Nincs játékban - Holdudvar
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Holdudvar | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 56 (1101. - 1120. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Ailease Parden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9906_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400
1120. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-10-14 20:43:49
Üzenet elküldve: 2014-10-14 20:43:49
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Asudel//
*Kiérve a fogadó békés védelméből, a Holdudarra lyukad ki eme két vándor. Hideg szellő csókját érzi magán Zeltaren, amint védtelenül kiteszi magát a környezeti hatásoknak. Az ajtó hatalmas reccsenéssel váratlanul bevágódik, amint elereszti annak fogantyúját. Reflexszerűen hátranéz a zajra, bár sejtése volt mi generálja azt. Göcsörtös köveken lépkedve, menetelni kezd a félszemű azon udvar széle felé, hol tartózkodnak. Magát a mesterségesen épített járdát, szinte meghódítva öleli át a növényzet. Noren név örököse észreveszi Asudel hajzatát takaró csuklyáját, s valami késztetés barátját is arra ösztönzi, miként felvegye azt.*
- Ha a nők kiismerhetőbbek lennének, akkor a mi életünk is könnyebb lenne. Már én is biztos régen megállapodtam volna, meg lenne három, vagy négy kölyköm. *Tudatja nézetét a szakállas alak a mellette gyalogló cimborájával. Mindig is egyelőként tekintett a nőkre, habár e filozófiáját mindig is erősítette szentimentalista személyisége. ~ Vajon mi lehet most azzal a lánnyal? Nem tudom, ha találkoznék vele, vajon megbocsájtanék neki? ~Vonja magát kérdőre gondolataiban, az egyetlen látószervvel rendelkező ember, mikor a sebekről szóló eszmecsere visszarángatja a valóságba.*
- Az biztos, hogy akkor ügyes vagy, bárcsak én se viselném eme billogot. Ez van, valakinek bejön. Hehe! *Jelenti ki a Zeltaren névvel rendelkező egyén, aztán barátja kezeiben szorongatott papírost kezdi mustrálni. Érdekes tartalma miatt, rögvest lázba jön a brigantis fickó.*
- Mire várunk még? *Kérdi vidáman Asudeltől a küldetésbe betársuló fickó, miután tempóját megnövelve átsiet a nyitott kapun, majd ott megvárja az ötletet felemlítő vándort.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.10.15 09:30:48, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása.
*Kiérve a fogadó békés védelméből, a Holdudarra lyukad ki eme két vándor. Hideg szellő csókját érzi magán Zeltaren, amint védtelenül kiteszi magát a környezeti hatásoknak. Az ajtó hatalmas reccsenéssel váratlanul bevágódik, amint elereszti annak fogantyúját. Reflexszerűen hátranéz a zajra, bár sejtése volt mi generálja azt. Göcsörtös köveken lépkedve, menetelni kezd a félszemű azon udvar széle felé, hol tartózkodnak. Magát a mesterségesen épített járdát, szinte meghódítva öleli át a növényzet. Noren név örököse észreveszi Asudel hajzatát takaró csuklyáját, s valami késztetés barátját is arra ösztönzi, miként felvegye azt.*
- Ha a nők kiismerhetőbbek lennének, akkor a mi életünk is könnyebb lenne. Már én is biztos régen megállapodtam volna, meg lenne három, vagy négy kölyköm. *Tudatja nézetét a szakállas alak a mellette gyalogló cimborájával. Mindig is egyelőként tekintett a nőkre, habár e filozófiáját mindig is erősítette szentimentalista személyisége. ~ Vajon mi lehet most azzal a lánnyal? Nem tudom, ha találkoznék vele, vajon megbocsájtanék neki? ~Vonja magát kérdőre gondolataiban, az egyetlen látószervvel rendelkező ember, mikor a sebekről szóló eszmecsere visszarángatja a valóságba.*
- Az biztos, hogy akkor ügyes vagy, bárcsak én se viselném eme billogot. Ez van, valakinek bejön. Hehe! *Jelenti ki a Zeltaren névvel rendelkező egyén, aztán barátja kezeiben szorongatott papírost kezdi mustrálni. Érdekes tartalma miatt, rögvest lázba jön a brigantis fickó.*
- Mire várunk még? *Kérdi vidáman Asudeltől a küldetésbe betársuló fickó, miután tempóját megnövelve átsiet a nyitott kapun, majd ott megvárja az ötletet felemlítő vándort.*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.10.15 09:30:48, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása.
1119. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-10-14 19:30:01
Üzenet elküldve: 2014-10-14 19:30:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Zeltaren//
*Az iszogatást a követően a két cimbora elhagyja a fogadót, hiszen nem vesztegethetik minden idejüket az italos kupák között, habár a gondolat igencsak kecsegtető. Asudel időközben azokon a dolgokon mereng, amelyeket a félszemű vándor mondott neki. Az utcára lépve ismét a fejére húzza a csuklyát, viszont ettől függetlenül még látható az arca. Nem is tudná megmondani, miért, vagy honnan is ered ezen szokása, elvégre saját tudomása szerint senki nem néz rá rossz szemekkel, fején sincs vérdíj. Meglehet, ellátta már a baját néhány bajkeverőnek, akik esetleg bosszúra szomjaznának, a legtöbben azonban valószínűleg azért imádkoznak, hogy sosem találkozzanak többet az Asudel Ser'wior nevet viselő egyénnel. Mindenesetre ő ebben a hitben él, önbizalma nem hagyja el ilyen téren. Ettől függetlenül, a fiatal világjáró is alulmarad bizonyos esetekben, ezeket letudja időközönkénti lerészegedésének okaként. Egy kupa almabor mámoros mérgének még ellen tud állni, így járásában sem érez nehézségeket.*
- A nőket nem lehet kiszámítani. Szemed elvesztésének története barátom egyszerre tragikus, megrendítő, és megbotránkoztató. *Közli érzéseit, mialatt arra gondol, vajon Zeltaren szerette-e a nőt, avagy csupán az érdek kötötte vele össze?*
- Egyébként, kaptam már sebet természetesen, szerencsére sosem volt komolyabb. Azt hiszem, bizonyos szinten szerencsés alak vagyok. *Jelenti ki, s egy halvány mosoly villan fel orcáján.*
- Kíváncsi vagyok, milyen kalandban lesz részünk... Ez a megbízás igencsak érdekesen hangzik. *Mondja, miközben szorongatja a kezében lévő, hirdetmény célt szolgáló papírost, amit az egyik sarkon szedett össze a két vándor. Átnyújtja az iratot Zeltarennek, hátha ő is jobban szemügyre szeretné venni.*
*Az iszogatást a követően a két cimbora elhagyja a fogadót, hiszen nem vesztegethetik minden idejüket az italos kupák között, habár a gondolat igencsak kecsegtető. Asudel időközben azokon a dolgokon mereng, amelyeket a félszemű vándor mondott neki. Az utcára lépve ismét a fejére húzza a csuklyát, viszont ettől függetlenül még látható az arca. Nem is tudná megmondani, miért, vagy honnan is ered ezen szokása, elvégre saját tudomása szerint senki nem néz rá rossz szemekkel, fején sincs vérdíj. Meglehet, ellátta már a baját néhány bajkeverőnek, akik esetleg bosszúra szomjaznának, a legtöbben azonban valószínűleg azért imádkoznak, hogy sosem találkozzanak többet az Asudel Ser'wior nevet viselő egyénnel. Mindenesetre ő ebben a hitben él, önbizalma nem hagyja el ilyen téren. Ettől függetlenül, a fiatal világjáró is alulmarad bizonyos esetekben, ezeket letudja időközönkénti lerészegedésének okaként. Egy kupa almabor mámoros mérgének még ellen tud állni, így járásában sem érez nehézségeket.*
- A nőket nem lehet kiszámítani. Szemed elvesztésének története barátom egyszerre tragikus, megrendítő, és megbotránkoztató. *Közli érzéseit, mialatt arra gondol, vajon Zeltaren szerette-e a nőt, avagy csupán az érdek kötötte vele össze?*
- Egyébként, kaptam már sebet természetesen, szerencsére sosem volt komolyabb. Azt hiszem, bizonyos szinten szerencsés alak vagyok. *Jelenti ki, s egy halvány mosoly villan fel orcáján.*
- Kíváncsi vagyok, milyen kalandban lesz részünk... Ez a megbízás igencsak érdekesen hangzik. *Mondja, miközben szorongatja a kezében lévő, hirdetmény célt szolgáló papírost, amit az egyik sarkon szedett össze a két vándor. Átnyújtja az iratot Zeltarennek, hátha ő is jobban szemügyre szeretné venni.*
1118. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-10-14 11:37:21
Üzenet elküldve: 2014-10-14 11:37:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
*A Holdudvar. Ezúttal fényes nappal van, így a csodából, melyről a hely a nevét kapta, semmi nem látható. Azért nem keseredik el, hiszen nem emiatt a látványosság miatt van most itt.
