Nincs játékban - Holdudvar
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Holdudvar | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 23 (441. - 460. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400
460. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-07-30 17:25:35
Üzenet elküldve: 2013-07-30 17:25:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Nagyon élvezi Lonwira társaságát. Vidám mosolygós nő aki szeret vándorolgatni. A beszélgetést egy kisebb szünet szakítja meg. Ebben a rövidke szünetben tisztán lehet hallani a tücskök énekét, a farkasok vonyítását a holdra és a lágy szellőt mely az arcukat simogatja. A csendet Jayco töri meg.*
- Ez már határozottan olyan volt mintha egy kisgyerek álmodozna a jövőjéről. Néha szeretek komolytalan lenni. Remélem nem zavar. *mosolyogva néz a nőre* Lelkem mélyén még mindig kisgyereknek érzem magam, pedig már elmúltam húsz esztendős.
*Feltápászkodik a földről és nagyot nyújtózkodik. Ruháját leporolja, bár nem lett nagyon piszkos a lágy pázsittól. A hátán hordott kardját is megigazgatja. Majd pedig Lonwira felé fordul.*
- Holnap tarts velem és együtt bejárjuk a környéket. Úgy érzem sok érdekes látnivaló van erre és veled szívesen megtekinteném ezeket. Nem tudom te merre akarod tölteni az éjszakát, viszont nekem valahol nyugovóra kellene hajtanom a fejem. Valószínűleg itt az erdő mellett ezt meg is tehetem. Tudom, hogy itt a fogadó, de nem szeretek pénzt költeni alvásra. Ha tehetem akkor inkább a szabad eget választom a nyugvásra.
*Vidáman néz a nő szemeibe és a kezét nyújtja, hogy felsegítse a földről*
- Ez már határozottan olyan volt mintha egy kisgyerek álmodozna a jövőjéről. Néha szeretek komolytalan lenni. Remélem nem zavar. *mosolyogva néz a nőre* Lelkem mélyén még mindig kisgyereknek érzem magam, pedig már elmúltam húsz esztendős.
*Feltápászkodik a földről és nagyot nyújtózkodik. Ruháját leporolja, bár nem lett nagyon piszkos a lágy pázsittól. A hátán hordott kardját is megigazgatja. Majd pedig Lonwira felé fordul.*
- Holnap tarts velem és együtt bejárjuk a környéket. Úgy érzem sok érdekes látnivaló van erre és veled szívesen megtekinteném ezeket. Nem tudom te merre akarod tölteni az éjszakát, viszont nekem valahol nyugovóra kellene hajtanom a fejem. Valószínűleg itt az erdő mellett ezt meg is tehetem. Tudom, hogy itt a fogadó, de nem szeretek pénzt költeni alvásra. Ha tehetem akkor inkább a szabad eget választom a nyugvásra.
*Vidáman néz a nő szemeibe és a kezét nyújtja, hogy felsegítse a földről*
459. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-07-30 12:41:37
Üzenet elküldve: 2013-07-30 12:41:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Szelíd
*Amikor Jayco felnevet neki és nevethetnékje támad, amit nem bír visszafogni. Végül szája elé kapja kezét, így egy kicsit tompítja a feltörő hangot. Majd a férfi felé fordul.*
-Mi a baj a lapos madárral? Ha egyszer úgy néz ki mit tehetnék? *kérdezi vigyorogva. Aztán megint a "sárkányhalmazt" figyeli.*
- A sárkányról nekem egy szárnyas hüllő jut eszembe. Egy repülő gyík.
* Amikor Jayco közli vele, hogy meglovagolna egy sárkány és felszállna vele a Holdra a lánynak megint nevetnie kell.*
-Kicsit átment ez a beszélgetés komolytalanba. *Mondja mosolyogva. Nem mintha ellenére lenne a móka. Sőt, élvezi, hogy ennyit lehet nevetni a férfi társaságában.*
-Mi a baj a lapos madárral? Ha egyszer úgy néz ki mit tehetnék? *kérdezi vigyorogva. Aztán megint a "sárkányhalmazt" figyeli.*
- A sárkányról nekem egy szárnyas hüllő jut eszembe. Egy repülő gyík.
* Amikor Jayco közli vele, hogy meglovagolna egy sárkány és felszállna vele a Holdra a lánynak megint nevetnie kell.*
-Kicsit átment ez a beszélgetés komolytalanba. *Mondja mosolyogva. Nem mintha ellenére lenne a móka. Sőt, élvezi, hogy ennyit lehet nevetni a férfi társaságában.*
458. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-07-30 12:17:08
Üzenet elküldve: 2013-07-30 12:17:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Hangosan felnevet amikor meghallja Lonwira válaszát*
- Egy hatalmas madár amin átment egy szekér? *mosolyogva tekint a mélyzöld szemekbe.* Ez tetszik. Neked aztán van fantáziád.
*Újra az ég felé tekint és megszemléli a felettük duzzadó hatalmas holdat. Úgy néz ki mintha bármikor a fejükre zuhanhatna. Miután elmerült a Hold varázsában megszemléli a sárkánynak vélt formát*
- Sárkány? Nem tudom, én még soha nem láttam sárkányt. A rajzokon pedig hol szárnyas kígyónak, gyíknak és egyéb pikkelyes lénynek ábrázolják. Majd keresünk egyet és megtudjuk, hogy is néz ki valójában. Aztán pedig elrepülünk vele a holdra. *felnevet és kezeivel elengedi a talajt, majd pedig háttal elfekszik a földön*
- Egy hatalmas madár amin átment egy szekér? *mosolyogva tekint a mélyzöld szemekbe.* Ez tetszik. Neked aztán van fantáziád.
*Újra az ég felé tekint és megszemléli a felettük duzzadó hatalmas holdat. Úgy néz ki mintha bármikor a fejükre zuhanhatna. Miután elmerült a Hold varázsában megszemléli a sárkánynak vélt formát*
- Sárkány? Nem tudom, én még soha nem láttam sárkányt. A rajzokon pedig hol szárnyas kígyónak, gyíknak és egyéb pikkelyes lénynek ábrázolják. Majd keresünk egyet és megtudjuk, hogy is néz ki valójában. Aztán pedig elrepülünk vele a holdra. *felnevet és kezeivel elengedi a talajt, majd pedig háttal elfekszik a földön*
457. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-07-29 22:27:20
Üzenet elküldve: 2013-07-29 22:27:20
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Szelíd
*Amikor elindulnak Lonwira arra számít, hogy a főbejáraton távoznak, de ehelyett egy mellékajtón vezeti ki a férfi. Lassan sétálnak, így a lány szeme könnyen megszokja a fényváltozást. Mikor megérkeznek először nem az eget nézi meg, hanem a kis udvart. A fák vastag koronáján könnyedén áthalad a hold fénye, így az egész terület igen világos. Aztán felnéz az égre.*
-Gyönyörű. *Suttogja alig hallhatóan. Amikor kísérője a földön ülve megszólal, akkor veszi észre, hogy már elengedte a kezét. Ő is kényelembe helyezi magát a férfi mellett majd megint az felfele emeli a szemét. Egy ideig szemléli az említett csillaghalmazt, majd megszólal.*
-Szerintem olyan mint egy hatalmas madár, amin átment egy szekér. *Mondja elgondolkodva, de hangja mosolyog.* -Az meg ott mellette egy sárkányra hasonlít, nem? *Folytatja a csillagok vizsgálását.*
A hozzászólás írója (Lonwira Intorvo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.29 22:27:51
-Gyönyörű. *Suttogja alig hallhatóan. Amikor kísérője a földön ülve megszólal, akkor veszi észre, hogy már elengedte a kezét. Ő is kényelembe helyezi magát a férfi mellett majd megint az felfele emeli a szemét. Egy ideig szemléli az említett csillaghalmazt, majd megszólal.*
-Szerintem olyan mint egy hatalmas madár, amin átment egy szekér. *Mondja elgondolkodva, de hangja mosolyog.* -Az meg ott mellette egy sárkányra hasonlít, nem? *Folytatja a csillagok vizsgálását.*
A hozzászólás írója (Lonwira Intorvo) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.29 22:27:51
456. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-07-29 22:14:28
Üzenet elküldve: 2013-07-29 22:14:28
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Kivezeti a nőt a hátsó kijáraton, amin keresztül a Holdudvarba jutnak. Elengedi a kezét és felpillant az égre. Egyetlen felhő sem zavarja az eget, így tisztán lehet látni a teliholdat és a csillagokat. A márvány padok helyett a fűtengert válassza a lába alatt. Tehát leül a fűbe és a kezével hátul megtámassza magát, miközben a tekintetét újra az égre szegezi*
- Utazásaim során sokszor töltöttem az éjszakát a szabad ég alatt. *felsóhajt és elvigyorodik* Sokszor úgy aludtam el, hogy megpróbáltam megszámolni a csillagokat. Valahogy sohasem értem a végére. Vagy megpróbáltam alakokat kivenni a csillagokból. Ott, nézd *mutat az ég felé* Az szerintem olyan mint egy nem is tudom micsoda. *felnevet és a nőre pillant* Szerinted mihez hasonlít?
