Nincs játékban - Holdudvar
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Holdudvar | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 31 (601. - 620. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400
620. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-10-28 21:48:44
Üzenet elküldve: 2013-10-28 21:48:44
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 421
OOC üzenetek: 100
Játékstílus: Vakmerő
//Találkozás Mouryaval//
*Arsenor nem lepődik meg a lány megjegyzésén. Érdekes lehet egy ilyen újdonságot látni. Arsenort is érdekli hogy, készítették el a sírkövet hogy, ilyen legyen. A lány megjegyzéséhez nem tud mit szólni. Csend áll be. Szerencsére kiértek az erdőből. Egy kis fakerítés választja el a Holdudvart az erdőtől. A kis kerítés ajtaja nyitva van úgyhogy Arsenor nem nyitja ki de, előre engedi a lányt. Az illemet azért megtanították neki is. Miután a lány belép követi őt. Szereti a Holdudvart. Békés és biztonságos.*
*Arsenor nem lepődik meg a lány megjegyzésén. Érdekes lehet egy ilyen újdonságot látni. Arsenort is érdekli hogy, készítették el a sírkövet hogy, ilyen legyen. A lány megjegyzéséhez nem tud mit szólni. Csend áll be. Szerencsére kiértek az erdőből. Egy kis fakerítés választja el a Holdudvart az erdőtől. A kis kerítés ajtaja nyitva van úgyhogy Arsenor nem nyitja ki de, előre engedi a lányt. Az illemet azért megtanították neki is. Miután a lány belép követi őt. Szereti a Holdudvart. Békés és biztonságos.*
619. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-10-16 14:28:12
Üzenet elküldve: 2013-10-16 14:28:12
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Ohó, ha eljutnak abba a csinos kis fürdőbe, ott majd kiszolgáltathatja magát valóban a lábujjaitól a fejéig, hiszen ott már tényleg át tudja masszírozni minden porcikáját. Nem csak a vállát, de a lábait, a karjait, a hátát. Sok más hely mellett.
Hirtelen kerül ki kezei közül a megkaparintott hölgy, kinek már szinte megtapintotta testét, de csalódottsága nem tart sokáig, mondhatni pusztán kérész létű, mert alig jut el odáig, hogy felpillantson, már pattan hat is, hogy csatlakozzon.*
- Máris, máris, hova a nagy sietség. Előttünk még az egész éjszaka.
*Vigyorodik el újfent, ahogy feláll a padról, hogy csatlakozzon hozzá. Reméli, hogy sikerült elég jó ajánlatot tennie. Mert hát, az a kis, csendes hely, mit ismer, igazán meghitt és ismerik már Djeck pofáját. Főleg, hogy a főnökasszony az egyik régi nője, ki tud balsorsáról. Szerencsére, ritkán találkozik vele így is, bár jobb szeret máshol lenni. Ám vannak tervei, de előbb mindenképpen ez a nőstény van terítéken. Utána minden más.*
Hirtelen kerül ki kezei közül a megkaparintott hölgy, kinek már szinte megtapintotta testét, de csalódottsága nem tart sokáig, mondhatni pusztán kérész létű, mert alig jut el odáig, hogy felpillantson, már pattan hat is, hogy csatlakozzon.*
- Máris, máris, hova a nagy sietség. Előttünk még az egész éjszaka.
*Vigyorodik el újfent, ahogy feláll a padról, hogy csatlakozzon hozzá. Reméli, hogy sikerült elég jó ajánlatot tennie. Mert hát, az a kis, csendes hely, mit ismer, igazán meghitt és ismerik már Djeck pofáját. Főleg, hogy a főnökasszony az egyik régi nője, ki tud balsorsáról. Szerencsére, ritkán találkozik vele így is, bár jobb szeret máshol lenni. Ám vannak tervei, de előbb mindenképpen ez a nőstény van terítéken. Utána minden más.*
618. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-10-15 20:52:27
Üzenet elküldve: 2013-10-15 20:52:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
*Lehunyja szemét és teljesen elengedi magát, most aztán kiszolgáltatta magát a kis lábujjától a feje búbjáig. Jólesőn hümmög, míg a kalóz kacsók munkálkodnak rajta, s ha Djeckal nem törné meg a csendet válaszával, bizonyára nem lenne ami kizökkentse. De milyen szerencse hogy megszólalt! Így most még nem vész oda Nanaia tisztessége. Sűrű pillái elválnak egymástól, felfedve az izgatottan csillogó borostyán szemeket, amin huncut villanás suhan át. Ezzel egyidejűleg Nanaia előre lendül, amit valószínűleg kalózunk nagyon fog sajnálni, hisz óvatos mancsai épp elérték volna céljukat. Ami viszont furcsa lehet, hogy ez a próbálkozás sem vált ki különösebb ellenszenvet a lányból vagy legalábbis nem teszi szóvá, mintha semmi sem történt volna. Bizonyára a friss levegő és a masszázs jótékony hatására egészen felélénkül, s mire Djeckal észbe kap hősnőnk már vállán zsákjával toporog türelmetlenül, hogy mikor indulnak már.*
- Volna szíves felhúzni a vasmacskát és vitorlát bontani mélyen tisztelt Kapitány uram?
*Kérdi gunyorosan, s főt hajtva pukedlizik is egyet, de hacsak nem kapják el, már pördül is tengelye körül és kacagva elindul a fogadó hátsó bejárata felé. Rég volt már ilyen gondtalan és vidám, őszintén meg is van lepődve magán. De még nem döntötte el, hogy az okoz nagyobb döbbenetet, hogy a történtek után még szóba áll férfival vagy az, hogy valaha is elhitte magáról, hogy nem fog szóba állni többé férfival...*
A hozzászólás írója (Nanaia Gauri) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.15 20:56:23
- Volna szíves felhúzni a vasmacskát és vitorlát bontani mélyen tisztelt Kapitány uram?
*Kérdi gunyorosan, s főt hajtva pukedlizik is egyet, de hacsak nem kapják el, már pördül is tengelye körül és kacagva elindul a fogadó hátsó bejárata felé. Rég volt már ilyen gondtalan és vidám, őszintén meg is van lepődve magán. De még nem döntötte el, hogy az okoz nagyobb döbbenetet, hogy a történtek után még szóba áll férfival vagy az, hogy valaha is elhitte magáról, hogy nem fog szóba állni többé férfival...*
A hozzászólás írója (Nanaia Gauri) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.10.15 20:56:23
617. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-10-14 19:23:13
Üzenet elküldve: 2013-10-14 19:23:13
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Mindig is szeretett örömet okozni a gyengébbik nemnek, főleg ha kapott is érte valamit. Csak úgy ostoba lenne tenni bármit! De ugye Djeck nem ostoba. Vagy ha mégis, akkor nagyon szerencsés ostoba. Mert eddig minden alkalommal úgy sült el, hogy a tettei viszonzásra leltek. Ügyes kalóz, kivel ritkán történik rossz, de akkor alaposan pórul jár. Hiszen a hajóját és legénységét is egyszerre vesztette el. Az átkozott patkányok...
Ahogy halad, élveteg vigyor költözik ajkaira, egyre szélesebb, főleg mikor hátra is dl már Nanaia. Amikor megérinti, marad a keze a helyen és ott folytatja csak, nem mozdulva el, a másik oldalon is párhuzamos helyre nyúlva. Úgy tűnik, ismét vele van a szerencse asszony, szinte érzi édes csókját...*
- A gazdagnegyedben egy fürdő... Ha szeretnéd, elvihetlek oda.
*Tudja jól, hogy nem túl vastag erszényét megkínozná ez, ám most nyert kártyán elég aranyat, hogy egy ilyen kis kiruccanás még beleférjen. Kellenek a görbe esték, ha már egyre több megbízást kell elvállalnia, hogy életben tudja magát tartani.
Ahogy a szemekbe néz, úgy érzi, hogy vágya csak feszül már, egész testében, lassan már fájdalmasan. Egyik keze lágyan simítva csúszik a vállról előre, gyengéden húzva ujjait a nyak vonalán, egy pillanatra se ébresztve a félelmet, hogy fojtogatni szeretné, vagy netalán eltörni a kecses testrészt. Inkább gyengéden halad végig az arc aljától, végig simítva, hogy a mellkas felé haladjon. Kíváncsi, hogy komótosan haladó kacsóját mikor állítja meg a nő. Mert ő magától nem fog addig, míg el nem éri azt a részt, melyet minden férfi lát vágyálmaiban. Kivételt képeznek megint a saját nemük után szaladó hímek. Pfuj-pfuj...*
Ahogy halad, élveteg vigyor költözik ajkaira, egyre szélesebb, főleg mikor hátra is dl már Nanaia. Amikor megérinti, marad a keze a helyen és ott folytatja csak, nem mozdulva el, a másik oldalon is párhuzamos helyre nyúlva. Úgy tűnik, ismét vele van a szerencse asszony, szinte érzi édes csókját...*
- A gazdagnegyedben egy fürdő... Ha szeretnéd, elvihetlek oda.
*Tudja jól, hogy nem túl vastag erszényét megkínozná ez, ám most nyert kártyán elég aranyat, hogy egy ilyen kis kiruccanás még beleférjen. Kellenek a görbe esték, ha már egyre több megbízást kell elvállalnia, hogy életben tudja magát tartani.
Ahogy a szemekbe néz, úgy érzi, hogy vágya csak feszül már, egész testében, lassan már fájdalmasan. Egyik keze lágyan simítva csúszik a vállról előre, gyengéden húzva ujjait a nyak vonalán, egy pillanatra se ébresztve a félelmet, hogy fojtogatni szeretné, vagy netalán eltörni a kecses testrészt. Inkább gyengéden halad végig az arc aljától, végig simítva, hogy a mellkas felé haladjon. Kíváncsi, hogy komótosan haladó kacsóját mikor állítja meg a nő. Mert ő magától nem fog addig, míg el nem éri azt a részt, melyet minden férfi lát vágyálmaiban. Kivételt képeznek megint a saját nemük után szaladó hímek. Pfuj-pfuj...*
616. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-10-13 13:12:05
Üzenet elküldve: 2013-10-13 13:12:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
*Könnyed sóhaj tör fel ajkai közül, s átjárja testét az élvezet, midőn a vastag ujjak hozzáértően oldják ki a csomókat nyakán. Meglepi a tengerész kezek finom érintése, de nem vesződik sokat azzal, hogy magyarázatot leljen mozdulatainak szakszerűségére. Inkább lehunyt szemmel adja át magát a kényelemnek, s olyannyira belefeledkezik ebbe a kellemes törődésbe, hogy megdöntve hátát a kalóz mellkasának támasztja magát. Keze a másiké után nyúl, s mikor egy-egy olyan ponthoz ér, mely igazán jól esik neki, szelíd szorítással marasztalja még kicsit.
Ezen kellemes állapotból még az orrát megcsavaró sörszag sem zökkenti ki, hisz olyan finoman leheli fülére a szavakat, hogy azok andalítóan hatnak rá. Azonban válasz csak késve érkezik, hisz szeretne még megragadni kicsit a pillanatban.*
- Nocsak, oszd meg velem a titkodat...
*Nyögi csendesen, s fejét a kalóz vállára fekteti, hogy szemébe nézhessen. Ajkain most is nyugodt mosoly pihen, aranyló tekintete is nyugalomról tanúskodik, de sosem lehet tudni, hogy valójában mit forgat a fejében. Annyi bizonyos, hogy nem szándékozik a fogadóba visszamenni, de ezt egyelőre nem közli a férfival, inkább szándékosan tetteti kicsit az ártatlant, mintha nem tudná miről lenne szó. Dehát ez a dolga, hogy kicsit kéresse is magát, elvégre hamar elaludna a kíváncsiság, s a vágy, ha könnyen adná magát. Így aztán csendben várja a férfi válaszát, s közben nem tesz mást, mint elbűvölő csillogással szemében pislog párat.*
Ezen kellemes állapotból még az orrát megcsavaró sörszag sem zökkenti ki, hisz olyan finoman leheli fülére a szavakat, hogy azok andalítóan hatnak rá. Azonban válasz csak késve érkezik, hisz szeretne még megragadni kicsit a pillanatban.*
- Nocsak, oszd meg velem a titkodat...
