Nincs játékban - Holdudvar
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
| Nincs "nagyobb" helyszín | Holdudvar | Nincs "kisebb" helyszín |  |
<< Előző oldal - Mostani oldal: 14 (261. - 280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Lonea Silame Hyolde [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](//www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9913_elf_no.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400
280. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2012-11-04 16:28:19
Üzenet elküldve: 2012-11-04 16:28:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
*Abbahagyja a lány bőrének méricskélését, illatának ízlelgetését, s kissé ismét eltávolodik tőle, hogy a szemébe nézhessen. Abba a csupa negatív érzést tükröző szempárba.*
- De nem kell...
*A mondatot már csak gondolatban fejezi be. Kezdené türelmét veszíteni Lonea folyamatos tiltakozása miatt. Hangját emiatt meg is emelte kissé, ám amilyen hirtelen lenne a kitörése, olyan hamar meg is szegi azt az elf cselekedete.
Lonea újra kijátssza azt a lapot, amit előzőleg, és ismét meglepi vele Rahilt. Utóbbinak a nemrégiben keletkezett sebe még mélyebbre és szélesebbre hasad, újra vérezni kezd.*
- Ez fájt, te kis fattyú!
*Kiáltja a lánynak, hirtelen felegyenesedve. El is engedi őt, ahogy ajkához kap fájdalmában. eltörli az állán lecsorduló vörös életet, pár pillanatig nézi a pirosra színeződött ujjait és tenyerét, majd nemes egyszerűséggel nadrágjába törölközik. Pocséklás ugyan, később szidni is fogja magát érte, ha erre a tettére visszaemlékszik, de pillanatnyilag akad más gondja is. Mégpedig az ájult lány.
Sóhajt, majd lemászik a testről. Fölé magasodva nézi, méregeti egy ideig őt, s lázasan gondolkodik, hogy mihez is kezdhetne vele. Tudja, hogy itt nem hagyhatja, mert túl sok ismerettel bír már fajtájáról. Ez még önmagában nem is zavarná, ám konkrétan őt is veszélybe sodorhatná.
Belép hát a fogadóba és elintézi, hogy két markos legény utaztassa az ernyedt testet egészen Rahil gazdagnegyedi otthonáig. Igaz, majdcsak hatvan aranya bánja a dolgot, de ennyit megér a saját épsége.*
- De nem kell...
*A mondatot már csak gondolatban fejezi be. Kezdené türelmét veszíteni Lonea folyamatos tiltakozása miatt. Hangját emiatt meg is emelte kissé, ám amilyen hirtelen lenne a kitörése, olyan hamar meg is szegi azt az elf cselekedete.
Lonea újra kijátssza azt a lapot, amit előzőleg, és ismét meglepi vele Rahilt. Utóbbinak a nemrégiben keletkezett sebe még mélyebbre és szélesebbre hasad, újra vérezni kezd.*
- Ez fájt, te kis fattyú!
*Kiáltja a lánynak, hirtelen felegyenesedve. El is engedi őt, ahogy ajkához kap fájdalmában. eltörli az állán lecsorduló vörös életet, pár pillanatig nézi a pirosra színeződött ujjait és tenyerét, majd nemes egyszerűséggel nadrágjába törölközik. Pocséklás ugyan, később szidni is fogja magát érte, ha erre a tettére visszaemlékszik, de pillanatnyilag akad más gondja is. Mégpedig az ájult lány.
Sóhajt, majd lemászik a testről. Fölé magasodva nézi, méregeti egy ideig őt, s lázasan gondolkodik, hogy mihez is kezdhetne vele. Tudja, hogy itt nem hagyhatja, mert túl sok ismerettel bír már fajtájáról. Ez még önmagában nem is zavarná, ám konkrétan őt is veszélybe sodorhatná.
Belép hát a fogadóba és elintézi, hogy két markos legény utaztassa az ernyedt testet egészen Rahil gazdagnegyedi otthonáig. Igaz, majdcsak hatvan aranya bánja a dolgot, de ennyit megér a saját épsége.*
279. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2012-11-04 16:01:45
Üzenet elküldve: 2012-11-04 16:01:45
ÚJ
![>Lonea Silame Hyolde [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/9913_elf_no.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Szemei elkerekednek a szavakat hallva. Figyeli a szándékosan kiserkentett vér útját. Már nem érez sok mindent. Csak fekszik, figyelve a másik cselekedeteit. Szívesen dühöngene. Azon érzéseit közel sem tombolta ki. Nem is fogja, míg így, vagy úgy, de vége nem lesz ennek az egész ügynek.*
- Ne... Ne merj így beszélni róla! *suttogja, anyjára utalva.
- És... Nem vagyok a lányod! Soha nem is voltam... *nyögi.
Jobb híján felhagy az ellenkezéssel. Már rég rájött, hogy ha maga ellen cselekszik és kiabál, csak a másiknak kedvez. Örömöt okoz neki, egyre nagyobbat. Ezért használja ily ötletesen a szavakat ellene. Pont ezért nem képes uralkodni magán. Vérmérséklete bármily nyugodt is általában, most teljesen más.*
- Mégis minek kellene megnyugodnom? Ha nem öllek meg, hát haljak meg. De semmiképp nem leszek az élő terítéked. *sziszegi.
Teljesen megfagy, mikor nyakánál megérzi a másik leheletét. Hallja, ahogyan a nő belélegzi illatát. A vér is megfagy ereiben. Szívverése kihagy néhány taktust. A levegőt is visszatartja, majd gyors ütemben kezdi kapkodni, hogy pótolja a hirtelen fellépő hiányt. Mellkasa vad ütemben jár.
Látása homályosodni kezd. A vörös helyett, most sötét, fekete árnyak akarják átvenni a hatalmat felette. Ezek hívása sokkal kecsegtetőbb. Már hajlana is afelé, hogy enged csalogatásuknak, mely nyugalmat kínál, de egy valami megállítja. Még érez magában egy keveset. Azt mindenképp ki akarja adni, hogy ezzel elmondhassa, mindent megtett. Utolsó erejével hirtelen felemeli fejét és ha tudja, megfejeli Rahilt. Ezek után visszahullik a földre. Izmai elernyednek, Silre pedig sötétség borul. Légzése nyugodtabbá válik, szívverése is lassul. Csendes, alvásszerű állapotba kerül, melynek neve ájulás. Most már tényleg teljes mértékben kiszolgáltatott. Arcán láthatóak a kín jelei. Nem fizikaié, sokkal inkább lelki eredetűek. Szemei csukva, s ki tudja, hogy mennyi ideje van a másik félnek, mire újra kinyílnak.*
- Ne... Ne merj így beszélni róla! *suttogja, anyjára utalva.
- És... Nem vagyok a lányod! Soha nem is voltam... *nyögi.
Jobb híján felhagy az ellenkezéssel. Már rég rájött, hogy ha maga ellen cselekszik és kiabál, csak a másiknak kedvez. Örömöt okoz neki, egyre nagyobbat. Ezért használja ily ötletesen a szavakat ellene. Pont ezért nem képes uralkodni magán. Vérmérséklete bármily nyugodt is általában, most teljesen más.*
- Mégis minek kellene megnyugodnom? Ha nem öllek meg, hát haljak meg. De semmiképp nem leszek az élő terítéked. *sziszegi.
Teljesen megfagy, mikor nyakánál megérzi a másik leheletét. Hallja, ahogyan a nő belélegzi illatát. A vér is megfagy ereiben. Szívverése kihagy néhány taktust. A levegőt is visszatartja, majd gyors ütemben kezdi kapkodni, hogy pótolja a hirtelen fellépő hiányt. Mellkasa vad ütemben jár.
