Nincs játékban - Holdudvar
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Holdudvar | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 52 (1021. - 1040. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400
1040. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-07-17 14:11:05
Üzenet elküldve: 2014-07-17 14:11:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Erdei találka//
*Sancza megfontolja a dolgot és ügyesen mászik fel. Közben Arsenor figyel nehogy meglássák őket mert nehéz lenne megmagyarázni és egy csomót köt a zsák szájára. Mikor a lány leszól akkor feldobja és Sancza ügyesen el is kapja. Ez után Arsenor is elkezd felfele mászni. Kicxit siet mert nem akarja, hogy ha ma meglátják akkor ebben a kellemetlen helyzetben találják. Ha valamit akkor azt nehéz lenne kimagyarázni, hogy fehérneműben mászik egy lány ablaka felé. De sikeresen feljut. könnyedén bemászik az ablakon hisz tapasztalt erdőjáró ahhoz pedig tudni kell mászni. Mikor bejut akkor sötétség fogadja és az első lépéssel a hárpiafejeket találja meg. Végigfut a hátán a hideg de, nem szól semmit.*
*Sancza megfontolja a dolgot és ügyesen mászik fel. Közben Arsenor figyel nehogy meglássák őket mert nehéz lenne megmagyarázni és egy csomót köt a zsák szájára. Mikor a lány leszól akkor feldobja és Sancza ügyesen el is kapja. Ez után Arsenor is elkezd felfele mászni. Kicxit siet mert nem akarja, hogy ha ma meglátják akkor ebben a kellemetlen helyzetben találják. Ha valamit akkor azt nehéz lenne kimagyarázni, hogy fehérneműben mászik egy lány ablaka felé. De sikeresen feljut. könnyedén bemászik az ablakon hisz tapasztalt erdőjáró ahhoz pedig tudni kell mászni. Mikor bejut akkor sötétség fogadja és az első lépéssel a hárpiafejeket találja meg. Végigfut a hátán a hideg de, nem szól semmit.*
1039. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-07-17 13:55:29
Üzenet elküldve: 2014-07-17 13:55:29
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Erdei találka//
*A bíztatás után szemügyre veszia az ablakig tartó falat. Tele van kiszögelésekkel, így nem lesz nehéz dolga. Átfut az agyán az elkövetkező pár perc, s maga sem tudja hogy van ereje még tisztán gondolkodni. Felnyúl magasan a fal egyik kiálló kövéhez, majd bal lábával támasztékot keres, csakhogy utána a szabadon maradt kezével új rést keressen, melynek segítségével felhúzhatja magát. Hosszú, szép lábainak köszönhetően hamar feljut az ablakig, majd megpróbálja belökni. A keret hamar enged, így gyorsan becsusszan az ablakon, majd körülnéz a szobában. Néma sötétség és egy rendezett kis tér fogadja. Jónéhány szöveten is megakad a tekintete, aminek nagyon megörül. Visszalép az ablakhoz és leszól Arsenornak.*
-Dobhatja!
*Ha a férfi feldobja a zsákot, szerencsésen elkapja, majd lerakja az ablak mellé. Dolga végeztével odasétál a szekrényhez és körülnéz benne. Hátha talál olyat, amire szükségük lehet.*
*A bíztatás után szemügyre veszia az ablakig tartó falat. Tele van kiszögelésekkel, így nem lesz nehéz dolga. Átfut az agyán az elkövetkező pár perc, s maga sem tudja hogy van ereje még tisztán gondolkodni. Felnyúl magasan a fal egyik kiálló kövéhez, majd bal lábával támasztékot keres, csakhogy utána a szabadon maradt kezével új rést keressen, melynek segítségével felhúzhatja magát. Hosszú, szép lábainak köszönhetően hamar feljut az ablakig, majd megpróbálja belökni. A keret hamar enged, így gyorsan becsusszan az ablakon, majd körülnéz a szobában. Néma sötétség és egy rendezett kis tér fogadja. Jónéhány szöveten is megakad a tekintete, aminek nagyon megörül. Visszalép az ablakhoz és leszól Arsenornak.*
-Dobhatja!
*Ha a férfi feldobja a zsákot, szerencsésen elkapja, majd lerakja az ablak mellé. Dolga végeztével odasétál a szekrényhez és körülnéz benne. Hátha talál olyat, amire szükségük lehet.*
1038. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-07-16 21:54:19
Üzenet elküldve: 2014-07-16 21:54:19
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Erdei találka//
*Az első mondat megválaszolt mindent Arsenor számára. A válasz folytatásából jön rá, hogy a zsákra is gondolni kell. Talán nem épp a legjobb ötlet sötétedéskor bemászni a fogadó egyik ablakán de, most Arsenornak nincs kedve mást kiötölni. Bólint hát.*
-Rendben. Légy óvatos.
*Még csak az kéne, hogy a lány leessen és megsérüljön. Az bizony tényleg jó lezárása lenne a napnak.*
*Az első mondat megválaszolt mindent Arsenor számára. A válasz folytatásából jön rá, hogy a zsákra is gondolni kell. Talán nem épp a legjobb ötlet sötétedéskor bemászni a fogadó egyik ablakán de, most Arsenornak nincs kedve mást kiötölni. Bólint hát.*
-Rendben. Légy óvatos.
*Még csak az kéne, hogy a lány leessen és megsérüljön. Az bizony tényleg jó lezárása lenne a napnak.*
1037. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-07-16 19:21:12
Üzenet elküldve: 2014-07-16 19:21:12
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Erdei találka//
*Miután a kulcsot felmutatja és a kérdéses ablakot is, Arsenor-ra néz, aki kérdésével igen csak meglepi, bár sejti, hogy csak a dolog kimondására vár. Nagyon is jól tudja, hogy mit kell, tehetnek ebben a helyzetben.*
-Felmászunk. Legalább is erre gondoltam. *Feleli egy kicsit szemlesütve, mintha rossza ötlet lenne, amit mond, pedig más lehetőséget nem nagyon lát.* Arra gondoltam, hogy először felmászhatnék én, utána feldobhatná a zsákot, persze te is felmászhatsz előbb ha akarsz, de én nem biztos, hogy feltudom odáig dobni. *Kicsit zavarban van, s talán gyors szabadkozása is erre utal. Elcsodálkozik magán, mivel magát mindig is határozott jellemnek tartotta, bármiről is volt szó. Most viszont ő is kölcsönös megerősítésre vár. Talán mert oly sokat köszönhet a férfinak.*
*Miután a kulcsot felmutatja és a kérdéses ablakot is, Arsenor-ra néz, aki kérdésével igen csak meglepi, bár sejti, hogy csak a dolog kimondására vár. Nagyon is jól tudja, hogy mit kell, tehetnek ebben a helyzetben.*
-Felmászunk. Legalább is erre gondoltam. *Feleli egy kicsit szemlesütve, mintha rossza ötlet lenne, amit mond, pedig más lehetőséget nem nagyon lát.* Arra gondoltam, hogy először felmászhatnék én, utána feldobhatná a zsákot, persze te is felmászhatsz előbb ha akarsz, de én nem biztos, hogy feltudom odáig dobni. *Kicsit zavarban van, s talán gyors szabadkozása is erre utal. Elcsodálkozik magán, mivel magát mindig is határozott jellemnek tartotta, bármiről is volt szó. Most viszont ő is kölcsönös megerősítésre vár. Talán mert oly sokat köszönhet a férfinak.*
1036. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-07-16 16:38:22
Üzenet elküldve: 2014-07-16 16:38:22
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 419
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Erdei találka//
*Mkor a lány fejrázásét meglátja akkor kicsit megnyugszik. Aztán jön a válasz és az ok is. Arsenor így utólag már el is szégyellte magát. Tiszta fejjel kéne megnyugtatnia a lányt nem pedig mindentől megijedni. És gondolhatta volna, hogy tisztességes lánynak kellemetlen lehet ez a helyzet. Kicsit ő is zavarban van de, most nem törődik vele. A holdudvar maga elég üres úgyhogy ott nem érhetik őket atrocitások. A lány hamar megtalálja az elrejtett kulcsot és meg is mutatja melyik szoba az övé. Arsenor megnézi az ablakot. Elég fáradt már és nem forog úgy az agya ahogy kéne. A lánytól vár megerősítést.*
-Most akkor mi is lesz?
*Mkor a lány fejrázásét meglátja akkor kicsit megnyugszik. Aztán jön a válasz és az ok is. Arsenor így utólag már el is szégyellte magát. Tiszta fejjel kéne megnyugtatnia a lányt nem pedig mindentől megijedni. És gondolhatta volna, hogy tisztességes lánynak kellemetlen lehet ez a helyzet. Kicsit ő is zavarban van de, most nem törődik vele. A holdudvar maga elég üres úgyhogy ott nem érhetik őket atrocitások. A lány hamar megtalálja az elrejtett kulcsot és meg is mutatja melyik szoba az övé. Arsenor megnézi az ablakot. Elég fáradt már és nem forog úgy az agya ahogy kéne. A lánytól vár megerősítést.*
-Most akkor mi is lesz?
