Nincs játékban - Holdudvar
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Holdudvar | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 55 (1081. - 1100. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Ailease Parden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9906_ember_ferfi.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400
1100. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-09-04 17:48:24
Üzenet elküldve: 2014-09-04 17:48:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
// A Westmorthy Elmegyógyintézet //
*Olyasvalaki számára, aki kényszerűségből évekig a teljes sötétségben élt, megfosztva a látás képességétől, annak a természet zajai nem lesznek rémületesek, bármilyen sejtelmesen zúgjon is a szél és remegjenek hangosan a falevelek. Számára mindez csak másodlagos, olyan apróság, amit szinte fel sem fog, hiszen itt áll előtte a megtestesült szépség, akinek testmelege elűz minden baljós érzést, csókja hatására a sötételf még tulajdon nevét is képes lenne elfeledni.
Kár, hogy nem tarthat sokáig a meghitt bódulat, mire ésszel is felfogja, amit fülei már percek óta jeleznek, késő. Csak akkor kapja fel a fejét, amikor elkezdik őket összeterelni a többi itt tartózkodóval. Mi történik? Egyelőre nem látja okát, hogy ellenálljon, biztatóan szorítja meg Alexis kezét és vonja magával, ismerve a lány heves természetét, lehet, hogy ő még le is állna vitatkozni, amit egyelőre kerülni kellene. Ennek ellenére nagyon nem tetszik neki ez az egész, a fehér ruhásoktól tarkóján égnek merednek a szőrszálak. Próbál nyugalmat erőltetni magára, de az ő esetében ez különösen nehéz, tekintete idegesen villan ide-oda. Mit akarhatnak tőlük?
Megremeg az elhangzó szavakra, amik arra emlékeztetik, hogy volt idő, amikor valóban nem volt ép, a testi sérülések nyomában lelki nyomor járt, ami eltorzította elméjét, de ezt már a múlt leple takarja.*
-Állj, várjanak, itt valami félreértés lesz! Alexis sosem volt őrült, ne bántsák.
*Bármennyire fél is, lába reszket, de a félvér elé lép, igyekezve kihúzni magát, hogy szavainak nagyobb nyomatékot adjon. Őt még esetleg elvihetik, de hogy a fél-embert? Azt már nem, nem fogja hagyni, ameddig csak erejéből telik, védelmezni fogja. Övéből kihúzza tőrét is, ha szüksége lesz rá, bár feltehetően kevéske harci tudása mit sem fog érni az őket fenyegetőkkel szemben. Ettől függetlenül mindent megtesz, hátha legalább annyit nyerhet, hogy a szőkeség azalatt elszaladhasson. Bár úgy tenne, menekülne, elfutna a világ másik végére, ahol nem bánthatják.*
*Olyasvalaki számára, aki kényszerűségből évekig a teljes sötétségben élt, megfosztva a látás képességétől, annak a természet zajai nem lesznek rémületesek, bármilyen sejtelmesen zúgjon is a szél és remegjenek hangosan a falevelek. Számára mindez csak másodlagos, olyan apróság, amit szinte fel sem fog, hiszen itt áll előtte a megtestesült szépség, akinek testmelege elűz minden baljós érzést, csókja hatására a sötételf még tulajdon nevét is képes lenne elfeledni.
Kár, hogy nem tarthat sokáig a meghitt bódulat, mire ésszel is felfogja, amit fülei már percek óta jeleznek, késő. Csak akkor kapja fel a fejét, amikor elkezdik őket összeterelni a többi itt tartózkodóval. Mi történik? Egyelőre nem látja okát, hogy ellenálljon, biztatóan szorítja meg Alexis kezét és vonja magával, ismerve a lány heves természetét, lehet, hogy ő még le is állna vitatkozni, amit egyelőre kerülni kellene. Ennek ellenére nagyon nem tetszik neki ez az egész, a fehér ruhásoktól tarkóján égnek merednek a szőrszálak. Próbál nyugalmat erőltetni magára, de az ő esetében ez különösen nehéz, tekintete idegesen villan ide-oda. Mit akarhatnak tőlük?
Megremeg az elhangzó szavakra, amik arra emlékeztetik, hogy volt idő, amikor valóban nem volt ép, a testi sérülések nyomában lelki nyomor járt, ami eltorzította elméjét, de ezt már a múlt leple takarja.*
-Állj, várjanak, itt valami félreértés lesz! Alexis sosem volt őrült, ne bántsák.
*Bármennyire fél is, lába reszket, de a félvér elé lép, igyekezve kihúzni magát, hogy szavainak nagyobb nyomatékot adjon. Őt még esetleg elvihetik, de hogy a fél-embert? Azt már nem, nem fogja hagyni, ameddig csak erejéből telik, védelmezni fogja. Övéből kihúzza tőrét is, ha szüksége lesz rá, bár feltehetően kevéske harci tudása mit sem fog érni az őket fenyegetőkkel szemben. Ettől függetlenül mindent megtesz, hátha legalább annyit nyerhet, hogy a szőkeség azalatt elszaladhasson. Bár úgy tenne, menekülne, elfutna a világ másik végére, ahol nem bánthatják.*
1099. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-09-03 19:07:53
Üzenet elküldve: 2014-09-03 19:07:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
// A Westmorthy Elmegyógyintézet //
*Már jó ideje ücsörög a padon, közben jönnek-mennek a lények a Holdudvaron, de egy ideje nem változott a társaság. Ha nem lenne ilyen késő, talán el is mélázna egy kicsit, hogy vajon mit keresnek itt ilyen sokan, de most inkább csak kényelmesen fészkelődik egy kicsit, hogy pihenhessen, mielőtt újra nyakába kapja a várost. Már épp lehunyná a szemét, mikor hirtelen ropogás, zörgés kellemetlen egyvelege szeli át a csendes udvart, s hamarosan fehérbe burkolt szekerek, amiket szintén fehérbe öltözött árnyak kísérnek.*
~Ez meg mi a...?~ *Teszi fel magának az ominózus kérdést, de amint mindenki összegyűlik egy helyre, meg is kapja a választ.*
~Elmegyógyintézet? Mintha holmi beszámíthatatlan őrült lennék! Persze még mindig jobb, mintha a városőrség vinne el.~ *Kissé felháborodik a hallottakon, ám tudja, hogy nem lenne okos dolog szembe szállni velük, főleg, hogy nem is olyan rég még az őröket is sikerült kiszúrnia. Semmi ellenállást nem mutat, még akkor sem, mikor nem épp szívélyesen feltessékelik őket a szekérre. Hiszen ki tudja? Talán jó sora lesz ott, legalábbis a mostaninál jobb, hogy folyton menekülnie kell egyik városból a másikba. Talán még élvezni is fogja. Talán... De nem, az már túl szép lenne.*
-Pontosan hova visznek minket? *Fordul a mellette helyet foglaló fehér ruhás alak felé, s reméli, hogy jó messzire mennek innen.*
*Már jó ideje ücsörög a padon, közben jönnek-mennek a lények a Holdudvaron, de egy ideje nem változott a társaság. Ha nem lenne ilyen késő, talán el is mélázna egy kicsit, hogy vajon mit keresnek itt ilyen sokan, de most inkább csak kényelmesen fészkelődik egy kicsit, hogy pihenhessen, mielőtt újra nyakába kapja a várost. Már épp lehunyná a szemét, mikor hirtelen ropogás, zörgés kellemetlen egyvelege szeli át a csendes udvart, s hamarosan fehérbe burkolt szekerek, amiket szintén fehérbe öltözött árnyak kísérnek.*
~Ez meg mi a...?~ *Teszi fel magának az ominózus kérdést, de amint mindenki összegyűlik egy helyre, meg is kapja a választ.*
~Elmegyógyintézet? Mintha holmi beszámíthatatlan őrült lennék! Persze még mindig jobb, mintha a városőrség vinne el.~ *Kissé felháborodik a hallottakon, ám tudja, hogy nem lenne okos dolog szembe szállni velük, főleg, hogy nem is olyan rég még az őröket is sikerült kiszúrnia. Semmi ellenállást nem mutat, még akkor sem, mikor nem épp szívélyesen feltessékelik őket a szekérre. Hiszen ki tudja? Talán jó sora lesz ott, legalábbis a mostaninál jobb, hogy folyton menekülnie kell egyik városból a másikba. Talán még élvezni is fogja. Talán... De nem, az már túl szép lenne.*
-Pontosan hova visznek minket? *Fordul a mellette helyet foglaló fehér ruhás alak felé, s reméli, hogy jó messzire mennek innen.*
1098. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-09-02 21:14:20
Üzenet elküldve: 2014-09-02 21:14:20
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
// A Westmorthy Elmegyógyintézet //
//Ianaként//
*Nox észre sem veszi, hogy szép lassan elszunnyad a Holdudvar békéjében és viszonylagos csendjében. A tétlen várakozást nem neki találták ki, és egy idő múlva már az sem köti le, ha azon töpreng, mit akarhat itt Iana.
Iana nem emlékszik, hogy került ide, de megnyugodva tapasztalja, hogy éppen ott van, ahol lenni akart. A meghívás, ami idehozta, elég homályos volt, de valami olyasmit ígért, hogy megoldást találhatnak a problémájára. Először megijedt, hiszen soha senkinek nem beszélt az emlékezetkieséseiről (bár a szemfülesebbeknek talán feltűnt, hogy szörnyen feledékeny), aztán úgy döntött, kivételesen kockáztat, és eljön.