- Utazásaim során sokszor töltöttem az éjszakát a szabad ég alatt. *felsóhajt és elvigyorodik* Sokszor úgy aludtam el, hogy megpróbáltam megszámolni a csillagokat. Valahogy sohasem értem a végére. Vagy megpróbáltam alakokat kivenni a csillagokból. Ott, nézd *mutat az ég felé* Az szerintem olyan mint egy nem is tudom micsoda. *felnevet és a nőre pillant* Szerinted mihez hasonlít?
455. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-07-28 23:12:46
Üzenet elküldve: 2013-07-28 23:12:46
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
*Egy fiatal legény fut ki utána:*
-Uram várjon!
-Mi van kölyök?
-Az öregember...mindent hallottam...
-Mit zagyválsz?
-Uram mindent hallottam a barátaimmal amit az öregember magának mondott.És szerintem érdekli hogy miután kiment elkezdett röhögni és mulatozni.
-Mit akarsz ezzel mondani?
-Azt uram hogy átverték.
-Uram várjon!
-Mi van kölyök?
-Az öregember...mindent hallottam...
-Mit zagyválsz?
-Uram mindent hallottam a barátaimmal amit az öregember magának mondott.És szerintem érdekli hogy miután kiment elkezdett röhögni és mulatozni.
-Mit akarsz ezzel mondani?
-Azt uram hogy átverték.
454. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-07-28 15:29:51
Üzenet elküldve: 2013-07-28 15:29:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 27
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Szelíd
*Végighaladva a Főtér macskakövein, a lehető legrövidebb utat választja a Holdudvar felé, keresztül a fogadón. Hosszú út áll mögötte, és még hosszabb napok. Pihennie kell. Fáradt. Kezeihez pedig vér tapad. Percekig sikálta, nem látszik, de ő érzi. S bár Thoumm megérdemelte a hosszú, kínokkal telt halált, amit tőle kapott, mégis zavarja az érzés ujjain.
Igen, pihennie kell. Nem akar társaságot. Nem kíváncsi mások érzéseire, sem hangjára pillanatnyilag. Csak friss levegőt akar, és elbújni saját érzései elől. Igazságot osztott, mégsem nyugodt. Többre vágyik, maga sem tudja, igazán mire. Csendre, a virágok illatára, madarak dalára, a felhők által formált alakokra az égen, a nap forró simítására bőrén, a szélben suhogó levelek zajára... Olyan dolgokra, amikbe mindig bele tudott feledkezni. Amiknek mindig oly önfeledten tudott örülni, akár egy gyerek.
Ám hiába ül a lugas egyik padján, hiába mered a tengerszín kékségre maga fölött, nem érez semmit, csak a tökéletes ürességet.
Sosem volt a bosszúálló fajta, inkább az álmodozó típus. De most úgy érzi, legalább negyven évet öregedett az elmúlt egy hét alatt.
Sóhajt egyet, de nem érzi, ahogy tüdeje megtelik levegővel. Nem érzi a szellő sodorta illatokat, nem érez semmit. Megváltozott. Megtörték. Talán sosem lesz már a régi...*
Igen, pihennie kell. Nem akar társaságot. Nem kíváncsi mások érzéseire, sem hangjára pillanatnyilag. Csak friss levegőt akar, és elbújni saját érzései elől. Igazságot osztott, mégsem nyugodt. Többre vágyik, maga sem tudja, igazán mire. Csendre, a virágok illatára, madarak dalára, a felhők által formált alakokra az égen, a nap forró simítására bőrén, a szélben suhogó levelek zajára... Olyan dolgokra, amikbe mindig bele tudott feledkezni. Amiknek mindig oly önfeledten tudott örülni, akár egy gyerek.
Ám hiába ül a lugas egyik padján, hiába mered a tengerszín kékségre maga fölött, nem érez semmit, csak a tökéletes ürességet.
Sosem volt a bosszúálló fajta, inkább az álmodozó típus. De most úgy érzi, legalább negyven évet öregedett az elmúlt egy hét alatt.
Sóhajt egyet, de nem érzi, ahogy tüdeje megtelik levegővel. Nem érzi a szellő sodorta illatokat, nem érez semmit. Megváltozott. Megtörték. Talán sosem lesz már a régi...*
453. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-07-28 00:16:04
Üzenet elküldve: 2013-07-28 00:16:04
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Szelíd
*Akropusz amint kilép a fogadóból a erdő felé veszi az irányt.Megint látja a párocskát a fogadóból.észreveszi hogy a nő elkezd vicsorogni."Nem,ez biztos nem egy normális mosoly" Később amikor közelebb kerül, a nő szemében csak kegyetlenséget lát, nem egy szokásos pirulós nő "kíváncsi lennék hova mennek? Mindegy is nekem én úgyis megyek az erdőbe bosszút állni" Ahogy ez végiggondolja eszébe jutnak a borzaszó képek a leégett házakról. De ezeket az emlékeket próbálja elhessegetni ezennel sikerrel*
A hozzászólás írója (Tibered Akropusz) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.28 00:16:53
A hozzászólás írója (Tibered Akropusz) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2013.07.28 00:16:53
452. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-07-27 16:02:56
Üzenet elküldve: 2013-07-27 16:02:56
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 12
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Caletnia Phyaltet//
*Az elf nem is tud róla, hogy nem saját elhatározásából cselekszik. Azt hiszi, ez csak női praktika, amit már ismer. A szembesülés pillanata igencsak érdekes lehet majd számára.
Már ki is jutnak a fogadó mögé. Ezt a helyet Holdudvarnak hívják. Ilyen korán még nincs fent a Hold, bár állítólag éjjel mindig idevilágít. Kellemes kis hely, itt már közelebb vannak a természethez, mint Arthenior nyüzsgő főterén vagy a söráztatta fogadóban. Az elf jól érzi itt magát, de a torka még mindig hasogat. Úgy felhajtotta azt a teát, mintha farkasok elől kéne menekülni.
A nő érdeklődik felőle és Lanetia így válaszol:*
- Nem, ők nem itt élnek. Dolgozni jöttem ide. És Ön?
*A bemutatkozást kihagyja. Szeret titokban maradni és a lánynak se a neve érdekli. Így mennek az erdő felé, a holdudvar apró ösvényén közelítve meg a bokrokat és kisebb fákat.*
*Az elf nem is tud róla, hogy nem saját elhatározásából cselekszik. Azt hiszi, ez csak női praktika, amit már ismer. A szembesülés pillanata igencsak érdekes lehet majd számára.
Már ki is jutnak a fogadó mögé. Ezt a helyet Holdudvarnak hívják. Ilyen korán még nincs fent a Hold, bár állítólag éjjel mindig idevilágít. Kellemes kis hely, itt már közelebb vannak a természethez, mint Arthenior nyüzsgő főterén vagy a söráztatta fogadóban. Az elf jól érzi itt magát, de a torka még mindig hasogat. Úgy felhajtotta azt a teát, mintha farkasok elől kéne menekülni.
A nő érdeklődik felőle és Lanetia így válaszol:*
- Nem, ők nem itt élnek. Dolgozni jöttem ide. És Ön?