1035. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-07-16 11:06:04
Üzenet elküldve: 2014-07-16 11:06:04
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Erdei találka//
*Némán megrázza a fejét. Arsenor hangjából ítélve neki is sok volt ez a nap, főleg úgy hogy nem is tudhat róla miket élt át előtte.*
-Nem. *Szólal meg végül, bár már a hideg rázza, igyekszik nem mutatni.* Csak nem akarom, hogy így... *Nem szükséges végigmondania, hogy a férfi megértse. Beles az udvarra, de nem lát senkit. Halkan belép, majd az árnyékban, hol a legkevésbé észrevehető, elindul a kulcs relytekhelyének irányába. Pillanatok alatt megtalálja, s mutatja fel Arsenornak.*
-Ahhoz a szobához való. *Mutat fel a felettük lévő ablakra. Még jó, hogy direkt a Holdudvarra nézőt kérte el.*
*Némán megrázza a fejét. Arsenor hangjából ítélve neki is sok volt ez a nap, főleg úgy hogy nem is tudhat róla miket élt át előtte.*
-Nem. *Szólal meg végül, bár már a hideg rázza, igyekszik nem mutatni.* Csak nem akarom, hogy így... *Nem szükséges végigmondania, hogy a férfi megértse. Beles az udvarra, de nem lát senkit. Halkan belép, majd az árnyékban, hol a legkevésbé észrevehető, elindul a kulcs relytekhelyének irányába. Pillanatok alatt megtalálja, s mutatja fel Arsenornak.*
-Ahhoz a szobához való. *Mutat fel a felettük lévő ablakra. Még jó, hogy direkt a Holdudvarra nézőt kérte el.*
1034. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-07-13 15:59:48
Üzenet elküldve: 2014-07-13 15:59:48
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 118
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Új kezdet//
* A fogadót elhagyva kerülnie kell némileg, viszont ez nem jelent neki nagy akadályt. Hosszú út van már mögötte így is, és még ki tudja mennyi lesz még? Más városban még nem, talán majd itt megtalálja végre a helyét. Jó lenne már letelepedni, fajtabéliekkel találkozni. Igen. Fiatal kora ellenére családot szeretne, na meg barátokat, sokat, sokfélét. Régen voltak barátai, emberek, jókat játszottak, aztán eljött otthonról, hogy ne legyen kivételezett. *
* A fogadót elhagyva kerülnie kell némileg, viszont ez nem jelent neki nagy akadályt. Hosszú út van már mögötte így is, és még ki tudja mennyi lesz még? Más városban még nem, talán majd itt megtalálja végre a helyét. Jó lenne már letelepedni, fajtabéliekkel találkozni. Igen. Fiatal kora ellenére családot szeretne, na meg barátokat, sokat, sokfélét. Régen voltak barátai, emberek, jókat játszottak, aztán eljött otthonról, hogy ne legyen kivételezett. *
1033. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-07-12 08:33:15
Üzenet elküldve: 2014-07-12 08:33:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Azin Namak Kalesaj//
*Még alig iramodott meg, szinte pár lépésnyire sem jutott, ahogy a hűs ujjak érintését ismét keze körül érzi. Ahogy azok a csuklója köré fonódnak, s egy határozott, de mégis gyengéd mozdulattal rántják is vissza, a lány megszeppenten pislog párat. Lassan a szabad kéz a derekára siklik, majd testük össze is simul, míg rabul ejtett kacsójával Azin a saját arcára simíttat.*
- Az üzlet, az üzlet, nem igaz?
*Mosolyodik el végül, ahogy a szemeibe pillant. Szemhéjai kissé lejjebb csukódnak, miután ismét megérzi ajkain a férfiét. Kezét közben nem húzza el arcáról, puha ujjai csak feljebb vándorolnak, hogy a gyémánt fehér tincsek közé fésülhessen velük, gyengéden markolva is bele, míg a másikkal a mellkasán simít fel, kitapogatva az éjfekete bőrruhát. A férfi érintését deréktól combig, majd vissza egészen a tarkójáig érezve egész teste belebizsereg. Ahogy pedig ajkuk szenvedélyes csókban forr össze szinte lángra is lobban. Szinte követelődzőn csüng az ajkakon, egészen addig, amíg Azin nem húzódik el tőle kissé.*
- És még meg sem mutattam milyen, mikor igazán nagylelkű vagyok.
*Mosolyodik el pihegve. S, habár megjegyzésében semmi kétes szándék nincs, tagadhatatlanul élvezi, ha felpiszkálhatja a mélységit. Mosolya ismét felvirrad arcán, mikor újra ízlelheti az édes ajkakat, és ismét elveszhet a pillanat szépségében. Sosem volt rá még senki ilyen hatással. Elképzelhetetlennek tartotta, hogy valaha is ily hamar egy férfi karjaiba bújjon, mint egy szeretetre éhes kismacska. Az pedig, hogy minden egyes másodperccel mind többre vágyik... Hiába, hogy alig ha pár órája ismeri, egyre inkább úgy érzi, hogy képtelen lenne innen elmenni Azin nélkül. Az utazás is szebb lenne, ha nem egyedül járná. Az pedig, hogy társa egy olyan férfi lenne, aki pillanatok alatt képes tűzbe hozni minden aranyat megér. Élne a lehetőséggel, ha nap, mint nap elveszhetne azok között a karok között, melyek gyengéd határozottsággal zárják őt maguk közé. Ha napjait betöltené az a csillogó szempár, a selymesen puha fehér fürtök, s számtalanszor ízlelhetné azokat az ajkakat, melyeken már hosszú pillanatok óta csüng szenvedélyesen.
Végül lassan elszakad a kívánatos szájtól, kipirult arccal pillantva ismét a megigéző szempárba.*
- Nem lenne már itt az ideje, hogy az erdőbe sétáljunk?
*Hangja még rekedtes, a levegőt is szaporábban szedi, szemei vágyakozva csillognak, ajkán még ég a csók emléke. Akármit hoz az éjszaka, azt csakis a mélységi karjai között hajlandó eltölteni, egyre inkább fontolgatva azt is, hogy a másnapot is az ő oldalán akarja kezdeni, s befejezni.*
*Még alig iramodott meg, szinte pár lépésnyire sem jutott, ahogy a hűs ujjak érintését ismét keze körül érzi. Ahogy azok a csuklója köré fonódnak, s egy határozott, de mégis gyengéd mozdulattal rántják is vissza, a lány megszeppenten pislog párat. Lassan a szabad kéz a derekára siklik, majd testük össze is simul, míg rabul ejtett kacsójával Azin a saját arcára simíttat.*
- Az üzlet, az üzlet, nem igaz?
*Mosolyodik el végül, ahogy a szemeibe pillant. Szemhéjai kissé lejjebb csukódnak, miután ismét megérzi ajkain a férfiét. Kezét közben nem húzza el arcáról, puha ujjai csak feljebb vándorolnak, hogy a gyémánt fehér tincsek közé fésülhessen velük, gyengéden markolva is bele, míg a másikkal a mellkasán simít fel, kitapogatva az éjfekete bőrruhát. A férfi érintését deréktól combig, majd vissza egészen a tarkójáig érezve egész teste belebizsereg. Ahogy pedig ajkuk szenvedélyes csókban forr össze szinte lángra is lobban. Szinte követelődzőn csüng az ajkakon, egészen addig, amíg Azin nem húzódik el tőle kissé.*
- És még meg sem mutattam milyen, mikor igazán nagylelkű vagyok.
*Mosolyodik el pihegve. S, habár megjegyzésében semmi kétes szándék nincs, tagadhatatlanul élvezi, ha felpiszkálhatja a mélységit. Mosolya ismét felvirrad arcán, mikor újra ízlelheti az édes ajkakat, és ismét elveszhet a pillanat szépségében. Sosem volt rá még senki ilyen hatással. Elképzelhetetlennek tartotta, hogy valaha is ily hamar egy férfi karjaiba bújjon, mint egy szeretetre éhes kismacska. Az pedig, hogy minden egyes másodperccel mind többre vágyik... Hiába, hogy alig ha pár órája ismeri, egyre inkább úgy érzi, hogy képtelen lenne innen elmenni Azin nélkül. Az utazás is szebb lenne, ha nem egyedül járná. Az pedig, hogy társa egy olyan férfi lenne, aki pillanatok alatt képes tűzbe hozni minden aranyat megér. Élne a lehetőséggel, ha nap, mint nap elveszhetne azok között a karok között, melyek gyengéd határozottsággal zárják őt maguk közé. Ha napjait betöltené az a csillogó szempár, a selymesen puha fehér fürtök, s számtalanszor ízlelhetné azokat az ajkakat, melyeken már hosszú pillanatok óta csüng szenvedélyesen.
Végül lassan elszakad a kívánatos szájtól, kipirult arccal pillantva ismét a megigéző szempárba.*
- Nem lenne már itt az ideje, hogy az erdőbe sétáljunk?
*Hangja még rekedtes, a levegőt is szaporábban szedi, szemei vágyakozva csillognak, ajkán még ég a csók emléke. Akármit hoz az éjszaka, azt csakis a mélységi karjai között hajlandó eltölteni, egyre inkább fontolgatva azt is, hogy a másnapot is az ő oldalán akarja kezdeni, s befejezni.*
1032. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-07-11 21:17:14
Üzenet elküldve: 2014-07-11 21:17:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Enoka Dynrys//
*Maga is meglepődik kicsit a lány meglepettségén.*
-Jól látod a helyzetet.
*Szól nyugodtan, elismerve a lány elmés észrevételét. Egy ideig azt gondolja, felképelik, mikor a kisasszony a mellkasához nyúl, aztán kellemesen csalódik a reakcióban.
A gyors csókocska után, amit kapott, és ami egészen a talpáig bizsergett, a lány fürgén neki is lendült, egy fa irányába, ha jól veszi észre. Gyors, de nem eléggé. Alighogy elindul, Azin a keze után is nyúl, és ahogy jó tolvajhoz illik, most is villámgyorsak mozdulatai. Ahogy megérzi tenyerében a vékony kis csuklót, már meg is markolja azt, és hamar visszahúzza, ügyelve rá, hogy ne fájjon különösebben Enokának. Ahogy a lány teste közelebb ér, a derekán is fogást talál másik kezével. Szorosan magához öleli, kis kezét a saját arcához nyomja, és pimasz mosollyal közelíti meg.*
-Köszönöm szépen.
