Nincs játékban - Holdudvar
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Holdudvar | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 41 (801. - 820. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400
820. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-02-22 21:09:12
Üzenet elküldve: 2014-02-22 21:09:12
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 186
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 186
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Mert a növényeknek is van lelkük//
*Időnként hiányoznak neki a kesztyűbábok. Azokkal olyan jól el lehetett demonstrálni a hasonlóan magasröptű beszélgetéseket! De, mint az már lenni szokott, most épp nincs kéznél ilyesmi, de Halax megfogadja, hogy ezek után rendszeresíteni fog pár darabot, bármerre is legyen.
Ám Őzöldsége kinyilatkoztat. Remek. Minden világos. Vigyorogva fordul Jaz felé.*
- Fordítok. Legújabb anyád bujakórt kapott egy zöldellő erdei kecskétől, és ha ez kitudódna, az rossz lenne neki, úgyhogy inkább marad a végzet-asszonyás felállásnál.
*A szőkeségen felkuncog, bár nehezére esik elhinni, hogy komolyan gondolja. Egészen pontosan nem akarja elhinni.*
- Az egy vulkán. A templom alatt. Amit oda bevágnak, azzal többé nincs gond.
*Bezzeg Jaz! Na, tőle aztán dagad a keble a büszkeségtől! Elmélete légből kapott, kusza, zavaros és roppantul konspiráló! Szinte mintha Halax ötlötte volna ki. Csak tanul valamit ez a „belevaló gyerkőc”. De hova ez a nagy rohanás?!
Mindenki úgy vetődik ki az ablakon, mintha muszáj volna nekik. Ami mondjuk jelen esetben igaz, de akkor is! Ez a rohanó világ lesz a vesztük… A Kertszökevény megállapítására felkuncog. Tényleg idáig tartott, míg erre rájött a nő?
Feltápászkodik ültéből, majd sereghajtóként lép az ablakhoz. Megtápászkodik az ablakkeretben, majd fellép, és megszemléli a helyzetet. Nem rózsás, de nyekkent már magasabbról is, merőben kevésbé idilli szituációból is. Csak nem most töri ki a nyakát, elvégre közel biztos benne, hogy az Égiek még nem szórakozták ki magukat az ő számlájára.*
- De mióta is van nekünk jó hírünk?
*Teszi fel csak úgy magának a kérdést, majd ellöki magát az ablaktól. Guggolásba érkezik, szerencsére nem valaki nyakába, hanem a földre. Hja, az élet apró örömei. Kiegyenesedik, leporolja ruháját, megigazgatja gyűrűit, majd körbenéz. Lehetne rosszabb is, összegzi a dolgot.*
- Nos, az esti erdei séta sose szerepelt a kedvenc időtöltéseim közt, de valamikor el kell kezdeni. Avagy csinálni kell, ha csinálni kell, szóval essünk neki, ássuk ki. Vagy valami hasonló baromság. Gyerünk!
*Azzal elindul az ösvény felé, igyekezve felidézni a szobor által mutatott utat. Tekintve, hogy se memóriája, sem erdőjáró képességei nincsenek a legnagyobbaké közt, reméli, hogy a többiek csak tudják, merre van az arra. Ha meg nem, hát… Biztos van rosszabb halál is annál, mint megpatkolni egy erdőben! Mondjuk ha az embert felzabálják a darazsak. Vagy ha megfojtja egy gyökér. Esetleg ha felgyullad. Netán ha szép apránként darabolják fel...
Ilyen és ehhez hasonlóan szívmelengető gondolatokkal telve talpal előre.*
*Időnként hiányoznak neki a kesztyűbábok. Azokkal olyan jól el lehetett demonstrálni a hasonlóan magasröptű beszélgetéseket! De, mint az már lenni szokott, most épp nincs kéznél ilyesmi, de Halax megfogadja, hogy ezek után rendszeresíteni fog pár darabot, bármerre is legyen.
Ám Őzöldsége kinyilatkoztat. Remek. Minden világos. Vigyorogva fordul Jaz felé.*
- Fordítok. Legújabb anyád bujakórt kapott egy zöldellő erdei kecskétől, és ha ez kitudódna, az rossz lenne neki, úgyhogy inkább marad a végzet-asszonyás felállásnál.
*A szőkeségen felkuncog, bár nehezére esik elhinni, hogy komolyan gondolja. Egészen pontosan nem akarja elhinni.*
- Az egy vulkán. A templom alatt. Amit oda bevágnak, azzal többé nincs gond.
*Bezzeg Jaz! Na, tőle aztán dagad a keble a büszkeségtől! Elmélete légből kapott, kusza, zavaros és roppantul konspiráló! Szinte mintha Halax ötlötte volna ki. Csak tanul valamit ez a „belevaló gyerkőc”. De hova ez a nagy rohanás?!
Mindenki úgy vetődik ki az ablakon, mintha muszáj volna nekik. Ami mondjuk jelen esetben igaz, de akkor is! Ez a rohanó világ lesz a vesztük… A Kertszökevény megállapítására felkuncog. Tényleg idáig tartott, míg erre rájött a nő?
Feltápászkodik ültéből, majd sereghajtóként lép az ablakhoz. Megtápászkodik az ablakkeretben, majd fellép, és megszemléli a helyzetet. Nem rózsás, de nyekkent már magasabbról is, merőben kevésbé idilli szituációból is. Csak nem most töri ki a nyakát, elvégre közel biztos benne, hogy az Égiek még nem szórakozták ki magukat az ő számlájára.*
- De mióta is van nekünk jó hírünk?
*Teszi fel csak úgy magának a kérdést, majd ellöki magát az ablaktól. Guggolásba érkezik, szerencsére nem valaki nyakába, hanem a földre. Hja, az élet apró örömei. Kiegyenesedik, leporolja ruháját, megigazgatja gyűrűit, majd körbenéz. Lehetne rosszabb is, összegzi a dolgot.*
- Nos, az esti erdei séta sose szerepelt a kedvenc időtöltéseim közt, de valamikor el kell kezdeni. Avagy csinálni kell, ha csinálni kell, szóval essünk neki, ássuk ki. Vagy valami hasonló baromság. Gyerünk!
*Azzal elindul az ösvény felé, igyekezve felidézni a szobor által mutatott utat. Tekintve, hogy se memóriája, sem erdőjáró képességei nincsenek a legnagyobbaké közt, reméli, hogy a többiek csak tudják, merre van az arra. Ha meg nem, hát… Biztos van rosszabb halál is annál, mint megpatkolni egy erdőben! Mondjuk ha az embert felzabálják a darazsak. Vagy ha megfojtja egy gyökér. Esetleg ha felgyullad. Netán ha szép apránként darabolják fel...
Ilyen és ehhez hasonlóan szívmelengető gondolatokkal telve talpal előre.*
819. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-02-22 18:20:25
Üzenet elküldve: 2014-02-22 18:20:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 22
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
//Mert a növényeknek is van lelkük//
*Férfiak. Könnyen kiidegelhető erőgépek. De hát kell egy ilyen rész is a világnak, hisz ha csak a nők uralkodnának, akkor Cai legszívesebben elbújna valahová, hisz nem lenne kit becsapnia és idegesítenie, mert egy másik nőt úgyse szájalhat le, csakis döntetlen lenne a végeredmény. Fiára mosolyog a kioktatás végén, és komoly arccal, már-már fenyegetővel, mély és igen meggyőző hangon kezd hozzá mondandójához.*
-Drága fiam, tudod számomra ez jó. Nézetek könnyűvérű lotyónak ki mindenkinek feltárja ékességét, vagy épp okos növénynek, nekem az csak jó. Ezt jegyezd meg. Legyen bármi amit gondoltok rólam, sose tudhatjátok az igazat és addig biztonságban vagyok. És épp ezért csinálom ezt a drága apáddal. Unjon rám, én is ráuntam és elhagytam így lettél árva. Remélem világos, viszont ha tudom, hogy ilyen kis belevaló gyerkőcöm lesz, akkor magammal vittelek volna. Na sebaj, most már itt vagyok és játszhatunk.-*Felkelve az ágyról sóhajt egyet leporolja növényeit és kitekint az ablakon. Bár férjecskéje nem vállalja a kockázatot, nem hatódik meg. Felé fordul és csak nézi egy darabig.*
-Szájhős.-*Azzal megfordul és kiugrik az ablakból. Nem szokott hozzá az ablakból kiugráláshoz, de a fáról leugrálás igen, így hangtalanul ér földet. Észreveszi s szőke leselkedését az ablakban, így fogja és lehúzza a földre.*
-Ha eddig nem vettek észre minket, akkor most hogy így kukucskálsz már biztos. Kicsit lehetnél óvatosabb.-*Igen világos van eme helyen és ezen el is csodálkozik. Csodálkozás közben pedig átrágja Jaz ötletét.*
-Lehet igazad van, bár ha meglátják, hogy elmegyünk Arthenior területéről már nem tartozik az ő hatáskörük alá az ügy. Ha követni is akartak minket mindenképp arra számítanak, hogy a környéken van a megoldás, így jobb ha sietünk, mert amint rájönnek, hogy nem fognak minket és bezárnak. -
*Férfiak. Könnyen kiidegelhető erőgépek. De hát kell egy ilyen rész is a világnak, hisz ha csak a nők uralkodnának, akkor Cai legszívesebben elbújna valahová, hisz nem lenne kit becsapnia és idegesítenie, mert egy másik nőt úgyse szájalhat le, csakis döntetlen lenne a végeredmény. Fiára mosolyog a kioktatás végén, és komoly arccal, már-már fenyegetővel, mély és igen meggyőző hangon kezd hozzá mondandójához.*
-Drága fiam, tudod számomra ez jó. Nézetek könnyűvérű lotyónak ki mindenkinek feltárja ékességét, vagy épp okos növénynek, nekem az csak jó. Ezt jegyezd meg. Legyen bármi amit gondoltok rólam, sose tudhatjátok az igazat és addig biztonságban vagyok. És épp ezért csinálom ezt a drága apáddal. Unjon rám, én is ráuntam és elhagytam így lettél árva. Remélem világos, viszont ha tudom, hogy ilyen kis belevaló gyerkőcöm lesz, akkor magammal vittelek volna. Na sebaj, most már itt vagyok és játszhatunk.-*Felkelve az ágyról sóhajt egyet leporolja növényeit és kitekint az ablakon. Bár férjecskéje nem vállalja a kockázatot, nem hatódik meg. Felé fordul és csak nézi egy darabig.*
-Szájhős.-*Azzal megfordul és kiugrik az ablakból. Nem szokott hozzá az ablakból kiugráláshoz, de a fáról leugrálás igen, így hangtalanul ér földet. Észreveszi s szőke leselkedését az ablakban, így fogja és lehúzza a földre.*
-Ha eddig nem vettek észre minket, akkor most hogy így kukucskálsz már biztos. Kicsit lehetnél óvatosabb.-*Igen világos van eme helyen és ezen el is csodálkozik. Csodálkozás közben pedig átrágja Jaz ötletét.*
-Lehet igazad van, bár ha meglátják, hogy elmegyünk Arthenior területéről már nem tartozik az ő hatáskörük alá az ügy. Ha követni is akartak minket mindenképp arra számítanak, hogy a környéken van a megoldás, így jobb ha sietünk, mert amint rájönnek, hogy nem fognak minket és bezárnak. -
818. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-02-22 16:43:28
Üzenet elküldve: 2014-02-22 16:43:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 412
OOC üzenetek: 69
Játékstílus: Megfontolt
//Mert a növényeknek is van lelkük//
*Cai ajánlatára, hogy meggyógyítja a kezét, rögtön ráharap.*
- A kezem levágását hanyagolva bármit csinálhatsz a kezemmel, hogy levidd a duzzanatot. *Beleegyezése jeléül még bólint is egyet. Nyugtalanítja, hogy ebben a helyzetben, csak az egyik kezét tudja használni, a másikkal még fogni sem tud semmit.
Ő is az ablak felé néz, ami remek menekülési út lehet számukra. Feltéve, ha az alattuk lévő helységben nem a maradék őrök iszogatnak, beszélgetnek vagy éppen pihennek, mert akkor rögtön lebuknak, ahogy kiteszik innen a lábukat.
Ő is odamegy az ablakhoz és kitekint a sötétségbe, s csodálkozva pillantja meg, hogy az udvart teljes egészében beragyogja a Hold, ezzel is nehezítve saját szökésüket.*
- Azt hittem, hogy Lombiában csak növényelfek élnek! *néz csodálkozva Caira. * De ez a nő határozottan emberszabásúnak tűnt, egy ici-pici apró rügy sem volt rajta! *Ingatja meg fejét* Bár az is lehet, hogy ő volt az édesanyád, vagy a testvéred, s vissza akar vezetni a jogos helyedre, így bár logikusnak hangzik.
*Győzködi önnön magát, majd Halaxra néz*
-Zaciba? Mi az a zaci? S miért kéne oda beadni bármit is? De nem hinném, hogy ez egy összeesküvés lenne. *Néz immár Jazre* Mármint mi hasznuk származna nekik abból, ha épp mi mennénk oda, akik semmit sem tudnak az egész mindenségről, hogy mi is folyik itt. Ha meg nagyon akarnak csalikat előre küldeni, arra ott vannak a börtönbe lévő elítéltek. Ők mondták, hogy most tele vannak, s éppen ez lenne számukra a legideálisabb alkalom, hogy megszabaduljanak néhánytól, minthogy minket küldjenek ide. Habár szerintem okkal keresztezte utunkat ez a nő.