Tovább kell haladnia, hogy elérve végre uticélját, mely bár még messze van, de mégis, már látható közelségben. Innen vezet az ösvény az Artheniori erdőbe, ahol majd végül a Thargarod-ot találhatja.
Sietősen vág át a kis udvaron, hogy onnan aztán tovább induljon egyenesen az erdő irányába.*
Tovább kell haladnia, hogy elérve végre uticélját, mely bár még messze van, de mégis, már látható közelségben. Innen vezet az ösvény az Artheniori erdőbe, ahol majd végül a Thargarod-ot találhatja.
Sietősen vág át a kis udvaron, hogy onnan aztán tovább induljon egyenesen az erdő irányába.*
1117. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-10-04 19:11:24
Üzenet elküldve: 2014-10-04 19:11:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Hajnalodik, mikor Otiian ablakából leereszkedvén a Holdudvarra pottyan, szerencsétlenségére nem talpra érkezik... Feltápászkodik, leporolja magát, majd így már tiszta fejjel ismét felnéz az égre, de sajnos legnagyobb szomorúságára a Holdat már sehol sem találja.*
~ Miért érzem úgy, hogy nekem sosincs szerencsém?... Na jó, hát akkor irány a visszaút. ~ *Rázza fejét a sötét, majd ismételten megindul a kapu felé. Otiian megkönnyebbülésére, az legalább még mindig nyitva áll. Fapofával hagyja el az udvart, s a sűrű aljnövényzeten ismételten átgázolván közelíti meg az erdő rengetegjét.*
~ Miért érzem úgy, hogy nekem sosincs szerencsém?... Na jó, hát akkor irány a visszaút. ~ *Rázza fejét a sötét, majd ismételten megindul a kapu felé. Otiian megkönnyebbülésére, az legalább még mindig nyitva áll. Fapofával hagyja el az udvart, s a sűrű aljnövényzeten ismételten átgázolván közelíti meg az erdő rengetegjét.*
1116. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-10-03 23:35:49
Üzenet elküldve: 2014-10-03 23:35:49
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*Késő éjjel van, mikor Otiian kiér az erdőségből, s átbaktat a sűrű aljnövényzeten, hogy elérjen egészen a Holdudvar bejáratáig. Legnagyobb szerencséjére a Holdudvar kapuja most is, csakúgy mint mindig nyitva áll. Amint átlép a kapun, rögtön megüti a szemét az udvar gyönyörű tájképe, ami még szebb, mint gondolta volna a mendemondákból, amelyeket utazásai során hallott az Artheniori kereskedőktől.*
~ Végre valami, amiért megérte eljönnöm egészen idáig. ~ *Mosolyodik el magában, majd szép lassan az udvar közepére sétál, majd felnéz az égre, hogy jobban megcsodálhassa a Hold látványát.*
~ Sosem voltam oda a fenti dolgokért, de ez... Ez egészen gyönyörű. ~ *Mosolyodik el az Arctalan. Egy jó ideig csak egyenesen mered a Holdra, majd pár percnyi álldogálás után végül is úgy dönt, hogy továbbáll, s benyit a fogadóba.*
~ Végre valami, amiért megérte eljönnöm egészen idáig. ~ *Mosolyodik el magában, majd szép lassan az udvar közepére sétál, majd felnéz az égre, hogy jobban megcsodálhassa a Hold látványát.*
~ Sosem voltam oda a fenti dolgokért, de ez... Ez egészen gyönyörű. ~ *Mosolyodik el az Arctalan. Egy jó ideig csak egyenesen mered a Holdra, majd pár percnyi álldogálás után végül is úgy dönt, hogy továbbáll, s benyit a fogadóba.*
1115. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-10-02 18:06:19
Üzenet elküldve: 2014-10-02 18:06:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
*Ankoaz végre kiér az erdő sűrűjéből. Megfáradt az útján, lassan két napja indult el a kikötőből. Meglátja a Pegazus körvonalait, nem járt még túl sokszor Artheniorban, de ezt a fogadót ismeri. Egy fogadóban mindig könnyű munkát találni. Belép a kis kapun a kertbe, és akaratlanul is a hold felé fordul.
~Gyönyörű. A fény, a kert egyszerűen gyönyörű. Milyen jó ízlés, sok türelem és leleményesség kellett ennek a kertnek a megalkotásához. És én, én mihez értek? Mit tudok alkotni? Igen, a válasz egyszerű, semmit.
Pusztítani mindig sokkal könnyebb, mint létrehozni.~
Elmélázik ezen, a gondolat nagyon zavarja, leül egy padra, hogy elmélkedhessen rajta. ~Mentségemre szóljon, hogy azok az orkok sem akartak építeni, akik lerombolták az otthonom, sem azok a sötételfek, akik rabszolgának adták el a bátyámat. ~Elönti a düh, erősebben markolja a pad karfáját. Megint meg akar ölni valakit, de végül nagy nehezen lehiggad. ~Nyugalom, nyugalom, le kell nyugodnom. Két éve ez nem sikerült, majdnem meg is haltam. Okosabban kell csinálnom. ~Feláll, szép lassan odasétál a fogadó nagy faajtajához, lenyomja a kilincset és belép.*
A hozzászólás írója (Ankoaz Das) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.10.02 18:07:06
~Gyönyörű. A fény, a kert egyszerűen gyönyörű. Milyen jó ízlés, sok türelem és leleményesség kellett ennek a kertnek a megalkotásához. És én, én mihez értek? Mit tudok alkotni? Igen, a válasz egyszerű, semmit.
Pusztítani mindig sokkal könnyebb, mint létrehozni.~
Elmélázik ezen, a gondolat nagyon zavarja, leül egy padra, hogy elmélkedhessen rajta. ~Mentségemre szóljon, hogy azok az orkok sem akartak építeni, akik lerombolták az otthonom, sem azok a sötételfek, akik rabszolgának adták el a bátyámat. ~Elönti a düh, erősebben markolja a pad karfáját. Megint meg akar ölni valakit, de végül nagy nehezen lehiggad. ~Nyugalom, nyugalom, le kell nyugodnom. Két éve ez nem sikerült, majdnem meg is haltam. Okosabban kell csinálnom. ~Feláll, szép lassan odasétál a fogadó nagy faajtajához, lenyomja a kilincset és belép.*
A hozzászólás írója (Ankoaz Das) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.10.02 18:07:06
1114. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-09-28 00:14:23
Üzenet elküldve: 2014-09-28 00:14:23
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 1
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Szuszogva nekidől egy fa törzsének és lassan lecsúszik a fűbe.*
~Hű, pont olyan szép ez a hely mint gondoltam. Vagy még szebb!~
*Pár percig még nézelődik és gyönyörködik a tájban majd lassan lehunyja a szemét és egy rövid időre elnyomja az álom, mert eléggé megerőltető utazásban volt része amíg elért idáig.*
~Hű, pont olyan szép ez a hely mint gondoltam. Vagy még szebb!~
*Pár percig még nézelődik és gyönyörködik a tájban majd lassan lehunyja a szemét és egy rövid időre elnyomja az álom, mert eléggé megerőltető utazásban volt része amíg elért idáig.*
1113. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-09-23 19:10:28
Üzenet elküldve: 2014-09-23 19:10:28
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Szelíd
*A rövid erdőbeli pihenés után rövid sétát tesz, ami végül a holdudvarba vezeti. A hely különleges kinézete meglepi az ork harcost, így egy ideig csupán bámulja a helyet, nagyokat pislogva a kalapja alatt majd megvonja a vállát.*
~ Mágusok és egyéb varázs használó fattyak dolga az ilyen látvány.~
*Az ő vallása az acélban rejlik.*
~ Mágusok és egyéb varázs használó fattyak dolga az ilyen látvány.~
*Az ő vallása az acélban rejlik.*
1112. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-09-15 17:43:21
Üzenet elküldve: 2014-09-15 17:43:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 48
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Túra a toronyhoz//
*A holdudvar... Ez a legrövidebb út, az erdőig, onnan már, szinte csak egyenesen tovább. Nem csalódott a helyben, mindig is ilyen népesnek képzelte, el. Megpróbál, a lehető leggyorsabban kiérni, innen és eljutni az erdőig. Gyors szapora léptekkel, halad tovább, alig várja, hogy elhagyhassa a várost, és friss erdei levegőt szívhasson. Nem mintha baja lenne Arthenior-al, vagy a városokkal. Egyszerűen csak, nem szeret sokat időzni, a zsúfolt helyeken. Majd az emberekkel mit sem törődve, veti ki magát a kapun, és lép az útra, mely egyenesen az erdő felé viszi majd. Sóhajt, egy nagyot, és neki is lát, a sétának.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.09.16 08:57:25, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt.