*Nyögi csendesen, s fejét a kalóz vállára fekteti, hogy szemébe nézhessen. Ajkain most is nyugodt mosoly pihen, aranyló tekintete is nyugalomról tanúskodik, de sosem lehet tudni, hogy valójában mit forgat a fejében. Annyi bizonyos, hogy nem szándékozik a fogadóba visszamenni, de ezt egyelőre nem közli a férfival, inkább szándékosan tetteti kicsit az ártatlant, mintha nem tudná miről lenne szó. Dehát ez a dolga, hogy kicsit kéresse is magát, elvégre hamar elaludna a kíváncsiság, s a vágy, ha könnyen adná magát. Így aztán csendben várja a férfi válaszát, s közben nem tesz mást, mint elbűvölő csillogással szemében pislog párat.*
615. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-10-13 11:18:56
Üzenet elküldve: 2013-10-13 11:18:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Eddig Djecknek is tetszik a hely, nincs oka panaszra. Kellemes látási viszonyok este is és remek látvány, mi elé tárul. Persze, igyekszik nem túl feltűnően nézni, csak lopva pillantani, de sajnos így is észreveszi Nanaia, de nem teszi szóvá. Lám, csak nem tetszik neki? Volt már, aki ilyen helyzetben egy pofonnal honorálta a kedves, kutakodó pillantásokat.
A hirtelen fordulásban csak egy dolgot sajnál, hogy eleinte elvész a kellemes látvány, ám hamar pótolja vonzón gömbölyödő vállaival, miket úgy kínál neki. Azzal egy pillanatig nem lesz gond, hogy túl messze lenne a férfi, rögvest ő is pózt vált és mögé csúszik a padon. Legszívesebben végigcsókolná, beleharapna, ajkaival, nyelvével, fogaival édesgetné, becézné a finom bőrt, de azért most még visszafogja magát. Kicsit sokszor képelték fel ahhoz, hogy ne kezdjen tanulni belőle... De nem elégszer, hogy befejezze a nők hajkurászását.*
- Csak kérned kell...
*Hazudik, egy pillanatig sem kell kérni, rögvest mozdul és elkezdi masszírozni a vállakat. Jól tudja már, hogy hol és hogyan kell, nem ez az első alkalom, hogy egy vonzó nőt masszíroz. Eleinte a két vállat fogja meg, majd a nyak felé simít a bőrén, hogy félúton megállva és nem túl erősen, először csak felmérve az izmok állapotát, nyomkodni kezdi. Aztán annak megfelelő erővel masszírozza, amennyire keménynek érzi ott az izmokat. Nem sieti el, kezei lassan, erősen és szinte már szakavatottan mozognak. Ujjai később felvándorolnak a nyakra is, ott is eloszlatva a kínzó fájdalmat enyhítő és lassan kellemesen meleg ujjaival.*
- Ha gondolod, ismerek egy helyet, ahol ennél alaposabban is ellazíthatlak.
*Szinte csuk súgja a lány fülére hátulról, hogy még kissé sörszagú leheletét is érezheti Nanaia. Persze, rögtön lehet sejteni, hogy a fogadó szobájára gondol, jó közel van és kettesben lehetnek, teljesen. Ám van más is, mi kobakjában megfordul.*
A hirtelen fordulásban csak egy dolgot sajnál, hogy eleinte elvész a kellemes látvány, ám hamar pótolja vonzón gömbölyödő vállaival, miket úgy kínál neki. Azzal egy pillanatig nem lesz gond, hogy túl messze lenne a férfi, rögvest ő is pózt vált és mögé csúszik a padon. Legszívesebben végigcsókolná, beleharapna, ajkaival, nyelvével, fogaival édesgetné, becézné a finom bőrt, de azért most még visszafogja magát. Kicsit sokszor képelték fel ahhoz, hogy ne kezdjen tanulni belőle... De nem elégszer, hogy befejezze a nők hajkurászását.*
- Csak kérned kell...
*Hazudik, egy pillanatig sem kell kérni, rögvest mozdul és elkezdi masszírozni a vállakat. Jól tudja már, hogy hol és hogyan kell, nem ez az első alkalom, hogy egy vonzó nőt masszíroz. Eleinte a két vállat fogja meg, majd a nyak felé simít a bőrén, hogy félúton megállva és nem túl erősen, először csak felmérve az izmok állapotát, nyomkodni kezdi. Aztán annak megfelelő erővel masszírozza, amennyire keménynek érzi ott az izmokat. Nem sieti el, kezei lassan, erősen és szinte már szakavatottan mozognak. Ujjai később felvándorolnak a nyakra is, ott is eloszlatva a kínzó fájdalmat enyhítő és lassan kellemesen meleg ujjaival.*
- Ha gondolod, ismerek egy helyet, ahol ennél alaposabban is ellazíthatlak.
*Szinte csuk súgja a lány fülére hátulról, hogy még kissé sörszagú leheletét is érezheti Nanaia. Persze, rögtön lehet sejteni, hogy a fogadó szobájára gondol, jó közel van és kettesben lehetnek, teljesen. Ám van más is, mi kobakjában megfordul.*
614. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-10-13 09:27:34
Üzenet elküldve: 2013-10-13 09:27:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
- Igen, szeretem ezt a helyet...
*Szelíd mosoly kíséri halk szavait, de valójában kárörvendő kacaj visszhangzik fejében. Mindig mulatságos, mikor egy Djeckalhoz hasonló nagylegény megtorpan, s talán szemérmességet mímel, azért nem ragadja magához a felkínálkozó nőt. Nem lepődik meg rajta, számított rá, hogy túl sok lesz az udvariaskodás, itt Artheniorban mindenki udvariaskodik. Tovább kémleli az eget, nyakát nyújtogatva, de így sem kerüli el a kalóz pillantását, de felháborodás helyett inkább elégedett. Mindig is szerette az elismerést, s hát ez mi más is lehetne? Majd hirtelen gondol egyet, s oldalra fordul, lábát átveti a padon, mintha csak lovon ülne, így Djeckalnak most hátát mutatja. Haját összefogja két kezével, s előre emeli, hogy mellkasán pihenjenek tovább a kósza tincsek, így kerek vállai fedetlenül maradnak.*
- Délután a barakkban jártam, jól esne kicsit ellazulni...
*S ha túlságosan távol került volna, míg átfordult a padon, most hátrébb csúszik, eléggé közel ahhoz, hogy ha Djeckal hajlandó volna bemutatni ujjainak ügyességét, hát könnyedén elérje a szép nyakat és formás vállait. Ha elég meggyőzőnek bizonyult, s a férfi megkínzott izmainak gyúrásába kezd, érezheti, hogy minden érintésnél kellemes remegés fut át Nanaia egész testén. Hogy ezt a vágy okozza, esetleg a hűvös kezek érintése vagy az a kielégítő érzés, mellyel megfeszült tagjai kioldódnak? Djeckalra van bízva, hogy miként fogja fel a test ezen üzenetét.*
*Szelíd mosoly kíséri halk szavait, de valójában kárörvendő kacaj visszhangzik fejében. Mindig mulatságos, mikor egy Djeckalhoz hasonló nagylegény megtorpan, s talán szemérmességet mímel, azért nem ragadja magához a felkínálkozó nőt. Nem lepődik meg rajta, számított rá, hogy túl sok lesz az udvariaskodás, itt Artheniorban mindenki udvariaskodik. Tovább kémleli az eget, nyakát nyújtogatva, de így sem kerüli el a kalóz pillantását, de felháborodás helyett inkább elégedett. Mindig is szerette az elismerést, s hát ez mi más is lehetne? Majd hirtelen gondol egyet, s oldalra fordul, lábát átveti a padon, mintha csak lovon ülne, így Djeckalnak most hátát mutatja. Haját összefogja két kezével, s előre emeli, hogy mellkasán pihenjenek tovább a kósza tincsek, így kerek vállai fedetlenül maradnak.*
- Délután a barakkban jártam, jól esne kicsit ellazulni...
*S ha túlságosan távol került volna, míg átfordult a padon, most hátrébb csúszik, eléggé közel ahhoz, hogy ha Djeckal hajlandó volna bemutatni ujjainak ügyességét, hát könnyedén elérje a szép nyakat és formás vállait. Ha elég meggyőzőnek bizonyult, s a férfi megkínzott izmainak gyúrásába kezd, érezheti, hogy minden érintésnél kellemes remegés fut át Nanaia egész testén. Hogy ezt a vágy okozza, esetleg a hűvös kezek érintése vagy az a kielégítő érzés, mellyel megfeszült tagjai kioldódnak? Djeckalra van bízva, hogy miként fogja fel a test ezen üzenetét.*
613. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-10-13 00:53:04
Üzenet elküldve: 2013-10-13 00:53:04
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 61
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Ki lenne olyan fatökű, hogy ne menjen rögvest egy ilyen csábító szépség után? Bolond lehet, ki nem teszi, vagy csak nem a nők után, sokkal inkább saját neméhez tartozókat követve tűnne el a fogadóból.
Számára elég különleges ez a hely, bár a tengeren ha nincs vihar, ott is jól látható a Hold ezüstös, átható fénye. De a szárazföldön nem szokott annyira hozzá ehhez, a sok ház takarni szokta, csak az alacsonyabb épületek közt, melyek ritkásan, elszórtan leledzenek, ott látni jól, ám ez a kis udvar megkapó és szinte varázslatos ezzel a kis különlegességével.
Követi ám, nem ragad le a csodálkozásával túlzottan, hiszen a Holdat millió és egy alkalommal látta már, s láthatja még legalább ennyiszer, míg ez a nő ki tudja hová lesz, ha most nem siet hozzá. Egész szép látvány, ahogy elnyújtózik a padon, kedve lenne rá vetni magát, de inkább mellé ül csupán.*
- Itt sokkal jobb...
*Fújja ki tüdejéből a maradék, poshadt levegőt, mit még a fogadóból hozott ki, hogy helyébe érhessen a hűs, esti lég, miként beszívja a már-már csípős, hideg levegőt.*
- Szóval, miféle szórakozáshoz lenne kedved?
*Nem fordul felé, csak pillantását veti oldalra, hogy lássa az... arcát. Mi mást is nézhetne, hiszen a bájos pofi olyan tüneményes, s az a csókolni való orca... Igyekszik nem feltűnően nézni ettől lejjebb, mintha néha csak a nyak finom vonalát lesné, de persze, hím lévén lejjebb is kering a szürke pillantás. Ajjaj, csak észre ne vegye.*
Számára elég különleges ez a hely, bár a tengeren ha nincs vihar, ott is jól látható a Hold ezüstös, átható fénye. De a szárazföldön nem szokott annyira hozzá ehhez, a sok ház takarni szokta, csak az alacsonyabb épületek közt, melyek ritkásan, elszórtan leledzenek, ott látni jól, ám ez a kis udvar megkapó és szinte varázslatos ezzel a kis különlegességével.
Követi ám, nem ragad le a csodálkozásával túlzottan, hiszen a Holdat millió és egy alkalommal látta már, s láthatja még legalább ennyiszer, míg ez a nő ki tudja hová lesz, ha most nem siet hozzá. Egész szép látvány, ahogy elnyújtózik a padon, kedve lenne rá vetni magát, de inkább mellé ül csupán.*
- Itt sokkal jobb...
*Fújja ki tüdejéből a maradék, poshadt levegőt, mit még a fogadóból hozott ki, hogy helyébe érhessen a hűs, esti lég, miként beszívja a már-már csípős, hideg levegőt.*
- Szóval, miféle szórakozáshoz lenne kedved?