*Mondatát nem tudta befejezni, mert addigra Jaz kiugrott mellette az ablakon, "Nyomás!" felkiáltással.
Sóhajtva hajol ki az ablakon, nézi meg egyrészt, hogy a fiú leért-e épségben, másrészt, hogy lássa, hogy milyen magasról is kellene ugraniuk. Visszafordul még a szoborért, amit ismét a ruhájába rejt el, majd egyik kezét megtámasztva az ablakpárkányon lendül át rajta. Nem zuhan magasról, mégis reflexszerűen érkezésnél, mikor bukfenccel tompítja az esését a bal kezére támaszkodni. Szemeibe könny szökken, s ajkaiba is beleharap, hogy még csak fel se szisszenjen.
Pont egy ablak alá érkezik, ahonnan gyertya fénye szűrődik ki. Óvatosan bepillant, hogy gyorsan szétnézzen kik is tartózkodnak benne. Gyanúja beigazolódott. Az orvos, s az az őr van bent, akik felvitték őket a szobába. Organthela magába morgolódik, s ennek oka az ő szőke haja. Megtekinti az utat az erdőig, s nem fogja el boldogság, látva, hogy mennyi fedezetlen út van előtte. Ha mást nem is, de a bent lévők a feltűnő hajszínét biztos hogy ki fogják szúrni. Amíg a többiek is le nem érkeznek, addig gondolkodik, hogy hogyan is tudna eljutni, viszonylagos kevés észrevétellel az erdőig. Szemeivel közben Jazt keresi, hiszen az szinte tökéletesen eltűnt a sötétségbe.*
*Cai ajánlatára, hogy meggyógyítja a kezét, rögtön ráharap.*
- A kezem levágását hanyagolva bármit csinálhatsz a kezemmel, hogy levidd a duzzanatot. *Beleegyezése jeléül még bólint is egyet. Nyugtalanítja, hogy ebben a helyzetben, csak az egyik kezét tudja használni, a másikkal még fogni sem tud semmit.
Ő is az ablak felé néz, ami remek menekülési út lehet számukra. Feltéve, ha az alattuk lévő helységben nem a maradék őrök iszogatnak, beszélgetnek vagy éppen pihennek, mert akkor rögtön lebuknak, ahogy kiteszik innen a lábukat.
Ő is odamegy az ablakhoz és kitekint a sötétségbe, s csodálkozva pillantja meg, hogy az udvart teljes egészében beragyogja a Hold, ezzel is nehezítve saját szökésüket.*
- Azt hittem, hogy Lombiában csak növényelfek élnek! *néz csodálkozva Caira. * De ez a nő határozottan emberszabásúnak tűnt, egy ici-pici apró rügy sem volt rajta! *Ingatja meg fejét* Bár az is lehet, hogy ő volt az édesanyád, vagy a testvéred, s vissza akar vezetni a jogos helyedre, így bár logikusnak hangzik.
*Győzködi önnön magát, majd Halaxra néz*
-Zaciba? Mi az a zaci? S miért kéne oda beadni bármit is? De nem hinném, hogy ez egy összeesküvés lenne. *Néz immár Jazre* Mármint mi hasznuk származna nekik abból, ha épp mi mennénk oda, akik semmit sem tudnak az egész mindenségről, hogy mi is folyik itt. Ha meg nagyon akarnak csalikat előre küldeni, arra ott vannak a börtönbe lévő elítéltek. Ők mondták, hogy most tele vannak, s éppen ez lenne számukra a legideálisabb alkalom, hogy megszabaduljanak néhánytól, minthogy minket küldjenek ide. Habár szerintem okkal keresztezte utunkat ez a nő.
*Mondatát nem tudta befejezni, mert addigra Jaz kiugrott mellette az ablakon, "Nyomás!" felkiáltással.
Sóhajtva hajol ki az ablakon, nézi meg egyrészt, hogy a fiú leért-e épségben, másrészt, hogy lássa, hogy milyen magasról is kellene ugraniuk. Visszafordul még a szoborért, amit ismét a ruhájába rejt el, majd egyik kezét megtámasztva az ablakpárkányon lendül át rajta. Nem zuhan magasról, mégis reflexszerűen érkezésnél, mikor bukfenccel tompítja az esését a bal kezére támaszkodni. Szemeibe könny szökken, s ajkaiba is beleharap, hogy még csak fel se szisszenjen.
Pont egy ablak alá érkezik, ahonnan gyertya fénye szűrődik ki. Óvatosan bepillant, hogy gyorsan szétnézzen kik is tartózkodnak benne. Gyanúja beigazolódott. Az orvos, s az az őr van bent, akik felvitték őket a szobába. Organthela magába morgolódik, s ennek oka az ő szőke haja. Megtekinti az utat az erdőig, s nem fogja el boldogság, látva, hogy mennyi fedezetlen út van előtte. Ha mást nem is, de a bent lévők a feltűnő hajszínét biztos hogy ki fogják szúrni. Amíg a többiek is le nem érkeznek, addig gondolkodik, hogy hogyan is tudna eljutni, viszonylagos kevés észrevétellel az erdőig. Szemeivel közben Jazt keresi, hiszen az szinte tökéletesen eltűnt a sötétségbe.*
817. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-02-18 18:52:44
Üzenet elküldve: 2014-02-18 18:52:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 120
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Eldenia Oelgin//
*A lány válaszét hallva Alakim összecsapja a kezét és szem-forgatva válaszol.*
-Rendben az ágak és a levelek minden fánál más és másmilyenek. A fák elrendeződése is lehet másmilyen két erdő között. Akár a vadállomány átlaga is lehet más. A fák fajtája és a vadvilág összetétele is különbözhet de, a fákról mindegyikről el lehet ugyan azt a jellemzést mondani és az állatokról, borokról de, még a fűcsomókról. Lehet ugyan úgy jellemezni egy tűlevelű és egy lombhullató erdőt is tehát minden erdő ugyan olyan.
*Magyarázat közben felpörgött a kis öreg nyelve és néhány szót elhadart de, mikor a végére ért az utolsó mondatnál lelassított és mikor kimondta akkor a gnómokra jellemző büszkeséggel nézett a lányra.*
*A lány válaszét hallva Alakim összecsapja a kezét és szem-forgatva válaszol.*
-Rendben az ágak és a levelek minden fánál más és másmilyenek. A fák elrendeződése is lehet másmilyen két erdő között. Akár a vadállomány átlaga is lehet más. A fák fajtája és a vadvilág összetétele is különbözhet de, a fákról mindegyikről el lehet ugyan azt a jellemzést mondani és az állatokról, borokról de, még a fűcsomókról. Lehet ugyan úgy jellemezni egy tűlevelű és egy lombhullató erdőt is tehát minden erdő ugyan olyan.
*Magyarázat közben felpörgött a kis öreg nyelve és néhány szót elhadart de, mikor a végére ért az utolsó mondatnál lelassított és mikor kimondta akkor a gnómokra jellemző büszkeséggel nézett a lányra.*
816. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-02-16 19:01:00
Üzenet elküldve: 2014-02-16 19:01:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 63
OOC üzenetek: 29
Játékstílus: Szelíd
//Alakim Aherber//
*Elkerekedik a szeme, és hitetlenkedő arcot vág. Tudta, hogy a legtöbb ember így gondolja, de sosem gondolt bele.*
-Szerintem nem. Sok erdőben voltam már és mindegyik más volt. Csak hasonlóak, de nem egyformák.*
~Hogy lennének egyformák? Jó, a feltalálók nem az erdőben töltik az idejüket. De akkor is... Á, Aherber bácsi nem fog az erdőben vadászgatni, mint én, honnan ismerné annyira az erdőket, hogy már ne lássa egyformának őket? Na, nem tudom...~
*Tulajdonképpen vitatkozik magával, persze csak magában. Végül csak vállat von, és elvigyorodik az abszurd gondolaton, hogy az előbb önmagával veszekedett.*
*Elkerekedik a szeme, és hitetlenkedő arcot vág. Tudta, hogy a legtöbb ember így gondolja, de sosem gondolt bele.*
-Szerintem nem. Sok erdőben voltam már és mindegyik más volt. Csak hasonlóak, de nem egyformák.*
~Hogy lennének egyformák? Jó, a feltalálók nem az erdőben töltik az idejüket. De akkor is... Á, Aherber bácsi nem fog az erdőben vadászgatni, mint én, honnan ismerné annyira az erdőket, hogy már ne lássa egyformának őket? Na, nem tudom...~
*Tulajdonképpen vitatkozik magával, persze csak magában. Végül csak vállat von, és elvigyorodik az abszurd gondolaton, hogy az előbb önmagával veszekedett.*
815. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-02-13 22:56:35
Üzenet elküldve: 2014-02-13 22:56:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 240
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Fenian Eorlith//
*Az elffel együtt elindulnak hát a fogadóba. A Holdudvarra érve az elf nézelődik. Vlendor járt már itt nem is egyszer úgyhogy nem teszi ezt. Egyszer csak az elf mosolyogva szól Vlendorhoz. A nomád felnéz az égre és egy fintorral közli.*
-Ez semmi. A hold egy olyan udvarról ami tele van fákkal és bokrokkal. A városon kívül a pusztákon töltve az éjszakát láthatod milyen is a hold teljes pompájában. Mikor semmi más nem vonja el róla a figyelmed. Onnan fentről néz le rád csillagos palástjában.
*A szövegének a végére érve a gúnyt az áhítat veszi veszi át a harcos arcán. Az elf mondatára, hogy menjenek be csak dörmög és elindul.*
*Az elffel együtt elindulnak hát a fogadóba. A Holdudvarra érve az elf nézelődik. Vlendor járt már itt nem is egyszer úgyhogy nem teszi ezt. Egyszer csak az elf mosolyogva szól Vlendorhoz. A nomád felnéz az égre és egy fintorral közli.*
-Ez semmi. A hold egy olyan udvarról ami tele van fákkal és bokrokkal. A városon kívül a pusztákon töltve az éjszakát láthatod milyen is a hold teljes pompájában. Mikor semmi más nem vonja el róla a figyelmed. Onnan fentről néz le rád csillagos palástjában.
*A szövegének a végére érve a gúnyt az áhítat veszi veszi át a harcos arcán. Az elf mondatára, hogy menjenek be csak dörmög és elindul.*
814. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-02-13 21:52:38
Üzenet elküldve: 2014-02-13 21:52:38
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
// Darel //
* Igazán örül, hogy visszakapta a kis karperecet. Örömmel odaadta volna érte az összes többi ékszerét melyek cinóberszín zsákocskában leledzenek a szobájában. Nily kíváncsi, hogy vajon hol is találta a fiú, hiszen úgy emlékezett, hogy ő hagyta el valahol az erdőben. Darel elmeséli, hogy tulajdonképpen a lány " juttatta" hozzá, ráadásul nem is a legkedvesebb módon, mi újabb ok arra, hogy a lány arcára egészséges pírt csaljon. Röstelli, hogy oly matrónaként viselkedett a fiúval, ki igazán nem szolgált rá erre. Zavarában, mint mindig bronz tincseinek végével kezd babrálni, s kerüli a másik élénk kék íriszeinek pillantását.*
- Igaz is. Sajnálom... Tudod elég rossz napom volt akkor. * Hozza fel mentségére, bár talán ez a másik számára is nyilvánvaló, úgyhogy nem is érdemel több szót. Nilyt még inkább feszélyezi az egész, hogy Darel mindennek ellenére kedves vele, holott nem ezt érdemelné. Ráadásul mosolyog is. Azzal az átkozottul vonzó mosolyával. Azon kapja magát a lányka, hogy ezen gondolkodik, s legszívesebben megcsipkedné magát, hogy gondolatait a normális mederbe terelje. Felhők szőttek sötét árnyékot a hold köré, s lassacskán egyre közeledtek azok az árnyas fellegek a holdudvar felé. Hangos mennydörgés s egy villám világítja meg egy pillanatra az udvaron lévők arcát. Nily a hangra, s az első esőcseppre is kissé összerezzen. Régi emlékek jutnak az eszébe. Rehynával mindig a takaró alá bújtak ilyenkor és sokáig beszélgettek, mert így kevésbé féltek a kint tomboló viharoktól és a hangos villámcsapásoktól.