Nem régen van még tudatánál, amikor megjelennek a fehér ruhások. Iana esetében semmi szükség a kábító varázslatra, a döbbenet és a rémület épp eléggé megbénítja ahhoz, hogy engedelmesen arra menjen, amerre terelik, és felszálljon a szekérre.*
Veszélyesek? *suttogja döbbenten. Mitől lenne ő veszélyes? Attól, hogy elfelejt dolgokat?
Már kezdi bánni, hogy eljött, de továbbra sem lázad, csak meghúzza magát szép csendben, hátha akkor nem esik bántódása.*
//Ianaként//
*Nox észre sem veszi, hogy szép lassan elszunnyad a Holdudvar békéjében és viszonylagos csendjében. A tétlen várakozást nem neki találták ki, és egy idő múlva már az sem köti le, ha azon töpreng, mit akarhat itt Iana.
Iana nem emlékszik, hogy került ide, de megnyugodva tapasztalja, hogy éppen ott van, ahol lenni akart. A meghívás, ami idehozta, elég homályos volt, de valami olyasmit ígért, hogy megoldást találhatnak a problémájára. Először megijedt, hiszen soha senkinek nem beszélt az emlékezetkieséseiről (bár a szemfülesebbeknek talán feltűnt, hogy szörnyen feledékeny), aztán úgy döntött, kivételesen kockáztat, és eljön.
Nem régen van még tudatánál, amikor megjelennek a fehér ruhások. Iana esetében semmi szükség a kábító varázslatra, a döbbenet és a rémület épp eléggé megbénítja ahhoz, hogy engedelmesen arra menjen, amerre terelik, és felszálljon a szekérre.*
Veszélyesek? *suttogja döbbenten. Mitől lenne ő veszélyes? Attól, hogy elfelejt dolgokat?
Már kezdi bánni, hogy eljött, de továbbra sem lázad, csak meghúzza magát szép csendben, hátha akkor nem esik bántódása.*
1097. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-09-02 19:45:57
Üzenet elküldve: 2014-09-02 19:45:57
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 330
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Szelíd
// A Westmorthy Elmegyógyintézet //
*A hold sápadtas tükrét olykor apró felhőfoszlányok zavarják meg, melyek baljóslatú formákat öltenek magukra. Ez a mai éjszaka mindennek mondható, csak kellemesnek nem... A szél kísértetiesen fütyül az erdőben a fák közt, s az erős szelek szokatlan zajokat hordoznak magukban. A Holdudvaron tartózkodóknak úgy tűnhet, mintha egy teljesen átlagos este lenne ugyanakkor, hiszen többen vannak odakint, ami egy ilyen mozgalmas helyen érthető. Mégis mintha valami más lenne... Ami igaz is, hiszen a nyolc főn kívül más nincs is odakint, persze ők azt már nem tudhatják, hogy egy célból érkezett mindenki.
Nem feltűnően, de hamarosan pár őr jelenik meg. Kettő az erdőbe vezető ösvényhez áll, a többiek a másik kijáratokhoz, kettő pedig a fogadóban áll meg, az ajtó előtt. Tanakodnak, eszmecserét futtatnak, egyszóval nem úgy tűnik a helyzet, mintha a társaság miatt érkeztek volna, inkább mintha csak valami esti ellenőrzést tartanánk a kijáratoknál. Látszólag...
Ám a pár percen belül felmorduló zaj nem éppen ezt tükrözi. Váratlanul nyolc fehér szekér robog be szélsebesen a Holdudvarra, mögöttük fehér ruhás alakokkal, akik kiabálva terelik középre azt a nyolc főt, aki összegyűlt az udvaron! Természetesen meg lehet próbálni elmenekülni: ha a városőrökkel próbálnak harcba szállni, akkor bekaphatnak pár ütést és rúgást, ám ha a fehér ruhás alakokkal próbálnak erőszakoskodni, akkor azok valami szokatlan varázslattal gyengítik le őket: azt érezhetik, hogy valami erősebben megrázza őket, mintha csak valami kisülés történt volna a testükben. Ettől gyengének és kábának érezhetik magukat egy ideig. Egyszóval, nem sok esély van arra, hogy kijussanak...
Ha összeterelődött a társaság az őket közrefogók közepén, akkor a fehér ruhások közül kilép egy nagyobb darab férfi, aki egy papírtekercset szorongat kezében, melyet egy segítője világít meg.*
- No hát akkor, kéremszépen! *kezd bele* Xarethyonahl Eralydon, Iana Nadzyr, Axata Tavessi, Idya Rotan, Ailease Parden, Alexis Smukk Lendar Archel és Veszettróka Múgen. *pillant rajtuk végig, mintha ismerné őket, Theodlocra ügyet sem vetve* Bejelentést kaptunk a családjaiktól, rokonaiktól, ismerőseiktől, vagy éppen csak a külső szemlélőktől, hogy idebent *mutat gúnyosan fejére* valami nincs rendben. Intézményünk igyekszik, hogy az ilyen embereket, fogalmazzunk úgy, hogy kivonjon a forgalomból. *felemeli kezét* Persze, nem örökre. Veszélyesek vagytok a társadalomra, a körülöttetek élőkre, úgyhogy most szépen eljöttök velünk egy kis vakációra a Westmorthy Elmegyegyógyintézetbe. Van kérdés? Senki többet? *meg sem várja a reakciókat* Vigyétek!
*Utasítja a többi fehér ruhást, akik betuszkolják a társaságot egyenként egy-egy fehér szekérbe - nem véletlenül nyolc érkezett -, ahova beülnek velük. Nagyon erősek ezek a járművek, meglógni onnan nem is igazán lehet, főleg mert a bénító varázslatot ismét be fogják vetni, ha szükséges. Felmerülhet a kérdés, hogy miért ilyen módszert alkalmaznak arra, hogy elkapják a "bolondokat", ám egyszerű a válasz: így könnyebb. Vannak olyanok, akik invitálásra könnyedén megjelennek bármely helyen, így egyszerre lehet őket befogni. Bár, az is tény, hogy a társaságból nem mindenki bolond... Mi van a többiekkel? Talán valami hiba csúszott a számításba? Vagy esetleg rossz akarók keze van a dologban?
Épp, mikor indulnának, a vezetőnek eszébe ötlik valami, s bocsánatkérő tekintettel fordul oda Theodloc felé, aki teljesen elkerülte figyelmét.*
- Maga az a firkász, ugye? Hallock, vagy mi a neve! Akit küldtek, hogy jöjjön velünk. Remélem felkészült, mert most van az indulás, több hónapig senki se ki, se be. Bár azt mondták, hogy szőkés a haja és magasabb... *pillant rá gyanakvóan, majd legyint egyet* Erre most nincs időnk, kövessen, és szálljon be maga is!
*Mondja neki utasítóan. Nagyon úgy néz ki, hogy Theodlocot összekeverték valaki mással, akinek helyette kellene most itt lennie. Először átgondolva talán rossz ötlet ez az egész, ám másodjára talán csábító ajánlat is lehet, hiszen így bejuthat az intézetbe - ami a régi árvaház egy részén épült. Természetesen tőle függ, hogy megtartja a kapott álcát, avagy leleplezi magát, vagy hogy esetleg akar-e így menni.
A szekerek pedig lassan nyikordulnak egyet, majd a társaság elindul a diliház felé. Természetesen lehet kérdezni, s talán kapnak pár választ is, bár pár bamba fehér ruhás nem úgy tűnik, mint aki beszédes lenne, de sose lehet tudni.*
*A hold sápadtas tükrét olykor apró felhőfoszlányok zavarják meg, melyek baljóslatú formákat öltenek magukra. Ez a mai éjszaka mindennek mondható, csak kellemesnek nem... A szél kísértetiesen fütyül az erdőben a fák közt, s az erős szelek szokatlan zajokat hordoznak magukban. A Holdudvaron tartózkodóknak úgy tűnhet, mintha egy teljesen átlagos este lenne ugyanakkor, hiszen többen vannak odakint, ami egy ilyen mozgalmas helyen érthető. Mégis mintha valami más lenne... Ami igaz is, hiszen a nyolc főn kívül más nincs is odakint, persze ők azt már nem tudhatják, hogy egy célból érkezett mindenki.
Nem feltűnően, de hamarosan pár őr jelenik meg. Kettő az erdőbe vezető ösvényhez áll, a többiek a másik kijáratokhoz, kettő pedig a fogadóban áll meg, az ajtó előtt. Tanakodnak, eszmecserét futtatnak, egyszóval nem úgy tűnik a helyzet, mintha a társaság miatt érkeztek volna, inkább mintha csak valami esti ellenőrzést tartanánk a kijáratoknál. Látszólag...
Ám a pár percen belül felmorduló zaj nem éppen ezt tükrözi. Váratlanul nyolc fehér szekér robog be szélsebesen a Holdudvarra, mögöttük fehér ruhás alakokkal, akik kiabálva terelik középre azt a nyolc főt, aki összegyűlt az udvaron! Természetesen meg lehet próbálni elmenekülni: ha a városőrökkel próbálnak harcba szállni, akkor bekaphatnak pár ütést és rúgást, ám ha a fehér ruhás alakokkal próbálnak erőszakoskodni, akkor azok valami szokatlan varázslattal gyengítik le őket: azt érezhetik, hogy valami erősebben megrázza őket, mintha csak valami kisülés történt volna a testükben. Ettől gyengének és kábának érezhetik magukat egy ideig. Egyszóval, nem sok esély van arra, hogy kijussanak...