*A holdudvar... Ez a legrövidebb út, az erdőig, onnan már, szinte csak egyenesen tovább. Nem csalódott a helyben, mindig is ilyen népesnek képzelte, el. Megpróbál, a lehető leggyorsabban kiérni, innen és eljutni az erdőig. Gyors szapora léptekkel, halad tovább, alig várja, hogy elhagyhassa a várost, és friss erdei levegőt szívhasson. Nem mintha baja lenne Arthenior-al, vagy a városokkal. Egyszerűen csak, nem szeret sokat időzni, a zsúfolt helyeken. Majd az emberekkel mit sem törődve, veti ki magát a kapun, és lép az útra, mely egyenesen az erdő felé viszi majd. Sóhajt, egy nagyot, és neki is lát, a sétának.*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.09.16 08:57:25, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt.
1111. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-09-14 15:20:54
Üzenet elküldve: 2014-09-14 15:20:54
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ziál Nimoden//
*Büszkén és elégedetten hallja, hogy tényleg győzött, így abba hagyja az ugrálást.*
-Azért te is nagyon ügyes voltál!
*Dicséri meg nővérkéjét mosolyogva, de már nem olyan diadalmasan. Az a pillanat egyébként is elszállt már, kár is vele foglalkozni. Az ágyikó már megtette a hatását, de a vacsora szó még jobban tetszik neki, így reménykedve fel is sandít az épületre. Még nem járt benne soha. Oda egyébként is csak a felnőttek szoktak bemenni, így most elönti az igazi büszkeség, hogy ő a nővérkéje miatt bemehet. Miközben ezen így elkalandozik a figyelme, Ziál neki is iramodik a bejáratnak, mire a hirtelen mozdulattól Fibienne is oda kapja a fejét, majd egy újabb vigyor kiséretében megpróbállja beérni a szökevényt.*
-Ez így nem ér!
*Kiabáll utána, de lerí róla, hogy nagyon is élvezi a helyzetet, főleg ha a kiálltás hatására nővére megtorpanna. Ha így tesz, hangosan nevetve ugrik elébe, míg csak be nem ér, ott viszont megtorpan. Ha nem fordul hátra, akkor csak utána ered, s az ajtó előtt vagy Ziál mögött torpan meg.*
*Büszkén és elégedetten hallja, hogy tényleg győzött, így abba hagyja az ugrálást.*
-Azért te is nagyon ügyes voltál!
*Dicséri meg nővérkéjét mosolyogva, de már nem olyan diadalmasan. Az a pillanat egyébként is elszállt már, kár is vele foglalkozni. Az ágyikó már megtette a hatását, de a vacsora szó még jobban tetszik neki, így reménykedve fel is sandít az épületre. Még nem járt benne soha. Oda egyébként is csak a felnőttek szoktak bemenni, így most elönti az igazi büszkeség, hogy ő a nővérkéje miatt bemehet. Miközben ezen így elkalandozik a figyelme, Ziál neki is iramodik a bejáratnak, mire a hirtelen mozdulattól Fibienne is oda kapja a fejét, majd egy újabb vigyor kiséretében megpróbállja beérni a szökevényt.*
-Ez így nem ér!
*Kiabáll utána, de lerí róla, hogy nagyon is élvezi a helyzetet, főleg ha a kiálltás hatására nővére megtorpanna. Ha így tesz, hangosan nevetve ugrik elébe, míg csak be nem ér, ott viszont megtorpan. Ha nem fordul hátra, akkor csak utána ered, s az ajtó előtt vagy Ziál mögött torpan meg.*
1110. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-09-14 14:08:50
Üzenet elküldve: 2014-09-14 14:08:50
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 0
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Fibienne//
-Jól van, jól van...
*Zihál egy kicsit a futástól, mikor a kislány nyomában befut a holdudvarra.*
-Győztél! Úgy futottál, mint a nyúl.
*Megint mosolyognia kell, mikor az ugrándozó húgocskáját nézi. Érdekes, hogy mennyire megszerette, Fibit, ilyen rövid idő alatt. Tényleg annyira aranyos és nincs olyan sok gond vele, mint először gondolta, mikor találkoztak a templomkertben. Akkor, azt gondolta koloncot vesz a nyakába, de valójában, lett egy kis okos húgocskája, aki tényleg kezdi belopni magát a szívébe. Megsimogatja fejét, hogy még egyértelműbb legyen a dicséret, aztán kezével előre mutat.*
-Menjünk, akkor be a fogadóba, kifizetem a szobát, aztán mehetünk mosakodni és aztán irány a finom vacsora! De tudod mit? Úgy is én leszek az első, aki beér oda. Eliramodik nevetve a fogadó felé úgy, hogy a kis fürge lábú, még beérje, ha gyors. *Igaz elfáradt, ő is ez látszik rajta, de ez már csak pár méter.*
-Jól van, jól van...
*Zihál egy kicsit a futástól, mikor a kislány nyomában befut a holdudvarra.*
-Győztél! Úgy futottál, mint a nyúl.
*Megint mosolyognia kell, mikor az ugrándozó húgocskáját nézi. Érdekes, hogy mennyire megszerette, Fibit, ilyen rövid idő alatt. Tényleg annyira aranyos és nincs olyan sok gond vele, mint először gondolta, mikor találkoztak a templomkertben. Akkor, azt gondolta koloncot vesz a nyakába, de valójában, lett egy kis okos húgocskája, aki tényleg kezdi belopni magát a szívébe. Megsimogatja fejét, hogy még egyértelműbb legyen a dicséret, aztán kezével előre mutat.*
-Menjünk, akkor be a fogadóba, kifizetem a szobát, aztán mehetünk mosakodni és aztán irány a finom vacsora! De tudod mit? Úgy is én leszek az első, aki beér oda. Eliramodik nevetve a fogadó felé úgy, hogy a kis fürge lábú, még beérje, ha gyors. *Igaz elfáradt, ő is ez látszik rajta, de ez már csak pár méter.*
1109. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-09-14 13:31:49
Üzenet elküldve: 2014-09-14 13:31:49
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 141
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Ziál Nimoden//
*Érdeklődve figyeli, amint nővérkéje szétteríti a földön az illatos virágcsokrot. Izgalmas dolognak tartja, hogy a virágoknak neve is van, ráadásul mindegyik annyira illik az adott növényre. Ő eddig csak az ibolyát, a bodzát, a rózsát meg a tulipánt ismeri, hiszene ezekkel talkozott. Na meg a hóvirágot. Az hotza a jó időt. Igyekszik a lehető legpontosabban megjegyezni a mutatott virágokat és neveiket, melyekre apró biccenéssel ragaszja rá magában az elhangzott tulajdonságokat. A téma váltás se érinti rosszul, hiszen gondolatai megint csak az ágyikó és szoba körül forog, majd a a verseny futás hallatán gyorsan neki is iramodik, hogy ő legyen az első. Már a pörgetés is nagyon tetszett, s széles vigyorral veti bele magát a következő játékba is. Ráadásul annak is nagyon örül, hogy kivételesen tudja, hogy merre van a Holdudvar. Ha Ziál a közelébe ér, sikongatva tovább szökdel, majd győzedelmes vigyorral beesik a Holdudvar ajtaján.*
-Győztem! Győztem!