*Nem fordul felé, csak pillantását veti oldalra, hogy lássa az... arcát. Mi mást is nézhetne, hiszen a bájos pofi olyan tüneményes, s az a csókolni való orca... Igyekszik nem feltűnően nézni ettől lejjebb, mintha néha csak a nyak finom vonalát lesné, de persze, hím lévén lejjebb is kering a szürke pillantás. Ajjaj, csak észre ne vegye.*
612. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-10-12 18:41:25
Üzenet elküldve: 2013-10-12 18:41:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 214
OOC üzenetek: 62
Játékstílus: Vakmerő
*Hát most sem kell csalódnia incselkedő testbeszédében, így aztán még magabiztosabb léptekkel sétál ki a fogadóból nyomában a kalózzal. Volt már szerencséje itt járni, így nem csodálkozik már a kert meghittségén. A Hold fényével ezüstözött udvaron fürge léptekkel vág át, meg sem áll a lugasig, ahol zsákját a pad mellé ejti, ülepét pedig elegáns mozdulattal a padra helyezi. Mellkasa egészen megemelkedik, olyan nagy sóhajjal szívja magába a kellemesen hűvös levegőt, mely élénkítően hat rá a fogadó fülledtsége után. Majd hátradől és karjait széttárva a pad támlájára helyezi őket, jobb lábát keresztülveti a másikon, míg fejét egészen hátradönti. Arca ragyogni látszik ebben az esti fényben, ahogy az eget kémleli. Így ejtőzik némán pár pillanatig, s addig nem is szólal meg míg Djeckal nem szól hozzá.*
611. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-10-07 19:15:51
Üzenet elküldve: 2013-10-07 19:15:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// A múlt árnyai //
*Ezekben a "csodás" pillanatokban ad hálát Mordach a Sors kegyeinek, hogy az útja során összehozta számos olyan tanítóval, akik nem taszították el maguktól a Vöröst szokatlan külseje láttán, s átadták neki a tudásukat, mely a harc minden területére kiterjedt. Természetesen a kitartó gyakorlás és elszántság nélkül sehova sem jutott volna Mordach.. Ezért is izzanak így véres szemei a harci láztól fűtve, ám nem azért, mert fájdalmat okozhat egy gaz alaknak, hanem a tény, hogy pár könnyedebb csellel ekkora sérülést tudott okozni, az mindig felemelő! A harc közepette ezért is kavarognak benne az érzelmek, ám a tetőponton mégis a düh uralkodik, ahogy szeme végignéz a Nolie felé közeledő alakon. Ha tudna a szemével ölni, akkor most biztosan apró darabokra szaggatná a férgesét, ám ennek egy enyhébb változatát hű társa, a hosszúkard is megteszi, hiszen halk roppanással fúrja be magát az ellenség gerincébe, majd a vérrel áztatott penge mellkasán tör ki. Mintha csak megállt volna a pillanat, úgy esik össze lassan a test, majd egy halk puffanással rogyik térdre, s csúszik le az élettelen test a hosszúkardról. Egy átlagos szemnek igazán borzasztó látványt nyújthat, ám a Vörös nem érez egy apró bűntudatot sem, sőt.. Azonban most nincs idő élvezni a kialakult helyzetet, a férfi rögtön oda is ugrik Nolie mellé, majd nagy és vérszín íriszeivel mered rá kérdően.*
- Iriana..?
*Ekkor egy röpke pillantást ereszt meg az erdő felé, ahol az egyik fa mellett látja eltűnni Irianát. A Vörös viszont ekkor választás elé kerül.. Vagy a hóhajú hölgy után ered az erdőbe, hiszen egyedül a jelenlegi helyzetben könnyen eshet baja, vagy az ébenhajú szépség mellett marad testőrként, s őt fogja védelmezni a továbbiakban.. Az arcán feltűnhet egy pillanatra a hezitálás, azonban pár másodpercen belül kihúzza pengéjét a holttestből, s határozottan Nolie elé lép.*
- Ne aggódj, nem foglak magadra hagyni, együtt fogjuk ezt végigcsinálni, történjék bármi..
*Bólint felé határozottan, majd még egy utolsó pillantást vet az eközben eltűnő Iriana alakjára, s egy jókívánság megeresztése után rögtön visszatér a valóságba, s Roet szavaira kezd koncentrálni.*
- Nem hagyhattam, hogy bántsa, főleg hogy.. *ekkor elakad a szava, majd feltűnően máshonnan folytatja* Mi lenne az a terv? *ekkor már kezd mosolyogni* Ha mi összetalálkozunk, akkor annak mindig futás a vége, nem gondolod?
*Teszi még hozzá gyorsan kacagva, kicsit oldva a feszültséget, s végül odalép Nolie mellé, majd megragadja a kezét váratlanul.*
- Immáron jobban kereshetnek engem, mint téged.. *suttogja felé* Most még ha akarnál se tudnál elválni tőlem, hiszen lassan az én fejemen nagyobb vérdíj lesz, így tényleges egy csomagban vagyunk!
*Húzza egy halovány félmosolyra ajkait, ám a tündér kezét még mindig erősen szorítja, ezzel jelezve, hogy nem fogja magára hagyni. Ha nem ellenkezik a hölgy, akkor így erednek futásnak a törpe után, viszont ha igen, akkor Mordach elereszti, s szorosan a nyomában kezd rohanni.*
*Ezekben a "csodás" pillanatokban ad hálát Mordach a Sors kegyeinek, hogy az útja során összehozta számos olyan tanítóval, akik nem taszították el maguktól a Vöröst szokatlan külseje láttán, s átadták neki a tudásukat, mely a harc minden területére kiterjedt. Természetesen a kitartó gyakorlás és elszántság nélkül sehova sem jutott volna Mordach.. Ezért is izzanak így véres szemei a harci láztól fűtve, ám nem azért, mert fájdalmat okozhat egy gaz alaknak, hanem a tény, hogy pár könnyedebb csellel ekkora sérülést tudott okozni, az mindig felemelő! A harc közepette ezért is kavarognak benne az érzelmek, ám a tetőponton mégis a düh uralkodik, ahogy szeme végignéz a Nolie felé közeledő alakon. Ha tudna a szemével ölni, akkor most biztosan apró darabokra szaggatná a férgesét, ám ennek egy enyhébb változatát hű társa, a hosszúkard is megteszi, hiszen halk roppanással fúrja be magát az ellenség gerincébe, majd a vérrel áztatott penge mellkasán tör ki. Mintha csak megállt volna a pillanat, úgy esik össze lassan a test, majd egy halk puffanással rogyik térdre, s csúszik le az élettelen test a hosszúkardról. Egy átlagos szemnek igazán borzasztó látványt nyújthat, ám a Vörös nem érez egy apró bűntudatot sem, sőt.. Azonban most nincs idő élvezni a kialakult helyzetet, a férfi rögtön oda is ugrik Nolie mellé, majd nagy és vérszín íriszeivel mered rá kérdően.*
- Iriana..?
*Ekkor egy röpke pillantást ereszt meg az erdő felé, ahol az egyik fa mellett látja eltűnni Irianát. A Vörös viszont ekkor választás elé kerül.. Vagy a hóhajú hölgy után ered az erdőbe, hiszen egyedül a jelenlegi helyzetben könnyen eshet baja, vagy az ébenhajú szépség mellett marad testőrként, s őt fogja védelmezni a továbbiakban.. Az arcán feltűnhet egy pillanatra a hezitálás, azonban pár másodpercen belül kihúzza pengéjét a holttestből, s határozottan Nolie elé lép.*
- Ne aggódj, nem foglak magadra hagyni, együtt fogjuk ezt végigcsinálni, történjék bármi..
*Bólint felé határozottan, majd még egy utolsó pillantást vet az eközben eltűnő Iriana alakjára, s egy jókívánság megeresztése után rögtön visszatér a valóságba, s Roet szavaira kezd koncentrálni.*
- Nem hagyhattam, hogy bántsa, főleg hogy.. *ekkor elakad a szava, majd feltűnően máshonnan folytatja* Mi lenne az a terv? *ekkor már kezd mosolyogni* Ha mi összetalálkozunk, akkor annak mindig futás a vége, nem gondolod?
*Teszi még hozzá gyorsan kacagva, kicsit oldva a feszültséget, s végül odalép Nolie mellé, majd megragadja a kezét váratlanul.*
- Immáron jobban kereshetnek engem, mint téged.. *suttogja felé* Most még ha akarnál se tudnál elválni tőlem, hiszen lassan az én fejemen nagyobb vérdíj lesz, így tényleges egy csomagban vagyunk!
*Húzza egy halovány félmosolyra ajkait, ám a tündér kezét még mindig erősen szorítja, ezzel jelezve, hogy nem fogja magára hagyni. Ha nem ellenkezik a hölgy, akkor így erednek futásnak a törpe után, viszont ha igen, akkor Mordach elereszti, s szorosan a nyomában kezd rohanni.*
610. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-10-06 13:14:26
Üzenet elküldve: 2013-10-06 13:14:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt árnyai//
* Ijedten kapkodja a szemét a két férfi között, mindketten, ha nem is könnyedén, de gyorsan elbánnak a támadókkal. Mikor a kardjával hadonászva megindul egy Nolie felé felkészül az esetleges támadásra, de az elmarad. Mordach gyorsabbnak bizonyul. A lány ajkait egy halk sikoly hagyja el látva az ellenség felnyársalását. A botot még akkor is görcsösen szorítják karcsú ujjai, mikor már biztos benne, hogy a férfi soha többé nem fog felállni.
Ijedt arccal fordul az erdő felé, hogy lássa tündértása reakcióját. Épp sikerül elkapnia, ahogy Iriana alakja eltűnik a fák között. Nem kiállt vagy indul utána, el tudja képzelni, hogy a lánynak nem lehetett épp kedvére való a látvány.
Legszívesebben ő is kiszállna.. De nem teheti. Tudja, hogy úton-útfélen összeakadna valakivel, aki elég motivációnak tartana ötszáz aranyat egy nyaklánc fejében.
A törpét hallva visszafordul a Holdudvar felé és látja az ajtóban a két őrt. A megjelenésük nyugtalansággal tölti el, hiszen tudja, hogy velük nem érdemes ujjat húzni.
Valószínűleg Roet is így gondolja, mivel "visszavonulót fúj" és elindul. Nolie egy pillanattal később tér magához, majd sietős léptekkel felzárkózik a kis csapathoz.*
* Ijedten kapkodja a szemét a két férfi között, mindketten, ha nem is könnyedén, de gyorsan elbánnak a támadókkal. Mikor a kardjával hadonászva megindul egy Nolie felé felkészül az esetleges támadásra, de az elmarad. Mordach gyorsabbnak bizonyul. A lány ajkait egy halk sikoly hagyja el látva az ellenség felnyársalását. A botot még akkor is görcsösen szorítják karcsú ujjai, mikor már biztos benne, hogy a férfi soha többé nem fog felállni.
Ijedt arccal fordul az erdő felé, hogy lássa tündértása reakcióját. Épp sikerül elkapnia, ahogy Iriana alakja eltűnik a fák között. Nem kiállt vagy indul utána, el tudja képzelni, hogy a lánynak nem lehetett épp kedvére való a látvány.
Legszívesebben ő is kiszállna.. De nem teheti. Tudja, hogy úton-útfélen összeakadna valakivel, aki elég motivációnak tartana ötszáz aranyat egy nyaklánc fejében.
A törpét hallva visszafordul a Holdudvar felé és látja az ajtóban a két őrt. A megjelenésük nyugtalansággal tölti el, hiszen tudja, hogy velük nem érdemes ujjat húzni.
Valószínűleg Roet is így gondolja, mivel "visszavonulót fúj" és elindul. Nolie egy pillanattal később tér magához, majd sietős léptekkel felzárkózik a kis csapathoz.*
609. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-10-06 10:07:19
Üzenet elküldve: 2013-10-06 10:07:19
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt árnyai//
*Az orkok kiosztanak pár pofont, aztán még párat, és még párat, és így tovább, míg mindenki el nem rohant a közelükből. Ekkor megfordulnak, és figyelik, hogy áll a törpe a csatározással. Ekkor nagyjából ott tart a harc, hogy Roet igen komoly bajban van, hiszen második ellenfele sokkal kifinomultabbnak bizonyul, mint a másik. Nem is haboznak sokat, egyikük odalép, és egy amolyan igazi ökölcsapással leteríti a fickót. Mordach eközben nincs akkora gondban, bár a bárdos nem volt teljesen ostoba, így a csapás után védekezően kapta maga elé a fegyvert, azonban a második trükk sikerül. A csapástól megtántorodik a férfi, így a Vörös csizmája éppen telibe találja az arcát. Persze ettől azonnal ki is dől, így jöhet a következő, aki már eléggé rémülten néz a harc elébe. Tulajdonképpen látva, hogy gyakorlatilag egy karcolás nélkül szétverték a csürhét, őt már nem fűti olyan harci kedv, mint 'társát'. Így miután egy hátraugrással el tudja kerülni az első csapást, elkezd rohanni, vissza a fogadóba, onnan pedig ki tudja, merre. Ekkor pedig egy kiáltás hangzik, a harmadik férfi kiáltása, amint a kard beleáll a hátába, és gyakorlatilag azonnali halált okoz.
