//Rahil//
*Szemöldökei árnyaltan megemelkednek az ajánlat említésére.
~Vajon mégis csak...?~
Nem csoda, ha megfordul a fejében, hogy ez a szemrevaló, kecses teremtés csakugyan az éjjeli örömökre keresne társat, mindazonáltal vannak bizonyos részletek, melyek belerondítanak a képbe. Talán azt még nem tartaná furcsának, hogy kicsit elbeszélne vele a móka előtt, de hogy mindezt papírra is vesse... Hacsak nem valami hibbant nőszeméllyel hozta össze a sors, akkor legnagyobb sajnálatára más célok hajtják tetteit.
Ettől függetlenül most már kíváncsi, mégis mit óhajt tőle a vörös, így egy rossz szó nélkül követi a padhoz, ahol körülnéz - s ha poros, elébb letörli -, és csak azt követően helyezkedik el. Mindkét talpával a földet simítja, kezei pedig az ölében pihennek, miként ujjait összekulcsolja. Egyelőre nem nehezedik alkarjaira, hogy a combján megtámaszkodva kissé előre görnyedjen, na nem... Még nem mondott le a bájos teremtés megnyeréséről, na nem mintha alapvetően hanyag és léha volna, azonban egy kis erőlködés sosem árt önmagunk jobb színben feltűntetéséhez. S még csak nem is sejti, hogy a mellette ücsörgő Rahilnál ezt kevesen tudhatják jobban.*
- Igen... *Válaszolja csöndesen, miközben smaragdjai a takarásban lévő papíros felé vetülnek. Továbbra is ott motoszkál a fejében, vajh mit akarhat tőle ez a nőszemély, főként azután, hogy egyelőre nem hajlik a konkrétumok kimondására. Még hogy magáról beszéljen... Céltalan mesélgetést csupán az óvatlanok intéznek idegenek felé, márpedig ő nem az a típus, aki könnyeden adja a bizalmát. Netán ha tudná, mégis mire gondol ez különös hölgyemény...*
- Kegyed szavai... Hogyan is fogalmazzak, hogy ne sértsem meg Önt... érdekesek. Valószínűleg nem gondolom rosszul, hogy Ön sem zengene ódákat magáról, még akkor sem, ha a faggatózó személy ilyen... szemrevaló *Puha, finom ajkain újfent helyét találja egy mosoly, mely azonban messze nem a kéjelgés és bűnös gondolatok viharában fogant meg. Igazán behatárolni is nehéz volna, mit óhajt kifejezni az a pimasz kis görbület, azonban gondolkodásra nem hagy időt, ismét szavaival kívánja figyelemmel tartani a nőt.*
- Szerencséje, hogy kíváncsi vagyok, különben itt hagynám, ellenére a bájainak. Az egyenes beszédet viszont jobban szeretem, tehát ha kíváncsi, kérdezzen, én pedig meglátom, kívánok-e rá válasszal felelni. Szerintem ez így egészen igazságos, mit gondol? *Fejét finoman oldalra billenti, amint közönyről tanúskodó tekintetét a hölgy vöröses barnás lélektükreire süllyeszti, azonban ajkairól nem távozik a korábban megtelepedett csalfa mosoly.*