*A dicséretekre csak kedves mosollyal rájuk néz, és enyhén megcsóválja a fejét.*
- Ugyan, én tartozom nektek köszönettel a kellemes társaságotokért, örülök, hogy összehozott minket a sors, ahogy az emberek mondják *mondja vidáman, és lassacskán végez a rántottájával. Lehúzza utána a pohár gyümölcslevet is, majd jóllakottan sóhajt egyet, közben egyik kezét a hasára teszi.
Figyeli őket, de az árvaház témájához nem kívánkozik hozzászólni, ki tudja, mennyire lehet fájó a gnóm kisasszonynak, így inkább Nys új ötleteire ad reakciót, miszerint előbb az erdőt látogassák meg, és csak aztán a barakkot.*
- Nekem megfelel, legalább felfrissülünk, ráadásul így reggel még finomabb az erdő illata *mondja elmélázva, mert szereti megfigyelni az illatokat, és a reggeli, harmatos erdőét igazán kedveli. Otthonos, melengető érzést kelt benne.*
- Ha Ardnak is megfelel, ott is rendezhetjük a versenyt, az biztos, hogy több lehetőség adatik meg ott *teszi hozzá mosolyogva, aztán Ailára pillant, és atyáskodóan megsimogatja a fejét. Hiába, vannak ilyen dolgai. Ard vállát paskolgatni kedveli, úgy fest Ailának jutott a fej simogatás.*
- A barakk egy olyan hely, ahol a katonák megszállhatnak, illetve mindenféle lehetőség van a gyakorlásra karddal, íjjal vagy akár puszta kézzel *magyarázza nyugodt, békés hangon, majd végül ő is felkel a székéről, és visszaveszi zöld köpenyét, illetve íját is felkapja.
Amennyiben mindenki útra kész, elindul velük. A Holdudvar felől a legkönnyebb megközelíteniük az erdőt, így kisétál velük a hátsó ajtón, ha mindenkinek megfelel.
Kicsit megáll, és körülnéz. Este misztikusabb ez a hely, de így nappal is káprázatosan szép, főleg így tavaszodva, hogy minden növény zöldbe borult, és a fákon is előbukkantak a színes virágok.*