//Tavaszünnep//
//Elyne Vrynn Worf, Galdrian Gwilitram//
*A nap első sugarai lágyan világítják meg a fogadó kicsiny szobáját, aminek hatására a az ágyban fekvő testes férfi mocorogni kezd. Rémlik neki, hogy este elhúzta a függönyt, s mégis most a nap sugarai ébresztik. Álmosan eltakarja a jobb kezével a szemét, s óvatosan ki botorkál az ágyból, hogy elhúzza a függönyt, s folytathassa a pihenését. Hófehér bálna testét csupán egy ágyékkötő takarja, így aki kintről megpillantja, biztosan nem akarja többé ezt a képet látni. A köpcös mágus pár lépéssel az ablaknál terem, nem néz ki, csak elhúzza a függönyt, hogy tovább tudjon aludni. Elhúzza a függönyt, s a szoba azonnal jótékony homályba borul. Argus botorkálva vissza megy az ágyához, befekszik, s nyakig felhúzza a takarót. De a függöny hirtelen ismét szétnyílik napfényt engedve a férfira. Argus ösztönösen a fejére húzza a takarót, s csak után törnek elő a gondolatok.*
~Én az ágyban vagyok. Előbb elsötétítem. Most pedig ismét világos van. Az ajtót bereteszeltem. Az ablakot bezártam.~
*Mintha villám csapot volna bele, úgy hasít belé a felismerés. Nincs egyedül. Villámgyorsa felül, s a takaró úgy hullik le előle, mint egy színházi függöny. Próbál körbe nézni, de nem sok mindent lát a félig csukott szemeivel.*
-Öltözz! *parancsol rá egy ismerős kemény hang, s már repül is felé a ruhája.*
*Nem kap utána, mivel mire felfogja, hogy repül felé valami már be is teríti őt. Így csak dühödten rángatja le a fejéről a ruhát, s próbál körbe nézni. Hosszú másodpercekbe telik, mire észreveszi az alakot az ablak mellet. A magas karcsú alak a hátát a falnak támasztva várja, hogy mágus lassan magához térjen.*
-Ez az én szobám. *kezd bele a köpcös mágus, hogy rábeszélje a másikat a távozásra, de az félbe szakítja.*
-Kint várlak öcsi. *mondja a férfi miközben oda lép az ajtóhoz, s elhúzza a reteszt. Majd kilép rajta.*
*A köpcös mágus sietve lép ki a fogadó ajtaján a holdudvarra. A bal lábára a cipőt még menet közben rángatja fel. A szokásos kék talárja is kissé furcsán áll rajta. A jobb kezénél felgyűrődött az úja, míg a derekánál is kissé meg van csavarodva, mintha eredetileg fordítva vette volna fel, és magát próbálta volna helyre igazítani. Persze tükör nélkül. Pár lépést ellép az ajtótól, s a tömeget kezdi vizsgálni, miközben a talárját próbálja helyre igazítani. Sokan gyűltek össze az udvaron, s mind a fesztiválra érkeztek, de Argus nem törődik velük. Próbálja megtalálni az alakot, akit nem rég még a szobájában látott, s szíve legmélyén reméli, hogy ismét csupán egy látomás, vagy egy rémkép volt az alak, de balszerencséjére hamar megpillantja az alakot, amint egy fiatal elf nővel beszélget. A férfi egyszerű posztó ruhát visel, egy fekete utazóköpennyel. Fekete körszakállával, és fekete vállig érő hajával szinte Argus tökéletes másolata, csupán annyi különbséggel, hogy míg Argus alacsony, és köpcös, addig a férfi magas és vékony. Argus nem sokat gondolkozik, megragadja a botját, s oda csörtet a férfihoz, rámarkol a nő karjára, s maga felé fordítja.*
-Tűnés. *parancsol rá a mágus, majd elengedi a kezét. A nő rémülten néz, hiszen nem érti mi történik, de szinte azonnal otthagyja a két férfit, egy mogorva megjegyzés kíséretében.*
-Lehetnél kedvesebb is az emberekhez. *dorgálja meg a férfi Argust mosolyogva, mintha csak valami viccet mondott volna.* Sétáljunk.