Nagyjából ezzel egy időben Nolie azt tapasztalhatja, hogy Iriana érthetetlen okokból egyszer csak elindul az erdő irányába, és eltűnik a fák között. Nem lehet tudni, mi késztette megfutamodásra, de nem lehet hibáztatni érte, valószínűleg sok volt ez neki... és gyakorlatilag még semmi sem történt, hát mi jöhet ezután? Roet kirántja a tőrt a férfi combjából, ahova előzőleg helyezte, majd Mordachra mered:*
- Ezt csúnyán megszívjuk, most a nyakunkba varrhatnak egy gyilkosságot is. Erősen kétlem, hogy bárki elfelejtené a vörös hajadat, ha egyszer már látta, márpedig amikor az asztalt felrúgtad... *sóhajt egyet* Úgy érzem, lassan a városőrség is a nyakunkon lesz, az pedig elég nagy baj lenne. Javaslom, menjünk a templomba, ott biztonságban lehetünk. *és végszóra meg is jelenik az ajtóban két városőr, nagy valószínűséggel még azt is látják, ahogy Mordach kihúzza a kardját a hullából, Roet pedig amint ezt kiszúrja, rögtön visszavonulót fúj. Azt még ő is tudja, hogy az őrséggel nem jó ujjat húzni. Int az orkoknak, és reméli, hogy a Vörös is követni fogja a templom felé, nem bonyolódik ostoba harcba. Még nyomatékosításnak hozzáteszi:*
- Erről volt szó, cimbora, te elég nagy bajban vagy, de ne aggódj, van egy tervem, csak egy kis időt kell nyernünk.
*Az orkok kiosztanak pár pofont, aztán még párat, és még párat, és így tovább, míg mindenki el nem rohant a közelükből. Ekkor megfordulnak, és figyelik, hogy áll a törpe a csatározással. Ekkor nagyjából ott tart a harc, hogy Roet igen komoly bajban van, hiszen második ellenfele sokkal kifinomultabbnak bizonyul, mint a másik. Nem is haboznak sokat, egyikük odalép, és egy amolyan igazi ökölcsapással leteríti a fickót. Mordach eközben nincs akkora gondban, bár a bárdos nem volt teljesen ostoba, így a csapás után védekezően kapta maga elé a fegyvert, azonban a második trükk sikerül. A csapástól megtántorodik a férfi, így a Vörös csizmája éppen telibe találja az arcát. Persze ettől azonnal ki is dől, így jöhet a következő, aki már eléggé rémülten néz a harc elébe. Tulajdonképpen látva, hogy gyakorlatilag egy karcolás nélkül szétverték a csürhét, őt már nem fűti olyan harci kedv, mint 'társát'. Így miután egy hátraugrással el tudja kerülni az első csapást, elkezd rohanni, vissza a fogadóba, onnan pedig ki tudja, merre. Ekkor pedig egy kiáltás hangzik, a harmadik férfi kiáltása, amint a kard beleáll a hátába, és gyakorlatilag azonnali halált okoz.
Nagyjából ezzel egy időben Nolie azt tapasztalhatja, hogy Iriana érthetetlen okokból egyszer csak elindul az erdő irányába, és eltűnik a fák között. Nem lehet tudni, mi késztette megfutamodásra, de nem lehet hibáztatni érte, valószínűleg sok volt ez neki... és gyakorlatilag még semmi sem történt, hát mi jöhet ezután? Roet kirántja a tőrt a férfi combjából, ahova előzőleg helyezte, majd Mordachra mered:*
- Ezt csúnyán megszívjuk, most a nyakunkba varrhatnak egy gyilkosságot is. Erősen kétlem, hogy bárki elfelejtené a vörös hajadat, ha egyszer már látta, márpedig amikor az asztalt felrúgtad... *sóhajt egyet* Úgy érzem, lassan a városőrség is a nyakunkon lesz, az pedig elég nagy baj lenne. Javaslom, menjünk a templomba, ott biztonságban lehetünk. *és végszóra meg is jelenik az ajtóban két városőr, nagy valószínűséggel még azt is látják, ahogy Mordach kihúzza a kardját a hullából, Roet pedig amint ezt kiszúrja, rögtön visszavonulót fúj. Azt még ő is tudja, hogy az őrséggel nem jó ujjat húzni. Int az orkoknak, és reméli, hogy a Vörös is követni fogja a templom felé, nem bonyolódik ostoba harcba. Még nyomatékosításnak hozzáteszi:*
- Erről volt szó, cimbora, te elég nagy bajban vagy, de ne aggódj, van egy tervem, csak egy kis időt kell nyernünk.
608. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-10-05 12:31:19
Üzenet elküldve: 2013-10-05 12:31:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Lleanysta Shyeldeora//
*Csak egy mosolyt csal ki Hyranból a fehér arcú szépség, meg egy biccentést. Minek is szépíteni, lassan elbűvöli teljesen a nő, ezért megengedhet magának egy kis lazulást, a merevségéből úgyis van még mit kiengedni. Feszült már napok óta, kapóra jött Lleanysta fogadóbéli látogatása. Így nem is vesz észre semmi olyat, amit nem kellene, poharát önként tartja, és az miatta töltődik meg a vörös színű borral. Jól esik neki, nem is tagadhatja, talán egy kicsit kesernyés, de a hangulat és a Lleanysta közelsége még ezt is kiszívja az élvezete hátráltatójából.*
- Igen, egész jó volt. De egyelőre ennyi bőven elég. *Jelenti be, ami arról tanúskodik, hogy azért mégsem volt tökéletes élmény ennek a bornak a megivása. Még mindig látszik néhány pötty, az italtól kiváltott libabőrzből, amitől meg is borzongott Hyran. Biztos benne, hogy nem szokott ilyet inni, az érzés nem kellemes, már csak azt nem tudja, hogy a népek miért isszák ezt literszámra. Ráadásul ők még jól is érzik magukat miatta, ő pedig ugyanolyan, mint volt. Talán kicsit bátrabb, és emiatt is cirógatta végig a nő hátát, aki szintén beleborzongott az érintésbe, még ha nem is annyira, mint Hyran a boréba. ~ Egy jó almabor vagyok. ~ Kuncog az elméjében a nagyon rossz viccén, majd, mivel túl jól nevelt ehhez, elnézést is kér a gyönyörű teremtéstől. Meglepetésére Lleanysta bevallja, hogy ő szerette volna, és így már azért egy kicsit más megvilágításba helyezi az eseményeket. Megnyugszik egy kissé, de utána rögtön bele is pirul halványan, ahogy a vörös ajkú félelf a karjához bújik. Az ajkai kiszáradnak, muszáj megnyalnia őket, a tokában is kis gombóc kezd növekedni, a megérintett karja pedig újra libabőrös lesz*
- Igaza van, nem kellene, de már megtörtént. Nem tudom, hogy féljek-e öntől, egyelőre más gondolatok foglalkoztatnak magával kapcsolatban, kedves Lleanysta. *Amint elhagyják az ajkait a becstelen szóképződmények, elveszi a szemeit a nőéről és zavartan fordítja el a fejét. ~ Én is csak olyan lennék, mint a többi? Borzalmas vagyok. ~ Hordja le magát, majd gyorsan menteni próbálja a helyzetet, de továbbra sem húzódik el.*
- Nem úgy gondoltam kedves, csak kicsúszott a számon, ne haragudj. *Észre sem veszi, hogy tegezésre váltott, egy apró pillanatra megszédül, a bor megtette hatását. Már rég elnézést kért volna alapesetben és el is ment volna, de Lleanysta a bűvkörébe vonta és nem menekülhetett, tudta jól. Ha már elkezdte ezt a játszmát, be is kell fejeznie. Hogy ne csak úgy üljön ott, mint egy elbambuló öszvér, gyorsan tölt még egy italt mindkettőjüknek – Lleanystanak csak abban az esetben, ha az ő pohara már kiürült -, majd az övét gyorsan le is hajtja. Most viszont már ízlik neki a bor, valami átkapcsolhatott nála.*
- Igazán ízletes már másodjára. *Vizsgálja az ujjai között csavargatott poharat, amibe pár csepp még maradt, és a keze újra elindul Lleanysta hátán, de most nem hagyja abba a műveletet. Furcsán mosolyog a nőre, élvezi az ittlétet.*
*Csak egy mosolyt csal ki Hyranból a fehér arcú szépség, meg egy biccentést. Minek is szépíteni, lassan elbűvöli teljesen a nő, ezért megengedhet magának egy kis lazulást, a merevségéből úgyis van még mit kiengedni. Feszült már napok óta, kapóra jött Lleanysta fogadóbéli látogatása. Így nem is vesz észre semmi olyat, amit nem kellene, poharát önként tartja, és az miatta töltődik meg a vörös színű borral. Jól esik neki, nem is tagadhatja, talán egy kicsit kesernyés, de a hangulat és a Lleanysta közelsége még ezt is kiszívja az élvezete hátráltatójából.*
- Igen, egész jó volt. De egyelőre ennyi bőven elég. *Jelenti be, ami arról tanúskodik, hogy azért mégsem volt tökéletes élmény ennek a bornak a megivása. Még mindig látszik néhány pötty, az italtól kiváltott libabőrzből, amitől meg is borzongott Hyran. Biztos benne, hogy nem szokott ilyet inni, az érzés nem kellemes, már csak azt nem tudja, hogy a népek miért isszák ezt literszámra. Ráadásul ők még jól is érzik magukat miatta, ő pedig ugyanolyan, mint volt. Talán kicsit bátrabb, és emiatt is cirógatta végig a nő hátát, aki szintén beleborzongott az érintésbe, még ha nem is annyira, mint Hyran a boréba. ~ Egy jó almabor vagyok. ~ Kuncog az elméjében a nagyon rossz viccén, majd, mivel túl jól nevelt ehhez, elnézést is kér a gyönyörű teremtéstől. Meglepetésére Lleanysta bevallja, hogy ő szerette volna, és így már azért egy kicsit más megvilágításba helyezi az eseményeket. Megnyugszik egy kissé, de utána rögtön bele is pirul halványan, ahogy a vörös ajkú félelf a karjához bújik. Az ajkai kiszáradnak, muszáj megnyalnia őket, a tokában is kis gombóc kezd növekedni, a megérintett karja pedig újra libabőrös lesz*
- Igaza van, nem kellene, de már megtörtént. Nem tudom, hogy féljek-e öntől, egyelőre más gondolatok foglalkoztatnak magával kapcsolatban, kedves Lleanysta. *Amint elhagyják az ajkait a becstelen szóképződmények, elveszi a szemeit a nőéről és zavartan fordítja el a fejét. ~ Én is csak olyan lennék, mint a többi? Borzalmas vagyok. ~ Hordja le magát, majd gyorsan menteni próbálja a helyzetet, de továbbra sem húzódik el.*
- Nem úgy gondoltam kedves, csak kicsúszott a számon, ne haragudj. *Észre sem veszi, hogy tegezésre váltott, egy apró pillanatra megszédül, a bor megtette hatását. Már rég elnézést kért volna alapesetben és el is ment volna, de Lleanysta a bűvkörébe vonta és nem menekülhetett, tudta jól. Ha már elkezdte ezt a játszmát, be is kell fejeznie. Hogy ne csak úgy üljön ott, mint egy elbambuló öszvér, gyorsan tölt még egy italt mindkettőjüknek – Lleanystanak csak abban az esetben, ha az ő pohara már kiürült -, majd az övét gyorsan le is hajtja. Most viszont már ízlik neki a bor, valami átkapcsolhatott nála.*
- Igazán ízletes már másodjára. *Vizsgálja az ujjai között csavargatott poharat, amibe pár csepp még maradt, és a keze újra elindul Lleanysta hátán, de most nem hagyja abba a műveletet. Furcsán mosolyog a nőre, élvezi az ittlétet.*
607. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-10-04 17:44:30
Üzenet elküldve: 2013-10-04 17:44:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Hyran Laron//
*Hát még ha látná, hogy valóban mire használja a fejét! terveket sző véres mulatságról, alattomos jövőről, olyan dolgokról, amiket ártatlan mosolyából senki nem tudna megjósolni.*
-Ez megtisztelő. Köszönöm és örülök, hogy velem kivételt tesz.
*A nőstény önbizalma csak növekszik, hiszen pontosan tudja a kivételezés okát: isteni kisugárzása. Ha valahol megjelenik, mindig megfagy a levegő, a tekintetek rátapadnak, néma csodálattal adózva neki. Az ostobák nem érthetik az őt körbelengő titokzatosságot, amit a természetfölöttivel azonosít, így pillantásukkal hódolnak, de mindig akad legalább egy a tömegben, aki ennél tovább is megy, előbb szavakkal, majd pedig tettekkel bizonyítva alázatát. Sajnos néha a félszegség túlzottan erőt vesz mindenkin, senki nem lép elő önszántából, ilyenkor neki kell választania. Most kivételesen nem bánja, hiszen az elf férfi, aki most mellette ül, nem hétköznapi, talán több is rejlik benne, minthogy oktalan birkaként oltárra vonva vérét vegye.