*Ugrál továbbra is, de látszik rajta, hogy azért a futásban alaposan kifáradt.*
*Érdeklődve figyeli, amint nővérkéje szétteríti a földön az illatos virágcsokrot. Izgalmas dolognak tartja, hogy a virágoknak neve is van, ráadásul mindegyik annyira illik az adott növényre. Ő eddig csak az ibolyát, a bodzát, a rózsát meg a tulipánt ismeri, hiszene ezekkel talkozott. Na meg a hóvirágot. Az hotza a jó időt. Igyekszik a lehető legpontosabban megjegyezni a mutatott virágokat és neveiket, melyekre apró biccenéssel ragaszja rá magában az elhangzott tulajdonságokat. A téma váltás se érinti rosszul, hiszen gondolatai megint csak az ágyikó és szoba körül forog, majd a a verseny futás hallatán gyorsan neki is iramodik, hogy ő legyen az első. Már a pörgetés is nagyon tetszett, s széles vigyorral veti bele magát a következő játékba is. Ráadásul annak is nagyon örül, hogy kivételesen tudja, hogy merre van a Holdudvar. Ha Ziál a közelébe ér, sikongatva tovább szökdel, majd győzedelmes vigyorral beesik a Holdudvar ajtaján.*
-Győztem! Győztem!
*Ugrál továbbra is, de látszik rajta, hogy azért a futásban alaposan kifáradt.*
1108. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-09-12 18:50:46
Üzenet elküldve: 2014-09-12 18:50:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 18
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Semur Othermur, Rayban Marbel//
*Mind a megszólítás, mind pedig az azt követő monológ meglepi a szerzetest. *~Bátyám?! ~*Gondolja kissé megsértve. *~ Hát ez a megszólítás mégis honnan jött?~ *Azonban a folytatás még jobban meglepi. Nemrég Rayban még teljesen biztos volt benne, hogy Thargarodban érdemes kutakodniuk, ám amint indulásra kerül a sor, rögtön elbizonytalanodik. *~ Olyan akár a legtöbb fiatal.~*Emlékezteti magát. *~ Első pillantásra úgy gondolják, hogy egy hegyet is képesek elhúzni, de amint cselekvésre kerül a sor, rájönnek mibe vágták a fejszéjüket és egy-kettőre feladják. Talán azt hitte, hogy szülei gyilkosa majd önként az ölükbe sétál? ~*Azonban nem vitás, hogy nem sok jót remélhetnek Thargarodban, legalábbis a harcos szemszögéből. A szerzetes azonban ismer ott valakit aki a segítségükre lehet. *
- Lehet, hogy nem segítenek és nem találjuk meg a gyilkost, de az is lehet, hogy egy lépéssel közelebb kerülünk hozzá. Nem érdemes csak azért feladni, mert kicsi a siker esélye.- *Ezekkel a szavakkal próbál lelket önteni a harcosba mikor megérkezik a bárd hosszú, kecses léptekkel közben a lantjával szórakozik. Vet rá egy röpke pillantást és feltűnik neki, hogy a bárd két mutatóujja hiányzik. *~Szóval a dalnokunk szereti elemelni azt amire szüksége van és ennek még nagy hasznát vehetjük. De azért jobb lesz ha ezentúl felügyelek az értékeimre. ~*Jegyzi meg magában majd folytatja. *
-Szeretném, ha útközben mindent elmondanál amit a gyilkosról vagy gyilkosokról tudsz, vélsz, vagy sejtesz. -*Erősen megnyomja a minden szót. *- Tudni akarom milyen napszakban történt, te honnan érkeztél, volt-e nyoma betörésnek, hogyan ölték meg őket, vagy hogy éppen milyen ruhát viseltek, egyszóval mindent. -*Elfordul a harcostól majd az erdő széléhez biceg, és vesz egy mély levegőt. *~Ah, a természet...~*Gondolja gyönyörködve. *~ Mily egyedi, mily sokszínű, mily fenséges és... nos lássuk be milyen veszélyes. ~* Még pár másodpercig áll ott elmélkedve, majd társaihoz fordul. *
-Akkor irány Thargarod. Megvallom jártam már az erődbe ifjabb koromban, bár csak futólag. Be egy szamár és két szerzetes kísért, kifelé pedig egy patkány hozott. Mi most ezt a Patkányt fogjuk keresni. A neve Zarf Barlock. -*Azzal elindult az erdőbe vezető ösvényen. Viszont még puszta kíváncsiságból hozzáteszi. *
- Hallhatnék egy dalt arról, hogyan vesztette el dalnokunk a mutatóujjait? -
*Mind a megszólítás, mind pedig az azt követő monológ meglepi a szerzetest. *~Bátyám?! ~*Gondolja kissé megsértve. *~ Hát ez a megszólítás mégis honnan jött?~ *Azonban a folytatás még jobban meglepi. Nemrég Rayban még teljesen biztos volt benne, hogy Thargarodban érdemes kutakodniuk, ám amint indulásra kerül a sor, rögtön elbizonytalanodik. *~ Olyan akár a legtöbb fiatal.~*Emlékezteti magát. *~ Első pillantásra úgy gondolják, hogy egy hegyet is képesek elhúzni, de amint cselekvésre kerül a sor, rájönnek mibe vágták a fejszéjüket és egy-kettőre feladják. Talán azt hitte, hogy szülei gyilkosa majd önként az ölükbe sétál? ~*Azonban nem vitás, hogy nem sok jót remélhetnek Thargarodban, legalábbis a harcos szemszögéből. A szerzetes azonban ismer ott valakit aki a segítségükre lehet. *
- Lehet, hogy nem segítenek és nem találjuk meg a gyilkost, de az is lehet, hogy egy lépéssel közelebb kerülünk hozzá. Nem érdemes csak azért feladni, mert kicsi a siker esélye.- *Ezekkel a szavakkal próbál lelket önteni a harcosba mikor megérkezik a bárd hosszú, kecses léptekkel közben a lantjával szórakozik. Vet rá egy röpke pillantást és feltűnik neki, hogy a bárd két mutatóujja hiányzik. *~Szóval a dalnokunk szereti elemelni azt amire szüksége van és ennek még nagy hasznát vehetjük. De azért jobb lesz ha ezentúl felügyelek az értékeimre. ~*Jegyzi meg magában majd folytatja. *
-Szeretném, ha útközben mindent elmondanál amit a gyilkosról vagy gyilkosokról tudsz, vélsz, vagy sejtesz. -*Erősen megnyomja a minden szót. *- Tudni akarom milyen napszakban történt, te honnan érkeztél, volt-e nyoma betörésnek, hogyan ölték meg őket, vagy hogy éppen milyen ruhát viseltek, egyszóval mindent. -*Elfordul a harcostól majd az erdő széléhez biceg, és vesz egy mély levegőt. *~Ah, a természet...~*Gondolja gyönyörködve. *~ Mily egyedi, mily sokszínű, mily fenséges és... nos lássuk be milyen veszélyes. ~* Még pár másodpercig áll ott elmélkedve, majd társaihoz fordul. *
-Akkor irány Thargarod. Megvallom jártam már az erődbe ifjabb koromban, bár csak futólag. Be egy szamár és két szerzetes kísért, kifelé pedig egy patkány hozott. Mi most ezt a Patkányt fogjuk keresni. A neve Zarf Barlock. -*Azzal elindult az erdőbe vezető ösvényen. Viszont még puszta kíváncsiságból hozzáteszi. *
- Hallhatnék egy dalt arról, hogyan vesztette el dalnokunk a mutatóujjait? -
1107. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-09-10 16:51:39
Üzenet elküldve: 2014-09-10 16:51:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 53