*A bemutatkozást kihagyja. Szeret titokban maradni és a lánynak se a neve érdekli. Így mennek az erdő felé, a holdudvar apró ösvényén közelítve meg a bokrokat és kisebb fákat.*
451. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-07-27 15:50:13
Üzenet elküldve: 2013-07-27 15:50:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Lanetia Ruspaet//
*Kilépve a fogadóból azon kezd tűnődni, hogy vajon nem elöl kellett volna távozni? Hát majd mielőtt végleg kioltaná az életét, majd megkérdez ezt az elfet, vagy amikor visszajön, majd megnézi magának. A Holdudvaron áthaladva figyeli, amint a nap lassan lenyugvóban van. Mire az erdőbe érnek, be is fog sötétedni. Magában még mindig azon mosolyog, ahogy az elf egyetlen húzásra ledöntötte a forró teát, hogy követhesse. Nyilván megégette vele a torkát, de hamarosan ez lesz a legkisebb baja. Talán már emlékezni sem fog rá.*
- És miért jött Artheniorba? Talán vannak itt rokonai, vagy barátai? Személyek, akik már nagyon hiányolták? *persze ezt a beszédtémát akkor is bevetné, hogyha nem épp arra készülne, hogy megkínozza az erdő sötétjében, de így még indokoltabbnak érzi felvetni, hátha lenne, aki keresi. Ha nem, akkor a tetem még jó pár napig ott lesz, legfeljebb a farkasok lakmározhatnak belőle, amit valószínűleg meg is fognak tenni. De így még egyszerűbb a dolog, hiszen mindenki azt fogja hinni, hogy a szegény elf egy farkasfalkába botlott. Megesik, ezek az állatok nap mint nap ölnek embert, elfet, orkot is akár, mindent ami arra téved. Már szinte alig várja, hogy az erdő sűrűjébe érjen, ahogy valószínűleg az elf is. Remélhetőleg nem fog olyan nagyot csalódni. Lassú léptekkel sétál végig A Holdudvaron, hogy biztosan sötét legyen, mire az erdőbe érnek. Bár még ott megvárni, amíg felébred az elf, az is idő lesz... Lényegtelen is, de ma este kétségtelenül jól fog szórakozni.*
*Kilépve a fogadóból azon kezd tűnődni, hogy vajon nem elöl kellett volna távozni? Hát majd mielőtt végleg kioltaná az életét, majd megkérdez ezt az elfet, vagy amikor visszajön, majd megnézi magának. A Holdudvaron áthaladva figyeli, amint a nap lassan lenyugvóban van. Mire az erdőbe érnek, be is fog sötétedni. Magában még mindig azon mosolyog, ahogy az elf egyetlen húzásra ledöntötte a forró teát, hogy követhesse. Nyilván megégette vele a torkát, de hamarosan ez lesz a legkisebb baja. Talán már emlékezni sem fog rá.*
- És miért jött Artheniorba? Talán vannak itt rokonai, vagy barátai? Személyek, akik már nagyon hiányolták? *persze ezt a beszédtémát akkor is bevetné, hogyha nem épp arra készülne, hogy megkínozza az erdő sötétjében, de így még indokoltabbnak érzi felvetni, hátha lenne, aki keresi. Ha nem, akkor a tetem még jó pár napig ott lesz, legfeljebb a farkasok lakmározhatnak belőle, amit valószínűleg meg is fognak tenni. De így még egyszerűbb a dolog, hiszen mindenki azt fogja hinni, hogy a szegény elf egy farkasfalkába botlott. Megesik, ezek az állatok nap mint nap ölnek embert, elfet, orkot is akár, mindent ami arra téved. Már szinte alig várja, hogy az erdő sűrűjébe érjen, ahogy valószínűleg az elf is. Remélhetőleg nem fog olyan nagyot csalódni. Lassú léptekkel sétál végig A Holdudvaron, hogy biztosan sötét legyen, mire az erdőbe érnek. Bár még ott megvárni, amíg felébred az elf, az is idő lesz... Lényegtelen is, de ma este kétségtelenül jól fog szórakozni.*
450. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-07-25 20:42:14
Üzenet elküldve: 2013-07-25 20:42:14
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 100
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
Mosolyogva sétál át a Holdudvaron. Az ember azt hihetné, hogy ez a mosoly mindössze csak álca, akivel ha nem mást, hát magát akarja becsapni, hogy éhsége ellenére ilyen vidám kifejezéssel az arcán, és ami különös, csuklyája nélkül. Talán azt akarja elhitetni saját magával, hogy boldog? Vagy ha arra jár valaki, higgye azt, hogy csak egy bájos hölgy sétálgat erre jókedvűen? Valójában tényleg boldog volt most, hogy ideért a városba, és szerencsére egyből a fogadónál lyukadt ki. Ez már önmagában okot ad neki a boldogságra. Hiszen nem csak szenvedésen él ő, örömmel magához vesz bármilyen táplálékot, amit az emberek vagy az elfek esznek. Esetleg még a tündérek étkeiben is megbízik, de nagyjából eddig tart a bizalma, mivel az undorító saras trutyikból, amiket szerinte az orkok főznek, nem kér. Persze egy fogadóban nyilván remekül főznek, hiszen itt mindenféle népség megfordul, nyilván mindenféle étel és ital fellelhető idebent. Felnézve boldogan szemléli a holdat. Igazán nagyszerű innen a kilátás.
~ Vajon milyen lenne valakit itt, a telihold fényében megkínozni? ~
Erre a gondolatra óhatatlanul is szélesebbre húzódik vigyora. Persze ez csak egyszerű ábránd, sosem lesz lehetősége itt bárkit megkínozni a lebukás veszélye nélkül. Viszont amin az erdőben gondolkodott, azt még valóra válthatja, legfeljebb hátraköti az alany kezét, és betömi a száját, aztán had fusson amerre lát. Amíg el nem kapja... Azonban inkább megszakítja a gondolatmenetét, mert úgy dönt, ha túl sokáig álldogál itt, gyanúsnak tűnhet. És miért is álldogálna itt, amikor egy fogadó van tőle alig húsz lépésnyire?*
~ Vajon milyen lenne valakit itt, a telihold fényében megkínozni? ~
Erre a gondolatra óhatatlanul is szélesebbre húzódik vigyora. Persze ez csak egyszerű ábránd, sosem lesz lehetősége itt bárkit megkínozni a lebukás veszélye nélkül. Viszont amin az erdőben gondolkodott, azt még valóra válthatja, legfeljebb hátraköti az alany kezét, és betömi a száját, aztán had fusson amerre lát. Amíg el nem kapja... Azonban inkább megszakítja a gondolatmenetét, mert úgy dönt, ha túl sokáig álldogál itt, gyanúsnak tűnhet. És miért is álldogálna itt, amikor egy fogadó van tőle alig húsz lépésnyire?*
449. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-07-20 07:57:46
Üzenet elküldve: 2013-07-20 07:57:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Recsegve, nyikorogva zárul be mögöttük az ajtó ahogy kilépnek a kis körbekerített kertbe. Idaene fürkész szemei azonnal a márványpadokra tapadnak. Eivahnak igaza volt, tetszik neki a látvány. Lassan haladnak az udvar közepe felé, óvatosan, mintha attól félnének hogy megtörik azt a békét mely itt honol, s közben mindketten elmerülnek gondolataikban. Idaene gondolatai nem kérdésesek, érdekelné mire gondolhat Eivah. Ez már abból is látszik hogy a Holdudvar szépsége ellenére is kevés figyelmet fordít a tájra, de annál többet a lányra. Karcsú volt, eleven, tele élettel és fiatalsággal. Hegyes fülei és makulátlan bőre, s ezek mellé társuló szívmelengető mosolya kétségtelenné teszik származását.*
~Különös. Eddig azt hittem az elfek mind gőgösek, s nem szívesen beszélnek idegenekkel, főleg ha az az idegen egy félelf, esetleg egy ember. Máshogy mennek itt a dolgok mint Azruth mesélte. *Míg új ismeretségének miértjén töprengett, Eivah kezébe vette a beszélgetés irányítását.*
-Na és mond csak.. Idaene. Mi szél hozott felénk ? *Mosolya itt átváltozott. Már nem a kedvesség, hanem a magabiztosság áradt belőle.* -Nem tudsz becsapni, kóbor utazók nem kérnek körbevezetést, hisz őket a felfedezés öröme élteti. Te keresel valamit, ebben biztos vagyok. De ha akarnám sem tudnék rájönni mi az.
*Idaene arca meg sem rezdül. Miután sokat hallott már az elfek tudásáról, s képességeikről, egyáltalán nem meglepő hogy Eivah ilyen könnyen rájött. Hát legyen. Bármivel is próbálkozna , a félrevezetés nem vezetné el céljához, csupán kockáztatná hogy elveszíti a lány bizalmát, s ezzel együtt kellemes társaságát is.*
-Hát legyen. Ha úgy is átlátsz rajtam akkor nem titkolózok. Varázslók után kutatok.