*Majd megismétli az első csókot, ám hosszabban és makacsabbul. Közben elengedi a lány ujjait, végigsimítva karján, egyre lejjebb csúszik még a lány derekát szorító párjánál is. Végigsiklik a combján, majd eltávolodik, és egy mozdulattal tér ismét a magaslatokba, az aranyszínben játszó hajzuhatag szálai közé.*
-Igen nagyvonalú tőled.
*Dorombolja egy pillanatra elszakadva a telt ajkaktól, ám nem sokáig. Hamar visszatér a puha szájhoz, és addig tapad rá, ameddig a lány csak akarja. Most nem ő fogja abbahagyni.
Egy kicsit megáll vele a világ. Érzi karjaiban ezt a törékeny virágot, és esze ágában sincs elengedni. Ha el akar menni a városból, az nem most lesz. Legfeljebb akkor amikor ő is tovább áll az oldalán. Nem kell más, csak hogy belenézzen ezekbe a szemekbe, és bármire képesnek érzi magát. Enoka kifordította őt önmagából. Olyan dal születik majd róla, amit az egész város dúdolni fog majd munka közben, minden nap.*
*Maga is meglepődik kicsit a lány meglepettségén.*
-Jól látod a helyzetet.
*Szól nyugodtan, elismerve a lány elmés észrevételét. Egy ideig azt gondolja, felképelik, mikor a kisasszony a mellkasához nyúl, aztán kellemesen csalódik a reakcióban.
A gyors csókocska után, amit kapott, és ami egészen a talpáig bizsergett, a lány fürgén neki is lendült, egy fa irányába, ha jól veszi észre. Gyors, de nem eléggé. Alighogy elindul, Azin a keze után is nyúl, és ahogy jó tolvajhoz illik, most is villámgyorsak mozdulatai. Ahogy megérzi tenyerében a vékony kis csuklót, már meg is markolja azt, és hamar visszahúzza, ügyelve rá, hogy ne fájjon különösebben Enokának. Ahogy a lány teste közelebb ér, a derekán is fogást talál másik kezével. Szorosan magához öleli, kis kezét a saját arcához nyomja, és pimasz mosollyal közelíti meg.*
-Köszönöm szépen.
*Majd megismétli az első csókot, ám hosszabban és makacsabbul. Közben elengedi a lány ujjait, végigsimítva karján, egyre lejjebb csúszik még a lány derekát szorító párjánál is. Végigsiklik a combján, majd eltávolodik, és egy mozdulattal tér ismét a magaslatokba, az aranyszínben játszó hajzuhatag szálai közé.*
-Igen nagyvonalú tőled.
*Dorombolja egy pillanatra elszakadva a telt ajkaktól, ám nem sokáig. Hamar visszatér a puha szájhoz, és addig tapad rá, ameddig a lány csak akarja. Most nem ő fogja abbahagyni.
Egy kicsit megáll vele a világ. Érzi karjaiban ezt a törékeny virágot, és esze ágában sincs elengedni. Ha el akar menni a városból, az nem most lesz. Legfeljebb akkor amikor ő is tovább áll az oldalán. Nem kell más, csak hogy belenézzen ezekbe a szemekbe, és bármire képesnek érzi magát. Enoka kifordította őt önmagából. Olyan dal születik majd róla, amit az egész város dúdolni fog majd munka közben, minden nap.*
1031. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-07-11 18:46:57
Üzenet elküldve: 2014-07-11 18:46:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Azin Namak Kalesaj//
- Soha nem voltam még ennyire gyönyörű helyen.
*Még mindig a hely varázsa alatt van, ahogy beljebb veti magát a kertben. Mesébe illő hely, az pedig csak még csodálatosabbá varázsolja, hogy a férfi oldalán sétálhat. Nem tud betelni a látvánnyal. Csak akkor tér ismét észhez, mikor Azin újfent kezére fogva rántja magához, s az arca elé hajol, közelebb, s csak egyre közelebb. Ahogy a távolság csökken arcuk között, valamint mélyebben belefúrhatja magát a csillogó íriszekbe, aprót nyel.
Szólni sincs ideje, már érzi is a forró ajkakat sajátján. Nem tudná feleleveníteni mit mondott a férfi alig pár pillanattal ezelőtt, a rövid csók, mit még viszonozni sem lett volna ideje azonnal a hatalmába keríti. Úgy érzi azonnal lángra lobban a teste. Amilyen hirtelen éri a röpke csók oly hamar ér is véget. Azokat a férfiakat, akik eddig az útját keresztezték nem lehet Azinhoz hasonlítani. Az a titokzatosság és gyengédség, ahogy a lánnyal viselkedik. Enoka nem tudhatja vajon ez lenne e az alaptermészete, vagy csak ő érdemelte ki, de hálát ad az égnek, hogy megismerhette.*
- Te... megcsókoltál.
*Nyel aprót, hangjából pedig kiérződik az őszinte meglepettség, amint lassan ráeszmél a történtekre. Két érzéssel küzd, miszerint zavarában felképelje e a férfit, ki kérdés nélkül csókot lopott tőle, vagy bújjon, mint egy engedelmes házi cicus, s követelje újból a férfi ajkait. Végül apró mosollyal tenyerel a mellkasára, s füléhez nyújtózva hunyja le a szemeit.*
- Ha elkapsz, nyersz még egyet.
*Súgja bele halkan, hogy valóban csak a sötételf fülébe jussanak szavai. Majd apró csókot lehelve a cimpájára rugaszkodik is el tőle, s mire amaz tán ráeszmél, a lány már meg is iramodik az egyik nagyobbacska fa felé. Apró termetű, karcsú alkatát ilyenkor tudja hasznosítani. Nem véletlen az a macskafejes amulett, oly gyors, s kecses léptekkel halad előre, mint egy betöretlen vadmacska. Reméli most sem csinál magából bolondot. Kiderül Azin benne van e a játékban, mielőtt tovább haladnának az erdő felé.*
- Soha nem voltam még ennyire gyönyörű helyen.
*Még mindig a hely varázsa alatt van, ahogy beljebb veti magát a kertben. Mesébe illő hely, az pedig csak még csodálatosabbá varázsolja, hogy a férfi oldalán sétálhat. Nem tud betelni a látvánnyal. Csak akkor tér ismét észhez, mikor Azin újfent kezére fogva rántja magához, s az arca elé hajol, közelebb, s csak egyre közelebb. Ahogy a távolság csökken arcuk között, valamint mélyebben belefúrhatja magát a csillogó íriszekbe, aprót nyel.
Szólni sincs ideje, már érzi is a forró ajkakat sajátján. Nem tudná feleleveníteni mit mondott a férfi alig pár pillanattal ezelőtt, a rövid csók, mit még viszonozni sem lett volna ideje azonnal a hatalmába keríti. Úgy érzi azonnal lángra lobban a teste. Amilyen hirtelen éri a röpke csók oly hamar ér is véget. Azokat a férfiakat, akik eddig az útját keresztezték nem lehet Azinhoz hasonlítani. Az a titokzatosság és gyengédség, ahogy a lánnyal viselkedik. Enoka nem tudhatja vajon ez lenne e az alaptermészete, vagy csak ő érdemelte ki, de hálát ad az égnek, hogy megismerhette.*
- Te... megcsókoltál.
*Nyel aprót, hangjából pedig kiérződik az őszinte meglepettség, amint lassan ráeszmél a történtekre. Két érzéssel küzd, miszerint zavarában felképelje e a férfit, ki kérdés nélkül csókot lopott tőle, vagy bújjon, mint egy engedelmes házi cicus, s követelje újból a férfi ajkait. Végül apró mosollyal tenyerel a mellkasára, s füléhez nyújtózva hunyja le a szemeit.*
- Ha elkapsz, nyersz még egyet.
*Súgja bele halkan, hogy valóban csak a sötételf fülébe jussanak szavai. Majd apró csókot lehelve a cimpájára rugaszkodik is el tőle, s mire amaz tán ráeszmél, a lány már meg is iramodik az egyik nagyobbacska fa felé. Apró termetű, karcsú alkatát ilyenkor tudja hasznosítani. Nem véletlen az a macskafejes amulett, oly gyors, s kecses léptekkel halad előre, mint egy betöretlen vadmacska. Reméli most sem csinál magából bolondot. Kiderül Azin benne van e a játékban, mielőtt tovább haladnának az erdő felé.*
1030. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-07-11 17:32:24
Üzenet elküldve: 2014-07-11 17:32:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Enoka Dynrys//
-Nem, nem ez volt. Ez még nem az erdő, Enoka.
*Súgja halkan, hogy ne zavarja meg a hely nyugodt légkörét. Követni kezdi a lányt a kertben, ahogy az húzza előre. Vajon hogy tud ilyen hirtelen váltani, mikor őt még mindig elvarázsolják azok a szikrázó szemek, és az aranyként ragyogó tincsek a puha kis arc körül. Talán benne van az is, ahogy a fogadóban beszélt. Hányszor hallotta már ezt a vészjósló csengést a nők hangjában? De egyik sem bökdöste még a fejét. Ez azért kicsit oldotta a dolgot. Kislányosan bájos lépés volt. Ez a hölgyike, már amennyire Azin jól látja, rendkívül kiszámíthatatlan. De ez nem feltétlenül gond, képes meglepni a sötételfet. Ilyen rövid idő alatt már számtalanszor megtette. Ideje, hogy ő is tegyen valamit, amire a lány nem számít.