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 53
Játékstílus: Szelíd
*Könnyed léptekkel követi a többieket, hosszú lábai könnyen tartják a többiek tempóját. Bár nem kell annyira sietnie, hisz a szerzetes a bicegése miatt, nem olyan vészesen gyors.*
~ Remélem érdekes út lesz. Azt hiszem ez a több napnyi út után, jöhetne valami jó.~
*Miközben követi a harcost és a szerzetest, halkan dudorászik, néha még lantját is leakasztja és néhányszor megpengeti. Egy-egy hangnál érdeklődve felhümmög, végül vissza rakja a hangszert a helyére és könnyed mosollyal lépked tovább.*
~ Remélem érdekes út lesz. Azt hiszem ez a több napnyi út után, jöhetne valami jó.~
*Miközben követi a harcost és a szerzetest, halkan dudorászik, néha még lantját is leakasztja és néhányszor megpengeti. Egy-egy hangnál érdeklődve felhümmög, végül vissza rakja a hangszert a helyére és könnyed mosollyal lépked tovább.*
1106. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-09-09 14:13:42
Üzenet elküldve: 2014-09-09 14:13:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 19
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Követte a szerzetest a Holdudvarra. Mivel éppen dél körül jár az idő, nincs itt semmi érdekes látnivaló. Megvárja a "nyolcujjút" és ha ideért felőle mehetnek. Az étellel ugyan neki sem lesz gondja. Van elég állat az erdőben. Innen látni lehet az erdőt és nem is tűnik fenyegetőnek. Nevelőapja sosem engedte be az erdőbe, de most muszáj bemennie, hogyha meg akarja találni a gyilkosokat. Szemügyre veszi a sűrű lombkoronájú fákat. A tűző nap elől beáll az egyik fa árnyékába, és nézelődik egy kicsit. Megpillant egy sírt, de már nagyrészt benőtte a gaz. Egy tincs a szemébe lóg, azt gyorsan félresöpri. Aztán egy nyugtalanító gondolat keríti hatalmába. *
~ Miért Thargarod? Miért segítenének rajtunk? Egy tolvaj, egy szerzetes és egy vadember. Na jó, talán nem is vagyok igazán vad, de nem is egy félénk kislány. ~
Kétkedési közepette megszólítja a szerzetest: *
-Bátyám! Tudom, hogy az én ötletem volt Thargarod, de miért segítenének? Mire odaérünk, csak megfáradt vándorok leszünk. Miért fogadnának be, mi több, miért segítenének?
*Kissé fészkelődik és hirtelen mintha a páncél is nehezebb lenne. Kérdő tekintettel várja a szerzetes válaszát. Reméli a "nyolcujjú" már itt van. *
A hozzászólás írója (Rayban Marbel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.09 14:16:06
~ Miért Thargarod? Miért segítenének rajtunk? Egy tolvaj, egy szerzetes és egy vadember. Na jó, talán nem is vagyok igazán vad, de nem is egy félénk kislány. ~
Kétkedési közepette megszólítja a szerzetest: *
-Bátyám! Tudom, hogy az én ötletem volt Thargarod, de miért segítenének? Mire odaérünk, csak megfáradt vándorok leszünk. Miért fogadnának be, mi több, miért segítenének?
*Kissé fészkelődik és hirtelen mintha a páncél is nehezebb lenne. Kérdő tekintettel várja a szerzetes válaszát. Reméli a "nyolcujjú" már itt van. *
A hozzászólás írója (Rayban Marbel) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.09 14:16:06
1105. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-09-08 20:49:52
Üzenet elküldve: 2014-09-08 20:49:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// A Westmorthy Elmegyógyintézet //
*Számára sem annyira rémületesek a hangok, inkább csak szokatlanok. Ugyan régen tanult egy kevés vakharcot, de mindennemű edzése az aréna alatti katakombákban és barlangrendszerekben volt, így a természetes neszek sehol nem voltak. Emlékszik a sziklafalon túl lévő vízcseppek távoli neszére. Egy barlangi tóba vezető ér tompa csobogására. A föld alatt élő állatok szinte alig hallható haladására. És az őrült kreatúrák vad zajára, mit semmilyen mágia nem volt képes tompítani, s mi szinte minden klántagnak lidérces álmokat hozott, ki nem látta még őket.
Hiába, Alexis csupán félig elf, így hallása nem olyan érzékeny, ráadásul már inkább figyel a fiúra, mintsem környezetének zajaira, így neki is csak később tűnik fel, hogy mások is érkeznek az itt lézengőkön kívül. Túl késő, Mona, Louis és Anekril, no meg Cikornya is megdorgálná, hogy ennyire figyelmetlen volt. Mind megmondták, bármit is tesz, soha ne hagyja, hogy csapdába csalják. Ha mégis, az utolsó erejével is tegyen azért, hogy kiszabaduljon. Nem feltétlen jelenti ez, hogy élete árán is harcoljon most. Hiszen a bolond veti csak oda magát, hogy megöljék, mások inkább kitervelik, hogyan jussanak ki, mikor eljön annak a pillanata. Ezért most még kivár, nem mozdul Xareth mellől, szorosan maradva vele.
Szinte villámcsapásként érik a fehér ruhás szavai. Többek nevét is felsorolja, ám sajátja több ízben is meglepetést okoz neki. Egyrészről, mivel nevelőapja nevét még csak-csak szokta mondani, ám Archel kilétéről nem tudnak annyian. Valaki olyan adhatott, nem csak a sötételf szerint, de saját véleménye szerint is téves információt, aki ismeri már.
Szólni nem képes, csak szinte üveges tekintettel bámul maga elé, ahogy a hím elé áll, ajkai enyhén elnyílva, de szó nem esik rajta, fejében tompán hangzik a többi szó, minden, csak saját szívverésének heves üteme szárnyal túl mindent. Alig fogja fel, hogy Xareth tőrrel védi őt, bizonyosan megpróbálja a feléjük érkező fehér ruhások ellen használni, de ez ellen már tenni fog. Elméjében ott zúgnak a hangok, mesterei hangjai, melyek ezer és egy más ötletet sorolnak, hogyan mentse magát, hiszen egyik se ismerte azt az érzést, mit most ő. Vagy ha ismerte is, már tudta, hogy a legnagyobb őrültségek szülője.
Ha elég gyors, akkor megpróbál Xareth elé lépni, mielőtt bármiféle varázslat érhetné és fegyvere nem lévén - mivel kardját nem hozta magával - puszta kezével igyekszik kárt tenni a legközelebbi őket célzóban, egy ütés formájában. Ha az első fele sikerül is, a másodikban csak hisz, csak remél, ám a kegyetlen valóság ellen semmit nem tehet. Valószínűleg megrázó élményben lesz része, s bár sok varázslattal találkozott már, sokat alkalmaztak is rajta, ez különös. Hiszen nem csak a villámvarázs ereje, de a bénító hatása is egyszerre hat. Remélhetőleg ennek megfelelő intenzitással is, és képes lesz még beszélni, még ha nem is úgy, mint jobb napjain.*
- Kérem... ne vegyék el... őt...
*Ha van benne elég erő és esetleg Xareth még elég közel van, és nem csinált ezek után semmi ostobaságot, akkor igyekszik rá mutatni.