Ha összeterelődött a társaság az őket közrefogók közepén, akkor a fehér ruhások közül kilép egy nagyobb darab férfi, aki egy papírtekercset szorongat kezében, melyet egy segítője világít meg.*
- No hát akkor, kéremszépen! *kezd bele* Xarethyonahl Eralydon, Iana Nadzyr, Axata Tavessi, Idya Rotan, Ailease Parden, Alexis Smukk Lendar Archel és Veszettróka Múgen. *pillant rajtuk végig, mintha ismerné őket, Theodlocra ügyet sem vetve* Bejelentést kaptunk a családjaiktól, rokonaiktól, ismerőseiktől, vagy éppen csak a külső szemlélőktől, hogy idebent *mutat gúnyosan fejére* valami nincs rendben. Intézményünk igyekszik, hogy az ilyen embereket, fogalmazzunk úgy, hogy kivonjon a forgalomból. *felemeli kezét* Persze, nem örökre. Veszélyesek vagytok a társadalomra, a körülöttetek élőkre, úgyhogy most szépen eljöttök velünk egy kis vakációra a Westmorthy Elmegyegyógyintézetbe. Van kérdés? Senki többet? *meg sem várja a reakciókat* Vigyétek!
*Utasítja a többi fehér ruhást, akik betuszkolják a társaságot egyenként egy-egy fehér szekérbe - nem véletlenül nyolc érkezett -, ahova beülnek velük. Nagyon erősek ezek a járművek, meglógni onnan nem is igazán lehet, főleg mert a bénító varázslatot ismét be fogják vetni, ha szükséges. Felmerülhet a kérdés, hogy miért ilyen módszert alkalmaznak arra, hogy elkapják a "bolondokat", ám egyszerű a válasz: így könnyebb. Vannak olyanok, akik invitálásra könnyedén megjelennek bármely helyen, így egyszerre lehet őket befogni. Bár, az is tény, hogy a társaságból nem mindenki bolond... Mi van a többiekkel? Talán valami hiba csúszott a számításba? Vagy esetleg rossz akarók keze van a dologban?
Épp, mikor indulnának, a vezetőnek eszébe ötlik valami, s bocsánatkérő tekintettel fordul oda Theodloc felé, aki teljesen elkerülte figyelmét.*
- Maga az a firkász, ugye? Hallock, vagy mi a neve! Akit küldtek, hogy jöjjön velünk. Remélem felkészült, mert most van az indulás, több hónapig senki se ki, se be. Bár azt mondták, hogy szőkés a haja és magasabb... *pillant rá gyanakvóan, majd legyint egyet* Erre most nincs időnk, kövessen, és szálljon be maga is!
*Mondja neki utasítóan. Nagyon úgy néz ki, hogy Theodlocot összekeverték valaki mással, akinek helyette kellene most itt lennie. Először átgondolva talán rossz ötlet ez az egész, ám másodjára talán csábító ajánlat is lehet, hiszen így bejuthat az intézetbe - ami a régi árvaház egy részén épült. Természetesen tőle függ, hogy megtartja a kapott álcát, avagy leleplezi magát, vagy hogy esetleg akar-e így menni.
A szekerek pedig lassan nyikordulnak egyet, majd a társaság elindul a diliház felé. Természetesen lehet kérdezni, s talán kapnak pár választ is, bár pár bamba fehér ruhás nem úgy tűnik, mint aki beszédes lenne, de sose lehet tudni.*
1096. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-09-02 16:52:56
Üzenet elküldve: 2014-09-02 16:52:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 50
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Vakmerő
//Kóbor lelkek//
*Fura páros jelenik meg a Holdudvaron. Első pillantásra akár a családon belüli erőszak is eszébe juthatna a gyanútlan nézelődőnek. Múgen, a majd két méter magas, jól megtermett férfiú, karjánál fogva húz maga után egy aprócska, törékeny leánykát, aki láthatóan még ittas is. Ám a helyzet nem egészen ez. Válogatott sértések záproznak a férfi fejére, legalábbis a lány annak szánná mindet, ám Múgen meglepően jól kezeli a helyzetet.*
- Húzzál bőrt a fogadra...
*Morran fel és leülteti a lányt egy padra. Éééés máris kezdődik újra. Múgen leül a lány mellé (közvetlenül mellé), rákönyököl jobb térdére és állát is kitámasztja: karózza a tököt... Unott arccal hallgatja a lányt.*
- Ha befejezted szólj... de tudod mit, inkább abba is hagyhatnád... nekem már van nevem...
*Böffenti fel az információt, utalva a ragadványnevére, de egyelőre nem köti azt a lány orrára, és ekkor váratlanul...*
- Óóó, de tudtam, hogy ez lesz...
*Lemondóan sóhajt egyet és morcosan köp a porba. Arcát tenyerébe temeti és halkan felnevet. A lány eküzben felpattan mellőle és valamit lögyböl a kulacsából.*
- Csak hogy előre letisztázzuk a dolgot: azt az okádékot _TE_ fogod onnan eltüntetni... Axata...
*Mondja erélyesen és maga is felkel helyéről. Most látja csak, hogy mennyire nem voltak egyedül, és hogy konkrétan egy kisebb közönség előtt adták elő komikus jelenetüket. A lány szavai a sötételfekről már csak értelme külsejét kapirgálják. Jobban foglalkoztatja egy kérdés, mely halkan fel is hangzik:*
- Kik ezek?
A hozzászólás írója (Veszettróka Múgen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.02 16:59:01
*Fura páros jelenik meg a Holdudvaron. Első pillantásra akár a családon belüli erőszak is eszébe juthatna a gyanútlan nézelődőnek. Múgen, a majd két méter magas, jól megtermett férfiú, karjánál fogva húz maga után egy aprócska, törékeny leánykát, aki láthatóan még ittas is. Ám a helyzet nem egészen ez. Válogatott sértések záproznak a férfi fejére, legalábbis a lány annak szánná mindet, ám Múgen meglepően jól kezeli a helyzetet.*
- Húzzál bőrt a fogadra...
*Morran fel és leülteti a lányt egy padra. Éééés máris kezdődik újra. Múgen leül a lány mellé (közvetlenül mellé), rákönyököl jobb térdére és állát is kitámasztja: karózza a tököt... Unott arccal hallgatja a lányt.*
- Ha befejezted szólj... de tudod mit, inkább abba is hagyhatnád... nekem már van nevem...
*Böffenti fel az információt, utalva a ragadványnevére, de egyelőre nem köti azt a lány orrára, és ekkor váratlanul...*
- Óóó, de tudtam, hogy ez lesz...
*Lemondóan sóhajt egyet és morcosan köp a porba. Arcát tenyerébe temeti és halkan felnevet. A lány eküzben felpattan mellőle és valamit lögyböl a kulacsából.*
- Csak hogy előre letisztázzuk a dolgot: azt az okádékot _TE_ fogod onnan eltüntetni... Axata...
*Mondja erélyesen és maga is felkel helyéről. Most látja csak, hogy mennyire nem voltak egyedül, és hogy konkrétan egy kisebb közönség előtt adták elő komikus jelenetüket. A lány szavai a sötételfekről már csak értelme külsejét kapirgálják. Jobban foglalkoztatja egy kérdés, mely halkan fel is hangzik:*
- Kik ezek?
A hozzászólás írója (Veszettróka Múgen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.02 16:59:01
1095. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-09-01 20:21:32
Üzenet elküldve: 2014-09-01 20:21:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Megfontolt
//Kóbor lelkek//
//Gyülekező őrültek//
*Háborgó gyomrán és zúgó fején kívül sok mindenre nem tud összpontosítani; ennek ellenére azon igyekszik, hogy értse is, ne csak hallja, amit Múgen mond. Legalább nem támadt neki a buta kis vicce után, bár az asztal remegéséből is látszik, mennyire felidegesítette a férfit.
Hagyja magát kivezetni, egy idő után ugyanis tényleg nem tud másra gondolni, mint a friss levegőre. Az embertorony rongybabaként húzhatja maga után, a lány szinte teljes súlyát ráhagyja. A szabad ég alá érnek amikor is egy szó megüti a fülét.*
- HOGY MI?
*Nem emberi hangon visítva teszi fel a kérdést. Ugyan a pókhálóig egyszer már eljutottak, ebben a félig józan állapotában meglehetősen érzékenyen érinti a nem mindennapi név.*
- Ha én Pókhálóhajú vagyok, akkor te legalább egy Embertorony. Sőt, Torony. Nem... Süntorony. Az meg hülyén hangzik.
*Teljesen megfeledkezve arról, hogy az imént még hányni készült, látszólag rendkívül gondterhelten ül le az egyik szabad padra. Megpaskolja maga mellett az üres helyet és Múgenre néz várakozóan.*
- Na, segíts már egy kicsit! A Tüskefej hogy tetszik?
*A tökéletes becenév megtalálásának igen fárasztó folyamatát megszakítja egy váratlan görcs. Hirtelen mozdulattal elfordul és szépen kipakolja a nemrég elfogyasztott ebédjét. Úgy tűnik, ha az esze csapong is, a gyomra nem felejt.*
- Jaaj...
*Arcán - ritka pillanat- két piros folt gyullad. Szégyelli magát, kivételesen. A legtöbbször megőrzi a méltóságát, de legalábbis nem viselkedik úgy, mint egy komplett idióta. Meg nem is issza le magát a gyomorrontásig.*
~Hatökör!~
*Csak magában bosszankodik, mivel úgy véli, ha most elkezdene hangosan méltatlankodni és szidni a saját idióta viselkedését, az csak rontana a helyzeten. Ehelyett felegyenesedik, az övéről leakasztja a vizestömlőjét és pár löttyintéssel próbálja szalonképes állapotba hozni magát. Szélesen mosolyogva veszi fel ismét a társalgás fonalát.*
- Hol is tartottunk? Ja, igen! Nem szöktem, csak menekültem. Két kiszámíthatatlan sötételf elől. Borzalmas, amit azok összeműveltek...