Nem is óhajtott tovább elidőzni a kicsiny kertecskében, a fiúba karolva együtt elindulnak a már kissé csúszóssá ázott puha talajon. Megáll, mikor arra kérik, s mikor föléjük kerül az erdőzöld köpeny valamiért mosolyogni kezd. Együtt szaladnak a pegazus óvó falai közé talán a többi emberrel, kik végigcaplatnak esőtől átázott ruhában, sáros csizmatalppal a fogadó padlatán. Bent még nedves tincseiből csavarja ki a vizet, majd a mellette állóra pillant.*
- Menjünk fel átöltözni. Aztán majd átviszem neked amit ígértem, rendben? * Kérdi, s miközben a válaszra vár elveszettnek hitt karkötőjével babrál. Ünnepélyes fogadalmat tesz, hogy ezentúl jobban vigyáz a saját dolgaira. *
* Igazán örül, hogy visszakapta a kis karperecet. Örömmel odaadta volna érte az összes többi ékszerét melyek cinóberszín zsákocskában leledzenek a szobájában. Nily kíváncsi, hogy vajon hol is találta a fiú, hiszen úgy emlékezett, hogy ő hagyta el valahol az erdőben. Darel elmeséli, hogy tulajdonképpen a lány " juttatta" hozzá, ráadásul nem is a legkedvesebb módon, mi újabb ok arra, hogy a lány arcára egészséges pírt csaljon. Röstelli, hogy oly matrónaként viselkedett a fiúval, ki igazán nem szolgált rá erre. Zavarában, mint mindig bronz tincseinek végével kezd babrálni, s kerüli a másik élénk kék íriszeinek pillantását.*
- Igaz is. Sajnálom... Tudod elég rossz napom volt akkor. * Hozza fel mentségére, bár talán ez a másik számára is nyilvánvaló, úgyhogy nem is érdemel több szót. Nilyt még inkább feszélyezi az egész, hogy Darel mindennek ellenére kedves vele, holott nem ezt érdemelné. Ráadásul mosolyog is. Azzal az átkozottul vonzó mosolyával. Azon kapja magát a lányka, hogy ezen gondolkodik, s legszívesebben megcsipkedné magát, hogy gondolatait a normális mederbe terelje. Felhők szőttek sötét árnyékot a hold köré, s lassacskán egyre közeledtek azok az árnyas fellegek a holdudvar felé. Hangos mennydörgés s egy villám világítja meg egy pillanatra az udvaron lévők arcát. Nily a hangra, s az első esőcseppre is kissé összerezzen. Régi emlékek jutnak az eszébe. Rehynával mindig a takaró alá bújtak ilyenkor és sokáig beszélgettek, mert így kevésbé féltek a kint tomboló viharoktól és a hangos villámcsapásoktól.
Nem is óhajtott tovább elidőzni a kicsiny kertecskében, a fiúba karolva együtt elindulnak a már kissé csúszóssá ázott puha talajon. Megáll, mikor arra kérik, s mikor föléjük kerül az erdőzöld köpeny valamiért mosolyogni kezd. Együtt szaladnak a pegazus óvó falai közé talán a többi emberrel, kik végigcaplatnak esőtől átázott ruhában, sáros csizmatalppal a fogadó padlatán. Bent még nedves tincseiből csavarja ki a vizet, majd a mellette állóra pillant.*
- Menjünk fel átöltözni. Aztán majd átviszem neked amit ígértem, rendben? * Kérdi, s miközben a válaszra vár elveszettnek hitt karkötőjével babrál. Ünnepélyes fogadalmat tesz, hogy ezentúl jobban vigyáz a saját dolgaira. *
813. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-02-13 20:59:14
Üzenet elküldve: 2014-02-13 20:59:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
// Nily //
* Az igéző hold korongja elé lassan sötét fellegek kúsznak, eltakarni nem tudják a jelenséget akárhogy igyekeznek. A fiatal páros alakját még így is megfesti a kellemes esti fény, nem hagyja magukra őket a hold korong akárhogy ostromolják a fekete felhők.
A fiú szavaira jön is a már ismert válasz mit az erdőben is kapott a lánytól, nem is számított másra, halvány kis mosollyal nyugtázza, és nem folytatja azt a fonalat.
A vékony kezet kérve meg is kapja kicsiny mosoly kíséretében a lánytól, majd a szemek is lehunyásra kerülnek némi szigor végeztél végleg. Lassan kúszik a kicsiny kézre a korall ékszer, hogy elfoglalja méltó helyét és Nily azonnal nyitja is meglepett szemeit. Melyek most zafírként csillognak ahogy a láthatóan számára fontos kis tárgyat meglátja. A Fiú arcán is látható a kellemes érzés amint a lány szakadatlan örömét figyeli, nem gondolta volna, hogy ilyen nagy lesz a mámor.*
- Nem találtam sehol… Te hajítottad hozzám. Gondoltam szeretnéd visszakapni.
* Mondja végül egyszerű kedvességgel a hangjában. Ha az édesanyjától kapta akkor bizony valóban fontos darab, és már érti is a hatalmas örömöt közben kíváncsian várja, hogy hogyan is tett szert erre a kis ékszerre s szemeit végigfuttatja a korall szín darabon. Majd hirtelen kapja fel ismét ahogy a lány abbahagyja a mondatot s nem derül fény arra, hogy hogyan is tett szert reá. Látja amint az ibolya szemekben ismét aggodalom csillan, ezt a nézést ismeri már. Az aggodalom tárgya pedig nem más mint ismét a karját ért seb. Halvány mosoly ül arcára a lány aggodalmát illetően, kedves tőle. *
- Volt már rosszabb is hidd el, ez csupán egy karcolás, majd begyógyul ez is idővel.
* Szavai végeztét csak úgy mint a lányét dübörgő dörgés szakítja meg, vakító fény nyíl hasítja keresztül a sötét éget pillanatra fényárban úsztatva az egész tájat. Majd Nily bájos orcájára kóbor esőcsepp hull, mitől kissé megborzong az ifjú teste. Darel mogyorószín hajára is pottyan egy csepp majd újabb hűs darab hull homlokára, hogy onnan szaladjon végig fiatal arcán. Szemét lehunyja a hirtelen ért támadás végett és arcát felfelé emeli. Jó érzéssel tölti ahogy a hideg esőcseppek néha arcán koppanva szaladnak végig rajta. De a természet ezen őszinte megnyilvánulását nem soká élvezheti hiszen törékeny kéz karol a jobbjába, hogy magával húzza. Hirtelen nyílnak a koporsófedelek, ahogy a lány megpróbálja magával vonszolni. Hamar rájön mit is akar így hajlik a szóra és igyekszik nem elesni, amin majdnem sikerrel fel is nevet, tán első nevetése lenne mit hall tőle a lány… De nem következik be, viszont vidám hangon szól mikor útnak erednek. *
- Várj!
* Emeli a mélyzöld köpenyt maguk fölé, hogy az nyújtson némi védelmet a bohókásnak tűnő párosnak. Újabb ismeretlen érzések a fiú számára… de most nem foglalkozik ilyenekkel. Csupán kettejüket óvva tartja maguk fölé a köpenyt, mely zöld tengerként hull reájuk és óvja a fiatal párost… *
* Az igéző hold korongja elé lassan sötét fellegek kúsznak, eltakarni nem tudják a jelenséget akárhogy igyekeznek. A fiatal páros alakját még így is megfesti a kellemes esti fény, nem hagyja magukra őket a hold korong akárhogy ostromolják a fekete felhők.
A fiú szavaira jön is a már ismert válasz mit az erdőben is kapott a lánytól, nem is számított másra, halvány kis mosollyal nyugtázza, és nem folytatja azt a fonalat.
A vékony kezet kérve meg is kapja kicsiny mosoly kíséretében a lánytól, majd a szemek is lehunyásra kerülnek némi szigor végeztél végleg. Lassan kúszik a kicsiny kézre a korall ékszer, hogy elfoglalja méltó helyét és Nily azonnal nyitja is meglepett szemeit. Melyek most zafírként csillognak ahogy a láthatóan számára fontos kis tárgyat meglátja. A Fiú arcán is látható a kellemes érzés amint a lány szakadatlan örömét figyeli, nem gondolta volna, hogy ilyen nagy lesz a mámor.*
- Nem találtam sehol… Te hajítottad hozzám. Gondoltam szeretnéd visszakapni.
* Mondja végül egyszerű kedvességgel a hangjában. Ha az édesanyjától kapta akkor bizony valóban fontos darab, és már érti is a hatalmas örömöt közben kíváncsian várja, hogy hogyan is tett szert erre a kis ékszerre s szemeit végigfuttatja a korall szín darabon. Majd hirtelen kapja fel ismét ahogy a lány abbahagyja a mondatot s nem derül fény arra, hogy hogyan is tett szert reá. Látja amint az ibolya szemekben ismét aggodalom csillan, ezt a nézést ismeri már. Az aggodalom tárgya pedig nem más mint ismét a karját ért seb. Halvány mosoly ül arcára a lány aggodalmát illetően, kedves tőle. *
- Volt már rosszabb is hidd el, ez csupán egy karcolás, majd begyógyul ez is idővel.
* Szavai végeztét csak úgy mint a lányét dübörgő dörgés szakítja meg, vakító fény nyíl hasítja keresztül a sötét éget pillanatra fényárban úsztatva az egész tájat. Majd Nily bájos orcájára kóbor esőcsepp hull, mitől kissé megborzong az ifjú teste. Darel mogyorószín hajára is pottyan egy csepp majd újabb hűs darab hull homlokára, hogy onnan szaladjon végig fiatal arcán. Szemét lehunyja a hirtelen ért támadás végett és arcát felfelé emeli. Jó érzéssel tölti ahogy a hideg esőcseppek néha arcán koppanva szaladnak végig rajta. De a természet ezen őszinte megnyilvánulását nem soká élvezheti hiszen törékeny kéz karol a jobbjába, hogy magával húzza. Hirtelen nyílnak a koporsófedelek, ahogy a lány megpróbálja magával vonszolni. Hamar rájön mit is akar így hajlik a szóra és igyekszik nem elesni, amin majdnem sikerrel fel is nevet, tán első nevetése lenne mit hall tőle a lány… De nem következik be, viszont vidám hangon szól mikor útnak erednek. *
- Várj!
* Emeli a mélyzöld köpenyt maguk fölé, hogy az nyújtson némi védelmet a bohókásnak tűnő párosnak. Újabb ismeretlen érzések a fiú számára… de most nem foglalkozik ilyenekkel. Csupán kettejüket óvva tartja maguk fölé a köpenyt, mely zöld tengerként hull reájuk és óvja a fiatal párost… *
812. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-02-13 20:10:52
Üzenet elküldve: 2014-02-13 20:10:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
// Darel //
* Lassan ráérősen végignéz a csillagos égbolton, mely eddig fogva tartotta tekintetét. A fiú hangja nyugodt Nily pedig érdeklődve hallgatja a monológot, aztán zavarosabb vizekre terelődik a téma. Tudja ő magáról jól, hogy meggondolatlan, de nem tűnt egy rablógyilkosnak a férfi. A baljós gondolatokat pedig azóta sem tette félre vele kapcsolatban. Végül arra a következtetésre jutott, hogy csupán túlreagálta a dolgot. Könnyed vállrántással válaszol, azonban aggodalom fészkeli be magát arca minden árkába. Vajon mit gondol most róla a fiú?*
- Talán kicsit mindkettő. * A kérdésre ugyan azt válaszolja, mint azt az erdőben tette napokkal ezelőtt. Nily sem osztogatja könnyedén a bizalmát, bár könnyen rászedhető, hiszen nem sokat tapasztalt és látott még eddig a világból. Most kezd csak felnyílni a nefelejcs szempár, hogy a saját ösvényére lépett és maga járja az útját. Mosolygödröcskék jelennek meg az arcán, mikor a fiú a tenyerét kéri, s hamarost meg is kapja ám a lány csalafintán néha kinyitja pilláit, mire Darel rendre inti s kénytelen lecsukni őket. Nem is hinné a harcos, hogy mennyire fontos neki ez a kis ékszer. Nem a legbecsesebb a gyűjteményében, de eszmei értéke annál nagyobb, hiszen az egyetlen ajándék melyet az édesanyjától kapott. Várja, hogy elinduljanak, azonban Darelnek más egészen más tervei vannak.*
- Nem? De hát akkor.. Óh? * Érzi ahogy a bőréhez ér a hideg korallszín gyöngysor, sejtése szerint már kinyithatja a szemét és megpillantja elveszettnek hitt karperecét. Szeme drágaköveket megszégyenítő csillogással ragyog fel a hirtelen örömtől.*
- Én... azt hittem hogy..De hát hol találtad meg? * Kérdi meglepetten és euforikus hangulata kiül arcára is.*
- Köszönöm. Igazán sokat jelent ez nekem. * Szája sarka egyre magasabbra kunkorodik, ajkai pedig szóra nyílnak.*
- Édesanyám ajándéka.. Akkor kaptam mikor... * Mondatát nem fejezi be, mert a férfi sebe eltereli róla a figyelmét. sötét bíbor vére megfestette az inget s talán a kötés is meglazult, melyen látszott, hogy nem hozzáértő kezek alkották Darel vállára. Nem válaszol semmit, csupán vértelen vonallá préseli ajkait, miközben egy kövér vérpatakocska kezd el csordogálni a fiú alkarján.*
- Szerintem pedig igen is komoly és el kellene..