Látása homályosodni kezd. A vörös helyett, most sötét, fekete árnyak akarják átvenni a hatalmat felette. Ezek hívása sokkal kecsegtetőbb. Már hajlana is afelé, hogy enged csalogatásuknak, mely nyugalmat kínál, de egy valami megállítja. Még érez magában egy keveset. Azt mindenképp ki akarja adni, hogy ezzel elmondhassa, mindent megtett. Utolsó erejével hirtelen felemeli fejét és ha tudja, megfejeli Rahilt. Ezek után visszahullik a földre. Izmai elernyednek, Silre pedig sötétség borul. Légzése nyugodtabbá válik, szívverése is lassul. Csendes, alvásszerű állapotba kerül, melynek neve ájulás. Most már tényleg teljes mértékben kiszolgáltatott. Arcán láthatóak a kín jelei. Nem fizikaié, sokkal inkább lelki eredetűek. Szemei csukva, s ki tudja, hogy mennyi ideje van a másik félnek, mire újra kinyílnak.*
278. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2012-11-04 15:27:13
Üzenet elküldve: 2012-11-04 15:27:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
- Vérzik? Ugyan, drágám...
*Hangja hirtelen nyugodttá, hűvössé válik, már-már ijesztően halkan beszél, pillantása kissé üvegessé válik, ahogy a földre szorított Loneát figyeli.*
- Ez semmiség. Én ezt... Nekem ez csak tetszik...
*Ismét végignyal ajkán. Sőt, mi több, meg is szívja azt, hogy újra vért fakasszon a harapott sebből.
Alatta a lány vergődni kezd, majd rikácsolni. Rahil újabb mosollyal veszi tudomásul, hogy ezek szerint az elf még nem jött rá, hogy az ilyesféle tettekkel épp az örömét fokozza. engedi őt minél jobban felemelkedni a földről, de csuklóit továbbra is markában tartja. Nem szólal meg egészen addig, míg Lonea teste ismét vissza nem zuhan a földre. Csak mosolyog, arcán nem titkolt, őszinte-fölényes örömmel.*
- Talán több volt. De tudod te, mekkora igazságot mondtál most ki a tudtodon kívül, lányom? Volt. Volt! Múlt időben. Gyenge volt...
*Szavai után közelebb hajol Lonea arcához, s csupán kisarasznyi távolságból bámul bele egyenest a szemeibe. Suttog, de egészen erőteljesen, hogy forró-édes lehelete mindenképp érje az elf bőrét.*
- Nem fogsz tudni megölni. Ahogy meghalnod sem feltétlenül kell. Csak nyughass végre...
*Ezúttal nem tud ellenállni a vágynak, a lány nyaka felé fordítja arcát, közelebb is húzódik is hozzá, és mélyen beszívja az illatát.*
*Hangja hirtelen nyugodttá, hűvössé válik, már-már ijesztően halkan beszél, pillantása kissé üvegessé válik, ahogy a földre szorított Loneát figyeli.*
- Ez semmiség. Én ezt... Nekem ez csak tetszik...
*Ismét végignyal ajkán. Sőt, mi több, meg is szívja azt, hogy újra vért fakasszon a harapott sebből.
Alatta a lány vergődni kezd, majd rikácsolni. Rahil újabb mosollyal veszi tudomásul, hogy ezek szerint az elf még nem jött rá, hogy az ilyesféle tettekkel épp az örömét fokozza. engedi őt minél jobban felemelkedni a földről, de csuklóit továbbra is markában tartja. Nem szólal meg egészen addig, míg Lonea teste ismét vissza nem zuhan a földre. Csak mosolyog, arcán nem titkolt, őszinte-fölényes örömmel.*
- Talán több volt. De tudod te, mekkora igazságot mondtál most ki a tudtodon kívül, lányom? Volt. Volt! Múlt időben. Gyenge volt...
*Szavai után közelebb hajol Lonea arcához, s csupán kisarasznyi távolságból bámul bele egyenest a szemeibe. Suttog, de egészen erőteljesen, hogy forró-édes lehelete mindenképp érje az elf bőrét.*
- Nem fogsz tudni megölni. Ahogy meghalnod sem feltétlenül kell. Csak nyughass végre...
*Ezúttal nem tud ellenállni a vágynak, a lány nyaka felé fordítja arcát, közelebb is húzódik is hozzá, és mélyen beszívja az illatát.*
277. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2012-11-04 12:51:34
Üzenet elküldve: 2012-11-04 12:51:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Támadásait nagyban befolyásolják a hallottak. Látását ismét elhomályosítja a pulzálva előtörő vörös köd. A düh elönti agyát és csapásai ismét esztelen hadonászásokká válnak. A célt elveszti maga elől. Üresség mardossa bensőjét. A mérhetetlen hiányérzet, melyet egyetlen személynek köszönhet. Karjáról a kötés is lehullott eközben. A heg, melyet még gyerekkorában kapott menekülés közben, ott éktelenkedik jobb alkarján.
A kar ismét szorításba kerül. Az elf tehetetlenül néz az elégedett szemekbe, majd kapja el tekintetét. Kezének kényszerített mozgását figyeli, miként a kés újabb sebet ejt a másik bőrén. "Legalább tudom, hogy nem sebezhetetlen. És valamilyen szinten sikerült meglepnem..." elmélkedik. Ez némi reményt szolgáltat számára. Ereje fogytán, így nem tud ellenkezni. Csak némán tűri, ahogy a másik a földre teríti és fölébe kerekedik. A szavakat hallva elmosolyodik. Tekintete mégis üres.*
- Még hogy nem tudok neked ártani... Akkor... Miért vérzik a szád? *kérdi érzelemmentesen.
Az a bizonyíték, hogy mégis képes volt kárt tenni a másikban, ha nem is sokat. Kezei a földön, fejét pedig egy ideig oldalra fordítja. Csak mikor meghallja a másik szavait, néz rá. Szemei továbbra is csak ürességet mutatnak. Úgy tűnik, hogy Rahil elérte célját. Teljesen összetörte a lány lelkét. Anyja említésére viszont, mintha megváltozott volna valami. Egy pillanat az egész, de mintha valami még leledzne Loneában. Az erő egy halovány szikrája.
A nő becsukja szemeit és néhány pillanatig így marad. Erőkifejtésnek nyomát sem mutatja. Aztán hirtelen kinyílnak szemei. Teste rángatózni kezd, amennyire képes, miközben felsőteste megemelkedik.*
- Ne merd a szádra venni az anyámat! Ő több volt nálad! A nyomába sem érhetsz, te nyomorult! Eressz el! Megöllek... Esküszöm, hogy megöllek! Ha nem most, hát majd egy másik életben, de végzek veled! *kiabálja sírva.
Amint vége dühkitörésének, visszaomlik a földre. Tekintete ismét megüresedik, arcát sós cseppek áztatják. Mellkasa heves ütemben emelkedik és süllyed. A levegőt apránként juttatja szervezetében, gyors légvételekkel. Szíve vadul ver mellkasában. Most már tényleg semmi esélyét nem látja a menekülésnek. Csak vár, várja a végét, mikor végre megszabadulhat a kínzó emlékektől és ettől a szörnyű világtól, melyben mindent elvettek tőle már nagyon rég.*
A kar ismét szorításba kerül. Az elf tehetetlenül néz az elégedett szemekbe, majd kapja el tekintetét. Kezének kényszerített mozgását figyeli, miként a kés újabb sebet ejt a másik bőrén. "Legalább tudom, hogy nem sebezhetetlen. És valamilyen szinten sikerült meglepnem..." elmélkedik. Ez némi reményt szolgáltat számára. Ereje fogytán, így nem tud ellenkezni. Csak némán tűri, ahogy a másik a földre teríti és fölébe kerekedik. A szavakat hallva elmosolyodik. Tekintete mégis üres.*
- Még hogy nem tudok neked ártani... Akkor... Miért vérzik a szád? *kérdi érzelemmentesen.