*Itt megáll egy pillanatra, várja mi lesz a lány reakciója. Evah azonban nem lepődik meg, sőt mi több azt az érzést kelti Idaene-ben hogy erre a válaszra számított.*
-Meg sem lepődtél.
-Ugyan miért lepődnék meg ? Lehet, hogy azt hiszed elrejtheted valódi éned, de ez korántsem így van. *Ismét visszatér arcára a kedvesség, ez pedig megnyugtatja Idaene-t.*
-Sokan jöttek már a városba hasonló vágyakkal. Hozzád hasonlóan ők is a legrövidebb utat keresték céljaik eléréséhez, de figyelmeztetlek, a rövid út nem mindig helyes. *Idaene-nek eszébe jutnak Azruth szavai.*
~Miért kell mindenkinek ilyen bölcsnek lennie. *Gondolja, s közben arca nyitott könyvként tárja fel gondolatait Eivah előtt.*
-Na , azért nem kell gyermekként dacolnod a jó tanáccsal. Azt hiszem segítek neked. Bár magam sem tudom miért teszem. Egy részem azt súgja jobb lenne neked ha kimaradnál a mágia világából.
-Azt nem tehetem. *Vág közbe hirtelen. Eivah a reakció láttán felkacag.*
-Mondtam hogy semmi okod aggodalomra. Segítek. Jobb is ha folytatjuk ezt a kis túrát. *Azzal kézen fogja Idaene-t s mint egy gyermeket az édesanyja, úgy húzza maga után. Maguk mögött hagyják a Holdudvart, s visszatérnek a fogadóba. Idaene kérdő pillantást vet a lányra, mire az megvonja vállát, s ártatlan arckifejezéssel csak ennyit mond.*
-Ha nem bánod, fizetségül a segítségemért elfogadnék egy italt.
~A világon semmi sincs ingyen. *Jegyzi meg magának Idaene.*
-Végül is ez igazán elvárható egy kóbor lovagtól.
*Teszi hozzá Eivah egy újabb angyali mosoly kíséretében.*
~Különös. Eddig azt hittem az elfek mind gőgösek, s nem szívesen beszélnek idegenekkel, főleg ha az az idegen egy félelf, esetleg egy ember. Máshogy mennek itt a dolgok mint Azruth mesélte. *Míg új ismeretségének miértjén töprengett, Eivah kezébe vette a beszélgetés irányítását.*
-Na és mond csak.. Idaene. Mi szél hozott felénk ? *Mosolya itt átváltozott. Már nem a kedvesség, hanem a magabiztosság áradt belőle.* -Nem tudsz becsapni, kóbor utazók nem kérnek körbevezetést, hisz őket a felfedezés öröme élteti. Te keresel valamit, ebben biztos vagyok. De ha akarnám sem tudnék rájönni mi az.
*Idaene arca meg sem rezdül. Miután sokat hallott már az elfek tudásáról, s képességeikről, egyáltalán nem meglepő hogy Eivah ilyen könnyen rájött. Hát legyen. Bármivel is próbálkozna , a félrevezetés nem vezetné el céljához, csupán kockáztatná hogy elveszíti a lány bizalmát, s ezzel együtt kellemes társaságát is.*
-Hát legyen. Ha úgy is átlátsz rajtam akkor nem titkolózok. Varázslók után kutatok.
*Itt megáll egy pillanatra, várja mi lesz a lány reakciója. Evah azonban nem lepődik meg, sőt mi több azt az érzést kelti Idaene-ben hogy erre a válaszra számított.*
-Meg sem lepődtél.
-Ugyan miért lepődnék meg ? Lehet, hogy azt hiszed elrejtheted valódi éned, de ez korántsem így van. *Ismét visszatér arcára a kedvesség, ez pedig megnyugtatja Idaene-t.*
-Sokan jöttek már a városba hasonló vágyakkal. Hozzád hasonlóan ők is a legrövidebb utat keresték céljaik eléréséhez, de figyelmeztetlek, a rövid út nem mindig helyes. *Idaene-nek eszébe jutnak Azruth szavai.*
~Miért kell mindenkinek ilyen bölcsnek lennie. *Gondolja, s közben arca nyitott könyvként tárja fel gondolatait Eivah előtt.*
-Na , azért nem kell gyermekként dacolnod a jó tanáccsal. Azt hiszem segítek neked. Bár magam sem tudom miért teszem. Egy részem azt súgja jobb lenne neked ha kimaradnál a mágia világából.
-Azt nem tehetem. *Vág közbe hirtelen. Eivah a reakció láttán felkacag.*
-Mondtam hogy semmi okod aggodalomra. Segítek. Jobb is ha folytatjuk ezt a kis túrát. *Azzal kézen fogja Idaene-t s mint egy gyermeket az édesanyja, úgy húzza maga után. Maguk mögött hagyják a Holdudvart, s visszatérnek a fogadóba. Idaene kérdő pillantást vet a lányra, mire az megvonja vállát, s ártatlan arckifejezéssel csak ennyit mond.*
-Ha nem bánod, fizetségül a segítségemért elfogadnék egy italt.
~A világon semmi sincs ingyen. *Jegyzi meg magának Idaene.*
-Végül is ez igazán elvárható egy kóbor lovagtól.
*Teszi hozzá Eivah egy újabb angyali mosoly kíséretében.*
448. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-07-13 19:48:00
Üzenet elküldve: 2013-07-13 19:48:00
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 17
OOC üzenetek: 61
Játékstílus: Szelíd
//A gyanú árnyékában//
·*Kilép a Holdudvarra. Igen hangulatos kis udvar. Eddig még ez az egyetlen hely, ahol lát valami kis zöldet. Igaz még nem sok helyen járt, a főtéren és a fogadón kívűl. Sőt sehol. De most alkalma nyílik egy kicsit körbe nézni a városban.*
„Még így nappal is olyan, mint a mesékben szereplő elhagyatott kastélyok rejtelmes kertjei. Ugyan milyen lehet éjszaka? Majd este időt szakítok rá, úgyis kell szobát kivennem.”* míg e gondolatok járnak fejében meg indul a kövezett úton, mely tovább viszi az erdőbe.*
·*Kilép a Holdudvarra. Igen hangulatos kis udvar. Eddig még ez az egyetlen hely, ahol lát valami kis zöldet. Igaz még nem sok helyen járt, a főtéren és a fogadón kívűl. Sőt sehol. De most alkalma nyílik egy kicsit körbe nézni a városban.*
„Még így nappal is olyan, mint a mesékben szereplő elhagyatott kastélyok rejtelmes kertjei. Ugyan milyen lehet éjszaka? Majd este időt szakítok rá, úgyis kell szobát kivennem.”* míg e gondolatok járnak fejében meg indul a kövezett úton, mely tovább viszi az erdőbe.*
447. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-07-08 13:11:05
Üzenet elküldve: 2013-07-08 13:11:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Eryndir//
*Csak szemöldökét ráncolja a furcsa válaszra. Rögtön elözönlik fejét a zavaros gondolatok, tán a férfi rosszat akar, nemesgyűlölő, ki halk szavú magányos vándornak állítja magát... Találkozott már ilyennel, de most, ha a férfi akcióba lendülne, Anselnek magyarázkodni nem lenne ideje, hogy ő miért nem olyan nemes, akit oly sokan bitóra kívánnak. Már éppen lépne hátra még egy lépést, amikor fordul a kocka, és Eryndir kezd magyarázkodni, nem pedig Anselt kényszeríti rá. A 'mesét' változó arckifejezéssel hallgatja és végül összegzi érzelmeit:*
- Oh. *Tehát igencsak rossz helyen tapogatódzott, mint általában mindig, ha emberekről van szó.* - Értem. *Kezdeti paranoiáján túltéve magát kezd rájönni, hogy talán sorstársra akadt, de akkor a történet folytatódik.*
- Hm. *Emésztgeti a hallottakat és veszi kezébe a pengét. Azt jobban megszemlélvén, majd felpillantván Eryndirre, újra:* -Hm. *De ebben a megnyilvánulásban már mintha megfogalmazódna elismerés és elmerengés.* - Így talán még engem is legyőznél, ha mondjuk megpróbálnám elvágni a torkod. Milyen lehetetlen gondolat...*Nem egészen lehet biztosra megmondani, hogy a nő ennyire jól játssza a komolyt, vagy tényleg megfordulnak a fejében efféle gondolatok. Pengénél fogva nyújtja vissza a kardot, főleg mintha a férfi valahogy megváltozott volna, amint kiadta a kezéből a fegyvert, de az is lehet, hogy Ansel csak képzelődik.*
- Nem... nem. Én... Egészen mást feltételeztem, azt hiszem. *És ez így is van. Így tekintve az elfre, valóban látszik, hogy sok mindenen ment keresztül, ő is megszenvedte Lanawin társadalmának kegyetlenségeit. Ansel úgyszintén. De gondolatmenetéből kizökkenti Eryndir feltételezése, ez pedig megnevetteti.*
- Ó, az én egyetlen bajom, hogy a parasztok babonáit levadászva keressem meg a napi betevőt. *Kontrázik mosolyogva, hiszen valóban élvezi ezt az élet stílust. Bár jobban belegondolva Eryndirnek valóban igaza van, ezt most beárnyékolja kedvenc fegyvere gyengélkedése. Mostanában szűkebbre is kellett húznia azt a nadrágszíjat, de ez remélhetőleg nem fog sokáig tartani.*
- Nos... *Mit is mesélhetne magáról?* - Megszülettem, felneveltek, mint egyetlen lány gyermeket. De... Azt hiszem azzal nem számoltak, hogy nekem nem áll szándékomban életem végéig játszani a ház úrnőjét egy idegen vidéken. *Ha Eryndir valóban az, aminek állítja magát, tudnia kell, hogy milyen sors volt elrendelve nemesi házban egy idegen földről érkezett feleségnek.* - Kedves férjuram talán a mai napig is kerestet. Hacsak le nem cserélt már másnap. *Számára ez nem szomorú történet, sőt, mulattatja a nőt, akárhányszor eszébe jut. Ansel méltósággal szedte a sátorfát a menyegző napján, s máig igyekszik minél távolabb tartózkodni a helytől.
