianes városából. Ekképpen illendő tudnom a nagyobb házakról, mint amilyen az öné is. *Válaszolja, ajkain gyöngéd mosollyal, majd egy bólintással raktározza el magában a lány kérését. Óhajtana rá felelni is, mielőtt azonban egy hang is kicsúszhatna a torkán, megjelenik a furcsa páros. Jelenlétük bosszús az ifjú lovag számára, ám nem tudja szem elől téveszteni a hölgy már-már félénk és szerény reakcióját a nyurga alak térdeplésére. Eddig is csupán álmélkodhatott a nemes kisasszonyon, ahogy viszont kezd körvonalazódni benne a leány életszemlélete, mértéktartása és kiegyensúlyozottsága, úgy csodálja egyre inkább az északi szépséget.
No de örömét beárnyékolja a mágusok felbukkanása, noha a végére már csak egy marad, ám szerencsétlenségére az nem válik köddé oly hamar, mint feltételezhető ikertestvére. Hiába próbálja szúrós szemekkel babonázni a köpcös alakot, csak nem tágít, s ráadásul Elyne sem kívánja távozását.
Amint hátrafordul hozzá a lány, szikrákat szóró tekintete úgy olvad, akár a csokoládé a nyári, tűző napon, ajkainak szegletei pedig felfelé ívelődnek.*
- Igazán nem bánom, hölgyem. *Mosolyogja kedvesen, aztán a bemutatkozó férfire pillant.* Örvendek. Galdrian Gwilitram. *Rövidre fogja a bájcsevejt, azonban egy udvarias meghajlást ő sem sajnál a másiktól. Amint a medáljára esik a szó, ösztönösen az ujjai közé simítja a szarvast. Vonásai akaratlanul is kisimulnak, mosolya pedig gyöngéddé válik, amint elméjébe tódul a hozzá köthető megannyi, szép emlék, mielőtt viszont kiélvezhetné a nosztalgia megnyugtató pillanatait, netán felelhetne bármit a megállapításra, a mágus nyíltan megfenyegeti.
Szemöldökeit összevonja, miként lélektükreit lassan visszaemeli az előtte állóra, az ábrázatán pihenő korábbi béke pedig hamarost szertefoszlik a becsmérlő feltételezések nyomán. Ha valamiben nem bővelkedik, az a türelem, s az effajta sértegetések is könnyedén lángra tudják lobbantani az elméjét, mielőtt azonban fitogtatni kezdené a kocsmai verekedések során szerzett bámulatos tapasztalatát, elszámol magában háromig, s emlékezteti magát, hogy igazán kínos lenne a hölgy számára kedvest elgyepálni. Mert hát természetesen biztos benne, hogy ő kerülne ki győztesen, és nem a mágus.
Végül megköszörüli a torkát, s kifejezve érdektelenségét, újfent egymásba simítja kezeit a háta mögött.*
- Megnyugtathatom, hogy nincsenek efféle késztetéseim a hölgy irányában, s ha kérhetném, ne rémítse modortalan viselkedésével. *Válaszolja, legbelül rettentő büszkén konstatálva, hogy talán az életében először tudta visszafogni a haragját, s mindemellett úgy viseltetni, ahogyan az egy érett, nemes úrtól elvárható. Lopva el is tekint Elyne-re, várva az elismerő, netán megnyugodott, esetleg hálás reakcióját.*
1292. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-09 16:31:43
Üzenet elküldve: 2015-03-09 16:31:43
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 481
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
// Tavaszünnep //
// Dynti, Zef //
*Szemöldöke újra a magasba szökken társnője hangja, s inkább mondandója alapján.*
- Ki beszélt itt a barlangról? Én mindössze a tegnap estéről beszéltem, amikor is a szabad ég alatt aludtunk. *Hiszen az út a Kikötőből ideáig, két napig tart, főként gyalogláb. S mivel egyikük sem nagy állatbarát, így nem lovagoltak el idáig. Se nem más állat hátán nem érkeztek ide. S bizony a szabad ég alatt aludtak. Ám most lebukott a lány.* - Szóval te vagy a rum tolvaj a barlangban is. *Teszi kezét a csípőre.* - De lásd, kegyességem, megválaszthatod, hogy milyen büntetésben legyen részed. *Neveti el magát. Az öröm oka, hogy számos módon próbálja elképzelni, ahogy Vöröske bűnhődik. Kacagása, már-már fulladozásba megy át. De erőt vesz magán, hiszen van ennél sokkal fontosabb dolgaik is.
Vannak? Miért is vannak itt? „Kikapcsolódni”, „szórakozni”? Ezek a szavak hónapok óta szinte semmit sem jelentenek neki. A régi módi szórakozás már tovaszállt. Tovább kell haladni a korral – már ha egyáltalán akar.
A sóhajtásra, csak megforgatja szemeit. Persze ő sem kedvel sok mindenkit a barlangból, vannak is olyan személyek, akiktől a legszívesebben megszabadulna. Mégis valamiért követi Taug tanácsait – mert azok számára tanácsok, nem parancsok – s ellenáll a kísértésnek. Nem is beszélve arról, hogy mostanság kevés olyan alvilági egyed van, akik képesek lennének egy csoportosulásba részt venni. Kivéve, ha nincs egy nagyobb, magasztosabb céljaik. Ajkai gonosz módjára húzódnak mosolyra. Ám Dynti újabb szavai újra nevetésre készteti, de ez már inkább gúnyos.*
- Megbízható? Neked agyadra ment a rum? Mégis ki közülünk a megbízható?
*Természetes kérdése költői, s semmiféle választ nem vár rá. Ő tudja, az igazat, hogy nem az. Ha kell, szemrebbenés nélkül hátat fordítania a bagázsnak, ha jobb lehetőséget látna bárhol. Vagy ha saját életét kéne mentenie. Hiszen ez a legfontosabb számára.*
- Hát, akkor maradsz Vörös Özvegy. *Vonja meg a vállait. Nem csinál nagy ügyet a dologból. Minél több a hulla körülöttük, annál nagyobb lesz a hírnevük, vagy inkább a kósza legendájuk, amik nemrég felütötték a fejüket a Kikötő utcáiba. Nem régiben hallotta, s akaratlanul is mosolyt csal az arcára, hogy a köz népe, máris ajkukra vették őket. Pedig igazán nagy dolgot, még nem is csináltak.
A kölyök további sértegetéseire inkább nem is válaszol. Kölyök ez még, bármennyire is bizonygatja, hogy nem. Hiszen ha az lenne, nem viselkedne ily gyerekesen. Habár ez a viselkedés nem ismeretlen számára. Vöröske is hasonló képen képes viselkedni számos alkalomkor. Inkább csak szemeit forgatja meg.*
- Inkább hallgass el, ha nem akarsz egy jókora taslit, társam gorilla mancsaitól. Ha egy kicsit visszább vennél magadból, még elviselhető is lenné.
*Fanyalodik el. A legjobb terméketlenségi jelenség ez a kölyök. Ilyenkor csak még jobban tudatosul benne, hogy Gyereket, Soha! S az a baj, hogy erre neki kell figyelnie, ő lévén a nő. Szereti a könnyed, léha hancúrokat a férfiakkal. Ám ha nem vigyáz, bepottyan egy ilyen kölyök, mint ez itt ni. A gondolatra csak kirázza a hideg.*
- Jesszus, csitulj már Vakarék.
*Néz grimaszolva a másikra.*
- Elvesztetted? Azt meg hogy? *Pislog értetlenül a gyerekre, miközben elindul a fánkevő verseny felé. Közben fél szemmel érzékeli, a fiú csintalan viselkedését. Nem nehéz, hogy kezét a Vakarcs fejére tegye, s előrenézésre kényszerítse.*
- Ha tényleg nem vagy gyerek, akkor viselkedj is úgy.
*Szavait nem bántóként mondja, inkább valahol, mélyen, nagyon mélyen, anyáskodóként. Erre a gondolatra ismét elfintorodik.*
- Esküszöm, egyszer belém raknak egy ilyen szörnyet, azonnal a sziklák közé vetem magam.
*Jegyzi meg, csak úgy magának.*
//Fánkevő verseny//
*Természetesen bármennyire is igyekszik nem sikerül nyernie. Bezzeg ha rumivó verseny lenne. Biztos megnyerné, hiszen ki más tudná leinni? Főleg a jelenlévők között? De ennyi bőven elég volt neki. A morzsákat kezének hátával letörli ajkai szegletéből, s ha már a rumon jár az esze, akkor rögtön iszik is egy kortyot.*
- Visszavágó? Kizárt. Hacsak a Vakarcs nem nevez be minket is egyre.
