//Tavaszünnep//
* A telet, havat, hideget elűzi a friss tavaszi szellő, mely kellemes virágillatot hoz magával, emellett a borongús, felhős ég helyett érkező finom napsütés a lélekbe is fényt visz, derűt és vidámságot. A téli csend tovatűnik, mintha azt is a szellő sodorta volna el messzire, madarak csicseregnek, s mintha a Gazdagnegyed, Artheinor is népesebb lenne, megtelik élettel.
Hallott már a Tavaszünnepről, mely az újjászületés évszaknak fesztiválja, s talán ez még több látogatót vonz a városba és környékére. Ezek a játékok, a kirakodóvásár méginkább jó hangulatot teremtenek, legalábbis a félvér lány eddig így tapasztalta ezt. Szülei (nevelőszülei) nem jártak ilyen rendezvényekre, számukra ez nem volt elég előkelő, nekik az volt a mulatság, ha szebbnél szebb ruhakölteményekben tündökölve, óriási, díszes báltermekben keringőzhettek, társaloghattak, pincérek által felszolgált, fenséges fogásokat kóstolhattak meg.
Siriee mégis megismerhette már gyermekként ezt a környezetet barátainak hála. Ezek a mulatságok nem a fényűzésről szóltak, s hiába nevelkedett nemesi házban, ezt a fajta szórakozást még talán közelebbinek is érezte magához.
Az egyébként sokszor csendbe burkolódzó Holdudvar élettel telik meg, az apró színpad igazán furcsának hat itt így elsőre. Ha jól értesült róla, nem csak itt szórakoztatják majd a népeket, az erdőszéli részen harcosok és mágusok mérhetik össze erejüket. Számára az előbbi program érdekes, talán megpróbálkozhatna a kardforgatással egy versenyben is, remek lehetőség tapasztalat szerzésére, ha másra nem is. A mágustusán résztvenni nem tud, de nézője szívesen lenne az izgalmasnak ígérkező megmérettetésnek.
Fény derül arra is, miért állították fel a színpadot. Egy tehetségkutató verseny lesz itt. Ez sem lesz valószínűleg unalmas, sőt még az is megfordul a fél-elf lány fejében, hogy benevez.
A versmondás szócska ragadja meg igazán figyelmét. Jól forgatja a szavakat, s nem egyszer fordult már elő, hogy mondandóját rímbe szedte, legutóbbi verse éppen a tavasz köszöntésétől szól.
Még átgondolja a dolgot, nem akar elhamarkodott döntést hozni. Nem lámpalázas, de mégis meghányja-veti még magában, hogy elég színvonalas e a költemény.*