Próbált minél kevésbé szűkszavú lenni, nem tudja mennyire volt sikeres, de reméli, Eryndir nem veszi a szívére. Ha valami még érdekli, rákérdez, Ansel pedig vagy válaszol, vagy megtagadja azt. Közben felpillant a csillagokra, már egészen későre jár...*
*Csak szemöldökét ráncolja a furcsa válaszra. Rögtön elözönlik fejét a zavaros gondolatok, tán a férfi rosszat akar, nemesgyűlölő, ki halk szavú magányos vándornak állítja magát... Találkozott már ilyennel, de most, ha a férfi akcióba lendülne, Anselnek magyarázkodni nem lenne ideje, hogy ő miért nem olyan nemes, akit oly sokan bitóra kívánnak. Már éppen lépne hátra még egy lépést, amikor fordul a kocka, és Eryndir kezd magyarázkodni, nem pedig Anselt kényszeríti rá. A 'mesét' változó arckifejezéssel hallgatja és végül összegzi érzelmeit:*
- Oh. *Tehát igencsak rossz helyen tapogatódzott, mint általában mindig, ha emberekről van szó.* - Értem. *Kezdeti paranoiáján túltéve magát kezd rájönni, hogy talán sorstársra akadt, de akkor a történet folytatódik.*
- Hm. *Emésztgeti a hallottakat és veszi kezébe a pengét. Azt jobban megszemlélvén, majd felpillantván Eryndirre, újra:* -Hm. *De ebben a megnyilvánulásban már mintha megfogalmazódna elismerés és elmerengés.* - Így talán még engem is legyőznél, ha mondjuk megpróbálnám elvágni a torkod. Milyen lehetetlen gondolat...*Nem egészen lehet biztosra megmondani, hogy a nő ennyire jól játssza a komolyt, vagy tényleg megfordulnak a fejében efféle gondolatok. Pengénél fogva nyújtja vissza a kardot, főleg mintha a férfi valahogy megváltozott volna, amint kiadta a kezéből a fegyvert, de az is lehet, hogy Ansel csak képzelődik.*
- Nem... nem. Én... Egészen mást feltételeztem, azt hiszem. *És ez így is van. Így tekintve az elfre, valóban látszik, hogy sok mindenen ment keresztül, ő is megszenvedte Lanawin társadalmának kegyetlenségeit. Ansel úgyszintén. De gondolatmenetéből kizökkenti Eryndir feltételezése, ez pedig megnevetteti.*
- Ó, az én egyetlen bajom, hogy a parasztok babonáit levadászva keressem meg a napi betevőt. *Kontrázik mosolyogva, hiszen valóban élvezi ezt az élet stílust. Bár jobban belegondolva Eryndirnek valóban igaza van, ezt most beárnyékolja kedvenc fegyvere gyengélkedése. Mostanában szűkebbre is kellett húznia azt a nadrágszíjat, de ez remélhetőleg nem fog sokáig tartani.*
- Nos... *Mit is mesélhetne magáról?* - Megszülettem, felneveltek, mint egyetlen lány gyermeket. De... Azt hiszem azzal nem számoltak, hogy nekem nem áll szándékomban életem végéig játszani a ház úrnőjét egy idegen vidéken. *Ha Eryndir valóban az, aminek állítja magát, tudnia kell, hogy milyen sors volt elrendelve nemesi házban egy idegen földről érkezett feleségnek.* - Kedves férjuram talán a mai napig is kerestet. Hacsak le nem cserélt már másnap. *Számára ez nem szomorú történet, sőt, mulattatja a nőt, akárhányszor eszébe jut. Ansel méltósággal szedte a sátorfát a menyegző napján, s máig igyekszik minél távolabb tartózkodni a helytől.
Próbált minél kevésbé szűkszavú lenni, nem tudja mennyire volt sikeres, de reméli, Eryndir nem veszi a szívére. Ha valami még érdekli, rákérdez, Ansel pedig vagy válaszol, vagy megtagadja azt. Közben felpillant a csillagokra, már egészen későre jár...*
446. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-07-05 22:52:50
Üzenet elküldve: 2013-07-05 22:52:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 167
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 173
OOC üzenetek: 167
Játékstílus: Megfontolt
//Radlina, Shelquatin, Zenyuki, M3//
*A városőr ernyedten és eszméletlenül rogy a földre. A másik ugyanúgy meglepődik a társába lőt nyílvesszőn, mint ő így már nem maradt kérdés számára, hogy ismét egy idegen segítőre leltek. Ismét jóra fordulni látszanak a dolgok, hisz most a jóképűnek mondható ember hím egyedül áll az udvar közepén. A helyzete nem mondható túl rózsásnak, hisz míg az egyetlen életben maradt társa a földön heverve fekszik eszméletlenül, addig a többi már régen az alvilágban várakozik a számára kijelölt helyre. Így, egy, eddig esztelenül harcolt nőszemély egy a szálláshelyen megbúvó íjász valamint az ő szerény személyében várhatja a rá kiszabott büntetést. Medlielnek esze ágában sincs megölni az őrt, szíve szerint leütné, majd fogná Synt és minél gyorsabban, távozna az erdőbe. Semmi kedve megvárni a valószínűleg úton lévő erősítést. *
- Ne nagyon ugrálj fiú! Távozunk, és sértetlenül megúszod!* veti oda neki, bár nem teljesen biztos, hogy ez így is lesz. Hisz fogalma sincs arról, hogy a még földön fekvő félvérnek és szálláshelyen rejtőző íjásznak mik is a tervei szerencsétlen párával. Mindenesetre ő megindul az eszméletlen hím felé. Fél szemét a városőrön tartja, tőrét pedig szúrásra készen, ha esetleg az lenne annyira botor, hogy még is neki támadna. Ha minden akadály nélkül elér a hímhez, hát letérdel mellé, és pofozgatni kezdi, hátha magához tér. Hisz mégis csak könnyebb lenne a menekülés, ha észhez térne. Mert kevés esélyt lát arra, hogy akár a vörös hajú asszonnyal együtt ki tudnák cipelni az erdőbe az elég nagyra nőtt elfet. Közben fel-felpillant az őrre, várva az esetleges támadást, hisz a sarokba szorított „állat” sok mindenre képes. Ha sikerül visszaráznia Synt a valóvilágba, hát minél hamarabbi indulásra próbálja buzdítani újonnan szerzett alkalmi társait.*
*A városőr ernyedten és eszméletlenül rogy a földre. A másik ugyanúgy meglepődik a társába lőt nyílvesszőn, mint ő így már nem maradt kérdés számára, hogy ismét egy idegen segítőre leltek. Ismét jóra fordulni látszanak a dolgok, hisz most a jóképűnek mondható ember hím egyedül áll az udvar közepén. A helyzete nem mondható túl rózsásnak, hisz míg az egyetlen életben maradt társa a földön heverve fekszik eszméletlenül, addig a többi már régen az alvilágban várakozik a számára kijelölt helyre. Így, egy, eddig esztelenül harcolt nőszemély egy a szálláshelyen megbúvó íjász valamint az ő szerény személyében várhatja a rá kiszabott büntetést. Medlielnek esze ágában sincs megölni az őrt, szíve szerint leütné, majd fogná Synt és minél gyorsabban, távozna az erdőbe. Semmi kedve megvárni a valószínűleg úton lévő erősítést. *