*Nincs az a pénz, amiért ő ezért aranyat adna ki. Nem, inkább költi el drága Rumra, minthogy egyen belőle. Bár ha meghívják, akkor szívesen játszik még. Kérdőn tekint a fiúra.*
- Amúgy hogy hívnak? *Bukik ki belőle a kérdés, ha már így magukkal cipelik, a fogadó belsejébe, hogy néhány korty italt megigyon velük… Ha fizeti.*
// Dynti, Zef //
*Szemöldöke újra a magasba szökken társnője hangja, s inkább mondandója alapján.*
- Ki beszélt itt a barlangról? Én mindössze a tegnap estéről beszéltem, amikor is a szabad ég alatt aludtunk. *Hiszen az út a Kikötőből ideáig, két napig tart, főként gyalogláb. S mivel egyikük sem nagy állatbarát, így nem lovagoltak el idáig. Se nem más állat hátán nem érkeztek ide. S bizony a szabad ég alatt aludtak. Ám most lebukott a lány.* - Szóval te vagy a rum tolvaj a barlangban is. *Teszi kezét a csípőre.* - De lásd, kegyességem, megválaszthatod, hogy milyen büntetésben legyen részed. *Neveti el magát. Az öröm oka, hogy számos módon próbálja elképzelni, ahogy Vöröske bűnhődik. Kacagása, már-már fulladozásba megy át. De erőt vesz magán, hiszen van ennél sokkal fontosabb dolgaik is.
Vannak? Miért is vannak itt? „Kikapcsolódni”, „szórakozni”? Ezek a szavak hónapok óta szinte semmit sem jelentenek neki. A régi módi szórakozás már tovaszállt. Tovább kell haladni a korral – már ha egyáltalán akar.
A sóhajtásra, csak megforgatja szemeit. Persze ő sem kedvel sok mindenkit a barlangból, vannak is olyan személyek, akiktől a legszívesebben megszabadulna. Mégis valamiért követi Taug tanácsait – mert azok számára tanácsok, nem parancsok – s ellenáll a kísértésnek. Nem is beszélve arról, hogy mostanság kevés olyan alvilági egyed van, akik képesek lennének egy csoportosulásba részt venni. Kivéve, ha nincs egy nagyobb, magasztosabb céljaik. Ajkai gonosz módjára húzódnak mosolyra. Ám Dynti újabb szavai újra nevetésre készteti, de ez már inkább gúnyos.*
- Megbízható? Neked agyadra ment a rum? Mégis ki közülünk a megbízható?
*Természetes kérdése költői, s semmiféle választ nem vár rá. Ő tudja, az igazat, hogy nem az. Ha kell, szemrebbenés nélkül hátat fordítania a bagázsnak, ha jobb lehetőséget látna bárhol. Vagy ha saját életét kéne mentenie. Hiszen ez a legfontosabb számára.*
- Hát, akkor maradsz Vörös Özvegy. *Vonja meg a vállait. Nem csinál nagy ügyet a dologból. Minél több a hulla körülöttük, annál nagyobb lesz a hírnevük, vagy inkább a kósza legendájuk, amik nemrég felütötték a fejüket a Kikötő utcáiba. Nem régiben hallotta, s akaratlanul is mosolyt csal az arcára, hogy a köz népe, máris ajkukra vették őket. Pedig igazán nagy dolgot, még nem is csináltak.
A kölyök további sértegetéseire inkább nem is válaszol. Kölyök ez még, bármennyire is bizonygatja, hogy nem. Hiszen ha az lenne, nem viselkedne ily gyerekesen. Habár ez a viselkedés nem ismeretlen számára. Vöröske is hasonló képen képes viselkedni számos alkalomkor. Inkább csak szemeit forgatja meg.*
- Inkább hallgass el, ha nem akarsz egy jókora taslit, társam gorilla mancsaitól. Ha egy kicsit visszább vennél magadból, még elviselhető is lenné.
*Fanyalodik el. A legjobb terméketlenségi jelenség ez a kölyök. Ilyenkor csak még jobban tudatosul benne, hogy Gyereket, Soha! S az a baj, hogy erre neki kell figyelnie, ő lévén a nő. Szereti a könnyed, léha hancúrokat a férfiakkal. Ám ha nem vigyáz, bepottyan egy ilyen kölyök, mint ez itt ni. A gondolatra csak kirázza a hideg.*
- Jesszus, csitulj már Vakarék.
*Néz grimaszolva a másikra.*
- Elvesztetted? Azt meg hogy? *Pislog értetlenül a gyerekre, miközben elindul a fánkevő verseny felé. Közben fél szemmel érzékeli, a fiú csintalan viselkedését. Nem nehéz, hogy kezét a Vakarcs fejére tegye, s előrenézésre kényszerítse.*
- Ha tényleg nem vagy gyerek, akkor viselkedj is úgy.
*Szavait nem bántóként mondja, inkább valahol, mélyen, nagyon mélyen, anyáskodóként. Erre a gondolatra ismét elfintorodik.*
- Esküszöm, egyszer belém raknak egy ilyen szörnyet, azonnal a sziklák közé vetem magam.
*Jegyzi meg, csak úgy magának.*
//Fánkevő verseny//
*Természetesen bármennyire is igyekszik nem sikerül nyernie. Bezzeg ha rumivó verseny lenne. Biztos megnyerné, hiszen ki más tudná leinni? Főleg a jelenlévők között? De ennyi bőven elég volt neki. A morzsákat kezének hátával letörli ajkai szegletéből, s ha már a rumon jár az esze, akkor rögtön iszik is egy kortyot.*
- Visszavágó? Kizárt. Hacsak a Vakarcs nem nevez be minket is egyre.
*Nincs az a pénz, amiért ő ezért aranyat adna ki. Nem, inkább költi el drága Rumra, minthogy egyen belőle. Bár ha meghívják, akkor szívesen játszik még. Kérdőn tekint a fiúra.*
- Amúgy hogy hívnak? *Bukik ki belőle a kérdés, ha már így magukkal cipelik, a fogadó belsejébe, hogy néhány korty italt megigyon velük… Ha fizeti.*
1291. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-09 13:07:06
Üzenet elküldve: 2015-03-09 13:07:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 171
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Vakmerő
//Tavaszünnep//
//Svir Gia//
~Nos, ez meggondolatlan volt.~
*Nyugtázza, amikor a férfi feléje fordul. Két választása van ezek után. Lemond a kalapról, vagy megfogja és elrohan. Villámszkóró lefuttatja agyában mindkét döntés kimenetelét. Tegyük fel, hogy a kalapot megfosztja a tulajdonosától, mi történne? Ott kéne hagynia az egész udvart és ezzel lemondani a verseny fődíjáról, ami mennyi is? Ja, igen. Bőséges. Ez felvet egy kérdést. Bőségesebb a nyeremény, mint ama kalapnak értéke. Lehet, hogy az eszmei értéke igen, de azzal nem tud mit kezdeni Szarka, ha csak nem akarja majd eladni a tulajdonosának a kalapot, miután elemelte annak fejéről. Ez semmiképpen sem használható terv.
A másik, hogy lemond a kalapról és szépen arrébb áll. Ehhez kell egy nagy hazugság. Talán ha nagyon ügyes letarhálhatja az embert egynehány arannyal, hogy ne neki kelljen fizetni a pántlikákat. Valami azt súgja ez sem járható út. Befejezi a gondolkodást és úgy dönt, lemond a zsákmányról. Már csak az elslisszolás lesz problémás. Maga mellé engedi a kezeit és szólni kíván.*
- Igen! Segíthet! Gyönyörű ez a kalap! Azon tűnődtem, hogy hogyan juthatnék hozzá… mármint, egy hasonló darabhoz.
*Lehet, hogy kínosan közel áll az emberhez, de még nem kockáztatja meg a fejvesztve rohanást.*
//Svir Gia//
~Nos, ez meggondolatlan volt.~
*Nyugtázza, amikor a férfi feléje fordul. Két választása van ezek után. Lemond a kalapról, vagy megfogja és elrohan. Villámszkóró lefuttatja agyában mindkét döntés kimenetelét. Tegyük fel, hogy a kalapot megfosztja a tulajdonosától, mi történne? Ott kéne hagynia az egész udvart és ezzel lemondani a verseny fődíjáról, ami mennyi is? Ja, igen. Bőséges. Ez felvet egy kérdést. Bőségesebb a nyeremény, mint ama kalapnak értéke. Lehet, hogy az eszmei értéke igen, de azzal nem tud mit kezdeni Szarka, ha csak nem akarja majd eladni a tulajdonosának a kalapot, miután elemelte annak fejéről. Ez semmiképpen sem használható terv.
