//Második szál//
- Félreértettük egymást, attól tartok, az én hibámból, a megfogalmazásom valóban nem volt elég precíz. Igen, jól tudod, lehet velük csapdosni, ami egy-egy nagyobb szökkenésre ad lehetőséget. Ha jó erőben vannak, kitartóan gyakorolnak, akkor akár lebeghetnek a föld felett akár hosszabb ideig is - illetve relatíve hosszú ideig átlagos társaikhoz képest -, de lényegi haszna igazából nincs. Nem mondom, hogy úgy tudjunk repülni, mint a madarak, de ha legalább képesek lennénk felváltva sétálni és repülni, a szárnyunk csak akkorra fáradna el, mikorra a lábunk már újra akcióra kész, akkor azt mondanám, sajnálom, hogy nincsenek szárnyaim. De így igazából semmi lényegeset nem vesztettem, csak egy-egy nagyobb szökkenést. Esetleg ha folyamatosan hajtanám velük a levegőt séta közben, akkor talán kicsivel gyorsabban haladnék, valamivel később fáradnék el, de olyan apró különbségekről van szó a szárny nélküli élethez képest, hogy az eltörpül a kellemetlenségek mellett, amit a plusz testrészek okoznának. Erre próbáltam utalni azzal, hogy nem lehet repülni a szárnyakkal.
*Valóban pontatlan volt, mert ha nem előrefelé próbálnak repülni, hanem egyenesen felfelé, akkor valóban olyasmit tesznek, ami repülésnek tekinthető. Bizonyos esetekben még haszna is lehet, de ennyi erővel hordhatna egy pockot is a zsebében. Bizonyos esetekben annak is lehet haszna, csak sokkal több kellemetlenséget okoz annál, minthogy megérje. Láthatóan Daranel számára is új volt ez a komfortszemszög, így már megérte, hogy beszélgessenek, ha valamit sikerült számára új megvilágításba helyezni. Legalábbis a tündér szerint.*
- Igen, ezért sem bánom, ha nem néznek tündérnek, csak valami mélynövésű embernek. Tőlem a mosolygás, meg az értelem nélküli örömködés és játék elég messze áll. A szórakozás is értelmesebb dologban merül ki számomra. És igen, a tündérek harc szempontjából teljesen haszontalanok. Jómagam sem tudnék egy kardot megemelni se nagyon, nemhogy forgatni, ez már csak ilyen dolog. Mondjuk többnyire senki sem támaszt velünk szemben ilyen elvárásokat, az idők során pedig a fejlődés belénk nevelte az egyetlen stratégiát, amit ismernünk kell: a visszavonulást. A harchelyzeteket leszámítva pedig vagy ki tudjuk használni az eszünket, és kamatoztatni a tudásunkat minden lehetséges területen, vagy egyszerűen alsóbbrendű fajjá válunk. Szerencsére Artheniorban nagyjából egyenlők az esélyek ilyen szempontból, én is remekül el tudok éldegélni, mint kereskedő. Az őrségbe persze sosem fognak felvenni, vagy kidobónak a fogadóba, de ezzel együtt tudok élni.
*Mindenkinek abban kell remekelnie, amiben tud. Azért kifejezetten vállon veregetné magát gondolatban, hogy ilyen jól sikerült kikövetkeztetnie az orkok harci stílusát, ha élne ilyen önbizalomnövelő fikciókkal. A hadászathoz gyakorlatilag semennyit nem konyít, erről még könyvet sem olvasott, nemhogy csatában részt vett volna... Így kifejezetten nagy siker egy "meglepően közeli" eredmény.*
- Értem, akkor ezer arany *írja fel a név és a rendelés mögé* Mi legyen az elsődleges szempont, a kritériumok, vagy a pénz? Ha sikerülne például egy megfelelő gyűrűt olyan áron megszereznem, hogy az én hasznommal együtt is csak nyolcszáz aranyba kerülne, akkor hozzám azt, vagy kérjek egy másikat több arannyal, nagyobb kristállyal, és ehhez hasonló módon próbáljam meg kitölteni a keretet?
*Mert az világos, hogy a férfi szereti a nőt, és szeretné megadni a módját a dolognak, de hát a gyűrűre nincs ráírva az ára, lehet az a kétszáz arany különbség (a példánál maradva) szinte meg sem látszana. Ettől függetlenül van, aki eltökéli, hogy a pénzéért a maximális mennyiségű és minőségű árut kapja. Minthogy embere válogatja, ezt szereti előre tisztázni, főleg ha sok pénzről van szó. A férfi közben még tovább növeli a limitet, így a tündér azt is leírja, a kérdésre viszont nem tud semmi biztatót mondani.*
- Őszinte leszek, mint ahogy eddig is voltam: nem tudom. Az ékszerek sajnos olyasmik, amiket annyiért adnak, amennyiért nem szégyellik. Főleg a jobb darabokat. De másfelől a magam személyes véleménye szerint roppant valószínűtlennek találom, hogyha más nem, ezerötszázért ne találnék valami megfelelő darabot. Ellenben a válasz nagyban függ az időtől is. Mennyi idő alatt szeretnéd, hogy megszerezzem?
*Mert ha hónapok, évek rendelkezésre állnak, akkor biztos, hogy előbb-utóbb lesz egy megfelelő ajánlat, és egy megfelelő ékszer. Viszont a férfi valószínűleg nem kíván éveket várni a lánykéréssel, ez mozgatja bele a rizikófaktort. Ha például egy hatot ad limitnek, akkor Iliwary nem játszhat türelemjátékot, le kell csapjon a legjobb ajánlatra. Véleménye szerint nem létezik, hogy az ezerötszáz felett legyen, de véleménye szerint nem létezik tizennyolcezer arany értékű nyakék sem, és hát nemrégiben mégis elkelt egy ilyen a hírek szerint. Szóval a vélemény és a hit nem lehet jó kiindulópont ebben a témában.*
- Született náluk egy utód, amiről azt pletykálták, hogy belterjesség eredménye. Az anya meghalt, az apa és a gyermek felszívódtak alig öt évvel később *majdnem hozzáteszi azt is, mennyire meglepi, hogy a férfi nem hallott erről, hiszen bárki, aki akkoriban Artheniorban élt, hallott erről. Aztán rájön, hogy a férfinek igazából nem sok kapcsolata van a várossal, így persze nem meglepő, hogy nem tudja.*
- Nem kötném fajhoz. Még csak nem is kötném semmihez, csak betartatnám a törvényt. A mélységiek hány és hány alkalommal tettek már rangjukhoz méltatlan dolgokat... Ezért sokakat akasztottak már, de ők valahogy mindig kimaradtak. Persze mostanság nem lehet rájuk rossz szó, a háború alatt is vittek ruhát a szegényeknek, meg ilyenek. Igyekeznek tisztára mosni a nevüket a pletykáktól, de nem tartunk még ott, hogy elhiggyem, hogy az egy új kezdet. Inkább pánikreakciónak érzem. Viszont nem látom értelmét ennél jobban belemenni a dolgaikba, akad még rajtuk kívül tucatnyi nemesi család, akikről ilyen, és ennél cifrább dolgokat is pletykálnak. Példának okáért az Owairatokról nem kevesebbet terjesztettek, mikor elhagyták a várost, hogy Nivere Owairat a hadúr, Kagan Thargodar szajhája lett, azért kapta a család a földet a közelükben. Sosem tudhatjuk, mi igaz, és mi nem.