Azin visszatér a valóságba, ahogy gondolatmenete végéhez ér.
Érzi ujjai között a lány kicsiny kezét. Melegebb mint az övé, ami most furcsán jóleső érzés a férfinak.
Egyszerre megtorpan, megállítva ezzel a lányt is. Ismét ráfog a puha kacsóra, és magához rántja tulajdonosát. Egészen közel, és lejjebb hajol, hogy arcuk egy magasságban legyen, a sötételf ugyanis jócskán magasabb társánál. Ahogy Enoka karjait maga mellé húzza, orruk hegye már szinte összeér. Arcukat egyaránt füröszti a holdfény, és remegő táncukat járják rajtuk a susogó levelek árnyai, ahogy meghintáztatja őket az esti szellő. Foltok sziluettjeként rajzolódik ki halványan rajtuk.
Azin egyenesen a kék szemekbe réved, hagyja magát elúszni a lány tekintetében, ám ott marad még lélekben ahol kell.*
-A bókra még várnod kell. Most, csak ezt adhatom.
*Duruzsolja, majd szemei pár centit alább vándorolnak. A piros ajkakat most a hold fénye teszi csillogóvá, és hívogatóvá. Hogy is tudna ellenállni? Rögtön forró, gyengéd csókot ad, de meg sem várja míg a másik viszonozhatná, elszakad a fél-elftől, és felegyenesedik. Hol a visszafogottság? Most megmutatta Enokának, milyen is szokott lenni. Általában rögtön a lényegre tér, de eddig még nem volt olyan lánnyal, aki ennyire megfogta volna. Ez a lány... Már önmagában műalkotás. De türtőztetnie kell magát. Ő nem azért tart vele, amiért a többiek. Szóval jobb, ha visszafogottabb mint máskor, nehogy megriassza a hölgyet.
Nem szól, megvárja mit reagál a másik, magyarázkodni ráér akkor is ha már kapott a fejére.*
A hozzászólás írója (Azin Namak Kalesaj) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.11 17:39:49
-Nem, nem ez volt. Ez még nem az erdő, Enoka.
*Súgja halkan, hogy ne zavarja meg a hely nyugodt légkörét. Követni kezdi a lányt a kertben, ahogy az húzza előre. Vajon hogy tud ilyen hirtelen váltani, mikor őt még mindig elvarázsolják azok a szikrázó szemek, és az aranyként ragyogó tincsek a puha kis arc körül. Talán benne van az is, ahogy a fogadóban beszélt. Hányszor hallotta már ezt a vészjósló csengést a nők hangjában? De egyik sem bökdöste még a fejét. Ez azért kicsit oldotta a dolgot. Kislányosan bájos lépés volt. Ez a hölgyike, már amennyire Azin jól látja, rendkívül kiszámíthatatlan. De ez nem feltétlenül gond, képes meglepni a sötételfet. Ilyen rövid idő alatt már számtalanszor megtette. Ideje, hogy ő is tegyen valamit, amire a lány nem számít.
Azin visszatér a valóságba, ahogy gondolatmenete végéhez ér.
Érzi ujjai között a lány kicsiny kezét. Melegebb mint az övé, ami most furcsán jóleső érzés a férfinak.
Egyszerre megtorpan, megállítva ezzel a lányt is. Ismét ráfog a puha kacsóra, és magához rántja tulajdonosát. Egészen közel, és lejjebb hajol, hogy arcuk egy magasságban legyen, a sötételf ugyanis jócskán magasabb társánál. Ahogy Enoka karjait maga mellé húzza, orruk hegye már szinte összeér. Arcukat egyaránt füröszti a holdfény, és remegő táncukat járják rajtuk a susogó levelek árnyai, ahogy meghintáztatja őket az esti szellő. Foltok sziluettjeként rajzolódik ki halványan rajtuk.
Azin egyenesen a kék szemekbe réved, hagyja magát elúszni a lány tekintetében, ám ott marad még lélekben ahol kell.*
-A bókra még várnod kell. Most, csak ezt adhatom.
*Duruzsolja, majd szemei pár centit alább vándorolnak. A piros ajkakat most a hold fénye teszi csillogóvá, és hívogatóvá. Hogy is tudna ellenállni? Rögtön forró, gyengéd csókot ad, de meg sem várja míg a másik viszonozhatná, elszakad a fél-elftől, és felegyenesedik. Hol a visszafogottság? Most megmutatta Enokának, milyen is szokott lenni. Általában rögtön a lényegre tér, de eddig még nem volt olyan lánnyal, aki ennyire megfogta volna. Ez a lány... Már önmagában műalkotás. De türtőztetnie kell magát. Ő nem azért tart vele, amiért a többiek. Szóval jobb, ha visszafogottabb mint máskor, nehogy megriassza a hölgyet.
Nem szól, megvárja mit reagál a másik, magyarázkodni ráér akkor is ha már kapott a fejére.*
A hozzászólás írója (Azin Namak Kalesaj) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.11 17:39:49
1029. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-07-11 08:27:21
Üzenet elküldve: 2014-07-11 08:27:21
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Azin Namak Kalesaj//
- Ez igazán megnyugtató, hogy én sem fogom növelni áldozataid számát.
*Kacag fel halkan, ami hamar el is csendesedik apró mosollyá nyugodva, ahogy parányi keze a hím ujjai közé siklik. Jóleső borzongás keríti hatalmába, amint a hűvös ujjak kissé keze köré szorítódnak. Amikor pedig a perszelő ajkak érintését is megérzi bőrén, akaratlanul is enged útjára egy vágyakozó sóhajtást.
Mihelyst viszont a szorítás gyengül értetlenül is pillant a férfira, aki hasonló pillantásokat vet felé.*
- Pár nappal megelőztél, ki tudja miket láttál már azalatt a kis idő alatt. Ha két nőt sikerült már behálóznod, gondoltam talán szebb helyeket is megismerhettél valami féle kétes nevű nőcskéknél...
*Motyogja halkan, ahogy finoman megböki a mélységi homlokát. Végül, amint észbe kap zavartan az ajkába is harap. Bizony megjegyzéséből kiérződött a féltékeny felhang, bár reméli, hogy ez a férfi fülét nem ütötte meg. Egyelőre még nem tervezte be, hogy teljesen bolondot csináljon magából.
De mégis mire lenne féltékeny? A férfit alig ismeri, meg amúgy sincs köze hozzá, hogy kivel ismerkedik. Arról pedig fogalma sem lehet, hogy azok a nők akikkel eddig találkozott milyen hírnévnek örvendenek, így ítélkeznie gonosz dolog. De valahogy akkor is kikívánkozott belőle.*
- Inkább tényleg menjünk felfedező körútra.
*Szusszan apró megkönnyebbültséggel, s reméli, hogy megjegyzése fölött el is siklik a másik.
Így megnyugvással fogadja, amikor a kezét továbbra is tartva indulnak meg az asztalok hada között, kilépve a fogadó hátsó faajtaján.
Amint kiérnek szinte álmélkodva torpan is meg egy pillanatra, ahogy elé tárul a kert teljes pompájában. Noha a hold már magasan jár mégis gyönyörű fényárban úszik az egész. Még sosem látott ehhez hasonlót, pedig megfordult már különleges helyeken.
A ragyogó égbolt megannyi kis fényével, a hold fénysugarai, amelyek akadálytalanul törnek át a fák lombjai között is, s mellé az andalító zene, amelyet a tücskök szolgáltatnak rögtön rabul ejti. Az pedig, hogy ezt az időt ezzel a férfival töltheti csak még szebbé varázsolja felfedezést. Lopva felé is pillant, majd megszeppenten pislog is aprókat, ahogy ismét a tinta kék íriszekbe pillant. Ha eddig a kert nem varázsolta el eléggé, most eljött az ideje, hogy újra ámulatba essen. Valahogy a holdfényben jobban kirajzolódnak a férfi vonzó vonásai. Jobban szemügyre veheti a szabályos arcot, s az azt keretező fehér tincseket, melyet az erős fény csillogóbbá varázsol. S azok a szemek, mint az égbolt most felettük. Érzi, ahogy megigézi a pillantása, melynél csak nagyon nehezen tudja megállni, hogy ne vesszen el benne örökre. Fogalma sincs mi lehet vele. A gyomrában úgy érzi, mintha ezernyi pillangó megtébolyodva járná táncát, lábai remegnek, nyugodt légzése pedig szaporább pihegéssé formálódik. Gyengéden szorítja meg most ő a sötételf kezét, s már-már szóra nyitná az ajkait, bár maga sem tudja még mi az, ami kikívánkozik belőle. De a férfi megelőzi, s ahogy hangját meghallja rögtön vissza is rántja a valóságba.*
- Ez lett volna a megígért bók?
*Süti is le a szemeit halovány mosollyal, ahogy megérzi, hogy arcát ismét a pír futja át.
Amikor pedig a férfi bemutatkozását hallja halkan fel is kuncog. Valóban még az ismerkedés alatt egyikük sem jutott el oda, hogy kezdeményezze a bemutatkozást, de egy jó pont a sötételfnek, hogy ez neki jutott elsőként eszébe.*
- Nagyon örvendek Azin. Az én nevem Enoka Dynrys. Nos, nyugodtan szólíthatsz Enokának.
*Kacsint aprót, ahogy végre felszabadultabbnak érzi magát a férfi mellett.*
- Na gyere, nézzünk szét.