- Ne nagyon ugrálj fiú! Távozunk, és sértetlenül megúszod!* veti oda neki, bár nem teljesen biztos, hogy ez így is lesz. Hisz fogalma sincs arról, hogy a még földön fekvő félvérnek és szálláshelyen rejtőző íjásznak mik is a tervei szerencsétlen párával. Mindenesetre ő megindul az eszméletlen hím felé. Fél szemét a városőrön tartja, tőrét pedig szúrásra készen, ha esetleg az lenne annyira botor, hogy még is neki támadna. Ha minden akadály nélkül elér a hímhez, hát letérdel mellé, és pofozgatni kezdi, hátha magához tér. Hisz mégis csak könnyebb lenne a menekülés, ha észhez térne. Mert kevés esélyt lát arra, hogy akár a vörös hajú asszonnyal együtt ki tudnák cipelni az erdőbe az elég nagyra nőtt elfet. Közben fel-felpillant az őrre, várva az esetleges támadást, hisz a sarokba szorított „állat” sok mindenre képes. Ha sikerül visszaráznia Synt a valóvilágba, hát minél hamarabbi indulásra próbálja buzdítani újonnan szerzett alkalmi társait.*
445. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-07-05 22:40:55
Üzenet elküldve: 2013-07-05 22:40:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Eryndir//
*Érezte, hogy innen fúj a szél. Nem mintha bármi baja is lenne az ember nemesekkel, de a maga fajtájából egy életre elege van. Nem tudja és nem is akarja megérteni őket, gyűlöli az összeset, amiért sok-sok évig rákényszerítettek egy olyan dolgot, amit nem akart, még ha maguk a nemesek közvetlenül nem is, közvetve, az apján keresztül megtették..nem mintha sokat kellett volna győzködni az apját.*
- Nem...nem zavar, legalábbis az embereknél nem. Mindeddig legalábbis. *Hirtelen eléggé bizonytalan lett és nem tudja mit mondjon, kicsit butának is érzi magát, nem akarja lejáratni magát Ansel előtt, de lehet sikerült*
- Elég sok közöm volt a fajtámbeli nemesekkel..*Böki ki végül kelletlenül* - A szüleim a helyi mágustanács nagytiszteletben álló tagjai voltak, illetve még azok is, és elvárták, vagyis pontosabban a városban mindenki elvárta, hogy én is kövessem ezt az utat. Mondanom sem kell, hogy nem így sikerült, és bonyodalmak születtek ebből. Azóta járom egyedül a vadont.*Foglalja össze dióhéjban gyerekkorát* - A kardforgatásra visszatérve..úgy 2-3 hónapja járhattam a vadont egy bizonyos remete után, aki az elf történelem egy jeles tagja volt évtizedekkel ezelőtt, és nagy nehezen meg is találtam. Tőle tanultam meg mindent, amit most tudok, és Ő adta nekem ezt a kardot is, Awel a neve* Kezébe veszi a sárkánymintás kardot, majd odanyújtja Anselnek. Soha nem adta még ki a kezéből, igazából nem is érti, hogy most miért tesz kivételt, kicsit meg is ijed ettől a hirtelen lépéstől, de már mindegy, kiadta a kezéből a kincsét. Hirtelen szomorúság önti el lelkét, és ez arcára is kiül. Ha jófiú lett volna, és mágusnak megy, lehet nem itt tartana, bár mostani életével sincs problémája egyébiránt.*
- Őt sokkal inkább apámnak tartom, Galaendrin a neve. *Teszi hozzá. Lehet kicsit sokat árult el magáról? De valamiért rokonszenvez Ansellel, nem érzi úgy, hogy baja lehet ebből.*
- Bocsánat, nem akartalak untatni az életemmel. Biztos meg van a saját magad baja is. Kérlek, mesélj nekem magadról, kedves Ansel! *Sikerült újra magára erőltetni a kedves, mosolygós arckifejezést, de gondolatai még mindig az előző témán járnak. Talán majd ebben a városban szerencséje lesz, és hasznossá teheti magát, talán letelepedhet, ki tudja*
*Érezte, hogy innen fúj a szél. Nem mintha bármi baja is lenne az ember nemesekkel, de a maga fajtájából egy életre elege van. Nem tudja és nem is akarja megérteni őket, gyűlöli az összeset, amiért sok-sok évig rákényszerítettek egy olyan dolgot, amit nem akart, még ha maguk a nemesek közvetlenül nem is, közvetve, az apján keresztül megtették..nem mintha sokat kellett volna győzködni az apját.*
- Nem...nem zavar, legalábbis az embereknél nem. Mindeddig legalábbis. *Hirtelen eléggé bizonytalan lett és nem tudja mit mondjon, kicsit butának is érzi magát, nem akarja lejáratni magát Ansel előtt, de lehet sikerült*
- Elég sok közöm volt a fajtámbeli nemesekkel..*Böki ki végül kelletlenül* - A szüleim a helyi mágustanács nagytiszteletben álló tagjai voltak, illetve még azok is, és elvárták, vagyis pontosabban a városban mindenki elvárta, hogy én is kövessem ezt az utat. Mondanom sem kell, hogy nem így sikerült, és bonyodalmak születtek ebből. Azóta járom egyedül a vadont.*Foglalja össze dióhéjban gyerekkorát* - A kardforgatásra visszatérve..úgy 2-3 hónapja járhattam a vadont egy bizonyos remete után, aki az elf történelem egy jeles tagja volt évtizedekkel ezelőtt, és nagy nehezen meg is találtam. Tőle tanultam meg mindent, amit most tudok, és Ő adta nekem ezt a kardot is, Awel a neve* Kezébe veszi a sárkánymintás kardot, majd odanyújtja Anselnek. Soha nem adta még ki a kezéből, igazából nem is érti, hogy most miért tesz kivételt, kicsit meg is ijed ettől a hirtelen lépéstől, de már mindegy, kiadta a kezéből a kincsét. Hirtelen szomorúság önti el lelkét, és ez arcára is kiül. Ha jófiú lett volna, és mágusnak megy, lehet nem itt tartana, bár mostani életével sincs problémája egyébiránt.*
- Őt sokkal inkább apámnak tartom, Galaendrin a neve. *Teszi hozzá. Lehet kicsit sokat árult el magáról? De valamiért rokonszenvez Ansellel, nem érzi úgy, hogy baja lehet ebből.*
- Bocsánat, nem akartalak untatni az életemmel. Biztos meg van a saját magad baja is. Kérlek, mesélj nekem magadról, kedves Ansel! *Sikerült újra magára erőltetni a kedves, mosolygós arckifejezést, de gondolatai még mindig az előző témán járnak. Talán majd ebben a városban szerencséje lesz, és hasznossá teheti magát, talán letelepedhet, ki tudja*
444. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-07-05 12:20:55
Üzenet elküldve: 2013-07-05 12:20:55
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 21
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Szelíd
//Eryndir//
*A szabadkozásra csak legyint.*
- Csak egy szófordulat... Eryndir.
*Bár a megjegyzésen, hogy emberi mértékben is fiatal, elgondolkodik - ránéz az elfre, de ötlete sincs, hány éves lehet, eddig nem volt velük sok dolga. Majd egyszer megkérdezi. Ha már jobban ismerik egymást. Ha.
Azon, hogy ideje nagy részét a vadonban töltötte, csak hümmög. Anselnek sem ismeretlen ez az életmód, de nem jegyzi meg, nem kérdezték. Végül pedig csak helyesel.*
- Mint ahogy én is.