A másik, hogy lemond a kalapról és szépen arrébb áll. Ehhez kell egy nagy hazugság. Talán ha nagyon ügyes letarhálhatja az embert egynehány arannyal, hogy ne neki kelljen fizetni a pántlikákat. Valami azt súgja ez sem járható út. Befejezi a gondolkodást és úgy dönt, lemond a zsákmányról. Már csak az elslisszolás lesz problémás. Maga mellé engedi a kezeit és szólni kíván.*
- Igen! Segíthet! Gyönyörű ez a kalap! Azon tűnődtem, hogy hogyan juthatnék hozzá… mármint, egy hasonló darabhoz.
*Lehet, hogy kínosan közel áll az emberhez, de még nem kockáztatja meg a fejvesztve rohanást.*
1290. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-09 08:43:23
Üzenet elküldve: 2015-03-09 08:43:23
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 286
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Megfontolt
//Tavaszünnep//
//Ziana, Kagan//
*Lehet, hogy a férfiaknál is igaz lehet a megállapítás: Lehet valaki jóképű, de a feje üres. Hát kár. Állapítja meg magában, amikor Kag kurta-furcsa válaszát megkapja. Többet várt volna a másiktól, ha már amaz annyira érdeklődött a tanács felől. Azt kivette, hogy kevesli a város vezetőségének megjelenési mennyiségét, de hát mégis mit gondolt? Hogy a Főtanács koros tagja itt fogják mutogatni magukat egy közönséges ünnepségen? Csoda hogy a molnár itt van. Bár sejti, hogy emögött is üzlet van.
Az, hogy ő maga is eljött, más dolog. Kedveli a színes kavalkádot, melyet a tavaszünnep jelent. Kedveli a város népének vidámságát, nyüzsgését, a mindenféle játékokat.
A Vörös is beleszól persze a társalgásba, igaz, semmi köze nincs mondandójának a témához. Nem baj. Tekintete átröppen a másik nő arcára, meghúzza a vállát.*
-Ajándék lónak ne nézd a fogát.
*Aztán ezzel le is zárta a piára való megjegyzés sorát. Örüljön a kis vörös, hogy kapott ingyen piát. Sőt, ha elég élelmes, kettőt is, mert Kag kupája ott marad a pulton, kifizetve. Ha a vörös is lemond róla, akkor bárki elveheti majd.
Kortyol még párat. Nem egy nagy adag, hamar el is fogy.*
-Hát akkor viszlát.
*Köszön el, tovább játszva a szerepét, búcsút intve Tar Kagnak. Végül leteszi a pultra az üres kupát, és a vörös kiáltozásától némileg megsüketülve elsétál ő is.
Legjobb lesz nézelődni kicsit. Talán megnézhetné ezt a fánkevő versenyt. Arra felé indul hát, s ha közelebb ér, akkor megáll, s nézelődik, figyeli a versenyzőket.*
//Ziana, Kagan//
*Lehet, hogy a férfiaknál is igaz lehet a megállapítás: Lehet valaki jóképű, de a feje üres. Hát kár. Állapítja meg magában, amikor Kag kurta-furcsa válaszát megkapja. Többet várt volna a másiktól, ha már amaz annyira érdeklődött a tanács felől. Azt kivette, hogy kevesli a város vezetőségének megjelenési mennyiségét, de hát mégis mit gondolt? Hogy a Főtanács koros tagja itt fogják mutogatni magukat egy közönséges ünnepségen? Csoda hogy a molnár itt van. Bár sejti, hogy emögött is üzlet van.
Az, hogy ő maga is eljött, más dolog. Kedveli a színes kavalkádot, melyet a tavaszünnep jelent. Kedveli a város népének vidámságát, nyüzsgését, a mindenféle játékokat.
A Vörös is beleszól persze a társalgásba, igaz, semmi köze nincs mondandójának a témához. Nem baj. Tekintete átröppen a másik nő arcára, meghúzza a vállát.*
-Ajándék lónak ne nézd a fogát.
*Aztán ezzel le is zárta a piára való megjegyzés sorát. Örüljön a kis vörös, hogy kapott ingyen piát. Sőt, ha elég élelmes, kettőt is, mert Kag kupája ott marad a pulton, kifizetve. Ha a vörös is lemond róla, akkor bárki elveheti majd.
Kortyol még párat. Nem egy nagy adag, hamar el is fogy.*
-Hát akkor viszlát.
*Köszön el, tovább játszva a szerepét, búcsút intve Tar Kagnak. Végül leteszi a pultra az üres kupát, és a vörös kiáltozásától némileg megsüketülve elsétál ő is.
Legjobb lesz nézelődni kicsit. Talán megnézhetné ezt a fánkevő versenyt. Arra felé indul hát, s ha közelebb ér, akkor megáll, s nézelődik, figyeli a versenyzőket.*
1289. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-09 07:56:35
Üzenet elküldve: 2015-03-09 07:56:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 708
OOC üzenetek: 23
Játékstílus: Megfontolt
//Tavaszünnep//
//Nad,Zef//
- Hé, emlékeztetnélek, hogy a világ legunalmasabb dolga a barlangban való őrködés. Valamivel el kell ütni az időt. Iszonyú idegesítő azt hallgatni, ahogy Taug horkolása visszhangzik a nyirkos falakról. *Ezzel gyakorlatilag el is ismerte,hogy ő a hunyó, nem mintha ez kérdéses lett volna. Meg hát, őrködött ő, csak olykor-olykor bealudt rumtól mámoros pillanatában. Az meg sem fordult a fejében, hogy valami történni is fog, annak ellenére, hogy pont az ő csatlakozása után özönlöttek be a csuklyás fickók is a semmiből.
Míg Nad Khyrről beszél úgy tesz, mintha nem is figyelne, ajkaival csücsörítve nézelődik az udvaron, de azért fülével a másik szavaira akaszkodik, s természetesen, magára ráhazudtolva, meg is szólal.*
- Rendben. *Hagyja el egy halk, engedelmes sóhaj az ajkait és visszafordul a nő felé.* Amíg nem keresztezi az utamat és megbízhatónak tűnik addig igyekszem. *Nem mintha eddig túl sok összetűzésük lett volna a lánnyal, sőt, valójában még egyetlen egy szót sem intéztek egymáshoz, talán ha visszatérnek a barlangba, megpróbálja felvenni a kedvesebb arcát és nem átmenni féltékeny, dühöngő macába.*
- Hogy engem elkerülni? *Kerekednek el szemei.* Na persze. *Öntelt kacajjal reagál. Még, ha tényleg ki is halnak mellőle a férfiak, akkor sem tudna tőlük szabadulni, valamiért mindig van valaki a közelébe, akivel elszórakozhat. Most kapásból kettő is, amitől ismerős érzése támad, mintha a történelem ismételné önmagát,bár most nem lehetne mondani, hogy tilosban jár, hiszen nem kötelezte el magát senki mellett, és meglehet, nem is fogja soha.
Jelenleg inkább kimarad a kölyök és a kalózka közötti meddő vitából, ám amint észreveszi, hogy társnője keze szablyájára vándorol, jobbját annak kézfejére helyezi.*
- Csak egy kölyök. *Suttogja, majd rávigyorog a srácra. Tudja, hogy hallja, amit mond, mindegy milyen halkan teszi, hiszen mégis csak egy elf ivadék. Szerencsére nem kell arra vetemednie, hogy lefogja a másikat, hiszen ő is enyhülni látszik.*
//Fánkevő verseny//
*Úgy tűnik nem csak benne tombol a versenyszellem, még akkor is, ha csak arról van szó, hogy egy fánkot kell minél gyorsabban elfogyasztani.
Odaáll a kijelölt helyre, majd a rajt szóra, mohón esik neki a szerencsétlen sütemény gyilkos elfogyasztásának. Szinte levegőt sem veszi közben, s ettől olyan ismerőssé válik a helyzet. Tulajdonképpen mindig is gyorsan evett, jobban mondva, zabált, mintha attól kellene tartania, hogy valaki megeszi előle az ételt. Most azonban a verseny tudata az, ami miatt miután végzett, diadalittas vigyorral nézhet a másik kettőre. Szájában még apró morzsadarabkák maradtak, s ajkai szélei is ragadnak, de kézfejével nyugodt szívvel törli le. Két kezét a magasba lendíti és úgy tesz, mintha hatalmas nézőseregük lenne és mindenki az ő nevét rikoltaná egyszerre.*
- Köszönöm, köszönöm. *Színpadiasan meghajol, s amint felegyenesedik, megnyalja a száját, majd előkapja a rumot, hogy leöblítse vele a finomságot. Irigységét mi sem bizonyítja jobban, minthogy szemöldökét ráncolva veszi tudomásul, hogy a többiek is kapnak jutalmat, bár nem annyit mint ő, de Nadae még így is jobban járt nála.*
- Menjen még egy kör, vaagy... *Tart egy kishatásszünetet és sűrűn vonogatja szemöldökét Nadae felé.* Igyunk valamit? *Nem kérdés, hogy nő melyiket fogja választani, de azért még megvárja, hogy esetleg nem akarnak-e revansot venni. Tekintete Zeffel felé vándorol.*
- Velünk tartasz kölyök? Ilyen modorral még a végén a Pegazus bejáratáig nem jutsz el élve.