Az a bizonyíték, hogy mégis képes volt kárt tenni a másikban, ha nem is sokat. Kezei a földön, fejét pedig egy ideig oldalra fordítja. Csak mikor meghallja a másik szavait, néz rá. Szemei továbbra is csak ürességet mutatnak. Úgy tűnik, hogy Rahil elérte célját. Teljesen összetörte a lány lelkét. Anyja említésére viszont, mintha megváltozott volna valami. Egy pillanat az egész, de mintha valami még leledzne Loneában. Az erő egy halovány szikrája.
A nő becsukja szemeit és néhány pillanatig így marad. Erőkifejtésnek nyomát sem mutatja. Aztán hirtelen kinyílnak szemei. Teste rángatózni kezd, amennyire képes, miközben felsőteste megemelkedik.*
- Ne merd a szádra venni az anyámat! Ő több volt nálad! A nyomába sem érhetsz, te nyomorult! Eressz el! Megöllek... Esküszöm, hogy megöllek! Ha nem most, hát majd egy másik életben, de végzek veled! *kiabálja sírva.
Amint vége dühkitörésének, visszaomlik a földre. Tekintete ismét megüresedik, arcát sós cseppek áztatják. Mellkasa heves ütemben emelkedik és süllyed. A levegőt apránként juttatja szervezetében, gyors légvételekkel. Szíve vadul ver mellkasában. Most már tényleg semmi esélyét nem látja a menekülésnek. Csak vár, várja a végét, mikor végre megszabadulhat a kínzó emlékektől és ettől a szörnyű világtól, melyben mindent elvettek tőle már nagyon rég.*
276. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2012-11-04 12:16:33
Üzenet elküldve: 2012-11-04 12:16:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
- Ugyan, nem kellett átverni az apádat. A legtalpraesettebb férfit is lehet az orránál fogva vezetni, ha megvannak hozzá a megfelelő eszközeid...
*Kajánul elvigyorodik, fel is kacag a rá jellemző diadalittas, éles-gyöngyöző hangon. Szemei kifejezéstelenek maradnak.
Persze, nyilván neki megvannak az adottságai, amiket hatalmas baklövés lenne nem kihasználni.*
- A te apád sem volt több egy gyenge akaratú férfinál. Ennyi volt a bűne, meg az, hogy bolondult azért, ami szép...
*Bár előzőleg a lány bizalmába akart férkőzni a törődő, biztató szavakkal, mostanra meggondolta magát és marad a kaptafánál: a jó öreg lelki-kínokozásnál.*
- Kétségkívül ezért is kezdett anyáddal. Bámulatosan szép teremtés volt maga is. Kár, hogy oly csúnyán bevégezte.
*Tovább folytatja Lonea lelkének tiprását, még a lány ténykedései közben is. A lány kezét elengedi, annak többedszerre kifejtett húzására. Őszintén szólva, örülne neki, ha kereket akarna oldani. Meglehetősen élvezi az üldözéseket...
Az viszont, hogy Loni nem elszalad, hanem újfent nekitámad, kissé meglepi. Valamiféle örömöt is okoz neki annak tüzessége, de a támadásra nem készül fel kellőképp, a lánynak sikerül fellöknie őt. Rahil alaposan rá is harap szájára, mikor Lonea feje az állának csapódik. Ajkából vér kezd szivárogni.
A tőrös támadást már idejében észreveszi, és elkapja Lonit, mielőtt még komolyan megsebesítené. Bőrét így is felsebzi a penge, a felületi karcolásnál jobban is, de mélyebbre már nem hatol. Kéjesen nyöszörögve nyalja le ajkáról a vért, és Loni elkapott kezét irányítva újabb sebet is ejt magán.*
- Szegény kicsi lány, hát még mindig nem érted? Te nekem nem fogsz tudni ártani...
*Egyetlen hirtelen rántással magához öleli Loneát, majd egy újabb lökéssel átfordul vele, ha Lonea nem tesz ez ellen semmit. Így végül is leteperi a lányt, megtelepszik combjain, kezeit pedig csuklójánál fogva szorítja a földre.*
- Ne rohanj a vesztedbe. Többre is lehetnél hivatott, mint olyan csúnyán meghalni, amilyen csúnyán megeshetne. Ahhoz túl szép vagy... Akár az anyád.
*Ismét kuncog.*
*Kajánul elvigyorodik, fel is kacag a rá jellemző diadalittas, éles-gyöngyöző hangon. Szemei kifejezéstelenek maradnak.
Persze, nyilván neki megvannak az adottságai, amiket hatalmas baklövés lenne nem kihasználni.*
- A te apád sem volt több egy gyenge akaratú férfinál. Ennyi volt a bűne, meg az, hogy bolondult azért, ami szép...
*Bár előzőleg a lány bizalmába akart férkőzni a törődő, biztató szavakkal, mostanra meggondolta magát és marad a kaptafánál: a jó öreg lelki-kínokozásnál.*
- Kétségkívül ezért is kezdett anyáddal. Bámulatosan szép teremtés volt maga is. Kár, hogy oly csúnyán bevégezte.
*Tovább folytatja Lonea lelkének tiprását, még a lány ténykedései közben is. A lány kezét elengedi, annak többedszerre kifejtett húzására. Őszintén szólva, örülne neki, ha kereket akarna oldani. Meglehetősen élvezi az üldözéseket...
Az viszont, hogy Loni nem elszalad, hanem újfent nekitámad, kissé meglepi. Valamiféle örömöt is okoz neki annak tüzessége, de a támadásra nem készül fel kellőképp, a lánynak sikerül fellöknie őt. Rahil alaposan rá is harap szájára, mikor Lonea feje az állának csapódik. Ajkából vér kezd szivárogni.
A tőrös támadást már idejében észreveszi, és elkapja Lonit, mielőtt még komolyan megsebesítené. Bőrét így is felsebzi a penge, a felületi karcolásnál jobban is, de mélyebbre már nem hatol. Kéjesen nyöszörögve nyalja le ajkáról a vért, és Loni elkapott kezét irányítva újabb sebet is ejt magán.*
- Szegény kicsi lány, hát még mindig nem érted? Te nekem nem fogsz tudni ártani...
*Egyetlen hirtelen rántással magához öleli Loneát, majd egy újabb lökéssel átfordul vele, ha Lonea nem tesz ez ellen semmit. Így végül is leteperi a lányt, megtelepszik combjain, kezeit pedig csuklójánál fogva szorítja a földre.*
- Ne rohanj a vesztedbe. Többre is lehetnél hivatott, mint olyan csúnyán meghalni, amilyen csúnyán megeshetne. Ahhoz túl szép vagy... Akár az anyád.
*Ismét kuncog.*
275. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2012-11-03 16:16:51
Üzenet elküldve: 2012-11-03 16:16:51
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Terve hatástalan. Amint lendíti karját, nem tapasztalhat mást, csak azt, hogy ujjak fonódnak csuklója köré. Az érintést nem bírja elviselni. Rángatni kezdi karját, hátha ki tud szabadulni. Mikor azonban rájön, hogy minden hiábavaló, feladja. Magába roskadva omlik össze immár sokadjára. Szabad kezének ujjai a földet markolásszák. Másik csuklója körül a szorítás erősödik. Már érzi a fájdalmat, melyet a másik el akar juttatni tudatáig. Némán, hangtalanul tűri, csak fogait szorítja össze. A másik fegyver, melyhez annyira ragaszkodott, kiesik kezéből és a földre hull. Lassan sikerül túllépnie az emlékek okozta sokkon. A tudaton, hogy akit annyi éve keres, most itt van a közelében, ráadásul fölényes helyzetben.*
- Az apámat... Sikerült átverned. De velem nem lesz olyan könnyű dolgod. *mondja érzelemmentes hangon.