*Rosszallóan ingatja a fejét, mintha ő sohasem lett volna szeszélyes vagy zavaróan értelmetlen. Más szemében a szálkát, ugyebár. Ö sem kivétel a mondás alól.*
//Gyülekező őrültek//
*Háborgó gyomrán és zúgó fején kívül sok mindenre nem tud összpontosítani; ennek ellenére azon igyekszik, hogy értse is, ne csak hallja, amit Múgen mond. Legalább nem támadt neki a buta kis vicce után, bár az asztal remegéséből is látszik, mennyire felidegesítette a férfit.
Hagyja magát kivezetni, egy idő után ugyanis tényleg nem tud másra gondolni, mint a friss levegőre. Az embertorony rongybabaként húzhatja maga után, a lány szinte teljes súlyát ráhagyja. A szabad ég alá érnek amikor is egy szó megüti a fülét.*
- HOGY MI?
*Nem emberi hangon visítva teszi fel a kérdést. Ugyan a pókhálóig egyszer már eljutottak, ebben a félig józan állapotában meglehetősen érzékenyen érinti a nem mindennapi név.*
- Ha én Pókhálóhajú vagyok, akkor te legalább egy Embertorony. Sőt, Torony. Nem... Süntorony. Az meg hülyén hangzik.
*Teljesen megfeledkezve arról, hogy az imént még hányni készült, látszólag rendkívül gondterhelten ül le az egyik szabad padra. Megpaskolja maga mellett az üres helyet és Múgenre néz várakozóan.*
- Na, segíts már egy kicsit! A Tüskefej hogy tetszik?
*A tökéletes becenév megtalálásának igen fárasztó folyamatát megszakítja egy váratlan görcs. Hirtelen mozdulattal elfordul és szépen kipakolja a nemrég elfogyasztott ebédjét. Úgy tűnik, ha az esze csapong is, a gyomra nem felejt.*
- Jaaj...
*Arcán - ritka pillanat- két piros folt gyullad. Szégyelli magát, kivételesen. A legtöbbször megőrzi a méltóságát, de legalábbis nem viselkedik úgy, mint egy komplett idióta. Meg nem is issza le magát a gyomorrontásig.*
~Hatökör!~
*Csak magában bosszankodik, mivel úgy véli, ha most elkezdene hangosan méltatlankodni és szidni a saját idióta viselkedését, az csak rontana a helyzeten. Ehelyett felegyenesedik, az övéről leakasztja a vizestömlőjét és pár löttyintéssel próbálja szalonképes állapotba hozni magát. Szélesen mosolyogva veszi fel ismét a társalgás fonalát.*
- Hol is tartottunk? Ja, igen! Nem szöktem, csak menekültem. Két kiszámíthatatlan sötételf elől. Borzalmas, amit azok összeműveltek...
*Rosszallóan ingatja a fejét, mintha ő sohasem lett volna szeszélyes vagy zavaróan értelmetlen. Más szemében a szálkát, ugyebár. Ö sem kivétel a mondás alól.*
1094. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-09-01 12:35:07
Üzenet elküldve: 2014-09-01 12:35:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Unaloműzés és ellentétek – X.A.D.Dh.//
*Követve a lányt ott távozik a fogadóból ahol alig néhány perce belépett, a Holdudvarra vezető ajtón. Az éjszaka hangjait hordozó szél lágyan kap hajába és fúj néhány tincset az arcába. Mire elér a kis udvar erdő felé vezető kijáratához addigra a két sötételf a sűrű fák és a sötét segítségével láthatatlanná válik számára. A két mélységi konfliktusa nem érdekli, leginkább az elf miatt aggódik, aki hősies igazságosztóként lohol a nyomukban. Felőle akár fel is koncolhatná egymást a két sötételf, tudja nagyon jól, hogy a konfliktusokat az ő társadalmukban így szokás intézni.*
~ Azért szívesen megnéznék egy komolyabb pengeváltást a két civakodó között.~
*A két, gyilkos ösztönökkel és képességekkel rendelkező mélységi biztosan hosszú és izgalmas párbajt vívna egymással. Gondolatai kusza hálójából a lány hangja rántja ki, aki már az erdő széléről kiabál vissza neki. A választ meg sem várja és máris eltűnik ő is a fák sűrűjében. Dherryan nem is gondolkodik válaszon, innentől kezdve ismét vándor volt, nem pedig borozgató városi civil. Rejtve kell maradnia és véleménye szerint az elfnek is ezt kellene elsődlegesen szem előtt tartania. A fél-elf ezért sem kiabál a lány után, azzal magát és a lányt is elárulná, habár abban egyáltalán nem sok bizalma van, hogy az elf megpróbál rejtve maradni. A fogadóban zajló csetepaté és késői indulása miatt jelentős hátrányba került a lánnyal szemben, vándorként azonban az erdő az igaza otthona. Legyen akár nappal, akár éjszaka, a természet a szövetségese, úgy ismer minden törzset, bokrot, gyökeret mint kezén az ujjait. A Holdudvarból kilépve fejére húzza csuklyáját így sötétzöld színű köpenyének köszönhetően tökéletesen eggyé válik a természettel. Ott ér az erdő széléhez ahol az imént az elf eltűnt szeme elől.*
- Otthon, édes otthon. -*mormolja szinte hangtalanul maga elé, miközben belép a fák közé és féltérdre ereszkedve az első nyomok után kezd kutatni. A sötételfek alig hagynak maguk után észrevehető nyomot, csak néhány túlságosan életerős, de földre hullott levél árulja el haladási irányukat. Az elf lányt könnyebb követni. Ha az erdőben is folytatja önveszélyes rohanását, könnyen a sötételfek közé kerülhet, abból a helyzetből pedig nem lesz egyszerű épségben kihátrálni. Dherryan elindul, remélve, hogy igazi terepén sikerül úgy beérnie a lányt, hogy a mélységiek számára észrevétlenül tudja legalább némi óvatosságra inteni. Mozgása gyorsasága ellenére is annyira halk, hogy a lágy éjjeli szellő is könnyedén elnyomja.*
A hozzászólás írója (Dherryan Gyldar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.01 12:37:16
*Követve a lányt ott távozik a fogadóból ahol alig néhány perce belépett, a Holdudvarra vezető ajtón. Az éjszaka hangjait hordozó szél lágyan kap hajába és fúj néhány tincset az arcába. Mire elér a kis udvar erdő felé vezető kijáratához addigra a két sötételf a sűrű fák és a sötét segítségével láthatatlanná válik számára. A két mélységi konfliktusa nem érdekli, leginkább az elf miatt aggódik, aki hősies igazságosztóként lohol a nyomukban. Felőle akár fel is koncolhatná egymást a két sötételf, tudja nagyon jól, hogy a konfliktusokat az ő társadalmukban így szokás intézni.*
~ Azért szívesen megnéznék egy komolyabb pengeváltást a két civakodó között.~
*A két, gyilkos ösztönökkel és képességekkel rendelkező mélységi biztosan hosszú és izgalmas párbajt vívna egymással. Gondolatai kusza hálójából a lány hangja rántja ki, aki már az erdő széléről kiabál vissza neki. A választ meg sem várja és máris eltűnik ő is a fák sűrűjében. Dherryan nem is gondolkodik válaszon, innentől kezdve ismét vándor volt, nem pedig borozgató városi civil. Rejtve kell maradnia és véleménye szerint az elfnek is ezt kellene elsődlegesen szem előtt tartania. A fél-elf ezért sem kiabál a lány után, azzal magát és a lányt is elárulná, habár abban egyáltalán nem sok bizalma van, hogy az elf megpróbál rejtve maradni. A fogadóban zajló csetepaté és késői indulása miatt jelentős hátrányba került a lánnyal szemben, vándorként azonban az erdő az igaza otthona. Legyen akár nappal, akár éjszaka, a természet a szövetségese, úgy ismer minden törzset, bokrot, gyökeret mint kezén az ujjait. A Holdudvarból kilépve fejére húzza csuklyáját így sötétzöld színű köpenyének köszönhetően tökéletesen eggyé válik a természettel. Ott ér az erdő széléhez ahol az imént az elf eltűnt szeme elől.*
- Otthon, édes otthon. -*mormolja szinte hangtalanul maga elé, miközben belép a fák közé és féltérdre ereszkedve az első nyomok után kezd kutatni. A sötételfek alig hagynak maguk után észrevehető nyomot, csak néhány túlságosan életerős, de földre hullott levél árulja el haladási irányukat. Az elf lányt könnyebb követni. Ha az erdőben is folytatja önveszélyes rohanását, könnyen a sötételfek közé kerülhet, abból a helyzetből pedig nem lesz egyszerű épségben kihátrálni. Dherryan elindul, remélve, hogy igazi terepén sikerül úgy beérnie a lányt, hogy a mélységiek számára észrevétlenül tudja legalább némi óvatosságra inteni. Mozgása gyorsasága ellenére is annyira halk, hogy a lágy éjjeli szellő is könnyedén elnyomja.*
A hozzászólás írója (Dherryan Gyldar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.09.01 12:37:16
1093. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-08-31 20:32:38
Üzenet elküldve: 2014-08-31 20:32:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Nem, nem jókedvéből van itt. Nem szeretne andalogni senkivel sem, sőt, még nem is a mai éjszakán különösen csodásan ragyogó hold fénye vonzotta ide, a párocskák közkedvelt romantikázó terepére. Fontos céllal érkezett, számára legalábbis igen nagy jelentőséggel bíró küldetését űzve. Bizony, tippet kapott, fülest, javaslatot, ajánlást, nevezzük bárminek is, besúgója erősen célozgatott rá, hogy ma este érdemes itt megjelennie. S mivel már régóta kéri ki az ürge tanácsát, eddig viszonylag eredményesen, most sem mehetett el süket fülekkel a lehetőség mellett. Persze, bűzlik az egész, már messziről, egészen a fogadó ajtajából érezni, hogy valami nem stimmel ezzel az egésszel.