Amennyiben valami csoda folytán máshogy alakulna, megpróbál a sötételf kezét megragadva futni akármerre, hol látható valamilyen kijutási lehetőség. Illetve, ha a fiú kapja az első csapást, aki a varázst elsütötte rajta, annak fog két kézzel nekiesni, hogy megpróbálja arcát a ledarált húshoz hasonlóvá tenni. Ez utóbbit egy leányhoz képest határozott üvöltés kíséretében. Továbbá, ha ez sem sikerül és mindkettejüket elkapja a fehér ruhások varázslata, s szavaival sem ér el semmit, mint például, hogy egy szekérrel vigyék őket, akkor csak csendben próbál gondolkozni. Biztos, hogy ki lehet jutni, akármilyen elmegyógyintézet legyen is az. Ezt is Cikornya mondta neki. Nincs olyan épített dolog, amiből ne lehetne kijutni.*
*Számára sem annyira rémületesek a hangok, inkább csak szokatlanok. Ugyan régen tanult egy kevés vakharcot, de mindennemű edzése az aréna alatti katakombákban és barlangrendszerekben volt, így a természetes neszek sehol nem voltak. Emlékszik a sziklafalon túl lévő vízcseppek távoli neszére. Egy barlangi tóba vezető ér tompa csobogására. A föld alatt élő állatok szinte alig hallható haladására. És az őrült kreatúrák vad zajára, mit semmilyen mágia nem volt képes tompítani, s mi szinte minden klántagnak lidérces álmokat hozott, ki nem látta még őket.
Hiába, Alexis csupán félig elf, így hallása nem olyan érzékeny, ráadásul már inkább figyel a fiúra, mintsem környezetének zajaira, így neki is csak később tűnik fel, hogy mások is érkeznek az itt lézengőkön kívül. Túl késő, Mona, Louis és Anekril, no meg Cikornya is megdorgálná, hogy ennyire figyelmetlen volt. Mind megmondták, bármit is tesz, soha ne hagyja, hogy csapdába csalják. Ha mégis, az utolsó erejével is tegyen azért, hogy kiszabaduljon. Nem feltétlen jelenti ez, hogy élete árán is harcoljon most. Hiszen a bolond veti csak oda magát, hogy megöljék, mások inkább kitervelik, hogyan jussanak ki, mikor eljön annak a pillanata. Ezért most még kivár, nem mozdul Xareth mellől, szorosan maradva vele.
Szinte villámcsapásként érik a fehér ruhás szavai. Többek nevét is felsorolja, ám sajátja több ízben is meglepetést okoz neki. Egyrészről, mivel nevelőapja nevét még csak-csak szokta mondani, ám Archel kilétéről nem tudnak annyian. Valaki olyan adhatott, nem csak a sötételf szerint, de saját véleménye szerint is téves információt, aki ismeri már.
Szólni nem képes, csak szinte üveges tekintettel bámul maga elé, ahogy a hím elé áll, ajkai enyhén elnyílva, de szó nem esik rajta, fejében tompán hangzik a többi szó, minden, csak saját szívverésének heves üteme szárnyal túl mindent. Alig fogja fel, hogy Xareth tőrrel védi őt, bizonyosan megpróbálja a feléjük érkező fehér ruhások ellen használni, de ez ellen már tenni fog. Elméjében ott zúgnak a hangok, mesterei hangjai, melyek ezer és egy más ötletet sorolnak, hogyan mentse magát, hiszen egyik se ismerte azt az érzést, mit most ő. Vagy ha ismerte is, már tudta, hogy a legnagyobb őrültségek szülője.
Ha elég gyors, akkor megpróbál Xareth elé lépni, mielőtt bármiféle varázslat érhetné és fegyvere nem lévén - mivel kardját nem hozta magával - puszta kezével igyekszik kárt tenni a legközelebbi őket célzóban, egy ütés formájában. Ha az első fele sikerül is, a másodikban csak hisz, csak remél, ám a kegyetlen valóság ellen semmit nem tehet. Valószínűleg megrázó élményben lesz része, s bár sok varázslattal találkozott már, sokat alkalmaztak is rajta, ez különös. Hiszen nem csak a villámvarázs ereje, de a bénító hatása is egyszerre hat. Remélhetőleg ennek megfelelő intenzitással is, és képes lesz még beszélni, még ha nem is úgy, mint jobb napjain.*
- Kérem... ne vegyék el... őt...
*Ha van benne elég erő és esetleg Xareth még elég közel van, és nem csinált ezek után semmi ostobaságot, akkor igyekszik rá mutatni.
Amennyiben valami csoda folytán máshogy alakulna, megpróbál a sötételf kezét megragadva futni akármerre, hol látható valamilyen kijutási lehetőség. Illetve, ha a fiú kapja az első csapást, aki a varázst elsütötte rajta, annak fog két kézzel nekiesni, hogy megpróbálja arcát a ledarált húshoz hasonlóvá tenni. Ez utóbbit egy leányhoz képest határozott üvöltés kíséretében. Továbbá, ha ez sem sikerül és mindkettejüket elkapja a fehér ruhások varázslata, s szavaival sem ér el semmit, mint például, hogy egy szekérrel vigyék őket, akkor csak csendben próbál gondolkozni. Biztos, hogy ki lehet jutni, akármilyen elmegyógyintézet legyen is az. Ezt is Cikornya mondta neki. Nincs olyan épített dolog, amiből ne lehetne kijutni.*
1104. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-09-08 17:57:47
Üzenet elküldve: 2014-09-08 17:57:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
// A Westmorthy Elmegyógyintézet //
*Szótlanul ücsörög okosan bepozícionált, csendes padocskáján, ahonnét alig észrevehetően, mégis alaposan szemmel tudja tartani az udvar bejáratait. Kevés ideig úgy tűnik, egy csepp szüksége sincsen ilyenféle ügyeskedésre, ám kisvártatva néhány őr bukkan fel, nem feltétlen szándékoltan, de mindenféleképpen eredményesen elzárva az összes lehetséges kijáratot. Gyanúja lassú éledezésbe kezd, így vakargatja egyre serényebben azt a serkenő borostát, mi állán pihen.
Kétségek közt vergődni viszont nem hagyják soká, az események folyása, mintha csak valami felsőbb erő kompenzálni kívánná a korábbi vontatottságot, oly mértékű iramot vesz fel, hogy szegény Theo köpni-nyelni nem tud, mindössze mihasznán sodródik a történésekkel, na meg ugyancsak értetlen sorstársaival, egy bizonyos kör közepe felé.
A terelgetésben már nem csak az őrök vesznek részt, lármás robajjal csatlakozik hozzájuk pontosan nyolc darab (már amennyire jól számolt), fehérre mázolt lovas kocsi, illetve jónéhány, ruhájuk színében a szekerekkel harmonizáló alak is, kik markosságuk helyett varázstudásukat vetik be a kardoskodók ellen.
Legalábbis ez derül ki hősünk számára, ahogy a néhány ellenszegülőt megfigyelheti. Jómaga engedelmes visszafogottsággal halad az erősen ajánlott irányba, s kíváncsian hallgatja a vezetőnek tűnő egyén kinyilatkoztatását. Bár számos név elhangzik, sajátját nem véli felfedezni a felsoroltak között, s már-már mellőzöttnek is érezhetné magát, hisz a "nagyfőnök" még egy kósza pillantással sem jutalmazza. Persze nem, mintha bármi gondja is akadna ezzel, főleg, mikor még a kocsikba tuszkolásból is kihagyják.
Nagy tanácstalanságában az imént parancsolgató lép hozzá, észlelhetően bizalmasabb hangot megütve, mint korábban.*
- Igen uram!
*A megállapításra, miszerint firkász lenne, serényen bólogat, csakhogy az elhangzottak eztán elveszítik igazságtartalmukat. Se nem Hallock, se nem küldték, se nem szőke, és még magasnak sem mondható (bár ez nézőpont kérdése). Mégsem tiltakozik, egy szemernyit sem. Amint a Westmorthy Elmegyegyógyintézet neve elhagyta a fejesnek tűnő egyén száját, olthatatlan vágy keletkezett emberünkben a csatlakozásra, s most, hogy ezt nem ápoltként kell megtennie, kihagyhatatlan lehetőséget kínáltak fel számára.
