Nincs játékban - Holdudvar
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Holdudvar | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 51 (1001. - 1020. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400
1020. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-07-02 12:34:58
Üzenet elküldve: 2014-07-02 12:34:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Holdfényes éjszaka - Londie //
* Olyan dologra vetemedik, ami élesen ellent mond az eddigi játékuk szabályainak. Egy pillanatra elengedi a lány kezét, de csak annyira, hogy lenyúlhasson a saját csizmájához, és előrántsa a tőrét. Ezzel véget ért a veszélytelen bunyó, és halálossá vált a helyzet. Még mielőtt Londie akárcsak kihasználhatná a helyzetet, hogy egyik keze szabaddá válik, ő már a nyakához is feszítette a pengét. A hold fénye megcsillan a pengén, s bár a fém hozzáér a nőstény bőréhez, csak a lapjával, nem az élével. Egyúttal az Oroszlán arca is megváltozik. Szórakozottból hirtelen komoly, merev, kemény lesz az arca, akár valami kegyetlen szoboré, tekintetében pedig düh lobog. *
- Abban is kételkedsz, hogy most meg tudnálak ölni? Nem kerülne nekem semmibe. Senki sem hallaná. Előbb fulladnál a saját véredbe, minthogy sikolthatnál. És ne hidd, hogy nagy fejfájás lenne nekem. Élvezném. * Szinte sziszegi, és még ezek után sem veszi el a pengét a hegyesfülű nyakától. Talán majd a hideg acél észhez téríti, és lehűti a kicsinyes önteltségét. Ez már nem a játékról szól. Ez már nem kaland - bár lehet, hogy Faelonnak valahol, a most mélyre temetett szórakozott énjének ez még nagyobb kaland, mint a tét nélküli bunyózás. Hát még a piaci incidens. Ez a nőstény jól harcol, ám túl sokat képzel magáról, és ez lehet a veszte. Faelon agyában egy pillanatra lejátszódik a jelenet, hogy átvágja a hegyesfülű torkát. Hogy az döbbenten néz vissza rá, zöld szemeivel azt kérdezi: "Miért?" Pillanatok alatt száll el az élet, a test pedig nem más, csak egy lassan kihűlő húskupac. Vér, hús, és a csont, mi azokat tartja. Semmit sem számít. Annyiszor látta ezt a jelenetet, és nem csak a fejében. Más-más szituációkban, más-más emberekkel, elfekkel, félelfekkel, vagy bármilyen lényekkel. Csak egy hajszál választja el a képzeletet a valóságtól. De épp ez az élmény akadályozza meg abban, hogy valóban elvágja az elf torkát.
Na meg az, hogy igazából nem akarja megölni a nőstényt. Esze ágában sincs. *
* Olyan dologra vetemedik, ami élesen ellent mond az eddigi játékuk szabályainak. Egy pillanatra elengedi a lány kezét, de csak annyira, hogy lenyúlhasson a saját csizmájához, és előrántsa a tőrét. Ezzel véget ért a veszélytelen bunyó, és halálossá vált a helyzet. Még mielőtt Londie akárcsak kihasználhatná a helyzetet, hogy egyik keze szabaddá válik, ő már a nyakához is feszítette a pengét. A hold fénye megcsillan a pengén, s bár a fém hozzáér a nőstény bőréhez, csak a lapjával, nem az élével. Egyúttal az Oroszlán arca is megváltozik. Szórakozottból hirtelen komoly, merev, kemény lesz az arca, akár valami kegyetlen szoboré, tekintetében pedig düh lobog. *
- Abban is kételkedsz, hogy most meg tudnálak ölni? Nem kerülne nekem semmibe. Senki sem hallaná. Előbb fulladnál a saját véredbe, minthogy sikolthatnál. És ne hidd, hogy nagy fejfájás lenne nekem. Élvezném. * Szinte sziszegi, és még ezek után sem veszi el a pengét a hegyesfülű nyakától. Talán majd a hideg acél észhez téríti, és lehűti a kicsinyes önteltségét. Ez már nem a játékról szól. Ez már nem kaland - bár lehet, hogy Faelonnak valahol, a most mélyre temetett szórakozott énjének ez még nagyobb kaland, mint a tét nélküli bunyózás. Hát még a piaci incidens. Ez a nőstény jól harcol, ám túl sokat képzel magáról, és ez lehet a veszte. Faelon agyában egy pillanatra lejátszódik a jelenet, hogy átvágja a hegyesfülű torkát. Hogy az döbbenten néz vissza rá, zöld szemeivel azt kérdezi: "Miért?" Pillanatok alatt száll el az élet, a test pedig nem más, csak egy lassan kihűlő húskupac. Vér, hús, és a csont, mi azokat tartja. Semmit sem számít. Annyiszor látta ezt a jelenetet, és nem csak a fejében. Más-más szituációkban, más-más emberekkel, elfekkel, félelfekkel, vagy bármilyen lényekkel. Csak egy hajszál választja el a képzeletet a valóságtól. De épp ez az élmény akadályozza meg abban, hogy valóban elvágja az elf torkát.
Na meg az, hogy igazából nem akarja megölni a nőstényt. Esze ágában sincs. *
1019. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-07-02 12:18:55
Üzenet elküldve: 2014-07-02 12:18:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Holdfényes éjszaka - Faelon//
*Kis híján sikerül neki a lelökés, ám a férfi nem hagyja magát. És még nevet is rajta. Mérgében meg tudná akár fojtani is ezt a fickót, ha az nem fogná le a kezeit.
~Még ki is elemez... Nem hiszem el. Még mindig leszorít, nem tudom mozdítani a kezem...~
Amíg a férfi beszél, ő inkább azzal van elfoglalva, hogy valahogy kijusson a fogságából: kiszabadítsa kezeit, és valahogy kicsússzon Faelon alól.*
-Nem akartál megölni, és nem is tudtál volna.
*Szögezi le. Van még sok minden a tarsolyában, ez igaz, de a férfi igazát nem fogja elismerni, ha addig él sem. Nyers még, csiszolatlan.
Nem tud szabadulni, az Oroszlán nem engedi, s kezd számára fojtogató lenni ez a közelség. Túl közel vannak egymáshoz, és a férfi tekintete furcsa hatással van rá - mintha átlátnának rajta. Ezt az érzést még soha, senki sem idézte elő nála, és ez felettébb zavarja. Még talán annál is jobban, hogy a földre került, hiszen lehetnek erősebbek nála, de hogy értsék és kiolvassák a gondolatait, az azért már sok lenne. Faelon pedig újra csak mosolyog.
~Letörölném a képedről ezt az idióta mosolyt...~
Letörölné, ha egyáltalán ki tudna kerülni alóla.*
-Engedj!
*S hogy szavainak még nagyobb nyomatékot adjon, mindkét kezét megrántja, mintha ezzel próbálna szabadulni tőle.*
*Kis híján sikerül neki a lelökés, ám a férfi nem hagyja magát. És még nevet is rajta. Mérgében meg tudná akár fojtani is ezt a fickót, ha az nem fogná le a kezeit.
~Még ki is elemez... Nem hiszem el. Még mindig leszorít, nem tudom mozdítani a kezem...~
Amíg a férfi beszél, ő inkább azzal van elfoglalva, hogy valahogy kijusson a fogságából: kiszabadítsa kezeit, és valahogy kicsússzon Faelon alól.*
-Nem akartál megölni, és nem is tudtál volna.
*Szögezi le. Van még sok minden a tarsolyában, ez igaz, de a férfi igazát nem fogja elismerni, ha addig él sem. Nyers még, csiszolatlan.