Ügyeskedése eléri a célját, a férfi pohara sem marad üresen, hamarosan a vérszín nedű megfesti az átlátszó üveget, ingerlően vetve gyűrűket, ahogy az utolsó csepp is belehullik. Nem egy nagy mennyiség, de minden lavina pár ártalmatlan hópehellyel kezdődik, ezért is nem sietteti a dolgot. Lesz még idejük, nem kell elkapkodni semmit, mert akkor elvész az élvezet, oda az öröm, hogy lássa a lassú szenvedés, vágyódás minden mozzanatát. Kevéssel kezdődik, de lassanként Hyran is rá fog érezni, hogy micsoda ízletes ital a bor, a végére pedig nem fog tudni ellentmondani se az italnak, se a nőnek, se a közelítő pengének. Addig is nincs más hátra, mint játszani tovább, alakítani az önkényesen felvett, egyszerű szerepet, mely arra hivatott, hogy isteni ragyogását elfedje, így véve elejét a teljes félelemnek és menekülésnek.*
-Hogy esett? Remélem, nem kényszerítettem bele olyanba, ami rosszul érintette.
*Látja ő a változást, elégedett is az eredménnyel. Ha pár korty ennyit ártott, vajon mi lesz az eredmény, ha a későbbiekben még többet kérlel belé, egészen elbódítva a makulátlanul tiszta főt. A végén talán önként fogja áldozatnak kínálni magát, kérve a nőstényt, hogy kegyességével oldozza fel a lét nehéz keserűségéből. Ő pedig, mert jólelkű, akinek örömet okoz, ha ilyen módon segíthet, nem fogja megtagadni a fohászt, tőre élvezettel fogja kioltani az élet utolsó szikráját is.
Nem erőlteti tovább az eredarok témáját, bizonyára valami ostoba dajkamese, gyermeki fejnek való, elrettentésképp, hogy óvakodjon a neveletlen magatartástól, különben a mítoszok kísértetei jönnek el érte, hogy magukkal ragadják.
Kellemes borzongást érez az elf férfi érintésének nyomán, jeges cikázás fut végig a gerince mentén az óvatos játszadozásra. Kezd már megtörni, elveszíteni a józan képességet az ítélethozatalra, hiszen már kezének sem képes parancsolni, olyan erős a késztetés, hogy megérintse. Ő pedig elnéző mosollyal tűri, ahogy gondos anyák szokták, ha gyermekük valami illetlent művel, de mégis túl bájosan teszi ahhoz, hogy valóban haragra lobbantsa.*
-Ne kérjen bocsánatot, hiszen én provokáltam ki. Talán rossznak tartja, ha egy férfi és egy nő megérinti egymást? Talán félelmetesnek talál, hogy így menekül?
*Közelebb húzódik, karja a férfiéhoz simul, ahogy végig tartja a szemkontaktust. Egyre szorosabb a háló, innen már aligha menekülhet.*
*Hát még ha látná, hogy valóban mire használja a fejét! terveket sző véres mulatságról, alattomos jövőről, olyan dolgokról, amiket ártatlan mosolyából senki nem tudna megjósolni.*
-Ez megtisztelő. Köszönöm és örülök, hogy velem kivételt tesz.
*A nőstény önbizalma csak növekszik, hiszen pontosan tudja a kivételezés okát: isteni kisugárzása. Ha valahol megjelenik, mindig megfagy a levegő, a tekintetek rátapadnak, néma csodálattal adózva neki. Az ostobák nem érthetik az őt körbelengő titokzatosságot, amit a természetfölöttivel azonosít, így pillantásukkal hódolnak, de mindig akad legalább egy a tömegben, aki ennél tovább is megy, előbb szavakkal, majd pedig tettekkel bizonyítva alázatát. Sajnos néha a félszegség túlzottan erőt vesz mindenkin, senki nem lép elő önszántából, ilyenkor neki kell választania. Most kivételesen nem bánja, hiszen az elf férfi, aki most mellette ül, nem hétköznapi, talán több is rejlik benne, minthogy oktalan birkaként oltárra vonva vérét vegye.
Ügyeskedése eléri a célját, a férfi pohara sem marad üresen, hamarosan a vérszín nedű megfesti az átlátszó üveget, ingerlően vetve gyűrűket, ahogy az utolsó csepp is belehullik. Nem egy nagy mennyiség, de minden lavina pár ártalmatlan hópehellyel kezdődik, ezért is nem sietteti a dolgot. Lesz még idejük, nem kell elkapkodni semmit, mert akkor elvész az élvezet, oda az öröm, hogy lássa a lassú szenvedés, vágyódás minden mozzanatát. Kevéssel kezdődik, de lassanként Hyran is rá fog érezni, hogy micsoda ízletes ital a bor, a végére pedig nem fog tudni ellentmondani se az italnak, se a nőnek, se a közelítő pengének. Addig is nincs más hátra, mint játszani tovább, alakítani az önkényesen felvett, egyszerű szerepet, mely arra hivatott, hogy isteni ragyogását elfedje, így véve elejét a teljes félelemnek és menekülésnek.*
-Hogy esett? Remélem, nem kényszerítettem bele olyanba, ami rosszul érintette.
*Látja ő a változást, elégedett is az eredménnyel. Ha pár korty ennyit ártott, vajon mi lesz az eredmény, ha a későbbiekben még többet kérlel belé, egészen elbódítva a makulátlanul tiszta főt. A végén talán önként fogja áldozatnak kínálni magát, kérve a nőstényt, hogy kegyességével oldozza fel a lét nehéz keserűségéből. Ő pedig, mert jólelkű, akinek örömet okoz, ha ilyen módon segíthet, nem fogja megtagadni a fohászt, tőre élvezettel fogja kioltani az élet utolsó szikráját is.
Nem erőlteti tovább az eredarok témáját, bizonyára valami ostoba dajkamese, gyermeki fejnek való, elrettentésképp, hogy óvakodjon a neveletlen magatartástól, különben a mítoszok kísértetei jönnek el érte, hogy magukkal ragadják.
Kellemes borzongást érez az elf férfi érintésének nyomán, jeges cikázás fut végig a gerince mentén az óvatos játszadozásra. Kezd már megtörni, elveszíteni a józan képességet az ítélethozatalra, hiszen már kezének sem képes parancsolni, olyan erős a késztetés, hogy megérintse. Ő pedig elnéző mosollyal tűri, ahogy gondos anyák szokták, ha gyermekük valami illetlent művel, de mégis túl bájosan teszi ahhoz, hogy valóban haragra lobbantsa.*
-Ne kérjen bocsánatot, hiszen én provokáltam ki. Talán rossznak tartja, ha egy férfi és egy nő megérinti egymást? Talán félelmetesnek talál, hogy így menekül?
*Közelebb húzódik, karja a férfiéhoz simul, ahogy végig tartja a szemkontaktust. Egyre szorosabb a háló, innen már aligha menekülhet.*
606. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-10-03 20:41:27
Üzenet elküldve: 2013-10-03 20:41:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 605
OOC üzenetek: 147
Játékstílus: Szelíd
// A múlt árnyai //
*Mordach és Roet esze úgy látszik, hogy ismét egy keréken jár, hiszen a Vörösnek is épp az a gondolat jutott eszébe, hogy talán célszerűbb lenne valahogy harcképtelenné tenni ezeket a férgeket, hiszen ha még egyedül lenne, akkor könnyedén elszaladgálna az erdőben, elrejtőzne bokrok alatt, vagy felkapaszkodna egy fára, azonban mivel a létszám hétre nőtt, így veszteség nélkül nem nagyon lehetne kivitelezni a helyzetet, így célszerűbb lenne szemtől szemben támadni.*
- Én se kímélném őket, de sajna igazat kell adjak, ha lekaszabolnánk őket, nem csak az egész fejvadász szövetség, de még a városőrség is a nyomunkba eredne..
*E gondolat hatására akaratlanul is elmosolyodik, ahogy elképzeli magában ezt a számára eléggé izgalmasnak és egyben komikusnak tűnő hajszát. Lényegében semmit se tettek, magukat védenék gyilkolás esetén is, ám mindenképpen nyomukban lenne egy fél sereg!
Amint kiszabadul a csürhe az ajtón, Mordach jobb kezével kirántja hosszúkardját, az acélkarommal borított kezét oldalra nyújtja, ezzel nagyobb teret blokkolva arra az esetre, ha a hölgyeket is célba akarnák venni, bár ez láthatóan nem következik be, hiszen az intelligenciájuk minden bizonnyal nem üti meg azt a mércét, melyen felül egyszerre harcolni és gondolkodni is tudnának. A Vörös ugyan segítene az orkoknak, de azok pikk-pakk szétkapják a "vadászok" nagy részét, ám három a férfit veszi célba. Szép fegyver a bárd, és elég erős is, azt el kell ismerni, de talán egy kis trükkel sikerül blokkolnia az ellenfelet. Egyelőre Mordach még nem áll be védekező állásba, hanem mikor a másik kezd felé sújtani, jobb kezével a magasba emeli kardját, hogy azt érje az ütés, s hogy a pengén le tudjon csúszni a fegyver, ezzel megakadva a markolatban. Ha ez sikerül, akkor abban a pillanatban az acélkarommal borított kezét ökölbe szorítja, s már lendíti meg előre egy jobbegyenes formájában, mely ha betalál, akkor szépen átrendezi az ellenfél arcát éppen annyira, hogy letegye a bárdot, s az összezúzott járomcsontját fájlalja, melynek "darabjai" akár a szeméig is felcsúszhatnak az erős ütéstől.
Ha nem sikerül a csel, mely szerint a bárd lecsúszik hosszúkardján, hanem az ellenfél gyorsan kapcsol és rögtön emeli vissza fegyverét, akkor a Vörös mindkét kézzel megragadja a kardját, s teljes erőből megpróbálja félrecsapni a bárdot - ha sikerül, akkor a lendülettől a másik kicsit meg is inoghat, ekkor pedig Mordach az acélozott talpú bakancsával erősen arcon rúgja.
Kardja így a bal oldal felé irányul, ekkor pedig gondolkodás nélkül lép egy nagyobbat előre, így megnövelve pengéjének hatókörét, ezzel remélve, hogy az oldalasan vészesen lefelé vágó fegyver a bal oldali ellenfél mellkasán ejt egy nem halálos, de annál fájdalmasabb vágást. Ha ez nem sikerül, akkor Mordach abban a pillanatban, ahogy kardja elsiklik a másik előtt, már vág is vissza, ám most vízszintesen, pont úgy, hogy fegyverének éle mélyen belehasítson a másik combjába.
Ezáltal viszont a harmadik tag túlságosan is messze került tőle, s az a fattyú a hölgyek felé ront - nem is kell mondani, a Vörös vérszín szemeiben fellángol a düh, s számításba véve azt a két tényt, hogy a tündérek felé törő alak akár meg is ölhetné őket, s hogy Mordach már nem érné utol őt, ezért Roet tanácsát félredobva hajítja el hosszúkardját tiszta erővel a levegőben! A férfi elég jól tud célozni, így nagy esély van arra, hogy keresztülszúrja az ellenfelet, ám ha nem is szúrja keresztül, akkor igen csúnya sebet kaphat. Ha az utóbbi eset állna fent, akkor a Vörös azonnal odaugrik hozzá, majd egy gyors mozdulattal keresztülszúrja a torkát az éles karmokkal. Ha pedig neadjisten' a kardja teljesen célt téveszt, akkor ez esetben eszeveszett rohanásba kezd, s kicsit távolabbról ráugrik arra a féregre, s ez esetben is a karmok segítségével szedi szét a nyakát.*
*Mordach és Roet esze úgy látszik, hogy ismét egy keréken jár, hiszen a Vörösnek is épp az a gondolat jutott eszébe, hogy talán célszerűbb lenne valahogy harcképtelenné tenni ezeket a férgeket, hiszen ha még egyedül lenne, akkor könnyedén elszaladgálna az erdőben, elrejtőzne bokrok alatt, vagy felkapaszkodna egy fára, azonban mivel a létszám hétre nőtt, így veszteség nélkül nem nagyon lehetne kivitelezni a helyzetet, így célszerűbb lenne szemtől szemben támadni.*
- Én se kímélném őket, de sajna igazat kell adjak, ha lekaszabolnánk őket, nem csak az egész fejvadász szövetség, de még a városőrség is a nyomunkba eredne..