Lassan tényleg visszanyeri önuralmát. Így van ez mindig, mikor kardot ragad. Vörös köd önti el elméjét, mely lassan oszlik fel és engedi vissza a józan észt, hogy vezesse a cselekedeteket. Lone ismét ránt karján egyet, hátha sikerül kiszabadulnia. Ha mégsem, az ujjai közé fogott földet dobja a nő szeme felé, hátha ez megzavarja. Ezek után gyorsan próbál cselekedni. Szablyájával nem törődik, arra esélye sincs, hogy visszaszerezze. Helyette alkarvédője alá nyúl egy tőrért. Azt kezébe fogva rugaszkodik el a földtől és ugrik neki ellenfelének. Tervei szerint fejével felökleli állát, ha nem ugrik el. Akármelyik lehetőség is áll fenn, a tőrrel Rahil felé szúr.*
- Én... Nem fogok beletörődni. Amíg élsz, te szörnyeteg, keresni foglak és egyszer megöllek. Ha nekem nem sikerül, hát másnak fog. *lihegi.
Tekintetében most nyoma sincs félelemnek. Ismét csak a harag és gyűlölet tombol pillantásában. Elhatározásra jutott. Nem érdekli, hogy meghal, ha a másikat magával viszi. Ha pedig elbukik, próbál életben maradni hogy újra próbálkozhasson.*
- Az apámat... Sikerült átverned. De velem nem lesz olyan könnyű dolgod. *mondja érzelemmentes hangon.
Lassan tényleg visszanyeri önuralmát. Így van ez mindig, mikor kardot ragad. Vörös köd önti el elméjét, mely lassan oszlik fel és engedi vissza a józan észt, hogy vezesse a cselekedeteket. Lone ismét ránt karján egyet, hátha sikerül kiszabadulnia. Ha mégsem, az ujjai közé fogott földet dobja a nő szeme felé, hátha ez megzavarja. Ezek után gyorsan próbál cselekedni. Szablyájával nem törődik, arra esélye sincs, hogy visszaszerezze. Helyette alkarvédője alá nyúl egy tőrért. Azt kezébe fogva rugaszkodik el a földtől és ugrik neki ellenfelének. Tervei szerint fejével felökleli állát, ha nem ugrik el. Akármelyik lehetőség is áll fenn, a tőrrel Rahil felé szúr.*
- Én... Nem fogok beletörődni. Amíg élsz, te szörnyeteg, keresni foglak és egyszer megöllek. Ha nekem nem sikerül, hát másnak fog. *lihegi.
Tekintetében most nyoma sincs félelemnek. Ismét csak a harag és gyűlölet tombol pillantásában. Elhatározásra jutott. Nem érdekli, hogy meghal, ha a másikat magával viszi. Ha pedig elbukik, próbál életben maradni hogy újra próbálkozhasson.*
274. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2012-11-03 15:44:10
Üzenet elküldve: 2012-11-03 15:44:10
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
- Úgy, szépen. Ügyes vagy...
*Beszél halkan a lányhoz, és biztatja, míg lehámozza ujjait a szablya markolatáról; akár valami gyermekhez. Megnyugtató igyekszik lenni, bár számára az efféle érzések nem jelentenek semmit. Ami azt illeti, igazából képtelen is ilyesféléket érezni, ám amilyen elszánt, bármire képes, hogy elérje a célját. Még a legalantasabb helyzeteket és viselkedésformákat is képes felvállalni, ha az bizonyul célravezetőnek.
Az ittenieknek pedig időnként fontos a pátyolgatás.*
"Ezen is látszik, milyen gyengék. Még a saját képességeikre is emlékeztetni kell őket."
- Rendben lesz minden, meglásd. Csak tedd, amit mondok.
*Utolsó mondatai, úgy tűnik, süket fülekre találnak, ugyanis Lonea máris támadásba lendül. Ez azonban nem éri teljesen váratlanul Rahilt, így el tudja kapni a lány csuklóját. Várható volt, hogy nem fogadja el azonnal őt - miért is tenné -, teljesen érthető, hogy küzdene még ellene.*
- Halld meg, amit mondok. Nem kell így lennie...
*Mosolya helyét lassan közömbösség veszi át, hangja is veszít melegségéből.*
- Erős lány vagy, de nekem úgy sem árthatsz. Apád sem volt rá képes. Fogadd el és kész...
*Miközben beszél, egyre erősebben szorítja Lonea csuklóját. Oly erősen, hogy fájjon, de azért arra ügyel, hogy kárt ne tegyen benne.*
*Beszél halkan a lányhoz, és biztatja, míg lehámozza ujjait a szablya markolatáról; akár valami gyermekhez. Megnyugtató igyekszik lenni, bár számára az efféle érzések nem jelentenek semmit. Ami azt illeti, igazából képtelen is ilyesféléket érezni, ám amilyen elszánt, bármire képes, hogy elérje a célját. Még a legalantasabb helyzeteket és viselkedésformákat is képes felvállalni, ha az bizonyul célravezetőnek.
Az ittenieknek pedig időnként fontos a pátyolgatás.*
"Ezen is látszik, milyen gyengék. Még a saját képességeikre is emlékeztetni kell őket."
- Rendben lesz minden, meglásd. Csak tedd, amit mondok.
*Utolsó mondatai, úgy tűnik, süket fülekre találnak, ugyanis Lonea máris támadásba lendül. Ez azonban nem éri teljesen váratlanul Rahilt, így el tudja kapni a lány csuklóját. Várható volt, hogy nem fogadja el azonnal őt - miért is tenné -, teljesen érthető, hogy küzdene még ellene.*
- Halld meg, amit mondok. Nem kell így lennie...
*Mosolya helyét lassan közömbösség veszi át, hangja is veszít melegségéből.*
- Erős lány vagy, de nekem úgy sem árthatsz. Apád sem volt rá képes. Fogadd el és kész...
*Miközben beszél, egyre erősebben szorítja Lonea csuklóját. Oly erősen, hogy fájjon, de azért arra ügyel, hogy kárt ne tegyen benne.*
273. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2012-11-03 15:26:42
Üzenet elküldve: 2012-11-03 15:26:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Csak némán mered maga elé. Könnyei folyamatosan záporozzák ruháját és a talajt. Kezei szorosan tartják a fegyvereket. Észre sem veszi a közeledő lépteket, csak a szavakat hallja. A megjegyzések még mélyebbre taszítják lelki gödrében. Egyszerűen képtelen bármit is tenni. Leblokkolt, fél cselekedni. Azon azonban csodálkozik, hogy még életben van. De hát miért is halna meg, mikor élve sokkal több szórakozást nyújthat a másiknak? "Miért, miért, miért? Miért nem merek tenni semmit? Itt van előttem, de..." Hirtelen ledöbben. Felnéz, de a nő nincs előtte. Ekkor érzi meg az idegen kéz érintését. Teljesen megdermed. Szemei elkerekednek a tudattól, hogy észrevétlen ennyire közel tudott hozzá kerülni. Lélegzetét visszafojtva tapasztalja a kéz útját. Le karján, egészen fegyverét szorongató ujjaiig. Fejét kissé oldalra fordítja. A vékony testrészek egyesével engedelmeskednek az erősebb akaratnak. Elhagyják a kapaszkodóként szolgáló fémet. A hideg érintés, mi eddig szolgált némi biztonságérzettel, részben megszűnt. Már csak egyetlen pengét birtokol, melyet ha használni tudna, most könnyedén megtehetné.
Mikor Rahil nyakához ér, megrezzen. A félelem viharként söpör rajta végig ismét. Fogait összeszorítja, úgy próbálja elfojtani rettegését. Látása körül még mindig észleli a vér elborult színét. A halál jelét, mely mindenki életében bekövetkezik. "Egyszer egy ilyen szörnynek is meg kell halnia. Ezt nekem kell megölnöm, mégsem vagyok rá képes. Miért... Pedig annyit dolgoztam azért, hogy egyszer véget vessek ennek. Mégsem eleget... De most már mindegy. Elvégre... Most már vége. Itt van, én pedig kimerült vagyok és gyenge. Az érzéseimmel pedig úgy játszik, ahogy kedve tartja. A mesék tévedtek. Ahhoz képest, amit azokban leírtak, ez a teremtmény sokkal rosszabb." gondolkozik kétségbeesetten. "Mozdulj! Mozdulj!"*
- Mozdulj már! *kiált magára.