Nem tud szabadulni, az Oroszlán nem engedi, s kezd számára fojtogató lenni ez a közelség. Túl közel vannak egymáshoz, és a férfi tekintete furcsa hatással van rá - mintha átlátnának rajta. Ezt az érzést még soha, senki sem idézte elő nála, és ez felettébb zavarja. Még talán annál is jobban, hogy a földre került, hiszen lehetnek erősebbek nála, de hogy értsék és kiolvassák a gondolatait, az azért már sok lenne. Faelon pedig újra csak mosolyog.
~Letörölném a képedről ezt az idióta mosolyt...~
Letörölné, ha egyáltalán ki tudna kerülni alóla.*
-Engedj!
*S hogy szavainak még nagyobb nyomatékot adjon, mindkét kezét megrántja, mintha ezzel próbálna szabadulni tőle.*
1018. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-07-02 09:57:27
Üzenet elküldve: 2014-07-02 09:57:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Holdfényes éjszaka - Londie //
* A lelökés majdhogynem sikerül - fél testével el is engedi, de kezeit még mindig leszorítja. Harsány kis nevetés hagyja el a száját, majd megpróbálja továbbra is földön tartani. *
- Ebben a helyzetben kislány vagy nekem, kislány. Bár be kell valljam, igen jól harcoló kislány. De nem elég jól. * Mondja becsmérlő szavait, hangjából mégsem az süt, hogy a földbe akarja tiporni. Mintha csak felhívná a figyelmét ezekre a hibákra - melyek valójában javítható hibák. *
- Csípős a nyelved, annyi szent. Jól harcolsz, ezt nem vitatom. De ha én egy alantas bandita lennék - szerencsédre nem vagyok - és tőrt rejtettem volna a csizmámba, egy kihívó pillantás után, s miután eldobtad fegyvereidet, könnyűszerrel végezhettem volna veled. Ez lássuk be, elég nagy hiba, és a versenyszellem magában hordozza a naivitást. * Még mindig mosolyog. Állandóan mosolyog. Faelon lát valamit a lányban. Valamit, ami valaha benne is megvolt. Kíváncsi kalandvágyat, gyűlöletet minden iránt. A lány görcsös, és ezt ő is érzi. Valamiért pedig magát érzi tökéletes embernek arra, hogy orvosolja ezt a problémát. Még ha a lány nem is akarja ezt.
Faelon kíváncsi tekintettel fürkészi a szőkeség zöld szemeit, saját, gesztenyén izzó szempárja szinte átfúrja. Azt, hogy milyen közel vannak, csak most veszi észre. Test testnek feszül, és melyik férfi ne lenne egy kicsit is boldog, ha olyan test feszülne az övének, mint a nőstény karcsú elf vonalai? Ez persze csak halványan ül ki az arcára. Egy halvány, de pimasz kis kanyarban, a szája sarkában. *
* A lelökés majdhogynem sikerül - fél testével el is engedi, de kezeit még mindig leszorítja. Harsány kis nevetés hagyja el a száját, majd megpróbálja továbbra is földön tartani. *
- Ebben a helyzetben kislány vagy nekem, kislány. Bár be kell valljam, igen jól harcoló kislány. De nem elég jól. * Mondja becsmérlő szavait, hangjából mégsem az süt, hogy a földbe akarja tiporni. Mintha csak felhívná a figyelmét ezekre a hibákra - melyek valójában javítható hibák. *
- Csípős a nyelved, annyi szent. Jól harcolsz, ezt nem vitatom. De ha én egy alantas bandita lennék - szerencsédre nem vagyok - és tőrt rejtettem volna a csizmámba, egy kihívó pillantás után, s miután eldobtad fegyvereidet, könnyűszerrel végezhettem volna veled. Ez lássuk be, elég nagy hiba, és a versenyszellem magában hordozza a naivitást. * Még mindig mosolyog. Állandóan mosolyog. Faelon lát valamit a lányban. Valamit, ami valaha benne is megvolt. Kíváncsi kalandvágyat, gyűlöletet minden iránt. A lány görcsös, és ezt ő is érzi. Valamiért pedig magát érzi tökéletes embernek arra, hogy orvosolja ezt a problémát. Még ha a lány nem is akarja ezt.
Faelon kíváncsi tekintettel fürkészi a szőkeség zöld szemeit, saját, gesztenyén izzó szempárja szinte átfúrja. Azt, hogy milyen közel vannak, csak most veszi észre. Test testnek feszül, és melyik férfi ne lenne egy kicsit is boldog, ha olyan test feszülne az övének, mint a nőstény karcsú elf vonalai? Ez persze csak halványan ül ki az arcára. Egy halvány, de pimasz kis kanyarban, a szája sarkában. *
1017. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-07-01 22:54:32
Üzenet elküldve: 2014-07-01 22:54:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Holdfényes éjszaka - Faelon//
*Bizony, a földre került, és cseppet sem tetszik neki ez a helyzet. Felülne, de már ott is van fölötte az Oroszlán, s nem engedi őt. Hiába húzná el előle a kezeit, szorosan lefogja a férfi azokat. Ökölbe szorítja a kezeit, s homlokát ráncolva, mérgesen, dühtől szikrázó tekintettel néz fel ellenfelére, aki még gúnyolódik is vele. A győzelemben fürdőzik, s önelégültebb, mint valaha. Csodás, már csak ez hiányzott, hogy ezt a balszerencsés napot megkoronázza. De mire is számított? Tudta, hogy a férfi erősebb nála, csak éppen nem érdekelte.
~Alantas halandó...~
Magában ismétli e két szót. Próbál mocorogni, vagy lelökni magáról legalább Faelont, aki erősen a földhöz szorítja őt.*
-Nem vágtál földhöz. Semmi bajom. És nem vagyok kislány.
*Feleli mogorván. Persze, semmi baja, csak éppen szinte mozgásképtelen ebben a helyzetben.*
A hozzászólás írója (Londie L'adde) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.01 23:01:26
*Bizony, a földre került, és cseppet sem tetszik neki ez a helyzet. Felülne, de már ott is van fölötte az Oroszlán, s nem engedi őt. Hiába húzná el előle a kezeit, szorosan lefogja a férfi azokat. Ökölbe szorítja a kezeit, s homlokát ráncolva, mérgesen, dühtől szikrázó tekintettel néz fel ellenfelére, aki még gúnyolódik is vele. A győzelemben fürdőzik, s önelégültebb, mint valaha. Csodás, már csak ez hiányzott, hogy ezt a balszerencsés napot megkoronázza. De mire is számított? Tudta, hogy a férfi erősebb nála, csak éppen nem érdekelte.
~Alantas halandó...~
Magában ismétli e két szót. Próbál mocorogni, vagy lelökni magáról legalább Faelont, aki erősen a földhöz szorítja őt.*
-Nem vágtál földhöz. Semmi bajom. És nem vagyok kislány.
*Feleli mogorván. Persze, semmi baja, csak éppen szinte mozgásképtelen ebben a helyzetben.*
A hozzászólás írója (Londie L'adde) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.07.01 23:01:26
1016. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-07-01 22:44:35
Üzenet elküldve: 2014-07-01 22:44:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Holdfényes éjszaka - Londie //
* Jobbra nem is számíthatott. Londie a földre került, és ő nem habozik lépni - bár a lendülete nincs meg, ahogy azt remélte, így is van elég ereje, hogy térdre tornázza magát. Mire a hegyesfülű akárcsak megpróbálhatna felülni, már Faelonnal néz szembe, aki fölé támaszkodik, és mellkasával nem engedi, hogy a lány meneküléssel próbálkozzon. Elkapja a lány kezeit, és leszorítja őket mellé a fűbe. Igen, a győzelem édes íze. Már ha nem tesz neki keresztbe a nőstény, ami még meglehet. Faelon továbbra is mosolyog. Ha próbálna a lány kapálózni, rugdalni, menekülni, ő testével ránehezedve fékezi. *
- Felülnézetből már sokkal kedvesebb. * Mondja gunyorosan, de hangjában sejtelmesen. Oldalra billenti a fejét. *
- Gondoltad volna, hogy egy ilyen alantas halandó fog egyszer a földhöz vágni, kislány?
