*Miután Tikront a papok ellátták és a fejsebének már nincs más dolga, mint befogadni a gyógyító anyagokat, a gnóm hálásan megköszöni a segítséget. Fejébe kapja a kalapját és elindul vissza a szállás felé. A szoba, amit még előző nap kifizetett, rendelkezésére áll. A fogadós nem néz furcsán. Biztosan sokszor vannak olyan vendégek, akik ilyen korai órán térnek csak nyugovóra.
Henua Tikron már nagyjából túltette magát a fogadott lánya eltűnésén. Legalábbis így gondolja. Amikor a szobába benyit, ott fogadja a vddisznóbőr, amit találtak és a kevéske zsír, amit még meg kell főzni, mielőtt elromlik. Megint eszébe jut az a szép nap. Ha nem is töltött sok időt Tillivel, akkor is emékezetes marad az a nap és talán még újra találkoznak egyszer. Már nem aggódik, csak reménykedik. A szíve mélyén azért néha felmerül a gyanú, hogy valami baj történt, de ezeket a gondolatokat elhessegeti, mint a parasztok a kártékony madarakat, akik meg akarják dézsmálni a mező termését.
Megmosdik a friss vízű tálban és ruháitól megválva aludni tér. Álmában előkerül a maszkos csontrabló és Tilli is.
Másnap reggel már nem sokra emlékszik ebből. Tettrekész és el is kezd öltözni. Ma be akarja gyűjteni a számológéphez kellő anyagokat. A festéket magához veszi és a lapokat is, amikre a tervrajzokat szokta felvázolni. Ez egy egyszerű szerkezet lesz, így nem is írt és nem rajzolt róla semmit. A fejében van az egész. Átmegy a városon, ki a folyópartra és ott ágakat gyűjt. Olyat is keres, ami vastagabb és kell több vékony ág is. A szablyájával megmunkálja őket, hogy nagyjából simák legyenek. Ezután majd le kell lakkozni mindet, nehogy a tanítvány kezébe szálka menjen. Ezután keres egy nagyobb darab kitört fát, amiből a golyókat ki tudja majd vájni. Minden golyó közepébe kell még egy vájat is, mert így fogja azokat felhelyezni a rúdra. Ez igen nehéz és hosszadalmas munka, legalábbis egy szablyával és egy dobótőrrel. A gnóm sokáig dolgozik, majd a szütyőjébe teszi az alapanyagokat. Ezután a lakkport oldja fel vízzel. Mivel jobb eszköz nincs nála, a kulacsában teszi meg mindezt. Amikor kész az elegy, visszasiet a fogadóhoz. Úgy gondolja, a Holdudvar alkalmas lesz arra, hogy a fafelületeket lekenegesse és így simává tegye. Leül egy padra és kipakolja maga mellé a rudakat és a golyókat. Az ecsetet aprólékosan kezeli, finom, óvatos mozdulatokkal. Vidáman kezeli a fát és még fütyörészni is kezd. Arra gondol, hogy milyen jó lett volna ezt Tillivel csinálni. A lány ügyes kezű, az az ékszer, amit csinált, ezt mutatja. Tikron nemcsak hasznos, hanem ha csak egyszerűségében is, de szép számológépet is akar csinálni. Ha a gyereknek tetszik, szívesebben tanul majd a szerkezet segítségével.*