*E gondolat hatására akaratlanul is elmosolyodik, ahogy elképzeli magában ezt a számára eléggé izgalmasnak és egyben komikusnak tűnő hajszát. Lényegében semmit se tettek, magukat védenék gyilkolás esetén is, ám mindenképpen nyomukban lenne egy fél sereg!
Amint kiszabadul a csürhe az ajtón, Mordach jobb kezével kirántja hosszúkardját, az acélkarommal borított kezét oldalra nyújtja, ezzel nagyobb teret blokkolva arra az esetre, ha a hölgyeket is célba akarnák venni, bár ez láthatóan nem következik be, hiszen az intelligenciájuk minden bizonnyal nem üti meg azt a mércét, melyen felül egyszerre harcolni és gondolkodni is tudnának. A Vörös ugyan segítene az orkoknak, de azok pikk-pakk szétkapják a "vadászok" nagy részét, ám három a férfit veszi célba. Szép fegyver a bárd, és elég erős is, azt el kell ismerni, de talán egy kis trükkel sikerül blokkolnia az ellenfelet. Egyelőre Mordach még nem áll be védekező állásba, hanem mikor a másik kezd felé sújtani, jobb kezével a magasba emeli kardját, hogy azt érje az ütés, s hogy a pengén le tudjon csúszni a fegyver, ezzel megakadva a markolatban. Ha ez sikerül, akkor abban a pillanatban az acélkarommal borított kezét ökölbe szorítja, s már lendíti meg előre egy jobbegyenes formájában, mely ha betalál, akkor szépen átrendezi az ellenfél arcát éppen annyira, hogy letegye a bárdot, s az összezúzott járomcsontját fájlalja, melynek "darabjai" akár a szeméig is felcsúszhatnak az erős ütéstől.
Ha nem sikerül a csel, mely szerint a bárd lecsúszik hosszúkardján, hanem az ellenfél gyorsan kapcsol és rögtön emeli vissza fegyverét, akkor a Vörös mindkét kézzel megragadja a kardját, s teljes erőből megpróbálja félrecsapni a bárdot - ha sikerül, akkor a lendülettől a másik kicsit meg is inoghat, ekkor pedig Mordach az acélozott talpú bakancsával erősen arcon rúgja.
Kardja így a bal oldal felé irányul, ekkor pedig gondolkodás nélkül lép egy nagyobbat előre, így megnövelve pengéjének hatókörét, ezzel remélve, hogy az oldalasan vészesen lefelé vágó fegyver a bal oldali ellenfél mellkasán ejt egy nem halálos, de annál fájdalmasabb vágást. Ha ez nem sikerül, akkor Mordach abban a pillanatban, ahogy kardja elsiklik a másik előtt, már vág is vissza, ám most vízszintesen, pont úgy, hogy fegyverének éle mélyen belehasítson a másik combjába.
Ezáltal viszont a harmadik tag túlságosan is messze került tőle, s az a fattyú a hölgyek felé ront - nem is kell mondani, a Vörös vérszín szemeiben fellángol a düh, s számításba véve azt a két tényt, hogy a tündérek felé törő alak akár meg is ölhetné őket, s hogy Mordach már nem érné utol őt, ezért Roet tanácsát félredobva hajítja el hosszúkardját tiszta erővel a levegőben! A férfi elég jól tud célozni, így nagy esély van arra, hogy keresztülszúrja az ellenfelet, ám ha nem is szúrja keresztül, akkor igen csúnya sebet kaphat. Ha az utóbbi eset állna fent, akkor a Vörös azonnal odaugrik hozzá, majd egy gyors mozdulattal keresztülszúrja a torkát az éles karmokkal. Ha pedig neadjisten' a kardja teljesen célt téveszt, akkor ez esetben eszeveszett rohanásba kezd, s kicsit távolabbról ráugrik arra a féregre, s ez esetben is a karmok segítségével szedi szét a nyakát.*
605. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-10-03 19:57:24
Üzenet elküldve: 2013-10-03 19:57:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 635
OOC üzenetek: 102
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt árnyai//
* Látja, hogy Mordach szívesen harcba szállna, de végül ő is a visszavonulás mellett dönt, így heten hagyják el a fogadót. Most, hogy van egy levegővételnyi szünet elgondolkodik Iriana mondatát, amit egy pillanattal a távozás előtt mondott. Nem igazán tudja mit gondoljon a törpéről. Annyit sikerült megtudnia, hogy a Vörös ismerőse és legutóbbi találkozásukkor valószínűleg azonos oldalon álltak. Ez ugyan nem sok, de épp elég ahhoz, hogy a következő néhány órában elviselje Roet társaságát. Főleg, hogy a másik lehetőség az, hogy a feldühödött tömeg karjaiba rohanjon.
Mikor a törpe int nekik, hogy húzódjanak hátrébb először nem mozdul. Szívesen kivenné a részét a harcban, hiszen mégis csak ő érte kockáztatják a többiek a testi épségüket, de a józan ész azt diktálja, hogy bízza a dolgot az erősebbik nemre. Megindul az erdő felé, de nem távolodik nagyon el a többiektől, innen figyeli a történéseket.
Roetet látva kellemeset csalódik. Nem nézte volna ki a férfiból, hogy ilyen gyors és ügyes a harctéren.
Miközben a törpét figyeli szeme sarkából észreveszi, hogy a csürhe egyik túlbuzgó tagja Mordach-ot megkerülve elindul feléjük. Készenlétbe helyezi a kezében lévő botot, de egyelőre nem mozdul, várja a megfelelő pillanatot.*
* Látja, hogy Mordach szívesen harcba szállna, de végül ő is a visszavonulás mellett dönt, így heten hagyják el a fogadót. Most, hogy van egy levegővételnyi szünet elgondolkodik Iriana mondatát, amit egy pillanattal a távozás előtt mondott. Nem igazán tudja mit gondoljon a törpéről. Annyit sikerült megtudnia, hogy a Vörös ismerőse és legutóbbi találkozásukkor valószínűleg azonos oldalon álltak. Ez ugyan nem sok, de épp elég ahhoz, hogy a következő néhány órában elviselje Roet társaságát. Főleg, hogy a másik lehetőség az, hogy a feldühödött tömeg karjaiba rohanjon.
Mikor a törpe int nekik, hogy húzódjanak hátrébb először nem mozdul. Szívesen kivenné a részét a harcban, hiszen mégis csak ő érte kockáztatják a többiek a testi épségüket, de a józan ész azt diktálja, hogy bízza a dolgot az erősebbik nemre. Megindul az erdő felé, de nem távolodik nagyon el a többiektől, innen figyeli a történéseket.
Roetet látva kellemeset csalódik. Nem nézte volna ki a férfiból, hogy ilyen gyors és ügyes a harctéren.
Miközben a törpét figyeli szeme sarkából észreveszi, hogy a csürhe egyik túlbuzgó tagja Mordach-ot megkerülve elindul feléjük. Készenlétbe helyezi a kezében lévő botot, de egyelőre nem mozdul, várja a megfelelő pillanatot.*
604. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-10-02 16:13:44
Üzenet elküldve: 2013-10-02 16:13:44
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 299
OOC üzenetek: 239
Játékstílus: Vakmerő
//A múlt árnyai//
*A csürhe nem ijed meg attól, hogy Mordach felrúgja az asztalt, gyakorlatilag semmibe veszik a szavait is, nem lebeg más a szemük előtt, mindössze a pénz, amit ígértek nekik. Szóval megindul a visszavonuló, és immáron heten vannak, ellenfeleik pedig közel kétszer ennyien. Tulajdonképpen ez nem is egy veszett arány, talán ezért is üvölt fel Roet a Holdudvar közepén:*
- Készüljetek! *mire a menetet záró két ork hirtelen megpördül, kivonja a kardját, Majd támadó alakzatot vesznek fel. Az egyikük még a pajzsát is leemeli a hátáról, úgy várják be a tömeget.*
- Mordach *kezd bele a törpe* Tudom, nem szabadna harcba bonyolódnunk, de ha csak menekülünk, a csürhe sosem száll le rólunk *közben észreveszi, hogy az ajtóban beragadtak hárman, akik mind úgy gondolták, őket illeti az ötszáz arany, ezért elsőként léphetnek a Holdudvarra. Ezáltal még egy kis plusz időt nyernek* Szóval, én szívem szerint elválasztanám mindegyiknek a fejét a testétől, de az ilyen harcokban nincsenek ártatlanok, ha érted, mire gondolok. Igyekezzünk ne megölni senkit, nem járnánk jól. *Amennyiben Mordach is a harc mellett dönt, úgy Roet int a három hölgynek, hogy húzódjanak fedezékbe, mert itt most igencsak veszélyes harc fog kibontakozni. A törpe - látva, hogy a csapat végül kipréselődött az ajtón - még egyszer nyomatékosít, bár ezt inkább az orkoknak szánja:*
- Szóval, üsd amíg jól esik, de ne öld meg!
*Ekkor nagyjából a felállás úgy néz ki, hogy a tömeghez képest legközelebb az ork fivérek állnak, mögöttük néhány méterrel Mordach és Roet, és a hölgyek (amennyiben hallgattak a törpére, és engedtek nekik terek) még hátrébb, már-már a fák közelében helyezkednek el. A csürhe egy emberként rohamozza meg az orkokat, valószínűleg már rájöttek, hogy egyesével esélyük sincs, csak azok kerülnek előnyös helyzetbe, akiknek sikerül elsuhannia a termetes bérencek mellett. Amazok persze mindent megtesznek, fejenként 3-4 embert le is visznek a földre, azonban a többiek szabad utat nyernek, szám szerint öten jutnak túl rajtuk. Ebből négy kardot fog a kezében, egyikük pedig egy méretes egyélű bárdot. Ez utóbbi két kardossal Mordach felé veszi az irányt, a másik kettő a törpére ront rá. Persze ez csak egy egyszerű jöttmentekből összeverődött csapat, nekik valószínűleg fogalmuk sincs, hogy 'megbízójuk' a tündér nyakláncát akarta, vagy legalább a tündért, csak annyit tudnak, hogy le kell szerelniük a kis csapatot. Ennek tükrében teljesen jogos az elgondolás, miszerint először a harcképesekkel végeznek, a hölgyeket pedig nem bántják, ha nem muszáj. Legalábbis egy darabig úgy tűnik...
A Mordachra támadó hármas viszonylag rendezett alakzatban közelít, a két kardos két oldalról, miközben a bárdos fegyverét felemelve készül lesújtani. Ellenben abból a kettőből, aki Roet felé tart, az egyik előreront, és kardját a feje fölé emelve akarja kettévágni a törpét. Azonban eszénél van a szakállas, így amint támadója elég közel ér, a tőrt a combjába vágja, a csapást pedig sisakjával hárítja. Ez utóbbi nem sikerül tökéletesre, a csapás még az acélsisakon keresztül is nagyot üt, de a törpe ahelyett, hogy ájultan rogyna össze, ahogy támadója tervezte, csak hátrafordul, és kacsint egyet Seredlin felé, mintha csak azt mondaná 'ez semmi se volt, csak figyelj' és ezt támasztja alá az is, hogy kezébe kapja kalapácsot, mely eddig az oldalán függött, és fordulatból oldalba csapja a támadóját, aki még mindig a tőr miatt visít. A csapás után amaz eldől odlalra, és nem is nagyon néz ki úgy, mint aki fel akarna kelni, így Roet egy-egy elleni harcban képes már összpontosítani a második ellenfelére, aki türelmesen kivárta, hogy 'társát' a törpe leterítse, nyilván ő is jobb szereti, ha szemtől szemben mérkőzhet. Közben ha Mordach helyzete nem lenne elég szomorú, akkor még hozzájön az is, hogy az egyik kardos hirtelen ötlettől vezérelve rohamot indít a hölgyek ellen, nyilván túszként akarja felhasználni őket. Mit tesz most a Vörös?*
*A csürhe nem ijed meg attól, hogy Mordach felrúgja az asztalt, gyakorlatilag semmibe veszik a szavait is, nem lebeg más a szemük előtt, mindössze a pénz, amit ígértek nekik. Szóval megindul a visszavonuló, és immáron heten vannak, ellenfeleik pedig közel kétszer ennyien. Tulajdonképpen ez nem is egy veszett arány, talán ezért is üvölt fel Roet a Holdudvar közepén:*
- Készüljetek! *mire a menetet záró két ork hirtelen megpördül, kivonja a kardját, Majd támadó alakzatot vesznek fel. Az egyikük még a pajzsát is leemeli a hátáról, úgy várják be a tömeget.*
- Mordach *kezd bele a törpe* Tudom, nem szabadna harcba bonyolódnunk, de ha csak menekülünk, a csürhe sosem száll le rólunk *közben észreveszi, hogy az ajtóban beragadtak hárman, akik mind úgy gondolták, őket illeti az ötszáz arany, ezért elsőként léphetnek a Holdudvarra. Ezáltal még egy kis plusz időt nyernek* Szóval, én szívem szerint elválasztanám mindegyiknek a fejét a testétől, de az ilyen harcokban nincsenek ártatlanok, ha érted, mire gondolok. Igyekezzünk ne megölni senkit, nem járnánk jól. *Amennyiben Mordach is a harc mellett dönt, úgy Roet int a három hölgynek, hogy húzódjanak fedezékbe, mert itt most igencsak veszélyes harc fog kibontakozni. A törpe - látva, hogy a csapat végül kipréselődött az ajtón - még egyszer nyomatékosít, bár ezt inkább az orkoknak szánja:*
- Szóval, üsd amíg jól esik, de ne öld meg!
