// Radlina, Shelqualin,Zenyuki,M3//
*Mivel épp azzal van elfoglalva, hogy mérgét kitölthesse az őrön, nem tudja figyelmeztetni a homályból előbukkanó nőt, a mögüle érkező veszélyre. Így már csak a nő földön elterülő testére emeli fel fejét. Nincs ideje, megvizsgálni jobban, hogy élve vagy holtan rogyott a földre. Már csak azért sem, mert az őr, aki eszméletlenre verte a hímet, ismét közelebb lép hozzá és az életével alkudozik.*
„Ezt mondhatnám én is. De azzal csak időt adnék arra, hogy ideérjen az őrség többi tagja.”
*Amúgy sem igazán tud mozogni, de azért nem is siet, azon gondolkodik mit is tehetne. Félszemmel a földön fekvő félelfre sandít.*
„Ha ő is kifeküdt, mint itt mindenki más, hát vajmi kevés esélyem lesz egyedül.”
*Lassú mozdulattal veszi el tőrét az őr torka elől, de még ennél is lassabban tápászkodik fel róla, egyrészt, azért mert nem megy már olyan gyorsan a mozgás, másrészt azért, hogy teljes súlyával még utoljára támaszkodhasson a „segítőkészségére”. Farkasszemet néz az őrrel, mikor annak testébe nyílvessző áll és megtántorodik tőle. Fogalma sincs, honnan jött, de nagyon reméli, nem csak egy eltévedt „áldás” melyet igazából neki szántak. Ha mégis, üsse kavics, most a szerencse neki kedvezett. Megpróbálja kihasználni a helyzetet. Mivel már félig felemelkedett a férfiról, így megpróbálja azt térdre rántani, s az előző tervét véghez vinni. Ha sikerül torkának szegezi a hideg pengét, hátha maradt még benne némi élet és azt a saját hasznukra fordíthatja. Bízik benne, hogy a földön fekvő „drágaság” sem került önkívületi állapotba és hogy a nyílvessző tulajdonosa is az ő oldalukon foglalt állást. Mert ha nem, hát ugyanott vannak, ahol a part szakad. És még nagyon-nagyon hosszú éjszaka áll előttük.*
A hozzászólást Emphus Engora (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2013.06.27 18:54:10, a következő indokkal:
Kérésre.