//Második szál//
//Éjszakai kikapcsolódás//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
-Tökéletesen igazad van... teljesen bezsongtam... a közelségedtől!
*Zihálva ejt ki minden egyes szótagot, mintha képtelen volna uralkodni a gondolatain, a vágyain, az érzésein. Az az ember, aki az imént még olyannyira lenézően nyilatkozott többi alávaló férfitársáról, akik képtelen megfékezni magukat a kritikus helyzetekben, most úgy tűnik egy átkozott démon fogságába kerül. Valóban így lenne? Képes lenne arra ez a nőstény, hogy pillanatok alatt így megváltoztassa valakinek a véleményét? Minden bizonnyal, ha egy gyenge akaratú hímmel találja magát szembe. De mégis, Ras vajon melyik embercsoportba tartozik?
Kétségtelenül élvezi a lány közelségét, mégsem egyértelműek az okai. Hisz a nőt, aki fontos volt neki nem is olyan régen veszítette el. De mondhatnánk azt is, amivel nem is olyan rég Myna érvelt. Szerinte a legjobb gyógyír a bánatra egy másik hölgy karjaiba bújni, és legalább egy éjszakára a rabjává válni. Talán igaza lehet. A kannibál egy időre teljesen el is veszik a gyönyörben, melyet az ügyes agya egyfajta megnyugtató illúzióként tár a gazdatest elé. Bonyolult kémiai folyamatok játszódnak le, és Rasdeherben megjelenik egyfajta vágyakozás a másik iránt. Milyen kár, hogy ez nem a szokványos férfiak vágyódása.*
-Rendben... van!
*Továbbra is serényen veszi a levegőt, hogy biztos ne legyen rosszul a partnere által felforralt levegő hatására.*
-Tudod... komolyan gondoltam... hogy nem vagyok átlagos. Rég volt már, sok-sok éve... ez az eset, amit azt akarom, hogy te is hallhass. *Egyre nyugodtabbnak tűnik, és a légszomja is múlni látszik.* Már akkoriban sem voltam jó ember, sok rossz dologra kényszerítettek, már nagyon fiatalon. Mondhatni rossz társaságba keveredtem. De találkoztam egy lánnyal. Fiatal volt, a mosolya kedves, a haja aranyló szőke. Mindig jobb kedvem lett, mikor találkoztam vele, hiába a sok undorító cselekedet, ami azelőttig nem hagyott nyugodni. S képzeld, mit ad az ég! Ő is belém szeretett! Akkoriban el sem tudtam ezt hinni, egy naiv kisfiú voltam. *Ahogy előrehalad a történet, a Ras arcára kiülő beteges vigyor is egyre szélesebbre húzódik.* Az egyik találkozásunkkor komolyra fordultak a dolgok, és szó szerint egymásnak estünk. Egy ideig még élveztem is a dolgot, de aztán jött a felismerés, hogy nekem ez egyáltalán nem elég! Megfojtottam... közben... a saját kezemmel. Nem élveztem, de muszáj volt! Éheztem.
*Az aprócska horrortörténet során, aminek igazság tartalmában csakis ő lehet biztos, a kezei óvatosan siklanak fel a másik torkára, és ujjai béklyóként karolják át a törékeny nyakacskát. Ez az egész nem volt több a fekete hajútól, mint egy könnyed kis színjáték. Még hogy visszatérjen a régi énje!? Az a nyápic? Még a társait sem tudta megvédeni! Éjszakánként a mai napig hallja a sikolyaikat. Soha többé nem lesz olyan tehetetlen, és nem fogja egyetlen nőnek sem megadni a lehetőséget, hogy meggyengítse. Való igaz, teste vágyakozik, de leginkább a húsra. Függőségét sokkal nehezebben tartja a kezében.*
-Még mindig benne lennél ebben a kis közös éjszakázásban?