* Jobbra nem is számíthatott. Londie a földre került, és ő nem habozik lépni - bár a lendülete nincs meg, ahogy azt remélte, így is van elég ereje, hogy térdre tornázza magát. Mire a hegyesfülű akárcsak megpróbálhatna felülni, már Faelonnal néz szembe, aki fölé támaszkodik, és mellkasával nem engedi, hogy a lány meneküléssel próbálkozzon. Elkapja a lány kezeit, és leszorítja őket mellé a fűbe. Igen, a győzelem édes íze. Már ha nem tesz neki keresztbe a nőstény, ami még meglehet. Faelon továbbra is mosolyog. Ha próbálna a lány kapálózni, rugdalni, menekülni, ő testével ránehezedve fékezi. *
- Felülnézetből már sokkal kedvesebb. * Mondja gunyorosan, de hangjában sejtelmesen. Oldalra billenti a fejét. *
- Gondoltad volna, hogy egy ilyen alantas halandó fog egyszer a földhöz vágni, kislány?
1015. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-07-01 21:54:39
Üzenet elküldve: 2014-07-01 21:54:39
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Holdfényes éjszaka - Faelon//
*A küzdelem hevében nem vesz tudomást a nőről, aki át próbál osonni az udvaron. Csakis Faelonra koncentrál, akinek a karját szorongatja, s aki döbbenten néz rá vissza.
~Csak nem csodálkozol, nagyfiú?~
De a csodálkozásban ő kerül sorra, amikor nem sikerül neki a férfit leterítenie. Kár volt nem figyelnie az arckifejezésére, ugyanis most az Oroszlán ugyanolyan magabiztos önelégültséggel mosolyog rá, mint azelőtt. Ez felettébb dühítő a szőkeség számára, s ez az indulat el is tereli a figyelmét annyira, hogy a férfinak sikerül őt elgáncsolnia. A hátára esik, pont úgy, ahogy azt ellenfele tervezhette, azonban szinte azonnal elengedi annak karját. Fekszik a földön, és nem mozdul. Szaporábban veszi a levegőt az átlagostól a harc hevessége, és a hirtelen fellángoló düh miatt. Ez a férfi a földre küldte őt. Igaz, ez még nem jelentheti a harc végét, de most már tényleg a begyében van ez az önelégült fickó.*
*A küzdelem hevében nem vesz tudomást a nőről, aki át próbál osonni az udvaron. Csakis Faelonra koncentrál, akinek a karját szorongatja, s aki döbbenten néz rá vissza.
~Csak nem csodálkozol, nagyfiú?~
De a csodálkozásban ő kerül sorra, amikor nem sikerül neki a férfit leterítenie. Kár volt nem figyelnie az arckifejezésére, ugyanis most az Oroszlán ugyanolyan magabiztos önelégültséggel mosolyog rá, mint azelőtt. Ez felettébb dühítő a szőkeség számára, s ez az indulat el is tereli a figyelmét annyira, hogy a férfinak sikerül őt elgáncsolnia. A hátára esik, pont úgy, ahogy azt ellenfele tervezhette, azonban szinte azonnal elengedi annak karját. Fekszik a földön, és nem mozdul. Szaporábban veszi a levegőt az átlagostól a harc hevessége, és a hirtelen fellángoló düh miatt. Ez a férfi a földre küldte őt. Igaz, ez még nem jelentheti a harc végét, de most már tényleg a begyében van ez az önelégült fickó.*
1014. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-07-01 21:36:14
Üzenet elküldve: 2014-07-01 21:36:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Holdfényes éjszaka - Londie //
* A nőstény igencsak jól reagál a zavarásra, s az, hogy a karjára ráfog, döbbenetet vált ki az Oroszlánból. Ki is ül az arcára. Nem számított rá, hogy ekkora erővel rendelkezik a hegyesfülű. Londie megpróbálja a földre lökni, és ez majdnem sikerül is neki, azonban Faelonnak még időben sikerül előre tennie a lábát. Noha az összecsuklik alatta, és így a férfi féltérdre kényszerül, ami igencsak szerencsétlen pozíció, karját stabilan tartja a szorítás ereje ellenére. Visszapillant a nőstény döbbent arcára, és ez a látvány lemossa sajátjáról a meglepettséget. Elmosolyodik. Öntelten mosolyog. Hátradől, kihasználva, hogy a nő most tartja a lábát, és másik, nem térdelő lábáról levéve saját súlyát, megpróbálja kigáncsolni Londiet. Hogy mi a terve? Ha sikerül a gáncs, a nőstény remélhetőleg a hátára esik, ezzel előre rántva Faelont, aki így a földön fekvő fölé kerekedhet. Már pedig ez a pozíció tökéletes lenne a férfi számára. Le is játszódik előtte a jelenet. Már látja a szőkeség ideges arcát, hogy egy hozzá hasonló, ember hímnek sikerült őt két vállra fektetnie. Bár ki tudja. Vagy sikerül, vagy nem. A másik eshetőségre azonban most nem készül fel az Oroszlán. Biztos a dolgában, talán túl biztos is. *
* A nőstény igencsak jól reagál a zavarásra, s az, hogy a karjára ráfog, döbbenetet vált ki az Oroszlánból. Ki is ül az arcára. Nem számított rá, hogy ekkora erővel rendelkezik a hegyesfülű. Londie megpróbálja a földre lökni, és ez majdnem sikerül is neki, azonban Faelonnak még időben sikerül előre tennie a lábát. Noha az összecsuklik alatta, és így a férfi féltérdre kényszerül, ami igencsak szerencsétlen pozíció, karját stabilan tartja a szorítás ereje ellenére. Visszapillant a nőstény döbbent arcára, és ez a látvány lemossa sajátjáról a meglepettséget. Elmosolyodik. Öntelten mosolyog. Hátradől, kihasználva, hogy a nő most tartja a lábát, és másik, nem térdelő lábáról levéve saját súlyát, megpróbálja kigáncsolni Londiet. Hogy mi a terve? Ha sikerül a gáncs, a nőstény remélhetőleg a hátára esik, ezzel előre rántva Faelont, aki így a földön fekvő fölé kerekedhet. Már pedig ez a pozíció tökéletes lenne a férfi számára. Le is játszódik előtte a jelenet. Már látja a szőkeség ideges arcát, hogy egy hozzá hasonló, ember hímnek sikerült őt két vállra fektetnie. Bár ki tudja. Vagy sikerül, vagy nem. A másik eshetőségre azonban most nem készül fel az Oroszlán. Biztos a dolgában, talán túl biztos is. *
1013. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-07-01 20:26:00
Üzenet elküldve: 2014-07-01 20:26:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Holdfényes éjszaka - Faelon//
*Megkapja a teret, amit szeretett volna, hiszen - bár nem túl könnyedén, de - kicsúszik a férfi kezei közül. Távolabbról, legalább pár lépésről szeretett volna támadni, s minimum felborítani a férfit. Bármit is tervezett, annak már lőttek, hiszen az Oroszlán egész kis tornászmutatványt ad elő. Ezzel eléri célját, mert Londie nem teljesen tudja hová tenni a dolgot, bár az okát nyilvánvalóan tudja.