* Szavát félbeszakítja egy hatalmas mennydörgés, s orcáján egy hideg esőcseppet érez. Eleinte csak ritkásan hull, majd egy perc múlva választja azt az időt, hogy úgy isten igazából eleredjen. Nily a vállára kanyarított pelerint tartja maga fölé, hogy védekezzen az égi áldással szemben, a fiúnak meg ott van a teste mögött árnyékként lobogó hosszú köpenye. Az udvarról sokan a fogadóba szaladnak, valaki viszont mintha várta volna a könnyű záport arcát az ég felé fordítja. Nily inkább az előbbiektől venne példát, s vidáman a fiú sértetlen vállába karol, hogy aztán szaladni kezdjen a fogadó felé vele ha az hajlandó.*
* Lassan ráérősen végignéz a csillagos égbolton, mely eddig fogva tartotta tekintetét. A fiú hangja nyugodt Nily pedig érdeklődve hallgatja a monológot, aztán zavarosabb vizekre terelődik a téma. Tudja ő magáról jól, hogy meggondolatlan, de nem tűnt egy rablógyilkosnak a férfi. A baljós gondolatokat pedig azóta sem tette félre vele kapcsolatban. Végül arra a következtetésre jutott, hogy csupán túlreagálta a dolgot. Könnyed vállrántással válaszol, azonban aggodalom fészkeli be magát arca minden árkába. Vajon mit gondol most róla a fiú?*
- Talán kicsit mindkettő. * A kérdésre ugyan azt válaszolja, mint azt az erdőben tette napokkal ezelőtt. Nily sem osztogatja könnyedén a bizalmát, bár könnyen rászedhető, hiszen nem sokat tapasztalt és látott még eddig a világból. Most kezd csak felnyílni a nefelejcs szempár, hogy a saját ösvényére lépett és maga járja az útját. Mosolygödröcskék jelennek meg az arcán, mikor a fiú a tenyerét kéri, s hamarost meg is kapja ám a lány csalafintán néha kinyitja pilláit, mire Darel rendre inti s kénytelen lecsukni őket. Nem is hinné a harcos, hogy mennyire fontos neki ez a kis ékszer. Nem a legbecsesebb a gyűjteményében, de eszmei értéke annál nagyobb, hiszen az egyetlen ajándék melyet az édesanyjától kapott. Várja, hogy elinduljanak, azonban Darelnek más egészen más tervei vannak.*
- Nem? De hát akkor.. Óh? * Érzi ahogy a bőréhez ér a hideg korallszín gyöngysor, sejtése szerint már kinyithatja a szemét és megpillantja elveszettnek hitt karperecét. Szeme drágaköveket megszégyenítő csillogással ragyog fel a hirtelen örömtől.*
- Én... azt hittem hogy..De hát hol találtad meg? * Kérdi meglepetten és euforikus hangulata kiül arcára is.*
- Köszönöm. Igazán sokat jelent ez nekem. * Szája sarka egyre magasabbra kunkorodik, ajkai pedig szóra nyílnak.*
- Édesanyám ajándéka.. Akkor kaptam mikor... * Mondatát nem fejezi be, mert a férfi sebe eltereli róla a figyelmét. sötét bíbor vére megfestette az inget s talán a kötés is meglazult, melyen látszott, hogy nem hozzáértő kezek alkották Darel vállára. Nem válaszol semmit, csupán vértelen vonallá préseli ajkait, miközben egy kövér vérpatakocska kezd el csordogálni a fiú alkarján.*
- Szerintem pedig igen is komoly és el kellene..
* Szavát félbeszakítja egy hatalmas mennydörgés, s orcáján egy hideg esőcseppet érez. Eleinte csak ritkásan hull, majd egy perc múlva választja azt az időt, hogy úgy isten igazából eleredjen. Nily a vállára kanyarított pelerint tartja maga fölé, hogy védekezzen az égi áldással szemben, a fiúnak meg ott van a teste mögött árnyékként lobogó hosszú köpenye. Az udvarról sokan a fogadóba szaladnak, valaki viszont mintha várta volna a könnyű záport arcát az ég felé fordítja. Nily inkább az előbbiektől venne példát, s vidáman a fiú sértetlen vállába karol, hogy aztán szaladni kezdjen a fogadó felé vele ha az hajlandó.*
811. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-02-13 16:35:13
Üzenet elküldve: 2014-02-13 16:35:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
// Nily //
* Ahogy Nily közelebb lépdel hozzá, belekezd a monológjába az ősökről, amit a lány érdeklődve hallgat. Alakjuk kedvesen mutat a holdvényes udvar egyik szegletében. Nyugodt hangnemben meséli a fiatal lánynak a történetet. Majd mikor bejezte ismét szembe fordul vele s úgy folytatják beszédet. Egy kibukott meghatározhatatlan kérdés avagy kijelentés mi megzavarja a lányt. Amire végül kezdeti nehézségek árán, de válaszol is. Darel egyik szemöldöke magasabbra kúszik a kelleténél, arra, hogy akkor ismerte meg és már is a szobájába engedte. *
- Még mindig nem tudom Botor, vagy Bátor vagy e… egy idegent a szobádba.
* Darel sokat látott már a világból s tudja nem minden arany ami fénylik… kevés kiben meg lehet bízni. De hamar tovább lépnek a dolgon mert Nily csillogó kék szemei valami érdekeset véltek felfedezni s a kedves íriszekben aggodalom fénye lobban. Darel vállára mutat, a kézmozdulatot pedig követi a fiú tekintete is. Vérpatak kúszik lefelé a válláról majdnem az alkarjáig ér lassan. Ridegen tekint a látványra, ahogy szemügyre veszi a nem is oly rég szerzett sebet. *
- Semmiség, nem komoly
* Fordul vissza végül Nily kedves tekintetébe és egy halovány megnyugtató mosolyt is indít felé, jelezve tényleg nem komoly. Főként mikor szóba kerül az ügyetlen kötözés. *
- Kontár vagyok e téren…
* Jegyzi meg magától a gondolatot mi a rozsdaszín hajú leány fejében is megfogalmazódott, kicsit oldva a hangulatot. Majd a bólint kijelentésre, hogy valóban harcias népek a farkasok, nem is akármilyenek, olvashat majd róluk néhány szösszenetet, hisz bizton akadnak róluk feljegyzések. Végül a kötszert hallva visszaemlékezik Hemitar is mit mondott neki. *
- Megköszönném!
* Mondja Nilynek elfogadva az ajánlatot. Majd folytatja. *
- Mondhatjuk úgy is, igen.
* Helyesel a munkával kapcsolatban. Nem akarja traktálni a lányt így inkább nem folytatja, hogy mivel is fog foglalkozni, valószínűleg úgy is tudja már, naiv ugyan de nem buta lány. A szót terelve végül Darel a lány kezéért nyúl s kéri, hunyja be a szemét. Eleinte látszik rajta a vacillálás, de végül enged a szónak a fiú kezébe csúsztatja törékeny kezét. Igaz próbálkozik huncutul leskelődni de Darel csak összehúzott szemöldökkel s egyetlen rövid mondattal figyelmezteti *
- Ne less!
* Ha megbizonyosodott róla, hogy végre Nily megfogadta a kérést. Az ifjú kéz lassan a nadrágzsebbe csúszik, miközben a lány az irányról kérdez, mit nem ért a fiú, hisz nem mennek sehová. De egyelőre a keze megleli, amit keres. Apró gyöngyök halmaza fonja körbe ujjait, hogy kiemelhesse onnan a korall szín ékszert jobbjával. Óvatosan szétfeszíti ujjaival, hogy kicsiny kört formázzon és a másik kezében tartott finom porcelán kézre csúsztatja azt óvatosan. *
- Nem megyünk, sehova. De azt hiszem ez a Tiéd.
* Mondja kedves mosollyal arcán s a jég kék szemek is kedvesen mosolyognak a lányra amint rá emeli ibolyaszín íriszeit. Jobbját visszaengedi maga mellé, balján nem is törődve a sebbel áll csupán, látszik rajta, nem az első sérülése lehet, s inkább csak figyeli az ifjú hölgy reakcióját. *
* Ahogy Nily közelebb lépdel hozzá, belekezd a monológjába az ősökről, amit a lány érdeklődve hallgat. Alakjuk kedvesen mutat a holdvényes udvar egyik szegletében. Nyugodt hangnemben meséli a fiatal lánynak a történetet. Majd mikor bejezte ismét szembe fordul vele s úgy folytatják beszédet. Egy kibukott meghatározhatatlan kérdés avagy kijelentés mi megzavarja a lányt. Amire végül kezdeti nehézségek árán, de válaszol is. Darel egyik szemöldöke magasabbra kúszik a kelleténél, arra, hogy akkor ismerte meg és már is a szobájába engedte. *
- Még mindig nem tudom Botor, vagy Bátor vagy e… egy idegent a szobádba.
* Darel sokat látott már a világból s tudja nem minden arany ami fénylik… kevés kiben meg lehet bízni. De hamar tovább lépnek a dolgon mert Nily csillogó kék szemei valami érdekeset véltek felfedezni s a kedves íriszekben aggodalom fénye lobban. Darel vállára mutat, a kézmozdulatot pedig követi a fiú tekintete is. Vérpatak kúszik lefelé a válláról majdnem az alkarjáig ér lassan. Ridegen tekint a látványra, ahogy szemügyre veszi a nem is oly rég szerzett sebet. *
- Semmiség, nem komoly
* Fordul vissza végül Nily kedves tekintetébe és egy halovány megnyugtató mosolyt is indít felé, jelezve tényleg nem komoly. Főként mikor szóba kerül az ügyetlen kötözés. *
- Kontár vagyok e téren…
* Jegyzi meg magától a gondolatot mi a rozsdaszín hajú leány fejében is megfogalmazódott, kicsit oldva a hangulatot. Majd a bólint kijelentésre, hogy valóban harcias népek a farkasok, nem is akármilyenek, olvashat majd róluk néhány szösszenetet, hisz bizton akadnak róluk feljegyzések. Végül a kötszert hallva visszaemlékezik Hemitar is mit mondott neki. *
- Megköszönném!
* Mondja Nilynek elfogadva az ajánlatot. Majd folytatja. *
- Mondhatjuk úgy is, igen.
* Helyesel a munkával kapcsolatban. Nem akarja traktálni a lányt így inkább nem folytatja, hogy mivel is fog foglalkozni, valószínűleg úgy is tudja már, naiv ugyan de nem buta lány. A szót terelve végül Darel a lány kezéért nyúl s kéri, hunyja be a szemét. Eleinte látszik rajta a vacillálás, de végül enged a szónak a fiú kezébe csúsztatja törékeny kezét. Igaz próbálkozik huncutul leskelődni de Darel csak összehúzott szemöldökkel s egyetlen rövid mondattal figyelmezteti *
- Ne less!
* Ha megbizonyosodott róla, hogy végre Nily megfogadta a kérést. Az ifjú kéz lassan a nadrágzsebbe csúszik, miközben a lány az irányról kérdez, mit nem ért a fiú, hisz nem mennek sehová. De egyelőre a keze megleli, amit keres. Apró gyöngyök halmaza fonja körbe ujjait, hogy kiemelhesse onnan a korall szín ékszert jobbjával. Óvatosan szétfeszíti ujjaival, hogy kicsiny kört formázzon és a másik kezében tartott finom porcelán kézre csúsztatja azt óvatosan. *
- Nem megyünk, sehova. De azt hiszem ez a Tiéd.