//Nad,Zef//
- Hé, emlékeztetnélek, hogy a világ legunalmasabb dolga a barlangban való őrködés. Valamivel el kell ütni az időt. Iszonyú idegesítő azt hallgatni, ahogy Taug horkolása visszhangzik a nyirkos falakról. *Ezzel gyakorlatilag el is ismerte,hogy ő a hunyó, nem mintha ez kérdéses lett volna. Meg hát, őrködött ő, csak olykor-olykor bealudt rumtól mámoros pillanatában. Az meg sem fordult a fejében, hogy valami történni is fog, annak ellenére, hogy pont az ő csatlakozása után özönlöttek be a csuklyás fickók is a semmiből.
Míg Nad Khyrről beszél úgy tesz, mintha nem is figyelne, ajkaival csücsörítve nézelődik az udvaron, de azért fülével a másik szavaira akaszkodik, s természetesen, magára ráhazudtolva, meg is szólal.*
- Rendben. *Hagyja el egy halk, engedelmes sóhaj az ajkait és visszafordul a nő felé.* Amíg nem keresztezi az utamat és megbízhatónak tűnik addig igyekszem. *Nem mintha eddig túl sok összetűzésük lett volna a lánnyal, sőt, valójában még egyetlen egy szót sem intéztek egymáshoz, talán ha visszatérnek a barlangba, megpróbálja felvenni a kedvesebb arcát és nem átmenni féltékeny, dühöngő macába.*
- Hogy engem elkerülni? *Kerekednek el szemei.* Na persze. *Öntelt kacajjal reagál. Még, ha tényleg ki is halnak mellőle a férfiak, akkor sem tudna tőlük szabadulni, valamiért mindig van valaki a közelébe, akivel elszórakozhat. Most kapásból kettő is, amitől ismerős érzése támad, mintha a történelem ismételné önmagát,bár most nem lehetne mondani, hogy tilosban jár, hiszen nem kötelezte el magát senki mellett, és meglehet, nem is fogja soha.
Jelenleg inkább kimarad a kölyök és a kalózka közötti meddő vitából, ám amint észreveszi, hogy társnője keze szablyájára vándorol, jobbját annak kézfejére helyezi.*
- Csak egy kölyök. *Suttogja, majd rávigyorog a srácra. Tudja, hogy hallja, amit mond, mindegy milyen halkan teszi, hiszen mégis csak egy elf ivadék. Szerencsére nem kell arra vetemednie, hogy lefogja a másikat, hiszen ő is enyhülni látszik.*
//Fánkevő verseny//
*Úgy tűnik nem csak benne tombol a versenyszellem, még akkor is, ha csak arról van szó, hogy egy fánkot kell minél gyorsabban elfogyasztani.
Odaáll a kijelölt helyre, majd a rajt szóra, mohón esik neki a szerencsétlen sütemény gyilkos elfogyasztásának. Szinte levegőt sem veszi közben, s ettől olyan ismerőssé válik a helyzet. Tulajdonképpen mindig is gyorsan evett, jobban mondva, zabált, mintha attól kellene tartania, hogy valaki megeszi előle az ételt. Most azonban a verseny tudata az, ami miatt miután végzett, diadalittas vigyorral nézhet a másik kettőre. Szájában még apró morzsadarabkák maradtak, s ajkai szélei is ragadnak, de kézfejével nyugodt szívvel törli le. Két kezét a magasba lendíti és úgy tesz, mintha hatalmas nézőseregük lenne és mindenki az ő nevét rikoltaná egyszerre.*
- Köszönöm, köszönöm. *Színpadiasan meghajol, s amint felegyenesedik, megnyalja a száját, majd előkapja a rumot, hogy leöblítse vele a finomságot. Irigységét mi sem bizonyítja jobban, minthogy szemöldökét ráncolva veszi tudomásul, hogy a többiek is kapnak jutalmat, bár nem annyit mint ő, de Nadae még így is jobban járt nála.*
- Menjen még egy kör, vaagy... *Tart egy kishatásszünetet és sűrűn vonogatja szemöldökét Nadae felé.* Igyunk valamit? *Nem kérdés, hogy nő melyiket fogja választani, de azért még megvárja, hogy esetleg nem akarnak-e revansot venni. Tekintete Zeffel felé vándorol.*
- Velünk tartasz kölyök? Ilyen modorral még a végén a Pegazus bejáratáig nem jutsz el élve.
1288. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-09 02:12:32
Üzenet elküldve: 2015-03-09 02:12:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 849
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Megfontolt
//Tavaszünnep//
//Giervina Gienne//
-Igazán, majd láthatod is.
~Ami egyébként jómagamnak sem lenne egy rossz ötlet, csak előtte...~
*Tekint az üvegcsék felé, hiszen ezeknek súlyuk van, már csak felelősségszinten is. Nem tetszene neki, ha ezeket kéne egész álló nap cipelnie, de csak úgy valahol hagyni sincs értelme. A téli fesztivál ennyiben jobb volt, hogy ott ki építhetett magának egy kisebb lakot a szobor mellé és a környékén lévők őrködhettek, de itt senki nem törődik senkivel.*
-Én köszönöm az italokat, aztán gyógyulást a barátodnak!
*És ezzel neki is lát, hogy elsőképp maradék teáját elfogyassza, később viszont meg is induljon vissza a Kúriába, egy rövid intermezzora, amíg megszabadul az italoktól.*
*Be kell vallani, minden könnyebb, amikor már leesik az ember válláról a súly. De legfőképp az, hogy otthoni készletéből pótolhatott egy kevés aranyösszeget, mert szerény jövedelméhez képest elég méretes mennyiséget fizetett ki a lánynak. És ismervén magát, ezek a különleges alkalmak nem fognak kedvezni továbbra sem tárcsájának, ilyen illúziókba nem is rántja magát. De amíg rossz üzletet nem köt, addig nem számít. Megrázza a fejét, ez szinte már úgy hangzott, mintha egy kereskedő szájából hangzott volna el, pontosabban fejében fogant volna meg. Megfertőzi az a sok alkalom, amikor a piacra téved, de ezen függőségén nem javíthat. Túl sokat vesztene azzal, ha megkímélné a teret jelenlététől, főleg amikor valami különleges, de értékében nem túl magas dolgot keres. Mások talán kacatnak is neveznék ezen dolgokat, de ő kiválóan fel tudja használni, így számára nem azok.*
//Giervina Gienne//
-Igazán, majd láthatod is.
~Ami egyébként jómagamnak sem lenne egy rossz ötlet, csak előtte...~
*Tekint az üvegcsék felé, hiszen ezeknek súlyuk van, már csak felelősségszinten is. Nem tetszene neki, ha ezeket kéne egész álló nap cipelnie, de csak úgy valahol hagyni sincs értelme. A téli fesztivál ennyiben jobb volt, hogy ott ki építhetett magának egy kisebb lakot a szobor mellé és a környékén lévők őrködhettek, de itt senki nem törődik senkivel.*
-Én köszönöm az italokat, aztán gyógyulást a barátodnak!