*Nem mindig volt az. De ez egy régi és bonyodalmas történet.*
- Szóval kardforgató... *Tér vissza kevésbé bonyolult és nehéz gondolatok felé. A megjegyzésben ott lebeg a kérdés is, hogy miért, hogyan, kitől, de ha a férfinek nem áll szándékában mesélni, akkor le is zárhatják egy összemosolygással, hogy ez is közös tapasztalat. Régi és bevált taktika az ismerkedésnél, nincs kockázat a merész lépésekben.
Csendben marad, míg az elf a Holdudvarban gyönyörködik. Ansel maréknyi tapasztalata szerint ez is egyik a számára idegen dolgokból, mi olyannyira jellemzi a fajt. A nő... Ő leginkább úgy fogalmazna, eddig nem volt ideje és alkalma gyönyörködni a 'természet csodáiban'.
De a férfi ekkor újabb olyan kérdéssel hozakodik elő, ami meglepi a nőt és zavarba hozza. Köhécsel néhányat, mintha a 'csengés' olyan dolog lenne, amit csak így le lehetne vakarni. Mindig is igyekezett minél jobban elterelni magáról a gyanút, de úgy látszik, most értő szemekkel (vagy fülekkel) hozta össze a sors. Talán... Azért ilyen jó szemlélő, mert ő is...?*
- Nos... Nem állítom, hogy a családomnak teljesen ismeretlen a nemesi vér kérdése. De én nem követem a hagyományokat. *Válaszol szűkszavúan és hirtelen ötlettől vezérelve igyekszik Eryndirre terelni a figyelmet, no meg őt állítani a kérdés központjába, maga helyett. Hátrébb lép egy fél lépést, kezeit összefonja maga előtt és gyanakvón tekint fel a nála magasabb férfira.*
- Tán... zavar? Vagy esetleg hasonló cipőben jársz?
*Kissé esetlennek gondolja a megfogalmazást, de legalább az üzenet célba ért.*
*A szabadkozásra csak legyint.*
- Csak egy szófordulat... Eryndir.
*Bár a megjegyzésen, hogy emberi mértékben is fiatal, elgondolkodik - ránéz az elfre, de ötlete sincs, hány éves lehet, eddig nem volt velük sok dolga. Majd egyszer megkérdezi. Ha már jobban ismerik egymást. Ha.
Azon, hogy ideje nagy részét a vadonban töltötte, csak hümmög. Anselnek sem ismeretlen ez az életmód, de nem jegyzi meg, nem kérdezték. Végül pedig csak helyesel.*
- Mint ahogy én is.
*Nem mindig volt az. De ez egy régi és bonyodalmas történet.*
- Szóval kardforgató... *Tér vissza kevésbé bonyolult és nehéz gondolatok felé. A megjegyzésben ott lebeg a kérdés is, hogy miért, hogyan, kitől, de ha a férfinek nem áll szándékában mesélni, akkor le is zárhatják egy összemosolygással, hogy ez is közös tapasztalat. Régi és bevált taktika az ismerkedésnél, nincs kockázat a merész lépésekben.
Csendben marad, míg az elf a Holdudvarban gyönyörködik. Ansel maréknyi tapasztalata szerint ez is egyik a számára idegen dolgokból, mi olyannyira jellemzi a fajt. A nő... Ő leginkább úgy fogalmazna, eddig nem volt ideje és alkalma gyönyörködni a 'természet csodáiban'.
De a férfi ekkor újabb olyan kérdéssel hozakodik elő, ami meglepi a nőt és zavarba hozza. Köhécsel néhányat, mintha a 'csengés' olyan dolog lenne, amit csak így le lehetne vakarni. Mindig is igyekezett minél jobban elterelni magáról a gyanút, de úgy látszik, most értő szemekkel (vagy fülekkel) hozta össze a sors. Talán... Azért ilyen jó szemlélő, mert ő is...?*
- Nos... Nem állítom, hogy a családomnak teljesen ismeretlen a nemesi vér kérdése. De én nem követem a hagyományokat. *Válaszol szűkszavúan és hirtelen ötlettől vezérelve igyekszik Eryndirre terelni a figyelmet, no meg őt állítani a kérdés központjába, maga helyett. Hátrébb lép egy fél lépést, kezeit összefonja maga előtt és gyanakvón tekint fel a nála magasabb férfira.*
- Tán... zavar? Vagy esetleg hasonló cipőben jársz?
*Kissé esetlennek gondolja a megfogalmazást, de legalább az üzenet célba ért.*
443. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-07-04 23:02:50
Üzenet elküldve: 2013-07-04 23:02:50
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
//Ansel//
*Türelmesen várakozik, míg Ansel megfontolja az invitálását. Az elfeknek időből rengeteg adatott, és Eryndir amúgy sem az a türelmetlen fajta, nehéz kihozni a sodrából. Nem lepődne meg ha a Nő nemet mondana és se szó se beszéd faképnél hagyná, hisz sosem lehet tudni miféle gyilkosok, tolvajok, erőszaktevők járják az utakat, függetlenül attól, hogy az Elf nem tűnik annak. A látszat nagyon sokszor csal. Ellenkező esetben Ő maga is sokáig mérlegelne. Kicsit el is csodálkozik, mikor Ansel rábólint a dologra, de mindenképpen örül neki.
Megvárja, míg a Nő kiissza maradék teáját, összeszedi a holmiját, majd feláll, és elindul kifele a fogadóból, és megvárja Anselt az ajtótól néhány lépésre. Mivel a Holdudvar közvetlenül a Pegazus mögött van, nem kell sokat gyalogolni. Épp indulna az udvar felé, mikor Ansel hirtelen megszólal, és a kérdés mosolyt csal az arcára.*
- Az uramhoz túl fiatal vagyok, még emberi mértékkel mérve is. Simán csak Eryndir..vagy Ery. *Mondja mosolyogva. Mondaná, hogy a barátai szokták így nevezni, de Mesterén kívül nem mondhatja ezt el másról, Őt is sokkal inkább tarja az apjának.*
- Utak nem vittek semerre, csak ösvények. * Jegyzi meg egy fanyar mosollyal* - Évekkel ezelőtt eljöttem otthonról, és azóta a vadon az otthonom. Járom az erdőket, ha épp utamba kerül egy város, körülnézek, hátha tanulhatok valami újat, főleg a kardforgatásról...Magányos típus voltam eddig. *Jegyzi meg fanyar mosollyal, miközben odaérnek a Holdudvarhoz. Végül is, nem titok az élete, csak éppenséggel nem szokta reklámozni. Ansel pedig úgy tűnik, hogy megérti, talán nem puszta megérzés volt, hogy van valami közös bennük. Viszont a fejébe ötlött egy gondolat az előző kérdésről, de a Holdudvar pillanatnyi látványától a gondolat kiröppen a fejéből, és ámulva nézi a gyönyörű helyet. Elfként még jobban tiszteli a természetet, és a szépen, mint a többi faj.*
- Gyönyörű hely, nem igaz? *kérdi inkább magának címezve a kérdést, majd összeszedi magát, és Anselhez fordul.*
- A beszédedben van egyfajta nemesi csengés, kedves Ansel, csak nem nemesi családból származol? *Ha így van, akkor már végképp sok közös dolog van kettőjük között. Nem tudja megmondani, hogy miért, de egyeltalán nem tartja veszélyesnek a Nőt, sőt, nagyon is műveltnek és a maga módján barátságosnak látszik*
*Türelmesen várakozik, míg Ansel megfontolja az invitálását. Az elfeknek időből rengeteg adatott, és Eryndir amúgy sem az a türelmetlen fajta, nehéz kihozni a sodrából. Nem lepődne meg ha a Nő nemet mondana és se szó se beszéd faképnél hagyná, hisz sosem lehet tudni miféle gyilkosok, tolvajok, erőszaktevők járják az utakat, függetlenül attól, hogy az Elf nem tűnik annak. A látszat nagyon sokszor csal. Ellenkező esetben Ő maga is sokáig mérlegelne. Kicsit el is csodálkozik, mikor Ansel rábólint a dologra, de mindenképpen örül neki.