* Mondja kedves mosollyal arcán s a jég kék szemek is kedvesen mosolyognak a lányra amint rá emeli ibolyaszín íriszeit. Jobbját visszaengedi maga mellé, balján nem is törődve a sebbel áll csupán, látszik rajta, nem az első sérülése lehet, s inkább csak figyeli az ifjú hölgy reakcióját. *
810. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-02-12 23:53:03
Üzenet elküldve: 2014-02-12 23:53:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
// Darel //
- Áháá. * Bólogat, mintha értené, bár neki nem mond sok mindent, hogy Vérhold. Soha nem is hallott erről, bár ezt szégyelli, úgyhogy egyelőre nem is kérdez rá. Darel szerencsére folytatja a mesélést, Nily mindeközben bátortalanul közelebb lép hozzá, s ő is az égre emeli tekintetét. A másik közelségétől egy pillanatra nem is arra koncentrál amire kérik. Hunyorogva vizslatja az égboltot pár másodpercig, egyén oldalra billentett fejjel, majd mikor ő maga is felfedezi a vöröses ívet szemei elkerekednek.*
- Olyan... szép. * Mondja megbabonázott hangon. Nem talál rá jobb szót. Beletelik egy percbe mire megleli a hangját. A fiú tekintete, most nem a megszokott keménységgel néz vissza rá, inkább tisztelettel vegyített érzelmekről árulkodik, miközben a Farkasok régi szokásáról mesél. Ebben a pár szóban, és ahogy mondja, kötetek rejlenek. Tekintete a farkasfejes medálra téved, majd vissza a fiú szemeibe. Ugyan nem ért a heraldikához, de egyre inkább sejti, hogy északon, ahonnan a fiú jött ott bizonyára híre volt a farkascímeres klánjuknak. Talán fellapozza majd egy könyvtárban, hiszen Tündérkerttől nem messze van a Mágustorony, mely impozáns könyvhalmazzal rendelkezik, neki pedig bőven lesz ideje, ha olyan távol hajózik a világtól. Szája vértelen vonallá préselődik a nemkívánatos gondolatra, ráadásul Deron is szóba kerül, mi csak bonyolít a helyzeten. Darel gondolatmenete logikus, s a kijelentésbe bujtatott kérdés teljesen váratlanul éri a lányt.*
- Nem! Dehogy én csak gondoltam.. * Mély sóhajt hallat, majd rájön, hogy a legjobb az őszinteség, ha már füllenteni nem tud, hiszen azt könnyen látni lehet rajta. A kínos kérdés bíbor szirmokat bont arcán, de most kivételesen nem kezd el hebegni-habogni.*
- Az igazság az, hogy a fogadóban ismertem meg és nem hordár. Viszont reggel kopogtatott és akkor viszont segített lehordani a cuccaimat. * Mindjárt határozottabbak szavai, ha nem akarja elhallgatni a dolgokat. Már éppen kérdezne is rá, hogy Deron volt-e a hirtelen távozás oka, mikor megpillantja a férfi vállán átázott kicsiny kötést, melyen vérpatakocska csordogál végig. Nem volna oly feltűnő, ha a férfin nem világos ing volna. Ez nem olyan észrevétel, mit csak úgy szó nélkül hagyna Nily, csodálkozik is magán, hogy eleddig nem vette még észre.*
- A vállad! Mi történt? És.. * Kissé közelebbről szemügyre veszi, felé nyújtaná a tenyerét, de aztán valamiért mégis visszahúzza és saját ajkaihoz érinti elgondolkodva.*
- ... és milyen ügyetlenül lehet bekötözve. ~ Kontár munka.. biztos magának csinálta. ~ * Megcsóválja a fejét és hosszasan kifújja a levegőt.*
- Ti farkasok északon harcias népek lehettek. Azt hiszem a szobámban van kötszer, átvihetem ha gondolod. * Pillant rá kérdőn, majd hallgatja a választ a fiú munkájával kapcsolatban.*
- Ezt is a munkád miatt szerezted? * Mutat rá a vállsérülésre. Valamiért az az érzése, hogy a válasz igenleges lesz. Végül másra terelődik a szó, s a fiú Nily felé nyújtja a kezét. A lány először Darel tenyerére pillant, majd kérdőn a fiú eleven kéken irizáló szemeibe. El nem tudja képzelni vajon mit forgat a fejében a másik, de becsukja a szemét és kis tenyerét a fiúéba csúsztatja.*
- Hová megyünk? * Kérdi, miközben résnyire nyitja pilláit. Párszor talán rá kell szólnia Darelnek, mire abbahagyja a leskelődést.*
A hozzászólás írója (Nilynn Strissa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.12 23:59:56
- Áháá. * Bólogat, mintha értené, bár neki nem mond sok mindent, hogy Vérhold. Soha nem is hallott erről, bár ezt szégyelli, úgyhogy egyelőre nem is kérdez rá. Darel szerencsére folytatja a mesélést, Nily mindeközben bátortalanul közelebb lép hozzá, s ő is az égre emeli tekintetét. A másik közelségétől egy pillanatra nem is arra koncentrál amire kérik. Hunyorogva vizslatja az égboltot pár másodpercig, egyén oldalra billentett fejjel, majd mikor ő maga is felfedezi a vöröses ívet szemei elkerekednek.*
- Olyan... szép. * Mondja megbabonázott hangon. Nem talál rá jobb szót. Beletelik egy percbe mire megleli a hangját. A fiú tekintete, most nem a megszokott keménységgel néz vissza rá, inkább tisztelettel vegyített érzelmekről árulkodik, miközben a Farkasok régi szokásáról mesél. Ebben a pár szóban, és ahogy mondja, kötetek rejlenek. Tekintete a farkasfejes medálra téved, majd vissza a fiú szemeibe. Ugyan nem ért a heraldikához, de egyre inkább sejti, hogy északon, ahonnan a fiú jött ott bizonyára híre volt a farkascímeres klánjuknak. Talán fellapozza majd egy könyvtárban, hiszen Tündérkerttől nem messze van a Mágustorony, mely impozáns könyvhalmazzal rendelkezik, neki pedig bőven lesz ideje, ha olyan távol hajózik a világtól. Szája vértelen vonallá préselődik a nemkívánatos gondolatra, ráadásul Deron is szóba kerül, mi csak bonyolít a helyzeten. Darel gondolatmenete logikus, s a kijelentésbe bujtatott kérdés teljesen váratlanul éri a lányt.*
- Nem! Dehogy én csak gondoltam.. * Mély sóhajt hallat, majd rájön, hogy a legjobb az őszinteség, ha már füllenteni nem tud, hiszen azt könnyen látni lehet rajta. A kínos kérdés bíbor szirmokat bont arcán, de most kivételesen nem kezd el hebegni-habogni.*
- Az igazság az, hogy a fogadóban ismertem meg és nem hordár. Viszont reggel kopogtatott és akkor viszont segített lehordani a cuccaimat. * Mindjárt határozottabbak szavai, ha nem akarja elhallgatni a dolgokat. Már éppen kérdezne is rá, hogy Deron volt-e a hirtelen távozás oka, mikor megpillantja a férfi vállán átázott kicsiny kötést, melyen vérpatakocska csordogál végig. Nem volna oly feltűnő, ha a férfin nem világos ing volna. Ez nem olyan észrevétel, mit csak úgy szó nélkül hagyna Nily, csodálkozik is magán, hogy eleddig nem vette még észre.*
- A vállad! Mi történt? És.. * Kissé közelebbről szemügyre veszi, felé nyújtaná a tenyerét, de aztán valamiért mégis visszahúzza és saját ajkaihoz érinti elgondolkodva.*
- ... és milyen ügyetlenül lehet bekötözve. ~ Kontár munka.. biztos magának csinálta. ~ * Megcsóválja a fejét és hosszasan kifújja a levegőt.*
- Ti farkasok északon harcias népek lehettek. Azt hiszem a szobámban van kötszer, átvihetem ha gondolod. * Pillant rá kérdőn, majd hallgatja a választ a fiú munkájával kapcsolatban.*
- Ezt is a munkád miatt szerezted? * Mutat rá a vállsérülésre. Valamiért az az érzése, hogy a válasz igenleges lesz. Végül másra terelődik a szó, s a fiú Nily felé nyújtja a kezét. A lány először Darel tenyerére pillant, majd kérdőn a fiú eleven kéken irizáló szemeibe. El nem tudja képzelni vajon mit forgat a fejében a másik, de becsukja a szemét és kis tenyerét a fiúéba csúsztatja.*
- Hová megyünk? * Kérdi, miközben résnyire nyitja pilláit. Párszor talán rá kell szólnia Darelnek, mire abbahagyja a leskelődést.*
A hozzászólás írója (Nilynn Strissa) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.12 23:59:56
809. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-02-12 22:25:21
Üzenet elküldve: 2014-02-12 22:25:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
// Nily //
* Már szinte tudta, hogy a lányt nem hagyja majd olthatatlan kíváncsisága és felteszi ezt a kérdést. *
- Ma van a Vérhold éjszakája
* Jelenti ki a lánynak egyszerűen. S mivel gondolja nem sokan tudják erre délen, hogy mi is az hát folytatja rögvest. Fejét visszaemeli a holdkorong irányába s közelebb hívja magához, hogy jobban lássa hiszen a fák koronájától majd úgysem látja amit kell. A nap az év a napján később tér át a túloldalra így még hold korongja tükrözi egy darabon a vöröses színt mi a jelenséget okozza. Karjával is rámutat a hold alsó részére s körötte halovány vöröses sziluettre mely az égi jelenség udvarát festi át a szokványos színről most erre az igéző, szinte alig észrevehető vöröses színre. *
- Látod?
* Mutatja a lánynak ha közelebb jött hozzá. *
- Az a vöröses ív a hold körül. Emiatt nevezzük mi Farkasok ezt Vérholdnak.
- Nagyapáink szerint a régi időkben a nagy háborúk idején az elesett őseink vére köszönt vissza ránk ezen az éjszakán. Mára csupán néhány tucat maradt közülünk, de őrizzük a hagyományt, s ilyenkor a világ bármely pontján is járjunk, mind felnézünk a vöröslő holdra és együtt tisztelgünk az ősi harcosok és egymás felé.
* Meséli a fiú a lánynak miközben a holdat figyeli szakadatlan, látszik arcán a tisztelet és az elkötelezettség, ezek egyértelműen olvashatók orcájáról még akkor is ha épp nem a lányt nézi. Majd mikor befejezte akkor fordul vissza a lány a ibolyaszín szemei irányába és ismét összeakadnak az ifjonti szemek, mire Nily hamar elkapja a tekintetét. Aztán az idegenről esik szó s láthatóan nehezen találja a szavakat Nily, bár Darel türelmesen várja a választ, csupán egyetlen gondolat fut át agyán mi azonnal ki is kúszik ajkain. *
- Gyakran teázgatsz a hordárokkal
* Kérdés vagy kijelentés, igazán egyik sem, csupán kifutott a fiú száján, tán ő sem érti miért… valahogy azt érzi bocsánatot kéne kérjen hisz nem az ő dolga, de ebből csupán az lesz, hogy szelíden megcsóválja fejét s lesüti szemét egy pillanatra. E mozdulat hatására megadja magát a szövet anyag a vállán s mostanra átázik a kicsiny kötés… lassan majd az ing is bíborba vált s lassú patak indul, nem komoly, a sötétben tán Nily észre sem veszi… Bár a fehér ing nem túl jól takarja e színt… Szerencsére a lány rögvest folytatja a kérdéssel mit tudni szeretett volna. *
- Néhány nap múlva elmegyek a városból, találkoznom kell valakivel. Tudod a munka amiről kérdeztél a múltkor. De nem ezért mentem reggel…
* Halkul el kissé, majd bal karját nyújtja a lánynak felfelé nyitott tenyérrel *
- Add a kezed, s hunyd le a szemed
* Mondja neki végül nyugodt hangon és várja hogy mit reagál lány. *
A hozzászólás írója (Darel Corthyr Worf) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.12 22:31:47
* Már szinte tudta, hogy a lányt nem hagyja majd olthatatlan kíváncsisága és felteszi ezt a kérdést. *
- Ma van a Vérhold éjszakája
* Jelenti ki a lánynak egyszerűen. S mivel gondolja nem sokan tudják erre délen, hogy mi is az hát folytatja rögvest. Fejét visszaemeli a holdkorong irányába s közelebb hívja magához, hogy jobban lássa hiszen a fák koronájától majd úgysem látja amit kell. A nap az év a napján később tér át a túloldalra így még hold korongja tükrözi egy darabon a vöröses színt mi a jelenséget okozza. Karjával is rámutat a hold alsó részére s körötte halovány vöröses sziluettre mely az égi jelenség udvarát festi át a szokványos színről most erre az igéző, szinte alig észrevehető vöröses színre. *
- Látod?
* Mutatja a lánynak ha közelebb jött hozzá. *
- Az a vöröses ív a hold körül. Emiatt nevezzük mi Farkasok ezt Vérholdnak.
- Nagyapáink szerint a régi időkben a nagy háborúk idején az elesett őseink vére köszönt vissza ránk ezen az éjszakán. Mára csupán néhány tucat maradt közülünk, de őrizzük a hagyományt, s ilyenkor a világ bármely pontján is járjunk, mind felnézünk a vöröslő holdra és együtt tisztelgünk az ősi harcosok és egymás felé.