Minden rossz érzése ellenére azonban kíváncsisága kerekedett felül, mit a hosszú ideje hajtott rejtély felgöngyölítésének lehetősége hívott életre. Így lehet az, hogy hetyke vigyorral képén sétál keresztül a Pegazuson, csak, hogy a Holdudvarra keveredhessen végre. Alakjában semmi figyelemfelkeltő nincs, leszámítva lángvörös, kuszán meredező tincseit, mik viszont az éj sötétjének köszönhetően jócskán veszítenek jelentőségükből. Mosolyát arcáról bal kezének fejével törli le, mit aztán homokszín vászoningébe dörzsöl. Következő mozdulatával övén függeszkedő dobótőreit igazgatja meg (pontosan 4 darabot), halk csörömpöléssel törve meg a természet csendes idilljét, majd oldalán lógó tarisznyáját paskolja meg ugyan azzal a lendülettel (mi némi élelem és pénzmag mellett még 2 pár dobócsillagot rejt, pergament és szénrudat a jegyzeteléshez). Alsó fertályát sötétbarna bőrnadrág borítja, hason-szín csizmájába tűrve. Ezen ruhaneműk tisztaságát nem féltve szedi lépteit egészen egy üres padig, mit szokatlanul nehezen sikerült találnia. Jobb karjával a háttámlán nyúlik el, egyik bokáját másik térdén pihentetve helyezkedik megfigyelő pozícióba, rossz érzésektől telve vakargatva serkenő borostától szúrós állát. ~Gyanúsan nagy itt a tömeg...~*
Minden rossz érzése ellenére azonban kíváncsisága kerekedett felül, mit a hosszú ideje hajtott rejtély felgöngyölítésének lehetősége hívott életre. Így lehet az, hogy hetyke vigyorral képén sétál keresztül a Pegazuson, csak, hogy a Holdudvarra keveredhessen végre. Alakjában semmi figyelemfelkeltő nincs, leszámítva lángvörös, kuszán meredező tincseit, mik viszont az éj sötétjének köszönhetően jócskán veszítenek jelentőségükből. Mosolyát arcáról bal kezének fejével törli le, mit aztán homokszín vászoningébe dörzsöl. Következő mozdulatával övén függeszkedő dobótőreit igazgatja meg (pontosan 4 darabot), halk csörömpöléssel törve meg a természet csendes idilljét, majd oldalán lógó tarisznyáját paskolja meg ugyan azzal a lendülettel (mi némi élelem és pénzmag mellett még 2 pár dobócsillagot rejt, pergament és szénrudat a jegyzeteléshez). Alsó fertályát sötétbarna bőrnadrág borítja, hason-szín csizmájába tűrve. Ezen ruhaneműk tisztaságát nem féltve szedi lépteit egészen egy üres padig, mit szokatlanul nehezen sikerült találnia. Jobb karjával a háttámlán nyúlik el, egyik bokáját másik térdén pihentetve helyezkedik megfigyelő pozícióba, rossz érzésektől telve vakargatva serkenő borostától szúrós állát. ~Gyanúsan nagy itt a tömeg...~*
1092. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-08-31 18:26:06
Üzenet elküldve: 2014-08-31 18:26:06
ÚJ
Rang: Kitiltott felhasználó
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 59
Játékstílus: Vakmerő
//Unaloműzés és ellentétek - X. A. D. Dh. //
*Dryyx nem sokat gondolkozik, merre is kell indulnia, miután elhagyta a fogadót. A választás már csak azért is igen egyszerű, mert innen túl sok irányba nem indulhat el, csupán az erdő felé. Az teljesen jó hely egy párbajra, sőt, ha többen üldöznék, rengeteg lehetséges búvóhely akad. Onnantól, hogy beveszi magát a fák közé, hol az éjszaka sötétje a legmélyebb, már igencsak kérdésessé válik az, hogy ki is az üldöző, s az üldözött. Dryyx az árnyak gyermeke, a sötétség szülötte, számára legkevésbé sem hátráltató tényező, sőt, a sötétséget régi jó barátként öleli keblére, ki megóvja a bajtól, s egyszersmind segít legyőzni ellenségeit.
Sebes léptekkel hagyja el a holdudvart, s halad az erdő felé, az sem zavarja, ha az őt üldöző nőstény tudatában van annak, hogy merre megy, hiszen éppen ez a célja: kelepcébe csalni, ha elég ostoba ahhoz, hogy kövesse.*
*Dryyx nem sokat gondolkozik, merre is kell indulnia, miután elhagyta a fogadót. A választás már csak azért is igen egyszerű, mert innen túl sok irányba nem indulhat el, csupán az erdő felé. Az teljesen jó hely egy párbajra, sőt, ha többen üldöznék, rengeteg lehetséges búvóhely akad. Onnantól, hogy beveszi magát a fák közé, hol az éjszaka sötétje a legmélyebb, már igencsak kérdésessé válik az, hogy ki is az üldöző, s az üldözött. Dryyx az árnyak gyermeke, a sötétség szülötte, számára legkevésbé sem hátráltató tényező, sőt, a sötétséget régi jó barátként öleli keblére, ki megóvja a bajtól, s egyszersmind segít legyőzni ellenségeit.
Sebes léptekkel hagyja el a holdudvart, s halad az erdő felé, az sem zavarja, ha az őt üldöző nőstény tudatában van annak, hogy merre megy, hiszen éppen ez a célja: kelepcébe csalni, ha elég ostoba ahhoz, hogy kövesse.*
1091. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-08-31 17:21:39
Üzenet elküldve: 2014-08-31 17:21:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Unaloműzés és ellentétek - X. A. D. Dh. //
*Nem igazán érti, hogy a fél-elf hogyan tud így viccelődni, ilyen helyzetben, de mivel szó nélkül követi őt, letudja az egészet egy szemforgatással. Mire az udvarra ér, már senkit sem lát ott. Hiába világítja meg az a kevéske holdfény az udvart, szeme nem lát át az éjszaka sötét leplén. Ellenben a két hadakozó fél tulajdonságai közé beletartozik az éjszakai látás. Egyre hangosabban hallja a fejében sikítozó hangot, ami arra buzdítja, hogy mentse a saját bőrét. Mindegy is, mit dönt, ha nem találja meg azt a kettőt. Még egyszer körbefuttatja a tekintetét a terepen, de az árnyak túl sötétek a szemének. Becsukja a szemét és hosszú, érzékeny fülére hagyja a munka javát. Egyszerre a csöndes éjszaka, leszámítva a fogadóban tomboló zsivajt, megtelik hangokkal. A fák között megannyi élőlény motoszkál, de össze sem lehet ezeket téveszteni a keresettjei által keltett zajokkal. Pillanatok alatt megtalálja a két sötételf keltette hangokat, annak ellenére, hogy ügyesen kerülik ki a felesleges zajkeltést. Balszerencséjükre, az, aki egy erdő mélyén nő fel, ráadásul még egy elf adottságaival bír, annak nem nagy kihívás beazonosítani a hangok forrását. Már csak azt nem tudja eldönteni, hogy ez kinek is jelent valójában balszerencsét. Becslése szerint nincsenek annyira messze, hogy ne lehessen beérni őket, de mielőtt beleveti magát az árnyakba, jó lenne az ösztönök mellé az észt is becsatlakoztatni és tervet szőni. Hátra perdül, remélve, hogy a férfinak még nem szállt inába a bátorsága, bár mondandóját, már az alak megtalálása előtt eldarálja.*
-Most még esélyed van menteni magad. Innentől elfajulhatnak az események. De ha követsz, segítened kell megakadályozni, hogy ezek ketten szétszedjék egymást. Igyekezz dönteni, mert nincs vesztegetni való időm!
*Bármit is kap válaszul, beveti magát az erdőbe, de nem mindegy, hogy erősítést tud a háta mögött, vagy egyedül kell rendet tennie.*
*Nem igazán érti, hogy a fél-elf hogyan tud így viccelődni, ilyen helyzetben, de mivel szó nélkül követi őt, letudja az egészet egy szemforgatással. Mire az udvarra ér, már senkit sem lát ott. Hiába világítja meg az a kevéske holdfény az udvart, szeme nem lát át az éjszaka sötét leplén. Ellenben a két hadakozó fél tulajdonságai közé beletartozik az éjszakai látás. Egyre hangosabban hallja a fejében sikítozó hangot, ami arra buzdítja, hogy mentse a saját bőrét. Mindegy is, mit dönt, ha nem találja meg azt a kettőt. Még egyszer körbefuttatja a tekintetét a terepen, de az árnyak túl sötétek a szemének. Becsukja a szemét és hosszú, érzékeny fülére hagyja a munka javát. Egyszerre a csöndes éjszaka, leszámítva a fogadóban tomboló zsivajt, megtelik hangokkal. A fák között megannyi élőlény motoszkál, de össze sem lehet ezeket téveszteni a keresettjei által keltett zajokkal. Pillanatok alatt megtalálja a két sötételf keltette hangokat, annak ellenére, hogy ügyesen kerülik ki a felesleges zajkeltést. Balszerencséjükre, az, aki egy erdő mélyén nő fel, ráadásul még egy elf adottságaival bír, annak nem nagy kihívás beazonosítani a hangok forrását. Már csak azt nem tudja eldönteni, hogy ez kinek is jelent valójában balszerencsét. Becslése szerint nincsenek annyira messze, hogy ne lehessen beérni őket, de mielőtt beleveti magát az árnyakba, jó lenne az ösztönök mellé az észt is becsatlakoztatni és tervet szőni. Hátra perdül, remélve, hogy a férfinak még nem szállt inába a bátorsága, bár mondandóját, már az alak megtalálása előtt eldarálja.*
-Most még esélyed van menteni magad. Innentől elfajulhatnak az események. De ha követsz, segítened kell megakadályozni, hogy ezek ketten szétszedjék egymást. Igyekezz dönteni, mert nincs vesztegetni való időm!