~Ezzel akar megzavarni...? Ügyes-ügyes, de ebből nem eszik.~
Megpróbálja figyelmen kívül hagyni ezt a kis bemutatót, amit Faelon tartott neki, és csak arra koncentrál, ami őt érheti. Időben a férfi abbéli szándékát, hogy meglökje a vállát, azonban hiába próbálja elütni a felé közeledő kezet, nem elég erős az ütése ahhoz, hogy eltérítse őt. Így hát kibillen az egyensúlyából, és kénytelen egyik lábával hátralépni, hogy újra stabilan állhasson az Oroszlánnal szemben.
Megragadva az alkalmat, elkapja a férfi karját, s nőtől nem várt erővel oldalra rántja, hogy az a földre essen. Ha ez esetleg nem sikerülne neki, akkor csak szorítja tovább a férfi karját, és csodálkozva pillant rá, a próbálkozás kudarca miatt.*
*Megkapja a teret, amit szeretett volna, hiszen - bár nem túl könnyedén, de - kicsúszik a férfi kezei közül. Távolabbról, legalább pár lépésről szeretett volna támadni, s minimum felborítani a férfit. Bármit is tervezett, annak már lőttek, hiszen az Oroszlán egész kis tornászmutatványt ad elő. Ezzel eléri célját, mert Londie nem teljesen tudja hová tenni a dolgot, bár az okát nyilvánvalóan tudja.
~Ezzel akar megzavarni...? Ügyes-ügyes, de ebből nem eszik.~
Megpróbálja figyelmen kívül hagyni ezt a kis bemutatót, amit Faelon tartott neki, és csak arra koncentrál, ami őt érheti. Időben a férfi abbéli szándékát, hogy meglökje a vállát, azonban hiába próbálja elütni a felé közeledő kezet, nem elég erős az ütése ahhoz, hogy eltérítse őt. Így hát kibillen az egyensúlyából, és kénytelen egyik lábával hátralépni, hogy újra stabilan állhasson az Oroszlánnal szemben.
Megragadva az alkalmat, elkapja a férfi karját, s nőtől nem várt erővel oldalra rántja, hogy az a földre essen. Ha ez esetleg nem sikerülne neki, akkor csak szorítja tovább a férfi karját, és csodálkozva pillant rá, a próbálkozás kudarca miatt.*
1012. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-07-01 20:24:56
Üzenet elküldve: 2014-07-01 20:24:56
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Londie L'adde és Faelon Breazast, az Oroszlán figyelmébe//
*Kulcsát gondosan becsusztatja az udvar egyik bokrának gyökereihez, amikor kilép a fogadó ajtaján. Gyors kigyakorolt mozdulat ez, így nem vesz igénybe több mint pár másodpercet. Csak ezután szívhatja be a holdudvar friss levegőjét. El is indulna az egyik távolabbi márványpad irányába, mikor furcsa látvány tárul a szeme elé. Egy férfi küzd egy fiatal hölggyel, ami az erőviszonyokhoz képest nem igazán igazságos, de a nő láthatólag nem esett a feje lágyára. ~Hajrá! Mutasd csak meg neki!~ Küld egy bíztató gondolatot az elf felé. Kíváncsi lenne a küzdelem kimenetelére, de nem akarja őket zavarni, így a lehető leggyorsabban megpróbál átlibbeni a szemben lévő kijáratig.*
*Kulcsát gondosan becsusztatja az udvar egyik bokrának gyökereihez, amikor kilép a fogadó ajtaján. Gyors kigyakorolt mozdulat ez, így nem vesz igénybe több mint pár másodpercet. Csak ezután szívhatja be a holdudvar friss levegőjét. El is indulna az egyik távolabbi márványpad irányába, mikor furcsa látvány tárul a szeme elé. Egy férfi küzd egy fiatal hölggyel, ami az erőviszonyokhoz képest nem igazán igazságos, de a nő láthatólag nem esett a feje lágyára. ~Hajrá! Mutasd csak meg neki!~ Küld egy bíztató gondolatot az elf felé. Kíváncsi lenne a küzdelem kimenetelére, de nem akarja őket zavarni, így a lehető leggyorsabban megpróbál átlibbeni a szemben lévő kijáratig.*
1011. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-07-01 20:05:26
Üzenet elküldve: 2014-07-01 20:05:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Holdfényes éjszaka - Londie //
* Meg is teszi azt az oldallépést. Bár ezzel sem éri túlzotan utol a nőstényt, azért megakadályozza, hogy tovább fusson. Ez azonban saját tervezésével ellenben nem sokáig sikerül. Megragadja Londie karját, ám ő kisiklik az ujjai közül. Faelont legalábbis a selyemre emlékezteti ez a jelenet; a lágy anyag elszökik a kezei közül. Ezzel Londie meg is kapja azt a teret, amiért harcolt. Azonban Faelon itt még nem adja fel. Bár ivott bent a fogadóban egy sört, nem úgy tűnik, hogy bármit is hatott rá. Míg a nőstény arrébb sasszézik, ő oldalra ugrik, férfihoz képest is szép cigánykereket vetve. Aztán előre fordul, a lány irányába, mintha előre bukfencet akarna vetni, azonban ehelyett a kezeire áll, és két hosszú másodpercig meg is tartja magát ebben a pózban. Aztán bukfencezik, talpra ugrik, majd helyből felugorva egy levegőben vetett bukfenccel terem a lány előtt. Azzal a lendülettel vállon is taszítja, megpróbálva ezzel kibillenteni az egyensúlyából, már ha a nőstény nem számított erre a lépésre, és ki nem kerüli. Bár Faelon arra számít, hogy sikerült Londiet megzavarnia az előbbi mozdulatsorral. *
* Meg is teszi azt az oldallépést. Bár ezzel sem éri túlzotan utol a nőstényt, azért megakadályozza, hogy tovább fusson. Ez azonban saját tervezésével ellenben nem sokáig sikerül. Megragadja Londie karját, ám ő kisiklik az ujjai közül. Faelont legalábbis a selyemre emlékezteti ez a jelenet; a lágy anyag elszökik a kezei közül. Ezzel Londie meg is kapja azt a teret, amiért harcolt. Azonban Faelon itt még nem adja fel. Bár ivott bent a fogadóban egy sört, nem úgy tűnik, hogy bármit is hatott rá. Míg a nőstény arrébb sasszézik, ő oldalra ugrik, férfihoz képest is szép cigánykereket vetve. Aztán előre fordul, a lány irányába, mintha előre bukfencet akarna vetni, azonban ehelyett a kezeire áll, és két hosszú másodpercig meg is tartja magát ebben a pózban. Aztán bukfencezik, talpra ugrik, majd helyből felugorva egy levegőben vetett bukfenccel terem a lány előtt. Azzal a lendülettel vállon is taszítja, megpróbálva ezzel kibillenteni az egyensúlyából, már ha a nőstény nem számított erre a lépésre, és ki nem kerüli. Bár Faelon arra számít, hogy sikerült Londiet megzavarnia az előbbi mozdulatsorral. *
1010. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-07-01 11:39:30
Üzenet elküldve: 2014-07-01 11:39:30
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Ahogy kimegy rögtön beleszippant a friss levegőbe. A szél pirosra simogatja az arcát. Klumbin felnéz az égre, hogy megnézze a holdat. Az a nagy, kéken világító gömb bevilágítja az eget, de nem egyedül. A csillagok társaságát élvezheti. Mivel Klumbin már három hónapja, esténként csak a csillagokat és a Holdat látja nem érzékenyül el a gyönyörű látványtól. Fejét elfordítja az erdő felé. Szemében felcsillant az öröm, mivel ő igazán jól csak az erdőben érzi jól magát. Ott friss a levegő és senki nem zavarja. Úgy dönt, hogy bemegy az erdőbe.*
1009. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-07-01 00:15:58
Üzenet elküldve: 2014-07-01 00:15:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Holdfényes éjszaka - Faelon//
*Szerencsésnek mondhatja magát, hogy a férfi nagy tenyere nem találta őt el. Biztosan vörös folt éktelenkedett volna rajta órákig, ha ez megtörténik.