Arról, hogy hová is lett ez a Hallock nevezetű, s hogy spiclije honnan is jutott ehhez a remek füleshez, most nem ér rá gondolkodni, inkább ragadja meg az alkalmat, s követi utasítóját a felszállásban.*
*Szótlanul ücsörög okosan bepozícionált, csendes padocskáján, ahonnét alig észrevehetően, mégis alaposan szemmel tudja tartani az udvar bejáratait. Kevés ideig úgy tűnik, egy csepp szüksége sincsen ilyenféle ügyeskedésre, ám kisvártatva néhány őr bukkan fel, nem feltétlen szándékoltan, de mindenféleképpen eredményesen elzárva az összes lehetséges kijáratot. Gyanúja lassú éledezésbe kezd, így vakargatja egyre serényebben azt a serkenő borostát, mi állán pihen.
Kétségek közt vergődni viszont nem hagyják soká, az események folyása, mintha csak valami felsőbb erő kompenzálni kívánná a korábbi vontatottságot, oly mértékű iramot vesz fel, hogy szegény Theo köpni-nyelni nem tud, mindössze mihasznán sodródik a történésekkel, na meg ugyancsak értetlen sorstársaival, egy bizonyos kör közepe felé.
A terelgetésben már nem csak az őrök vesznek részt, lármás robajjal csatlakozik hozzájuk pontosan nyolc darab (már amennyire jól számolt), fehérre mázolt lovas kocsi, illetve jónéhány, ruhájuk színében a szekerekkel harmonizáló alak is, kik markosságuk helyett varázstudásukat vetik be a kardoskodók ellen.
Legalábbis ez derül ki hősünk számára, ahogy a néhány ellenszegülőt megfigyelheti. Jómaga engedelmes visszafogottsággal halad az erősen ajánlott irányba, s kíváncsian hallgatja a vezetőnek tűnő egyén kinyilatkoztatását. Bár számos név elhangzik, sajátját nem véli felfedezni a felsoroltak között, s már-már mellőzöttnek is érezhetné magát, hisz a "nagyfőnök" még egy kósza pillantással sem jutalmazza. Persze nem, mintha bármi gondja is akadna ezzel, főleg, mikor még a kocsikba tuszkolásból is kihagyják.
Nagy tanácstalanságában az imént parancsolgató lép hozzá, észlelhetően bizalmasabb hangot megütve, mint korábban.*
- Igen uram!
*A megállapításra, miszerint firkász lenne, serényen bólogat, csakhogy az elhangzottak eztán elveszítik igazságtartalmukat. Se nem Hallock, se nem küldték, se nem szőke, és még magasnak sem mondható (bár ez nézőpont kérdése). Mégsem tiltakozik, egy szemernyit sem. Amint a Westmorthy Elmegyegyógyintézet neve elhagyta a fejesnek tűnő egyén száját, olthatatlan vágy keletkezett emberünkben a csatlakozásra, s most, hogy ezt nem ápoltként kell megtennie, kihagyhatatlan lehetőséget kínáltak fel számára.
Arról, hogy hová is lett ez a Hallock nevezetű, s hogy spiclije honnan is jutott ehhez a remek füleshez, most nem ér rá gondolkodni, inkább ragadja meg az alkalmat, s követi utasítóját a felszállásban.*
1103. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-09-08 10:15:12
Üzenet elküldve: 2014-09-08 10:15:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
// A Westmorthy Elmegyógyintézet //
*Nincs olyan veszettül sok ideje felocsúdni azon meglepetéséből, hogy nem egyedül vannak itt. Konkrétan azt se tudja hol vannak, csak annyit, hogy az ivó környékén, valahol, valami kis nyugis téren, vagy parkban. Ám az önfeledt nyugalom hamar szertefoszlik, ahogy megjelennek az őrök. Múgen lazasága egy szemvillanásnyi idő alatt eltűnt.*
- Mit csináltál azokkal a szurkosképűekkel? Megölted őket?
*Kérdezi Axatát, mivel valahogy így jár az agya: ő, Múgen semmi rossz fát nem tett a tűzre, vagyis csak a Pókhálóhajú lehetett az. Meg amúgy is, az imént közölte, hogy volt valami afféraj a sötételfekkel. Az eszébe se jut, hogy akár a többi itt lézengő közül is lehetett volna valaki, aki miatt megjelentek az őrök. De nem csak a strázsa jelent meg. Nagy robajjal gurul be több szekér is, és egy kisebb csapatnyi fehérbe öltözött alak.*
- Mi a megveszekedett fene van itt?
*Mormogja maga elé és jobb keze az egyik kard markolatára vándorol. Aztán megtörténik az, amire senki nem számított... a főkultista, mert hát csak azok lehetnek azok a barmok fehérben, közli, hogy a jelenlévők közül mindenkit elvisznek, de nem akárhová... elmegyógyintézetbe. Múgen nem sokszor találkozott eddig ezzel a fogalommal, de azért tudja mifélék, kifélék kerülnek oda, és természetesen ő nem kattant meg. Mi az hogy?! Nagyon is jó mentális egészségnek örvend! De ami a legjobban meglepi:*
- Honnan tudjátok a nevem? És ki a rosseb beszélt nektek rólam? *kérdezi fennhangon* Nem bajt keverni jöttem ide, úgyhogy innen egy tapodtat nem mozdulok! Vigyetek, akit akartok, de a lány és én _maradunk_.
*Jelenti ki erélyesen, ám ekkor...*
~Mi a franc?~
*Így érezheti magát valaki, akibe villám sújtott. Múgen már a földön találja magát és minden porcikája sajog, fáj, zsibbad. Légzése zihál, feje majd szétreped. Nem tudja, hogy minden bizonnyal valamilyen varázslat kapta el. Csak egyet tud:*
~Kelj fel! Vágd le _MIND_!~
*Fettápászkodik a földről. Alig áll a lábán, de nem adja magát. Penge villan az éjszakában.*
- Elmentek ti a jóóó édes anyátokba!
*Hangja valami fura elegye a gurgulázásnak és a hörgésnek. Feje kába, keze remeg, de a kardot még tudja lengetni, még levág valakit, akárkit, ha kell!*
- Rohadjatok meg, kultista férgek!
*És nekirontana bármelyiknek a fehérbe öltözöttek közül... de nem lesz lehetősége. Újra átéli azt a szörnyű élményt... és következő kép már az, hogy valaki húzza a földön. Feje libeg jobbra balra, szájából nyál csorog a porba és Axata hangja valahonnan végtelen messzeségből szólítja: "Múúgeen! Viszneek!"
A hozzászólás írója (Veszettróka Múgen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.08 10:24:07
*Nincs olyan veszettül sok ideje felocsúdni azon meglepetéséből, hogy nem egyedül vannak itt. Konkrétan azt se tudja hol vannak, csak annyit, hogy az ivó környékén, valahol, valami kis nyugis téren, vagy parkban. Ám az önfeledt nyugalom hamar szertefoszlik, ahogy megjelennek az őrök. Múgen lazasága egy szemvillanásnyi idő alatt eltűnt.*
- Mit csináltál azokkal a szurkosképűekkel? Megölted őket?
*Kérdezi Axatát, mivel valahogy így jár az agya: ő, Múgen semmi rossz fát nem tett a tűzre, vagyis csak a Pókhálóhajú lehetett az. Meg amúgy is, az imént közölte, hogy volt valami afféraj a sötételfekkel. Az eszébe se jut, hogy akár a többi itt lézengő közül is lehetett volna valaki, aki miatt megjelentek az őrök. De nem csak a strázsa jelent meg. Nagy robajjal gurul be több szekér is, és egy kisebb csapatnyi fehérbe öltözött alak.*
- Mi a megveszekedett fene van itt?
*Mormogja maga elé és jobb keze az egyik kard markolatára vándorol. Aztán megtörténik az, amire senki nem számított... a főkultista, mert hát csak azok lehetnek azok a barmok fehérben, közli, hogy a jelenlévők közül mindenkit elvisznek, de nem akárhová... elmegyógyintézetbe. Múgen nem sokszor találkozott eddig ezzel a fogalommal, de azért tudja mifélék, kifélék kerülnek oda, és természetesen ő nem kattant meg. Mi az hogy?! Nagyon is jó mentális egészségnek örvend! De ami a legjobban meglepi:*
- Honnan tudjátok a nevem? És ki a rosseb beszélt nektek rólam? *kérdezi fennhangon* Nem bajt keverni jöttem ide, úgyhogy innen egy tapodtat nem mozdulok! Vigyetek, akit akartok, de a lány és én _maradunk_.