Az, hogy még képes erőteljes, parancsoló hangot kiadni, erőt ad neki. A még kezében lévő fegyver markolatára rászorít és meglendíti hátrafelé karját. Igyekszik eltávolítani közeléből a nőt. Egy erősebb ütéssel próbálja ellökni, hogy azok után ő felállhasson és néhány lépés távolságot felvehessen. Ez azonban és a folyamatos vívódás, míg ezt az egy mozdulatot elérte, sokat kivett belőle. Mind fizikailag, mind mentálisan kifáradt. Lihegve áll a lábán. Nem hitte volna, hogy valaki harc nélkül lehet ilyen gyenge és erőtlen. Erre most ő a tökéletes példa. Hiszen még egy karcolást sem ejtett a másikon. Csupán magába roskadva küzdött legnagyobb ellenfelével, melyek nem mások, mint emlékei és az azokban elrejtett bénító érzések áradata.*
Mikor Rahil nyakához ér, megrezzen. A félelem viharként söpör rajta végig ismét. Fogait összeszorítja, úgy próbálja elfojtani rettegését. Látása körül még mindig észleli a vér elborult színét. A halál jelét, mely mindenki életében bekövetkezik. "Egyszer egy ilyen szörnynek is meg kell halnia. Ezt nekem kell megölnöm, mégsem vagyok rá képes. Miért... Pedig annyit dolgoztam azért, hogy egyszer véget vessek ennek. Mégsem eleget... De most már mindegy. Elvégre... Most már vége. Itt van, én pedig kimerült vagyok és gyenge. Az érzéseimmel pedig úgy játszik, ahogy kedve tartja. A mesék tévedtek. Ahhoz képest, amit azokban leírtak, ez a teremtmény sokkal rosszabb." gondolkozik kétségbeesetten. "Mozdulj! Mozdulj!"*
- Mozdulj már! *kiált magára.
Az, hogy még képes erőteljes, parancsoló hangot kiadni, erőt ad neki. A még kezében lévő fegyver markolatára rászorít és meglendíti hátrafelé karját. Igyekszik eltávolítani közeléből a nőt. Egy erősebb ütéssel próbálja ellökni, hogy azok után ő felállhasson és néhány lépés távolságot felvehessen. Ez azonban és a folyamatos vívódás, míg ezt az egy mozdulatot elérte, sokat kivett belőle. Mind fizikailag, mind mentálisan kifáradt. Lihegve áll a lábán. Nem hitte volna, hogy valaki harc nélkül lehet ilyen gyenge és erőtlen. Erre most ő a tökéletes példa. Hiszen még egy karcolást sem ejtett a másikon. Csupán magába roskadva küzdött legnagyobb ellenfelével, melyek nem mások, mint emlékei és az azokban elrejtett bénító érzések áradata.*
272. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2012-11-03 15:04:13
Üzenet elküldve: 2012-11-03 15:04:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
*Ismét nem kell csalódnia képességeiben. Szavai a várt hatást okozzák, teljesen elbizonytalanítják a lányt. Ekkor már ő is elengedi a hosszútőrt, amit már jó ideje egyébként sem kellett már használnia.
Lassan áll fel a padról, ekkor összébb húzza magán a köpenyt, és össze is csatolja a nyakánál azzal a liliomot formáló ezüst dísztűvel, amit egyszer... szóval fogalmazzunk úgy, rá hagytak. Közben mosolyogva figyeli a térdre zuhanó lányt. Ki sem tudná fejezni szavakkal, mennyire élvezi a helyzetét, az újbóli diadalt.*
"Ebből sosem elég!"
*Üvölteni tudna a benne felszabaduló érzésektől, egész bensője szinte tombol, ám viselkedésére ez nem hat. Olyan kimérten lépdel a magában vívódó lány mellé, ahogy egyéb esetben is tenné.*
- Te szegény, elesett lélek. Hát mennyi gyűlölet van tebenned...
*Hangja szenvedélyes. Lassanként Lonea mögé kerül hosszúra nyújtott útján, s le is guggol mögé. Vékony ujjaival végigsimít először a másik vállán, majd karjain, egészen kézfejéig. Ott finoman elkezdi lefejteni az ujjakat a fegyvermarkolatról. Mikor újra megszólal, hangját suttogóra fogja.*
- Oly fiatal vagy még... De hidd el, nem kell így lennie.
*Így, igazán közel kerülve Loneához, akaratlanul is annak nyakához ér egy pillanatra. El is fogja a vágy, hogy valami iszonyatos durvaságot tegyen, de ellenáll a belülről feltörő késztetésnek.*
- Még nem...
Lassan áll fel a padról, ekkor összébb húzza magán a köpenyt, és össze is csatolja a nyakánál azzal a liliomot formáló ezüst dísztűvel, amit egyszer... szóval fogalmazzunk úgy, rá hagytak. Közben mosolyogva figyeli a térdre zuhanó lányt. Ki sem tudná fejezni szavakkal, mennyire élvezi a helyzetét, az újbóli diadalt.*
"Ebből sosem elég!"
*Üvölteni tudna a benne felszabaduló érzésektől, egész bensője szinte tombol, ám viselkedésére ez nem hat. Olyan kimérten lépdel a magában vívódó lány mellé, ahogy egyéb esetben is tenné.*
- Te szegény, elesett lélek. Hát mennyi gyűlölet van tebenned...
*Hangja szenvedélyes. Lassanként Lonea mögé kerül hosszúra nyújtott útján, s le is guggol mögé. Vékony ujjaival végigsimít először a másik vállán, majd karjain, egészen kézfejéig. Ott finoman elkezdi lefejteni az ujjakat a fegyvermarkolatról. Mikor újra megszólal, hangját suttogóra fogja.*
- Oly fiatal vagy még... De hidd el, nem kell így lennie.
*Így, igazán közel kerülve Loneához, akaratlanul is annak nyakához ér egy pillanatra. El is fogja a vágy, hogy valami iszonyatos durvaságot tegyen, de ellenáll a belülről feltörő késztetésnek.*
- Még nem...
271. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2012-11-03 14:45:16
Üzenet elküldve: 2012-11-03 14:45:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*A szavak hallatán a támadás megáll. A szablyák megállnak a levegőben, nem sokkal a másik nő teste mellett. A fegyverek ezek után hordozójuk oldala mellé kerülnek. Csak lógnak a kezekből, melyek remegve tartják azokat. Az elf tekintetébe ismét félelem költözik. A hideg él hangjában, mely ha tehetné, azonnal ölne, hátrálásra készteti. Hallotta ezt a hangot. Aznap is hallotta, temérdek évvel ezelőtt.*
- A... vesztembe... rohanni, mint az... apám? Hát ezért... Ezért ölted meg. Rájött, hogy ki is vagy valójában... Féltél, hogy lebuktat mások előtt. Ezért végeztél vele. *mondja szaggatottan.
Hangja meggyötört. Az emlékek azóta a nap óta kínozzák. Elméje zavarossá válik. Hol retteg, mikor eluralkodik rajta emlékeiben szereplő énje, hol pedig gyilkolni vágyik. Épp ezért, valahányszor elszánja magát, hogy ismételten támadjon, ezen elhatározás néhány pillanat múlva megsemmisül. Magával vívódik, nem is akárhogyan. Teste megfeszül, feje hasogatni kezd. Az őrület határát súrolja jelenlegi állapota. Szemeit erősen lehunyja, mert nem tud másként cselekedni, hogy megállítsa a benne lejátszódó folyamatokat.