-Hogy kerülsz ide? *kérdezi a mágus remegő hangon, mintha félne a választól, de elindul a másik mellet körbe járni az udvart.*
-Gondoltam körbe nézek erre felé is. Untam a falusi életet. *mondja kacagva. De a kacagás sötét és gonosz.*
-Megígértem, hogy megöllek. *fenyegetőzik Argus, s már kezdi számba venni, hogy mely mágiákkal próbálná meg végrehajtani a tervét.*
-Itt mindenki előtt? *kérdez vissza.* Ha megtámadsz, akkor nem rád fogok tűzvészt bocsájtani, hanem erre a fesztiválra. *fenyegeti meg Argust, aki azonnal a tömeget kezdi el felmérni. Férfiak, nők, gyermekek. Nem tudna mindenkit megmenteni, így csak némán bólint, hogy tudomásul veszi, s nem próbálkozik semmi olyannal.*
-Azt akarom, hogy vegyél részt a mágustusán. *jelenti ki határozottan a férfi.*
-Nem. *válaszolja ugyan olyan határozottan Argus, miközben a fejével is nemlegesen int.*
-Ó dehogynem. *válaszolja mosolyogva olyan hangsúllyal, mint aki biztos benne.*
-Nem tudsz meggyőzni! *szinte már ordítja a másik arcába Argus.*
*A másik csak vigyorog, nem válaszol, hagyja, hogy a mágus magában dühöngjön. Hiszen az addig sem a környezetét nézi, hogy merre vezeti őt a magas férfi. Nem sétálnak sokat, mire a magas megpillantja, amit keresett. Fekete ruha, kecses alak, barna göndör haj. Gyorsan szembe fordul Argussal, hogy eltakarja egymástól Elyne-t, és a köpcös mágust.*
-Részt fogsz venni rajta, és nyerni fogsz. *ismétli el, mint egyfajta utasítást, majd a zsebéből egy ezüst láncon lógó medáliont vesz elő, s egy szőke tincset. Mind a kettőt Argus kezébe nyomja.* Nem akarod, hogy a Farkas megtudja, miattad halt meg a lánya.
*Argust szinte azonnal elönti a méreg, s már készülne kiosztani a másikat, de a medál megakasztja benne a szót. A mágus a szemét a medálra szegezi. Egy farkasfej jégzafír szemekkel. Látja és fogja a medált, de mégsem akarja elhinni, hogy ez igaz lehet.*
~Talán hazudik. Nem merne kikezdeni az Öreg Farkassal. Csináltathatta is a medált. Lehet, hogy hamisítvány.~
*Próbálja bizonygatni magának Argus, pedig tudja, hogy a másik igazat mond. S azt is, hogy a kezében tartott tárgyak valódiak.
A magas férfi kihasználva a mágus döbbentségét, gyorsan megpördül és oda lép a másik pároshoz. Féltérdre ereszkedik Elyne előtt, és lehajtja a fejét, ahogyan az illem elvárja egy paraszttól, ha ura elé járul.*
-Farkasok Úrnője! *köszönti kedvesen.* Karg vagyok, Észak gyermeke, és a családja hűbérese.
*A férfi szavai ugyan alázatosak, és kedvesek, de Elyne sokszor hallotta már ilyen hangsúllyal ilyen szavakat az udvarban. Általában ezek után szokták közölni a rossz hírt, vagy ilyenkor kezdenek bele, hogy miért kérnek segítséget. De a férfi nem közöl rossz hírt, s nem könyörög segítségért sem. Hanem felegyenesedik, s egyenesen Argusra mutat, aki ugyan ott áll, s a kezében lévő holmikat bámulja.*
-Ő az öcsém. Indulni fog a mágustusán, hogy a Farkasok dicsőségért megküzdjön.
*Valószínűleg a lány és a társaságában tartózkodó férfi is Argusra emelik a tekintetüket, hogy megnézzék. A magát Karg-nak nevező alak ezt a pillanatot használja ki, hogy belépjen a tömegbe, s felszívódjon.*