*Jelenti ki erélyesen, ám ekkor...*
~Mi a franc?~
*Így érezheti magát valaki, akibe villám sújtott. Múgen már a földön találja magát és minden porcikája sajog, fáj, zsibbad. Légzése zihál, feje majd szétreped. Nem tudja, hogy minden bizonnyal valamilyen varázslat kapta el. Csak egyet tud:*
~Kelj fel! Vágd le _MIND_!~
*Fettápászkodik a földről. Alig áll a lábán, de nem adja magát. Penge villan az éjszakában.*
- Elmentek ti a jóóó édes anyátokba!
*Hangja valami fura elegye a gurgulázásnak és a hörgésnek. Feje kába, keze remeg, de a kardot még tudja lengetni, még levág valakit, akárkit, ha kell!*
- Rohadjatok meg, kultista férgek!
*És nekirontana bármelyiknek a fehérbe öltözöttek közül... de nem lesz lehetősége. Újra átéli azt a szörnyű élményt... és következő kép már az, hogy valaki húzza a földön. Feje libeg jobbra balra, szájából nyál csorog a porba és Axata hangja valahonnan végtelen messzeségből szólítja: "Múúgeen! Viszneek!"
A hozzászólás írója (Veszettróka Múgen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.08 10:24:07
1102. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-09-04 18:58:07
Üzenet elküldve: 2014-09-04 18:58:07
ÚJ
![>Ailease Parden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9906_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
// A Westmorthy Elmegyógyintézet //
*Egyre több az érkező, Parden egyre inkább kezd félni, mikor pedig a városőröket is meglátja, akkor elindul az egyik irányba, hogy valahova hátha el tud menekülni. Aztán jönnek a szekerek. Ijedten kezdd el rohanni, nem is számít neki, hogy merre fut, csak, hogy elmeneküljön. De nem jön össze. Hirtelen fájdalmas ütést érez először vállában, majd egész testében. És nem a városőrök ütése, hanem az a bizonyos varázslat. A férfi felnyőg, majd elterül a földön.
Pár perc múlva a szekérben fekszik. ~Hol vagyunk? Kik ezek? ~ Felül, de egyből vissza is fekszik, mert keze zsibbad még mindig és fel is szisszen. Hangtalul fekszik tovább, csukott szemmel próbál erőt gyűjteni, hogy ott már legyen ereje, ahova mennek... *
*Egyre több az érkező, Parden egyre inkább kezd félni, mikor pedig a városőröket is meglátja, akkor elindul az egyik irányba, hogy valahova hátha el tud menekülni. Aztán jönnek a szekerek. Ijedten kezdd el rohanni, nem is számít neki, hogy merre fut, csak, hogy elmeneküljön. De nem jön össze. Hirtelen fájdalmas ütést érez először vállában, majd egész testében. És nem a városőrök ütése, hanem az a bizonyos varázslat. A férfi felnyőg, majd elterül a földön.
Pár perc múlva a szekérben fekszik. ~Hol vagyunk? Kik ezek? ~ Felül, de egyből vissza is fekszik, mert keze zsibbad még mindig és fel is szisszen. Hangtalul fekszik tovább, csukott szemmel próbál erőt gyűjteni, hogy ott már legyen ereje, ahova mennek... *
1101. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-09-04 18:05:29
Üzenet elküldve: 2014-09-04 18:05:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
// A Westmorthy Elmegyógyintézet //
*Miután a gyomra megkönnyebbült, voltaképpen egészen kellemesen érzi magát. Az alkohol okozta bódulat elviselhető szintre csökkent, most már csupáncsak mosolyog. Mindenre, mindenkire. Tényleg, de sokan vannak! Sokan fehérben, kifejezéstelen arccal. Más alkalommal az érzékei egy vegyeskar hangerejével és -terjedelmével üvöltöttek volna, hogy "Menekülj!", most azonban elégedetté teszi a tény, hogy a frissen megismert Múgent nem riasztotta el a napvilágot látott vacsorája.*
- Jól van na, majd eltűnik. Elmossa az eső, meg ilyenek. Sose hánytál még?
*A bugyuta kérdésre nem igazából vár választ. Halvány vigyorral néz maga elé és közben a lábát lógázza. Megkíván még egy málnapálinkát, így hát úgy dönt, bemegy és rendel még egyet. Úgysem fizette még ki az előző kört sem.*
- Mindjárt jövök.
*Lekászálódik a padról, és a fogadó felé indul, amikor két fehér ruhás az útját állja. Elmebetegségről meg közveszélyességről zagyvál valaki más. Nem is igazán jut el a tudatáig, hogy pontosan miről van szó, az viszont annál inkább, hogy megragadják és tuszkolni kezdik az egyik irányba, ami határozottan nem a Pegazus ajtaja.*
- Hééé, nagykorú vagyok. Ihatok!
*Kapálódzik, szabadulni akar, de persze tehetetlen. Vaságyastól van vagy negyven kiló, mit is tehetne a nagydarab őrei ellen? Ezért a jól bevált módszerhez folyamodik: visítani kezd.*
- Múúgeen! Viszneek!
*Rövidesen azonban arra sem lát elég hátralévő időt, hogy szavakba öntse a kétségbeesését, így csak üvölt, artikulálatlanul. Világéletében utálta a kötöttségeket, rettegett a bezárástól, és alapjában véve mindentől és mindenkitől, ami és aki korlátozni akarta. A jelen helyzet önmagában ijesztőbb számára, mint az elmegyógyintézet gondolata. Azzal ráér később foglalkozni. Különben meg ő nem is őrült. Ez is csak a nemesek valami újabb kitalációja, hogy megtisztítsák az utcákat a pórnéptől.*
*Miután a gyomra megkönnyebbült, voltaképpen egészen kellemesen érzi magát. Az alkohol okozta bódulat elviselhető szintre csökkent, most már csupáncsak mosolyog. Mindenre, mindenkire. Tényleg, de sokan vannak! Sokan fehérben, kifejezéstelen arccal. Más alkalommal az érzékei egy vegyeskar hangerejével és -terjedelmével üvöltöttek volna, hogy "Menekülj!", most azonban elégedetté teszi a tény, hogy a frissen megismert Múgent nem riasztotta el a napvilágot látott vacsorája.*
- Jól van na, majd eltűnik. Elmossa az eső, meg ilyenek. Sose hánytál még?
*A bugyuta kérdésre nem igazából vár választ. Halvány vigyorral néz maga elé és közben a lábát lógázza. Megkíván még egy málnapálinkát, így hát úgy dönt, bemegy és rendel még egyet. Úgysem fizette még ki az előző kört sem.*
- Mindjárt jövök.
*Lekászálódik a padról, és a fogadó felé indul, amikor két fehér ruhás az útját állja. Elmebetegségről meg közveszélyességről zagyvál valaki más. Nem is igazán jut el a tudatáig, hogy pontosan miről van szó, az viszont annál inkább, hogy megragadják és tuszkolni kezdik az egyik irányba, ami határozottan nem a Pegazus ajtaja.*
- Hééé, nagykorú vagyok. Ihatok!
*Kapálódzik, szabadulni akar, de persze tehetetlen. Vaságyastól van vagy negyven kiló, mit is tehetne a nagydarab őrei ellen? Ezért a jól bevált módszerhez folyamodik: visítani kezd.*
- Múúgeen! Viszneek!
*Rövidesen azonban arra sem lát elég hátralévő időt, hogy szavakba öntse a kétségbeesését, így csak üvölt, artikulálatlanul. Világéletében utálta a kötöttségeket, rettegett a bezárástól, és alapjában véve mindentől és mindenkitől, ami és aki korlátozni akarta. A jelen helyzet önmagában ijesztőbb számára, mint az elmegyógyintézet gondolata. Azzal ráér később foglalkozni. Különben meg ő nem is őrült. Ez is csak a nemesek valami újabb kitalációja, hogy megtisztítsák az utcákat a pórnéptől.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400