//Meryth Nemaw//
*Na végre, adta az ég, ez a lány végre nem az elmével háborog, elmén felháborodik, esetleg elháborodott mén, a franc tudja már mit mondott a kövér nő a piacon. Persze, lehet itt nyugtatgatni Waiát, de minek? Szegény már minden tekintetben ki van készülve ennek a napnak a hatására, testileg, lelkileg, és még agyilag is, ha ez lehetséges. Talán így lehet, hogy először fel sem fogja, hogy mit mondd a másik, illetve hogy mindez milyen kockázatokat rejt.*
- Waia Syunddar vagyok, szerzetes a sivatagos puszta rendjéből, az én dolgom az, hogy tudjak segíteni *jegyzi meg cseppet összeszedettebben, és hát ez valahol így is van, hiszen ezért küldte a mestere, ezért készítette fel mindenre, s "száműzte" a kinti világba, hogy szembekerüljön a gonosszal, megismerje a világ bajait, és visszatérten dicső Sárkány Úr lehessen belőle, mint oly kevesekből előtte. És hiába hivatott ez a cél megfosztani a gondolkozástól, Waia ezúttal óhatatlanul is mérlegeli a helyzetet, és belátja önnön vereségét. Bár az még odébb van...*
- Az erdő legmélye, már megyek is *valahol logikus, habár Waia szerint ez nem a tapintható démon, ez sokkal inkább az, ami megszállja a lányt. És ez vezet az egyértelmű felismeréshez, ami lefékezi a fogadó hátsó kijáratánál, így a hölgy könnyen utolérheti. Meghallgatja a néhány szót, majd bólint, és kilép a fogadó ajtaján, és amint mindketten kint vannak, be is csukja azt.*
- Reménytelen *jegyzi meg* Este az erdőbe bemenni öngyilkosság. Nem a démon miatt, a farkasok, és egyéb szörnyű teremtmények... Nem jutnánk be a fák sűrűjébe, az erdő legmélyére. Ha csak egy apró karcolást szerzünk az ágaktól, máris a nyakunkon lesznek, de ha még sikerülne is sérülés nélkül elérni a démont... *az eredarnak világos lehet a probléma, akár a saját szemszögéből is* Ha valamelyikőnk vére befestené a levegőt, a farkasok nyomban szagot fognának. Ráadásul az őrség szerint rettenetesen elszaporodtak mostanában, még fejpénzt is adnak értük, annyira. Hiába tudnék elbánni a démonnal, vagy egy farkassal, ha egy egész falka szakad a nyakunkba, az ellen én tehetetlen vagyok, a szörnyűség meg odébbreppen, vagy ilyenek, és csak mi maradunk ott prédának. Éjjel az erdő sűrűje öngyilkosság, esetleg a külsőbb területeket átvizsgálhatjuk, de... *megvakarja a fejét. Ez kivételesen még számára is értelmetlennek tűnik, hiszen ha olyannyira kívül maradnak, hogy ne találkozhassanak farkasokkal, akkor gyakorlatilag tíz méternél beljebb nem is mehetnének.*
- És még véletlenül sem fogadhatnám el egy hölgy segítségét, életveszélybe sodornám *jegyzi meg, bár így ez most már aligha számít, lévén nem maradt életveszély, élet és biztos halál a választék, és Waia sajnos tudja, ő többre hivatott, mint hogy ostoba módon (legalábbis magához képest is ostoba módon) dobja el az életét.*
- Viszont, mint mondtam, egy kicsit körbenézhetünk az erdő szélén, túlzottan a farkasok sem szoktak kimerészkedni, abból talán nem lehet baj *hiába van rá vajmi kevés esély, hogy ott találják a kislányt, talán hiba volna mindezt elmulasztani. Talán... szerencséjük lesz.*