*És ezzel neki is lát, hogy elsőképp maradék teáját elfogyassza, később viszont meg is induljon vissza a Kúriába, egy rövid intermezzora, amíg megszabadul az italoktól.*
*Be kell vallani, minden könnyebb, amikor már leesik az ember válláról a súly. De legfőképp az, hogy otthoni készletéből pótolhatott egy kevés aranyösszeget, mert szerény jövedelméhez képest elég méretes mennyiséget fizetett ki a lánynak. És ismervén magát, ezek a különleges alkalmak nem fognak kedvezni továbbra sem tárcsájának, ilyen illúziókba nem is rántja magát. De amíg rossz üzletet nem köt, addig nem számít. Megrázza a fejét, ez szinte már úgy hangzott, mintha egy kereskedő szájából hangzott volna el, pontosabban fejében fogant volna meg. Megfertőzi az a sok alkalom, amikor a piacra téved, de ezen függőségén nem javíthat. Túl sokat vesztene azzal, ha megkímélné a teret jelenlététől, főleg amikor valami különleges, de értékében nem túl magas dolgot keres. Mások talán kacatnak is neveznék ezen dolgokat, de ő kiválóan fel tudja használni, így számára nem azok.*
1287. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-08 22:39:30
Üzenet elküldve: 2015-03-08 22:39:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 2255
OOC üzenetek: 782
Játékstílus: Vakmerő
//Tavaszünnep//
//Ziana, Nivere//
*A lányok között máris elindulni látszik a cicaharc, ami természetes és igen gyakori reakció akkor, mikor egy ilyen deli hím van a láthatáron, mint Kagan Thargodar. Vagyis Tar Kag, ugye. Vagy valami ilyesmi, mindazonáltal az ellenszenv kibomlása még a vezér számára is meglehetősen nyilvánvaló.*
- Nah. *hümmög elégedetlenül, mert úgy látszik, ezen a bulin is csak a pórnép jelenik meg. Mintha nem is létezne az a bizonyos nagytanács, a főtanácsról nem is beszélve - látni sose látja őket senki.*
- Aha. Egy molnár. Mint a... nagytanács tagja. *egy molnár. Halkan felhorkan, majd megrázza a fejét; ezek után neki legalábbis főtanácstagnak kellene lennie, már ha érdekelne bármi is, ami kapcsolatos ilyen marhaságokkal.*
- Ki? *kérdez vissza, figyelmen kívül hagyva az italra vonatkozó felajánlást. Egyszer már visszautasította, nem fogja még egyszer. Egy rövid ideig némán forgatja agyában a nevet, majd aprót biccent.*
- Ja igen. Róla hallottam. *bólint, majd egy kissé elréved, mert nem találkozott még sose azzal a férfidolgoz végző nővel, csak a szolgájával. És vele is főleg Isurii beszélt.*
- Hmm? A kereskedelemről? *pillant a nőre, majd megvonja a vállát.*
- Leginkább semmit. Nem az én műfajom. *a különféle artheniori tanácsokról pedig annyit, hogy "mekkora marhaság", öreggel, fiatallal egyaránt.*
- Mennem kell. *biccent oda a két nőnek, majd ennyivel le is tudja a kötelező tiszteletköröket. Már most megfájdult a feje a várostól, meg az egész cécótól, és inkább emberei felé indul.*
~ Rosseb rohassza ketté ezt az egész cirkuszt. ~ *fel kéne gyújtani mindent.*
//Ziana, Nivere//
*A lányok között máris elindulni látszik a cicaharc, ami természetes és igen gyakori reakció akkor, mikor egy ilyen deli hím van a láthatáron, mint Kagan Thargodar. Vagyis Tar Kag, ugye. Vagy valami ilyesmi, mindazonáltal az ellenszenv kibomlása még a vezér számára is meglehetősen nyilvánvaló.*
- Nah. *hümmög elégedetlenül, mert úgy látszik, ezen a bulin is csak a pórnép jelenik meg. Mintha nem is létezne az a bizonyos nagytanács, a főtanácsról nem is beszélve - látni sose látja őket senki.*
- Aha. Egy molnár. Mint a... nagytanács tagja. *egy molnár. Halkan felhorkan, majd megrázza a fejét; ezek után neki legalábbis főtanácstagnak kellene lennie, már ha érdekelne bármi is, ami kapcsolatos ilyen marhaságokkal.*
- Ki? *kérdez vissza, figyelmen kívül hagyva az italra vonatkozó felajánlást. Egyszer már visszautasította, nem fogja még egyszer. Egy rövid ideig némán forgatja agyában a nevet, majd aprót biccent.*
- Ja igen. Róla hallottam. *bólint, majd egy kissé elréved, mert nem találkozott még sose azzal a férfidolgoz végző nővel, csak a szolgájával. És vele is főleg Isurii beszélt.*
- Hmm? A kereskedelemről? *pillant a nőre, majd megvonja a vállát.*
- Leginkább semmit. Nem az én műfajom. *a különféle artheniori tanácsokról pedig annyit, hogy "mekkora marhaság", öreggel, fiatallal egyaránt.*
- Mennem kell. *biccent oda a két nőnek, majd ennyivel le is tudja a kötelező tiszteletköröket. Már most megfájdult a feje a várostól, meg az egész cécótól, és inkább emberei felé indul.*
~ Rosseb rohassza ketté ezt az egész cirkuszt. ~ *fel kéne gyújtani mindent.*
1286. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-08 22:35:06
Üzenet elküldve: 2015-03-08 22:35:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1240
OOC üzenetek: 210
Játékstílus: Vakmerő
//Tavaszünnep//
//Egészségügyi szolgálat - Nyílt - Az italos bódénál//
*Messzemenőkig nem érdekli egy haldokló véleménye sem. A Tanácsról rögtönzött gyorstalpaló még annyira se, de ha ez van, ezt hallgatja, és minden mondta végén büszke elégedettséggel nyugtázza, semmi sem maradt meg a szavakból elméjében. Teljességgel haszontalan információ. A kardvágás épp úgy vérzik a molnárnál, mint a molnártanácstagnál, vagy a burkoltan önmagát kellető leányoknál.
Az ingyen pia az már érdekesebb, mondjuk tartozni nem szeret, eképpen jegyzi, hogy lóg valami olcsóbb szerrel, vagy egy felületesebb ellátással a Lihegő Ügyetlen javára.
Pimasz félmosollyal veszi át a kupát, nincs arcán jele köszönetnek, hálának. Kortyol nagyot, és fintorodik el ugyanakkorát. Értetlenül tekint a nőre, pia terén nem igazán érti a poént, hacsak nem ő maga az, ki kéretlen szert szór a nedűbe. Nyam. Nyam. Nyam. Forgatja nyelvét lassan szájában totálisan kétségbeesett fejjel, mint ki valami túl édeset kóstolt, és most szabadulna az íztől. Majd rendezve sorait vonja meg hanyagul vállát, húz egy újabb nagy kortyot, és emeli kupáját Nivere felé.*
-Kicsit korán van még az ilyen sunyi italokhoz, de köszi.
*Nem annyira valós, vagy komolyan vehető hálája jeléül, még oda vet egy újabb mondatot az épp egymáshoz közeledő párosnak.*
-Vagy huszonnégy módot el tudok képzelni, miként lehet halálos sérüléseket szenvedni egy kupától.
*Aztán értsék, ahogy akarják, ez a passzív-agresszív romantikus támadás már túl sok az ő szépérzékének, inkább fordítja tekintetét a tömegre, és használja hangját egyéb, feltehetően szintén haszontalan dologra.*
-Felcser!
*Kiáltja bele ismét az udvarba, és Nivere meghitt közeledésébe.*
//Egészségügyi szolgálat - Nyílt - Az italos bódénál//
*Messzemenőkig nem érdekli egy haldokló véleménye sem. A Tanácsról rögtönzött gyorstalpaló még annyira se, de ha ez van, ezt hallgatja, és minden mondta végén büszke elégedettséggel nyugtázza, semmi sem maradt meg a szavakból elméjében. Teljességgel haszontalan információ. A kardvágás épp úgy vérzik a molnárnál, mint a molnártanácstagnál, vagy a burkoltan önmagát kellető leányoknál.
Az ingyen pia az már érdekesebb, mondjuk tartozni nem szeret, eképpen jegyzi, hogy lóg valami olcsóbb szerrel, vagy egy felületesebb ellátással a Lihegő Ügyetlen javára.
Pimasz félmosollyal veszi át a kupát, nincs arcán jele köszönetnek, hálának. Kortyol nagyot, és fintorodik el ugyanakkorát. Értetlenül tekint a nőre, pia terén nem igazán érti a poént, hacsak nem ő maga az, ki kéretlen szert szór a nedűbe. Nyam. Nyam. Nyam. Forgatja nyelvét lassan szájában totálisan kétségbeesett fejjel, mint ki valami túl édeset kóstolt, és most szabadulna az íztől. Majd rendezve sorait vonja meg hanyagul vállát, húz egy újabb nagy kortyot, és emeli kupáját Nivere felé.*
-Kicsit korán van még az ilyen sunyi italokhoz, de köszi.
*Nem annyira valós, vagy komolyan vehető hálája jeléül, még oda vet egy újabb mondatot az épp egymáshoz közeledő párosnak.*
-Vagy huszonnégy módot el tudok képzelni, miként lehet halálos sérüléseket szenvedni egy kupától.
*Aztán értsék, ahogy akarják, ez a passzív-agresszív romantikus támadás már túl sok az ő szépérzékének, inkább fordítja tekintetét a tömegre, és használja hangját egyéb, feltehetően szintén haszontalan dologra.*
-Felcser!
*Kiáltja bele ismét az udvarba, és Nivere meghitt közeledésébe.*
1285. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-08 22:31:24
Üzenet elküldve: 2015-03-08 22:31:24
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 320
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Tavaszünnep//
//Yerougha//
*Némileg dacos arccal nézi a férfit, aki épp kineveti őt.*
– Akkor mondja el, miről szól. Magának mi abban a jó, ha egy nővel küzd meg? Akár van az illetőnek páncélja, akár nincs.