*Bármit is kap válaszul, beveti magát az erdőbe, de nem mindegy, hogy erősítést tud a háta mögött, vagy egyedül kell rendet tennie.*
1090. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-08-31 09:59:56
Üzenet elküldve: 2014-08-31 09:59:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Unaloműzés és ellentétek - X. A. D. Dh. //
*Amint kiér a természetbe, eggyé válik az éjszakával. Éles pillantása üldözöttjét keresi. Susogások és rezdülések után fülel, igyekszik szétválasztani az egy személy által keltett zajokat és a szél és természet gonosz játékát, mit vele űznek. Idegen árnyékot sem lát, minden olyan mint mindig, csak a fák, a bokrok fürdenek a hold fényében. Tovább oson, a lugashoz. Megbújik mögötte, hallgatózik, figyel. Semmi.
Kicsit elengedi magát, sóhajt. Ha itt van, talán meghallja ezt a hím és elárulja magát. Mindennek ellenére továbbra is pattanásig feszült, arra az esetre, ha bárki bárhonnan rátámadna. Ez végül nem történik meg, helyette zajt hall az erdőre nyíló kapu felől. Mint a nyíl, úgy lő ki. De megint későn érkezik, a falnál, amentén és mellette nem lel senkit. Majd szembe vele, a fűsávon túl megrezdül az erdőszéli bozót. A nőstény halványan elmosolyodik. Ennél jobb helyen nem is lehetnének. Könnyű mozdulattal átveti magát a kőkerítésen, a túloldalt elegánsan érkezik. Lassan lépdel át a tisztáson, mint aki nem is lehetne magabiztosabb. Arcán kaján vigyor, menet közben kinyújtózkodik, közszemlére teszi edzett tagjait, erős testét. Ha a hím itt les valahol valamelyik bokorban, hadd lássa kivel van dolga! Amint elér az első fához, az előbbi mutatványsor, mintha nem is lett volna. Ő maga belesimul az árnyékba. Árnyékból árnyékba siklik. Sokszor nem tudni csak fa veti-e a sötétséget, vagy a nőstény is ott lapul benne. Nem direkt irányban közelíti a másik mélységit. Cikk-cakkban halad, legyen csak összezavarva a másik. Talán hiba volt ezt a helyszínt választania a másiknak. A nőstény hiába van hátrányban felszereltséggel kapcsolatban, hiszen öltözete szakadt rongyokból áll, egyetlen fegyvere pedig egy kis kopott kés, de ő innen, a vadonból, a sötétből származik. Itt nőtt föl, itt harcolt, itt élt túl. És néha itt halt meg, ha már átvitt értelemben is. Teste és lelke is itt edződött. Ha nem is kerekedik felül a hímen, az bizonyos, hogy a másik méltó ellenfélre talált a nőstény személyében, aki elemében van. Hisz' végre újra vadászik.*
*Amint kiér a természetbe, eggyé válik az éjszakával. Éles pillantása üldözöttjét keresi. Susogások és rezdülések után fülel, igyekszik szétválasztani az egy személy által keltett zajokat és a szél és természet gonosz játékát, mit vele űznek. Idegen árnyékot sem lát, minden olyan mint mindig, csak a fák, a bokrok fürdenek a hold fényében. Tovább oson, a lugashoz. Megbújik mögötte, hallgatózik, figyel. Semmi.
Kicsit elengedi magát, sóhajt. Ha itt van, talán meghallja ezt a hím és elárulja magát. Mindennek ellenére továbbra is pattanásig feszült, arra az esetre, ha bárki bárhonnan rátámadna. Ez végül nem történik meg, helyette zajt hall az erdőre nyíló kapu felől. Mint a nyíl, úgy lő ki. De megint későn érkezik, a falnál, amentén és mellette nem lel senkit. Majd szembe vele, a fűsávon túl megrezdül az erdőszéli bozót. A nőstény halványan elmosolyodik. Ennél jobb helyen nem is lehetnének. Könnyű mozdulattal átveti magát a kőkerítésen, a túloldalt elegánsan érkezik. Lassan lépdel át a tisztáson, mint aki nem is lehetne magabiztosabb. Arcán kaján vigyor, menet közben kinyújtózkodik, közszemlére teszi edzett tagjait, erős testét. Ha a hím itt les valahol valamelyik bokorban, hadd lássa kivel van dolga! Amint elér az első fához, az előbbi mutatványsor, mintha nem is lett volna. Ő maga belesimul az árnyékba. Árnyékból árnyékba siklik. Sokszor nem tudni csak fa veti-e a sötétséget, vagy a nőstény is ott lapul benne. Nem direkt irányban közelíti a másik mélységit. Cikk-cakkban halad, legyen csak összezavarva a másik. Talán hiba volt ezt a helyszínt választania a másiknak. A nőstény hiába van hátrányban felszereltséggel kapcsolatban, hiszen öltözete szakadt rongyokból áll, egyetlen fegyvere pedig egy kis kopott kés, de ő innen, a vadonból, a sötétből származik. Itt nőtt föl, itt harcolt, itt élt túl. És néha itt halt meg, ha már átvitt értelemben is. Teste és lelke is itt edződött. Ha nem is kerekedik felül a hímen, az bizonyos, hogy a másik méltó ellenfélre talált a nőstény személyében, aki elemében van. Hisz' végre újra vadászik.*
1089. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-08-31 00:30:45
Üzenet elküldve: 2014-08-31 00:30:45
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
*Első ízben a leghalványabb fogalma sem volt róla, hogy Xareth mire készül. Később a fogadó hangja már sejtést hoztak, de elenyészőt, hiszen még bármi lehet az ígért dolog. Időről időre megfordul a fejében, hogy kikukucskáljon, ám végül minden alkalommal erőt vesz magán és csukva tartja szemeit. Még akkor is, mikor a fogadó zaja már elhalóban, s kezd csend uralkodni. Hiába fogja sötételfének kezét, léptei nem olyan bátrak, mint máskor. Mindig meglepődik azon, hogy ő mennyire bizonytalan, ha nem lát, Xareth pedig a sötétségben élt évekig. Még mindig nehéz elhinnie, s még nehezebb, hogy ezek után mégis ennyire... Normális?
Hirtelen megállnak, ekkor a szőkeség szíve hevesebben kezd verni, már nagyon kíváncsi a meglepetésre. Alsó ajkát beharapja, mikor megérzi, miként öleli át a hóhajú, majd leheletének hatására felkarjain apró libabőr kezd terjengőzni. Ám nem törődik most ezzel, semmi mással, csak azzal, hogy végre megtudhatja, mit szeretett volna Xareth ennyire megmutatni neki.
Első pillanatában elnyíló szájáról sem vesz még tudomást, csepp ajkain a csodálat jele olvasható, ahogy ibolyaszín tekintete körbejár, minden szépségét felméri a holdudvarnak, élénk ezüst fényben járó szempárja ametisztként csillog, ahogy végül felemeli tekintetét, egyenesen a hold dagadó hasára, majd egy pillanat múlva újból a fiú hangja hozza vissza révetegségéből.*
- Ez a hely gyönyörű.
*Esze ágában sincs elmozdulni, neki tökéletes itt. Egy csodaszép helyen, a szívének legkedvesebb karjai közt, kívánni is nehéz lenne jobbat. S éppen csak újra elmerülne a látványban, amikor egy állat érez meg kobakján. Sose szerette túlzottan, amikor ezt csinálja Xareth, amúgy is eléggé zavarja, hogy ennyivel alacsonyabb nála. De most nem akar ezzel törődni. Most semmi mást nem szeretne, csak kiélvezni a látványt, de főleg társaságát.
Lassan mégis mozdul, óvatosan hátat fordít a világnak, hogy szembe tudjon nézni a sötételf vérszín tekintetével. Ám öleléséből nem bújik ki, szorosan marad, éppen csak karjait emeli eztán, hogy a fiú nyakát fogja közre, ahogy közelebb hajol és ha csak nem történik valami, ami megakadályozná benne, akkor Alexis lopni fog egy csókot.*
- Köszönöm.
*Egyértelmű, hogy a holdudvar lenyűgözte, végül mégsem annak szépségénél marad, ahogy ajkaik elválnak, hogy háláját oda súgja, ibolyaszín szemei a zsarátnokokat fürkészi minduntalan.*
Hirtelen megállnak, ekkor a szőkeség szíve hevesebben kezd verni, már nagyon kíváncsi a meglepetésre. Alsó ajkát beharapja, mikor megérzi, miként öleli át a hóhajú, majd leheletének hatására felkarjain apró libabőr kezd terjengőzni. Ám nem törődik most ezzel, semmi mással, csak azzal, hogy végre megtudhatja, mit szeretett volna Xareth ennyire megmutatni neki.