* Meséli a fiú a lánynak miközben a holdat figyeli szakadatlan, látszik arcán a tisztelet és az elkötelezettség, ezek egyértelműen olvashatók orcájáról még akkor is ha épp nem a lányt nézi. Majd mikor befejezte akkor fordul vissza a lány a ibolyaszín szemei irányába és ismét összeakadnak az ifjonti szemek, mire Nily hamar elkapja a tekintetét. Aztán az idegenről esik szó s láthatóan nehezen találja a szavakat Nily, bár Darel türelmesen várja a választ, csupán egyetlen gondolat fut át agyán mi azonnal ki is kúszik ajkain. *
- Gyakran teázgatsz a hordárokkal
* Kérdés vagy kijelentés, igazán egyik sem, csupán kifutott a fiú száján, tán ő sem érti miért… valahogy azt érzi bocsánatot kéne kérjen hisz nem az ő dolga, de ebből csupán az lesz, hogy szelíden megcsóválja fejét s lesüti szemét egy pillanatra. E mozdulat hatására megadja magát a szövet anyag a vállán s mostanra átázik a kicsiny kötés… lassan majd az ing is bíborba vált s lassú patak indul, nem komoly, a sötétben tán Nily észre sem veszi… Bár a fehér ing nem túl jól takarja e színt… Szerencsére a lány rögvest folytatja a kérdéssel mit tudni szeretett volna. *
- Néhány nap múlva elmegyek a városból, találkoznom kell valakivel. Tudod a munka amiről kérdeztél a múltkor. De nem ezért mentem reggel…
* Halkul el kissé, majd bal karját nyújtja a lánynak felfelé nyitott tenyérrel *
- Add a kezed, s hunyd le a szemed
* Mondja neki végül nyugodt hangon és várja hogy mit reagál lány. *
A hozzászólás írója (Darel Corthyr Worf) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2014.02.12 22:31:47
808. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-02-12 21:59:56
Üzenet elküldve: 2014-02-12 21:59:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
// Darel //
* Úgy tűnik nem csupán egyedül vélte felfedezni a ma esti különlegességet. Nily a mellette lévő széles fatörzsnek veti a hátát. Göcsörtös ágak szőttek sűrű lombmennyezetet odafenn, de még így is átszűrődik rajtuk a holdfény, mely végigsimít az udvaron lévők arcán. Egy pillanatra elszakítja tekintetét a csillagpettyes égboltról, de a látványosságot amúgy is eltakarták a fodros szélű fellegek, úgyhogy a komor arcú fiúra pillant. Szoborszerű arcáról nehéz leolvasni bármit is, de legalább elidőzhet vonásain, míg ő nézi miként gyűjt fellegfátylat maga köré a hold. Lágy fuvallat szalad körbe a holdudvaron, vékony kígyókká rángatva a lányka bronz haját s megmozgatva a fölöttük lévő fák lombjait. A férfi válasza idegen gondolatokat küldött felé. Játszott, kíváncsivá tette.*
- Mitől volna különösebb, mint a tegnap este? * Kérdi a szálfaegyenes derékkal álló férfit, ki leginkább a tökéletes katonát juttatja az eszébe. Ekkor fordul felé és bizonyára észreveszi, hogy Nily rajta feletette a tekintetét, ezért hirtelen elfordul. Pár másodperc múlva szólal meg a fiú, és voltaképp ez válasz is a kérdésére, mitől megmagyarázhatatlanul zavarba jön.*
- Igen ő a.. * Ki is ő? Mi volna erre a jó válasz. Igen furcsán hangzana, ha elmondaná az igazat, hogy: Egy aznap megismert férfi a fogadóból. Ruhájának bő ujjába bujtatta átfázott kezecskéit, s közben próbálja összeszedni gondolatait.*
- A csomaghordó fiú a fogadóból. * Végül is nem hazudott, mert tényleg segített neki lehozni a terebélyes csomagokat, s Nily ezért meg is fizette, még ha nem is tudott róla. Érdekes, hogy használható magyarázattal akar szolgálni, holott lehet, hogy ez cseppet sem érdekli a másikat.*
- Csupán az érdekelt volna, hogy meddig maradsz még a fogadóban. Azt hittem elutazol és búcsúzni jöttél. * Kósza gondolat csupán, de talán az ő ijesztő reggeli kinézetétől rettent el a fiú s gondolta, hogy inkább menekülőre fogja a dolgot. Ha így volna azonban akkor is túl udvarias, hogy megemlítse a lány erdei rémekhez hasonlatos kinézetét.*
* Úgy tűnik nem csupán egyedül vélte felfedezni a ma esti különlegességet. Nily a mellette lévő széles fatörzsnek veti a hátát. Göcsörtös ágak szőttek sűrű lombmennyezetet odafenn, de még így is átszűrődik rajtuk a holdfény, mely végigsimít az udvaron lévők arcán. Egy pillanatra elszakítja tekintetét a csillagpettyes égboltról, de a látványosságot amúgy is eltakarták a fodros szélű fellegek, úgyhogy a komor arcú fiúra pillant. Szoborszerű arcáról nehéz leolvasni bármit is, de legalább elidőzhet vonásain, míg ő nézi miként gyűjt fellegfátylat maga köré a hold. Lágy fuvallat szalad körbe a holdudvaron, vékony kígyókká rángatva a lányka bronz haját s megmozgatva a fölöttük lévő fák lombjait. A férfi válasza idegen gondolatokat küldött felé. Játszott, kíváncsivá tette.*
- Mitől volna különösebb, mint a tegnap este? * Kérdi a szálfaegyenes derékkal álló férfit, ki leginkább a tökéletes katonát juttatja az eszébe. Ekkor fordul felé és bizonyára észreveszi, hogy Nily rajta feletette a tekintetét, ezért hirtelen elfordul. Pár másodperc múlva szólal meg a fiú, és voltaképp ez válasz is a kérdésére, mitől megmagyarázhatatlanul zavarba jön.*
- Igen ő a.. * Ki is ő? Mi volna erre a jó válasz. Igen furcsán hangzana, ha elmondaná az igazat, hogy: Egy aznap megismert férfi a fogadóból. Ruhájának bő ujjába bujtatta átfázott kezecskéit, s közben próbálja összeszedni gondolatait.*
- A csomaghordó fiú a fogadóból. * Végül is nem hazudott, mert tényleg segített neki lehozni a terebélyes csomagokat, s Nily ezért meg is fizette, még ha nem is tudott róla. Érdekes, hogy használható magyarázattal akar szolgálni, holott lehet, hogy ez cseppet sem érdekli a másikat.*
- Csupán az érdekelt volna, hogy meddig maradsz még a fogadóban. Azt hittem elutazol és búcsúzni jöttél. * Kósza gondolat csupán, de talán az ő ijesztő reggeli kinézetétől rettent el a fiú s gondolta, hogy inkább menekülőre fogja a dolgot. Ha így volna azonban akkor is túl udvarias, hogy megemlítse a lány erdei rémekhez hasonlatos kinézetét.*
807. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-02-12 21:05:09
Üzenet elküldve: 2014-02-12 21:05:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
// Nily //
* A hold furcsa sziluettje sokakat megbabonáz ma éjjel, de csupán elvétve tekintenek reá, s valószínűleg az okát sem tudják, miért teszik, csupán a fényáradat különlegessége miatt? Valószínű. Egyetlen ember áll az udvaron ki céltudatosan figyeli a korong, hívogató lényét, szinte alig láthatón tisztelegve az éjszaka urának. A fák lombja halkan zenél, ahogy a kósza szél körbeszalad a széles udvaron, megmozgatva mindent mit csak tud, táncra perdítve ruhákat, köpenyeket s mindent mihez csak hozzáférkőzik. Karját lassan visszaengedi maga mellé és észre sem veszi, hogy közben valaki közelít. Majd ismerős hang hozza vissza az ősök világából a valóság udvarába. Kedvesen csilingelő hang mit már oly jól ismer, hisz egy éjszakán át halhatta. Ennek ellenére kedvesen cseng számára. Köszönti őt a lány s rögvest kérdőre vonja a reggel történteket. *
- Különleges este, nem csupán szép.
* Arca komoly tekintettel fordul a lány felé, bár szemeiben enyhülés látszik, ahogy az ibolyaszín lélektükrök az övébe fúródnak. Fejet hajt a lánynak üdvözlésként. Majd a szavak visszaemlékeztetik a reggeli helyzetre. Végül tekintetét újra a hold felé emeli, nem állja most az kék szemek csillogását, s úgy válaszol.*
- Láttam, hogy nem vagy egyedül…
* Rendezi le ennyivel, végül ismét visszanéz a lányra mikor arról szól, hogy kérdezni akart. *
- Hát most itt vagyok, kérdezz csak.
* Fonja keresztbe karját mellkasa előtt ahogy szembefordul Nilyvel, hogy úgy várja a kérdést. Bal karján a rögtönzött kötés alatt a kenőcsöktől megnyugodott seb újra kifakad, s lassan elkezdi átitatni a Darel által nem túl tökéletesen felhelyezett kötést, a fehér ing sem lesz túl optimális fedő réteg a bíbor színnek, de egyelőre nem fenyeget ez a veszély hisz még odébb van, hogy átivódjon a folyadék a szöveten, amit a fiú amúgy sem fog észre venni… *
* A hold furcsa sziluettje sokakat megbabonáz ma éjjel, de csupán elvétve tekintenek reá, s valószínűleg az okát sem tudják, miért teszik, csupán a fényáradat különlegessége miatt? Valószínű. Egyetlen ember áll az udvaron ki céltudatosan figyeli a korong, hívogató lényét, szinte alig láthatón tisztelegve az éjszaka urának. A fák lombja halkan zenél, ahogy a kósza szél körbeszalad a széles udvaron, megmozgatva mindent mit csak tud, táncra perdítve ruhákat, köpenyeket s mindent mihez csak hozzáférkőzik. Karját lassan visszaengedi maga mellé és észre sem veszi, hogy közben valaki közelít. Majd ismerős hang hozza vissza az ősök világából a valóság udvarába. Kedvesen csilingelő hang mit már oly jól ismer, hisz egy éjszakán át halhatta. Ennek ellenére kedvesen cseng számára. Köszönti őt a lány s rögvest kérdőre vonja a reggel történteket. *
- Különleges este, nem csupán szép.
* Arca komoly tekintettel fordul a lány felé, bár szemeiben enyhülés látszik, ahogy az ibolyaszín lélektükrök az övébe fúródnak. Fejet hajt a lánynak üdvözlésként. Majd a szavak visszaemlékeztetik a reggeli helyzetre. Végül tekintetét újra a hold felé emeli, nem állja most az kék szemek csillogását, s úgy válaszol.*
- Láttam, hogy nem vagy egyedül…
* Rendezi le ennyivel, végül ismét visszanéz a lányra mikor arról szól, hogy kérdezni akart. *
- Hát most itt vagyok, kérdezz csak.
* Fonja keresztbe karját mellkasa előtt ahogy szembefordul Nilyvel, hogy úgy várja a kérdést. Bal karján a rögtönzött kötés alatt a kenőcsöktől megnyugodott seb újra kifakad, s lassan elkezdi átitatni a Darel által nem túl tökéletesen felhelyezett kötést, a fehér ing sem lesz túl optimális fedő réteg a bíbor színnek, de egyelőre nem fenyeget ez a veszély hisz még odébb van, hogy átivódjon a folyadék a szöveten, amit a fiú amúgy sem fog észre venni… *
806. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-02-12 20:46:43
Üzenet elküldve: 2014-02-12 20:46:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 11
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Vlendor Hughs//
*Átgyalogol a többméteres fűsávon, majd belép a kis fakapun. Végre a Holdudvarba értek, ami közvetlenül a Pegazus-fogadó mellett van. Fenian végigfuttatja tekintetét a szép bokrokon, fákon, a márványpadokon, és az apró lugason.*
~Nagyon idilli hely~ *állapítja meg.
Megfordul, és felpillant az égre. Nem érzelgős típus, de lenyűgözi a ragyogó Hold gyönyörű látványa. Valami furcsa béke szállja meg.*
- Erre te sem mondhatod, hogy nem szép *szól oda mosolyogva Vlendornak. A nomádot kemény embernek ismeri, de úgy gondolja, ez a szépség az ő lelkét is megragadja. Egy kicsit még nézi a Holdat aztán lassan elengedi tekintetével az égboltot, és a fogadó ajtajára pillant.*
- Nem tudom, hogy te hogy vagy vele, de én igen elfáradtam, és jó lenne már leülni. Az igazat megvallva kicsit már át is fáztam. Hűvös az este. Egy ital biztosan átmelegítene mindkettőnket.
*Átgyalogol a többméteres fűsávon, majd belép a kis fakapun. Végre a Holdudvarba értek, ami közvetlenül a Pegazus-fogadó mellett van. Fenian végigfuttatja tekintetét a szép bokrokon, fákon, a márványpadokon, és az apró lugason.*
~Nagyon idilli hely~ *állapítja meg.
Megfordul, és felpillant az égre. Nem érzelgős típus, de lenyűgözi a ragyogó Hold gyönyörű látványa. Valami furcsa béke szállja meg.*
- Erre te sem mondhatod, hogy nem szép *szól oda mosolyogva Vlendornak. A nomádot kemény embernek ismeri, de úgy gondolja, ez a szépség az ő lelkét is megragadja. Egy kicsit még nézi a Holdat aztán lassan elengedi tekintetével az égboltot, és a fogadó ajtajára pillant.*
- Nem tudom, hogy te hogy vagy vele, de én igen elfáradtam, és jó lenne már leülni. Az igazat megvallva kicsit már át is fáztam. Hűvös az este. Egy ital biztosan átmelegítene mindkettőnket.
805. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-02-12 20:24:35
Üzenet elküldve: 2014-02-12 20:24:35
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 79
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Szelíd
* Verőfényes napsütés éri arcát, mikor kilép a fogadó ajtaján. Csomagjaival egyenesen az istálló felé igyekszik, hogy megkeresse Ressart ki azonban sehol sincs. Ez igazán aggasztó, nem nagyon tudja, hogy most mitévő legyen, talán orvosságért ment el a vajákoshoz. Estére bizonyára visszaér, nem kell túlreagálnia a dolgokat. Még azért tesz egy kört a fogadó körül, hátha a férfiba botlik. Újabb gyöngyszem a csalódások láncára, mert az elf sehol sincs. Tán megharagudott? Oka is volna rá. Bűntudat mardossa a lány lelkét, ki kénytelen a nehéz csomagokkal visszamászni a szálláshelyre. Így legalább több ideje marad, hogy felkészüljön az előtte álló hosszú útra. Kihajtogatja az egyik antracitszín ruháját, melynek szoknyája sűrűn redőzött és magára ölti. Igazán jó érzés ahogy a ropogós, friss kelme a bőréhez ér, miután majd két napon keresztül abban a szakadt batisztban kellett lebzselnie. Most éppen azt tartja a kezében és emlékek elevenednek fel előtte. Elgondolkodva az ágyra hajítja, majd a fazettás tükörhöz sétálva a fülébe akasztja a holdköves függőket. Szépen rendbe szedte magát, s az idő hamar el is szállt, miközben az utazással kapcsolatos teendőket végezte. Az ablakon kinézve újból a nap testvére ragyogja be az égboltot, s ezüstös fénye, most egész más uszállyal vonja körbe a korongot. Ez már az első pillantásnál is feltűnik a lánynak, ezért az ablakpárkányra könyökölve kissé kijjebb hajolva szemrevételezi. Még pár percet nézelődik így, majd gondol egyet és felkapja a széktámláról a brokát pelerint s a vállára kanyarítja. A szobakulcsot a kezébe veszi, s már ki is lép az ajtón. A bezárás most sem megy egyszerűen, mi miatt halkan szitkozódik is.*
- A rrrozsdás... ragyaverte.. * És sikerül neki törés mentesen eltüntetnie a kulcsot szorosra húzott fűzőjének oldalában. Leszalad a fogadó lépcsőjén és a hátsókijárathoz igyekszik.