Lábai megadják magukat. Ujjai, melyek eddig görcsösen ragaszkodtak a pengék markolataihoz, most elernyednek. A kezek a fejre tapadnak, beletúrva a kékes árnyalatot felvevő hajkoronába. Könnyei is elerednek az emlékekkel és valósággal való szembesüléskor. "Apa... Az anyám... Mindketten miattuk haltak meg. Ő nem más, csak egy gyilkos. Meg kell ölnöm, vagy én is meghalok. Csinálj valamit! Mozdulj! Mikor kicsi voltál, nem mertél... Most miért csinálod ugyanazt? Ezért edzettél annyit? Ezért lettél erősebb? Ezért hagytál fel azzal, hogy másokkal ismerkedj és zártad el magad a külvilágtól?" ostorozza magát gondolatban. Lassan mégis. Ha van ideje, összeszedi magát. Ujjai ismételten görcsösen fonódnak a két fényes szablya markolata köré. Erősen megszorítja azokat, kapaszkodót keresve. Egyelőre képtelen felállni. Még mindig tart tehetetlen vívódása, mellyel csak a másik felet boldogíthatja. Elvégre tisztában van a mesékkel, melyek mindenképp valóságon alapszanak. A szörnyekről, amiket az emberek és más lények szenvedése tesz boldoggá. Épp ezért tudta olyannyira megjegyezni ezt a személyt is. A hangját, a kinézetét. A tekintetét, mely ártatlannak tűnik, de gyilkos szándék lappang benne és az, hogy mindenképp túlélje, mások szenvedése által, saját szórakozására. Ő viszont... Nem képes tenni semmit. Most nem. Még nem állt készen erre a találkozóra.*
- A... vesztembe... rohanni, mint az... apám? Hát ezért... Ezért ölted meg. Rájött, hogy ki is vagy valójában... Féltél, hogy lebuktat mások előtt. Ezért végeztél vele. *mondja szaggatottan.
Hangja meggyötört. Az emlékek azóta a nap óta kínozzák. Elméje zavarossá válik. Hol retteg, mikor eluralkodik rajta emlékeiben szereplő énje, hol pedig gyilkolni vágyik. Épp ezért, valahányszor elszánja magát, hogy ismételten támadjon, ezen elhatározás néhány pillanat múlva megsemmisül. Magával vívódik, nem is akárhogyan. Teste megfeszül, feje hasogatni kezd. Az őrület határát súrolja jelenlegi állapota. Szemeit erősen lehunyja, mert nem tud másként cselekedni, hogy megállítsa a benne lejátszódó folyamatokat.
Lábai megadják magukat. Ujjai, melyek eddig görcsösen ragaszkodtak a pengék markolataihoz, most elernyednek. A kezek a fejre tapadnak, beletúrva a kékes árnyalatot felvevő hajkoronába. Könnyei is elerednek az emlékekkel és valósággal való szembesüléskor. "Apa... Az anyám... Mindketten miattuk haltak meg. Ő nem más, csak egy gyilkos. Meg kell ölnöm, vagy én is meghalok. Csinálj valamit! Mozdulj! Mikor kicsi voltál, nem mertél... Most miért csinálod ugyanazt? Ezért edzettél annyit? Ezért lettél erősebb? Ezért hagytál fel azzal, hogy másokkal ismerkedj és zártad el magad a külvilágtól?" ostorozza magát gondolatban. Lassan mégis. Ha van ideje, összeszedi magát. Ujjai ismételten görcsösen fonódnak a két fényes szablya markolata köré. Erősen megszorítja azokat, kapaszkodót keresve. Egyelőre képtelen felállni. Még mindig tart tehetetlen vívódása, mellyel csak a másik felet boldogíthatja. Elvégre tisztában van a mesékkel, melyek mindenképp valóságon alapszanak. A szörnyekről, amiket az emberek és más lények szenvedése tesz boldoggá. Épp ezért tudta olyannyira megjegyezni ezt a személyt is. A hangját, a kinézetét. A tekintetét, mely ártatlannak tűnik, de gyilkos szándék lappang benne és az, hogy mindenképp túlélje, mások szenvedése által, saját szórakozására. Ő viszont... Nem képes tenni semmit. Most nem. Még nem állt készen erre a találkozóra.*
270. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2012-11-03 14:16:44
Üzenet elküldve: 2012-11-03 14:16:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
*Vegyes emlékek ezek, amik körül gondolatai forognak. Emlékek a távoli és a közelmúltból; minden, amit a lassan, de biztosan közeledő éjszaka illata és az arcát enyhén kicsípő levegő felidéz.
Mosolya szélesebbé válik, eltelve az érzésektől, amiket az emlékek hoznak felszínre benne. Egy mély sóhajjal tér vissza a jelenbe, s kinyitja a szemeit. Vörösbarna pillantását végigfuttatja a környéken.*
"Ideje lenne újabb emléket gyártani a többi közé..."
*Nem is kell sokáig gondolkodnia azon, ezúttal mire, kire is fáj a foga. Tekintete megakad a közeledő alakon, aki láthatólag tart tőle. Kissé értetlenül pillant rá, még fejét is kissé oldalra biccenti, ahogy az állatok is a hasonló esetekben - mikor nem tudják mire vélni, ami az orruk előtt folyik. Ajkai résnyire eltávolodnak egymástól, ahogy mereven nézi a hátráló lányt.*
- Én... vagyok.
*Egyelőre ötlete sincsen, honnét ismerheti a másik. Tudomása szerint aligha akad olyan, aki ekkora dühvel viseltethet iránta. Azok, akik ellen Rahil 'vét', általában hamar bevégzik.
Lonea következő szavaira elmosolyodik, szemeibe valami félelmetes kedvesség költözik. bár nem veszi túl komolyan a lány támadását, de hosszútőréért nyúl, és készen áll arra, hogy ha szavai mégsem állítják meg őt, védekezhessen.*
- Te is a vesztedbe rohansz, akár az apád?
*Kérdi a szeretetteli arckifejezésnek teljesen ellentmondó fagyos hidegséggel.*
- Oly fiatal vagy még Kincsem...
Mosolya szélesebbé válik, eltelve az érzésektől, amiket az emlékek hoznak felszínre benne. Egy mély sóhajjal tér vissza a jelenbe, s kinyitja a szemeit. Vörösbarna pillantását végigfuttatja a környéken.*
"Ideje lenne újabb emléket gyártani a többi közé..."
*Nem is kell sokáig gondolkodnia azon, ezúttal mire, kire is fáj a foga. Tekintete megakad a közeledő alakon, aki láthatólag tart tőle. Kissé értetlenül pillant rá, még fejét is kissé oldalra biccenti, ahogy az állatok is a hasonló esetekben - mikor nem tudják mire vélni, ami az orruk előtt folyik. Ajkai résnyire eltávolodnak egymástól, ahogy mereven nézi a hátráló lányt.*
- Én... vagyok.
*Egyelőre ötlete sincsen, honnét ismerheti a másik. Tudomása szerint aligha akad olyan, aki ekkora dühvel viseltethet iránta. Azok, akik ellen Rahil 'vét', általában hamar bevégzik.
Lonea következő szavaira elmosolyodik, szemeibe valami félelmetes kedvesség költözik. bár nem veszi túl komolyan a lány támadását, de hosszútőréért nyúl, és készen áll arra, hogy ha szavai mégsem állítják meg őt, védekezhessen.*
- Te is a vesztedbe rohansz, akár az apád?
*Kérdi a szeretetteli arckifejezésnek teljesen ellentmondó fagyos hidegséggel.*
- Oly fiatal vagy még Kincsem...
269. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2012-11-03 11:02:27
Üzenet elküldve: 2012-11-03 11:02:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
*Az edzéssel hosszú órák után végez. Az az alak, ki figyelte, nem keltett benne megfelelő mértékű érdeklődést ahhoz, hogy oda is menjen hozzá. Igazából vajmi kevesen vannak azok, kik elérik nála ezen szintet. Fáradt és nem örül annak, hogy ma sem ért el semmit. Csak edzett és ezáltal remélhetőleg később erősebb lesz. A csapások kezdeti vadsága sok erőt vett ki belőle, feleslegesen. Pihent ugyan keveset, de már alig várja, hogy a fogadóban kivegyen egy szobát és az abban elhelyezett ágyra boruljon.
Ennek ellenére az erdőn keresztül megy. A harc mindig felzaklatja lelkét, ezért megnyugvásra vágyott. Valahányszor kardot ragad, sötét emlékek járják át elméjét. Azok okozzák hirtelen dühkitöréseit. Ezek elől a nyugodt, csendes természet ad számára menedéket. Egy ideig ott elidőzik és pihen ismételten. Csak ez után indul meg, sötét köpenyébe burkolódzva a Holdudvar felé.
Annak bejáratában nagy meglepetésben van része. Mikor szétnéz és meglátja a bent ücsörgőt, megfagy ereiben a vér. Teste remegni kezd az idegességtől. A vörös haj az, mit először meglát. Túlzottan ismerős számára árnyalata. Még a hossza és formája is hasonló. De azonnal nem akar lépni, amíg meg nem tudja pontosan, hogy ő e az. Lassan közelebb sétál hát, miközben ujjai fegyverei markolatára siklanak. Ez betudható puszta elővigyázatosságnak is, ha netán mégsem a keresett személyt látja a padon ücsörögni.
Közeledtével azonban bebizonyosodik. A porcelánszín bőr, az élénk ajkak. Minden vonás megegyezik. Ismét dermedten áll. Rémálmai démona ismét megjelent. Ezúttal ő már sokkal nagyobb, de az emlékek elevenen élnek benne. Egyik karja önkéntelenül siklik a másikon lévő kötésre. Az takarja a vágást, melyet a régmúltban rajta ejtettek.*
- Te... vagy... *mondja szaggatottan.
Önkéntelenül is hátrál egyet. Tekintetében gyermeki énje villan és annak félelme. Rettegése és kétségbeesése. Ez nem tart sokáig. Hamarosan felébe kerekedik a felnőtt én, kinek már teljesen más érzelmek tükröződnek halovány színű íriszeiből. Düh, mérhetetlen gyűlölet és gyilkolási vágy. Soha, senkit nem akart megölni, kivéve egyetlen személyt. Az pedig előtte ücsörög, gondtalanul lesve az eget, mint bármely ártatlan lélek. Csakhogy ez a személy, nagyon távol áll az ártatlantól.
Yelane előrántja fegyvereit. Szemei előtt ellenfele, ki miatt annyit edzett fáradhatatlan. A markolatokat erősen szorítja. Elméjét elönti a vér félelmetes vörös árnyalata, miként az emlékek megrohamozzák ismét.*
- Most... Meghalsz. *jelenti ki hidegen.
Azonnal ugrik. Szablyáival máris megindítja támadását. Egyikkel vízszintesen, míg másikkal függőlegesen csap a kiszemelt felé.*
Ennek ellenére az erdőn keresztül megy. A harc mindig felzaklatja lelkét, ezért megnyugvásra vágyott. Valahányszor kardot ragad, sötét emlékek járják át elméjét. Azok okozzák hirtelen dühkitöréseit. Ezek elől a nyugodt, csendes természet ad számára menedéket. Egy ideig ott elidőzik és pihen ismételten. Csak ez után indul meg, sötét köpenyébe burkolódzva a Holdudvar felé.
Annak bejáratában nagy meglepetésben van része. Mikor szétnéz és meglátja a bent ücsörgőt, megfagy ereiben a vér. Teste remegni kezd az idegességtől. A vörös haj az, mit először meglát. Túlzottan ismerős számára árnyalata. Még a hossza és formája is hasonló. De azonnal nem akar lépni, amíg meg nem tudja pontosan, hogy ő e az. Lassan közelebb sétál hát, miközben ujjai fegyverei markolatára siklanak. Ez betudható puszta elővigyázatosságnak is, ha netán mégsem a keresett személyt látja a padon ücsörögni.
Közeledtével azonban bebizonyosodik. A porcelánszín bőr, az élénk ajkak. Minden vonás megegyezik. Ismét dermedten áll. Rémálmai démona ismét megjelent. Ezúttal ő már sokkal nagyobb, de az emlékek elevenen élnek benne. Egyik karja önkéntelenül siklik a másikon lévő kötésre. Az takarja a vágást, melyet a régmúltban rajta ejtettek.*
- Te... vagy... *mondja szaggatottan.
Önkéntelenül is hátrál egyet. Tekintetében gyermeki énje villan és annak félelme. Rettegése és kétségbeesése. Ez nem tart sokáig. Hamarosan felébe kerekedik a felnőtt én, kinek már teljesen más érzelmek tükröződnek halovány színű íriszeiből. Düh, mérhetetlen gyűlölet és gyilkolási vágy. Soha, senkit nem akart megölni, kivéve egyetlen személyt. Az pedig előtte ücsörög, gondtalanul lesve az eget, mint bármely ártatlan lélek. Csakhogy ez a személy, nagyon távol áll az ártatlantól.
Yelane előrántja fegyvereit. Szemei előtt ellenfele, ki miatt annyit edzett fáradhatatlan. A markolatokat erősen szorítja. Elméjét elönti a vér félelmetes vörös árnyalata, miként az emlékek megrohamozzák ismét.*
- Most... Meghalsz. *jelenti ki hidegen.
Azonnal ugrik. Szablyáival máris megindítja támadását. Egyikkel vízszintesen, míg másikkal függőlegesen csap a kiszemelt felé.*
268. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2012-11-03 10:40:04
Üzenet elküldve: 2012-11-03 10:40:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
*Vörösbarna íriszei fürkészőn-kíváncsian kutatják az eget maga fölött. Az este közeledtével sötétedő égen már halványan felsejlenek a csillagok fénypontjai, pislákolva próbálják fényük ontani az alattuk úszó felhők fátylán keresztül.
Kissé telt, meggypiros ajkai majdnem őszinte mosolyra húzódnak. Emlékeket idéz fel. Sok olyan szép múltbéli eseményt, amelyekre örömmel gondol vissza. Vagyis jóval inkább megelégedettséggel és azzal a meleg remegéssel, ami a vágyakozás nyomán szétárad testében.
Egy padon ül, feszes sötétbarna bőrnadrágot húzott ezúttal és ugyancsak feszes, világos színű szövetblúzt, amelyek más számára is láthatóvá válnak azáltal, hogy köpenye nincs megkötve, épp csak hanyag módon vállára kanyarította, mikor távozott szobájából.
Háta mögött támaszkodva feledkezik bele a sötétedő égbolt bámulásába és az emlékezésbe. Időnként lehunyja a szemét, és úgy adja magát át a fel-felkelő csípős szellő simogatásának.*
Kissé telt, meggypiros ajkai majdnem őszinte mosolyra húzódnak. Emlékeket idéz fel. Sok olyan szép múltbéli eseményt, amelyekre örömmel gondol vissza. Vagyis jóval inkább megelégedettséggel és azzal a meleg remegéssel, ami a vágyakozás nyomán szétárad testében.
Egy padon ül, feszes sötétbarna bőrnadrágot húzott ezúttal és ugyancsak feszes, világos színű szövetblúzt, amelyek más számára is láthatóvá válnak azáltal, hogy köpenye nincs megkötve, épp csak hanyag módon vállára kanyarította, mikor távozott szobájából.