Első pillanatában elnyíló szájáról sem vesz még tudomást, csepp ajkain a csodálat jele olvasható, ahogy ibolyaszín tekintete körbejár, minden szépségét felméri a holdudvarnak, élénk ezüst fényben járó szempárja ametisztként csillog, ahogy végül felemeli tekintetét, egyenesen a hold dagadó hasára, majd egy pillanat múlva újból a fiú hangja hozza vissza révetegségéből.*
- Ez a hely gyönyörű.
*Esze ágában sincs elmozdulni, neki tökéletes itt. Egy csodaszép helyen, a szívének legkedvesebb karjai közt, kívánni is nehéz lenne jobbat. S éppen csak újra elmerülne a látványban, amikor egy állat érez meg kobakján. Sose szerette túlzottan, amikor ezt csinálja Xareth, amúgy is eléggé zavarja, hogy ennyivel alacsonyabb nála. De most nem akar ezzel törődni. Most semmi mást nem szeretne, csak kiélvezni a látványt, de főleg társaságát.
Lassan mégis mozdul, óvatosan hátat fordít a világnak, hogy szembe tudjon nézni a sötételf vérszín tekintetével. Ám öleléséből nem bújik ki, szorosan marad, éppen csak karjait emeli eztán, hogy a fiú nyakát fogja közre, ahogy közelebb hajol és ha csak nem történik valami, ami megakadályozná benne, akkor Alexis lopni fog egy csókot.*
- Köszönöm.
*Egyértelmű, hogy a holdudvar lenyűgözte, végül mégsem annak szépségénél marad, ahogy ajkaik elválnak, hogy háláját oda súgja, ibolyaszín szemei a zsarátnokokat fürkészi minduntalan.*
1088. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-08-30 22:49:31
Üzenet elküldve: 2014-08-30 22:49:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Diadalittas vigyor honol ében arcán, miközben kézen fogva vezeti Alexist előre, időről időre ellenőrizve, hogy a lány eleget tesz-e a kérésnek és valóban csukva tartja a szemeit. Nem szeretné, ha a meglepetés idő előtt odaveszne, így is fél, hogy miközben áthaladnak a fogadón, tervére fény derül. Bár itt igazából már mindegy, hiszen csak pillanatok kérdése és amúgy is kiderülne minden.
A holdudvarra érve kiválaszt egy szimpatikusnak tűnő kis sarkot, ahol még nincs senki, óvatosan a félember mögé áll és őt átkarolva hajol előre.*
-Kinyithatod a szemed.
*Lehelete a hegyes fülecskét csiklandozza, tekintete pedig a világ minden kincséért sem szakadna el a kedves arcától, hass lássa, miként reagál, amikor majd megpillantja a neves helyet, annak minden szépségét és csodáját. A fürdőben a pincérnő mondta neki, hogy ide el kell jönniük, ha meg akarja lepni valahogy a szőke leányzót, akkor ez lesz a megfelelő hely. Tényleg gyönyörű udvar, csak kár, hogy többen vannak itt, mint az a párosnak kényelmes lenne.*
-Azt hallottam, hogy ez a város legszebb helye, szerettem volna a maga teljes pompájában megmutatni neked.
*Apró puszit hint el Alexis fülére, majd ha a lány még nem próbált öleléséből szabadulni, akkor állát a szőke tincsekre támasztva pillant körbe ő is újból. Tökéletes hely, majdnem olyan tökéletes, mint a karjai közt tartott félember. Magában néma hálát intéz a készséges pincérnő felé, akinek hála talán sikerül elbűvölnie a rajongásig szeretett személyt.*
A holdudvarra érve kiválaszt egy szimpatikusnak tűnő kis sarkot, ahol még nincs senki, óvatosan a félember mögé áll és őt átkarolva hajol előre.*
-Kinyithatod a szemed.
*Lehelete a hegyes fülecskét csiklandozza, tekintete pedig a világ minden kincséért sem szakadna el a kedves arcától, hass lássa, miként reagál, amikor majd megpillantja a neves helyet, annak minden szépségét és csodáját. A fürdőben a pincérnő mondta neki, hogy ide el kell jönniük, ha meg akarja lepni valahogy a szőke leányzót, akkor ez lesz a megfelelő hely. Tényleg gyönyörű udvar, csak kár, hogy többen vannak itt, mint az a párosnak kényelmes lenne.*
-Azt hallottam, hogy ez a város legszebb helye, szerettem volna a maga teljes pompájában megmutatni neked.
*Apró puszit hint el Alexis fülére, majd ha a lány még nem próbált öleléséből szabadulni, akkor állát a szőke tincsekre támasztva pillant körbe ő is újból. Tökéletes hely, majdnem olyan tökéletes, mint a karjai közt tartott félember. Magában néma hálát intéz a készséges pincérnő felé, akinek hála talán sikerül elbűvölnie a rajongásig szeretett személyt.*
1087. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-08-28 14:24:24
Üzenet elküldve: 2014-08-28 14:24:24
ÚJ
![>Ailease Parden [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9906_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 262
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
*A hold fényesen ragyog, Parden pedig elindul a Holdudvarra, ő sem tudja miért, csak úgy, hiszen nem alhat egész nap, főleg nem az erdőben. ~Itt vagyunk. Mit keresünk mi itt? Ez szép hely, csak túl sokan vannak... ~ gondolja, majd leül a földre, miután leszállt Bumbiról. Miután jobban megnézi a helyet láthatja, hogy nincsenek annyira mégsem sokan. Csak egy tündér és egy ember. Mindkettő nő. ~Biztosan ezek is el akarnak kapni minket. Kivéve, ha ők is meg fognak hallni, csak úgy, mint a kereskedő is... ~ Vár pár másodpercet, de nem hal meg egyikük sem, így hamar rájön Parden, hogy nem is haltak csak úgy meg, hiszen ő ölte meg a kereskedőt is és testvéreit is. ~Shira. ~ mosolyog magában, mikor a lányra gondol újra. ~És ezek kik? Kik vagytok? ~ kérdezi magában a két másik ott lévőt és mikor nem kap választ elcsodálkozik. ~Milyen tisztességtelenek. ~ szitkozódik, majd kis idő múlva inkább elfordul tőlük és a holdat kezdi el nézni... *
1086. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-08-27 22:00:09
Üzenet elküldve: 2014-08-27 22:00:09
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 117
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Megfontolt
//Noxként//
*Úgy tervezte, a holdudvari találkára (már ha találka, Iana nem írta le pontosan a cetlire, ő pedig alighanem épp aludt, amikor megszervezte a dolgot), visszaengedi Ianát a fényre, de a Pyrkonnal való beszélgetése fordított egyet a gondolkodásán, és úgy döntött, magánál tartja az irányítást, amíg csak bírja. Ki tudja, talán egy idő után annyira belejön, hogy soha többé nem kell visszavonulnia, és teljesen visszaszoríthatja azt a másikat.
Körbenéz, de egyelőre semmi olyat nem lát, ami útbaigazítaná, úgyhogy leül egy szabad padra, nem messze egy kissé különös külsejű tündértől.*
*Úgy tervezte, a holdudvari találkára (már ha találka, Iana nem írta le pontosan a cetlire, ő pedig alighanem épp aludt, amikor megszervezte a dolgot), visszaengedi Ianát a fényre, de a Pyrkonnal való beszélgetése fordított egyet a gondolkodásán, és úgy döntött, magánál tartja az irányítást, amíg csak bírja. Ki tudja, talán egy idő után annyira belejön, hogy soha többé nem kell visszavonulnia, és teljesen visszaszoríthatja azt a másikat.
Körbenéz, de egyelőre semmi olyat nem lát, ami útbaigazítaná, úgyhogy leül egy szabad padra, nem messze egy kissé különös külsejű tündértől.*
1085. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-08-27 20:50:40
Üzenet elküldve: 2014-08-27 20:50:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 277
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Vakmerő
-Ne aggódjon, vigyázni fogok! *Ígéri mosolyogva, ám amint becsukódik mögötte a Pegazus ajtaja ajkai vicsorrá keményednek.*
~Idióta.~ *Nem tud jobb szót mondani az illetőre. Éppen csak azért tért be a fogadóba, hogy igyon valamit. De természetesen, szokásához híven, nem tervezett fizetni az italért, úgyhogy kiválasztotta a vendégek közül a legmeggyőzhetőbbnek tűnő elf hímet, s a tőle telhető legbájosabb mosollyal -ami igen hiteles tud lenni- odament hozzá. Nem akart kavarodást kelteni, hisz tudja, hogyha kéregetőként megy be, akkor hamar kihajítják, így csupán útbaigazítást kért az idegentől, majd néhány mondat után beszélgetésbe elegyedtek. S az ötödik perc környékén Idya meg is kapta munkája gyümölcsét, a férfi meghívta egy italra. Miután a vörösborral teli pohár koppant az asztalon, felkapta, hamar fel is hajtotta, s mint akinek most jut eszébe, hogy sietnie kéne, elhadart egy gyors bocsánatkérést, majd távozott a helyiség hátsó kijáratán.*
~Tehát ez lenne a Holdudvar. Tetszetős kis hely.~ *Jegyzi meg, ahogy körbepillant a holdfénnyel megvilágított területen. A város ezen pontján még nem járt, így a látvány új neki, most is csak a miatt az elf miatt jött erre, akitől a bort kicsalta. Ő mondta, hogy érdemes lenne meglátogatni ezt a helyet, bár azt konkrétan nem mondta meg, hogy miért. De nem is nagyon izgatta, hogy miért irányítják erre, de gondolta, úgy sincs jobb dolga.