Ha már ennyi ideje van, azt nem szeretné a négy falközt tölteni. A kis udvar melyet először pillant meg egészen különleges. A fákra, a kint lévő emberekre és mindenre szürke éjjeli fátylat vont a hold, minek fénye valamiért szokatlanul irizált, olyannyira, hogy az ember önkéntelenül is eltáthatja a száját, ha rátekint. Nézelődve tovább halad a kis kövekkel kirakott úton, és már messziről kiszúrja az ismerős férfi alakját. Egy pillanatra megtorpan,habozik de aztán irányt vált és egyenesen felé indul. A fiú pont háttal áll neki, így szólítja meg, mikor odaér hozzá. *
- Szép estét. Oly gyorsan elszaladtál reggel,még kérdezni sem volt időm. * A fiú mellé lép arcán könnyed mosollyal, s követve a fiú tekintetét az övé is a fénylő korongon állapodik meg.*
- A rrrozsdás... ragyaverte.. * És sikerül neki törés mentesen eltüntetnie a kulcsot szorosra húzott fűzőjének oldalában. Leszalad a fogadó lépcsőjén és a hátsókijárathoz igyekszik.
Ha már ennyi ideje van, azt nem szeretné a négy falközt tölteni. A kis udvar melyet először pillant meg egészen különleges. A fákra, a kint lévő emberekre és mindenre szürke éjjeli fátylat vont a hold, minek fénye valamiért szokatlanul irizált, olyannyira, hogy az ember önkéntelenül is eltáthatja a száját, ha rátekint. Nézelődve tovább halad a kis kövekkel kirakott úton, és már messziről kiszúrja az ismerős férfi alakját. Egy pillanatra megtorpan,habozik de aztán irányt vált és egyenesen felé indul. A fiú pont háttal áll neki, így szólítja meg, mikor odaér hozzá. *
- Szép estét. Oly gyorsan elszaladtál reggel,még kérdezni sem volt időm. * A fiú mellé lép arcán könnyed mosollyal, s követve a fiú tekintetét az övé is a fénylő korongon állapodik meg.*
804. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-02-12 19:14:01
Üzenet elküldve: 2014-02-12 19:14:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 468
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
// Visszatérve a folyópartról… //
// A Pegazusban… //
* A Nap utolsó sugarai lassan visszahúzódnak a horizonton és az éjszaka királya veszi át a helyét mire visszaér a fiú a fogadóba. Kimért léptekkel vonul a folyosón miközben a nap eseményein jártatja gondolatait. Ahogy közel ér szobája ajtajához szeme tovább siklik a következőre és egy másik gondolat férkőzik be elméjébe. Egy pillanat csupán és már fordul is be az ajtajához, hogy a kulcs a helyére csússzon és tárja fel a fa ajtót, fényt eresztve ideiglenes lakhelyébe. Egy fürdő kijár már a nap után, lemosni magáról a felgyülemlett szennyet… Valamit tán a fiú szavai is megindítottak benne. De most csupán nekivetkőzik és fürdőt vesz a dézsában. Vállán a sebet el is feledte, a kötést azért leveszi róla mielőtt a vízbe menne. Baljával megtámasztja a halántékát, ahogy a gőzölgő vízben pihenteti magát, a kék szempár meredten figyel előre gondolataiba merülve. A holdsugár bekukkant az ablakon, fényt szórva a belső sötétségbe. Darel odakapja tekintetét az ablakhoz. A holdat figyeli, ~ Vérhold ~ Tudatosul benne, majd rövidre fogja a fürdőt. Egyszerű kötést tesz a sebre, mi korántsem olyan jól funkcionál mint amit a fiú készített, de neki ez is megteszi. Magára ölti fehér ingét s bőrnadrágját, kardját oldalára és már indul is kifelé. Rendre zárja az ajtót maga mögött, majd lefelé indul a fogadó térbe onnan pedig a Holdudvar lesz a célpont… *
// Az udvaron… //
* Tiszta égbolt figyeli a tájat és a hold világa ezüstösre festi a távoli hegyeket. Az udvar teljes egészét beragyogja a hold, vakító fénye. Néhány tartózkodnak most itt, hogy megcsodálják eme jelenséget. De bizton nem az okból kifolyólag amiért a fiú érkezik… A Fogadó hátsó ajtaja nyílik és Darel lép ki rajta, hogy immár a fényben úszó udvarra érhessen. Keres magának egy nyugodtabb részt, hol nem zavar senkit. Talál is megfelelőt nem is oly messze hol sem párok, sem mások nincsenek a közelben. Megáll ott mozdulatlan, és a jég kék szemek a hold felé emelkednek. Háta mögött tengerként hullámzik meg a köpeny egy kóbor szellő táncba hívása végett. Jobb karja megindul, s a szíve fölé emeli, amolyan egyszerű tisztelgésként, miközben tekintete a Hold fényes korongját fürkészi mint farkas kit megbabonáz, épp csupán nem vonít az éjszakában… *
// A Pegazusban… //
* A Nap utolsó sugarai lassan visszahúzódnak a horizonton és az éjszaka királya veszi át a helyét mire visszaér a fiú a fogadóba. Kimért léptekkel vonul a folyosón miközben a nap eseményein jártatja gondolatait. Ahogy közel ér szobája ajtajához szeme tovább siklik a következőre és egy másik gondolat férkőzik be elméjébe. Egy pillanat csupán és már fordul is be az ajtajához, hogy a kulcs a helyére csússzon és tárja fel a fa ajtót, fényt eresztve ideiglenes lakhelyébe. Egy fürdő kijár már a nap után, lemosni magáról a felgyülemlett szennyet… Valamit tán a fiú szavai is megindítottak benne. De most csupán nekivetkőzik és fürdőt vesz a dézsában. Vállán a sebet el is feledte, a kötést azért leveszi róla mielőtt a vízbe menne. Baljával megtámasztja a halántékát, ahogy a gőzölgő vízben pihenteti magát, a kék szempár meredten figyel előre gondolataiba merülve. A holdsugár bekukkant az ablakon, fényt szórva a belső sötétségbe. Darel odakapja tekintetét az ablakhoz. A holdat figyeli, ~ Vérhold ~ Tudatosul benne, majd rövidre fogja a fürdőt. Egyszerű kötést tesz a sebre, mi korántsem olyan jól funkcionál mint amit a fiú készített, de neki ez is megteszi. Magára ölti fehér ingét s bőrnadrágját, kardját oldalára és már indul is kifelé. Rendre zárja az ajtót maga mögött, majd lefelé indul a fogadó térbe onnan pedig a Holdudvar lesz a célpont… *
// Az udvaron… //
* Tiszta égbolt figyeli a tájat és a hold világa ezüstösre festi a távoli hegyeket. Az udvar teljes egészét beragyogja a hold, vakító fénye. Néhány tartózkodnak most itt, hogy megcsodálják eme jelenséget. De bizton nem az okból kifolyólag amiért a fiú érkezik… A Fogadó hátsó ajtaja nyílik és Darel lép ki rajta, hogy immár a fényben úszó udvarra érhessen. Keres magának egy nyugodtabb részt, hol nem zavar senkit. Talál is megfelelőt nem is oly messze hol sem párok, sem mások nincsenek a közelben. Megáll ott mozdulatlan, és a jég kék szemek a hold felé emelkednek. Háta mögött tengerként hullámzik meg a köpeny egy kóbor szellő táncba hívása végett. Jobb karja megindul, s a szíve fölé emeli, amolyan egyszerű tisztelgésként, miközben tekintete a Hold fényes korongját fürkészi mint farkas kit megbabonáz, épp csupán nem vonít az éjszakában… *
803. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-02-12 15:22:02
Üzenet elküldve: 2014-02-12 15:22:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 26
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Éppen csak néhány percet töltött a fogadóban, de muszáj volt kijönnie. Tőle akartak pénzt kérni! Ételért! Egészen meghökkentette, sőt, felháborította ez a dolog. Mérgében csak hápog és ide-oda csapkodja a karját. Nem tart sokáig, mert kisvártatva elgondolkozik. Most jutnak el hozzá a korábban mondott szavak és realizálja, hogy neki van aranya. Már ha az arany az a kis fényes fémdarabka, ami olyan kicsi, hogy mindig nehezére esik vigyáznia rá. Pedig a többiek megmondták, hogy az értékes. Amikor megpróbálta megenni, akkor pedig leszidták. Viszont ha nem ehető, hogy lehetne értékes?
Hát így!
Ezért adnak ehető dolgokat. Érdekes. Ám ekkor észreveszi, hogy a közelben mintha lenne egy erdő. Ott vannak ehető dolgok, anélkül, hogy pénzt kelljen adnia érte. Úgy dönt, hogy inkább arra próbálkozik, mert amúgy is kényelmetlenül érezte magát odabent.*
Hát így!
Ezért adnak ehető dolgokat. Érdekes. Ám ekkor észreveszi, hogy a közelben mintha lenne egy erdő. Ott vannak ehető dolgok, anélkül, hogy pénzt kelljen adnia érte. Úgy dönt, hogy inkább arra próbálkozik, mert amúgy is kényelmetlenül érezte magát odabent.*
802. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-02-11 21:50:18
Üzenet elküldve: 2014-02-11 21:50:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Megfontolt
//Zhrodim Tanemor//
*Örömmel látja, hogy fokozatosan, de kezd magához térni a fiú.
A mélységi lányka igencsak meglepődik a hím "anyuka kedvence" megjegyzésén, a feltételezés kellemetlenül érinti, az meg hogy másokat megmentsen éles tőr visszatekintve milyen nagy küzdelmek árán vívta ki a társadalmukban a helyzetét, és nevét. Minden akart lenni, de ez nem, mégis úgy tűnik most nagyon ez a helyzet áll fenn. Viszont a férfi szavaiból tisztán kihallja, hogy a mélységinek még mindig semmi fogalma sincs arról, hogy egy fajtabéli, ráadásul egy (a társadalmukban fölötte álló) szürke bőrű nősténnyel van dolga. Ez kimondottan szórakoztatja a lányt, öntelt vigyort csal a fiatal arcára. Lehet, hogy most ő a jótevő, aki épp más életét menti meg, viszont a fiú az, akit megmentenek. Ez meg igencsak csorba lehet az önbecsülésén.*
- Az anyámról inkább ne beszéljünk! Ő küldött erre a borzalmas helyre. Már most a hideg futkos a hátamon, ha csak... *Sóhajt fel, visszagondolva a kiskorában még napi rendszerré vált korbácsolásokra. Természetesen ebből semmi sem látszik a sima bőrén, de a fájdalom emléke örökre az elméjébe vésődött. Viszont mióta apja és bátyja segítségével felépítette magában a tökéletes képet, azóta anyjának nagyon is kedvére való a viselkedése. De gyorsan magába folytja a szót. Nem most kell nekiállnia fecsegni, ráadásul, ha felhozza a napot, idő előtt lebuktathatja magát. Az pedig elrontaná a mókát. Így csak azt tudja meg a sötételf, hogy nem tetszik neki a város. Aztán a madáron kezd el gondolkodni.* ~Azt meg szokták menteni?~ *Szemei előtt kirajzolódik a sérült, törött szárnyú, földön csapkodó madárka, és csak az élelmet látja benne.