*Ekkor nagyjából a felállás úgy néz ki, hogy a tömeghez képest legközelebb az ork fivérek állnak, mögöttük néhány méterrel Mordach és Roet, és a hölgyek (amennyiben hallgattak a törpére, és engedtek nekik terek) még hátrébb, már-már a fák közelében helyezkednek el. A csürhe egy emberként rohamozza meg az orkokat, valószínűleg már rájöttek, hogy egyesével esélyük sincs, csak azok kerülnek előnyös helyzetbe, akiknek sikerül elsuhannia a termetes bérencek mellett. Amazok persze mindent megtesznek, fejenként 3-4 embert le is visznek a földre, azonban a többiek szabad utat nyernek, szám szerint öten jutnak túl rajtuk. Ebből négy kardot fog a kezében, egyikük pedig egy méretes egyélű bárdot. Ez utóbbi két kardossal Mordach felé veszi az irányt, a másik kettő a törpére ront rá. Persze ez csak egy egyszerű jöttmentekből összeverődött csapat, nekik valószínűleg fogalmuk sincs, hogy 'megbízójuk' a tündér nyakláncát akarta, vagy legalább a tündért, csak annyit tudnak, hogy le kell szerelniük a kis csapatot. Ennek tükrében teljesen jogos az elgondolás, miszerint először a harcképesekkel végeznek, a hölgyeket pedig nem bántják, ha nem muszáj. Legalábbis egy darabig úgy tűnik...
A Mordachra támadó hármas viszonylag rendezett alakzatban közelít, a két kardos két oldalról, miközben a bárdos fegyverét felemelve készül lesújtani. Ellenben abból a kettőből, aki Roet felé tart, az egyik előreront, és kardját a feje fölé emelve akarja kettévágni a törpét. Azonban eszénél van a szakállas, így amint támadója elég közel ér, a tőrt a combjába vágja, a csapást pedig sisakjával hárítja. Ez utóbbi nem sikerül tökéletesre, a csapás még az acélsisakon keresztül is nagyot üt, de a törpe ahelyett, hogy ájultan rogyna össze, ahogy támadója tervezte, csak hátrafordul, és kacsint egyet Seredlin felé, mintha csak azt mondaná 'ez semmi se volt, csak figyelj' és ezt támasztja alá az is, hogy kezébe kapja kalapácsot, mely eddig az oldalán függött, és fordulatból oldalba csapja a támadóját, aki még mindig a tőr miatt visít. A csapás után amaz eldől odlalra, és nem is nagyon néz ki úgy, mint aki fel akarna kelni, így Roet egy-egy elleni harcban képes már összpontosítani a második ellenfelére, aki türelmesen kivárta, hogy 'társát' a törpe leterítse, nyilván ő is jobb szereti, ha szemtől szemben mérkőzhet. Közben ha Mordach helyzete nem lenne elég szomorú, akkor még hozzájön az is, hogy az egyik kardos hirtelen ötlettől vezérelve rohamot indít a hölgyek ellen, nyilván túszként akarja felhasználni őket. Mit tesz most a Vörös?*
603. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-09-30 10:41:15
Üzenet elküldve: 2013-09-30 10:41:15
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Lleanysta Shyeldeora//
- Most már én is találkoztam eggyel. *Mondja kedvesen, mert belegondolva nem nagyon találkozott felvilágosultabb elmével. Egyszerűbb emberekkel igen, de a hölgyben meglátta, hogy nem csak ösztönei kielégítésére használja a fejét.*
- Igaz, nem is nagyon keresem senki társaságát, nem vagyok egy szociális jellem. Legalábbis úgy gondolom, ha napokig el tudok lenni magamban, nem biztos, hogy nagy szükségem van társaságra. Ön persze nagyon úgy tűnik, hogy kivétel. *Bókol tovább, szinte automatikusan peregnek le kiszáradófélben lévő ajkáról a szívmelengető szavak. Valóban úgy érzi, hogy jó társaság Lleanysta, nagyon örül, hogy vele találkozott. ~ Egy nőt nehéz lebeszélni arról, amit akar. ~ Visszahangzik a fejében, amikor mégiscsak egy korttyal próbálja rávenni őt a vérszín ajkú nő. Sóhajt egy nagyot, bár ez kellemes, mint neheztelő levegőkiengedés volt a részéről és kezébe veszi az üres poharat. Aztán egy kisebb adagot önt bele, hiszen egy korty nem mutatna jól a pohárban, megszentségtelenítésnek érezné elfünk.*
- Hát legyen kedves Lleanysta, csak a kedvéért! Egészségére! *Koccintásra emeli poharát, és amint ez megtörténik, belekortyol a borba, ami jólesően árad szét a nyelvén, majd folyik le a torkán. Egy picit oldani is kezdi a feszültségét, amiről nem is tudott. Lazább lesz, a merev – ámbár tökéletes – testtartása kissé megereszkedik, nagyon úgy tűnik, hogy nem véletlenül nem akart inni a borból. A maradék italt is megissza, miközben Lleanysta nyelvében gyönyörködik, ahogy a nő végigfuttatja gyönyörű ajkain azt. Egy kicsit el is kalandozik fejben, de megrázza a kobakját, és visszatér a jelenbe. A korcs rész kimarad neki, mert a nő elbűvölő lénye eléggé elvette a figyelmét, de az Eredar szóra felfigyel, hiszen ő hozta szóba eredetileg is.*
- Nekem is csak beugrott a szó, nézze el nekem. De megborzongtam és egy szó lüktetett a fejemben a nevük hallatán: gonosz. *Meg is rázza a fejét, talán a bor miatt nem emlékezne? Nem, az nem lehet, más a baj, az elméjét fogva tartó béklyó továbbra sem enged, lazítás ide, vagy oda. A hölgy kérdése, kérése, végül is marasztalára bírja, sőt a kezeinek érintése még végiglúdbőrözteti a megérintett végtagot. A cirógatás pedig egyenesen jól esik neki, egy halvány félmosollyal jutalmazza a vérszín ajkú félvér nőt*
- Végül is igaza van. *Beharapja az ajkait, mert Lleanysta érintése a libidóját is megemelte. Szinte már könyörög a teremtőjének, hogy a nő ne hagyja abba a cirógatást. Ő bátortalanul elindítja a nőhöz közelebbi kezét és hátát próbálja cirógatni, nonfiguratív mintákat írva ruhán keresztül Lleanysta hátára. Nem túl sokáig, csak rövid ideig, majd szégyenkezve elhúzza a kezét.*
- Ez nem volt helyes, bocsásson meg. *Néz a nő vörös szemeibe, amibe kezd elveszni egyébként is.*
- Most már én is találkoztam eggyel. *Mondja kedvesen, mert belegondolva nem nagyon találkozott felvilágosultabb elmével. Egyszerűbb emberekkel igen, de a hölgyben meglátta, hogy nem csak ösztönei kielégítésére használja a fejét.*
- Igaz, nem is nagyon keresem senki társaságát, nem vagyok egy szociális jellem. Legalábbis úgy gondolom, ha napokig el tudok lenni magamban, nem biztos, hogy nagy szükségem van társaságra. Ön persze nagyon úgy tűnik, hogy kivétel. *Bókol tovább, szinte automatikusan peregnek le kiszáradófélben lévő ajkáról a szívmelengető szavak. Valóban úgy érzi, hogy jó társaság Lleanysta, nagyon örül, hogy vele találkozott. ~ Egy nőt nehéz lebeszélni arról, amit akar. ~ Visszahangzik a fejében, amikor mégiscsak egy korttyal próbálja rávenni őt a vérszín ajkú nő. Sóhajt egy nagyot, bár ez kellemes, mint neheztelő levegőkiengedés volt a részéről és kezébe veszi az üres poharat. Aztán egy kisebb adagot önt bele, hiszen egy korty nem mutatna jól a pohárban, megszentségtelenítésnek érezné elfünk.*
- Hát legyen kedves Lleanysta, csak a kedvéért! Egészségére! *Koccintásra emeli poharát, és amint ez megtörténik, belekortyol a borba, ami jólesően árad szét a nyelvén, majd folyik le a torkán. Egy picit oldani is kezdi a feszültségét, amiről nem is tudott. Lazább lesz, a merev – ámbár tökéletes – testtartása kissé megereszkedik, nagyon úgy tűnik, hogy nem véletlenül nem akart inni a borból. A maradék italt is megissza, miközben Lleanysta nyelvében gyönyörködik, ahogy a nő végigfuttatja gyönyörű ajkain azt. Egy kicsit el is kalandozik fejben, de megrázza a kobakját, és visszatér a jelenbe. A korcs rész kimarad neki, mert a nő elbűvölő lénye eléggé elvette a figyelmét, de az Eredar szóra felfigyel, hiszen ő hozta szóba eredetileg is.*
- Nekem is csak beugrott a szó, nézze el nekem. De megborzongtam és egy szó lüktetett a fejemben a nevük hallatán: gonosz. *Meg is rázza a fejét, talán a bor miatt nem emlékezne? Nem, az nem lehet, más a baj, az elméjét fogva tartó béklyó továbbra sem enged, lazítás ide, vagy oda. A hölgy kérdése, kérése, végül is marasztalára bírja, sőt a kezeinek érintése még végiglúdbőrözteti a megérintett végtagot. A cirógatás pedig egyenesen jól esik neki, egy halvány félmosollyal jutalmazza a vérszín ajkú félvér nőt*
- Végül is igaza van. *Beharapja az ajkait, mert Lleanysta érintése a libidóját is megemelte. Szinte már könyörög a teremtőjének, hogy a nő ne hagyja abba a cirógatást. Ő bátortalanul elindítja a nőhöz közelebbi kezét és hátát próbálja cirógatni, nonfiguratív mintákat írva ruhán keresztül Lleanysta hátára. Nem túl sokáig, csak rövid ideig, majd szégyenkezve elhúzza a kezét.*
- Ez nem volt helyes, bocsásson meg. *Néz a nő vörös szemeibe, amibe kezd elveszni egyébként is.*
602. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-09-29 22:49:12
Üzenet elküldve: 2013-09-29 22:49:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Hyran Laron//
-Kérem, egészen zavarba hoz még a végén, ha folyamatosan csak a jó tulajdonságaimat veszi észre. Nem hinném, hogy a világ ennyire romlott, mint ahogy felfesti, utazásom során számtalan kellemes lénnyel találkoztam már, akikben minden becsülendő erény helyt kapott, köztük az alázat is.
*Különösen az. Alázatosan omoltak lábai elé, csókolgatták cipőjét, imádták lába nyomát is. Szép dolog az alázat, szereti is nagyon, ha valakibe elég szorult ahhoz, hogy ne fukarkodjon az efféle gesztusokkal.*
-Nem inna legalább csak egy kortyot? Hogy illőn tudjunk koccintani találkozásunkra. Egyetlen kortyocska, nem több. Még ennyire sem tudom rávenni?
