//Tavaszünnep//
//Nad//
*Szélesen elvigyorodik a kalózka válaszára.*
- De azért egy picit miattam is? *Hüvelyk és mutatóujját résnyi közelsége hozva imitálja is a picit a másik számára, majd közelebb lép egy vigyorral a másik felé és könyökével megböki az oldalát.* Hiszen mire is lennél nélkülem? *Neveti el a végét, majd leinti Nadaet. Inkább ne is válaszoljon, hiszen úgyis tudja mit mondana, elég csak a Thargodaros küldetésükre gondolni, ami pont miatta indult mélypontról, erre viszont inkább nem emlékezteti társát.*
- A Kikötő? *Kérdez vissza jó szokásához híven, majd sóhajt.* Dehogyisnem, csak hát az már őszintén kicsit… *Ismét közelebb hajol* Unalmas. *Majd visszalép és szétnéz. Arról nem is szólva, hogy a Sinistra Mosolya bármikor behajózhat a becses legénységével együtt, ha csak nem süllyedtek még el a tenger fenekére, ahogy az a lány legszebb álmaiban szokott történni.* Mindig ugyanaz van. Hajók, hajók, hajók, fogatlan emberek, hajók, férfiak, akiket leitattam aztán megloptam, még több fogatlan ember és még több hajó. Félre ne értsd, szeretem a tengert, szeretek a közelében lenni, de a monotonitás kiakaszt. Azt is furcsállom, hogy nem álltam még tovább tőletek. *Vonja meg a vállát. Valójában nem furcsállja egyáltalán, de nem akarja, hogy a másik úgy gondolja, a vöröskében kialakult valamiféle kötődés a barlang és annak lakói felé.
Fuldoklása után felvont szemöldökkel néz a nőre, rácsodálkozva annak szavaira.*
- Tudod, hogy bármikor szívesen megverlek, de ezúttal miért is kéne? *Rázza meg a fejét értetlenül, de ezúttal elmarad a bunyó. Inkább szája sarkára harap, s elgondolkodik, hogy ugyan mit is mondjon. Ha érzelmekről van szó, vagy a múltjáról igen nehezen nyílik meg, még saját magának sem ismer be semmit, de végtére is Nadaenak igaza van, felesleges mindenkit hülyének nézni.*
- Komolyan mondom, hogy nem életbiztosítás velem kezdeni. Ott volt először Erion *Szavait elcsendesíti* a legjobb barátom volt, ő segített megszökni, meg aztán… hát *Vakargatja zavarában a tarkóját* lehet, hogy jobb barát volt az átlagosnál. *Kuncog huncut módon, de azért mégis csak elkomorodik végül.* Gondolom az eltűnésem után gondoskodtak róla, hogy eltegyék láb alól. *Hosszan fújja ki a levegőt, talán Nadae nem ilyen fajta történetre gondolt.*
- Aztán ott volt Sins. A legénység egy egyszerű tagja volt. Azt már tudod, hogy azért menekültem el a kalózoktól, mert fény derült a kilétemre, s ki akartak adni annak a csoffadt vénembernek, aki elvileg a férjem, meg azt is, hogy a hajón az első tiszttel, Nathalonnal voltam, de azt lehet kifelejtettem a történetből, hogy mellette mással is összeszűrtem a levet. Mielőtt elmenekültem, még végignézhettem, ahogy Nath elvágja a torkát és élettelenül összerogy. Pedig Nath csak eszköz volt számomra, de Sins… *Arca egyszerre borús és mégis mámoros. Megrázza a fejét és visszanéz a lányra.*
- Na, ez elég szaftos volt? *Kortyol egyet a rumból. Ezek még régen történtek, de azért a méreg még ott van benne. Előbb vagy utóbb, de megtalálja azt a koszos csürhét, a hajójukkal együtt és bosszút áll, ahogy utána Legadonon is. De addig is, marad a bujkálás és részegség.*
- Ha egyszer megtalálom, Nath-t előbb megkínzom, majd átadom Willnek, hogy szórakozzon vele ő is egy kicsit. *Kacsint a nő felé, s szétnéz. Előbb a másik vöröst látja meg a barlangból, aki Mortarral érkezett, majd Kagant is megpillantja, azonban nincs ideje integetni.*
//Nad+Zef//
*Nadae válla felett kukucskál a közeledő vérpónira. Némán rázza a fejét annak kérdésére. Igazán bátor személyiségről árulkodik ez a jelenet mindkettőjük részéről, de Dynti egyszerűen nem tud mit kezdeni az állatokkal. Ha lát egy kisállatot neki is elvékonyodik a hangja és nem bírja ki, hogy ne simogassa, de a nagyobb felnőtt teremtésekkel nem tud mit kezdeni. Egyszer volt egy lova, az is mindig megpróbált arrébb sétálni, ha látta, hogy a vöröske közeledik felé. Szent meggyőződése, hogy az állatok is tudják ilyenkor, hogy milyen életképtelen és komolytalan teremtéssel állnak szemben, s igyekeznek őt elkerülni. Nos, ez a póni nem vette a lapot.
A kalózka, mikor hátrébb lép, letapossa a lány lábujjait, aki ezt nagy szisszenéssel veszi tudomásul. Fogait összeszorítja és arrébb botorkál.*
- A rohadt életbe már! *Sziszeg tovább. Nem Nadaere haragszik, hanem az állatra, s leginkább az elf kölyök higgadt pofátlanságára, de ez is hamar tovaszáll. Megrázza párszor a lábfejét, majd kihúzza magát.*
- Khm… *Köszörüli meg a torkát nagyon hivatalos módon.* Ez esetben kedves öreguram, megtennéd, hogy… ? *Fejével az emberevő állat felé bökdös. Nem mond semmit, de reméli, hogy veszi az apró célzást, hogy az állatot tartsa a két nőtől megfelelő távolságra, ő maga ugyanis nem mer felelősséget vállalni azért, ha Nadae kap egy dühkitörést, amitől láthatóan nem áll túl messze. Újra szóra nyitja a száját, de hang nem jön ki torkán, ugyanis valahonnan mintha a „fánk” szót hallotta volna. Fejét kapkodja a hang irányába. Ki tudja mikor evett utoljára fánkot.*
- Ti is hallottátok, hogy valaki fánkot mondott? *Meg feledkezve mondanivalójáról, s az iménti incidensről, kapkodja a fejét az elf és a kalóz között, s tekintete alapján bárki nyugodt szívvel állíthatja róla, hogy hibbant.* Fánk, valaki… fánk… *Fordul társnője felé, bár egyelőre nem tudni mit is akar.*
A hozzászólás írója (Dyntina Danbur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.03.05 16:53:51