~Mellesleg sosem mondtam, hogy lovag vagyok. De még ha az is lennék, már csak termet alapján sem az ő súlycsoportja. Azt még értem, nekem mi lenne a jó egy ilyen harcban, hogy számomra miért lenne hasznos, csakhogy nem én nyomdoklom a témát. Tehát:~
– Miért akarna éppen velem küzdeni?
*Csak a bögre miatt nem fonja karba a kezeit, csak a balt helyezi a jobb könyökhajlatába, miközben vigyáz, hogy a teát nemhogy kilöttyintse és enyhén kihívó tekintettel méregeti az előtte álló férfit.*
– Tehát, magának miért érné meg, függetlenül attól, hogy nekem miért, és kívánnék-e vele élni, vagy fogok-e végül?
*Hümmög egyet.*
– Akkor még ez a mentsége sincs meg. Tehát még egyszer, miért velem, egy ismeretlen nővel vívna, és nem mondjuk a tusán, más hős lovagok, illetve az esetleg szintén jelentkező amazonok ellen?
~Nem arról szól ez, hogy valaki nem figyelhet fel rám, na de pont fegyveres harc terén. Nem igazán látom az okot. Főleg nem úgy, hogy én nem kérdezősködtem itt a tömegben, hogy akad-e bárki, akitől okulhatnék.~
– Sejtette. *Csak nyomatékosítás végett ismétli a szót, majd aprót bólint. Aztán viszonozza a férfi pillantását.* Férfiúi gyengeség? *Lassan elmosolyodik.* No, és kire fogna kardot, Albun? Rám? Vagy a Wynn klánra? Esetleg egy másik férfira, egy vetélytársra? Vagy éppen mellettem, mint testőr, vagy ügyem szószólója? Melyik eshetőség jutott eszébe?
*Ő maga persze tudja, melyiknek lehetne esetleg realitása, de kíváncsi a férfi hogyan értette a szavait.
Arra is kíváncsi ezek után vajon melyik győz a másikban, a gúnyos düh vagy az, hogy szeretné esetleg újra látni.*
//Yerougha//
*Némileg dacos arccal nézi a férfit, aki épp kineveti őt.*
– Akkor mondja el, miről szól. Magának mi abban a jó, ha egy nővel küzd meg? Akár van az illetőnek páncélja, akár nincs.
~Mellesleg sosem mondtam, hogy lovag vagyok. De még ha az is lennék, már csak termet alapján sem az ő súlycsoportja. Azt még értem, nekem mi lenne a jó egy ilyen harcban, hogy számomra miért lenne hasznos, csakhogy nem én nyomdoklom a témát. Tehát:~
– Miért akarna éppen velem küzdeni?
*Csak a bögre miatt nem fonja karba a kezeit, csak a balt helyezi a jobb könyökhajlatába, miközben vigyáz, hogy a teát nemhogy kilöttyintse és enyhén kihívó tekintettel méregeti az előtte álló férfit.*
– Tehát, magának miért érné meg, függetlenül attól, hogy nekem miért, és kívánnék-e vele élni, vagy fogok-e végül?
*Hümmög egyet.*
– Akkor még ez a mentsége sincs meg. Tehát még egyszer, miért velem, egy ismeretlen nővel vívna, és nem mondjuk a tusán, más hős lovagok, illetve az esetleg szintén jelentkező amazonok ellen?
~Nem arról szól ez, hogy valaki nem figyelhet fel rám, na de pont fegyveres harc terén. Nem igazán látom az okot. Főleg nem úgy, hogy én nem kérdezősködtem itt a tömegben, hogy akad-e bárki, akitől okulhatnék.~
– Sejtette. *Csak nyomatékosítás végett ismétli a szót, majd aprót bólint. Aztán viszonozza a férfi pillantását.* Férfiúi gyengeség? *Lassan elmosolyodik.* No, és kire fogna kardot, Albun? Rám? Vagy a Wynn klánra? Esetleg egy másik férfira, egy vetélytársra? Vagy éppen mellettem, mint testőr, vagy ügyem szószólója? Melyik eshetőség jutott eszébe?
*Ő maga persze tudja, melyiknek lehetne esetleg realitása, de kíváncsi a férfi hogyan értette a szavait.
Arra is kíváncsi ezek után vajon melyik győz a másikban, a gúnyos düh vagy az, hogy szeretné esetleg újra látni.*
1284. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-08 22:13:09
Üzenet elküldve: 2015-03-08 22:13:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 347
OOC üzenetek: 87
Játékstílus: Vakmerő
//Tavaszünnep//
//Elyne Vrynn Worf, Galdrian Gwilitram//
*A köpcös mágus megbabonázva nézi a kezében lévő holmikat, s észre sem veszi, hogy a másik férfi kit szólít le a forgatagban. Némán, mozdulatlanul áll, s próbál rájönni az igazságra.*
~Lehet másolat is, és lehet eredeti is, az mindegy, hiszen ennyi idő alatt nem tudnám kitalálni biztosan. Csak mágiával. De mi van, ha pont azt akarja, hogy a hatalomhoz nyúljak. Hiszen miért akarná, hogy részt vegyek egy ilyenen? Azt akarja, hogy öljek meg valakit? Vagy csak tesztelni akartat velem valakit?~
*Az elmélyült gondolkozásából egy hang rázza fel, egy hang amelyet jól ismer. Talán ez az egyetlen hang, amely képes áthatolni a mágus elméjét körbeölelő ködön. Ez a hang a mágust szólítja, aki nem tehet mást mint barna szemeivel Elyne-ra néz. Ha az elméjével ellen is akarna állni, a szíve nem hagyná.*
-Elyne. *ejti ki a nevet remegve a köpcös férfi. A szinte mindig vidám, mosolygós férfi, most mégis szomorú, és komor. Fél, hogy nem valódi az amit lát. Eleinte kételkedik a lány valóságosságában, hiszen nem ez lenne az első alkalom, hogy a múlt szellemei gyötörni akarják.
A lány próbálja meggyőzni, hogy nem kell a családja dicsőségért küzdenie, amit nem ért a mágus, hiszen esze ágában sincs a Worf család dicsőségért harcolni, igazából nincs kedves senkinek a dicsőségért harcolni.*
-Ezt nem értem. *mondja a lánynak.*
*Pár percbe bele telik a mágusnak, mire észreveszi a másik férfit, akit a Worf úrnő be is mutat neki. Argus gyorsan végigméri a férfit, hátha talál rajta valamiféle jelet, hogy ki is lehet valójában.*
-Vaslábú Argus vagyok, a Worf család hűbérese. *mutatkozik be a férfinak, s közben meghajol, de közben továbbra is fürkészi az árulkodó jeleket, majd megakad a szeme a férfi medálján.* Becsület és tisztesség. *mondja miközben a bal kezével a függőre mutat.* Remélem igaz is, mert ha árt a Farkas lányának, akkor nem lesz hová elbújnia. Megtalálom, és azt fogja kívánni bárcsak öngyilkos lett volna. *Nem titkolja a fenyegetést, hanem nyíltan kimondja. Nincs baja a férfival, és a függő is kis megnyugvást ad neki, de az elmúlt percek találkozásai még jobban felerősítette a paranoiáját. Valószínűleg Elyne megrökönyödik a mágus viselkedésén, s ha szóvá teszi, akkor Argus szó nélkül átnyújtja neki a Farkas medált, és a szőke tincset, hogy avval válaszolja meg.*
//Elyne Vrynn Worf, Galdrian Gwilitram//
*A köpcös mágus megbabonázva nézi a kezében lévő holmikat, s észre sem veszi, hogy a másik férfi kit szólít le a forgatagban. Némán, mozdulatlanul áll, s próbál rájönni az igazságra.*
~Lehet másolat is, és lehet eredeti is, az mindegy, hiszen ennyi idő alatt nem tudnám kitalálni biztosan. Csak mágiával. De mi van, ha pont azt akarja, hogy a hatalomhoz nyúljak. Hiszen miért akarná, hogy részt vegyek egy ilyenen? Azt akarja, hogy öljek meg valakit? Vagy csak tesztelni akartat velem valakit?~
*Az elmélyült gondolkozásából egy hang rázza fel, egy hang amelyet jól ismer. Talán ez az egyetlen hang, amely képes áthatolni a mágus elméjét körbeölelő ködön. Ez a hang a mágust szólítja, aki nem tehet mást mint barna szemeivel Elyne-ra néz. Ha az elméjével ellen is akarna állni, a szíve nem hagyná.*
-Elyne. *ejti ki a nevet remegve a köpcös férfi. A szinte mindig vidám, mosolygós férfi, most mégis szomorú, és komor. Fél, hogy nem valódi az amit lát. Eleinte kételkedik a lány valóságosságában, hiszen nem ez lenne az első alkalom, hogy a múlt szellemei gyötörni akarják.