Hiába próbál elszakadni egy pillanatra is Faelontól, ez nem sikerül. Ördögi táncot járnak, egészen addig, míg egy fához nem kerülnek. A férfi számára ez a fa egy égi adomány lehet, hiszen ezzel most sarokba szoríthatja a lányt. Egy pillanatra sikerül is neki, amikor is a derekánál fogva nekipréseli a fához. Londie azonban még időben kicsusszan a férfi elől, mielőtt az teljesen odanyomná a fatörzshöz. A próbálkozás csupán annyiban hibádzik, hogy a fa törzse kerek, így ha a lány ki is csúszik Faelon elől, ő még egy hosszabb, oldalra tett lépéssel és ismét a fatörzshöz való szorítással ellensúlyozhatja azt. Az elf nőstény azonban megpróbál még így is elsasszézni az Oroszlán elől, hogy először is némi távolságot tarthasson kettejük között.
Tudja, hogy ez a harc nem vérre megy, és hogy Faelon nem bántja majd őt. Olyan ez, mint a makacsok küzdelme - és az, hogy ki kerekedik felül, még talány.*
*Szerencsésnek mondhatja magát, hogy a férfi nagy tenyere nem találta őt el. Biztosan vörös folt éktelenkedett volna rajta órákig, ha ez megtörténik.
Hiába próbál elszakadni egy pillanatra is Faelontól, ez nem sikerül. Ördögi táncot járnak, egészen addig, míg egy fához nem kerülnek. A férfi számára ez a fa egy égi adomány lehet, hiszen ezzel most sarokba szoríthatja a lányt. Egy pillanatra sikerül is neki, amikor is a derekánál fogva nekipréseli a fához. Londie azonban még időben kicsusszan a férfi elől, mielőtt az teljesen odanyomná a fatörzshöz. A próbálkozás csupán annyiban hibádzik, hogy a fa törzse kerek, így ha a lány ki is csúszik Faelon elől, ő még egy hosszabb, oldalra tett lépéssel és ismét a fatörzshöz való szorítással ellensúlyozhatja azt. Az elf nőstény azonban megpróbál még így is elsasszézni az Oroszlán elől, hogy először is némi távolságot tarthasson kettejük között.
Tudja, hogy ez a harc nem vérre megy, és hogy Faelon nem bántja majd őt. Olyan ez, mint a makacsok küzdelme - és az, hogy ki kerekedik felül, még talány.*
1008. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-07-01 00:03:06
Üzenet elküldve: 2014-07-01 00:03:06
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Holdfényes éjszaka - Londie //
* Felszisszen. A fájdalom keltette harag egy pillanatra arra sarkallja, hogy keményen arcon csapja a lányt, azonban tenyerének még időben megálljt parancsol. Nem csak a tett súlya miatt, hanem mert a lány igencsak ügyesen szabadul ki a markai közül. Londie keze után kap, ám nem tudja teljesen megállítani, így inkább a nőstény lendületét használja fel ellene. Minél inkább szabadulni próbál, annál inkább Faelon malmára hajtja a vizet, ő pedig egy fa felé irányítja a nőt. Tökéletes zsákutca. Ha esélye adódik rá, Faelon egyik kezét Londie kecsesen ívelt csípőjére simítja, s gyengéden, de határozottan megragadja, majd nekitolja a fának. Ezzel előnybe kerülhet, főleg, ha sikerül elég közel kerülnie hozzá, hogy hátulról a fa, előlről pedig az Oroszlán teste gátolja a lányt bármiféle menekülésben vagy támadásban. A rúgások elkerülése végett Faelon megpróbál a nő combjai közé lépni. Persze ez a küzdelem nem vérre meg; nem akarja ő bántani a lányt, csupán fölé kerekedni egy kicsit. Megmutatni, milyen erős, és megtapasztalni, mennyit bír a lány. Ennél izgalmasabb harcot el sem tudna képzelni. Minden idegszála Londie-ra összpontosít. Vele együtt mozdul, rezdüléseit hozzá igazítja. *
* Felszisszen. A fájdalom keltette harag egy pillanatra arra sarkallja, hogy keményen arcon csapja a lányt, azonban tenyerének még időben megálljt parancsol. Nem csak a tett súlya miatt, hanem mert a lány igencsak ügyesen szabadul ki a markai közül. Londie keze után kap, ám nem tudja teljesen megállítani, így inkább a nőstény lendületét használja fel ellene. Minél inkább szabadulni próbál, annál inkább Faelon malmára hajtja a vizet, ő pedig egy fa felé irányítja a nőt. Tökéletes zsákutca. Ha esélye adódik rá, Faelon egyik kezét Londie kecsesen ívelt csípőjére simítja, s gyengéden, de határozottan megragadja, majd nekitolja a fának. Ezzel előnybe kerülhet, főleg, ha sikerül elég közel kerülnie hozzá, hogy hátulról a fa, előlről pedig az Oroszlán teste gátolja a lányt bármiféle menekülésben vagy támadásban. A rúgások elkerülése végett Faelon megpróbál a nő combjai közé lépni. Persze ez a küzdelem nem vérre meg; nem akarja ő bántani a lányt, csupán fölé kerekedni egy kicsit. Megmutatni, milyen erős, és megtapasztalni, mennyit bír a lány. Ennél izgalmasabb harcot el sem tudna képzelni. Minden idegszála Londie-ra összpontosít. Vele együtt mozdul, rezdüléseit hozzá igazítja. *
1007. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-06-30 23:56:44
Üzenet elküldve: 2014-06-30 23:56:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Holdfényes éjszaka - Faelon//
*Londie, mintha már a küzdelem előtti pillanatokban is kicsit szaporábban lélegezne. Nem csoda. Ez a férfi igazán erős, ebben nem kételkedik. Erősebb, mint ő, de talán nem akkora a különbség, hogy ne tudná tőle legalább megvédeni magát. A közelség őt nem zavarja meg, direkt simult szinte hozzá a férfihoz. De most még közelebbről szemlélheti azt, ami eddig is nyugtalanította.
~Már megint ez a mosoly...~
Megragadják a karját, s a következő pillanatban a teste Faelonéhoz ütközik, aki gyorsan háttal fordítja őt magának. Ekkor már nem nem hagyja magát. Szabad, bal kezét megemeli, s ráfog a férfi arcára, s szorítja azt. Kellemetlen és fájdalmas lehet, ha az ember arcát érzékeny pontokon szorongatják, nyomorgatják. Ha a férfi megfogná Londie kezét, hogy azt elhúzza onnan, akkor csak még jobban préseli össze a hím arcát, s igyekszik kiszabadítani a jobb kezét a szorításból. Sajátos megoldás, de valahogy ki kell jutnia a lefogásból. Ha a jobb keze már szabad, akkor előre lép egyet, s addig ficánkol, míg ki nem szabadul a fogságból.*
*Londie, mintha már a küzdelem előtti pillanatokban is kicsit szaporábban lélegezne. Nem csoda. Ez a férfi igazán erős, ebben nem kételkedik. Erősebb, mint ő, de talán nem akkora a különbség, hogy ne tudná tőle legalább megvédeni magát. A közelség őt nem zavarja meg, direkt simult szinte hozzá a férfihoz. De most még közelebbről szemlélheti azt, ami eddig is nyugtalanította.