*Kislányos kíváncsisággal indul is meg, arcán fellobban a gyermeki kíváncsiság, pedig ebből a korból már jócskán kinőtt. A kezét továbbra sem hajlandó elengedi, csak finoman húzza maga után, ahogy a fűvel benőtt kövezett úton meg is indul. Fel akarja fedezni az egészet, amíg lehetősége van arra, hogy kiélvezheti a társaságát. Ki tudja... Lehet, hogy valóban csak pár nap, míg újra útnak indul, s megeshet, hogy többé nem is látja őt. Még talán hozzá hasonlóval sem fog találkozni útjai során. Így legalább a ma estére nem hagyja kicsúszni a kezei közül Azint.*
- Ez igazán megnyugtató, hogy én sem fogom növelni áldozataid számát.
*Kacag fel halkan, ami hamar el is csendesedik apró mosollyá nyugodva, ahogy parányi keze a hím ujjai közé siklik. Jóleső borzongás keríti hatalmába, amint a hűvös ujjak kissé keze köré szorítódnak. Amikor pedig a perszelő ajkak érintését is megérzi bőrén, akaratlanul is enged útjára egy vágyakozó sóhajtást.
Mihelyst viszont a szorítás gyengül értetlenül is pillant a férfira, aki hasonló pillantásokat vet felé.*
- Pár nappal megelőztél, ki tudja miket láttál már azalatt a kis idő alatt. Ha két nőt sikerült már behálóznod, gondoltam talán szebb helyeket is megismerhettél valami féle kétes nevű nőcskéknél...
*Motyogja halkan, ahogy finoman megböki a mélységi homlokát. Végül, amint észbe kap zavartan az ajkába is harap. Bizony megjegyzéséből kiérződött a féltékeny felhang, bár reméli, hogy ez a férfi fülét nem ütötte meg. Egyelőre még nem tervezte be, hogy teljesen bolondot csináljon magából.
De mégis mire lenne féltékeny? A férfit alig ismeri, meg amúgy sincs köze hozzá, hogy kivel ismerkedik. Arról pedig fogalma sem lehet, hogy azok a nők akikkel eddig találkozott milyen hírnévnek örvendenek, így ítélkeznie gonosz dolog. De valahogy akkor is kikívánkozott belőle.*
- Inkább tényleg menjünk felfedező körútra.
*Szusszan apró megkönnyebbültséggel, s reméli, hogy megjegyzése fölött el is siklik a másik.
Így megnyugvással fogadja, amikor a kezét továbbra is tartva indulnak meg az asztalok hada között, kilépve a fogadó hátsó faajtaján.
Amint kiérnek szinte álmélkodva torpan is meg egy pillanatra, ahogy elé tárul a kert teljes pompájában. Noha a hold már magasan jár mégis gyönyörű fényárban úszik az egész. Még sosem látott ehhez hasonlót, pedig megfordult már különleges helyeken.
A ragyogó égbolt megannyi kis fényével, a hold fénysugarai, amelyek akadálytalanul törnek át a fák lombjai között is, s mellé az andalító zene, amelyet a tücskök szolgáltatnak rögtön rabul ejti. Az pedig, hogy ezt az időt ezzel a férfival töltheti csak még szebbé varázsolja felfedezést. Lopva felé is pillant, majd megszeppenten pislog is aprókat, ahogy ismét a tinta kék íriszekbe pillant. Ha eddig a kert nem varázsolta el eléggé, most eljött az ideje, hogy újra ámulatba essen. Valahogy a holdfényben jobban kirajzolódnak a férfi vonzó vonásai. Jobban szemügyre veheti a szabályos arcot, s az azt keretező fehér tincseket, melyet az erős fény csillogóbbá varázsol. S azok a szemek, mint az égbolt most felettük. Érzi, ahogy megigézi a pillantása, melynél csak nagyon nehezen tudja megállni, hogy ne vesszen el benne örökre. Fogalma sincs mi lehet vele. A gyomrában úgy érzi, mintha ezernyi pillangó megtébolyodva járná táncát, lábai remegnek, nyugodt légzése pedig szaporább pihegéssé formálódik. Gyengéden szorítja meg most ő a sötételf kezét, s már-már szóra nyitná az ajkait, bár maga sem tudja még mi az, ami kikívánkozik belőle. De a férfi megelőzi, s ahogy hangját meghallja rögtön vissza is rántja a valóságba.*
- Ez lett volna a megígért bók?
*Süti is le a szemeit halovány mosollyal, ahogy megérzi, hogy arcát ismét a pír futja át.
Amikor pedig a férfi bemutatkozását hallja halkan fel is kuncog. Valóban még az ismerkedés alatt egyikük sem jutott el oda, hogy kezdeményezze a bemutatkozást, de egy jó pont a sötételfnek, hogy ez neki jutott elsőként eszébe.*
- Nagyon örvendek Azin. Az én nevem Enoka Dynrys. Nos, nyugodtan szólíthatsz Enokának.
*Kacsint aprót, ahogy végre felszabadultabbnak érzi magát a férfi mellett.*
- Na gyere, nézzünk szét.
*Kislányos kíváncsisággal indul is meg, arcán fellobban a gyermeki kíváncsiság, pedig ebből a korból már jócskán kinőtt. A kezét továbbra sem hajlandó elengedi, csak finoman húzza maga után, ahogy a fűvel benőtt kövezett úton meg is indul. Fel akarja fedezni az egészet, amíg lehetősége van arra, hogy kiélvezheti a társaságát. Ki tudja... Lehet, hogy valóban csak pár nap, míg újra útnak indul, s megeshet, hogy többé nem is látja őt. Még talán hozzá hasonlóval sem fog találkozni útjai során. Így legalább a ma estére nem hagyja kicsúszni a kezei közül Azint.*
1028. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-07-10 21:06:02
Üzenet elküldve: 2014-07-10 21:06:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Enoka Dynrys//
-Pedig megfordult.
*Vigyorog ravaszul a lányra, kicsit megszorítva kézfejét, és az arca elé emelve.*
-De ne aggódj, eddig két nőből csak egyet loptam meg a városban. És nem te leszel a következő. Most egy fontosabb feladaton dolgozok.
*Szavai csak úgy dorombolnak, úgy lopja be őket a lány fülébe, és lezárva mondandóját, forró, puha csókot lehel a kecses kézre.
Majd mint aki nem egészen érti a lány szavait, kissé enged szorításán, és meglepetten néz a fél-elfre.*
-Már hogy tudnám jobban? Ugyan úgy először járok itt, mint te.
*Visszatér arcára az előbbi mosoly.*
-Majd együtt felfedezzük.
*Azzal el is indul, hűvös kezében fogva a lány kezét. Ki a főtérre. Vagyis... Sok szépet hallott már a Holdudvarról, a fogadó mögötti kertről, számos szerelmes pár kedvelt helyéről. Sokkal kellemesebb lehet arra elindulni, és még az ihletet is meghozhatja. Mellesleg célszerű az amúgy is szép lányt, szintén dekoratív helyre vinni, így abba az irányba fordul, ami az említett helyre viszi őket.
Végig sétál az asztalok között a hátsó fa ajtóig. Figyelmen kívül hagyja a lány edzésről faragott tréfás megjegyzését, tisztában van vele, hogy jó kondiban van, és bármikor felkapna a fél-elfből kettőt is, s játszi könnyedséggel futná körbe velük a fogadót. Igaz, legfeljebb egyszer, de képes lenne rá. Így pedig, hogy a lányból csak egy van, annál könnyebb a dolga.
Ezen mosolyogva nyitja ki az ajtót, majd megáll mellette, és előre engedi a hölgyet.
A Kert valóban olyan szép, mint ahogyan mesélték. A hold erősen világít át a fák levelei között, mintha azok átlátszó üveglapok lennének csupán. A fény ezüstszín aurát von minden köré, ami kicsit is átengedi sugarait. Ahogy ő is kilép a fogadóból, szinte arcába ömlik a holdvilág, megcsillanva fehér tincsein.
Ahogy felnéz az égre, az ott ragyogó fényecskék, akár íriszei tükörképe is lehetnének. Tücskök raja adja a muzsikát, sírva hegedülnek a nedves fű között, és egy szentjánosbogár kergetőzik társával, halványan pislákolva a bokrok körül. Festői látványt nyújtanak a a növények, a padok, az esti égbolt szikrázó ragyogása, és a lány, aki hullámos fürtjeivel Azin szemében maga is olyannak tetszik, mint egy csillag. Túl csillogja a többit, királynője most az összes izzó, égi lámpásnak. A sötételf nem tudja megállni, hogy ne csak őt nézze. Mágnesként vonzza magára szemeit. És ahogy ott áll ő is, mint egy fehéren égő fáklya, hosszú fekete köpenyében, füstként szállingózó hajával, mint a hold tükörképe, nem tud másra gondolni. Csakis arra, mennyire hasonlóak most ők ketten. Mintha egy egész két felére szakadt volna a személyükben.
Csak áll, a lányra tapadt tekintettel, és hirtelen nem is tudja mit csináljon. Sokáig nézi őt, neki egy örökkévalóság is lehetne, majd erőt vesz magán, és megszólal. Valahogy sokkal lágyabban mint ahogy ez előtt beszélt, talán mert a látvány még mindig hatalmában tartja. Úgy érzi, tolonganak a fejében a szavak. És dallamok.*
-Olyan vagy... Angyalian nézel ki.
*Aztán rá jön valamire. Nem szokása, de a terveiben szerepel, hogy huzamosabb időt tölt majd a lánnyal, így muszáj lesz bemutatkoznia. Jól nevelt kisfiúként, ezt már hamarabb is megtehette volna.*
-Amúgy a nevem Azin. Azin Namak Kalesaj. De elég az Azin is.
-Pedig megfordult.
