// Aravae Mithraniel //
*Mordach lágyan elmosolyodik a hölgy szavaira, de nem szól rá semmit. A hangja kellemesen száll tova a kis barlang falai mellett, s a Vörös úgy véli, hogy az ő mély hangja csak csorbítaná e hangulatot. Mivel valamilyen szinten ő irányítja ezeket a kis mágikus lényeket, ezért mikor a hölgyemény közelebb lép hozzájuk, amazok a táncjátékukat Aravae körül folytatják. Valamelyik rászáll a vállára, vagy ujjára, s mikor a hölgy bőréhez érnek, akkor még nagyobb nyugalmat szülhetnek a lelkében. Végül pár perc múlva halványodni kezdenek a manók, s táncjátékuk lezárásaként a fa fölé röppen mindegyik, majd eggyé válva a pihékkel elengedik azokat, s ahogy azok lágyan szállnak lefelé, úgy alszik ki csodás fényük is..
Mikor a sötétség leple öleli körbe újra a kis zárt helyet, Mordach még pár pillanatig nem szólal meg, végül kezével Aravae felé nyúl, s ha jól célzott, no meg ő sem mozdult el mellőle, akkor sikerül megérintenie a vállát.*
- Nos, kedves hölgyem, én ilyenekre szoktam használni a mágiát.. Léleknyugtatás, látványosság.. Hiába megfoghatatlan, mágikus lények ezek, mégis olyasfajta hangulatot adnak, melyet egy húsvér ember soha. Nem mondom, hogy jobbat, viszont a matériát nem szabad összehasonlítani a megfoghatatlannal.
*Mosolyodik el, persze ebből a másik nem lát semmit egyelőre. Viszont tekintettel arra, hogy a magasban a Hold parányi, bágyadt, beszűrődő tükrén kívül nem sokat látnak, így a férfi ismét megragadja a hölgyemény kezét, s a járaton át kivezeti őt a barlangból. Mikor kiérnek, akkor a bejáratot benövő gyökereket összébb húzza, hogy kevésbé legyen látható, mikor is meghall egy ismerős hangot a távolban.*
- Farkasok..
*Jegyzi meg halkan, miközben a távolban, nagyon halkan farkasvonítás szomorú hangja hallatszik. Egyáltalán nem a közelükből jön, viszont tekintettel arra, hogy a hölgyben felfedezett némi aggódást már akkor, amikor a titkos hely felé tartottak, ezért a Vörös nem is akar tovább itt időzni.*
- Induljunk..
*Jegyzi meg, miközben halk hangjába beleviszi a magabiztos, védelmező élt. Megérinti Aravae karját, végül megindul sietősebb léptekben abba az irányba, amerről jöttek. Kifelé már valamivel könnyebb, hiszen nem kell keresgélni, csupán kijutnak valahol az erdőből, s már a városban is vannak. Persze ehhez Mordach olykor hátrapillant, hiszen a Hold maguk mögött kell, hogy legyen, s egy ponton nagyot sóhajt, mikor észreveszi, hogy az ezüst derengéstől keletre felhők takarják ki az egész csillagos eget, melyeknek széle elérte a Holdat is.*
- Úgy vélem, a Sors a kezünkre játszott! *jegyzi meg immáron hangosabban* Pár perc és kijutunk az erdőből, s pont jó időben vagyunk! Talán még vihar is lesz, s hamarosan odafentről sem fog több fény érkezni!
*Szólal meg lelkesen, majd egy pillanatra lehajol, hogy nadrágját megfossza az időközben odagabalyodott tüskés növénytől.*
- Igazán örülök, hogy elfogadta a vacsorameghívásom! Remélem, hogy az est további részét is ily' kellemesen fogja fogadni! Bár tény, hogy a kezdeti tudományomat a főzés terén szívesen megmutatnám, viszont ha még élni akar egy kis ideig, akkor jó lesz az a fogadói vacsora is! *kacag fel* Ha jól sejtem, Kegyed a nap folyamán abban az ügyben kutakodott, amit említett, én pedig hosszú úton vagyok túl, úgyhogy ránk fér a jól megérdemelt pihenés! *összébb húzza mosolyát, s kicsit komolyabb ábrázatot vesz fel* A családja küldte ide mellesleg a városba, vagy önszántából jött elintézni azt a bizonyos dolgot?
*Kérdi tőle kíváncsian, hiszen még ha nem is ismerteti Mordachkal a részleteket, az ilyen nagyvonalakban elmondott információ birtokában is talán némi segítséget tud neki nyújtani.
Ahogy kiérnek az erdőből, s már látszódik a fogadó, a Vörös fejében felötlik, hogy ő biz' ott hagyta a hirdetését a fogadóban a Szörnyvadász rendről. Ekkor Aravae felé is pillant olyan tekintettel, mintha erősen gondolkozna valamin, ami igaz is.. Függetlenül attól, hogy hölgy, nagyon szívesen látná a társaságban, hiszen úgy véli, hogy egy ilyen intelligens, bájos jellemre - aki még harcolni tud valamennyire - hatalmas szükség lenne.. Persze nem szeretné egyből lerohanni eme ötlettel, így csupán először ismertetésként jegyzi meg, "csak úgy".*
- Visszatérve a harcművészetekre.. *vág bele* Képzelje, nemrég alapítottam egy rendet, mely a Szörnyvadász névre hallgat, s röpke egy éj alatt már hat tag is csatlakozott hozzám! *mondja lelkesen* Baráti társaságnak terveztem, melynek a névből is adódóan az a célja, hogy a szörnyeket vadássza le pénzért, esetleg értékes alapanyagért. Számtalan helyről hallani, hogy troll, hárpia, esetleg más lény tartja rettegésben, így mi amolyan kis "mentőcsapatként" végeznénk velük. Vagy ha egy alkimistának kell bizonyos alapanyag egy lényből, amit nehéz leteríteni, vagy megtalálni, akkor arra is ott vagyunk mi.. A csapat nagyrésze eleve vándor lelkületű, szóval..
*Egy pillanatra elhallgat, lehet érezni a hangjában, hogy a hölgyemény reakciójára vár, miközben el is érik a fogadót.*