~Már megint ez a mosoly...~
Megragadják a karját, s a következő pillanatban a teste Faelonéhoz ütközik, aki gyorsan háttal fordítja őt magának. Ekkor már nem nem hagyja magát. Szabad, bal kezét megemeli, s ráfog a férfi arcára, s szorítja azt. Kellemetlen és fájdalmas lehet, ha az ember arcát érzékeny pontokon szorongatják, nyomorgatják. Ha a férfi megfogná Londie kezét, hogy azt elhúzza onnan, akkor csak még jobban préseli össze a hím arcát, s igyekszik kiszabadítani a jobb kezét a szorításból. Sajátos megoldás, de valahogy ki kell jutnia a lefogásból. Ha a jobb keze már szabad, akkor előre lép egyet, s addig ficánkol, míg ki nem szabadul a fogságból.*
1006. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-06-30 23:38:11
Üzenet elküldve: 2014-06-30 23:38:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Holdfényes éjszaka - Londie //
* Bizony. Test test ellen, ököl ököl ellen, vagy bármi más, mit fizikai harc alatt ért az ember. Úgy tűnik, ez vár rájuk. Londie vár. Arra vár, hogy Faelon támadjon - még akkor is, ha a férfi úgy gondolja, nőké az elsőbbség. De a nőstény csípőssége nem csak a beszédében mutatkozik meg, hanem a tekintetében is.
A nőstény leteszi az íjat, akár Faelon a kardot. Közel vannak egymáshoz, rettentő közel. A férfi érzi arcán a nő forró leheletét, ilyen közelségből hajának, bőrének illatát. Talán Faelon épp ezért szereti a hegyesfülűeket. Halvány mosoly kúszik az arcára. A nő sem játszadozik, de nem ám, és ez felettébb tetszik az Oroszlánnak.
De Londie nem is sejtheti, mi is az igazi ütőkártyája Faelonnak.
~ Én megadtam az elsőbbséget. ~ Zárja le magában a férfi, majd hirtelen megragadja a nő jobb kezét. Magához rántja, s - amennyiben a nő szabadulni próbál - háttal magának pördíti, egyúttal balját a nőstény háta mögé szorítja. S mindezt fél kézzel. Másik kezével a másik tagját kapja el, s a bal kezét Londie mellkasához szorítja, ezzel próbálván őt teljesen megbénítani, esetlegesen még egyik lábával fékezni Londie lábait, ha esetleg rúgdalózni próbálna. Már ha sikerül neki magához szorítania. Ha igen, akkor meg is teszi. *
* Bizony. Test test ellen, ököl ököl ellen, vagy bármi más, mit fizikai harc alatt ért az ember. Úgy tűnik, ez vár rájuk. Londie vár. Arra vár, hogy Faelon támadjon - még akkor is, ha a férfi úgy gondolja, nőké az elsőbbség. De a nőstény csípőssége nem csak a beszédében mutatkozik meg, hanem a tekintetében is.
A nőstény leteszi az íjat, akár Faelon a kardot. Közel vannak egymáshoz, rettentő közel. A férfi érzi arcán a nő forró leheletét, ilyen közelségből hajának, bőrének illatát. Talán Faelon épp ezért szereti a hegyesfülűeket. Halvány mosoly kúszik az arcára. A nő sem játszadozik, de nem ám, és ez felettébb tetszik az Oroszlánnak.
De Londie nem is sejtheti, mi is az igazi ütőkártyája Faelonnak.
~ Én megadtam az elsőbbséget. ~ Zárja le magában a férfi, majd hirtelen megragadja a nő jobb kezét. Magához rántja, s - amennyiben a nő szabadulni próbál - háttal magának pördíti, egyúttal balját a nőstény háta mögé szorítja. S mindezt fél kézzel. Másik kezével a másik tagját kapja el, s a bal kezét Londie mellkasához szorítja, ezzel próbálván őt teljesen megbénítani, esetlegesen még egyik lábával fékezni Londie lábait, ha esetleg rúgdalózni próbálna. Már ha sikerül neki magához szorítania. Ha igen, akkor meg is teszi. *
1005. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-06-30 23:20:23
Üzenet elküldve: 2014-06-30 23:20:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Holdfényes éjszaka - Faelon//
*Nem veszi le a férfiról a tekintetét. Fürkészi minden rezdülését. Már érzi a küzdelem izgalmát a levegőben, ez a feszültség most átjárja őt is. Londie állja a férfi tekintetét, s már tudja - harcolni fognak. Talán nincs is jobb, mint valakin levezetni ennek a szörnyű napnak a viszontagságait. A szőkeség elmosolyodik, tetszik neki ez az ötlet. Nyelvével megnyalja az ajkait.
~Kard ki kard!~
Ő maga sem számít arra, ami Faelon következő mozdulata. Ledobja a kardját. A lány lepillant a fegyverre, de nem időzik el sokáig a tekintete rajta. Ahhoz túl óvatos, most figyelnie kell a másik minden mozdulatára. Végignéz rajta, s érti már - puszta kézzel akar megküzdeni vele. Nem rajong az ötletért, talán ez az a harcmodor, amiben a leggyengébb, persze ezt nem mutatja ki. Magabiztosan fogadja a kihívást. Lassan feláll, s közelebb lépked hozzá. Egészen közel áll meg hozzá, megtörve a tisztes távolságot, szinte pár centire tőle. Ez a pár centi viszont ismét csak pimaszságra utalhat, és arra, hogy nem rettent meg az ellenfelétől. Berogyasztva térdeit, lassan leteszi az íjat, s a tegezt a hosszúkard mellé, majd újra felegyenesedik. A szemkontaktust egy pillanatra sem töri meg, még a fegyverek letételekor sem. Faelon nyilvánvalóan arra vár majd, hogy ő támadjon - azonban esze ágában sincs. Ő is vár a támadásra, ha kell, akár hosszú percekig.*
*Nem veszi le a férfiról a tekintetét. Fürkészi minden rezdülését. Már érzi a küzdelem izgalmát a levegőben, ez a feszültség most átjárja őt is. Londie állja a férfi tekintetét, s már tudja - harcolni fognak. Talán nincs is jobb, mint valakin levezetni ennek a szörnyű napnak a viszontagságait. A szőkeség elmosolyodik, tetszik neki ez az ötlet. Nyelvével megnyalja az ajkait.