Mikor az izmairól kezd beszélni a fiú, ő pár másodperc után hümmögve erősíti meg az állítást.*
- Igen, ezt tanúsíthatom. *Ért egyet a családjára, és városára visszaemlékezve, amit mindössze csak egy hónapja hagyott el anyja parancsára. Örömmel hallja, hogy az ismeretlennek van szobája, és ami még meglepőbb, a kulcsa is még megvan. Már épp szóra nyitja a száját, hogy ezt a szerencsét megjegyezze, mikor a sötételf a lány számára eddig a legszórakoztatóbb dolgot mondja. Asiritay ismét jóízű nevetésben tör ki, bár próbálja elfojtani, de nem sikerül. Biztos benne, hogy a mélységi ezt halál komolyan gondolja, mégis teljesen olyan, mintha megtalálta volna a rég elveszettnek hitt humorát. Neki legalábbis ez humor volt. Mulattató, vicces és igencsak ötletes.*
- Ígérem, az egyetlen gondolatom az lesz, hogy hogy másszak ki alólad. *Nyugtatja meg, még mindig széles mosollyal az arcán. Az még hagyján, hogy a bátyja és vele korabeli ismerősei mindig azzal piszkálták, hogy milyen kis ártatlan, de ez a feltételezés azért már túlzás. Mikor látja, hogy megpróbál egyedül felállni, rögtön ő is felpattan, most már ismét hangtalan mozdulatokkal, készen, hogy utána kapjon. Nem is kell sokáig várnia, ahogy arra kerülne a sor, hogy meg is álljon a lábán, gyorsan meginog. A lány csak erre a pillanatra várt. A fiú megpróbálta, nem sikerült, most már ő jön. A hím alig tesz hátra néhány lépést, ő már ott terem a bal karját elkapva, határozott mozdulattal veti azt át a vállán, és átkarolva hagyja, hogy az azért tényleg súlyos mélységi ráhelyezze valamennyi testsúlyát.*
- Menjünk mielőtt ránk hajnalodik. Azt hiszem ez most neked sokkal fájdalmasabb lenne. *Humorizál a maga megszokott módján, bár a hajnalt ő sem akarja a szabadban megvárni. Szemei egész jól bírják, de még mindig fájdalmas neki kitennie a lábát a fény időszakában, hányingerrel is tölti el a gondolat, ráadásul tudja, hogy a hímnek most a legjobban ami kell, az a szobájában lévő ágya.*
*Örömmel látja, hogy fokozatosan, de kezd magához térni a fiú.
A mélységi lányka igencsak meglepődik a hím "anyuka kedvence" megjegyzésén, a feltételezés kellemetlenül érinti, az meg hogy másokat megmentsen éles tőr visszatekintve milyen nagy küzdelmek árán vívta ki a társadalmukban a helyzetét, és nevét. Minden akart lenni, de ez nem, mégis úgy tűnik most nagyon ez a helyzet áll fenn. Viszont a férfi szavaiból tisztán kihallja, hogy a mélységinek még mindig semmi fogalma sincs arról, hogy egy fajtabéli, ráadásul egy (a társadalmukban fölötte álló) szürke bőrű nősténnyel van dolga. Ez kimondottan szórakoztatja a lányt, öntelt vigyort csal a fiatal arcára. Lehet, hogy most ő a jótevő, aki épp más életét menti meg, viszont a fiú az, akit megmentenek. Ez meg igencsak csorba lehet az önbecsülésén.*
- Az anyámról inkább ne beszéljünk! Ő küldött erre a borzalmas helyre. Már most a hideg futkos a hátamon, ha csak... *Sóhajt fel, visszagondolva a kiskorában még napi rendszerré vált korbácsolásokra. Természetesen ebből semmi sem látszik a sima bőrén, de a fájdalom emléke örökre az elméjébe vésődött. Viszont mióta apja és bátyja segítségével felépítette magában a tökéletes képet, azóta anyjának nagyon is kedvére való a viselkedése. De gyorsan magába folytja a szót. Nem most kell nekiállnia fecsegni, ráadásul, ha felhozza a napot, idő előtt lebuktathatja magát. Az pedig elrontaná a mókát. Így csak azt tudja meg a sötételf, hogy nem tetszik neki a város. Aztán a madáron kezd el gondolkodni.* ~Azt meg szokták menteni?~ *Szemei előtt kirajzolódik a sérült, törött szárnyú, földön csapkodó madárka, és csak az élelmet látja benne.
Mikor az izmairól kezd beszélni a fiú, ő pár másodperc után hümmögve erősíti meg az állítást.*
- Igen, ezt tanúsíthatom. *Ért egyet a családjára, és városára visszaemlékezve, amit mindössze csak egy hónapja hagyott el anyja parancsára. Örömmel hallja, hogy az ismeretlennek van szobája, és ami még meglepőbb, a kulcsa is még megvan. Már épp szóra nyitja a száját, hogy ezt a szerencsét megjegyezze, mikor a sötételf a lány számára eddig a legszórakoztatóbb dolgot mondja. Asiritay ismét jóízű nevetésben tör ki, bár próbálja elfojtani, de nem sikerül. Biztos benne, hogy a mélységi ezt halál komolyan gondolja, mégis teljesen olyan, mintha megtalálta volna a rég elveszettnek hitt humorát. Neki legalábbis ez humor volt. Mulattató, vicces és igencsak ötletes.*
- Ígérem, az egyetlen gondolatom az lesz, hogy hogy másszak ki alólad. *Nyugtatja meg, még mindig széles mosollyal az arcán. Az még hagyján, hogy a bátyja és vele korabeli ismerősei mindig azzal piszkálták, hogy milyen kis ártatlan, de ez a feltételezés azért már túlzás. Mikor látja, hogy megpróbál egyedül felállni, rögtön ő is felpattan, most már ismét hangtalan mozdulatokkal, készen, hogy utána kapjon. Nem is kell sokáig várnia, ahogy arra kerülne a sor, hogy meg is álljon a lábán, gyorsan meginog. A lány csak erre a pillanatra várt. A fiú megpróbálta, nem sikerült, most már ő jön. A hím alig tesz hátra néhány lépést, ő már ott terem a bal karját elkapva, határozott mozdulattal veti azt át a vállán, és átkarolva hagyja, hogy az azért tényleg súlyos mélységi ráhelyezze valamennyi testsúlyát.*
- Menjünk mielőtt ránk hajnalodik. Azt hiszem ez most neked sokkal fájdalmasabb lenne. *Humorizál a maga megszokott módján, bár a hajnalt ő sem akarja a szabadban megvárni. Szemei egész jól bírják, de még mindig fájdalmas neki kitennie a lábát a fény időszakában, hányingerrel is tölti el a gondolat, ráadásul tudja, hogy a hímnek most a legjobban ami kell, az a szobájában lévő ágya.*
801. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2014-02-11 20:51:34
Üzenet elküldve: 2014-02-11 20:51:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Szelíd
//Asiritay C'nila//
*lelkiekben tökéletesen felkészült rá, hogy piszkálódó szavai előbb vagy utóbb el fogják üldözni a lányt, hiszen legyen valaki bármennyire is jóságos, ha a megmenteni kívánt személy viselkedése egy pokróc finomságával vetekszik, bizony nem sokáig bírják. Ehelyett az idegen mit csinál? Kuncog és még vissza is vág. Ennyire szórakoztatná a helyzet? Nem sokszor láthatott még sérült sötételfet, így nem tudhatja, hogy ilyenkor még veszélyesebbek is, mert senki nem nézné ki belőlük, hogy támadásra képesek. Igaz, neki most nem áll érdekében, hogy segítőjére törjön, egyelőre megadja magát a helyzetnek, ameddig bizonyos korlátok között tudnak maradni.*
-De ha feltűnt, akkor miért várod el, hogy felpattanjak és sétáljak, ki tudja, milyen messzire?
*Hallotta ő, hogy segítséggel, de amennyire a körvonalakat ki tudja venni, egy karcsú teremtéssel van dolga, akin nem dagadoznak izmok, így pedig az ő súlyát nehezen fogja tudni támogatni.
Ő lepődik meg a legjobban, amikor a lány mégis elkapja a karját és ülő helyzetbe húzza, nagyban megkönnyítve így a dolgát. Makacs egy teremtés, bizonyára született kis szent, akinek célja, hogy segítsen minden elesetten, jó útra térítsen minden tévelygőt. Ha tényleg így van és gyanúja beigazolódik, el is kezdheti temetni saját magát, az ilyen önkéntes jótevőktől ugyanis nehezen lehet megszabadulni.*
-Nem? Pedig esküdni mertem volna, hogy tipikus anyuka kedvence vagy, aki kosárkával járja az erdőt, hogy sérült madárkákat mentsen meg.
*Nehezebb megtartani a fejét, mint szeretné, de ameddig beszél, addig is legalább elterelheti a figyelmet az ilyen apróságokról. Ha már ülni megy, akkor talán sikerülni fog a többi is...*
-Azért nem vagyok olyan vézna, ez a fekete bőr igenis nehéz izmokat takar.
*Ez most fájt az önbecsülésének, mivel arra kivételesen büszke, hogy izmait mennyire remekül karban tartja, hogy munkája során ne lehessen panasz az erőlétére. Közölni, hogy nem tűnik nehéznek... Felszíni, ráadásul nő is, nem várhat tőle többet.*
-Igazán lovagias, de van szobám, még a kulcsa is megvan.
*Ami még őt is meglepte, de hát aki elintézte, annak nem érdeke, hogy a hím meg is haljon, ezért hagyta meg a kulcsát, hogy ha eljut a szobájáig, onnantól nyugodtan nyalogathassa a saját sebeit.*
-De ha rád esek, ne kezdj el ordítani, hogy meg akarlak erőszakolni, nem szeretnék megsüketülni.
*Fájdalmasan jó a helyzetfelismerő képessége, így pontosan tudja, hogy önerőből nem fog messzire jutni, de talán ha kap némi támogatást, akkor sikerülhet. Még egyszer megdörzsöli a szemeit, majd kezével a legközelebbi valamibe, ami jelen esetben egy pad, kapaszkodva lassan elkezdi lábra húzni magát. Felfelé még könnyebb emelkedni, mint utána meg is tartani magát, főleg, hogy a padot egy idő után el kell engednie. na most talán jól jöhet a lány, bár igyekszik nem sokat támaszkodni rá, de mivel nem áll túl stabilan, néha akaratlanul is nagyobb súlyt helyez rá.*
-Innentől már nincs visszaút.
*A fogadó körvonalait ki tudja venni, ilyenkor tudja áldani, hogy sötétben jobban szuperál a szeme.*
*lelkiekben tökéletesen felkészült rá, hogy piszkálódó szavai előbb vagy utóbb el fogják üldözni a lányt, hiszen legyen valaki bármennyire is jóságos, ha a megmenteni kívánt személy viselkedése egy pokróc finomságával vetekszik, bizony nem sokáig bírják. Ehelyett az idegen mit csinál? Kuncog és még vissza is vág. Ennyire szórakoztatná a helyzet? Nem sokszor láthatott még sérült sötételfet, így nem tudhatja, hogy ilyenkor még veszélyesebbek is, mert senki nem nézné ki belőlük, hogy támadásra képesek. Igaz, neki most nem áll érdekében, hogy segítőjére törjön, egyelőre megadja magát a helyzetnek, ameddig bizonyos korlátok között tudnak maradni.*
-De ha feltűnt, akkor miért várod el, hogy felpattanjak és sétáljak, ki tudja, milyen messzire?
*Hallotta ő, hogy segítséggel, de amennyire a körvonalakat ki tudja venni, egy karcsú teremtéssel van dolga, akin nem dagadoznak izmok, így pedig az ő súlyát nehezen fogja tudni támogatni.
Ő lepődik meg a legjobban, amikor a lány mégis elkapja a karját és ülő helyzetbe húzza, nagyban megkönnyítve így a dolgát. Makacs egy teremtés, bizonyára született kis szent, akinek célja, hogy segítsen minden elesetten, jó útra térítsen minden tévelygőt. Ha tényleg így van és gyanúja beigazolódik, el is kezdheti temetni saját magát, az ilyen önkéntes jótevőktől ugyanis nehezen lehet megszabadulni.*
-Nem? Pedig esküdni mertem volna, hogy tipikus anyuka kedvence vagy, aki kosárkával járja az erdőt, hogy sérült madárkákat mentsen meg.
*Nehezebb megtartani a fejét, mint szeretné, de ameddig beszél, addig is legalább elterelheti a figyelmet az ilyen apróságokról. Ha már ülni megy, akkor talán sikerülni fog a többi is...*
-Azért nem vagyok olyan vézna, ez a fekete bőr igenis nehéz izmokat takar.
*Ez most fájt az önbecsülésének, mivel arra kivételesen büszke, hogy izmait mennyire remekül karban tartja, hogy munkája során ne lehessen panasz az erőlétére. Közölni, hogy nem tűnik nehéznek... Felszíni, ráadásul nő is, nem várhat tőle többet.*
-Igazán lovagias, de van szobám, még a kulcsa is megvan.
*Ami még őt is meglepte, de hát aki elintézte, annak nem érdeke, hogy a hím meg is haljon, ezért hagyta meg a kulcsát, hogy ha eljut a szobájáig, onnantól nyugodtan nyalogathassa a saját sebeit.*
-De ha rád esek, ne kezdj el ordítani, hogy meg akarlak erőszakolni, nem szeretnék megsüketülni.
*Fájdalmasan jó a helyzetfelismerő képessége, így pontosan tudja, hogy önerőből nem fog messzire jutni, de talán ha kap némi támogatást, akkor sikerülhet. Még egyszer megdörzsöli a szemeit, majd kezével a legközelebbi valamibe, ami jelen esetben egy pad, kapaszkodva lassan elkezdi lábra húzni magát. Felfelé még könnyebb emelkedni, mint utána meg is tartani magát, főleg, hogy a padot egy idő után el kell engednie. na most talán jól jöhet a lány, bár igyekszik nem sokat támaszkodni rá, de mivel nem áll túl stabilan, néha akaratlanul is nagyobb súlyt helyez rá.*
-Innentől már nincs visszaút.
*A fogadó körvonalait ki tudja venni, ilyenkor tudja áldani, hogy sötétben jobban szuperál a szeme.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400