A lány próbálja meggyőzni, hogy nem kell a családja dicsőségért küzdenie, amit nem ért a mágus, hiszen esze ágában sincs a Worf család dicsőségért harcolni, igazából nincs kedves senkinek a dicsőségért harcolni.*
-Ezt nem értem. *mondja a lánynak.*
*Pár percbe bele telik a mágusnak, mire észreveszi a másik férfit, akit a Worf úrnő be is mutat neki. Argus gyorsan végigméri a férfit, hátha talál rajta valamiféle jelet, hogy ki is lehet valójában.*
-Vaslábú Argus vagyok, a Worf család hűbérese. *mutatkozik be a férfinak, s közben meghajol, de közben továbbra is fürkészi az árulkodó jeleket, majd megakad a szeme a férfi medálján.* Becsület és tisztesség. *mondja miközben a bal kezével a függőre mutat.* Remélem igaz is, mert ha árt a Farkas lányának, akkor nem lesz hová elbújnia. Megtalálom, és azt fogja kívánni bárcsak öngyilkos lett volna. *Nem titkolja a fenyegetést, hanem nyíltan kimondja. Nincs baja a férfival, és a függő is kis megnyugvást ad neki, de az elmúlt percek találkozásai még jobban felerősítette a paranoiáját. Valószínűleg Elyne megrökönyödik a mágus viselkedésén, s ha szóvá teszi, akkor Argus szó nélkül átnyújtja neki a Farkas medált, és a szőke tincset, hogy avval válaszolja meg.*
1283. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-08 22:12:56
Üzenet elküldve: 2015-03-08 22:12:56
ÚJ
![>Giervina Gienne [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9562_fel_elf_no.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 195
OOC üzenetek: 46
Játékstílus: Vakmerő
//Tavaszünnep//
//Nestar Erefiz//
*Nagyon figyel a férfi minden szavára, ő már csak ilyen, gyermeki lelke még közel sem oly romlott, hogy gyanakodva tekintsen egy Felnőttre. Olykor bólogat is, ha épp nem kérdez, vagy rámol nagy gonddal, óvatosan helyezve az üvegcséket a ládába.
A kijelentésre, hogy még több színes löttyöt is fogad az úr, egy pillanatra megáll a műveletekben, és meredten vizsgálja a férfi arcát, kell, hogy emlékezzen rá, ha még meg akarja találni. És megakarja, a gondolat, hogy ezekkel a buta löttyökkel ilyen sok temérdek pénzt kereshet, és azzal segíthet szegény sorsú ismerősein igen kecsegtető.
Majd le esik pici feje, úgy bólogat arra, hogy a barnás-fekete lötty nem szép, és ezért nem éri meg összeönteni. Ki is akarhatna sárlét venni. Teljesen igaz. El is szégyelli magát, hogy ilyesmi eszébe juthatott.*
-Igazán?
*Kérdez vissza Moon mágiatudására, és törekvéseire.*
-Jó, jó jövök majd.
*Vágja rá hadarva, de tempóján gyorsítva pakolja az utolsó két üveget is a ládába, és felállva porolja le térdeit.*
-Köszönöm szépen a segítséget.
*Hajol meg mélyen, és sorol be a kicsi kocsi rúdja elé miután Pihe babát elhelyezte a rakomány helyén. Segítség alatt pedig nem csak a vásárlást, hanem a hasznos tanácsokat is érti. A rudat elkapva vet még egy hálás mosolyt Nestarra, és indul meg a pódium felé.*
-Csókolom.
//Nestar Erefiz//
*Nagyon figyel a férfi minden szavára, ő már csak ilyen, gyermeki lelke még közel sem oly romlott, hogy gyanakodva tekintsen egy Felnőttre. Olykor bólogat is, ha épp nem kérdez, vagy rámol nagy gonddal, óvatosan helyezve az üvegcséket a ládába.
A kijelentésre, hogy még több színes löttyöt is fogad az úr, egy pillanatra megáll a műveletekben, és meredten vizsgálja a férfi arcát, kell, hogy emlékezzen rá, ha még meg akarja találni. És megakarja, a gondolat, hogy ezekkel a buta löttyökkel ilyen sok temérdek pénzt kereshet, és azzal segíthet szegény sorsú ismerősein igen kecsegtető.
Majd le esik pici feje, úgy bólogat arra, hogy a barnás-fekete lötty nem szép, és ezért nem éri meg összeönteni. Ki is akarhatna sárlét venni. Teljesen igaz. El is szégyelli magát, hogy ilyesmi eszébe juthatott.*
-Igazán?
*Kérdez vissza Moon mágiatudására, és törekvéseire.*
-Jó, jó jövök majd.
*Vágja rá hadarva, de tempóján gyorsítva pakolja az utolsó két üveget is a ládába, és felállva porolja le térdeit.*
-Köszönöm szépen a segítséget.
*Hajol meg mélyen, és sorol be a kicsi kocsi rúdja elé miután Pihe babát elhelyezte a rakomány helyén. Segítség alatt pedig nem csak a vásárlást, hanem a hasznos tanácsokat is érti. A rudat elkapva vet még egy hálás mosolyt Nestarra, és indul meg a pódium felé.*
-Csókolom.
1282. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-08 21:33:33
Üzenet elküldve: 2015-03-08 21:33:33
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 461
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Tavaszünnep//
//Janemita, Ethea, Moranshe, Khan//
- Igen, arra gondoltam.
*Válaszol Khan kérdésére. Szinte biztos volt benne, hogy barátja nem fogja kihagyni a lehetőséget, hogy profánabb módon is rákérdezzen a kolosszus korábbi kijelentésére a Ki mit tud-ot illetően.*
- Talán gondolt jelent?
*Kérdez vissza széles mosollyal, szinte kihívó pillantással. Igazából nem lehet eldönteni, hogy a kijelentésre, vagy arra gondol, hogy tudna-e Khan a nemesebbik felével furulyázni. Elsomolyog magában a gondolaton, amikor észreveszi, hogy Moranshe nem egyedül érkezett, hanem egy ismerős, de számára ismeretlen nő is hozzájuk csapódik.*
- Kisasszony.
*Köszönti apró biccentéssel. Talán megérkezésük estéjén látta a fiatal lányt a kapu felett azzal a bunkó lombzabálóval együtt. Gondolkodna még, amikor meghallja, hogy Khan mivel állt elő. Hósörénye vadul követi fejének mozdulatát, ahogy odakapja tekintetét a férfire.*
- Mivan?
*Kérdi szemöldökét ráncolva, mert valami fánkevő-versenyt emlegetett a rókaképű. Félreüti Khan vádlón-kihívóan rámeredő ujját szabad jobbjával és közelebb is lép hozzá, amennyire képes, akárcsak korábban a gyakorlótéren.*
- Ne mutogass, mert eltöröm.
*Fenyegeti meg a férfi tréfásan-komolyan, állkapcsán a borosta alatt megfeszülnek az izmok.*
- Valószínűleg jobb vagy fánkevésben, mint kardforgatásban.
*Húzza el a száját Khan válla felé pillantva gunyoros mosollyal. Amikor gyakorlatozás címén egymásnak estek a gyakorlótéren kora reggel, a kolosszus megsebezte a lapockáján a gesztenyeszín hajú férfit, pillantása éppen oda szegeződik.*
- Ennek ellenére elfogadom a kihívást.
*Lép vissza arisztokrata módon, kihúzva magát, mint egy valódi úr, hisz az is. Kedvesen Janemitára kacsint, amikor a kócos lány megkérdi a másik két nőt, akarnak-e fogadni. Megkezdődik a tétek megtétele és feltornázása, végül a hósörényű már nem is tudja, hol tartanak. Mindenesetre megvan már a saját terve a versennyel kapcsolatban, bár nem tudja, milyen típusú lesz a verseny.*
//Fánkevő verseny//
*A fánkevő versenyt tehát nem tudja elkerülni, de nem is baj. A testes asszonyság aztán elmondja a verseny feltételeit. A hóhajú emberóriás egy pillanatra értetlen képet vág, azt hitte, hogy két kézzel kell majd magukba tömködni a fánkokat. De így is jó, egy madzagról leenni a fánkot nem túl úrias, viszont a kolosszus talál egy kiskaput a szabályban, amit a testes asszonyság valószínűleg elfelejtett megemlíteni.
Nincs kérdése, úgyhogy elhelyezkedik az egyik fánk alatt, kezeit hátrateszi és odamosolyog Janemitára és a másik két nőre, majd Khanra villan az aranyszín tekintet.*
- Győzzön a jobbik.
*Mondja, s amikor elhangzik a vezényszó, jobbjával előrántja a tőrét és elmetszi a fánkot tartó madzagot, amit ballal már el is mart és egyenesen, egészben a szájába tömi, hogy vigyorogva húzza ki az árván maradt madzagot.