*Vigyorog ravaszul a lányra, kicsit megszorítva kézfejét, és az arca elé emelve.*
-De ne aggódj, eddig két nőből csak egyet loptam meg a városban. És nem te leszel a következő. Most egy fontosabb feladaton dolgozok.
*Szavai csak úgy dorombolnak, úgy lopja be őket a lány fülébe, és lezárva mondandóját, forró, puha csókot lehel a kecses kézre.
Majd mint aki nem egészen érti a lány szavait, kissé enged szorításán, és meglepetten néz a fél-elfre.*
-Már hogy tudnám jobban? Ugyan úgy először járok itt, mint te.
*Visszatér arcára az előbbi mosoly.*
-Majd együtt felfedezzük.
*Azzal el is indul, hűvös kezében fogva a lány kezét. Ki a főtérre. Vagyis... Sok szépet hallott már a Holdudvarról, a fogadó mögötti kertről, számos szerelmes pár kedvelt helyéről. Sokkal kellemesebb lehet arra elindulni, és még az ihletet is meghozhatja. Mellesleg célszerű az amúgy is szép lányt, szintén dekoratív helyre vinni, így abba az irányba fordul, ami az említett helyre viszi őket.
Végig sétál az asztalok között a hátsó fa ajtóig. Figyelmen kívül hagyja a lány edzésről faragott tréfás megjegyzését, tisztában van vele, hogy jó kondiban van, és bármikor felkapna a fél-elfből kettőt is, s játszi könnyedséggel futná körbe velük a fogadót. Igaz, legfeljebb egyszer, de képes lenne rá. Így pedig, hogy a lányból csak egy van, annál könnyebb a dolga.
Ezen mosolyogva nyitja ki az ajtót, majd megáll mellette, és előre engedi a hölgyet.
A Kert valóban olyan szép, mint ahogyan mesélték. A hold erősen világít át a fák levelei között, mintha azok átlátszó üveglapok lennének csupán. A fény ezüstszín aurát von minden köré, ami kicsit is átengedi sugarait. Ahogy ő is kilép a fogadóból, szinte arcába ömlik a holdvilág, megcsillanva fehér tincsein.
Ahogy felnéz az égre, az ott ragyogó fényecskék, akár íriszei tükörképe is lehetnének. Tücskök raja adja a muzsikát, sírva hegedülnek a nedves fű között, és egy szentjánosbogár kergetőzik társával, halványan pislákolva a bokrok körül. Festői látványt nyújtanak a a növények, a padok, az esti égbolt szikrázó ragyogása, és a lány, aki hullámos fürtjeivel Azin szemében maga is olyannak tetszik, mint egy csillag. Túl csillogja a többit, királynője most az összes izzó, égi lámpásnak. A sötételf nem tudja megállni, hogy ne csak őt nézze. Mágnesként vonzza magára szemeit. És ahogy ott áll ő is, mint egy fehéren égő fáklya, hosszú fekete köpenyében, füstként szállingózó hajával, mint a hold tükörképe, nem tud másra gondolni. Csakis arra, mennyire hasonlóak most ők ketten. Mintha egy egész két felére szakadt volna a személyükben.
Csak áll, a lányra tapadt tekintettel, és hirtelen nem is tudja mit csináljon. Sokáig nézi őt, neki egy örökkévalóság is lehetne, majd erőt vesz magán, és megszólal. Valahogy sokkal lágyabban mint ahogy ez előtt beszélt, talán mert a látvány még mindig hatalmában tartja. Úgy érzi, tolonganak a fejében a szavak. És dallamok.*
-Olyan vagy... Angyalian nézel ki.
*Aztán rá jön valamire. Nem szokása, de a terveiben szerepel, hogy huzamosabb időt tölt majd a lánnyal, így muszáj lesz bemutatkoznia. Jól nevelt kisfiúként, ezt már hamarabb is megtehette volna.*
-Amúgy a nevem Azin. Azin Namak Kalesaj. De elég az Azin is.
1027. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-07-07 14:16:38
Üzenet elküldve: 2014-07-07 14:16:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Hajtóvadászat//
*Nagy megkönnyebbülésére kijutott a baljós erdőből. Ám most nem foglalkozik azzal, hogy fejében letudja az örömteli beszélgetését magával, hogy milyen szerencsés, meg mi lett volna ha, de most már még sem.
Járókelőtől érdeklődi meg, hogy a fogadó, merre, s miképpen helyezkedik el. Gyomra már nagyokat kordul. Szívesen falatozna valamit. Persze egy jó italt sem vetne meg. Még az alvást sem zárná ki, de sajnos arra nincs ideje mivel jön majd valaki akinek csomagot kéne adnia. A saját maga által feladott csomagot.
~Még én vagyok az őrült? Igen az vagy! Nem így gondoltam! Akkor? Hogy ő, az a törpe az! Az árnyékod? Mi? Nem! Ő az árnyék! Szóval egy árnyékkal beszélsz te féleszű? Hagyjál békén! Miért tán félsz? Sírni fogsz?~
Gondolatai éppen úgy folytatódnak e kérdés után mint sétája: unalmasan.*
*Nagy megkönnyebbülésére kijutott a baljós erdőből. Ám most nem foglalkozik azzal, hogy fejében letudja az örömteli beszélgetését magával, hogy milyen szerencsés, meg mi lett volna ha, de most már még sem.
Járókelőtől érdeklődi meg, hogy a fogadó, merre, s miképpen helyezkedik el. Gyomra már nagyokat kordul. Szívesen falatozna valamit. Persze egy jó italt sem vetne meg. Még az alvást sem zárná ki, de sajnos arra nincs ideje mivel jön majd valaki akinek csomagot kéne adnia. A saját maga által feladott csomagot.
~Még én vagyok az őrült? Igen az vagy! Nem így gondoltam! Akkor? Hogy ő, az a törpe az! Az árnyékod? Mi? Nem! Ő az árnyék! Szóval egy árnyékkal beszélsz te féleszű? Hagyjál békén! Miért tán félsz? Sírni fogsz?~
Gondolatai éppen úgy folytatódnak e kérdés után mint sétája: unalmasan.*
1026. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-07-04 21:23:19
Üzenet elküldve: 2014-07-04 21:23:19
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
*Egy emelet magas, az nagyon sok egy fáradt embernek. Kaylin meg is érezi, amikor a földre érkezik. A tolvaj szerencsétlenül ér földet a sietségében. Kaylin feláll, és látja, hogy a fickó a lábát fájlalja.*
~Igen, ez az a pont amit támadnom kell. Bár megpróbálhatnám békésebben megoldani. Viszont, ha ez az alak nem békepárti? Akkor muszáj leszek támadni. Mit tegyek? Nem kockáztatok, csak gyorsan megölöm és kész! És ha családja van? Ugyan már, régen ilyenek eszembe se jutottak. Te jó ég! Mi lett velem? Csak megölöm, elviszem a lopott dolgait, és kész.~
*Ám amíg magába őrlődőik a tolvaj nem gondolkodik ennyit, rögtön támad. Kaylinnek épphogy sikerült a rohamot hárítani.*
~ Nincs mit tenni, ha már megtámadott, halnia kell. Csak túl fáradt vagyok. Ne gondolj ilyenekre Kayl! Te jó ég! Most magamba beszélek?
Hagyd abba!~
*Tudatalattijából visszatérve már a földön találja magát, és a fickó épp az erszényét akarja leszedni. Kayl egy jól irányzott ágyékrúgást alkalmazott rajta, amitől az alak kifeküdt. Kayl feláll leporolja magát, és visszaveszi az ellopott dolgait, majd elsétál az erdő felé.*
~Igen, ez az a pont amit támadnom kell. Bár megpróbálhatnám békésebben megoldani. Viszont, ha ez az alak nem békepárti? Akkor muszáj leszek támadni. Mit tegyek? Nem kockáztatok, csak gyorsan megölöm és kész! És ha családja van? Ugyan már, régen ilyenek eszembe se jutottak. Te jó ég! Mi lett velem? Csak megölöm, elviszem a lopott dolgait, és kész.~
*Ám amíg magába őrlődőik a tolvaj nem gondolkodik ennyit, rögtön támad. Kaylinnek épphogy sikerült a rohamot hárítani.*
~ Nincs mit tenni, ha már megtámadott, halnia kell. Csak túl fáradt vagyok. Ne gondolj ilyenekre Kayl! Te jó ég! Most magamba beszélek?
Hagyd abba!~
*Tudatalattijából visszatérve már a földön találja magát, és a fickó épp az erszényét akarja leszedni. Kayl egy jól irányzott ágyékrúgást alkalmazott rajta, amitől az alak kifeküdt. Kayl feláll leporolja magát, és visszaveszi az ellopott dolgait, majd elsétál az erdő felé.*
1025. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-07-02 15:39:35
Üzenet elküldve: 2014-07-02 15:39:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Holdfényes éjszaka - Faelon//
*Londienak rendkívül tetszik a férfi reakciója, ezt a meglepett arcot, van egy olyan érzése, hogy nem utoljára látja. Ez következik a lány heves természetéből. Faelon vele együtt nevet, így a feszültség kezd feloldódni, amit a küzdelem okozott. Okkal bízhat a lányban, mert annak tényleg nem szándéka hátba támadni őt, hacsak nem tesz azért, hogy oka legyen rá.
Elismétli a nevét, bókol neki. Londie mindenre számított tőle, csak éppen bókra nem, de nem zavarja, különösebb hatással sincs rá, ő nem fog ennyitől elpirulni. Sőt, ha jobban belegondol, nem is nagyon tud olyan helyzetet elképzelni, hogy elpiruljon, mint a nők többsége. Csak egy biccentéssel köszöni meg a kedves szavakat.
