*Elégedetten ballag ki a Holdudvarra. Hasán tartja egyik kezét, úgy sétál ki a fogadó ajtaján és áll meg közvetlen utána. Szétnéz szokványos mosolyával, majd leül egy padra a fa alá. Alaposan szétnéz. A hold fényében gyönyörűnek tartja a helyet, mégis hiányol valamit. Hanyatt fekszik a hideg kőpadon, úgy les a nagy fa lombkoronáján keresztül az égre. Jó sok levél lóg közbe, mégis talál aprócska hézagokat, amiken keresztül megpillant egy-egy csillagot. "Ejj, ha tudnám mi hiányzik! Lehet, hogy egy jó erős ital? Nem, az csak ártana a szépségemnek. Bár mégsem, annak semmi nem tud ártani. Bármi ami történik velem, csak szebbé tesz, ha egyáltalán megváltoztat... Hm... Talán egy nő? Talán mégis fel kellene már most keresnem az én Elimeirámat. Nem, akkor visszakérné a nyakéket. Na és... Talán Tatjianja? Azt hiszem túl sok vendége van ilyenkor. Mi van... Sermilával? Túl tapasztalatlannak bizonyult a múltkor... És nem jutnék el vele messzire, túl fiatal és nagyon őrzik." elmélkedik.
Az eszmecserét tovább folytatja. Lassan el is szenderedik kicsit, de hamar felébred. Senki nem zavarja, de kezd kényelmetlenné válni számára a pad. Egy nővel álmodott. Azon gondolkozik, hogy ki is lehetett az. Az arca ismerős számára. A haja és az illata is, nem is beszélve hangjának csodás dallamairól.*
- Ulméne! Hát persze! *kiált fel és azonnal fel is pattan. Megigazítja magát és megtesz néhány lépést a fogadó felé, mikor megtántorodik és homlokon csapja magát.*
- Ő tavaly meghalt... És miért ütöm én ezért magam? *csodálkozik, irányt vált és inkább az erdő felé léptet, valamiféle időtöltés után kutatva.*