*Tekintete igézőn keresi a férfi pillantását, fogságba ejtve, némán győzködve, hogy adja be a derekát, ne makacskodjon annyira. Egy apró, ártalmatlan korty, mégis mi kárt tehetne ez a tiszta fejben? Szeretné, ha partnere mielőbb veszítene józanságából, hiszen az nagyban megkönnyítené az istennő dolgát.*
-Igazán kedves, hogy így vélekedik, bocsássa meg a nyelvbotlásomat. Tudom, hogy nem épp a legszebb ezt a szót használni a kevert vérű fajok tagjaira. Jobban ügyelek hát nyelvemre ezek után, ne érezzük magunkat kellemetlenül egy ilyen csodálatos napon.
*Torka újabb vöröslő kortyokat nyel el, nyelve pedig végigfut felsőajkának kívánatos ívén. Fenséges nedű, már csak úgy lehetne jobb, hogyha a világ legízesebb fűszerét keverné hozzá, vérrel hígítva örvendeztetné meg vele testét, e műalkotást.*
-Eredar? Még sosem hallottam ezt a szót. Kik ők, mik ők? Nézze el, ha sokat kérdezek, de tudja meg, a kíváncsiság hajt, hogy minél többet tanulhassak erről a világról.
*Eredar... Idegenül cseng a szó, nincs tisztában a jelentésével, nem tudja, mihez kötni, így hát figyelmesen hallgat, úgy tűnik, Hyran tud egyet s mást erről az idegen fajról. Csak pletykák keringenek róluk, de mégis veszélyesnek ítélik őket. Nolám... Akadna pár gyalázó, aki saját hírét terjesztve akarja őt gúnyolni? Érdemes lesz tájékozódni erről a kérdésről, jobb előre tudni, hogy mivel is kerülhet szembe ebben a városban.*
-Már indulna is? Pedig reméltem, hogy egy kicsit még ejtőzhetünk itt, a világ szemétől rejtve, kettecskén.
*Vékony ujjai szinte bátortalanul érintik meg az elf kézfejét maga mellett, miközben csak félve, oldalról mer felpillantani rá, de szinte azonnal el is kapja a tekintetét. Óvatos, puhatolózó, kíváncsi érintés ez, ami, ha a férfi nem ellenkezik, gyöngéd cirógatásba hajlik.*
-Kérem, egészen zavarba hoz még a végén, ha folyamatosan csak a jó tulajdonságaimat veszi észre. Nem hinném, hogy a világ ennyire romlott, mint ahogy felfesti, utazásom során számtalan kellemes lénnyel találkoztam már, akikben minden becsülendő erény helyt kapott, köztük az alázat is.
*Különösen az. Alázatosan omoltak lábai elé, csókolgatták cipőjét, imádták lába nyomát is. Szép dolog az alázat, szereti is nagyon, ha valakibe elég szorult ahhoz, hogy ne fukarkodjon az efféle gesztusokkal.*
-Nem inna legalább csak egy kortyot? Hogy illőn tudjunk koccintani találkozásunkra. Egyetlen kortyocska, nem több. Még ennyire sem tudom rávenni?
*Tekintete igézőn keresi a férfi pillantását, fogságba ejtve, némán győzködve, hogy adja be a derekát, ne makacskodjon annyira. Egy apró, ártalmatlan korty, mégis mi kárt tehetne ez a tiszta fejben? Szeretné, ha partnere mielőbb veszítene józanságából, hiszen az nagyban megkönnyítené az istennő dolgát.*
-Igazán kedves, hogy így vélekedik, bocsássa meg a nyelvbotlásomat. Tudom, hogy nem épp a legszebb ezt a szót használni a kevert vérű fajok tagjaira. Jobban ügyelek hát nyelvemre ezek után, ne érezzük magunkat kellemetlenül egy ilyen csodálatos napon.
*Torka újabb vöröslő kortyokat nyel el, nyelve pedig végigfut felsőajkának kívánatos ívén. Fenséges nedű, már csak úgy lehetne jobb, hogyha a világ legízesebb fűszerét keverné hozzá, vérrel hígítva örvendeztetné meg vele testét, e műalkotást.*
-Eredar? Még sosem hallottam ezt a szót. Kik ők, mik ők? Nézze el, ha sokat kérdezek, de tudja meg, a kíváncsiság hajt, hogy minél többet tanulhassak erről a világról.
*Eredar... Idegenül cseng a szó, nincs tisztában a jelentésével, nem tudja, mihez kötni, így hát figyelmesen hallgat, úgy tűnik, Hyran tud egyet s mást erről az idegen fajról. Csak pletykák keringenek róluk, de mégis veszélyesnek ítélik őket. Nolám... Akadna pár gyalázó, aki saját hírét terjesztve akarja őt gúnyolni? Érdemes lesz tájékozódni erről a kérdésről, jobb előre tudni, hogy mivel is kerülhet szembe ebben a városban.*
-Már indulna is? Pedig reméltem, hogy egy kicsit még ejtőzhetünk itt, a világ szemétől rejtve, kettecskén.
*Vékony ujjai szinte bátortalanul érintik meg az elf kézfejét maga mellett, miközben csak félve, oldalról mer felpillantani rá, de szinte azonnal el is kapja a tekintetét. Óvatos, puhatolózó, kíváncsi érintés ez, ami, ha a férfi nem ellenkezik, gyöngéd cirógatásba hajlik.*
601. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-09-24 13:49:00
Üzenet elküldve: 2013-09-24 13:49:00
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Lleanysta Shyeldeora//
*A bocsánatkérés a nagylelkűek asztala, és Hyran számára Lleanysta ilyennek tűnik. Egyáltalán nincs meglepve, a kevert vérű szépség eddig mindent jól csinált, ahogy azt ő elvárta tőle. Meglepő, hogy ennyire felforgatta a fogadót a megérkezésével a hölgy, az pedig még inkább, hogy őt választotta. Igaz, nagy választéka a mai napon nem lehetett, de Hyran nem érezte magát jobbnak ott bárkinél, hiszen mondhatni, hogy senkit sem ismert.*
- Ugyan ne fáradjon, és a bocsánatkérése sem túl helyénvaló, bár tény, hogy jól esik. Nem nagyon szokta használni senki ezt a dolgot, túl arrogáns a világ a megbocsájtásra, az alázatot pedig hírből sem ismerik a népek. Mindenki csak a saját malmára hajtja a vizet, senki sem törődik a másikkal. Ebben kedves hölgyem ön üdítő kivétel. *Bókol tovább, habár az igazságot nem bóknak, csak ténynek szánta. Az megint más kérdés, hogy ebben a közegben még jól is jött ki neki a mondandója. Azért tölt Lleanysta-nak, aki szívélyesen elfogadja a bort és bele is kortyol. Az éltető nedű nem festi meg ajkait, hiszen azok hasonló színűek, mint az ital, amit magába fogadnak a csábító ajkak.*
- Mindenképpen arra! * Kontráz rá, és biccent. Elég fura helyzet, hiszen ő nem tudja ugyanezt a gesztust felmutatni a szembe ülőnek, üres pohárral pedig vétek lenne koccintani és nem is illő. A hölgynek viszont ez vagy nem tűnik fel, vagy pedig nem foglalkozik vele, hiszen nem lehetett ebből igazán jól kijönnie Hyrannak. Lleanysta tervei megfelelőek és Hyran teljesen egyetért velük.*
- Igen ebben a világban tényleg be kell illeszkedni és a kevert vért inkább előny, mint hátrány az egyszerű népek szemében. Azokéban, akik nem tekintenek a test rejtette lélek rejtekébe, és mint tudjuk ez a többség. De ne hívja magát korcsnak, hiszen egyáltalán nem az. Sokkal több tisztavérű korcs lény van, aki azt hiszi magáról, hogy kiemelkedett. De ezzel egy pallérozott elme tökéletesen tisztában van – bókol egy kicsit a nőnek szegezve a mondanivalója lényegét. A hazakísérés ténye magától értetődő, Hyrannak nem esik nehezére. Úgysincs hol aludnia, nem számít, ha tesz egy kisebb kitérőt.*
- Erre nem tudok egyértelmű választ adni, de a szegénynegyed nem a legbiztonságosabb környék. Még eredarokról is hallottam pletykákat, persze ezeket nehezen hiszi el az ember, amíg nem látja. Én pedig nem szívesen találkoznék velük. Nem vagyok gyáva, de midig tudni kell mikor érdemes visszavonót fújni, hogy az ilyen veszélyes lényeket megállítsuk majd később. *Belegondolva tényleg nem találkozna eredarral. Azok a lények túl veszélyesek, és csak a szellemek tudják, hogy miért járnak egyáltalán Lanawin földjén. Semmi szükség rájuk, az egyensúlyt csak felforgatják. Még a sötételfek is jobban megfelelnek a kinti világban, mint ezek a démonok, vagy mik.*
- Szóljon ha indulhatunk, persze még maradhatunk csodálni ezt a helyet. *Az elfeknél nem szokatlan, hogy elüldögélnek akár órákig is ugyanazon a helyen, így nem lehet meglepetés Hyran ki nem mondott vágya.*
*A bocsánatkérés a nagylelkűek asztala, és Hyran számára Lleanysta ilyennek tűnik. Egyáltalán nincs meglepve, a kevert vérű szépség eddig mindent jól csinált, ahogy azt ő elvárta tőle. Meglepő, hogy ennyire felforgatta a fogadót a megérkezésével a hölgy, az pedig még inkább, hogy őt választotta. Igaz, nagy választéka a mai napon nem lehetett, de Hyran nem érezte magát jobbnak ott bárkinél, hiszen mondhatni, hogy senkit sem ismert.*
- Ugyan ne fáradjon, és a bocsánatkérése sem túl helyénvaló, bár tény, hogy jól esik. Nem nagyon szokta használni senki ezt a dolgot, túl arrogáns a világ a megbocsájtásra, az alázatot pedig hírből sem ismerik a népek. Mindenki csak a saját malmára hajtja a vizet, senki sem törődik a másikkal. Ebben kedves hölgyem ön üdítő kivétel. *Bókol tovább, habár az igazságot nem bóknak, csak ténynek szánta. Az megint más kérdés, hogy ebben a közegben még jól is jött ki neki a mondandója. Azért tölt Lleanysta-nak, aki szívélyesen elfogadja a bort és bele is kortyol. Az éltető nedű nem festi meg ajkait, hiszen azok hasonló színűek, mint az ital, amit magába fogadnak a csábító ajkak.*
- Mindenképpen arra! * Kontráz rá, és biccent. Elég fura helyzet, hiszen ő nem tudja ugyanezt a gesztust felmutatni a szembe ülőnek, üres pohárral pedig vétek lenne koccintani és nem is illő. A hölgynek viszont ez vagy nem tűnik fel, vagy pedig nem foglalkozik vele, hiszen nem lehetett ebből igazán jól kijönnie Hyrannak. Lleanysta tervei megfelelőek és Hyran teljesen egyetért velük.*
- Igen ebben a világban tényleg be kell illeszkedni és a kevert vért inkább előny, mint hátrány az egyszerű népek szemében. Azokéban, akik nem tekintenek a test rejtette lélek rejtekébe, és mint tudjuk ez a többség. De ne hívja magát korcsnak, hiszen egyáltalán nem az. Sokkal több tisztavérű korcs lény van, aki azt hiszi magáról, hogy kiemelkedett. De ezzel egy pallérozott elme tökéletesen tisztában van – bókol egy kicsit a nőnek szegezve a mondanivalója lényegét. A hazakísérés ténye magától értetődő, Hyrannak nem esik nehezére. Úgysincs hol aludnia, nem számít, ha tesz egy kisebb kitérőt.*
- Erre nem tudok egyértelmű választ adni, de a szegénynegyed nem a legbiztonságosabb környék. Még eredarokról is hallottam pletykákat, persze ezeket nehezen hiszi el az ember, amíg nem látja. Én pedig nem szívesen találkoznék velük. Nem vagyok gyáva, de midig tudni kell mikor érdemes visszavonót fújni, hogy az ilyen veszélyes lényeket megállítsuk majd később. *Belegondolva tényleg nem találkozna eredarral. Azok a lények túl veszélyesek, és csak a szellemek tudják, hogy miért járnak egyáltalán Lanawin földjén. Semmi szükség rájuk, az egyensúlyt csak felforgatják. Még a sötételfek is jobban megfelelnek a kinti világban, mint ezek a démonok, vagy mik.*
- Szóljon ha indulhatunk, persze még maradhatunk csodálni ezt a helyet. *Az elfeknél nem szokatlan, hogy elüldögélnek akár órákig is ugyanazon a helyen, így nem lehet meglepetés Hyran ki nem mondott vágya.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400