~Szóval Faelonnak hívják ezt a különös embert...~
Jegyzi meg magában, és tudja, hogy jobb lesz, ha megjegyzi ezt a nevet. Már csak azért is, mert még sosem találkozott olyannal, aki így átlátott volna rajta, vagy aki így megküzdött volna vele.
Londienak nem szándéka a férfit feladni, nem származna belőle haszna. Ő ilyenekkel nem foglalkozik, ő maga sem egy ártatlan bárány. Még csak az hiányozna, hogy őt is kézre kerítse a városi őrség. Akkor aztán innen is tovább kellene állnia, amit nem akar. Ez az első olyan város, ahol huzamosabb ideig akar tartózkodni.
Az italra hívás ellen nincs kifogása, de hogyan is lehetne? Faelon elég egyértelműen érzékeltette vele, hogy nincs választása. Így hát, ha elindul, követni fogja őt.*
-Rendben.
*Londienak rendkívül tetszik a férfi reakciója, ezt a meglepett arcot, van egy olyan érzése, hogy nem utoljára látja. Ez következik a lány heves természetéből. Faelon vele együtt nevet, így a feszültség kezd feloldódni, amit a küzdelem okozott. Okkal bízhat a lányban, mert annak tényleg nem szándéka hátba támadni őt, hacsak nem tesz azért, hogy oka legyen rá.
Elismétli a nevét, bókol neki. Londie mindenre számított tőle, csak éppen bókra nem, de nem zavarja, különösebb hatással sincs rá, ő nem fog ennyitől elpirulni. Sőt, ha jobban belegondol, nem is nagyon tud olyan helyzetet elképzelni, hogy elpiruljon, mint a nők többsége. Csak egy biccentéssel köszöni meg a kedves szavakat.
~Szóval Faelonnak hívják ezt a különös embert...~
Jegyzi meg magában, és tudja, hogy jobb lesz, ha megjegyzi ezt a nevet. Már csak azért is, mert még sosem találkozott olyannal, aki így átlátott volna rajta, vagy aki így megküzdött volna vele.
Londienak nem szándéka a férfit feladni, nem származna belőle haszna. Ő ilyenekkel nem foglalkozik, ő maga sem egy ártatlan bárány. Még csak az hiányozna, hogy őt is kézre kerítse a városi őrség. Akkor aztán innen is tovább kellene állnia, amit nem akar. Ez az első olyan város, ahol huzamosabb ideig akar tartózkodni.
Az italra hívás ellen nincs kifogása, de hogyan is lehetne? Faelon elég egyértelműen érzékeltette vele, hogy nincs választása. Így hát, ha elindul, követni fogja őt.*
-Rendben.
1024. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-07-02 15:20:04
Üzenet elküldve: 2014-07-02 15:20:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Holdfényes éjszaka - Londie //
* Mire feleszmélne, már egy tőrrel néz szembe a lány helyett. Igen, valóban megdöbben kissé.
~ Hogyan, miképp? Ilyen gyors volna? ~ Szalad át agyán, de nem mozdul. Tekintete hol a fényes hosszútőrön, hol a szenvedélyes hegyesfülűn vándorol. Aztán végül Londie egy kis nevetéssel töri meg a csendet. Ebben a lányban egy gyilkos veszett el, és ez tetszik Faelonnak. Nem habozik, viszont könnyen is vette ezt az egész kis incidenst.
~ Micsoda este! ~ Faelon viszonozza a nevetést is, és a mosolyt. Most megfogták. Azonban egy átlagos férfivel ellentétben ez nem dühíti fel. Épp ellenkezőleg. Eddigi tiszteletét, melyet a nőstény kiharcolt magának a bunyóval, csak tovább erősíti ez a kis meglepetést. Mosolya félvigyorrá szélesedik, mely tovább bontja az eddig kialakult feszültség falát. S mikor végre a fegyverek eltűntek, már beszélgetőpartnerként állhatnak egymás előtt, nem pedig ellenfelekként. Még ha az utóbbi izgalmasabb is volt, azért egy kis megkönnyebbülés, hogy nem kell számítani a következő csapásra.
Már pedig Faelon már most megbízik a lányban, hogy nem fogja hátba szúrni. Ugyanis ha megtenné, azzal nagyon rosszul járna. Bár neki sem kéne ilyen "könnyelmű" lépést tennie. Egyszer talán megbánja - talán két perc múlva, talán hetekkel később - de ez nem izgatja. *
- Londie. Csinos név egy csinos nőnek. * Feleli egy kis bókkal, bár nem erőlteti meg magát. Ez sosem volt az erőssége, és nem most fog elkezdeni illemleckéket venni. Úgyhogy a nőstény ne is várjon kézcsókot, hajlongást, hölgyemezést, netán úrnőmözést, mert azt nem fog kapni, de nem ám. *
- Breazast. Faelon. * Mondja szinte gépiesen előbb a vezeték, majd a keresztnevét, utóbbit megnyomva és hangsúlyozva, mintegy kiemelve ezzel, hogy úgy kell szólítani. Nem az a fajta, aki szereti, ha becézik, főleg amióta ráragasztották az Oroszlán gúnynevet. Nem mintha a daliás állat nem illene hozzá, azonban - bármennyire is úgy tűnhet elsőre -, Faelon nem szeret nagyképűsködni. Pontosabban szereti fenntartani ezt a látszatot az idegenek előtt. Mert ez a karakter az, aki elijeszti az embereket, és az idióták ezekben bíznak meg a legkönnyebben. Az átlagos világban persze. Azonban ha munkáról van szó, Faelon teljesen megváltozik. Minden esetre ezt a nősténynek nem kell tudnia. Még.
Faelon nem gondolja, hogy Londie tudja, de legalábbis sejti a munkáját és kilétét. De ha gondolná is, akkor sem érdekelné. Ha megpróbálná feladni a városi őrségnek, netán fejét venni valami kevéske vérdíj reményében, Faelon úgy is rájönne. *
- Meghívlak egy italra. * Mondja végül, ellentmondást nem tűrő hangon. Kijelentésével és hangsúlyával mintegy közli Londie-val, hogy nem utasíthatja vissza az ajánlatot. Vele jön, vagy vele jön. *
* Mire feleszmélne, már egy tőrrel néz szembe a lány helyett. Igen, valóban megdöbben kissé.
~ Hogyan, miképp? Ilyen gyors volna? ~ Szalad át agyán, de nem mozdul. Tekintete hol a fényes hosszútőrön, hol a szenvedélyes hegyesfülűn vándorol. Aztán végül Londie egy kis nevetéssel töri meg a csendet. Ebben a lányban egy gyilkos veszett el, és ez tetszik Faelonnak. Nem habozik, viszont könnyen is vette ezt az egész kis incidenst.
~ Micsoda este! ~ Faelon viszonozza a nevetést is, és a mosolyt. Most megfogták. Azonban egy átlagos férfivel ellentétben ez nem dühíti fel. Épp ellenkezőleg. Eddigi tiszteletét, melyet a nőstény kiharcolt magának a bunyóval, csak tovább erősíti ez a kis meglepetést. Mosolya félvigyorrá szélesedik, mely tovább bontja az eddig kialakult feszültség falát. S mikor végre a fegyverek eltűntek, már beszélgetőpartnerként állhatnak egymás előtt, nem pedig ellenfelekként. Még ha az utóbbi izgalmasabb is volt, azért egy kis megkönnyebbülés, hogy nem kell számítani a következő csapásra.
Már pedig Faelon már most megbízik a lányban, hogy nem fogja hátba szúrni. Ugyanis ha megtenné, azzal nagyon rosszul járna. Bár neki sem kéne ilyen "könnyelmű" lépést tennie. Egyszer talán megbánja - talán két perc múlva, talán hetekkel később - de ez nem izgatja. *
- Londie. Csinos név egy csinos nőnek. * Feleli egy kis bókkal, bár nem erőlteti meg magát. Ez sosem volt az erőssége, és nem most fog elkezdeni illemleckéket venni. Úgyhogy a nőstény ne is várjon kézcsókot, hajlongást, hölgyemezést, netán úrnőmözést, mert azt nem fog kapni, de nem ám. *
- Breazast. Faelon. * Mondja szinte gépiesen előbb a vezeték, majd a keresztnevét, utóbbit megnyomva és hangsúlyozva, mintegy kiemelve ezzel, hogy úgy kell szólítani. Nem az a fajta, aki szereti, ha becézik, főleg amióta ráragasztották az Oroszlán gúnynevet. Nem mintha a daliás állat nem illene hozzá, azonban - bármennyire is úgy tűnhet elsőre -, Faelon nem szeret nagyképűsködni. Pontosabban szereti fenntartani ezt a látszatot az idegenek előtt. Mert ez a karakter az, aki elijeszti az embereket, és az idióták ezekben bíznak meg a legkönnyebben. Az átlagos világban persze. Azonban ha munkáról van szó, Faelon teljesen megváltozik. Minden esetre ezt a nősténynek nem kell tudnia. Még.
Faelon nem gondolja, hogy Londie tudja, de legalábbis sejti a munkáját és kilétét. De ha gondolná is, akkor sem érdekelné. Ha megpróbálná feladni a városi őrségnek, netán fejét venni valami kevéske vérdíj reményében, Faelon úgy is rájönne. *
- Meghívlak egy italra. * Mondja végül, ellentmondást nem tűrő hangon. Kijelentésével és hangsúlyával mintegy közli Londie-val, hogy nem utasíthatja vissza az ajánlatot. Vele jön, vagy vele jön. *
1023. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-07-02 15:00:58
Üzenet elküldve: 2014-07-02 15:00:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Holdfényes éjszaka - Faelon//
*A tőr, ahogy erre a lány számított is, végül eltávolodik a nyakától.