~Kard ki kard!~
Ő maga sem számít arra, ami Faelon következő mozdulata. Ledobja a kardját. A lány lepillant a fegyverre, de nem időzik el sokáig a tekintete rajta. Ahhoz túl óvatos, most figyelnie kell a másik minden mozdulatára. Végignéz rajta, s érti már - puszta kézzel akar megküzdeni vele. Nem rajong az ötletért, talán ez az a harcmodor, amiben a leggyengébb, persze ezt nem mutatja ki. Magabiztosan fogadja a kihívást. Lassan feláll, s közelebb lépked hozzá. Egészen közel áll meg hozzá, megtörve a tisztes távolságot, szinte pár centire tőle. Ez a pár centi viszont ismét csak pimaszságra utalhat, és arra, hogy nem rettent meg az ellenfelétől. Berogyasztva térdeit, lassan leteszi az íjat, s a tegezt a hosszúkard mellé, majd újra felegyenesedik. A szemkontaktust egy pillanatra sem töri meg, még a fegyverek letételekor sem. Faelon nyilvánvalóan arra vár majd, hogy ő támadjon - azonban esze ágában sincs. Ő is vár a támadásra, ha kell, akár hosszú percekig.*
1004. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-06-30 23:19:47
Üzenet elküldve: 2014-06-30 23:19:47
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 57
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
// Rahil //
*A sokadik kaparó hang után a pergamen és a toll találkozásánál már oda sem pillant, nem kutakodik méregzöldjeivel az írás rejtelmein, vajh miket jegyzetelhet róla a meggyszín ajkú... Csintalan mosolyából ítélve rosszra nem számít, nem mintha amúgy tartania kellene bármitől. Egyelőre kikérdezésének miértjéről sem tud, szóval nem hajtja a vágy a megfelelésért, maximum csak a vöröske megkapásáért...*
- Tegeződhetünk, ha úgy kívánod, ezen semmi ne múljék *Ez idáig közönyös stílusa némileg felenged, azonban túlzásokba sem esik. Nem fog nyájas bájgúnár módjára udvarolni, nem fogja szavait drága kelmékbe öltöztetni, pusztán előmutat egy keveset a barátiabb énjéből, melyet bizonyosan jobban kedvelhetnek a népek. Ennek fényében a válaszadással sem várakozik, semmi olyasmire nem kell felelnie, ami kellemetlen volna.*
- Lássuk csak... Nem vagyok nős, gyermekem sincsen, legalábbis nem tudok róla... *Smaragdszín lélektükrei egy pillanatra oldalvást fordulnak, amint eltűnődik, vajon előfordulhatott, hogy bárkit teherbe ejtett volna? Bizonyosan tudna róla, elvégre melyik szajha dobná félre a lehetőséget egy jobb életre a Loawyr ifjú oldalán?*
- Nos, testvéreim sincsenek, a szüleimmel pedig nem különösebben rossz a viszonyom. Kereskedők, atyám annak akar engem is, nekem viszont más elképzeléseim vannak az életről *Tekint vissza a nőre, miközben ajkai ismételten mosolyra görbülnek.* Festeni szeretek, élvezni az életet... Remélem a családi háttér lefedésre került a válaszaim által.
*A sokadik kaparó hang után a pergamen és a toll találkozásánál már oda sem pillant, nem kutakodik méregzöldjeivel az írás rejtelmein, vajh miket jegyzetelhet róla a meggyszín ajkú... Csintalan mosolyából ítélve rosszra nem számít, nem mintha amúgy tartania kellene bármitől. Egyelőre kikérdezésének miértjéről sem tud, szóval nem hajtja a vágy a megfelelésért, maximum csak a vöröske megkapásáért...*
- Tegeződhetünk, ha úgy kívánod, ezen semmi ne múljék *Ez idáig közönyös stílusa némileg felenged, azonban túlzásokba sem esik. Nem fog nyájas bájgúnár módjára udvarolni, nem fogja szavait drága kelmékbe öltöztetni, pusztán előmutat egy keveset a barátiabb énjéből, melyet bizonyosan jobban kedvelhetnek a népek. Ennek fényében a válaszadással sem várakozik, semmi olyasmire nem kell felelnie, ami kellemetlen volna.*
- Lássuk csak... Nem vagyok nős, gyermekem sincsen, legalábbis nem tudok róla... *Smaragdszín lélektükrei egy pillanatra oldalvást fordulnak, amint eltűnődik, vajon előfordulhatott, hogy bárkit teherbe ejtett volna? Bizonyosan tudna róla, elvégre melyik szajha dobná félre a lehetőséget egy jobb életre a Loawyr ifjú oldalán?*
- Nos, testvéreim sincsenek, a szüleimmel pedig nem különösebben rossz a viszonyom. Kereskedők, atyám annak akar engem is, nekem viszont más elképzeléseim vannak az életről *Tekint vissza a nőre, miközben ajkai ismételten mosolyra görbülnek.* Festeni szeretek, élvezni az életet... Remélem a családi háttér lefedésre került a válaszaim által.
1003. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-06-30 23:05:33
Üzenet elküldve: 2014-06-30 23:05:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Holdfényes éjszaka - Londie //
* Az a bizonyos ismerős, feszült, szoborszerű testtartás. Szóba kerülnek a fegyverek, a harc lehetősége, s már csak egy szikra kell, hogy berobbanjon a puskaporos hordó. De a vihar előtti csend mély. Faelon a nő szemeit fürkészi, de szeme sarkából minden rezdülésére figyel. Vajon az íjért kap? Vajon valóban akar harcolni? Ez a hegyesfülű igazán nagy fejtörést okoz az Oroszlánnak. Talán hasonló fába még nem vágta a fejszéjét. De annál édesebb lesz a győzelem, ha kihívást jelent a küzdelem.
Faelon keze már eredetileg is a kardja markolatán pihent. De a kard ormótlan fegyver lenne egy kecses íj és egy kecses nő ellen. Lassú is, és még kevésbé szép, ilyen helyen pedig nem túl hatékony. És be kell látnia Faelonnak, hogy a hosszúkard itt nem csak stratégiailag hátrányos, de a zaj talán kivonzaná a bent lévőket, és annak ő inná meg a levét. A végén még agyonverik, mert meg mert támadni egy fiatal elf nőt.
Bár ez még izgalmasabbá teszi a gondolatot.
Faelon hirtelen mozdulatot tesz. Mintha elő akarná rántani a kardját, ám ahelyett kioldja a kardot tartó övet, és a nehéz fegyver a fűbe hull. Mindeközben a férfi arca se rezzen. Teljesen fegyvertelen. Kiszolgáltatott, mégis megmarad az a titokzatos magabiztosság, mely eddig körüllengte. Sőt, mi több: aurája is sötéten titokzatossá válik. Mintha csak belülről válna erősebbé, s a fegyvertelenség csak ráerősített erre az érzetre. Szebb céltáblát nem is nyújthatna - kard a földön, karok enyhén széttárva, se pajzs, se páncél. Csak ő maga. A hús-vér férfi. Aligha csak ennyi van a tarsolyában. *
* Az a bizonyos ismerős, feszült, szoborszerű testtartás. Szóba kerülnek a fegyverek, a harc lehetősége, s már csak egy szikra kell, hogy berobbanjon a puskaporos hordó. De a vihar előtti csend mély. Faelon a nő szemeit fürkészi, de szeme sarkából minden rezdülésére figyel. Vajon az íjért kap? Vajon valóban akar harcolni? Ez a hegyesfülű igazán nagy fejtörést okoz az Oroszlánnak. Talán hasonló fába még nem vágta a fejszéjét. De annál édesebb lesz a győzelem, ha kihívást jelent a küzdelem.
Faelon keze már eredetileg is a kardja markolatán pihent. De a kard ormótlan fegyver lenne egy kecses íj és egy kecses nő ellen. Lassú is, és még kevésbé szép, ilyen helyen pedig nem túl hatékony. És be kell látnia Faelonnak, hogy a hosszúkard itt nem csak stratégiailag hátrányos, de a zaj talán kivonzaná a bent lévőket, és annak ő inná meg a levét. A végén még agyonverik, mert meg mert támadni egy fiatal elf nőt.
Bár ez még izgalmasabbá teszi a gondolatot.