A testes asszonyság nem említette a szabályok ismertetésekor, hogy nem nyúlhat kézzel a fánkhoz, a verseny lényege az volt, hogy gyorsan körbeegyék és így valószínűleg elég gyorsan végzett az édességgel.
Kíváncsian várja, hogy jól gondolkodott-e és megnyerte-e így a fánkevő versenyt Khannal szemben.*
//Janemita, Ethea, Moranshe, Khan//
- Igen, arra gondoltam.
*Válaszol Khan kérdésére. Szinte biztos volt benne, hogy barátja nem fogja kihagyni a lehetőséget, hogy profánabb módon is rákérdezzen a kolosszus korábbi kijelentésére a Ki mit tud-ot illetően.*
- Talán gondolt jelent?
*Kérdez vissza széles mosollyal, szinte kihívó pillantással. Igazából nem lehet eldönteni, hogy a kijelentésre, vagy arra gondol, hogy tudna-e Khan a nemesebbik felével furulyázni. Elsomolyog magában a gondolaton, amikor észreveszi, hogy Moranshe nem egyedül érkezett, hanem egy ismerős, de számára ismeretlen nő is hozzájuk csapódik.*
- Kisasszony.
*Köszönti apró biccentéssel. Talán megérkezésük estéjén látta a fiatal lányt a kapu felett azzal a bunkó lombzabálóval együtt. Gondolkodna még, amikor meghallja, hogy Khan mivel állt elő. Hósörénye vadul követi fejének mozdulatát, ahogy odakapja tekintetét a férfire.*
- Mivan?
*Kérdi szemöldökét ráncolva, mert valami fánkevő-versenyt emlegetett a rókaképű. Félreüti Khan vádlón-kihívóan rámeredő ujját szabad jobbjával és közelebb is lép hozzá, amennyire képes, akárcsak korábban a gyakorlótéren.*
- Ne mutogass, mert eltöröm.
*Fenyegeti meg a férfi tréfásan-komolyan, állkapcsán a borosta alatt megfeszülnek az izmok.*
- Valószínűleg jobb vagy fánkevésben, mint kardforgatásban.
*Húzza el a száját Khan válla felé pillantva gunyoros mosollyal. Amikor gyakorlatozás címén egymásnak estek a gyakorlótéren kora reggel, a kolosszus megsebezte a lapockáján a gesztenyeszín hajú férfit, pillantása éppen oda szegeződik.*
- Ennek ellenére elfogadom a kihívást.
*Lép vissza arisztokrata módon, kihúzva magát, mint egy valódi úr, hisz az is. Kedvesen Janemitára kacsint, amikor a kócos lány megkérdi a másik két nőt, akarnak-e fogadni. Megkezdődik a tétek megtétele és feltornázása, végül a hósörényű már nem is tudja, hol tartanak. Mindenesetre megvan már a saját terve a versennyel kapcsolatban, bár nem tudja, milyen típusú lesz a verseny.*
//Fánkevő verseny//
*A fánkevő versenyt tehát nem tudja elkerülni, de nem is baj. A testes asszonyság aztán elmondja a verseny feltételeit. A hóhajú emberóriás egy pillanatra értetlen képet vág, azt hitte, hogy két kézzel kell majd magukba tömködni a fánkokat. De így is jó, egy madzagról leenni a fánkot nem túl úrias, viszont a kolosszus talál egy kiskaput a szabályban, amit a testes asszonyság valószínűleg elfelejtett megemlíteni.
Nincs kérdése, úgyhogy elhelyezkedik az egyik fánk alatt, kezeit hátrateszi és odamosolyog Janemitára és a másik két nőre, majd Khanra villan az aranyszín tekintet.*
- Győzzön a jobbik.
*Mondja, s amikor elhangzik a vezényszó, jobbjával előrántja a tőrét és elmetszi a fánkot tartó madzagot, amit ballal már el is mart és egyenesen, egészben a szájába tömi, hogy vigyorogva húzza ki az árván maradt madzagot.
A testes asszonyság nem említette a szabályok ismertetésekor, hogy nem nyúlhat kézzel a fánkhoz, a verseny lényege az volt, hogy gyorsan körbeegyék és így valószínűleg elég gyorsan végzett az édességgel.
Kíváncsian várja, hogy jól gondolkodott-e és megnyerte-e így a fánkevő versenyt Khannal szemben.*
1281. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2015-03-08 21:19:31
Üzenet elküldve: 2015-03-08 21:19:31
ÚJ
![>Yerougha Enchris [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10838_1486992453_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1195
OOC üzenetek: 457
Játékstílus: Vakmerő
//Tavaszünnep//
//Tyhrnitta//
- Az égiekre, komolyan azt hiszi, hogy ez arról szól, hogy legyőzzem Önt? *kacagja el magát, kimondottan jó kedvűen a helyzet abszurd voltán.* - Bocsásson meg, ezek szerint a lovagi páncél alaposan félrevezetett. Számomra a tisztes és tisztességes küzdelem a fontos. Hogy ki győz, vagy veszít, az tulajdonképpen lényegtelen. Tanulni viszont ez által tud. És a legelső, amit megtanulhat, hogy ez a viszony sohasem szabad, hogy mások dölyfös legyőzéséről, vagy megalázásáról szóljon. De ha nem él vele, hát nem él vele. *Nem szívesen szónokol ilyen direkt módon, de ha csak így sikerül megértetnie, akkor ezzel a móddal fog élni.*
- Úgy emlékszem, hogy az ajánlatot már nőiességének teljes ismeretében tettem, nem akkor, amikor még mit sem tudtam róla *tisztázza gyorsan és röviden a helyzetet. Nem érzi úgy, mintha megállná a helyét, amit az imént hallott.* - Épp ezért nehezen vámolhattam volna meg, mint fiatal fiút.
*A kép lassan összeáll. Talán nem adott elég hangosan kifejezést ámulatának, amikor kiderült Tyhrnitta titka. Egyben megnyugtató, hogy nem csak ő esett abba a verembe, hogy helyenként férfi és nő viszonylatban kezelte a kapcsolatukat.*
- Bevallom, valóban meglepett némiképp, bár a keze tapintásából már sejtettem, kivel is van dolgom *vált vissza lágyabb hangra, kissé lehalkítva hangját.* - És azt sem mondhatnám, hogy közömbösen hatott rám, amit láttam *veszi fel újra a szemkapcsolatot a lánnyal.* - Ezt ha akarja, tudja be férfiúi gyengeségnek. Ahogy azt is, ha úgy gondoltam, hogy szívesen látnám máskor is. Még ha kardot is kell fognom érte.
*Ellentétes érzelmek mozognak benne, nem könnyű kezelni őket.*
//Tyhrnitta//
- Az égiekre, komolyan azt hiszi, hogy ez arról szól, hogy legyőzzem Önt? *kacagja el magát, kimondottan jó kedvűen a helyzet abszurd voltán.* - Bocsásson meg, ezek szerint a lovagi páncél alaposan félrevezetett. Számomra a tisztes és tisztességes küzdelem a fontos. Hogy ki győz, vagy veszít, az tulajdonképpen lényegtelen. Tanulni viszont ez által tud. És a legelső, amit megtanulhat, hogy ez a viszony sohasem szabad, hogy mások dölyfös legyőzéséről, vagy megalázásáról szóljon. De ha nem él vele, hát nem él vele. *Nem szívesen szónokol ilyen direkt módon, de ha csak így sikerül megértetnie, akkor ezzel a móddal fog élni.*
- Úgy emlékszem, hogy az ajánlatot már nőiességének teljes ismeretében tettem, nem akkor, amikor még mit sem tudtam róla *tisztázza gyorsan és röviden a helyzetet. Nem érzi úgy, mintha megállná a helyét, amit az imént hallott.* - Épp ezért nehezen vámolhattam volna meg, mint fiatal fiút.
*A kép lassan összeáll. Talán nem adott elég hangosan kifejezést ámulatának, amikor kiderült Tyhrnitta titka. Egyben megnyugtató, hogy nem csak ő esett abba a verembe, hogy helyenként férfi és nő viszonylatban kezelte a kapcsolatukat.*
- Bevallom, valóban meglepett némiképp, bár a keze tapintásából már sejtettem, kivel is van dolgom *vált vissza lágyabb hangra, kissé lehalkítva hangját.* - És azt sem mondhatnám, hogy közömbösen hatott rám, amit láttam *veszi fel újra a szemkapcsolatot a lánnyal.* - Ezt ha akarja, tudja be férfiúi gyengeségnek. Ahogy azt is, ha úgy gondoltam, hogy szívesen látnám máskor is. Még ha kardot is kell fognom érte.
*Ellentétes érzelmek mozognak benne, nem könnyű kezelni őket.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400