~Remek?~
Nem érti, miért beszél ilyen furcsán, talányosan a férfi. Mintha kiállt volna valamiféle próbát, úgy hangzik ez az elismerés. Talán így is történt. A lány mit sem sejt arról, hogy Faelon társat keres, vagy egyáltalán szüksége van egyre. Pláne nem rá. Az Oroszlán kivételesen nem gúnyolódott vele. Vagy talán ez is valami megtévesztés volna? Ettől az embertől minden kitelik, s jobb, ha Londie óvatos marad vele szemben.
Végre elengedik. Szinte fellélegzik, hogy már nem simulnak így hozzá. Még mielőtt ő maga fel tudna tápászkodni a földről, a férfi könnyedén felhúzza őt onnan, kérdés, vagy felajánlás nélkül. Már nincs nála a tőr, eltüntette. A lány is leporolja magát, de mire felegyenesedik, már ott csillan a kezében egy kés, és a pillanat törtrésze alatt szegezi azt Faelon torkának. Nem, nem akarja bántani. Maga sem tudja miért, de nincs benne ilyen szándék - pedig egy pere gondolkodás nélkül megfojtotta volna. Talán azért érez így, mert őt sem bántották. Csupán ráerősít arra a képre, hogy milyen fából is faragták őt.*
-Londie.
*Ennyit felel a kérdésre, csak a keresztnevét.*
-Fordult a kocka, igaz? Kár volt egy ilyen "kislányt" elengedni, ha meg is ölhetted volna...
*Pár pillanatig csak nézi az Oroszlánt, s annak feltehetőleg döbbent pillantását, aztán felnevet, immár jókedvűen. Leereszti a kést, s elrakja azt.*
-Remélem, nem ijedtél meg.
*Gúnyolódik. Persze tudja, hogy egy késtől ez a fickó nem rezel be, de mégiscsak hirtelen érhette ez a mozzanat, hiszen a lány egészen gyorsan mozdította felé a vágószerszámot, ami nem teljesen veszélytelen. Egy ilyen éles pengéjű késsel akár ő is a férfi vesztét okozhatta volna, de ez nem állt szándékában, sőt, még a megsebzés sem.*
*A tőr, ahogy erre a lány számított is, végül eltávolodik a nyakától.
~Remek?~
Nem érti, miért beszél ilyen furcsán, talányosan a férfi. Mintha kiállt volna valamiféle próbát, úgy hangzik ez az elismerés. Talán így is történt. A lány mit sem sejt arról, hogy Faelon társat keres, vagy egyáltalán szüksége van egyre. Pláne nem rá. Az Oroszlán kivételesen nem gúnyolódott vele. Vagy talán ez is valami megtévesztés volna? Ettől az embertől minden kitelik, s jobb, ha Londie óvatos marad vele szemben.
Végre elengedik. Szinte fellélegzik, hogy már nem simulnak így hozzá. Még mielőtt ő maga fel tudna tápászkodni a földről, a férfi könnyedén felhúzza őt onnan, kérdés, vagy felajánlás nélkül. Már nincs nála a tőr, eltüntette. A lány is leporolja magát, de mire felegyenesedik, már ott csillan a kezében egy kés, és a pillanat törtrésze alatt szegezi azt Faelon torkának. Nem, nem akarja bántani. Maga sem tudja miért, de nincs benne ilyen szándék - pedig egy pere gondolkodás nélkül megfojtotta volna. Talán azért érez így, mert őt sem bántották. Csupán ráerősít arra a képre, hogy milyen fából is faragták őt.*
-Londie.
*Ennyit felel a kérdésre, csak a keresztnevét.*
-Fordult a kocka, igaz? Kár volt egy ilyen "kislányt" elengedni, ha meg is ölhetted volna...
*Pár pillanatig csak nézi az Oroszlánt, s annak feltehetőleg döbbent pillantását, aztán felnevet, immár jókedvűen. Leereszti a kést, s elrakja azt.*
-Remélem, nem ijedtél meg.
*Gúnyolódik. Persze tudja, hogy egy késtől ez a fickó nem rezel be, de mégiscsak hirtelen érhette ez a mozzanat, hiszen a lány egészen gyorsan mozdította felé a vágószerszámot, ami nem teljesen veszélytelen. Egy ilyen éles pengéjű késsel akár ő is a férfi vesztét okozhatta volna, de ez nem állt szándékában, sőt, még a megsebzés sem.*
1022. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-07-02 14:35:16
Üzenet elküldve: 2014-07-02 14:35:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Holdfényes éjszaka - Londie //
* Lassan elemeli a tőrt a nőstény nyakától, és elmosolyodik. Nem hitte volna, hogy egy magához hasonló keményfejűvel találkozik össze Londie képében. Bizony, ennek a szőkeségnek vannak meglepetései, és ez Faelon számára meglehetősen jó dolog. Társat keresett eddig is, bár nem épp egy nőstény, pláne nem egy hegyesfülű személyében, azonban ez a nő talán még hajlandóságot is mutatna rá, hogy mellette maradjon. Már pedig az utóbbi időben megszaporodott az ellenség minden területen - városőrök, barbárok, mindenféle furcsa rémség az utakon, akik gyilkolni és kirabolni akarnak, már pedig hiába jó harcos, egy ember csak egy ember. Az ember pedig biztonságosabban érzi magát, ha védi valaki a hátsóját. *
- Remek. Igazán remek. * Szinte suttogja, ám hangjában ezúttal nincs gúny. Annál inkább elismerés. Jogos elismerés.
Testsúlyát levéve a nőstényről, elengedi annak másik kezét is, és feltolja magát a földről. Megpörgeti a kezében a tőrt, majd visszacsúsztatja a csizmájába, s kissé leporolva magát, felsegíti Londie-t - ha akarja, ha nem. *
- Mi a neved, kislány?
* Lassan elemeli a tőrt a nőstény nyakától, és elmosolyodik. Nem hitte volna, hogy egy magához hasonló keményfejűvel találkozik össze Londie képében. Bizony, ennek a szőkeségnek vannak meglepetései, és ez Faelon számára meglehetősen jó dolog. Társat keresett eddig is, bár nem épp egy nőstény, pláne nem egy hegyesfülű személyében, azonban ez a nő talán még hajlandóságot is mutatna rá, hogy mellette maradjon. Már pedig az utóbbi időben megszaporodott az ellenség minden területen - városőrök, barbárok, mindenféle furcsa rémség az utakon, akik gyilkolni és kirabolni akarnak, már pedig hiába jó harcos, egy ember csak egy ember. Az ember pedig biztonságosabban érzi magát, ha védi valaki a hátsóját. *
- Remek. Igazán remek. * Szinte suttogja, ám hangjában ezúttal nincs gúny. Annál inkább elismerés. Jogos elismerés.
Testsúlyát levéve a nőstényről, elengedi annak másik kezét is, és feltolja magát a földről. Megpörgeti a kezében a tőrt, majd visszacsúsztatja a csizmájába, s kissé leporolva magát, felsegíti Londie-t - ha akarja, ha nem. *
- Mi a neved, kislány?
1021. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-07-02 12:49:44
Üzenet elküldve: 2014-07-02 12:49:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Holdfényes éjszaka - Faelon//
*Nem sok szabadság jut neki, csupán egy pillanat, és csupán az egyik kezének - ez nem elég, hogy szabadulni tudjon. Már ott is a tőr a nyakánál. Íriszei összeszűkülnek, most minden mozzanat halálos kimenetelű lehet. Londie érzi a hideg fémet, ahogy az a nyakához ér, de nem esik pánikba, egyáltalán nem fél. Hogy miért? Mert így nőtt fel - nem fél a haláltól. Sokszor kellett már szembenéznie vele, mindannyiszor megúszta. Valamiért mégis érzi, hogy a férfi nem fogja bántani őt, még akkor sem, ha most olyan átszellemültem mustrálja őt.
Tudja már, ez a férfi nem lehet egyszerű polgár. Azok félnek a gyilkolástól. Egy orgyilkossal áll szemben.*
-Megtehetnéd. De ha meg akartál volna ölni, már rég megtetted volna. Most is itt az alkalom, tessék. Nem félek a haláltól.
*Elmosolyodik. A férfi láthatja rajta, hogy igazat beszél. Egy izma sem feszül, nem próbálja megakadályozni azt, amivel Faelon fenyegeti.*
*Nem sok szabadság jut neki, csupán egy pillanat, és csupán az egyik kezének - ez nem elég, hogy szabadulni tudjon. Már ott is a tőr a nyakánál. Íriszei összeszűkülnek, most minden mozzanat halálos kimenetelű lehet. Londie érzi a hideg fémet, ahogy az a nyakához ér, de nem esik pánikba, egyáltalán nem fél. Hogy miért? Mert így nőtt fel - nem fél a haláltól. Sokszor kellett már szembenéznie vele, mindannyiszor megúszta. Valamiért mégis érzi, hogy a férfi nem fogja bántani őt, még akkor sem, ha most olyan átszellemültem mustrálja őt.
Tudja már, ez a férfi nem lehet egyszerű polgár. Azok félnek a gyilkolástól. Egy orgyilkossal áll szemben.*
-Megtehetnéd. De ha meg akartál volna ölni, már rég megtetted volna. Most is itt az alkalom, tessék. Nem félek a haláltól.
*Elmosolyodik. A férfi láthatja rajta, hogy igazat beszél. Egy izma sem feszül, nem próbálja megakadályozni azt, amivel Faelon fenyegeti.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400