Még néhány percig gyönyörködik a hold fényében, ahogy sugarai fehérre festik a füves terület minden zugát, majd a díszes padokat kiszúrva a legközelebbit veszi célba, s lehuppan rá, hogy kicsit pihentesse a nap közben megfáradt lábait.*
A hozzászólás írója (Idya Rotan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.08.27 21:06:38
~Idióta.~ *Nem tud jobb szót mondani az illetőre. Éppen csak azért tért be a fogadóba, hogy igyon valamit. De természetesen, szokásához híven, nem tervezett fizetni az italért, úgyhogy kiválasztotta a vendégek közül a legmeggyőzhetőbbnek tűnő elf hímet, s a tőle telhető legbájosabb mosollyal -ami igen hiteles tud lenni- odament hozzá. Nem akart kavarodást kelteni, hisz tudja, hogyha kéregetőként megy be, akkor hamar kihajítják, így csupán útbaigazítást kért az idegentől, majd néhány mondat után beszélgetésbe elegyedtek. S az ötödik perc környékén Idya meg is kapta munkája gyümölcsét, a férfi meghívta egy italra. Miután a vörösborral teli pohár koppant az asztalon, felkapta, hamar fel is hajtotta, s mint akinek most jut eszébe, hogy sietnie kéne, elhadart egy gyors bocsánatkérést, majd távozott a helyiség hátsó kijáratán.*
~Tehát ez lenne a Holdudvar. Tetszetős kis hely.~ *Jegyzi meg, ahogy körbepillant a holdfénnyel megvilágított területen. A város ezen pontján még nem járt, így a látvány új neki, most is csak a miatt az elf miatt jött erre, akitől a bort kicsalta. Ő mondta, hogy érdemes lenne meglátogatni ezt a helyet, bár azt konkrétan nem mondta meg, hogy miért. De nem is nagyon izgatta, hogy miért irányítják erre, de gondolta, úgy sincs jobb dolga.
Még néhány percig gyönyörködik a hold fényében, ahogy sugarai fehérre festik a füves terület minden zugát, majd a díszes padokat kiszúrva a legközelebbit veszi célba, s lehuppan rá, hogy kicsit pihentesse a nap közben megfáradt lábait.*
A hozzászólás írója (Idya Rotan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.08.27 21:06:38
1084. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-08-26 14:22:30
Üzenet elküldve: 2014-08-26 14:22:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Az éjszaka sötétje már kitárta szárnyait, lefedve vele a várost is, mire a Holdudvar bejáratához ér. A régi kapu kilincse halkan sikítva enged keze nyomásának szabad utat biztosítva az udvarba a vándor számára. Az udvarba lépve egy pillanatra megáll a dalnok sírja előtt. Nem tudott róla sokat, de minden alkalommal kinyilvánította tiszteletét és gyönyörködött néhány percet a csodálatosan megmunkált sírkőben. Sosem mulasztja el az udvar különlegességét, így most is felemeli fejét, hogy néhány pillanat erejéig megcsodálja a Holdat és sütkérezzen ezüst fényében. Lehűlt a levegő mire ide ért, ezt alkarján megjelenő libabőr is jelzi Ethan számára. Odalép az ajtóhoz. A fogadóból áradó meleg a kilincsen keresztül ujjaiba áramlik és felkúszva az alkarján eltünteti a hűvös által kiváltott libabőrt.*
1083. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-08-13 12:16:39
Üzenet elküldve: 2014-08-13 12:16:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Riku Tahti//
-Rendben akkor a tisztáshoz... Tudtommal erre a legrövidebb... Az erdőn át és rögtön ott is vagyunk...
*Mikor kilép az ajtón csalódik. Bár tudja hogy nappal van, ezért nem ugyanolyan mint éjszaka, de reménykedett ebben. Nem a holdfény világít így teljesen más... Az udvar nappal veszít gyönyörűségéből, így olyan mint egy átlagos udvar. A padokon nem lát egy párocskát sem, pedig ők állandóak...*
-Mondtad hogy már hogy egy ideje itt vagy... Hol jártál eddig? Amúgy három hónapig hol laktál?
-Bocsáss meg hogy ilyen sokat kérdezősködök... *Valójában nem szégyelli magát... Azon gondolkozik, hogy ki lehet Riku. ~Mi olyan szörnyű hogy elüldözték? Mit tett? Talán valójában egy mágus és megidézett egy démont? Vagy szörnyű szülei voltak és valami kis lopásért elzavarták? Nem tűnik gonosznak de ki tudja? Az ilyenek a legveszélyesebbek... A lehető legjobban meg kell ismernem!~ Ezt így magában eldönti, közben igyekszik, hogy arcára ne üljön ki a gyanakvás és az iszonyat...*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.08.13 13:14:27, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása; Múlt helyett jelen idő.
-Rendben akkor a tisztáshoz... Tudtommal erre a legrövidebb... Az erdőn át és rögtön ott is vagyunk...
*Mikor kilép az ajtón csalódik. Bár tudja hogy nappal van, ezért nem ugyanolyan mint éjszaka, de reménykedett ebben. Nem a holdfény világít így teljesen más... Az udvar nappal veszít gyönyörűségéből, így olyan mint egy átlagos udvar. A padokon nem lát egy párocskát sem, pedig ők állandóak...*
-Mondtad hogy már hogy egy ideje itt vagy... Hol jártál eddig? Amúgy három hónapig hol laktál?
-Bocsáss meg hogy ilyen sokat kérdezősködök... *Valójában nem szégyelli magát... Azon gondolkozik, hogy ki lehet Riku. ~Mi olyan szörnyű hogy elüldözték? Mit tett? Talán valójában egy mágus és megidézett egy démont? Vagy szörnyű szülei voltak és valami kis lopásért elzavarták? Nem tűnik gonosznak de ki tudja? Az ilyenek a legveszélyesebbek... A lehető legjobban meg kell ismernem!~ Ezt így magában eldönti, közben igyekszik, hogy arcára ne üljön ki a gyanakvás és az iszonyat...*
A hozzászólást Mortagroth (Moderátor) módosította, ekkor: 2014.08.13 13:14:27, a következő indokkal:
Hiányzó jelek pótlása; Múlt helyett jelen idő.
1082. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-08-12 09:22:38
Üzenet elküldve: 2014-08-12 09:22:38
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 8
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*~Ez egy időre megint elég lesz... Ezeknek a katonáknak sok pénzük van...~ gondolja, miközben a szállásról jön lefelé. Tegnap este újabb áldozatot szedett, így egy ideig megint békésen élhet... Természetesen ha rendesen kifosztotta volna a katonát 10-szer ennyi aranya lehetne, de inkább úgy döntött nem. Ő nem tolvaj. Csak a fizetségét veszi el. A holdudvar napkelte idején a legfurcsább. Legalábbis szerinte. Az ég egyik fele világos, csillagtalan; míg a másik fele sötét, csillagos... Pont ezért a nyugati rész megőrzi éjszakai formáját a keleti pedig a kevésbé látványos nappali formát. Mindig úgy gondolta hogy a nyugati, vagyis a sötét oldal a gonosz embereket a nap pedig a jó embereket jelképezi. Régebben nem tudta hova tartozik. DE már rájött... Középre. A napfényes területre nem mehetett hisz nem volt becsületes iparos. A sötétséghez sem tartozott hiába volt féltolvaj és sötételf... napnyugta és napkelte a kedvenc időszakai, hisz ilyenkor tud ő érvényesülni. A pénz megvan már csak elkölteni kell... de előbb inkább egy fürdőt...*
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.08.13 20:58:27, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt.
A hozzászólást Emphus (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2014.08.13 20:58:27, a következő indokkal:
Köszönöm, hogy vagy annyira igényes, és a rendszer által számodra kijelzett hibákat máskor javítod a hozzászólásodban, mielőtt elküldöd azt.
1081. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-08-11 14:30:39
Üzenet elküldve: 2014-08-11 14:30:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Új nap, új álmok//
*Arsenor mondatára a lány elmosolyodik és már a kis fából készül kapu felé is lépked. A kérdésre Arsenor egy nagyot bólint.*
-Mehetünk.
*Ezzel elindul a lány után. Ismét eszébe jut a lány az erdőben ahogy abban a könnyed anyagban azzal a titokzatosságával. Kicsit már megismerte azóta. Mondhatni valószerűvé vált a lány. Most már tudja miféle személyiség is ő. Mikor meglátja ahogy a bejárat előtt a falnak támaszkodott a lány az első ötlete, hogy az erdőben van valami de, mikor meglátja a lány mosolyát ő is elmosolyodik. Csak bevárta őt. Ezek szerint tényleg szüksége van erre a pihenésre. Oda érve kinyitja a kis kaput és előre engedi a lányt. Őutána lép ki ő is és zárja be a kaput.*
*Arsenor mondatára a lány elmosolyodik és már a kis fából készül kapu felé is lépked. A kérdésre Arsenor egy nagyot bólint.*
-Mehetünk.
*Ezzel elindul a lány után. Ismét eszébe jut a lány az erdőben ahogy abban a könnyed anyagban azzal a titokzatosságával. Kicsit már megismerte azóta. Mondhatni valószerűvé vált a lány. Most már tudja miféle személyiség is ő. Mikor meglátja ahogy a bejárat előtt a falnak támaszkodott a lány az első ötlete, hogy az erdőben van valami de, mikor meglátja a lány mosolyát ő is elmosolyodik. Csak bevárta őt. Ezek szerint tényleg szüksége van erre a pihenésre. Oda érve kinyitja a kis kaput és előre engedi a lányt. Őutána lép ki ő is és zárja be a kaput.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400