Háta mögött támaszkodva feledkezik bele a sötétedő égbolt bámulásába és az emlékezésbe. Időnként lehunyja a szemét, és úgy adja magát át a fel-felkelő csípős szellő simogatásának.*
267. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2012-10-14 16:02:22
Üzenet elküldve: 2012-10-14 16:02:22
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 5
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Morcy kilép a fogadóból, s itt találja magát. Félhomály van, már szürkül, s lassan a hold is feljön az égre, de itt már úgy látszik, mintha le sem ment volna. Morcy gyomra teljesen beszűkült, s valami érdekes és enyhén hideg érzés fut át egész testén, minél hamarabb el akar tűnni innen. Körbenéz, s egy macskaköves utat pillant meg, s néhány darab fát. Most a fűben lépked egyre előrébb. Lábát nem akarja lerakni a földre, de muszáj neki, ilyenkor a legmérgesebb arra, hogy nincsen szárnya. Hirtelen jobb oldaláról elfut a fűben valami, s megáll előtte. Nagyon megijed, de amikor meglátja, hogy csak egy szürke egér (vörös szemekkel) megnyugszik... Léptei egyre gyorsabbak, s gyorsabbak, majd kiér a macskaköves útra, s azt követi.*
266. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2012-10-13 09:23:31
Üzenet elküldve: 2012-10-13 09:23:31
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Lagnar lassan elhagyja a fogadót, s megindul a Holdudvarra vezető úton. Lépteit szinte alig hallható dobogás kíséri, a páncélzata, s a zömök termete miatt... Miközben az erdő felé vezető úton lépked, tekintete vissza-vissza kalandozik a fogadó felé, hogy nem-e követi két ork társa. "Vajon hol lehetnek?" Hangoztatja magában... Egy negyed órájába sem tellett, s már az erdőben lépkedett, egyenesen a kovácsműhely felé.*
265. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2012-10-11 21:34:04
Üzenet elküldve: 2012-10-11 21:34:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 20
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Szelíd
*Nem néz hátra. Amíg ilyen állapotnak örvend, nem akar nővére szemébe nézni. Egyáltalán rá nem akar nézni. Hallja a távolodó lépteket. Sejti, hogy a másik otthagyja őt. Nem fordul meg még most sem, csak megindul a holdudvar felé. Tőrét még mindig szorongatja. A padlón vörös pöttyök jelzik útját. Néhány szem rá szegeződik, de nem érdekli. Kapott már elég megvetést életében, hogy ezt a keveset elviselje, teljesen idegen emberektől. Csak megy, a padlót lesve, kikerülve az asztalokat, egyenesen a kiutat jelentő ajtó felé. Ott sem áll meg. Gyorsan kinyitja azt, majd kimegy. Odakint mélyeket lélegez. Odabent nem akart, mert mindenből csak az alkoholszag áradt. Keres magának egy kényelmesnek látszó kőpadot, de végül nem arra ül le. A fal tövébe kuporodik és gondolkozik el azon, hogy bizonyára nem teljesen épelméjű, de ez nem érdekli.*
264. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2012-10-11 15:04:36
Üzenet elküldve: 2012-10-11 15:04:36
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 7
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
*Érdektelen tekintettel érkezik a 12 éves kislány, de kék szemeiben felragyog a gyermeki kíváncsiság, mikor meglátja a holdat.* ~Tehát ezért hívják Holdudvarnak.~ *Gondolja ámuldozva. Ez a hely egészen misztikusan hat az elf lányka szemében, mintha jelen lenne az a valami, amit mágiának hívnak. Cyndralone nem igazán tud mit mondani, vagy gondolni a helyről, de nem hisz a szemeinek.* ~Képzeletem játszadozik velem csupán?~ *Gondolja, és felteszi magában a költői kérdést. A sárga gyíkja is érdekesnek találja a helyet, és elkezd csapkodni a hasznavehetetlen szárnyakkal. Cyndra leül egy padra, de hirtelen megpillant egy zavart férfit, aki összeesik, majd egy rémisztő nőt. Elhűlve, riadtan rohan egy kapu felé, ami mögött az erdő csendje köszönti.*
263. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2012-10-10 21:46:05
Üzenet elküldve: 2012-10-10 21:46:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
*Arra számít, hogy Eton majd valami férfias magyarázattal szolgál a lány hollétéről, esetleg nem mond semmit, hogy elodázza a vereséget vagy megakadályozza, hogy Eris is beszéljen a tündérrel. Ehelyett azonban a férfi összecsuklik, Eris pedig hiába kap utána, nem bírja egyedül megtartani a tehetetlen testet. Abban a pillanatban, amikor Eton szeme még félig nyitva van, vádat vél kiolvasni a férfi szeméből.*
- Hé, te ott! *kiált oda egy látszólag céltalanul lézengő suhancnak.*
- Segíts felvinni a szálláshelyre!
*Ha út közben Eton nem tér magához, egészen a szobáig vonszolják, és az ágyra fektetik. Út közben Eris sebtében odaszól a fogadósnak, hogy hozzon fel vizet.*
- Hé, te ott! *kiált oda egy látszólag céltalanul lézengő suhancnak.*
- Segíts felvinni a szálláshelyre!
*Ha út közben Eton nem tér magához, egészen a szobáig vonszolják, és az ágyra fektetik. Út közben Eris sebtében odaszól a fogadósnak, hogy hozzon fel vizet.*
262. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2012-10-10 09:15:16
Üzenet elküldve: 2012-10-10 09:15:16
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 130
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Szelíd
*Miután kilépett a Holdudvarra, belenéz a lány szemeibe, amikben furcsa láng ragyog, ami némi ijedtséggel és bizonytalansággal párosul, kissé elgondolkozik vajon mi járhat a lány fejében. Utána egy nagy villanást lát a lány irányából és mindkét szeme elsötétül. Percekkel később amikor a fény visszatér még fátyolos szemeibe, Erist látja sétálni az irányába, és mintha beszélne is hozzá... De a kép most imbolyog aztán egyre gyorsabban forog, míg csak elmosódott képeket lát és furcsa hangokat hall a háttérben.* "Mi az ördög ez? Démonok játszadoznak halandó lelkemmel? Vagy ez csak valami komisz varázslat, mely megtéveszti érzékeim és szellememet elzárja a külvilágtól?"
*Eris arca és hangja cseng fülében, elméje tiszta, de szeme lezárul és teste aléltan esik össze. De fejében a gondolatok és az elméletek gyorsabban cikáznak, mint korábban bármikor.*
"Eris csalt, nem tud veszíteni, de sose gondoltam volna, hogy ekkora varázsereje van."
*Eris arca és hangja cseng fülében, elméje tiszta, de szeme lezárul és teste aléltan esik össze. De fejében a gondolatok és az elméletek gyorsabban cikáznak, mint korábban bármikor.*
"Eris csalt, nem tud veszíteni, de sose gondoltam volna, hogy ekkora varázsereje van."
261. hozzászólás ezen a helyszínen: Holdudvar
Üzenet elküldve: 2012-10-09 22:09:44
Üzenet elküldve: 2012-10-09 22:09:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 247
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Megfontolt
*Igaz, egynapi előnyt ígért Etonnak, de azt nem ígérte, hogy ez alatt az idő alatt nem fogja szemmel tartani mesterkedéseit. Mivel kíváncsiságát nem tudja és nem is akarja legyőzni, néhány perccel később ő is kimegy a Holdudvarra. Az a célja, hogy biztos távolságból figyeli az eseményeket, erre azonban semmi szükség - legnagyobb meglepetésére ugyanis egyedül találja Etont. Így hát bujkálás helyett a férfi mellé lép.*
Újdonsült barátnőnk igen gyorsan eliszkolt *mondja.* Vagy máris sikerült meggyőznöd? Vigyázz, tudni fogom, ha hazudsz *kacsint.*
Újdonsült barátnőnk igen gyorsan eliszkolt *mondja.* Vagy máris sikerült meggyőznöd? Vigyázz, tudni fogom, ha hazudsz *kacsint.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400