// Nyárelői forgatag //
// Zef, Dralg //
*Dralg legelső furcsa megnyilvánulásán igazán fenn sem akad, úgy véli, csupán tréfál a "besszimista" s a pesszimista szóval, csak hogy még keményebb fából faragott férfinek tűnjék. Bár ahogy végiggondolja, ennek semmi értelme, szóval kezd gyanakodni, hogy talán tényleg letörhette a Vérontót a korábbi vereség, most pedig a játékból való kimaradás.
Sosem volt olyasféle, aki nagyon fennakadt volna mások beszédén, ha valakinek a magázódás illik a nyelvére, akkor hát beszéljék is úgy, ha pedig hazájának különös szólásával akarja a világba ontani a gondolatait, váljék egészségére. Azonban Dralg, mint derűs égből a villámcsapás kezd el úgy magyarázni, mintha már legalább egy üveg boron túlesett volna, ha nem erősebb italon...
Képtelen visszafogni énjének legmélyéről fakadó megdöbbenését, amint szemöldökei a magasba szöknek, s épphogy csak nem tátja el a száját a hatalmas pálforduláson. Tekintetével azonnal Zefét keresi, próbálva kideríteni, vajh megsüketült, vagy csupán neki ennyire érzékeny a füle a furcsaságra?*
- Mondd, eddig megjátszottad magad, vagy csak most jött rád az őrület? *Bukik ki belőle a kérdés, mert képtelen túljutni a Dralg meghökkentő magatartását célzó gondolatain, ameddig nem kapja meg a válaszokat.
Félreértés ne essék, ő sem az őszinteségről híres, azonban úgy érzi, eddig nem igazán árult zsákbamacskát a férfinek a valós személyét illetően. Ha valakinek van egy kis esze, átláthat rajta, és ez ellen ő nem is kíván tenni. Épp elég bugyuta lélek van a világon ahhoz, hogy ő még kényelmesen megéljen belőlük, tehát nem kell hitegetni és hajkurászni azokat, akiknek jutott némi sütnivaló a fejükbe.
Viszont a harcosról méltán állíthatja, hogy ha nem a fejével vannak bajok, akkor eddig megjátszotta magát, amit azok után elég kínosnak vél tőle, hogy ő és Zef a legelejétől fogva úgy viselkedtek az irányában, ahogy egymás közt szoktak. Persze, megfordult a fejében, hogy valamilyen módon hasznot húzzon a férfiból, és ez végül is meg is történt, csak épp az elf javára, mostanra viszont kezdi kényelmetlenül érezni magát a társaságában.
Nem szívleli a fura alakokat, akiken képtelenség kiigazodni, mert azoktól bármi kitelik.
Mindenesetre, ha válaszol Dralg, ha nem, igyekszik túljutni az eseten.*
- Köszönöm, nem kérek *Feleli végül Zefnek, aki korábban kedvesen megkínálta a piacon vásárolt gyümölcseivel.* Még nekem is itt vannak a málnák, később megehetjük őket közösen *Teszi hozzá, amint döbbent arcára végre visszaül a megszokott mosoly – mert hogy a kölyök közelében leginkább ilyen állapotban nyugszanak arcizmai.*
- Dralg, mielőtt még teljesen meghasadna az elméd, szerintem az ott egy neked való játék *A férfi irányában tanúsított vigyora ismét a régi, amint a réztányérra csapós játékra bök. Elég barbárnak találja ahhoz, hogy talán még a harcos is élvezze, elvégre a színtiszta erejére kell csak hagyatkoznia, s ha idejövetelükkor jól hallotta, a Pegazusban jár érte vacsora.*
A hozzászólás írója (Saurii Toren) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.04.29 14:37:54