Faelon hirtelen mozdulatot tesz. Mintha elő akarná rántani a kardját, ám ahelyett kioldja a kardot tartó övet, és a nehéz fegyver a fűbe hull. Mindeközben a férfi arca se rezzen. Teljesen fegyvertelen. Kiszolgáltatott, mégis megmarad az a titokzatos magabiztosság, mely eddig körüllengte. Sőt, mi több: aurája is sötéten titokzatossá válik. Mintha csak belülről válna erősebbé, s a fegyvertelenség csak ráerősített erre az érzetre. Szebb céltáblát nem is nyújthatna - kard a földön, karok enyhén széttárva, se pajzs, se páncél. Csak ő maga. A hús-vér férfi. Aligha csak ennyi van a tarsolyában. *
1002. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-06-30 20:09:03
Üzenet elküldve: 2014-06-30 20:09:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 55
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Holdfényes éjszaka - Faelon//
*Nézi a férfit, s nem kerüli el figyelmét, hogy az folyamatosan mosolyog.
~Hát ez hihetetlen. Mitől ilyen magabiztos? Csak mosolyog szüntelenül...~
Nem adja a férfi tudtára, de igenis zavarja ez a nagy mosolygás. Azon jár az esze, hogy vajon a férfi mire gondolhat. Bár, ez a legjobb része az egésznek. Talányos. Ez az helyzet hirtelen nagyon érdekesnek és izgalmasnak tűnik az elf számára. Úgy látszik, Faelon sem az a típus, aki hamar feladja a küzdelmet. Végre egy kihívás.*
-Márpedig mérget vehetsz rá.
*Nem nyúl az íjért, nem is mozdul. Tudja jól, hogy a férfi direkt cukkolja, de ő nem fog bizonyítani, ilyet kis dolgot fölösleges.
~Úgy kerülget, mint egy keselyű...~
Londienál bizony csak az íja van a tegezzel és nyilakkal, ezeken kívül pedig egy hosszú tőr. Nincs megijedve, ha küzdelemre kerülne a sor, ő nem fog visszakozni. Még mit nem! Felveszi a harcot. Nem ez lenne az első, hogy férfival küzd meg. Ha Faelon fel akarja mérni Londie erejét, hát itt az alkalom rá, a szőkeség szíves-örömest kiáll ellene.*
*Nézi a férfit, s nem kerüli el figyelmét, hogy az folyamatosan mosolyog.
~Hát ez hihetetlen. Mitől ilyen magabiztos? Csak mosolyog szüntelenül...~
Nem adja a férfi tudtára, de igenis zavarja ez a nagy mosolygás. Azon jár az esze, hogy vajon a férfi mire gondolhat. Bár, ez a legjobb része az egésznek. Talányos. Ez az helyzet hirtelen nagyon érdekesnek és izgalmasnak tűnik az elf számára. Úgy látszik, Faelon sem az a típus, aki hamar feladja a küzdelmet. Végre egy kihívás.*
-Márpedig mérget vehetsz rá.
*Nem nyúl az íjért, nem is mozdul. Tudja jól, hogy a férfi direkt cukkolja, de ő nem fog bizonyítani, ilyet kis dolgot fölösleges.
~Úgy kerülget, mint egy keselyű...~
Londienál bizony csak az íja van a tegezzel és nyilakkal, ezeken kívül pedig egy hosszú tőr. Nincs megijedve, ha küzdelemre kerülne a sor, ő nem fog visszakozni. Még mit nem! Felveszi a harcot. Nem ez lenne az első, hogy férfival küzd meg. Ha Faelon fel akarja mérni Londie erejét, hát itt az alkalom rá, a szőkeség szíves-örömest kiáll ellene.*
1001. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-06-30 19:38:02
Üzenet elküldve: 2014-06-30 19:38:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
// Holdfényes éjszaka - Londie //
* Ahelyett, hogy "baklövését" tudomásul venné - hisz nagyon is tisztában van mondatának lehetetlenségén - továbbra is mosolyog. Jóízűen, rendíthetetlenül mosolyog. Már pedig kalandra lelt, nem vitás. A piactéri bunyóhoz képest ez egy igazi habostorta, amire úgy vágyott, amióta ideérkezett. Bizony, ez maga egy kaland, és csak most kezdődik. *
- Ahogy elnézlek, azt is kétségbe merném vonni, hogy elbírod azt a fadarabot. * Feleli csípősen, és újra összefonja maga előtt a karjait. Folytatja tovább sétálgatását, ám tartja azt a 3-3 és fél métert, mely eddig is elválasztotta kettejüket. Londie bal oldalára kerül, s fejét felé fordítva pillant rá. Nála nem egyéb fegyver van, mint egy hosszúkard. Nem épp díszes fajta, de elég élesnek tűnik, hogy biztos legyen benne az ember, tanult kezek közt van, és a férfi nem csak hobbiból vette.
Faelon továbbra is méregeti a lányt. Íjász. Milyen könnyen leleplezi magát. Nem fél attól, hogy ezáltal ellenfele felvázolhatja magában a nőstény képességeit. Nagy hibának tartja, de a lánynak talán van annyi sütnivalója, hogy tisztában legyen azzal, mit is beszél, mit leplez le magáról. Ő azonban nem követ el ilyen hibát. Tartja továbbra is a látszatot, hogy már pedig ő egy egyszerű polgár, aki csupán egy kicsit jobban ért a kardhoz. Bár szemei előtt lepereg egy igen impozáns csatajelenet. Nem mondhatni túlzottan udvariatlan férfinak, mégis Faelon szeret nőkkel harcolni. Szereti, ha egy nő erős.
És szép.
Csípős a nyelve a lánynak, annyi szent, de ez Faelont nem ijeszti el. Sőt. Annál inkább nyeregben érzi magát. *
* Ahelyett, hogy "baklövését" tudomásul venné - hisz nagyon is tisztában van mondatának lehetetlenségén - továbbra is mosolyog. Jóízűen, rendíthetetlenül mosolyog. Már pedig kalandra lelt, nem vitás. A piactéri bunyóhoz képest ez egy igazi habostorta, amire úgy vágyott, amióta ideérkezett. Bizony, ez maga egy kaland, és csak most kezdődik. *
- Ahogy elnézlek, azt is kétségbe merném vonni, hogy elbírod azt a fadarabot. * Feleli csípősen, és újra összefonja maga előtt a karjait. Folytatja tovább sétálgatását, ám tartja azt a 3-3 és fél métert, mely eddig is elválasztotta kettejüket. Londie bal oldalára kerül, s fejét felé fordítva pillant rá. Nála nem egyéb fegyver van, mint egy hosszúkard. Nem épp díszes fajta, de elég élesnek tűnik, hogy biztos legyen benne az ember, tanult kezek közt van, és a férfi nem csak hobbiból vette.
Faelon továbbra is méregeti a lányt. Íjász. Milyen könnyen leleplezi magát. Nem fél attól, hogy ezáltal ellenfele felvázolhatja magában a nőstény képességeit. Nagy hibának tartja, de a lánynak talán van annyi sütnivalója, hogy tisztában legyen azzal, mit is beszél, mit leplez le magáról. Ő azonban nem követ el ilyen hibát. Tartja továbbra is a látszatot, hogy már pedig ő egy egyszerű polgár, aki csupán egy kicsit jobban ért a kardhoz. Bár szemei előtt lepereg egy igen impozáns csatajelenet. Nem mondhatni túlzottan udvariatlan férfinak, mégis Faelon szeret nőkkel harcolni. Szereti, ha egy nő erős.
És szép.
Csípős a nyelve a lánynak, annyi szent, de ez Faelont nem ijeszti el. Sőt. Annál inkább nyeregben érzi magát. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400