Megvárja, míg a Nő kiissza maradék teáját, összeszedi a holmiját, majd feláll, és elindul kifele a fogadóból, és megvárja Anselt az ajtótól néhány lépésre. Mivel a Holdudvar közvetlenül a Pegazus mögött van, nem kell sokat gyalogolni. Épp indulna az udvar felé, mikor Ansel hirtelen megszólal, és a kérdés mosolyt csal az arcára.*
- Az uramhoz túl fiatal vagyok, még emberi mértékkel mérve is. Simán csak Eryndir..vagy Ery. *Mondja mosolyogva. Mondaná, hogy a barátai szokták így nevezni, de Mesterén kívül nem mondhatja ezt el másról, Őt is sokkal inkább tarja az apjának.*
- Utak nem vittek semerre, csak ösvények. * Jegyzi meg egy fanyar mosollyal* - Évekkel ezelőtt eljöttem otthonról, és azóta a vadon az otthonom. Járom az erdőket, ha épp utamba kerül egy város, körülnézek, hátha tanulhatok valami újat, főleg a kardforgatásról...Magányos típus voltam eddig. *Jegyzi meg fanyar mosollyal, miközben odaérnek a Holdudvarhoz. Végül is, nem titok az élete, csak éppenséggel nem szokta reklámozni. Ansel pedig úgy tűnik, hogy megérti, talán nem puszta megérzés volt, hogy van valami közös bennük. Viszont a fejébe ötlött egy gondolat az előző kérdésről, de a Holdudvar pillanatnyi látványától a gondolat kiröppen a fejéből, és ámulva nézi a gyönyörű helyet. Elfként még jobban tiszteli a természetet, és a szépen, mint a többi faj.*
- Gyönyörű hely, nem igaz? *kérdi inkább magának címezve a kérdést, majd összeszedi magát, és Anselhez fordul.*
- A beszédedben van egyfajta nemesi csengés, kedves Ansel, csak nem nemesi családból származol? *Ha így van, akkor már végképp sok közös dolog van kettőjük között. Nem tudja megmondani, hogy miért, de egyeltalán nem tartja veszélyesnek a Nőt, sőt, nagyon is műveltnek és a maga módján barátságosnak látszik*
442. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-07-02 20:21:49
Üzenet elküldve: 2013-07-02 20:21:49
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 338
OOC üzenetek: 542
Játékstílus: Szelíd
//Medliel, Radlina, Shelquatin, Zenyuki//
* Egy messzi, rejtélyes világban, volt egy nép, ki megannyi istent imádott, s tisztelt. Igen ám, de ez a nép több ezer évig áldozott fel ilyen-olyan dolgokat - vagy élőlényeket - a nagyobb isteneiknek, s mind közül az egyik legnagyobbnak, a Sorsnak. Nem tudni pontosan hogyan, de az "ember" ezen cselekedetével megteremtette az istent, s nem is akármelyiket, hanem a Sorsot, kit a legnagyobb tsiztelet is imádat övezett. A Sors nem volt rest, hogy életet kapott, s tette a dolgát, mi nem állt másból, csak szövögetni a kis hálóját, mely mindent, és midnenkit egybeköt. Ez a történet, nem róla szól....
Mindenesetre hozzá kell tenni, hogyha szerencsétlen Sors látta volna ami a Holdudvaron történik, bizonyára felgyújtotta volna az eonokig szövögetett hálóját, vette volna a kalapját, s elment volna nyugdíjba egy csendes, tenegparti vityillóba.
A nő, aki kitudja miért került a csetepatéba, megpróbálja kigáncsolni a nem rég még pajzán történetét mesélő, éppen csak pelyhes állú őrt, ám tekintve, hogy a ehhez még a földön is hemperegnie kell egy sort, igen meddő kísérletnek bizonyul. Ám a férfi nem tud támadást intézni a nőre, ugyanis csak azt látja, hogy valaki lelövi társát a fogadó szálláshelyéről.*
- Maga meg mit művel?* ordít az alakra, s ekkor már a fogadó ajtajában álló emberek tudatáig is eljut, hogy honnan érkezett a nyílvessző.
A nyíl, melyet egy, a bünözőknek ismeretlen jótevő lőtt ki a munkáját végző városőrre, célba talált, s le is döntötte szerencsétlen áldozatát a földre, ki nem is a sebbe halt bele, hanem a megdöbbensébe.
Gyászos nap ez a a Városőrség történelmében. De azért van jó hír is, hiszen a sánta, vágott vállú nő nem végzi ki ájult ellenfelét, csupán a biztonság kedvéért végképp "kiüti".
A szoba ablakában álldogáló férfi már hallhatja a felfelé trappoló csizmák hangját, s dönthet, hogy a maradék egy városőrt is lelövi, vagy menti a saját irháját.*
* Egy messzi, rejtélyes világban, volt egy nép, ki megannyi istent imádott, s tisztelt. Igen ám, de ez a nép több ezer évig áldozott fel ilyen-olyan dolgokat - vagy élőlényeket - a nagyobb isteneiknek, s mind közül az egyik legnagyobbnak, a Sorsnak. Nem tudni pontosan hogyan, de az "ember" ezen cselekedetével megteremtette az istent, s nem is akármelyiket, hanem a Sorsot, kit a legnagyobb tsiztelet is imádat övezett. A Sors nem volt rest, hogy életet kapott, s tette a dolgát, mi nem állt másból, csak szövögetni a kis hálóját, mely mindent, és midnenkit egybeköt. Ez a történet, nem róla szól....
Mindenesetre hozzá kell tenni, hogyha szerencsétlen Sors látta volna ami a Holdudvaron történik, bizonyára felgyújtotta volna az eonokig szövögetett hálóját, vette volna a kalapját, s elment volna nyugdíjba egy csendes, tenegparti vityillóba.
A nő, aki kitudja miért került a csetepatéba, megpróbálja kigáncsolni a nem rég még pajzán történetét mesélő, éppen csak pelyhes állú őrt, ám tekintve, hogy a ehhez még a földön is hemperegnie kell egy sort, igen meddő kísérletnek bizonyul. Ám a férfi nem tud támadást intézni a nőre, ugyanis csak azt látja, hogy valaki lelövi társát a fogadó szálláshelyéről.*
- Maga meg mit művel?* ordít az alakra, s ekkor már a fogadó ajtajában álló emberek tudatáig is eljut, hogy honnan érkezett a nyílvessző.
A nyíl, melyet egy, a bünözőknek ismeretlen jótevő lőtt ki a munkáját végző városőrre, célba talált, s le is döntötte szerencsétlen áldozatát a földre, ki nem is a sebbe halt bele, hanem a megdöbbensébe.
Gyászos nap ez a a Városőrség történelmében. De azért van jó hír is, hiszen a sánta, vágott vállú nő nem végzi ki ájult ellenfelét, csupán a biztonság kedvéért végképp "kiüti".
A szoba ablakában álldogáló férfi már hallhatja a felfelé trappoló csizmák hangját, s dönthet, hogy a maradék egy városőrt is lelövi, vagy menti a saját irháját.*
441. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2013-07-02 14:24:44
Üzenet elküldve: 2013-07-02 14:24:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 10
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Mikor magához tér oldala rettentően sajog, feje hátsó részéről mintha vér szivárogna, gyomra pedig szaltókat vet. Minimum egy agyrázkódást kapott. Kezeivel feltolja magát, de végül csak annyit ér el vele, hogy a hátára fekszik.*
- Rhavs nevére...rohadék emberfattyúk!*nyögi majd tíz percnyi heverészés után nagy nehezen felkel.
Hunyorogva körülnéz majd még néhány rövid ideig átkozódik és idegen istenek nevét ismételgeti különböző obszcén szavak kíséretével. Végül elnéz a fogadó felé majd odaköp egyet.*
"Ide se jövök többet. Fogadni mernék van ennél jobb hely valahol."
*Fájós feje azonban nem viszi valahogy rá, hogy most bármerre elmenjen, így az egyik fűvel benőtt padra leül.*
- Rhavs nevére...rohadék emberfattyúk!*nyögi majd tíz percnyi heverészés után nagy nehezen felkel.
Hunyorogva körülnéz majd még néhány rövid ideig átkozódik és idegen istenek nevét ismételgeti különböző obszcén szavak kíséretével. Végül elnéz a fogadó felé majd odaköp egyet.*
"Ide se jövök többet. Fogadni mernék van ennél jobb hely valahol."
*Fájós feje azonban nem viszi valahogy rá, hogy most bármerre elmenjen, így az egyik fűvel benőtt padra leül.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400